Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
- Mi tartana itt? Hú oké, álljunk le, ez egy nagyon erős, nagyon nagyon erős bekérdezés volt. Jó, hogy nem találom ki, hogy holnap kettőkor feleségül veszem, ha ezen múlik. Azt hiszem, egy kicsit régen voltam már igazán jó társaságban, és valóban elkezdek aggódni, hogy mi lesz, ha ez véget ér. Viszont szépen, érdeklődőn kérdeztem, nem úgy, mint egy őrült. Amúgy is, sok minden itt tarthatja az embert, vagy sok minden miatt visszajöhet. Én is visszatérő vagyok, gondolom Ariananak is jó oka van itt lenni, és Ophelia sem véletlenül választotta ezt a helyet. - Gondolod? Nem akarok nyomulós lenni. Tudod, az a fajta, aki mást sem csinál, csak érdeklődik mindenről. Szabad állás, van pasid, mikor kávézunk együtt, mi a helyzet. Vannak ilyen emberek, akik nem tudnak kérdések nélkül élni, és újra meg újra felteszik ugyanazokat. Idegesítőek. És mivel engem is idegesítenek, feltételezem, hogy másokat is idegesít a dolog. Szeretek inkább kivárni, halogatni, ami nem feltétlen egy jó taktika, sőt, ami azt illeti, nagyon rossz megoldás bír lenni. Szóval egyelőre lebegek, és amikor már ez a hely biztos lábakon áll, mondjuk a két tanév közötti időszakban, és úgy áll, hogy van hely, akkor szerintem mindenképpen meg fogom pályázni a dolgot. - Persze, csak, amikor azt mondtad, hogy, öhm. Valóban jó ötlet ezt elmesélni? Még a végén perverznek fog tartani. Egy pillanatra meg is állok a gondolatmenetben, de aztán eszembe jut, hogy ő kezdte, szóval én igazából csak az ő áldozata vagyok. Szegény Arie. Már szinte sajnálom magam. - Szóval. Felvetetted, hogy le tudnám kötni a figyelmedet. Csak az, hogy "biztos le tudnál kötni", kissé máshogyan jött át fejben, és eléggé elképzeltem, ahogy éppen, hát, ezt teszem. A végébe egy kicsit bele is zavarodom, megvakarom az orrnyergemet, miközben rá pillantok. Nem akarom, hogy nagyon furcsának nézzen, még ha az is vagyok, így csak legyintek egy aprót, és megköszörülöm a torkom. - Szóval, jó kiadók. Ha mégis megunod őket, csak szólj. Amúgy, van már szállásod? Igen, ez a lekötözés után egy szuper téma, gratulálok fiam.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina Zavarba hozott ezzel a mondattal, érzem, ahogy a füleim égni kezdenek, de mivel ő a plafont nézi, így én egész nyugodtan rátehetem hűvös ujjaimat a bal fülemre, hogy egy kicsit enyhüljön az érzés. Na most akkor, mit is mondhatunk említésre méltónak? Nyilván, nem kérdezhetek rá, de próbálom kitalálni, hogy egy olyan kaliberű hölgynél, mint ő, mit is jelenthet ez, és valahogy mindig sikerül oda kilyukadnom, hogy én ebből mit tudok teljesíteni. Nyilván, illendő volna tán, ha ez a bizonyos férfi megkapó. Valljuk be, hozzá egy magas, jóképű, mondjuk piszokszőke hajú és kék szemű férfi illene, aki simán csendre int egy hisztériás mennydörgőt. Oké, ez nem igazán az én asztalom, viszont talán némiképp tudok javítani azzal, hogy jó a humorom - szerintem -, és jó beszélgető partner vagyok - ugyancsak szerintem -. Előzékeny és illemtudó vagyok, de nem domináns. Mondjuk ez nem tudom, esetében mennyire jó, de az eddigi kapcsolataim mind olyan nőkkel köttettek, akik állandóan legyőztek engem. Amúgy is, miért is gondolkozok én ilyenekről? Nem mondta egy szóval sem, hogy nincs valakije, hogy nem egy pasihoz jött haza. - Kedden, tizenegykor. Mondom nyugodtan, azért figyelek rá a belső pánikom ellenére is, és igyekszem olyan nyugodtan folytatni a beszélgetést, mintha az előbb nem egy százalékos skálán próbáltam volna megtippelni, hogy mekkora esélyem lenne nála. - Holnap segítek a költözködésben, elbűvölöm a főbérlőt, amíg te a megbotránkoztató csomagokat felcsempészed. Aztán segítek felvinni a nehezebb dolgokat. Vasárnap főleg kipakolsz, esetleg egy-két sms-t dobunk egymásnak. Hétfőn nyilván megbeszélésre mész, ahogy én is, szerdán pedig már túl sok nap telt el, így a kedd tökéletes. Tizenegykor találkoznánk, de akkor már egy könnyű ebédet is megejtünk, utána kávézunk, majd elbeszélgetjük az időt, így három fele jöhet a desszert is. Olyan simán mondom el neki, mintha ez már megtörtént volna. Azt hiszem, ha valóban így lenne, az azt jelenten, hogy tényleg lesz második, harmadik és ki tudja, talán tizedik alkalom is. Jó lenne, ha így volna, de tudom, hogy ez azért egy merész lépéssor, főleg, hogy se nem kigyúrt, se nem szőke nem vagyok. Arra, hogy akár többször is kikötözhetem, felnevetek, és jól is esik, hogy a tea felől érdeklődik. - Persze, ott balra fent van rengeteg féle. Nekem is csinálsz egyet? Rád bízom magam.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina Nem tudom nem nézni őt, ahogy közelebb hajol hozzám, ahogy megérinti ujjaival a bőröm, egyszerűen mindenhol lángolni kezdek, és azt akarom, hogy ne csak ennyi legyen. Normális vagyok egyáltalán? Nem! Ez a nő normális, nincsenek bajai, nem elmebeteg, tökéletes társnak tűnik egy olyan ember mellett, mint én. És mit akarok én? Nyilván azt, hogy ez működjön, azt, hogy mindent meg tudjak adni neki, amire vágyik, hogy lássa, tényleg olyan vagyok, akiért érdemes lenne maradnia. Az életem most egy romhalmaz, egyik akadály a másik után, és hivatalosan nem is tehetném ezt. Nem nézhetnék ilyen közelről a szemébe, nem érezhetném az illata édességét, nem lehetne az enyém az a kis békés burok, ami most körül vesz minket. Mégis, én ezt akarom. Őt akarom. Mint egy villámcsapás, jelenik meg bennem a felismerés. Valahogy a múltkor is így indult, de nem érhet minden rosszul véget, ez a nő, egy csoda, más, mint Ariana, más, mint mindenki más az életemben. Érte megérné akár felégetni minden hidat. Egyetlen együtt töltött vacsora, és olyan szerelmes lettem, mint akit Cupidó tizenkét nyíllal lőtt fenékbe. Az se baj, ha így történt, nem haragszom érte. Eddig azon gondolkoztam, hogy csak úgy sodródom, most viszont azt, hogy képes lennék árral szemben úszni, ha a végén Ophelia karjaiban találom magam. Normális ez? Nem, azt hiszem, egyáltalán nem. Racionális ember vagyok, mindig is annak tartottam magam, de egyre több elmebeteg döntést hozok, és mindegyiket élvezem. Ahogy elenged, távolabb megy tőlem, hirtelen önt el a hiányérzet. A bensőmben olyan vágy ég, amit nem tudok helyre rakni, nem tudok csillapítani. Nem is nagyon akarok. Leszámítva a vadállatias ösztönt, hogy utána iramodjak, és ha kell a pulton essek szerelembe kétszer. Azt akartam, hogy megcsókoljon, azt akarom, hogy csókoljam, ahol csak érem, és helyette nem tehetek mást, csak nézhetem őt, ahogy teát készít, ahogy a csípője lassan ringani kezd. Könyörgöm, csak ne legyen legilimentor, mert ha most a fejembe néz, akkor valószínűleg futva menekül, nem csak innen, hanem a környékről is. A fejem tele van olyan, már-már szerintem is illetlen képekkel, amiktől rendre zavarba jövök. A tálcára pillantok, elmosolyodom, egy ilyenen vinnénk egymásnak a reggelit, gondoljunk a reggelire, az jó lesz. Tojás, bacon, narancslé, mint a filmekben, még egy szál virágot is kerítenék, esküszöm. Engedelmesen kelek fel, és hagyom, hogy maga után húzzon, de aztán hirtelen ötlettől vezérelve ragadom meg a csípőjét, és magam felé fordítva, húzom egész közel, hogy a testünk összeérjen. - Szerencséd van, anyám rákötelezett a táncórákra. Hülye gazdag bálok, ahol új mostohaapáinkat találta meg. Gyönyörű emlékek, főleg a sütemények miatt, és amiatt, hogy Lunával egy csomó olyan dolgot kipróbálhattunk, amit amúgy nem tettünk volna. A kedvencem a kaviárcsata volt, amikor idős nők hajába lőttük a trutyit. Felnevetek az emlékre, akaratlanul is. - Ne haragudj, csak eszembe jutott, amikor egy idős néni megkergetett, és végigcsúszott a fényes padlón. Olyan gonosz vagyok.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina - Ne tedd. Rázom meg aprót a fejemet, ahogy a szemem elé ötlik anyám arca. Lepillantok Ophieliára, aki nem hasonlít rá egy cseppet sem, és lágy mosolyt küldök felé. - Hosszan kéne érte sorba állnod. Egy egész sor férfi előzne meg. Havonta, de volt, hogy hetente új mostohaapánk volt. Anyám nem szent. Az életet élvezte igazán mindig is, ezért is nem szerettem, amikor Luna táncolt a pénzért. Féltem, hogy olyan lesz mint a nő, akinek az életünket köszönhetjük, hogy elszáll, hogy rájön, milyen könnyed az élet így, agy nélkül. De nem. Luna egy okos, érett és felelősségteljes nő, akinek a lábai előtt azért hevernek a férfiak, mert éles eszével és tudásával oda kényszeríti őket, és nem azért, mert pénzt remél tőlük, és pillanatnyi szerelmet. A nővérem férfiasabb tud lenni, mint a legkeményebb férfi, akit ismerek. - Mint akik a pokolból emelkedtek ki. Nevetem el magam. Rendben, ez egy picit túlzás volt, egy picit nagyon, mert erről szó sincs. Nem voltunk rosszak, de nem is könnyítette meg az élet a dolgunkat. Sem anyám, ha már így eszembe jut. A dallamot követve ringok vele, majd a megfelelő pillanatban megemelem a kezét és forgásra invitálom. Nem voltak rosszak a bálok, az ételek ízletesek voltak, és igazán imádtam nézni az elszántan beszélgető, és egymást mégis olyan nagyon utáló embereket. A lényeg nekem akkor is az volt, hogy Luna legyen mellettem legyen, és nagyon jól érezzük magunkat. Szerettem a klasszikus zenét, az a fajta ember vagyok, aki élvezettel ül végig egy komolyzenei koncertet. - Ha csak egy dolgot tehetnél az életedben, mit tennél? Kérdezem váratlanul, hogy ne csak lebegjünk a zene mámorában, és egymás karjaiban.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina - Csak egyet. Erősítem meg, és elmosolyodom, majd a mosoly hirtelen leolvad, ahogy két keze az arcomhoz ér. Már majdnem nem voltam zavarban. Az illata, a bőre puhasága, a tekintete. Minden annyira közel van hozzám, minden itt van. Bólintok egy aprót, vagy csak akarok? Fogalmam sincs, mert a következő pillanatban már érzem, ahogy a puha ajkak a kissé kiszáradt ajkaimhoz érnek, aztán varázsütésre már vége is szakad, én meg ott állok a tér közepén, és egyszerűen nem értem, hogy mi van. Nem volt időm semmire. Az ajkaim szárazok voltak, és egyre jobban kiszáradtak, ahogy azt néztem, hogy a lány sietősen távozik. A hátam kissé görnyedt, és a meglepettségtől csak még jobban összeesik, ahogy a vállaim is. - Mi a franc van? Egyrészt ez, már a második alkalommal esik meg velem a héten, másrészt fogalmam sincs, hogy miért történt meg az, hogy most adott egy félcsókot, még csak viszonozni se maradt időm, és már az ajtón kívül van. Érzem a hideget, amit beengedett, megborzongat, és egy kicsit fel is ébreszt a kábulatomból. Megnyalom az ajkaimat, sietősen indulok utána, talán egy kicsit túl nagy lendülettel is, ahogy igyekszem elég vágni, és megállásra kényszeríteni. Egy jegesebb részen kicsit megcsúszok, de a méltóságomból annyi megmarad, hogy talpon maradok, így magam előtt összefont karokkal, fázósan állok meg, és nézek szembe vele. - Basszus, nagyon hideg van. A hó is elkezdett jobban esni, egy pillanat alatt megismerheti, milyen leszek hatvan évesen, göndör, ősz hajjal. Nézem őt, homlokráncolva egy pillanatig. - A kabátod. A tekintetem lejjebb csúszik, jelezve, hogy azt nem hozta magával. Közelebb lépek hozzá, olyan közel, amennyire csak tudok, és magamhoz húzva végre, rendesen is megcsókolom. Nők, komolyan mondom, rengeteg dráma veszi őket körül. Viszont azt akarom, hogy tudja, nem csinált semmit rosszul. - Nem hiszem, hogy a főbérlőd örülne, ha ilyen későn mennél hozzá, és a teád is ki fog hűlni. Még mindig a karjaim között tartom, és tudom, hogy jelenleg van olyanom, hogy menyasszony, de a pokolba az egész Payne családdal, nem fogok ezért lemondani az esélyemről hogy élvezzem az életet. Lassan, úgy, hogy még mindig a karjaim között van, indulok el vele vissza a pizzériába, vigyázva, nehogy elessünk. - Utálom a telet.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina Visszaérve fázósan rázkódom össze, nem értem, hogy a nőknek miért mániája ez. Egyszer már ezt az elvonulást végigcsináltam, és mi van most? Hozzá akarnak adni, na hát ezt még egyszer nem játsszuk el. Veszélyesen múlik ugyan az az időszak, amikor azt mondhatjuk Arianaval, hogy kitaláltunk valamit, de ki fogunk találni valamit, mert - fogalmam sincs, hogy miért -, de nekem Ophelia kell. Alig pár óra alatt felforgatta az egész világomat, és ahelyett, hogy két lábbal állnék a földön, szárnyalok, és bele akarok vágni mindenbe vakon. Szólnom kéne róla, hogy van, de hogy tehetném, amikor csak az ajkait akarom érezni. Nem akarok beszélni, csak átadni magam az állatias ösztönöknek. - Ne fuss. Nem tudok futni. Vallom be magamhoz ölelve őt. Nem tudok róla semmit, nem ismertem korábban, pedig fun fact, hogy egyszerre jártunk a Bagolykőbe, sőt, az sem kizárt, hogy egy évfolyamon, vagy maximum egymás utáni években kezdtünk, és mind a ketten Levitások voltunk. Ezek olyan dolgok, amiken egy nap nagyon fogunk nevetni, legalábbis nagyon remélem, hogy lesz egy olyan nap a jövőben, amikor ez tényleg vicces lesz számunkra. A mellkasomon pihentetve a fejét simogatom, szeretgetem, mintha valami nagyon csúnya dolog történt volna velünk, pedig nem esett meg ilyen. - Menyasszonyom van. Mondom végül olyan nyugodtan, mintha a teára szeretném visszaterelni a témát. Ösztönösen szorosabbra fogom a tartását, hogy ne fusson el megint, mert komolyan nem tudok futni, totálisan béna vagyok, és borzalmasan szerencsétlen a futás terén. - Nem komoly, éppen megoldást keresünk rá, hogy ne legyen komoly. Átkozott varázslócsaládok. Azt már nem teszem hozzá, hogy egyszer nagyon szerettem őt. Hogy Ariana a világom volt, és hogy nem tudom miért nem az már. Viszont tényleg, azt akarom, hogy tudja, hogy úgy maradjon itt velem, hogy nincs titkunk egymás előtt. - Nem élünk együtt, nincsenek közös hobbijaink, csak pár napja van ez az egész, és legkésőbb tavasszal véget ér. Nem vagyok hajlandó oltárhoz vezetni, és ő sem hajlandó hozzám jönni. Hogy melyikünk a rossz? Talán mind a ketten, nem érdekel, csak az, hogy Ophelia velem maradjon. Az se számít, ha sorozatgyilkos, komolyan, maximum jövre igen szép paradicsomaink lesznek a hátsó kertben. - Kérlek, mondj valamit.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina- Lia... Ki vagyok én, hogy máris becézem? Nincs jogom hozzá, hiszen éppen most gördült le egy könnycsepp az arcán, miattam. Nem akartam, hogy ez legyen, és tudom, hiszem, hogy ha ez később derül ki kettőnk között, akkor nem csupán egyetlen kósza könnycsepp lenne, akkor valami több, és arra végképp nem lennék kész. Jelentheti ő nekem az egész világot? Az túl filmes lenne. De hát a filmek, igaz történeteken alapulnak, és olykor létezhet ez fordítva is, néha újra lehetünk úgy, mint a filmeken. Az arcához hajolok a csók után oda csókolok, és remélve, hogy enyhítem a fájdalmat, hogy nem fog ez a pillanat egy rossz emlék lenni. Most én vagyok az, aki engedelmesen követem őt, és viszonozom az összes csókot, sőt, újabbakat kezdeményezek. Egyetlen pillanatot sem akarok elszalasztani. Őt akarom, legyen ez nyálas, életszerűtlen. Az egész világom romokban volt, az életem nem érdekelt, nem akartam semmit elérni, semmit megtenni. Már csak halványan emlékeztem mindarra, amit az idejövetelemkor Scarlett mondott a vonaton. Az ő lelkesítő, vidám léte töltött meg eddig energiával és motivációval, aztán elmentem a Payne házba, és vége lett. Ariana jegyben jár velem. Ariana nem őszinte velem. Ariana tudja, hogy mi történt közöttünk, de én nem. Lehet, hogy mindenki tudja, az összes testvére, csak én nem. Elegem volt. Véget akartam vetni a hangoknak és a képeknek, amik rendre a fejembe furakodtak. Álmatlan éjszakák, rémképes nappalok. Az iroda sötétjébe zárva, úgy, hogy senki se árthasson nekem, úgy, hogy ne kelljen senkivel se huzamosabb ideig beszélnem, vagy egy levegőt szívnom. Aztán kivittem a szemetet. Mekkora esély van rá, hogy a szemét kidobásával arányosan a boldogság is megjelenik? Évek óta nem éreztem magam igazán férfinak, és most bármit megtennék, hogy Ophelia férfija legyek. - Akármit. A szemébe néztem, amikor kérte, és határozottan bólintottam. Megszöknék vele, de nem az én műfajom az elfutás. Apró csókot lehelek az ajkaira, az állára, a nyakára. Az illatát olyan mélyen szívom be, mint aki attól fél, hogy ez az utolsó alkalom, hogy érzi. Nem, nem lehet ez az utolsó. Akarom, őt akarom. Jobban, mint ahogy bármit az életemben. Csüngök rajta, vágyom rá, és egyszerre dúl bennem több férfi. A hős, a vágyódó, az ösztönlény. Meg akarom tenni, azt akarom, hogy remegő testtel suttogja a nevem, bódult gyönyörben. Látom magam előtt, ahogy ez történik, és rettegek, hogy mi van, ha mégsem tudom megtenni, ha nem tudom megoldani. Eddig úgy gondoltam, hogy egy szikla és a mélység megoldja a problémát, hogy idő előtt özvegycsináló leszek, de most, ahogy Ophelia a karjaim között van, nem vágyom már erre. - Aludj ma velem. Kérem csendesen. Nem, nem engedhetem meg az ösztönlénynek, azt, amire a legjobban vágyik. Érezni és óvni akarom őt, anélkül, hogy más arcot látna, mint ami vagyok. Meg kell tennem. Meg kell állítanom magamban a vágyat, hogy magamévá tegyem. - Azt akarom, hogy Ariana tudja. Hogy lásd őt, hogy lásd, hogy nincs semmi.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
Bólintok párat, amikor visszakérdez, azt se tudom, hogy van ennyi önuralmam, és ennyi működő agyam még. Az biztos, hogy a vér folyamatosan távozik onnan, tudom, érzem, hogy milyen változások történnek lejjebb. Ez a nő hihetetlen, és én esküszöm a mindenhatóra meg az életemre is, hogy képes lennék életem végéig csak vele lenni. Egyszer már kifejtettem, hogy milyen társra vágyok, de nem hittem volna, hogy létezik, nem hittem volna, hogy élő, lélegző embert írok le, ahogy azt sem, hogy ez az ember besétál majd egy apró, szerencsétlen invitálásra, és ahogy lábai körém fonódnak, úgy fonódik bele az életembe is. A fejem mozgása megváltozik, nemet intek a fejemmel az alvás gondolatára. Honnan jutott egyáltalán eszembe? Nem akarom őt elengedni, mert mi van akkor, hogy ha kilépve az életemből is kilép? Nem! Nem engedhetem el. Inkább essek hanyatt minden alkalommal a jégen, mint, hogy ő ne legyen velem. Három órája, legfeljebb azóta ismerem, és mégis, olyan elemi ösztön, olyan vonzás húz hozzá, amit nem tudok, és szerintem nem is lehet megmagyarázni. Ez a nő számomra az, aki a mindent és még annál is többet jelent. - Most is szóltam. Felelem csendesen, beletemetkezve a csókba, közelebb húzva magam hozzá. Az tesz, amit csak akar, nem húzódok el, sőt, amíg ő lent ügyködik, én fent igyekszem megszabadítani a ruhájától, nem törődve azzal, hogy az anyag esetleg sérülhet. Csak csináljuk, csak élvezzük egymást. Akarom minden porcikáját, hogy csókolhassam. - Gyönyörű vagy. Állapítom meg most először hangosan, pedig már akkor is ezt gondoltam róla, amikor a havat nézte. Nem szokásom ilyet tenni, nem szokásom csak úgy nőket behívni, és velük szerelembe esni. Nem szokásom egy teli üveg pizzázó asztalán szeretkezni. Ez nem szex lesz, ez nem csak vágy, érzem, ahogy mozdulok, ahogy védem őt, ahogy vágyom rá, hogy érezzem. Bal kezemmel az asztalon támaszkodom, a jobbal a hátát fogom, miközben csókolom az ajkait, a nyakát, a melleit, imádom őt, imádtam már akkor, amikor megállt az üzlet előtt, és imádom most is, jobban, mint az normális lenne, jobban, mint azt engedné az illem. Nem számít semmi, csak, hogy mellettem legyen.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
Köszönöm az égieknek, hogy az elmúlt években rendelkeztem annyi szabadidővel, és annyi "nem akarok semmire gondolni" idővel, hogy ezeket mind edzéssel töltöttem, így, amikor megszabadít a ruhámról, nem az a kis petyhüdt pocakot láthatja, amit normál esetben sejtenek, hanem kockákat. Nem vagyok őrült sportember, de jó kikapcsolni, és ha már egyszer ezt elértem, nyilván, szeretném megtartani, így kerítek is rá időt. Nem félek attól, hogy nem tetsző látványt nyújtok, de itt most sokkal több mindent kockáztatok, mint csak egy éjszakát, érzem, hogy ez sokkal több, mint egyetlen éjszaka. - Nem, arra gondoltam, hogy el kéne mennünk lottózni. Persze, konkrétan a melle a számban a testem fő éke a kezei között, és akkor azt mondom neki, hogy tudod mit, inkább csak legyünk barátok, haverok, cimbik. Majd adok húsz százalék kedvezményt a következő vásárlásodból. Asszony az Isten szerelmére, hát miért gondolod úgy, hogy pont most, ebben az élethelyzetben bizonytalanodok el? Komolyan nem hiszem el, és kínomban még fel is nevetek, mert azért ez egy eléggé groteszk helyzet, mint valami erotikus panoptikum szobrai, összekuszálódva, és akkor megkérdezi tőle, hogy biztos vagyok-e benne. Hát nem, miben lennék biztos? Itt, ahol általában egy félénk pár szokott romantikázni, készülök legalább az első kört megejteni, miközben Manci néni lassan öltözik, és gyöngysorai között válogat, hogy elmenjen tejért a közértbe. Nem tudom, hogy miben kellene ennél biztosabbnak lennem. A kezem lassan lecsúszik a hátáról a combja belső szét simítva. A tekintetemet mélyen az övébe fúrom. - Na és te? Biztos vagy benne? Kérdezem, de közben szemtelen kölyökként már meg is ostromlom őt, mivel a tekintetemmel az övét tartottam fogságban, nem láthatta, hogy közben odalent azért célba állok, és lassan, kiélvezve behatolok. - Szóval, lottó?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
Látom a szemében, hogy komolyan gondolta a kérdést, látom, ahogy zavarba jön a válaszomtól, aztán vége, a tekintetem előtt megjelenik az a köd, ami ilyenkor mindig szokott. Átadom magam a testének, és nem tudok betelni vele. Heves csókommal együtt érkezik a csípőm gyorsabb mozgása. Nem tudok lassú lenni, most nem, később igen. De most, ki tudja mi óta először, és itt most évekről beszélünk, olyan emberrel vagyok, akivel lenni akarok, túl a szexen, de most éppen eléggé benne. Fölé magasodva, finoman eresztem le az asztalra, úgy, hogy kényelmesen elférjen rajta. Hihetetlenül jó ötlet volt ezekre az asztalokra cserélni a régieket, nem csak az óriás pizza fér el rajta kényelmesen, de nő is, fejtől fenékig. Kifejezetten hasznos tudásra tettem szert most. Ahogy felegyenesedem, derékszöget képezve magunk közé, úgy érzem meg a hátamon keletkezett sebek csípő jelenlétét. Nem tűnt fel, hogy mikor kerültek oda, és nem is zavarnak, olyan, mintha megjelölt volna, de tegye csak nyugodtan, hirtelen úgy érzem, ez se lenne rossz. Egymáshoz tartozunk. Elhamarkodott, de az elmúlt néhány óra távlatából egyáltalán nem lehetetlen kijelentés. Most így érzem, és remélem, hogy húsz év múlva is ilyen könnyedén tudom ezt mondani. Látom a sárkányt, miközben folyamatosan diktálom a szédítő tempót, és egyszerűen megint nevetni lenne kedvem. Annyira tipikus, annyira nagyon. Tudtam, hogy van valahol rajta egy tetoválás, egyszerűen lehetetlen volt, hogy ne legyen. És sejtettem, hogy sárkány, csak én a belső combjára tippeltem. Kiismerném? Ennyire könnyedén? Kizárt. Ez a nő megmutatott magából egy szeletet, amibe belebolondultam, és a kapcsolatunk olyan gyorsan fejlődik, mintha nem lenne holnap. Rohamléptekkel, rohamtempóban haladunk előre. Elsőre túl hevesen indítok, lihegve hajolok fölé, ahogy próbálom fékezni magam, de nagyon nehezemre esik. Próbálom kitalálni, hogy élvezi-e, hogy jó-e neki, ami történik, mert ha kell, ha szükséges, kényszerítem magam a csillapodásra.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLinaNem hallok, nem látok, nem érzékelek semmi mást, csak azt, hogy a testünk egybeforr. Az agyamból az utolsó csepp vér is elvándorolt, a szemeim elé szürke köd ült le. A halk nyögések egyre többször mordulássá torzulnak, élvezem, hogy benne lehetek, hogy a teste bármely porcikáját megérinthetem. Hogy nincs tilos, hogy nincs lehetetlen. Ezt a nőt, úgy, ahogy van, nekem küldte az ég. Megéri az összes szar az életemben, megéri minden, amiért szenvedek, mert tudom, hogy azok okán lehet ő most itt. A jelenléte annak tudható be, hogy a sok borzalom után most egy csodának kellett jönnie. Közeleg a vége, érzem, de nem akarok nélküle, nem akarom, hogy ő ne érezze a csodát. Végül őt találja meg előbb. A teste remeg, én pedig váltott tempóval kényeztetem, és miközben arra koncentrálok, hogy neki jó legyen, én is eljutok a végső pontra. A nyakát csókolom, majd melleibe temetkezve hagyom, hogy a gyönyör hullámai egyszerre árasszanak el minket. Sosem gondoltam volna, hogy ez az egész megtörténhet, hogy lehet ilyen jó egy első benyomás. - Köszönöm. Suttogom csendesen a fülébe, miközben még mindig nem szálltam ki, még nem akarok elszakadni tőle. Érzem, ahogy a lábaim remegnek, és azt is, hogy ennek nem szabad itt vége lennie. Le kell ülnöm, a szék, készségesen eláll az asztaltól, lerogyva rá, elnevetem magam, ahogy megint találkozom a sárkánnyal a combján. Ujjaimmal ráérősen játszani kezdek rajta, de a tekintetem az arcán pihen. Gyönyörű. Kócos haj, elfolyt smink, kipirult arc, csillogó szemek. Minden, amire valaha is vágytam. - Akarlak. Mondom olyan határozottan, mintha azt mondanám, hétfő van. Hétfő van. Felpillantok az órára, lusta kattogása eddig nem zavart, azonban most a szemeim kikerekednek, ahogy meglátom, mennyi az idő, ahogy azt is, hogy az első emberek megindultak. Mint már kifejtettem korábban, a pizzéria fala nagyrészt üveg. Mivel Manci néni riadt és pletykára éhes arca még nincs az ablakban, így nem követtünk el még közszemérem sértést, azonban ezzel egy időben azt is meghallom, hogy valaki a zárral kezd babrálni. - Bassza meg. Hétfő van! Idegesen kelek fel, és gyorsan próbálok mindent összekapni, ami a közelünkben van. - Fogd a táskád, és szaladj az emeletre. Hétfőn hajnalban a takarítónő jön, hogy mindent alaposan kitakarítson. Biztos nagyon örülni fog a félbehagyott pizzáknak, teáknak és annak, hogy éppen ott szexeltünk. A nadrágomat magamra rángatva nyomom a többi ruhánkat Ophelia kezébe, miközben az utolsó zár is kattan, próbálok nyugodt arcot arcot vágni. - Mindjárt megyek. Sosem voltam még ilyen helyzetben, és bár szörnyen kínosnak élem meg, érzem, ahogy elönt a nevetés. Ezt látod, ha felmész
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
- Igen, csak egy kicsit sokáig dolgoztam. Hagyja csak, ezt gyorsan letakarítm. Persze, nyilván dolgoztam, azért van ott két érintetlen bögre tea, hogyne. Gyorsan tüntetem el a nyomainkat, amikor meglátom a földön a bugyiját, vagyis, hát, ami maradt belőle. A lábammal próbálom magam mögé húzni. - Martinka, meg fog fázni a lába, ha itt mezítláb közlekedik. Szól a kedves hangú asszony, és érzem, ahogy totálisan elvörösödöm. Az apró ruhanemű a talpam alatt van, most nem nagyon léphetek arrébb, csak a vállamat vonogatom. Annyira kínos. Végül végre elfordul, és gyorsan felvéve úgy tuszkolom bele a bugyit a zsebembe, mintha az életem múlna rajta. Istenem, mennyire kellemetlen ez most. - A kisasszony hogyan issza a teát? És íme, a totális megsemmisülés. Én egy rejtegetett fehérneművel, ő egy körömmel a kezében. Vérszegény mosolyra húzom a számat. Mi a jó válasz erre? Fogalmam sincs? Ma hajnalban találkoztunk, aztán csak úgy megesett, de ne is fáradjon, most nem vágyunk teára, inkább csak felsétálok, és hát tetszik tudni, puzzle-t játszunk. - Kati néni, én tényleg, nem kell ezt tennie. Kedvesem, olyan kis aranyos, már csinál is nekünk friss teát, mintha most arra annyira igényünk lenne, de hogyan mondjam, hogy ne? Átveszem inkább a két gőzölgő bögrét, és a nénire nézek. - A mi titkunk? Kérdezem csendesen, mire rám kacsint. Jó döntés volt felvenni, ő jött, hogy unatkozik, és kicsit dolgozna, ha belefér a dolog nekem. Hát hogy a viharba ne férne bele, és nagyon szépen dolgozik. Megköszönve lépegetek felfelé, és az ajtófélfának dőlve nézem Opheliát. - Nekem úgy néz ki, az egyszerű környezet is csodálatosan áll. Nem estem túlzásba a hellyel kapcsolatban, nekem csak az ablak számított, amin át folyton kitekinthetek. Beljebb lépve, felé nyújtom a bögrét. - Lebuktunk. Rá kellett jönnöm, hogy a vezetéknevedet se tudom.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
- Van második neved is? Még egy közös pont bennünk, hihetetlen, hogy ennyi egyáltalán lehetséges, hiszen csak most találkoztunk. Meg persze szexeltünk. Nézem őt, elmosolyodva, ahogy megáll velem szemben. Kortyolok egyet az italból. Nézem őt. Megint kortyolok. Bosszantom, ahogy állunk egymással szemben. - Szóval, azt mondod, kövér vagyok? Kérdezem hitetlenkedve, bal szemöldökömet megemelve. Még egy korty, élvezem, ahogy áll velem szemben, de nem húzhatom ezt ennél tovább. A látványa, ahogy az ingemben áll, izgató. Nem akarom nem újra és újra magamévá tenni. Azt hiszem, mára beteget jelentek, és egy kicsit gyógyíttatom magam a nővel. Végül lassan, nagyon lassan leteszem a bögrét, és kinyújtva a kezem, elkapom a kezét, viszonozom a kézrázást. - Frank Arie Martin. Sosem volt még ennyire kellemes a kézfogás, és az sem, ahogy magamhoz húzva csókolom meg, még mindig a kezét fogva, balommal a gombjait nyitogatva. - Ha tudtad, hogy úgyis megint meztelen leszel, amikor feljövök, miért gomboltad be a gombokat? Kérdezem belemosolyogva a csókba, A fele már megvan, de nem szórakozom tovább vele, a számomra lényeges részt, vagyis a melleit már kiszabadítottam. Nagy fétisem van a női mellek iránt. Talán felkeresek egy nap egy pszichológust ezzel, most azonban fontosabb dolgom van. Az ágy felé lépkedve vele, a két kezembe kapom, mint egy hercegnőt, és fektetem végig az ágyon. - Mindjárt jövök. Közlöm vele vigyorogva, de nem megyek olyan messzire, mint hiszi, az ágy elé térdelve, finom, de határozott mozdulattal szétnyitom a combjait, és kicsit lejjebb húzva, magam felé, kezdem el előbb a bal, majd a jobb combja csókolását, mind a két alkalommal veszélyesen megközelítve érzékenyebb részét is, azonban mind a két alkalommal áthaladok csak felette, végül megállok, remélve, hogy megnézi, miért nem csinálok semmit, és ha így van, akkor történik meg nyelvem első, intenzív mozdulata.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
Engedelmesen felpillantok, amikor kéri, egy apró csók kíséretében, és a mosolyom szélesre tárul, amikor azt mondja, az enyém. Én pedig az övé, vagyis, majdnem teljesen de ilyen formalitásra ilyenkor nem szoktunk adni. Egyelőre. Majd ha aludtunk, utána aggódok ezen a részén, de egyelőre még fáradt nem vagyok. Felemelkedve, lassú haladással indulok meg felé, út közben csókolom a hasát, a melleit, a vállát, a nyakát, végül megékezem újra az ajkaihoz, édes csókja egészen lázba hoz. - Örökké képes lennék így létezni. Ez lenne az életünk, akár ekkora élettérben, az se zavarna. Egész nap csak egymás testét kényeztetnénk, nem számítana semmi és senki, csak mi ketten. Persze nyilván, ez nem lehetséges, hiszen valakinek el kell vezetnie a helyet, és mind a ketten el akarunk érci célokat az életünkben, de vele el tudnám képzelni a célokon túli valóságot. El tudom képzelni azt, hogy az elején mindent megteszünk a harmónia érdekében, én mászok a létrára és aggatom fel a csipkés szélű függönyt, amit papíron együtt, de gyakorlatilag ő választott. Képes lennék reggel az újság helyet őt nézni, reagálni a történeteire, hideg vízben zuhanyozni, miután elfürödte azt, és másnap édesen bazsalyogni, közös zuhanyzással incselkedni. Ő azt hiszi, szexet akarok, én tudom, hogy csak meleg vizet. Élveznénk minden pillanatot, a civakodásokat csókkal, a haragot szexszel orvosolnánk. El tudom képzelni, hogy egy nap nem az lesz a legnagyobb baj, hogy eléggé ráncolt-e a csipkefüggöny, hanem, hogy miért engedtem a gyereknek, hogy összefirkálja, és hogy a hírek helyett nem reggeli huncutkodás, hanem fejben felidézett összeadás és sokadszorra meghallgatott, borzalmasan hamis Tavaszi szél, vizet áraszt lesz a főszereplő, és hogy a közös zuhany addig terjed majd, hogy ne engedd le a gyerekek vízét, jó lesz az nekem még. Az elképzelés nyugalommal tölt el, de csakugyan normális ez? Egyetlen együtt töltött éjjel, egyetlen szexuálisan túlfűtött hajnal. Elég ennyi? Az is lehet, hogy csak túl régen volt mind a kettőnknek az utolsó emberi érintés. Az is lehet, hogy már csak egyetlen szálon múlott az, hogy ne robbanjunk fel. Nem érdekel. Ahogy csókolom, és ahogy a képek beúsznak elém, élvezem és megnyugszom. A szívem lelassul, majd a nekem simuló testtől újra felhevül. Lassan újra bevetésre kész leszek, érzem, ahogy lassan újra behatolok, és felmordulok, mert most nem állok meg, nem lassítok, egyenletesen foglalom el azt ami az enyém. Azonban nem kezdem el azonnal, egyelőre csak vagyok, két karommal Ophelia feje mellett támaszkodom, vállával játszom, majd megragadva őt, a hátamra fordulok, magamra húzva. - Ez a kör a tiéd, te irányítasz.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
Biztos vagyok a dolgomban, abban, hogy átadom neki az irányítást. Ez egy kicsit arról is szól, hogy megismerjem, mire vágyik. A tekintetében tűz lobog, de ki tudja, az előbb lehet, hogy túl sok voltam. Lehet, hogy már nem is tudom, hogyan kell kevésnek lenni. De azt nem akarom, hogy ő ne élvezze. Azt akarom, hogy ez a világ, ami most kettőnkről szól, befogadjon egy harmadik felet is, a tiszte élvezetet. Lassan indít, játszik velem, érzem én is, hogy így van. Le akarom győzni, újra és újra, de most engednem kell. Kettős mérce van, élvezet és türelem, és a türelemben nem vagyok jó, sőt, pocsék vagyok. Mégis, most ajkaimat összeszorítva várok. Ez a nő képes az idegeimen táncolni, képes megölni engem a puszta létezésével. Elengedem a problémát, el szeretném engedni a problémát. Lassan, fokozatosan menni fog. Nem! A következő pillanatban olyan tempóra kapcsol, hogy nem tudom türtőztetni magam: - Bassza meg! Úgy nyögök fel, mintha éppen kiszakítanának belőlem valamit, a gyönyör egy újabb szintje váratlanul ér, ez a nő maga a sátán, és én lepacsiznék vele a végtelenségig. Nézem, ahogy a mellei gyönyörű táncot járnak, ahogy az egész teste csodálatossá válik a felkelő napban. Hihetetlen időjárás van. Éjjel vastag hóréteg hullott, mostanra pedig süt a nap. A kinti fény a fehér réteg miatt élesebb, fényesebb, csodássá téve a rajtam munkálkodó gyönyörű Istennőt. Ebből a szögből újabb pontjait fedezem fel, melyeket meg akarok hódítani, nyögéseim már-már elmaradhatatlanok, ahogy néhány lassabb ütem után újra őrült tempóba ugrik. Nem bírom tovább, nem megy, nem nyújthatom, nem fekhetek csak így az ágyon, nem tudok nem érintkezni vele, nem érinteni a bőrét, csókolni őt. Egy lassabb taktusban átkarolom őt, felülök, magamhoz szorítva csókolom az ajkait. Nem eresztem, nem menekülhet, ő az enyém, nekem adta magát, és én birtokolni akarom, azt akarom, hogy bárhol és bármikor megkaphassam, hogy senki ne nézzen rá, senki ne gondolja, hogy akár csak szemernyi esélye is van rá, hogy egy nap úgy érintheti, ahogy én, hogy olyan követelőző csókot nyomhat az ajkaira, mint én, hogy úgy, olyan átszellemült csodálattal markolhatja a melleit, mint én. Önző vagyok, és az is maradok. Nyakába nyögve ér el a hullám kínzó gyönyörűsége. Közelebb vonom magamhoz, de nem akadályozom. Csinálja, ahogy csak szeretné, zárja le ez a kört úgy, ahogy szerinte a legideálisabb, de nem akarok távol lenni tőle, csodálni akarom, érezni akarom, ahogy a teste megfeszül, és addig nem ereszteni, amíg az élvezet utolsó csepp szikrája is ki nem vész.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina
Vigyázz! A kép mögött olyan tartalom látható, melyben felnőtteskedünk. Lehet benne káromkodás, kufirckodás és minden, mit csak el tudsz képzelni. Ha mégis érdekel, kattints a továbbra. Tovább
LiaLina
- Egészségünkre. Mosolygok bele a csókba, ahogy ma már másodszor megtörténik. Egyszerre érjük el azt a pontot, ahonnan nincs tovább. Fáradt vagyok, de a testem azt ordítja, hogy még, még, még, még. Nem tudom, nem bírom. Sem arra nem vagyok képes, hogy még egy menetet bevállaljak, sem azt, hogy ne tegyem meg újra. Akarom őt. Azt akarom, hogy ne legyen oka elmenni, na nem úgy, hanem a lábain, azt akarom, hogy minden pillanatban megkaphassam. Nem érdekelnek a sérülések, nem érdekel a fájdalom, csak tompán érzékelem azt, ami most velem történik, csak tompán érzem azt, hogy valami pár óra múlva fájni fog. Nem fogom őket eltüntetni, büszkén fogom viselni. Minden tökéletes. Aztán eltávolodik tőlem, és úrrá lesz rajtam a szörnyű hiányérzet. Ott van mellettem, de mégis elfordult, felöltözött. Az előbb még ott volt, most pedig hirtelen kezdek el fázni, pedig kellemes meleg van itt fent. Kérdez, és mire szóra nyitnám a számat, már megint meztelen. Fogalmam sincs, hogy most mit is akar akkor. - Miért akartál elmenni? Kérdezem végül, csendes értetlenségben. Meztelenül fekszik mellettem. Azt hiszem, legalább azért jó volt, hogy felhúzta az inget, mert így nem volt motivációm hozzáérni, a testét kényeztetni. Végül felkelve, mert az incselkedése igencsak kedvemre való, eltávolodok az ágytól, és a bejárathoz lépve felveszem a bögrém, azzal együtt sétálok vissza az ablakhoz, és nézek ki rajta. Ezért szeretem ezt a helyet. Én látom a külvilágot, ők azonban nem látnak engem. Nem látják, hogy meztelenül nézem életük minden apró mozzanatát. Kortyolok egyet, majd visszasétálva visszamászok az ágyba és magamhoz vonom Opheliát. Hátát simogatom a jobbommal, balommal a fejem alá nyúlok, és pillantásommal a szőke felét vizslatom. Szőke... annyira tipikus, hogy szőke. - Mi a megengedett? Mennyinek kellene eltelnie? Én is többet érzek, mint amennyit kellene, vagy normális volna, de nem tudok és nem is akarok ez ellen tenni, ezek után meg pláne nem. Elengedve Opheliát hajolok előre, hogy a takarót magunkra terítsem. A mobilom az éjjeli szekrényen, töltőn maradt még délután, most lehúzva, nem zavartatva, hogy Ophelia látja a hátterem, keresem ki Alex számát, majd rányomok a hívás gombra, és a fülemhez emelem. - Szia, eléggé pocsékul vagyok, szerintem túlhajtottam magam az éjjel, ma lehet, hogy inkább pihennék, nem gáz? Amíg Alex beszél a telefonba, addig apró, halk csókot nyomok Ophelia ajkaira. - Persze, jól leszek, hagyd csak. Csak egy kicsit aludnom kell. Oké, köszi. Gyorsan ki is nyomom, majd visszatéve az éjjeli szekrényre, lejjebb csúszok, és behunyom a szemem. - Mivel én is többet érzek, mint az normális lenne, kipróbálhatnánk, milyen, amikor alszunk.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
LiaLina - Nem akarsz zavarni? Emelem meg a szemöldökömet ránézve. Nos, akkor, ha nem akarna zavarni, akkor nem éjjel kellett volna érkeznie, és nem pont az én pizzázóm előtt különbségkeresőset játszani a hópihéken. A zavarás pedig nem zavarás, hanem felzavarás. Felzavarta azt az állóvizet, azt a mohás, trutyis mocsarat, amiben egy ideje már a szívem ázott. Azt hittem, az idők során szép lassan teljesen elsorvad és elsüllyed, elfelejtve azt, hogy milyen is, amikor érez. Este, mielőtt a szemetet kivittem, egy régi képet néztem, jó pár éves, az egyetlen, amit megőriztem. A képen Ariana és én vagyunk, talán Catherine fotózta, nevetünk, csókolózunk, integetünk. Egy hete még kissé szomorúan néztem a képre, szomorú voltam, mert nem sikerült, mert nem értettem. Este, amikor újra elővettem, dühöt és undort éreztem. Nem sokkal a váratlan szakítás előtt készült, és én egészen mostanáig nem tudtam, hogy hárman vagyunk azon a képen. Ez pedig így volt jó. Nem akartam tudni az igazságot, vagyis persze, akartam, de úgy voltam vele, hogy okkal történt, okkal nem tudtam, és elfogadtam volna, idővel mindenképpen. Nem akarok rá emlékezni, nem akarok belegondolni abba, amit Ariana tett. A hátam mögött döntött. Mostanra lenne egy gyerekem, és boldog lennék. Nem gátoltam volna Ariana-t, de nem engedtem volna, hogy megölje a gyerekünket. A mocsárba aztán, ami ellepte a szívem, ez a szőke boszorka belecsattogott, és nem foglalkozva a sok nyálkával elkezdte kihúzni onnan. A nevetésével, az incselkedésével, a ringó csípőjével fényt hozott az életembe, akkor is, ha ez nem működik, legalább tudom, hogy érek valamit még, és hogy képes vagyok meghódítani embereket. Talán a nagy magány tette és teszi azt velünk, hogy fontosnak érezzük a másikat, talán más, de most ez így jó. Az egész olyan kerek volt. Belemosolygok a csókba, már látszik, hogy a párna és a takaró közelsége elhozta az álmosság erősebb hullámait is, de még képben vagyok, valamennyire. - Semmit, csak élvezd. Ha rágörcsölünk, oda az egész. Nem akarok tervezni vele, nem akarok ábrándokat kergetni. Most itt van, és ki tudja, mire kinyitom a szemem, talán már eltűnik. Akárki lehet, akár tolvaj is. Fogja, és kipakolja a pénztárcám, talán egy-két értékesebb könyvet is magával visz. Bánnám? Nem hiszem, mert ez a felfordulás, amit okozott, előrelendít, már most. Persze remélem, hogy nem tolvaj, és hogy amikor újra kinyitom a szemem, akkor még itt lesz, de a tervezést félre akarom tenni. Élvezni akarom őt, élvezni akarom a jelenlétét. Erősebben magamhoz vonom, átölelem, és egy pillanattal később már alszom is.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
BencePörög az üzlet, ezt már szeretem! Lelkesen állok be én is segíteni, most azonban nem azért, mert valaki kiesett, hanem mert a megnövekedett forgalom miatt minden kézre szükség van. Emellett pedig az iroda magányában, munka helyett, az elmúlt heteken elmélkedtem, pedig nagyon nem kéne már ezeket forszírozni. Van egy pár új ötletem, új könyvbe tervezek kezdeni, egy regénybe. Sosem írtam még regényt, szóval éppen itt lesz az ideje. - Még valamit? Rendben, egy piros és egy sárga limonádé. Máris hozzuk. Hátul most ketten pörögnek, így én leginkább a rendeléseket veszem fel, vagy ha éppen olyan van, akkor viszem az elkészült ételt, italt. Most is, visszalépve a pulthoz, az éppen utamba kerülő lánynak leadom a két italra a megrendelést, meg azt, hogy a négyeshez kell vinni, és már robogok is tovább. Az új szenzációnk, a Scarlett által összeállított két pizza egyszerűen a három legnépszerűbb termékünk listájának első két helyét birtokolja. Az a lány egyszerűen szenzációs, most is ezeket kérik a hatosnál, két lángnyelv whiskey társaságában. Gyorsan ellenőrzöm a fiatalok életkorát, de mivel mind a ketten betöltötték már a húszat is - fene a szerencsés genetikát -, nyugodtan megkaphatnak mindent. Megint visszalépek, átadom a rendelést, majd a kezembe nyomnak egy megpakolt tálcát, hogy a hármasnál rendelték. Lépek is, megkerülve egy távozó párt, és a férfi elé pakolom a rendelésér. - Hozhatok még valamit? Ma kifejezetten kiváló a boszorkánykrémesünk. Olyan szinten, hogy a személyzet konkrétan azt ebédelte, de ez nem tudom, hogy mennyire lenne kampányszöveg a megkóstolása mellett. Tényleg nagyon jól sikerült, kell küldenem egy üzenetet még a beszállítónak, hiszen ez a mai összeállítás minden várakozást felülmúlt. Még a végén igazán édesszájú leszek.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Bence A kislány, akit Bence kifogott sokadszorra utasítja el, de nem azért, mert nem akarja odahívni sem Alexet, sem Arie-t, hanem mert egyszerűen egyiküket sem találja. Leginkább azért nem, mert az előbbi az árubeszerző körútján van, míg utóbbi kint a forgatagban. Nagy kő esik le a szívéről azonban, amikor végre megpillantja Arie-t, és már felderülve közli a férfival, hogy máris szól neki. Gyorsan oda is szalad a férfihoz, vált vele két szót, majd vissza röppenve már széles mosollyal néz a férfira. - Egy perc és itt lesz. Adhatok addig még valamit? Mintha az arcát is kicserélték volna. Új még, és nagyon kell neki a munka, nem akarja elszúrni, de tudja, hogy minden esetben, ha a tulajt vagy az étterem vezetőjét keresik, akkor a két férfi közül az egyiknek szólnia kell. Nem bánnak vele rosszul, talán csak az önbizalma nincs még teljesen a helyén. De idővel az is meglesz. Viszont örül annak, hogy sikerélménye van, és ez már jó út. ***- Máris jövök! Pillantok Bencére, akivel a lány beszél, de mivel a kezemre egy kiöntött kávé maradéka ragad, így előtte mindenképpen gyorsan kezet mosok és a kötényt levéve magamról, kilépek újra, de most nem az asztalokhoz lépek oda, hanem egyből a férfihoz, felé nyújtva a kezem. - Frank Martin, örvendek. Itt szeretne beszélgetni, vagy menjünk inkább az irodába? Nem tudom, hogy mit szeretne, hogy panasszal élne vagy hirdetne a dobozon, de mindenképpen megadom a választás jogát.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ophelia Egész éjjel pörgött az agyam, az írógép megállíthatatlanul szaladt. Igen, írógépen írok. Ez már csak ilyen. Ez a példány ősöreg, a mágia tartja egyben. Állítólag az egyik első példány volt. Mintha a családom szelleme átjárná. Na nem mintha Lunán kívül beszélhetnénk családról az esetemben. Vagy az ő esetében. A kattanások amúgy segítenek, imádom, hogy elmém gondolatai egyből papírra vetülnek, hogy nincs megállás, átgondolás, átírás. Ilyenkor nem látok, nem olvasok vissza, nem hibázok. Csak írok, és írok, újabb és újabb oldalak telnek meg élénk képzeletem minden egyes momentumával. A történet, amit írok, nem csak simán egy újabb mágiatörténeti felfedezés. Távolabb már nem is állhatna tőle. Regényt írok. Igazi regényt. Én. Sosem írtam még, de a múzsám homlokon csókolt. Többek között, aztán lelépett, és nekem egy halom kérdőjel van a fejemben. Eddig próbáltam elfoglalni magam, főleg az elemi mágiával, de egy ponton túl már nem segített a dolog. Most azonban jött egy pillanat, egy érzés, és neki kellett állnom. Egyedlen éjszaka alatt megírom négy fejezetet, és csak akkor hagytam abba, amikor éreztem, hogy már az ágyig se tudom elvonszolni magam. Álomtalan álomba süppedtem, amiből a hűvös ujjak érintése rángat ki. - Chleo. Motyogok a párnába, igyekszem elhúzni az arcom. A megszólított eddigi áldásos tevékenységét - vagyis, hogy nyelvével módszeresen végignyalja az ablaküveget - abbahagyja, és kérdőn döntött fejjel nézi a szőke nőt. Nem zavartatja magát azonban különösebben. Nem az a házőrző típus, de mit vár tőle az ember, Arianat is kedveli. Mélyet lélegzem a levegőbe, megérzem az illatot, és elmosolyodom. - Ophelia. A tekintetem nem nyitom ki, de a kezem a kezéhez kap, elmosolyodva húzom a számhoz, és csókot lehellek rá. - Feküdj még vissza, olyan korán van.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ophelia Mindenre, amit mond, bólintok. Azt hiszem, hogy alszok, pedig nem, ébren vagyok, csak nagyon fáradt. Érzem az illatát, az ujjait, a puha bőrét. Érzem a súlyát, ami nem sok, de mégis, megváltoztatja a matracom elrendezkedését. Érzem őt. - Muszáj elmenned? Kérdezem végül, és bár félek kinyitni a szemem, mégis megteszem. Látni akarom őt, hogy tényleg ő van ott, és nem csak elképzelem. Alszok, álmodom, és álmomban is ugyanolyan gyönyörű, mint élőben. Csodálatos asszony, aki csak a jelenlétével is mosolyt csal az arcomra. - Várni fogok rád. Ebben egészen biztos vagyok. Lehetett volna más, de nekem nem kellett, én őt akarom. Minden lányban, aki jelen volt az első találkozásunk és a mostani között, őt kerestem. Nem volt semmi röptében a legyet is állapot, hogy elfelejtsem. Nem is menne. Elvagyok a vágyakozással, és most, hogy itt van, hogy látom őt, tudom, hogy képes vagyok a türelemre. - Ophelia? Kicsit helyezkedek, felülök, de még mindig azt érzem, hogy nyom a fejem, hogy álmos vagyok. Remek, a saját álmomban még álmos is vagyok. Mindegy, majd ezzel a problémával foglalkozom ezek után. - Azt hiszem, hogy beléd nagyon szerelmes tudnék lenni. Nem mondhatom teljes bizonyossággal, hiszen csak egyetlen éjszakát töltöttünk együtt, de azóta is csak rá gondolok, csak ő van a fejemben, csak őt akarom. Szeretem őt, és tudnék belé szerelmes is lenni. Nagyon szerelmes. - Megértem, ha dolgod van máshol. De ha lehetőséged van rá, adj egy esélyt nekem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ophelia - Ne menjek veled? Nem mintha tudnám, hogy hová megy, vagy mit fog ott csinálni. Sőt, azt sem tudom, hogy eddig hol volt. Néha azt hittem, látom. Többször utána indultam, máskor meg embereket is megszólítottam. Volt olyan, hogy eltűnt a következő sarkon, mire odaértem. Talán, ő tényleg az. Sorozatgyilkos. Magamról mondtam, amikor behívtam, hogy nem vagyok az, de ő a maga részéről nem cáfolt. Talán a sárkányok sem sárkányok, hanem az áldozatai. Ez a kódnevük. Viszont, azt hiszem, ez sem zavar. Elhiszem, hogy bérgyilkosként a kormánynak dolgozik, és rossz embereket öl. Így nem olyan rossz a helyzet, elvégre ez is csak egy szakma. Tanárként én is azt mondom a diákjaimnak, hogy mindig a vágyaik és képességeik szerint éljenek. Ha ő ezt szereti és keresett - elvégre mivel magyarázod azt, hogy hetekig nem látod, eltűnik egy szempillantás alatt -, majd felbukkan olyan hajnalban, amikor normális emberek alszanak, hogy elköszönjön, és csak reméli, hogy visszatérhet. - Türelmes leszek. Mondom neki határozottan. Az elmém álmomban is kattog. Biztos vagyok benne, hogy a készülő regényemben a nő kém lesz. Nem gyilkos, csak kém. Nem akarom, hogy kikövetkeztessék esetleg, hogy a nőről van szó. Ki tudja, mi lesz velünk, talán még mélyebb kapcsolatunk is lehet, ha csakugyan visszatér. Én jó bérgyilkos férj alapanyag vagyok amúgy is, pizzázóm van, olasz kajákat szolgálok fel. - De te is légy az velem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ophelia Érintések. Olyanok vagyunk, mint akik csak kerülgetik egymást, de nem merjük az utolsó lépést megtenni, mintha félnénk az ébredéstől. Én félek az ébredéstől, félek attól, hogy kinyitom a szemem, és valóban nem lesz ott. Sem ő, sem az a melegség, ami belőle árad. Kinyitom a szemem, és hűvös lesz minden. Újabb csók a kezemre, érzem a teste melegét, elhiszem, hogy ő itt van, hogy ő valós. El akarom hinni, és azt akarom, hogy itt maradjon velem. De tiszteletben tartom, hogy neki időre van szüksége. - Ophelia. Most már határozottabban mondom ki a nevét, mintha a tény, hogy indulnia kell, megmozdított volna bennem valamit. Kezem kihúzom a kezéből, és erős, határozott mozdulattal, derekát átölelve húzom magamhoz, nem érdekel az sem, ha ellenkezik, nem akarom, hogy csak úgy kisétáljon innen. - Elfogadom, hogy el kell menned. Pillantok fel rá határozottan, bal kezem a tarkójára csúsztatva húzom közelebb az arcát az enyémhez. Végig a szemébe nézve, csókot lehelek a kulcscsontjára, majd tovább haladva a nyakára, az állára, az arcára. Orrom az orrához érintem, eszkimópuszit adva neki. Nem csókolom meg, ezt a választást meghagyom neki. - Várok rád, ameddig csak kell. De ha visszajössz hozzám, többé nem engedhetlek el. Ehhez viszont ragaszkodom, most elengedem, de legközelebb már nem, és ha visszajön hozzám, akkor azt akarom, hogy úgy tegye, tisztában van a döntés következményével.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Ophelia Engedem, hogy kibontakozzon az ölelésemből. Nézem, ahogy felkel, engedem, hogy elhagyjon, hogy elmenjen, ha neki erre van szüksége, akkor megtegye. El kell mennie, ahhoz, hogy rájöjjön, itt van a helye, mellettem. Milyen furcsa álom ez. Álmomban azzal hitegetem magam, hogy csak egy kis távolságra van szüksége, hogy időt kell adnom neki annak érdekében, hogy végül örökre velem maradjon. Bárcsak ennyi volna. Na meg persze ott van a bérgyilkos kérdés is. Vagy kémnő, vagy mindegy, de valami olyan, amit jobb, ha nem tudok, és amiről jobb ha nem tudok, és persze, ami miatt fel kell szívódnom. Nézem, ahogy elsétál, szusszanva várom, hogy a szoba újra kihűljön, hogy álmomban sivárság érkezzen. Aztán, ajkai az ajkaimat érik, olyan hevesen, hogy szinte kicsordul a vérem, de nem érdekel, mert én is úgy csókolom, mintha csak azon múlna az életünk, hogy egymás száját érintjük. Ha ez kell, én megteszem. Hevesen és vadul, szinte kínzóan hosszan csókolom, de nem érdekel az sem, ha az agyamból kimegy minden oxigén. Érzem, ahogy a testem is egyre forróbb, ahogy éled. Kénytelen-kelletlen szakítom meg összefonódásunkat. - Indulnod kell. Közlöm vele határozottan. Nem akarom, hogy kétségbeesettnek vagy szomorúnak lásson. Nem akarom, hogy megbánja, hogy ma eljött ide. Ki kell állnom mellette, a döntésével egyet kell értenem, ha azt akarom, hogy ez most működjön, és mindennél jobban vágyok kettőnkre. Elengedem, és ha elmegy, szemem behunyva, engedelmesen fekszem vissza.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Bence - Ajánlatot? Nem is magával a szóval volt a bajom, hanem azzal a három száz euróssal, ami a pultomon hevert. Nagyon nincs jó időszaka a forintnak, de ez testvérek között is közel százezer forint. Ő meg csak így lepakolja ide a pultra, és bármennyire is nem akarom figyelni, látom, hogy van még ott, ahonnan ez jött. Tisztán látom. Próbálom mégis inkább a szemkontaktust fenntartani, és nem úgy csinálni, mint akit valójában teljesen felcsigázott az a lehetőség, hogy extra bevételre tehet szert, természetesen törvényesen. Más nem is nagyon lehetne, főleg mivel akkor nem itt beszélgetnénk, és játszanánk a százasokkal. Aztán a tekintetem követi a feje helyzetének változását, és szemöldökeim összehúzódnak, amint a tulajdon testvéremen állapodik meg a szemem. Belül egy hang élből üvölt: NEM! Kint azonban, mintha mi sem történt volna, nézem, ahogy kiszolgál két lányt, majd tovább sétálva számlát ad a következő asztalnak. - Sajnálom, uram, de ez a hely azon túl, hogy valóban egyre vonzóbb és vásárlóbarát szemléletűbb, egy határon nem megy túl. Lepillantok a már négy darabra dagadó toronyra, és bár de, szükségünk van a pénzre, nem azért töltöttem az életem egy jelentős részét kaszinókba, hogy a gödörből való kimászás után, visszalökjem Lunát, és rajta nyerészkedjek. A pénzét a pulton finoman felé tolom. - Remélem nem veszi sértésnek, ha megkérem, hogy a jövőben az üzletemben tartózkodjon az ilyen jellegű megnyilvánulásoktól. Egyik felszolgálóm sem nyújt extra szolgáltatásokat, sem most, sem a későbbiekben. Feltételezem, hogy ön tisztességes úriember, aki ha udvarolni kíván, a megfelelő módon teszi. Érzem, ahogy elpattan egy ér az agyamban, mégis igyekszem olyan szinten tisztességesen és nyugodtan beszélni vele, hogy az már művészet. A gondolataimban már helyből átugrottam a pultot, és téptem le a fejét. Az pedig, hogy az összes lány közül a nővéremért fizetne, csak még növeli a lassan, bennem felgyülemlő agressziót. Érzem, ahogy egy apró, de annál határozottabb szellő felkapja a négy bankjegyet, és szorosan a férfi mellkasához nyomja. Mosolyra húzódik a szám.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Eszterke A helyszín
Tompa aggyal nézem a velem szemben elhelyezkedő lányt. Nem ismeretlen a számomra, hiszen találkoztunk már. Cody születésnapján például, illetve néhány magazinban. Jó, utóbbit nem nevezném találkozásnak, de amikor Cody születésnapján megláttam, pontosan tudtam, hogy ő az, mert ilyen jó a memóriám. - Az igazság az, hogy zseniálisan okos vagyok, csak senki se vesz komolyan, mert göndör a hajam. Világproblémák. Ahogy így belegondolok, hogy ismertem őt már jó ideje, eszembe jut az, hogy milyen meg nem értett észlény vagyok. Mágiatörténész, aki fenyőfa alakú pizzát süt. A meg nem értett zseni. Maradjunk ennyiben. - Figyi, ha Arianaval nem jön össze a dolog. Kitaláltam, mi lesz. Én leszek a menedzsered, a testőröd, a modelltársad, a szeretőd. Szerintem apád odáig lenne értem. Nagyon para a faterod, nem tudom, mondták-e már. Gyerekként tök féltem az apjától. Az én apám egy időben nagyon jól megtalálta a helyét a maga köreiben, anyám meg sosem tudott nem ott mozogni, akkor sem, amikor random pasasokkal kavart, szóval jó ideig én is próbálgattam, milyen a méregdrága cipőmben végigcsúszni a nénik között. Csak aztán nem örültek már neki annyira, vagy apámnak, nem is tudom. Utána apám fokozatosan kihátrált az életemből, anyám meg már jó ideje csak beköszönő játékos volt. Aztán elkezdtünk Lunával ketten, erősebben küzdeni, amikor ráébredtünk, hogy odakint nincs, ami várjon minket. Emlékszem, egyik nyáron az iskolában maradhattunk, mert még időben kiderült, hogy egy újabb nyarat töltenénk otthon, egyedül, és még egyikünk se volt nagykorú. - Hogyan lehetsz te modell apád mellett? Kitagadott?
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Eszterke #nocomment?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Ééééén? Úgy nézek rá, mintha tagadnom kéne egy gyilkosságot, miközben facsarni lehet a ruhámból a vért, és nem mellékesen egy hulla hever a lábamnál. Aztán a csodálkozó arc vicsorgó vigyorgásba csap át, és szinte már a könnyem is kibuggyan. Fogalmam sincs, miként kerültünk ide, és hogy miért nem zavar, hogy a lány úgy tekereg az ágyamon, mintha valami felnőtt filmes jelenetre készülnénk. Arra készülünk? Valószínűleg igen. - Mi a pics? Mi? Próbálom felfogni, hogy mi van, ki ez a Kájler vagy micsoda, amiről itt nekem hadovál, hogy úgy néz ki valami gyerek, mint a testőr, de mégsem, mert az élet értelme a negyvenkettő. A lényeg, hogy viszlát és kössz a halakat. Szóval nem értem, hogy miről beszél, de nagyon el akarom neki hinni. Bár lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg befognám a száját, mert már kezd sok lenni, hogy beszél, főleg mert nem értem. - Benne voltam a szakmába... úristen, ők belőled élnek? Van ám ilyen, nem ritka. Anyuka nem tudja megvalósítani az életét, ezért a gyereken éli ki magát. Kajakra nem ritka, van az a mugli csatorna, a TLC, az tele van ilyen elcseszett banyákkal, akik csak mert ők nem kaptak tiarát, kurvának sminkelik a hároméveseket. Érted, a kislánynak keményebb a csípőmozgása, mint nekem szex közben. Agyam eldobom. Ha valaha az életben nekem ilyen feleségem lesz, hát tényleg vér folyik majd a ruháimból a halott teste felett. Bár, ha megmarad Ariana, akkor nem biztos, hogy lesz ott gyerek. Igen jó az elvetetési rátánk. Mérges vagyok, megint! Nem tudom megbocsátani neki. Nem tudom elnézni, hogy megtette. Ezt az egyet nem. Akartam volna őt, a gyereket, akkor is, ha Ariana nem vállalja be a családozást. Faszom. - Vagy csak egy olyan, mint te. Oké, olyan nem vagyok, mint ő, de egészen közel hajolva hozzá, mélyen a szemébe nézve, próbálok harcolni. Betépve farkasszemet nézni, az az igazi kihívás. Megijeszteni? Nem. Minden mást? Igen. - Amúgy, ti tényleg leszbikus szeretők vagytok Cath-tel? Azt hallottam, hogy a pasi, aki rátámadott, azért tette, mert meg akart fektetni, de te leszbikus vagy, és nem engedted neki.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Eszterke #nocomment?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Pedig illene a profilba. A máguscsaládok szeretnek a gyerekeikből profitálni. Te modell vagy, Richárd polgármester lesz, én meg ha jól fekszem, a titkára lehetek. Őrült gondolat, hogy én megint öltönyt és nyakkendőt húzzak. Az egyetemi sportzakós megoldás a maximum, amit elviselek, és bár lehetne kevesebb, de a fránya kollégáim is folyamatosan elegánsak. Pedig nagyon együtt tudnék élni a ténnyel, hogy lazázunk. De ha nem, hát nem. Akkor majd a fő munkahelyemen tolom ezt a lazázós stílust. Farmer, póló, mindig jó. - Gondolod, hogy túlságosan lefoglalna? Még én is tudom, hogy igen, fogalmam sincs, hogy miért kérdezek vissza. Talán, mert minél tovább jár a szája, úgy egye kevesebb esélyt érzek arra, hogy én a szájába landoljak. Talán még egy kicsit játszik bennem valami bűntudat, mert férfi vagyok, és mert vannak igényeim. Megígértem Opheliának, hogy várok rá. De hogy az az egész valóság volt-e, vagy csak az önmagam megnyugtatására szolgáló intenzív álom, azt nem tudom megmondani. Na és akkor mi van, ha hímringyó leszek? Semmi. Az a kulcs, ami minden zárba jó, egy elég fasza kulcs. Ha én minden zárat ki tudok nyitni, akkor eléggé fasza vagyok. Mert hát valljuk be, a göndör hajam, meg a hosszú vékony ujjaim, eléggé vonzzák a nőket. Ophelia amúgy sem hiszem, hogy csak egy pár körös nő lenne. Másrészt meg, fogalmam sincs, hogy mikor találkozom vele, talán soha. Éppen elég ideig éltem már remeteként. Mélyet szívok, majd nézem, ahogy a füst távozik. Eléggé jó anyag ez. - Nos... Nézem, ahogy közelebb araszol, és önkéntelenül megnyalom az alsó ajkam, miközben az ölemben helyezkedik el. Talán mégiscsak igazak azok a pletykák, de valljuk be, jelen esetben pont leszarom. Csak azt tudom, hogy én ma ezt a nőt többször fogom a csúcsra vinni, mint, ahogy ő azt hinni. Egoizmus? Talán. De tudom, hogy mire vagyok képes, és tudom, hogy még egy sokat tapasztalt lánynak is képes vagyok meglepetést okozni. - Talán biszex vagy. Szabad kezem a csípőjére téve, közelebb lököm magamhoz, hogy testünk a legnagyobb felületen érintkezzen. Vörös szemeimmel mélyen a szemeibe nézek, miközben ujjaim a szoknya alá osonnak, és kérdés, engedély vagy bármiféle ráutalás nélkül húzom félre az apró anyagot, és kezdem el izgatni. - Egyszer megnézném.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Eszterke #nocomment?
Vigyázz! Ebben a hozzászólásban olyan szavak és képi leírások jelennek meg, mely megzavarhatja a nyugodt teaszürcsölést, illetve a békés lelki világokat. Szeretnéd mégis látni, mit alkottam? Szeretném
- Sajnálom, szakmai ártalom. Felelem teljes nyugalommal, mintha tényleg csak úgy beszélgetnénk egymással, mondjuk egy asztal mellett, teát szürcsölgetve, illendő távolságot tartva. Azt hiszem, oda lenne való ez a beszélgetés. Helyette én, kezemet a hátára csúsztatva, finoman elfektetem az ágyon, és fölé helyezkedve, figyelek arra, hogy lábaim úgy helyezkedjenek, hogy még csak véletlenül se tudja a saját lábait összecsukni, ám nekem mégis lehetőségem legyen ujjaimmal egyre inkább izgatni őt. Nem finomkodok, mert el akarom érni, hogy halljam, ahogy élvezi, érezni, ahogy a teste megremeg. - Ami azt illeti, egy hajszál választott el attól, hogy régész legyek. Ezzel a mondattal pedig előbb mutatóujjammal, majd a középsővel is utat engedek magamnak. Nem árt felkészíteni a terepet, és ezt én tudom a legjobban, hiszen az égiek igen kegyesek voltak hozzám, amikor a testfelépítésemmel bajlódtak. A hiedelmekkel ellentétben azonban nem mindig szerencsés, ha az ember ennyire meg van áldva, viszont elég furcsa lett volna a történet, ha úgy indítok neki, hogy "nyilván, azért szívunk az ágyamon, mert meg foglak dugni, de jó ha tudod, hogy népszerű pornósztár is lehetnék azzal, amivel odalent találkozol majd". Nem tudom. Ez volt már egyébként visszatartó tényező, hogy így sehogy sem sikerült alkotni vele, de nem akarom már az elején sem a parát, sem a kudarcot megszellőztetni. Esztiben van potenciál, úgy érzem, és szeretném valóban megtapasztalni. Ruhán át csókolom a melle ívét, fokozatosan felfelé haladva, kulcscsontján, nyakán elidőzve, végül fülébe súgva. - Látszik, ahogy egymásra néztek. Ha az ember ismeri a pletykát, elhiheti, hogy igaz. Szám izgatott mosolyra húzódik, elég csak elhinnem, hogy igaz, és lám, máris érzem, hogy élek. Megvallom, ez az elképzelt kép a zsúr óta élénken él az elmémben, ahogy akkor, ott ültek egymás mellett, Eszter és a semmi kis szoknyája. Nyelnem kell egyet, mert szinte hihetetlennek élem meg, hogy lassan éledező kisbarátomat hamarosan benne tudhatom. Csókot lehellek a állára, majd végül ajkaira, nem finomkodva, szinte követelve, legyőzve őt. Bár van egy olyan sejtésem, hogy lassan ő győz majd le engem.
|
|
|
|
Frank Arie Martin INAKTÍV
Pizzamester RPG hsz: 159 Összes hsz: 358
|
Chleo, macsek, elemi Amikor az ember kapcsolatban él, és mondjuk a dolgok elején van, akkor minden olyan különleges és új még. Mi azt se tisztáztuk le igazából, hogy kapcsolatban vagyunk-e, vagy mi a helyzet most éppen. Havonta egy hetet távol van, én cserébe megkértem a kezét, amire nem mondott semmit, és amiről nem beszélünk. Technikailag mintha meg sem történt volna, és bár ez nekünk jól megy, attól még az egyetemen igencsak suttogva beszélnek róla, gyakran megnéznek minket, összesúgnak a hátunk mögött, akár együtt vagyunk, akár egyedül. Lassan, de biztosan kezdünk hozzászokni. Mivel ma jön haza, jó alaposan előkészítettem a terepet, hogy lássa, várom. Friss ágynemű, rózsacsokor, bor, ahogy ezt kell. Egész addig jól is ment, amíg Chleo úgy nem döntött, hogy ő unja már az uborkát, és inkább valami mást enne, például rózsát. Komolyan, az összes rózsaszirmot megrágcsálta, nagy részét el is fogyasztotta. Szerintem a virágos lány azt hisz, délelőtt és délután más lánnyal randizom, mert most lépek ki egy második csokorral az üzletből. Chleo nincs velem, megfenyegettem, hogy elcserélem Cortezre, azóta, úgy csinál, mint aki szégyelli magát, és alszik. Vidáman ballagok vissza a pizzériába, fel az emeletre, és akkor, ahogy kicsit kinyitom az ablakot hallom meg a keserves sírást. Persze erre a kisasszony is felkel, egyből odasomfordál, és a vállamra felmászva kezdi el nézni a csöpp kiscicát. A ház régóta lakatlan, de tudom, hogy egy olyan vad kutya lakja az udvart, akit még senki sem tudott befogni. Nézem őt, ahogy ott köröz most is a fa alatt, várja, hogy a cica leessen, és ő rajta demonstrálja az erejét. Nem tudok repülni, és nem is most kezdeném el ennek a gyakorlását, az az egy alkalom éppen elég volt ahhoz, hogy letudjam a problémát. Viszont nem fogom hagyni, hogy a kicsinek valami baja legyen. - Chleo? Valahogy meg kellene nyugtatni. Azért látom rajta, hogy nem nagyon tetszik neki, amit mondok, mert van az a tipikus nézése, amikor tudom, hogy igazán nőből van, és most éppen fáj a feje. Mégis, szeret engem, hiszen a macska hangját utánozva kapcsolatba lép vele. A kutya meg, látom, hogy megőrül, azt se tudja, hogy hova ugasson. Tudom, ha csak úgy felemelném, akkor mind a tíz körmével kapaszkodna, és ha valamit nem szeretnék, akkor a riadalom mellett még fájdalmat is okozni neki. Érzem és a hangján hallom, hogy fokozatosan megnyugszik, bal kezemet tenyérrel felfelé tartom, a jobbal próbálom elkapni a grabancát, és szépen lassan elindítom magam felé. Igyekszem egy képzelt burokban tartani, és lassan mozogni, mintha magam felé húznám. A levegőben tudom, hogy nem érzi magát biztonságba, hogy elég egy hirtelen mozdulat, és máris vége a dalnak. Ezért tartom a nyakát, nyomom kicsit le sűrűbb levegővel, hogy még csak eszébe se jusson menekülni. Közben én is hátrálok, magamban számolom a lépéseket az ágyig. Elméletileg bent van, mire már nem tudok tovább lépni, gyakorlatilag azonban elszámolom magam, és egy lépéssel korábban érzem, hogy a térdhajlatomnál bevág valami. Nem tudok mit tenni, mint rántok egyet a macskán, és próbálom elkapni, mielőtt a földet éri. Chleo pedig, mint sértett királylány, megvárja, amíg végignyalom a földet, és kegyelemdöfésként a hasamra ugrik, onnan dobbant tovább.
|
|
|
|