Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hogy volt pofám innen is késni? Sőt, hogy fordulhatott meg a fejemben, hogy el sem jövök? Azt hittem megint Payne valami agymenésének áldozata lennék, és mondjuk elrángat ruhát venni. Volt már rá példa, de tudta, hogyha már elmentem odáig, akkor mindenképpen elkísérem, a végén fehérnemű vásárlással kompenzált, szóval nem is volt olyan rossz. De ez… ez mindent felülmúl - és én majdnem elengedtem a lehetőségemet. A karjaim között lévő test olyan távolinak tűnt minden egyes eltelt nappal, komolyan elhittem, hogy soha többet nem látom. De most, orromban van az illata, amit azt hittem soha többet nem fogok érezni, hallgatom, ahogy lélegzik, elalhatok és kelhetek megint mellette, amíg ismét el nem megy, de addig minden pillanatot ki szeretnék használni. Mikor végre megkaptam, elvesztettem újra. Most itt van, mégis én már attól félek, hogy megint elhagy. Nem vagyok biztos abban, hogy túlélném. Hallhatom a hangját.
A kérdésre távolodom el tőle, kékjeim teljesen máshogy csillannak meg: mintha ismét először látnám a halottnak hitt húgomat. Arcára csúsztatom kezemet, egyelőre úgy teszek, mintha meg sem hallottam volna a kérdést. Arcát fürkészem. A hatalmas szemeket, amiket az anyjától örökölt, a hófehér bőrt, ami a mai napig tökéletes, a sötét tincseket, amik így is világosabbak az enyémnél. Ahogy mozdul hajolok lejjebb, hogy könnyebben elérjen, szélesen mosolyodom el a homlokomat ért csókra. Lehunyom szemeimet.
- Az merült fel bennem, hogy el sem jövök, mert nem tudom mibe akarna megint belerángatni - rezzen meg ujjam arcán. Felegyenesedem. - De itt vagyok. Itt vagy - vigyorodom el szélesen, tarkójára csúszik kezem, így húzom magamhoz ismét, hogy hajába csókoljak.
- Hogyhogy hazajöttél? És miért nem szóltál? Me- - elharapom a mondatot, eltávolodom tőle, kékjeim kissé kikerekedve nézik pár másodpercig arcát. - Meddig maradsz? - fejezem be végül a félbeszakított kérdést halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Cortez leül fajtársa előtt, undorral méregeti, félrebiccentett fejjel. Nem is ő lenne, de éppen el vagyok foglalva, a - nem egészen - előttem fetrengő lányon, akit meglepő, de még én sem tudok elfelejteni. Mondjuk. Maradjunk annyiban, hogy valami rémlik, de magamat ismervén, bár ritkán tévedek, mégis benne van a pakliban, hogy egy másik lánynak hiszem.
- Faszért bonyolítod még jobban - morgom orrom alatt, miközben kezére markolok erősebben, véletlen se csússzon ki ujjaim közül, majd segítem fel. Kékjeim libbennek Cortez felé, aki hatalmas kék foltként igen feltűnő jelenség az utca közepén, ráadásul minden mozdulatára ki vagyok élezve, mert egy bunkó. De most érdekes módon, csak tisztogatni kezdi magát. A nevemre fordulok vissza előre.
- Mondjad - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, hogy mégis mit akar. Szabad kezemmel túrom hátra fekete tincseimet, ajkaim közé biggyesztett cigarettámból szívok egy nagyobbat. - Stefánia - vigyorodom el szélesen. Tényleg ő az. A vigyorból lesz halk nevetés, ahogy szinte már felkiált, én meg automatikus mozdulatként dörzsölöm meg szemeimet.
- Para, hogy élsz. Mit keresel itt? - valószínűleg nem emlékeznék a nevére, ha nem lenne pyromágus. Nem elég, hogy érzem az elemét, de még emlékszem is a közös órákra, amiket együtt kellett szétszenvednünk. Bevallom, akkor is különös volt, és valahogy soha nem kerültünk egy társaságba, hiába voltunk évfolyamtársak. Mondjuk szarom is le, amikor nagyon régen voltak az idők, amikor mi a kastély padjait koptattuk. Nincs arról szó, hogy öregszem, ugyan. Kortalan vagyok, és szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogyha valaki az ellenkezőjét meri mondani, lehet súlyosan megsérül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hangosan morranok fel arra, hogy ki mit feltételez. Évek teltek el, nehogy már el legyen tőlem várva, hogy a lányra, aki akkor talán az egyik legfeltűnőbb jelenség volt, emlékezzek. Persze, különös, hogy feltűnő, de nem emlékszem, de hát... nem érdekel különösebben. Mert a kötelező körökön kívül, amiket az elemi mágia jelentett, nem volt köztünk semmi interakció soha. Bezzeg most többszörösen hallgathatom az elégedetlenségét, miután felkeltettem a földről. Megforgatom szemeimet, elégedetlenül szusszanok.
- Ne hívj így - közlöm színtelenebb hangon, mint eddig bármikor. A középső nevemről szeretem elhinni, hogy nem létezik, még ha apámnak örömet is okoz. És rajta kívül egy ember van, akitől hajlandó vagyok bizonyos helyzetekben elfogadni, hogy így hív. Mástól nem.
- Ugyan. Voltak rá próbálkozások, de valahogy a megállapodás valaki mellett nem az én stílusom - vonom meg vállamat. - Mégis házas vagyok - nyammogok elgondolkodva az ég felé bámulva kicsit, ajkaim közé biggyesztett cigarettám ficeg kicsit, majd vállat vonva szívok bele, hogy ujjaim közé csippentsem. Kékjeim esnek vissza rá, a jól ismert féloldalas mosoly villan fel arcomon, mikor szemem sarkából veszem észre, hogy Cortez mozdul. Tekintetem tovább siklik a megtestesült ördögre, szemöldököm rebben meg, és az ugrás közben marad az állat a levegőben. Nem tudom mit kezdenék a levegő nélkül, hiszen ilyenkor olyan könnyen oldja meg a felmerülő problémát. Lebegés közben szárítom meg lábait, majd eresztem vissza a nyakamba, ahonnan nemrég lelépett.
- Igen, ez mondjuk elég jól jellemez egy nagyvárost - sandítok oldalra, kékjeimben kis értetlenség csillan meg. Ha ez nem definiálja megfelelően a nagyváros fogalmát, akkor semmi. Le a kalappal. - El sem mentem lényegében, most meg az AMS-re járok egyetemre - cirógatok fel Cortez állára, majd pillantok vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Aprót bólintok a visszakérdezésre. Persze, hogy voltak. Az egyikbe még bele is mentem volna, csak mivel a nő felcsináltatta magát mással, így kicsit komplikáltabbak lettek a dolgok. Kellemetlen. De legalább már nem akarom kiherélni a csávót, akivel megtette, és a nőt is sikerült elengednem. Ha neki így jó, akkor csinálja csak. Méghogy legyek én az apja… hogyne. Remek terv volt.
- Engedd el. Nem olyan komoly, mint amilyennek hangzik - vonom meg vállamat lezseren. - Különös, hogy kiengedtek az ELME-ből. Előtte sem voltál normális - szemtelen vigyor kerül arcomra, kékjeim játékosan csillannak, mintha nem éppen azt közöltem volna, hogy igenis az ELME-be való. Nem kell ezt olyan véresen komolyan venni, és ő is tudja, hogy igazam van, úgyhogy amilyen könnyen feljött a téma, olyan könnyen lépek is túl rajta.
- Én is azon a szakon vagyok. Levelezőn - mosolyodom el a jól ismert féloldalas mosolyommal, majd megemelkedett szemöldökkel hallgatom tovább. Halkan nevetek fel. - Ha ennyire hiányzik, biztosan visszavesznek a terápiára, csak kérd szépen. Csak belemennek - nevetek tovább halkan. Hihetetlen, hogy ennyire nem tudja elhinni, pedig én teljesen elképzelhetőnek tartom. Ahogy visszaemlékszem, és ha az emlékeim nem csalnak, soha nem volt hülye, mindössze… igen, maradjunk annyiban, hogy nem volt hülye, és akkor itt legyen is vége a dolognak. A kérdésre láthatóan megszeppenek. Kezeim csúsznak zsebeimbe, miközben Cortez elhelyezkedik.
- Üljünk - vigyorodom el szélesen. - Nem hiszem, hogy ez a neve, de tudom melyikre gondolsz - állok be mellé, majd indulok el a kávézó felé. Lehet meghalok, ha visszaérek pár óra múlva, mert Lorin és Payne sütnek, szóval elég sürgős lett volna a bevásárlás egyébként, de Kasza közbeszólt. Ez van, majd sütnek este. Vagy befejezik akkor. Vagy fasz sem tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogatok. Tényleg nem válogathatom meg a családomat, és ha szigorúan nézzük, a feleségemet sem válogathattam meg. Abban a helyzetben, Maxwell Payne nem hagyott sok választást, és hogy rohadjon meg, tudta, hogy meg fogom menteni Payne-t. Képtelen lettem volna végig nézni, ahogy eltékozolja az életét, bár ott majdnem minden elveszett, mikor ez a fasz elkezdett Lorinnal fenyegetőzni. Nem nagyon tudta a határokat, és át is lépte azokat.
Minden másodpercben csak bólogatnék neki arra, hogy itt van. Hihetetlen, hogy ennyi idő után tényleg ismételten a karjaimban tarthatom. Érezhetem az illatát, hallgathatom elalváskor szívének dobbanását. Jobban belegondolva minden szavára csak bólogatnék, mert nem vagyok kész arra, hogy ismét elmenjen. Minden marhaságban támogatnám, ami kipattan a fejéből, felőlem pasikat halmozhat pasik hátára, leszarom, csak maradjon mellettem.
- Még mindig a fotográfia a nagy álmod? - mosolyodom el kedvesen, de szívem hatalmasat dobban. Tehát, ha nem jön össze itt az, amit elképzelt magának, akkor elmegy. Akkor ismét elhagy. Reszketegen szívom be a levegőt, majd engem is ki azt. Zsebemből túrom elő a cigarettás dobozt, gyakorlott mozdulatokkal teszek ajkaim közé egy szálat, aminek vége pár pillanat elteltével már izzik is. Óvatosan mosolyodom el végül, hiszen csak örüljek annak, hogy most itt van, igaz? Apró lépést hátrálok halkan nevetve.
- Kedves tőle, hogy rám hagyta a feladatot - dörzsölöm meg arcomat mosolyogva. - Van. Persze, hogy van. De előbb… mi lenne, ha te mesélnél? - minden érdekel. Merre járt, kikkel találkozott, kikkel ismerkedett meg, milyen tapasztalatokat gyűjtött. Minden másodperc, amit nélküle kellett eltöltenem, kínszenvedés volt, így csak remélem, hogy amit neki kellett nélkülem, az tökéletesen telt. Remélem, hogy úgy érzi, megérte elmennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon sokáig tartott elfogadnom, hogy az évekig halottnak hitt húgom él. Túl későn került az életembe, és gyerekesen ragaszkodtam a ténybe: ő a húgom. Idősebb vagyok nála, vigyáznom kell rá mindenáron, megóvnom az olyanoktól, akik bánthatják, még ha eredetileg én is voltam az, aki megtehette volna. Éveket hagytunk ki, mint testvérek, és nem akartam elfogadni, hogy annyi idő alatt, ami megadatott nekünk kezdetben, felnőtté vált. Felnőtt nő lett. És nem akartam elfogadni. Nem is tudtam. Míg el nem ment. Haragot akartam érezni, amiért ismét elhagyott, de a szívem mélyén tudtam, hogy erre van szükségünk. Hogy neki erre van szüksége.
- Örülnék neki - ki nem mondanám hangosan, hogy azért értékelem, hogy valami komolyabb hivatást szeretne magának, mintsem a fotográfia. Abban is támogatnám, ahogy mindenben megteszem, de sokkal többre hivatott, mint a fotózás. Aprókat bólintok, bár arra kicsit megrebben a szemöldököm, hogy munkát keres, de azonnal visszanyelem a szavaimat. Támogatnom kell.
- A Shanes akkor neked remek lenne a jövőben. Illene is hozzád, ha őszinte szeretnék lenni - mosolyodom el halványan. - Milyen munkán gondolkodtál? Talán már próbálkozhatnál az előkészítőben, hátha van valami olyan, amit végzettség nélkül is elvégezhetsz - szemöldököm szalad ráncba, ahogy pillanatok alatt mellém kerül, majd már sétálok is mellette, míg szavait igyekszem feldolgozni. Egészséges. Merlinre, ez tényleg így van. És lehetséges.
- Ha a jó öreg Will mondja, akkor elhiszem - minimális szarkazmus van a hangomban csupán. Tényleg minimális. - Vele is le kéne ülnöm piálni - vakarom meg államat elgondolkodva, mélyet szívok a cigarettából, oldalra fújom a füstöt, véletlen se menjen Lorinra, majd hajítom el a csikket, ami még a levegőben ég el. És még szerencse, hogy eldobom, mert a levegőm félremegy. Ökölbe szorított kezemet emelem számhoz, ahogy köhögök, miután elhangzik, hogy szeretne gyereket majd.
- Úristen, meghalok - köhécselek tovább. - Oké. Még nagyon fiatal vagy ahhoz, hogy gyereked legyen, szóval kérlek, ezt a témát jegeljük, amíg olyan… negyven nem leszel. Igen, te - bólogatok erőteljesen. Hallani sem akarok arról, hogy gyereke legyen. Majd a gyerek téma után még Bánki. Most komolyan?!
- Édes Merlinre… Szeretném, hogy itt maradj. Ahogy mindenki szeretné, és ha ennek az az ára, hogy beszélj Bánkival, felőlem. Akkor később tekerem ki a nyakát, ha csak rád néz - bólintok egy erőteljeset, majd fordulok jobbra, hogy lassan vegyük hazafelé az irányt. Lehet, hogy egészséges, de szeretném, hogyha ez így is maradna. És ebbe egy megfázás sem fér bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagyon sokáig türelmes voltam, aztán ez elfogyott, amikor kiderült az előkészítő új igazgatóhelyettesének a személye. A szemeim úgy kikerekedtek, ahogy a kezem szorul ökölbe. Még szerencse, hogy Payne visszarántott, mert nagy valószínűséggel ott és akkor verem be a képét. De moderáltam ma... akarom mondani, moderált más. Egészen eddig.
Payne és Lorin is valami hiperszupermega fontos női fiszfaszon vannak - vásárolnak gondolom, fogalmam sincs, nem figyeltem -, szóval teljes nyugalommal nyitok be a pizzériába, hogy azonnal Bánkit kezdjem el keresni. Arcomon semmilyen érzelem nincs, és addig járunk a legjobban, amíg ez így is marad. Öles léptekkel termek a pultnál, ujjaim dobolnak azon: megvárom, amíg valahonnan felbukkan. Előbb vagy utóbb megteszi, én pedig jelenleg nem vagyok rest megvárni, hogy meg is tegye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lorin nagyon sokszor letisztázta, hogy nem szükséges beleavatkoznom a magánéletébe, mert mint felnőtt nő, majd azt ő kezeli. Igen, ez valóban így van. Lesz. Csak azt felejti el, hogy ő elsősorban nekem nem felnőtt nő, hanem a kishúgom, akiért mindent képes vagyok megtenni. Payne is óva intett ettől, de kifordulna a világ önmagából, ha hallgatnék bárkire is. Főleg rájuk.
Felé sem pillantva várom meg, hogy elém érjen. Már szemem sarkából látom, ahogy felbukkan, és meglepően magabiztosnak tűnik. Ujjaim mozgása áll meg a pulton, amint meg is áll előttem.
- Beszélgessünk - villan rá tekintetem, ajkam szeglete rezzen meg. - Például arról, hogy óva intelek minden olyan megmozdulástól, aminek köze van Lorinhoz, most hogy szerencsére mindenki egy kupacon van az előkészítőnek hála - lassan könyökölök fel a pultra, fejem biccen félre, ahogy arcát fürkészem. - Nem érdekel, Barnabás, hogy lényegében felettem állsz ott. Békejobbot nehezen nyújtok, mivel... - mivel miattad vesztettem el évekre a húgomat. - Nem akarok. De kompromisszumképes vagyok egy békés, egymás mellett való elvegetálásra, ha távol tartod magad tőle - egyenesedem fel. - És egy hosszú kávét, feketén, kérlek - bólintok egyet mondandóm végén. Van egy olyan érzésem, hogy ez nem lesz ennyire egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tisztes távolságban álltunk egymás mellett végig a koncerten. Nem feltétlenül volt meglepő a jelenléte, de azért mégsem számít rá az ember, főleg, hogy mintha néha a feje is bemozgott volna a ritmusra. Vagy lehet csak az öregség, ki tudja? A lényeg, hogy túlélte, körülötte egyetlen ember sem volt, ami rólam is elmondható, így két kör közepén álltunk, mint a jó gyerekek.
A koncert végével csapódtam az öreglány mellé, kezeimet zsebre vágva sétáltam mellette, mikor a hangjára még én is megtorpantam. Automatikusan nyúltam fel fülemhez.
- De miért kiabál? - teszem fel a költői kérdést, végül fordulok a delikvensek felé. Fél szemöldököm emelkedik meg kérdőn, ahogy Hollósira nézek, majd a félig rámászott lányra. Valószínűleg nem akarom tudni, mi a fasz történik éppen.
- Remélem igen! - indulok el feléjük. - Adj egy kortyot - idejét nem tudom mikor ittam utoljára sört, és ahogy a kesernyés ízt megérzem, legszívesebben ki is köpném. A grimasz egyértelmű a fejemen. - Gusztustalan. Igyatok valami rendes alkoholt - nézek először a lányra, majd állapodik meg a levitáson tekintem pár másodpercig. Nyammogva vonom meg vállamat, kortyolok még egyet, túrok zsebembe, nyomom Hollósi kezébe az összeget, ami éppen belekerül és felkapom az asztalról is a poharat, amit Kakasi kezébe nyomok.
- Jöjjön, rúgjunk be mi is - választ nem várva indulok tovább.