Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Reggel úgy keltem ki az ágyból hajnalok hajnalán, mint kisgyermek koromban, mikor nyaralni vagy kirándulni mentünk valahova. Agyamban azonban ezúttal nem az pattogot folyton folyvást hogy hurrá, kirándulunk, hanem hogy hurrá, hazamegyek! Kicsit szégyellem magam, amiért nem írtam mostanság levelet, amiben megérdeklődöm, hogy vannak az ikrek és zsóka. Meg persze anya és apa. Valahogy eszembe se jutott mi lehet otthon. Ahogy a reggeli kávém mellett felnyögtem feleszmélésemben, fájó pillantást vetettem magamra a tükörben. Cseppet sem kialvatlan, pláne nem kiegyensúlyozott Liz látványa fogadott a tükörben. Körbe pillantva a szobán, a cuccaim szana-szerte hevertek mindenhol.  A vonatom csak este felé indul, így ma az a tervem, hogy ellátogatok kicsit a faluba. esetleg iszom egy finom teát, veszek egy határidő naplót, talán még a kisállatokat is meglátogatom, megsimogatok egy két kutya és macska buksit. Igazából egy kellemes, kora őszi, késő nyári napot terveztem. A hétvége reggeli rutin után elkezdtem a ruháim nagy részét összepakolni, és beszuszakolni a bőröndömbe. Nem viszek haza mindent, mert otthon háromszor ennyi cucc vár rám, így igazán nem érdemes sok időt feccölni bele. Miután a szoba elfogadható állapotba került, felkaptam kistáskám, és elindultam a faluba. A fő utcára beérve az üzleteknél lelassítok. Jaj Liz, ne vegyél semmi feleslegeset...itt van az Őszike könyvesbolt. Megállok a kirakata előtt. Tétován hintázok egyik lábamról a másikra állva..oldalra sandítok, ahol a művészeti bolt felirat fityeg. Összeráncolom szemöldököm, veszek egy mély levegőt, és egy szempillantás alatt eltűnik az alakom. 10 perc múlva úkra feltűnök a Fő utcán, immár 4 könnyvel a kezemben, közben szitkozódom, hogy miért kellett megint egy csomó pénzt elköltenem olyasmikre, amik nem feltétlenül kellenek. Az ajkamba harapok, aggódó arcom láttán egy kisgyerek megijedne. De csak csak meggyőzöm magam. Végülis...kell egy kis jutalom a vizsgák után. Igaz, még nem javították ki mindet, de amikkel elkészültem, azok nagyon jók lettek, az egyik max pontos. Igen, igenis, megérdemlem! Egy galopp szögdelléssel az egyik egyik padhoz kerülnék, hogy a könyveim a nálam lévő vászon bevásárló szatyorba rakjam, amikor egy száguldó biciklis kiveri az ölemből a könyvhalmazt. Próbálom a könyveim épségét megőrizni, de az egyik ahogy próbálom megfogni, elszakad. Szemeim szikárkat szórnak, de a bringásnak már nyoma sincs.
-Hogy a gurkó simogatna meg jó alaposan te kretén!
TUdom, semmi értelme nincs utána kiabálni, de hirtelen haragom muszáj legalább a levegőbe kiabálni. Csak bámulom a lábam előtt heverő elszakadt könyvet, amin cirádás betűkkel a következő cím szerepel. Varázsművészet a középkorban. Pedig milyen jól indult ez a nap. Vagy talán ez a jel, hogy mégem kellett volna könyveket vásárolnom. De mi van, ha egy kiskutyával jövök, és elüti ez a kis trolltakony?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

~Hazafelé valamerre~

Nem sokat jártam le eddig a faluba, főleg mert vizsgaidőszak előtt pár héttel érkeztem, erre tessék, alighogy kiteszem a lábam, máris baj ér. H még így ácsorgok pár percig, a végén bambi hangomon hüppögni kezdek. Az utca azonban nem állt meg, emberek jönnek-mennek, figyelmen kívül hagyva engem és a földön heverő könyvem.Ahogy a földet bámulom, szemem sarkából egy fiút látok, aki megáll, és elnézést kér, bár nem tudom minek. Annyira elszállt a figyelmem, hogy egyáltalán nem vettem észre a kis kavicsot, ami átpattant szerencsétlen könyvön. Zavartan habogni kezdek, nem várom meg míg felveszi a könyvet, felkapom én, és szorongatom, mint valami ereklyét.
- Hogy mi? Tessék? Az ismeretlen a segítségét ajánlja. Nem mindig tudom mi az udvarias, a kedves dolog. Összeszedem magam és arcberendezésem igyekszem újból emberinek formálni. A papírlap úgy fityeg, mint egy félig leszakadt testrész. Ha a könyv érezne, egészen biztos vagyok benne hogy most sírna. Sértettség még minidg van a hangomban, persze nem a mellettem álldogáló fiú miatt, de lehetséges hogy rossz kedvem miatt véletlenül ráförmedek.
- Igazán kedves vagy, de boldogulok egymagam is. Fixample!
Hangom kissé élces, de határozott. Pálcám visszeteszem a helyére, majd elégedetten bólintok saját magamnak, konstatálva, hogy megy ez nekem.  A többi könyv össze vissza hever a padon, ezeket pikk pakk összerakom, és belehelyezem a táskámba. Ekkorra végigfut rajtam, hogy lehetséges, hgy az imént én is egy nagy bunkó voltam. Zavartam tűrögetem kósza hajtincseimet, és hangnemet váltok. Nem is figyeltem szegény idegenre, aki csak a jobbját nyújtotta.
- Öö..bocsánat, ne haragudj, csak...csak felhúztak picit. Az előbb egy biciklis csak úgy átsuhant és felborogatott mindent. Ha ideges vagyok, gyakran ráförmedek arra, aki a közelemben van, nem neked szólt...
Mosolygok, és remélem érti a dörgést, és em én leszek a suttyó csaj az utcáról. Azt hiszem zavarna a dolog.
-Eliza vagyok, de inkább csak Liza. Jobb napokon kedves.
Mit is csináljak, hogy kevésbé legyek kínos? Bemutatkozom, hátha ezzel tovább siklok ezen a könyves allűrön. Van egy ismerősöm, aki mikor azt érzi kellemetlen neki egy helyzet, elkezd borzalmas vicceket mesélni. Nem azért mondom hogy jobb színben tüntessem fel magam, csak eszembe jutott.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Hunor
Az ismeretlen is bemutatkozik, így megtudom a szőke nevét is. Hunor. Eközben olyan gondolatok söpörnek végig agyamon hogy hű, milyen szőke. Mármint hogy mennyire...világos. Mert van ugye a sima szőke, amit másik aranyszőkének hívnak,aztán van az extrém világos szőke. Hunor pont ilyen extrém szőke. Igyekszem nem bámulni a haját, remélem sikerül is.
-Hunor. Jó kis név. Tetszik. Jobbb napokon barátságos. Áh, lehetséges, hogy ez a nap valami sötét nap. Pedig  reggel olyan jól indult. Erőt veszek magamon, hátha lehet még fordítani a dolgon. Csak nem hagynám veszni a kellemes reggel után. És igazából jó kis könyveket vettem. Veszek egy nagy levegőt, és úgy döntök, elengedem ezt a biciklis őrültséget.
-Igaz, seprűn sokkal jobb lenne. De ha belegondolok, amennyi őrült van, sok boszorkány és varázsló pottyana az égből, lehet hogy az ernyőm nem fogná meg őket. És hát...én amúgy sem vagyok az az esernyős típus. tekintetem az égre emelem, elkpzelném, ahogy fönt megy a hatalmas forgalom. Valaki aztán ügyetlenül fékezik, és bumm...eltarol, és én kifeküdve kiterülve a földön jajgatok. Erre aztán kissé összeráncolom a szemöldököm, majd mosolygok, és az egészet elvetem. Mikor aztán megkérdezni merre megyek, nem tudom rávágni a válaszom. Nem azért mert nem akarnék én válaszolni, csupán fogalmam sincs merre megyek. Mert hát...a könyveim megvettem. Most menjek vissza a kastélyba? Vagy nézzek be esetleg a bestiáriumba? Rövid habozás után sikerül válaszolnom. - Hát az állomásra megyek majd haza fele, de előtte leugrottam a faluba. A vonatútra viszont még be akarok vásárolni...némi édességget. A következő állomásom a Paradis bolt.
Mutatok előre az üzlet irányába. Igen, ez van, muszáj vennem valami édességet, és nem csak magamnak, hanem odahaza Zsókának is. Az ikrek még csak 2 évesek, nekik már varrtam ajándékot, és be is van csomagolva fent a szobában. Hunor sem tűnik éppenséggel olyannak, akit majd szétvet a jókedv. Talán egy kis csoki segítene rajta, de mivel nem tudom, hova igyekszik nem akarom elrángatni magammal. Pedig tényleg egy csokibéka rá férne.
- Na és te merre felé?
De csak csak. Amúgy is híján vagyok most a ttársaságnak, Rózi is hazament, és nincs itt még olyna sok barátom. Így hát, próba cseresznye.
-Ha esetleg te is pont oda igyekeztél, akkor mehetünk együtt. Meghívlak egy csokibékára, végülis segíteni akartál, azt meg illik megköszönni.  
Lehet nem is szereti a csokit, de hát...ki az aki nem szereti? Mindenesetre remélem nem ő az. Az a furcsa, hogy ha elkezdek jobb dolgokon gondolkodni, valahogy a kedvem is hasonul hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Úgy tűnik, Hunornak tetszett a képzelgésem a repkedő flótásokról, és a landolásukról, mert felnevet. És igaza is van, mert kívülről ez az egész repkedő káosz tényleg vicces. Az utakon is sok az idióta, és abban biztps vagyok, hogy ez attól hogy a közéekedés egy szinttel feljebb lenne, ez a probléma nem szűnne meg. Sőt. Ugyebár.
- Az igaz, hogy nem igényeltem, de mindig értékelem a szándékot, mert szerintem számít. Sőt. Az számít igazán.
Valószínű ezt azért is gondolom így, mert nekem sem sikerül minden, közben meg annyira próbálkozom. Tudom, ez más fajta példa, de a lényeg, hogy a szándék mindig fontos, az valóban fontos. Ahogy veszek egy nagyobb levegőt, és a tüdőm megtelik a kora őszi fuvalattal, rögtön érzem, hogy egy a szünidő jó lesz. Kicsit itt felejthetem a zűrzavart a fejemben meg a szívemben, és elcsitíthatom a bennem bugyogó feszültséget. Az otthon melege egy biztos bázis, amiben mindig bízhatok. Szépen, lassú sétával haladunk előre. Miután a biciklisem elvihrzott, az utca csendesebbé, és békésebbé vált.
- Most fejeztem be az első évet. Navine. Egy kis ideig tétovázok, folytassam e, mikor is jöttem, és hogyan érzem magam, de ha nem mondom, akkor itt buzog bennem. Mivel konkrétan a vizsgaidőszak előtt 2 héttel jöttem, barátokkal elég gyéren állok, így egyenlőre hálás vagyok, mikor valakivel összeismerkedem. Barát barát, akit merek annak nevezni, egy van, ami hozzám képest nagy dolog, mert nem szoktam beszélgetést kezdeményezni. Van a komódom alsó fiókjában egy csomó levél, Melaninek címezve, de eddig még egyet sem küldtem el közülük. Egy hatalmas falat érzek közte és közbem. Valamikor pedig én voltam számára az egyetlen ember, akinek el merte mondani, mi van náluk otthon. Úgy döntök végül, megnyílok picit, mert szükségem van rá.- Csak tudod, később jöttem. Vagyis igazából a vizsgaidőszak előtt 2 héttel. Édesanyám beleesett egy csúnya betegségbe, ami az izmaira, izületeire húzódott rá, így be kellett segítenem a testvéreimnél, meg..hát szóval majdnem mindenbe. Na, eljutottam ide is, hogy hangosan is, másnak is el merem ezt mondani. Ha mélyen magamba nézek, akkor se tudom megmondni, miért is feszülök bele a dolgoba, hiszen meggyóhyult, mindenféle szövődmény nélkül. Automatikusan lesütöm a szemem, zavartan más felé pillogok. Talán a félelemtől. Attól félek, hogy ha ki van mondva hangosan, talán újból visszaesik. Meg kell nyugtatnom magam, hogy ez nem így van. Anya jól van. És mindenki más is. Liza...nyugodj meg. Erőt veszek magamon, ránézek Hunorra, és mosolygok. -De most már minden oké. Anyu soha jobban van. Így a tanév rövid volt, és kicsit húzós. De minden vizsgám jó lett, így jöhet a második év. Egy teljes. Így is van, vidáman, előre.
- Na és kedves Hunor, veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Látom Hunoron, hogy miután beavattam, mennyire pocsék is vagyok bájitaltanból, szája nyílik, bizton mondani akart valamit, de én gyorsan lehadarom a mondandóm, ami után még sem mondd semmit. Biztos olyasmit mondott volna hogy a nehezén már túl vagyok, új év, új energiák, ilyesmi. Hát nem tudom, ezt a kérdés egyenlőre lezárom magamnak. Vagy csak zárójelbe teszem.
Jól áll nekünk a távolság. Furcsa ezt így hallani. Az első reakcióm az lenne, hogy hogyan is állna jól a távolság! A távkapcsolat sem működik senkinek soha, és ha valaki azt mondja, szükségem van egy kis távolsága, meg időre, az a dolog már ment a levesbe. Ez az első reakcióm, ami ösztönös, mélyről jövő. De ha jobban belegondolok, van ebben az állításban valami. Van a kis ajtó mögött olyan eset, nem is egy, amikor valóban jót tesz a távolság. Bólintok, jelezve hogy igen értem, meg hogy aha, talán még egyet is értek, ha picit bizonytalankodom is.
-Igen, egypetéjűek, teljesen egyformák. Illetve azért a közeli családtagok meg tudják különböztetni. Vendel orra picit hegyesebb, na meg mindig ő a hangosabb. Ha veszekednek, és valamelyik kiabál, akkor az tuti hogy Vendel. Pár másodpercre elgondolkodom a következő kérdésén. Örülök vajon? Vagy kevésbé? Megvonom a vállam, kifejezvén, hogy hát, fene tudja.
- Hát..tudod, most még ilyen kettős érzés van bennem. Váltakoznak. Hol örülök neki, hol meg nem találom ez miatt a helyem. Amikor itt vagyok, akkor nem vagyok a nagy testvér, hanem én vagyok csak, Eliza. És tudod.. habozom kicsit, keresem a szavakat, amik nehezen jönnek nem is tudom, melyikeket keresem, csak megbotlok bennük.
-Megszoktam az otthoni szerepköröm. Itt meg egy új Eliza van, aki nem valakihez mérten valaki. Olyan, mintha..mintha most keresném meg magam, mint önálló egyén. Egy zavart kis hümmögéssel zárom le a dolgot. Közben a bolt elé érkeztünk, aminek kicsit örülök, az édesség ugyanis mindig feldob.
-Persze, semmi gond,menj csak. Elindulok, majd az ajtóból még visszafordulok, és ki kiabálok.- Ha bármikor van kedved csinálni valamit, baglyozz meg! Integetek, majd magam mögött becsukódik az ajtó. Kedves srác, a szőke. Közben azon is elgondolkodom, én milyen lennék szőkén, de arra az elhatározásra jutok, hogy borzalmas. Nem véletlenül lettem barna, és ez így is marad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

A bál után Azt éreztem, muszáj megint lejönnöm a faluba. Szeretek társaságba járni, de ha utána nem vonulhatok vissza a csendbe, a nyugodt vizekre, akkor azt érzem, hogy túl vagyok töltve, és ha valaki hozzám ér, megrázom. Reggel, mikor próbáltam az összes kis porcikám összeszedni valahogy, fel-fel villantak képek. A tökfaragás, a puncs, amit követett még egy, aztán még egy...aztán  mint derült égből a csokieső, úgy villant fel előttem Róza arca, miután a szőke tova illant a tömegben, hogy a többieket örvendeztesse meg jelenlétével. Egészen furcsa látvány volt, mert az arca mintha ragyogni kezdett volna, ezt felülviselkedve pedig próbálta ennek az ellenkezőjét legesztikulálni. Szavaival a kettő között ingadozott, mint aki nem tudja eldönteni, mi a helyzet. Összezavart, mert attól a pillanattól fogva azt éreztem, talán én voltam túl nyers, túl bunkó, hogy ilyen egyenes és erős véleménnyel legyek valakiről, akit igazából nem ismerek. Aztóta is, ebben a pillanatban is azon filózok, én voltam -e tuskó. Vagy az egész utána következő kínos farigcsálás csak egy szerencsétlen eset következménye volt. A művházban a könyves sorok között ezen mélázva sétafikálok. Bár Szent Miklósról keresek legendákat a cikkemhez, és az órára Maleficium anyagot, agyam egyik kis sarkában ott icereg-ficereg a dolog. Talán egy pillanatra, persze csak egy egészen rövidke pillanatra, de még a féltkenység is elfogott. Mert Rózit legalább, ha ilyen fura módon, te kitüntette valaki a figyelmével. Míg engem tudod ki tüntet ki a figyelmével? A....ja nem. Senki.  Az esetek többségében ennek örülök, nem zavar, de van ez a pici kis százalék, amikor igenis, zavar. Nevem hallatán lezárom a témát, mert úgy tűnik nem hogy segítek megoldani magamnak a dolgaim, hanem egy borzalmas gondolatspirálba keveredek, és egyre erősebben kell kapaszkodnom, nehogy elnyeljen végül.
- Ööö..persze, jövök. Észre sem vettem, hogy vége a felolvasásnak, és a gyerekhadsereg megindult hazafelé. Egy órát keresek, a falakat pásztázom.
- Már ennyi az idő? Kezdem azt hinni, a könyvtárban máshogy jár az idő, mint odakint. Arcomon zavart mosoly fut végig, mert néha van olyan érzésem, főleg amikor nálam idősebbek lépnek az aurámba, hogy belelátnak a fejembe. Persze, tudom nem mindenki legilimentor, egyszerűen csak lányos zavaromban kiszolgáltatottnak érzem magam. A gondolataink végülis elég személyesek. Feltűrt pulcsiján szabadon látható tetoválását észreveszem. - Szép. Mutatok a szememmel a karjára, majd felkapok két babzsákot. - A baba-mama szobából hoztad őket? Tudom, hogy nem most találkozom vele először, elég sok szombatot itt töltök, de ami a neveket illeti....
- Odett ugye? És ennyi, amit igazából tudok róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Elgondolkodtam már rajta, hogy nekem is legyen tetoválásom, de ádegy, 15 vagyok, és drága édesanyám elájulna abban a szent pillanatban, ahogy meglátná, ádkettő, fogalmam sincs, mit szeretnék, és addig meg semmi értelme. Sem sima, sem bűbájos tetoválásra. Nem vagyok már az a típus, aki ellenszegül, ha csak nincs rá oka. Pedig kisgyerekkoromban! Simán mondogattam nyilvános helyen hogy kaki, kakifej, pedig tudtam, hogy nem szabad.  Hát igen, itt tartunk. A kakifej után egyenes lehetett volna az utam a tetkóig, vagy a kék hajhoz, de nem. Mindezek ellenére ilyen szabálykövető csitri lettem. Felcöccögök, aminek egy halk kuncogásban teljesedik ki.
- A mai srácok simán végignézik, ahogy a lányok cipekednek. Tétován vigyorgok, aztán elindulok Odett után a lépcsők felé a két babzsival. A vállamra raktam egyet-egyet, így kicsit könnyebb, mintha az ülemben vinném őket. Nem a legkönnyebbek, de épp jó erőben vagyok, a lépcső sem akkora akadály. Otthon is van hasonló fotel a szobámban, nagyon szeretem. Egyenletesen, de lassan, óvatosan haladok a lépcsőn, miközben a vállamon egyensúlyozok velük, nehogy leejtsem valamelyiket. - Odi, Odil, Odetta. Bocsi, hirtelen csak ezeket dobta ki az agyam. De az Odett jobb. Mondatom végére fel is érek a legfölső lépcsőfokra. Itt leteszem egy pillanatra őket. teszek két kört a karjaimmal, amik elgémberedtek, majd újból a vállamra kapom őket. Odett, Odett. A nevéről azonnal Odile jut az eszembe a hattyúk taváról. -Seggfej? Engem? Á, dehogy, szó sincs ilyesmiről. Legyintek könnyedén. Vagyis hát dehogynem, csak nem én vagyok az érintett. De nyilván nem akarom elmesélni a sztorit, a végén megint csak kellemetlen helyzetbe hozom magam, és ami még rosszabb, mást is. Gondolkodom, mit is mondjak. Mondjak -e egyáltalán bármit is. - Csak lehetséges, hogy szert tettem egy új érzésre. Puff, jaj, hát nem egészen ezt akartam mondani, de csak úgy kiszaladt. Amikor már a nyelvemen volt, igyekeztem visszahúzni, de csak riadtan néztem, ahogy megiramodik, és hangot öltve kibuggyan, és köszön. Jó, nem baj, valahogy mentjük még a helyzetet. - Félre ne értsd, nem olyan féltékenység...Nem, ez még mindig béna. Jaj, Liza..- Nem egy konkrét személyre. Inkább olyasvalami, mint például, valaki nyert egy versenyt, és te meg neg még a jelentkezésről is lecsúsztál. Végülis...igen. Ilyesmi. Lehet jönni a ez egy teljesen normális érzés, egy csomószor meg fogod még tapasztalni szöveggel. Ezekkel persze nicns is semmi bajom, azon kívül, hogy teljesen haszontalan mondatok. Ahogy ez végig fut a fejemben, talán már meg is bánom, hogy belekezdtem. Lehet, hogy va egy kevésbé jó oldalam, és ez nem tetszik. Mert új, és nem tudom, hogyan kell kezelnem, nehogy elszabaduljon. A vállamon a babzsik hirtelen sokkal nehezebbnek tűnnek, mint eddig.