Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Száz ágra sütött a Nap, de messze nem ez volt a legfényesebb, legvakítóbb jelenség a környezetemben, hanem a „drága” bátyám önelégült mosolya. Az ablakra tapadt, mint egy pióca, és bámulta a rohanó tájat a túloldalán. Ha tippelnem kellett volna, most a világ legboldogabb emberének érezte magát, hiszen kiszabadult otthonról. Már nem fogja vigyázni minden egyes lépését anya és apa. Csak én fogom. Bár lehet, hogy jobban teszem, ha a jövőben letagadom Őt mások előtt. Tudni illik egy icurka-picurkát nehéz a természete. Helyesbítek, nála elviselhetetlenebb emberrel még életemben nem találkoztam.
A vonat egy kissé hangosan zakatolt alattunk, de nem eléggé ahhoz, hogy ne halljam Őt, miközben nagyban jártatta a száját. Nem értettem, mit mondott, de nem is érdekelt. Ránéztem, majd le magam mellé, az ülésre. Sóhajtottam egyet, majd újra ölembe vettem a könyvem, és olvasni kezdtem. Azonban nem tudtam huzamosabb ideig koncentrálni a szövegre, mert Theon irritáló hangja zavart fel.
─ Mi van már?! ─ nem volt szükséges válaszolnia, a pakolászásából rögtön koppant, hogy itt fogunk leszállni. Szépen belecsúsztattam a hátizsákomba a könyvem, majd felszedtem a kisállathordóm és a bőröndöm. Ezután ügyesen nekidőltem a falnak, megkapaszkodva az ülésben, véletlenül se ingjak meg, vagy netán dőljek is el Hófehérke társaságában, mert egy remek tulajdonsága ilyenkor kiröhögni engem. Azonban most Ő követett el hibát, és megbotlott, amikor fékezett a vonat, én pedig egy jólesőt kacarásztam a nyomorán, majd előre mentem. Ilyen ez a testvéri szeretet…
Egy padnál vártam meg Theont, és az ő csomaghadát, amelyekkel bajlódott séta közben.
─ Mi van, Theonka?! Sikerült leszállni, ahogyan látom. Nem nehezek a csomagok? Kellett neked egy egész fodrászkellékest elcsomagolnod. ─ nevettem még egy keveset, igazán jóízűen, majd felnyaláboltam magam, és elvettem tőle pár terhet. Majd én leszek lovagias, háta átragad rá is. ─ Most merre egyébként?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

─ Sok sikert! ─ kiabáltam a fivérem után, majd elindultam jobbra. Pár métert haladtam előre, majd odaléptem egy idős hölgy mellé, és bájos mosolyt ültettem az arcomra. Illedelmesen köszöntöttem, mint egy tökéletesen nevelt lányka, majd megérdeklődtem az iskolába vezető utat. Merre is van pontosan, milyen hosszú, és hol kell kanyarogni.
Miután kielégítő választ kaptam, és remek memóriámnak hála elraktároztam az információt, megköszöntem a rögtönzött útbaigazítást, és szedtem a sátorfámat Theon után. Félúton ledobtam a holmim, hiszen úgyis arra kell visszasétálnunk, minek pocsékoljak energiát, majd futólépésben közelítettem meg a vérem, és meghúztam annak hosszú, hófehér hajkoronáját. Ezután megálltam, és szépen csendben vártam, hogy letépje a fejem, hiszen a frizurája a mindene.
─ Drága bátyám, ahelyett, hogy idegölően viselkedsz, mint mindig, tehettél volna kivételt, és egyszer, de csak egyszer, most az egyszer, beismerhetted volna, hogy halványlila dunsztod sincs, hol a manóban vagyunk. Elismerem, ha nem vagy, nem szállok le a vonatról, de neked is el kell, hogy ha én nem vagyok, soha nem tudod meg, hogy balra menve nem találsz el az iskoláig, csak fényévek múlva. ─ mivel a Föld egy nagy gömb. Mondamám, hogy beleőszülne, mire megkerüli, de már így is az. ─ Szóval tettünk vagy ötven métert teljesen feleslegesen, hála neked. ─ olyan szívesen megveregettem volna a vállát, de ha egy fokkal közelebb lépdelek hozzá, és pipiskedni kezdek, én leszek rögvest beszédtéma. Szóval csak lazán, csak icipicit oldalba vertem, de mivel elég kislányos hozzá, biztosan nem fogja jajveszékelés nélkül hagyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mély lélegzetet vettem, majd lassan kifújtam a levegőt. A szám akarva-akaratlanul féloldalas mosolyra húzódott, a szemeimbe pedig beleköltözött a jól megszokott dac. Egy kósza, fehér tincset a fülem mögé söpörtem. Menten felfordult a gyomrom a Theon arcán éktelenkedő, fogkrém reklámba illő vigyor láttán, és éppen ezért kedvem támadt letörölni azt. Ha harc, hát legyen harc!
─ Szamár, mi? Akkor ezt azt jelenti, hogy te vagy Shrek, ami rengeteg dolgot megmagyaráz. Kezdve a képeddel. A szobádban lévő állandó disznóólat, meg az evési szokásidat. Csak hogy tudd, Edgar és én leszavaznánk téged. Egy patkány fél fogunkra se lenne elég, ahogyan egy törpe lány sem, és mivel te vagy az idősebb hármunk közül, többet éltél már nálunk, így téged ennénk meg. Igaz, ami igaz, férfi létedre eléggé csontos vagy, de legalább lenne fogpiszkálónk. Amúgy is… tudod, hogy Edgar mennyire szeret csontokkal játszani, és koptatni velük a pici, pengeéles fogacskáit. ─ ezzel belekapaszkodtam a bátyám lófarkába, majd alaposan megrángattam, és a kívánt irányba húztam vele. ─ Ha nem jössz magadtól, így foglak elvonszolni az iskoláig, ezt a legjobb lesz, a fejedben lévő káposztalébe mártogatod! Mert, hogy ott nincs semmi más, az biztos! Miért kell úgy viselkedned, mint egy… áhh, hagyjuk… ─ szusszantam egyet, majd újra a kezeimbe vettem minden tartozékom.
─ Olyan jó lesz végre nem veled lenni... ─ pördültem meg az úton bőröndöstől. Amióta csak az eszemet tudtam, azt a pillanatot vártam, hogy megszabaduljak a bátyámtól. Néha úgy éreztem, és érzem most is, hogy bele tudnám fojtani egy kanál vízbe, de anyuék ennek az említésétől is mérgesek lettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

─ A te esetedben herceg, és amúgy sem választana téged, ha van egy csepp esze. Nem átkozná el magát örökre veled, mint ahogyan én tettem évekkel ezelőtt. ─ hunyorogtam a nyelvét nyújtogató Theonra. Gyerekkori rossz szokása volt, hamarabb tudta ezt, mint beszélni. Mindig is utáltam, ha ezt csinálta, ahogyan a szüleink is, de mindegy hányszor volt leszidva miatta, vagy büntetésben, nem szokott le róla. Ez is remekül árulkodott arról, hogy a felfogóképessége egyenlő a nullával, makacs, mint az öszvér, és csak magával képes foglalkozni.
Annyira jólesett hallani, ahogyan sziszegett, miközben útbaigazítottam a hajánál fogva. Ez pedig az én rossz szokásom volt, nem volt mit tenni, ilyennek születtünk. Ő kényszerített rá, hogy ezt tegyem, máskülönben nem figyelt volna oda rám, főleg nem arra, amit mondtam, ha az ellentmondott az ő elképzeléseinek.
─ Tisztán emlékszem. Hidd el, ha tudom, hogy számodra már nincs remény, hogy valaha is normális legyél, kétszer is átgondolom, kiabáljak-e. Szívesebben maradtam volna ott, mint hogy egy fél életen át miattad szenvedjek. De tudod mit, jó testvérhez mérten reménykedem benne továbbra is, és nem adom fel, hogy értelmet verjek a fejedbe. Még fiatalok vagyunk, hátha sikerül megkomolyodnod, bátyus. ─ bár erősen kétlem. Van, ami nem változik. Ilyen a tény is, hogy Theon a testvérem. És az is, hogy emiatt valahol mélyen, legbelül szeretem, és merem feltételezni, hogy Ő is engem, bár néha erősen kételkedem ebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

szerencsére Az egyetlen bátyám

Ma volt az első napom ebben az iskolában. Nem sikerült fergetegesre, de annyira csapnivaló sem volt; átlagos volt, unalmas, mint az előző iskolám összes napja. Csendben voltam, figyeltem, ott voltam, ahol kellett. Theon azonban a változatosság kedvéért nem volt a sarkamban. Ő is és én is egyedül voltunk egy és ugyanazon helyen tartózkodva.
Láttam a bátyámat a többi gyerek között, hiába igyekezett annyira elszublimálni a szemeim elől. Valószínűleg kész tervekkel érkezett ide, és a reggeli kiemelkedő lendülete ezek valósággá változtatására elhalványult, tekintettel arra, hogy meghallottam pár fiút és lányt, amint a folyosókon a nőies lényén vihorásztak.
Egy kicsit lelkiismeret furdalásom volt amiatt, hogy nem védtem meg a csöpp Theonka büszkeségét, de azzal, hogy visszaszóltam volna nekik, valószínűleg csak bizonyítottam volna a vádakat. Amelyeknek egyébként van alapja. Én fiúsabb vagyok, mint a testvérem, Ő pedig lányosabb nálam, és sokkal hisztisebb.
Éppen emiatt futottam belé a tónál. Hallottam én az ordításokat, és a vízbe csapódó valamik hangját, de álmaimban sem gondoltam volna, hogy Theon ennyire nem tud mit kezdeni az új helyzettel. Hogy éppen itt, pont belé futok, pont így.
Edgar a vállamon ült, a levegőbe szimatolt, és amint körvonalazódott a kis vörös szemeiben a fivérem halvány sziluettje, hátat fordított neki, tüntetve mindenféle rendszer ellen, amit diktált. Meg is értettem az állatom, hiszen gyakran tenyerelt már bele a bátyám, és egyben volt szobatársam különböző édes illatú hajpakolásaiba, amelyeknek valószínűleg olyan íze volt, amely még egy patkány lelkében is egy életre szóló törést okozott. Meg persze a tudat, hogy múltkor Theon meg akarta enni. Ha valaki engem nyárson akarna megsütni, azt én is utálnám.
─ Minden rendben?! ─ kiabáltam oda a vízparton mérgezett egér módjára rohangáló, sikertelenül sziklarángató bátyámra, majd kezemet a magasba emeltem, és integettem neki. Hagytam neki felkészülési időt, hogy mire odaérek hozzá, meg tudjon szabadulni a könnyitől, és így ne gázoljak bele a büszkeségébe. ─ Hallottam pár embert rólad sutyorogni. Ha szeretnéd, holnap elbeszélgetek velük, de azzal csak azt bizonyítanánk, hogy valóban csajos vagy. ─ tisztáztam a helyzet hogyan állását. ─ Van már haditerved, hogyan illeszkedsz be ide? Nekem még nincs. Kitalálunk valamit közösen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A sápadt ajkaim féloldalas mosolyra görbültek. A testvérem szavai és könnyi erős kontrasztban álltak egymással. Engem hiába is próbált átverni, nem tudott, jobban ismertem Őt, mint bárki más ezen a világon. Még akkor is, ha egy teljes napot egymás nélkül töltöttünk, életünkben közel először.
Most mondhattam volna, hogy Theon hozzám képest sosem nőhet fel, és részben így is volt, de valójában majdnem ugyanazon a szinten voltunk. Mindkettőnknek másban gyökereztek az erősségei, azonban tény, hogy nekem egy kicsivel mindig is több volt, mint neki.
Mindig is mérges voltam a fivéremre, hiszen a szüleink és a nagyszüleink vele sokkal többet foglalkoztak, mert egyszerűen nem bírta elviselni, ha a figyelmükből én is kaptam egy kicsit. Talán most is ez volt a baja, hogy nem ugrálták körbe az emberek, és ez sértette az irtózatosan nagy egóját, amelyet ráadásul meg is bántottak azzal, hogy lányosnak billogozták. Az egy dolog, hogy ez egy tény volt, amelyet a kis kobakjában Theon is tudott, de ezt csak én dörgölhetem a bátyám orra alá. Csak nekem van jogom hozzá.
Szépen csendben leültem a földre, Edgar pedig leszaladt a karomon a földig, ahol aztán szélsebesen terepszemlére indult. Minden olyan irányt és helyet alaposan megnézett, ahol nem volt egy falatnyi Theon sem.
─ Áll még az fél váll? Való igaz, hogy most szükségem van a nagy és erős bátyámra. ─ így is volt. Az egész napos némaság után jó volt hozzászólni valakihez, még ha a költségvetés alacsony is, és csak egy ilyen fajankóra telt. ─ Ami azt illeti, nem, nem vagyok irigy rád. Viszont bosszantott, hogy lányosnak neveztek, pedig azt csak én mondhatom rád. ─ nevettem ezen, de csak halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Lehunytam a szemeim, mikor Theon magához húzott. A mosolyom valódivá vált, letisztult lett és teljes. Némán hallgattam a fivérem hangját, amelyet mindig is úgy szerettem, és eszembe jutottak a mesék, amelyeket esténként mesélt nekem, amikor már tarthatatlanná vált a helyzet, és az istenért sem tudtam elaludni. Bizonyára csak bosszantottam Őt, de mégis szép emlékként élnek bennem azok a percek.
Bátorkodtam megölelni Őt, és orromat a nyakába fúrni. Éreztem az illatát, és mintha elvágtak volna engem a világtól, megnyugodtam. Ezért bőven megéri a desszertem egy részét nekiadnom.
Kinyitottam a szemeim, és a patkányra pillantottam, aki valóban úgy futkosott fel s alá, mintha megőrült volna. ─ Ő teljesen jól érzi magát, csak éppen örül, hogy szabad. A kastélyban nem engedhetem el, vagy hagyhatom magára, mert az emberek a vérét akarják. Neki lehet, hogy sokkal rosszabb, mint nekünk. ─ ötlött fel bennem a gondolat, majd azonnal el is vetettem. ─ Ez így igaz. Mi lenne velem egy nagy és erős bátyus nélkül? Aki csak két perccel idősebb nálam. ─ dörgöltem újfent az orra alá a tény, amelyre kétségtelenül szörnyen büszke, miközben tejbe tök módjára vigyorogtam.
Hallottam a víz fodrozódását, a különféle rovarok által keltett hangzavart, és olyan érzésem támadt, mintha csak otthon lennénk. Ugyanaz az érzés a gyomromban. ─ Amúgy, bárki bármit mondjon, szerintem igenis férfias vagy. Nem mindenkinek jutna eszébe visszaélni egy ilyen helyzettel, és igényt tartania a desszertemre…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egy helyet kerestem, ahol nincsenek emberek, és békésen olvashatok. Mindezt egy ártatlan sétának álcáztam. Csak egy könyv volt nálam, amelyet a derekamhoz szorítottam, és a patkányom, akit most az egyszer nem a zsebemben, hanem hol a vállamon, hol pedig a fejemen hordtam. Utóbbinak nem örültem, de nem is ellenkeztem, mert ha megtettem volna, felborzolta volna úgy a hajam, hogy az életben nem szedem szét többet a fehér szálaim.
Nem rohantam. Élveztem a szinte tökéletes csöndet, ami körbeölelt. Szépen lassan pakoltam egymás után a lábaim, majd ragadtam le egy érdekesnek ígérkező épületnél. Lehet, hogy ráleltem arra a helyre, amit kerestem.
Megtorpantam a küszöbön. Eltelhetett vagy fél perc, mire koppant nekem, hogy egy emberi lénybe botlottam. Egy szó nélkül hátat akartam neki fordítani, de a hófehér gombócom nem így gondolta, és halált megvető bátorsággal szaladt végig rajtam, hogy aztán a földön tüneményes trappolással lecövekeljen a fiú személyes terében. Ezt látva mélyet lélegeztem, majd úgy döntöttem, közelebb merészkedem, és én magam is elkényelmesedem. Mint a társam a füzetivel.
─ Te koreai vagy, igaz? ─ nem igazán láttam még egyet sem testközelből, de biztosan nem kínai, és szerintem nem is japán. Legalábbis bízom az alapfokú műveltségemben. ─ Azt hiszem, Edgar kedvel. A nevével ellentétben lány, és szörnyen édesszájú. Lehet, hogy érez valamit. Vagy rajtad, vagy nálad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Néma csendben pislogtam a fiúra, miközben azon gondolkodtam, vajon mit mondhatott. Az első mondatát értettem, de a többi kissé homályos volt, így kellett pár másodperc, mire megfejtettem őket.
─ Nem számítottam rád. Belém fojtottad a szót. Elnézést. ─ szusszantam. Mivel Ő is halálos higgadtsággal kezelte a jelenlétem, így nekem is túl kellett lendülnöm a kezdeti meglepődésemen. ─ Semmi közöd egy kínaihoz. Aki ezt máshogyan látja, az bizonyára nem lát tovább az orránál. ─ a patkányomra szegeztem a tekintetem, és őt kezdtem el figyelni, ahogyan a létező legnagyobb boldogsággal a kis pofiján randalírozik a fiún. Ehhez csak gratulálni tudtam neki. Akkor még maradunk. Micsoda jó hír.
─ Végre valaki, aki nem retteg egy patkánytól. ─ mosolyodtam el, de csak halványan. ─ Igen, az enyém. És nem értem, miért nem harapott még meg. Te vagy az első, akit nem akar megölni rajtam kívül. Még a bátyámat is utálja. Ami azt illeti, miatta harap. ─ tisztáztam a tényállást. Mondhattam volna, hogy érezze magát kitüntetve emiatt, de az nem én lennék. És nem mellesleg biztos sejti.
─ Zavarok? Ha igen, szívesen elmegyek, mégiscsak te voltál itt előbb. De előtte el kell kapnunk. ─ hunyorogtam a hógolyóra, aki felém szagolt, mintha csak koppant volna neki, mit akarok. A világ egyik legnehezebb dolga elkapni egy szökésben lévő patkányt. Okosak. Nagyon okosak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Összeállt a fejemben a kép, mely szerint azért beszélt a fiú olyan érdekesen az előbb, mert volt valami a nyelve hegyén. Ami már át lett költöztetve, legalábbis erre következtettem a fura fejből, amit vágott. ─ Ahogyan megfigyeltem, az emberek kilencen százaléka fél vagy undorodik tőlük, pedig valójában szörnyen okos és szerethető lények. Az enyém nem, de a többi igen. Ő arra használja a csöpp eszét, hogy kiszökjön a ketrecéből és riogasson másokat. Ezért is kell magammal hordanom. ─ ez egyfajta szülői felügyelet, mégiscsak én viselem a kicsi kincsem gondját. Felelősséggel tartozom érte, és ha egyedül csatangolna, fenn állna a veszély, hogy valaki elteszi a lába alól. Ez Theonra is vonatkozott, de Ő túl nagyra nőtt ahhoz, hogy a zsebembe tegyem. Ha lehetséges lenne, sokkal jobb hely lenne a világ.
─ Van macskád? ─ ez egy költői kérdés volt. ─ Mindig is imádtam őket. ─ az egy dolog, hogy patkányom van, aki retteg tőlük. Az egész gyerekkoromat macskák között töltöttem, mivel a nagyinak mindig volt vagy egy tucat. A bátyám nem igazán rajongott értük, de én szívesen töltöttem az időt velük. ─ Nem szabad alábecsülnöd ezt a kis cukiságot. Tud ölni, ha akar. ─ nevettem halkan. Igaz, Theon? Te most igazat adnál nekem. Vagy nem… csak azért sem.
─ Köszönöm. ─ szusszantam. Nem csak értelmes volt a társaságom, de a maga módján kedves is.
Pakolászott valamit. A füzeteit vissza a táskájába. Ennyire megtisztelt volna engem? Nem. Szerintem a patkányomat tisztelte meg a figyelmével. Azt hiszem, Edgar el akart hagyni, méghozzá egy ázsiai fiúért. Van ízlése. Kellett a gépem elé engednem…
─ Theorynak hívnak. ─ mutatkoztam be, szigorúan csak a keresztnevemen. Mégiscsak így illett. Ha már nagy hirtelenjében nem köszöntem, ennyivel azért tartoztam neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egy nő éhesen igazán morcos és veszélyes tud lenni. Alapból kiszámíthatatlanok vagyunk, de korgó gyomorral még inkább. És én most éhes voltam. Nagyon éhes.
Azt is pontosan tudtam, mire éheztem oly’ nagyon. Gyümölcsre. Vagy zöldségre. Édes mindegy volt, csak friss legyen, és mihamarabb hozzájussak, és rágcsálhassam.
Eme nemes cél érdekében elhagytam a kastélyt, egy vastagabb szürke pulóverben, ami nagy volt rám, vagyis hosszú, mivel a nyúlánk Theonkától csentem el, és egy szivárványos esernyővel a kezemben.
Az apró, hófehér utazótársam most az egyszer nem tartott velem. Valószínűleg a kis cipőcskéi is kivoltak az esővel. Tudni illik, a patkányok nem szeretik a vizet. Az enyém legalábbis ki nem állhatja, ahogyan engem is, ha fényévenként egyszer megfürdetem. Olyankor mindig foggal-körömmel küzdött a habok ellen.
Az árusok között tébláboltam lelkesen, akik örömmel fogadtak engem, és persze minden más elvetemült vásárlót, aki hozzájuk hasonlóan nem volt csokiból. Nem csak az élelemnél, de minden másnál is leragadtam, mígnem a gyümölcsökhöz érve észre nem vettem egy ismerősnek tűnő személyt.
Amint síri csöndben közelebb andalogtam hozzá, biztossá váltam benne, hogy nem tévedtem, Ő bizony az iskola gyógyítója volt, aki két óra között megmentette a kezem. Most azonban valami nagyobb dologgal állt szemben, és ez látszódott az arckifejezésén, ahogyan megtorpant a keze a banánok felé vezető úton, és inkább tekintetével tovább csatangolt a barackok felé. Hogy ott és akkor mire gondolt, nem akartam tudni.
─ Szépséges napot! ─ tudattam ittlétem a két hölggyel, akik közül az egyik látványosan boldogabb volt. ─ Eltekintve attól, hogy esik az eső, szép ez a nap is, mint a többi. De nézzük mindennek a jó oldalát, legalább kellemes a levegő. ─ az idefelé vezető úton még natúr esőillata volt, most már viszont olyan volt, mintha íze is lett volna, annyi minden csücsült benne. Ilyen ez a piacozás… szusszantam egyet. ─ A banán finom. Kettőt kérek. És a barack is, de csak a nem gyapjas. Azt fura megenni. Abból is viszek, de csak keveset. ─ ezután mosolyogva Shayleen felé fordultam. ─ Most is szükségem lenne a segítségedre. Itt adnak valahol sajtot? Vinnék Theonnak. ─ tudtam, hogy a bátyám mindig is imádta a sajtot. Ezt pedig fel kellett használnom. Ha a tündérke jó kisfiú lesz, talán tényleg odaadom neki. De ha nem, volt aki megegye, Edgar és a saját személyemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

─ Azt hiszem. ─ mosolyogtam szelíden a nőre, aki a gyapjas szavamon nevetett. Talán furcsának hathatott a barackokra ragasztva, de mentségemre szólt, hogy nem is olyan régóta beszéltem huzamosan a magyart. Néha-néha még becsúszhattak ilyen és ehhez hasonló hibácskák. Ami ebben az esetben nem is volt akkora hiba, hiszen Ő is, és az eladó néni is megmosolyogta. Legalább egy kicsit szebbé lett varázsolva a napjuk.
Shayleen is leadta a rendelését. Sok barackot kért, és almát.
─ Áhh, értem. ─ szóval van erre sajt, ez megnyugtatott. A bátyám boldog lesz, ha rászánom magam, hogy oda is adjam neki.
Ameddig a nő fizetett, hallgattam az esőcseppek kopogását az esernyőm színpompás vásznán. Mikor végzett, én is odaléptem, hogy mosolyogva átadjam a kívánt összeget az idős hölgy markába. Szépen megköszöntem a gyümölcsöket, amelyeket becsomagolva átvehettem, majd a beszédbe fogott gyógyító felé fordultam.
─ Nagyon szépen köszönöm. ─ legalább lesz társaságom, és nem fogok eltévedni a portékák között. Bár utóbbira nem garancia, ha szerény személyemmel tart. ─ Remekül. Él is virul. Pillanat. ─ az esernyőm fogantyúját az állammal a vállamhoz szorítottam, majd megemeltem a mancsom szemmagasságban, az ujjaimat elemelve a kenyeremtől, amelyen már csak egy kisebb szösszenet látszódott. Könnyen meglehet, hogy látszódni is fog, mint minden más sérülésem, de üsse kutya, elfér rajtam.
A kis bemutatóm után visszarendezkedtem, majd nézelődni kezdtem. Elsődleges célom a sajt volt, de minden más is szóba jöhetett.
─ Mi volt az az előbb a banánokkal? Kétszer is átgondoltad, hogy szereted-e? Ha nem akarsz, nem kell ám válaszolni, csak furcsa volt. Mi miatt vagy egyébként ilyen letört? Vagyis voltál. Erre sem kötelező válaszolni. Az is lehet, hogy csak az idő miatt, mert olyan szomorkás. Rám szerencsére sosem volt ilyen hatással a borongós-viharos időjárás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Shayleen mintha egy teljesen más világban járt volna. Egy tőlem független világban. Nem a mosatni valóságban. A szemeiben tisztán látszódott, hogy a gondolatai idegen mezőkre szöktek. Rendületlenül rágta önmagát, és annál is inkább a megoldást kereste.
Feltettem pár kérdést. Adtam neki lehetőséget a menekülésre, majd egy kis időt, hogy átgondolhassa, tud-e nekem válaszolni, vagy egyáltalán akar-e. De végül úgy határozott, megfelelő ember vagyok arra, hogy egy kicsit a magánéletébe láthassak.
Mi is lehetett volna személyesebb probléma, mint az a betegség, amelyet erős cenzúrával, de egy kis gondolkodással kiolvashatóvá tett előttem. A lelki eredetű betegségeknél nincs is veszélyesebb dolog, hiszen ellenük nem létezik igazi orvosság. Legalábbis a rendes értelemben véve. Átvittben ott a szeret, a türelem és a megértés. De ezek is csak vértként szolgálnak, az igazi csatát mi vívjuk önmagunk ellen, és az ilyen összecsapások bizony elég sok vért kívánnak. Szóval csak csillogó szemekkel, kissé meghatódva pislogtam fel a nőre, és persze végtelen tisztelettel. Nem az az erős, aki legyőz egy sárkányt, ─ oké, ő is, ─ hanem az, aki megküzd a saját démonjaival. És Shayleen ezt megtette, és győzött. Persze ez a győzelem sosem lehet teljes, ezt is remekül példázta a banánnal folytatott csatája. Megejtettem hát egy megértő, és egyben erőt adó mosolyt felé, amelyet a következő mondatai egy kicsit megingattak, de végtére is állva maradt.
─ Nem tudom, miről lehet szó, de ez talán nem is számít. Testvérek vagytok, ez pedig egy olyan tény, amelyen semmi sem változtathat. Én már csak tudom. Szeretitek egymást, és ha ez megvan, hiába jönnek a sötét felhők, előbb vagy utóbb legyűritek őket. És ha nem bocsát meg neked az öcséd, akkor bizonyára nem épelméjű. Bármit is tettél, bizonyára nem rossz szándékból volt. Ennyire azért már kiismertelek, hogy tudjam. ─ nem minden angyal visel szárnyakat, de ha szembe jön velem egy, a glóriáról még felismerhető. ─ Szerintem adj neki egy kis időt, majd miután kihisztizte magát, mivel Ő is férfiből van, és azok hajlamosak rá, kapd el a grabancát, és beszélj meg vele mindent. Utána biztosan elrendeződik minden, legalábbis én hiszek benne. Ha régen szeretett, most is szeret, és ha elmondasz neki mindent, meg kell majd értenie. Theon értelmi szintje is a béka feneke alatt van, de ha Ő képes erre, akkor a te öcséd is, mert szerintem több a sütnivalója, mint az én bátyámnak. Szóval csak pozitívan. ─ mondhattam volna, hogy lehetne ennél rosszabb is. De Shay az élet azon oldalát is remekül ismerte.
─ Még mindig nem látom a sajtokat. Minden mást viszont igen. ─ jegyeztem meg halkan. Ami azt illette, azt sem tudtam, miféle az itteni tejtermékek külseje. Kéket, pirosat, vagy egyszerű papír csomagolást keressek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Szusszantam egyet, és alaposan szemem ügyébe vettem az esernyőm fémes csontvázát. ─ Volt, hogy ki is mondtam. Kimondtuk mind a ketten. Volt, hogy komolyan is gondoltuk pár pillanatra. Napokba, néha hosszú hetekbe telt, mire megbékéltünk. Olyankor nem szavakkal kértünk egymástól bocsánatot, hiszen azzal nem értünk el volna különösebben semmit. Eleve egy a szánkon kiszaladt szösz miatt morogtunk, így hát annak jóvátételére a tettek maradtak. Egy-egy bűnbánó, szomorkás, szelíd tekintet; egy szoros ölelés; vagy egy személyre szabott ajándék. Csak egy figyelmes apróság. Edgart is egy hasonló veszekedés után kaptam Theontól közel egy éve. Szóval ne bánkódj miatta, bármit is mondtál, vagy nem mondtál ki, előbb vagy utóbb bocsánatot fog nyerni. Már csak azért is, mert nem érdemled meg, hogy ne így legyen. ─ a párás, ezerillatú, már-már ízes levegőből mélyeket szívtam, miközben tudomásul vettem, hogy a sajtok közelében voltunk, és nyakamat tekergetve hol jobbra, hol balra nézelődtem, elsődlegesen a bácsi után kutatva. Nem sok idősebb hímegyed volt arra, szóval kizárásos alapon csak az egyetlen lehetett az, akit mi kerestünk. Vagyis én, Shayleen csak az idegenvezetőm volt.
─ Nem a szüleink választottak, hanem Theon. A lehető legmesszebb akart kerülni otthonról, és mivel egészen jól beszélünk magyarul, hála a magyar anyanyelvű rokonainknak, így az itteni iskola mellett döntött. Nem siette el, hogy szóljon nekem, de én sem, hogy szóljak anyának. A bátyám egyébként szentül hiszi, hogy megszökött, de nem is bolygatom Őt miatta. A szüleink és a család leveleit meg szokta semmisíteni, azonban én néha-néha udvariasságból írok nekik, hogy még élünk. Sem többet, sem kevesebbet. Theonnak ezt persze nem kell megtudnia, hiszen a fejében élő kép a nagy szökéséről olyan szép. Egyébként jó okunk volt eljönni onnan, de arról nem szeretnék beszélni. ─ tisztáztam le a tényállást, még mielőtt rá lesz kérdezve esetlegesen. A legtöbb időt a nagyinál töltöttük Colmarban, a maradékot Párizsban a szüleinkkel, különböző összeröffenéseken csillogtatva a mosolyunk. A fivérem is én is utáltuk az ilyeneket, de mégsem bújhattunk ki alóluk, és tönkre sem tehettük őket. A legjobb volt, ha megmaradtunk bábuknak, és nem zaklattuk feleslegesen a szüleinket. Meg ott volt a kapcsolatunk apával, aki szörnyen szigorú volt, főleg a bátyámmal, és persze sajátos gyereknevelési taktikái voltak. Azonban a végére engedett, és most itt lehetünk, és Theon boldog, csak ez számít.
A sajtok közvetlen közelébe érve, azokat megpillantva elégedett mosoly kúszott a szám szélére. ─ Innen már el fogok boldogulni. Köszönöm, hogy elnavigáltál idáig. ─ fogalmam sem volt, Shayleen dolga mennyire igényelte a sietést.