Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Eljött a nagy nap, Artúr Máté végre gyakorlótanár lett, kipróbálhatja egy teljes tanéven át, amit a Bagolyköves mesterképzésen elméletben elsajátított. Nagytesóként már tapasztaltnak érzi magát a gyerekekkel, de az is igaz, hogy még akkor maga is gyerek volt, felnőttként és oktatóként egészen más lesz. Persze, hogy izgul, de nagyon várja már, hogy milyen lesz. Éppen volt a testnevelés tanári pozíción üresedés, meg senkitől nem tanultak repkedni a végzős fiatalok, úgyhogy nagyszerű lehetőséget kapott. Még mielőtt az iskola közelébe ér, azelőtt rágyújt egy cigarettára, elvégre nem illendő, hogy egy tanártól ilyet lássanak a gyerekek – főleg nem a tornatanártól, aki egészségre neveli az aprónépet. Gyorsan szívja el, hogy minél hamarabb beléphessen az udvarra, kicsit meg is köhögteti, azonban mire a Shanes kapujába ér, ennek nyoma sincs. Adnia kell magára, remélhetőleg a szagát nem fogják erősen érezni. Bizakodik, hogy nem fog a közeljövőben többet szívni, hiszen plusz teher lesz számára a tanítás, s mellette az egyetemi képzés is.
Jókedvűen folytatja útját az udvaron, ahol az út mellett kisebb rendezvénybe fut bele. A diákok készülnek a húsvétra, a kisebbek tojásokat vágnak ki papírból és díszítenek, húsvéti dalocskákat énekelnek, valahol tojáskeresés zajlik, van nyuszi simogató és egy csomó minden más is. A suli igencsak kitett magáért. Mosolyogva figyeli a boldogan kacagó gyerekeket, akik nagyon jól érzik magukat, annak ellenére, hogy borús az idő. Még nincs itt az eső szele, de a felhők nem a legszebbek odafent.
Az interjú alkalmával nem vezették körbe az iskolában, hiszen akkor még nem volt biztos, hogy őt választják. Jelenleg nincs sok dolga az igazgatósággal, hiszen a Bagolykővel kötöttek szerződést, mint gyakorlati hely, így Artúrnak elég volt ott aláírnia.
De akkor merre tovább?
Bizonytalanul lép oda az egyik fiatal szőke hölgyhöz, aki bizonyosan tanár lehet. A kreatív kis csapatot vezényli, nagyon szép alkotások születnek.
- Jó napot hölgyem! Elnézést a zavarásért, nem igazán tudom merre kell mennem.– Kezd bele óvatosan, némi határozatlanság cseng a hangjában, de ez természetes. Minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás.
– A mai napon a tanáriban meg kell keresnem a kijelölt mentorom, de nem igazán tudom merre keressem. Meg hogy ki az. – Folytatja zavartan vigyorogva. Nos igen, a tanári és a mentor eléggé tág fogalom. De ha a hely megvan, talán egy lépéssel közelebb kerül a megoldáshoz.
– Egyébként, Borlai Artúr vagyok, örvendek! – Nyújtja felé a kezét, hogy egy nem túl erős kézmozdulattal megrázza azt. Tud jobbat, de a nők finom kezét sosem akarta összeroppantani. Azt a srácokkal játsszák.
– Milyen ügyesek a gyerekek. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A nagy lóti-futiban, amivel az elmúlt pár hét járt, bizony nemigen volt ideje bevásárolni mindenfélét a következő tanévre. Rögtön mindjárt kétféle tankönyv-szettet kell beszereznie, sőt, ha nagyon korrekt akar lenni, akkor bizony még többet is. Megvolt az első hétvégi oktatása az AMS-en, eddig tetszik neki, bár ez még inkább csak bevezetés volt a tanárok részéről.  Már könnyen belátható, hogy nem lesz könnyű dolga ebben az évben. Mindegy, majd lesz valahogyan. Mindenesetre nem szeretné, hogy a seprűkészítés rovására menjen az egyetem, még ha valamelyest össze is függ a kettő, és remélhetőleg sok hasznos dolgot fog tanulni a következő három évben.
Még üres hátizsákját felcsapva a cigarettáját szívva indul meg az előkészítős műszakot letudva a könyvesboltba, hogy beszerezze az összes tankönyvet, ami csak kellhet a következő tanév során. Még a bolt előtt el is tudja nyomni és kidobni a csikket az út szélén álló szemetesbe. Torkát megköszörülve lép be a könyvillatú üzletbe, ahol kedvesen üdvözli az előadókat.
Útja egyenesen a tankönyvek közé vezet, ahol már ácsorog néhány diák. Bizonyára ők is későn kapcsoltak, hogy meg kéne venni a felszerelést és nem jutott számukra tankönyv a könyvtárból.
Nadrágzsebéből találomra előveszi az első apróra hajtogatott fecnit, ami a kezébe akad. Mind az egyetemi, mind pedig a bagolyköves tankönyvlistát elhozta, meg kiírta a suliban pár testnevelés témájú könyv címét, hátha alapon. Kellett kondi a kviddicshez, de ez még nem teszi képzetté ezen a területen, hogy akkoriban nagyon sok gyakorlatot végzett, hogy jobban meg tudja ülni a seprűt. Őrzőként nem kellett annyit száguldoznia, inkább a reflexei számítottak.
Halkan dúdolva hajtogatja ki a papírját, négyszer is meghajtotta, sajnos többször nem lehetett, pedig direkt lapítgatta vonalzóval. Az éles vonalak ellenére jól látszik, hogy az egyetemi tárgyaihoz tartozó könyvet kell megkeresnie. Kedvesen köszönve odalép a válogató diákok közé, nem is nagyon figyeli kikkel találkozik. Ujjait futtatva a könyvek gerincén sietősen próbálja megtalálni az Alternatív repülőeszközök című könyvet. Néhány pillanat múlva meg is leli, szerencsére csak rossz helyen kereste először. Lelkesen hajtja ki a még ropogós lapokat, hogy megnézze, mire számíthat. Néhány kép és a főbb fejezetek címének átfutása után a kosarában landol a kemény fedeles darab. Ahogy fordul a polchoz, hogy kikeresse a következő könyvet a látóterébe kerül egy ismerős.
 – Szia Emma! Látom, te is az utolsó percben szerzed be a cuccokat! – Szólítja meg derűsen még mindig a kockásra nyúzott papírt a kezében szorongatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az izgalomtól gyorsabban ver a szíve, pedig hát nem kéne. Az igazi nagy meccs akkor volt, amikor Keserű Mátyás megejtette az állásinterjút. Érezte, hogy nagyon jól sikerült, bár abban nem biztos, hogy nem játszott-e közre a sikerében, hogy a férfi a tanára. Bent volt a helyettese is, ezzel kiegyenlítettebbé téve az interjú fairségét.
Mehetett volna a Bagolykőbe is gyakorló tanárnak, de úgy volt vele, hogy itt még nem próbálta ki magát. Meg egyébként is, nem biztos benne, hogy a diáktársai tanárként lennének képesek tekinteni rá. Este együtt bandáznak a Navine klubhelyiségében, másnap reggel meg dupla Bűbájtan Artúrral. Különben is, nagyon jó tanárt kaptak idén, úgy hallotta, hogy a nő egészen híres a szakterületén. Még nem volt sok lehetőségük beszélni, de biztosan sokat tanul majd tőle – hátha ért a seprűk bűvöléséhez is.
Így hát maradt az előkészítő. Itt is nagyon fiatalka, de legalább úgy érzi, hogy nem a barátait kell nevelnie, oktatnia, számára sokkal inkább ez a tanárszerep.
Újdonsült tanárként kiváló radarja van ahhoz, hogy kiszagolja a kollégáit. Legalábbis reményei szerint, mert egyébként nincsenek tanáros csápjai, sem pedig ultrahanggal nem kommunikál. Sajnos.
Ahogy a szőke hölgy megfordul, láthatóvá válik számára, hogy festék borítja. Akaratlanul is szélesen elvigyorodik. Hát ez vár rá? Reméli, hogy őt nem kék-zöld foltok fogják fedni a sok labdától, amit felé rúgnak.  
- Ne haragudj, nem úgy értettem! – Mondja a fejét megvakargatva, de azért halványan még mindig vigyorog a fiatal nőre. Nem tudja, hogy mennyire illik rögtön az elején tegeznie a már meglévő dolgozókat.
- Rozál néni? Ááá… lehetséges, hogy át lettem ejtve és takarítani vettek fel? – Kérdi meglepett kétségbeesést színlelve. Valószínűleg vagy a papíron szerepel hibás dátum, vagy ő nem tudja, hogy milyen nap van. Amennyi felé áll a feje a három különböző iskolával, nos… utóbbi könnyen lehet.
- Sajnos nem. Keserű úr nem volt túl közlékeny, gondolom azt hitte, hogy feltalálom magam. – Tárja szét a karját tanácstalanul.
– Gondolom valami nagyon profi, gyakorlott tanár mellett kell dolgoznom. Testnevelést és repülés szakkört fogok tartani. – Magyarázza, hátha így közelebb kerülnek a megoldáshoz és megtalálják azt a mágust, aki mindenhez ért, amire az ifjú padavannak szüksége van az oktatáshoz.
– Te rajzot tanítasz, ha jól látom. – Tekintetét a festékfoltokra emeli és újból arcára szökik a mosoly. Kiváló festővászonná is vált a kollegina. A gyerekek nagyon élvezik a festést, szemmel láthatóan sokat dolgoztak a szervezésen. A mellettük lévő 6 évesforma kisfiú elejti a saját tojáskáját, azonban az nem törik el. Bizonyára gyerekbiztossá van téve.
- Igen, meg nem túl hosszúak a szünetek, most lehet dögivel együtt játszani. – Mert hát az alkotás is játék valahol, közben csipoghatnak arról, hogy milyen labdát hozott a nyuszi előre, meg hogy apa azt mondta, hogy vödör vízzel fog jönni, nem parfümmel. A másik kislány erre aggódva tátja el a száját.
- Dehogynem, nagyon szívesen! Izgalmasabban hangzik, mint a takarítás! Nem mintha lenne kifogásom Rozál néni társasága ellen. – Teszi hozzá, hogy nehogy megsértse a távolból a hölgyet. Biztosan kedves néni, a régi általános iskolájában kedvesek voltak a takarító nénik meg a karbantartó bácsik.
- Nem tudom, tornázzunk? Táncoljunk? Hol van még hely? – Kérdi izgatottan szétnézve a társaságon, hátha talál egy unatkozó gyereket a forgatagban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Érdeklődve kémeli a szőkeség széles mosolyát, amit ő maga is viszonoz. Valószínűleg ez amolyan pszichológiai dolog, amit a tanárok itt a kicsikkel is csinálnak, mert jól esik nekik a bátorító mosoly, aztán már csak nem eshet ki szerepből. Vagy mi. Lehet csak kedves.
Mindenesetre Artúr is szeret mosolyogni, alapvetően egy jó kedélyű figurának tartja magát, így nem okoz számára gondot viszonozni a kedvességet. Játékos vigyorral a képén folytatja tovább az előbbi gondolatmenetet.
- Lehet, hogy félreértették a seprűt. Vagy úgy gondolták, hogy nagyon jó alternatív megoldásuk van a seprűkészítésre. – Végül is, ez is egy felhasználási módja lehet, bár egészen biztos benne, hogy kiakadna, ha valaki az általa tervezett seprűt takarításra merné használni. Valószínűleg teljesen megborulna a szerkezet és közben elkezdene ficánkolni, mintegy tiltakozásul. Nagyon értékes számára minden darab, ami a kezei közül kerül ki.
Kicsit ráncolja a szemöldökét az újszülött dologra, mert tudta, hogy volt itt valami nagyon kicsi csoport, na de hogy újszülött… micsoda? Aztán gyorsan letisztázódik benne, hogy miről is van szó, még ha ez még nagyobb határozatlanságba vezeti.
- Áh, hát ez lett volna a következő kérdésem… - Feleli lemondóan pislogva az egyik festéses barna kislány irányába, aki szemmel láthatóan jól szórakozik. Mi van, ha őt most átverték és nincs itt semmiféle felvétel? Vagy találtak jobbat, aki ténylegesen testnevelést tanult valami mugli egyetemen és fociedző egy ifjúsági csapatnál. Tudja is ő.
Aztán felvillan a feje fölött a képzeletbeli lumosos pálca. Megvan!
- Lehet azért, mert én még nem vagyok tanár. Most végzem majd a Bagolykőben. – Korai volt a kétségbeesés és a tesi tanár karrier temetése, hiszen ez teljesen reális magyarázatnak tűnik. Picit meg is orrol magára, amiért ilyen hamar hagyta, hogy bepánikoljon odabent, még ha ezt kintről csak egy nem túl őszinte, zavart mosolynak is látszott. Nem hiába no, nem gyakorlott még ebben a munkahely dologban.
- A kreatív tantárgyak nagyon jók, a kicsik is biztosan élvezik. Én egy kicsit aggódom a magam részéről. – Sok a lusta gyerek, meg olyan, akinek egyszerűen nincs tehetsége az egészhez, és annak bizony a testnevelés tanár legalább akkora mumus, mint a matekos kolléga. Érdekes módon, általában ez fordítva szokott lenni, a tesiseknek a mumus a matekos, és a matekos érdeklődésű lurkóknak pedig a tesi a legborzalmasabb tárgy.
- Meghiszem azt! Én régen jártam mugli iskolába, ahol ilyen óráink voltak… hát… - Na, igen a sok kiborult esetmosó víz, a régi rozsdás vödör, amibe önteni kellett. Meg persze a rajztábla körüli festékek. Volt, hogy direkt körbement a festékkel a tábla körül, mert ki akarta próbálni, hogy milyen, amikor az a kép.
- Ha a seprűt szereti, mi nagyon jóban leszünk. – Erősíti meg nevetve. Sokan egysíkú, buta embernek tartják a suliban, hiszen feltűnően sokat szeret foglalkozni ezekkel a nagyszerű járgányokkal. De ha egyszer ez az élete? Ráadásul kell ehhez tudás, egyetemen is tanítják.
Száját zavartan húzza el a nyuszitáncra, melyet a nagyszínpadon kéne megejtenie. A legkisebbek körében valószínűleg nagy népszerűségre tenne szert, azonban nem szeretné elveszteni a tekintélyét, mint oktató, főleg már azelőtt, mielőtt tanítana. A mentora, legyen az bárki is, nem dicsérné meg. Legalábbis így képzeli, hogy ha nincs tekintély, nincs fegyelem.
- Aaazt inkább kihagyom. De a sorverseny jól hangzik… csak… nem is ismernek. – Folytatja szégyenlősen a hajába túrva. Hogy álljon oda eléjük, hogy csináld ezt, csináld azt. Figyelnének rá, vagy lesújtó pillantásokat kapna a szülőktől? Nem is olyan egyszerű ez a tanárság, mint képzelte. Elvégre sosem akart tanár lenni, csak így alakult.
- Ha kicsit is jól neveltek, nem hallgatnak egy idegenre. – Csak álljon ki és mutatkozzon be a színpadon? A matekos gyerekek meg jól megdobálják a Kisszámolóval, ha éppen náluk van. Rosszabb esetben kap egy körzőt is az arcába a felsősöktől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Hümmögve helyesel a nő felvetésére, miszerint minden gyerek szereti a mozgást. A szemében általában voltak a jó kondiban lévő, örökmozgók, mint amilyen ő is volt gyerekként, meg azok, akik olyan kis esetlenek., akikről messziről lesüt, hogy rosszak testnevelésből. De igaza lehet, biztosan lehet valamilyen mozgásformát találni nekik is, amit élveznek.
- Olyat kell keresni, amiben sikerük van. Itt elég kicsi osztályok vannak, ha helyesek az ismereteim. – Kérdőn pillant Zorkára, noha a hangsúlya korábban inkább kijelentő volt. Már egy gondolattal előrébb jár, mint amiről beszél.
- Szóval lehet mód külön figyelmet fordítani az ifjúságra. – Mondja az öreg 22 éves fejével, mint aki sok mindent megélt már. Sok szerelmet, bulit és szétszabdalt kezet egy-egy elrontott barkácsoláskor. De ez is valamiféle élettapasztalat, nem?
A bölcsessége hamarosan átül zavart vigyorba, amikor megerősítik abban a félelmében, miszerint a kicsikkel nehéz lesz. Így cukinak tűnnek, de nagyon sok kezelhetetlen gyerekről hallott. Az biztos, hogy ha itt helytáll, akkor nagyon sok, stresszel járó akadály már nem is lesz akkora gond az élete későbbi szakaszában. De akkor sem akarta, hogy korban olyan közelállókat tanítson, elvégre azokkal szemben mi tisztelete van, akikkel egy körletben lakik és minden nap látják?
Semmi.
- Ez nem hangzik túl biztatóan… De megbirkózom vele. Azt hiszem. Kaphatok pár túlélési tippet? – Kérdi ezúttal már a megfelelő hangsúllyal, hiszen most pont ezen zakatolnak a gondolatai. Látva ezt a gyerektömeget, hallva ezt a zsivajt pontos elképzelése van már, hogy mi vár rá, még akkor is, ha ez egy kötetlen program és itt az a dolguk, hogy gyerekek legyenek. És abban nagyon jók, még akkor is, ha zavarba ejtő a tőle pár méterre álló kisfiú, aki épp a saját bányászott produktumát fogyasztja el. Száját kissé elhúzza, de végül is nem szól rá, majd megtanulja, hogy nem finom. Nem akarja, hogy kötekedős tanár bácsiként ismerjék meg – helyette Zorkának hála jó hangosan mindenki megtudta, hogy kicsoda ő és mit fog itt csinálni. Lehet, hogy más ilyenkor kihúzta volna magát, azonban Arti inkább kicsit összébb zsugorodott, mintha csak azt akarta volna, hogy kisebb felületen lássák a kíváncsi szemek. Aztán végül összeszedi a bátorságot és megszólal.
- Jó napot, sziasztok! Köszönöm a bejelentést, tanárnő. Igen, ez így lesz. Remélem nagyon jóban leszünk és… élvezni fogjátok a közös munkát. Én nagyon várom. – Böki ki kissé határozatlan hangon. Nagyon váratlanul érte, legszívesebben minden szó közé beszúrta volna, hogy izé meg minden félmondat végére, hogy ’meg ilyenek’. De helyt állt, már csak a gyakorlatok diktálásánál kell teljesítenie egész éven.
- Milyen eszközök vannak a sorversenyhez? Mit szólnál hozzá, ha a fűre felrajzolnánk azokkal egy menci ugróiskolát? – Kérdi a megbűvölt aszfaltkrétákra sandítva. Nem biztos benne, hogy alkalmasak erre a felületre is, de hátha valami unverzális-csodatechnológiás akármik. Ha nem, akkor marad a hagyományos verseny.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hogy különös-e újra itt élnem és dolgoznom? Nagyon is. Hiába volt az USA először egy kulturális sokk, az a durva, hogy visszatérve Magyarországra, az itteni falu, közösség, emberi mentalitás újból lesokkol. Mindenhol megvannak a rosszfiúk, a pletykás nénik és a hősködő felnőttek, de valahogy kint más. Itthon a varázslók fejlettebbek a mugliknál és szerencsére sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak is, viszont akkor sem lehet összehasonlítani azzal.
Hogy hiányzik-e? Nem vagyok benne biztos. Újból Magyarországon szeretnék-e élni örökké? Abban sem.
Egyelőre nagyon keresem a helyem a világban, azt hittem, hogy könnyebben meglelem azt, ha már több helyet tapasztaltam meg, de nincs így.
A másik, amit nagyon keresek, az a Doxicid. A mester a múlt héten túl keveset rendelt be, így sajnos nem tudjuk elkészíteni a hop-port. Trükkös összetevő, mert frissen kell őrölni, azonban ha bekerül a csillogó porba, akkor nagyon sokáig megőrzi a hatását.
Hangoskodó árusok, kiabáló emberek, és a távolból feltűnő Pramberger szökevények között visz az utam. Nem nagyon jártam még erre korábban, a suli alatt nem különösebben hatott meg a piac zsúfolt, büdös hangulata, igyekeztem elkerülni.
A szükség és a kötelesség azonban nagy úr, így nyitott szemmel járva szemlélem a portékát. Út közben elhaladok egy gyümölcsös standnál, ahol vásárolok egy pár darab igazi, fanyar zöld almát, amit nagyon régen nem ettem.
A gyümölcs ropogását elnyomja a nézelődők és az árusok hangja, én pedig egyre mélyebbre hatolok a rengetegben, amikor is egy ismerős vörös tűnik fel előttem. A számban lévő falatot nagyon gyorsan elmajszolom, kezemben a félig megevett almámmal integetek neki.
- Regi, REGIII! - Jó, meg egy kicsit óbégatok is, mert nagyon sokan állnak közöttünk, nem biztos, hogy észre vesz. Az én hajam nem emel így ki a forgatagból.
Próbálom magam áttörni az oldschool shoppingoló tömegen, hogy meg tudjam közelíteni.
- Hát szia Redzsiná! Rég nem láttalak! - Köszöntöm vigyorogva, ahogy ölelésért tárom a karom. Mind a ketten odavoltunk a seprűkért, így gyakran összefutottunk a pályán és sokat beszélgettünk, hiába alattam járt. Szórakoztató társaság volt, rendszeresen valami hülyeséget csináltunk, amikor már a többiek hazamentek. A kedvencem a csillám csóvát húzó iskolai seprű volt. Aztán én elkerültem egyetemre, majd Amerikába, ő pedig auror lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Annak ellenére, hogy nem fekszik nekem túlzottan ez a piacra járogatós kifutófiú szerep, örülök, hogy itt van ez a piac és nem maradtunk nyakig a fekáliában. Kellemetlen lenne, hogy ha nem tudnánk hop-port adni a vevőknek egy közlekedési eszközöket forgalmazó üzletben. Ráfért már az öregre, hogy valaki segítsen a munkában, nem győzi egyedül ezt a forgalmat.
Fiatalabb koromban csak R1-es munkatársnak akart felvenni, hiába volt meg a kellő lelkesedésem és szerintem igenis ment annyira jó a seprűzés, de valahol megértem, hogy nem bízott egy kölyökben. Így közel tíz évvel érettebben én sem feltétlenül tenném. Úgy gondolom, hogy elég sokat változtam az elmúlt tíz évben, összességében előnyömre. De ennek az igazi megmondhatói a régi barátaim, mint a Mókus.
Most is vörös forgószélként söpör végig a tömegen, akik zsémbesebben reagáltak, mint kellett volna. Mosolyogva megrázom a fejem, ahogy a néni házsártoskodik.
Arcomon a vigyor egyre szélesebbre húzódik, ahogy közelítünk egymás felé. A félig megevett almám becsúsztatom a zsebembe, csak útban van.  
- Azok a madarak olyan koszton vannak, hogy az első seprűmön hamarabb hazaértem volna, mint ők. - Felem viccelődve. Nem mindig sikerülnek jól a seprűs poénjaim, de valahogy rendszeresen az jut eszembe mindenről.
Boldogan zárom a karomba a lányt, és az sem érdekel, hogy a háttérben Bözske hangját vélem felfedezni, mi szerint nem az út közepén kéne egymásnak esni.
- Mi újság van veled? Befejezted már a csendőr sulit? - Kérdem érdeklődve kutatva a szemeit. Tudom, hogy hatalmas tervei voltak, amik sikeressége felől nincs is kétségem. Ha csak fele ennyi lelkesedés lenne másokban a cselekvés iránt, ez a világ jobb hely lenne. Feltéve persze, hogy ha nem valami criminal mastermind az illető, mert az gond. Elég nagy gond.
- Képzeld, Sanyi bácsi boltjában segédkezem! - Újságolom izgalommal a hangomban. Kölyökként nagy álmom volt vele dolgozni, így örültem a lehetőségnek, hiába hat furcsán egy ilyen karrier mérnök diplomával. Egyszer akkor is meglesz az a saját seprű márka, de addig még sokat kell tanulnom és nem annyira seprűkről, hanem a kapcsolatépítésről meg persze a vállalkozásról, ezek egyáltalán nem az én világom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Vigyorogva pislogok vissza Regi nyelvnyújtására, majd szorosan a karomba zárom, mondjanak a mamik bármit is. Ez most a mi pillantunk, sok éve nem láttuk egymást, sőt beszélni sem nagyon volt lehetőségünk, mert elvitt minket a tanulás meg a karrier kergetése. Észre sem vettem, hogy mennyire elrepültek az évek, pedig régen mennyit lógtunk együtt. Most itt a lehetőség, hogy újból közel kerülhessünk egymáshoz, úgy érzem sok bepótolni valónk van a másikból.
- Én kérek elnézést, aurorasszony. Remélem nem visz el a balgaságom miatt. - Felelek játékosan a szám elé téve két ujjamat. Az biztos, hogy nagyon jó auror lesz belőle, kevés szenvedélyesebb és fáradhatatlanabb embert ismerek, mint ő. Elismerően vonom fel a szemöldököm és mosolyogva gratulálok a teljesítményéhez.
- Ez igen, két munkahely? Hogy győzöd? Mennyi órát kell adnod? - Kérdezem őszinte érdeklődéssel. Igen, Regi tipikusan az az ember, aki ha bírja a túlvállalást, akkor még egy lapáttal képes rátenni. Ezért mindig is csodáltam, én szerintem nem vagyok elég kitartó ember.
- Én felhagytam a tanítással az előkészítőben. Cukik a kölykök meg minden, de nem vagyok tanító bácsi alkat. - Megvan a végzettségem hozzá, hogy oktassak, hivatalosan bűbájtan tanár a végzettségem, azonban az csak egy kényszermegoldás volt Svédország helyett. Azóta megtaláltam az utam és remélem most már kialakul az életem.
- Igen, bár gyárban jobban kereshetnék. De annyira lélektelen a tömeggyártása a seprűknek. Azok már nem lesznek olyanok, nem véletlenül nem használják a versenyzők őket. - Az emberek általában nem értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy a seprűnek lelke van. Már feladtam a magyarázatot rá, aki érti érti, aki nem, az nem.
Ajkam mosolyra húzódik, ahogy belém karol a lány, majd futunk a mamik és a gurulós szatyrok között. Még nekem is van mit vásárolnom, de egy picit még ráér.
A zöldségesnél lévő tömegben nehezen tudunk haladni, közelebb is kerülünk egymáshoz, a szellő belefújja az arcomba a vörös loboncot, amit bénázva próbálok kiterelgetni az arcomból, Nagyon megnőtt a haja, igazán jól áll neki.
- Hogy tudsz kezelni ennyi hajat? - Kérdem kihúzva a számból egy szálat, ami valahogy benne maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Válaszként huncutul felvonom a szemöldököm és egy pimasz mosolyt engedek meg az irányába.
- Bezárnál? Mmm... megőrjítenélek azzal, hogy a rácsokon húzgálom a fém csészémet és közben tengerésznótákat énekelnék arról, hogy a szirének hogyan húznak csőbe a viharos vizeken. - Magam sem tudom, hogy honnan jött ez a sok bullshit, de én magam is röhögök Regivel. Hihetetlen, hogy ugyanonnan tudjuk folytatni a hülyülést, ahol abbahagytuk.
Arcom némileg elkomolyodik, ahogy Viktort nevét említi. Tragikus, ami vele történt, hiába nem jártam sem az Eridonba, sem a Levitába, a mai napig tisztán emlékszem a pánikra és a gyászra, illetve később Regire és arra, ahogy alakult a barátságunk. Érthető okokból nagyon lesújtotta, én sem tudom hogy térnék magamhoz, ha bármelyik testvéremmel történne valami.
- De ha még a pedát hozzádobod, akkor kelleni fog az időnyerő. - Csóválom meg a fejem. Én egyszerre két szakon voltam, de csak a gyakorlati évemben vállaltam be a mérnökképzőt.
- Neem, annyira nem voltam elszánt. Itt csináltam a Bagolykőben, Pécsen a mérnökit csináltam és csinálom most is levelezőn. Broom Master Studies.- Poénkodom a szak nevén, ami azért közel sem kizárólag a seprűkről szól. Azóta is bánt valahol, hogy nem vettek fel Svédországba egyetemre, amolyan elkeseredett megoldás volt ez a bűbájtan-tanárság az Alma Materben, de a szívem mindig is máshová vágyott, ezért is akartam annyira kimenni az USA-ba.
- Makacskodiiik? Egy Hullócsillag? - Csalódottan csettintek a nyelvemmel, azért a szép darabért igencsak kár lenne, ha tönkremenne.
- Mit érzel rajta? Húz valamerre? Nem jól gyorsul? - Kérdezgetem tovább őszinte érdeklődéssel. Nagyon megszerettem az évek alatt a seprűszerelést, imádom kitalálni, hogy mi baja van. Különösen érdekes, ha a bűvölésén kell korrigálni és nem fizikailag történt valami.
Engedelmesen követem Regit, Ő úgy tűnik jobban ismeri ezt a helyet, mint én. Egyébként egészen szórakoztató a mérges öregek között futkosni, még akkor is, ha arcon csap a valóság - egy köteg haj formájában. Kicsit újra tininek érzem magam, amire nem volt lehetőségem az elmúlt... hány éve nem vagyok tini? Hat évben. Tyűűű.
Hunyorogva mosolyogok a hajfonás emlékére.
- Örömmel. Nagyon szép hajad van. - Dicsérem meg tovább vigyorogva, amikor megérkezünk a standhoz és Regi megveszi, amit szeretett volna.
- Majd felszólok az ablakod alatt, hogy Rézhaj, rézhaj, engedd le a hajad. - Ugratom játékos vigyorral a képemen, ahogy beállunk a sorba. Én hirtelen át kell gondoljam mit is akartam amíg sorakozunk, a zsebemben a félig megrágott zöld alma figyel, mint mai vásár.
- Ööö... Doxicid, igen, azért jöttem. A hop-porhoz kell. Nem tudod merre van? Nem igen ismerem ezt a piacot? A bájitalos összetevőknél kell legyen, ha minden igaz - Felelem fejem kissé oldalra biccentve a társalgás közben. Hogy a fenében telt el ennyi év?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Játékosan felvonom egyszerre mind a két szemöldököm, majd drámaian pislogok néhányat mielőtt szólásra nyitnám a számat.
- Egyedül hagynál? És ha valami bajt csinálok, hogy veszed észre? Én nagyon problémás tudok lenni. - Teljesen komoly hangon mondom, ahogy továbbra is ritkán, nagyokat pislogva meredek rá, mint aki teljesen komolyan beszél. Kékjeink egy pillanatra összeakadnak, mire zavartan elmosolyodom és egy kínos lefagyás után elrántom a tekintetem. Még mindig nagyon szép kékek a szemei.
- Igen, szerintem is jobb lenne külsős helyen, mégis máshogyan néznének rád BK-n a gyerekek. Vagy... fiatal felnőttek. - Mondom finom grimaszra húzva az arcom, ahogy átgondoltam, amit mondtam. Nagyon bennem van az előkészítő miatt, hogy a tanítás, az gyerekekkel kapcsolatos, pedig a bűbájtan tanári szakom felsőbb éveseknek szól.
Ez a része sosem izgatott a bűbájoknak, sokkal inkább a seprűbűvölés miatt kezdtem elmélyedni a területen.
- Megnézem, hátha nincs akkora nagy gond. Legrosszabb esetben ünnepi járgány lesz, azzal repülhetsz el az esküvődre. - Magam sem tudom, hogy miért kezdtem el házassággal húzni, kicsit meg is bánom, ahogy kimondom, mert ez kínosan is kijöhet.
- Remélem meg tudom javítani és biztonságosan tudod majd újból használni. Ha meg kell egy alternatíva, majd együtt nézünk valamit. A gyári seprűk között is vannak egészen jók. - Csak szívük nincs, mert a lehető legkevesebb időt töltött vele egy ember, inkább egy munkafolyamatra, bűbájra vannak szakosodva, nem pedig a járgány egészére.
- Regiii... sajnálom. - Felelem nevetve megsimítva a vállát, hogy érezze, őszintén nem akartam megbántani. Nagyon elrepültek az évek, én magam is meglepődtem, hogy már itt tartok.
- Még nincs vérdíj a fejemen, de úgy érzem, hogy a csendőrasszony nem sokára kitűz egyet. - Mondom félelmet színlelve, de hamar elnevetem. Nem hiába, sosem voltam drámaszakkörös, a kórust pedig hamar lecseréltem a seprűkre.
Hálásan megköszönöm a segítségét, majd csodálva figyelem, ahogy mindenkit ismer és milyen könnyen feltalálja magát. Nem hiába, sokat jelent, ha az ember ezen a településen éli le az egész életét. Remélem egyszer majd engem is elfogadnak itt.
Engedelmesen követem Regit úton az alapanyag felé, én biztosan eltévedtem volna már. Szerintem a mester így is kezd türelmetlen lenni.
- Áh, ott is van! Köszönöm! - Fordulok a vöröshöz, majd gyakorlatilag kifosztom az árust a doxicidjából, éppen csak elég volt a mennyiség, amire szükségünk van. Miután fizetek és megköszönöm az eladó segítségét, újból Reginához fordulok.
- Legalább nem fog ráromlani. - Mosolyogok megpaskolva a zsákom.
- Most viszont, ha nem haragszol vissza kell mennem, a hop-porok nem fogják magukat elkészíteni. A mester nagyon zsémbes a határidőkre. Nagyon örültem, hogy láttatalak. Még kereslek a Hullócsillag miatt...is. Meg amúgy is. Szia, légy jó! - Búcsúzom fél karral átölelve. Kicsit bénázom a zsáktól, de azért sikerül. Ahogy kiérek a tömegből, a pálcámmal a zsákmányt lebegtetve sietős léptekkel és nagyon-nagyon sok gondolattal a fejemben visszaiszkolok a seprűműhelybe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hogy miért is jó a a sötétben, csípős hidegben sétálgatni, amikor az ember lehetne otthon a jó meleg, fűtött lakásában egy jó borral a kezében, miközben a gramofonon forog egy kellemes karácsonyi bakelit?
Ez egy nagyon jó és mély filozofikus tartalommal rendelkező kérdés a részemről, ahogy kabátomat összehúzva baktatok a lakónegyed utcáin. Sokáig tartott a mai munka, mert mondtam Sándornak, hogy nyugodtan menjen haza, majd én befejezem, ami még maradt. Nem is a seprűk tartottak sokáig, hanem az, hogy kimérjem a hopp-por alapanyagait és előkészítsem az elkészítési folyamathoz. Ma már nem kezdtem bele, mert nem lehet magára hagyni, de holnap reggel ez lesz az első dolgom nyitáskor. Az ünnepek előtt sokkal több fogy ebből, azok, akik nem akarnak hoppanálni, mind ezzel utaznak a szeretteikhez.
Leheletem szinte füstként száll ki az orromból, ahogy a Deck the hallst dúdolgatom magamban. Félig-meddig már karácsonyi hangulatban vagyok, gyerekként rengeteg dalt tanultunk meg a kórussal erre az ünnepre, a mai napig fejből fújom az összeset.
A lakósoron haladva szebbnél szebb karácsonyi dekorációba öltözött házakkal találkozom, többükön látszik, hogy tehetős aranyvérű családok lakják, és igencsak megadják a módját az ünnepnek. Kékjeimen visszatükröződik a sok fény és pompa, ahogy nézelődöm, hogy ki milyen dekorációt tett fel. Nem is bánom, hogy sokáig maradtam, nagyon fel tudja dobni a kedvem egy ilyen pazar látvány.
Tekintetem azonban megakad egy kevésbé pazar, ám számomra sokkal feltűnőbb dolgon. Az egyik szemetes fedele nincs teljesen feltéve és egy seprű cirokja kandikál ki a kukából.
- Hoppácska. - Csettintek a számmal lelkesen és gondolkodás nélkül mosómedveként vetem rá magam a zsákmányra. Óvatosan rámarkolok, hogy kihúzzam a seprűt a krumplihéj és a csontok közül, azonban a cirok darabokra hullik, és látom, hogy a nyele is törött. Az feliratot a fényáradatban pontosan ki tudom venni: Szupernóva 1920, ami egy ősrégi darab, már nincs sok belőle. Szívem hevesebben ver, egyszer láttam korábban ilyet, és mindig is akartam egy vintage darabot. Másrészt meg dühít, hogy a fenébe voltak képesek kidobni egy ilyen értéket. Egyáltalán mit műveltek vele, magától nem esik így szét?! A szemetes mellé helyezem a már kicuccolt részeket, és pálcámmal a szemetes mélyére világítva keresem a hiányzó cirokdarabokat és egyéb alkatrészeket.
- Pffleeh. - Adok hangot undoromnak, majd mélyet lélegezve a bűzből a levegőt visszatartva kukabúvárkodom tovább. Ha találok valamit, egyszerűen kiejtem a kuka mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Nagyon szevedélyes tudok lenni, ha a seprűkről van szó, sokak szerint
túlzottan is. Anyukám szerint néha józan eszem is elveszítem, ha meglátok egy-egy különlegesebb modellt. Alapvetően azt mondtam volna, hogy ez így nem egészen igaz, azonban a szituáció, amibe sodortam magam másról
árulkodik. A helyzetem szorult, nehéz, de nem adom fel, mert nagyon szeretném ezt a seprűt, igazi különlegességnek számít manapság, főleg Magyarországon. Látszik, hogy a korábbi tulajdonosa nem túlzottan becsülte, valószínűleg valami nem kívánt örökség lehetett, ami alkalmatlan személyhez került.
Ezen gyorsan változtatunk, nincs itt gond.
A bűz orrfacsaró, a darabok pedig apránként, de kikerülnek a szemetes fogságából. Nem akarok nagy zajt csapni, és főleg nem kívánok rendetlenséget csinálni, így óvatosan intézkedem, amikor meghallok egy nagyon is ismerős hangot hátulról.
Lefagyok egy másodperc erejéig, hiszen ez nem éppen az a pillanat, amiben szerettem volna ismerősökbe futni. Egy rövid habozás után felegyenesedem az ocsmány bűz fogságából, arcomon valamilyen zsíros szaft nyomai láthatóak, a kezemben pedig egy marék cirokot fogok. Torkomat hangosan köszörülöm, egy szempillantásnyi idő erejéig még halvány öklendezés is felfedezhető a krákogásomban, ahogy megfordulva a vörössel találom magam szemben.
- Khöm... szia Regi! Milyen szép téli este, ugye? - Kérdem zavartan elmosolyodva, ahogy kipiszkálom a fülemből a száraz kenyérmorzsát, ami beleragadt.
- A meló? Ó, az nem fizet rosszul... annyira, hanem ezt nézd! - Állok félre színpadiasan rámutatva a roncsra, ami a szemetes mellett hever.
- Szupernóva 1920, eredeti. Kicsit kipofozom és jó lesz még. - Hangomban tükröződik némi bizonytalanság, de nem lehet nem észrevenni a gyermeki lelkesedést, amivel csodálom a darabokban lévő járgányt.
- Nem tudom ki képes kidobni egy ilyet. - Próbálok nem ítélkezni, hiszen ez hozta meg a szerencsémet, azonban tényleg képtelen vagyok felfogni, hogy ki és miért tenne ilyet egy Szupernóva 1920-szal?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Hogy zavarban vagyok-e ebben a szituációban? Ami azt illeti igen, meglehetősen.
Lehetne rosszabb?
Sokkal rosszabb. Például, ha a tulajdonos jönne ki,  vagy valaki olyan, aki egyből nekem támadna, vagy ha mondjuk valaki rám hívna egy olyan aurort, aki nem olyan tündércsendőr, mint Redzsíná.
Látszik, hogy kis Vuk sem nagyon tudja, hogy mit szóljon, ami egészen elképesztő tőle, így én magam csak zavartan vigyorgok, ahogy éppen lerakom a többi közé a kezemben lévő darabot. Ha jól láttam már nincs más hátra, de azért még átnézném annak ellenére, hogy már szemmel láthatóan átvettem a környezet szagát.
- A nyele volt ki, a cirokot meg a lábtartót pedig letörték róla... Nem tudom, hogy baleset volt-e, vagy pedig valami dühroham... - Nem vagyok pszichológus, nem is értek ehhez. Az biztos, hogy a seprűnek hosszas terápia kell a felépüléshez, én pedig kész vagyok megadni neki.
- Ja, tényleg büdös van odalent. Szerintem valami rothadó máj lehet, remélem nem kapok valami fertőzést vagy ilyesmit. - Magyarázom fintorogva, majd Regi ibolya illatába szagolok, mintha az életem múlna rajta. Én magam is hasonlóan cselekszem, hátha ketten többet tudunk segíteni ezen az ügyön: részsikereket elértünk, de még mindig van hová fejlődni.
- Csak hajoltam. - Mondom zavartan hátrasöpörve a hajam  a csuklómmal, mely nevezett fürtjeimből előkerül némi csirkeszárny csont, amit azonnal dobok is vissza a szemetesbe.
Pillanatnyi kínos habozás után odalépek a seprűhöz és a pálcám fénye mellett vizsgálom, hogy mekkora a kár és mi hiányozhat róla. Úgy nézem, hogy kevesebb a cirok, mint kellene, viszont azt odalent nem találtam.
- Szerintem tudom pótolni a cirokot. - Szólalok meg felegyenesedve, ahogy elhúzom a számat. Tényleg rohadtul büdös van itt. Egy utolsó nagy levegőt véve még visszagörnyedek a szemetesbe, azonban, amikor valami puha és ragadósba ér a kezem szinte hisztérikusan menekülök ki.
- Okévégeztem. - Magyarázom remegő hangon, miközben egy-két pálcasuhintással eltakarítom a kipergett szemetet és lezárom a szemetest. A seprűt pedig egy kötöző bűbájjal fogom össze, hogy egyben tudjam lebegtetni.
- Ez nagyon menő lesz- Összegzem bűzösbogár vigyorral a képemen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Én szerencsés vagyok, hiszen még az esti sétám során a szemétben is kincset lelek. Legalábbis számomra mindenképpen az, hiszen gyűjtöm az ilyen ritkaságokat, sőt kifejezetten várom azt, hogy megpróbálhassam megjavítani. Biztos vagyok benne, hogy kihívás lesz, de így szép az élet.
Zavartan vigyorgom Regire, azt hiszem érti a szenvedélyem okát, de azért kicsit zavarja ez a helyzet. Mondjuk valóban nem a legideálisabb körülmények között találkoztunk.
- Komolyan nem álltam bele, van nekem méltóságom. - Magyarázon teljesen komolyan, majd rájövök, hogy valójában semennyi nincs, úgyhogy kínomban röhögök, érzem, ahogy a téli hideg levegő mélyen lemegy a tüdőmbe. Jó rég kint lehetek már, de szerencsére nem fázom a mozgás miatt.
Jó szorosan összefogom a szerzeményt mágiával, így egészen biztosan nem fog szétperegni.
- Ezzel hónapokig el fogok szórakozni, az első lépés az lesz, hogy azzal a löttyel takarítom le, amivel az emberi maradványokat szedik le... - Nem gyakran használjuk, szerencsére nekem élesben még sosem volt szükségem többre annál, mint hogy vért kiszedjek cirokból, de a fertőtlenítés elengedhetetlen.
- Bocsánat. - Szabadkozom  a szag miatt, azonban a pálcámmal most nem tudok illatokat varázsolni, hiszen a zsákmányt fogom össze és lebegtetem, így ez a feladat Regire hárul.
- Így nem mehetek hozzád, előbb tényleg ki kell áztatnom a bőröm az utolsó pórusomig. - Mondom még mindig zavarban, kissé elpirulva. Csak a mozgásra meg a hideg szellőre fogom, én tuti nem vagyok szégyenlős.
- Köszönöm a meghívást, örömmel! - Felelem a szemébe nézve, arcomon fél mosoly húzódik meg, mely rögtön átcsap röhögésbe a wicca oltár említésére.
- A kedvenc kabátom azt biztosan nem adom, ez eredeti Wallmart darab. - Meglepően olcsó volt ez az üzlet az ottani árakhoz képest, viszont akkor is nagyon szeretem ezt a dzsekit. Közben elindulok Regi mellett az úton, jobb eliszkolni a tett helyszínéről.
- De igazából van amúgy olyan oltárod? - Kérdem szemöldöm bizonytalanul felvonva.