Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem tudom, mennyire volt jó ötlet visszajönni ide. Lehet, ha valaki meglát, ki is paterol szépen, mert hogy nekem már semmi keresnivalóm nincs itt. Lehet a többiek is azért nem jöttek vissza soha, mert nem engedték be őket, bár... ezt azért annyira nem hiszem el, inkább gyanakszom a sok tanulnivalóra, ami jócskán megrövidíti a szabadidő mennyiségét. Most mégis visszatérek a gyökerekhez, hisz nekem nem megy a felejtés, nem tudom elfelejteni, mennyit köszönhetek az épületnek és az itt dolgozóknak. Na, meg jól esik kicsit nosztalgiázni, még ha nem érzem magam jól tőle akkor is. Kezdem elfogadni a tényt, hogy nem világmegrengető dolog történt velem, amikor Bagolykőre léptem, épp csak az, aminek kellett.
Viszont ha ragaszkodok valamihez, arról nehezen mondok le, ezt szerintem már bizonyítottam is, de most már.. azt hiszem, igazat tudok adni Zójának, és a hatalmas kastélyban is találok már pozitív dolgokat. Egyedül.
Ez az, ami nem változott, s nem is hiszem, hogy olyan gyorsan fog is. Egyszerűen nekem nem megy ez a kapcsolatépítősdi. Látom, nap mint nap, hogy a többiek azt hogy csinálják, néha el is fog az a rossz érzés, néha még érzem is, hogy na majd most... de nem megy. Félek, ami természetes, noha bizonyítottan bennem nagyobb mértékben lelhető fel, mint azt szabadna, de hát ez is csak az én problémám.
Lassan, zsebre vágott kézzel sétálok az udvaron. Bárhová nézek, eszembe jut egy emlék. És elönt a kellemetlen érzés, se Camillal, se Csongival nem találkozok már annyit, csak mert más házban kötöttek ki. Ez azért szomorú, de igyekszem túltenni magam rajta.
Leülök a kedvenc hintámba, ahogy mindig aztán csak bámulok a semmibe. Itt sose történt velem ilyen, mindig elfoglaltam magam valamivel, most mégis... annyira idegen ez az egész hely, hogy kénytelen vagyok feltenni magamnak a kérdést, mégis mi a fészkes fenét keresek itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

A könyvtárban nincs. A titkos részlegen... sincs. Tehát mintegy utolsó mentsvárként slattyogok le a faluba, dacolva a mínuszokkal, és az azokkal járó dermesztő hideggel. Zsebemben a cetli, hogy még véletlenül se felejtsem el, miért olyan eget rengetően fontos bemennem a könyves boltba, tudniillik, ha könyvek közé kerülök, hamar elfelejtem azt, mi is vezérelt ide. Most viszont nagyon kell az a könyv, el is mormolok némi imát, hogy itt megtaláljam, mert ha nem így van, lőttek a beadandómnak.
Nem hosszú az út, az én tempómban legalább is, és már bőven kezdem megszokni ezt a távot, még jó, hogy ingázhatok. Nem mindig alszok a kastélyban, lehet, ma már vissza se megyek, ha már egyszer kihasználhatom Zójáék nagylelkűségét.
Bőven itt az ideje annak, hogy már valami finomat is egyek, arra meg abban a házban egyáltalán nincs panasz.
A boltba térve, leveszem a kesztyűm, zsebemből pedig előhalászom a cetlit, mert már most elfelejtettem, miért jöttem.
Kvintesszencia kutatás
Áll ott a gyöngybetűimmel, én meg elhúzom a szám. Nem tudom, itt hogy működik, ritkán járok ide, de... sikerül találnom még egy kósza lelket, nem is vagyok rest megrohamozni szegényt.
- Szia, ne haragudj, segítenél egy kicsit? Ezt a könyvet keresem, de fogalmam sincs, merre kezdjek bele - vágok egy grimaszt, bízva abban, hogy ő nem hisz a sztereotípiákban, mert akkor a hajszínemnek hála, már el is ástam magam előtte. Pedig nem kell készpénznek ám, hogy minden szőke hülye. Sok szőkét ismerek, akik még okosak is.
- Nem tudom, itt hogy rendezik őket, és ha egyedül állnék neki megkeresni, rám esteledne - sóhajtok fel, mert azt nem igazán szeretném. A könyv meg kell, még ha nem is biztos, hogy itt meg fogom találni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Anya  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán jó döntés volt. Most biztosra érzem, hogy az volt, de ki tudja, ez megint mit von maga után? Most... most jó, most tudom, hogy van mögöttem valaki, aki segít kibogarászni a káoszt, amit magamnak okoztam, és nem fog pálcát törni a fejem felett.
- Mármint az, hogy a legjobb vagy, vagy az, hogy kaptál még egy nevelendő kölyköt? Ugye tudod, hogy a neheze csak most fog jönni? - mosolygok rá, pilláimat is megrebegtetem, mert a kamaszkor utolér. Annyit olvastam már róla, gondolatban már szinte kész terveim vannak arra, hogy vészelhetném ezt át magamtól, de aztán jön a valóság. Mikor már semmi sem egyszerű, nincs jó választás, sokszor még csak választás sincs, és csak a zavar, az a kuszaság, amivel igazából nem is tudok mit tenni, csak imádkozni, hogy vége legyen. Ezek a napok jók, ezeket szeretem. Zója se tűnik fáradtnak, és annyira látszik rajta, hogy képes végig hallgatni, és még figyel is, nem csak az egyik fülén be, a másikon meg ki. Még mindig ő az egyetlen, akinek fenntartások nélkül el tudok mondani bármit, mert nem félek. Mert segít.
- El fog jönni ez az idő. De tudod mi van? Akkor azt fogják posztolni, hogy milyen csodás anyjuk van, és hogy mennyire készen állnak már erre a világra. Ők szerencsések, nekik már az elejétől fogva ott van valaki, aki amellett, hogy mellettük van, fel is készíti őket erre, sokszor azért érzem magam ennyire elcseszettnek, mert lehet, ez nekem hiányzik. Amit mások annyira természetesnek vesznek, én arra csak pislogok, aztán pánikolni kezdek, mert nem tudom, mit kezdjek vele... aztán meg szaladok hozzád - igen, ha teljesen kilátástalan a helyzetem, ha végképp nem tudok már semmit kezdeni azzal, amibe csak úgy belecsöppentem, megyek hozzá. Igazából senki máshoz nem mennék, még akkor sem, ha Zójának ez csak nyűg lenne.
- Sajnálom, le fogok szokni róla... nagyon rajta vagyok, hogy leszokjak - teli vigyorral a képemen, hajtom egy pillanatra a vállára a fejem, mielőtt még bemennénk, de aztán meg megcsap a kajaszag, én meg érzem is, hogy mennyire éhes vagyok. Az utóbbi napok nem a rendszeres evésről szóltak. Le kellett győznöm a bűntudatot, szembe kellett néznem apámmal, le kellett küzdenem a dolgot, hogy annyira meg sem rengette, meg a tényt, hogy milyen könnyedén átpasszolt. Jó, igen, örülök neki, ez volt minden vágyam, de akkor is fáj egy kicsit. Ha még az első alkalom lett volna, hagyján, de... már sokadszorra teszik ezt meg velem.
- Én is pontosan ezt mondtam neki. Csak hozzácsaptam, hogy másodszorra ne szúrja el. Én nagyon bízom benne, hogy lesz majd egy családja, akiket akarni is fog, és akkor szülő lesz... meg abban is, ha segítségre szorul, nem felejti el, hogy én is vagyok neki. Eszem ágában sincs hátat fordítani neki, ő az apám, aki mégis csak próbálkozott, de ha ezt nem lépem meg, attól félek, megutáltam volna, vagy nem tudom... így már könnyebb csak a jó dolgokra gondolni, mert a felelős részt átvetted tőle, ő meg akár hétvégi apuka is lehet, az mindig jól ment neki - igen, azokat az alkalmakat szerettem, mikor csak fogott aztán elvitt, és azt csináltuk, amit szerettünk. Remélem, idővel ezek az alkalmak megint visszatérnek.
- Én is ugyanazt - mosolygok a pincérre, aztán sóhajtva dőlök hátra a széken.
- Milyennek kell lennie az első évednek? - látszólag random teszem fel a kérdést, de valójában szerintem mindketten tudjuk, hogy nem ok nélkül. Ok nélkül sose kérdezek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ez is megtörtént hát. Az még sose fordult elő, hogy én egyedül megyek a cukrászdába, adózni az élvezeteknek, de a többiek nem érnek, ez meg nem ok arra, hogy én kihagyjam. A hét azon napját szeretem a legjobban, mikor ellátogatunk ide, a legjobb hely a faluban ez, ezt elfogultság nélkül mondhatom.
Persze az anya-lánya program miatt, tudom, na de egyedül sem fogok unatkozni, lévén a személyzet túlnyomó többsége már megfordult az asztalunknál. Még a neveket is tudom, jó a memóriám, aminek külön örülök, bár az sem okozna komolyabb problémát, hogy mindenkit Gizinek hívjak.
A vizsgaidőszak tönkreteszi az embert, én ezt mégsem hagyom, noha a mindenem K lesz elhatározásról lemondtam, azért megbukni se fogok. Aztán meg van még négy évem arra, hogy iskolaelső legyek, egyszer csak sikerül majd.
- Aztaaaaa, azt hittem már felmondtál - egy pillanatra meglepetten pislantok Annára, aztán vigyorogva szaladok oda hozzá és ölelem meg. Ez a holt idő előnye, ilyenkor még Ádi se néz morcosan. Gyorsan a helyünkre pislantok, és örömmel konstatálom, hogy az most is üres, mintha íratlan asztalfoglalásunk lenne.
- Van valami új? - ezt én mindig megkérdezem, miközben a kiszolgálóhoz masírozok, hogy felmérjem a készletet. Gyanítom, a világ összes sütiét végigkóstoltuk már, de mindig reménykedek a meglepetésekben.
- Ahh... somlóit szeretnék... kettőt - pislogok a lányra, még sóhajtok is, mert vagy gumicukorba fojtom a bánatom, vagy a somlóiba.
- Meg egy diétás kólát - noha ez először poénnak indult, most már vigyorogva teszem hozzá.
- Senki nem ér rá, hülye vizsgák, most nézd meg... egyedül fogok ott ülni... egyedül... uhh... kaphatok kávét is? Csak Zója meg ne tudja - ezt már kicsit halkabban súgom oda, miután ráeszméltem, hogy most lehet. Mondjuk, sose fogom érteni, hogy a nő miért ellenzi, de... amit nem tud...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Egyszerűen csak megint nem gondolkodtam, ez mostanság nagyon sokszor előfordul velem, így történt az is, hogy most egy csöppség fogja a kezem, miközben a játszótér felé haladunk.
Én is imádtam ott lógni, biztos, neki is tetszeni fog, meg hát Sean is odavan tőle, ők csak nem különbözhetnek annyira.
Még szerencse, hogy hozzátudtam jutni a kávémhoz - így szünetben kicsit nehéz, senki nem mer velem szövetkezni, mert tart Zójától -, szóval még azt is fel bírom fogni, amit mond. Mosolygok azon, hogy szinte be sem áll a szája, de én másokkal ellentétben nagyon örülök neki. Nem szeretem a kínos csendeket, és mindig azon vagyok, hogy megtörjem őket, a végén pedig pontosan így teszek én is. Mondom, ami eszembe jut.
- Na de ügyes vagy. Ha így folytatod, hamar fogsz majd tudni levelet írni, például a szüleidnek - elismerően mosolygok rá, még a zsebemből is előhalászok egy gumicukrot, amit diszkréten nyújtok felé. Mondhat nekem bárki bármit, annál finomabb édesség nincs.
- És mit szólsz a többiekhez? Beszélgettél már valakivel? A tanárok jó fejek? Amikor én jártam oda, imádtam őket, főleg Everett bácsit, majd meglátod, az a férfi hatalmas fazon - vigyorgok rá, én nagyon szerettem az előkészítőt, emlékszem is, hogy év elején, mennyire nem akartam ott hagyni. Máig úgy látom, hogy ott sokkal jobb lenne még nekem is.
- Persze, csak előbb... - leguggolok, és megkötöm a cipőfűzőjét, meg szépen be is tűröm neki, nehogy itt orra essen, nem szeretném, ha bármi baja lenne.
- Na, verseny? - állok fel, és kihívóan mosolygok rá. Nem is olyan nehéz ez, és esküszöm, szeretek vele lógni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Biztos, hogy megfognak. De sok dolguk lehet, legyél türelmes, és addig fogadj szót Kirillnek. Ha azt mondja majd a szüleidnek, milyen okos és szófogadó vagy, biztos többet is fognak jönni - noha kicsit kellemetlen nekem ez a téma, meg az, hogy ilyet kell mondanom, biztos vagyok abban, hogy nem én leszek az, aki kiirtja belőle a reményt. Velem is így kezdődött, és lám mi lett a vége, tényleg remélem, hogy csöppség szülei nem arra játszanak, amire az én apám.
- Te is vagy olyan okos, egyszerűen csak nem volt lehetőséged megmutatni, de én látom ám - borzolom kicsit össze a haját vigyorogva. Tényleg hamar zöld ágra verődtünk mi ketten, furcsán jobban megértetem magam vele, mint mostanság bárkivel, és esküszöm, szükségem volt már erre.
A versenyfutásban viszont csalok kicsit, hagyom nyerni, elvégre az önbizalom építés a cél, aztán mikor látom rajta az örömöt, még büszke is vagyok.
- Hatalmas vagy, pacsi - nyújtom a kezem egy ötösre, aztán nevetek kicsit a próbálkozásán. Mikor közli velem, hogy még véletlenül se segítsek, teátrálisan lépek hátra egyet, kezeim a hátam mögött kulcsolom össze, hogy jelezzem, nem is fogok.
- Látod? Nálam máris jobb vagy. Nekem még ennyire se ment elsőre, Zójának kellett folyton meglöknie, mert csak egy helyben kalimpálóztam - ülök le aztán a másik hintába, és mivel most már a lábam is leér, könnyedén lököm meg magam.
- És mi a véleményed Kirillről, jól megvagytok? - fogalmam sincs, mennyire szeretne erről beszélni, de evidens, hogy tudni szeretném, hogy érzi magát nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Még szerencse, hogy itt már ismerek szinte mindenkit. Szétunnám magam egyedül, de az még jobb, hogy Anna van most itt, őt még szeretem is leamortizálni. Egyből le is rohanom, és jól megszorongatom, de már-már úgy, mint aki évek óta most látta volna először.
- Nagyon helyes, te vagy a kedvencem.... bocsi - vigyorgok a másik fiúra, aki a kijelentésem után, megköszörüli a torkát. De tény, Anna itt  a legjobb fej, és most még lesz is ideje rám, ahogy nézem.
- Jó, akkor kérek Pali tortát - biccentek teljesen komolyan, el is nevezve a zenélő kaját. Mondjuk mugliként tuti kiakadnék, de így legalább láthatok valami újat, ami miatt szintén kiakadok. Na mindegy.
- Jó, megvettél. De a kólát is szeretem... utána - biccentek, és csillogó szemekkel pislogok rá.
- Ott leszek - mutatok kezemmel a szokott helyünkre, aztán oda is sasszézok, majd előveszem Mina Glamour újságát, és azt lapozgatom addig, míg Ancsa nem csatlakozik, mert a menőbbek ez így csinálják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Megígértem. Csak ennyi tart itt, mert hát az esetek többségében igyekszem én állni a szavam. Felhoztam a kastélyba Pamacsot is, bízok a háztársaimban, hogy amíg helyre nem jönnek a dolgok, életben tartják nekem. Minához értelemszerűen nem is akartam vinni, az a szoba nem kompatibilis egy nyúllal, még ha az utóbbi nem is foglal akkor a helyet. Na, meg a lényem egy része erősen küzd az ellen is, hogy bármit magammal vigyek, ami még többször eszembe juttatja őt. Na, nem mintha nem gondolnék rá szinte minden órában, de most... most ezt is alább kell vennem, hogy megtaláljam a lelki békém. Amiben egyébként nagyban segít, hogy köztünk most béke van. Nem nehéz tartani ezt a tendenciát, s nem is értem, hogy voltam képes kiakadni, mikor... de hát meg sem hallgattam, még őt sem. Mindenesetre, nem is olyan nehéz megtartani az ígéretem, és tiszteletben tartani, hogy neki is kell tér.
Miza aztán meg is jön, és egyből belefogunk kivesézni az aktuális témákat.
- Te... Norbival most mi van? - pislogok rá, mert hogy azt a részét valószínűleg szépen elkerülte. Én még ott tartok, hogy együtt vannak, de már csak magamból kiindulva is tudom, mennyire rövid idő alatt változhatnak a dolgok.
Feltűnhet neki a tisztes távolság, amit nem vagyok hajlandó csökkenteni, de ez nem neki szól, tényleg... egyszerűen a rajta csüngő valamivel nem tudok mit kezdeni, azon túl, hogy sűrűn ragad rajta a tekintetem. Még sose láttam, még csak hozzá hasonlót sem.
- Egy pillanat... - torpanok meg, mikor egy furcsa árnyat látok elsuhanni magunk mellett. Szépen előhalászom az érmét, amivel ide tudom csalogatni Ront, aztán fel is kapom, hogy legyen akkor már velem. Nem kéne, hogy még itt is galibát okozzon.
- Miza, Ron... - mutatom be neki a furkászom, nem tudom, mennyire van képben azzal, hogy az enyém.
- Igen, a gazfickó, aki hőn szeretettel tolvajkodik a kastélyban is - forgatom meg a szemem, mert ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a múltkor még pórul is járhatott volna, ha nem tudok hatni a fiúra.
- Sziasztok - köszönök én is aztán a lányoknak, ami után körbe pislogok a helyen. Valahogy most marha jól néz ki a tér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Metallicát tud? - ezt már csak a poén kedvéért teszem hozzá, a vigyorom is elárulja. Na meg, ha már egyszer mindent a vendégért, had használjam már ki.
- Tudod... azért szívás, hogy még azért is könyiznem kell, hogy megkapjam, amit akarok - szontyolodok el, mert értem én, hogy fő az egészségem, meg hogy Zója ne keljen ki magából, de azért igazán lehetnének engedékenyebbek az emberek.
De aztán mégis türelmesen várok. Hála égnek az ilyen rossz hamar túllendülök. Jó, vannak, amiken kicsit nehezebben, de hát a végeredmény szinte mindig a vigyorgó fejem. Meg hát Annára se haragszok, csak rossz, hogy hiába vagyok aránylag független, erre mindenki tojik. Pedig tudják, hogy nálam a család nem úgy működik, ahogy. Bárhogy is próbáltuk elkerülni, az újságok lehúzták, az örökbe fogadós dolgot, és ja, apát rossz fényben tüntették fel, és amikor lehetőségem adódott rá... hát én csak az igazat mondtam. Rosszul éreztem volna magam, ha azért hazudtam volna, hogy ő jobb fényben tűnjön fel. Bárkinek lazán elmondom, hogy csapni való szülő, de azt is, hogy annak ellenére az apám, és ez nem fog változni.  
- Fúúú akkor én most ilyen elit vendég vagyok? - csillan fel a szemem, Anna érkezése a legjobbkor történik, mert megint elkezdtem volna emészteni magam, vagy azon agyalni, mit szúrtam el én, mert valamit tuti.
- De Arlen a híres... nem én... és nem vagyok a nője, vagy ilyesmi... - rázom meg a fejem, mert a lehető legtávolabb áll tőlem, hogy az ő fényében sütkérezzek, sőt... mennyivel jobb lenne, ha neki se lenne fénye. De az ő élete, ez meg az enyém, és ez így van jól. A kettő úgyse passzolna együtt.
- Hmmm... épp az egyik hivatali alkalmazottnak tett egy javaslatot, hogy hová is dugja a jelentéseit, mikor leléptem... Nehezen viseli, ha meg akarják neki mondani, hogy végezze a dolgát, olyankor meg tök ijesztő azért - persze halkan kuncogok, mert az ostor nem rajtam csattan. Engem szeret, meg én is őt, és mi sose fogunk így beszélni egymással.
- De tényleg nem értem, miért szólnak bele. Tudod, hány gyereket kezelt már ki? Nekem is elmulasztotta az aszociális személyiségzavarom, pedig azt hittem, az fog bekebelezni, de tényleg... ha ő nem lett volna, tuti nem csacsognék itt neked, szóval őt utáld - vigyorgok rá teli képpel, aztán a tortámat nemes egyszerűséggel félbe vágom, és az asztal közepére teszem, hogy Anna ehesse a másik felét.
- Annyit dicsérted, de gondolom, még csak meg se kóstoltad, meg hát... nem ér, hogy csak az én fenekem hízik - olyan könnyen megy vele az ilyesmi, ő is tök kedves velem, szóval megérdemli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Most is csak onnan tudom, hol van, hogy Mina mondta, látta. Szuper egy kapcsolat ez, de tényleg, bár egy szavam nem lehet. Bár... ő kezdte, ő szívódott fel, én csak... felszívódtam én is. És csináltam a hülyeségeim.
Napszemüvegben járom az utcát, hálát adva, hogy takarja a szemeim, mert Merlin legyen rá a tanúm, ezt a fejet senki nem akarja látni. Lassan megyek, még össze kell szednem magam, holott Leveténél megküzdöttem már az oroszlán részével. Lassan körvonalazódik bennem az is, hogy hogyan tovább. Abba bele se gondolok, milyen köröket kell lefutnom, hogy lehet a kapcsolatom olyan tiszavirág életű lesz, hogy azt fel is lehetne jegyezni valahová, mert... Jó, Dante az az ember, akivel meg lehet beszélni a dolgokat, és most nem akarok vállat vonni, meg a szőnyeg alá söpörni... Jól akarom csinálni.
Ahogy közeledek, úgy érzem egyre inkább pocsékabbul magam, pedig tényleg semmit nem tettem, amit egy kapcsolatban élőnek nem szabadna tenni, de... akartam, és ez az, ami annyira aggaszt. Tudom, hogy csak azért volt, mert újra felbukkant, de mégis egy szemét embernek érzem magam. Arról nem is beszélve, hogy anyám is pontosan ezt tette. Olyan görcsösen keresem az indokokat, miért nem hasonlítok rá, hogy egyre több és több hasonlóságot vélek felfedezni, amitől a gyomrom felfordul.
- Lelépek - ülök hirtelen a barátom mellé, és nézem a vizet. Köszönni minek? Ez az apróság már tényleg elhanyagolható azok után, ami az elmúlt órákban történt.
- Jössz velem? - oldalra fordítom a fejem, hogy láthassam az arcát. Felteszem a kérdést, holott igazából tisztában vagyok a válasszal. A kapcsolatunk korántsem olyan mély, hogy kövessen engem a világ végére is, és igazából neki indíttatása sincs rá. De megkérdezem, mert fontos nekem. Ebben az egyben biztos vagyok, ha másban nem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem maradok itt - veszem a bátorságot, és vele szembe ülök, most már lassan közölve ezt vele, nem mintha itt a tempóval lett volna baj, vagy azzal, hogy hadarok. Egyszerűen nekem csak így megy, nem tudom milyen kerülgetni a kását, vagy szépen felépíteni a dolgokat.
- Magamra tetováltattam Arlen nevét, Zója nem ment férjhez, mert egy idióta vámpír bekevert, az anyám meg felnőtt filmes, az apámat meg a napokban csukták le, mert csalt valamivel... elegem van, nem akarom ezt... ezt a helyet se - tárom szét a karom. Nem kiabálok, meg nem hadarok, igazából ez már a nyugodt fázis, mikor én már eldöntöttem valamit, és így lesz. Ja, mondjuk ha eszerint működnék, már rég a Herczerbergben kéne lennem.
- És cefet másnapos vagyok - igen, ez már csak hab a tortán, még egy kelletlen grimaszt is vágok mellé, mert egyáltalán nem vagyok büszke rá, de... vannak ennél rosszabb dolgok is, már tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Bocs már... szerinted nekem hiányzott? - mindenre számítottam, csak erre nem. És nem, most nem megy, hogy megértsem, vagy elkönyveljem, ő ilyen. Hát könyörgöm, most fordult feje tetejére a világom, kilukasztották a buborékom, legalább egy kezdeteleges empátia legyen meg benne. De nem. Mert ő Dante. És úgyse fogja megmagyarázni, vagy kicsit is belegondolni a dolgokba, vagy átérezni... átérezni, pff... hát ő Dante.
Rendesen felbosszant, nem mintha alapból nem robbannék amúgy is bármire, de ha a páromról van szó, szerintem jogosan várom el, hogy egy kicsit megerőltesse magát, főleg, ha nekem kellett megint csak rábukkannom, mert mintha megfeledkezett volna a tényről... de hagyjuk is, hisz ő Dante, biztos fontosabb dolga volt annál.
És most nekem kéne rosszul éreznem magam, mert csak úgy rázúdítom? Könyörgöm, ha mellettem lett volna, fele meg se történik. Lassan állok fel, mert... én nem fogok bocsánatot kérni, meg azért kuncsorogni, hogy hallgasson meg. Nem kell.
- Az, sajnálom, hogy be akartalak avatni, többet nem fordul elő... Tudom, tudom, marha sz*r, hogy ilyenekkel fárasztalak, nem is értem, hogy juthatott eszembe... Talán fognom kellett volna a jelet, biztos oka volt annak, hogy egy szó nélkül szívódtál fel, igaz? Mindegy is, hülyeség volt idejönnöm... - rázom meg a fejem csalódottan, aztán lépek párat hátra. Nem, nem kiabálok, az sose megy, egyszerűen csak... ha így állunk, akkor így állunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Egyszerűen fel tudnék robbanni, komolyan. Miért... hogy lehet valaki ennyire érzéketlen, mint egyes emberek? Én meg azért gürcölök, hogy ezeknek feleljek meg? Hát a francokat, nem érdemlik meg, még Dante se.
Nem mondok semmit. Én nem drámának tudom ezt be, bárcsak az lenne, mert azt tudom kezelni, nem úgy, mint ezt. Sorba kapom a pofonokat, és fogalmam sincs, mennyit bírok, vagy akarok még elviselni. Az biztos, hogy itt van az a pont, hogy újraértékeljem a kapcsolatunkat, vagy legalább elgondolkozzak azon, hogy ez az, ha meg az, akkor szükségem van-e rá...
- Okééénvégeztem - megrázom a fejem, meg széttárom a karom. Egyszerűen ez így nem megy. Dühös vagyok rá, marha dühös, és tudom, attól, hogy az én dühöm majd csillapodik, az ő hozzáállása nem fog, mert én ilyen vagyok, ő meg olyan. És már nincs kedvem szemet hunyni, vagy tolerálni bármit is, már nem érdekel semmi, ha egyszerűen őt sem.
- Hülyeség volt azt hinni, hogy ez akár működhet is, mert nem - halkan beszélek, de legalább őszintén, mert így látom. Itt az az eset, mikor kiütközik, mennyire vonzzák egymást az ellentétek.
- Szia Dante - ott hagyom őt, mert gondolom, hozzáfűzni úgyse fog semmit, meg tudom, bármit is mondana, az olaj lenne csak a tűzre, elég volt az a négy mondat, amit a fejemhez vágott... bőven elég.
Meg akarom találni Zóját, és ha kell, a hajánál fogva cibálom haza, mert remélem, egy percig se gondolja azt, hogy ezt az egészet, csak úgy megússza. Rohadtul nem fogja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még az utolsó métereknél is ott van bennem a késztetés, hogy nemes egyszerűséggel visszaforduljak, de nem... mert kíváncsi vagyok, mert naivan reménykedek abban, hogy belátta, hogy nem volt fair, amit tett, bár... mindegy is.
Sose jártam a csárdában, és kicsit kellemetlen is, hogy oda kell bemennem, de hát... egyszer mindent ki kell próbálni, nekem meg már úgyis mindegy, mit hisznek rólam. Ha én próbálom helyrerázni, a családom tesz róla, hogy egy pillanatig se legyenek rólam jó véleménnyel, így innentől kezdve már tényleg nem törődök másokkal. Elég volt.
- Pont ide? Nem fogok asszisztálni a részegedésedhez - felvont szemöldökkel ülök le Dantéval szembe, nekem elég volt az alkoholból egy életre, és azt se szeretném bégig nézni, ahogy ő issza le magát, bár... sejtem nem erről van szó. Akkor is furcsa ez a helyválasztás, és még inkább az lesz, ahogy körbenézek, és olyan alakokat látok, akikkel nem szívesen futnék össze egy sötét utcán.
Az a furcsa, hogy nem érzem igazából azt a haragot, amit a tónál, szerintem már kiment belőlem, vagy nem tudom, leginkább olyan semmilyen hangulatom van, ami még rosszabb, mert egyhangú és unalmas.
- Miért hívtál? - ez csal belőlem leginkább elő némi kíváncsiságot, hisz volt idő, mikor akartam sem találtam, talán most először van, hogy ő keresett meg engem, ami... furcsa, de valahol mélyen még jól is esik. Mert Dantéról van szó, aki ilyen hülyeségeken nem töri magát, mert minek? Meg energia... ki érti őt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Úgy ülök le igazából, hogy bármikor könnyedén fel tudjak pattanni. Nem, hiába a remény, nem látok sok esélyt arra, hogy Dantéval hirtelen fordult volna egyet a világ, és ha megint elkezdi... nos, nem kell végighallgatnom. Pedig Merlin legyen rá a tanúm, hogy utálok veszekedni, főleg olyas valakivel, akit még kedvelek is, és igen... régen inkább vállaltam magamra a dolgot, és könyveltem el hisztinek én magam is... régen. De ez most más, most minden összejött, és csak levegőt akarok kapni, meg egy kis időt, hogy végiggondoljam, egyáltalán mit akarok kezdeni a helyzettel, mert ez nem olyasmi, amit szőnyeg alá söpörhetnék, és aztán úgy tehetnék, mintha meg se történt volna.
- Jogos - biccentek, az üres korsót vizslatva, de a kellemetlen emlékképek hatására elhúzom a szám. Valljuk be, én és az alkohol talán sose leszünk jóban, de ez jól is van így.
Ránézek, így pislogás nélkül. Látni akarom, hogy tényleg érdekli-e, vagy ez is csak valami olyan, amit illemből dobnak fel. Közben meg el kellene döntenem azt is, hogy állunk. Persze, nyilván nem hosszú gondolkodásmenet előzte meg a szakítást, csak... könnyebb volt, és azt még meg is bántam.
- Jól vagyok - motyogom, vállat vonva, aztán fel is sóhajtok. Gondosan kerülöm ezt a témát. Nem akarom beavatni, vagy elhinteni, mit tervezek, mert félő megint ugyanott lyukadnánk ki, és nincs rá szükségem.
- Zója hazament - ezt még azért hozzáteszem, direkt játszva úgy a szóval. Mert hogy én jelen pillanatban Simfeléknél csövezek, és tökéletesen megvagyok ott. Még mindig jobb, mint a kastély, annyira meg hát mégse vagyok jól, hogy a nevelőanyám elé álljak.
- Ohh... akkor narancslét kérek... köszönöm - halvány, mosolyféleség is az arcomra kerül, de legalább a szemem felcsillan, még ha csak egy pillanatra is, de legalább kicsit élőbb, mint az ábrázatom úgy alapból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Öhm... még mindig hidegen hagy Warren lelkivilága - nem, nem változott ez azóta sem, mióta instant hamutartónak használt, pedig... az ember azt hinné, hogy ez a bizalom első jele, de nem. Warren egy pszichopata, ezt minden ép agysejttel rendelkező ember le tudja szűrni, én meg kifogtam az egyik rosszabb napját. Hát ez van. Semmit nem tett, ami annyira megrökönyödésre késztetett volna, bár tudom, hogy legalább egy kicsit megszeppeni illett volna.
Dante közben elmegy az innikért, így alkalmat hagyva nekem, hogy addig is, bejárhassam tekintetemmel a helyet. Nem, nem ez lesz a kedvencem. Az alakok, akik itt lézengenek pontosan olyanok, akikkel nem szeretnék egyedül sötétben összefutni. Ez a szag sem kellemes, ami itt terjeng, de sebaj, egyszer kibírom. Közben pedig azon kattognak a fogaskerekeim, hogy vajon a rellonos is szakításnak vette-e, vagy hogy most mi van velünk, de... nem lenne jogom erre rákérdezni, ha már egyszer én adtam ki az útját, meg amúgy is... kiforrja magát előbb utóbb.
- Köszönöm - veszem el az italt, majd jólesően bele is kortyolok. Nem is tudtam, hogy így megszomjaztam, szóval azzal az elánnal, felé fel is hajtom.
- Ne... nem akarok megint veszekedni, csak... hagyjuk - sóhajtok fel, a plafonra emelve a tekintetem. Tényleg hülyeség volt egyáltalán beavatni őt, tudnom kellett volna, mennyire hidegen hagyja ez az egész, de most már legalább tisztában vagyok vele, hogyan is állunk.
- Csak... minden összejött, így egybe... ennyi rossz. Mert igen, ha neked nem is, nekem rossz. A saját nevelő anyám csinált hülyét belőlem, érted? Mi... megfogadtuk, hogy mindent elmondunk a másiknak, erre ő... - megrázom a fejem, ennyi. Tényleg nem akarom ezt boncolgatni.
- De mindegy, lenyugodtam, és sajnálom, hogy úgy viselkedtem. Én... nem gondoltam komolyan, hogy emiatt akarok szakítani veled, csak... azt sokkal könnyebb volt, mint várni, hogy lehiggadjak kicsit, és átgondoljam a dolgaim... - igen, mert képes vagyok bocsánatot kérni, ha tudom, hogy én hibáztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Jól esik az ital. Csak úgy tolom magamba, hamar kiürítve a poharat, a végén még fel is sóhajtok. Nem hiába, a hőség az hőség. Jobban belegondolva ez a hely is teljesen jó, mert hűvös, és nem kint a tűző napon van.
- De az is... meg, hogy aput lecsukták, mert... valami rosszat tett, csalt, vagy nem is tudom... túl hivatalos volt a levél, nem értettem - ráncolom a homlokom. Teljesen normálisan mesélek most már. Csak... meg akarom vele osztani.
- Erre kiderül, hogy akiről azt hittem, legalább normális és apa miatt hagyott el, ahogy azt egy levélben megírta... nos... teljesen mást csinál... nem tudom, mintha az egész családom rossz lenne, én meg cefet naiv, mert eddig nem vettem belőle észre semmit. És már nem is érzem, hogy jónak kéne lennem, mert... minek? Úgy is hátba szúrnak, mert megteszik, és akkor én miért törjem magam azon, hogy jó legyek? Érted? Nem tudom... már nem látok úgy semmit, ahogy eddig - nem tudom, mennyire hangzik ez hülyén, nem is igazán érdekel. Azt hiszem sikerült teljesen kiábrándulnom így a világból.
- És akkor bárkihez fordultam, az csak megvonta a vállát, vagy hisztiként könyvelte, pedig... pedig tényleg nagyon rossz volt. Csalódtam, és... most azt se tudom, én ki vagyok... - az ajkamba harapok, nem értem, honnan, vagy miért jön ez az őszinteségi roham. Én ezt nem akartam megosztani vele, mert nem. Mert haragudtam rá is, de mintha az a harag elszállt volna, és most megint csak örülök, hogy meghallgat, és jól esik, és... kedvelem.
És bocsánatot kérek, mert egyre biztosabb vagyok abba, hogy kell. Hogy vannak alkalmak, mikor igazán megéri félredobni azt a fránya büszkeséget, és felvállalni, hogy igen... rosszul reagáltál, igen, olyanon csattant az ostor, akin nem kellett. Tudom, ha továbbra is makacskodnék, az se vezetne semmire, vagy szimplán elveszíteném, és nem akarom.  
Megfogja a kezem, és nem csak ezzel lep meg teljesen, hanem már magával a kérdéssel is. Igazság szerint, nem nagyon gondoltam erre kapcsolatként, mert végig ott volt bennem a tüske. Az a mindegy... de most, most olyan, mintha mégse lenne mindegy. Lassan bólintok, kicsit megszorítva a kezét. Hezitálnom kellene, vagy szólni valamit Arlenről, meg a bizonytalanságról, ami... hol is van? Egyszerűen köddé vált. Nem tudom, mikor, vagy hogyan, de egyszerűen, mintha azt a szálat elnyisszantották volna. Nincs lelkiismeretfurdalásom, nem érzem, hogy szeretnék bárhol máshol lenni ebben a pillanatban, sőt... én tényleg csak Dantéval akarok lenni. Azzal, aki elfogad, még akkor is, ha hisztizek, vagy bizonytalan vagyok magamban is. Vagy megint újabb hódítási kísérletekkel hoznak hírbe.
- Én... nagyon kedvellek - felsóhajtok, mert ez igaz... meg igaz is volt, csak eddig valamiért sose ment, hogy ezt kimondjam. Előrébb is hajolok egy kicsit, csak hogy könnyedén elérjem az ajkait, és egy puszit adok rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- De mégis róluk ítélnek meg. De komolyan. Láttad volna Nyestét, mikor az első edzésen voltam. Azt hitte, csak mert apám profi kviddicses, én is kisujjból rázom ki. Csak hát apa tiltott tőle. Mások meg azért néznek furcsán, mert vélákkal lakom, ha most még kiderülne, hogy több közöm van Mácsaiékhoz, mint kéne... Ja tényleg... Mácsai Odett, ez a rendes neve - forgatom meg a szemem, mert a művész nevével még mindig nem vagyok képben, és nem is szeretnék képben lenni. Egyszerűen számomra ez még mindig gyomorforgató.
- Jó, tudom, hogy te máshogy látod, de az emberek többsége pontosan ezt csinálja... és.. oké, nem kéne ezzel foglalkoznom - de akkor se olyan könnyű lemondani arról, amiért évekig gürcöltem.
Nyílik az ajtó, az én szemem meg elkerekedik, mert ez az alak meg már tényleg minden, csak ép bizalomgerjesztő nem. És hát furcsán csend is lesz egy pillanatra, ebből merek arra következtetni, hogy valahol, valamilyen körökben biztos nagy hal lehet. És felteszem magamnak a kérdést szép halkan, mit keresek még mindig itt... ezen a helyen. Ha félreteszem a jó érzést... ijesztő.
- Szerintem egyedül nem fogok idejárni - motyogom, jobb híján a poharamnak, de figyelek arra, hogy Dante is meghallja. Én nem tudom, ő hogy ilyen nyugodt még most is. Félhet egyáltalán valamitől is?
Aztán így ezek elfelejtődnek, mert hozzám ér. Igen, naivan azt hiszem, az érintése az, ami így a helyére billenti a dolgokat, és örülök neki. Semmi kétely nincs bennem, még csak zavar sem, mikor közlöm vele, hogy érzek. A mosolyát látva pedig nekem is mosolyognom kell.
Fészkelődni kezdek, mert egyből nem jó nekem így. Túl távol van, nem úgy, mint a társalgóban, vagy abban a furcsa szobában, és a pír megjelenik az arcomon, mikor eszembe jut egy kósza gondolat... még az ajkam is beharapom.
- Figyelj, ha már úgyis itt lent vagyunk.... nincs kedved nálunk aludni? Izéé... velem? - ebben azért nem vagyok teljesen biztos. Mármint abban igen, hogy szeretném, csak abban nem, hogy az időzítés jó-e. De aztán mintegy magamban vállat vonva, nézek a szemeibe. Mert mikor, ha nem most?
- Zójáék nincsenek otthon, meg szerintem Bella sem... üres a ház - halkan beszélek, azért nem lenne jó, ha ezt olyan is hallaná, akinek aztán kedve támadna betörni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Igazából meglepett egy kicsit, hogy ebben is benne van, de csak örülök neki. Mióta kibékültünk, én teljesen máshogy látom a kapcsolatunkat, komolyan veszem többnyire, és szeretem, mikor velem van. Nem beszélve az aprócska tényről, hogy ami eleinte döcögősen sikerült, azt mostanra könnyedén kivitelezem szinte bárhol. Pedig ez mindig gátló tényező volt, és elmúlt. És ő se mondott még soha nemet semmire.
- Ehh... tuti túlöltöznek - vonom meg a vállam. Ezt a ruhát is Francitól kértem kölcsön, mert ilyen alkalmi dolgaim annyira nincsenek. A hajammal se estem túlzásba, egyszerűen kivasaltam, és most szépen omlik a hátamra. Még mindig sokk már az is, hogy szőke helyett, barna tincseket látok, de ez jól is van így. Még mindig úgy tartom, ez sokkal jobb, és így tényleg beillek a családomba.
- De te jól nézel ki - vigyorogva hajolok oda, hogy adjak egy puszit a nyakára, aztán újra megfogom a kezét - már ha hagyja -, mert ez már rögeszme. Vagyis.. inkább olyan természetes. Tudja is csak mindenki, hogy hozzám tartozik, és velem jött ide.
A tóhoz érve, megint dobok egy hátast képzeletben a dekorációt látva, mert nagyon bejön.
- Jaaaj, már csak három évem van megtanulni - grimaszolok, végignézve a  végzősök táncát. Nekem ez a keringő nagyon durva, csak mert szerintem képtelen vagyok rá. Arlennel is anno elbotladoztam a parketten, mert hát a zavar nagyobb volt, mint a tudás.
- Amúgy te tudsz táncolni? Vagy meg se próbáljalak rávenni? - pislogok fel Dantéra, mert ez is pontosan azok közé tartozik, amiket nem tudok róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Danténak tényleg nagyon jól áll ez a ruha. Nem az a bájgúnár kiállás, mint aki a tükör előtt töltött órákat, de az is látszik, hogy megerőltette magát, ez pedig nekem tökéletesen megfelel így. Az meg már csak tényleg mellékes, hogy még passzolunk is egymáshoz.
Ha nem történt volna az ami, holt biztos, hogy rózsaszínben tipegnék, vagy valami, de most... most ez is teljesen jó. És még csak nem is meleg.
- Leveheted ám, szerintem marhára nem kell szenvedned - utalok itt a zakóra. Engem aztán marhán nem zavar, hogy nem megy a többiek után és sül meg, és nem akarom, hogy a kelleténél is kényelmetlenebbül érezze magát, mert sejtem, okkal nem lóg sose zsúfolt helyeken.
- A legszívesebben én is levenném - sóhajtok fel, mert hiába este, a meleget én is érzem, szóval nem ártana gyorsan valami hideg után nézni, vagy lelépni innen, és könnyíteni a helyzeten, bár... akkor már felesleges is lett volna eljönnünk.
Nekem tetszik a látvány, meg a műsor és a végzősök tánca.
- Hmmm... pedig jövőre neked is muszáj lesz... maradsz itt? Mesteren, vagy valami? - hirtelen vág mellbe, hogy akár le is léphet, meg az érzés is, hogy én azt mennyire nem akarom, így akarva-akaratlan szorítom meg a kezét. Nem nézek rá, nem akarom, hogy lássa azt a kósza árnyat, ami hirtelen átfut az arcomon, inkább mosolygok megint.
- Nekem a szórakozóhelyek nem jönnek be. Életem első csókját ott kaptam, mert éjfél volt meg szilveszter, de... így még csak esélyt se hagytak arra, hogy feldolgozzam, vagy felkészüljek... hála égnem nem láttam azóta a srácot, szerintem csak egy mugli volt - vonom meg a vállam. Oké, én akkor is tudtam, hogy ez nekem korai, de Mina meg Franci is ott volt, velük mentem tulajdonképp, és azt leszámítva nem volt rossz, sőt.
- Ohh köszi... - folytatnám, nagyon odaszúrnék még valamit, de azt csak a tekintetem csillanása mutatja, miközben ránézek, meg az a mosoly, amit már egyszer láthatott az arcomon. Nem, nem kell mondania, bizonyára úgy megvolt lepve, ahogy én is. Konkrétan azt se tudtam, mit csináltam, csak úgy jött magától.
- Gyere igyunk valamit... fúúú nézd, olyan rózsaszíneset - lelkesülök fel egyből, és húzom is oda, majd beszerezve az italokat, le is ülök az egyik kanapéra, ha addig nem tart vissza.
- Itt azért kellemesebb, nem? - főleg, mert távol van a tömegtől, és még a szellőt is érezni lehet.
- Egyébként meg... Zója rájött, hogy volt nálunk valaki, de nem akadt ki, sőt... azt hiszem, engedélyt kaptál, hogy jöhess... bár kicsit zavart volt - ráncolom a homlokom, mert mostanság Zója tényleg ilyen, én meg kínosan ügyelek arra, hogy az anyám még véletlenül se kerüljön szóba. Nem akarok vele veszekedni, de még arra se állok készen, hogy ezt átbeszéljem vele. Addig meg szinte mindent megenged. Ami végül is nem egy rossz dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Pedig még jól is éreztem magam, de úgy tényleg. Úgy néz ki, egy beszélgetés tényleg hat, merthogy Dantéval mintha azóta jobban ellennénk, vagy lehet csak én látom így, de teljesen mindegy.
Aztán derült égből villámcsapásként ér az átok. Még fel se bírom fogni azt, csak az ujjaimba nyilalló fájdalmat. Az egész hely egy pillanat alatt változik át egy csatatérré, én meg pontosan úgy pislogok, mint aki semmit sem ért. Persze ez így is van.
Dante persze képben van, ez lerí róla. Próbálok a keze után kapni, mert jobbnak látom a rellonost lenyugtatni, mint a másikat, akinek vélhetően ártott. Igen, tudom, hogy képes rá, van fülem, meg elég nagy képzelőerőm is, így eszemben sincs megkérdőjelezni a pletykákat, amiket szépen alá is támaszt Dante azzal, hogy szó nélkül pálcát ragad.
Tudom, nem kellene, mégse tágítok mellőle, csak összeszűkült szemekkel vizslatom a rendbontót. Meg kellene büntetni, vagy valami? Vagy azzal csak magam alatt vágom a fát?
A kezeimmel meg egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Bárhogy forgatom őket, hiába mélyesztem tenyereimbe a körmeim, a fájdalom nem csökken. Most közéjük kéne állnom? Az nem lenne jó ötlet, nagyon nem. Tanácstalanul nézek hol Ervinre, hol Zójára, hol Alexandrára, de okosabb nem leszek.
- Haza szeretnék menni - az ajkamba harapva, lépek Dante mellé, és a vállára teszem a kezem, persze csak óvatosan. Még a szavakat is csak halkan ejtem ki a számon.
- Légyszi... menjünk innen... - könyörgőn tekintek rá, hátha legalább egy kicsit meghatja, legalább ez, mert az, hogy "ne süllyedj a szintjére", "hagyd a francba", gyanítom nem válna be ebben a pillanatban. És esélyét nem látom annak, hogy szépen félrevonulunk, és megbeszéljük a problémáinkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Komolyan Dante én ezt nem aka... - és az átok betalál. Megint. Én nem tudom, mit árthattam szerencsétlen fiúnak, amiért engem is részesít ebben a kivételes bánásmódban, de... kezd nagyon rosszul esni.
Tátogok, mást nem igazán tudok, és vicces látványt nyújthatok, hisz szavak a számon nem jönnek ki. Könny szökik a szemembe, erről már igazán leszokhatnék mondjuk. De mindig is nehezen viseltem, ha bántottak. Zója talán megérti ezt, vagy tudja is, hisz karon ragad és elnavigál onnan. Ideges kalimpálásba kezdek, veszettül tátogva, mert nem akarom ott hagyni Dantét. Hiába tudom, hogy a helyzet magaslatán áll, és feltételezem, még élvezi is, jobban mint a békés ücsörgést.
Annyi bátorságom viszont nincs, hogy visszamenjek a csatatér közepére. Idegesen kotrom elő a pálcám, betűket rajzolva a levegőbe vele, hogy megértessem anyámmal, mi is a helyzet jelenleg.
Elvette a hangom!
A szavak gyöngybetűvel rajzolódnak ki, én meg könyörgőn pislogok, hogy ha mást nem is, azt adja vissza nekem. Mondjuk nem tudom, mit kezdek vele, kinek a fejét üvöltöm le, abban sem vagyok biztos, hogy nekem ebbe jobban bele kéne folynom, hisz ahogy láttam, van még ott pár prefektus, akik idősebbek, hát tegyenek ők rendet. Megtörlöm a szemeim, még a szipogás se hallatszik, csak a vállaim reszketése mutatja, hogy bizony a mécses megint eltörött.
Pedig annyira jó volt ez a bál, tényleg. Kimondottam élveztem, de most mást sem szeretnék, csak hogy hazamenjünk innen. Még szerencse, hogy a tónál van, így nem lakunk messze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem igazán tartom fontosnak az olyan szociális eseményeket, mint az évnyitó, vagy a bulik. Volt bennük részem, és a nagy többségre nem tudok jó érzéssel visszagondolni. Ahhoz se volt túl sok kedvem, hogy a jelenlétemmel okot adjak az esetleges csamcsogásra azoknak, akik valamiért még itt vannak, és ismerhetnek.
Nem egyszer fordult elő, hogy szó esett rólam a pletykarovatban, de akkor sem bánom. Akkor ez történt, az ember meg akarva-akaratlan változik.
Most pedig számomra az a legfontosabb, hogy letudjam ezt a pár évet, és azzal foglalkozhassak, amivel tényleg szeretnék. Már nem keresem a szerelmet minden sarkon, sőt.
Ezért is fogadom meg a házvezető tanácsát, és keresem fel a boltot. Elcsodálkozok kicsit azon, tényleg mennyit fejlődött ez a hely, és most jó érzés is a macskaköveken járni. Régen ez nem ilyen volt. Egy métert nem tudtál úgy menni, hogy egy siető valaki ne botlott volna feléd, vagy ne lökött volna fel majdnem. Most még pillantást is tudok vetni a megrúnázott telefonomra, hogy jót mosolyogjak a mémen, amivel apám rendszeresen boldogít. Ő is teljesen más lett, mióta le tudtam vele ülni beszélni. Kellett ez. Hogy rendbe tegyük a dolgaink. Talán nekem jobban, mint neki.
Amint meglátom a kijelzőn a számot, ami hív, határozottan húzom az ujjam lefelé, és süllyesztem vissza a zsebembe a telefont. Nem érdekel, anyám - mármint a vérszerinti - mit akar. Megmondtam neki, nem kérek belőle, és nem kívánok az élete része lenni, hisz... ő volt az, aki lemondott rólam. Tudom, csak azt látja, lehet haszna belőlem.
- Jó napot - mosolygok a pult mögött állóra, aztán bevetem magam a polcok közé. Imádom ezt az illatot, na meg a lapok sercegő hangját. Az előttem haladó zsebéből kiesik egy cetli, amit még azelőtt felkapok, hogy földet érne, hogy az illető után lépjek vele. Óvatosan kocogtatom meg a vállát.
- Bocsánat, ezt elhagytad - nyújtom is felé a tulajdonát anélkül, hogy egy pillantást is vetnék arra a cetlire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Nem arról van szó, hogy én egy ilyen helyre életembe nem tettem be a lábam. Minden látszat ellenére, stréber típus vagyok. Épp csak tisztában vagyok vele, minden bolt elrendezése más, és az itt dolgozók is elég elfoglaltnak tűnnek, nem akarom őket zavarni.
Ezért tűnhet esetlennek a toporgásom. Na meg nem segít a térdrögzítő sem, amit a nadrágom takar. Ez viszont már olyasmi, ami mindennapos kiegészítőmmé vált, lévén nem akarom én, hogy folyton folyvást kiugorjon, hiába rakom már vissza egy gyógyító rutinjával, a látvány nem szép, és nem is a világ legjobb érzése. Már azon vagyok, hogy mégis segítséget kérek, de észreveszem a cetlit, szóval úgy döntök, ráér az még. Inkább odaadom a tulajának, lehet ha észreveszi, hogy nincs meg, kicsit mérges lesz. Vagy fogalma se les róla, hogy hagyhatta el.
- Igazán nincs mit. Nem állhatok egy friss szerzemény útjába. Te is úgy szoktad kibontani, mintha karácsonyi ajándékot kapnál? - tudakolom meg egy félszeg mosoly kíséretében, mert lehet ez csak az én heppem. Főleg, ha sokat kell várni rá, mert mondjuk várólistás. Persze nem lehet nem észrevenni a remegő kezét, és esküszöm, még rá is kérdeznék a dologra, ha nem került volna belém az a kapcsoló, amiért mindig is könyörögtem. Most már tudom, hogy mikor kell tényleg csendben maradni.
- Ráhel - kezet nem nyújtok, lévén már nincs neki végtagja, amivel el tudná fogadni, és amúgy sem olyan helyen vagyunk, ahol a protokoll szerves részét képezné.
- Gondoltam úgy fair, ha én tudom a neved - feltéve, ha nem keresett személy vagy, aki inkognitózik - akkor te is tudd az enyém - osztom meg vele a gondolatmenetet, ami arra késztetett, bemutatkozzak.
- És megállapítottam gyorsban azt is, nem most jársz itt először. Kérhetek kis segítséget viszonzásképp? Ezt a könyvet keresem - nyújtom felé a saját cetlim, nem bírom megállni, hogy ne forgassam meg a szemem.
- Ajánlott olvasmány átoktörésre, de valószínűleg a tanár irtó jó pasi lehet, mert a könyvtárat kifosztották. És mielőtt nevetnél, ez egy valós statisztika, ha a tanár jó pasi, még a legrenitensebb diák is odateszi magát - azért én is elvigyorodok, mert mikor Minának kifejtettem ezt, ő nagyot nevetett rajta... de képtelen volt megcáfolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Ez az, ami nem múlt el. Sőt, most, hogy megértettem és elfogadtam azt, aki vagyok, és ami a múltam, egyre nyitottabb vagyok. Viszont míg régen számtalanszor megkaptam, hogy csak magamra gondolok, csak az én sérelmeim fontosak, és engem senki nem ért meg, már ezek eltűntek. Megtanultam figyelni a másikra is. Megtanultam azt is, hogy két szép szó után, ne tekintsem az illetőt a legjobb barátomnak, és aggassam a nyakába a problémáim, mert azt nem feltétlenül értékelné, vagy ha mégis... egyszerűen nem tudna vele mit kezdeni. Észreveszem ám, hogy ő viszont nem olyan szószátyár, még a döbbenet is felntűnik, ami az arcára ül ki pár pillanatra.
- Ja bocsánat, én beszélős vagyok, ha idegesít, lőj le nyugodtan - megvonom a vállam, mert tudom azt is, nem mindenki viseli ezt el, és nem akarok kellemetlenséget okozni.
- De és ha pont az óvatosság buktatna le? Én úgy képzelem, a simlis alakok pont hogy kirakatba teszik magukat, vagy teljesen beleolvadnak a környezetükbe - még hümmögnék is, de az elmarad. Helyette inkább a férfi arcát fürkészem, mintha csak próbálnék belelátni a fejébe, hogy megállapítsam, nem egy olyan alak-e.
- Segítsek megfogni? - óvatosan és halkan kérdezem, mert ezzel mintegy tudtára adom, nem kerülte el a figyelmem, viszont tudom, hogy élből fogja visszautasítani, és akkor még örülhetek, hogy nem akad ki.
- Most keresed az összefüggést? Nem tudsz rájönni, miért keresek ilyen könyvet? Nincs nagy drámai jelentősége amúgy, csak felvettem a tárgyat - belőlem biztos nem lesz minden átok tudója, abszolút nem motivál, hogy ilyen veszélyes dolgokkal kísérletezzek.
- Óóó vagy úgy... összességében nem. De közrejátszott egy kamaszkor, meg egy bonyolult családi dráma - legyintek csak, mert míg akkor ezt tragédiának fogtam fel, mára pontosan ennyit jelent nekem minden, ami akkor történt.
- Mostanra inkább maximalista. Rendezvényszervező leszek, de ahhoz ugye el kell végeznem a mesterképzést. És ha már el kell, akkor nem szeretném, ha csak átrugdosnának - és ez a soft verzió. Azt inkább nem ecsetelem el neki, nálam mit takar a maximalizmus, félő nem tartana teljesen normálisnak.
Követem Ákost, de az a járása se kerüli el a figyelmem, így míg nem figyel, jól kianalizálom. Több verzió is eszembe jut, ami miatt kialakulhattak ezek nála, a stressz... a feszült tartás szinte kézzel tapintható. Igen, ha egy pszichológus a nevelőanyád, akkor akarva-akaratlan átveszel tőle dolgokat.
- Egyébként jól áll a nevetés. Nem szoktál sűrűn, igaz? - talán ez még bóknak is tűnhet, és nem tudom teljes válszélességgel állítani, hogy míg háttal állt nekem, nem siklott a tekintetem olyan helyekre, ahová nem kéne, de mindezt megtartom magamnak, inkább csak a verzióim egyikét akarom megtalálni.
- Ha nem tévedek, akkor te is visszatérő diák vagy... találgathatok? Levita? - így elsőre simán odasorolnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

- Még nem tudtam eldönteni, hogy te az vagy-e, szóval... Akarsz valamit? - vonom fel a szemöldököm kihívón, egyedül az arcomon látszik, hogy ez a kérdés azért nem teljesen komoly. Egyszerűen ez egy magas labda, én meg az olyanokat lecsapom, na meg... hátha elcsípek még egy mosolyt. Komolyan jól áll neki.
- A világ legmenőbb dolga az okklumencia - én ezt persze másképp látom, mint ő. Bár lehet Zóját így se tudnám kikerülni, mert számára nem ilyen téren vagyok nyitott könyv.
Csak mosolyogva biccentek, mert tudtam én, hogy nem fogadja el, de ugye a reakciók... azok a fránya reakciók sok mindent el tudnak ám mondani, ha az ember...figyel. És meglepő, milyen könnyen megy ez nekem, holott évekkel ezelőtt még képtelen voltam rá.
- Érdekel, de túl fegyelmetlen vagyok ahhoz, hogy ilyesmire vetemedjek. Nem vagyok valami bátor, és még a sima bűbájokkal is meggyűlik a bajom. A nevelőanyám szerint, mert túl impulzív vagyok. Volt rá példa, hogy dühös lettem, és egy egész szoba dőlt romba, csak mert nem bírtam kontrollálni az erőm... azóta tanultam némi fegyelmet, de van még hogy így is túlnő rajtam az erő... Hidd el, ezzel teszek egy szívességet a világnak - most rajtam a sor, hogy nevessek, mert azt viszont nem mondhatja senki, nincs önkritikám. Nem is igazán mondanám kritikának, egyszerűen csak tisztában vagyok az erősségeimmel és a gyengeségeimmel. Van amiben szeretnék fejlődni, és van olyan, mint például a fegyelem, amit egyszerűen halott ügynek érzek.
- Attól függetlenül sok minden érdekel, az átoktörés, botanika... csillagászat, történelem. Elsős koromban felvettem minden tárgyat, aztán szelektáltam, ami nem is érdekel, annak esélyt sem adok... tudom, rossz szokás - húzom el a szám, de ez a másik, amin képtelen vagyok változtatni.
- Pedig valami eszméletlen. Jártál bálokon? Most ne feltétlenül a sulisokra gondolj, hanem például egy aranyvérű gálára... ahol még a szalvéta gyűrű is tökéletesen illik a dekorációhoz... és a zene pont olyan, amilyennek lennie kell, na.. az egy rendezvényszervező műve... a saját apám esküvőjét szerveztem meg, és teljesen beleszerettem - nem mintha nem lenne nyilvánvaló, hisz pillanatok alatt leszek szentimentális, és persze alig tudom abbahagyni az áradozást, de mint említettem, ott van az a kapcsoló.
- Neked van valami, amiért ennyire rajongsz? - persze hogy kíváncsi leszek ezek után. De újra el kell vigyorodnom az arcát látva.
- Nyugodj meg.. minden rendben, a világ se dőlt össze, apokalipszis sem ütött be... Sokan nem is gondolnák, hogy egy görbe, vagy a nevetés, milyen sokat jelent - megvonom a vállam, nem is igazán értem azokat, akik inkább egy merev álarc mögé bújnak, mert azt hiszik, az felér egy pajzzsal.
- Eridonos? Ne haragudj, ezt nem tudom rólad elképzelni, mert khmmm... én is az vagyok. De navinésként kezdtem, mennyivel jobb, mi? - mégis úgy érzem, jó helyen vagyok, így kellett ennek lennie.
- Brrr... úgy tűnik, és látod? Nem jó olyanokkal játszani, amik ilyesmiket tudnak okozni.... tényleg nem mindenkinek való - sóhajtok fel, kicsit elhúzva a szám, mert legyek bármennyire erős, azért vannak, amik kiverik nálam a biztosítékot, de ez normális nem?
- Ne haragudjanak, de leltároznánk - töri meg a számomra kellemes beszélgetést az egyik itt dolgozó.
- Ó elnézést, máris - azzal odaszaladok, kifizetem a könyvem, majd megvárom Ákost.
- Köszönöm.. nem sokszor beszélgetek ilyen jót egy könyves boltban úgy, hogy a könyvek szóba se jönnek, egy élmény volt - küldök felé egy szikrázó mosolyt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Futás. Ja, nem csak akkor szoktam, mikor féltucatnyian loholnak a hátam mögött. Hozzáteszem, az ilyen alkalmak száma igencsak megcsappant, de otthon Franciaországban volt, hogy olykor megesett.
De az ebédet le kell mozogni, főleg, hogy Mina szerint túltolom, pedig tényleg csak szeretek enni, az meg az ő hibája, hogy jól főz. A mozgás meg... olyan, mint a tetoválás, belekezdesz, aztán nem tudsz leállni. Egyikről sem. Ezért lelhető fel a karomon, meg a combomon, és a vádlimon is. Azért nem estem a ló túloldalára, igazán ízlésesek, mert nem engedtem, hogy ezt is homemadeban oldják meg, elmentem inkább szalonba.
Az viszont teljesen jó érzés, hogy nem úgy tekintenek rám az utcán lévők, mintha egy másik egy másik bolygóról érkezett űrlény lennék, aki nem fázik. Ilyenkor sose érzem, hogy hideg lenne. A fülemben dübörög a zene, és egyedül a légzésemre, meg a pulzusomra koncentrálok, meg az előttem haladó ismerős alakra. Kicsit belehúzok, hogy beérjem, majd mielőtt mellé érnék, kiszedem a fülhallgatót, és a zsebembe süllyesztem.
- Igaza volt, tényleg sokat változott ez a hely - nem tudom azt állítani, hogy nem direkt akarok szívbajt hozni rá a hirtelen felbukkanássommal. Még egy ártatlan mosolyt is küldök felé.
- Az utak például tök jók. Ja és köszönöm a tippet, megvan az a könyv, merre? - hogy hirtelen váltok? Megesik, de a kíváncsiságom sajnálatos módon még mindig nagyobb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kicsit azért csalódott vagyok. Tényleg vártam, hogy összerezzen, vagy ugrik egyet, de semmi. Akkor annyira mégse mélyedhetetett el a gondolataiba. Pech.
Viszont hamar túllépek a dolgon, ez nem olyasmi, ami maga alá gyűrné az embert.
- Jöhetnek ám még tippek. Jó a kaja kivételével, azt a piacon szerzem be, vagy a Beeeen... na abba kereskedésbe. Azért durva, hogy ott aztán minden is van - pontosan ezért lett kedvenc boltjaim egyike. Ha szemspirál kell, van, ha fehérítős fogkrém, van.
- Hmmm.. miket játszanak? Meg egyébként az működik? Azt hiszem, mikor itt voltam, akkor igazgató váltás volt, talán? Na mindegy, nem igazán láttam egy darabot se, sőt a színészeinkkel se vagyok képben. A musicalt szeretem, csak a franciák vagy nagyon semmilyenek, vagy durván túltolják. Egyszerűen képtelenek megtalálni az arany középutat - igen, amikor azt mondtam, hogy tág az érdeklődési köröm, nem hazudtam. Jó, egy operára akkor se tudnának elrángatni, ha az életem múlna. Azt valahogy sehogyse veszi be a gyomrom, és nagyon fááj.
- Futottam. Otthon jó volt az ebéd, én meg szeretek enni... talán ez a legnagyobb bűnöm - nevetem el magam, s csak gondolatban téve hozzá, hogy már. Voltak durva dolgaim, de az egy másik szakasz volt, amit már lezártam és magam mögött hagytam. És úgy gondolom, jobb ha kamaszkorban jönnek ezek elő, minthogy harimncévesen családanyaként.
- Azt hiszem, múltkor láttam Elizabetet... ő az, aki nagyon esküvőt szervez? Csak nem first lady lesz? - vigyorodok el, mert a pletykák azok pletykák, épp csak nem tudom még magamban összerakni a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ez azért nem változott. Az itteni létesítményeknek kimondhatatlan a nevük... hát még megjegyezni. Nekem egyébként a falatozó a kedvencem most is, nagyon élem, hogy mindig más kaja van, például eszembe nem jutott volna elruccanni Koreába egy normális ramenért, de itt... - sóhajtok fel. Ilyen téren inkább az a kísérletező típus vagyok, és bizony van, hogy olykor mellélövök rendesen.
- Barátnő? - jön az értelemszerű kérdés, nem is törődök azzal, hogy ehhez nekem nem sok közöm van.
- Feleség biztos nem, a múltkor se volt gyűrű az ujján, és most sincs... - villantom meg Sherlockot megszégyenítő tehetségem, mert hogy figyelek ám a részletekre, még ha ez elsőre nem is tűnik fel senkinek.
- Hát nézze, ha Révay Lilinek bármi köze is van a színházhoz, akkor az már eredendően nem lehet szar. Apámmal egyszer csak azért hazajöttünk, hogy megnézhessük Júliaként - tehát az állításom nem elfogultság kérdése, főleg, hogy ha hozzámvágnak valamit, se tudom megmondani, beszéltem-e vele itt létem alatt. Túl sok rossz történt, és az így egybe is folyt, az ilyenket meg az ember nem szívesen idézi fel.
- Én nem hiszek ebben... mármint a menny-pokol dologban, meg a bűnbánatban - pedig valamennyire vallásos vagyok, vagyis apám szülei nagyon. Talán pont ezért nem kérnek belőlem, a világnézetem nem fér bele az ő értékrendjükbe.
- Igen, igen... - villanyozódok fel, mert akkor jól sejtettem. Annak a nőnek már most olyan kisugárzása van, mint ahogy egy egyszerű ember a first ladyt képzeli.
- Az attól függ... - komorulok el, lehajtva a fejem, és összefonom a kezeim a mellkasom előtt.
- Ha a névért cserébe képes feláldozni mindenét. Képes végighallgatni egy pletykaáradatot, elnézni, hogy hol ezzel, hol azzal boronálják össze a férjét, csak mert leáll beszélgetni. Hogy rengetegen ismerik, és lehet még többen utálják... akkor ja, jó dolog - halkan beszélek, és lassan, de érződik a szavak mögött lévő tapasztalat.
- Tudja mit? Nem gond, ha elkísérem? Megnézném én is azt a színházat... csak gyorsan hazaszaladnék átöltözni, így már kezd hűvös lenni - mintha a libabőröm ennek lenne köszönhető, és nem a tapasztalatom tárgyának. Bárcsak képes lennék azt mondani, hogy jó érzéssel gondolok vissza rá... Nem megy.