Fruzsina

Nemrég láttam egy csinos lányt a klubhelyiségben. Megkérdeztem pár embert és megtudtam, hogy Fruzsinának hívják. Elhatároztam, hogy randizni hívom, és nem utasított vissza. A Bogolyfalvi teaháznál nincs tökéletesebb hely egy randihoz. Megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Lázasan vártam a találkozót, de nagyon féltem. Még soha nem randiztam senkivel. Remélem nem fogok lebőgni. Majd aranyosnak fogom tettetni magam. A csajok szeretik az aranyos és humoros pasikat. Gondolom Fruzsina sincs másképp. Lányok szokása, de én a randi előtt mégis pár órát gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. A kedvenc kalapomat tettem fel, hogy lazábbnak tűnjek. Lementem  a teaházba és vártam Fruzsinát. A teaházban nem volt senki rajtam kívül, ültem egy padnál és vártam.  A teaházban kellemes zene szólt, és nem volt unalmas a várakozás. Egyszer csak kinyílt az ajtő, és én reménykedtem, hogy Fruzsina fog belépni rajta.

Fruzsina

-Szia! Hogy vagy? Örülök, hogy eljöttél!
Örültem, hogy eljött. Boldog voltam, hogy az első randim, nem úgy telt, hogy csak várok és várok, de a lány sehol. Felálltam és segítettem levenni róla a csinos piros kabátját. Alatta a fehér csipkés felsője volt.
-Jól áll rajtad ez a póló! Jól nézel ki!
Kíváncsian vártam a válaszát. Ekkor kihúztam neki a széket, elővettem a zsebemből egy díszcsomagolásos csokit és odanyújtottam neki.
-Remélem szereted! Milyen csokit szeretsz? Kedvenc édességed?
Szerettem volna mindent megtudni  róla. Szimpatikusnak tűnt. Remélem, hogy kedves, és összejövünk.
-Mit szeretnél? Iszunk egy teát vagy inkább enni szeretnél? Kérjek étlapot a személyzettől?
Figyeltem a testbeszédét, és, hogy az miről árulkodik. Remélem csak én tévedek és tényleg nem érzi rosszul magát.

Leonie

Leonie-re vártam a cukrászdában. Elhívtam randira, de nemet mondott, mert "tiltja a hitvallása", persze, milyenek ezek a mai lányok. Ha tetszik közülük bárki aki csinos, gyönyörű, varázslatos, elbűvölő, kedves, aranyos nem kaphatod meg, mert mindnek van valami flúgja, vagy csak pasija van. Leonie túlságosan gyönyörű ahhoz, hogy átengedjem valaki másnak. Vannak olyan lányok akikért megéri szenvedni, nyögni, egész éjjel álmatlanul gondolkozni, hogy hogyan is tudnád meghódítani. Ilyen lány kevés van de Leonie közéjük tartozik. Különleges lány, megtiszteltető érzés, hogy csapattársak lehetünk a Golyóálló Griffek csapatában. Remélem nem megy a kapcsolatunk kárára.Mint egy kiskutya bókolgattam neki, de tudom ezt teszi az emberrel a szerelm. Sikerült elérnem, hogy elmenjünk sütizni. Nem randi, találka, ismerkedés vagy valami, nem, sütizés.  Nem tudom mit szeret, ezért olyan ruhába öltöztem, amiben jól érzem magam. Piros kapucnis felsőben, egy kék farmeremben, a fekete kabátomban és kedvenc sapkámban érkeztem meg a cukrászdába. Épp időben érkeztem. Leonie még nem volt ott, ezért kiválasztottam egy szimpatikus asztalt, és leültem az asztal mellé. A pincér azon nyomban ott termett, de én közöltem vele, hogy várok valakire, és majd akkor. A pincér elment. Én előkészítettem a csokor vörös rózsát amit neki vettem és próbáltam elrejteni. A pincér valószínülég értette mi fog történni ezért csak annyit súgott felém: Sok szerencsét. Én megköszöntem.
Jól esik az embernek, ha egy teljesen idegen ember jót akar neked. Sajnos a mai világban kevés ilyen ember létezik.
Megigazítottam a hajam, és vártam Bagolykő leggyönyörűbb lányára. Szerencsésnek éreztem magam.

Tündérlány

Megérkezett Leonie, igazán csinos, de szerintem ő mindenképp csinos. Örültem, hogy itt van, azt hiszem már 25 perce vártam rá. Ha nem több. De ez nem számít, mert mostmár itt van és ennek a gyönyörűségnek bárki megengedné a késést. Felálltam és segítetettem levenni a kabátját.  Jól állt rajta a felső.
-Örülök, hogy itt vagy! Jól áll rajtad a ruha. De amilyen tökéletes a tested, szerintem rajtad minden jól áll!
Leült a székére és már magához is hívta a pincért. 5 gombóc fagyit rendelt.
-Isteniek az itteni fagyik, tényleg jó volt idejönni! Én kérek szépen egy varázslatos lekváros islert.
A pincér elment, és ketten ültünk az asztalnál. Gyönyörű mosolya kivilágította a cukrászdát. Mosolygott, és mosolygott, egész életemben nem láttam ilyen tündéri mosolyt. Az életem értelmet nyert.
- A mosolyod legalább olyan gyönyörű mint te. De tudod még mi gyönyörű a vörös rózsa.
Felálltam a székemről, és elővettem a csokrot a rejtekhelyéről. Odasétáltam hozzá, és odaadtam neki. Ha jól láttam meglepődött.
-Virágot a tündérlánynak! Tetszik? Szereted a virágokat?  Rózsát nem is árultak a boltban, ezért megkértem valakit, hogy segítsen. Megbűvölt 11 rövid ágat, és ez lett belőle.Én is próbálkoztam, de azok a kukában landoltak.
Ekkor a pincér megérkezett a fagyival és az islerrel, de hozott magával egy vázát tele vízzel.
Nem tudtam mit csináljak ezért mélyen Leonie szemébe néztem és vártam a reakcióját.
-Mesélsz magadról? Minden érdekel! Minden unalmasnak hitt részlet, az egész életed.  Mondj el mindent amit fontosnak tartasz magadról.
Próbáltam szemezni vele és mélyen szemébe néztem. Csak mosolyogtam, mint a tejbetök, egyszerűen muszáj volt mosolyogjak. Ha jól láttam Ő is mosolygott.

Tündérlány

Alig ült le nevetni kezdett.
-A nevetésed hasonlít az angyalok hárfa koncertjeinek legszebbikéhez.
Gyönyörűen nevet, csak remélem, hogy nem rajtam nevet.
-Rajtam nevetsz? Nem, nem ittam semmit, és most sem vagyok az. Te szomjas vagy? Szeretnél inni valamit? Mondjuk ez  így fagyival kicsit fura lenne, na de hát egy helyre megy.
Mosolyodtam el. Elbűvölő kisugárzása van, mint egy kis gyerek, de ez engem nem zavar.
-Cuki vagy te is, és ez a kisgyerekes én-ed is.
Mosolyodtam el. Ekkor Leonie leesett  a székről. Én is pattantam, hogy segítsek felállni neki. Lehajoltam hozzá és megkérdeztem:
-Jól vagy? Ahogy hallom hamarabb fog fájni a hasad a nevetéstől, mint az eséstől bárhol máshol.
Nevetni kezdtünk mind a ketten, mint még soha senki. Megfogtam a derekát és segítettem felállni neki. Pihekönnyű volt, remélem ő nem egy tipikus lány aki hetekig koplal, hogy soványabb legyen. Még a végén elfújja a szél.
-Örülök, hogy tetszenek! Megkönnyebbültem, reméltem, hogy szereted.
Mesélni kezdett.
-Szegény te, nem lehet kellemes kaktuszok között feküdni. Ugye nem tetted tönkre magad nagyon?
Öröm volt nézni ahogy mesél. Sugárzott az öröm az arcáról aminek következtében, én is mosolyogni kezdtem. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen embeer a Földön aki, ilyen szabadon, ilyen örömmel tud nevetni.
-Bocsánat! Nem szerettelek volna bámulni, csak tudod, soha nem láttam még Angyalt.
Ha jól láttam tetszik neki a bók. A keze épp az asztalon volt, ezért megfogtam két kézzel a kezét.
-Pici tenyér, pici puszi!
Felemeltem a kezét és megpusziltam, majd visszaraktam az asztalra és tovább fogtam. Ő azthiszem nevetni kezdett, szerintem szóhoz sem jut.

Tündérlány

-Nem könyvből tanultam, csak, te biztosan boszorka vagy. Elvarázsoltál, és így  most így beszélek.
Rámosolyogtam.
-Mindent meglehet tanulni, csak idő kell hozzá. Ráadásul a fiúk otthon vannak a bókok terén, ezért jön ilyen könnyen.
Remélem sikerült felvidítanom. Rossz volt nézni ahogy sóvárgott.
-Játék? Szeretek játszani ilyen csinos lányokkal! Tessék? Jó, bocsánat megfeledkeztem róla, hogy ez nem randi nagyon sajnálom. Remélem meg tudsz bocsátani.
Lesütöttem a fejem és szégyelltem magam. Muszáj volt elszaladjon velem a ló?
-Nagyon sajnálom, Leonie!
Ekkor sorolni kezdte a baleseteit.
-Volt komolyabb sérülésed? Törött láb? Aktív gyermekkorod lehetett.
Vágtam kifejezéstelen arcot, még mindig szégyelltem magam, a pofátlanságom miatt.
Mi ez a hideg érzés? Rosszul esett. Milyen gyönyörű Leonie keze. Ekkor megpusziltam azt.
-Bocsánat! Sajnálom! Nem akartam! Egyszer csak elöntött egy hideg érzés és nem tudtanak. Komolyan nem akartam!
Rettentően szégyelltem magam és könnyek jelentek meg a szememben. Nem szabad látnia. Remélem nem látta.  Egy csepp könny, még egy és szorgosan törölgetni kezdtem az arcom.  A tudat, hogy nem szabad lássa Leonie, hogy sírok még jobban elszomorít és már potyognak a könnyeim. Egy zsebkendőt tartok az arcom elé, hogy ne lássa sírok. Abbahagytam a sírást.
-Nagyon sajnálom!

Tündérlány

-Sőt, az lenne a meglepő ha nem lennél boszorkány.
Rám kacsintott, az azt hiszem jó jel. Ekkor belenéztem a szemébe és mikor találkozott a tekintetünk visszakacsintottam. Majd egy kedves mosolyt küldtem felé.
-Örülök, hogy nem haragszol.
Ezt egy kisebb megkönnyebbülés volt hallani. Akkor, most megpróbálom elfelejtetni a történteket vele.
-Persze, egy kisebb agyrázkódás az semmiség. Most már kezdem érteni, hogy miért terelő lettél! Belevaló csaj vagy!
Úristen, hogy néz rám Leonie? Mit néz? Mi történt? Lehet Ő is érzi azt az érzést amit én?
-Leonie én nem sírtam, csak bele ment valami a szemembe, meg amúgy is gyakran szoktam könnyezni, de nem sírok!
Mi van azzal a zsebkendővel? Miért szeretne oly nagyon? Majd némi habozással odanyújtom neki.
-Csodaszép kezed van! Bocs tudom nem kellene de olyan puha a bőröd.
Azok a kezek, édes Istenem, hogy vagy képes ilyet teremteni?!
-Melyik a a kedvenc színed? Állatod van? Na és testvéred? Nekem van egy állatom ami egyben a testvérem is.
Én nevetni kezdtem, ahogy láttam Ő is. Gyönyörűen nevet. Mindent gyönyörűen csinál, sőt Ő is leírhatatlanul varázslatos, elvégre boszorkány. Ez jó poén, csak nem tetszene neki a bók. Azt nem szeretném hogy itt hagyjon.

Tündérlány

-Elég gonosz bátyád van. Nagyon kedves, mondhatom.
Nevettem. Elég kellemes lehet az ebéd náluk, ahogy Leoniet láttam, szerintem  a vasárnapi ebéd valószínűleg órákat tart, végig nevetve mosolyogva, valószínűleg nosztalgiázva.
-Bátyád is jár vagy járt Bagolykőbe? Mert ha igen, akkor valószínűleg bukott párszor jóslástanból.
Viccesen rámosolyogtam, de nem tudtam levenni a szemem varázslatos kezeiről. Nagyon szerencsésnek érezheti magát, hiszen kettő is van neki és mindkettő egyedi.
-Elképesztő, hogy minden embernek más az ujjlenyomata és a tenyérlenyomata. Ez nagyon izgalmas. Bocs nem tudom, hogy jutott ez eszembe.
Kezdtem rosszul érezni magam, hogy nem tudtam levenni a szemem a kezéről. Bár Ő nagyon elfoglalt azzal a zsebkendővel, úgyhogy nem biztos, hogy látta.
-A nyulak olyan cukik, meg édesek. Nagyon kíváncsi vagyok rá, csak sajnos nem mehetek be a klubhelyiségetekbe. Trillian? Az szép név.
Közben a testvéréről beszél Leonie.
-Otthon van a szüleimnél az öcsém. A nővéremmel már rég találkoztam, de biztosan jól kijönnétek. Mi tetszik annyira abban a zsebkendőben?
Ekkor el kezdtem gondolkozni, azt mondta szeret ajándékot kapni, meg hosz szereti a virágokat és a sárga színt. A Leányálom boltban biztos árulnak valami ilyesmit, úgyhogy majd benézek oda.
-Tudod mi az? Fekete és sok leve van?
-Eszel vagy iszol még valamit? Tündérlány?! Itt vagy?
Majd rámosolyodtam.

Tündérlány

Épp Leonie testvéréről beszélt, amikor már másodszor esett le. Ismét ugrottam, lehajoltam érte, megfogtam a derekát és segítettem neki visszaülni.
-Nem ütted meg magad? Jól vagy? De ez semmmi egy agyrászkóáshoz képest, ugye?
Vártam a válaszait, mikor meggyőződtem, hogy jól van szóltam:
-Nem gondolod, hogy célszerű lenne kipárnáznod magad?
Rámosolyogtam és jóízűen nevetni kezdtem. Ekkor Leonie toporzékolni kezdett és a zsebkendő után ugrott. Mit szeret annyira abban a zsebkendőben? Így álmélkodva felötlött bennem egy kérdés: Meg lehet érteni a lányokat?  Mindenki azt mondja, hogy a lányok megérthetetlenek, de miért? Ők is ugyanolyan emberek, mint mi, semmi külömbség nincs. Jó, ők máshol pisilnek. De ettől még nem kellene ennyire mások lenniük.
-Hogy mi tetszik a kezedben? Nem tudom csak különleges.
Mit is szeretek a kezében? Leonie példájára én is elkezdem a sütim enni. Ekkor egy varázslatos bagoly repült be az ablakon. A pincérnek ez nem tetszett már majdnem hessegtetni kezdte a törpebaglyot mikor meglátott a lábán egy levelet: Zsolt Perott. Lázasan levettem a lábáról és olvasni kezdtem, azt hiszem Leonie érdeklődve figyelt. Kivától kaptam.
-Leonie, én is terelő leszek!

Tündérlány

-Hajrá Leonie, veled vagyunk! Kampányfelelős, meg reklámszakember lehetek?
Felemelkedtem egy kicsit, odahajoltam Leonie-hoz és megpaskoltam a vállát.
-Már látom is: A törpeterelő és társa megnyerték a választást. Az iskolában párnák tömkelege lesz látható.
-Te leszel az első rajongóm, és a legfontosabb csapattársam. Nem hiszem, hogy hírtelen ennyi rajongóm lenne, majd az első meccs után. Ne légy féltékeny!
Ezen a mondaton egy jóízűt nevettem. Persze, majd nekem lesznek rajongóim. Örülni fogok ha nem fognak utálni, mert leüttem a seprűjéről Kiva-t, vagy véletlenül ütközök Leonieval és a gurkó helyett a fejét ütöm meg. Belegondolni is rossz, csak remélni tudom, hogy nem kapok túl sok minusz pontot.
-Ahogy mondod, a csapat első számú bodyguardjai.
Ránevettem és kértem egy darab pergament.
-Bocs, csak gyorsan válaszolok, kért tőlem pár adatot. A szokásos, kor, magasság poszt és a többi és a többi.
Elővettem a pennám és szorgosan írni kezdtem mindent amit Kiva kért. Befejeztem a levélírást,  a levelet a bagoly lábára köttem és útnak indítottam.
-Bocs. Írtam Kivának, hogy szívesen lennék hajtó is. Már várom a válaszát.
-A tanácsok jól jönnek, köszi!
-Szóval: sok levele van és fekete:
Néger postás.
Nevetni kezdtem, jól el lehet beszélgetni Leonieval.
Remélem majd bezsebelhetek pár díjat, mondjuk az év felfedezettje címet, vagy az év legjobb és legeredményesebb játékosa. De ezért tenni is fogok, edzeni míg bele nem szakadok. Ráadásul a vizsgák...

Tündérlány

Leonie csendesen gondolkodott. A szája mozgott, de nem hallatszott mit mondott. Nem szóltam rá, mert így csodálhattam a merengését. Vajon mi olyan érdekes, amin így elgondolkodott.
-Nem, dehogyis nem gondolkodtál hangosan, bár a szájad mozgott.
Sikerült megint belefojtanom a szót Leonie-ba. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát, csak reménykedni tudom.
-Ilyen lelkesen követed a kviddicset?
Tele van a szobája poszterekkel. Vajon kviddics poszterekkel vagy valami unalmas fiú banda amiért minden lány olyan nagyon odavan. Miután megírtam a levelet Leonie beszélni kezdett a terelőségről.
-Ezt én is sajnálom, de a csapat érdekében úgy megfogom ütni azt a szerencsétlen gurkót, hogy ég a nevét is felejtse el. Azért kezdtem kviddicsezni, hogy nyerjek!
Nem azért, hogy a szurkolókat hallva legyek öngyilkos, a sértegetések miatt.
Leonien látszott, hogy el van tájolódva, és valami máson gondolkodik, majd nevetni kezd a viccen.
-A bagolynak nincsenek levelei, de a postásnak vannak.
-Örülök, hogy eljöttél jól éreztem magam.
Ekkor Leonie a pénzét kezdte keresni.
-Leonie, én hívtalak meg én is fizetem ki!
Elővettem a pénztárcám, kifizettem a pincérnek, majd elvettem Leonie virágát a vázából, odaadtam neki. Kikísértem a ajtón majd annyit mondtam:
-Szia! Már várom a meccset!
Majd én elindultam vissza a kastélyba.

Adria

Bogolyfalván bolyongtam ezen a délutánon. A játszótér fele indultam, ahol Adri ával beszéltünk meg találkozót. Kisgyermekkorom óta nem voltam játszótéren. Nem is szerettem,a mugli játszóterek unalmasabbnál unalmasabb játékok nem kötötték le a figyelmem. Mire megismerkedtem a varásvilággal, a mágikus játszóterekkel már rég kinőttem a játszótérre járós, gondtalan énem. A véleményem a játszóterekről nem változott. Soha nem akartam játszótérre menni, majd esetleg ha a kisgyermekem megkér, hogy "Apa kérlek vigyél le a játszótérre, biztosan elvittem volna. De kivételek vannak, főleg akkor ha egy Adriához hasonló lánnyal találkozol a játszótéren. Ami a ráadás, hogy csapattársak is vagyunk akkor fontos a kölcsönös bizalom, meg, hogy úgy ismerjük egymás gondolatait, mint a saját tenyerünket. Rengeteg kérdés villadzódott az agyamban, amiket úgy gondoltam, hogy muszáj megkérdeznem. Az első kviddics meccsem lesz egész életemben. Nagyon izgulok, van egy naptáram, amin megvannak számozva a napok a meccsig, minden éjfélkor kihúzódik egy szám. Merre lehet a játszótér? Valahol a tér közelében, 5 perc keresgélés,  nézelődés után megpillantottam úti célom. Talán Adriát láttam egy padra leülve odasétáltam, majd köszöntem neki. De a szomorú igazság mellbevágott: nem Adria volt, hanem egy korosodó néni, bár ez hátulról nem láttam. Ekkor végre megláttam Adriát, immár szemből, odasétáltam a hintához, Adriához, és a könyveihez.
-Szia Adria! Hogy vagy? Látom hoztál hasznos könyveket, előre is kösz a segítséget.

Adria

Adria rengeteg könyvet hozott magával. Csak ámultam rajta, nem kellett volna hiszen, csak szerettem volna megismerni, elvégre tudnom kell, hogy ki van velem, hogy ki fele nem szabad gurkót küldeni. Jó-jó rajta lessz a talár, de akkor sem biztos, hogy olyan gyorsan fogok jó, sőt minél jobb döntéseket hozni. Remélem nem fogok még véletlenül megölni valakit, vagy ha mégis akkor nem a csapattársamat. Milyen égő lenne...Már látom magam előtt az Edictum cimlapját: kezdő ölte meg saját csapattársát, vagy tökéletes debütálás, az ellenfél számára.
-Nem, még nem olvastam egyik  könyvet sem. Könyvtáriak? Hasznosnak tűnnek.
Kezembe vettem az egyik könyvet, belelapoztam. Ez a kötet a legkülönbözőbb cselekről, híres játékosokról, és a világkupadöntő sztárjairól szólt.
Ahogy Adria kicsit meglökte a hintát kiborult a teája a kabátjára. Ekkor kivettem a kezéből a könyveket, megfogtam, és láttam ahogy előveszi pálcáját.
-Jól vagy? Nem égetted meg magad?
Figyeltem, ahogy előveszi a táskájából a pálcáját, és kimondja a Suvickus bűbájt. Egyszer hallottam róla, de még soha nem láttam élesben a használatát.
-Jól működik ez a kis bűbáj.
Még mindig tátott szájjal csodálkoztam mikre nem képes a varázslat. Mikor még sejtésem sem volt a varászvilág létezéséről bele se mertem gondolni, miket kell csinálni egy ruhával, hogy visszanyerje eredeti formáját, de így rengeteg időt meg tudunk spórolni, és erőlködést.

Adria

-Főleg ha a kviddicscsapatban játékos.
Elmosolyodtam a tréfán. Eltudom képzelni milyen unalmas lehet egész könyveken át azt olvasni, hogyan kell megülni a seprűn. Legalább annyira unalmas, mint az iskolai órák. Mikor Markovits belekezd a végeláthatatlan óráikon hogyan kell megmaradni a seprűn, ráadásul három órán keresztül. Azok voltak a legunalmasabb órák ebben az évben, egyszer még el is aludtam. A padtársam ébresztett fel. Akkor majd én is kifogom kölcsönözni ezeket a könyveket, hasznosnak tűnnek. Vajon Adria is olyan könyvmoly, mint én?
-Adria, te is könyvmoly vagy, mint én? Ha van egy kis szabadidőm olvasok, és ha nem olvasok akkor is olvasok.
Nevetni kezdtem, és azt hiszem Adriának is tetszett. Remélem nem üldözöm el magamtól, ha ilyeneket mondok magamról. Nem hiszem,hogy ez ilyen rossz lenne. A tanárok arra ösztönöznek, hogy olvassunk sokat, de ha megfogadjuk a tanácsaikat, akkor a szülők vannak kiakadva, hogy minden percben olvasunk, nem foglalkozunk semmivel, csak az olvasással. Ekkor jött egy kérdés amire igazán nem számítottam.
-Nem, vagyis igen, szóval félig. Apukám varázsló volt, és anyukám is. De a szüleim nem árulták el, csak azután, hogy megkaptam a levelet a Bagolykőtől, hogy varázsló vagyok. Gondolni sem mertem, hogy léteznek varázslók. Végig mugliként neveltek, de most itt vagyok.
A mugliknál tanult, mint én. Akkor bizonyára rengeteg közös érdkelődési körünk van, ami más varázslónépeknél teljesen szokatlan.
-Szóval, akkor te is teljesen varázsló vagy. Igaz?

Adria

Láttam Adrián, hogy meglepődött majd csodálkozni kezdett. Micsodán csodálkozhatott el? Nem hiszem, hogy olyan különleges kérdést kérdeztem volna. Az emberek szeretnek kikapcsolódni egy könyv társaságában. Megnyugtat, és szórakoztat. Egy kikapcsolódást nyújt még a legnehezebbb vizsgaidőszakban is. Nem hiába tartja a mondás, hogy a könyv az ember legjobb barátja, ez a kijelentés az én életemre is vonatkozik és igaz.
-Miket szoktam olvasni? Ez jó kérdés: mindent ami leköt, szórakoztat. Nekem nagyon fontos, hogy tartalmazzon izgalmakat, olyan legyen amit nem lehet könnyen letenni a kézből. Téma szerint legyen kalandos, jól beleélhet. Ha a szereplő velem egykorú az csak előny, mert hasonlók az érzelmeink. Kifejezetten érdemel a tudomány, mivel szeretem megismerni a körülöttem levő világot. És te miket szoktál olvasni?
A családomról való mese után kérdéseket szegez felém, amikre én türelmesen válaszolok.
-Igen, teljesen az vagyok, csak, még zavarnak ezek a fogalmak. Nekem nincs bajom a muglikkal, az egyik legjobb barátom mugli, legalább is még úgy tudjuk. Szerintem meg nekem nehéz volt, mert későn tudtam meg az erőm, hamar kellett felkészüljek és zavart, hogy nem mondták el.
Az első félreértés, szeretem a könnyű, barátságos vitákat, de remélem ez nem megy a kibontakozó barátságunk kárára.
-Ez jó kérdés. Még mindig nem értem, hogy miért nem mondták el. Szerintem nem lett volna hátrány. A szüleim szerintem jól döntöttek, nem tudom miért.
Figyelmesen vártam Adria válaszait.  

Adria (zárás)

-Engem érdekelnek a muglik felfedezési, főleg a telefonok és a számítogépeik fejlesztésük.
Ez a téma izgatottan érintett. Szeretek arról olvasni, ami új és fejleszteni tudják. A muglik hétköznapjaikat könnyebbé akaraják tenni, és ezek a próbálkozások rendkívül izgalmasak. Szerintem.
-Mivel a csapat tagja vagyok, szerintem kicsit értek a kviddicshez. Gondolom te is.
A kviddics témája nagyon izgalmas, egy sport amit az emberek nagy része nem ismer, mégis rendkívül izgalmas. Sajnálhatják a muglik, hogy nem ismerik. A foci is érdekes, de egy mugli számára elképedést mutathat az emberek számára. Úristen mennyi ideje vagyok itt? Kezd esteledni, és már eléggé hideg van.
-Késő van, én haza indulok. Nem fázol? Ne adjam oda a kabátom?
Elindultam a kastély fele, mert már rendkívül álmos voltam.
-Kösz, hogy találkoztunk. Már várom azt a meccset amikor együtt játszhatunk.
Most nem hazudtam, egy kedves lány aki jófejnek tűnik. Biztos jó lehet vele kviddicsezni.

-Szép estét.
Majd elindultam hosszú utamra hazafele.

Ikimono

Egy nyugalmas nap elhatároztam, hogy meglátogatom Bogolyfalva poros utcáit. A faluban már látszanak a tél utolsó jelei. Végigsétálva több utcán keresztül, rövid időn belül Bogolyfalva szívében,  a téren találtam magam, ahol rengeteg kisgyerek vette körül a szökőkutat. Odasétáltam, és figyeltem a gyerekeket ahogy knútokat dobálnak bele. Belenyúltam a zsebembe és előhalásztam egyetlen knútot. Van nekem egy kis szertartásom, mielőtt kívánnék. Megfordultam, beleraktam a tenyerembe a knútot, adtam rá egy puszit, jobbra fordultam 4-szer, majd balra kétszer. Mélyen a kívánságomra gondoltam: értsen meg Leonie, és sikerüljön meghódítanom. Az égre néztem és suttogtam: teljesülj. Majd a kútba dobtam knútom. Nos ezzel megvolnánk. Sétálgatni kezdtem a téren. Gyönyörködtem a régi épületeken. Elbűvölnek a régiségek, meg persze a mai dolgok is. Mélyen elgondolkoztam és élveztem a friss levegőt. Bűvöletemből az ébresztett fel, hogy véletlenül nekimentem valakinek.  Nagy nehezen sikerült megőriznem az egyensúlyom és szemügyre vettem áldozatom. Egy lány volt.
-Szia! Sajnálom, véletlen volt. Amúgy Zsolt vagyok, a Levitából.
Nekikezdtem  az élettörténetemhez . Nem hiszem, hogy tetszett neki. Szerintem ideges, pedig csak véletlenül mentem neki, nem akarattal volt. Csak nem figyeltem eléggé rá. Nem azért jöttem, hogy figyeljek.
-Bocsánat.
Most már remélem nem haragszik, csak ne kiabáljon, kérlek.

Lagger Arm

Bogolyfalván sétáltam mikor eszembe jutott az aranyszívű Fédra néni. Még mindig rendkívül hiányzik, pedig eltelt már egy kis idő azóta, hogy első napomon meleg szívvel fogadott. Reménytelenül sétáltam a kis faluban. A csillagok már tisztán látszottak, és kezdett egyre hidegebb lenni. Ebben a pillanatban megpillantottam a Mátra Máguscsárdát. Már kezdtem fázni, de eszembejuttak háztársaim szavai, miszerint a vajsör felmelegí akármennyire is fázom. A muglik vizsgálódni szoktak, hogy mi igaz és mi nem. Most mugliként mentem oda a pulthoz, és kértem magamnak egy vajsört. Körülnéztem, és egy szabad asztalt kerestem szemeimmel. Ezt sajnos nem láttam, de viszont volt egy lány az egyik asztalnál, aki szimpatikusnak tűnt. Mivel nem akartam a pult mellé ülni, mint egy alkoholista odasétáltam hozzá.
-Szia! Szabad ez a hely?
Ha megengedi leülök.
-Mit keres egy magadfajta lány egy ilyen helyen? Szomorúnak tűnsz. Mi a gond?
Kérdeztem szomorúan. Én is szomorú vagyok, egy fontos személy elvesztése miatt. Fédra néni nagyon fog hiányozni, miatta vettem fel a jóslástant is. Bárki lesz az új tanár, vagy esetleg tanárnő biztosan nem fogom szeretni a jóslástant, ha lesz. Senki nem tudja helyettesíteni őt, még Kőszegi sem, pedig Ő igazán szimpatikus, meg jófejnek tűnik. Nem tudom, mi lesz így Fédra néni nélkül. Az élet nem állhat meg, de nem tudom elképzelni az itteni életem nélküle. Másodikos lettem, egy újabb nehézségi szint, amit muszály túllépnem, ezen gondolkozva kortyoltam egy nagyot a vajsörömbe. Ez nagyon finom... Hmmm...

Lagger

Nagyon finom volt a vajsör amit iszogattam. Finom volt, bár sajnos lelki sebeimet nem tudta begyógyítani. Azt hiszem ezentúl gyakrabban fogom meglátogatni ezt a helyet, valószínüleg barátokkal. A lány aki ott ült a közelemben nem tudta lekötni a figyelmem. Csinos, de nem olyan szép, mint a szívem legbecsesebb heyén tartott Leonie. A Fédra nénire, meg Leonire irányított gondolataim miatt nem is tudtam figyelni a lányra. Miután befejezte mondandóját észrevettem, hogy túl nagy a csend. Biztosan egy szomorú dolgot mondott, elvégre azért kell szomorú legyen.
-Az nagyon szomorú...
Valószínüleg látta rajtam, hogy nem figyelek rá, de ez nagyon is nem érdekel. Nem ismerem, és nem tudhatja milyen szomorú vagyok.Borzalmasan érzem magam, az élet a gyöngyszívű mindig kedves néni nélkül nem élet. Mit kérdezett? Már megint elkalandoztam, sajnos. De nem érdekel ilyenkor, hogy ki mit gondol, a lényeg, hogy a barátaim megértenek, és próbálnak vigasztalni, pedig ezt nem is várom el tőlük.
-Miért vagyok szomorú? Elvesztettem egy nagyon fontos embert.
A vajsöröm folyamatosan, egyre gyorsabban fogyott. Simogatta a torkom, ahogy lecsúszott a nyelőcsövöm. Ez alatt a pár pillanat alatta mennyekben éreztem magam. Pont olyan volt, mintha Fédra néni újra velünk lenne. Nagyon jó érzés. Felálltam, és odavonultam a pulthoz. Mélabúságomban még a lánytól sem kérdeztem meg, hogy kér-e. Kértem még egy jó nagy korsónyi italt. Nekem nagyon ízlik, valószínüleg holnap is itt leszek, csak azért, hogy élvezzem a vajsör lefolyásának minden pillanatát. Még mostsem felejtettem el Fédra nénit. Miért ment el, miért? Olyan jó lett volna ha legalább elbúcsúzik. Legyen bármi is nagyon fog hiányozni. Kínos ez a csend, de nem zavar. Engem...

Olivia Meyerson

Bogolyfalva utcáin sétáltam. Tudtam, éreztem, hogy szükségem van a jól megérdemelt pihenésre. Sétám közben egy eddig ismeretlen boltra lettem figyelmes. Ez eddig nem volt itt. Egy jól kinéző falatozó volt, de ami jobban érdekelt, az egy csinos lány, aki feltehetőleg szintén sétált. Odamentem hozzá. Vártam, rám figyel-e. Amint rámfigyel hozzászólok:
-Szia. Engem Zsoltnak hívnak, mi a neved?-
Ezután egy rövid kézcsókot adtam neki. Ha nem tiltakozik folytatom mondókám.
-Mit csinál, egy ilyen csinos lány Bogolyfalva utcáin?-
Egy rövid hatásszünet után, és a válasz meghallgatása végén nem állok arrébb.
-Nincs kedved betérni ide? Még nem jártam itt, és örülnék, ha ebédelnénk, közben ismerkednénk.-
Ma valószínüleg pozitívoskodó napom van, mert már ismét pozitív válaszra várok. Ha habozik, ismét hozzászólok.
-Nemleges választ nem fogadok el.
Majd egy huncut mosollyal ránézek. Ha most is tétovázik, picit siettetem. Megfogom a kezét, majd vidám mosollyal bekísérem. Odabent nekem nagyon megtetszett. Nagyon hangulatos, és fiatalos. Azonnal megéreztem a friss pizza illatát, és nagyon megkívántam. Már nem is emlékszem mikor ettem utoljára pizzát.
-Jók az illatok. Szereted a pizzákat?-
Majd a hátát átkarolva a pulthoz vezetem.
-Megkóstoljuk mindet?
Valószínüleg furcsán fog nézni. Ha igen:
Én fizetek.-
Majd eleresztek egy rövid kacajt.

Olivia

Örülök, hogy jó kedvében látom a lányt, és annak is, hogy kétségesen beszél.
-Olivia? Milyen gyönyörű név...-
És mélyen a csinos lány szemébe néztem egy mosoly kíséretével.
-A barátod? Az szuper. Biztos izgalmas lehet az, amikor a barátod szolgál ki téged.-
Mosolyogva, és kíváncsian néztem Olivia-ra, és elképzeltem én is, hogy milyen lenne ha Niki, vagy akár Eric szolgálna ki egy nagy pizzával. Örülök, hogy a lány szemében örömteljes csillogást látok, mert én is jól érzem magam a társaságában. Ahogy látom valami miatt igen boldog, kíváncsi lennék mi az oka, így úgy döntök megkérdezem.
-Úgy látom boldog vagy. Minek örülsz? Ünnepeljünk?-
Kérdeztem meg tőle izgatottan, és mókásan egyszerre. Remélem néha mosolyt tudok csalni arcára. Az arcára... arra a tökéletes arcra. A gyönyörére. A varázslatos ajkaira. Meg, persze azok a gyönyörű fogak, amik néha kivillannak... És...
Kábulatomból hamar kizökkentem.
-Várjunk csak! Te vámpír vagy?-
Kérdeztem meg tőle kissé rémülten. Nem akartam megkülönböztetni, de számomra mégis csak fontos minden egyes vércsöppöm. Feszülten vártam válaszát. Szinte lélegzetet sem vettem az izgalomtól. Nem tudom elhinni. Végre egy igazi vámpírt láthatok az iskolában, pontosabban annak a környékén. Izzadságcseppek gördültek le a hátamról. Lehet, hogy itt a vég? Lehet, hogy a barátja is vámpír, és ebben a falatozóban én leszek a desszert?!

Nina

Az egész napos tanulás kifárasztott, ezért az estémet nyugalomban akartam tölteni. A friss levegőt választottam, méghozzá Bogolyfalvát. Izgalmas hely, bár kicsit poros. Egy ruhát magamra kapva elindultam a megfelelő irányba. A faluban zajlott az élet. Nem volt kedvem sehova betérni, de a Pillangó-varázsban megtöltöttem a magammal hozott termoszt ínycsiklandozó cappuchinoval. Gondoltam leülök egy padra, vagy valahova, és ott elszűrcsölgetem egymagamban. Egy szimpatikus helyet kerestem, és meg is találtam a stégen. Nagyon hangulatos tud lenni, így hogy esteledik. Lassan végigsétáltam rajta, amíg a végéhez értem. Ekkor láttam meg Ninát, így biztos voltam, hogy nem fogok egyedül lenni.
-Szuper.-
Sóhajtottam nagyot, és vágtam szomorú képet. Csak ne kérdezze meg mi a gond. Leültem mellé, majd illedelmesen köszöntem.
-Szia, engem Zsoltnak hívnak.-
Szóltam kedvetlenül. Olyan jókedvvel indultam el, de most itt van ez a buta liba... Miss Modell, aki bárkit megkaphat, mert olyan csinos. Elvan az ilyenfajta szállva magától, hogy Ő milyen híres. Nem sokat tudok róla, csak annyit, hogy modell. De külsejéről is ki lehet következtetni ezt. Utálom az ilyen magamutogatókat, akik egyet csettintenek, és minden pasi a lába alatt hever. Ami még rosszabb, hogy ezek azt sem tudják melyik Belgium, és melyik Bulgária. Hogy melyik a varázslóbörtön, az Azkaban, vagy az Alcatraz. Egy tyúknak több esze van. A termoszomat magam mellé raktam, és nem volt kedvem kinyitni. Nagyon felhúztam magam a témán, és csak annyit szeretnék, hogy a csendben kitisztuljon a fejem. Az biztos, hogy én nem fogok elmenni innen.  

Nina

Gyönyörű este, mondhatom. Soha jobbat. Nina? Egyem meg a szívét kiskanállal... "Sziasztok Nina lenni én. Születni magyar, nyelvtanhoz hülye csak vagyok én. Pénzért én venni nyelvtant, mert pénzed lenni sok nekem." Ezen mosolyogtam, de csak gondolataimban. Nagyképűség sugárzott a hangjából, mint: "helló Nina vagyok, rengeteg pénzem van, és te soha nem leszel ilyen boldog, mint én". És még a nyelvét is kinyújtaná, mert úgy "cuki". Zongorázzunk? Tud zongorázni? Szerintem ezt csak hallotta valahol. Talán azt sem tudja mi az a zongora.
-Elegem van a te fajtádból. A nagyképű, dúsgazdag modellekből. Megélnek a testükből, és csak magukkal törődnek. Nekem csak azok a lányok szimpatikusak akik szelídek. Akik nem ostobák. Akik törődnek szeretteikkel bármikor, bármilyen veszélyes helyzetben. Akik tudnak szeretni. De a te fajtád soha nem lesz képes erre. Lehet, hogy szép vagy, gyönyörű szerintem, de csak a külsőd ilyen, mikor tettél te valamit szüleidért? A testvéredért te milyen "egetrengető" dolgot tettél? Vettél neki szülinapjára egy csokit? Micsoda nagylelkűség. Sajnos valószínűleg soha nem fogok ilyen lánnyal találkozni.-
Mondom ezt végig gúnyosan. Ez a véleményem, és én szókimondó ember vagyok.
-Tudsz te többet a nevednél, meg a lakásodnál? Szerintem nem, mert egy buta liba vagy, mint a többi akik pénzzel mindent megvehetnek. Nem ismerlek téged, de nem hiszem, hogy különb vagy a többieknél.-
Csak mondom a magamét. Ezért biztos, hogy lefog támadni. Védekezni fogok ez egyértelmű. Majd a fejéhez vágom a termoszt, és a gyönyörű pofikájával nem mehet Párizsba, Londonba, vagy tudom is én hova.
-Most jön az, hogy te más vagy, ugye? Halljuk...-

Nina  

Izgatottan várom a lány válaszát. Valószínűleg csak hápogni fog. Ha nem lenne rajta az a 20 kilós smink talán még sírni is elkezdene. Ahogy látom letaglózódott, szerintem oly sok információt közöltem vele, hogy nem jutott el mogyorónyi agyáig. Elégedett mosoly ült az arcomon, egészen addig amíg nem kezdett beszélni. Pff... A kis sznob. Hadd találjam ki, van egy tanára, aki ilyen szavakat tanít neki csak azért, hogy intelligensebbnek tűnjön. "Deprimál, antiszociális." Hogy oda ne rohanjak. Én nem kényszerítettem, hogy velem töltse az estét. Naiv? Milyen jól ismer engem pár perc után. Nem köteles lereagálni? Mert nem tudja. Nagyon jó kedvem van szinte csak mosolygok. A memóriája tökéletes. Tényleg ezt mondtam, vajon felírta a tenyerére? Mondanivalója kicsit megsértett, de még jobban zavart. Én megmondtam, hogy innen nem megyek el. A degenerált nyomorékot már csak a vízben mondhatta ki, ugyanis belelöktem. Fürödjön egy kicsit. Azért nem olyan hideg a víz. Mosolyom most is széles, élvezem a pillanatot. Ha az élet lökte volna mély vízbe, biztosan nem lenne ilyen nagyképű. Már majdnem indulni akartam, amikor leesett a tantusz. Mit csinálok én? Ártatlanul vádoltam valakit? Én nem ilyen vagyok. Ezért felálltam, és kezem a lány felé nyújtottam, hogy kihúzzam.
-Bocsáss meg nekem. Még nem is ismerlek. Nem szabadott volna ilyen dolgokat vágjak a fejedhez... És tudod mit? Igazad van... Nagyon sajnálom. Tudom, hogy nehéz lesz, de kérlek felejtsük el ezt, és kezdjük elölről. Kérlek fogadd el a kezem. Szeretnélek megkínálni cappuchino-val. Fáradt vagyok, és sajnos elvesztettem a fejem.-
Felelőtlenül bizonytalan egyensúllyal álltam a kezemet nyújtva. Könnyen beleránthat, de túlságosan szégyenlem magam, ahhoz hogy gondolkozzak. Szégyenem az arcomra is kiül.
-Sajnálom. Én nem ilyen vagyok...-
Biztos nem fog megbocsátani...