Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

- A hetvenes nagymamák már nem szoktak szülni. - Ott játszik az arcán a félmosoly a felvont szemöldökével együtt, hogy "Na de kérlek". De egyébként teljesen elégedett az eredménnyel; elképesztő, mennyit tud javítani egy kisgyermek egy család reputációján a kisvárosban. Most már nem azért súgnak össze, hogy mekkora repedtsarkú mindkét házastárs, vagy hogy a férj nyíltan csalja a feleséget, és a feleség egy kiállhatatlan némber, hanem hogy milyen aranyos és tökéletes fiuk született. Helyes, maradjon is így.
Arra, hogy nem zavarja-e a közös ágy, megrázza a fejét, hogy nem, nyilván nem. Aligha hagyná elkapatni magát, mert nem igazán érez még rá komoly késztetést, hogy Willhez érjen, de az együtt alvás nem egy nagy dolog, és az emberi közelség jóleső. Most is az, kedvtelve nyúl ki, hogy megcirógassa az elbóbiskolt baba orcáját Will karjában, de nem veszi át. Nem nem, maradjon csak a férjénél, igya be az összes, közösen töltött perc emlékét, Lucien pehelysúlyú tömegének emlékét a karján, az összes kis pihe látványát a fején, a szürkés-lassan kékessé átforduló szemeit. Jegyezzen csak meg mindent a fiával kapcsolatban, és ragaszkodjon hozzá úgy, mint Will eddigi élete során az összes fontos emberhez.
- Jobban, mint gondoltam. - Fel sem tekint, csak hagyja, hogy a pillantása Lucien kis alakján maradjon. - A nagyanyád örül neki, hogy ennyire kiveszed a részed a gyereknevelésből, látni rajta. Az a tipikus, öntelt büszkeség, hogy minden a tervek szerint halad. De nem tudom felróni neki, én is hasonlóan örülnék, ha Lucien életében minden jól alakul... - Hihetetlen, mennyire a gyerek köré centralizálódnak a gondolatai sok területen. Aztán csak megtalálja Will pillantását is. - Tényleg jól kezeled, talán jobban, mint én. Ösztönösebben. - Elismeri Will rátermettségét, még ha a köztük húzódó feszültség meg is akadályozza benne, hogy ettől lelkesebb, közvetlenebb, intimebb legyen a férjével most.
- A nagyapád zárkózottabb. Szerintem még mindig megfigyel, vele különösképp légy óvatos. Madlen irányít, de a nagyapád a gyanakvóbb most. - Azt nem tudja, hogy James mindig ennyire tüzetesen rajta tartja a szemét mindenen, vagy kifejezetten Willel szemben ilyen elővigyázatos? Nem lepődne meg, ha utóbbi volna érvényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

- Várj, ez az a rész, amikor lelkesednem kellene, hogy akár hetvenéves korunkban kihordhatnám a huszadik gyerekünket? Will... - Pont úgy néz rá, pont úgy, mint ami a "Please... sthap" üzenetet hordozza magában. Megbolondulna, ha öreg korában még szülnie kellene. Nem kételkedik ő a tudomány csodájában, de öreg nőket elképzelni terhesen egyszerűen gusztustalan számára. Nem úgy a saját teste; amikor Luciennel és Noahval volt terhes, előszeretettel nézegette a gömbölyödő, meztelen alakját a tükörben, ennek a férje többször is tanúja volt. Míg Szonjával életidegenként hatott a változás, a fiúkkal izgalmasnak élte meg amellett, hogy borzasztóan kiborította az alváshiány, a szervei átrendeződése és a gyerekek rugdosódása. A férje karjában alvó végeredmény viszont érzelmileg sok mindenért kárpótolta amellett, hogy merőben új kihívásokat gördített az útjába.
Mint például a családi érzékeny balansz kezelése...
- Soha nem is lett volna szükség rá. - Csendes, de érthető megjegyzés, ahogy az érintése Lucienről Will karjára mászik át; alig érezhető a ruhán keresztül, képletes kis cirógatás. - Nem mintha kiengednénk a kezünkből őt. A miénk. - Azt tudja, hogy a férje hajlamos fejet hajtani a matróna akarata és szava előtt, de ő, Adél valószínűleg nem hagyta volna, hogy alkalmasabb személyt találjanak. Ahhoz túl lobbanékony, és túlságosan félti Lucient még a széltől is, nem hogy egy hordányi idősebb, orrukat mindenbe beleütő nőtől. Ők a fia családja, ő és a férje, senki más, minden problémájuk ellenére ehhez szilárdan tartja magát most és mindenkor. Sajnos ő nem ismeri el olyan hamar a beavatkozás szükségességét, mint Will, és inkább érzelmi alapon közelíti meg a kérdést.
Esther említésére nem reagál láthatóan, de az agyában újból felötlik a neonként villódzó tény: pont Esther bántása miatt vannak ilyen érzékeny helyzetben most. Will átlépett bizonyos kimondatlan határokat, amiket nem kellett volna, ezzel repedéseket generált az ő bizalmában is. Ezt viszont nem fogja felhánytorgatni most, túl sokszor és túl hevesen tárgyalták már ki azóta az esetet.
- Szégyen lenne nem tudnia a tied. De nem érdekel, a lényeg az, hogy Lucient vésse az eszébe. Sőt, mindannyian fogadják csak be. Azt akarom, hogy rajongják körül, a tieid és az enyémek egyaránt. Egyelőre nincs erősebb védőbástya, mint két, kompetens család kapcsolati hálója összefonva körülötte. - Előrehajol, hogy közel két hónap és egy hét után magához ölelje Will és Lucien kettősét egyszerre. Könnyen lehet, hogy a karácsony szelleme még az ő ideggyenge lelkét is megérinti a színes-szagosságával.
- Minden gesztussal, minden szép szóval, minden apró kis mozzanattal azért járok a kedvükben, hogy neki mindene meglegyen. Már most be kell biztosítanunk a helyét mindkét részen; nem akarom, hogy később bárki is megkérdőjelezze a családi pozícióját. - Igen, Lucien nem lesz egy családi struktúra szélére kirekesztett, vagy épp elhanyagolt gyerek, mint ők voltak, hanem pont ellenkezőleg: mindent össze fog harácsolni neki, amire csak rá tudja tenni a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Már-már majdnem elfelejtette, hogy mosolyszünetben vannak, ráadásul elég komolyban, annyira adja magát most a testi közelség egy egyszerű ölelés formájában. Hagyja magukat belesimulni a pillanatba, de utána az ellen sincs kifogása, hogy Will elhúzódjék tőle. Mintha évek óta nem látta volna a mosolyát, majdnem meginog, hogy sutba dobja a szabályokat és újból mindent megengedjen, azonban az agyába újonnan beköltözött, éles kis hang emlékezteti, Willnek mennyi arca van és hangulatingadozása. Ez csak átmeneti állapot.
- Elhiszem... - Mármint, hogy Will nem lenne itt egyéb körülmények között. Visszazuttyan mellé a közvetlen-közelébe, de nem ereszti el teljesen. A fél keze továbbra is a férje haját simogatja szinte oda sem figyelve. Megszokta, hogy néha Will megengedi az ilyen apróságokat, ha jó kedve van, és nem hisztizik, hogy hagyja békén, ne nyúlkáljon hozzá.
- Te ki tudja, hol laknál épp, talán Uruguayban, vagy Bolíviában, akár Afrikát járnád... én hozzámentem volna egy másik aranyvérű család másod- harmadik gyerekéhez... Nem tudom. Most már nem tudnálak elengedni csak úgy. - Néhányszor már elmondta ezt, de mindig kételkedés fogadja az állításait. Mostanra nem hibáztatja ezért Willt különösebben, de ő is belenyugodott, hogy a férje nem épp szerelemmel tekint rá, sőt, valószínűleg inkább bajtárs, mint hogy bármiféle érzelmet táplálna iránta. Azok megmaradnak Júliának a soha véget nem érő kis családi drámájukban.
- Mit mond a fajismereted? A függésem irántad a vélaság miatt van, vagy azért, mert rólad van szó kifejezetten? - Nem igazán vár őszinte választ, mert ez akárhogy nézi, túl filozofikus téma, kevés köze van a tényleges genetikához, fajismerethez, biológiához, stb. Ettől még néha belegondol, hogy a Will iránt táplált egészségtelen szintű ragaszkodása (amivel a férje vagy tisztában van és tudatosította már, vagy nem és inkább viccnek veszi) a negyedvélaság velejárója, vagy azért alakult ki, mert William Krise-ról van szó és nem másról? Elvégre Jeremyhez messze nem ragaszkodott ennyire, hogy mindent is megbocsásson neki előbb vagy utóbb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nehéz lenne elmagyarázni Willnek, miért tartja olyan fontosnak, hogy megszerezze Lucien előjogait a családban, mert a férje távol nőtt fel az aranyvérű játszmázásoktól, és mai napig nem érti igazán, hogy ha nincsenek kedvelőid a családban, akkor nagyon nehéz dolgod lesz úgy szinte minden tekintetben. Neki csakis azért volt valamennyi szerencséje, mert az anyja babusgatta ugyan, csak nem szerette, de Magda mindig kedvét lelte a babaszépségű kislánya csinosítgatásában és kényeztetésében, sőt Galina is egészen helyénvalónak találta, hogy az unokája körberajongja. Mint olyan, inkább ő igyekezett belopni magát mások szívébe, mintsem fordítva.
Nathaniel említésére máskor litániákat tartana más és más perspektívákból, most azonban csak rosszallóan szusszant egyet, és inkább folytatja a férje hajának lágy cirógatását, de nem tesz egyéb megjegyzést a sógorára. Még mindig nagyon élénken él benne az utolsó találkozásuk és az utóíz keserű. A férje és a fia látványa viszont valamennyire oldják a hangulatát, főleg Lucien ficergése; a kopott takaró nem újdonság, rengetegszer látta már Willt ezzel takarózni, sőt nagy ritkán őt is betakarta, és ugyan érzi, hogy látta már valahol másutt is ezt a takarót, hirtelen nem tud visszaemlékezni, honnan olyan ismerős. Ha majd egyszer újból átfutja Will fotóit, rájöhet, mekkora jelentősége van a megfakult anyagnak.
- Az ízlésem, hogyne... - Igazából Will tényleg jóképű és vonzó lenne, ha a rossz tulajdonságai végre eltűnnének a képből, úgy hogy a bók helytálló szerinte, csak a körülmények rondítanak bele az összképbe. Ettől még a szája széle láthatóan megremeg és felfelé kunkorodik szemforgatás közben; nehezen állja meg, hogy ne villantsa fel ezt a mostanában hamar tovaszálló jókedvét.
Amint Will elkezd mozgolódni, elengedi őt és visszadől a párnára továbbra sem véve le a tekintetét a párosról. Lucien ismét rámarkol a takaró egyik ráncára, amint lehetősége adódik rá, de egyébiránt úgy alszik, mint a tej. Kis vekni kenyér, aki napról napra nagyobb.
- Igazából sosem volt szabad akaratom, de már mindegy. - Nincs a hangjában keserűség, inkább valamiféle politikusi nyugalom, mint aki tudja, hogy most már nem a világ vége, ha meg van kötve a keze. Pár évvel ez előtt, ismeretségük kezdetén még ágált a puszta feltételezés ellen is, hogy őt bármiféle családi szabályzat megkötné, mostanra azonban ért annyit a gondolkodása, hogy befogadja: ő maga kevés egyedül megváltani a világot, és az erős család erős hátteret jelent pénzzel, kapcsolatokkal és könnyebben megnyíló ajtókkal. Ennek legtöbbször az az ára, hogy sok területen tényleg nincs szabad akarata, vagy kénytelen önerőből megfizetni a döntéseiért, ő pedig nem akar szabadságharcos lenni és maga mögött hagyni az olyannyira szeretett luxuséletét.
- Mindent figyelembe véve elég csak kivárni. Most még ők írják a szabályokat, de nem élnek örökké; mindennek eljön a maga ideje. - Rég nem érezte magát ennyire nyugodtnak az élete ezen területét tekintve: az a biztos tudat, hogy egy nap a szülei meghalnak, és ha addig Dominikot kitúrja az örökségből, minden az ő kezébe kerül, szabályosan felemelő gondolat főleg így karácsony este.
- Tudom, tudom, téged ez amúgy sem érdekelne különösebben. Ezért vagy te, aki a gyors improvizáláshoz értesz, én meg a hosszútávú tervezést szeretem. - Kiegészítik egymást, csak...
... jobban belegondolva, Will nem is ivott? És úgy viselkedik ennyire normálisan? Egy másodpercre átsuhan az arcán a felismerésből származó meglepettség, de nem teszi szóvá. Nem akarja elrontani az ünneppel járó ideiglenes nyugalmat és a mostani jó hangulatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nem fogja ismételten kifejteni, hogy Will nem szokott le, és egy irodai munkahelyen vállalhatatlan is lehetne, ha túl sokat fogyaszt, ezért sem veszi maga mellé az apja. Úgyis csak összevesznének ezen az apróságon. Ehelyett inkább belesüpped, ha lehet, még jobban a kényelmes párnahalomba. Igazán, olyan úri ellátást kapnak, hogy szabályosan rosszulesik innen hazamenni.
- Azt teszem a magam módján, ne félj. - De még mennyire. Jövő héten találkozik a pénzügyi tanácsadóval, át akarja vele beszélni, milyen befektetésekbe érdemes belekezdenie. Nem hagyhatja a pénzük kérdését Willre, mert abból csak veszteség lesz, nyereség semmi. - Mikor is jár le a... - Rámutat Will karkötőjére, legalábbis az aurorokat ugrasztó irányába. - ... az. - Igazából olyan punnyadt és békés a hangulata, hogy a szavak is nehezen jönnek a szájára.
- Utána elköltözhetnénk. Meguntam Bogolyfalvát, és téged sem fog már semmi oda kötni. - Persze nem szabad készpénznek venni, amit mond, holnap ugyanúgy résen lesz Willel szemben, ugyanúgy nem fogja beengedni a gyerekszobába, ugyanúgy ott lesznek a gátak, a felszín alatt húzódó feszültség. Mégis... furán működik az emberi agy; attól, hogy most egyfelől haragosak, semmi nem akadályozza meg, hogy terveket szövögessen a jövőre nézve. Kikaparnám a szemed, de nehogy azt hidd, hogy holnap nem ébredünk együtt. Valami ilyen kettősség lapul benne is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Automatikusan helyezkedik és kinyúl, hogy megint simogatni kezdje a közelébe ért Will-fejet, mint akinek semmi jobb dolga nincs. Egyébként tényleg nincs, legfeljebb aludni két órát, míg Lucien felébreszti, hogy enni kérjen. Kisgyerekkel, ráadásul újszülöttel ilyen hektikus az alvási program.
- Bízom benne, hogy azután csak azt fogod használni. - Kissé elhúzza a száját, mert az illegális pálca gondolata is olyan nyomasztó, főleg, hogy a nyakát merné rátenni, Will nem képes teljes mértékben irányítani egy olyan varázseszközt, ami megválogatja a tulajdonosát, és a férje nem nyerhette el ezt a kegyet szerinte. Akkor törölte volna teljes magabiztossággal a memóriáját az egész pálcamizériáról.
Jobb azonban túllendülni ezeken a most még felesleges gondolatokon és visszakanyarodni az újból előrángatott költözés témához.
- Igen, de közbeszóltak bizonyos körülmények. - Nathaniel, hogy egész pontosan fogalmazzon. Madlen is megerősítette, a ház Nate használatában van, oda nem költözhetnek át. Őszintén, erősen kételkedik benne, hogy Will képes lesz kiudvarolni a nagyanyjától azt a házat már csak azért is, mert ha picit is racionálisan nézik, Madlen ezidáig a karját nyújtotta tálcán Will ostoba húzásaiért, ehhez képest Nathaniel kérése, hogy a szülei házába költözhessen, szabályos balzsam a nagymama lelkére. Hát a gyermek megbecsüli a felmenői emlékét, ragaszkodik a szülői fészekhez. Már hogyne adta volna oda a kulcsokat a kisunokájának? Persze az is lehet, hogy az az ominózus beszélgetés Nathaniel és Madlen közt teljesen más hangulatban és mederben folyt.
- Hol is van az a hely pontosan? - Mert egyből, név alapján segédfogalma sincs, ahogy arról sem, tételesen, hogy hol és miféle ingatlanokat birtokolt Belphengard, míg élt. - De egy kabin azért elég... kicsi egy háromfős családnak. Bízd rám a ház témát, ha eldöntjük, hol kötünk ki. Amúgy jöhetnél közelebb is, fáj a karom. - Teljesen kinyúlt, meg fura pózba vágta magát, csak hogy birizgálhassa Will fejét. Könnyebb lenne, ha közelebb mászna hozzá, úgysem harap. Most épp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

- Vagy úgy. - Szóval Kanada, a juharszirup, jávorszarvasok és a fogcsikorgató hideg (egyik) hazája. Nincs különösebb ellenérzése vagy lelkesedése iránta, egyelőre semleges tervezetként lebeg közöttük a lehetőség, mert Angliára voltak jobban ráfókuszálva, de B tervnek mindenképpen érdemes megtartani.
- Igazad van, tényleg borzalmasan hangzik elsőre. - Szavaival ellentétben félmosolyra húzódik a szája, mi több, ahogy Will hátradobja a díszpárnát, ő ásítva felkönyököl a fél kezére, ez által kicsit Will arca fölé kerül, de a cirógatást nem hagyja abba, csak most már sokkal kényelmesebb űznie az elfoglaltságát.
- Kanadában? - Látszik rajta a meglepettség. - Azt hittem, te is itt a birtokon szü- ... ah... - És a felismerés felsejlik az arcán. - A szüleid később házasodtak. - Egyes aranyvérűek és az ő rigorózusságuk. Így van értelme a más születési helynek; Will nem volt törvényes gyermek még, nem volt mit keressen a Krise-birtokon, ha helyes a logikája.
- Várjunk csak... úgy érted, vérfarkasok laknak a telek közelében? - Tegyük hozzá, Adél ebből a szempontból is teljesen aranyvérű, sosem volt dolga a kórság elszenvedőivel, a családja nem is hagyta volna. Nem csoda, ha némi bizalmatlansággal tekint rájuk még í]y, távolról is, a tudatlanok idegenkedésével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nem kommentálja hangosan, de magában csendben megjegyzi: nem csodálkozik azon, hogy "feszülés volt". Túl tisztán él az emlékezetében az elkékülő csecsemő látványa, a rángó csecsemőtest, és Belphengard sietős-zaklatott alakja, ahogy realizálja a bajt, mégis inkább tűnt ideges-méltatlankodónak semmint igazán aggódó embernek a saját unokája állapota miatt.
Lejjebb ereszkedik a szemhéja, szinte bánatosan pillant le a keze alatt fekvő, most egészen nyugodt férfire. Nem állja meg, hogy ne hajoljon közelebb, és ne csókolja homlokon félretéve ma éjszaka minden ellenérzését. Gyenge, olyan pokolian gyenge néha az elhatározása, hogy büntesse ezt a dögöt, hogy már ő érdemelne büntetést, de nem tudja ignorálni a részrehajlását Will iránt az előzmények ismeretében. Ráér holnap újrakezdeni az ellenségeskedést és a távolságtartást, ha már hazafelé tartanak a kandallóban.
- Jó, akkor világosíts fel kicsit jobban a téma kapcsán. - És ezzel konkrétan most már hozzábújik a férjéhez, nem rátehénkedve, de a közvetlen közelében visszafeküdve a párnákra, szembe Will arcával.
- Tudjuk, mennyire elkényeztetett és búra alatt nevelt aranyvérű lány vagyok. Akkor ideje kulturálódnom, szóval mesélj, hogy képzeljem el ezeket a kolóniákat? Mint az amerikai indiánrezervátumokat? Saját oktatás, saját egészségügyi ellátás, saját belső felépítés? - Most érzi igazán, hogy ha hagyja Willt beszélni, akár juthatnak is valamerre. Akár. Minden azon múlik, hajlandó-e nyitni felé a férje.
- Persze értékelendő, hogy távol tartják a medvéket, de mezei mágusként azt hiszem, teliholdkor nem a medvék lennének a legnagyobb félnivalóim. Levédtétek legalább a házat ilyenkor? - Majd mindjárt megkapja, hogy ostoba kérdés, pedig szerinte teljesen jogos. Ki tudja, Will nagyapja mennyire volt hazárdírozó típus és "mindent a tudományért" alkat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Ez nem az a pillanat, amikor szóvá akarna tenni bármiféle érintést, inkább hagyja magukat sodródni az árral és minden mást a reggeli Adélra bízni.
- Nem lep meg. Gondolom, ha egyszer bejutott közéjük, tanulmányozhatta őket zavartalanul. - És kivételesen elhagyja a szájhúzogatást és az ítélkező mimikát látván, Will mennyire készségesen elkezdett mesélni ebben a puha, álmosító nyugalomban. - Akik többé-kevésbé nyitottak, könnyebben megférnek a társadalom többi tagjával, és oda-vissza esély nyílik egymás megismerésére, már ha akarják. Nem lenne olyan nagy kihívás kutatásokat végezni közöttük, de az elszigetelteknél nem tudni, mire számítson az ember, az ismeretlen félelmet szül, és elutasítást, kölcsönös elszigeteltséget. - Ha nagyon bele akarná erőltetni ezt a gondolatmenetet, ugyanez igaz a vélaközösségekre is: nem igazán keverednek emberekkel még mindig, de egyesek elhagyják a közösségüket és a mágustársadalomban kezdenek új életet. Mint Galina, vagy Mihail.
Hát nyilván kigúnyolták, nem is számított egyébre. Drámai szemforgatáson túl egyébre nem méltatja a fürdőkád és pác esetét.
- Eszembe sem jutna, ne viccelj. Nem vonz a havi kiszőrösödés gondolata, elég a menstruációmat túlélnem. - Elég egy nőnek egy darab átok, köszöni szépen.
- Milyen volt a közelükben élned? - Gyorsan visszatereli a beszélgetés fonalát az eredeti vágányra. Még többet szeretné faggatni Willt, ugyanakkor próbálja óvatosan kezelni a dolgot, hogy a férje ne vegye erőszakos lerohanásnak az érdeklődését, és főleg ne faggatózásnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Hoppá, rossz szavakkal fejezte ki magát. Érzkénység a "tanulmànyozás"ra? Pedig ez velejárója a gyógyításnak, hogy megfigyelik maga a kór sajátosságait is, ám ebbe nem megy bele, nehogy elmúljon ez a ritka alkalom. Helyette hátrasimítja Will homlokából az odalógó fürtöket, csak hogy utána azok ugyanolyan rakoncátlanul visszahulljanak a helyükre.
Többek között ez remek disztraktálás, hogy ne akarjon az agya teljes mértékig a "felajánlották a testüket vagy az életüket" résszel foglalkozni.
- És előrébb jutott a megoldásban? - Ügyes kislány, a hangod stabil maradt, az arcod sem fintorodott el, jól csináltad. Mert hogy reflexből még mindig nem bírja ésszel teljesen felérni az emberi kísérletezés szükségességét, főleg azután nem, hogy látta az ominózus iratokat. Hosszú időre megfeküdte a gyomrát a téma, de ettől erőteljesebb az elhatározása, hogy még többet tudjon meg a férjéről; annál.könnyebb rajta a megfelelő húrokat pengetni, és végre jobb irányba terelni mindent.
- Nekem... - Meglepi a kérdés, azt sem gondolta, hogy Will emlékszik erre az egysoros kis megjegyzésére, gondolatára, pedig megvan az két éve is, hogy szóba jött a múltja. - Semleges? Ha hasonlítanom kellene őket bármihez, ők valahol félúton vannak az általad leírtak skáláján. Zártak, de kimehetsz, és sosem leszel már igazán egy közülük. Nem utasítanak el, de érzed a különbséget, és nem igyekeznek befogadni... Megfigyelhetsz, de ennyi. - Ő is meglehetősen távolian beszél az egészről, kivonva magat az érzwlmi részből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Elég drasztikus vágás, de mi mást is várt Willtől? Nem a kifinomult előadásmód híve, hanem az egyenes (és kendőzetlen) beszédé. Ehhez képest sokszor kihúzni belőle egy ingerültségmentes választ olyan szimpla kérdésekre, miért nem bír leszokni, művészet.
- Ahhoz a nagyanyám kellene, és nem tudom, hogy Galina mikor óhajt ismét Oroszországba menni a közösséghez, ha egyáltalán akar még. - Szórakozottan birizgálja tovább Will arcát, aztán lejjebb csúszik a keze a vállára, kivételesen szintúgy semmi erotikus felhanggal.
- Ha csak a megbabonázásról van szó, azt könnyen elintézhetjük. Mert más véla közelébe nem engedlek a speciális karkötő nélkül. - Úgy felszökken a fél szemöldöke, mintha hirtelen rántották volna a homlokán felfelé. Ezzel még viccelni sem jó előtte, még hogy elcsavarják a férje fejét, ráadásul a telivér és félvér nehézsúlyú vélák. Nem, akkor inkább soha de soha nem engedi vélakolónia közelébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Egyszer lehet, hogy elviszi magával Willt, de inkább hajlana arra, hogy nem, főleg, ha abból indul ki, hogy a vélák nagyjából körbeadogatják a nemzésképes férfiakat egymás között, ő pedig nem az osztozkodó fajta.
- Amit én tudok művelni veled, az édes kis játék ahhoz képest, amit ők tesznek az átlagos emberrel. És még engem is eltolsz magadtól, ha nem akarod. Őket nem tudnád. Úgy szokta leírni a köznyelv, hogy teljesen megőrjítik az irántuk vonzalomra képeseket és szexuális agresszióba csap át az egész. Valószínűleg addig lennél hajtva, amíg a lelked is kiszáll belőled, és nem hinném, hogy a szexbe akarnál belehalni. - Már-már megrovó oldalpillantást vet a férjére, ám a keze ezzel ellentétben lágyan simít végig Will arcán. Tudja mostanra, hogy a férjét a kutatási lehetőség vezérelné, a tanulmányozható újdonság, nem az élvezet elsősorban. Saját magáról is tudja, hogy borzalmasan féltékeny lenne, ezért sem pártolja az ötletet.
Bevackolnak végül a selyemtakarók alá, meglepően jó hangulatban két hónap után először, és az éjszaka további része kifejezetten nyugodtan telik, Lucien is csak kétszer kelti fel az anyját enni. Ez a karácsonyuk tényleg jobb hangulatban telt, mint az előző néhány.