Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -

Ugyan nem lát bele a minisztériumi osztályok hozzáállásába, mert az anyja nagyon tudatosan szinte soha nem hozott fel munkatémát otthon, előttük, azt el tudja képzelni, hogy a minisztériumon belül is minden osztály másként viseli magát. Míg az anyja részlegére sosem hallotta Magdát panaszkodni, vagy stresszelni miatta, könnyen megeshet, hogy más részlegekre a megfelelő munkaköri légtér megteremtéséhez alkalmatlan embereket válogattak be. Így nem csoda, ha Nathanielt abszolút nem nyűgözték le a látottak. Ez viszont, és a gyakornoki kérdéskör már a sógorára tartozik csakis.
Visszakanyarodnak a férjéhez, és végre mintha meglátna valamit a jólnevelt brit elit álca mögött: egy arcvonaglás, egy pillanatra megrepedező jókedv. Ennyire zavarná, hogy Willel rossz a kapcsolatuk? Végül is... nem elképzelhetetlen, hogy az idősebb testvér mint motiváció, példakép igenis fontos egy fiatal férfi életében. Attól, hogy ő és Will a pokolba kívánják a rokonságuk nagyrészét, még nem jelenti, hogy az említett rokonság is hasonló érzelmekkel viseltet irántuk. Azonban a válasz alapján inkább elkanyarodik a gondolatmenete más irányba. A szavak mintha frusztráltságról árulkodnának. Ő is be akar kerülni a duóba trióként? Zavarja Nathaniel-t, hogy Esther Willen lóg? A végén még kiderül, hogy tényleg kis patkányok, ahogy a férje szokta becézni őket, pedig Nathaniel annyira helyes... Puhatolózzon tovább?
- Esther nagyon szeretett volna közel kerülni hozzá, azt tudom. Többször kifejezte, hogy vágyik a bátyja társaságára... - Ostoba nő. - ... mostanában mintha Will is nyitna felé, ez igaz. Nehéz átlépni a külön töltött éveken, gondolom? Kicsit, mintha egy idegennel próbálnál kapcsolatba kerülni. - Megértés, aggodalom, együttérzés, figyelem. Nathaniel remekül játssza a sebezhető embert, Adél pedig készségesen produkálja az együttérző, támogató sógornőt.
- Lehet, könnyebben összekovácsolódtok majd, ha átköltözünk ide. - Madlennel lassan beszélnie kellene a kulcsok ügyében, még amúgy is be akarja járni a házat, szemügyre venni, mit kell rendbe hozatni rajta, átalakíttatni, gyerekbiztossá tenni. Sok a munka, óh, rengeteg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -

Vajon eljön az az idő, amikor félrevezetés nélkül fognak egymás szemébe nézni? Egyáltalán kiderül majd, hogy mindketten álarc mögé bújtak? Mert szó se róla, ez a helyzet egy csodás, szépen elrejtett Mexican standoff, és a végkifejlete ezen a ponton bármi lehet.
- Bárcsak ne így volna, de tény, hogy nem tudok vitatkozni a nézőpontoddal. Will sosem mondta el igazán, miért tartja ilyen vehemensen a távolságot. - Nagyon megértőre hangolja az arckifejezését, egyébiránt valahol a háttérben somolyog a kisördög a vállán: helyes, ne is akarjon Willhez közelebb kerülni. A testvérekkel mindig csak a baj van. Egyébként is, mostanra van egy olyan sejtése, hogy a testvérekre jellemző féltékenykedés is nagy szerepet játszhatott a férje kritikus hozzáállásában az ikertestvérei felé.
Talán akarata ellenére olyan téma felé terelte a beszélgetést, ami Nate-et sokkal inkább megmozgatja.
- Ó igen. - Nem lát ebben semmi rosszat, hogy meséljen a terveikről, elvégre Nathaniel láthatóan nem is nagyon akar már Will közelébe menni.
- Úgy tervezzük, áttelepülünk az országba, ha megszületett a ... baba. - Hallani azt a rövid kis szünetet és látni a megfeszülő arcvonást- árulkodó jele, hogy a félelmek nem oszlottak szét egyik napról a másikra. - El akarja kérni a régi ház kulcsait; talán ismerős helyen hamarabb ráhangolódik az apaságra, ki tudja. - Mivel az ikrek eddig úgyeem fejezték ki az igényüket a házra, és Madlen a tenyerén hordozta mindkettőt gyerekkortól, kevés esélyt lát rá, hogy Will házigényét megvétózza bárki. Csak némi jogos igényt fejez ki a gyökerei iránt, ennyi az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Krise-birtok, Egyesült Királyság -

Később még átkozni fogja a saját ostoba száját, ha valaha kiderül, Nate mennyire kétarcú, de addig is elkönyvelte egy zaklatott fiatalembernek, akit meghurcolt az élet, és egyébként egy teljesen fölöslegesen testvéri érzésekkel megpakolt személy, aki valahogy bájosan próbál kapaszkodni a bátyjába. Sosem fogja megérteni ezt a fajta kötődést annyi év masszív utálattal a saját testvére iránt, de ha Nate-nek ez kell, ám kergesse csak a délibábot. Nem fogja lebeszélni róla, mi több, szívesen buzdítja, mert tudja, hogy Will pofára ejti a testvéreit, a "kis csótányokat". Vicces lesz végignézni a szélmalomharcot.
- Múltkor megmutatta távolról. Szépnek tűnik, de ráfér egy teljes tatarozás. - Amihez már készülnek az ötletei. Nem akar még egy hasonló nappalit, mint a bogolyfalvi házukban, az biztos.
- Ahogy mondod. - Vidám bólintással helyesel, ez pedig kivételesen tényleg őszinte. A gyerek egészsége most az első a szemében, ehhez pedig a sajátja is hozzátartozik. Harmadjára szinte az az ijesztő, hogy problémamentes a terhessége. Végre van ideje ilyen jelentéktelen apróságokra, mint csevegés, lakásberendezés, babaholmik vásárlása.
- Örültem, hogy tudtunk egy kicsit beszélni. - Hogyne, ápolni kell ezeket a felszínes, jó viszonyokat. - Néha ugorj be egy teára, ha ráérsz. - Főleg, amikor nincs otthon a férje, majd olyankorra időzíti a kis találkozóikat, hogy aztán felhasználhassa Will idegesítésére, ha megint egymásnak esnek. Egyébiránt nem sokkal Nate távozása után ő is elhagyja a szobát. Nemsokára úgyis találkozik Seth-tel, mert azért nincs teljes vesztegzár alatt a Krise-birtokon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Az elmúlt napokban, sőt talán hetekben olyan, mintha kihúzták volna megint a lába alól a szőnyeget. Nem elég, hogy Willt visszavették a pubba, amit hevesen ellenzett, de a Madlennél tett most már harmadik látogatás jó volt arra, hogy az öregasszony kedvesen, de egyáltalán nem sajnálkozóan közölje, hogy saaaajnos Nate igényt tartott a lakásra, és hát az ikreknek is igazán jár valami a szüleik örökségéből, nem? Elvégre Will megkapta a fotókat, a családi mementókat, a nagyapja holmiját. Az, hogy Nathaniel pedig a házra formál igényt, teljesen természetes, bármelyiküknek odaadja a kulcsokat, ha elég hamar jelentkezik érte. Érezte, ahogy elönti az agyát a düh, és istenesen türtőztette magát, hogy Madlen előtt ennek szikrája se látsszon, sőt mi több, inkább eltakarta a szemét is, mint aki fejfájással küzd, mert nem volt biztos benne, hogy nem-e pompáznak az íriszei megint vérvörösben a dühtől.
És ím, itt áll, Nathaniel lakásának ajtaja előtt, hogy magyarázatot kapjon a történtekre. A férfi pontosan tudta, hogy ők abba a házba akarnak átköltözni, így joggal hiszi, hogy van miről beszélgetniük.
Három határozott koppantással adja a házigazda tudtára, hogy bebocsátást kér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Leplezni sem próbálja a komorságot az arcán, még akkor sem, mikor kinyílik az ajtó és a sógora mindig barátságos arca előbújik mögüle.
- Szia Nate. Elnézést, hogy előzetes egyeztetés nélkül érkeztem, talán megbocsátod kivételesen. - Rövid biccentés kíséri az érezhetően őszintétlen, inkább formalitásszámba menő excusét. - Tudnál rám szánni egy kis időt most? Fontos dologról szeretnék beszélni veled. Kérlek. - Hogy régen mennyire utálta és haszontalannak tartotta ezt a szót. "Kérlek" . Mintha bárkinek is könyörögnie kellett volna bármiért. Aztán villámgyorsan megtanulta, hogy enélkül sokan bezárják a felnőtt világban az ajtajukat. Improvise, adapt, overcome- megtanulta hát, felvette a szótárába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Nincs értelme kertelnie, sőt erősen kétli, hogy Nathaniel ne számított volna legalább egy vizitre tőle vagy Willtől a ház kapcsán. Vagy csak ő ilyen lobbanékony, persze ez is megtörténhet. Biccent egyet ismét, megköszönve a behívást, és hezitálás nélkül betessékeli magát az ajtón. A kabátjából sem bújik ki, csak annyit vár meg, hogy Nathaniel bezárja az ajtót, közben kibújik a csizmáiból puszta megszokásból.
Mostanában különösen tikkel az alkoholra, mióta Will újból abban a lebujban dolgozik, így a nappaliban hagyott whiskys üveg látványára rándul egyet a szája széle undorodva. Inkább elfordítja a fejét újból Nathanielre.
- Nemrég jártam a nagyanyátoknál. Azt mesélte, hogy igényt formáltál a szülői házra... Érdekes mód ez az igény azután érkezett, hogy beszéltünk. Elmesélnéd, mi ez az egész? - Nagyon figyel rá, hogy végig tárgyilagos, higgadt hangszínnel adja elő a mondandóját. Először tudnia kell, mivel áll szemben, eddig ugyanis jelét sem látta, hogy Nathaniel főzne ellenük valamit. Utálná belátni, hogy Willnek igaza volt, és Nathaniel tényleg egy ármánykodó kis csótány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Látszik, ahogy a szája összepréselődik, a táskáját pedig épp lerakja az asztalkára csak annyira figyelve a műveletre, hogy ne verje le az üveget a helyéről. Az idegessége percről percre feljebb kúszik a gerincén; a gyerek érezhetően megmozdul a hasában, reagálva az anyja újabb idegességi hullámára.
- És neked pont az a ház kellett, pont azután, hogy beszélgettél velem... Ne szórakozz velem, Nate. - Úgy tűnik, hogy a sógora remek érzékkel tud színészkedni; biztos örökölte ő is Madlen mágikus tehetségét, sőt talán még tehetségesebb is a húgánál. Estheren legalább célzott ütésekkel fogást lehetett találni, de Nate... Azért a legdühösebb, hogy nem szűrte ki hamarabb, Nate nem olyan kezesbárány, mint amilyennek eladja magát.
- Megkaptál mindent Madlentől, te is, Esther is. Mi jár még neked, hm? A közeletekbe sem megyünk jószerével. Mire volt ez jó? - Az ideges szusszanás, a halványvörös íriszei mind árulkodóak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Egyre jobban és jobban elkomorul az arca, és most már hagyja a nyílt ellenszenvet kiülni rá. A szembenevetés felér egy teljes vörös posztóval, pedig nem rajta szórakoznak, óh nem. Ez a határtalan cinizmus, irónia, a picsogás... Az a borzalmas az egészben, hogy kontextus, mögöttes töltet nélkül nézve Nate kiborulása valahol saját magára emlékezteti, hogyan próbált a szülei előtt vergődni, hogy ne a bátyja legyen piedesztálra emelve. Teljesen más típusú problémák, teljesen más horderejű ok-okozatok, mégis a hisztéria, a reakció felébreszti a régi emlékeit... és nem tetszik, amit lát, mert iszonyatosan irritáló és kicsinyesnek ható az egész egy teljes történetet nem ismerő ember számára.
- Szóval az irigységedet úgy kezeled, hogy elszeded előle és előlem a családi házat. Nate, ha terapeutára van szükséged, ismerek néhány remek embert Carlisle-ban, megadom a számukat szívesen. Még csak országot sem kell válts, hogy kezeltesd az agybajod, kedvesem. - Most már semmi oka megőrizni a kedves kis feleség álcát. Úgy látszik, hogy Nate-nek teljesen elment az esze, és Madlen ennek a szerencsétlennek is adta a lovat a feneke alá, mint Willnek azzal, hogy nem kötelezte az elvonóra. Meg is lett az eredménye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Megdermed a "pedofil" szó hallatán, mint akinél elvágták a filmet. Az arca megkövült döbbenetről árulkodik még jó néhány másodperccel Nate szavai után is, csak hogy utána gejzírként bugyborékoljon fel benne a harag és az ellenségesség. Párhuzamosan a totális elborulásával lendül a keze is, és hacsak Nate nem reagál időben, bizony az arcát célozza egy kiadós pofon reményében.
- És még hazudsz is! Pofátlanul hazudsz! Hacsak nincs bizonyítékod erre a vádra, azt ajánlom, soha többé ki ne ejtsd a szádon, hogy a férjem pedofil lenne! - Sok vádat rá lehet olvasni Will fejére, hogy nincs szociális fékje, hogy nem tudja, mi a jó és rossz közötti különbség, erőszakos, érzelmileg fejletlen, és folytatódhatna a sor. De, hogy pedofil? Maga a puszta vád olyan indulatokat szabadít fel benne, mint ritkán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

- Messze normálisabb vagyok, mint te a beteges kis játszmáiddal és a hazudozásaiddal. - Gyűlöli, ha fenyegetik. Még inkább gyűlöli, hogy tudja, átlépte a határt, és ezúttal megütheti a bokáját, mert Nate most először hat igazán egy vadidegennek, ráadásul fenyegető vadidegennek.
Szinte perceknek tűnő ideig nem szólal meg, de láthatóan iszonyatosan ellenségesen mered Nate arcába közvetlen közelről továbbra is Nate stabil tartásában.
- Mutasd akkor meg. - Végül lecsitítja a hangját, a szeme is visszafordul a megszokott, zöldes színébe. - Eddig csak szavakkal dobálóztál, de semmi konkrétumot nem hoztál fel. Szóval? - A gyerek mostanra bevitt már néhány erősebb találatot, érzi a derekát sajogni és az en bloc diszkomfortot, ami a fia túl intenzív ébrenlétével jár, de ő a hibás most is, felidegesítette magát és ez átterjedt a babára.
Ettől függetlenül próbálja tartani magát a képzelt büszkeségével együtt, és kapaszkodni már-már kétségbeesetten abba a reménybe, hogy minden, amit Nate mondott, színtiszta hazugság, és Will sosem bántott egyetlen gyereket sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Ha másra nem, arra jó ez a patthelyzet, hogy teljesen uralma alá vonja a légzését. Számolj, ha úgy könnyebb. Próbálj meg egyenletes ütemben elszámolni százig fejben, ehhez mérd a lélegzetvételed. Nagyon-nagyon sokszor átbeszélték ezt a terapeutájával. A kirohanásai nem egészségesek, nem szociál-kompatibilisek, és ártalmasak az egészségére is, főleg most.
- Ez nem arról szól, miért kellene alátámaszd, hanem eleve az állításod milyenségéről. Tettél egy roppant súlyos kijelentést, és elvárod, hogy csak úgy elhiggyem. A férjem egy mocskos szemétláda, de a pedofília nem szerepelt az eddigi repertoárjában. Vagy nem mondasz igazat, vagy mindenki eltitkolta ezt, vele együtt. És ahogy mondtad, gyereket készülök szülni neki. Nem gondolod, hogy még idejében jogom lenne ellenőrizni ezt az állítást leendő anyaként? - Nate-re nem lehet hatni a tárgyaláson kívül semmi mással, erre a következtetésre jut. Sőt, a tárgyalás sem mindegy, miről szól és hogyan. Egy leendő ügyvédnél rosszabbat nem is kívánhatna, de azzal kell dolgoznia, ami van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

- Hadd döntsem el én, mi és mi nem akad fenn azon a bizonyos rostámon. - Kezdi megint elveszteni a türelmét. Van egy különleges undora minden olyan ember iránt, aki azt hiszi, valami hatalmast mond ilyenkor. Hát vele borzalmas dolgok történtek, rákérdezel, mi? Aztán elkezdenek mellébeszélni, és ha azt mondod, jó, akkor kérsz bizonyítékot, hirtelen ők jól megmondják, hogy nem is fogsz hinni nekik. Szeretné az összes ilyen embert szimplán felpofozni, hogy döntsék végre el, mi a jó doxitrágyát akarnak, vagy fogják be a szájukat végre!
Azonban nem teszi szóvá. Ezekkel az emberekkel türelemjátékot kell űzni, hagyni, hogy a saját csigatempójukban végül döntésre jussanak és aszerint vagy felmutassák azt a szóban forgó bizonyítékot, vagy nem.
Úgy tűnik, Nate hezitál; nem is érti, miért, mikor eddig olyan magabiztosan állította, hogy Will egy szörnyeteg és ő, Adél úgyis elnéz neki mindent. Mi tartja most vissza a sógorát? Végül néhány másodperc látható töprengés után megszületik a döntés, ő pedig bólint, hogy megértette.
Képekre számított, talán valamiféle írásos bizonyítékra, valóban, de a félreérthetetlen emlékszál, ami ökörnyálszerűen lengedez a pálca végén, szinte azonnal szaltózásra készteti a gyomrát. Tudja, mi az, ostoba lenne, ha nem tudná, hogy emlékek. Őszintén? Hirtelen elkezdett rettegni tőle, mit fog látni, és az arca egy árnyalattal sápadtabbá válik.
Megvárja, hogy Nate a kihúzott merengőbe ömlessze az ezüstös fonalat, még azt is látni, ahogy hezitál pár másodpercig, hogy elmerüljön-e az emlékben vagy sem, de végül a konoksága győz: belemerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Ő maga nagyon hamar átlendül az ilyen triviális viselkedésbeli kérdéseken, főleg így, hogy Nate belógatott egy elég súlyos vádat a képbe. Talán el kellene hinnie bemondásra, hogy a férje pedofil? Nem, köszöni, és más véleménye vajmi keveset számít jelen esetben. A saját két szemével akarja látni, mit tett Will, mennyire megalapozottak a vádak, Nate pedig hozzájárul az igazság felfedéséhez.
Nem tudja, mire számított, mikor belemerült a sógora emlékeibe, de minden bizonnyal nem erre. A padlás félhomálya, a tőle nem messze ácsorgó két gyerek és a tinédzser Will látványa különösen nyomasztóvá válik, ahogy telnek a percek és az utasítások egyre bizarrabb alaphangulatot kölcsönöznek a helyzetnek. Megemelkedik a keze, hogy eltakarja a szemét, ahogy a két gyerek mozdul, hogy engedelmeskedjen a nagyobbik parancsának. Nem akarja látni, nem kellene látnia, de egy belső, kaján hang emlékezteti: Te sajtoltad ki ezt Nate-ből, akkor nézd is végig! Ő megmondta, hogy Will egy szörnyeteg, te ragaszkodtál a részletekhez. Végül félúton visszaereszti a jobbját az oldala mellé, de ettől még a tekintete egyre üvegesebbé és elborzadtabbá válik.
Nincsenek véres, trancsírozós részek az emlékben, de a pszichológiai hadviselés, az Estheren túl hosszan ottfelejtett pillantások, a Nate-nek foghegyről odavetett válaszok, a parancsok second-hand-embarrassment jellege mind összekombinálódnak és kezdik kivágni a biztosítékot az agyában. Észre sem veszi, mikor kezdett reszketni a keze.
A kés előkerültével elmosódik a padlás képe, a két, kínosan ácsorgó gyerek sziluettekké válik, Will erélyes hangja pedig egy kútból felbugyborékoló, majd lassan elhalkuló emlékfoszlánnyá fajul.
Remegve kapaszkodik a szekrény szélébe, maga elé meredve, de hang nem jön ki a torkán. A szörnyű az, hogy ugyan nem ért hozzá Will egyik gyerekhez sem, az agya szinte azonnal átkapcsol paranoidba, és elkezdi gyártani az elméleteket: ha ezt megtette, mi van, ha mást is tett? Tudja, hogy egy ideje nem találkozik Will és Esther, sőt amikor a lánnyal néha váltott egy-két szót az iskolában, a sógornője elejtette, hogy épp leválóban van a családról. Hogy miért? Az sosem tudta meg, de Esther szemmel láthatóan megváltozott, miután Will beárulta őt Madlennél. Olyan ostobaságokat pletykáltak a cselédek a Krise-birtokon töltött vendégeskedése alatt, hogy Esther gyermeket vár és meg akar szökni a szerelmével. Magában akkor szánalmat érzett a sógornője iránt, túl ismerős volt a helyzet, és arra is emlékezett, hogy végződött a saját kis kísérlete, de egy szót sem szólt, hogy lebeszélje erről Esthert. Elvégre ezek csak pletykák, ki tudja, mi lehet ebből az igaz és mi a kitaláció, de a lány valóban más lett, összeszedettebb, talán komorabb, céltudatosabb, és alig látta társalogni a saját ikertestvérével. Ő maga többet beszélgetett Nate-tel, mint a fiú családja.
Erőnek erejével kell visszarángassa az elszabadult gondolatait a megfelelő vágányra, vagy itt helyben sikítani kezd, az pedig nagyon messze állna az előnyöstől.
- Madlen tudott erről is? - Hallani, hogy elcsendesedett a hangja, az arca falfehér a döbbenettől. Azzal tisztában van, hogy Willt eltávolították az ikrek közeléből fiatal korában, mert nem fértek meg együtt, de sosem gondolta volna, a legrosszabb rémálmaiban sem, hogy ennyire mélyen gyökerezik a probléma és a trauma. Mert így Nate viselkedése is kezd más színezetet kapni a fejében, és ha lesz ideje elgondolkodni, esélyesen ez is fel fog ötleni benne, hogy Nate kezdeti szavainak honnan ered a cinikus éle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nathaniel
- Nathaniel Krise lakása -

Látni, ahogy többször megpróbál megszólalni, de hang nem jön ki a torkán. Az előbbi röpke mondattal minden hangja elszállt ezek szerint, így Nate vádjai egytől egyig célba találnak és nem mondhatni, hogy nem jogosan. Tényleg védte Willt, és egy része, egy nagyon parányi, makacs része még most is védené, de a hatalmasabbik, szinte a teljes agya most üvöltene megszívesebben, és sírva őrjöngene. Nem tudja visszacsinálni már ezt az egészet, a gyerek napok kérdése és megszületik egy olyan apának, aki régebben gusztustalan módon terrorizálta, bántalmazta, mondjuk ki, molesztálta a saját testvéreit. Képtelen gondolatban lépést tartani mindezzel és feldolgozni a hallottakat és látottakat.
Tesz még egy dőre próbálkozást, hogy utoljára mondjon valamit, de ismét csak nem jön ki hang a torkán, így hát tényleg az marad, amit Nate mondott: megtalálja magától az ajtót, összeszedi magát, és rövidesen hallani a bejárat csukódását mögötte.
Egyvalamin kattog az agya jelenleg a hasában dúló bokszcsata regisztrálása mellett: Esther. Ő a következő állomás, mert... kínozni akarja önmagát? Vagy kötelessége szembenézni a történtekkel? Nem, ennyire nem nemeslelkű. Sokkal inkább a mohó kíváncsiság munkál benne még mindig, a perverz határtalanság, hogy ha beleásott ebbe, látnia kell, hol a gödör alja, akár hányni fog, akár nem. Ennek pedig a sógornője a következő, kulcsfontosságú darabkája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Három nappal később -

Mindent összevetve az interneten látott és olvasott történetekhez képest elmondhatja, hogy királynői körülmények között hozta világra Lucient. Azt leszámítva, hogy borzasztóan fáradt és elcsigázott, mondhatni egész decensen végigcsinálta, főleg, hogy a családok női tagjai buzgón kivették a részüket a figyelme lefoglalásában, és a medimágia fényéveket javít az élményen a mugli variánshoz képest. Tényleg egy kisebbfajta családi esemény kerekedett belőle, de százszorta elviselhetőbb volt az egész így, mint ha egy ispotály fehérre mázolt négy fala között került volna rá sor.
Lucien azzal a pár kis pihével a fején úgy bandzsít ki a pólyából, mint egy konszolidált kis krumpli. Jó, attól milliószor szebb, főleg az édesanyja szemében, aki láthatóan akármilyen mosott rongyként funkcionál, nem akaródzik letennie a kezéből. Főleg, mert Alexa békés, de egyébként logikus mondandójának köszönhetően belement, hogy Willel beszélgessenek most. Ezúttal nem tervezi, hogy kibúvót hagy a férjének és letéteti vele az esküt, hogy soha ne bánthassa sem Lucient, sem bármilyen potenciális jövőbeli gyerekét. Mielőtt Alexa kimenne a szobából, hogy behívja Willt, elmotyog egy "Köszönöm"-öt. Bár zsibbadt, sokkalta összeszedettebbnek érzi magát, mint akinek elkezdett a köd szépen lassan felszállni az agyáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Eldöntötte, hogy amennyire a mentális állapota és az alapvető közérzete engedi, erős és határozott marad. Will szereti úgy húzogatni a szálakat, hogy neki kedvező fordulatok álljanak be a kapcsolatukban, de ezt most nem hagyhatja bekövetkezni.
Alexa nyugodtan rávilágított néhány tényre, mely nem mentesíti a férjét, de tartalmaznak igazságot: amit Will tett, az évekkel ezelőtt történt, azóta pedig három év és jó néhány hónap börtönbüntetést tudhat maga mögött, ugyan más bűnökért (itt már rázta a fejét, de nem vágott közbe), vagy vélt bűnökért, de vezekelt valamennyit. Továbbá, amit már ő is tudott: a férje soha nem kapott tényleges, hathatós segítséget, mindig csak tüzet oltottak körülötte. Nyilván Will hozhatott volna teljesen más döntéseket akkor és ott, sőt kellett volna, de nem lehet teljesen elmenni a körülmények fölött sem. Nem úgy hangzott, mintha a nagynénje mentesíteni akarná Willt bármi alól, de arra joggal világított rá, hogy Luciennek két szülőre van szüksége, továbbá Will igenis várta ennek a gyermeknek az érkezését. A belső vívódásai ezzel nem csitultak el, de talán elkezdett formát ölteni a megoldás.
A belépő Will azonnal magára vonja a figyelmét, a karjában fekvő baba laposakat pislog. Kicsit arrébb mocorog az ágyon, majd a fejével a keletkezett hely felé bök.
- Gyere, ülj le. Látni akarod, nem? - Ezt elmondta Alexának is, hogy eltiltani ugyan nem tudja Willt Lucientől, de semmiképp sem fogja felügyelet nélkül hagyni apát és fiát még jó darabig. Ha Will enged a hívásnak, tényleg átadja neki a kis csomagot: ráncos, pár órás kisbaba, él és egészséges. Sokkal több, mint amit Noah esetében kaptak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Egy pillanatra sem veszíti szem elől Will mozdulatait. Kötve hiszi, hogy bármivel is próbálkozna, hiszen mi oka lenne bántani Lucient? Semmi, de ettől még nem bírja legyűrni a paranoiáját. Mindketten úgy várták ezt a gyereket, úgy akarták, mint egy korty vizet, akár bevallották, akár nem. Will még addig is képes volt elmenni, hogy belengesse a válást, ha terméketlen a házasságuk. Ezek után teljes képtelenségnek tartja jelen pillanatban, hogy kezet emelne a férje a babára, s azt is, hogy ők valaha aláírják a sokat felhozott, és fenyegetési eszközként használt válási papírokat. Lucien voltaképp megpecsételte a közös életüket egyelőre.
A bólintása megerősítést ad a gyerek neve kapcsán. Semmi nem változott e tekintetben, csak a köztük, szülők között feszülő tapintható nézeteltérések kaptak újabb lángokra.
Lehet, hogy az érzelmesség számlájára kellene írja, de elnézve Will és Lucien kettősét, nem tud nem melegséget érezni a látványra. Nincs ott tartózkodás, esetlenkedés, de mintha látni vélné, ahogy Will vonásai kissé meglágyulnak. Talán csak odaképzeli, mert oda akarja. A baba közben hatalmasat ásít, de szinte már teljesen elaludt az apja karjaiban.
- Szakasztott olyan, mint te… amikor összetört arccal mászol haza. - A fáradt, fanyar mosoly váratlanul terül szét az arcán, s noha korántsem old meg semmit a viccelődés, jólesik ilyesmivel kitölteni a csendet, míg Will a gyerek látványával próbál betelni.
- Jár az elismerés, mindkettőnknek. - A férje csapnivaló házastárs, csapnivaló ember. Csak remélheti, hogy nem lesz csapnivaló apa is, de az tény, hogy kitartóan kampányolt a babáért. Talán van remény a javulásra, de innen valahogyan fel kell álljanak először.
- Szeretném, ha végre megtennél valamit, nem nekem, hanem neki. - Egy kicsit előre dőlve kinyúl, hogy megcirógassa a kicsi homlokát, de nem kéri vissza az apjától. Erre folyamatosan emlékezteti magát, hogy az aggályai ellenére most nem veheti vissza Lucient Willtől. És bármennyire undorító, a gyerek jelenleg a legjobb alkualap mindenhez. Willnek éreznie kell a súlyát, a fontosságát, hogy meggyőzhető legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Helyes. A férje olyan intenzíven vizslatja a babát, hogy már-már hódolatnak is beillene a maga, férfinyelvre lefordítható stílusában. Lucien pedig nem zavar sok vizet, olyan békésen alszik, mint amilyen békés egy pár órás csecsemő lehet evés után. Nemsokára úgyis ordítani kezd majd valamiért, erre már felkészítették.
Vesz egy mély levegőt a folytatáshoz.
- Szeretném, ha végre letennéd az esküt. Sőt, kérem, hogy tedd. Most még. - Fenyegetésnek hangzik? Annak fogja venni a másik, legalábbis ő így hiszi. Bőven lehet annak venni ezen a ponton.
- Az első Lucien, mindenek felett. Biztonságban kell tudnom őt mindenkor. Ehhez pedig kell a mágikus ígéreted is, nem csak … hogy az apja légy. Az magától értetődő. - Tehát levonható a konzekvencia, hogy Will mindenképp marad a képben apai minőségében, persze más választása nem is lenne Adélnak, elvégre a szülőknek egyaránt jogaik vannak ebben a történetben, nem csak az anyának.  De nem mindegy, hogy a nejed folyton szemmel tart és gyanakszik rád, közben pedig a családot is ellened uszíthatja, vagy megpróbálhatja, vagy pedig ketten eveztek egy csónakban ebben a szülős sztoriban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megfeszül az állkapcsa, de nem áll neki vitatkozni, mert sem ereje, sem idege nincs hozzá. Számított ellenállásra, de szerencsére ez messze nem olyan rossz, mint az erőszakos üvöltözés és testi megtorlás. És persze, hogy Willnek is vannak feltételei, hát hogyne lennének. Hosszan kifújja a levegőt, aztán a hajába túr és hátrakaparja a természtellenesen szőke fürtöket az arcából. Borzasztóan fiatalnak tűnik a majdnem 21 éve ellenére.
- Mondj, amit akarsz, de letesszük akkor mindketten az esküt. És nem csak Lucienre. Minden. Egyes. Potenciális. Gyerekünkre. Értve. Ha már mindketten ilyen... problémásak vagyunk, ez a minimum. - Mert nem kötekszik ezen, az ő természete is elég messze áll az ideálistól, sőt, ha bárki megtudná, hogy Willnek a kezébe adta Lucient azok után, amit megtudott róla, minden bizonnyal ugyanolyan szörnyetegnek könyvelné el, mint amilyennek a férjét tartaná a közvélemény egy lelepleződés során. Még ő sem biztos benne, lesz-e gyomra Willel maradni ezek után, de egy biztos, a gyerek érdekében nem fog aláírni semmiféle ilyen gennyes papírt, és a nyakát tenné rá, hogy Will sem. Ha meg fogják keseríteni egymás életét, ám legyen.
- És van még egy feltételem. Amíg nem rendezem magamban mindazt ami… napvilágra került, addig nem hagylak magadra Luciennel kettesben. Akár tetszik, akár nem. Kifelé maradunk a boldog család, Almássy grófnőtől végre búcsút veszünk, de a bizalmamat újra kell építenem feléd. Már, ha sikerül. - Igyekszik végig tárgyilagos maradni, és nem belemenni a "mennyire megrázó volt megtudni, milyen mocskot hagytál magad mögött a családoddal kapcsolatban" litániába, mert sejthetően semmit sem érne el vele. Arra is odafigyel, hogy véletlen se használja a "tilos" szó bármilyen variációját, inkább implikálja, hogy Willnek egy ideig nem lesznek csak apa-fia momentumai, ha rajta múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hallhatóan kifújja a bent rekedt levegőt a beleegyezés hallatán. Ettől igazán tartott, hogy ha Will megmakacsolja magát, sokkal nehezebb dolga lesz. Megfenyegethetné masszívan a válással, de az rá nézve is kockázatos- biztos benne, hogy egy elhelyezési perben megkérdőjeleződne az alkalmassága mint egykori zártosztályt megjárt páciens, és már látta gyakorlatban, mennyire hathatósak a Krise-ügyvédek.
- Köszönöm. - Főleg azt, hogy nem kiborulás lett a dolog vége, hanem egyfajta egyezség, még ha kikényszerítette is.
- Én… - Erre mit mondjon? Üresen pillant vissza Willre, sőt, inkább mérhetetlenül fáradtan. - Nem tudom még. Majd eldöntöm. - Egyelőre a könyökeire támaszkodik, illetve az ökleinek nyomja a homlokát, amolyan meditáló-fáradt pozícióban próbál értelmes gondolatokat formálni, sikertelenül. Rémesen fáradt.
- Ne vidd el, jó? - Ott motoszkál a gondolat az elméjében, pedig semmi nem indokolja egyelőre a gyanúját, hogy most Will kisétálna az ajtón a gyerekkel és soha többé nem látja majd őket. Ahogy elnézi a párost, továbbra is csak azt tudja megállapítani, hogy fogalma sincs, hogy fognak ebből kilábalni, meg hogy mennyire abszurd, hogy hirtelen szülők lettek, és ez a hús-vér csecsemő az ő gyerekük. Szükségük lesz időre, hogy magukhoz térjenek az első sokkból és elkezdjen kialakulni a rutinjuk, már ha valaha is sikerül feloldaniuk ezt a házassági válságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már-már azt hitte, nyugta lesz, Will elringatja Lucient, aztán a baba visszakerül hozzá, de muszáj, óh, muszáj folyton belerúgni a feleségedbe, igaz, William? A jeges borzongás kegyetlenül belemar a bensőjébe, úgy kapja fel a fejét Willre meredve, mintha amaz kijelentette volna, hogy elperli a gyereket tőle.
- Azt te csak hiszed. Az engedélyem nélkül nem mész vele sehova. - Az sem érdekli jelen pillanatban, ha ezzel összeugrasztja a két családot, de ha Will tényleg megpróbálja valaha ellopni a gyereket a vonzáskörzetéből és eltűnni vele, holtbiztos, hogy addig nem nyugszik, míg az összes elhallgatott mocskot a nyakába nem varrja és börtönbe küldi egy életre. Ha pedig mindez nem lenne elég, tovább pattogtatja rajta az ostort ez a semmirekellő szörnyeteg. Jelen pillanatban nehéz meglátnia benne, mit is szeret annyira Willben, pedig még most is ott motoszkál benne ez a fertelmes ragaszkodás, tudja.
- Lucien nem egy belterjes tévedés. És ne hidd, hogy a Krise-családban terjengő anomáliák bármi alól feloldoznak téged csak úgy. Ez a gyerek nem olyan, mint a ti Noahtok! Soha nem is lesz olyan! - Remeg a hangja a gyenge indulattól. Ha több ereje lenne, már felpattant volna az ágyból és megpróbálta volna visszavenni a gyerekét, de most csak arra futja, hogy dühösen meredjen a stratégiai pontjáról Will és Lucien párosára. Felháborító maga a gondolat is, hogy a férje a családi torzulásokkal akarja a szőnyeg alá söpörni ezt az egészet, és még a gyereküket is belevonná a mocsokba.
- Tudod, elképesztő vagy. Kint van a szög a zsákból és még mindig úgy ferdítesz, ahogy jólesik, csak tudnám, miért hiszed, hogy ezen a ponton még átmoshatod bárki agyát vele? Alexa néni is tudja, mi történt, a nagyanyád is, könyörgöm, nem voltak emlékeid évekig a történtekről, annyira túllőttél a célon! Ezt nem magyarázod ki azzal, hogy a családodban terjed az elmebaj. Ne próbáld magad áldozatként lefesteni a történetben. És add vissza végre Lucient. - Elege volt ebből, Willből és a játszmázásaiból. Most nem kér belőle, gyógyulni akar, pihenni, a fiával lenni, hozzászokni az anyasághoz, nem pedig Will aljas játszmázásait hallgatni.
- Ha annyira utálod a testvéreid, miért nem tüntetted el őket, míg volt rá alkalmad? Ez itt a kérdés. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- másnap -

Az első éjszakájuk sírós volt; Lucien első blikkre úgy tűnik, három-négy óránként felkel és olyankor torkaszakadtából sír, amíg enni nem kap és/vagy tisztába nem teszik, valamint minden további felmerülő igényét ki nem elégítik. Jázmin mellett most még egy házimanó van váltásban mellette, és persze az egész família rajtra készen vár, hogy segítsen, ha szükséges. Meg mert volna esküdni, hogy a tegnap Madlen arcára kiülő mimika őszinte elégedettséget és büszkeséget sugárzott a dédunokája láttán. Lucien ugyanolyan megilletődve bandzsított valahova Madlen homlokára, mint előtte mindenki másra. Új még neki ez a világ, idő kell, hogy megszokja, és egyelőre tökéletesen elég azzal az emberrel összebarátkoznia, aki kilenc hónapig őrizte a saját testében, illetve a másikkal, aki úgyszint kivette a részét a "megalkotásában".
Amikor reggel előkerült a szobájából, nem mondhatni, hogy kevésbé nézett ki nyúzottnak, mint tegnap. Egy periodikusan élesen felsíró csecsemő mellett nem igazán lehet része pihentető alvásban az embernek, hiszen az első ilyenkor a baba, és még nem akarja kiadni a gyeplőt teljesen a kezéből a gondozás tekintetében. A fél éjszakája arra ment el, hogy az alvó gyerekét bámulja újra és újra visszatérve hozzá az alvás helyett, most pedig emiatt ritka meggyötört egy látványt nyújt az arca.
Reggeli után átadta Madlennek Lucient, míg Willel és Alexával átvonultak a könyvtárba. Az egész procedúra viszonylag gyors, fájdalommentes, mondhatni steril érzésű volt. Ugyan Will szemébe nézett végig, míg Alexa pálcája mentén az aranyfonál a húsukba ívódott, és kimondták az esküt fejenként, de nem érzett különösebben semmit, maximum azt, hogy fáradt, és szeretne leülni végre, visszakapni Lucient a karjaiba. A végén visszamentek a nappaliba, és miután megköszönték Alexa segítségét, és biztosította róla mind Madlent, mind Alexát, hogy magukra hagyhatják őket, becsukódott a két nő mögött az ajtó.
Egy darabig csak a nyüffögő kisbaba hangját hallani; a kisfiú kezei ide-oda járnak, mintha mindent próbálna megfogdosni, pedig erről egyelőre szó sincs. Azért majd később ráérnek aggódni.
- Át akarod venni? - Az ember azt hinné, kezd megenyhülni, ez azonban csak jutalmazás. Nagyon nehezen vette rá Willt az esküre, és most mint valami kutyát, meg kell jutalmazza, másként hosszútávon akkor fog belé marni, amikor nem számít rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- másnap -

Nos, ha nem, hát nem, Lucien teljesen jól elfér a karjaiban, és mi tagadás, látni az arcán valahányszor a gyerekre téved a tekintete, hogy egy pillanatra teljesen elvész az alakuló kis arcban, akár ébren van, akár alszik. Mint akit telepumpáltak boldogsággal és... egy adag egészségtelen kialakuló obszessióval.
- Hm? - Nehezen, de elszakad a babától, hogy újból Willre koncentrálhasson. Megenged egy perc csendet magának, mielőtt válaszolna. - Ezt a hetet még szeretném itt tölteni. Madlennek illő megköszönnöm a segítséget, azután pedig... igen, hazamegyünk. Viszont lenne itt valami, amit jó lenne megbeszélnünk. - Egy újabb napirendi pont a véget nem érő harci listájukon. Beszéd közben megcirógatja Lucien pihés kis fejét szeretetteljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még mindig Luciennel babrál, legszívesebben magához szorítaná, ha már elég erős és nagy lenne, hogy tudja, nem okoz kárt ezzel a fiában, de jelenleg olyan kis törékeny és aprócska, hogy még a szélfúvástól is szeretné távol tartani.
- Egy ideig jó lenne, ha külön laknánk. Pár hétig legalább. - Az orra, a gyerek orra az övé, erről teljességgel meg van győződve. Willből azonban többet vél felfedezni Lucienben, vagy inkább beleképzelni, mert egy egynapos babának még alig van bármiféle vonása.
Végül felpillant Willre teljes komolysággal az arcán.
- Vagy másképp mondva: egy darabig szeretném, ha külön élnél tőlünk. - Csak, hogy tisztázza, nem ő akar kiköltözni, hanem Willt szeretné telken kívül látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sejtette, hogy nem fog az üzenet olyan hamar átmenni Will szűrőin, mint egy átlagember esetében. A baba közben a világ legnagyobb nyugalmával alszik a pólya mélyén.
- Egy szóval sem tiltottalak el, de az nem működik, hogy úgy tegyünk, mintha minden rendben lenne. Hagynod kell némi időt, hogy kezdjek ezzel az egész katasztrófával valamit, Will. És Luciennek nem tesz jót, ha folyton változik a környezete, míg ilyen kicsi, ezért mondtam, hogy hagyj pár hetet, hogy rendezzem magamban a dolgokat. Együtt neveljük így is, de nem fogok veled egy fedél alatt maradni még egy ideig, akár helyesled, akár nem. Luciennek természetesen az életében maradsz, de továbbra is ott leszek még jó darabig melletted, ha vele foglalkozol, és mindez teljesen érthető a történtek fényében. Erről még csak vitát sem akarok nyitni. - Ő is próbálja megőrizni a higgadtságát és érveket felhozni, miért Willnek kellene most engednie. Arra számít, hogy mindez megint csak elmegy a férje füle mellett, akár egy gyorsvonat. Meg sem lepődne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ezúttal süket fülekre találnak a manipulatív szavak. Megpróbálhatják szőnyeg alá seperni ezt a hatalmas elefántot, és őszintén megkérdezte magát az elmúlt napokban, képes volna-e erre. A válasz az volt: nem. Sőt, mikor egymaga feküdt az ágyán Joannánál, és volt ideje megpróbálni megrágni ezt az egészet, kegyetlenül belesuttogott egy őrültség a fülébe. Lehet, nem is olyan őrültség, hallva hogyan akar Will úgy tenni, mintha még ő volna az áldozat. Egyelőre félreteszi az elhangzottakat, hogy másvalamit szegezzen a férjének.
- Mondd csak... szerelmes vagy Estherbe? Vagy voltál?- A hangja halk, de határozott, az arckifejezése pedig gyanakvó, ahogy Will felé fordul gyerekestől-mindenestől. Látni akarja az arcát, mikor válaszol. Teljes képtelenségnek akarja hinni, de akkor miért... tette, amit tett? Neki eszébe nem jutott volna ugyanez Dominik kapcsán, pesig szintén utálja a bátyját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Összeszűkül a szeme, ha lehet, még jobban, mint eddig. Olyan, mintha Will felfortyant volna a puszta gondolatra, hogy vérfertőzéssel vádolja, mert erről szó sincs... vagy játszadozik, hogy kibújjon a válasz alól? Képtelen megmondani, arra viszont korántsem képtelen, hogy válaszoljon a helyrepakolós feleletre.
- Elfelejted, hogy ha egy ujjal hozzám érsz, repülsz innen. - Higgadt, nem engedi ki a kezdődő remegést. Ha most Will meglátja rajta a megingás szikráját, tovább fogja ütni a vasat. Hagyja egy kicsit megülni a csendet közöttük, de épp csak egy picit.
- Nem tudom, mi jár a fejedben... - Elgondolkodóan cirógatja meg Lucien pelyhes kis fejét. A baba nyugodtan szuszog a pólya mélyén, nincs más gondja, mint hogy kikerült az anyaméh luxusából és ez az új világ olyan szörnyű kényelmetlenségeket okoz neki, mint az alvás, evés, és a pelenka telerakása. - ... de jegyezd meg: ha valaha kiderül, hogy a hátam mögött a húgoddal kavarsz, nem látod többé Lucient. Van egy határ, amit nem lépsz át. Megegyeztünk? - Csak, hogy visszadobja a fenyegetés-labdát.
- A házzal kapcsolatban pedig, ha nem vagy hajlandó időt és teret adni nekem, akkor néhány hétig Médinél fogok lakni Luciennel. Ez persze nem akadályoz téged sok mindenben, legfeljebb nem leszel ott a pelenkacserénél, vagy az etetésénél, de bármikor eljöhetsz időt tölteni vele. - Ha valaha visszapörgetik ezeket az emlékeket, véletlenül sem sütheti rá senki a "nem együttműködő" jelzőt. Látszik az arcán, hogy nem fog visszahátrálni, fenyegetésre sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érzi, milyen vékony kötelen egyensúlyoznak jelenleg mind a házasságukban, mind az érzékeny téma kapcsán, de nem tervez meghátrálni. Hogy aztán ismét fejet hajtson és elnézze Will legújabb túlkapását, és megint csak visszatérjenek a régi kerékvágásba? Ki van zárva.
Kicsit elnyílik a szája, majdnem rávágja "Nem végleges, csak adj időt. Nem örökre kérem.", de aztán rá kell jönnie, hogy ez további táptalajt adhatna Willnek, hogy javára fordítsa a beszélgetést, az pedig jelen helyzetben nem segítene a végkifejleten. Nem bízik benne, azok után, amit megtudott, egyelőre nem tud őszintén bízni a férjében a gyerekük tekintetében. Az aljas kis démon ott ül a vállán és suttog: mi van, ha egyszer Luciennel is az történik, mint Nathaniellel? Vagy... - és ettől rándul egyet a gyomra az undortól - ... mint Estherrel?. Nem, nem akar ilyen képeket maga elé vetíteni most. Megrázza a fejét, hogy elhessegessen mindent.
Tényleg, akart még valamit? Maga elé mered egy másodpercre, aztán megrázza a fejét. A gondosan hullámos, természetellenesen szőke tincsei engedelmesen inganak a fejmozgását követve.
- Csak gyere vissza holnap délelőtt, és utána is. Lucienhez. - Mert attól, hogy nem bízik Willben, táplálnia kell a jó anya és feleség ábrándját, aki akarja a családjuk egyben maradását, még ha ezen a ponton egyáltalán nem is biztos benne, ez hogyan kivitelezhető.
Ezt leszámítva nem hadakozik tovább Willel, helyette, ha nincs egymásnak több mondandójuk és Will nem akar Luciennel foglalkozni most, nemsokára elválnak egymástól és mindenki visszatér a maga lakrészébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Karácsonykor, a szűk családi ünneplés után | Anglia, Krise-birtok -

- Teljesen lemerültem. - Szavaihoz hűen szó szerint ráterül a hatalmas-kényelmes ágyukra már-már laposakat pislogva. Willre bízta Lucient nagyjából egész este, ennek pedig két oka is volt: az egyik, hogy a szűk Krise családi körben nem árt elhinteni, hogy van esély a békére és ugyan kitudódott az ocsmány családi titok, még akár idővel javulhatnak a dolgok. Ezzel pedig automatikusan következett a második ok: megmutatni a fontos családtagoknak, hogy Will rátermett apa, képes a fiáról gondoskodni. Mondjuk úgy, hogy egy nagyon pici része Madlen kedvére akart tenni, hogy továbbra is zavartalanul élvezhessék a nagymama protekcióját, ehhez pedig nem árt magától kedves és hasznos gesztusokkal előállnia. Persze az volt a hangsúlyosabb indoka a gyeplő meglazítása mellett, hogy a Krise-birtokon, noha Will még mindig élvezi a családi hátszelet, Lucien miatt elsősorban a gyerek és az ő védelmére kelnének, ha a férje bármivel próbálkozna. Azonban a két hónap alatt, mióta Lucient világra hozta, Will nem tett semmilyen félreérthető gesztust, amivel kiprovokálná a seregek haragját önmaga ellen, igaz, Adél nem is hagyja felügyelet nélkül Luciennel.
A csöpp baba álmos ásítást mutat be szokás szerint rendíthetetlenül fészkelődve az épp aktuális szülője karjában, tehát ezúttal Will ölelésében. Kicsit nyűgös, nyilvánvalóan fáradt és nem sok kell, hogy ismét elaludjon jó három-négy órára egy kiadós evés után. Willre bízta az ilyen apróságokat, mint a büfiztetés. Innen, a lepedőről felpislogva még mindig egészen elbűvölő látvány a nálánál magasabb férje és a karján olyan aprónak tetsző fia kettőse. Az új keletű háborúskodásuk ellenére van, akinek nehéz ellenállni látvány szintjén.
- Tényleg igaz, hogy jól áll a férfiak kezében a gyerek. - Annak ellenére, hogy általában hullafáradt és kevés energiája marad saját magára, mióta édesanya, ma kifejezetten üdítő változás, hogy két házimanó segíségével végre nem érzi magát felmosórongynak és kicsit pihentetheti a szemét a számára kedves kettősön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nem gondolta volna, hogy ennyire gördülékenyen zajlik majd az este, és hogy teljesen őszinte legyen, nem is bánta, hogy Madlennel és James-szel költötték el az ünnepi vacsorát ahelyett, hogy enyhe kínosságba gubóztak volna odahaza, vagy ki tudja, hogy alakult volna a Szentestéjük, ha hárman vannak. Pontosabban ő tudja, mi az ő menetrendje: Lucien ébrenlétéhez igazodva etet és gondoskodik a gyerekükről, Willel pedig többnyire tojáshéjon járnak, mióta kibuktak a szennyes részletek.
Most azonban meglepően puha és könnyebb a légkör, talán főleg az érezhető, családi siker miatt, talán azért, mert kiszakadtak a megszokott környezetükből.
- Vagy úgy? Mesélj, hány öreglány zsongott körbe, hogy megdicsérjenek? - Azok a vén csoroszlyák a piacról és környékéről, meg a térről őt is mindig megnézik maguknak, mikor Luciennel elsétálnak előttük, de az eddigi susmorgás és rosszallás helyett láthatóan lelkesek és helyeslőek a pillantások. Mintha bármi közük lenne a fiatal pár életének alakulásához, de hát ez a vidék sajátossága: mindenki beleártja magát más dolgába és önkényesen formált jogot érez arra, hogy véleményt formáljon mások magánéletéről.
Elpillant az emlegetett párna felé, aztán a hátára gördül és felül, viszonylag könnyen, még ki is nyújtózkodik, hogy magához térjen a jóleső punnyadásból.
- Nem kell ott aludnod, elég nagy az ágy kettőnknek. Ha azt akartam volna, hogy külön legyünk, kértem volna még egy szobát. - Ezt szeretné tisztázni a miheztartás végett. Haragszik Willre? Igen. Megbotránkozott és elszörnyedt a tettén? Minden bizonnyal. Még mindig függőn akarja? Sajnos vagy nem sajnos, de igen.
- Persze, ha te akarsz külön pihenni...? - Szándékosan hagyja nyitva a mondandóját, hogy Will kezébe adja a döntést, de közben le sem veszi a szemét a halkan cuppogó babáról, akit lassan elnyom az álom az apja karjában, de a csöpp ökle még megragadja utolsó lendületével a takaró egyik ráncát.