Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hol lehet már?
Szofi unottan rugdosta az asztal lábát, miközben taxik és hatalmas buszok húztak el mellette az ablak túloldalán. Az órájára pillantott, ami szerint a másik lánynak már legalább negyed órája meg kellett volna érkeznie kettejük találkahelyére és most teljesen amatőrnek érezte a helyzetét.
Bár mindenkinek azt hazudta, hogy semmi kapcsolata sincsen az apjával, a saját bőrét mentette. Hiszen az apja kapcsolatai révén jutott el Daihoz és a családjához, akikhez ezúttal már nem csak a kötelező családi látogatás kötötte, sokkal inkább a feltétlen bizalom és a hűség. Hitt a párosukban és tudta, hogy soha senki másért nem hozna akkora áldozatokat, mint az ő különbejáratú Clyde-jáért.
A szőke a füle mögé tűrt egy hajtincset és közben azon elmélkedett, amit a legutóbb az édesanyja mondott, hogy nincsen biztonságban a fiú mellett. Szerette őt, ezt tudta, de azt nem tudhatta, hogy jelenleg nincsen senki sem a közelében, aki nagyobb figyelmet szentelne neki, és aki jobban odafigyelne az étkezésére, mint a fiú. Szofi kicsit kezdett is aggódni, hogy túlzásba viszi, átesik a ló túloldalára és nem fog tudni gátat szabni a helyzetnek. Félt, hogy ismét beleesik abba a hibába, amibe pár évvel ezelőtt és sejtette, hogy az anyja akkor hazacitálná. Dainak pedig nem lenne hasznára egy csontváz, nem igaz?
A sarkon feltűnt egy szőke üstök, ami nagyon hasonlított a Dai apja által adott leíráshoz. A lány a szájához emelte a kávéscsészét és kiitta az utolsó kortyot. Remélte, hogy a lány nem annyira kezdő, mint amennyire ő gondolja és leül majd mellé, mielőtt még bárki kiszúrja őket.
Amennyiben a másik belépett és ez megtörtént Szofi a gyűrűjét kezdte forgatni az ujján.
- Késtél. –jegyezte meg hidegen, majd tekintete az ablakon kívülre korlátozódott. - A pontosság nálunk elengedhetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szofi kifejezetten türelmes volt, ezt már egészen korán megtanulta, amikor a tánctanára újra és újra elismételtette vele ugyanazt az egy gyakorlatot. Mert tökéleteset akartak faragni belőle és már majdnem sikerült is nekik, amikor végül robbant a bomba, a lány pedig a klinikán kötött ki. Az anyja tajtékzott, szerette volna felgyújtani az egész stúdiót és az apját hibáztatta mindenért. Szofi a mai napig úgy érezte, hogy az anyja ezért akarja távol tartani őt az apjától. Mert lebukott. Nem tudta elég jól leplezni, hogy baj van.
A szőke végre berontott, a lány pedig közölte vele a tényeket. Elvégre az ő küldetése maga volt a profizmus. Tudta, hogy nem hibázhat, mert akkor vagy Dai, vagy pedig az apja lekapják a fejét a helyéről. Nem volt egyszerű az élete két irányításmániás férfi mellett, azonban Szofi elég talpraesett volt hozzá, hogy ellavírozzon közöttük.
- Ez nem túl előnyös jellemvonás, remélem tudod. –szúrta oda mintegy mellékesen és ajkaira halvány, gúnyos mosoly csúszott. - Szofi vagyok! –mutatkozott be végül némi habozás után a lánynak és végre felé fordult.
Nem irigyelte a másikat, hiszen láthatólag és hallhatólag beledobták a mélyvízbe. Fogalma sem volt róla, Keith miért éppen őt küldte és miért nem tudta a saját dolgait önállóan, mint egy nagyfiú elintézni. Szofi gyűlölte az angliai kapcsolatát, kezdve a nőtől, aki a szálakat mozgatta, át az öccsén, akinél tenyérbe mászóbb férfiegyedet pillanatnyilag nem ismert és most itt volt a lány.
Próbált pozitívan hozzáállni a helyzethez ezért, hogy lehiggadjon elkezdte az ujjai között forgatnia  bontatlan cukros zacsit, amit minden egyes cukrászdában a csészéje mellé helyeztek, pedig ő direkt kiemelte, hogy édesítőt szeretne.
- Egy találkát kell lefixálnunk. Nem tudom, csináltál már ilyet? Voltál már terepen? –mérte végig elgondolkozva a lányt. - Már csak, hogy tudod-e mire számíthatsz. Nem lesz sétagalopp, ezek itt nem cseverészni akarnak majd. Miért téged küldött Keith? Csak mert egy férfivel sokkal egyszerűbb helyt állni. Valamiért ezek azt hiszik, mi nők képtelenek vagyunk önálló döntéseket hozni és nem nézik ki belőlünk, hogy meg tudjuk védeni magunkat. –cinkos mosoly jelent meg a szája sarkában, ahogy a lányra nézett. - Mit tudsz a mi kötelékünkről? A mi csapatunkról?
A lány természetesen Daira és magára gondolt. Érdekelte, hogy vajon Keith mennyit osztott meg a szőkével, mert gyanította, hogy volt néhány kedves megjegyzése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szofi elgondolkozva méregette Gwent és arra jutott, nem akarja neki megemlíteni, hogy egyáltalán nem ért egyet a másik elveivel. Személy szerint gyűlölte, ha valaki képtelen pontosan megjelenni valahol és az anyja, az apja, na meg Dai szülei is mindig azt sulykolták belé, hogy a pontosság egy nő fő erénye. Persze, létezik elegáns késés, de nem akkor, amikor üzletről van szó, mert azok a problémák nem fogják megoldani saját magukat.
Halvány mosoly kíséretében emelte a szájához a csészéjét, hogy megigya az utolsó kortyokat is és érdeklődve várta, amíg a lány beszámol róla, került-e már azelőtt hasonló helyzetbe. Úgy tűnt a szőke számára, hogy a másik lány első találkozása az angolok „barátaival” nem alakult a legjobban. Ez persze felkeltette az érdeklődését.
- Keith odadobott a nagykutyáknak? –vonta fel a szemöldökét kissé hűvösen. - Nem lep meg, hajlamos másokat feláldozni, csak hogy mentse a bőrét.
Volt már pár alkalom, amikor találkozott az Averay fiúval, bár ő személy szerint jobban preferálta a nővérét. Mégiscsak mindketten nők voltak és sokkal könnyebben megtalálták a közös hangot. Persze az sem volt elhanyagolható tény, hogy sokkal inkább biztonságban érezte magát mellette, mint az öcsike mellett, főleg miután Keith egyszer őt magát is odalökte Magnusnak. Dai éppen nem ért rá… Dai ilyenkor sohasem ért rá.
A „kiscsaj” jelzőre a lány felvonta a szemöldökét. Nem szerette, ha degradálják, pláne épp most, mikor végre sikerült kilábalnia a klinikáról és az anyja szorításából, valamint az sem volt elhanyagolható tény, hogy a saját apja és Dai egyedül eleresztették Londonba. Mindenki túlságosan aggódott érte, de mindaz, amit az utóbbi időben végigcsinált túl kemény volt ahhoz, hogy bárki túlélje. Talán az angol többnek tartotta magát őnála, mégsem hitte volna, hogy ennek hangot mer adni.
- Az apámat érdekelni fogja Keith… megnyilvánulása.
Nem tervezett ennél többet hozzátenni a témához, csak remélte, hogy az árnyalatnyit fenyegető hangsúly majd felkelti a vele szemben helyet foglaló szőke érdeklődését és talán ráébred, hogy épp most indította el a dominókat. Sem ő, sem az apja, sem pedig Dai szülei nem voltak olyan elnézőek, mint azt ezek itt mind hitték. Ezért is szeretett Katherine-nel tárgyalni, ami ugyanakkor sokkal veszélyesebb is volt, hiszen minden szavát meg kellett válogatnia. Neki nehezen ment, a vámpír nőnek már sokkal könnyebben.
Felsóhajtott mielőtt válaszolt volna.
- Katherine az agy, Keith pedig a kéz, ami néha eléggé mellé nyúl. Ezért vagy te, hogy helyre hozd a dolgokat. –villantott egy barátságosnak szánt mosoly a szőkére. - Többek között egyébként a mi viszonyunkról is kellene beszélni. Az apám nem igazán örül neki, hogy a legutóbb Keith elbaltázott egy átadást. Annak meg még kevésbé, hogy közben engem majdnem… veszélybe sodort. –tette hozzá az utolsó két szót jóval halkabban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szünet magával vonzotta, hogy az anyja végre eresztett a pórázon és már nem akarta kartávolságon belül tartani. Ellentétben az apjával, de ez már egy másik történet. Végre hazautazhatott és újra engedték táncolni –miután az orvosai biztosították az anyját, hogy nem fog visszaesni és még csak az sem valószínű, hogy spontán elájulna egy próba alkalmával. Tehát ismét itthon volt és érezte, hogy él.
Ebben a pillanatban kevésbé, tekintetbe véve, hogy körülbelül tizenkét órája volt talpon –és színpadon– és táncolt. Haját húzta már a szoros konty, a dressz idegesítette és a balettcipőtől minden áron meg szeretett volna szabadulni, de hősiesen kihúzta magát és újra meg újra végigcsinálta a koreográfiát. Amikor végre szünetet kapott a színpad szélén állt egy pillanatig, keze a csípőjén és vennie kellett néhány mély levegőt.
Valószínűleg kissé kiesett a gyakorlatból. Egy röpke pillanatig habozott, mielőtt lejött volna és a székekre hajított vizesüvegéért nyúlt volna. Nem ült le; tizenkét óra ide, vagy oda, neki a tánc volt az élete és nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy ellustuljon, ehhez túlzottan maximalista volt.
Az apja ezúttal nem küldte utána Wardot, hogy őrizze minden egyes lépését, elvégre Oroszországban volt, teljes biztonságban az ő keze alatt, mégis miféle rossz dolog történhetett volna vele? A karjain lévő foltok már meggyógyultak, ennek ellenére, mikor ledobta az innivalóját belebújt egy fekete pulóverbe és lehúzta az ujját. Beidegződés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szofi leült az egyik székre a lányok mellé és átvetette egyik lábát a másikon. Volt még legalább öt perce szusszanni egyet, mielőtt ismét visszatáncolhat a színpadra, hogy aztán újabb néhány órán át kínozza a lábaimat és még élvezze is. Kicsit olyan ez az egész, mint a függőség. Ez vezetett el a betegségéhez is az orvosok szerint, de ők nem érthetik. Fogalmuk sincsen, milyen az, amikor felteszed az életed valamire, amit ráadásul még szívesen is csinálsz.
Ennek ellenére meggyőzték a szőke anyját, hogy a körülmények –az apja, a tánc, a színház, a bentlakásos iskola– mind az ő egyetlen kicsi lánya ellen vannak és éppen itt lenne az ideje, hogy maga mellé vegye, eltiltsa az amúgy szökésben lévő apjától –mert hogy olyan gyakran találkozgatnak… – és mindentől, ami fontos neki. Valószínűleg a szőke ezért nem kedvelte egyik terapeutáját sem.
Jeleztek, hogy ideje lenne visszahúznia a hátsó felét a színpadra, ő pedig felsóhajtott és anélkül lökte ki magát a sorok közül, hogy szétnézett volna; elvégre ez nem ez zebra! Ennek eredményeképpen a befelé suhogó gyakorlatilag magával rántotta a törékeny kis szöszit is.
- Ezt nem hiszem el! –szisszent fel és óvatosan ránehezkedett a bal bokájára, ami most valamilyen érthetetlen okból kifolyólag –talán mert az előbb maga alá csavarodott– nem annyira akart megfelelően funkcionálni. Felpillantott a férfire és még azelőtt, hogy közölte volna, hatalmas rajongója emlékeztette magát, hogy már a színpadon kellene lennie. - Itt mások is közlekednek, tudom, hihetetlen. –vetette oda és visszacsüccsent a székbe, ahonnan indulni tervezett.
Nyilvánvaló volt, hogy következő tíz percben nem nagyon fog sehová sem menni, nem hogy táncolni. Felhúzta a lábát és óvatosan megnyomkodta a bokáját. Irigyelte a színészeket, nekik nem kellett megfeszített tempóban tizenpár órákat letáncolniuk és bár más körülmények között egyáltalán nem haragudott volna a férfire, most fáradt volt, nyűgös és szeretett volna már hazamenni és letusolni végre. Rettentően rossz kombináció. Azért összeszedte magát és valamivel barátságosabb hangnemet igyekezett megütni.
- Sajnálom, rosszul indítottam. –ismerte el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A szőke első felindulásból talán hevesebben reagált, mint illett volna. Jó, talán mondhatjuk, hogy kifejezetten hisztis volt, de mentségére szóljon a hullafáradtság legutolsó lépcsőfokán egyensúlyozott éppen. A férfinek valahol mélyen meg kellett értenie a lányt, elvégre pontosan tudnia kellett milyenek is azok az érzékeny, hisztériás művészlelkek.
Ennek ellenére Szofia visszafogta magát és inkább magába fojtotta a kitörni készülő szitkok áradatát. Kifejezetten kulturáltan viselkedett és még valahol a lelke mélyén ő maga is meglepődött rajta, hogy mennyi önuralma van.
Szóval csak összeszorította a fogait és lehuppant, hogy megnézze, a bokájának vajon mennyire van elege az egész napos kiképzésből. Nos, szerettek volna már ők is hazamenni. Hónapokig könyörgött az anyjának, hogy eljöhessen és ismét táncolhasson, most pedig, hogy végre itt volt már emlékezett, miért is érezte néha szenvedésnek a napokat.
- Persze, túlélő vagyok. –mosolyodott el halványan és összekaparta magát, majd a férfi felé nyújtotta a kezét és függetlenül attól, hogy az elfogadta, vagy sem, bemutatkozott. - Szofia Chenkova!
Mert ő nagyon jól nevelt lány, az anyukája tanította, meg minden. Bármennyire is nem ez jött le első körben a férfi számára. Ha ismerte volna a szöszit, értékelte volna, hogy ilyen szépen béke jobbot nyújtott, meg minden.
Hosszú ideje most először folytatott hosszabb csevejt oroszul, mármint az apján kívül bárki mással, ennek ellenére a szavak mindenféle nehézség nélkül jöttek. Bármennyire is küzdött az anyja, hogy távol tartsa ettől a helytől.
- Igen, balerina vagyok, de gondolom ez egyértelmű. –pillantott le a ruhájára, épp amikor az ajtó csapódott és a nő vészesen gyors tempóban közelítette meg a férfit. - Azt hiszem, megjött a felügyelőtisztje. –nevetett fel halkan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte teljesen sötét volt a hotel harmadik emeleti 321-es számú szobájában. A sötétítőket még akkor elhúzta, amikor megérkezett, most pedig –a történtek után– csak ült az ágyában, szorosan maga köré fűzte a takarót és egy bögre forró tea köré kulcsolta az ujjait.
A szíve mintha megszűnt volna dobogni, fájdalmas súlyként húzta le a mellkasát és nehezére esett minden egyes levegővétel. Újra és újra elfogta a hányinger, ő pedig próbált mély levegőket venni, mintha az bármit is változtatna a helyzeten. A fizikai fájdalom jelentéktelen volt ahhoz képest, amit odabent érzett. Mintha egy része örökre elveszett volna –bizonyára így is volt.
Az ajtót bűvölte mereven és szíve szerint sikítva könyörgött volna, hogy Dai érkezzen meg végre, ölelje magához és nyugtassa meg, hogy minden rendbe fog jönni, még akkor is, ha fogalma sincsen róla, mi a probléma. Gyermekkoruk óta a fiú volt az ő védelmezője és bár az utóbbi időben kissé elsodródtak egymás mellől, ez nem jelentette azt, hogy Szofinak kevesebbet jelentene a japán, sőt. Borzasztóan hiányzott neki az utóbbi időszakban és nem csak azért, hogy összekaparja. Ő volt az egyetlen férfi az életében, akiben képes volt feltétel nélkül megbízni, aki még sohasem akarta bántani, vagy elhagyni őt. Bizonyára túl sem élte volna.
Amikor meghallotta a kopogást óvatosan félretette a bögréjét, kievickélt az ágyból és lassan nyitott csak ajtót. A lábai nem akartak engedelmeskedni, majdnem összecsuklott, szinte csak az ajtógomb tartotta meg, ahogyan kinyitotta azt.
- Szia –hangja rekedten csengett, ahogy meglátta Dait, pedig szeretett volna a nyakába ugrani és örökre ott is maradni.
A szőke pontosan tudta, mennyire borzalmasak festhet. Alig aludt, hatalmas karikák éktelenkedtek a szeme alatt, a tekintete pedig űzött volt. Lefogyott, feltűnően sokat és a rémálmok egy pillanatnyi nyugtot sem hagytak neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az elmúlt napok szinte elválaszthatatlanul összefonódtak a lány gondolataiban, mintha még csak tegnap este ismerték volna meg egymást és már itt voltak Olaszországban, elzárva mindentől és mindenkitől. Szofinak most éppen erre a távolságra volt szüksége, hogy egy kicsit rendbe rázhassa az életét.
Az érkezésük zökkenőmentes volt és boldogabb nem is lehetett volna, amikor meglátta a szobájukat, valamint a városra nyíló kilátást. A szíve hosszú idő után végre újra cseppnyi megkönnyebbüléssel verdesett és egy röpke másodperc erejéig ő maga is elhitte, hogy megengedheti azt a boldogságot, amit két hónappal ezelőtt elveszített.
Úgy húzta feljebb magán a takarót, hogy közben nem nyitotta ki a szemét és lassan a másik oldalára fordult. Szőke hullámai az arcába hullottak, ő pedig még annyit sem mert megtenni, hogy félreseperje. Aggódott, hogyha kimerészkedik az álmok birodalmából, akkor az a törékenyen felépített boldogság kicsúszik az ujjai közül és ő ismét Angliában találja magát, teljesen egyedül és összezavarodva.
Érzékelte, hogy Vince nincsen mellette és a kíváncsisága erősebbnek bizonyult a félelménél, így végül eltűrte a tincseit és kilesett a szempillái mögül. A férfi tőle nem messze ült a fotelben, Szofit pedig mosolyra kényszerítette a látvány, ahogyan teljes nyugalomban, egy pohárral a kezében figyelte őt-
Hiányzott már neki az érzés, hogy valaki számára ő legyen az első és a legfontosabb. Az utóbbi hónapok rengeteg energiát kivettek belőle, többet adott magából, mint amennyit bárki is el tudott volna képzelni, de erről egyelőre hallgatott. Nem érezte úgy, hogy a kapcsolatuk készen áll erre a beszélgetésre. Vagy, hogy ő maga eléggé erős hozzá.
- Mióta figyelsz?
Halkan tette fel a kérdést, de a görbület nem akart eltűnni. A takaróval kezdett játszani, elrejtette az arcát, hogy a férfi ne láthassa mennyire zavarba sikerült hoznia, csak a kékségei pásztázták rendíthetetlenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A lány hosszú ideje először érzi magát igazán kipihentnek. A rémálmok szinte a barátjává váltak az utóbbi időben, ő pedig kezdte mindezt természetesnek venni, mintha nem lenne abban semmi meglepő, vagy esetleg különleges, hogy az éjszaka közepén zihálva ébred és mázsás súly nehezedik a mellkasára. Mára mindez már rendszeressé vált, de amikor Vincénél töltötte az éjszakát messzire elkerülték, ő pedig végre hinni kezdte, hogy még jóra fordulhatnak a dolgai.
Most, ahogy ott feküdt abban a hihetetlenül kényelmes ágyban, körbevéve a rengeteg paplannal és a kellemes szicíliai levegő befurakodott az ablakon Szofi újra érezte, hogy él és igenis megérdemli a boldogságot olyasvalaki oldalán, aki képes őt boldoggá tenni. Bár nem mondta el konkrétan Vincének, hogy miből is állnak a problémái, mintha a férfi ösztönösen érezte volna, hogy a legjobb megoldás, ha egy kicsit elmenekülnek kettesben. Nyilvánvalóan ő is ugyanígy érzett a menyasszonya miatt, de a szöszi képtelen volt rákérdezni. Félt a választól, hogy esetleg olyasmit hallana, ami ismét sebeket ejt a lelkén. Képtelen lett volna elviselni.
- Ennyire nem vagyok érdekes –csóválta meg bizonytalanul a fejét és végre valahára előbújt a takarófedezék mögül.
Félretolta az ágyneműt és az éjjeliszekrényen hagyott selyem köntöséért nyúlt, hogy belebújjon és Vince mellé telepedjen a karfára. Szeretett a közelében lenni, a vonzáskörzetében mozogni, mintha ő lenne a bolygó, ami körül keringve végre megtalálhatta a helyét a világban. A férfi szinte mindenért kárpótolta őt, amit az utóbbi időszakban elveszített és, bár fogalma sem lehetett róla, ő volt az egyetlen, aki a felszínen tarthatta a lányt.
Szofi a lábait Vince ölében pihentette és az üvegért nyúlt, hogy magának is töltsön egy pohárral. Olaszországban lennének, nemde? Itt egyáltalán nem számít meglepőnek, vagy éppenséggel elfogadhatatlannak, ha valaki korán reggel iszik. Amúgy is, már régen elmúlt tíz óra… hivatalosan már nincs is reggel.
- Miről írtál?
Szabad karját átfonta a férfi nyaka körül és lecsúszott a fotel karjáról, így már Vince ölében foglalt helyet, buksiját pedig a mellkasára hajtotta. Jelen pillanatban ennél tökéletesebb pozíciót el sem tudott volna képzelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Most így jó, megnyugtató. Bármennyire is igyekszik eltitkolni maga elől, éppenséggel azt csinálja, amiről tudja, hogy hasztalan: menekül a problémák elől. Bár ez a kis kiruccanás tulajdonképpen csak és kizárólag kikapcsolódás, mindketten maguk mögött hagytak valamit, amivel nem akarnak és szinte nem is tudnának foglalkozni.
Vincéhez simult, szőke buksija a férfi mellkasán pihent és az ujjai között tartott borospoharat figyelte, amíg hallgatta őt. Mintha egy teljesen új világba csöppent volna és képtelen volt elhinni, hogy neki jár második esély, tiszta lap. Nem ezt szokta meg és folyton arra várt, mikor üt be megint valami szörnyűség. Túl régóta csúszott egyre csak lefelé a lejtőn, ez a hirtelen jött boldogság és nyugalom pedig ráhozta a frászt. Katasztrófát várt, attól félt, hogy mindez ismét kicsúszik a kezei közül és ő magára marad.
- Majd én inspirállak –jegyezte meg egy halvány mosollyal.
Vince keze a dereka körül biztonságérzetet nyújtott neki. Elhitte, hogy a világ egy sokkal jobb hely lehet és ők ketten egy biztonságos kis szigeten vannak a saját birodalmukban. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal nyugtatta magát a szőke már az idefelé vezető úton is. Szerette volna pozitívan szemlélni a helyzetet, nem pedig minden sarkon veszélyt sejteni.
Ivott egy kortyot a poharából és szabad keze az őt ölelő karokra csúszott.
Fejét hátravetve kacagott fel, amikor Vince felvázolta neki, miféle beszélgetést hallgatott ki odalent.
- Azt hiszem, ez valahol rám nézve is hízelgő… –sóhajtott fel és bizonytalanul ingatta a fejét. - Csak sérti az egójukat, hogy ők sohasem kaphatnának meg egy ilyen lányt, mint én vagyok.
Előredőlve letette a poharat az asztalra, az üveg mellé, majd egy röpke pillanatig elgondolkozva függesztette a tekintetét Vincére. Valami frappánsat szeretett volna mondani, de elhagyták a szavak. Lassan hajolt közelebb a férfihez, hogy aztán ajkai puhán találják meg az övéit, miközben karjait a nyaka köré fonta és úgy kapaszkodott belé, mint fuldokló az utolsó menedékébe. Rövid csók volt, talán túlságosan rövid is, Szofi az ajkiba harapva húzódott valamivel hátrébb.
- Elmegyünk várost nézni?
Karjai továbbra is Vince nyaka körül pihentek, arca mindössze néhány centire volt az övétől.