Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Volt, csak kár, hogy meg kellett történnie.
Hogy egyáltalán ide jutottunk. Tönkretettem őt és magamat is, azért mert annyira vele akartam lenni, hogy észre se vettem, hogy együtt vagyunk.
- Laura bent van velük, nem mozdul el Miksa mellől, egy műanyag széken alszik, de nem is igazán hiszem, hogy ezt megengedi magának. Anya ébren van?
Csak most jut el ez az információ az agyamig, az órámra pillantva sóhajtok egyet.
- Lassan váltjuk Martint. Bejönnél velünk? Téged nagyon szeret, biztos örülne neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nagyon elszánt. Nem hittem volna, hogy lesz valaki, aki ennyire szereti az öcsémet.
De nagyon örülök neki, hogy igen, mert mindig féltem, hogy Miksa egy idő után ideges lesz, hogy nem találja a helyét a világban. De meglett a maga világa, ahigy nekem is, csak én elvesztettem őt.
- Az előbb mondtad, hogy Miksa a te családod is.
Nyúlok a kezéért, és ha nem húzza el, akkor megfogom és nem is engedem el.
- Szerintem javítana az állapotán, ha látna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szerinted mégis hogy hozhatnám fel magam miután elmondtad, hogy boldogtalan vagy mellettem? Minden nap meghaltál, a jó napokon is.
Felelem felkelve, utána sétálva. Hogyan gondolta, hogy kimondom, hogy legyen itt nekem? Ha Miksát mondom, és itt marad, akkor jelen lenne az én életemben is, és lenne időm újra megszerettetni magam vele.
- Vagyis kudarcot vallottam, mint a társad, hiszen azt hittem, boldog vagy mellettem.
De amikor elszólta magát erről először, akkor is azt mondta, félrehallottam, félreértettem.
- Te múlt időben gondolkozol, én jelenidőben beszélek rólunk. Mi az igazság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- És az, hogy én nem tudom elérni, pedig én vágytam erre a legjobban.
Múltidőben, határozottan múltidőben. Már egyáltalán nem vágyom erre, mert elvesztettem őt. A zsebeimben süllyesztem a kezeimet, hogy még csak véletlenül se jöjjön újra a vágy, hogy megérintsem őt. Haladok mellette, nem nézem, hogy merre visz, csak megyek.
- Sajnálom, igazad van, és sajnálom, hogy semmi sem úgy jött össze, ahogy szeretted volna. Sem az üzlet, sem én nem voltunk olyanok, amilyent megérdemeltél volna. De látod, ezt sem beszéltük meg, egyszer sem mondtad, hogy nem vagyok elég neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te mit tettél volna, ha azt mondom neked, hogy melletted minden nap meghalok egy kicsit? Te marasztaltál volna, úgy, hogy azt mondom, egyre boldogtalanabb vagyok melletted? Én képtelen voltam rá. Nem veszítheted el azt az embert, aki vagy, és akit őszintén szeretek, miattam.
Azt nem mondom, hogy én is sérültem, mert nem szeretném, hogy megint ott tartsunk, hogy önző vagyok és irigy, pedig ez a fájdalom mélyen a szívembe égetett lyukat.
- Ha vissza nem is fordíthatom, de talán enyhítem? Hogy ha nem is adnál nekem még egy esélyt, legalább egy kicsit enyhíteni tudom a fájdalmad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ezt kellett volna tennem, tudom. De, mint mindent, ezt is elcsesztem.
Ez nem dráma, tényleg mindent elcseszek, mert mindent megcsináltam, amit apám tanított, és ezzel rossz ember lettem, őt is elmartam magam mellől. És ha hozzáérek, elhúzódik. Valószínűleg már véresre vájtam az körmeimet a tenyeremben, úgy küzdök a vágy ellen, hogy megérintsem.
- Hogy minden jó legyen. Leginkább azt. Nem szeretném, ha elfelejtenél, képtelen lennék még egyszer elviselni, hogy rám nézel, és egy idegent látsz magad előtt. Az az élmény egy életre elég volt.
Húzom el a számat, mert néha még most is megjelenik ez a rémálmaimban.
- Nem tudom, szeretném, ha elmondanád, hogy mire vágysz, mert őszintén, én nem tudom, hogyan tehetnélek boldoggá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Vagyis, ez most inkább szünet, mint szakítás.
Próbálom kisajtolni a mondandójából a lehetőség apró szikráját arra, hogy legyen esélyünk a folytatásra. Én adok neki időt, annyit, amennyit csak szeretne, ha abban benne van a lehetőség, hogy visszajön hozzám.
- Igazad van, és te sem ezt érdemled. Fel kell építenem azt az embert, aki méltó lehet egy olyan nőhöz, mint te.
Mind a ketten elvesztünk, és egyikünk sem úgy állt bele ebbe az egészbe, hogy végül itt kötünk majd ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A puszi és a mondat után még hossza  állok ott, nézem az egyre kisebbé váló alakot, majd azt a pontot, ahol utoljára még megmozzant az apró pötty.
- De, ez szakítás volt.
Motyogom magam elé csendesen, hiszen nem felelt, és elbúcsúzott. Úgy búcsúzott el. Sóhajtva pillantok az órámra, hogy aztán  visszainduljak anyához.