Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én lettem volna a férj. Először a tiéd, de te megszöktél, én pedig az oltárnál vártalak. Nem ismertük egymást, elrendezett házasság lett volna. Aztán, mivel az egyezség meg lett kötve, úgy volt, hogy a húgodat kell elvennem, de aztán megjelentél, és minden megváltozott. A csónakház után elmondtam Zillének, hogy szeretlek, és képtelen vagyok nélküled élni, nem veled összekötni az életem, de te addigra elvetetted az emlékeidet. Zille viszont idehívott, hogy megoldjuk, csak senki sem számított rá, hogy nem emlékszel rám.
Kétségbeesetten nézek rá, hogy hátha valami, akármi, egy mozdulat, egy pillanat, bármi beugrik neki, mert tényleg nem tudom, hogy mitévő legyek, kitörölt, egyszerűen kitörölt.
- Lassan egy hónapja. Akkor jöttél, először. Két hétig voltál itt, sok alkalmunk volt együtt. Aztán a Rengetegben csókolóztunk, te eltűntél, én Bogolyfalvára mentem, ott újra találkoztunk egy héttel később, majd megint eltűntél, visszamentél Hollandiába, én megmondtam Zillének, hogy téged szeretlek. Két nappal később előállt azzal, hogy visszahív, úgy, hogy vissza akarj jönni, ezért mondta édesanyátokat, mert tudta, hogy miattam nem jönnél vissza, de elkéstem. Két nappal azután, hogy majdnem lefeküdtünk egymással, levelet írtál és kitöröltél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én. Csak arra se voltál kíváncsi, hogy milyen vagyok. Nem találkoztunk. Te pedig leléptél. Nem szóltál, és rengeteg emberrel a templomban, ott vártalak az oltárnál.
Ez sosem fogom megbocsátani. Akkor sem, ha házasok leszünk negyven éve. Na nem mintha erre olyan nagy esélyünk lenne. Előbb úszom át a fagyott Balatont, amibe a negyven fokba is bele akarok fagyni, mint, hogy ez a nő eljusson odáig, hogy ok, házasodjunk, szeretlek, meg emlékszem. De ne legyünk telhetetlenek.
- Mert ez a kötelességem. Én úriember vagyok, állom a szavam. Amikor az apád nekem szegezte a kérdést, nem mondhattam nemet. Abban reménykedtem, hogy Zille hasonlít rád, és lelép.
Tényleg ezt hittem. Hogy azt mondja, ő olyan Miksa szerű férjet képzelt el, nem olyat, mint én, és amúgy is, kicsi még anyának meg feleségnek lenni, de nem mondott ilyet, ő ezt akarta, és ez így még ijesztőbb. És amikor már próbálnék valami mást mondani, akkor hirtelen, ott van. Az emlék. Ami miatt a SUPhoz úszom, és megfogom azt.
- Igen, és ha nem kötött volna a jegyesség, meg is tettem volna, de látod, akartál engem, akkor akartál. Ha csak testileg is. És ha… őrültség, de ha eljönnél velem azokra a helyekre, ahol fontos dolgok történtek velünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tényleg az, felháborító, de engem úgy neveltek, hogy a családom és a kötelességeim az elsők.
Én pedig sosem kívántam ellene menni ennek. Csodáltam az apámat, úgy éreztem, hogy az, aki megtestesíti azt a példát, ami mindennél fontosabb a számomra, a vezetőt, a szülőt, a gondviselőt, az első embert, a tanítót, a barátot, egyszerűen az én apám volt a minden, nekem ő volt a mindenem, és a legbüszkébb kisfiú voltam, hogy nekem ilyen apukám van. Akit aztán elvettek tőlem, nagyon korán, éppen ezért ragaszkodtam olyan nagyon hozzá, hogy ha másik lányt akarnak hozzám adni, akkor elveszem a másikat.
- Mert a legjobb barátok voltak.
Felelem csendesen, én nem láttam ebbe bele semmi többet, csak annyit, barátságot, hűséget, ami szintén példaértéket képviselt. Azt szerették volna, ha a gyerekeik biztonságban vannak, olyan társ mellett, akinek jó háttere van. Én is erre törekszem, amikor az öcséim vagy húgaim választottakat hoznak haza.
- És nem gondolod, hogy jár nekem annyi, hogy megtudom, miért döntöttél így?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az én apám tisztességes volt mindig, te meg utálod a tiédet, így esélyt sem adnál arra, hogy a jövőd volt a lényeg neki.
Én hiszek az apánk döntésében helyette is, és ez egy jó döntés volt, helyes döntés, hiszen szerettük egymást, tudom, hogy igen, és a francba is, hát éreznie kell. Attól még, hogy rám nem emlékszik, elvileg tudnia kell, nem? Vagy ez túl romantikus elképzelés?
- Az, hogy soha nem lesz elegendő távolság kettőnk között egy szar indok, és rohadék lépés. Neked könnyű így, nem emlékszel, és én? Elvártad volna, hogy leéljek egy életet a húgoddal, úgy, hogy téged akarlak? Ez kegyetlenség, Miri.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szemem forgatom meg arra, amit mond, mert ítélkezik, mert azt gondolta, hogy mellettem, akit nem is ismer, nem lenne más, csak egy száját befogó babagyár. Ez egyáltalán nem így van. Az én családomban a nők egyenlőek a férfiakkal, a beházasodók a beházasodottakkal. Kivéve mondjuk Virágot, aki egyre inkább elhiszem, hogy elmorzsolja Milán golyóit, de hát ilyen a szerelem, meg, ha hülyeségeket pofázol. Apropó, hülyeség, az én fejemen is koppan egy nagyot az ütő hasonlóan nagy szamárság miatt, és mégis elnevetem magam.
- Ugyanmmár, a múltkor is ezt mondtad, és nézz csak rám, teljesen termékeny és dugásra képes maradtam, pedig azóta nem egyszer hívtalak így.
A teljesen termékeny és dugásra képes azért merész kijelentés ebben a kibaszott hideg vízben, de hát a fene essen belé, komolyan mondom, ha ez kell, én teherbe ejtem, hát de tényleg. Oké, oké, kicsit drasztikusak vagyunk ma.
- Miri.
Mondom ki újra, mert baszki, zsibbad az agyam helye, az egész fejem, és valószínűleg ocsmány vizihulla lesz belőlem, de akkor sem fogom hagyni, hogy eltántorítson. Emlékszik, vagyis, fog, teszek róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Senki a földön, még Miksa sincs olyan hatással rám, hogy ennyire ne maradjak tiszteletteljes. De ő most kiváltotta, nem is csak most, általában megteszi, kivéve akkor, amikor egy csodálatos nő bőrébe bújik, mondják, hogy az ördögnek is szüksége van alvásra, de úgy tűnik nem elégre, mert a következő pillanatban már csattan is újra az ütő, amitől kénytelen vagyok elereszteni.
- Emlékezni fogsz, ha tetszik ha nem, és amikor megtörténik, engem fogsz akarni.
Ez nem kérdés, nem vágy, ez tény. Rohadt magabiztos vagyok, holott az is lehet, hogy most törte el négy ujjamat. Átkozott boszorka. Komolyan mondom, veszélyességi pótlékot kellene fizetni mellé. A fene vigye el ezt a nőt. Bosszankodva indulok kifelé a másik önelégülthöz, hogy csak egy dühös pillantást vessek rá.
- Kurvára nem vagyok normális, hogy még hallgatok rád. Most el kell mennem, találni egy orvost, mielőtt hazamegyek.
Ép kezemmel magamra rángatom valahogy a nadrágot, de a pólóval meg a cipővel kedvem sincs vesződni, csak el akarok menni innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Két nappal ezelőtt elhatároztam valamit, ami senkinek sem tetszik, de rá kellett ébrednem arra, hogy már én vagyok ennek a családnak a feje, én felelek értük, így nem érdekelnek sem a megjegyzéseik, sem a gondolataik az életemmel kapcsolatban. A döntéseim az enyémek, és csak az enyémet. Vagyis azzal, hogy nem táncolok vissza az elhatározásomtól, mely szerint nem nősülök, valószínűleg számos, a falakon belüli összesúgásnak adtam okot. Anyám szerint Zille megfontolná, ha újra megkérném, de ettől az opciótól teljes mértékben elzárkóztam. Helyette inkább arra fordítottam minden figyelmemet, hogy az anyagi javaik rendben legyenek.
Átnéztem minden kintlevőségünket, csináltam pár befektetést, és jelen pillanatban az olyan régóta ígért kertszakaszt ásom fel, muglimód. Pálcával csak pár pillanat lenne, de most nem akarok gondolkozni, ezért is jó ez a módszer, meg az, hogy közben a fülembe dugott kis füleseimen szólnak a kedvenc zenéim. Terápia mind a kettő, és ez kell most nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tudja elkerülni a figyelmemet a mozgás, ami a környezetemben van, csak éppen, nem érdekel. A család fele van itthon, szóval bárki lehet, a lányokat is láttam reggel, és amikor kérdeztem, hogy van-e valami tervük mára, akkor nemmel feleltek. Szóval tényleg bárki. Ami azért feltűnő, hogy barna hajunk van, az meg, aki megállt itt, szőke. Istenem Zille az, de már mondtam, hogy nem akarom megfontolni őt, mint lehetőséget, sőt, semmit sem szeretnék senkitől, csak azt, hogy mindenki hagyjon békén.
Azért a szemem sarkából fellesek rá, hogy legalább a tekintetét lássam, mert mostanában szerintem neki sincs a lélekállapota a helyzet magaslatán, és döbbenten tapasztalom, hogy nem Zille az. Akkor napszúrást kaptam, remek. Hát akkor vissza az ásához, aztán vagy eltűnik, vagy nem. Mi a legrosszabb, ami történhet? Megőrülök. Semmi vész, Misi elég talpraesett, majd folytatja amit elkezdtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hé!
A váratlan támadás miatt megakadok a mozdulatban, lábam lecsúszik az ásóról, és úgy nézek rá, mint aki szellemet lát. Hát, ezek szerint nem azt látok. Nocsak, ez érdekes. Azt mondta, hagyjam békén, erre ő jön el hozzám. Itt van, tényleg itt van, és rám néz. De nem emlékszik, hiszen akkor nem magázna.
- Ne haragudjon meg rám, én teljes mértékben egyetértek minden olyan kampánnyal, amit a nők elleni erőszak miatt csinálnak, de amióta magát ismerem, a férfiak elleni erőszak kampányokon elmélkedek. Szükségszerűek.
Jegyzem meg duzzogva, mert valljuk be, amit ő csinál velem szembe, az már felér ezzel. Hiszen elérte, hogy belészeressek, és bassza meg, nem emlékszik rá, ránk. Hát ki tesz ilyet?
- Mi járatban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem, csak nem gondoltam, hogy valóban itt van. A hőgutának tudtam be.
Mert, hogy az biztos, hogy minimum napszúrást már kaptam, szóval simán lehet, hogy a nő valóban csak egy lázálom. Előfordult már ez máskor is a világtörténelemben.
- Egészen. A karma, éppen előtte húztam be egyet az öcsémnek, úgy tűnik, magától jött a visszavágó. Most pedig a földnek okozok fájdalmat, ki tudja, lehet, hogy beszakad alattam.
Komolyan vannak pillanatok, amikor azt kívánom, hogy nyeljen el a föld, tényleg gyorsabban véget érhetne ez az egész őrület, amibe csöppentem. Hol is van az én nyugodt kis zsibongó családot irányító életem? Nem, én boldog voltam, nem kértem komoly változást.
- Meg kíván ölni? Ez kedves öntől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meglepődne, ha azt mondanám, hogy igen?
Kérdésre kérdéssel? Nem éppen udvarias, de egyelőre nem tudok mást mondani. Persze, hogy az vagyok, hát már hogyan ne lennék az, amikor komolyan, az egész elmúlt időszak olyan, mint egy kibaszottul irritáló pocsék vicc. Hát de tényleg, az Isten szerelmére, hogyan ne legyek frusztrált? Egyszerre fojtanám meg és csókolnám halálra ezt a nőt. Ez nem normális, mintha az agyam felrobbant volna, és ahelyett, hogy belehaltam volna, mint más, rendes ember, én még tovább pörgök és szenvedek. Nincs igazság a földön.
- Csak, ha maga is iszik belőle. Sőt, ha maga iszik előbb belőle.
Nem azt mondom, hogy nem bízok benne, csak éppenséggel kinézek belőle mindent. Ami nem szép, de igaz.
- Az öcsém csak…
~ Olyan, mint én voltam, mielőtt minden felelősséget magamra vállaltam. ~
- …eleven kölyök. De nem rosszak a szándékai, sőt, mostanában eléggé sok mindennel meglep. Tudja, mindig is ő volt a kedvencem, nagyon hasonlítottunk régen, és szeretem benne látni magam. Jó srác.
Nosztalgikusan elmosolyodom, miközben újra lenyomom az ásót, hogy még egy sort haladjak.
- Szóval, iszik velem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Esetleg fél valamitől?
Mind a ketten tudjuk, hogy mi lenne abból, ha együtt innánk. Én újra megkörnyékezném, benne pedig nem lenne annyi ellenállás, mint amennyi eddig volt, és nyernék, ő pedig gyűlölné, ahogy azt is gyűlöli, hogy faképnél hagytam. Én tudtam, hogy bosszantani fogja, és lám, igazam lett.
- Majd vihar idejére. Szíverősítőnek.
Még egy kacsintást is megengedek, ahogy a következő földréteg fölé emelem az ásót, és ahogy lenyomom, felpillantok rá.
- Ön hogy van?
Viszonzom én is a kérdést, hiszen azt már mind tudjuk, hogy én szarul, de lehet, hogy ő éppen a legjobb napot éli, és még csak meg sem tudta osztani senkivel. Hát itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Képes egyetlen pillanat alatt lesokkolni. Jó és rossz értelemben egyaránt, és a kioktatását követően, amikor elindul, mérgesen utánakiáltok még:
- Szíverősítőnek!
A felszínre törni készülő káromkodást inkább lenyelem, hát nem hiszem el, de komolyan. Nem normális, az biztos, de ami még ennél is biztosabb, hogy ennyi idő után még mindig vágyom rá. Hogy sértődött vagyok azért, mert képes volt ezt meglépni? Mindenképpen. Nélkülem döntött, és nem foglalkozott azzal, hogy ez milyen lesz nekem, hogy milyen hatással lesz rám. Sőt, továbbmegyek, szörnyű alaknak gondolt, hiszen közölte velem, hogy nyugodtan éljem le a húgával az életem. Ki lenne képes ilyesmire?
- Idióta picsa.
Na, azért csak kijött az, hát most már a lelkibékém is helyreállt, és ösztönző jelenlétének hála, csakhamar a kívánt terület is felásásra került. Innentől már csak azt szemléltem meg, hogy a kezembe vett üveg mindenhol egyben van-e, és részemről a napot is lezártam. Idióta. Én is. De ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tekintetemmel Miksát követem. Mindig azt mondom anyámnak, hogy nem kellene elrángatnia mindannyiunkat ide, mert felesleges az, hogy az egész pereputty felvonuljon, de szerinte ez kiváló lehetőség arra, hogy találjunk magunknak valakit - nyilván, pont itt -, illetve, hogy a gyönyörűszép húgainkat lássa a világ. Rendben, a gyönyörűszépen nem tudok vitatkozni, de akkor is. Hiszen Misi már házas, neki nem kell itt lennie, én egy gyökér vagyok ezen a téren, Milán szinte házas, Miksa meg saját bevallása szerint egyetlen kislánnyal éli világát, szóval az meg kérdéses, hogy milyen fokon. Jó, Martin és Miksa itt léte indokolt, anyám véleményezése szerint, de az enyém nem. Meg a másik kettőé sem. Ezen agyalok, ahogy csacsognak hozzám, és én bárgyún mosolygok, és csak szavakat hallok meg. Bájos, kellemes, jó illatú, combfeszesítő… combfeszesítő? Zavartan a hang irányába pillantok, és próbálom kitalálni, hogy ez hogyan jött szóba, de a következő pillanatban már egyáltalán nem számít, hiszen megérzem az ajkakat az ajkaimon. Egyetlen villanás erejéig láttam őt, de szokás szerint az elmém játékának hittem, viszont a csókja igazi, érzem.
Bal kezemmel a derekára fogok, közelebb húzom magamhoz, míg jobbommal a tarkójára fogok, ahogy finoman mélyítek a csókon, és érzem, hogy körülöttünk kihűl a levegő, míg kettőnk között mintha felforrósodna. És ha azt hiszi, hogy ebből ő jön ki nyertesen, ó nem. Én fogok. Ahogy elválnak ajkaink, szorosan tartom magam mellett, és körbepillantok.
- Ó, nyilván ismerik a menyasszonyomat, Fölnagy Mirellát. És mielőtt gyűrűt kérnének, sajnos, én balga rossz méretre emlékeztem, így éppen az ékszerészünk formálja át a vékony ujjakra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Valóban, de hát tudják, hogy van ez hölgyeim, családban marad. Amúgy is Mirella volt az első menyasszonyom, de nagyon fiatalok voltunk még, mostanra pedig tagadhatatlanná vált közöttünk az izzás.
A hölgyemények csodálkozással néznek ránk, aztán ez valahogy átformálódik, szinte látom, ahogy összekattannak az elemek, vagyis a tény, hogy elkeltem. Mert, ha menyasszonya van, akkor vőlegényként funkcionál, szóval gyakorlatilag házas. Elkelt. Vége van. Mondjuk az én esetemben ez nem teljesen valid. Mert volt menyasszonyom, elhagyott. Aztán megint volt, elhagytam, az elsőért, aki nem emlékszik rám. Vagy mégis? Az a csók, az a határozott odalépés… ó nem, ez bosszú volt, amiért otthagytam, meg azért, mert nem volt jó hangulatom, amikor odajött hozzám. És továbbviszi, méghozzá olyan módon, amire egyáltalán nem számítok, és érzem, ahogy kifut a vér az arcomból.
- Nos, valóban. Esélyem sem volt, hiszen látták, hogy mennyire határozottan kívánja kimutatni, hogy hozzá tartozom. Én is kifejeztem, hogy ő pedig hozzám. Nagyon szereti a nagy családomat, kifejezetten rajong Miksa öcsémért, így elhatároztuk, hogy mi is a sorsra bízzuk magunkat ebben a kérdésben. Ahogy látják önök is hölgyeim, ezt a csípőt szülésre teremtették.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Igen, vannak a házasságok, amikben undorodnak egymástól az emberek, és vannak olyanok, amikben attól undorodnak, ha távol kell lenniük egymástól. Azt hittem, hogy az önöké az utóbbi, hiszen ennyire nyíltan felvállalni egy még csak előkészítések alatt lévő házasságot, ugyebár az utóbbira enged következtetni.
Úgy tűnik a combfeszesítős nő nem is olyan ostoba, mint amennyire meg tudott döbbenteni a szavaival, mert hát valóban ez történt. Szerintem tökéletesen kifejtette ezzel a pár mondattal azt, hogy mi milyenek vagyunk, olyanok, akik felvállalják egymást, mert fel akarják, én is ilyennek érzem magunkat most, ahogy itt állunk, tényleg akartam ezt, tényleg vele, csak úgy, hogy ő is akarja, és nem megint valami kicsinyes bosszú vezérelje. És ahogy rápillantok, úgy kerül a látószögembe az anyám, aki nem állt eléggé messze sem ahhoz, hogy ne hallja, amiket mondunk, sem azt, amiket teszünk, gondolom a csókot is végignézte, és van egy olyan érzésem, hogy Miksa is. Tényleg feleséget kéne találnom annak is, hogy leszálljon rólam.
- Ha pedig nem válik be ez a felállás, akkor majd vált, bár lehet, hogy ezt még az esküvő előtt kellene megejtenünk, hiszen az öcsém iránt láthatóan több érzelmet táplál, mint irántam. Néha olyan érzésem van, mintha elfelejtette volna, hogy mit jelentettünk egymásnak az elmúlt időszakban.
Többen kuncognak a társaságból, mintha vicc lenne, és én is nevetnék rajta, de csak egy keserű mosoly telik ki. Mondanám, hogy vicc, persze, csak valahogy kurvára nincs kedvem nevetni.
- Látják hölgyeim, ez a válasz a tökéletes példája annak, hogy hogyan ne viselkedjenek, ha egy férfi bénán udvarol önöknek. Nehogy a végén ne sikerüljön férjet találniuk. Tudják, mi férfiak igen egyszerűre sikerültünk, és a szaporodásra vagyunk bekalibrálva. Egy erős csípővel rendelkező nő a vágyaink netovábbja. Ha ehhez hozzájön az, hogy humoros, intelligens, önálló gondolatokkal rendelkező, harcias alkat, csak még gyönyörűbbé teszi.
Az utolsó mondatot már úgy mondom, hogy rá nézek, kényszerítem, hogy a szemembe kelljen néznie, hogy értse meg végre, hogy nem sértegetem, hanem bókolok. Nekem gyönyörű, az egész teste.
- A társam, aki tanít, hogy jobb ember legyek, aki vezet, ha eltévednék az úton, akiről tudom, hogy akkor is megvédi a gyerekeinket, egybetartja a családunkat, ha velem történik valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Valóban, kár, hogy az első alkalmat nem nézted végig, fenomenális volt. Bár benne lenni, az az igazán felejthetetlen.
Van a szavaimban egy kis keserűség, amit próbálok leplezni, de hát ismer, vagyis ismert, mindenesetre biztos vagyok benne, hogy érzi, mekkora érvágás nekem az az eset. Érdekes helyzet amúgy. Egészen biztos vagyok benne, hogy feleségül akarom venni, hogy életem végéig mellette akarok lenni. Mégis, rémálmaim vannak az oltároktól, és elképesztően rosszul viselem azokat a pillanatokat, amikor egy-egy másik pár menetelését kell végignéznem. Fogalmam sincs, hogy hogyan veszek el majd bárkit is, hogy hogyan megyek oda tényleg, hogyan fogom tudni végigcsinálni, mert akarom, de nem merem. Zillével is próbánk lett volna, én pedig inkább szakítottam. Elengedem, hogy menjen, de nézem, hogy merre megy, és amikor kilép a teraszra, akkor kérek elnézést, hogy követhessem, és lassan sétálok felé, és csak akkor szólalok meg, amikor már biztosan mindenki hallótávolságon kívül van.
- Túlzásba estél az előbb. Én is, de te is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Bárcsak mindig így akarnál kimenteni.
Muszáj megmosolyognom a pillanatot. Annyira jó lenne, ha tényleg lenne közöttünk egy olyan kapcsolat, hogy csak rápillantunk a másikra, és tudjuk, hogy mennünk kell, elhozni onnan, kimenteni, megmenteni, és vele lenni. Nekem tetszett, még ha meg is lepett, az egész testem azt mondta, igen, jó helyen vagy, jó kezekben.
- Ez nem verseny. Le akarsz győzni? Mira, hát nem volt még elég?! Évekig vártam arra, hogy boldog legyek, és te azzá tettél, és én mindent feltettem egy lapra, rád, és mi lett a vége? Az, hogy nem emlékszel rám, de harcolsz velem, felém akarsz kerekedni, amivel nem tudom, hogy mit akarsz bizonyítani. De az előbb éreztem, hogy vágytál rám, és neked is érezned kellett érezned, hogy én is akartam. Miért ellenkezel? Miért nem adsz akkor egy esélyt, hogy bizonyítsak.
Az anyám említésére érzem, ahogy megfeszül a testem egy pillanatra, de utána megpróbálok ernyedtebb lenni. Az anyám és az öcséim, és a hugaim. Mindenki. Mindenki végignézhette.
- Mi a legrosszabb, ami történhet, a végén egyedül állok majd az oltárnál? Nem lenne benne semmi meglepő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Miért gondolod, hogy mellettem nem lehetsz szabad? Úgy nézek ki, mint aki elvenné a jogaidat? A családom úgy néz ki? Azt látod az anyámon, vagy a húgaimon, hogy nem lehetnek önmaguk?
Nem értem, hogy miért hiszi, hogy megfosztanám az élettől, csak mert mellettem van. Sosem vennék el tőle semmit, vele akarom megélni a pillanatokat. Mert elérte, hogy megszeressem, hogy ne lássak mást, csak őt. Nem látok mást, csak őt.
- Adnál nekem esélyt? Ha kizársz mindent, és ott találkozunk a parton, mint két idegen. Adtál volna esélyt?
Egészen közel hozzá állok meg, de nem annyira közel, hogy frusztrálja, vagy csapdába érezze magát. Csak nem akarom, hogy más is hallja azt, amiről beszélünk. Jelen pillanatban mindenki azt emészti, hogy jegyességet jelentettünk be. Arról nem is beszélve, hogy állítólag terhes. Hogy ebből hogy mászom ki? Fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem hagyhatom el őket, de megoldanánk.
Még kimondani is rossz, mert tudom, hogy nem így van, nem tudnánk megoldani, ingáznánk, amíg nem vagyunk házasok, majd veszekednénk, és csúnyább véget érne, mint amilyet így érne. Ha el tudnám engedni, ha képes lennék rá. De nem megy, nem tudom megtenni. Ezért vagyok most is itt, ezért próbálok minden lehetőséget megragadni.
- Mert önző vagyok, mert nem tudlak elengedni, mert időt akartam nyerni…mert az hittem, azért csókolsz meg, mert emlékszel végre, és ez volt a döntésed kinyilvánítása. Nem tudom. Kimondtam azt, amit abban a pillanatban helyesnek gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hátrapillantok a vállam felett, majd megfordulok, és mosolygok, ellenállhatatlan kedvességgel, ahogy mindig teszem. Zavarba jönnek, és elfordulnak,  nem mintha ne lett volna egyértelmű, hogy ezt fogom tenni, de gondolom reménykedtek.
- Nem hiszem, hogy bármi mással jobban jöttem volna ki a helyzetből. Ne szánj engem azért, mert elvetted a boldogságom.
Annyira nehezen megy, hogy ne kiabáljak vele, hogy ne torkolljam le, amiért ő még mindig teljes nyugalommal bukkan fel. Hát még mindig nem érti, hogy mit tett? Hogy mennyire tönkretett engem, mennyire bántott.
- Hidd el, nyertél, bár sosem akartam versenyezni veled, de nyertél, akkor, amikor úgy döntöttél, hogy elveszel mindent.
Zsebeimbe csúsztatott a kezem, hogy ne lássák, mind a kettő ökölben van. Keserűen elmosolyodom az emlékére, amit álomnak hisz.
- Ez a valóság volt. Lehet, hogy nem végeztek elég alapos munkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ha megbocsátod, mint a vőlegényed, most magadra hagynálak.
Kell egy pár óra nyugalom. A testvéreim és az édesanyám láthatóan jól érzik magukat, én viszont egyre rosszabbul, és az, hogy megsimítja az arcomat, egyáltalán nem segít. Mert azt érzem, hogy össze fogok omlani. Kell egy kis csend és nyugalom, mielőtt a nyakamba zúdul a családom, akik felháborodottan állnak majd az események előtt, vagy éppen Miksa, aki a kis Humor Herold hozzáállásával bosszant majd. Csak egy kis csend kell, egy kis elszeparáltság a hangos, zajos emberektől.
- Nem tudok nem haragudni. Még nem.
Egy nap talán elmúlik ez, de nem hiszem, hogy az mostanában lesz. Szinte kényszerítenem kell magam, hogy hátrébb lépjek, illőn meghajoljak, és elinduljak, hogy elmenjek a közeléből. A legutóbbi esettel ellentétben jelzem az öcsémnek, hogy elmentem, és valóban, vissza se nézve távozok, hogy alkoholba és alvásba fojtsam ezt a mai estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen pillanat alatt értem haza, és mivel senki sincs itthon, megengedtem magamnak azt a kegyet, hogy bevágjam magam után az ajtót, amire nem kevesebb, mint tíz ember szaladt oda, hogy megkérdezze, mi a baj és mit keresek itthon. Ja igen, csak családtagok nincsenek itthon. Legalább nem nekem kell elmennem az alkoholért, hanem az alkohol jön el hozzám, mivel azt a bizonyos erős pálinkát kérem, na meg némi gyógynövényes csodát, hogy minél előbb lerészegedjek és elaludjak. Az előbbi sikerül is, az utóbbi azonban nem. Az agyam kattog, bosszankodom, és éhes vagyok, de szívtelen nem, így ahelyett, hogy az etetésemhez is hívnék valakit, megoldom magam. Legalábbis tervezem, hogy megoldjam magam. Mert félúton tartok a hideg csirke feldarabolásában - csúnya, barbár módon - amikor csengetnek, én pedig megvágom a tenyeremet. Mondják, hogy részegen, fagyott csirkét, húsbárddal szabdalni nem illendő. Hát valóban nem az. Káromkodva indulok hát a bejárati ajtó felé, közelebb vagyok, mint bárki más, így a komornyikot megelőzve nyitom ki, és dőlök lazán az ajtófélfának.
- Na mizu?
A szesz az nem párolog belőlem, hanem ömlik, ahogy a vér is a bal tenyeremből, és ehhez hozzájön a tény is, hogy az övemtől és az ingemtől már megszabadultam, és a nadrágomat is kigomboltam, és valahol, nem is tudom hol, a jobb oldali zoknimat is elvesztettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Au! Sérült férfi vagyok.
Véres kezemmel a mellkasom bal oldalára ütök, aminek eredményeként elkönyvelhetjük, hogy ha ez a családfenntartó szerep nem jön be, akkor még apacs indiánnak elmehetek. Vérző Bivaly, vagy Barack, vagy ami ebben a pálinkában van. Pedig rémlik, hogy mondta, de jelen pillanatban jobban érdekel az, hogy összekulcsolja az ujjainkat. Bárgyú mosoly ül ki az arcomra, engedelmesen követem, de inkább csak az ujjainkat nézem. Kvázi bármit megtehetne velem, én csak nézem az ujjainkat, és élvezem, ahogy együtt vannak. Milyen szépen illik a keze a kezembe! Hát tudtam én! Szívem szerint felnevetnék örömömben, és elkezdeném ecsetelni neki, de, ahogy örömmel rápillantok, megérzem, hogy nem boldog, és mint a kanapét széttépő kiskutyának, úgy konyul le az én fülem is, és vált a tekintetem bocsánatkérősbe.
Szótlanul ülök le, és nézem, ahogy ténykedik, miközben korogni kezd a gyomrom. Éhes voltam, csirkét akarok. A látvány a konyhapulton olyan, mint egy szabályos mészárlás helyszíne, a csirke trancsírozva, a vércsík a késtől indul, ahogy haladtam az ajtó felé. Szeretnék szólni, hogy éhes vagyok, de egy pillanattal később már egészen más a helyzet, ugyanis az ép kezemet ökölbe rántva nyomom a számnak, hogy tompítsam az ordítást, ami kitörni készül belőlem. Némán dolgozik, és ez sokkal rosszabb, mintha ordítana velem, de a fájdalom józanító hatással van rám, így pontosan le tudom követni a lépéseit, miközben egy korty vizet iszok, ő feláll, és elindul.
- Szökni készül.
Mondom magam elé bámulva, mintha lenne ott bárki, akinek mondani kellene, vagy akinek a jelenléte miatt nem néznének őrülnek. De nincs. Így hát én magam is felkelek, mert nem elég konstatálni a tényt, tenni is kell ellene, és gyors léptekkel megindulok utána. Ugyanúgy némán, és mielőtt kiléphetne, a kezemmel az ajtóra nyomok, hogy ne tudjon kijutni rajta, míg testemmel a testéhez simulok, és a nyakába csókolok.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyszerűen nem akarok beszélgetni vele. Most nem. Nem érdekelnek a szavak, csak a tettek. Józan vagyok. Fogjuk rá. Józanabb, mint a mai estén bármikor, hiszen bántottam őt szavakkal, és veszekedtünk, és bánottam csókkal. Ösztönösen lehunyom a szemem, hogy ne tudjak elhúzódni a pofon előle, de amikor finoman érzem meg ujjait a bőrömön, a szemeim kipattannak, és csodálkozva pillantok rá. Így azonban láthatom, ahogy közeledik, és tudhatom előbb, mint, ahogy bekövetkezik, hogy ajkai az ajkaimat fogják érinteni. Nem tétovázom, magamhoz húzom, derekára fogok, és hevesen csókolok vissza. Elfelejtem azt, hogy enni akartam, azt, hogy vért veszítettem, hogy sokat ittam, hogy a pokolba kívántam volna, most minden rossz távol kerül, és csak az érintése, a bőre melege van. Most csak őt érzem, nem azt, ami körülöttünk van. A bejárati ajtónak döntöm, ahogy ajkaim elszakadnak ajkaitól, és elindulnak testén. Füle mögé csókolok, a nyaka hajlatába, vállára, kulcscsontjára, és végül szíve fölé. De mielőtt tovább mennék, tekintetemmel tekintetét keresem, hogy beleegyezik-e abba, hogy ma éjjel velem marad, vagy inkább elmenne. Nála sosem lehet tudni, hogy éppen mire vágyik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen szempillantás elég hozzá, hogy tudjam, akarja, hogy nem hátrál ki abból, ami most itt következni fog, és én nem állok meg, szinte az ajtó és a testem közé simítom, hogy újra megcsókoljon és megcsókoljam, olyan szenvedéllyel, mely eddig csak meg-megmutatta magát, de sosem annyira, mint ezekben a pillanatokban. Most mindent éreztetni akarok vele, hiszen végre beleegyezett abba, hogy velem legyen, hogy együtt legyünk. A holnap ráér, nem érdekel, a mostban élek, ebben a pillanatban, és csak az számít, hogy most mi történik, velünk. Érzem, ahogy a testem reagál rá, a vágyam ébred, a nadrágom, habár nincs begombolva, lazán lóg rajtam, mégis megfeszül. Olyan sokszor képzeltem el őt, olyan sokszor álmodtam vele, vagy töltöttem ébren az időt, míg utána epekedtem. És tessék, itt van, teljes valójában. Végigsimítok az oldalán kezeimmel, hogy feneke alá nyúlva megfogjam, és feljebb húzzam. Fel kell vinnem az emeletre, a szobámba, mert nem történhet meg itt, vele nem, ő ennél többet érdemel. Nem is, ő az, aki mindent megérdemel. És úgy akarom, hogy megtörténjen, hogy királynőnek érezze magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy kicsit nagyobb a lendülete, mint hiszem, hogy lesz, így némi riadalommal támaszkodom meg az ajtóban, de csak addig, amíg vissza nem nyerem az egyensúlyomat. Akkor újra a teste megtámasztására koncentrálok, és amikor már biztosan tartom a nem is nagy orrú nőszemélyt, fordulok vele, hogy a lépcsőn, ha nem is gyorsan, de felvigyem. Én kérek elnézést, de nem vagyok egy Bontovich Miksa, aki természetesen fiatalos hévvel tesz mindent, inkább a nagypapája, aki megpróbál olyan vagány lenni, mint Miksa. Egy pillanatra se vagyok hajlandó elválni az ajkaitól, és hálás vagyok azért, hogy az elmúlt harminc évben már fejből megtanultam, hogy melyik lépcső mire való, és azért is, hogy a szobáink a születési sorrendünknek megfelelően vannak, vagyis a lépcső után jobbra rögtön az enyém. Aztán ezen az oldalon van még Misi, Milán, Martin, míg Miksa és a lányok a bal oldalon. Amikor gyerek volt, Misi sokat gonoszkodott azzal, hogy a tervezett és a becsúszott gyerekek felosztását láthatjuk, és ami szörnyű, hogy a szüleim ezt sosem reagálták le. Pedig meg kellett volna védeni a kicsiket. Nem akarok most erre gondolni, csak arra, hogy jó ajtón nyissak be, és jutassam el a nőt az ágyra, mielőtt a lábaim felmondják a szolgálatot. Nem azért mert nehéz, hanem mert én nem cipelek minden nap egy órán át nőket, hogy meglegyen a gyakorlatom. Kicsit hevesebben dobom az ágyra, mint kellene, és szusszanva pillantok rá. Sikerült. El se hiszem.
- Üdv nálam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Szia.
Mint valami szerelmes tinik, úgy köszöngetünk egymásnak, miközben egyértelmű, hogy ma nem ezzel szeretnénk tölteni az időnket. Engedelmesen dőlök vele, hogy ajkaimmal ajkait birtokoljam, és közben minden illedelmet és romantikát belevetve, megpróbáljam kihámozni a ruhájából. Nem hiszem el, hogy muszáj ennyire feszülnie mindenhol, én értem, hogy gyönyörű a teste, de ne legyen már ez minden alkalommal mindenkinek felkérés keringőre. Ez a test az enyém, magamnak akarom, örökre, a csípőjét, legyen bármilyen széles és a fenekét, legyen bármekkora. Amúgy is, tökéletes mind a kettő, és igen, mocskosabbnál mocskosabb dolgok járnak a fejemben. De nem enged a ruha. Hát nem hiszem el.
- A francba is.
Elhúzódom tőle, hát tényleg olyan vagyok, mint egy béna kamaszgyerek, aki élete első nőjét vetkőzteti. Nem, nem akarok beszélni arról az esetről, helyette inkább cselekszem, és ott, ahol már amúgy is megszakadt, végigtépem a ruhát, amíg teljesen szét nem válik.
- Tökéletes, ennél többet nem is kellene viselned, amikor velem vagy.
Őszinte gyönyörrel pillantok le rá, érezem, ahogy a nadrágom is pattanásig feszült a látványra, és még csak meg sem érintettem, még nem fedtem fel mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Úgyis elszakadt. Veszek neked másikat. Meg adok ruhát holnap.
Igen, biztos vagyok benne, hogy minden vágya egy mackónadrágban, meg rá jó pár számmal nagyobb pólóban, magassarkúban, amit egészen biztos, hogy már útközben elhagytunk, és napszemüvegben távozni innen. Elfekszem én is az ágyon, és sóhajtva nézek rá, eddig olyan jól haladtunk, de szokás szerint valami félrement, és hogy ezt nem éppen józan és kontrollálható - ami amúgy sem megy - állapotomban kérdezi, az nem feltétlenül helyes.
- Engedünk egymásnak. Mindig van egy pont, ahol megállunk. Ahol te megállsz, még ha akarod is. Ez akkor is így volt, amikor emlékeztél rám. Hiszen, amikor Mucika rámugrott, te akkor is elszaladtál, holott ugyanennyire voltunk ahhoz, hogy végre lépjünk egyet. Mindig jön valami. Egy mondat, egy mozdulat, egy felejtésbájital. Egy ideje már egészen biztos vagyok benne, hogy csak arra van szükségünk, hogy azon az első alkalmon végre túllendüljünk. Csak szexelnünk kéne. Önmagunkért, de egymással. Ha túllennénk ezen, elkezdhetnénk dolgozni a kapcsolatunkon. De ez a feszültség, ez nem segít, mert idegesek leszünk állandóan, pedig valójában szexelni akarunk. Mintha amúgy ez a korosztályunk velejárója lenne. Az összes harminc és negyven közötti haverom ezzel küzd. Szexelne, de gátak vannak. Vagy a másiknál, vagy nála. Csak azt tudja, hogy azt az embert akarja, akivel a gátak vannak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt mégsem mondhatom, hogy csinálj egy ruhát, majd kifizetem. Ha már tönkretettem, adok.
A húgaimtól is kölcsönvehetnék valamit, de olyan kis véznák, nem egy súlycsoportban vannak az Istennővel, aki mellettem fekszik. Viszont, ha már szétszakítottam a ruháját, és valószínűleg nem lesz ebből ma sem semmi, akkor legalább annyit megteszek, hogy áthajolva felette, az ágytakarót óvatosan ráterítem.
- Hogy a szemedbe tudjak nézni, és ne a testedet bámuljam.
Fejben azt találtam ki, hogy ne fázzon meg, de úgy tűnik az őszinteségi rohamom erősebb annál, minthogy megválogassam a szavaimat. Visszakérdez, és én nagyon koncentrálok, hogy felfogjam azt, hogy mit mond, és kicsit meg is ingatom a fejem.
- Nem, én józanul is kezdeményezek. Te gátolsz állandóan. Azt mondod, hogy nem lehet közöttünk semmi, de nem magyarázod meg miért, és így mindig az utolsó pillanatban kihátrálsz. Arra gondoltam, hogy ha most nem teszed ezt, akkor túlesünk az elsőn, és utána már nem lesz miért viszakoznod, hiszen már szexeltünk.
Jó, hát férfi vagyok és részeg, szóval nem észlény, ezt azért hozzá kell tenni, de véleményem szerint nem gondoltam rosszul, hogy csak ennyi kell ahhoz, hogy végre komoly dolgokkal is foglalkozzunk. Kettőnkkel mondjuk, ha már jegyesek vagyunk a közvéleményben. Ha az anyám vagy a testvéreim hazaérnek, meg fogják találni a cipőket, és ki fognak akadni.
- Én tiszta fejjel is nagyon szeretnék odáig eljutni, hogy letépem rólad a ruhát, csak egyszerűen nem hagyod nekem, és nem értem, hogy miért nem. Hogy mit tettem, ami miatt ennyire elhatárolódsz tőlünk, mint lehetőségtől.