Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Nem hallja az apja üres szavait. Mosolyog. Mosolyognia kell, automatikusan összekoccintania a poharát másokkal... kell. Szükséges. Már megírta neki  hírt és az ultimátumot. Újból csak vár és vár és már elege van! Már nem lüktetnek a karcolások, nem is voltak komolyak. A mögöttük húzódó üzenet annál érthetőbb: vigyázz magadra, ne feszítsd túl a türelmem. Szóval... Will számára talán az a lány olyan, mint számára Jean-Paul? Vagy tényleg csak barátok? Nem érti, nem tudja, csak az biztos, hogy átlépett egy képzeletbeli határt. Kellemesen zsibbadt az agya, miután egy kis nyugtató bájitalt kevert az anyja a vizébe, hogy a dühe legjavát eltüntesse.


Magda felment hozzá, miután magára hagyta Ilyát és Willt a könyvtárszobában, és megölelte végre a még mindig dühtől reszkető gyerekét. Ő megpróbálta összekarmolni a gyűlöletes anyát, de Magda állta a sarat- egy nyikkanással sem adta tudtára, hogy fájnának a felkarjába vájódó hosszú karmok. Suttogott a fülébe egy ideig, és lassanként a makacs, kezelhetetlen lánya megadta magát, a tomboló dühe átfolyt elkeseredett kétségbeesésbe.
’Tudom, hogy haragszol ránk. Tudok mindent. Azt is, amit nem mondtál el. Kérlek, hogy ne tedd ezt magaddal, ne engedj a makacsságodnak és ne ásd el magad végleg. Légy okos! Nem erre neveltelek mindvégig? Nem azért könyörögtem, hogy mindig előbb gondolkodj, aztán cselekedj? Tedd most meg a kedvemért. Még nem ismered Williamet, de ő sem téged. Nem támadhatod meg azonnal, drágám. Nem szabad. Várd meg, míg kiérdemli, de ha alaptalanul elidegeníted magadtól, felbonthatja az eljegyzést. Ezt akarod? Ezt akarjátok?’
Adél megmerevedett. Tudta, hogy az anyja tudja. Tudta, hogy nincs értelme tagadni. Lassan megrázta hát a fejét, visszanyelve a dühös könnyeit.
’Nem kell boldogtalannak lennetek, szívem. Sem neki... de neked sem. A boldog házasság titka nem mindig... a házasságon belül keresendő. De azon belül kell tartani, mert egy közös titok a szövetségeseddel.’ Magda szeretetteljesen simított végig az immáron kezelt, újból ép arcán és karján. ’Mindketten rossz helyzetben vagytok, és ő a te kiutad. Te pedig az övé. Ne fordítsd magad ellen a segítséged, Adél.’
A dühe pedig lassanként elcsitult, főleg a megnyugtató gondolattal az agya mélyén, hogy a levele már úton van Jean-Paulhoz.

Will hangja téríti magához, az ujjainak érintése. A szemei szinte azonnal az arcára ugranak a defókuszált állapotukból. Először fel sem fogja, mit hall, csak lassan szivárog be a tudatába a bocsánatkérés. Valami, amit soha senkitől nem kapott. Nem tartották rá érdemesnek, féltek a kirohanásaitól, levegőnek nézték a konfliktus után.
Talán hosszabban néz Willre, mint illene. Talán most először gyűlölet, harag, undor nélkül, inkább enyhén elképedve. Aztán eszébe jut újból becsuknia az enyhén elnyílt száját, és zavartan lepillantania a tányérjába némi gyermeki durcássággal a csücsörítő száján. Nem viszonozza egyelőre a verbális részt, helyette felfordítja a tenyerét, és ha Will engedi, összefűzi az ujjaikat egyetlen szó nélkül, aztán lehúzza a kezeiket az ölébe, röviden kissé megszorítva a nálánál nagyobb kezet. Egyfajta bocsánatkérés... kezdemény. Annyira kezdemény, hogy a vőlegényének valószínűleg ez le sem fog esni. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Többször kinyitja újból a száját, mintha mondani akarna valamit, aztán újból becsukja, zavartan piszkálgatja a frissen felszolgált főételt, de végül nem bírja tovább a saját nyomorult viselkedését. Még mindig nem engedi Will kezét (bár valljuk be, a vőlegénye gond nélkül lerázhatná magáról Adél ujjait, ha akarná), helyette a legközelebbi boros kancsó után nyúl, és tölt egy keveset a szomszédos pohárba. A sajátjában csak víz van most.
- Igyál. Azt mondták a szobalányok, hogy finom. – A suttogása kifejezetten zavarban levő és ügyetlen; szerencsére a csivitelés közepette valószínűleg csak Will érti meg, mert közelebb hajolt hozzá. Őszintén? Még mindig azon jár az agya, hogy a lehető legvalószínűtlenebb ember kért tőle elnézést az imént teljesen magától. Hihetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Tömény félelemmel a szemében kapja fel a fejét, és a keze olyan gyorsan szalad fel Will vállán, majd torkán át a szájához, hogy letapassza két ujjal, mint még soha. Érzi, hogy nagyon de nagyon klisés mozdulat, ahogy a közelebb hajolása is, hogy Will arca pont elfedje az övét, ő viszont nyugodt szívvel suttoghasson a fülébe.
- Nem leszel az, csak kérlek, kérlek, halkabban! Nem tudhatja meg senki, Will, kérlek szépen! - Mikor elhúzódik, ugyan vékony, de ott egy kirakati mosoly az arcán, csak a szemei néznek esdeklően a férfire, továbbra sem engedve a kezét az övéből. Az ujjai forrón tapadnak a markánsabb bőrhöz, a szépen manikűrözött körmök úgy simulnak az erős kézfejre, mintha mindig is ott lett volna a helyük.
- Én... én... a gyűrű... - Keresi a szavakat. Az anyja ráparancsolt, hogy muszáj bocsánatot kérnie, nincs apelláta. Tudja, hogy Magda figyeli a szeme sarkából most is. Noha mások előtt nem szokott megalázkodni és bocsánatot kérni, pár hónapja a helyzete nem megszokott. Muszáj engednie most az anyjának.
- Sajnálom. Az én hibám volt. - De már nem mondhatja ki hangosan, hogy még mindig kiütné annak a kis tolvajnak a szemét. Nem akar nagyobb fenyegetést kapni, nem szeretne további összetűzéseket a családjával, amik megfojthatnák.
Újból közelebb hajol, de nem azért, hogy a másik fülébe suttogjon. A szabad kezével finoman az ujjai közé csippenti Will állát, tűnődve vizsgálgatja az arckifejezését.
- Haza tudsz így majd menni? Nem akarsz inkább itt maradni? - Mostanra elfelejtette, hogy csivitelés megy körülöttük. Az is lehet, hogy róluk is susmorognak csendben, de jelen pillanatban több dolog is foglalkoztatja: egyrészt reméli, hogy a bocsánatkérést jól ejtette meg. Még mindig haragszik, hazugság lenne azt állítani, valóban megbánta. Az egyetlen dolog, ami löketet és hitelt ad a szavainak az, hogy nyomát sem látja Will arcán az őszintétlenségnek. Másfelől jobb lenne csendes körülmények között beszélni vele, hogy véletlenül se terjessze ezt az egészet, noha nem tűnik a pletykálkodó típusnak. Sosem lehet tudni, de nem szeretne felébredni teleharsogott napilapokkal a terhességét illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

A félreértés végül is egy újabb arcát hozza elő Will előtt. A család csak a tanár-botrányról tud éppen eleget ahhoz, hogy mérgesek legyenek Adél felelőtlenségéért. Magda az, aki most már a másik résszel is tisztában van, de hogy ezt elmondta rögtön Willnek... ? Nem engedheti, hogy ez kitudódjon.
Azonban úgy fest, lehet, kicsit túltolta a szekeret. Szó nélkül hagyja, hogy lerázzák a kezét udvariasan. Csak maga mellé fekteti az asztalra, de nem tesz különösebb epés megjegyzést érte. A gyűrűvel kapcsolatban viszont tartozik még egy utolsó gesztussal.
- Köszönöm. - Ennyiben hagyja a dolgot, hisz Will másik asztalszomszédja, egy fiatal magigenetikus (dr. Maróti Krisztof) megragadja az alkalmat, hogy eszmecserét nyisson a mutációkról, genetikai változatosság kutatásáról, és különböző egyéb témákban tartsa szóval Will. Eközben valahányszor alkalma nyílik, és Will végre kiissza a pohara tartalmát, diszkréten újratölti azt. Csak egyszer akad össze a tekintete Magdáéval, de a halvány mosoly és az egyetértő biccentés erőt öntenek az ingatag teljesítményű végtagjaiba. Nincs Willnek semmi baja? tesz róla, hogy ne álljon meg a két lábán. Tudnia kell, mit tud.

Az este a végéhez közeledik, társasági szempontból mindenképp, ugyanis a vendégek nagy része távozik, a családi körből pedig Dominik sem veszi ki a részét Zsófiával együtt, ugyanis az apósa és anyósa szintén számítanak még ma a társaságukra. Adél egyetlen, jeges pillantással nyugtázza a tényt, nem is köszönnek el a testvérével. Csak Zsófiával nyomnak egymás arcára egy-egy rideg, formális csókot, mint holmi jó sógornők.
Már csak néhányan maradtak: Galina, de ő elmélyülten beszélget az egyik fiával, talán pont Ivánnal. A fiatalabb generáció nem tette tiszteletét, kivéve Adélt, akinek most szüksége van a pozitív megítélésre, de már nem törekszik a szerepe túljátszására, mióta összeakaszkodott a téli kertben Willel. Most is csendben, elmélyedve, begubózva ül a kandalló előtti puha, süppedős szőnyegben, mialatt Magda tölt még egy pohárka rumot Willnek, hogy koccintsanak a karácsony szépségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Magda nem veszi zokon a hirtelen távozást, mi több, elégedett mosoly játszik a szája szegletében, miközben fél szemmel Adélék felé pillant, és csatlakozik a férjéhez.

Mélázásából Will hangja rázza felé, aztán a vállához érő keze mentén fordul meg félig és pillant felé, hogy aztán észrevegye a tenyerén pihenő gyűrűt. Ez a gyűrű kezd olyan súlyos lenni számára, mint egy vizsga, csak ez a sorsát jelképezi. Enélkül élete sem lesz.
Vékony félmosoly költözik az arcára, miközben feltápászkodik a földről, de még így is legalább húsz centivel alacsonyabb Willnél. Ráfonja ujjait a gyűrűt tartalmazó tenyérre, szinte cirógatva, és olyan mozdulatot tesz, mintha a tenyereik összesimulásába akarná bezárni a gyűrűt.
- Lehet, hogy be kellene vétessünk belőle. - Jegyzi meg vicces hangnemben.- Tudod... hogy biztos ne essen le többé az ujjamról. - Valóban lifegett egy kicsit. Most, ahogy végül begörbíti az ujjait, közben szándékosan végigcirógatva a körmei hegyével Will tenyerét, felcsúsztatja ismét az ékszert eredeti helyére. És lám, tényleg bő egy hangyányit, épp csak egy kicsit. Még nem dagadt az ujja annyit, hogy beleilleszkedjen a karika részbe.
Noha attól, hogy felhúzta a gyűrűt, még nem hátrál el a férfi elől, inkább hagyja a kíváncsiságot végigterülni az arcán. Megeshet, talán a vonásai is szebbek egy paraszthajszálnyival.
- Még mindig nem tudom, ki vagy igazán... és mégis egy hajóban rekedtünk... - Majdnem kicsúszott a száján a 'miért'. Miért nem hagyja a fenébe Will ezt az egészet, ha ennyit veszekednek? Nem találna tőle szebb aranyvérűt, de birkalelkűbbet biztosan. Aztán rájön, hogy nem biztos, hogy akarja hallani az őszinte választ erre a klisé, romantikus jelenetre emlékeztető kérdésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Nagyon furcsa karácsony estéjük van. Az elején még kész lett volna Willt belefojtani egy kád vízbe, vagy szoborrá változtatni és kalapáccsal összetörni. A dühe hetek óta fokozódott és most tetézett be igazán. Aztán maradt a keserű csalódás, hogy a saját anyja sem áll az ő oldalára, a párja sem válaszol neki hetek óta, és mindez túl soknak bizonyult. Végül lassan lenyugodott és képes volt végigvinni az este maradékát atrocitásoktól mentesen.
Most pedig őt magát is meglepi, milyen meghitt hangulatban ácsorognak kettecskén, miközben a többiek szépen lassan, észrevétlen távoznak a nappaliból. A fények eltompultak, a kandalló ropogó tüzén és az áradó melegen kívül más nem szolgál már világításként.
Végül is - ötlik fel benne, miközben összeméri titkon a kezeiket, és rájön, milyen kényelmesen el tudnának az ujjai veszni Will markában- rossz irányba tereli a perzselő erdőtüzét. Az egyetlen dolog, ami továbbra is a begyében van, az bokorba borítás ténye. Azért is itatta Willt szemérmetlenül, meg hogy megeredjen a nyelve és regéljen, mit is mondott neki az anyja? De most az elméje egy távoli zugába szorult mindez vissza. Túlságosan leköti a felismerés: tényleg nem tud semmit Willről pár száraz tényen túl. Bármiben lefogadná, hogy Will sem tud sokkal többet róla. Erre próbálnak erős szövetséget építeni és együtt kilábalni egy kényszerházasság okozta börtönből. Fanyarul elmosolyodik magában - szinte lehetetlen, és kudarcra ítéltetnek, ha így folytatják. Mind az anyja, mind a nagyanyja, mind Madlen átlátnak már most a színjátékon, de ha idővel nem tapasztalnak változást, annak minden bizonnyal következményei lesznek.
Ismét felnéz Willre, tűnődően, merengő arccal. Rémesen jóképű, és nincs szabadsága neki sem. Az egyik ok ez volt, hogy azonnal belement a játékba. Azt gondolta, hogy hasonlítanak ebben: mindketten a fiatalságuk csúcsán, tele lehetőségekkel és álmokkal, mégis a saját családjuk akarja megfojtani őket a kényszerű szertartásaikkal. Már korántsem biztos benne, hogy Willben és benne van bármi közös a pedigréjükön kívül, a kíváncsisága mégsem hagyja nyugodni.
- Kár lenne elrejteni. - Biztos nem fogja nyakláncon rejtegetni. A gyűrű önmagában remekmű, semmi oka lehúzni az értékét a megalázó kényszerházasság tényével. Lássa csak mindenki, hogy a leendő férje miféle ékszerrel kérte meg a kezét.
Férj... Ha választhatna, még mindig Jean-Pault szeretné, de érzi, a repedések már megjelentek a hosszas csend és a leendő gyermekük miatt. Mi vár még rá ezen felül? Milyen életük, hazugságaik, színjátékaik lesznek a családjaik szeme előtt Willel? Hogy fogják rejtegetni előttük a párjaikat? Görcsbe rántja a gyomrát a bizonytalanság, mégis, mikor felnéz újból a vőlegényére, lassan elpárolognak a kételyei egy időre. Van humora és használja is. A szemeiben felgyulladó tűz cinkosságról árulkodik, a mindig csúfos ajkai most semmi cinikust nem mutatnak, inkább kislányos csintalan vigyort, izgalmat, kihívást. Mint aki nem érzékeli, hogy a személye utálatos is lehet akár. Sikerült meggyőzze magát róla, hogy ez az este jó, és az is marad.
- Ha te vagy a kapitány, én leszek a csinos kalóz. Szövetkezünk a hatóságok ellen és nyerünk. - Visszaereszkedne a süppedős szőnyegre, de Willt is invitálja, hogy ne álljon, inkább élvezzék a kandalló nyújtotta bugyogó meleget, a félhomályt, a csendet. - A Holtomiglan elég súlyos. Nem a barátnődnek kellene tartogatnod? - A csintalanság még mindig ott bujkál az arcán; nem akar mélyen belegondolni, mekkora súlya van ennek az egyetlen szónak, mert lehet, azonnal visszatáncolna az egészből. Egy egész életet nem adhat Willnek, hiszen itt van Jean-Paul... Reméli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Árnyjátékot fest az arcára a lassan parázzsá csökkenő tűz. Még lángol itt-ott, de már gyengén, inkább csak a simogató meleg bizonyítja, hogy még mindig van mit felemésztenie a tűznek.
Ahogy az ő gondolatait is hirtelen lobbantja lángra Will minden egyes szava. Nem a barátnőm. Szerettem volna, hogy az legyen... neki adtam oda először a gyűrűt... Az agya elzsibbad teljesen, a kellemes meleg, ami megérinteni látszott azt a savas, elgennyesedett szívét, azonnal meghal. Neki adtam oda először... Hát persze, mit is gondolt? Miért is gondolta? Minek még mindig belegabalyodnia a saját, beteges vágyaiba? De ha nem tenné, már régen megőrült volna teljesen. Ha nem kelne fel úgy reggelente, hogy az Első akar lenni, ha nem ismételné minduntalan, hogy mindez járna neki... Mennyit érne mint ember? Miben állna az értéke?
Semmiben.
Megremeg a szája széle, de ezt az elzsibbadt Will aligha veszi észre. Vagy ki tudja. Kinyújtja mindkét lábát, hátratámaszkodik ő is a kezeire, de nem fordul Will felé, inkább most ő bámul a tűzbe merengő arckifejezéssel, fénytelenebb szemekkel, mint az előbb. Az agya receptálja, hogy ezek szerint Jean-Paulról egész biztos beszélt Willnek az anyja, hát róla kezd el ő is beszélni.
- Nagyjából a negyedik évemet töltöttem a Beauxbatonsban, majdnem tizennégy voltam már, mikor rájöttem, hogy bámul néha, mikor azt hiszi, nem veszem észre. Magamon éreztem a pillantását. Ahogy hosszasan nézett, előbb csak az arcomat, aztán mind lejjebb... és lejjebb... egyre éhesebben. Először nem tudtam hova tenni. Egyszerűbb volt másokon felismerni a vonzalmat, mint a saját esetemben, tudod. De aztán helyrekattant valahogy... – Egy pillanatra felrémlik előtte az az állatiasan éhes tekintet, amivel Jean-Paul mindig fölé tornyosul, amivel a testét isteníti minden egyes alkalommal... ami reméli, nem csak a testének, de neki, Machay Adélnak is szól.
- Gyengébb voltam bűbájtanból, mint mások. A nagyanyám vére bennem már messze nem olyan erős, de a manaáramlásom így is okozott elég gondot. Kapóra jött, hogy Jean-Paul láthatóan imádott. És élveztem, hogy végre csak engem látnak... nem pedig azt a kis korcs bátyámat, vagy valamelyik unokatestvéremet... vagy bárki mást. Csak engem nézett. Csak engem látott. – A szemei üvegesen, üresen bámulnak bele a parázsba, aztán Will felé fordítja a fejét. Az arca kifejezéstelen.
- Egy este bekopogtam hozzá. ’Tanár úr, azt hiszem, segítségre lenne szükségem.’ ... Elég volt kigombolnom a felsőmet és egy kicsit megszépítenem magam. – A mondatai mentén lassan tényleg elkezd kiszőkülni a haja, kisimulni az arca, szabályosan megszépülni. - Akkor jöttem rá igazán, hogy Galina mekkora ajándékot adott nekem. Nem vagyok teljes véla, vagy félvéla, mint a nagynénéim... de még ez is elég, hogy elérjek nem egy, nem két célt az életemben. A testem a váltópénzem. – Most már teljesen aranyszőke, mint a nyári érett búzakalász. – Onnantól kezdve varázslattal festettem a hajam, hogy ne jöjjenek rá azonnal, mi vagyok. Jean-Paullal lenni egyet jelentett a figyelemmel, a szerelemmel, a törődéssel. Imádott.... nem, imád. Együtt akartunk maradni... amíg a szüleim néhány hete meg nem jelentek a párizsi lakásán és haza nem rángattak, míg ő nem volt otthon. – A végére pozíciót változtatva feltérdelt, teljesen szembefordult, és most kicsivel Will arca előtt ingadozik az övé, ahogy megtámaszkodik előre dőlve, a szemeibe nézve.
- És ami a legjobb volt benne... A szex. – A halálos hiúsága teszi, hogy mégis használta a bűbájt magán, és feltuningolta a kinézetét. Az elbaszott hiúsága a hibás azért, mert éppen el akarja csábítani Willt, aki másodhegedűs pozícióba tette őt a lánykéréssel kapcsolatban. A rohadt hiúsága forrong benne most az évek óta tartó mérgező, önpusztító keserűségével kézen fogva, és sarkallja egy újabb hülyeség meglépésére. És mindezt félresöpörve hajlandó vakon csak a kicsinyességének teret adni, hadd élje az ki magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

A teste két bizonyos pontja jóval érzékenyebb a megszokottnál mostanában, így elég csak Will mellkasához érnie velük, hogy a nyomás egy halk nyöszörgést csempésszen a türelmetlen csókjukba. Vibrál a testük, már ő is biztos benne, hogy a legjobb úton halad egy kellemes éjszaka felé, a combjába markoló ujjak erre ékes bizonyítékot szolgáltatnak, ámde...
Bocs. Can't. Én nagyon... be vagyok baszva azt hiszem.
Talán még soha nem ült ennyire elképedve egy férfi ölében. Ennyire leforrázottan. Persze az meg sem járja az agyát, hogy nem kellett volna agyonitatnia Willt, ez részletkérdés marad. De, hogy ilyen... így... így utasítsák vissza.
A szája pengevékonyra préselődik össze, ő is elhúzódik a férfitől, most már dühtől lángoló arccal, de ezt az árnyjáték valószínűleg tompítja valamelyest. Aztán ismét változik az arckifejezése, miközben felegyenesedik még mindig Will teste fölött állva terpeszben. A pántokat a helyükre igazítja, a cipzárt felhúzza. Az arcára visszaköltözik a jól ismert, hideg kimértsége.
- Használhatatlan. - Kimondhatatlanul megalázott és dühös. Vissza sem néz, úgy masíroz ki a nappaliból.
Odakint a közelben készenlétben álló inasnak kiadja az instrukciókat: kísérje fel Mr. Krise-t egy előkészített vendégszobába. Az anyja már előzőleg meghagyta, hogy az Adél szobája melletti vendégszobát készítsék elő, így az inas csak udvariasan meghajol és biztosítja, hogy felkíséri a vendéget, gondoskodik róla. Adél nem várja meg, hogy a részeg vőlegényét felsegítsék a lépcsőkön; felviharzik és bevágja maga mögött a szobája ajtaját.
Odabent egy banshee-t megszégyenítő sikításba és üvöltésbe kezd a berendezés módszeres pusztításával együtt. Esélyesen, míg Willt felsegítik a földről (ha igényli, ha nem, akkor jótáll az az inas magáért), felkísérik és segédkeznek bármilyen releváns kérésében, ő a szobája kisebb bútordarabjait és a teljes ágyneműjét már puszta kézzel tönkretette, és most a romokon ülve marja a saját arcát dühében. Soha de soha nem alázták még így meg.
Az egyetlen dolog, ami magához téríti, az a rátörő, agresszív hányinger. Elmúlt a bájital hatása. Futólépésben rohan be a mosdójába és tölt ott jó néhány percet undorító öklendezések közepette. Legalább a hányás kissé magához téríti, hogy mire visszamegy a szobájába, legyen lélekjelenléte mindent visszavarázsolni az eredeti állapotába, a szétszakadt párnákat, ágyneműket, éjjeliszekrényen található kellékeket, dísztárgyakat, stb, mindent, és nemsokára eltenni magát holnapra. Az biztos, hogy egy ideig nem szeretné látni Will arcát ezután az egész után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Róla pedig aztán ne is beszéljünk. Ha Machay Ilyán múlt volna, ő szimplán nem jön világra. Létezését valószínűleg Magdának és az ideális családképnek köszönheti, amiben a fiú jön először -ezt teljesítették Dominik személyében- és adott egy kisebb lánygyermek, az oltalmazható, az elesett, a hercegnő. Adél ezt a pozíciót töltötte be nagyon sokáig azzal a csendes hibával, hogy a szeretet minimális adagolása eldeformálta a személyiségét. De hát a Machay családról beszélünk, remekül titkolták, hogy a kisebbik gyermekük ideggyengeségben szenved és legtöbbször elpattan, elborul, csinál valami őrültséget, amit aztán a család takaríthat utána.
A mostani hibája viszont már egy teljesen más skálán mozog, ez a hiba megszületik hamarosan, hacsak nem veszi be Jeremy bájitalát záros határidőn belül. Megszabadulni a kisbabájától... aki csuklik...
Talán kicsit erősebben szorítja ökölbe a kezét, miközben beszélnek hozzá. Szabad keze ujjai a halántékát masszírozzák - a sápadtsága továbbra is roppant feltűnő így, hogy nem tudja az embereket bűbáj alá vonni és elhitetni velük, hogy semmi baja.
- Mhm, menjünk. Engem is érdekel, milyen lett a beosztás és a berendezés. - Végre ránéz Willre, majd az üres poharára, végül ismét a vőlegényére. Elmereng egy pillanatra, hogy vajon csak akkor fognak így, kötetlenül beszélgetni, ha ő túlvan egy kiadós dugáson egy szeretővel, Will pedig ivott egy kicsit, hogy elviselje őt? Bár most kifejezetten kedvesnek hat, emberközelinek. Ki kellene használja, hogy végre nem tányértörő hangulat dúl közöttük. Ennek talán némi oka az alkoholon és az ő, jelenleg kielégített hangulatán túl, hogy mindketten a maguk kis szerepében teljesítenek: ő a ragyogó mosolyával sorra rázta meg azokat az undorító, fennhéjázó kezeket, sorra mutatta be Willt rendületlen erővel és csevegett mindkettejük helyett néhány szót az összes jelenlévő matrónával. Hogy mennyire rühelli mindet! Magára vállalta a társasági villámhárító szerepét, ha már úgyis ebben nőtt fel és ezek az ő vizei, Willnek csak a minimálisat kell teljesítenie továbbra is.
Vagyis kellene, de úgy tűnik, a problémák két lábon járnak és megtalálják őket. A melléjük érkező férfinek elég egyetlen rossz mondatot elsütnie, hogy elsötétüljön az arca: Te egy Machay vagy. Kedve lenne képen önteni azzal a megivott pohár martinival. Nem egy Machay, hanem A Machay! Az összes jelentéktelen rokona közül természetesen saját magát érzi felsőbbrendűnek ilyenkor, ez a két lábon járó létra pedig csak így mellesleg jegyzi meg, hogy egy Machay.
Mindez rendkívüli gyorsasággal szalad végig az agyán, és az arca apró rándulását Will válla mögé rejti, mintha a táskáját tenné le a leendő férje mellé, hogy aztán kezet nyújtson...
- Ipkovich Kornél, az utolsó, fennmaradó hercegek egyike. Megtiszteltetés, a nevem Machay Adél... még. -  Teszi hozzá gyöngyöző kuncogással, majd belekarol Willbe lazán. - Ő itt a vőlegényem, William Krise. Tudós. - Szándékosan rontja el Kornél találgatási játékát bosszúból az előbbi, nem megfelelő megszólításért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Magában még mindig húzza a száját az előbbi 'egy Machay'-ért, de kifelé a tündöklő mosolyát veszi elő, a társasági viselkedésével együtt. Ez az egész összejövetel már abszolút nem hiányzott a nyakukba, de mivel nagyjából ők kezdik a szezont, nem volt menekvésük. Az anyja kerek-perec kijelentette, vagy ott lesznek, vagy máris elkezdi visszamondani a meghívottakat. Apropó esküvő...
- Ó, igen. Egy elég rendhagyó dátumot választottunk, január 24., a születésnapom. De úgy tudom, kiküldték nektek is a meghívót? Biztos vagyok benne, hogy láttam a listán az Ipkovich nevet. - Jajj, nem szóltak idejében Kornélnak? Hát ez elég kínos, pedig még szilveszter előtt kimentek a kártyák, rögtön, miután Willt teljesen meggyőzték, ne mondja vissza az esküvőt.
- Még a plusz egy fő is rákerült emlékeim szerint... - Persze érdekelte a plusz egy, főleg mikor Ipkovich hercegné visszajelzett, hogy igen-igen, megy a fia, mi több, a plusz egyet is beváltják.
Mindenesetre első ránézésre nem tudja, mit gondoljon erről a férfiről. Irritáló? Kissé. Bárgyú? Talán. De sármja az van, viszont kezdeni semmit se tudna vele. Kár, hogy nem működik a vélatehetsége, lehet, megpróbálná felborítani azt a zen lelki békét benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyre csak mosolyog, elbűvölően, diszkréten, pont illően, és hagyja, hogy Will és az Ipkovich herceg vegyék át a beszélgetés fonalát, mint férfi a férfival. Régebben ketté is választották volna a beszélgető társaságot, nőkre és férfiakra, de abból a korból már kinőttek, így már megmentheti Willt a hülye, kellemetlen társadalmi helyzetektől. Nem kell egyetértenie bármivel is, ami Willel kapcsolatos ahhoz, hogy a helyére rakja bármelyik nyíltan kommentálót- a befektetésére különösen ügyelnie kell, főleg most, száz méterrel a cél előtt.
- Ez igazán sajnálatos. De nézzük a jó oldalát, más alkoholt még fogyaszthatsz, ha úgy tartja kedved. - Milyen jó, hogy az arcizmait kordában tudja tartani, másképp már hangosan kinevette volna szegény Kornélt teljesen indokolatlanul, hogy hogy lehet valaki pont a szőlőre allergiás? Másfelől ő jobb, ha hallgat a narancslevével a másik kezében. Inna ő is pezsgőt, de egyelőre van benne egy gyerek, aki ezt egyáltalán nem venné jó néven.
- Ugye? - Még, hogy rendhagyó és kedves gesztus! Mindketten sarokba szorítottak ebben az ügyben, és a szüleik diktálják az ütemet, amire nekik muszáj táncolniuk. - Will nagyon nyitott volt az ötletre. Rendkívül boldoggá tett vele. - És csacsog, és csilingel a hangja, és elbűvölő, bájos, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egy igazi, rohadt kis kígyó. Még a megértő bólogatása is pontról pontra követi a jólneveltség szabályait Kornél jelenlétét illetően az esküvőjükön. Igazából nem érdekli, az anyja intézi ezeket a csipcsup formalitásokat, neki fontosabb dolgok járnak az eszében.
- Jut eszembe! - Az előtte ellebegő martinis pohárra ugyan kissé felvonja a szemöldökét, de egy szót sem szól érte, inkább lejjebb farag az őszintétlen mosolyából, amikor Willre tekint. - Jövő héten el kell mennünk a szabóhoz. Üzent, hogy készen van a szmokingod és mehetünk próbálni. - Csak egy mellesleg megjegyzés, de gondosan elhintett- ezzel is érzékeltetni akarja, mennyire nagy az összhang, előrehaladottak az esküvői előkészületeik.
És ekkor csöppen be az ő legkedvesebb szobatársa, értsd: szálka a szemben. Cassy csak úgy sugárzik, gyakorlatilag ha egy szék lenne rajta, azzal is jobban mutatna bármelyik jelenlévőnél. És ez végtelenül feldühíti pont most, hogy ő hátrányba került hozzá képest. Az ujjai egy leheletnyit jobban megfeszülnek a narancsleves poharán, de a mosolya töretlen marad.
- Én sem hittem volna, hogy itt találkozunk, Cassy. - De még mennyire, hogy nem. Bár maradt volna a tébolyodott ruhái között. Borzalom ránézni is egyikre-másikra. - Nem is tudtam, hogy ismered a vőlegényem? - Mit nem tud még? Miért ismer itt mindenki mindenkit? Bár hülye kérdés, ez egy annyira szűk kör, hogy az volna a meglepő, ha nem ismernék egymást.
- Ő a szobatársnőm az iskolában. Cassandra Romanova. - Visszafordítja a fejét Willhez, közben a narancsleves poharát is visszateszi az asztalra mellettük. Már úgyis kiürült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -
- A ruhapróbán -

Délelőtt tíz óra van, és a Machay birtokon nagy a sürgés-forgás. Egyrészt még kb két hét van az esküvőig szűkösen, másrészt ma házhoz jöttek a szabók Will öltönyét igazítani, és a varrónők Adél ruháját befejezni. Továbbá megérkezett a próbamenü, és a cukrásztermékek is, amik mind a végigkóstolásra várnak. De van itt mintaszalvéta, étkészlet, dekorációk, egyszóval minden, amire rá kellene mondja az ifjú pár a végső áment, vagy épp visszautasítania, ha nem tetszik.
Párhuzamosra tervezték a ruhaigazítást, de biztos, ami biztos, Magda változtatott ezen, főleg mert Adél explicite kérte, hogy megnézhesse Willt felöltözve, elvégre az ő férje lesz! Így hát a varrónők már most itt vannak, a szabókat egyre várják. Amíg Adél ruháját csinosítják, Willt Magda a már jól ismert könyvtárszobába invitálja át, ahol teát, kávét, és egy kicsike rumot is felszolgáltak a szendvicsek mellé. Meghitt, csendes környezet, sokkal kevesebb feszültséggel, mint a múltkor.
- Hogy haladnak a dolgok köztetek? Minden rendben van? - Egy könnyed felvezetés a leendő anyósa részéről, de sejthető, ha Magda így játszadozott a ruhapróba időpontjaival ahelyett, hogy a gyors haladás érdekében egyszerre intéztetné őket, párhuzamosan, akkor kérdezni akar valamit, és nem szeretné, ha Adél hallaná mindezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Magda felettébb türelmes asszony. Kivárja Will minden apró rezdülését, a rum löttyenését a teába, a merengő pillantást a családfa szőttesére. Megfigyel. Tudja, hogy nem terhelhetik túl, az ilyen fiatal férfiak hamar megszöknek, ha szorul a nyakuk körül a hurok. Ügyesen, türelemmel kell megtartani őket, elhinteni a szabadság látszatát, noha valójában mindannyian, még ők is a család fejétől függenek elsősorban.
Will ugyan beszél, de nem eleget. Messze nem eleget. Őszintén szólva többre számított, és kénytelen azt gondolni, hogy a lánya nem tesz meg mindent a sikerért. Összeráncolja kissé a szemöldökét, végül sóhajt egyet.
- Úgy értesültem, Adél elmondta neked a... körülményeket. - Csendes, semleges a hangja. Egyelőre arra kíváncsi, hogyan vélekedik a leendő veje erről az egészről. Jó és szép, hogy a lánya szerint nem hangzott el eljegyzés-felbontási szándék, de hajlamos már nem hinni Adélnak a sok hazudozása után.
Időközben int a szőttest rendező asszonyságnak, hogy kívül tágasabb. Néhány pillanat múlva egyedül maradnak a könyvtárszobában. Ez nem mások fülének való beszélgetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Szeme se rebben, pedig kihallja a szavak mögött üzenetet. A szemeiben pedig ott a válasz: tudtam és nem bánom, hogy hallgattam. Az viszont már nagyon nem tetszik neki, ahogy a lánya gondolkodik. Nem, itt nem igazán lehet gondolkodni, de még nem térhet ki ilyen részletekre, míg nem ismeri Will véleményét ezzel kapcsolatban.
- Aligha. Legfeljebb, ha a kedves lányom ostobán álcázta a terhességét, amit remélem, elkerült. Egyelőre csak pletykák keringenek, de ez minden, gyorsan házasodni kívánó körül elindul. Amíg az ember nem harap rá a csalira, nincs bizonyíték a kezükben. - A legjobb a mély hallgatás, minden mást mágiával meg lehet oldani. Még egy vetélést is.
- Szeretném tudni, miért nem bontottad fel az eljegyzést? Elvégre ő maga állt eléd azzal, hogy más férfitől esett teherbe. Nem vagy köteles felnevelni egy fattyút. - Kegyetlen? Ó, nem, csak tisztában van a tényekkel. Egy olyan társadalmi réteg tagjai, amik soha a büdös életben nem fogják azt a gyermeket befogadni maguk közé, hacsak nem veszi Will a saját nevére, és bánik vele ugyanolyan odaadással, mint a leendő saját vérével. Ráadásul a kis fattyú jogosult lenne a társadalmuk szemében bármilyen elsőszülötti előjogra.
Tegyük hozzá, Ilya nem beszél meg mindent Magdával, így nem csoda, hogy ha elhangzott bármilyen komolyabb dolog a férje és Will között karácsony este, arról ő biztos nem tud, így hát itt a kérdés, a miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Minél tovább nézi ezt az elárvult gyereket, -mert hiszen elárvult a szó legszorosabb értelmében, a szülei korán meghaltak - annál jobban sajnálja. Csak előbb ott a saját családja, a saját, ideggyenge gyereke, akivel mindig több baja volt, mint a fiával. Dominik járta a saját útját, remek eredményeket produkált, és sikeresen házasodott, ennél többet nem is akarhatott. Az igazi gond mindig a lánya volt, a dühkitörései, a nárcizmusa, amit ő maga kreált benne, és a féktelen féltékenységi rohamai, amiket bármi vagy bárki kiválthatott. Adélt kezelni számára mindig egyenlő volt egy szívén melengetett bombával. Szereti a gyermekét, de ő is tudja, hogy a lánya egy eltörött baba, akit talán jobb lett volna, ha a természetes szelekció ölel magához. De ezt sosem fogja kimondani előtte- szereti annyira, hogy megkímélje a saját gondolataitól.
Will viszont még bőven menthető. Tagadhatatlanul szánja, hogy belerángatták ebbe a történetbe. Mintha a Különös házasság huszonegyedik századi feldolgozásában asszisztálna, hogy tőrbe csalják a fiatal nemest, és elvetessék vele a terhes lányukat. Voltaképp tényleg ez történik. Ehhez csak adalék, ami elhangzik: ha újratárgyalják az ügyet. Nem is kell ennél több információ, tisztán kihallja a szavak mögötti kettősséget. Újratárgyalják és megmenekülsz, vagy újratárgyalják és visszajutsz a Zengőbe. A férjére vall minden kétséget kizáróan. Egy pillanatra kénytelen lehunyni a szemét, hogy elnyomjon egy bosszús sóhajtást. Ilya és a lobbanékony természete. Jobban kordában kell tartsa a jövőben.
Feláll, hogy aztán könnyed léptekkel tudja le a távot kettejük között, és a William fotele melletti szófa karfájára üljön a leendő vejével szemben. Óvatosan nyújtja ki a kezét, és ha nem lökik el, lassan megsimogatja Will arcát, mintha csak a fia lenne.
- Tudom, hogy csapdában érzed magad, ismét, de merem állítani, hogy ez jobbra fordul majd. A férjem szavatartó ember. Ha megígérte, hogy mindenre gondja lesz és minden vádat ejtenek, ez így is fog történni. Gondom lesz rá, ígérem. - Milyen fiatal, és máris megjárta a süllyesztőt, ahova ilyen tehetséges, feltörekvő gyerekeknek nem lenne szabad jutniuk. Nem tud mást okolni, mint a Krise család felelőtlen döntését, hogy a nagyapjára bízták ezt a gyereket, mikor talán pont Madlen mellett nagyobb védelemben részesülhetett volna. Persze mindig a körülmények diktálják az aranyvérű játékszabályokat, ezt ő sem feledheti.
- Ami pedig Adélt illeti... Nem csak az övé a döntés. Ugyanúgy érintett vagy te is. De... vele is beszélek, hogy siessen. Nemsokára látszani fog a gyerek, nem húzhatja a végtelenségig a dolgot. - Halkan szusszan egyet, megrázza a fekete tincset helytelenítő gesztussal. Magdán már látszik a kora, hogy negyvenöt lesz idén, és egy nagy család felelősségteljes ágának az asszonya. Machay Ilya neve számít ebben a kicsiny, alföldi országban, mi több, Közép-Európa szintjén; a genetikai kutatásait előremutatónak és a társadalom javára tett szolgálatnak nevezik. Hatalmas a nyomás mind az ő, mind a felesége vállán.
- William... Szeretném, ha tudnád, hogy nem vagy egyedül. Tudom, hogy ez egy kényszerszerződés, és hálás vagyok, amiért belevágsz, de tudd, hogy rám számíthatsz. Mindenkor. Ha Ilyával akadna gondod... ne habozz megkeresni. Mi nők... megvannak a magunk eszközei, hogy jobb belátásra bírjuk a férjeinket. - Az a halvány félmosoly az arcán pont azt ígéri, amit sejthetünk: Ilya is néha dróton táncol, ha az asszony úgy kívánja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

A nyilvánvalóan megfeszült arcizmok az ő ujjait is megállítják: a meleg tenyér teljesen beteríti Will fél orcáját, súlytalan, ott van, nem terhel, csak melenget. Talán ilyen érzés lett volna, ha ma az édesanyja van vele a ruhapróbán. Sőt, az is lehet, hogy soha nem is akadtak volna össze, és Adélt máshoz adják feleségül, William pedig ki tudja, hol járna most a nagyvilágban.
- Szerintem egyébként eldöntötte, csak nem volt alkalmatok még rendesen leülni beszélni róla. De majd teremtek nektek szabadidőt. Nem kell végigülnötök a nagy kóstolást, majd felvitetjük a tieteket Adél szobájába. Addig is megszabadultok egy kicsit ... ebből. - Fejével finoman a nagy műgonddal elrendezett, különböző ceremóniakellékek felé bök, amik még a jóváhagyásukra várnak. A kezét lassan leereszti, de nem túl messze: rácsúsztatja Will közelebb eső kézfejére. Mi több, ottmarad az arcán a félmosoly arra az utolsó kis megjegyzésre.
- Utálhatod, de valójában a legtöbbetek szereti ezt a furcsa játékot. Ha nem melengetnétek kígyókat a kebleteken, nem lenne ki megvédjen titeket a többi kígyótól. Ha nem lennétek ti, nem lenne kikhez ragaszkodnunk és akik elől menekülnünk egy személyben. A társadalmunkat a kölcsönös függés tartja össze. - Már megszokta, ezzel él együtt évek óta. Igazából sosem volt ezzel különösebb problémája. Persze, míg fiatal volt, tizenöt-tizenhét éves, szárnyalt a fantáziája, mágiaügyi miniszterasszony akart lenni Lengyelországban, formabontó, tettvágyó. Aztán hamar rájött, hogy kaphat hatalmat, de más eszközökkel, mert egy fecske nem csinál magától nyarat. Machay Ilya pedig roppant karizmatikus, szinte agresszív jelenség volt az életében, aki egyszerre ígért neki hatalmat, becsvágyat, és mocskos szerelmet. Kérdés sem volt, hogy kövesse-e vagy sem. Évek után sem bánta meg, hogy beházasodott a Machay családba. Ugyanezt a boldog kimenetelt egyelőre nem látja a lánya esetében.
- A gyerek miatt tényleg ne aggódj. Madlen miatt sem. Megmondtam, nem eresztem el a kezeteket. A többivel pedig nem kell foglalkoznod. Koncentrálj az esküvőre, aztán az új tárgyalásodra. Kis lépésekkel haladj előre, és rendben leszel, William. - Tényleg érez valamiféle anyai kötődést ehhez a cirka húsz évvel fiatalabb gyerekhez, fiatal férfihez. Sajnálja is, de tudja is, hogy William tisztában van az életük ingoványos talajával, még ha gyűlöli is netán. Évszázadok alatt kialakult rendszer, nem most fog dugába dőlni egyetlen pár miatt.
- És ha ez számít, az esküvő után sokkal nagyobb lesz a mozgástered. Majd itt tölthet Adél egy-két hetet, neked pedig biztosítok egy kis csendet, míg Ilya beindítja a gépezetet. Jobb, ha felkészülsz; ha a sajtó csámcsogni akar még rajtad, meg fognak jelenni Bogolyfalván- erre jó lesz előre megedzd az elméd. - Részéről hagyná is a szimatolókat szimatolni, hadd legyen nagyobb a felháborodott szenzáció, mikor a veje tisztán távozik az újabb bírósági tárgyalásról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Magda elnézően mosolyog. Ijesztő, ahogy a mosolya csöppet sem változik, mi több, miközben felemelkedik ültéből, még egyszer végigcirógatja anyai kedvességgel William arcát.
- Mert szeretném megakadályozni, hogy megszállottá váljon irányodban. Kérdezd meg egyszer tőle, mi történt Elizával. - Aljas a végletekig. Egyszerre gyűlöli és szereti a lányát. Gyűlöli a sok nehézségért, amit okozott. Szereti, mert az ő méhében fogant meg, az ő húsa-vére, és képtelen elfelejteni azt a gyermeki rajongást és tiszta szeretetet, ami mindig is sugározott irányában a gyerekéből. Ettől még a szeretete nem akadályozza meg abban, hogy óvva intse a vejét.
Nem állja William útját, menjen csak, ha látni akarja az arát ruhapróba közben. Magda marad, visszahívatja a szőttesért felelős boszorkányt, és percekig bámulja még a különböző családneveket a terjedelmes alkotáson. Ha tovább szőnék, összeérne egész Magyarország...


Adélt a nappaliban öltöztetik, rajta van a csodálatos, hófehér menyasszonyi ruha. Az arca kivételesen sugárzik az őszinte boldogságtól, ahogy végignéz az egészalakos tükörben feltűnő csípőjén, a mellkasán, ahogy a ruha körbeöleli egész testét és a legelőnyösebb külsőt kölcsönözi neki, amit egy negyedvélának lehetséges. A hajába tűzött tiara a Machay család címerével díszített apró érmékből épül fel, a fülbevalója, a nyaklánca pedig mind igazodik a Willtől kapott eljegyzési gyűrűhöz: zöld emerald, kiemelve az ara minden természetességét, előnyét. Hercegnői látványt nyújt. Iszonyatosan fiatal, iszonyatosan törékeny, korához és fajához képest pedig pazarul szép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az arca még mindig a tökéletes, tündöklő mosolyát tükröző, apró kis nevető'gyűrődésekkel' (semmiképp sem ráncok, egy tizenhét éves nem ráncos!) és -gödröcskékkel a szája körül, de az ujjai akarva-akaratlanul egy leheletnyit erősebben szorítanak Will karjára a ruhák redőjének rejtekében. Ez az átkozott kígyó és a vélasága, ami nagyon is aktív. Árgus a pillantása, elkapta azt a csöppnyivel hosszabb ideig ott felejtett pillantást, és az egója majd' felrobban ebben a pillanatban. Ha szerelmes volna Willbe, valószínűleg már hozzávágott volna egy poharat, hogy vele ezt ő nem! Még jó, hogy olyan hidegek egymás iránt, mint két gleccser, de mindkettő remek színész.
A ruhapróba ügyére csak bólint, mert Kornél szavaira helyeselni kell, megkívánja az illem, hogy mímelje az örömöt mások szerencséje felé. Milyen undorító.
- Fogadjátok gratulációnkat! Ez remek hír! Andrássy grófné pártfogoltjai vagytok ti is, ugye? Ő egy igazi profi. Olyan biztos kezekben érezzük magunkat, hogy ő vállalta a közvetítő szerepét, egy igazi kincs! - Az a matróna egy dorong volt a hátsójukban, komolyan. Annyira mézesmázos erőszakosan nyomta, hogy Will vegye el őt, hogy szerette volna arcon csapni. És még most is folyton körbedongja őket, valahányszor összeülnek tervezni az esküvőt, többször vele, mint Willel együtt mindhárman.
Ettől függetlenül a szemei szinte csillognak, olyan lelkesen gratulál a másik kettőnek. Mintha őszintén örülne. Cassy nem hülye, biztosan tudja, hogy csak a rutin mondatja ezzel a lánnyal az összes, keresetlen frázist.
Nem úgy a következőket. Az arcán egy másodpercre elhalványodik a mosoly, míg Cassy szemeibe fúrja a saját pillantását. Azonnal eltűnik a jótékony csillogás belőlük, csak a kőkemény, hideg mosoly marad.
- A szervezés elég megviselő, de hát ilyen ez, ha az ember lánya idejében és jól szeretne férjhez menni. Nehogy csak a hulladék maradjon. Nem igaz? - Akárhogy gondolkodnak fölötte, a Krise család az egyik legjobb party Európában. Attól, hogy az egyik gyerek börtönviselt, az értéke alig-alig csökkent. Will akár szeretné, akár nem, egy remekbeszabott árcímkét is viselhetne és sorban állnának érte az emberek, ha nem félnének a visszhangtól. Ám amint Ilya tisztára mossa őt, várhatóan nagyon is megváltoznak majd a dolgok.
- Ha megfelelő szervezőt kerestek, csak szóljatok. Édesanyám szívesen eljuttatja a miénk elérhetőségét édesanyádéknak. - Ismét egy gyönyörű, patikatiszta mosoly, főleg Cassynek címezve, de en bloc a szavakat a párnak amúgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Egyszer csak már nem kizárólag önmagával néz farkasszemet a tükörben, hanem Willel is. A meglepett arckifejezése arra utál, hogy nem hallotta, mikor nyílt ki az ajtó, már csak a lesütött szemeket bírja elkapni- sajnálatára.
Int a boszorkánynak, hogy engedje el egy kicsit a ruháját, gombostűstől mindenestől együtt. Ő maga mezítláb, ahogy van, kezébe kapja a drága ruha alját, lepattan a sámliról és Will elé libben minden teketória nélkül, hogy előtte pördülhessen meg a tengelye körül.
- A véleményed! Na milyen? - A gyerekes öröm, a csillogás, ezúttal őszinte. Mint aki iszonyatosan várja a nagy napot és lényének minden sejtje örül, hogy menyasszony lehet.
- Valami egyszerűt akartam, de mégis elegánsat. Anyám ötlete volt, hogy hangoljunk mindent zöldre édesanyád gyűrűje szerint. Hogy tetszik? - Vagy inkább: Hogy tetszem? Nézz rám, nézd meg azt, akivel nemsokára frigyre lépsz, akár három évre, akár egy életre. A csacsogása valószínűleg ugyanolyan idegesítő, ha eddig is irritálta Willt, de nem állítja le magát. Őszinte, felhőtlen, elsöprő. Néhány óra erejéig hadd érezze magát szépnek újra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Tele van energiával, tűzzel, egyszerűen nevetni tudna a boldogságtól. Annyi hét után végre mágia nélkül is csodásan fest, és az sem érdekli jelenleg, hogy nem szerelmes, hogy érdekházasságra lép nemsokára, hogy gyereke lesz. Semmi. Utálta a sápadt arcát, a beteges kinézetét, és hogy egyre-másra megjegyezték az emberek 'Adél, jól vagy? Betegnek tűnsz.' . Mindet a pokolba kívánta
Most viszont egy ilyen kommentár sem jön, csak Will és ő állnak szemben egymással, ő felvillanyozva, lelkesen kommentálva... És most először nem egy semmitmondó, unott választ kap, nem is tapogatózó élettörténeti kérdést. Egy pillanatra érzi a zavart végigfutni a bensőjén, és a melegséget szétáradni a fülcimpáján, orcáin. Will először mosolyog rá úgy, hogy nem holtrészeg, vagy cinkos. Kifejezetten lágy és őszinte. Zavartan süti le a szemét egy pillanatra, csak hogy a finom kis kiegészítést hallva ismét felnézzen, ezúttal már kissé sunyin mosolyogva.
- És- Kezdi el lassan felhúzogatni a kezébe a redőket, hogy minél több bukkanjon elő a fehér harisnyás lábából, ami később láthatóan egy harisnyatartóhoz csatlakozik. - mennyire rövid az a rövid? - Már a térdén felül húzza az anyagot, mikor a boszorkány hátulról helytelenítően elköhhinti magát. Ő pedig csalódottan ereszti vissza a ruhát végül a helyére, és nyújtja ki Will felé a kezét.
- Kérem szépen a kezed egy kicsit. - A szemei még mindig csillognak, az arca még mindig rózsás, a mosolya pedig töretlen. Akár maradhatna így is végleg. Akár...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Attól függetlenül, hogy tudja, semmi nem fűzi Willhez, most mégis ő a csodálója, a múzsa kiszemeltje. Szereti látni, ha megbecsülik a szépségét, ha szemmel vetkőztetik. Korán ráérzett a felemelő, bizsergető érzésre, saját fontosságának tudatára a puszta tekintetek látványától. A ruhát rejtő test legalább olyan ízletes lehet egyeseknek, mint egy jó bor. Csak épp a benne lakozó személyiség teszi ezt a lányt mérgeskígyóvá, mert ha rájön a bolondéria és a parancsolgathatnék, kiállhatatlanná válik. Most túlságosan lefoglalja, hogy a saját szépségétől megrészegülve ünnepeltesse magát.
A nyelve hegye is előbukkan, hogy végignyalja az alsó ajkát Will tekintetét látva. Miért ne csúszhatna még feljebb az a ruhaszegély, miért ne... Hát persze! Az őrző-védői nem hagynák, hogy a nem létező szüzességét megrontsa a jövendőbeli férje. Nem mintha lenne kiút ebből a házasságból, Will most már így is úgy is elveszi feleségül. Akkor nem mindegy, mikor teszi szét a lábait a jövőbeli jogos tulajdonosának?
Ettől függetlenül bosszúsan ereszti el azt a ruhaszegélyt, mielőtt rászólnának, hogy nem illik ilyet csinálni, és új időtöltésbe fog helyette. Összefűzi az ujjait Willével, és légies könnyedséggel pördül meg alatta, mintha keringőznének, úgy fordul vissza a ciccegő boszorkányhoz.
- Kell a tíz centis sarok, tessék. Will sokkal magasabb nálam, muszáj ezt egyensúlyba hoznunk. Tíz centi, nem kevesebb. - Akaratos, parancsolgató, és közben tündöklően nevetős. A morgós boszorkány most már nem morog, csak csendben viszi oda Adélhoz az emlegetett tíz centi sarkú, ruhához illő cipellőjét. Hamupipőkét végre egészen felöltöztették a tündérek. Miután felkerült a cipő, elbocsátja a boszorkányt és a segítőjét azzal, hogy tíz perc múlva folytatják, de most a vőlegényével szeretne lenni, és csak az ajtó csukódására vár, hogy átlendítse a vékony kis karjait Will vállain, és összekulcsolja őket mögötte széles mosollyal az arcán. Azért tíz centi extrával a lábán ez könnyebb feladat, mint a szűk, százhatvanas alapmagasságával.
- Már majdnem végeztem mindennel, ne aggódj, nem kell sokat itt maradnunk. Mit akart az anyám? - Természetesen feltűnik azért neki, hogy Magda minden rohadt alkalommal talál valami indokot, hogy elcsalja a vőlegényét egy kis beszélgetésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Kellemes bizsergés fut végig a medencéjén csak attól, hogy magán érzi Will tekintetét, később pedig már az ujjait is. A gerince enyhén megvonaglik, de nem húzódik el. Imádja, ahogy Will tekintete végigpásztázza minden porcikáját, még a hangja is elhalkult. Tökéletes pillanat. Ha élete végéig így viselkedne vele a férje, maradna, nem válna el három év múlva.
Persze előtte meg kell beszéljenek bizonyos dolgokat, mint például: mi legyen a gyerekével? Nem ereszti el Willt, de az arcáról leolvad a vidámság. Határozottan elkomorul.
- Szeretném ... megszülni... és örökbe adni. Velünk nem maradhat, de... - Gondosan megrágja a szavakat, de így is nehezen ráncigálja elő őket. - ... nem hiszem, hogy meg tudom ölni. Egyedül ez a gyerek maradt nekem Jean-Paulból. Mindabból, ami vele voltam. - Rendületlen pillantással tekint fel a nálánál még mindig jó nyolc-tíz centivel magasabb majdnem-férjére. Aztán egyik kezét Will arcára helyezi, hogy megcirógassa. Mintha jelentenének egymásnak bármit is egy optimális befektetésen kívül.
- Ha efelett szemet hunysz... Szülök neked saját gyereket. Megígérem. - Mentsd meg az egyiket, hogy kapj másikat . Ezúttal tiszta üzletet ajánl cserébe a félrepillantásért. Elrejti illúzióval, elvonul az utolsó hónapra, de nem akarja elengedni ezt a magzatot. Tényleg érdemel egy esélyt ez a gyerek is, elvégre akármennyire elcseszett ő maga, mégis megszülte a saját anyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Lehet, hogy legbelül arra számított, hogy Will is az abortuszt erőlteti majd. Az anyjának ez volt legalábbis az első reakciója, amikor nyíltan leültek beszélni róla: el kell vetetni. Hallani sem akart róla; sosem látta Magdát még tajtékzani tegnapelőtt estig.
Ehhez képest szabályosan megnyugszik, mi több, felderül a válasz hallatán. Legalábbis egy vérszegény, de tiszta mosoly visszatér az arcára.
- Köszönöm. - Alig hallható suttogás az egész, nehogy csak képzelje, hogy esélyt adhat a fiának vagy lányának. Még ő sem tudja, kit hord a szíve alatt. Már lábujjhegyre állna, hogy megcsókolja Willt, végre olyankor, mikor nem bűzlik az alkoholtól és semmire sem jó, de az újabb kijelentés és a keze lefejtése, melyet határozottan elutasító felhanggal él meg, azonnal összezavarják. Ez pedig kiül az arcára is. A 'nem értem' . A pillanat megtört, ami eddig jól ment, hirtelen olyan valószerűtlennek tűnik, csak amiatt, mert nem érti. Összezavarja ez a két mondat. Hiszen mindennek ára van, ő is tudja, más is. Will sem várhatja ingyen ezt a szívességet, hogy falazzon neki a terhessége eltussolásában.
Nyilvánvaló lehet Will előtt is, ha ránéz az arcára, mennyire nem érti a menyasszonya ezt az egészet. A karjai erőtlenül lógnak Will finom fogásában- nem próbálja visszahúzni őket.
- Én... Rendben. - Végül ő maga szabadítja ki a kezeit ugyanolyan óvatosan és lágyan a vőlegénye ujjai közül, mint ahogy az leeresztette őket közéjük az előbb. Megfordulva elindul vissza a sámli felé, de út közben még megáll és megkapaszkodik a kanapé karfájában, hogy levegye a tűsarkú cipőit.
- Segítenél kicipzárazni a ruhám? - A tükör előtt áll meg végül a sámlit egyetlen mozdulattal félrenyomva a lábfejével. Valahogy nem érzi magát jól a bőrében ezután. Mintha valamit nem értene és ettől hülyévé válik a másik szemében, nem csak utálatossá. De persze nem is kellene meglepődnie, hiszen egy ilyen mérgező kapcsolatból miért akarna pont tőle gyereket? Júlia... Valószínűleg Júlia lesz az anyja, nem? Júliát nyilvánvalóan szereti a leendő férje, még ha nem is mondja ki. A társadalmukban amit szabad a férfinek, azt tilos a nőnek általában, de ez feltétlen igaz a gyermeknemzésre. Will megteheti, hogy Júliát ejti teherbe, és ők nevelik fel a babát. Elszorul a torka, amíg idáig jut a gondolatmenetében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Félreérti, hogyne. Igazából mindegy, ehhez szokott, az elutasításhoz, hogy a francnak sem kell így, ahogy van, hogy-
Azonnal Willre rándul a tekintete a tükörben, amint beszélni kezd. Rémesen ismerős helyzetet ír le azzal a különbséggel, hogy ő nem maradt együtt Jean-Paullal, és nem fogja felnevelni a gyermeket, hanem örökbe adja. Nyel egyet.
Új ez, hogy Will magáról, a családjáról beszél. Az anyjáról. Nem tudja, hogyan álljon ehhez. Senkije sem ez a férfi, csak egy szerződés másik fele, mégis... Kicsit utálja. Minden egyes alkalommal kicsit jobban bemászik a bőre alá vagy az ellenszenvességével, vagy mint most, a gyengédségével. Hogy tudj valakit tisztán utálni, ha egyszer csak odadob egy morzsát, meg még egyet, amiben meglátni az emberséget és a kapcsolódási pontot? Mélyet szusszant. Végigfut a jóleső borzongás a gerincén a mutatóujj útja során.
Nem tudja, mit mondhatna erre. Mit lehet egyáltalán? Azt szokta meg, hogy lázadjon, de mégis fizetnie kell bármilyen segítségért, vagy így, vagy úgy. Erre jön Will és szabad választási lehetőséget ad neki. Egyszerűen nem érti...
Hátrahajtja a fejét, egyenesen Will vállára, és hirtelen arcul csapja a kettősük látványa: egy fiatal, roppant csinos nő, alig lépett be a 'Nő' kategóriába, és egy élete teljében levő férfi, sármos, karizmatikus. Mint valami címlapfotó. Ha valaha is kihordaná Will gyermekét... a gyermeküket... Merengő tekintettel csúsztatja hátra a kezét Will kézfejére.
- Furcsa egy fickó vagy, William Krise... Ha így folytatod, a végén még azt hiszem, hogy emberből vagy, és szeretni is lehet téged. - Megrebben a szeme, de utána visszakormányozza magát ebből a langyos állapotból a jelenbe egy mélyről jövő sóhajjal.
- Nos, itt szeretnél maradni, míg levetkőzök? Úgyse láttad még, mit kapsz a csomaggal. - Legalább a humora, ha sötétebb is, de visszatért, a somolygása is ott van, az incselkedés szintén. Csak egy finom utalás arra, hogy át kellene öltözzön. A vörös menyecskeruháját még fel sem próbálta!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Felnevet - megint az a csilingelő, szinte boldog, őszinte kacaj. És nem távolodik el, és nem akarja elvenni a kezét sem Will kézfejéről, míg az a hajtincséért nem nyúl, mint valami öreg, megfontolt kandúr, hogy megnézze magának. Az ő kandúrja . Ad azért némi fensőbbségérzetet a tudat, hogy sokan csak azért nem mernek pályázni a vőlegényére, mert félnek a rossz hírnévtől, de nincs hatalmuk elmosni azt. Ha valamiért hálás, az az, hogy egy hatalomhajhász, gátlástalan családba született, ahol az apja megpendíthet szinte minden húrt, és a férje tisztára mosott, tiszteletbeli állampolgárrá fog előlépni rövidesen. Megnyerni egy olyan játszmát, amit normális körülmények között elvesztenél, de átírhatod a játékszabályokat- ezt az egyet tiszteli Machay Ilyában.
- Jól teszed. Nehogy kedves legyek hozzád. - Vagy ragaszkodó, vagy kinyíljon. Nem, ez teljességgel lehetetlen jelen pillanatban. Mindketten sündisznók, de ez nem akadályozza meg őket a játszadozásban. A csípőjét egy kicsit hátrébb billenti, hagyja hogy az érzékeny bizsergés átjárja az ujjak keményebb fogásától.
- Egy kurvának nincs becsülete, csak igényei. -
És ebben a pillanatban nyikordul meg mögöttük az ajtókilincs. Visszajött az öltöztető boszorka és a segédje, és láthatóan roppant zabosak az ifjú párra, amiért Adél túl közel áll a meztelenséghez, és láthatóan Will ebben lelkes partnere volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Will
- Hévíz, Machay birtok, jan. 12. -

Kedve lenne hátradönteni ezt az alapjáraton szemét barmot és meglovagolni, hogy lássa, kivel nem elégedett nagyjából soha és mit veszít a folyamatos finnyáskodásával, de egyrészt a ruha eléggé megakadályozza most ebben másrészt... Másrészt rájött Jeremyvel a lábai között, hogy nem is olyan rossz, ha néha lenyomják az ember fejét bele a lepedőbe és úgy rakják meg, mint egy olcsó, útszéli örömlányt. Nem biztos benne, hogy nem akarja kicsikarni Willtől az abszolút dominanciaharcot végsősoron. Mert azért na, szeretné megkapni őt, ezt kár is tagadnia.
Szinte már egy kicsit lenne kellemetlen a nyomás a csípőjén, de még ez sem veszi el a kedvét, hogy hozzádörgölőzzön Willhez. Csak a rohadt öltöztetői ne jönnének be ideje korán, akkor lett volna idejük egy kis... Hát, lehet, a ruháját tisztíthatták volna azonnal a foltoktól.
Egyszerre csalódott és szórakozik remekül a vőlegénye kínos hátrálásán és összevissza beszélésén. Egy pillanatra még ránéz a meztelen válla felett, a tükör előtt állva, alig tartva a ruháját a helyén... És csúfosan, de édesen kineveti. Még egy csókot is dob neki, mielőtt Will kimenne.

Az ebéd viszonylagos nyugalomban telik. Végül csatlakoznak az ebédhez dacára Magda előzékenységének, és végigkóstolják a pusztulat hosszú menüsort. Will szabói nem túl boldogok, hogy egy telehasú vőlegényt kell felöltöztessenek, de azzal dolgoznak, ami van.
Ahogy ott áll a nappaliban ezúttal öltönyök, ingek és nadrágok közepette, ez már nem olyan hatalmas probléma, mint az ő menyasszony ruhájának kérdésköre. Lassacskán, észrevétlenül kúszik fel a fojtogató érzés a torkában, és teljesedik ki, mikor Will megfordul végre. Férfire azt mondani, hogy gyönyörű, illetlenség volna. Nem, Will úgy néz ki, hogy most azonnal igent mondana neki annak ellenére, hogy majdhogynem utálják egymást. És ettől az egy rohadt felismeréstől, hogy ez a barom képes ennyire megmarkolni a szívét és facsarni, mint egy nyomorult citromot, otthagyja a ruhapróbát.
Tudja, hogy ez egy boldogtalan házasság lesz. Tudja, hogy Júlia ott marad a képben valószínűleg még jó ideig, és azt is tudja, hogy számukra három év a szavatossági idő. Utána elválnak. Tudja, és nem tehet róla, keservesen elkezd zokogni, amint a szobája ajtaja becsukódott mögötte. Mennyivel könnyebb lenne, ha tisztán gyűlölhetné ezt a férfit, vagy ellenkezőleg: ha tényleg szeretnék egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Drága 'Mathias'  
- Körmed, Mjus World Resort & Thermal Park, jan. 22. -

- Egek, ez nagyon hiányzott! - Masszázs. Ez a kulcsszó. A lábát masszírozzák és úgy érzi, a hetedik mennyországba csöppent, miközben Matyi társaságában alkoholmentes koktélt iszogat. A hetek óta tartó borzalmas feszültség, a lábának két nappal ez előtti kegyetlen megtiprása, a rögtönzött táncórák, az apró-cseprő felmerülő kérdések úgy kiidegelték, hogy félt, a haja is hullásnak indult. Kénytelen volt hát tenni az ügy érdekében, és eltűnni legalább egy fél napra otthonról a wellness szent nevében.
Mátyásban mindig emberére talál, ha a szükség azt diktálja, hagyjon időt magára is. Egyébként természetesen az esküvői ruháját is együtt intézték, a férfi nélkül rá se nézett volna a különböző modellekre. Ugyan az anyja azt vallja, hogy két bolond egymásra talált, őt ez nem zavarja. Hány sarkon találsz még egy olyan férfit, aki ugyanúgy örül a Párizsi Divathétnek, mint te? Na ugye!
- Hova tűntél amúgy mostanában? Tudod, mennyi kérdésem lett volna még a virágokkal és az ülésrenddel kapcsolatban? - A hangja határozottan szemrehányó, de az a megbocsátó szemrehányó- csak kiadja magából a feszkót és két perc múlva már nyoma sincs az egésznek.
- Egyébként most tanítom Édest táncolni. Kiderült, hogy nem tud. Pár. Nappal. Az esküvőnk. Előtt! Mátyás, pár nappal előtte! Azt hittem, teljesen beráncosodok tőle! - És tessék, nem hiába kellett az arcpakolás reggel! Azzal kezdték, relaxáló arcmasszázs és -pakolás! A ráncmentes szépségre áldozni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Akaratlanul is felnevet. Úristen, a szülők mekkora dorongok a fenékben a hülyéikkel. Őt bezzeg nem küldték, csak jó messzire el, nehogy a drágalátos kis korcs fiúkat megfojtsa egy óvatlan pillanatban. Jobban járt volna mindenki, ha Dominik csendben eltűnik.
- Tízes skálán? - Ez rém fontos, a skálázást ne hagyjuk el. Ha kevesebb, mint hetes, nem érte meg a szexet, akár nő, akár férfi. - Kicsim, apádnak szerezned kellene már valami új hobbit, vagy anyádat felturbózni. Foglalkozzanak egymással, ne a te problémáiddal. Azzal foglalkozunk mi. - Elvégre erre vannak az elit öribarik, hogy közösen fúrják meg egymás ellenségeit, elsősorban.
- Köszi, szívem, de a szüleimtől nem látok egy fityinget sem, ha nem megyek hozzá. Az igazat megvallva ugyanabban a borzasztó helyzetben vagyunk. - Szinte felfújja a dühtől az arcát, még a csinos úszómester sem tud enyhíteni a kedélyingadozásán. - Őt a nagyanyja tartja rövid pórázon. Most komolyan, ezek abszolút nem normálisak! - Mondjuk Mátyás ismeri már a családját, meg a 'kifelé mutatom a szépet, belülről rohadok' módijukat. Semmi újat nem tud mutatná már a nap alatt kedves barátjának.
- Kapd el az öltözőben. Kíváncsi vagyok, mekkorája van, teszteld le! - Talán még ő is befizet egy gyorsra, ha az úszómesterük átmegy a teszten. A fene a terhes hormonjait, és hogy nem hozhatta ide is magával a személyes kis boytoy-t.
- Ja, a legrosszabbat még nem is meséltem neked. Karácsonykor megpróbáltam megfektetni, de túl sokat ivott. Nem állt fel neki. Soha életemben nem éreztem magam ennyire megalázva! Soha, érted? Még akkor sem, mikor egy rohadt mosdóban csináltuk Jean-Paullal. - Ez a legutóbbi karácsony nagyon beleégett az agyába, de ha teljesen őszinte akar lenni, azóta nagy előrehaladások történtek. Például a vacsorájuk Bogolyfalván, vagy a sikeres hárítás Kállay előtt... Apró, de látható haladások.
- Legszívesebben ledönteném a padlóra, lerángatnám a gatyáját és helyben meglovagolnám. Ez a vég, ennyire még senki nem készített ki, mint ez a barom. Mert egy barom amúgy! Semmi szeretnivaló nincs benne, csak a teste! - Hazudik. Will mutat olyan aprócska rezdüléseket önmagából, ami egyszerűen érdekessé teszi őt, és arra sarkallja a kedves menyasszonyt, hogy tovább űzze a becserkészhetetlennek tűnő vőlegényét már csak a vadászat öröméért is.
- Ússz csak, ússz. Lehetőleg be a lábai közé. - Mormogja annyira hangosan csak, hogy Mátyás meghallja. Tényleg naggyon jól néz ki az úszómesterük, de ha ennyire bámulja Mátyást... kár érte.
- Hogy mi? - Felháborodással álcázza a riadalmát. Tudja, hogy elkezdett kigömbölyödni, az arca, a melleiről ne is beszéljünk aztán, de a csípője is kiszélesedett és egy pici hasa is kezd lenni. Már a babája minden pici részlete kifejlődött, innentől nőni kezd majd.
- Hahh, csak az új játékszerem jól tart. Elhalmoz mindennel is. - Ugyan csöppnyi hazugság, de a terhességét nem szeretné híresztelni, és kedves barátja sajnos mindenkiről mindent hajlamos tudni. Nem akar az információs listájához hozzáadni feleslegesen.
- Egyébként te leszel a ceremóniamester. Csak szólok, remélem, tudod. - Mármint, ez olyan alap volt, hogy a szociálisan hiperextravertált barátját tegye meg az esemény levezénylőjének. Mintha egy mugli esküvőn Elton John töltené be ezt a tisztet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sosem értette, hogy lehetnek ennyire különbözőek az aranyvérű családok. Azt hitte, mindenki olyan, mint az övé, kiállhatatlan, ármánykodó, hideg, és vannak levált részei. Ehhez képest Mátyás családja tökéletesen normális az utánzó kis tetveket leszámítva. El is húzza a száját már az említésükre is.
- Helyes, legalább leadnak az arcukból. Rájuk fér. Segítsek nekik egy kis hashajtó főzettel? - Ugyan már, természetesen neki is van hánytatója, hashajtója, bármi, amitől fogyni lehet. Használnia ugyan ritkán kell, mert eddig az esetleges feleslegét egyszerűen ledolgozta legtöbbször, de szívesen belekeveri bárki ételébe vagy italába.
- És ez még hagyján. Szinte a hajamnál fogva ráncigáltak haza Jean-Paultól. Örültem, hogy senki nem látta. Egy életre nem mostam volna le magamról azt a szégyent. Szívem, ha nem lennél, már rég egy ráncos banya lennék a stressztől! Olyan jó, hogy kiadhatom mindezt magamból neked! - Fura mód ez odavissza működik, képes Mátyás siralmait meghallgatni a féktelen egocentrizmusa ellenére. Elvégre, ha szidni kell másokat és áskálódni exek ellen, abban rendkívül jó és lelkes. És persze a szexi úszómesterek megfektetését is boldogan támogatja, de első a szépségük. A napszemüveg visszakerül az ő arcára is, miközben a koktélos szívószálat forgatja a tökéletesen fehér fogai között.
- Igen... Bár tény, rengeteget itattam. Talán kicsit többet a kelleténél, de hát előtte meg belevágott a bokorba, Mátyás! Le kellett nyugtassam! És úgy tűnt, a pia ellazítja. Mentségemre legyen szólva, először itattam le valakit és túl jól sikerült. - Általában nem kellett alkoholhoz nyúlnia, mert elég volt a vélasága, hogy megrészegítse az expasiját. Meg úgy más pasikat, csak azok nem érdekelték ilyen és olyan indokoknál fogva. De Will... Ó, Will nagyon is elkezdte érdekelni, ezért sem engedné el idő előtt, legalább, míg meg nem kapja. Vívódóan rágja az alsó ajkát, miközben újból feltolja a napszemüveget a feje tetejére.
- ... Még nem akarom kukázni. Most már azért is kell. Akarom, hogy aztán a szemébe vághassam, hogy megvolt. - Most úgyis a büszkesége beszél belőle, de ha valaha beleszeret Willbe és ezt valaki a képébe vágná, hogy 'nézd, mit mondtál x idővel ez előtt róla', biztos letagadná. Az utólagosan rosszul elejtett kijelentésekkel nem foglalkozunk, rich girl 101 aranyszabály.
Ahogy azzal se kellene, hogy Mátyás szándékosan kipécézte az alakját magának. És, ha Mátyás már most észrevette, akkor idő kérdése, hogy Madlen, Galina, sőt bárki más észrevegye. Teljesen biztos benne, hogy már pletykálnak az aranyvérű körökben a terhességéről, de esze ágában sincs adni alájuk a lovat. De Mátyás nem könnyíti meg a dolgát. Egy másodpercre komolyan türtőztetnie kell magát, hogy ne forrjon fel helyben az agyvize, végül fogát csikorgatva nyúl ki és húzza a srác arcát közelebb az övéhez, hogy a fülébe suttoghasson.
- Nem lehet. Megvannak rá az okaim, de nem lehet. Essen le a tantusz, szivi. Majd az esküvő után kiokoskodjuk a bomba alakom, de addig meg elrejtik a ruhák a felesleget, oké? Te leszel az első, akihez besétálok fogyni, de egyelőre hagyjuk ezt a dolgot. - Mátyás sem hülye. Ha egy hiú nő ennyire ignorálja a saját alakja kérdését, annak bizony elég nyomós oka szokott lenni. Mondjuk a kilenc hónap alatt, a szerverről letöltődő kis vírus... Bár hátha a ceremóniamesterség ötlete mégis eltereli valamelyest szemfüles barátja figyelmét a terhességéről.
- Légy te a mi Meggie Walker-ünk, csinálj szenzációt ebből az esküvőből. Vagy szembenézhetek Will nagyanyjával, meg a sajátommal, és ismered a nagyit... Nem viseli jól a szinten aluli dolgokat. - Galina egy rémálom, ha a tökéletességről van szó. Nem is akar elékerülni, ha nem ugorják meg megfelelően azt a napot.
- És ki lesz a plusz egy főd az esküvőn? Remélem, nem az úszómester. - Szemöldökét felvonva jelzi, hogy azért hé, a nívóra vigyázzunk még mindig.