Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felnevet a szavaira, mert ez már egészen aranyos. Az, mert lehet akármennyire a végzet asszonya, ez a reakció őszinte, valódi, legyen akár az egész élet hazugság, vagy bármi más. Tény és való, nem gúnnyal nevet, hanem jól szórakozik, vagyis, az egész helyzeten.
- Van olyan, amivel nem lenne olyan nehéz, de egyszerű sem. Attól függ, kit választanál - mert lehet egy középszerű valakit választani, akinek pár üveg hamar hazavágná a bankszámláját. Az meg még egyszerűbb, ha valaki, egy éppen rettentő éhes férfiállat ezt egy nőért teszi meg. Volt már rá példa a világban és lesz is még, szerencsére, ennél neki mindig több esze van, annyira sosem tepert és fog teperni, hogy mindenét egy alkalomra áldozza, ahol könnyen kiderül, hogy meg se érte, mert csak játék volt az egész. A nők szeretnek a biztosra menni és fizimiska helyett az erszényt nézni és annak vastagságát szem előtt tartani. Ha ilyen kapcsolatra vágyna, akkor könnyen pár nap alatt már benne is találná magát, minden megerőltetés nélkül és nem, itt még mindig nem a saját külseje a tényeg, hanem, amit mutatna abból, ami zsebében rejlik. Ide sem ilyenért jött, az más, hogy aki egy röpke üzlettel kellett megajándékoznia, sokkal többet ad, vagy akar adni. Ki is nyer akkor igazán?
Türelmetlensége hasonló az előző megmoccanásához, viszont nem kell sokat várnia arra, hogy az történjen, amire jelenleg vágyik. A lassú mozdulatokból lesz egyre gyorsabb, hevesebb vagy éppen éhesebb és követelőzőbb. Nem szokása nagyon táncolgatni, el tudja engedni magát, igen, meg ha akarja, akkor megy is, csak éppen általában az ilyen helyekre is a társaság miatt megy. Az ma nem akadt, csak másféle, aki épp simul hozzá, akinek bőrét karcolja fogával, ujjával és akire végül lepillantva vigyorodik el.
- Szerencséd van, közel a szállásom - nem egy lepukkant valami, motel, hanem az egyik hotel szobája pihen neve alatt, általában alibiként, van, hogy oda se megy, csak amikor már csak rendezni kell, ha nem oldja meg a technika segítségével. Nem várakoztatja tovább, a kezénél fogva invitálja, kissé húzza maga után kifelé, majd odakint rágyújtva, tovább folytatja az útját.
- Ha még kibírod, akkor pár perc. Innen is látni - és tényleg. Mire az utolsó parázs felizzik a cigaretta végén, már ott is vannak. Elegáns belső tér, ahogy átvezeti rajta és felfelé tart vele a szobához. Nem a királyi lakosztály ugyan, de kényelmes, ahogy az ajtó kinyílik, egy fényes, tág és kényelmesnek tűnő szoba kerül a másik elébe.
- Csak utánad - engedi előre, hogy aztán belépve utána, bezáruljon mögöttük az ajtó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mintha valóban elgondolkodtató lenne a kérdése, úgy tesz és pillant felé. Mintha számolna és számolna, mennyi esélye van arra, hogy ez megtörténjen.
- Akkor igencsak bele kell húznod és esélyesen sokáig tartana – ezzel nem mond igazából semmit sem, arról meg főleg, hogy mennyi jutna arra, amit ihatna. Szerencsére, ez is csak egy apró, semmis játék, mint minden a mai napon. A fiola tartalma volt a lényeg, amely már régen biztos helyen pihen valamelyik zsebében. Nem fogyaszt belőle, nincs rá szüksége, hogy azt higgye bárki, úgy táncol, ahogy a csinos, vörösre pingált ajak fütyül. Könnyű azt hinni, hogy az emberek pontosan azok, akiknek láttatják magukat. Ebben van az izgalom, lényegében és ha valaki nem jártas abba, hogy mások fejébe lásson és másszon bele, akkor marad az az illúzió, amelyet a világra vetít.
És amit most hoz, az a nyerő. Egyszerre túl sok és túl kevés, igaz ez mind a kettejükre, ahogy keringenek egymás körül, előtt és mellett. Senki nem nézi, ki van a háta mögött, akibe néha könyöke vagy más tagja ütközik és az az idegen sem foglalkozik ezzel. Mintha az a pont, ahova beállt és elkezdte a táncot, elsőre hatalmas, ürességként állt a parketten, most viszont egyre jobban zsugorodik. Összeszorul körülöttük a tömeg, elfogynak a szabad, sóhajra is aligha elég terek és már őket ölelik körbe, mintha csak valami burok lenne, amelyben, ott belül semmi más sem létezik. És talán most nem is kell több. Ujjai még így is türelmesek, hát még jelleme, csak apró utalások, hogy ha ennyire felkínálta magát, akkor bizony, ő elveszi, él vele, nem érdekli nagyon más. És ha ez csapda? Megeshet, de azt a nő sem tudja, kivel áll szemben. Ha csapdának szánja, megégetheti magát vagy hagyja mégis, mint valami jótét lélek, hogy sikerélményt kínál neki, szép némán. Sok mindent nem tudna elvinni, ha minden mellett tolvaj lenne: egy márkás óra, a ruháin kívül némi – bőséges ugyan – készpénz van nála, a nemrég szervált fiola és iratok, olyanok, amelyek a ma estére valók. A mobillal sem megy sokra, ott sem tárol semmi olyasmit, amit nem illene. Az ilyen dolgait csak akkor használja, amikor azt kell.
Talán azt akarná, hogy féljen, mégsem teszi, ez pedig olaj a parázsra. Könnyű préda, jó kérdés épp kiről van szó, lehet mind a kettőjükről. Nem is kell neki több, az ilyenekkel csak vágyait elégíti ki, semmi több, sosem gondol többre. Várnak néha hívásokat, második alkalmat, azonban ilyet ritkán tesz. Ahhoz valami olyasmi kell, amely megfogja, ott tartja és működik. Nem lehetetlen.
Így szakad vége a táncnak, ha valóban nem fél, akkor már rántja is magával a mélybe. Elindul hát, nem messzire, nem oda, ami valóban az övé. Csak egy megálló, egy alibi, egy ok, hogy ha valaki kutatni akarja, meglátná, ő ezen az éjjelen itt pihent. Mindig kellenek apróságok, ügyelni rá, hogy minden tökéletes legyen.
- Nem zárom rád az ajtót. Akkor távozol, amikor szeretnél – immáron odakint mondja, a hűvös kap bele a bőrébe. Elunta a táncikálást, levegőre vágyott, amely odabent már sűrű volt és fullasztó. Mély levegőt vesz, mintha visszaköltözne a türelmessége, amit elengedett és ami csorbult odabent a dörgölődző közelségtől. Nem félt attól, ha túl mohóvá válik, nem féltette a másikat sem, inkább a tömeg és a zene ritmusa ment az agyára, az alkohol kúszott fel elméjére, de csak gyenge zsibbadás, hiszen nem fogyasztott többet.
- Persze. Minek hazudjak? Így felesleges bajlódni az utazással – legyez az taxi, két lábon vagy bármi más. Felesleges, ha a közelben volt a hely, bár ezt csak utólag tudta meg, amikor lejött sétálni és terepet felmérni. Hamar felérve, beérve nyit ajtót, engedi előre majd lép utána, hogy magukra zárja az ajtót. Az ilyen helyek előnye, hogy minden szoba egy olyan kis világ, amely akkor és ott csak azoké, akik benne léteznek. Nem a legnevesebb, a legpazarabb, kereshetett volna olyat is, csak éppen felesleges volt. Nem tervezett valóban aludni, nagyon feljönni sem, talán dehoppanálni innen haza, a dolgára és majd vissza lerendezni a papírokat.
- Egy olcsó lyuk, de terveim szerint, a részeg alvásra pont elég lett volna – vigyorodik el, ahogy a minibárhoz lép és kinyitva vesz elő belőle egy tonikot. - Kérsz valamit? - mutat az apró hűtőre, amelyben van alkohol, üdítő, némi csokoládé is. A vacsorának már rég vége, de nem hiszi, hogy a nő pizzarendelésre vágyik. Felé fordulva kortyol egyet, majd húzódik ajka kaján mosolyra.
- Valóban. Egy kissé fülledt – teszi le az üveget, bújik ki zakójából, amit a székre ejt, majd az ing gombjait engedi ki, szép sorban, miközben közelebb lépdel hozzá. - Bár, mintha itt libabőrt látnék – cirógat végig ujjbegyével a vállán, felfelé, majd folytatja azt kulccsontján, hogy végül álla alá vezetve ujját, megemelje a fejét finoman. - Talán most félsz kicsit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lábait kényelmesen előre nyújtva ücsörög a kanapén az ifrit mellett. Egyik keze a háttámlán nyugszik, a másik hosszú ujjai bele-belevesznek a macska csillogó, puha bundájaba. A dohányzóasztalon a vacsora maradéka és az ital, amit megkezdett. Ez egy teljesen átlagos pillanat is lehetne, olyan, amit talán ki sem néznek belőle és életidegen, hogy ennyire higgadt és csendes legyen, ne pedig az a harsány, akinek mutatja magát. Pedig ez sokkal közelebb áll a valósághoz, csak éppen most nem borítja semmi, ami arra utalna, hogy mi is éppen a mocskos "hobbija". Ugyan a fürdőt ő is megjárta, még nedves tincseit lapította hátra, megszokott módon, korántsem olyan kényelmesben pihen, mint a másik mellette. Ugyan sem öltöny, sem valami pazar darab, a köntösre még mindig nem szokott rá. Majd ha öreg lesz és rengeteg fiatal nő veszi majd körül. Apropó a másik; ez az, ami miatt ez a pillanat nem lehet átlagos, mert az ifrit személye minden, csak nem az. Számára mégis, az illat, ami körbelengi, a külleme és persze a hang, ami megüti fülét. Erre forgat szemét, hogy már ő is. Közeledik az év vége, mmeglátszik.
- Írtál a Jézuskának is? - pillant oldalra, ahol az ifrit épp a telefonját kutat valamit. Előre dőlve veszi kézbe az italt majd fordul felé, ahogy a legújabb találat adatait sorolja. Több mint jó, biccent ő is, mintha neki kellene nyugtáznia a találatot. Neki mindegy, ha szólnak hogy menni kell, felőle bárki lehet.
- Végre akadnak ebben a pusztulatban érdekes arcok is. Az imáim meghallgattak. Na most még három ilyet és én sem fogok unatkozni. Mit művelt szerencsétlen? - mert ha tudná, hogy kik figyelmét keltette fel, lehet azt kérne, zárják vissza, de azonnal. Így azonban marad az, hogy egy gyönyörűe szőrt pókháló készül neki és szépen bele is fog sétálni. Egyelőre neki aztán tényleg nincs semmi dolga, ellenben ha az ifrit úgy kívánja, besegít a játékba.
- Nekem nem ez jutott eszembe erről. De hát a te ízlésed - hajol közelebb meg is nézni az illetőt. Így már beugrik, hogy látta itt a városkában már futólag, de nem tűnt annak, ami. Nos, most már aztán végképp nem menekül.
- És mi is pontosan a terv? Olyat is találhatnál akivel én játszhatnék - dől a kanapé támlájának, elvéve a telefont, beleolvas ő is a mesébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Yezebel ezer arca körül mégis azt ismeri a legjobban, aki mellette törleszkedik a kanapén. Neki olyan megszokott, mint másnak a tükörképe, mégis, mindig talál rajta valami újat. Általában ez az új csillog és drága holmi, hol épp tőle, hol mástól, hol meg csak úgy. Itt mindketten önmaguk, még ha ebből egy hivatalosan bőrt és alakot nem vált mindig, egyszerűen adja el azt, ami van, az illúziók pedig újat teremtenek, ha szükség van rá. Érdekes lenne egy kívülálló pillantása, mennyire kapnak sokkot, szerencsére, ha meg is történne, hamar eltűnne a bizonyíték a fejekből.
- És az rossz? Így is mindig vagy ezer dobozt kapsz – vigyorodik el, mintha tényleg elhinné, hogy Yez attól tart, a rosszak listáján nem jut neki semmi. Épp jutott, valaki, így aztán megint olyan karácsony áll előtte, ahol fürödhet minden jóban. Nem mintha olyan „család” lennének, akik ünnepelnek ilyesmit és mégis, csak épp nem biztos, hogy sokan leülnének velük egy karácsonyi vacsorára. Bőrén érzi, ahogy átkarolja, apró libabőr telepszik meg vállának csupasz részén, ahogy kényelmesen dől bele a pillanatba és abba, hogy közel tartja magához. Megtámaszkodva figyel, hiszen a másik érezhetően pörgött rá a témára és falja a sorokat, amiket fentről küldtek és amelyekkel megkezdődik a játék. Láthatatlan szemek jegyeznek fel és meg minden apró lépést és cselekedetet, még olyat is, amelyre talán soha, senkinek nem lesz szüksége, ha viszont mégis, előkerül, rombol és fenyeget. Az evidens, hogy ha valaki sáros, arról vastagon szedett jegyzet pihen és elkerülni nem lehet. Fülel hát, hümmög párat, szemöldöke emelkedik meg a hallottakra. Ó, vagy úgy. Hogy ennyire? Erre nem számított, valahogy pitibb, semmisebb dolgokban gondolkodott és tessék. Még a végén ténylegesen érdekes kincset találtak.
- Zene füleinknek, úgy érzem. A kísérlet mindig, a halál pedig főleg. Van erre pár vérfarkas, tessék, még csalit is vihetsz neki – ha meg meghalnak, nos, nem az ő gondjuk. Sosem, semmi, mossák kezeiket. - Folytasd csak – mintha regény lenne, egy történet, aminek hallania kell a végét. Felnevet, ahogy megérzi a finom szorítást a nyaka táján. Nem oda nyúl, hanem Yez vállához, ott, ahol az anyag lecsúszott, és mintha csak a macskát, úgy cirógatja meg.
- Nem veszem el tőled, ameddig azt nem mondják. Ne legyél pukkancs – mintha csak a gyerek bújt volna elő, amelyet, minden arca közül a legjobban gyűlöl, menekül előle. Bár ez inkább más, egyszerre komoly és komolytalan. - Nyilván rám, vagyis rá, hogy hozzáérek – adja máris azt, hogy ő a központ. A macska elégedetlenül, szinte villanó szemekkel mordul fel, hogy kitúrják, egy pár pillanatra még vádlóan is néz a betolakodó felé, majd arrébb vonul, hogy lemossa magáról a gyalázatos érintést.
- Ó, igen. Játszom. De nem ilyet – nem mintha most azonnal akarna is. Elvan azzal, ami akad. Ujjai, amelyek eddig a macska bundáját csesztették, most megtalálják a másik tincseit, azzal játszadozik tovább, miközben olvas. - Jaj annak, aki most be akarna zárni – jegyzi meg, ahogy tovább görget, végül a végére érve teszi le maguk mellé a telefont. Könyökére támaszkodva, fejét megtartva pillant le végül és hümmög párat.
- Egy párszor említetted, igen. Reméljük valóban izgalmas. Bizalom kell, így nem nyithatsz azonnal a farkasokkal mégsem. Olyasmi kell, ami elesett és mégis megragadja. Nagy a családja, esetleg onnan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Jó kérdés, hogy ebben itt mi számít neki játéknak. Az erőszak vagy éppen teljesen más? Hiszen majdhogynem mondhatni, hogy az egész világ az övék, így aztán színtere van arra, hogy minden egyes formát megtapasztaljon, játszani tudja. Nem is tud választani, vagy ha igen, azt kimondva talán még egy halovány árnyalatot tudna csalni a másik arcára. Az, hogy az épp a zavar, vagy más, mindegy.
-Legtöbbször kérik is a csendes módot. Nekem az egész ittlétem egy játék, hogy senki vagyok, mégis valaki, miközben nem látnak semmit sem. A többit pedig ismered. Azt, amikor kegyes vagyok közben és amikor nem – halovány, szinte már-már ragadozóhoz illő vigyorával cirógat végig Yez nyakán, arcának élén, hiszen ki más, ha nem ő látta ezeket a feleket. Visszatér a tincsekhez, újfent azzal játszadozva von vállalt.
- Nekem mindegyik szórakoztató. Ezzel is lehetne mit játszani – bök a telefon felé, azonban ez nem az ő terepe, nem az ő játéka. Az persze nem tilos, hogy ihletet adjon, vagy épp bármi megoldást, ebben nem rest, hátha végül mégis kap egy kis koncot vagy ő nézheti végig, mire jut.
- Csak ne Lacika. Attól még ez a szerencsétlen is kitépi a haját – ingatja meg a fejét. Bár nem utolsó szempont, hogy el lehetne adni a gyereket, mint vérfarkast, csak épp annyira lenne hihető, mint amúgy egy ál alak lehet. Plusz sok munkával járna, így csendben marad. Közben az ölében bőszen meg a dráma, halkan nevet fel, hogy ennyire mindent akar és még sem tud dönteni. Nem félti, mert tudja, egy ilyen után jönnek a legjobb ötletek.
- Lassú vagy gyors játékot akarsz, ezt még ugye mérlegelni kell – mintha amúgy nem tenné, de jobb hangosan beleszállni az ötletekbe, mint csak figyelni és bámulni. Aprót moccan, mintha elzsibbadt volna már a sok ülésben, majd lepillant, amikor hangját hallja.
- Akár – hümmög pár sort. Bár gyerekeket nem üt, tudja mit ért kislány alatt. Arcát ugyan nem adná, elvégre még sajnos itt kell élnie egy ideig, de az ötlet alapnak elég. – Milyen kegyes vagy, hogy nem lennél mérges. Én meg nem ütnék nagyot. Annyira – vigyorog. Noha az erőszak nem része életüknek, a fájdalom igen, az a fajta, ami mégis kellemes. – Na ha ennyire hiányzik – tűri fel az inge ujját, hogy itt és most azonnal megejti, ha kell, de ugyan úgy csak a hajtinccsel játszadozik. Tudja, hogy nem most vágyik rá és nem arra, amit ő, nem olyan rég játéknak nevezett.
- Vélhetően senki, hacsak itt nem találta be valaki. Talán épp neki kellene egy gondoskodó. Lehetnél a kis barátja, aki segíti – bár általában nehezen van az ilyen kimondva, jelezve. Valahogy abból, amit olvasott, nem az jön le, hogy akkora támasz lehetne. Aztán ki tudja, mások is okoztak már neki meglepetéseket.
- Na? – pillant kérdőn, majd vigyorodik el a fejét ingatva. Ha ennyire kívánja, megadja. Nem mintha olyan sűrűn mondana nemet az ötleteire, mert, nos, az ízlésük sok mindenben hasonló, valahogy ez pedig kissé meg bizarrabbá teszi a kapcsolatukat. Egy tincset csavar ujjai köré, majd hullik le, amikor hirtelen ül fel és dől rá. Derekát átkarolva húzza bele ölébe, miközben feje billen minimálisan oldalra, a boldog vigyort látva pedig minden világos. Jutott valamire. Halk szuszogása hallatszik, miközben a másik beszél, derekán pihenő kezével tartva magukat. Végül fejét dönti hátra a támlára, mintha nem dőlt volna már el rég, mi is válasz.
- Leszek a segéded, örömmel. Legalább nekem is jut belőle. Talán mégis picit előre hozott karácsony ez – mintha ünnepelne. Persze, majd pont ő. – Elveszem a méltóságát és te leszel a megmentő? Rettentően bájos. És aljas. Ügyes – lehel lágy csókot halántékára, majd dől el vele. – Mikor akarod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül