Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Minden alkalommal, mikor áthalad a mágikus védelmükön meg kell állapítania, hogy átkozottul jó munkát végzett. Persze nem csak ő, az illúziók és egyéb pálcás varázslatból származó rétegek a többiek keze munkáját dícsérik, de a rituális mágia által vont varázskör jellegzetes bizsergése a bőrén, akárhányszor áthaladnak a határvonalán, jóleső elégedettséggel tölti el. Az előszobában csak hanyagul ledobja a kabátot, lényegtelen, mivel az átváltozásból jött létre, s nem valódi anyag, úgyis szétfoszlik majd, mikor Leo átadja a helyét az eredeti Ifrit alakjának.
A nappaliba érve kényelmesen levetődik a kanapéra, s az aprócska test szinte elveszik a hatalmas bútoron. Egyik kezét kinyújtja a karfán, a lábai pedig így még csak le sem érnek a földre, támasz nélkül lógnak a levegőben.
- Nem vontam magamra különösebben.. - Széttárja a kezeit ártatlanul, szemei elkerekednek, őszinte megilletődöttséget sugározva. Hogy mi? Ő, ilyet? Véletlenül sem.
- Ezekben falukban úgy tűnik, mindenkit jobban érdekel a másik. Arról meg nem tehetek, hogy ennyire elbűvölő vagyok. Leot mindenki szereti..
Kis szünetet hagy, mint akinek eszébe jut valami, és kurta szórakozottsággal ki is egészíti a mondandóját.
- Kivéve Rubent, Ruben nem szereti.
Láthatóan nem esik nehezére félrebeszélni és túltolni a körítést, bár még az sem biztos, hogy direkt csinálja, van a gesztusaiban valami egészen elemi gondtalan szórakozottság, ami messze áll egy gyerek naivitásától. Furcsa benyomást is kelt mindez egy tíz éves kölyök fizimiskájával.
- Gyűjtögettem, mondjuk így, megalapozni az ittlétünket, nem túl nagy ár cserébe, hogy egyszer meg kellett sétáltatnom a faluban egy aurort.
Ophelia kedves és jóindulatú teremtésnek tűnt, nem is gondolt más opcióra azon túl, hogy tegyen pár felesleges kört az utcákon vele, miközben a nő lopakodik utána.
- A mai után úgysem akar majd többször követni.
Ezen a ponton kiszélesedik a mosolya, vigyorrá vadul, feljebb is tolja magát ültében, miközben Dominikra néz.
- De az arcod, mikor rájöttél, mi történik, mindent megért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nehéz eldönteni, hogy az Ifrit valóbanm veszi észre a Dominik hangjában megbúvó, alattomosan szelíd súlyt vagy mindössze úgy döntött, nem foglalkozik vele. Valamilyen szinten - jelenlegi viszonyuk milyenségét félretéve, neki még mindig viszonylag gyerek a férfi. Mégha furcsán kifacsart értelemben is. A gyerekek egyébként is szerették régebben furcsa hobbikkal elütni az időt: pillangók szárnyát átszúrni, csigákat tűzre dobni..  vagy csak megnézni, valóban visszanő-e a gyík farka, ha leszakad. Van is némi elnézés benne az emberekkel kapcsolatban, pont valamiféle ehhez hasonlatos gondolatmenet kapcsán.
- Nem, nem jobban, mint egy átlagosan kissé többet kószáló gyerek manapság.
Egyik kezével legyint, ez Maeve mozdulata, morbidul feminin és nőies ahhoz, hogy Lászlótól lássa viszont az ember a gesztust.
- Túlliheged. Épphogy az auror kishökgy viselkedett formabontóan, a hétköznapokban nem minden gyerek olyan jólnevelt, mint te voltál.
Hunyorít, nem egészen gúnyolódik, talán egy kicsit, de nem a férfi kárára, inkább a ténynek és saját.. néhai szerepének tiszteleg ezzel a szarkasztikus hangnemmel.
- Különben is, mindent kézben tartottam, a végén pedig maga a helyzet is nekünk kedvezett, nem igaz? Szegény friss apuka a városban, akit alaptalanul megvádoltak.
Az utolsó mondatot lebiggyesztett szájjal és túlzó sajnálkozással affektálja, a végére rövid nevetést tűz. Mondjon bárki bármit, a pillanat, mikor Ophelia megkörnyékezte a férfit, hogy mit akar Leotól, arany volt.
- Hááát, nem is tudom, azt hiszem meggyőztél arról, hogy semmi lényegeset, ami megérte volna a kockázatot - közli hatalmas sóhajjal. A tömény megalázkodó lemondás tónusokat emel a hangszínén, míg tarkója mögött összefonja az ujjait és eldől a kanapén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ismeri ezt a "nyugodtságot", a másik szinte forrong magában, ebben majdhogynem olyan biztos, minthogy reggel feljön a nap, este pedig eltűnik a horizontról. Nem baj, pont ezek miatt a könnyen kicsikarható reakciók miatt szereti feszegetni a határokat. Ruben is olyan könnyen robban, sőt, úgy alapvetően az emberek nagy része így van ezzel. Ez a friss élénkség annyira a sajátjuk, annyira nyers és elemi, hogy akarva-akaratlanul is kedvtelve nézi, még akkor is, sőt, akkor, ha ő maga csikarhatja ki belőlük. Saját maga, hiába a rengeteg mosoly, a játékos attitűd, a folytonos elfoglaltságkeresés, valójában sokkal kevésbé élénken reagál már különböző élethelyzetekre. Volt idő, amikor minden új, minden érdekes volt, a saját érzelmei és reakciói is, de ez már nagyon régen volt, életekkel ezelőtt. Lehet, hogy nehéz megrémíteni, nehéz kétségbeejteni és a morcossága, dühe is nagyrészt olyan, mint egy karikatúra, valami Yezebel elképzelései alapján eljátszott szerep, de őszinte, mélyről jövő elégedettséget sem érez, nem az övé már (talán soha nem is volt az) a halandó ember boldogsága. Nem mintha ez azt jelentené, hogy Yezebel boldogtalan, ugyan.. ugyanakkor tény és való, hogy egészen más skálán méri az ingereket és benyomásokat, mint akár a vele szemben álló Dominik. Pont ezért, amikor látja, hogy már a türelme utolsó cérnaszálai pattannának el, lemondóan és majdhogynem kedvetlenül csettint a nyelvével.
- Hjaj, muszáj elrontani mindig, mi? Olyan hamar a végére értek mindig... - még a szemét is megforgatja.
Széttárja a kezeit a kérdésre és elfekteti a fejét a kartámlán, ha neki nem adnak semmi szórakozási lehetőséget, hát akkor ő is makacskodni fog!
- Nos, mivel a károdra szórakoztam, valószínűleg semmi hasznosat. Nincs semmilyen számunkra kellemetlen képességgel rendelkező auror Bogolyfalván, hidd el téged védelek meg a hallgatásommal, nem akarom, hogy bajod essen.
Na lássuk, most mi jön? Parancsolgatni fog neki? Még csak leplezni sem próbálja, hogy mit figyel, félszegen a Dominik felé fordítja a tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Figyeli a férfi kényszercselekvéseit - vajon le fog-e szokni róluk valaha? Nos, a leszokást Yezebel nem éppen könnyíti meg, az tény -, de mindössze annyit olvas le belőlük, hogy a szándékai szerint jól halad. Na nem kikészíteni akarja a másikat, de a többieknek mindig is volt és talán lesz is némi sejtésük arról, hogy az ifrit néha mintha kísérleti patkánynak használná őket. Mindenféle rosszindulat nélkül persze. Az emberekkel ellentétben az ő fajának példányai nem bírnak eredendő, nyers, színtiszta gonoszsággal. Persze felvett szokásaik, viselkedésformáik, jellemvonásaik lehetnek, amlyek nem éppen pozitívak, de nem gonoszak - Yezebel sem az, habár tengerentúlon az éjszakai élet, ha meghallaná ezt, esélyesen sokan a hasukat fogva görnyednének össze a nevetéstől. Mindenkinek megvannak a maga körülményei. Yezebel esetében pedig a maga gazdái is. Az Ő falán például azóta is ott függ az egyik szarva, amelyet évekbe telt visszanövesztenie.
Nyekkenve préselődik hátra a támlán, ahogy Dominik ujjai a torkára fonódnak, fájdalmasan felnyög, a törékeny gyerektest eltörpül a felnőtt férfi takarásában. A szorítástól mértékétől függetlenül kényelmetlenül megrándul, kis ujjaival megpróbálja gyengén lefeszegetni a másik tenyerét magáról, közben sípola felköhécsel. Jó öt-tíz másodpercig szenved így, külső szemmel nyilvánvaló, hogy a fizikai erőkülönbségeket talán rosszul mérhette fel Dominik és idegességében jóval erősebben szoríthatott rá.
Aztán egyik pillanatról a másikra, mindenféle átmenet nélkül marad abba a fizikai küzdelem és vergődés, teljesen rezzenéstelen érdektelenséggel ernyed el a fogásban, a kerekded kisfiú arc olvashatatlan rezignáltsággal mered vissza Dominik arcába.
- Nálatok van a könyv, na és, de nagyra vagytok vele. - A többes szám lehet a csapatnak szól, lehet az amerikai ismerősöknek, lehet, hogy az összes valaha volt gazdájának vagy legalábbis a legtöbbnek. Enyhe szulfurillat parázslik fel a levegőben, amely megelőzi a már jól ismert folyamatot, az ifrit teste a levegőnél valamifel súlyosabb, fekete légnemű-kátrányszerű füstté olvad, mely könnyedén kicsusszan Dominik fogásából, s a támla felett átkúszva mögötte ismét összeáll, ezúttal már eredeti alakjában. Leporolja a vállát, megszokott és berögzült mozdulat, mert amúgy nyilvánvalóan szükségtelen.
- Ti emberek mindig elfelejtitek, hogy a halálos fenyegetéseket egészen más mértékegységben mérjük. Ahogy azt is, hogy csak azért mert nálatok van valami, ami az Enyém, nem hullik le rólatok minden felelősség.
A kanapé felé fordul, amelyen Dominik még mindig térdel, bár mostmár a kezét valószínűleg a támlán nyugtatja, azon a támlán, amelyre most Yezebel rákönyököl.
- Valóban tudok segíteni, ha kértek, ha megállapodunk. De Dominik, ha rosszul bánsz velem, a legrosszabb rémálmoddá tudok válni, miközben még mindig teljesítem a rám kirótt feltételeket.
Teljesen átlagos hangerőn beszél, nem feszül a szavai mögött semmilyen érezhető belső feszültség, de még csak retorikai hatás miatt sem emeli meg vagy fojtja el a hangját, a világ legmagától értetődőbb tényeként közli mindent, amelyeknek számára nincs súlya, ez csak így van, mióta világ a világ. Mint ahogy semmilyen állat nem lesz engedelmes és hűséges csak azért, mert a gazdája megvette, egyszerű levezetés. Láthatóan még az a tény sem állítaná meg a mondottakban, hogy gyakorlatilag kölyökkora óta ismeri a támla túlfelén támaszkodót.
Egy hosszú, kellemetlen másodpercig még ezzel a csontig hatoló egyértelműséggel és érzéketlenséggel mered Dominikra, majd kiszélesedik a mosolya, a vörös íriszek megtelnek derűvel és vidámsággal, miközben meglapogatja Gazdája fejét, egy kissé összeborzolva a haját.
- Szóval legközelebb hagyjuk a finnyázást, és csak szépen tessék meghallgatni, hogy milyen Révészt fogtam az itteni aurorok között, aki miatt jobb lesz tisztán, testek nélkül dolgozni.
Na tessék, micsoda váltás, hát tudna ő haragtartó lenni ezzel a vajszívvel? Hát tudna?
El sem lehet képzelni, mennnyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sötétlila ajkai között mentával ízesített cigaretta lóg, a dohány enyhén fűszeres illata bejárja a helyiséget. Egy régi lemezjátszó olasz nyelvű, pörgős zenét játszik, a lemez szorgosan és kérlelhetetlenül rója a köröket a lemezjátszó tű alatt: egyiket a másik után. A zenében felcsendülő szöveget kívülről fújva énekel, miközben színes, kissé keleties jellegű, laza ruháiban a ruha szőnyegen lépdelve táncol a mediterrán ritmusra. Minden szélesebb mozdulatnál húzza maga után az illatos dohányfüstöt, mely lassacskás szétfoszlik a levegőben.
- E sep-pel-lire las-sù in mon-tag-na.. - ahogy a szöveg lassul, úgy az ifrit is minden szótagot hangsúlyosan, alaposan megnyomva halad hangról hangra. Szabad kezét megemeli, mint egy karmester, aki szigorú utasításokat ad a szimfónikus zenekarának.
- O bella, ciao! bella! ciao! bella! - fokozatosan gyorsít és a ritmus ismét vad és féktelen zakatolás lesz, akár egy őrült vonat, amely elhalad minden állomás mellett. - Ciao, ciao, ciao!
A szavak ejtése tökéletes, mintha csak anyanyelvi beszélő lenne, karja meglendül, minden újabb szóra határozottan és szinkronban lendül. Villás farka követi a mozdulatot, ahogy megpördül a tengelye körül.
- E questo è il fiore del partigiano, morto per la libertà!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mester és Ruben

Szinte már megható a kis jelenetük a tánccal, a dudorászással, ah, igen, ilyenkor érzi, hogy a nevelése sínen van! Mindig is értett a gyerekekhez (haha), mit mondjon? Azt leszámítva, hogy a hajdani kis pártfogoltja mostmár a főnöke is egyben, mondhatni. Nagyon hivatalos értelemben fogalmazva. A ritmus pattan egyet, vele együtt Yezebel is fordul egy száznyolcvan fokot, szabad kezével még mindig Dominikot tartva. Legkevésbé sem zavarja a másik gyakorlatlan mozdulatsora, az ő szórakozása sosem a tökéletességben rejlett. A tökéletes dolgok zökkenőmentesek, minden meglepetést és váratlanságot nélkülöznek - egyszóval unalmasak.
Rázendítene a következő sorra, ám, ekkor érzi meg a védőmágiája rezdülését, amely azt jelzi, hogy valaki átlépte a ház küszöbét. Nem zavartatja magát, ennyire egyszerűen csak az jöhetett be, akinek a személyét felismeri és Yezebel hozzákötötte a rituálé elvégzésekor.
- Yes, my love? - a válasza gondtalan és derűs. Még annak ellenére, hogy legilimentornak sem kell lennie ahhoz, hogy lássa, milyen állapotban is van Ruben pontosan. Zilált külseje, feszült arckifejezése nyitott könyv lenne most bárki számára. A zene elhallgat, az ifrit pedig lehajtja a kezében tartott ital maradékát, s már csak a tánc közben eddig szájából kikandikáló illatos, ízesített dohányt tartja, miközben lustán elveti magát a kanapén és meglapogatja maga mellett a helyett. Csücs, csücs Ruben, mesélj mi a baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elején istenre esküszik (már ha hinne benne), hogy jó hangulatban volt, az imént még táncikáltak, énekelgettek, kellemes hangulatos kis társasági életet éltek egymással, ifrit meg a nevelt fia.. főnöke.. ál-apja, hűha, ez egy bonyolult felsorolássá növi ki magát lassan. Erre tessék, alig telt el másfél perc, már majdhogynem feszülten ücsörög a szófán, azt várva, hogy Ruben kinyögje, miért olyan sápadt, mint aki csak a mai nap kétszer halt meg és tört ki a hullaházból. Megváltás nem érkezik felőle, csupán tűpontos figyelem, bohókás szokásai lemállanak róla, nem jár metronómként a villás farok ide-oda a háta mögött, és olyan mozdulatlansággal fürkészi Rubent, hogy a szarvára aggatott sűrű csecsebecsék össze sem koccannak, meg sem rezzennek. És ez nem változik akkor sem, amikor a férfi végre beszélni kezd.
Ebben a riasztó mozdulatlanságban nézi végig Ruben összeomlását, de érdemi reakció nem érkezik felőle hosszú percekig. Míg a Mester átnézi a másik emlékeit, amíg beszél, addig az ifrit csak ül egy helyben. Mit tett? Valóban, mit tett? Mennyire óvatlannak, felelőtlennek kellett ahhoz lennie, hogy gyakorlatilag kiadja őket? Mert ha valaki, Yezebel tudja, hogyan képes egyetlen apró esemény láncreakciók során elindítani, amelyek végzetes eredményben kulminálódhatnak. Számtalanszor fordult már elő a történelem során. Mit jelent ez a gazdájára? Mit jelent ez Alhazredre, és mit jelenthet ez rá nézve?
A vörös íriszek tompák és kifejezéstelenek, egyetlen furcsa dolog történik, és ez is nehezen megfejthető, hiszen nem emberi reakció. Ki tudja honnan, talán valahonnan a bőre alól fekete füst gomolyog elő, amely kizárólag az ifrit teste körül kering tovább és kénes, szulfuros utóillatot hoz magával. Ugyanaz, mint ami akkor jelenik meg, mikor alakot vált, azonban ezúttal nem történik hasonló. Ez az állapot a valóságban nem tart sokáig, ugyanakkor a hármuk között beálló feszült csendben egy örökkévalóságnak tűnik.
Végül lehunyja a szemét, ez az első mozdulat, amelyet a kígyószerű rendületlenség beállta óta tesz, s mire kinyitja, ismét van benne élet; visszatükröződik egyáltalán _valami_ a tekintetében. Hirtelen pattan fel, az elapadó fekete füst maradéka szétfoszlik a lendületben.
- Nos, hogyan öljük meg az illetőt? Gondolom megöljük… vagy legalábbis minimum kitöröljük az emlékeit, ha túlzottan fontos ember, hogy csak úgy eltűnjön a föld színéről.
Pattogós a hangja, valami nagyon hamis, disszonáns derű hallatszódik ki a szavai mögül. Nem kellemesen csilingelő, ez inkább hat törött üvegcserepek éles, bántó ricsajának. A mosolya és szórakozott hanglejtése ijesztően hamis és álságos benyomást kelt. Elgondolkodva megpöccinti az egyik szarváról lelógó arany ékszert.
- Majd ha azt elrendeztük, utána szólunk róla Alhazrednek. – Az, hogy KI fog neki róla szólni, egy külön kör lesz, mert ilyen üzenettel futárnak lenni nem éppen megtisztelő feladat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Van az a film, amiben magyarázza az egyik öltönyös csóka a másiknak.. - nőies, kissé karcos alt-mezzo szavai közé olcsó csomagolópapír zörgése vegyül, ahogy körülményesen bontogatja a Burger King logójával ellátott barna csomagot az autó vezetőülésénél. Miután sikerül kibontania, rögtön belenyúl és kihalász annak tartalmából egyetlen szál még meleg sültkrumpliszálat.
- Hogy a sajtos negyedfontos az Európában nem is sajtos negyedfontos, mert nem fontokban mérnek. Hanem.. - a szabad kezével karmesterszerűen vezényli a szavakat hangsúlyonként - McRoyal. Mire a másik megkérdezi, hogy hogy hívják a Whoppert? Mire.. "a whoppert nem tudom, Burger Kingben nem voltam". Na, mi már most jobbak vagyunk John Travoltánál.
Azzal mostmár tényleg kiszedi az újabb papírhalmazva csomagolt dupla whoppert, és a súltkrumplit is úgy rendezi, hogy csipegethessen belőle. Az első harapás után elégedetten nyög fel, csukott szájjal még a falaton nyammogva. Az ajkán lévő lilásvöröses árnyalatú rúzs drága és minőségi, egyetlen foltot sem hagy a szalvétán, ahogy óvatosan megtörölgeti a száját.
- Imádom. Tökéletes szemét, nulla tápanyag, egy halom műanyag, de annyira jó, hogy kit érdekel? - Mellettük a járdán péntek este buliba tartó, vagy egyik helyről épp a másikba vonuló tini és huszonéves csapatok vonulnak el, illetve késő este fáradtan munkába tartó emberek. Bár egy-egy kósza tekintet rájuk vándorol, de tudja, hogy valójában nem őket nézni: az autó sötétített üvege csak az utcai lámpák fényeit veri vissza. Oldalra néz a mellette anyósülésen ücsörgő Nairobira, és természetesen nem maradhat el a szokásos váratlan és indokolatlan megjegyzés tőle.
- El kell mondanod, milyen bőrápolót vagy alapozót használsz, mert ebből a szögből olyan simának tűnik az arcod, hogy kedvem lenne megnyalni.
És bárki a megmondhatója, aki tényleg ismeri az ifritet, hogy bizony tényleg képes lenne megtenni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Látom a kultúra embere vagy te is.. - dől hátra elégedetten ültében és szélesen elvigyorodik. Még emberi alakjában, pontosabban Maeve-ként is, mintha a szemfogai kicsit bestiálisabbak lennének. Na nem annyira hosszúak, mint a vámpíroké, még csak nem is természetfelettien valószerűtlen. Ezt szokták "farkasvigyornak" hívni írói berkekben.
- Tudtad, hogy a muglik alkohollal játékot játszanak, miközben nézik? Isznak, ahányszor csak káromkodik valaki. Merész vállalkozás ez enyhítő bájital nélkül. - A varázslóknak jellemzően van valami kis kreatív megoldásuk, bájitaluk az ilyen esetekre, így nem kötnek ki állandóan az ispotályban túladagolással. Milyen valószínűtlenül könnyű lehet az ő életük a varázstalanok szemében! Már ha azt hinnék, létezik.
- Kár, hogy rondán öregedett. De nem mondom, hogy nem csavartam volna köré a farkam, ha van alkalmam vele találkozni. De akkoriban már elfoglaltságaim voltak. - Könyékig túr a papírcsomagolásban és előszed egy maréknyi félszegen belehajigált szalvétát, amiből egyet lehámoz a többiről és megtörli vele a szája szélét. Az előbbi kis közjáték láthatóan teljesen természetes volt számára, hát néha egy-egy nyalintás igazán belefér, nem igaz? Mégsem olvadnak el, mint a fagylalt.
- Ki kell próbálnom. Ha itt végeztünk, visszafelé bemegyünk egy éjjel-nappaliba és veszünk egy babát. - Hihetetlen szürreálisan hangzik ez a szájából, a kerek, színes keretű napszemüveggel a fején, a drága prémmel a válla körül, az autóval maguk alatt, Burger Kinggel az ölében. Mint valami zsürreális Dali festmény a modern korban, amit vérrel szignóztak az alsó sarokban.
Apropó vér és szignó.
- Nem számítok sokra. De ha ki akarjuk találni, mit kezdjünk a helyzettel, ez egy jó kiinduló pont lesz. - A hangja ezen a ponton színtelenül cseng, nehéz lenne megállapítani, hogy mi rejtőzik mögötte. Aggodalom? Düh? Kétely? Nyugalom? Szórakozottság? Akármelyik lehet, mert kívülről egyetlen markáns érzelmi benyomás sem tükröződik. Ujjai közé csippent egy sültkrumplit és leharapja a felét.
- Megkedveltem a fiút, nem örülnék neki, ha a főnöktől drasztikusabb utasítások érkeznének a helyzet kezelésére. - És bár lehet, hogy vele már nem áll szerződésben az Ifrit, de a Mester kapcsán, és már csak egyfajta beivódott lojalitás végett is, nem kérdés, hogy megtagadná-e a parancsot vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Csak azért, mert tehetős, nem lesz valaki feltétlenül fontos. – Jovális mosolyában nem sok őszinteség rejtőzik, a szája sarka ennyi erővel lefelé és görbülhetne. Ahogy hallgatja tovább a beszámolót, úgy kedvetlenedik el. Már amikor úgy gondolta volna, hogy végre valami izgalmasra van lehetőségük, kiderül, hogy csak egy újabb kiskirály, akit túl nagy macera lenne kirázni a trónjából. Lehangoló.
- Tudod Ruben.. – kellemes baritonján, dallamosan majdhogynem dúdolva ejti a férfi nevét. Van, hogy ebben játékosság csillan, kedveskedve tesz a másik kedvére, most inkább csak kényszercselekvés, hogy elfedje ki nem mondott gondolatmenetének csapásirányait.
- A régi időkben, sőt, bizonyos területeken még ma is, a pálca nélküli mágia volt az elterjedt. Amikor nem aranyos botocskákkal hadonásztatok ti mágusok, tudod, mi volt a mágia legelemibb komponense? Talán még nektek is triviális.. a kimondott szó. – Beszéd közben ellép a páros mellől és a komódon álló kis ládikához lép. Felnyitja a tetejét, s a benne rejtőző különféle ékszerek közül kezd szemezgetni. Kivesz néhány gyűrűt, fülbevalót, egy nyakláncot.
- Ma már nem veszitek komolyan az ígéreteket, pedig az ősi mágiák nagy része puszta ígéreteken alapult. „Kérlek, hozz esőt és jó termést, cserébe neked áldozzuk a következő esztendő első újszülöttjét.” Etcetera, etcetera. Az első varázslatokat nem rajzok, mozdulatok hívták életre, hanem szavak. – A dallamos, selymes férfihang fokozatosan ’torzul’ női altba, ahogy az ifrit alakját átveszi a vöröshajú Maeve sziluettje, amint az előkeresett ékszereket módszeresen felhúzza magára. A gyűrűket az ujjaira, a fülbevalókat komótosan bepattitja a fülébe.
- Valamiért ti ezt rendre elfelejtitek. És egy bizonyos fokig a feledékenységetek szórakoztató. Hogy aztán nagyon hamar sértő szemtelenséggé váljon. – Amint az utolsó mondatokat mondja, úgy veszik ki a szavai mögül a szórakozottság, a mesélő, anekdotázó él, annál inkább élesebbé és fojtottan indulatosabbá válik. Jezebel egész létezése, célja és rendeltetése a kimondott szerződéseken keresztül ígéreteken és ennél fogva szavakon alapul.
- Én is nagyon szeretem a szerződéseket, kedvesem, és tudod mit kérek értük cserébe? – Metszően rápillant Rubenre és szándékosan még egyetlen századmásodpercre sem hagyja elkalandozni a tekintetét Mester irányába. A következő két mondat szavai azt a kellemetlen benyomást keltik a két, őt hallgató varázslóban, mintha nem is egy személyről beszélne mostanra, hanem valami ízletes, de mostanra már előkészített, jól fűszerezett ételről.
- Mindent. És azzal, hogy a véredet adtad egy ilyen szerződéshez, a magamfajta mostanra már régen rajtad lakmározna. Nos.. – A nossal ismét pattogóssá és könnyeddé válik a hangszíne, és ezzel egy időben kanyarítja fel vállára a rókaprém bolerot. – Még szerencse, hogy csak egy ártalmatlan emberrel történt. Talán van olyan rituálé, amihez nem kell az összes véredet lecsapolnom. – Hogy ez neki miért hathat olyan viccesen, mint amennyire visszahallani a szavaiból, az jó kérdés. Némi kaján káröröm azért megfejthető a kijelentésből. A betyárbecsület sajnos csupán addig tart, míg mindenki tartja magát ehhez az egyességhez, pillanatnyilag pedig Ruben abba a kellemetlen helyzetbe hozta magát, hogy az eddig kényelmesnek és biztonságosnak hitt ’családi odú’ egyszeriben annak látszódik, ami valójában mindig is volt – és amit ők maguk mindig is megtestesítettek a tetteikkel, jelleműkkel, múltjukkal és céljaikkal -: egy folyton izgő-mozgó kígyófészeknek. Ha sikerül elrendezniük ezt a szituációt és megússza, egyvalamire azért mégiscsak jó lehetett mindez. Emlékeztetőnek, hogy a tétlen napok eseménytelen szelídsége csupán törékeny állapot, nem pedig valós természetük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Geez. A nappalijuk kanapéján ücsörög, kényelmesen saját, eredeti alakjában – nemrég zuhanyzott, szóval friss, szantálillat lengi körbe és ha a férfiasságnak bármilyen jelét mutatta is volna az este folyamán, a levendula színű plüssköntös abszolút nulláz minden eddigi ilyen típusú ’törekvést’. Okostelefonján pötyög valamit, hüvelykujjával görget, görget tovább, nagyon elmerül valaminek az olvasásában. Valami karácsonyi dallamot dünnyög, ami ma a fővárosban járva-kelve ütötte meg a fülét, egy boltban szóló rádió játszotta, azóta sem sikerült kiűzni a fejéből a dallamot. Helyette mióta csak hazaért újra és újra nekiáll a Last Christmast énekelgetni. A Whamageddont még nem vesztette el, szerencsére a remixek nem érnek!
- Jó, jó, remek, halott szülők, rossz társaság, kényszeresség és hátrányos társadalmi megítélés. Faaan-tasz-ti-kus! Ebből már lehet dolgozni, előbb jön a karácsonyi prémium, mint gondoltam. Rubeeen, nézd, megkaptuk az információkat, amikre vártam!
A felsőbb vezetés akkor nézte ki a srácot, amikor elítélték, azért mégsem olyan gyakori okból küldték a Zengőbe, így szerencsétlenségére szemet szúrt a fentieknek, mint potenciális segéd. Arról nem is beszélve, hogy itt Magyarországon kissé híján vannak azoknak a medikusoknak, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket. Nem is érti, ő jelentkezett a feladatra, de azt mondták neki, hogy a gégemetszésnek csak akkor van értelme, ha az illető utána életben marad. Ebből a reakcióból ítélve volt egy halvány sejtése, hogy a jelentkezése elutasításra talált.
Sokkoló és meglepő.
Amíg a Zengőben tartották, túl sok hozzáférésük nem volt az illetőhöz, sajnos Magyarországon ennyire azért nem voltak berendezkedve – viszont ez a feltételes szabadláb kifejezetten kapóra jöhet. És hát kit is küldjenek egy kiszolgáltatott, élete mélypontját élő fiatal felnőttet groomolni, ha nem Yezebelt, nem igaz?
- Egészen bájos, nézd ezt az arcélt, az embernek kedve támad megnyalni. – Na nem kell ebbe semmi személyeset nézni, az ifrit néha indokolatlanul szeret megnyalni dolgokat.. másokat.. csak úgy. Semmi új, semmi megdöbbentő. Arcán derűs, vidám mosoly játszik, fejét a kanapé támlájának dönti, sötét haja szétterül körülötte, mint egy mélylila glória.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mintha olyan úriasan viselné a köntöst Yezebel sem, mondjuk nehéz is úriasan viselni valamit, ami a férfiak korlátozott színskálája szerint már bőven a rózsaszín kategóriájába esik. Ráadásul a derekán is csak lazán, kényelmesen kötötte meg, a puha anyag engedetlenül szétnyílva például a nagy mocorgásban már le is csúszott az egyik vállán. Ez az a környezet, ahol nem igazán kell visszafognia magát vagy eljátszania, hogy másvalaki. Azt csinálja amúgy is eleget, amint kilép ennek a lakásnak az ajtaján. Persze az sem rossz, valójában kifejezetten imádja a különböző alteregóit, hogy egyik nap ártatlan kisgyerek lehet, másik nap komoly üzletember, máskor pedig csak felpróbálhatja a legutóbb vásárolt magassarkúját.
- Pontosan úgy érzem magam! De sajnos én a naughty listen vagyok. – Lebiggyeszti az alsó ajkát és egyáltalán nem zavarja, hogy két nagyon különböző karácsonyi dolgot kever éppen össze. Villás farka a hangulatát tükrözve kígyózik mögötte, egyik oldalról a másikról leng ki, majd saját életet élve Ruben nyaka köré fonódik. Nem szorít rá, tulajdonképpen nem is ér hozzá, csak két oldalt a vállán pihen. Kívülről rendkívül nyugtalanító, kellemetlen és felkavaró látvány lehet, van a jelenetben a hétköznapi ember számára valami gyomorszorítóan nyomasztó abban, ahogy ez a nem emberi lény egy ember nyaka köré fonja.. bármijét. Valójában viszont a kis társaságukban ez egy gyakori jelenet, soha nem kezdte egyiküket sem fojtogatni ilyen módon, inkább olyasfajta gesztus ez számára, mint ahogy mások megtámaszkodnak a mellettük álló vállán.
- Nah, nah, itt jön az izgalmas rész. Bájitalkísérletek! Belehalt egy vérfarkas is, egészen szélsőséges eredmény, de nagyon tetszhetett valakinek odafenn. – És a hangszíne alapján Yezebel ebben az érdeklődésben, úgy tűnik, osztozik is. Szélesen mosolyog, majdhogynem gyermeki ártatlansággal, csak átlagosnál kissé hosszabb szemfogai rontják el a patyolat összképet. Kicsit szorosabbra vonja a farka szorítását Ruben torkán, de még mindig olyan kis kedveskedő, gyengéd mozdulat, mint egy furcsa anyagú, de kényelmes sál.
- Még jó, hogy nem ez jutott az eszedbe róla! Én néztem ki magamnak, olyan kis aranyos, te nem nyalhatnád meg, ha akarnád sem. Nagyon féltékennyé tennél! – Van valami közös Yezebelben és a macskában, akit éppen Ruben simogat, mégpedig, hogy hajlamosak impulzívan viselkedni, a féltékenység és irigység pedig egy nem épp kedves arcukat mutatja meg. Még akkor is, ha valójában semmilyen mélyen gyökerező oka nincs az érzésre, valószínűleg csupán passzióból imitálja sokszor, mint ahogy tenné ebben az esetben is. Ez ugyan nem teszi kevésbé viharossá magát a kivitelezést .
- Habár, nem is tudom, kire lennék féltékeny ebben az esetben... – Elgondolkodva, mintegy egyszerű mellékcselekvésként tolja félre a macskát Ruben öléből és dől el, fejét a férfi combjaira hajtva. Még hihető is, hogy nagy szórakozottságában nem is tudná eldönteni, kire lenne zaklatott az adott szituációban. Mérlegen lenne, hogy megdézsmálták az új játékát és az, hogy Ruben nincs akkora figyelemmel rá, mint elvárná tőle.
- Te játszol eleget odakinn különben, én is nyújtózkodni akarok, az elmúlt két hónapban túl sokat voltam bezárva. – Kénytelen volt visszahúzódni a könyvbe, töltekezni, visszanyerni a felélt mágikus tartalékait. Sajnos időről-időre szükség van erre és valóban hosszú időn keresztül csak ritkán lehetett az ifritet látni. Terv, terv, mi a terv? Jó kérdés, vörös íriszű szemeit lehunyva, mosolyogva helyezkedik kicsit, minél kényelmesebb pózt keresve újonnan kijelölt fekhelyén. Két kezének ujjait összefonja a hasa fölött.
- Nem is tudom, mi a terv. Előtte még megismerkedem vele, aztán kitalálom, hogyan közelítem meg. Első olvasásra olyan törékenynek tűnik. Mondtam már, hogy imádom a törékeny dolgokat? Olyan izgalmasak! Mindig ott a kockázat, hogy mikor ejted le őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Akkor milyet? Olyan kis csendben intézed azokat, nem is tudok róluk semmit, pedig biztosan szórakoztató lehet kívülről nézve. - Habár nagyon izgágának és mindenlében kanálnak tűnik, valójában, ha a tényleges cselekedeteket nézzük, Yezebel ténylegesen egyikük életébe sem mászott bele túlzottan soha. Najó, Dominik az egyetlen kivétel, de az elkerülhetetlen volt, elvégre nehéz úgy függetleníteni magad valakitől, hogy tulajdonképpen gyerekkora óta neked kell gondoskodni róla. De ő már kirepült a fészekből, mostanság már kevésbé 'anyáskodhat' felette. Nem mintha bánná, szoros kapcsulatuk nagyon torz és furcsa lenne, ha anyai szerepben tetszelegne Dominik előtt. Illetve annak idején is inkább valakiféle távoli tükörkép volt, inkább volt 'gondviselő'? Tanár? Ezt a bájos gondoskodó, anyai vonalat csak a szórakozás végett vonta be.. annál viccesebb most az egyik arcával konkrétan Dominik kisfiát megformálni. Van az egészben valami nagyon szemtelen, valami nagyon bicskanyitogató - és Yezebel imádja ezt a tényt.
Elégedetten hagyja, hogy a haját birizgálják, el sem próbálja játszani, hogy nem pont emiatt helyezkedett így el.
- Iiigen, igen ezen én is gondolkodtam, mi lenne a legmulatságosabb? Melyik megközelítés? Ahh - drámaian felsóhajt és a hangban van egyfajta nagyon indecens él, ami az érzékenyebb lelkűeket pirulásra késztetné - .. alig tudok válogatni a lehetőségek közül. Mi legyen, mi legyen... ?
Végig lehunyva tartja a szemét, de arcvonásai kifejezően visszaadják izgatott érzelmeit. A kisördög a bal vállon, mindig is odavolt ezért a szerepért, mert a legtöbb embernek vannak olyan jellemvonásai, amelyekre megfelelő módszerekkel, jó időzítéssel oda lehet hatni.
- Megpiszkálhatnám a védelmező oldalát, hm? Egy elesett kislány, a csúnya gonosz Ruben bácsi helyben hagyta.. mit gondolsz? Megüthetnél és még csak mérges sem lennék érte! Olyan régen éreztem a vér ízét a számban, egy kis fájdalmas sajgás pedig sosem árt a bordák közt, általában úgysincs semmi bajom.
Sicko, legalábbis emberi mértékkel nézve. Kissé árnyalhat talán a dolgokon, hogy ha valaki hozzá hasonló, aki már többszáz éve él és rengeteg inger érte, ez tényleg csupán különleges szín a palettán, elszakadva a fájdalom és egyéb ingerek negatív-pozitív meghatározásától. Ennyi idő elteltével, ennyi tapasztalattal benne nem a jó és rossz skála két oldala között ingadoznak életének eseményei, történései, döntéseinak súlya és jellege vagy morálja. Hanem az érdekes és unalmas között.
- Bár olyan kis melankolikusan magányosnak tűnik az élete, nem lehettúl sok emberi kapaszkodó körülötte, akikre támaszkodhat. Nem biztos, hogy a gondoskodó oldala olyan kiforrott, hogy alapozni lehessen rá bármit.
Persze, ideig-óráig mindenki szereti magát hős megmentőnek képzelni, nade ez az állapot kitartana, elég szilárd alap lenne akkor is, amikor döntéshelyzet elé lenne állítva? Számíthatna valakitől elhivatott védelemre, aki az olvasott háttéranyag alapján sosem kapott hasonlót?
- Naaah. - Hangosan válaszol saját, ki nem mondott gondolataira. - Azért elrakom későbbre, tetszik a gondolat, hogy megüss.
Nagyon nem szakadhat el ettől a gondolatmenettől, mert alig néhány másodperc elteltével figyelmeztetés nélkül, hirtelen felül. Boldog, széles vigyorral helyettesíti a farkát két kezével Ruben nyakában, ahogy előredőlve átöleli és úgy dől rá köntösöstül. Állát megtámasztja a vállát, így az ötletét közvetlenül Ruben fülébe duruzsolhatja.
- Ha már az én megverésemet elnapoljuk, mi lenne, ha egy kicsikét, egy iiiinduri pindurit őt bántanánk? Csak annyira, hogy nagyon fájjon. Ne törjön össze teljesen, de legyen szörnyű napja. Játsszuk el, hogy kirabolják, hagyjuk ott egy sikátorban, megfosztva az értékeitől, a büszkeségétől és ha volt is aznap bármilyen jó tapasztalata - mindattól? Leszel a segédem?
Alattomos ötlet fogalmazódott meg benne, de dallamos hanglejtése alapján Yezebel rendkívül elégedett vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mielőtt elaludt volna, képes volt kinyúlni érte a fiú és anyának szólítani. Tényleg, elhaló hangon, a kiszolgáltatottság teljes pompájában azt mondta neki, hogy "mom". Hát...
Aaawwww!
Gondolta ő, hogy jó az ötlete, de ez a röpke pillanat máris egy teljes minőségi szintet emelt. Olyan régen lehetett valakinek az anyukája - biológiailag sosem, de elesett pártfogója is régen volt. Dominik már felnőtt férfi, ráadásul ő sosem hívta még tévedésből sem 'anyunak'. Szívmelengetően aranyos, még az ő ifritszíve is nőtt ma három méretet ettől. Kár, hogy így is mínuszban van, illetve Yezebel szeretete emberi mértékkel nem épp olyan békés és gyengéd.

Az ő saját kifejezetten egyéni dolgaihoz bérelt lakása gyakorlatilag itt van a sarkon, nem véletlenül kérte arra Rubent, hogy itt dobja ki a srácot, miután végzett vele. Miután meggyőződött róla, hogy William eszméletlen, már meg sem próbálta visszatartani a széles vigyorát. "Anyu".. és milyen kedvesen nyúlt ki felé. Egyszerűen imádnivaló - meg is simogatja az eszméletlen férfi haját, mintha egy alvó kiskutyát cirógatna.

***

Amikor William legközelebb magához tér, puha paplan veszi körbe. Kényelmes ágyon fekszik és bár a tagjai sajognak és a fájdalom messze nem múlt el, de már nem olyan élesen nyillalnak a sérülések. Kellemes szantál és valami édeskés illat lengi körbe a szobát, nem tolakodó, nem erős aroma, de eléggé érezhető ahhoz, hogy ne kerülje el a figyelmet.
A jobb oldalán vízcsorgás, csöpögés hangjai - ha kinyitja a szemeit és oldalra pillant, azt a nőt látja, akit azelőtt, hogy elvesztette volna az eszméletét, amint egy kis asztalra kipakolt lavór felett egy nedves kendőből csavarja ki a nedvesség nagy részét. Látszólag nem veszi észre, hogy Will magához tért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A nő a Williamet körülvevő szatén súrlódására pillant fel, illetve arra a fájdalmas nyögésre, ami elhagyja a sérült száját.
- Óvatosan, még nem forrt össze minden csontod. - Nem megy bele hosszú magyarázatba egyelőre; a másik frissen ébredt, az első fél percben még a fele a semmibe szállna el annak, amit mond. Will eltorzuló arca árulkodó - Maeve lenyúl a földre majd felemel egy kisebb, fekete lavórt és lerakja az ágyra Will mellé. Ő maga a nedves törlőkendővel letelepszik az ágy szélére szintén.
- Erősen beütötted a fejed és lázad is van. - Szavaival párhuzamosan a férfi homlokához nyomja finoman a hűvös, nedves kendőt.
- Szólj kérlek, ha hánynod kell és segítek, ez a kezed csúnyán zúzódott.. - Nehéz is lenne rá támaszkodni, de úgy tűnik, a nő készséggel segít neki felülni, ha arról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem érkezik undorodó sóhaj, akárki is ez a nő, a jelek szerint egyelőre végtelen türelemmel segít neki. Félig ülő helyzetbe segíti, az egyik hatalmas párnát a háta mögé húzza, hogy megtámassza hátulról, illetve feljebb tolja magát az ágyon, hogy jobban meg tudja tartani.
- Nincs miért bocsánatot kérni, nem te tehetsz róla. - Szépen rúzsozott szája mosolyra húzódik, a lavórt leteszi a földre és a lábával arrébb tolja, hogy véletlenül se lépjen bele vagy lökje fel később. Kézfejét William homlokához simítja.
- Még mindig forró a homlokod, nyugodtan feküdj vissza. - Segít visszadőlni és a hűvös borogatás is visszakerül a férfi homlokára. Feltételezi, hogy egy kiadós hányás után egy kicsit tisztább az elméje újonnan összeszedett védencének.
- Azt hiszem, érdekel hol vagy. Bátorkodtalak felhozni a lakásomra, ami nincs messze onnan, ahol rád találtam. Nem mertelek az ispotályba vinni azonnal amiatt..
William karkötőjére mutat, arra a jellegzetes minisztériumi varázstárgyra, ami a fegyencek, illetve azoknak a mágiahasználóknak a csuklóján szokott lenni, akiket valamilyen okból figyelnek a hatóságok.
- Nem voltam biztos, hogy nem lesz belőle bajod. - Ki tudja, lehet olyan összetűzésbe keveredett, amiről nem örült volna, ha tudna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Gondoskodott róla, hogy bár rendkívül keveset tartózkodik itt, azért ne olyannak tűnjön a lakás, mintha egy berendezett kiállítási darab lenne az ikeában. Rend uralkodik, de alapvetően az a fajta lakályos rend, amelyben a különböző elemek nem tökéletes szabályossággal állnak egymás mellett.
Kicsit meglepi Will hirtelen elszántsága és rémülete, de alapvetően nem rémiszti meg - pontosan tudja, hogy a férfi jelenlegi állapotában innen legfeljebb szakértő segítséggel tudna távozni. Annyi törött és zúzódott sebbel, ami még megmaradt, bőven kell neki legalább egy este, amíg a bájitalok, kenőcsök hatni kezdenek.
- Természetesen használhatod majd, de ha most sokat mozogsz, a bájitalok nem fognak tudni hatni és rosszul fognak összeforrni a csontjaid. - Arra tapintatosság miatt nem tér ki, hogy ha William azt gondolja, hogy meg fogják tartani a lábai pillanatnyilag, akkor csak próbálja meg bátran.
- Valami baj van? - Félrebiccentett fejjel lép a kisasztalhoz és kitölt egy pohár vizet mindkettejüknek egy-egy üvegpohárba. Az egyiket aztán William felé nyújtja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Amíg William nem látja, egy kissé összehúzza a szemeit, amolyan érdeklődő 'na most mi lesz' módon, ám ez a kifejezés hamar eltűnik az arcáról, mikor bebizonyosodik, hogy a férfi lába valóban szörnyű állapotban van. Szimpatikus neki, hogy azonnal harap a bájital témájára, csalódott is lett volna, hogyha hagyja elmenni a füle mellett. Elvégre azért kell nekik William, mert elvileg ért a bájitalokhoz, de nagyon lelombozó lett volna látni, hogy a minimális bájitalokkal kapcsolatos óvatosság sincs meg benne pont egy olyan személyként, aki tisztában van, milyen lehetőségek is rejlenek bennük.
Lepillant a kezében tartott pohárra, melyet nem fogadnak el, de nem veszi magára láthatóan, csak visszarakja a helyére. Olyan, mint amikor az állatkertben etetne valami aranyos dolgot, de az nem jön oda a rácsokhoz, hanem elbújik.
- Csontforrasztót. Mint említettem, több törött csontod volt.. és van még mindig. - Ijedten a szájához emeli a kezét, szemeit tágra nyitja, mint akibe most nyilall csak a felismerés.
- Te jó ég, ugye nem vagy allergiás és érzékeny semelyik komponensére sem? Annyira rosszul néztél ki, tenni szerettem volna valamit, ebbe bele sem gondoltam. Sajnálom.
Szomorkás megbánással és bocsánatkéréssel néz Williamre. Aggodalmas mozdulattal tűr hátra egy vörös tincset a füle mögé. Yezebel pedig rég érezte magát ennyire elemében: az 'áldozata' itt van, a barlangja legmélyén, törött lábbal, varázshasználó pálca nélkül, az egész annyira tökéletes. Szórakoztatja a gondolat, hogy tulajdonképpen bármit tehetne a férfival, ő mégis gondoskodni fog róla a szokásos gyakorlat helyett. Ha ezt tudja, előbb eltörte volna valakinek a lábát, hogy aztán segíthessen neki - mondjuk, mikor Dominik gyerek volt.
- Oh, igen, nem akartalak zargatni ezzel, amíg jobban nem leszel kicsit. Sajnos, mikor megtaláltalak, senki sem volt már ott. - Olyan lemondóan közli, mintha nem tudná, hogy a tárca tartalmából ő a napokban bizony illatos fürdőbombát, füstölőt és vizipipadohányt fog vásárolni.
- Emlékszel, hogy nézett ki? Egyáltalán mi történt? - És akkor már vissza is telepszik ismét az ágy szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Oh, hát lássuk csak, nem tudom fejből.. - elgondolkodó hümmentéssel hajol oldalra, hogy átnyúljon az ágy melletti éjjeliasztalhoz és kihúzva egy fiókot elővegyen egy üres fiolát. Leolvassa a fiolán lévő címke feliratát. Nem mintha le kellene, de jobb kicsit húzni az időt.
Valójában teljesen felesleges húzni az időt, csak jó látni, ahogy Williamben épül a feszültség.
- Oh, igen, tényleg, ez az Ackerman-féle kivonat. - Nem a legsilányabb, de nem is a legminőségibb, legjobb, vagyonokba kerülő készítmény: erős, megbízható középosztályt képvisel. Megigazgatja William körül a takarót. A haját simogatni, amikor ennyire magánál van, egyelőre már túl tolakodó lenne és lehet összetörné a szépen építgetett képet, de ezek az apró, anyáskodó gesztusok tökéletes ecsetvonásai a későbbi képnek.
- Kár, lehetne személyleírást adni róla a hatóságoknak. És ah.. igen, teljesen elfeledkeztem róla, milyen illetlen vagyok. Maeve. Egy kicsit örültem, mikor bemutatkoztál és kiderült, hogy nem vagy magyar, azt még egy kissé töröm. - Amikor Fruzsinaként beszélgetett vele, akkor érezte ő, hogy a férfi kevésbé magabiztosan beszéli ezt a nyelvet, így próbaképpen bedobta most ezt a kis aprócska részletet. Minél többmindenben tud vele már most azonosulni William, minél többmindent gondol hasonlóságnak, annál könnyebb lesz később a dolga. Annál erősebb kötődést tud kialakítani. Leplezett kíváncsisággal figyeli, hogy ez a kis improvizált apróság, kivált-e valamiféle reakciót.
- Ugyan már.. - emlékeztetnie kell magát, hogy véletlenül se Williamezze le, a férfi mindkét alkalommal csak ezt a rövid becenevét mondta el. Egy új, tiszta nedves kendővel letörli gyengéden a férfi arcáról a fájdalomtól és láztól serkent izzadtságot.
- Én éreztem volna rosszul magam, ha csak úgy továbbsétálok. Nem segítettem volna, ha úgy érezném, hogy a 'nyakamon maradsz'. A legfontosabb most, hogy minden megfelelően forrjon össze. - Biztatóan a másikra mosolyog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Békésen és csendben tesz-vesz William körül. Vízcsobogás, paplan és ruhasurrogás, a lakás kellemes melege, a szantál tisztaságillata vegyül valami halvány, visszafogott, nőies odőrrel. A megjegyzésre nem válaszol rögtön, úgy mozdul William látómezejében, hogy a férfi rálásson arcára, ám úgy tűnjön, Maeve nincs tudatában annak, hogy éppen figyelik. Yezebel ekkor dönt úgy, hogy ajkait szomorú-melankolikus mosolyra húzza. Annak a történetbeli nőalaknak a mosolya ez, akinek a vállára láthatatlan súlyok nehezednek; aki egy kissé fáradt, talán még akár beletörődő is.
- Akinek néha szüksége van rá. Hagyok egy pohár vizet az ágy mellett, ha megszomjaznál. - Hamar témát vált, érezhetően nem kényelmes téma számára. Kapva kap az alkalmon is, hogy inkább a magyar nyelvről és származásról beszélgessenek.
- Amerika.. de a felmenőim visszamenőleg németek, a családnevem Vandenberg. A németre szokták mondani, hogy durva és bárdolatlan hangzású, de lehet már csak elfogultság miatt is, nekem jobban tetszik, mint a magyar.
Sokkal sikeresebbnek tűnik ez a találkozás, mint milyennek tervezte. Voltak várakozásai, de William fogékonyabbnak bizonyult a kis játszmáira. Valakinek a szemében ez talán gyengeség, Yezebel nem ebben méri valakinek az értékét. De még, ha így is lenne, ezt a fogékonyságot számára szimpatikus tulajdonságként könyvelné el.
- Én is örülök. Annak is, hogy a rengeteg vér alatt kevesebb sérülés volt, mint amennyire először gondoltam. Ijesztő volt első pillantásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem voltam diák egyik varázslóiskolában sem, sajnos a pálcás mágia, ami alapfeltétel, számomra teljesen elérhetetlen. - Olyasmi dolog lehet ez, amin már nagyon régen túltette magát, mert nem hangzik elkeseredettnek; csak tényközlésként ejti el az információt, mely szerint - jelenleg Williamhez hasonlóan, ő sem fér hozzá ahhoz a varázslatfajtához, amellyel a mágiahasználók legtöbbje a legmagabiztosabb. Willnek csak tiltják egyelőre, illetve pálcája nincs - Maeve pedig sosem értett hozzá. Ezzel még csak nem is hazudik, Yez amennyire otthon van a rituális mágiák terén, a varázserejének semmilyen árnyalata nincs összhangban a pálcás varázslatokkal.
- Durva és sértő lenne azt mondani, hogy kvibli vagyok, de nem fogok rád pálcát fogni. - Most, hogy végez a pakolászással végre, odahúz az ágyhoz egy puha kárpittal bélelt széket és fáradtan leül.
- Ennyire elhagytad magad addigra, hogy nem is emlékszel? Mondjuk nem csodálom. - Gondosan elrendezett, lófarokba kötött haját kiengedi, talán most, hogy látja, vendége egyre jobb bőrben van, ő is mer egy kicsit lazítani.
- Mivel az egyik lábad eltört, csak rám támaszkodva tudtál felkelni és eltartott egy ideig, míg átjöttünk. - Fejével az átellenben lévő szófa felé biccent, melynek támlájára hanyagul odadobva az a hajdanán fejér kabát hever, amelyben William először megpillantotta. A ruhadarab alja sártól és kosztól mocskos és sötét, illetve főleg az egyik oldalon tele van maszatos vérfoltokkal a gallér és mellkasi részen.
- Régóta először sajnáltam, hogy nem értek a pálcás varázslatokhoz, hogy lebegtethessek valakit. De támogattam már magukat elhagyott, részeg férfiakat..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem mondja, hogy mindig beválik, a gyengeség tettetése valójában egy meglehetősen kétélű fegyver. Vannak embertípusok, akik csupán felbátorodnak, visszanyerik a talajt a lábuk alatt egy ilyen féllel szemben. "Én jobb vagyok. Erősebb." Felette áll egy maga által elképzelt hierarchiában. Nem csoda, a varázslók és boszorkányok számára fontosak az erőviszonyok, ezeknek alapja pedig a nyilvánvaló származás mellett a mágiához való hozzáférhetőség. Nagyobb becsben tartják azokat, akik birtokában vannak bizonyos adottságoknak, képességeknek, tanulható ismereteknek. Egy egyszerű boszorkány mellett ilyen tekintetben a társadalmukban mindig kicsit (vagy sokkal, minden a marketingtől függ) többet fog érni egy boszorkány, aki emellett még animágus is mondjuk. Született képességek, okklumencia, legilimencia, animágia... yada-yada. Mind pluszpont egy resumén, ami mellett az 'egyszerű', kemény munkával dolgozó és tanuló varázslók egy kicsit bizonytalanabbul érzik magukat - már, aki hajlamos. William pedig, megítélése szerint elég sebezhető önképpel rendelkezik ahhoz, hogy ez a nyilvánvaló 'erőkülönbség' közöttük önbizalmat adjon neki.
Mégis mit tud tenni egy nő, aki nem tud még pálcát sem használni?
(Nos, fejbelőni még mindig egy opció, de a varázshasználók néha elfejtik ezt az apróságot.)
Együttérző pillantással várja ki William reakcióját, nem bizonygatja az emlékezekiesés tényét, elvégre ő csak segített, hát honnan tudhatná? Nem mindenttudó, végülis bármelyik alkalom tökéletes arra, hogy elképzelései másként alakuljanak. Yezebel mindössze feltételez, pont ez a kis hibafaktor az, ami izgalmassá teszi ezt az egész jelenetet, habár nyilván az tölti el a legnagyobb örömmel, ha végül számításai helyesnek bizonyulnak.
- Legalább nagyobb baj nem történt. Ah, hogy ez? - Körbenéz a szobában, a sötét, ízlésesen díszített falakon, az asztalka mellett felhalmozott, használt(an vett) kötetekre, amelyek arra várnak, hogy visszakerüljenek a polcon a helyükre.
- Ez csak egy lakás, ha kilépsz a bejárati ajtón, még talán találkozol is valamelyik szomszédommal. De igen, egy ideje teljesen egyedül. Erről jut eszembe.. el is felejtettem kérdezni, esetleg értesítsek valakit az állapotodról?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kissé értetlenül biccenti félre a fejét az első válaszra, elvégre az utca emberének az, hogy tényleg senki se legyen, akit értesíthetne ilyen esetben, meglehetősen szokatlan. Ráadásul ebben az esetben enyhe értetlensége még nem is olyan őszintétlen, elvégre Yezebel rövid informálódása alatt legalább 2-3 olyan személyt tudna említeni, akinek a nevét William megadhatná ilyen esetben. Kezdve a felügyelőjével.. na igen, azzal az aurorral is kezdeni kéne valamit, semmi komolyat - ebben az esetben nagyobb feltűnés és kockázat lenne tényleges lépéseket tenni. Inkább csak elkezdeni azon gondolkodni, hogyan idegenítse el Williamet tőle, hogy véletlenül se forduljon meg a magányos, impulzív kis fejében, hogy említést tegyen az ügyeikről a jövőben.
Végül csak megszólal Will - és még egy Yez által is ritkán hallott nevet bök ki.
Reményi Emma, hát ő meg ki is? Annyira koncentrált volna a problémát tényezőkre: aurorokra, aranyvérű befolyásos családok tagjaira, alvilági kölyökkutyusokra, hogy az átlagembereket teljesen figyelmenkívül hagyta. Silly-silly Yezebel, mindig elfelejted, hogy a világ nem csak látens szociopatákból áll.
- Szívesen odaadom a telefonom, hogy felhívhasd vagy megkereshesd közösségi oldalakon.. - Ma már nem annyira tudnak az emberek fejből telefonszámokat, ha egyszer ott vannak a különböző honlapok, még varázslóknak és boszorkányoknak is.
- Szép neve van, beszédes. A tied is az? Ha a Will a Williamből származik, ha jól emlékszem erős, elszánt akaratú harcost és védelmezőt jelent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha hallaná William gondolatait, még valószínűleg talán el is bizonytalanodna tervének nagyszerűségében, így viszont rendíthetetlenül tervezi tovább önkéntes anya-szerepét. Dominik tudna arról mesélni, hogy ez mennyire tiszta, mennyire kedves és valóban bájosan anyai - leginkább egyáltalán nem. Mindenesetre Willt legalább eleinte tervezi az anyai gondoskodás meleg, bársonyos takarójában tekerni és csak ringatni benne. Aztán mire észreveszi, hogy nem tud belőle kivergődni, valójában már nem is akar. Ez a szándék, ez a terv, aztán majd úgyis meglátják még.
- Valakinek az értéke nem egy vagy kettő szerencsétlenül alakult találkozástól függ. - Halvány mosollyal tűr egy vörös tincset a füle mögé beszéd közben. - Ha valóban így lenne, nagyon sok értéktelen, szomorú ember élne a világon.
A fájdalmas fintorgásra és arra, hogy máris menni akarna, hosszabb ücsörgés után Maeve maga az, aki felkel a helyéről, először csak azzal az ürüggyel, hogy a hőemelkedés és tompa fájdalom miatt serkent izzadtságot óvatos mozdulatokkal letörölje William homlokáról. A szabadkozásra csak elnézően-nemlegesen int a fejével, mintha valami butaságot hallott volna.
- Én érezném magam borzasztóan, ha engedném, hogy csak így kisétálj, azt sem tudni, hogy még a környéken van-e, aki csinálta. - Ezen a ponton összeráncolja a homlokát, mintha most tudatosulna benne, hogy hoppá, tulajdonképpen ez ő magára is igaz! Hirtelen ébredő frusztrációval, talán enyhe.. aggodalommal(?), félelemmel (?) igazítja meg blúzának gallérját.
- Ugyan ismeretlenek vagyunk egymás számára, de miféle szívtelen asszony rakna ki téged a küszöbén? - Gyengéd mosolya majdhogynem gúnyos paródiája a ténynek, hogy ő maga rendezte meg William minden sérülését, ám ez csak a tudás birtokában szórakoztatóan groteszk. Tenyerét William homlokára simítja, érintése hűvös és megnyugtatóan szelíd, majdnem mintha a fejét simogatná meg a láz ellenőrzése helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A helyzet tulajdonképpen abszurd a maga módján, de Yezebel úgy van vele, hogy amióta az emberiség berakta a lábát a 21. századba, egyre több és több szürreális dolog történik, így igazából egy-két apróság között akár el is veszhetnek az ő 'agyszüleményei'. Mint ez a rögtönzött anya-gyermek játék, amit módfelett élvez.
- Legyen így. Amikor az ingatlanügynökkel beszéltem, azt mondta, hogy ez egy biztonságos környék. - Meg úgy általában a varázslók módszereivel nyomozó aurorokkal szemben az ilyen kisebbnek számító településeken nem szokott akkora lenni a bátorság. Ezen a gondolaton gondolatban szélesen elvigyorodik - azaz így kéne lennie. De pont ezért puhulnak el ilyen környezetben. Úgy ne rozsdásodjon be valaki, hogy a napi munka macskákat szedni le a fáról?
Valóban várna valamiféle 'kiállást' Williamtől, és amikor az nem érkezik meg, magában kissé meglepve veszi tudomásul. De jó, ez is egy dolog, amit megjegyez későbbre, kár ilyesmire apellálni. Az ágyban fekvő férfi úgy látszik inkább meg van elégedve azzal, ha a szavak és elméletek szintjén érezheti magát védelmezőnek, a gyakoratig már nem jut el. Nem olyan ritka ez, mint az ember képzelné. Valójában a világ nagyon nagy része inkább így működik - csak úgy, mint William. Elég csak arra gondolni, ha a tömegközlekedésen felfordulás van, valaki beleköt valakibe, ordibálás, átkozódás, talán még tettlegesség is. Az emberek nagy része nem fog cselekedni, mert nem mer, mert úgy érzi, nem az ő dolga. Gondolatban tudják, hogy mi lenne a helyes, de mégsem mozdul a lábuk, a kezük is legfeljebb a telefonért nyúl - és tehetetlenül, az első sorból asszisztálják végig. Nem gonoszságból, nem rosszindulatból, még csak nem is feltétlenül gyávaságból: az átlagember egyszerűen nem hőstettekre van kondicionálva. Ezért nem is tud haragudni Williamre, de még csak lenézni sem miatta.
- Nincs mit. Azt hiszem későre jár, én is lefekszem. Próbáltam néhány szükséges dolgot itthagyni. - Elpillant a teli pohár vízre az éjjeliszekrényen, ami mellett egy kis fiola fájdalomcsillapító bájital is van. Végül felkel William mellől, megigazítja a takarót rajta, majd még út közben tesz egy kitérőt a kabátjáért és azt felnyalábolva távozik a szobából, lekapcsolva a lámpát - hagyja pihenni a beteget.
A szobából kilépő Maeve arca vad, széles és elégedett vigyorra húzódik. Ez sokkal szórakoztatóbb volt, mint előre gondolta volna!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Saját lakásának nappalijában ülnek, amit kifejezetten Maeve-ként használ - és amit William ismerhet már akkorról, mikor a titokzatos támadása után itt épülgetett fel a sérüléseiből. Azóta nem sokat változott a lakás, ugyanolyan rendesett, szép, a maga esztétikus módján rongyrázós, hiszen minden bútor, minden kiegészítő vagy drága anyagokból készültek - vagy a márkájukból és brandjükből adódóan designer darabok. Estefelé van, kint viszont már teljesen sötét, de az ablakot így is brokátfüggönyök fedik. A benti világítás kellemes, meleg fényekkel töltik meg a szobát, barátságosabbá téve a kimért esztétikát.
Maeve a kanapén ül, keresztbe tett lábakkal, díszes fekete ruhájának felvágott dombrésze alól fehér bőr villan. A szokásos 'túlöltözött' elegancia: mintha mindig valami fontos helyre készülne éppen. Pedig pont fordítva van - ahol ő van, az a fontos hely már a kezdetektől fogva. Saját maga nagyszerűségéhez öltözik hozzá.
- Nem volt egyszerű megtalálni. Néhány hónappal ezelőtt könnyebb lett volna, de valakinek a lefoglalt emlékei között találtak olyan információt, amelynek köszönhetően újranyitottak egy régi ügyet.
Nincs feszültség a hangjában, legalábbis a felszínen. Már kihisztizte magát. Ettől függetlenül a levegő nehéz a kimondatlan .. kérdőrevonástól és nehezteléstől. Még ha ez nem feltétlenül az előtte ülő játéksz.. Williamnek szól. Nem örült ennek az egész felhajtásnak, kicsit sem. Legszívesebben saját lakkozott körmeivel (vagy iftit körmeivel) tépte volna szét Mester kis 'tanítványát'. Nem örül, hogy ebben a szituációban az ő játékát ítélték feláldozhatóbbnak mások, miközben ő viszont sokkal jobban ragaszkodik hozzá nyilván, mint egy buta kis föggőhöz.
Szóval a maga kontójára ugyan, de tesz róla, hogy William jobban fel legyen 'fegyverkezve', hogy máskor egy ilyen szituációból ő jöjjön ki győztesen.
- Nehéz volt kicserélni a skót aurorhatóságoknál egy hamisítványra, de...
Egy hosszúkás dobozt tol ki az előttük lévő asztalra. Csinos, becsomagolt ajándékdobozocska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az asztalon a bor, a poharaik és a csomag mellett még egy tálka gyümölcsös keménycukorka van, abból vesz kis egyet és veszi a szájába. Szórakozottan forgatja a nyelvével, miközben figyeli William reakcióját az ajándékára. Amikor utoljára beszéltek erről a pálca témáról, látta a fiún, hogy borzasztóan izgatott. Nem csoda, eddigi tapasztalatai szerint a varázshasználók számára, legalábbis itt nyugaton mindenük a pálcájuk vagy fókusztárgyuk.
- Amit ígértem. Szerinted miért kellett egészen Skóciáig mennem? - Mosolyra húzódó ajkán megcsillan a barackszín rúzs.
- Csak visszaszolgáltatok egy családi vagyontárgyat a jogos örökösnek. Ennek a pálcának az eredeti tulajdonosa Hidoi Mononoke.
Hagy időt Williamnek feldolgozni az információt. Az is érdekes lesz, hogy a pálca egyáltalán kompatibilis-e a férfival, mert bár a családi kötelékek sokat segítenek ezen ugyan, de mindig van esély az ellenkezőjére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William
- as Maeve -

- Csak feltelefonáltam néhány kedves ismerőst, akik hajlandóak voltak szívességet tenni.
A mosolya változatlan. Aranyosnak találja William bizonytalanságát és bizalmatlanságát. Talán jó is ez a mértékű awereness, amit most mutat, legalább nem fogják megint úgy csőbehúzni legközelebb. Illetve Yezebel is boldogabb azzal a tudattal, hogy az illető, akibe mostanában egész sok erőforrást forgatott, nem annyira védtelen és kiszolgáltatott. Lehet, hogy talált volna tehetséges bájitalkészítő mestert, jobbat Williamnél. Viszont William érzelmi sérülékenysége az ő malmára hajtja a vizet, sokkal biztosabban érzi az irányítást a kezében a férfi esetében. Ez a 'biztonság' bőven ellensúlyozza azt, hogy szakmailag más lehet jobb nála. Arról nem is beszélve, hogy amire neki legtöbbször szüksége van, erősen kívül esik a törvényes határokon: olyasvalaki kell, akinek nem homályítja a tekintetét holmi erkölcs és nem készteti remegésre a kezét mindenféle morál. Aki nem csak azért főz ilyesmiket, mert megfélemlítik, hanem mert ő magát is érdekli és izgatottá teszi.
Ehhez viszont varázserőre van szüksége. Pontosabban annak szabad használatára.
- Hozzányúlhatsz. Elvágtuk a pálca kapcsolatát a mágushatóságokkal. Olyan, mintha nem létezne a világ számára. A varázslataid nem kerülnek be semmilyen nyilvántartásba.