Marci
Médi így

Nem tudom, ez hogy történt. Egyik pillanatban még a játszótéren felejtett könyvemért sétáltam, a másikban meg már egy idegen fiúval szöktem meg egészen Budapestig. Ha Berci tudná, vagy szobafogságra ítélne anyám helyett is, vagy büszke lenne rám.
Nem szoktam hozzá az ilyen helyekhez, ezért igyekszem annak a nyomában maradni, akivel érkeztem. Itt a muglik között már nem érzem helyesnek a döntést, nem tudom, miért akartam ennyire bulizni jönni, de nem mutatom jelét annak, hogy beijednék. Tartom magam és amíg egy méteres távon belül tudom őt, addig nincs is mitől félnem.
- Médi - nyújtom a kezem mosolyogva. Egy Radetzkytől ez sem furcsa, bemutatkozni azután, hogy az ember megszökött valakivel. Mit számít, nem igaz? Csupán formalitás. - Nemrég ettem, de ha te ennél, nem mondok nemet - lazán vonok vállat, mintha nem is most először vinnének bulizni. A szülinapi bulik és a zugpezsgőzés nem számít.
- Nem. Már téged is - vigyorgok a fiúra. Így van, nem? Már lassan egy órája ismerjük egymást, az számít. - Csak fiúk lesznek? És hányan? - kíváncsiskodok. Kicsit izgulok, mert nem tudom, valójában mire számítsak. Még csak ki sem öltöztem...

Marci
Médi így

Ember legyen a talpán, aki ellen tud állni a gyorskajáldáknak. Annak ellenére, hogy a nagyszüleink tiltanak tőle, a próbálkozásaik nem járnak sikerrel. Egy jó sajtburgernél nincs is jobb. Meg egyébként is, ez az este a lázadásról szól, nem hagyhatom, hogy pont ez maradjon ki. Szóval bólogatok vigyorogva és Marci után tartok, most ő a kalauzom. Nélküle megeshet, hogy elvesznék a tömegben, magamat ismerve.
- Siess - engedem útnak. Na nem mintha félnék tőle, hogy elrabolnak, esetleg más ül le mellém, az elrablóm fejét biztosan úgy telebeszélném, hogy félúton kirakna, az ismeretlenekkel pedig simán barátságot kötök. Főleg, ha épp a Mekiben ülünk. Szóval míg ő sorban áll, én a lábamat lóbálom és figyelem az embereket, meg a falakat. Kár, hogy nem happymealt kértem... Ó, nem, nem szabad, hát a buliban hogy néznék ki egy kis figurával a kezemben?
- Köszönöm - csillan fel a szemem mikor megjelenik a tálcával. Nem kell noszogatni, egyből neki is ugrok a krumplinak így a beszélgetés közepén. Megnyugtat, hogy nem csak fiúk lesznek, mert furcsán jönne ki. Igaz, a legtöbb barátom fiú, de az mégsem ugyanaz.
- És hova megyünk? Bulizni? Vagy kocsmába? - érdeklődöm tovább. - Én még csak egyszer ittam sört, szóval új lesz minden - vallom be neki.

Bálint doktor, Szalamanton
Médi a hétvégén

Kezd feléledni a természet, kezd kivirágozni a rét és ez az embereket kicsalja a házból. Korábban ennek én is örültem, de mostanság az dob fel, ha szabadnapjaimon lefoglalhatom az egyébként száguldozó gondolataimat a festéssel, fotózással.
Luna, a bordergyerek még csak egy-két hónapja van nálam, a menhelyről fogadtam be, úgyhogy bőven tart még az összeszokási időszak. Talán neki nehezebb dolga van velem, mint nekem vele. Luna órákon át türelmesen tűri, hogy a falut járjuk, boldogan hempereg a fűben és már vagy ezerszer hozta vissza a frizbijét. Épp nyugodtan fekszünk egymás mellett a fűben, fotózom a szép fejét, mikor a semmiből csöpögni kezd az eső. Először az arcomon, majd a kutya orrán koppan egy-egy csepp.
- A francba - mormolom az orrom alatt, felpattanok, hogy megkeressem a pórázt, de az első dörgésnél Luna futásnak ered.
- Luna! Állj meg! Merlinre... - kiabálok utána. Mint egy teljesen ütődött, rohanok a kutya után. A táskám és a cipőm még ott is maradtak a fűben.

Bálint doktor, Szalamanton
Médi a hétvégén

Nem mehet minden simán, én ezt értem, de azért ennyire? Igaza volt anyunak, nem kellett volna nekem kutya, amíg sok esetben az is nehézséget okoz, hogy a saját elmebajaim mellett életben tartsam magam. Régen az volt a baj, hogy minden vonzott, most meg csak egy dolog, de 24/7 akörül jár az agyam. A munka meg a tanulás.
Magamban, meg félhangosan magyarázok, szidom saját magamat és a kutyát is, miközben parkour mutatványokat hajtok végre, ahogy száguldozok az utcán, át a banyatankos néni tankja fölött, szlalomozok az ikerbabakocsik és mellettük pórázon közlekedő kölykök között. Még szerencse, hogy edzek is, és nem köpöm ki a tüdőm, mire beérem Lunát, akit valaki megfogott helyettem.
- Igen, hozzám tartozik - bólogatok nagyokat szusszanva. Mielőtt még kiszabná magát a férfi kezéből, rácsatolom a pórázt és megsimogatom. - Semmi baj, kislány. Mindjárt...mindjárt keresünk egy helyet. Köszönöm, hogy megfogtad, nagyon hirtelen jött a vihar - a szemöldökömet ráncolva pillantok fel az égre. - Retteg a dörgéstől - osztom meg vele az infót, mielőtt azt gondolná, elhajtottam. Nem tudom, miért hinné ezt...

Bálint doktor, Szalamanton
Médi a hétvégén

Ha egyedül lennék, egyszerűbb dolgom lenne, de Lunával hoppanálni nem éppen ideális. Épp ezért keresek a közelben valamit. Örülök, hogy a férfi azonnal javaslatot tesz, mert én könnyedén elvesznék az épületek között és a legtöbb helyről valószínűleg kihajítanának.
- Merrefelé van? - kérdezek vissza és a mutatóujjammal körbemutatok. Jó lenne tudni, merre induljak neki.
Röviden felnevetek leginkább az arckifejezésén. Látszólag nagyon kedveli azt az ismerősét, vagy ő sem érti, miért olyan félelmetes a dörgés.
- Oh - pillantok le a lábaimra. - Erős a szervezetem... És minden cuccom a parkban maradt - húzom el a számat. Luna türelmetlenül nyüszít, mire megsimogatom az oldalát.
- Szívesen meghív...nálak egy kávéra hálám jeléül, de a tárcám is a táskámban van. Merlinre, ez a nap! Jól van, megyünk már, megyünk - utóbbit már nem a férfinak gügyögöm el. - Köszönöm, hogy megfogtad.

Bálint doktor, Szalamanton
Médi a hétvégén

Bólintok párat, elraktározom az információt. Egy pillanatra megakad a tekintetem a mosolyán, ami engem is erre késztet.
Ekkora szerencsés is csak én lehetek, hogy az összes holmimat a fényképezőgép kivételével a parkban hagyom. Azon viszont már felszalad a szemöldököm, hogy felájánlja, majd ő elhozza nekem.
- Komolyan? Mármint...az nagyon jó lenne, de mindjárt leszakad az eső - húzom el a számat. Lunának erről teljesen más a véleménye, úgy van vele, hogy mi menjünk fedett helyre most azonnal. A többi nem érdekes.
- Köszönöm - hálásan mosolygok rá. - Akkor ott megvárunk - mutatok a kávéház irányába. Mi a kutyával szinte futólépésben indulunk meg arrafelé, most szorosan fogom a pórázt, mielőtt elmenekülne.
Kellemes érzés belépni a helyre, mert hiába csöpög rólunk a víz, mosollyal fogadnak és már az ajtóban segítenek megszárítkozni. Helyet foglalok az ablak melletti asztalnál, ahol Luna a szék alá húzódik be. Kifelé tekintek közben, talán a férfi nem szalad el a táskámmal. Nem sokat nyerne rajta, csak női dolgokat, minimális pénzt és a telefonomat találná benne.

Bálint

Kezdek hozzászokni, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt én eltervezem. A mai nap is túl szép lett volna, ha az eső nem húzza keresztül a számításaimat. Lunának most már jobb idebent, egyébként nem rossz hely, kellemes illat terjeng és a zene is normális. Kicsit talán sokan vannak, már majdnem mellém is leültek, de szerencsére pont megérkezett a megmentőm. Intek neki és mosolyogva veszem át a megmentett dolgaimat.
- Hős vagy, köszönöm. Tényleg nagyon hálás vagyok - mivel az érintés a szeretetnyelvem, a kezére simítok egy rövid pillanat erejéig. - Ülj csak le - bólogatok és a fejemmel a szabad székre bökök. Luna megszaglássza az asztal alatt a férfit, én pedig elé tolom az itallapot.
- Ittál már levendulás kávét? Én most azt próbálom ki - koppintok a képre, ami alapján szimpatikus lett az ital. - Jut eszembe, Médi vagyok - nyújtom felé a kezem, mert szépen leültünk itt kávézni anélkül, hogy egyáltalán egymás nevét tudnánk. - Fogadok, hogy nem ez volt az első kutyafogásod. Elég profinak tűntél benne.

Nyárbúcsúztató kiruccanás
mindenkinek, aki csatlakozna
Helyszín


Nem tudom, melyik telt gyorsabban, a tanév vagy a nyáriszünet. Egy biztos, újat kezdünk, végre búcsúzom a tanodától. Bercivel beszéltünk róla, hogy még egy napra el kellene utazni a hegyekbe, aminek a vége az lett, hogy csoportos búcsúbulit rendezünk a Hajnal-völgyben található mágusüdülőben. A szezonnak már vége, így rajtunk kívül nem érkezik senki, maximum az erdei állatokat tudjuk megzavarni.
- Ugye nem hagytad otthon a hálózsákod? - kérdezem széles mosollyal Bercit, akivel együtt pakolok éppen le az emeleteságyak mellett. Könyökömmel finoman az oldalába bökök és megvonogatom a szemöldököm. - Szerelmedet nem hívtad? Pedig mondtam, hogy szívesen összeadlak titeket - halkabbra veszem a hangom, hogy a társaság többi része ne hallja, de vele is csak viccelek. Most nem is tudom, éppen van-e kiszemeltje, de szeretek az agyára menni a cukkolással.
Farmerban és pólóban érkeztem, most a hajamat is előre húzom, hogy pár mozdulattal lazán összefonjam. Javában a délutánban járunk, mert a társaság nem éppen a koránkelésről híres, úgyhogy bőven van tennivalónk, ha estére szeretnénk valamit sütni is.
A táborhely épp arra jó, hogy egy éjszakát eltöltsünk itt és kártyázzunk, fürdőzzünk a tóban a holdfényben, valamint kibeszéljük a tanárokat és iskolatársakat.

Nyárbúcsúztató kiruccanás
mindenkinek, aki csatlakozna
Helyszín


Vigyorogva ingatom meg a fejem, miközben a színes hálózsákra esik a pillantásom. Élőben még nem, képen már láttam ezt a szerzeményt - ahogy talán az összes csicsás, színes, flitteres, csipkés darabot is, ami Berci gyűjteményét képezi. Az én öltözködésembe nem férnek bele, így a szőke herceg gardróbján élem ki érdeklődésemet ezen csodás műalkotások iránt.
- Jól nézel ki, hozzád képest én a rút kiskacsának öltöztem - csettintek a nyelvemmel, ahogy végigmérem. A hátizsákomban ugyan lapul egy szép kis miniruha, ezt arra az alkalomra pakoltam be, ha kitörne belőlünk Barbie és Ken. Erdő Barbie és Erdő Ken.
A hajammal bíbelődve hallgatom, és mivel új infóval szolál, még a szemöldököm is megemelkedik.
- Alexa? Hát nem tudom, Bercus, biztos vagy benne? Mit adsz te elő otthon magadról, hogy rád bíznak egy gyereket? - nevetve ingatom meg a fejem. - Vendég? És a koszorúlányod nem lehetek? Meg foglak harapni, Bánffy. Meg foglak harapni - még a fogaimat is összecsattintom, mutatva, hogy komolyan gondolom. Bólintok egyet szusszanva és elengedem a hajam, jobb az, ha ő bíbelődik vele, mint én tükör nélkül. Így csak itt-ott kilógó, tekert-csavart fonat készült.
- Ő valahol kint van, szerintem felkészül a társaságra. Utaztunk egész nyáron, úgyhogy meglep, hogy ezt is bevállalta - válaszolom meg a Fela-kérdést. Valóban meglepett, mikor Dami igent mondott, emellett örülök is ennek. Ha már a Sárkányölőbe kerülve hónapokig nem is beszélhetünk, most még ki kell használni az időt a barátokkal.

Egy órával később már a tűz körül beszélgetünk, továbbra is a szöszit boldogítom, amikor Borka limonádét hoz nekünk. Kedvesnek tartom, ezért el is veszem és minden kérdés nélkül töltök a mellettem ülők poharába, majd a sajátomba.
- Partigyilkos vagy? - lengetem meg Berci előtt az üveg vodkát, remélve, hogy tölthetek a csillámporos limonádéjába. - Ki fut velem versenyt a tóhoz a harmadik pohár után? - a kérdésem mindenkihez szól, de közben Bercinek vonogatom a szemöldököm. Elég gyorsan lehúzom az italt, valószínűleg mert elfelejtettem inni, mióta megjöttünk. A gyomromban már kezdem is érezni a furcsa bizsergést, amit egyelőre betudok az alkoholnak.

Nyárbúcsúztató kiruccanás
mindenkinek, aki csatlakozna
Helyszín


Berci az a barát, akit minden lánynak receptre kellene felírni. El is vigyorodok a bókra, mert feldobja a kedvem. A családom miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy elhanyagoljam magam és tegyek magasról a puccra. Hazudnék is, ha azt mondanám, nem tetszik az érkező lányok öltözete, csak hát ezerszer kényelmesebb a farmer.
- Jó újra látni - boldogan ölelem meg Alexát. Elég régen volt már olyan alkalom, hogy ennyi barátom együtt lett volna. Remélni merem, hogy az este jól fog sikerülni, mert erre biztos emlékezni fogunk.
- Radetzky Médi. Médi - mosolyogva mutatkozom be a másik szőkének. - Tetszik a szetted. Ilyen szandi kell nekem is - a tekintetem egyből a lábára siklik. Valószínűleg Damien kellene hozzá, hogy megtartson benne, de hát az mellékes. - Remélem csak rosszat - Bercire kacsintok vigyorogva, majd hátradobom a vadiúj fonatomat és egy laza kézmozdulattal mutatok körbe. - Oda pakoltok, ahol szimpatikus.

Eddig tényleg úgy alakul minden, ahogy terveztem. Felnevetek Berci arckifejezését látva és jó pár shotnyit töltök a limonádéba. A vigyorom csak szélesedik attól, hogy Bella rákontráz és magasabbra emeli a tétet.
- Legyen - bólintok én is Alexával egyszerre. - Ki a fiúd, Bella? Mutasd meg - kérem közelebb hajolva, ha már úgyis a kezében van a telefonja. Mások szerelmi élete engem úgy tesz boldoggá, mintha egy Jane Austen regényt olvasnék. Át is nézek mellette Alexára, hátha belőle is kihúzom ugyanezt az infót. - És neked, Zsolna? Van herceged? Amúgy meg ebből igyatok, nem ér, hogy csak bort szürcsöltök - nyelvemmel csettintve nyúlok a két műanyagpohárért, amibe szintén került a csilládéból. Vodkát töltök bele és a kezükbe nyomom. Négy pohár, ugye, de nem mindegy, hogy miből. - Idd! - kérem...talán inkább parancsolom kedvesen. Most kezdem érezni, ahogy az alkohol oldja a feszültséget nem csak a fejemben, de a végtagjaimban is. Mintha súlytalanok lennének a kezeim. - Berci, én berúgtam.

Nyárbúcsúztató kiruccanás
Helyszín


Beni érkezése számomra a hab a tortán, de remélem a többiek sem fogják majd vissza magukat azért, mert Ivanich tanárféleként funkcionál. Engem például egyáltalán nem zavar, ahhoz túl jó barátok vagyunk, úgyhogy minden gond nélkül itatok vele is vodkával jól felöntött csilládét.
Dami mellett kissé elszoktam a hangzavartól és sipítozástól, emiatt váratlanul ér a szöszi lelkesedése a barátja iránt. Meg is rezzenek kissé és pár sűrű pislogással fordítom a fejem a képernyő irányába.
- Dávidot ismerem, néha tanulunk együtt - jegyzem meg leginkább magamnak, elhelyezve ezzel Doriánt a családfán. - Egyébként helyes. Nem az esetem, de helyes - bólogatok sűrűn, biztosítva Bellát egyszerre arról, hogy jó választás, valamint eszem ágában se lenne rámozdulni. Igazán nagy szerencse, hogy elfoglalom magam a poharakkal és egyszerre mindenki mesélésbe kezd, mert így nem kell részleteznem a saját magánéletemet. Milyen volt az eljegyzés? Borzasztó. És hat éve történt. Már rég össze kellett volna házasodnunk. A vőlegény pedig itt van valahol és kétlem, hogy kényelmesen érezné magát a történetünk kibeszélésétől. Ugyanez az érzésem Beni felől is, akihez közelebb húzódom a kép erejéig és rákacsintok.
- Fogadok, hogy el fogsz esni a nacidban futás közben - vigyorogva súgom az arcába. A hátam mögül hallom Teddy nevét és a jótékonysági estet egy mondatban, ami nem csak összezavar, de az arcomra is kiül ennek jele. Meg is rázom a fejem Berci felé pillantva. Ez lehetne a következő fogadás...
- Rasztovichnak? - Berciével együtt emelkedik meg az én hangom is. - Neked régen bejött Mihail... Mihail Sztravinszkij, igaz? Vagy nem neked, Alexa? Mindegy. Képzeljétek, egyszer randiztam vele. Nyugi, nyugi, licit randi volt, lényegében csak pizzáztunk NA DE... Megfenyegettem, hogy amikor auror leszek, bilincsbe verem és órákig fogom kihallgatni... - arcomat a tenyerembe temetve nevetek fel. Érzem, hogy túlságosan kezdek ellazulni, mert ezt még soha senkinek nem említettem. - Gondolhatjátok, mennyire ciki volt rájönnöm utána, mit mondtam - még mindig nevetve döntöm Berci vállára a fejem.
- Én nem tu... Booorkaaa, mi a nyavalyát tettetek a limonádéba? - ebben a pillanatban realizálom csak, mi történhetett. A bongyor nevet és legyint, nyugi, csak ellazultok tőle, nincs gáz. - Hát... fussunk akkor! - egyetlen mondattal sikerül megnyugtatnia és felcsillan a szemem a szőke barátom ötletére.
- Az lesz a vesztes, aki utoljára ér a vízbe és, vagy két ruhadarabnál több marad rajta - közlöm a játékszabályokat izgatottan, miközben felkelek a tűztől. Ha kívülről hallanám most magam, biztosan visszakérdeznék; Médi, te vagy az? Igen és ez a Médi épp hátrál, bevárva a többieket, hogy aztán valaki visszaszámolása után elhangzott rajt felkiáltásra rohanni kezdjen a tó felé, félúton szanaszét elhagyva szinte az összes ruhadarabját.

Adél
megjelenés

Ebben az új élethelyzetben szüksége van a már megszokottra, jelen esetben Adélra. Ők ketten ellentétek, mégis tökéletesen megértik egymást és tudnak úgy eltölteni órákat, hogy észre sem veszik az idő múlását. Lehetséges, hogy Médi kicsit jobban érzi magát attól a ténytől, hogy nem csak ő van szar helyzetben.
- Az író pedig Radetzky Médi? - nevet fel saját magát alázva. - Utolsó csók - olvassa fel a kezében tartott kötet címét és hümmögve lapoz bele. - Roberto halálos ágya mellett ülve nem volt más választása Rosalindának, be kellett vallania súlyos titkát. A testvére a gyerek apja - olvas fel belőle félhangosan, majd sűrű pislogások közepette becsukja a könyvet és gyorsan visszatolja a többi közé. Ez nem az, amit keres.
- Egyik sem, sajnos. Bár poénos lenne ezekkel telepakolni a polcot otthon, valószínűleg az első három olvasmány után beállna az agyhalál. Mint amikor anno megismertem a kedves férjedet. Mondjuk... Ott inkább nála állt be agyhalál - ingatja a fejét a kedves férjecskére gondolva. Médi többször gratulált már az évek során Adélnak ahhoz, hogy elviseli az embert.
- Egy pár normálisabb regény és feketemágia tudomány érdekel. Elég üres még a lakás. És amúgy a te történetedből tényleg könyveket lehetne írni, nem gondoltál még rá?

Adél
megjelenés

- Köszönöm, majd átgondolom - bólint somolyogva és hirtelen majdnem kibukik belőle, hogy azon már nem kell segíteni. Bár az övé még mindig izgalmasabb lehetett, mint a könyvíróé.
- Hé, nekem is vannak romantikus regényeim - védi meg valamilyen szinten a hozzá hasonló embereket, akik egy bögre tea és egy zacskó ropi társaságában képesek órákon át bújni ezeket is.
- Kell? Miért kell? - szökik fel a lány szemöldöke. Adél férje meg a kötelező jellegű babusgatás valahogy nem passzolnak össze, vagy már túl régen találkozott velük. - Kezdem sajnálni szegényt, milyen sorsa kárhoztattad - nevet és cicceg röviden, miközben a feketemágia polchoz sétál Adél mellett.
- Hogy tessék? Hogyan szelí... Azta. Olvastad a múlt heti Nekeresd hírekben, hogy valaki egy kerti törpét vett feleségül? Azt hittem, annál betegebb dolog nem lehet - meglepetten pislog a könyvre, amit bedob a karján cipelt kis kosárba. Már csak a vicc kedvéért is hazaviszi.
- Nem vettek fel az Akadémiára. Vagyis... Nem vettek volna fel, a papa viszont a hátam mögött el akarta simítani a dolgokat, de anya lebuktatta. Szóval megbaszhatom az álmom, hogy auror legyek, helyette átoktörést meg sötét varázslatokat tanulok - Médi nem szokott gyakran alpári kifejezéseket használni, de érződik a hangján is, hogy idegessé válik a témától. - Azt mondták, te maradtál a művész vonalon. Az mit takar? És hogyhogy? Nem akarnál otthonülő feleség lenni? - őszintén érdekli, mi van mostanság Adéllal, de arra még nem mer rákérdezni, milyen a házasélet. Közben levesz egy Portréba zárt ellenségek címmel ellátott kötetet, felmutatja a barátnőjének és elvigyorodik. - Ez még hasznos lehet.
- Eddig nem, mert úgy volt, hogy befejezhetem az Akadémiát... De most mi lesz, nem tudom. Talán csak emlegetned kell és holnap berepül a meghívó. Vagy nem, mert kitagadnak előbb a családból - felhúzza a vállait, ő sem tudja igazán. - Milyen volt nektek, Adél? Úgy értem...milyen házasnak lenni?

Adél
megjelenés

- Ő már most jó férj - gondolkodás nélkül vágja rá, még el is mosolyodik a gondolattól, hogy a vőlegénye mit meg nem tett az ő boldogságáért. De tényleg ez lenne a boldog házasság titka? Valahogy azt is leszűri, hogy Adél nem teljesen őszinte, valami más lehet a dologhátterében, faggatózni azonban nem fog.
- Ugye? Hiszek a szabad szerelemben, még a félóriások...oké...de egy kerti törpe? A következő könyv a Gyereknemzés egy inferussal lesz vajon? - ha már szelídíteni lehet őket, ugye...
- Nem fogom. Az a baj, hogy sokkal jobban dühít a papa háttérben való munkálkodása, mint hogy nem vettek fel. Nekem is inkább festőnek kellett volna mennem, akkor egy szakon lehetnénk most - most először mondja ki, ami azóta rengetegszer megfordult a fejében. Hosszan, szinte már megkönnyebbülten sóhajt fel. Gyerekkori álom volt, amibe belehajszolta magát és rágörcsölt, de túl sok időt pazarolt rá feleslegesen. Ahogy Adél mesélni kezd, Médi egyre közelebb érzi magához.
- Jogos. Ha Willhez kéne feleségül mennem, én már leszaladtam volna a térképről és inkább hajléktalan lennék - ezen gondolkodnia sem kellene és borzasztóan sajnálja emiatt Adélt. Nem lehet könnyű olyasvalakivel családot alapítani, mint a Krise gyerek. A folytatásra viszont szép lassan kikerekednek Médi barna szemei. Még szerencse, hogy idő közben a feketemágia polcnak dől és nem esik össze a szívrohamtól, amit Adél nyers tényközlése okoz.
- Nem, nem Andrássy - megrázza a fejét, legalább ennyit tud rá mondani azonnal. - Hozzá akarok menni, de félek, hogy rámegy a barátságunk. Szeretem Damient, még ha szerinte ez nem is több, mint egy fém és egy darab papír. Utazgattunk nyáron, nagyjából bepótoltuk a múlt tanévet, más ő, mint a semmirekellő férjed... Ne haragudj, nem sértegetni akarom - a cipőjét fixírozva árulja el, ők milyen viszonyban is állnak a fiúval. - Utálok aranyvérű lenni - összegzi lényegre törően. Egyszerűbb dolguk lenne, ha minden normálisan zajlana és nem mások elvárásainak kellene megfelelniük.
- Nekem erre kell egy kávé, te mit gondolsz? Jut eszembe, ha ráunnál a kedves férjedre, nálam mindig van egy szabad kanapé számodra. Maximum el kell viselned, hogy a kutya nyalogatja reggel az arcod - mosolyog most már, mert minél többet beszél érzéseiről, annál kevésbé érzi a mellkasában azt a szorító érzést. Visszafordul a polchoz és leemel egy három kötetes sorozatot az átkokról, majd fejével az ajtó felé biccent. - Pumpkin spice latte? Azt szereted, ha jól emlékszem...

Adél
megjelenés

- Nem érti, miért nem akarom a segítségét - forgatja hozzá a szemét. Az öregek, akiknek hatalom van a kezükben úgy játszanak vele, mintha semmi sem múlna rajta. Pedig Médinek az élete múlt volna rajta, a jövője. És a büszkesége nem engedte.
- Szavadon foglak. Egyébként is régen láttam már az alkotásaidat - ez amolyan kénytelen leszel megmutatni pillantással egybekötött megjegyzés Médi részéről. És mennyivel jobb téma a művészet, mint a valóságuk! Az aranyvérűek kényszerházassága, ami Adél részéről sokkal nehezebb, mint a szőkeségnél. Sőt, Radetzkyék még csak nem is vontak be plusz embert azért, hogy elsimítsa a házasságukat. Őszintén szólva nem irigyli a Machay lányt.
- Szeretnék rákérdezni, mi vitt rá, hogy a nevelés mellett dönts, de nem biztos, hogy a szűz füleim szeretnék ezt a sztorit hallani - lassan ingatja a fejét és kínosan felnevet. Nem kell ahhoz ismerni a pár tagjait, hogy az ember tudja róluk, nagyjából milyen titkaik vannak odahaza.
Médi közben felvázolja, milyen az ő kapcsolatuk, és mielőtt jobban belemennének, felveti a kávé, valamint a nála való csövelés lehetőségét. Adél válasza viszont meglepi, meg is torpan és visszafordul felé.
- Na na na! Állj csak meg - szinte döbbenten néz előbb a lány szemébe, majd a hasa felé. Nincs nagy forgalom az üzletben, de jobbnak látja nem rákérdezni. Pár másodpercig csak kérdőn néz rá, várva valami választ, aztán a kasszához megy kifizetni a könyveit.
Még szerencse, hogy kifelé mennek már, amikor olyan témák kerülnek elő, mint a beszélgetés Damival és a gyerektéma. Így Médi tud venni egy nagy levegőt.
- Azon voltunk, hogy felbontsák az eljegyzésünket, de hat év... Az rengeteg idő. Azt hiszem hozzászoktunk a gondolathoz, de nem. Nem beszéltünk arról, mi lesz, ha tényleg megtörténik - ajkára harap és rágcsálni kezdi, egy kis ideig csendben sétál a lány mellett. - Fogalmam sincs, ő el akar-e venni. Én egyszer szeretnék gyereket is, de nem így...elvárásra. Jó hogy nem mozit várnak az embertől. Komolyan végighallgatták? Mondd, hogy nem - elhúzza a száját és várja, hogy Adél nemet mondjon. - Egyébként is évek óta ott alszom közben nála, biztos azt hiszik, már rég túl vagyunk mindenen - szinte már fecseg, de bosszantja a dolog, hogy a mai világban ez még tényleges elvárás egyes családok részéről.
- Szóval akkor Adél, nagynéni leszek? - ha már így a gyerektémánál vannak, rá is kérdez, mi a helyzet kicsi Krise fronton. Nem maradt le az első bébiről sem, épp ezért nem lenne felhőtlen az öröm, de valahol meg mégis. - Ekkora pici lába lesz - mutat nagyjából öt centit nagy vigyorral az arcán.

Adél
megjelenés

Van, amit annyiban hagy és vannak azok a dolgok, amiket biztosan addig fog hajtani, míg el nem éri. Ilyen például az a véletlen elszólás Adél részéről, amit Médi nem a boltban akar kitárgyalni, de biztosan rá fog kérdezni újra. Ők nem éppen a szülőségre termettek, ezért valahol szívesebben beszélné le Adélt a gyerekvállalásról, a másik, nagyobbik részről viszont iszonyatosan boldog lenne, ha lenne egy kicsi Krise, akit babusgathat.
- Tudom, muszáj lesz, de nyitott házasságot... Azt biztos nem. Részemről nem - nagyon könnyen kijelenti ezt, egy részét talán már meg is beszélték a kedves vőlegényével, na de hogy ez a gyakorlatban ténylegesen hogy fog kinézni, azt ennyire biztosan úgysem fogja tudni. Viszont sokat jelent a támasz és segítség Adél személyében.
- Basszus, mekkora hülye ez az ember, hogy inkább bealudt - nevetve ingatja a fejét. Will sosem lesz a szíve csücske, sőt. Talán most épp normális, de hát...meddig tart vajon ez az időszak? Ha Médi férfi lenne, a tenyerén hordozná a feleségét és a nászéjszakájukon is azon lenne, hogy kielégítse az igényeit. Bármilyen értelemben.
A kávézó ajtajában megállva tér végül a lényegre, ami azóta foglalkoztatja, hogy a lány válasz helyett a vállát vonogatta. Médi a felé nyújtott kézre pillant, aztán hagyja, hogy a kis dudorra vezesse az övét. Ajkába harap, a szemei kikerekednek és legszívesebben hangot is adna örömének.
- Merlinre - ennyit nyög ki széles mosollyal és rásimít a lány hasára, mielőtt visszahúzná a kezét. Érdekes látvány lennének, ha Médi percekig itt tartaná a kezét Adél hasán. - Bármikor. Komolyan. Értek a babákhoz, tudod, sok van a családban. És mikorra állítsam fel a babaágyat? - kérdezi a kilincs után nyúlva. Maga elé engedi barátosnéját és egy ablak melletti, de félreeső asztalhoz indul.
- Terveztétek vagy ő akart jönni? Én biztos rettegnék... - nem tér ki arra, hogy a legutóbbi után biztos nem vállalna újra terhességet és gyereket, de talán már ezzel a faggatózással is túlmegy a másik határain. - Nyugodtan szólj, ha nem akarsz róla beszélni. Bocsi, csak hát végre valami jó hírt is kapok.

Adél
megjelenés

A nyaralás óta Médi fejében többször is megfordult a gondolat, amire Adél most hangosan rá is kérdez. A lány részéről egyértelmű, hogy ha már van férje, akkor nem szeretne más felé kacsingatni. Motoszkál benne az a furcsa érzés is, ami a Balatonon, amikor a lányok kinézték maguknak vőlegényét. Az elmúlt egy-másfél évben mélyültek el az érzései, de kellett idő hozzá, hogy rájöjjön, nem azért akar a Felagund fiú felesége lenni, mert ő a legjobb barátja és még mindig jobb ez a lehetőség, mint egy idegen. Nem. Barátnője kérdései csak világossá teszik számára is, hogy menthetetlenül beleesett Damienbe. Valószínűleg igaza van Adélnak, le kell tisztázniuk, mit várnak a házasságtól és egymástól, a szöszinek vallania kell érzéseiről. Ahogy azt is el kell mondania, hogy nem akar nyitott házasságot, de nem várja ugyanezt cserébe. Még mindig azt szeretné, hogy a fiú boldog legyen. Magának pedig csak egy nyugodt délutánt szeretne, miközben kifaggatja a kismamát.
- Willel majd felváltva masszírozzuk a lábad - felnevet, de egészen komolyan gondolja. Szeretne Adél mellett lenni, legalább valami hasznosat is csináljon a felesleges, kudarcba fulladt nyomozás helyett.
El sem tudja képzelni, milyen érzés lehetett a gyermek elvesztése, ezért nem is akarja firtatni. Inkább a pozitív dolgokat szeretné bevonzani anyukának és pocaklakójának.
- És most már a kedvenc nagynénje is - vigyor kúszik arcára, gyermeki lelkesedés hallatszik a hangján. Ha nem is rokonok, a világ legjobb nagynénje címre pályázik Krise-éknál. - De tényleg, Adél, ha Will nem akar veled ultrahangra menni, vagy bababútort választani, tudod hol találsz. Már egész jól eltájékozódom az ikeában - ezzel megválaszolja a kérdést is valamilyen szinten, majd megvonja a vállát. A feléjük repülő tálcára pillant, már majdnem meg is köszöni neki a habos csodákat.
- Fogjuk rá. Bercivel kifestettünk, az jó buli volt. Te tudtad, hogy milyen kényelmes egy normális ágy a felfújhatós matrachoz képest? Hú... Rég aludtam annyira jól, mint első éjszaka - szinte le van nyűgözve az ágytól, amit végül választott. - Van egy oltári jófej szomszéd pasi, szerintem az eseted lenne - szemtelenül vonogatja a szemöldökét, továbbra is mások szerelmi életét tartja a legizgalmasabbnak. Milyen praktikus lenne őket összehozni, csak a szomszéd lakásig kellene mennie, ha találkozni akar Adéllal vagy a babával... - Idősebb, de max tíz-tizenöt évvel, a minisztériumban dolgozik. És szereti a kávét. Na?

Adél
megjelenés

Adél
megjelenés

Adél
megjelenés

Az a szemtelen ember

Az a szemtelen ember

Az a szemtelen férfi

Az a szemtelen férfi

Nyájas Eugén

NYE

NYE

NYE

NYE

Eddie