⤷ inner
Mindig elkövetem azt a hibát, hogy a Bájitaltant hagyom utoljára. Sokkal egyszerűbb lenne már a legelején túl lenni rajta, és foglalkozni a többivel, de most kicsit bekavart, hogy megkaptam a magamét elemi mágiából. Nem habizhattam el, ahogy eddig minden évben tettem, mert már muszáj vagyok tudni minden elméletet - kicsit hajaz a BIT-re egyébként. A túlélésre játszom, és ha sikerült egy E-t összekaparnom, akkor nemhogy én leszek elégedett, de talán még a szüleim is. Igazán hozzászokhattak már az elmúlt években ehhez.
Fel sem fogom, hogy a rellonos nekem intézi szavait, amíg nem huppan le mellém, majd szólal meg ismét. Lassan fordulok felé, mint aki most tért vissza egy teljesen másik világból.
- Mi? - pislogok rá értetlenül. - Ja, igen. Vagyis nem. Mármint... félig. Erre sosem tudtam felkészülni, csak elfogadtam, hogy nem vagyok belőle jó - vonom meg vállamat, hátradőlve fürkészem az ölembe csúsztatott egyetlen könyvet, amiből csak néhány plusz pergamen lóg ki. Azok az én jegyzeteim, és mint látható, nincs túlzásba víve.
- Te? Hogy érzed, menni fog?
Fel sem fogom, hogy a rellonos nekem intézi szavait, amíg nem huppan le mellém, majd szólal meg ismét. Lassan fordulok felé, mint aki most tért vissza egy teljesen másik világból.
- Mi? - pislogok rá értetlenül. - Ja, igen. Vagyis nem. Mármint... félig. Erre sosem tudtam felkészülni, csak elfogadtam, hogy nem vagyok belőle jó - vonom meg vállamat, hátradőlve fürkészem az ölembe csúsztatott egyetlen könyvet, amiből csak néhány plusz pergamen lóg ki. Azok az én jegyzeteim, és mint látható, nincs túlzásba víve.
- Te? Hogy érzed, menni fog?