Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Utálok késni. Szedem a lábam, mert bár semmi kedvem bájitalt főzni, de muszáj gyakorolnom. Mióta kiismerem magam a kastélyban (ráment az első félévem legalább), mindig időben érkezem a megbeszélt helyre, de most feltartottak.
Ráadásul majdnem eltévesztem eggyel az ajtót a nagy igyekezetben. A sötét beugrót könnyen elvéti az ember, de én a kőkeretet elkapva tenyerem tompa csattanásával állítom meg magam, mielőtt továbbhúznék. Még nem lépek be, előbb megállok és veszek egy mély levegőt. Nem mintha ne mutatkozhatnék Liza előtt szedett-vedetten, de szeretném felvenni a bájitalfőzéshez szükséges lelkiállapotot, mert eddig nemigen sikerült átlényegülnöm hozzá.
Szóval belököm az ajtót, és szétnézek a nagy, de sok kis aprósággal zsúfolt helyiségben. Tanulótársam már elő is készült, és már - gondolom - a receptet olvassa.
- Szia! Ne haragudj! - lépek oda hozzá, és a fejemre bökök. - Bettiék úgy gondolták, túl unalmasan nézek ki, és ideje halloweenesíteni.
Így hát befestették a hajam végét pirosra. Szerintem nem hasonlít vérhez, inkább úgy nézek ki tőle, mint egy kócos ecset, de azért vicces, úgyhogy megtartom egy időre.
- Hé, te meg sztereotipikus boszorkánynak öltöztél? - tippelek a szerelését illetően, amit nagyon aprólékosan válogattak össze. - Nagyon menő!
Az asztalnak támaszkodom, és végignézek a sok hozzávalós fiolán és tégelyen.
- Miben tudok segíteni?
Én semmit nem hoztam, csak a pálcám. Na meg a szaktudást - horkantok magamban. Úgy voltam vele, hogy a laborban mindent megtalálunk majd, ami kell.
- Róza nem jött?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Jól esik a dícséret, még ha magam nem is tartom magamat sem izgalmasnak, sem jól kinézőnek. Ha engem kérdeztek, egy szem csemegekukoricára hasonlítok mind a fejemet, mind a mentalitásomat illetően. Ez van, ebből kell dolgozni.
Legalább már addig eljutottam - és ezt az itt megismert pár ember barátságának köszönhetem -, hogy vörös végű hajamat büszkén viselem és (ciki bevallani vagy nem) menőnek érzem magam tőle. Ha egy éve történt volna velem ugyanez - ami kizárt, mert nem voltak a tesóimon és azok haverjain kívül más barátaim - valószínűleg rosszul lettem volna, hogy még ezzel is felhívom magamra a figyelmet.
Ami Lizát illeti, még nem ismerem annyira, hogy megállapítsam, milyen ember. Talán visszahúzódóbb annál, semmint mindennap feltűnő szerelésben járjon, pedig éppen azt mondja, hogy nagyon szívesen megtenné. Itt a Bagolykőn sokkal elfogadóbbak az emberek, mint otthon, illetve a mugli világban, és van is egy pár szokatlan figura.
- Ha valahol, itt aztán tényleg járhatnál akár mindennap is ilyen ruhákban - adok hangot véleményemnek.
Teljesen ártatlan kérdésemre (jelesül, hogy Róza is hivatalos-e a mai közös bájitalfőző szeánszra) Liza valamiképpen furcsán reagál. Nem tudom meghatározni, mi a különös pontosan. Talán az arckifejezései váltakozása, de túl gyorsan történik ahhoz, hogy igazán megértsem. Ezen egy kicsit elgondolkodom, úgyhogy egy fél pillanatra csak a lányt fixírozom, és a szünet után válaszolok csak.
- Persze, hogy jóban vagyunk, egy osztályba járunk.
Róza szintén másodikos levitás, és azon túl is szoktunk beszélgetni, hogy bűbájtanon elnézést kérünk, ha a kívánt tárgy helyett a másik cuccait lebegtetjük fel. Tudom például róla, hogy imádja a kviddicset, és hogy szeretné kipróbálni magát a színjátszóban. Na meg, hogy jó barátnők Lizával.
- Csak azért gondoltam, mert tudom, hogy ti jóban vagytok...
Hát, lehet hogy mégis hülye kérdés volt. Most az egész olyan fura lett.
De ezen átlépek, hiszen mégiscsak gyakorolni vagyunk itt. Hangosan felnevetek auguráni jóslatán. Talán most már jobbak vagyunk annál, hogy felrobbantsuk magunkat. Pláne egy kalapkúra bájitallal, de azért vicces elképzelni.
- Főleg, ha meg sem tudjuk csinálni - méz híján - teszem hozzá.
- Sajnos nem hoztam - teszem szét a kezem. - Igazából nem gondoltam, hogy bármit kéne hoznom. Itt nincs a polcokon? - kérdezem, és oda is fordulok a hozzánk legközelebbihez. Szinte roskadoznak a deszkák a hozzávalóktól, kell hogy legyen méz is.
- Ha más nem, felugrom a konyhába érte, mit gondolsz? Addig meg elkezdheted nélkülem - ajánlom fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A polcokon gyors átfutás során nem lelek mézet - de amilyen ragacsos, megfetedett trutymó van néhány tégely alján, talán ha találnék is "méz" feliratot, nem lenne okos felhasználni.
Tudok egy rövidebb utat a konyhába, és a manók (bár szerintem nem lenne kötelességük, csak a vérükben van) kezüket-lábukat tördelik, hogy segíthessenek nekem. Így hát hamar megjárom oda-vissza, és hamarosan újra a bájital-teremben vagyok. Ezúttal csatazaj nélkül.
Hallom már távolról a dúdolgató Lizát. Nagyon ismerős a dallam, de honnan...?
Becsukom a szemem.
- Tudom, mi ez! - kiáltok fel, mikor már ott állok az asztalnál újra. - Addam's Family!
Ez azon kevés filmek egyike, amiket láttam otthon. Marha vicces, és több része is van.
Jól kipakolt közben a lány, de nem kezdte el a főzést. Úgy látszik, nem úszom meg a kotyvasztást, de tudom, hogy ez nekem tesz jót.
Idén már nem kell, de tavaly úgy készültem bájitaltanra, hogy bemagoltam minden receptet, mert sajnos képtelen vagyok hosszan koncentrálni a leírásokra. Így könnyedén előrántom az emlékeimből a kalapkúra készítésének lépéseit is.
Az üst mellett ott egy üveg, amiben színből ítélve alaplé van. Azt már nem kell külön megfőznünk.
- Akkor mit csináljak? Aprítsak mandragóra-gyökeret? - szolgálatra jelentkezem, és végignézek az asztalon egy deszkáért.