Egy kíváncsi diák és a "kedvenc" tantárgyam
Ruha
Nem szeretek az alagsorban járni. Rideg hely, általában nincs is erre dolgom. A járőrözés feladata azonban most erre hozott, így akarva, akaratlanul végig kell járnom az alagsori folyosókat. Reménykedem benne, hogy senkivel nem futok itt össze, és hamar letudhatom az itteni körutam, a szerencse azonban nem mellém áll.
Hamar meghallom a furcsa hangokat, és hamar rá is jövök, hogy nem jelent jót a dolog. Valami készül, és ha nem is csínytevés, valószínűleg nem egy mestartanonc gyakorolja a vizsgájára a bájitalokat. A kicsit sem bíztató hangokból ítélve egy fiatalabb diákról van szó, aki nem csak, hogy takarodó után kezdett neki a kotyvasztásnak, még veszélybe is sodorhatja magát a kis akciójával. A veszély alatt pedig nagyobb dolgot értek, mint két hét büntetőmunka. Határozottan fordulok a Bájital-labor felé, és teszem kezemet a kilincsre. Megpróbálok előre kitalálni valami jó szöveget, felvenni legmagabiztosabb arckifejezésemet.
Lassan nyitom ki az ajtót, várva, vajon kit és mit találok odabent. A régi ajtó erősen nyikorog, nem is hallom meg tőle, ha valaki szól odabent. Ugyan ilyen lassan lépek csak be a terembe, körbefuttatva szememet. Először csak a fortyogó üstöt látom meg, ami hála Merlinnek éppen igen nyugalmasan lötyög az üstben. Kell néhány lépést tennem befelé, hogy látóterembe kerüljön az eridonos, a főzet készítője. Elsőre nem tudom eldönteni, hogy előlem menekült-e a sarokba, vagy az üst felrobbanásától félt. Én azt mondanám, az üst félelmetesebb, mint én.
- Szép estét! - Párat lépek felé köszönésem közben, nem is gondolva arra, hogy ez a mozdulat esetleg fenyegetőnek tűnhet. - Ugye tudod, hogy este tíz óra után tilos a házad körletén kívül tartózkodnod? - Nem emelem fel a hangomat, próbálok kedvesen hozzászólni. A lányban felismerem ugyan azt az eridonos diákot, akivel az évnyitón beszéltünk pár szót, így már azt is tudom, hogy másodikos. - Nem mellesleg pedig nem biztonságos dolog egyedül kísérletezgetni a bájitalokkal. Hidd el nekem, hogy egy aprócska robbanás a legkisebb hiba, ami egy bájitalnál becsúszhat. Én a helyedben nem akarnám kipróbálni, milyen a rosszabb eset.
Hamar meghallom a furcsa hangokat, és hamar rá is jövök, hogy nem jelent jót a dolog. Valami készül, és ha nem is csínytevés, valószínűleg nem egy mestartanonc gyakorolja a vizsgájára a bájitalokat. A kicsit sem bíztató hangokból ítélve egy fiatalabb diákról van szó, aki nem csak, hogy takarodó után kezdett neki a kotyvasztásnak, még veszélybe is sodorhatja magát a kis akciójával. A veszély alatt pedig nagyobb dolgot értek, mint két hét büntetőmunka. Határozottan fordulok a Bájital-labor felé, és teszem kezemet a kilincsre. Megpróbálok előre kitalálni valami jó szöveget, felvenni legmagabiztosabb arckifejezésemet.
Lassan nyitom ki az ajtót, várva, vajon kit és mit találok odabent. A régi ajtó erősen nyikorog, nem is hallom meg tőle, ha valaki szól odabent. Ugyan ilyen lassan lépek csak be a terembe, körbefuttatva szememet. Először csak a fortyogó üstöt látom meg, ami hála Merlinnek éppen igen nyugalmasan lötyög az üstben. Kell néhány lépést tennem befelé, hogy látóterembe kerüljön az eridonos, a főzet készítője. Elsőre nem tudom eldönteni, hogy előlem menekült-e a sarokba, vagy az üst felrobbanásától félt. Én azt mondanám, az üst félelmetesebb, mint én.
- Szép estét! - Párat lépek felé köszönésem közben, nem is gondolva arra, hogy ez a mozdulat esetleg fenyegetőnek tűnhet. - Ugye tudod, hogy este tíz óra után tilos a házad körletén kívül tartózkodnod? - Nem emelem fel a hangomat, próbálok kedvesen hozzászólni. A lányban felismerem ugyan azt az eridonos diákot, akivel az évnyitón beszéltünk pár szót, így már azt is tudom, hogy másodikos. - Nem mellesleg pedig nem biztonságos dolog egyedül kísérletezgetni a bájitalokkal. Hidd el nekem, hogy egy aprócska robbanás a legkisebb hiba, ami egy bájitalnál becsúszhat. Én a helyedben nem akarnám kipróbálni, milyen a rosszabb eset.