Gergőke ^^A reggeli futásnak az eredménye volt, hogy kihagytam a nagy közös étkezést. Emiatt csak egy forró csokira volt időm miközben megtudtam mi is lesz a dolgom a mai nap. A drága szervezett be gyerekpesztrára, mivel neki valami sürgős elintézni valója akadt. Csak nem lehet rosszabb az a fiú az öcsémnél és húgomnál.
Nagyot sóhajtva léptem ki a már jól ismert ajtón, valami isteni sugallat miatt
szoknyában, fehér inggel, mellénnyel és kabáttal. Azért annyira nem ment el az eszem, hogy a harisnyát hanyagoljam, azt is felvettem a kedvenc bokacsizmámmal. Lassan vége a télnek, megmarad a sok sár, latyak amit aztán nagyon nem kedvelek. Van valaki olyan aki szereti vagy kedveli ezt? Mert azt akkor gyorsan szedjen be valamit amitől elmúlik.
Elgondolkodva veszem az irányt a megbeszélt találkahely felé. Boglyas tér. Semmi különösebb érzelmet nem ébreszt bennem a hely, kéne? Talán ezzel az alkalommal valami olyat fogok kötni a térhez ami megmosolyogtató. Elvégre nem mindennap kísérgetek fel új diákokat a kastélyba. Még akkor se ha éppen egy elballagott növendéknek a fia. Annak a növendéknek aki elég sok fejtörést okozott a drága tanároknak. Elméletileg Gergő sokkal jobb lesz, mert a Navine tagja.
Megérkezvén a térre szétnézek. Összehúzom kabátomat, a nap attól még süt, de nekem melegem egy szikrányi sincs. Nézelődésnek eredménye lett, hogy megpillantottam a kis védencemet. Padon ült, két bőrönd társaságában. Mégis hova készül a kicsike két bőrönddel?! Hazafog még menni jó sokszor, túlzás számára ez a sok gönc, de ő tudja. Hangosan semmit sem kommentálok, elég amit én elgondolok és tudok.
Van egy olyan érzésem, hogy nagy csalódást fogok én ma okozni. Endrét várják, miközben érkezek én, Endréné. Nagyon remélem túl fogja élni a kicsike és nem okozok életre szóló csalódást. Lassú léptekkel indulok el a megpillantott pad fel, elővéve az egyik legszebb mosolyomat.
- Szia Gergő! Bea vagyok, Endrének a barátnője. Sajnos nem tudott eljönni, de helyette itt vagyok. Szóval indulhatunk? -
Kezet is nyújtok neki, mint ahogy a nagyok szokták. Általában ilyet nem csinálok, de most mégis megteszem, hátha enyhül a csalódás mértéke. Sőt, még három puszit is kap a kicsike. Majd az egyik bőröndjét fogom meg, ezzel is jelezve, hogy el kéne induljunk. Nem lesz egy sétagalopp eljutni a Navineig mivel biztosan nagyon kíváncsi Gergő, emiatt egész úton a szája be nem fog állni. Fel vagyok erre készülve, csak bírjam majd ideggel a dolgot.
Ránézek, próbálom keresni benne mindazt amiért barátok lettek. Felfedezem a gyermeki naivságát, mosolyát ami körbelengi őt. Hamar el fogja veszíteni a kastély falai között, nyoma sem lesz mindannak amit másodpercek alatt állapítottam meg.
Lehet mégis felveszem a szoknyát, mert ez hosszú és bársony, sulis ünnepen nem nézne ki ha egészen rövid lenne.
Ez volt az egyik kedvenc számom tőlük, Bill is egész jó benne. 
Próbálok uralkodni a szobámban lett "rend" felett.