Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lebetegedtem. Vinné el a fene, hogy pont most, a vizsgák kezdete előtt tudott rám jönni a kórság. Minden annak a rohadt időjárásnak a hibája! A frászkarikáért kell esni 3 napon keresztül nyáron? Az ősz meg a tavasz, na, azok arravalók, hogy hosszú távon essen a rohadékja. De ilyenkor? Sütne inkább az a jó meleg Napocska. Ilyenkor elképesztően elkap a honvágy, imádom a forró, napsütéses argentin nyarakat, párjuk sincsen sehol. Ehelyett itt kell ülnöm ebben a totyakos retekben, és fől a fejem.
A mai az utolsó napom a vizsgák előtt. Lényegében az utolsó prefektusként eltöltött napom is. Oké, segítünk még a többiekkel, de igazából nincs már olyan hű de milyen nagy szerepem a továbbiakban. A ma esti az utolsó hivatalos járőrözésem. A húgom nyaggatott, hogy maradjak ágyban, mert lázasan nem lehet elmenni otthonról, de még az ágyból sem nagyon, de makacsul ellenálltam a hívó szónak. Miért ne tettem volna? Ő nem tudja, hogy milyen szinte munkaszerűen végezni és szeretni a prefektusságot. Inkább a fejem köré tekertem egy sálat, mondván, hogy ez jó lesz, és visszaindultam a kastélyba.
Így egy egész szárny bejárása után kezdem érezni, hogy Töki miről beszélt. A Keleti szárny első emeletének folyosóján ácsorgok, de mintha a lábaim kezdenének önálló életet élni, és nem a pozitív értelemben. Muszáj lesz valahova leülnöm sürgősen. Benyitok a soron következő helyiségbe, ami a kandallós szoba. Kellemes emlékek tára ez a hely,de most sajnos nincs erőm ezen mélázni. Egy teremtett lélek sincs bent, de igazából tennék magasról arra is, ha lenne. A hidegrázásom elfajult, a fogaim összekoccannak, ahogy a didergés egyre mélyebben belém költözik. Leülni. Le kell ülnöm. Elindulok a középen levő párnás rész felé, de már az első lépésnél érzem, vagyis hallom, hogy elkezd csengeni a fülem. A következő két, botorkáló lépésnél megjönnek a szürke karikák is a szemem elé táncikálni, végül is, túl sokat látok a világból. És mielőtt sikerülne elérnem a párnákig még utoljára érzékelem, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj, és koppanok egyet a padlón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ahogy ott feküdt kiterülve, mint valami jól nevelt béka, sokáig semmit sem érzékelt a környezetéből és a körülötte folyó dolgokból. Aztán egyszer csak nyílt az ajtó, és besétált rajta az az ember, akit normális esetben 3 másodpercen belül két lábon járó gyufává varázsolt volna. De most még csak meg sem rezzent a belépésére. Eléggé mélyen volt az éber tudata elásva, arra sem mocorgott, mikor finoman megböködték, hogy vajon él-e még a jószág. Bezzeg mikor SV kézbe vette, hogy leszánkózzon vele a gyengélkedőre... Akkor valamennyire felébredt, de nem tudta felmérni, hogy mégis ki a frász istápolja. Annyit érzett csak, hogy karok zárják körbe, ergo biztonságban van. Erőtlenül kapaszkodott bele az őt fogó végtagokba, és közelebb bújt Mihaelhez, mint valami elárvult kismacska. Meleget érzett felőle, valami biztonságfélét. Még valami artikulálatlan dolgot nyöszörgött az ideiglenes hercegfinek, de nem tudni, mi lehetett az. Ha felébred, valószínű semmire sem fog emlékezni.
Francba, rosszul vagyok. Valami nagyon rossz íz van a számban, a hátamat meg töri ez a francos ágy. Töri? Álljunk meg egy páleszeresztésitájmeszre, a sajátom határozottan puha, azzal soha nem volt bajom. Úú, itt valami nagyon nem kóser, és még ha csak a szilva nem lenne az… Halkan nyöszörögve vagyok csak hajlandó résnyire nyitni a szemeimet, a fejem úgy hasogat, hogy mindjárt leesik a helyéről, és akkor még mindig ott van a fázás. Oj, még mindig nem ment le normálisan a lázam. Na mindegy, konstatáljuk, hol a vérben vagyunk. Ágy, ágy, szekrény, plafon, szekrény, ágy, Saint-Venant. Mivan? Addig elért az agyam, hogy ez a gyengélkedő, és valószínűleg azért vagyok itt, mert kicsit túlhúztam a betegséget, de ez a zöldek veszedelme mit keres itt, és miért bámulja a sötét üveget? Tán baj van a szemével? Hirtelen mozdulattal ülök fel a fekvő helyzetből, ami tán nem a legdicsérendőbb ötlet volt, mert annyira erőmet vesztett vagyok még mindig, hogy szinte azonnal vissza is szédülök az ágyra. Nájsz.
- Te hoztál be? – szegezem neki a kérdést, ahogy a nyakig felhúzott takaró alól kinézek rá oldalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az ébredés meglehetősen nehéz, egy súlyos, fekete lepelként telepszik rám az álom, ami alól rettenetesen nehéz kimásznom. Eltart egy ideig, míg sikerül egyáltalán a szememet mozgásra bírnom, hogy meg tudjam szemlélni a környezetemet, mert ahogy megmoccantam fektemben, éreztem, hogy valahol ismerős a hely, mert feküdtem már ilyen helyen ezelőtt, de nem tisztult még ki annyira a tudatom, hogy fel tudjam ismerni. Ahogy lassanként elkezdek magamhoz térni, úgy tér belém vissza a fájdalom, amit alvás közben nem éreztem. A fejem nagyon szeretne szétrepedni a nyakamon, legalábbis úgy érzem, a végtagjaim is szokatlanul nehezek. Aztán lassan körbejáratom a tekintetemet a szobán, hogy megbizonyosodjak róla, hol is fekszem. A fehér falakból és az enyhe bájital- és gyógyszerszagból könnyű rájönni, hogy a gyengélkedőn vagyok. A tekintetem a tőlem nem messze ülő másik egyénre siklik, és a szívem dobban egy nagyot, felülök a meglepettségtől, majd vissza is szédülök a párnámra elég gyorsan. Túlságosan kimerült vagyok még a hirtelen mozdulatokhoz, ráadásul a hideglelésem sem akar nagyon szűnni. Kicsit gyanakodva és méregetően sandítok Mihaelre, de kivételesen nem tűnik úgy, hogy ki akarjuk végezni egymást. Kivételes alkalom.
- Mit csinál a fülem!? – kérdezem cseppet ijedten, ahogy gyorsan a fülemhez kapok. Tényleg meleg jön ki belőle, akár az elemi mágiám is csinálhatná, de ez más, a saját tüzemet felismerem már ennyi idő után. Mindenáron fel akarnék ülni, de rövid úton meggyőzöm magam, hogy ez igazán nem tanácsos jelenleg.
Amikor Mihael elkéri a karomat pulzusmérésre, lassan kihúzom a takaró alól és szó nélkül a kezébe adom a csuklómat, mintha legalábbis normális körülmények között nem próbálnánk meg állandóan megölni egymást. De most érzem, hogy rá vagyok szorulva a Rellonosra, ami belül bosszant némileg, de próbálom magamban elnyomni a dolgot.
- Miért hoztál be? – kérdezem tőle, ráemelve a tekintetemet, miközben ő a karommal van elfoglalva. Igazából tudnék még nekiszegezni ennél jóval több kérdést is, de jelenleg ez foglalkoztat a legjobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő