Runa- előbb a Bagolykő, majd Szlovákia
Runának mindig hatásosak a belépői, kitűnőeket tudok rajta derülni, mikor éppen utánam jön gyakorlati órára, és gyakorlatilag átrepüli a küszöböt, úgy esik keresztül rajta. Rendkívül mókás egy jelenség a lány, és amennyit eddig elcsíphettem a tudásából, abból rájöhettem, hogy mindazok ellenére, hogy miként közlekedik és sorra csinálja a ballépéseket, ügyes aeromágus. Csak épp önbizalma nincs túl sok. Ma igyekszünk ezen változtatni.
Halk, alig hallható sóhajjal nyugtázom, hogy most sem sikerült meghazudtolnia önmagát, és szó szerint a lábam elé borult, pedig nem emlékszem, hogy lett volna ilyen irányú kérésem felé. Mindenesetre felkaparom talajszintről, annyira nem vicces a kissé sáros földön hemperegni huzamosabb ideig. Most jön az utunk elkezdésének egyik legnehezebb feladata: a Levitásnak el kell magát fogadtatnia Shelivel, ami nem minden esetben a legkönnyebb dolog. Makacs és nő, adjuk össze eme két tulajdonságát a hippogriffnek, máris jobb rálátásunk nyílik arra, hogy miért féltem egy kicsit magunkat. Nem nagyon szereti, ha valakin érzi a félelmet és a bizonytalanságot, ezért is izgulok kicsit, hogy vajon hogy dönt. Végül számunkra kedvező állást sorsol a gép, mehetünk is. Gyakorlott mozdulattal ugrok fel a 140 centi marmagasságú állatra, olyan, mintha egy kisebb növésű ló lenne. Runát is felhúzom magam mögé, majd kifelé vesszük az irányt a susnyásból. A felszállást mondhatjuk zökkenőmentesnek, ahhoz képest, hogy a fiatal állat soha nem vitt még két embert a hátán, egész jók vagyunk. Örömmel veszem tudomásul, hogy nem kell kétszer kérnem a Levitást, hogy segítse szegény Shelit. Ha nem jönne velem, valószínűleg a határig sem tudnánk eljutni. Aranyos, hogy még mennyire a kézmozdulataira támaszkodik, régen én is ilyen voltam, de mára már meg kellett tanulnom pusztán az akaratommal irányítani a tüzet. Néha még akarás nélkül is megy sajnos...
- Minden okés? Pihenj nyugodtan, már nem vagyunk olyan messze - pillantok hátra, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e. Már csak néhány kilométer, és célt fogunk érni, innen Sheli egyedül is elbírja, amilyen sokat segített neki, biztos hogy maradt még ereje.
A Magyarországot és Szlovákiát elválasztó határt könnyű felismernem, repültem már el errefelé nem egyszer seprűvel, mikor rám jött a zizi és hajtott a vérem. Igazi zöld határ, majdnem 2 kilométeren keresztül csak erdők. Továbbrepülünk a határon, és egy majdnem 3 kilométeren elterülő, üres szántóföldön hajtunk végre leszállást. Előbb segítek leszállni Runának, majd én magam is lemászok a hippogriff hátáról. Előveszem a zsebemből a bónusz szarvasbogarat, nekiadom, majd egy igen tisztes csapással a farára, arra biztatom, hogy szaladjon el messzebbre.
- Hát, köszöntelek az egykor magyar földnek számító Felvidéken. Ha pontosan tudni szeretnéd, valahol Nemesradnóttól nyugatra vagyunk. Balra és jobbra is legalább 2-2 kilométerre lehet innen életet találni, szóval bízom benne, hogy nem teszünk kárt senkiben - magyarázom a széltől kivöröslött pofával, de mosolyogva. Idén vagy nem vetették be a területet, vagy már betakarították a veteményt, így tényleg remélem, hogy nem adódik semmi bajunk.
- Mutasd meg, hogy miket tudsz eddig! - kérem a Levitást. Fogalmam sincs, hogy milyen szinten áll az ereje majdnem egy év után, jó lenne tudni, hogy miket csinálhatunk.
