Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

Néha bele sem gondolunk, milyen apró dolgok vannak leginkább hatással az életünkre, a körülöttünk zajló történésekre. Egy pici figyelmetlenség, egy jelentéktelennek tűnő hiba. Egy résnyire nyitva felejtett ajtó... egy ártatlanul feltett kérdés. Egy apró döntés, miszerint Nadine feláll, a másikat is biztatva és elindul az ajtó felé. Pálcával a kezében közelít, óvatoskodik.
Félsz, Nadine? Az ismeretlennél talál nincs is félelmetesebb az emberi faj számára. Így volt ez mindig is, és hiába a modern gondolkozás, a mai modern világ, így is lesz. Talán érzed a veszélyt, a hideg, ami már felütötte a csárdában a fejét, jeges karmaival mászik végig a fiatalok hátán. Vajon miért? Mi alapja van ennek? Hiszen az csak egy ajtó, némi zaj, lehet bármi. Lehet, hogy csak az elméjük játszik velük, és a feszültség felesleges.
Mielőtt még megnyugtató gondolatokba süllyedhetnének, az ajtón bekukkantva csak egy üres folyosó található, még több ajtóval. Ajtók, ajtók... mennyi van még itt? Mit rejtenek? Az egyik szeretné felfedni magát. Megremegnek az ablakok, majd a kint álló fiatalok hallanak valamit ismét. Most már közelebb vannak, könnyebben kivehető, mi is ez.
Emberi kiáltás. Segélykérés. Valaki nagy bajban van.
Azonban feltűnhet nektek, hogy a csárda összes többi vendége, mintha meg sem hallotta volna ezt. Nem kapják fel a fejüket, nem figyelnek oda, sőt, néhányan mintha tudatosan és tapintatosan fordítanák el a fejüket.
Fájdalom szülte, elfojtott ordítás zajai szűrődnek a harmadik ajtó mögül, ami hirtelen abbamarad, mintha elvágták volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

A sors kedves kis fintora, hogy hozta össze a karakán, kíváncsi eridonost egy óvatos, bizalmatlan rellonossal. Noha Nadine az idősebb, egyértelműen ő viselkedik bátrabban, de ez nem jelenti azt, hogy ő csinálja okosan. Richárd tartózkodó, óvatos, elővigyázatos... mégis, valakinek segítségre van szüksége. Vajon együtt tudna-e élni azzal a tudattal, hogy talán megmenthetett volna valakit, ha egy kicsit is bátrabb?
Hiába próbálkoznak a csárda többi vendégével. Senki nem figyel rájuk, mindenki tudja, hogy olyan dologba ártják magukat, aminek gondolatától a legtöbben menekülnének innen. De senki nem gondol rájuk rosszallóan, néha egy-egy sajnálkozó sóhaj is felhangzik. Diákok. Fiatalok, naivak.

Meg is történik a nagy áttörés, Nadine hősiesen nyomul előre, kinyitja az ajtót, de nem találja magát szembe semmivel. Balra, az ajtó mögött azonban két férfi áll, egy harmadik pedig a széken ül. Elgyötört arccal pillant fel, riadt tekintetét a másik kettő között kapkodja. Izzadtságtól nedves haja arcához tapad, zihál.
Nadine a szerencse gyermeke, nem hallották meg. Az egyik férfi magasabb, szikár alak, járkálni kezd és arcán mosoly ül. Nem tudni mi mosolyogtatja meg. A helyzet, a másik kiszolgáltatottsága, a kínzás, esetleg az, hogy végre azt reméli, eléri célját. A másik férfi alacsonyabb, tömzsi testalkatú, hiába fiatal, már el is indult a kopaszodás rögös útján. Kemény arccal bámulja a széken ülő, megkötözött mágust.
 - Bátyám, lassan mennünk kéne. Kifutunk az időből. - Az alacsonyabbik fojtott hangon beszélt, majd a másikra szegezte komoly tekintetét. Erőlködik. Megacélozza vonásait, hogy ne lássák rajta a szívében lakozó félelmet.
 - Csak még egyszer... még utoljára. Van még egy esélyed. - Fordul a magasabbik a mágushoz, kezével maga felé fordítja az arcát, rávigyorog. - Ha bevallod mit tettél, ha elismered, akkor ígérem, gyors vége lesz. - Mosolyát az teszi olyan hátborzongatóvá, hogy mennyire bájos is valójában.
 - Nem csináltam semmit, nem én voltam, nem én voltam! - Esdekel halkan, nyüszítve a férfi, próbálván bizonygatni igazát. Kétségbeesetten nézi a rászegezett pálcákat, a Crutio átkot pedig már ismerősként fogadja. A száját befogják, ahogy szenved és próbál rúgkapálni, menekülni, de reménytelen. Nincs esélye a szabadulásra, vagy a feloldozásra.

Miközben a fiatal nő nézi ezt a jelentet, de nem tud semmit sem tenni. Richárd a pultosnál próbálkozna, szeretne tőle segítséget kérni, de rosszul lesz ő is. Derült égből villámcsapás. A test nem engedelmeskedik, a száj nem nyílik szóra, a végtagok nehezek és fájdalmasak a mozdulatok. És szépen, lassan a szédülés lesz mindkettejükön úrrá. Harcképtelenné téve őket. Életképtelenné. A körvonalak lassan homályosak lesznek, a talaj pedig mintha mágnesként vonzaná őket.
És talán lassan kikristályosodik mindkettejük számára a nyilvánvaló: itt nem ők irányítanak, hiába próbálkoznak olyan kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A két Anna

A festmény lakója, melynek vásznán a lányok éppen foglalják a helyet láthatóan nem túl nagy örömükre, bemutatkozik némi panaszkodással körítve, mert ez a mai modern magyar nyelv, amit állandóan hall a kereten túli világból nem igazán tetszik neki.
- Anna és... hikk, Anna kisasszonyok. Maguk... hikk, nem találkoztunk még, melyik folyosón vannak? - kérdezi érdeklődve. El van ázva rendesen, ez viszont még nem jelenti, hogy a modora is elúszott vele, hiszen éppen meglepően jól nevelt módon igyekszik társalogni. A végeredmény persze inkább nevetséges, meg sírságos is egyben, végtére is tessék csak ránézni, mindjárt lecsúszik a fotelből és többet csuklik lassan, mint amennyit beszél. Meglóbálja még egyszer a poharát, aztán elkerekednek a szemei. Ilyet se hallott még, hogy valaki ne legyen festve és mégis a vásznon őgyeleg. Bajsza végét kezdi mutató és hüvelykujjával simogatni, mintha az aztán segítene megérteni az eseményeket, de csöppet sem lesz okosabb, ezt a szemében még mindig ott ülő értetlenség is határozottan alátámasztja.
- Nem festve... nem festve - mondogatja maga elé, sokat nem segítve ezzel, időközben azonban, amíg ő eme gordiuszi csomóval is felérő fejtörő megoldásán töpreng, a folyosó másik végén kifulladva bukkan fel minden baj forrása. Menten orra is bukik ma már ki tudja hányadik alkalommal, olyan nagyon siet, ezúttal azonban a táskája legalább már nincs vele, hogy annak tartalmát is szedegetnie kellene. Először a szomszédos festmény előtt áll meg, elkeseredetten pislog körbe, hová tűnhettek a lányok, hiszen ő mondta, hogy várjanak itt, aztán szerencsére megpillantja őket a szomszédos vásznon. Hangját ugyan nem hallani a folyosó zajában, de arcán is látni, hogy kissé megnyugszik, sóhajából is bizonyára ez szűrődne le, ha nem harsognák túl nevükhöz híven a portrék. Tesz még egy lépést és miközben fél kezét torka elé tartva igyekszik összeszedni minden maradék hangját, másik kezével heves kalimpálásba kezd a kép előtt.
- Óóó... megfesti az én Júliámat? - csillan fel a kép lakójának szeme, amint meglátja, még csuklani is elfeledkezik, nemhogy a lányok jelenlétéről. Imbolyogva próbál felállni, a nemleges fejrázás láttán viszont hangos, lemondó sóhajjal huppan vissza karosszékébe.
- Hát már sosem fogják megfesteni? Bort ide - merül bele léte jelenlegi legnagyobb drámájába, már nem is figyelve a frissen kapott látogatóra, aki továbbra is hevesen kalimpál, sőt, inkább már integet.
- Túl nagy a zaj. ÁVT terem... - igyekszik túlkiabálni a hangzavart, majd hirtelen már két kézzel kezd kalimpálni, mint aki éppen nagyon le akar törölni egy táblát, olyan mozdulatokat téve.
- Nagyok folyosója - javítja ki saját magát újragondolva a lehetőségeket, hiszen a banya is, a dámák is zavaró jelenségek, szerinte, de legalább célt nevez meg, aztán már rohan is tovább, miután felfele mutogatva még egyszer megismétli a helyszínt. Itt azért csak nem hagyja őket, ha már az ő hibája, hogy ideiglenesen vászonra kerültek, csak a probléma megoldásához meg előbb ahhoz csend kell, meg a táskája, ami nincs nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd

Szegény rellonos fiú, próbál segítséget kérni. Ha eddig nem lett volna egyértelmű, süket fülekre találna minden próbálkozás. Egyedül vannak. Itt senki nem fog segíteni, senki nincs az ő oldalukon, senkiben nem bízhatnak meg.
Viszont a rosszullét Richárdot sem kímélni. Rátör, de nem elemi erővel, csak szépen, fokozatosan. Próbál tenni ellene valamit, a betegségére gyanakszik, de sajnos nincs lehetősége ilyesmire. Nem sokáig bírja, a padlón köt ki, és szépen lassan elájul. Érzékei utolsó próbálkozásaként hiába fülel, nem hall semmi felhördülést. Semmi remény arra, hogy valaki a segítségére siessen.

Nadine igen hamar rájött, hogy nem volt annyira jó ötlet ajtóstól a háznak rontani. Miközben próbál kivergődni a szobából, egyre nehezebbnek érzi magát, egyre rosszabbul van. Szegény lány, egyre kétségbeejtőbbnek tűnhet a helyzet. Főleg, hogy Nadine csak közeledő lépteket hall. Vészjóslóak, gyorsan, az alacsonyabb férfi indult meg, hogy az ajtóhoz lépjen.
Egyenesen Nadine szemébe néz, és akkor hagyja el magát végleg, az ajtó pedig egy nagy csapással becsukódik, ez az utolsó dolog, amit hall. Ami pedig szeme előtt megvillan egy címer a férfi nyakkendőjén. Egy gyűrűt tartó holló és egy kard. Gyűrű. Holló. Kard. Aztán semmi más.

Richárd és Nadine feje is a padlón köt ki végül. Ahogy lassan magukhoz térnek, a durva érzet megmarad, de mégis, valami más, egészen más, megváltozott. A két fiatal egyszerre kapja fel a fejét, valószínűleg riadtan pillantanak egymásra. Ugyanannál az asztalnál ülnek, ahol eredetileg is. Az italuk ott van, szemük fáj, fejük szédül kicsit. A szemük fáj, szokniuk kell kicsit a fényt. Ismerős érzések törnek rájuk.
Most ébredtek fel. Az egész csak egy rossz álom volt. Ha Nadine mögé néznek, nincs ott semmiféle ajtó.
... De mégis hogy lehet ez? Hogy aludtak el észrevétlenül? Hogy álmodhatták ugyanazt? Hogy mozoghattak szabadon, egymástól függetlenül? És még megannyi kérdés függ a levegőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Mimike nagyon izgatott volt, amiből pillanatok alatt lett igen rémült. Kirabolják! Megszentségtelenítették a helyét! Elorozzák legféltettebb kincseit!
A szokott kis járatán át közelítette meg a szertárat és bukkant elő a sötét saroknál elhelyezkedő szekrény legalsó polcáról. Ám pontosan ebben a pillant sikerült felegyenesednie mikor fény gyúlt az amúgy nem igazán látogatott helyiségben. Halk sipítozását elfojtva meresztette hatalmas manószemeit a jövevényre és figyelte őt. Tüzetesen vizsgálta át az ő felségterületét, nyúlt hozzá az ő dolgaihoz és rendezte át az ő rendjét! Mimi nem egy vérszomjas manó, sőt, kifejezetten szereti a levitás és a navinés diákokat például, mert mindig megjutalmazzák egy-egy kérés után, a kincseket pedig ide hozhatja és szabadon eldöntheti mit és hová tesz mert szinte sose pakolja el senki. Ő pedig látja a rendjét a káoszában persze.
- Az nem a tiéd...
Mondta végül bátortalanul, közelebb lépve a teljes sötétségből, az ekkor már körvonalazódott lánynak. Lehet megrémítette, ebbe bele se gondolt, de kérlelően nézett fel rá, miközben a csillogó muglis ragacsokkal telerakott füzetet taperolta a pakoló éppen. Lehet ha nem szólal meg, úgy elpakolta volna előle, hogy csak ne.
- És az sem. Mért bántod?
Mutat fel még pár dologra, majd gyorsan, amit elér a felkerült polcon lekapkodja őket és visszateszegeti a földre. Amíg őt meg nem győzik, ugyan nem engedi felszedni újra onnan!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

A manólányka nagy és kissé rondácska fülei után kapdosva próbálta feldolgozni, mi zajlik körülötte. Szomorúságba borult tekintete teljes kétségbeesést sugallt. Nem tudta mi tévő lehet ő apró valójában egy diák ellen, ha az ráförmed, ne adj isten megtámadja és bántja. Hallott a kastély manói között rémtörténeteket holmi rellonos csínytevőkről. Állítólag ők azt élvezik ha bánthatják a magafajtát. Ez nagyon rossz érzés.
- Mimi kérdezett, de nem akar rosszat.
Válaszolt, mintha komolyan kérdeznék azt ki is ő. Igazából felcsillant a remény számára, hogy talán valaki érdeklődik utána. Leszámítva, hogy néha hihetetlenül érzékeny egy manóka, és ezzel együtt az együttérzése is mély, igényli a foglalkozást és a társaságot, na meg az ajándékokat. A jókat, amik szépek és csillognak.
- Ne, ne sírj! Bántottalak?
Kétségbeesetten áll meg a pakolása közepette majd hátrál, hogy a széthulló papírtömeg be ne temesse őt. Megijedt, hogy mit tett, mikor ő csak visszarendezni akar szépen mindent, úgy, ahogy kell.
- Miért vagy itt? Mit csináljak, hogy ne lopd el a dolgaim?
Kérdezi, miközben a széthullott dolgokon átgyalogolva visszatesz pár törött üveget a polc mellé, a portól már kialakult kis helyükre, majd a lány elé áll és manó kacsóit felé nyújtja. Igazából csak meg akarta fogni a kezét hátha segít, vagy hasonló, de meggondolta magát, inkább csak a fejét dugta közelebb, mintha úgy előbb szóra bírná a másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Figyel, nagyon, próbál rájönni tényleg, hogy mi történik itt. Manókánknak nagyon nem nyert értelmet a lány pakolhatnékja a könnyzáporral, sőt, a legrosszabbakra is gondolt már. Mi van akkor, ha valami olyat keres ilyen szomorúan itt, ami az övé volt de már Mimié. Nem tudná neki visszaadni, minden kacat a szívéhez nőtt. Vagy hát leginkább egy gyűjtögető és halmozó a lényecske, ami rossz szokását a kastély több pontján is kiéli. Haszontalan, szemétnek való cuccok vegyülnek értékesebbekkel. De egy színes zsebkendő ugyan annyit ér neki, mint egy zsebóra.
- Kapok? Én? Ajándék?
Manónyi buksijába ennyi infó fért el azon kívül, hogy füllenteni kell. Mi az a füllentés? Fogalma sem volt, de azt tudta, ha cserébe nem lesz itt baj, meg pakolás, és még kap is valamit, szívesen segít. Meg ő is jobban érezné magát, ha jobb kedve lenne a lánynak.
- Mit kell hozzá csinálni?
Kérdezi meg, miközben hátrébb lép egyet a szerzett csomagocskával, és lopva pillant az adományozóra majd a zacskó tartalmára. Fültől fülig húzódó vigyora azonban egyértelműen sugallja, hogy hajlandó bármire, ha itt minden úgy marad, ahogy van.
- Nem viszel el semmit és ott hagyod ahol van akkor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Csillogó szemei és a kis zacskócska szorongatása közben csak sikerült kicsit megijedni. Szépen lassan a vidámság átcsapott meglepődésbe, majd értetlenségbe, sipítozva aztán hangot akart adni ezen zavarának, de a felemelt ujj elég volt, hogy lenyugtassa magát. Szembefordult ismét a lánnyal és próbálta összerakni amit mondott, de nem értette, hogy ha megtörténik valami, akkor miért nem változik semmi. Ez nem butaság? Vagy lehet de... ennyi logika benne már nincs, így is az okosabb manók egyike, az a nem mindegy.
- Igen, mert oda való. De mit felejtünk el? Ha nem bántod, minden ilyen szép marad...
Tárta szét a karjait elmosolyodva, ahogy az amúgy hihetetlen mód kuplerájba borult helyiséget szemlélte a félhomályban. Nem biztos, hogy ugyan azok a nézeteik a szépről és a rendről. Végül azonban meghallgatta és bólogatott, aztán koncentrálva szűkítette össze a szemeit. Közelebb hajolva kezdte mondani valahogy a magáét.
- Semmit nem láttam. Nem voltam itt, és ne nyúlj a cuccaimhoz többet, se te se más!Azoknak a földön a helye, amik ott vannak. Az üvegeknek a sarokban...
Nagyjából percekig sorolja, észrese véve, ahogy elfogy a szusz és a bemutatni való a teremben. Aztán elhallgat, megszorítja a zacskót, hátha rosszul tett valamit és el akarnák tőle venni. Aztán hallja a nagy fülecskéivel, hogy a járatában motoszkálás van, már várják, hiszen csak behozott két új dobozkát, de menne a dolgára már.
- Miminek menni kell, Victoria nem pakol semmit rossz helyre akkor? Manó becsület szó, én se mondok mást.
Megvárja, még végül valami lesz, csak azok után indul meg vissza a sötétségbe, hogy majd eltűnhessen a járatában, a finom szerzeményével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Angus a sarkon várakozott már egy jó húsz perce. Lába mellett egy összegyűrt Burger Kinges hamburgercsomagolás pihen. A sokadik dohányt szívja már. Komolyan már, hogy ezek a kölykök mennyit tudnak egy könyves boltban tölteni! Hogy aztán teljesen üres kézzel jöjjenek ki onnan ráadásul.
Szabad kezében a kopott, olcsó zsebórát forgatja, unottan térképezve fel ujjaival újra és újra a már jól ismert vonalakat, íveket. Némelyiket a készítőjének köszönheti a tárgy, de van köztük olyan is, amit saját két kezével vésett bele. Lehetett volna könnyebben megdolgozható tárggyal is dolgozni - egy fadarabba könnyebb rúnákat vésni, de azt mondták neki annak idején, hogy az ilyen típusú varázslatokhoz a fém dukál. A karcos óralap alatt egy hajszál pihen, azt nem volt nehéz megszereznie.
Tulajdonképpen így, hogy a megfelelő előkészületeket megtette, nem kéne, hogy nehéz legyen most már semmi. Pikk-pakk, megszerzi a kölyök felett az irányítást, megkeresi a fatert, és a világ újra megmenekül hála Angus-nek. Szörnyen hálásak lesznek neki, majd, ha egyszer érdemei elszámolásra kerülnek. Lapos körömhegyével megpiszkálja a varázstárgy oldalát, azt az apró kis kiszögellést, amellyel a mutatókat lehet állítani. Percmutató. A percmutatóval levédi magukat - főleg a kölyköt, nála van más, amivel ezt az aprócska problémát már megoldotta. Na és most jön a lényeg.
Felnéz, Jared éppen most sétál el egy mostanra bezárt hot dog stand mellett. Jól van, sétálj csak, te kis nyeszedék, hamarosan úgy is szó szerint úgy fogsz táncolni, ahogyan Angus bácsi fütyül. Szórakozottan, csendesen a London bridge is falling down kezdetű nótát kezdi fütyörészni, amikor az óramutatót a tizenkettes számra állítja és mágiájával mozgásba lendíti a szerkezetet. Az egy halk kattanást követően felizzik, Angus hozzákötött tudata pedig a mágia által létrehozott hídon keresztül Jared elméje felé száguld. Nincsenek, határok, nincsenek akadályok, nem sokára ráteheti kezét a fiú emlékeire, hogy...

Az utolsó dolog, ami átfut a fején, hogy valami nem stimmel. A tárgy ritmustalan vibrálásba kezd a tenyerében.

Jared érzi a mentális támadást - tisztán és világosan, valami erőszakosan igyekszik a falai mögé tolakodni, már-már fizikai fájdalmat okozva számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Nem jó. Nem csak az egyszerű ember - egyenesen a varázsló előérzete szólal meg benne, amikor ez a két szó, vagyis inkább a meggyőződés keltette kétely elönti. Használta már ezt a varázslatot máskor is, sosem reagált így. Valami zavarja vagy a fiú mágiágában vagy valami nála lévő varázstárgy, de az is lehet, hogy mind együtt gabalyodik úgy össze a támadásával, hogy az egyszerűen visszasül.
Jared mindebből főleg annyit fog fel, hogy sikeresen eltaszítja magától az idegen tudatot. Ám, ahogyan az egyre távolodik, a befolyásolómágia éles kampói, amelyeket már belemélyesztett Jared tudatába, ahelyett, hogy szelíden visszahúzódnának, tövestül tépnek ki a fiú elméjéből valami nagyon egyedit és jellegzeteset.

Angus, mintha az óra megégette volna, úgy csúsztatja vissza a zsebébe, visszahúzódva a sötétbe, és hátát a falnak veti. Ritkás hajának tövét verejték nedvesíti be, s értetlenségtől remegő kézzel durván megdörzsöli az arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Türelmetlenül előkapar egy szál cigarettát és nonverbális varázslattal meggyújtja. Elég kihalt már ilyenkor errefelé ez a környék, hogy ez ne jelentsen problémát. Persze nem a törvények izgatják, de semmi kedve "varázslat!" felkiáltásokkal kíváncsiskodó muglik faggatózásához. Manapság mindig azt hiszik, hogy utcai bűvész vagy ami rosszabb: LARP RPG-s! Akármit is jelentsen ez a dolog.
Mindegy, látta, hogy a kölyök kiszúrta. Logikus lenne hoppanálnia, mégsem tesz egy lépést sem, mágiájának azt a részét még csak meg sem piszkálja, amellyel azt a varázslatot kéne végrehajtania. Nem baj, akkor majd kevésbé diszkrétan oldja meg az ügyet: a kölyök idejön, ő meg majd akkor kapja el. Figyeli a száján kiáramló füstöt, s azon keresztül az elé lépő Jaredet is.
- Hooogyne.
És a legilimencia működésbe lépve nekicsapódik Jared falainak. Ahogyan azt a jó öreg Angus képzeli, ám ezúttal a képzelet és valóság sajnálatos módon nem találkozik egymással. A saját varázsereje áll ellen a szándéknak, megmakacsolva magát, mozdulatlanul.
Zavartan a földre hamuzik.
- Angus vagyok és cseppet sem érdekelnek a gondolataid. Ellenben az emlékeiddel..
Csak úgy kicsúszik a száján, de nem is tűnik úgy, mint akinek feltűnt, hogy gyakorlatilag azonnal kiadta a motivációját és szándékait. Olybá tűnik, teljesen természetes számára, hogy ez így történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az első gondolata a kölyökkel kapcsolatban az, hogy egészen biztosan nem normális, másképpen miért is mosolyogna ennyire céltalanul és ok nélkül? Igen, ismeri ezt, páran szeretik bevetni a "nyugtalanító konstans mosolyt", mint egyfajta eszköz, de öreg ő már ahhoz, hogy ezek hatással legyenek rá. Megfélemlíteni nem igazán sikerül ezzel. Sőt, általában az első dolga lenne ilyenkor leszedálni és eltenni az útból a zavaró tényezőket.
- Carpenter. Nem lettél vele okosabb, mi?
Nem valószínű, hogy valaha Jared hallotta a nevét. Sosem ment a házukba és az apja sem nevezte soha a nevén. A következő kérdésnél azonban egy pillanatra teljesen lefagy. A félresikerült varázslat kényszere vetekedik azzal, mennyire érdekei ellen való felfedni a célját, s számára sajnálatos módon nem éppen az utóbbi győzedelmeskedik.
- Az apádat könnyebb megtalálni úgy, ha biztos forrásból merítem az információkat.
Ugye, hogy könnyű volt ez, csak úgy ömlenek ki a szavak. Egészen könnyű igazat mondani ennek a fiúnak. A gondolataiban motoszkáló baljós érzésnek és - mostanra megmagyarázhatatlanná váló - kétségbeesésnek a nyoma lassacskán enyészik el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az a nem várt szituáció állt elő, hogy hiába van birtokában továbbra is minden emlékének, minden személyiségjegyének, egyes motivációi most kiüresedettnek tűnnek. Céltalannak. Értelmetlennek.
Vannak emberek, akikben van kimondatlanul is egyfajta kellem, simulékony elegancia. Nem kell hozzá felöltözniük, szép gúnyát ölteni, gondosan fésülni a hajuk. Ezek az emberek reggel felkelve és kitévedve az ágyból, kócosan, gyűrött pizsamában is azt az eleganciát mutatják fel a külső szemlélődő számára, aminek talán tudatában sincsenek. Az ilyen emberek mozdulatait lenyűgözve nézzük. Gondolatban adózunk adottságuk előtt, tekintetünk a parányi mozdulatokon időzik el, miközben titkos, lelkünk egy kis része arra vágyik, hogy olyan lehessen, mint Ők.
Nos, Angus nem tartozik ezek közé az emberek közé. A tartása inkább görnyedt, mint lezser, és a cigarettát sem mutatósan, a mutató és középső ujjának bütykei között tartja, hanem a hüvelyk és mutató közé csípve fogja, amolyan tenyerestalpas módon.
- Kell nekem az ereje. Hasznos.
A felé nyúló pálcától, amennyire tud, hátrahajol a fal felé, de a mozdulata nem igazán pánikszagú, inkább valami léha, hanyag, dülöngélés.
- Miben kéne? - Lehetne ez dörzsölt ajánlatkérés is ugyan, ám Angus hangjában tisztán kivehető az egyetértés és beleegyezés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Angusnek valószínűleg egyébként elég komoly kompetenciája lehet az okklumenciához, mivel még így, a visszasült befolyásolómágia végett leengedett falakat is érezni lehet, amikor Jared áthalad rajtuk. Az évek folyamán már olyannyira megszokottá válhatott azok fenntartása, hogy már különösebben nem is kell tudatosan figyelnie rá - a varázsló 'szervezete' anélkül is fenntartja. Mégis, a kölyök kap egy egérutat, mikor kopogtat a férfi elméjén, hogy körülnézhessen. Néhol felfedezhet kisebb-nagyobb időbeli ugrásokat, kihagyásokat és fehér foltokat, de ezek hiányában is szépen összeáll minden, amire ő kíváncsi lehet: elsősorban az, hogy Angus hazudott-e neki azzal, hogy azt mondta, segít.
Efelől pedig nem kell aggódnia, a férfi valóban rábólintott Jared szavaira. Nem mintha lett volna más választása. A kutakodás ideje alatt olyan információkra lel rá Angus elméjében, mint hogy az animágia birtokosa, sőt, az alakját sem nehéz ennek nyomán kideríteni. Megbízhatónak cseppet sem megbízható, sosem volt egy rendes alak, s ezen a békeidők sem változtattak. Jelenlegi gondolatait viszont jobbára az tölti ki, hogy Jared szavaira figyeljen.
- Nos.. ?
Hiába a varázslat, az arckifejezéséből ítélve a személyisége nem enyészett el a végtelen szolgálatkészség terhe alatt. Felemelt szemöldöke ráncokat gyűr a homlokára, s nincs kétség afelől, hogy a kutakodás nem kerülte el a figyelmét. Egyszerre vár hát a mondat befejezésére és Jared értékítéletére egyaránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Feltétlenül? Levetkőzni ne vetkőzzek?
Végtére is, a pálcájától megszabadítani a varázslót olyan, mintha meztelenül kéne járkálnia. Védtelenül és kiszolgáltatottan. Jó, ez Angus esetében erősen túlzás, vannak elvégre más eszközei is ahhoz, hogy kislisszoljon a vészes helyzetekből. Van azonban olyan, amire nem lehet felkészülni, mint most ez a szituáció is. Egy kelletlen sóhajjal nyújtja át a pálcáját.
Útközben azonban nem fárasztja sem magát, sem pedig Jaredet kérdezgetéssel. Nem egy cserfes gyerek, akinek folytonos közléskényszere van,és úgy érzi, hogy a világnak minden kósza gondolatáról tudomást kéne szereznie. Ahelyett, hogy megkérdezné, merre mennek, a környéket figyeli inkább, az irányt, s csakhamar felismerés csillan a tekintetében. Igaz, no surprise, eléggé várható volt, hogy az első út ide fog vezetni, a további események viszont nem állnak az uralma alatt, felesleges is előre izgatnia magát.
- Jól van, jó, csak ne tartson túl sokáig.
Nem kifejezetten parancs, de senki sem szeret céltalanul ácsorogni egy fix ponton, várni valakire vagy valamire. Ejnye, pedig brit fából faragták;ők szeretnek sorban állni. A nemzeti vérébe kéne kódolva legyen a végtelen türelem.N Nagyot horkant a gondolatra. Na persze.
Amíg Jared elfoglalta magát benn, ő is talál valamit, amivel elütheti az időt, s ennek köszönhető, hogy nem néma csenddel fogadja a visszatérő fiút.
- Nem kell sokat keresni fogadót, tudok egyet.
Nevet és címet mond, ami valószínűleg Jared számára nem ismerős, de ez a lényeg. Ez nem egy túlzottan népszerű fogadó, inkább eldugott, de kétségtelenül ott van a város varázslóknak fenntartott negyedében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kellemes, meleg őszi időben indul el a 20. tanév itt, a kastély falai között. Egészen kellemes lehetett a szünetnek minden perce, hiszen kiélvezhették még a diákok a jó időt, most azonban ideje, hogy méltó zárása és nyitása legyen a folytatásnak. Mint a számból is látszik, egy nagyobb évforduló lesz ez az év.
Az elmúlt évekből oly megszokott színekkel találkozhatunk ismét a teremben, hiszen a szfinxek magasodtak ki teljesítményükkel. A Levita ház diákjai asztalán a legnagyobb csomagocskák pihennek, amellett hogy őket dicsőíti az egész este. Kék-bronzban pompázó étkészletek, terítők és dekoráció. A kupák már egymás mellett sorakoznak a pódium mellett, csak arra várva, hogy igazgató úr fellépjen és beszédet mondjon.
Az egész estét vacsora koronázza, majd a jutalmakkal, a kis csomagokkal együtt mind megnyitjuk az új tanévet. Minden évben számos meglepetés vár a diákokra és a tanárokra egyaránt. Vajon idén mik ezek? Hamarosan kiderül...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tehát, amit megbeszéltünk, drágám.
Ezzel a végszóval hagyja magára Rella, a már nappaliban ülő és tüntetően újságot olvasó férjét. Nem volt könnyű Medárdot rávenni arra, hogy megejtsék ezt a családi beszélgetést, az asszony mégis reménykedik benne, hogy férje és lánya dűlőre jut.
Megigazítja magán az otthonosan elegáns és mutatós blézert - hiszen vendéget fogadni szedett-vedetten mégsem illendő -, úgy nyit ajtót a küszöbön álldogáló lányának és párjának, Lorelainak. Jellegzetesen olyan nő, akit a kor sem sorvaszt el, legfeljebb karakteresebbé teszi az arcát. Vékony, légies teremtés, hosszú, barna hajába már javában ősz szálak vegyülnek, de a laza konty, amibe kötötte, nem bomlik ki akkor sem, amikor szelíden megöleli Matildát.
- Örülök, hogy eljöttetek.
Figyelmét Lori felé fordítja, diszkréten és minden sértő szándéktól mentesen végigmérve. Hiába elfogadó, neki is szoknia kell a gondolatot, hogy Matilda vele kívánja megosztani az életét. A lány felé nyújtja a kezét.
- Gryllus Medárdné. De nyugodtan szólíts csak Rellának. - Azzal, hogy elhagyja a formális magázódást, már egy lépést tesz afelé, hogy az este lehetőleg kevésbé feszült légkörben teljen. Még megvárja, míg a másik is bemutatkozik, aztán nem húzza tovább az időt csevegéssel, beljebb invitálja őket a házban. Odabenn rend és tisztaság uralkodik, ám a berendezésen meglátszik a női kéz nyoma: kényelmes, szívélyes otthon képét adja a beltér. Miközben elhalad mellette Matilda, bátorítóan, rövid mozdulattal rásimít a vállára, majd el is engedni. Tudják mind, hogy ez nem lesz könnyű este, de ha rajta múlik, mindent megtesz azért, hogy a család feldolgozza ezt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez is csodálatos nap, ahogyan az összes többi. Krisztina kedélyesen beszélget a portással ugyanúgy, ahogy minden reggel teszi. Elmosolyodik, nevet, szemei csak úgy csillognak, hiszen imádja a munkáját, fiatal és üde. A hűvösre való tekintettel kicsit melegebben öltözött ma már, haja kibontva pihen a vállán, nyakában az oly jól ismert ezüst kulcs csillan meg. Az órára pillantva konstatálja, hogy itt az ideje rohanni, különben el fog késni. Egy intéssel és mosollyal elköszön és megindulna, azonban valaki utána szól. Megtorpan és azonnal a hang irányába fordul, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen. Periférikusan észleli a fiút, aki nagyon halkan ugyan, de válaszol is egy igennel, pontosan abban a pillanatban, hogy a lány szóra nyitja száját.
- Egy pillanat és megyek! - fejét az imént említett fiú felé fordítja, de már szinte hiába, lehajtja a fejét. Nem nehéz kiszúrnia, hogy beiratkozási lapok vannak nála, szinte azonnal lép vissza egyet, hogy közelebb érjen az ismeretlenhez, aki minden bizonnyal diák. Krisztina egyébként zenetanár, zongoraoktatást végez az iskolában, tőle teljesen természetes, hogy egyszerűen leszólít másokat. Ragyogó mosollyal néz a fiúra, barna íriszeiből csak úgy árad a melegség.
- Zene vagy barkács? - az iratkupacra bök a fejével, majd mintha csak kupán verték volna, nyújtja is a kezét. - Krisztina vagyok, zongoratanár, minden rendben? Segíthetek valamiben? - a testtartása árulkodó, valóban kíváncsi a fiúra. Már párszor mintha látta volna a környéken, de nem mert volna megesküdni rá. Talán csak reménykedik, hogy újabb tanítványra tehet szert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ugyan a fiú nem tűnik kifejezetten bőbeszédűnek, Krisztina látott már ennél lényegesen nehezebb eseteket. Végtére is, ő legalább válaszol, nem úgy, mint annak idején Gyula, aki most már bármikor kedélyesen elbeszélget vele.
- Talán a te bútoraiddal rendezem majd be egyszer a házam - kellemesen csilingelő hangján felnevet, szavai mögött sem cinizmus, sem bántó szándék nem lapul. Egyszerűen csak reméli, hogy Krisz tényleg sokra viszi, ennyire természetesen és magától értetődően. A kézfogás eközben megtörténik és nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire meleg a másik keze. Határozott kontaktus ez, ami az illem szabályai szerint nem tart tovább a szükségesnél, bár még így is kisebb áramütést okoz.
- Ha a helyemben lennél, már kiszaladtál volna a világból - kissé fáradtan sóhajt fel. Rengeteg adminisztrációra van szükség egy iskolában, el sem tudja képzelni senki. Illetve ott vannak még a tananyagok, az összefirkált jegyzetek, a kották sokasága, amiket napról-napra magával kell cipelnie. Mint egy végeláthatatlan monoton ügetés. Viszont a tanítást nagyon élvezi, épp ezért hamar visszaköltözik arcára a mosoly.
- Ezt nem tudhatod, míg ki nem próbálod. Van kedved esetleg hozzá? - hátrapillant, mert tudja, hogy várnak rá, majd visszafordul, ugyanazzal az érdeklődéssel az arcán, mint korábban. Mintha nem kéne sietniük sehová és megállt volna az idő csak nekik. Mellesleg ezt a bizonyos vágjunk bele akciót most tervezte. - Ha nem érsz rá, megértem, de amíg a tanítványom átismétli a múlt órai anyagot, addig van egy kis időm - nem akarja ráerőltetni a másikra, ha nem, nem. Talán butaság is volt felajánlania, de ha csak egy cseppnyi esélyt is lát, hogy Krisztiánból jó zongorista válhat, nem szalaszthatja el - no meg kíváncsi is a fiúra kicsit közelebbről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán az a legnagyobb előnye és egyben hátránya Krisztinának, hogy mindenkiben meglátja a jót, akkor is, ha az illetőben az valójában nincs. Közvetlen és kedves, megnyílik másoknak, hogy megnyíljanak neki, gondoskodik róluk, figyel rájuk. Annak idején édesanyja mindig azt mondogatta, belőle kiváló tanár lehetne, csakúgy, ahogy a nagyanyja volt, mielőtt pár éve meghalt volna. Az idős hölgynek nem volt sok pénze, mindössze egyetlen értékes zongorája, azt pedig Krisztára hagyta, ezzel megadva a végső lökést az oktatói pálya felé.
- Ebben egyetértek, de sajnos előbb jobb tudni bizonyos mechanizmusokat és utána belecsapni valaminek a közepébe - ha megkérdeznék, hát nem azért szereti a zongorázó ifjoncokat, mert taníthat nekik kottaolvasást, vagy a billentyűket, vagy akármi mást, sokkal inkább a zene az, ami élteti. Ezért kezdi a napot általában a teljesen kezdőkkel és fejezi be a profikkal. Így olyan, mintha egyetlen nap alatt valakit a legelejéről majdnem az egyik legjobb szintig tanítana, ami persze nem igaz, de szép kis elképzelése.
Látja a fiú habozását, de nem tudja, hogyan reagálhatna rá. Akkor ez most egy nem? Arcán ugyan fenn marad a mosoly, de belül kissé elszomorodik. Reménykedett, hogy talán, és most... Most mégis! Szemei megcsillannak, mintha csak karácsony reggel lenne, az arcán lévő görbület egy fokkal pedig nagyobb lesz.
- Péntek van, ilyenkor csak magánórákat adok, a többi napon vannak a csoportos oktatások. Illetve a többi napon még este adok különórát, néha hétvégén - nem zavarja, hogy tegeződnek, egyértelműen látszik, hogy korban majdnem megegyeznek. Ahogy megfordul, a fény megcsillan a nyakában lévő kulcson, de csak egy pillanat erejéig. Lassan lépdel, nem siet semerre, kényelmesen igyekszik a terem felé a fiúval együtt, majd behívja Annát is, akivel az órája lenne.
- Ismételd át, amit múlt órán vettünk, addig van egy kis dolgom. Ma valami újjal készültem - rákacsint a lányra, akinek felderül az arca. Tudja jól, hogy ez Krisztinánál mit jelent: nem unalmasan fognak gyakorolni végeláthatatlanul, következik a kihívás. Mint egy kis angyal kezd neki a munkának, míg a tanárnő Krisz felé fordul. - A szomszéd szobában meglátjuk, mit tudsz. Zongora vagy gitár? - merthogy gitározni is tud, csak nem oktatja. Minő meglepetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A régi diák már jól ismeri Krisztinát, még egy kicsit örül is, hogy átismételheti, amit aztán ki fog kérdezni - vagy inkább vissza akar hallani a nő. Eközben Krisztiánnal már a másik terembe mennek, ahol csend van. A zongora halk hangja átszűrődik a másik helyiségből, mire a lány megcsóválja a fejét.
- Egy hangot rontott az előbb - elmosolyodik, mert tudja, hogy nem volt könnyű a múlt órai anyag. Fél füllel természetes, hogy a tanítványát hallgatja, azonban ez a figyelem lassan lankad és átadódik teljesen a mellette álló fiúnak. Rögtön az egyik zongorához lép és kérdés nélkül elmond pár alapinformáció, például a pedálokról és billentyűkről. Nem hosszú kiselőadás ez, pusztán pár apró mondat, majd maga mellé húz egy széket.
- Szeretek a boci boci tarkával indítani, mert az az egyik legegyszerűbb dal, amit meg lehet tanítani zongorán, de gondolom ez téged nem hoz lázba - mosolya mögött nevetés bujkál, ahogy megint áthatóan pillant a fiú íriszeibe és talán egy pillanattal tovább próbálja tartani a szemkontaktust. Nincs könnyű dolga, ha tényleg a hangszerre szeretne figyelni. Azért, hogy figyelmét elterelje, inkább a zongora felé fordul. - Ha nem haragszol, kivételesen nem nagy zeneszerzők műveit fogom játszani, hanem ismertebb slágereket, hátha felismered őket, aztán egyet tanítok is - a beszélgetés végeztével feltűri hosszú ujjú felsőjét, egy pillanatra lehunyja szemét, majd kinyitva azt zongorázni kezd. Elméjét megtöltik a dallamok, kezei kecsesen suhannak a billentyűkön, ahogyan a Nothing Else Matters-t játssza le éppen. Az első profi órán mindig azt mondja: "aki ezt lejátssza nekem hibátlanul elsőre, az kap egy kiválót". Persze senki sem szokta, most azonban nem érdekli. Csak játszik és játszik, majd a dal végére érve kiengedi a benn tartott levegőt és oldalra billentve fejét néz a fiúra.
- Na mi volt ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy sejtette, nem egy tehénnel fogja levenni a lábáról a fiút - hacsak nem szó szerint nézzük az opciókat -, vagy inkább felkelteni az érdeklődését a zongora iránt. Így a válasz hallatán elmosolyodik és belefog a játékba. Szereti ezt a dalt, mindennél jobban, ha tehetné, egész nap csak ezt játszaná egy rakat másik ismert számmal együtt. Nagy szívfájdalma viszont, hogy énekelni nem tud. Nagyon jó érzéke van a hangszerekhez, de hogy a hangszálaival is kezdjen valamit, az számára lehetetlenség. Így esik meg, hogy teljesen belefeledkezik a dalba és átadja magát neki, szinte kivirul, ahogy egyre csak játszik és játszik... A végén nem sokon múlik, hogy édesen el ne piruljon. Sosem érzi magát zavarban, ha játszik valakinek, kivéve most.
- Ó, értem - még milliónyi kérdése lenne ezzel kapcsolatban, de nem turkálhat csak úgy másnak a magánéletében. - Ez egy elég régi dal, eredetileg a rock műfajából, a Metallica együttes Nothing Else Matters című száma - rámosolyog. Semmi ítélet, semmi kellemetlen közbevágás, inkább elsiklik felette, hiszen ő az időt kellemessé és nem feszélyezetté akarja tenni. A bók hallatán enyhe pír jelenik meg arcán, így gyorsan el is fordul a hangszer felé. Csak nyugodtan.
- Mutatok még egyet, hátha azt felismered - ezúttal egy olyan zenét választ, amely a szalagavatók nagy részén felcsendül, hiszen imádnak rá keringőzni. A legtöbb fiú már álmában is menekül tőle, legalább akkora mumus számukra, mint a Once Upon A December. Mi lehetne más, mint Seal-től a Kiss From A Rose? Lágyan, finoman indít, majd a játék egyre hevesebbé és gyorsabbá válik, hogy a végén visszatérjen a kezdeti finomsághoz. Most ismét a fiúra néz, hátha ezt már el tudja találni. Utána úgyis egészen mást fog tanítani neki.
- Na, van ötleted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha mást nem, annyit biztosan elért, hogy a szám tetszett a fiúnak és ezután meghallgatja az eredeti verziót is. Már ettől felderül arca, így nem különösebben zavarja az, hogy a másik már most bizalmatlan a még le nem játszott dallal szemben. Egy pillanatra rásandít, de aztán kizárja a külvilágot.
Egy kis része folyamatosan észleli, hogy Krisztián őt figyeli, azonban a zene szeretete képes elnyomni ezt a bizsergető érzést, ami egyébként végigfutna egész testén. Megpróbálja szívverését is csitítani, főleg azért, mert nagyon szereti ezt a romantikus számot. Túlságosan is. Felpillantva talán egy kicsit reméli, hogy a fiú felismeri, de sajnos nem. Elmosolyodik Krisz zavarán, aztán gyorsan válaszol is, nehogy azt higgye a másik, hogy kineveti.
- Ez csak annyit jelent, hogy megúsztál egy fél osztálynyi lányt, akik esküvői ruhában erre akarnak keringőzni - még hozzá tenné, ami nem nagy veszteség, de visszaemlékezve a sajátjára nem gondolja mindezt igaznak. Számára fontos volt a szalagavatója, nagyon szerette. Egy pillanatig ajkain ragad a görbe, de csak míg nosztalgiázik, aztán magához térve ismét a fiú szemeibe néz. - Ez Seal-től a Kiss From A Rose, nagyon népszerű volt annak idején, de még most is az - vállat von. Ez is szubjektív dolog. Régen az ABBA volt népszerű, aztán Madonna, most David Guetta. Az idők változnak.
- És akkor jöjjön az a dal, aminek az elejét szeretném, ha megpróbálnád majd utánam eljátszani. Ne aggódj segítek - biztatóan mosolyog Kriszre, majd ismételten átadja magát a zenének. Egyetlen egyszer suttogja csak halkan a szám címét a dallamra - kivételesen egész jól: Wake Me Up When September Ends.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bólint egyet a tanárnő, nem óhajtja befejezni a mondatot. Az ő öccse is az, most pedig enyhén szólva küzd a szocializálódással, de ez mind lényegtelen. Még egyszer elmosolyodik és már mondja is a következő lépéseket. Illetve inkább játssza.
Bár rendszerint belefeledkezik a dalba, most a fele környékén feltűnik a perifériás látókörében, hogy hoppá, Krisz próbálgatja. Innentől kezdve kettejükre is figyel, nemcsak magára. Persze így sokkal nehezebb számára a játék, hiszen míg a fiú az ő ujjait figyeli, Krisztina a srácét. Mégsem hibázik, egyszerűen csak megakad a tekintete azon, hogy tulajdonképpen nulla zenei érzékkel ilyen jól tudja utánozni a mozdulatokat. Persze korántsem tökéletes, főleg a tartás és a tempóbeli lassúság miatt, de ügyes, főleg elsőre. Nem nehéz rájönnie, hogy a másik valószínűleg nem mondott igazat a zenével való kapcsolatáról, de nem áll jogában firtatni mindezt, csak kicsit csalódott, hogy hazudtak neki. A dal végén egyenesen a másik szemébe néz, ajka felfelé ível.
- Nem is rossz, most cseréljünk helyet és tiéd a pálya. Én végig itt leszek és mutatom - azzal feláll és int, hogy üljön át, majd megáll a fiú mögött. Beharapja alsó ajkát most, hogy nem láthatja senki, majd egyszerűen előrehajol és nagyon finoman megfogja Krisz kezét, hogy a megfelelő billentyűkre tegye. Nem kerüli el a figyelmét a kellemes illat, ami hirtelen bekebelezi. Nyakláncán lógó ezüst kulcsa súrolja a fiú vállát folyamatosan, míg ők végtelenül közel kerülnek egymáshoz. Túl közel.
- Nem nehéz, az eleje a legkönnyebb, annál többet nem is érdemes tudni, főleg nem teljesen kezdőknek - észre sem veszi, hogy finoman utalt arra, a fiú mennyire nem most kezdi. Megemeli a kezét és a saját ujjait a fiú ujjai fölött tartva mutatja, hogy milyen sorrendben kell lenyomnia a billentyűket. Mindeközben persze vészesen zakatol a szíve, de nem mer vele foglalkozni. Nem olyan hosszú ez a dal, azután tényleg mennie kell a tanítványához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Túl közel vannak, ez helytelen. Krisztina mégsem húzódik el, s bár szíve őrületes módon zakatol, végül mintha megtalálná, mintha megtalálhatná a fiú szívének ritmusát, azzal együtt pumpálja a vért ereibe. Olyan közel vannak, hogy érzi Krisz illatát és melegségét, a keze szinte hozzáér a fiúéhoz. Túl közel vannak, ez pedig nagyon helytelen.
Épphogy ezek a gondolatok végigsuhannak a fején véget ér a dal és kopogtatás is hallatszik a másik teremből. Mintha csak megégette volna magát, hirtelen egyenesedik fel, arcát elönti a pír és rögtön rohan is az ajtóhoz. Még szerencse, hogy Krisz nem látja ezt a zavart az arcán, különben tán félreértené... Gyorsan nyitja a zárat és rendbe szedve vonásait kedvesen rámosolyog Annára.
- Sajnálom, hogy megváratlak, végeztél? - a leányzó bólint és bekukucskál Krisztina mellett, aki arrébb áll, hogy jól láthassa a tanítvány, csak zongoráztak. De vajon ez tényleg így volt? Bólint egyet, kivirul az arca és visszamegy a helyére, miközben a nő zavartan egy tincset igazít a füle mögé.
- Hát akkor... Nekem mennem kell - ráveszi magát, hogy Krisz szemébe nézzen és nem kevés önuralomra van szüksége, hogy megtarthassa egészséges színét és ne vörösödjön el. - Ha valamikor esetleg lenne kedved gyakorolni, nyugodtan keress meg - egy biztató görbét villant, miközben kezét nyújtja a másik felé. Előre tudja, hogy áramütés fog bekövetkezni, amint egymáshoz érnek, azonban megerősíti magát abban, hogy az illem szerint így helyes most elbúcsúznia. Ha mindez megtörtént, kikíséri Krisztiánt a teremből. Ahogy csukódik az ajtó, még egyszer megcsillan az ezüst színű kulcs a nő nyakában, pusztán egyetlen pillanatra, ennyi azonban elég ahhoz, hogy véglegesen bevésődjön a fiú emlékezetébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nadine és Richárd - záró

Még mielőtt a két fiatal megbeszélné a tapasztalatokat és elhagyná a csárdát, valamire figyelmesek lesznek. Az egyik asztalon egy újságra. Senki nem foglakozik vele, senki nem érdeklődik már iránta. Ennek valószínűleg az az oka, hogy nem friss, pár hetes darab lehet, a hírei már rég elavultak. Ahogy kinyílik a csárda ajtaja mégsem marad nyugodtan az az újság. A lapjai meglebbennek, karcos, éles hangot adva.
Ahogy a borítóhoz ér az újság, egy nagy kép válik láthatóvá. Alig mozog, egy temetést ábrázol, a hatásosság kedvéért. Zokogó özvegy, siránkozó rokonok, a háttér egy lehangoló temető. Felette pedig a hangzatos szalagcím: REJTÉLYES KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT HUNYT EL A MINISZTÉRIUMI DOLGOZÓ - A HARMADIK TÁMADÁS A HÓNAPBAN. Ha esetleg felkelti az érdeklődésüket a cikk, a támadások túlélői mindig egy magasabb, nyurga férfit emlegetnek, illetve egy alacsony, tömzsit. Nem emlékeznek az arcukra, hangjukra, nevükre sem, a legillimentorok sem tudnak segíteni. Még mindig keresik őket, mindenkit óvatosságra intenek.
De hetek óta semmi nem történt. Hetek óta semmi, de két héttel ezelőtt... megkínoztak és megöltek valakit.
Bizony-bizony. Most már tudatosulhat a fiatalokban, hogy amit láttak, nem álom volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gondolkodott Angus Carpenter, egykori halálfaló, családok tönkretevője, csaló, szélhámos és rablótolvaj, miközben régi főnökének csuklóján megerősítette a csomót egy újabb védelmi bűbájjal, hogy a férfi biztosan ne szabadulhasson ki. Végül is, mit csinál? Azt, amit egy tizenéves kis kölyök parancsol neki, de aztán mire rajtakaphatná magát, hogy neem, nem, ez azért már mégis csak sok, már el is indul elvégezni a feladatot. Egy ideje ebben az állapotban van, eleinte nem is tűnt fel neki, aztán azonban fokozatosan egyre jobban és jobban ébredt tudatára az eseményeknek. Nem mintha tudna vele mit kezdeni - nyugtatja magát, miközben meglapogatja az alvó Sacheverell vállát, míg a szöszi elmerül a gondolataiban.
A ház körüli varázslatok már elkészültek, és némileg most már kezd világossá válni számára, hogy nagyjából mire készülhet a fiú. A véleményét persze megtartotta magának, de össze lehet foglalni e néhány szóval: ezek a mai fiatalok.
Mert persze, a saját generációja teljesen makulátlan és patyolat, mint azt a mellékelt ábra (ő) mutatja.
Dolga végeztével aztán leveti magát egy székre, és zakójának belső zsebéből kibányássza azt az olcsó fajta cigit, aminek a füstje talán csak a maga fajtákat nem készteti köhögésre. A fogoly továbbra is eszméletlen, mielőtt elhozták, Angus már említette Jarednek, hogy egy ideig még nem fog magához térni, mivel a gyógyszerosztás pont azelőtt volt, hogy megérkeztek volna. Amíg a bikaerős nyugtatók (ilyet biztos nem szeretni vény nélkül - fűzi hozzá magában) hatnak, addig kár is reménykedni, hogy lehet valamit kezdeni a férfival. Mármint, amennyiben Jarednek igénye van arra, hogy válaszoljon, kommunikáljon és egyébként is magánál legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Angus cigaretta füstjén keresztül bámul a kölyökre, mintha az valami nagyon valószínűtlen dolgot mondott volna. Hirtelen nem is érti igazán, hogy mit akarhat ebből Jared kihozni, de némileg utánagondolva már lennének ötletei. Heh. Huszonegyedik század! Milyen korán kezdik a kis szemetek.
- Elméletileg lehet, de tudod, ez olyan, mint a rulett. Vagy visszajön, vagy nem.
Széttárja a kezeit, ezzel is mutatva, hogy megteheti, amit tud, de nem fognak feltétlenül visszatérni az emlékei. Az utasításra aztán nincs mit tenni, kénytelen elnyomni a kezében tartott szálat és kivont pálcával a megkötözött, még mindig kába férfi felé sétál. Ez így annyira könnyű és van benne valami végtelenül megalázó. Bár, minden jobb lehet annál, mint ahonnan elhozták a férfit. Egy mugli szanatórium. Ha ezt tudná... Nomindegy, megcsóválja a fejét, és mindenféle különösebb átmenet nélkül, szinte kipöccinti a pálcából az első átkot, melynek hatására az egykori varázsló (most ugyanis nem lehetne annak nevezni) addigi kábaságából felocsúdva felordít. Nincs több józanság a tekintetében ugyan, mint korábban, de a teste, a szervezete és érzékei reagálnak a varázslatra.
Az a helyzet, hogy Angus nem valami kreatív ebben. Sosem volt. Ő a simliségekhez, a trükkös kis varázstárgyakhoz, a szimpatikus mágiához és a rúnákhoz ért, nem pedig az a kifejezett szadista alkat, aki végeláthatatlanul sokféle módon tud valakinek fájdalmat okozni. Mindig, amikor ezt teszi, akkor határozott célja van, és nem játszik az áldozatával, csak megteszi, ami szükséges.

Akármire is számított Gareth, miután végrehajtja a varázslatot úgy, hogy a birtok helyett a házat határozza meg célul, a Angus által felállított védelem reagál az érkezőre. Nincs erőszakos, fájdalmas visszapattanás a láthatatlan, mágikus pajzsról, az csak barátságosan lerakja a fiút egy, a verandához közel eső szakaszon.

... Angus pedig nagyjából ebben a pillanatban áll meg. Valahol a negyedik ötödik varázslatánál hirtelen kihúzza magát és az ablak felé néz, leengedve a pálcáját.
- Itt a vendéged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rella mosolyogva hallgatja Matilda anekdotáját Lorelai-nak, és csak diszkréten siklik néha vissza a tekintete az ismeretlen nőre. Nem elítélő, de hiába, még az elfogadó szülők is kíváncsiak arra, hogy kit választott szeretett gyermekük.
- A velünk élne, biztos vagyok benne, hogy még most is itt találnánk meg néha.
Fűzi hozzá szelíd derűvel, aztán fejével a nappali felé fordul a kérdés hallatán. Épp csak kicsit tűnik nem is aggodalmasnak, inkább elgondolkodónak. Még Medárdot ismerve, a helyzet kínosságát nézve is úgy érzi, hogy kezelni tudja majd a helyzetet.
- Bent van, biztos vagyok benne, hogy ő is vár téged, amilyen rég látott.
Azzal a nappali felé terelgeti a két leányzót, ahol a családfő az egyetlen nagyobb, terebélyesebb fotelben ülve épp lapoz az újságban. Minden háztartásban megvannak azok a tipikus férfi dolgok, amikről az ember nem gondolná először, hogy azok, aztán valahogy mégis a figyelem középpontjába tülekednek. Onnan tudni, hogy egy férfi otthonához tartozik például egy nappali, hogy egészen biztosan látni benne egy ehhez hasonló fotelt. Nem igazán feltűnő, nem hivalkodó, lehet, még a színe sem tér el a  berendezéstől, mégis tudni, ez a fotel valakié. Ezekbe a fotelekbe, még ha üresek is, az ember ösztönösen nem ül bele, mint egy szent, szakrális hely - amit természetesen a tulajdonosa váltig tagadna, hogy az. Medárd pontosan egy ilyenből néz fel a belépő három nőre. Először Rellára, aztán Matildára.. majd végül csak nagyon lassan Lorelaira. Visszafogott mosolya, amit az első kettő jelenléte vált ki belőle, el is tűnik a mozdulatsor végére, habár a látványos fintorok egyelőre teljesen elmaradnak. Összehajtja az újságot és oldalra rakja, a fotel melletti kis asztalra, s aztán már kelne is fel, célirányosan Matilda felé indulva, de a két lány összefont kezére nézve bizonnyal meggondolja magát, visszadől a fotelbe. Bár próbálja ezt vaskos tartózkodással leplezni, de láthatóan nem tud mit kezdeni a helyzettel így sem.
- Hm, megjöttél, örülök, hogy látlak, kislányom.
Lorelait egyelőre kitartóan ignorálja, már ami a köszöntést illeti. Ha már idehoztak a házba egy.. ilyet, akkor természetes, hogy nem neki kell először üdvözölni; elvégre ő van itthon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A csárda ma este is tele van, csakúgy, mint máskor. Talán abban különbözik a mai este a többitől, hogy ezúttal pletykára éhes és kíváncsi szemek, nem utolsó sorban pedig fülek várnak valami botrányosat. Bármit, amivel kivívhatják az iskola, de legfőképp az Edictum szerkesztőségének figyelmét és tiszteletét. Persze az iskola újságját sem kell félteni, a mai estén ugyanis egy szorgalmas tollforgató épp a sarokban ülve figyeli a bárpultnál elkezdődött eseményeket. A helyzet annyira nyilvánvaló: első látásra szerelem, ez azonban bizonyíték híján pusztán üres fecsegés. Legalább hat-nyolc szempár szegeződik Ethanre és Elizára, akik ebből úgy tűnik mit sem vesznek észre. Ahogy a lány közelebb lép, már lendülnek is a levegőbe a mobilok. A kamera alkalmazás megnyitva, régi típusú Canon fényképezők beállítva figyelnek az asztalon. A nagy pillanatra várnak. A szívdöglesztő rellonos mestertanonc és az ifjú, gyámoltalan szépség romantikus viszonya. Tökéletes cím. Bármi történjék is, az újságban nyoma lesz, annyi biztos.