Elnevetem magam, mert már így is indokolatlanul sokat beszéltünk, de egyszerűen az egymás hergelése olyan pluszt ad ennek az egésznek, amit nem akarok megvonni magunktól. Hogy mi lesz ezek után? Képletesen kelleni fog egy cigi, vagyis egy kis szünet, amíg újra összeszedem magam, de az biztos, hogy nem hagyom annyiban a dolgot, amíg csak lehet, kiélvezem, és gyakorlatilag reggelig fogjok vagyunk, így ő sem futhat messzire, nem mintha úgy nézne ki, mint aki akar.
Eddig azt hittem, hogy csak kiszolgáltatott szeretek lenni, ám az, ahogy felsikolt, felébreszti bennem az uralkodó vágyat, és annak a ténye, hogy most én irányítok, valamint a hangok, amiket kiad, felkorbácsol és a férfiúi egómat is növeli, aminek köszönhetően nem állok le sőt, még egy kicsit rászorítok a combjaira, hogy eszébe se jusson szétválasztani őket, és amíg csak meg nem érzem, hogy a csúcsra ért, mozgok benne. Miközben a körmei alatt lüktet a kezem, és én ezt élvezem.

Amikor megkezdeném az aggódást, és alternatív opciókon gondolkozni, hogy vajon miként tehetném boldoggá, ha nem a farkammal, akkor végre megtörténik, és én elégedetten, ám gyorsan szállok ki belőle, amint biztos vagyok benne, hogy kielégül, én pedig a kezem segítségével jutok el a csúcsra és a combjára élvezek, ami megnyugtató tudat, mert még csak az kéne, hogy annyi idősen legyek apa, mint a saját apám.
Elfekve pihegek, a mellkasom sűrűn emelkedik és süllyed, próbálom összeszedni magam annyira, hogy meg tudjak szólalni, valamint a fejemet mozdítom, hogy végül a kezemet kinyújtva elérjem a farmerom szárát, és közelebb húzva egy zsebkendőt vegyek ki belőle, amivel letörölhetem magam róla. A zsebkendőt eldobom, de a kezem ott marad a combján, majd elindul a kettő között, hogy ujjaimmal újra izgatni kezdjem. Nem feltétlenül most azonnal, de folytatni szeretném, és Isten ments, hogy addig unatkozni hagyjam.
- Mi a legmocskosabb vágyad? - kérdezem hirtelen, mert valójában nem tudom, hogy mit mondhatnék neki, megköszönni egy menetet elég szarul jönne ki, főleg úgy, hogy órákig itt kell még lennetek.

- Nem, de arra sem találtam, hogy megdugjalak, és lám, mi lett belőle. - vigyorodom el, mert bár nem illik erre állítólag büszkének lenni, én azért mégiscsak az vagyok. Mindig tudtam, hogy az év végét illik megalapozni, és ez most elég lesz arra a pár hétre, ami még visszavan.
Az előzőekkel ellentétben most egyáltalán nem kapkodok, lassú mozdulatokkal kényeztetem, habár az én szándékom felületi volt, ő másként döntött, és ki vagyok én, hogy vitatkozzak vele? Egy senki.
- Itt? Nagyon, de nagyon szeretnélek megkötözni, és azt tenni veled, amit csak szeretnék. Ha a kastélyban lennénk, akkor egy olyan alkalommal, amikor mindenki a nagyteremben van, úgy kinyalni, hogy közben nem árulhatod el magad. Végig kell ülnöd az eseményt, nem pillanthatsz le, és nem tudhatod, hogy mikor mit csinálok. - ez utóbbi csak álomképnek jó, hiszen annyit tudok mind a kettőnkről, hogy amikor visszatérünk a kastélyba, pontosan úgy fogunk tenni, mintha ez az egész éjszaka meg sem történt volna. - Te jössz.

- Eszemben sincs. Szeretem a titkaimat őrizni, és hidd el, ezt senkinek se mondanám el. Egyrészt van bennem tisztelet irántad meg a helyzet iránt, másrészt még csak az kéne, hogy rájöjjenek, ez mennyire jó. Maradjunk annál, hogy felületesen ismerjük egymást. - vannak, akik kérkednek, tudom, de én nem tartozom közéjük, sokkal inkább szeretek olyan lenni, aki rejtegeti a magánélete ezen eseményeit. Nincsenek öltözős sztorijaim, de mindenki másét tudom, aki repüléstan előtt az aktuális csajával és annak teljesítményével kérkedik, és legyünk őszinték, erősen megmosolyogtat, amikor tudom, hogy én mit kaptam valakitől és másoknak mit ad.
- Szóval ez így parancsra működik? - kérdezem nevetve, odahajolva csókot adva a szájára, de aztán engedelmesen lejjebb csúszok, és a lábai közé gördülök. Még megvárom, hogy rám pillantson, ekkor tisztelgek is neki, mielőtt elkezdeném a belső combjait csókolni, kínzóan lassan haladva lefelé, nem adva meg azt az örömöt, hogy azonnal megkapja, amire vágyik. Mondtam, azt szeretném, hogy ne tudja, a következő pillanatban mi történik, és így is lesz, mert ahogy haladok beljebb, az ember azt hinné, most következik a pillanat, ám mintha sosem akarnék egyikről a másikra vándorolni. Az utolsó pillanatig húzom az időt, amíg csak megtehetem, és amíg még nem bosszantom fel annyira, hogy elutasítson. De akkor, amikor azt érzem, hogy most már fogy a türelme, lassan végigsiklik a nyelvem a kívánt szakaszon is.

Ha valamiben tényleg jó vagyok, akkor ebben. Nem csak feleslegesen tudom a számat jártatni, hanem megtalálni az utat ahhoz, hogy egy nő ilyen csodásan fejezze ki tetszését, és lám, még a farkamat sem kell hozzá használni. Nyelvem mellé ujjaim is társulnak, először csak a combok bőrét simítják, majd épphogy megjelennek a nyelvem mellett, hosszan elnyújtva a pillanatot, míg végül tovább engedem őket. Először csak egyet, lassan, mint egy kiegészítését a folyamatnak. Aztán az egyhez hozzájön még egy, és némiképp gyorsítok a tempón. Figyelve, egyes változásokat hogyan reagál le, és a harmadik ujjat is beengedi, akkor a tempót is növelem, elemelve az arcom, hogy jobban hozzáférhessek. Hüvelykujjammal mindeközben a csiklóját simogatom, hogy fokozzam az élményt, és remélhetőleg elégedettséget váltsak ki belőle.

Lehet, hogy amikor holnap hajnalban bemászunk azon a sosem záródó ablakon, akkor a tantestület, vagy legalábbis a házvezetőink ott fognak állni, hogy érzékeltessék, mekkora idióták is vagyunk, de ez, jelen pillanatban - egyáltalán nem zavar. Oké, ha lesz egy kis időm, biztos elmerengek azon, hogy Kedves vagy Farkasházy lett-e volna a jobb esetemben, de ez majd a reggel problémája lesz.
Most csak és kizárólag az élvezetekre koncentrálok, és örömmel konstatálom, hogy bizony Sadie teste elárulja azt, amit tudnom kell, hogy nagyon jól csinálom a dolgot, mert rövid időn belül másodszorra jut el oda, hogy elélvezzen, én pedig a pillanatnyi elgyengülését kihasználva, átfordítom a hátáról a hasára, és anélkül, hogy időt hagynék neki a megélés után szusszanni egyet, máris újra belé hatolok, hiszen szabad kezemmel rásegítettem arra, hogy a farkam készen álljon arra, amikor eljön a pillanat, és újra akcióba lendüljön.  

Mivel azt tehetem vele, amit akarok, ezért éppen azt teszem, mert ezt akarom. A kezeimmel a csípőjére fogok, és néhány kényelmesebb ütem után, újra durvább tempót követelek meg magunktól. Képtelen vagyok csendben lenni, élvezettel morgok bele az éjszaka nyugalmába. A kezeim előre csúsznak, és Sadie melleire  fognak, erősen szorítva őket húzom fel a testét magamhoz, hogy a nyakába csókoljak. Most rajtam a sor, hogy nyomot hagyjak, és nem kímélem egy kicsit sem. A fogaimmal tépem a bőrét, a melleit erősen szorítom továbbra is, míg hevesen járok benne. Több nem is kell, eleget beszélgettünk már, és legyünk őszinték, így is túl sokat mondtam már neki. Beszéljenek csak a tetteink.  

Imádom, hogy ennyire élvezi, hogy ennyire benne van mindenben. Eddig valószínűleg én nem találkoztam a megfelelő lányokkal, vagy, talán senki sem jutott el odáig, hogy meg merje mutatni, mire is vágyik igazán. Én magam előbb untam rá. De most végre nem csak jó szexben lehet részem, hanem kiváló szexben is. Imádom, amit kiváltok belőle és azt is, amit ő vált ki belőlem. Egyszerűen tökéletes az összhang, és tökéletes, amit mi így, együtt viszünk végbe.
Belenyögök a bőrébe, ahogy megérzem a körmeit, de ahelyett, hogy elrántanám a kezem, csak még erősebben szorítok rá a melleire, fokozva ezzel a fájdalmat. Hideg az nincs, azt a legkevésbé mondhatnánk. A testem úgy izzik a vágytól, mint egy kazán, és jelen pillanatban nincs vérfarkas, aki izgatna, csak Sadie.    

- Ha már tudsz róla, miért akarjam megcsinálni? - gyorsan beszélek, de remélem, hogy érthetően, mert bár nagyon vágytam rá, hogy megvalósítsam, abban a pillanatban, hogy mind a kettőt kimondtam, tudtam, hogy nem fognak megvalósulni. Pedig legyünk őszinték, elképesztően élveztem volna a nagytermi jelenetet, tudva, hogy mennyire imádja kifejezni az élvezetét a hangja által.
Meglepetten pillantok rá, amikor hirtelen mozdul, hiszem még közel sem tartok ott, hogy elélvezzek, ő mégis kiugrik, és nem értem, hogy mi történik, egészen addig, amíg le nem smárol. Magamhoz húzom én is vadul követelem az ajkait, és élvezem az ezzel járó fájdalmat. A beszéddel is húzódik az a pár seb, amit okoztunk egymásnak, de így most még inkább.
- De hiszen állok. - pillantok rá tetett értetlenséggel, és drámaian lemutatok a farkamra, csak, hogy utána elnevethessem magam. - Sajnálom. Rossz poén. - de még mennyire, így hát engedelmesen felállok, és élvezettel nézem, ahogy a szájába vesz. Ujjaimmal előbb megsimítom a haját, hogy aztán belemarkolva, olykor-olykor kicsit ott tartsam a fejét a mozdulatban, de hagyom, hogy a saját ízlése szerint munkálkodjon.

Imádom, hogy parancsol, és azt is, hogy tudok határokat feszegetni. Nekem ez a kettő tökéletes kiegészítése mindannak, ami itt zajlik, és akkor nem beszéltem arról, hogy mennyire élvezetes őt hallgatni, vagy éppen benne lenni. Így hát az ember nyilván kicsit megdöbben, amikor hirtelen megfosztják ettől az örömtől, csak, de nem bánom, mert ahogy az ujjai végigszaladnak a férfiasságomon, amit a szája követ, minden meg van bocsátva. Lehunyt szemmel élvezem a kényeztetését, és a kezdeti interakció után hagyom, hogy kibontakozzon, egészen addig, amíg meg nem érzem, hogy lassan közeledik a vég.
- Sadie, mindjárt... - nem folytatom, ő pontosan tudja, hogy mi lesz mindjárt a kérdés csak az, hogy mit akar, hova akarja, nem akarom semmi olyanba kényszeríteni, ami nem lenne kényelmes a számára.

Az biztos, hogy nem lehet mellette unatkozni, és a nem kell sokból hirtelen lesz pillanatokon belül, ahogy kézbe veszi az ügyet, én pedig mindent szemérmeskedés nélkül adom át magam a megkönnyebbülésnek, ami az utolsó percek megfeszítettsége után jön el, hagyva, hogy teljesen elernyedjek. Nevetve esek térdre, előtte, elképesztően jó ez az éjszaka, és rég voltam ennyire nyugodt és mégis felajzott.
Kezemmel a tarkója után nyúlok, és magamhoz rántva vadul csókolom meg, ajkait harapva, miközben jobb kezemmel a fenekébe markolok, és egészen közel tartom magamhoz a testét. Idő kell, a fenébe is, pedig a vágy bennem még mindig erős. Újra akarom, ugyanúgy, mint eddig. És nem szeretném, ha az gondolná, hogy kettő után vége, egészen kifulladok.

- Ki tudja, talán ez az utolsó éjszakám, kint még mindig vannak vérfarkasok. - minden egyes perccel egyre jobban csökken az esélye annak, hogy megtalálnak minket, de attól még benne van a pakliba, hogy igen. De nem, amúgy nem, tudtam én sem, hogy ennyi van bennem, szóval lehet, hogy Merlin hagy nekem egy utolsó nagy dobást, mielőtt kampec konyec lenne. Nevetve dőlök a hátamra, és elégedetten bámulom a faház tetejét.
- Anno azt mondták erről a helyről, hogy többen dugtak itt, mint az egész kastélyban együttvéve. Sosem értettem, hogy miért éppen itt, de van benne valami. - mocskos, mint a tett, amit elkövetünk? Jó nem, de tényleg nem királykisasszonyoknak való hely. - Kevés lány van, aki ennyire élvezi ezt, mint te. Üdítő a változatosság. - lehet, hogy a hold ad erőt? Fene se tudja, de az biztos, hogy nem vagyok még most sem fáradt, pedig eddig kevesebb is elég volt, hogy azt mondjam, oké, ez jó volt, jóccak. Most viszont, mintha nem akarnék lemaradni.

- Szerintem, ha így lenne, anyám még jól meg is verne miatta, pedig sosem bántott. - de ziher, hogy akkor bármilyen állapotban is vagyok, keres egy fakanalat és szétveri a seggemen. Jogos lenne. De azért remélem, hogy erre nem kerül sor. A kezem Sadie köré fonom, és a tenyeremet a mellére teszem, nehogy itt a hűvös éjszakába lefagyjon a melle, vagy ilyesmi, hát kár lenne érte.
- Eskü. Egy csomó pletyka kering róla, hogy ki kivel és mit csinált itt. Állítólag olyan is volt, hogy egy csaj két sráccal, de érdekes, olyat nem mesélnek, hogy két lány egy sráccal. Meg állítólag vannak a falakon monogramok, a bátrabbak elrejtették, hogy az utókor megemlékezzen róluk. Állítólag, amikor még Keserü volt a Levita HV, baromira ki volt akadva rajta, hogy a szűzies kis levitások itt ribancokká válnak. - mondjuk én egyik levitás lányból sem nézem ki, hogy ribanc volna. Szofi, Böske, Léda, Amélia, mind olyan nagyon erkölcsileg okésnak néznek ki. - Nem tudom, hogy mi a normális szám egy év alatt. Ja, tavaly ilyenkor még tök szűz voltam.

- Köszi. - Nevetem el magam, ami közben a harapáskor egy kis "ajj" hang is társul, hogy éreztessem, éreztem én, hogy még most sem fér a bőrébe, de nem is baj, nem is ő lenne, ha nem így csinálná. Arra, hogy hazudok, megint elnevetem magam és szabad kezemet felemelve, begörbítem a kisujjamat. - Így görbüljek meg. Kajak, tavaly decemberben, a téli szünet előtt veszítettem el, szar volt, utána márciusig semmi. Aztán egy-egy lány, összesen volt eddig öt, akikből néggyel voltam együtt pár alkalmat. Szóval te vagy a szerencsés hatos. - tényleg nem hazudok, ennyi a szexuális életem. Sokáig több tetoválásom volt, mint ahány nővel viszonyt folytattam. - Pihennél, vagy motiváljam a testem regenerálódásra?

Elnevetem magam, amikor nem válaszol a kérdésemre, sőt, nem is reagál arra, hogy a hat az most jó vagy rossz-e, helyette a kérdésemre kérdéssel felel, ami azt kérdezi, amit én kérdeztem. - Kíváncsi vagyok, hogy meddig úszhatod ezt meg válaszok nélkül. Ám legyen. Szexelnék, de azt szeretném csinálni, amit te most a legjobban szeretnél. Eddig én vezetek, most kell valami, amit te akarsz. Amire vágysz. Mondd ki, és megkapod. - ennyi, akkor is mondania kell valamit, nem lehet csak az, hogy nem mond semmit. Valamit kell, akarom, hogy mondjon.

Nézem, ahogy felül, és meg sem lepődök, hogy megint nem válaszol egy kérdésre. Komolyan mondom, ez a nő nagyon érdekesen van bekötve, meg én is, hogy nem tudok haragudni rá. Nézem, ahogy hálózsákot választ, belebújik, rám néz, és én bólintok. Igen, az lesz a legjobb, ha egy kicsit pihenünk. De csak egy kicsit. Felülve, majd felállva mellé sétálok, és bebújva a hálózsákba, szorosan mellé bújok, átölelve őt.
- Hát igen. - ezt én tudom, mármint fel sem merült bennem, hogy ne így tegyek, de most egy kicsit megakaszt a ténnyel való egyetértésben az, hogy valahol még szűzen hagytam. Vajon csak nyelvbotlás volt vagy valamit nem vettem észre? Esélyem sem volt, és az agyam nem is tudná felidézni most ezt a fontos momentumot. - Nem csináltam még olyat. - vallom be csendesen, és zavarban is vagyok a gondolattól, mégis, izgatja a fantáziám a dolog. - Mi lenne, ha pihennénk egy kicsit? Mondjuk két órát, és utána hajnalig elütnénk még az időt? - tudom, hogy nekem most itt nyomnom kéne a pornófilmek hősét, de valljuk be, ahogy teljesen kiszívódott belőlem minden, úgy érzem, hogy kezd elnyomni az álom. De ismerem magam, elég két óra, és azzal egy napot is át tudok vészelni.

Örülök, hogy nem kezdi el a szemét forgatni arra, hogy pihennem kell, így azért kicsit nyugodtabban hunyom le a szemeimet, ahelyett, hogy szívrohamba kergetném magam, csak, hogy megint megdugjam. Feltett szándékom, de azért az ifjonti hévnek is vannak határai. Mondjuk azt még nem tudom, hogy hogyan csinálom majd, de mivel tudja, hogy még nem volt ilyen élményben részem, nem is lesz majd talán kiakdva, ha bénázom.
Az alvás jócskán több, mint két óra, odakint már csiripelnek a madarak, de még nincs világos. Hamarosan eljön az is, és Sadie nyugodt szuszogása arra enged következtetni, hogy mind a ketten túléltük marás nélkül az éjjelt. Ezt illik is megünnepelni, és ezt nem csak én, de a farkam is határozottan így gondolja, aki mintegy nyíl, úgy áll Sadie feneke felé. Kicsit rádolgozok még a kezemmel, majd az ujjaimat benedvesítve, a feneke felé indulok, miközben a nyakába csókolva ébresztgetem.  

- Kihagyott reggeli, valószínűleg. De nem gáz, majd lopunk valamit a konyhából. - kiváló ötlet az ilyen szuper gondolatokat egy prefektussal megosztani, de azt hiszem, némi étel elcsenése még bővel belefér az egész eseménybe. - Oké, szóval, ami tény, hogy valószínűleg egy kicsit béna leszek az elején, de gyakorlat teszi a mestert. Szóval, ha valami gáz van, akkor mindenképpen szólj, oké?- mert azt semmiképpen sem szeretném, hogy innen tényleg a gyengélkedőre kelljen rohannunk, mert valamit nagyon elcsesztem. Az biztos, hogy végigmenne a világon is.

- Eléggé féltem a farkam. - osztottam meg vele az első gondolatot, ami eszembe jutott azt követően, hogy a másodperc tört része alatt belegondoltam, hogyan is járhatok, ha neki problémája van. De igaz, maximum a másik lyukba meg. Ujjaimmal a fenekére simítok, majd egy kis helyet csinálok magamnak a fenekénél. A pornófilmekből lesett "szakértelemmel" köpök a tenyerembe, és nedvesítem meg ilyen módon a farkam, hogy ezt követően ingerelni kezdjem vele, óvatosan megpróbálva a behatolást is. A gyakorlás teszi a mestert, tudom, és ha mester nem is akarok lenni, de nyilván van egy egészséges kíváncsiságom, és ott van bennem az is, hogy mikor, ha nem most.

Ebben az esetben, lehet, hogy hülyén hangzik, de nagyon kell az, hogy megnyugtasson, mert ismeretlen terepen járok, és ez necces, véleményem szerint jobban, mint azt elképzelni tudom. Így hát, kell az, hogy tudjam, rendben van. De onnantól, hogy megnyugtat, én is magabiztosabb leszek, és egy morranás közben bátrabban hatolok beljebb. - Ez szűk. -  csodás ténymegállapítás, de a lényeg a lényeg, hogy pont ez az, ami még izgatóbbá teszi ezt az egészen. Érzem, ahogy elönt az adrenalin, és a lassú mozgásom gyorsabbá válik, nem olyan gyorssá, mint tegnap éjjel, de érezhetően gyorsabbá, magabiztosabbá, miközben folyamatosan már-már állatias élvezettel adom tudtára, hogy nagyon is tetszik nekem ez a tapasztalás. A kezeim ismét rálel a mellére, imádom a mellét, ahogy tökéletesen a tenyerembe fér, és intenzíven masszírozom, miközben a nyakát csókolom. Ez az élmény sok mindent felülír most.

Nem tudom semmivel sem összehasonlítani az élményt, nem tudom leírni se, de az biztos, hogy imádom és élvezem, és még tovább és tovább akarom, amikor hirtelen véget ér, és riadtan pillantok rá, hogy aztán elnevessem magam. Az összhang nyilván évek alatt alakul ki, és nekünk alig pár óránk volt együtt, aminek jó részét alvással töltöttük. Nekem nem volt kényelmetlen, de én mondtam, hogy jelezze, ha valami nem jó, és megtette, igaz a maga módján. Mögé térdelek, kicsit megemelem a csípőjét, hogy jobban magasságba legyen, és az előbbihez képest könnyebben jutok vissza belé, így kevésbé indítok lassan is. A vér az agyamban tényleg minimálissá válik, és sokkal inkább az jelenik meg, hogy élvezzem, hogy csináljam, hogy elélvezzek. Ki akarok adni magamból mindent, és úgy tűnik, hogy Sadie teste tökéletes partner ebben. - Ez...kibaszott jó. - igen, ez volt az, amit az elején nem tudtam megfogalmazni, de most már megvan. Az ujjaimmal erősen markolom a csípőjét, ahogy hevesen mozgok benne, hangommal nem titkolva, hogy mennyire élvezem őt.

Nem csak ma, egész életem során nem hittem, hogy valaha megélek egy ilyen éjszakát, és, bár nem kívánok hosszan dicsérni senkit, nehogy elbízza magát, de Sadie minden, ami egy tabuk nélküli éjszakához kell. Itt nincs gátlásosság, nincs olyan, hogy meg kell beszélnünk a dolgokat, csak megtörténnek. Élvezzük és elélvezünk, ha mottót kéne választanom a mai éjszakához, biztos, hogy ez lenne az.
A szűkössége megdolgoztat, egyik lábammal muszáj térdelésből a talpamra helyezkednem, hogy még jobban hozzáférjek, és még mélyebbre hatolhassak benne. Érzem, ahogy újra ott van a végjáték előszele, de most nem aggódok azon, hogy időben kilépjek, de neki jó legyen. Fogalmam sincs, hogy ő így elérhet-e orgazmust, de azon leszek, hogy ne távozzon kielégítetlenül. De jelenleg, kissé önző módon azon fáradozok, hogy az én örömöm legyen meg, mert ilyen élményem talán soha többé nem lesz, és utána biztos, hogy őt is a csúcsra juttatom. Lassítok kicsit, mintha ezt szeretném új tempónak, de rögtön utána újra gyorsítok és nem kímélem egyikünket sem.

Képtelen vagyok tovább húzni a dolgot, egy állatias, hangos morgás-nyögés keverékkel adom a tudtára, hogy egyszerűen elértem azt a pontot, ahonnan nincs tovább, és beleélvezek a fenekébe. Sűrűn kapkodva a levegőt, próbálom realizálni a helyzetet, de kell pár másodperc, mire helyére rakom a dolgokat, hiszen nekem most jó, nagyon is jó, idült nyugalom és megelégedettség szalad végig rajtam, miközben lassan kiszállok belőle. Azonban olyan emberré neveltek, aki ad is, nem csak kap, így Sadie mögött térdelve, ujjaim a lába közé simítanak, és mivel kellőképp nedves már, könnyű szerrel, egyszerre két ujjamat is becsúsztatom, és tovább folytatva az eddigi hevességet, folytatom elől, amit hátul elkezdtem, remélve, hogy így is elég élvezetet tudok neki adni. A farkamnak kell egy kis idő, hogy összeszedje magát, de addig sem szeretném csak úgy várakoztatni.

A legjobb és legszebb hang egy kamasz életében az, amikor egy lány őszintén élvezi azt, amit ad neki, és Sadie esetében biztos vagyok benne, hogy ő élvezi ezt, mert őszinte és a halálba küldene, ha nem így lenne. Biztos vagyok benne, hogy felnőtt korában lesz egy csomó szexrabszogája, olyan típus, és ha nem jön be az aurorkodás, talán lenne esélyem is rá, hogy felvegyen a soraiba. A gondolat megmosolyogtat, miközben érzem, hogy a hangok és a látvány, na meg a saját kezem munkássága kezdi életre hívni a farkam. Ezek szerint én ilyen két egymás utános típus vagyok, mert utána viszont kell egy hosszabb szünet, ami a mostani kör után azt jelenti, hogy feltűnésmentesen visszajutni a kastélyba. De az majd a következő fél óra problémája lesz. Jelenleg fölé helyezkedem, és pofátlanul elégedett vigyorral tolom bele tövig a farkam, hogy még egy utolsó gyors körre táncba vigyem.

- Dolgozom rajta. - jelentem ki vigyorogva, mert hát valóban ez az, ami történik, éppen megbaszom. Csodásan összefüggő események. Ő kér, én cselekszem, és a végén még mondhatom azt is, hogy maradok aláss szolgája. Élvezné, tudom én, de háh, nem adhatok meg neki ennyi örömet. Még a végén elvárt lesz. Habár, ha semmire nem viszem az életben, akkor szexrabszolga még simán lehetek.
Behallatszik, ahogy alattunk elindul az élet, emberek egy kisebb csoportja sétál el, miközben én azon ügyködöm, hogy Sadie elmenjen. Számmal az ajkaira tévedek és kíméletlenül csókolom, bele-beleharapva az alsó ajkába. Mások lassan reggelihez készülnek, én azonban éppen jóllakom azzal, ami az elmúlt órákban történt közöttünk.

Értékelem, hogy nem buktat le minket, és én is azon vagyok, hogy ez ne történjen meg, de nem akarok fél munkát végezni. Azt szeretném, ha elégedetten sétálnánk vissza a kastélyba, és ez az este, ha eszünkbe jut, akkor szintén elégedettséggel töltsön el minket.
Ahogy közelebb húz jobban nekilendülök én is, és még masszívabban hatolok belé, úgy, ahogy éjjel tettem, hogy kétsége se legyen felőle, én is mennyire élvezem őt. A harapásra csak szisszenek egy aprót, de nem zavar, még jobban és jobban mélyítem el magam benne, remélve, hogy mind a ketten a csúcson kötünk ki hamarosan. Siettetni semmit sem szeretnék, nem futóverseny ez, és még van egy kis időnk ahhoz, hogy simán elvegyülve érkezzünk vissza. Most már nem kell az ablakon másznunk, olyanok leszünk csak, mint akik csak jártak egyet kint.

- Nem kicsit. - értek vele egyet, ahogy kezeimmel a mellére simítok, immár alatta fekve, csípőmmel segítve, hogy nagyobb élvezetre tegyen szert ő is és én is. - Majd elmegyek a tanácsadóhoz, hogy segítsen a jobb időmenedzsmentben. - meg a faszt, pontosan tudom, hogy mikor merre kell lennem, most például a reggelit nyugodtan felváltattam a dugással, és majd nagyobb adagot ebédelek. Vagy, szerzek valamit a konyhából. Kicsit sem aggódom ezen, elég nagy baj lenne.

Érzem, ahogy a hátam egy kicsit ívesebbé válik, ahogy karmol, mintha lenne benne egy őrült erő, ami még pluszba hozzá hív. Kell az érzés, a körmei nélkül se lenne okom panaszra, de valahogy vele együtt teljes ez az egész. Ujjai az ujjaimba fonódnak, és én erősebben szorítok rá a mellére, míg szabad kezem az oldalához vándorol, majd onnan le a combjáig, hogy én is friss sebeket okozzak, és még több nyomot hagyjak a bőrén. Közel a vég, az utolsó, és csak remélem, hogy ő is érzi már, hogy a csúcsra tör. Napestig űzném még vele, de be kell érnem az első órámra, mert félő, hogy a fejemet veszik különben.  

Belemosolygok a csókba, és a türelmetlen kérdésére elnevetem magam, lassan megingatva a fejem. Átölelve őt, fordítok magunkon egyet, és még néhány komolyabb lökést megengedek, mielőtt kiszállok belőle, és hagyom, hogy az élvezet teljesen átjárjon.
- Megérdemelném. A tapsot. - vigyorgok rá pofátlanul, ahogy lassan lankadok, és elnevetem magam.  - Kapjuk össze magunkat, kelleni fog egy zuhany, és indokolatlanul magasan lakom. - egoizmusnak élem meg jelenleg, hogy a legmagasabb torony a miénk, de hát nem lehet minden tökéletes. Feltápászkodva a kezem nyújtom felé, hogy felsegítsem, és ha nem akadályoz meg benne, öltözködni kezdek.

- Kösz, de inkább kihagyom. - túrok bele a hajamba mosolyogva, az azért még most is jó. Alkalomadtán mindenképpen megköszönöm majd az anyámnak, hogy ilyen jó örökségem lett. Nevetve sétálok a sarkokba a ruhámért, mivel szépen hajigálja őket el, és kacsintok, amikor távozik. - Egy élmény volt. - várok még pár percet, mire elég távol kerül már a helyszíntől, és a teljes csendben lemasírozok, majd, mint aki csak kiugrott futni, kocogva indulok vissza a kastélyba, hogy egy jó forró fürdőt vegyek és elindítsam a napot.