Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A helyet imádom... a rokonokat kevésbé - ennek ellenére elvigyorodom, mert igazából őket is szeretem, csak sok volt a kéretlen tanács meg a megjegyzések... Persze a vélemény mindig ugyanaz. Anyámat valaki már eláshatná. De szerintem erről az összes rokonom így vélekedik, én pedig talán most először láttam azt, hogy engem óvott... Jó, tudom naiv vagyok, de jó ringatni magam ebben az illúzióban.
- Persze, köszönöm - túl gyorsan vágom rá, és legszívesebben a fejem fognám emiatt, de egyszerűen megint úgy érzem magam, mint karácsony este... vagy a bál estéjén, most is olyan könnyű minden.
- Pedig érdekelne. Kaptam már mindent, a "nem is értem, hogy gondoltad"-tól elkezdve, a "mert az úri igényeidnek nem felel meg senki"-n át, az "örülj annak, hogy nem vert meg"-ig - pislogok angyalian, ezzel is kis ízelítőt adva a családom... sokszínűségéből. Vagy hát nem tudom, ott az olaszoknál igazán furcsák az emberek.
A megjegyzés, amit az asszinteséhez intéz viszont belém fagyasztja a szót. Hiszen nemrég mondta, hogy mennyi a dolga, és ha nem is mondta volna... látszik. Így hát pislogás nélkül meredek.
- Persze, de igazán nem szeretném feltartani - teljesen meg vagyok szeppenve, és nagyon furcsa érzés kerít hatalmába, amit még csak nem is tudok mire vélni. Soha senkitől nem tapasztaltam azt, hogy ott hagyná a munkáját miattam. De hát csak nem miattam csinálja, biztos csak fáradt, és csak ki akar kicsit szakadni. Abban meg igazán segíthetek neki.
- Egyszer meg kellene próbálnia, hogy azt mondjuk... itt hagyja - bökök fejemmel a táskájára.
- Olyan reflexszerűen nyúl érte mindig, mintha legalább is tárgyalásra sietne... Zárja el, aztán üljön fel egy vonatra... még az ügyvédeknek is kijár ennyi - mosolyogva osztom meg vele a nézetem, és csak remélem, hogy ebből nem szűrődik le, mennyire figyelemmel kísérem, mert az meg esküszöm, hogy nem tudatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ugye tudja, hogy a hallgatása is egy válasz? - szűkítem össze a szemeim, viszont nem firtatom tovább, ha egyszer nem akar róla beszélni, nem hiszem, hogy bármivel is ki tudnám szedni belőle, vagy ki akarnám. Nem sok ilyen eset van, mikor valamit inkább megtart magának, alapjáraton nagyon sok mindenről tudok vele beszélgetni.
Még kifelé menet is próbálom feldolgozni a történteket, és magamra venni a kabátom, mert az azért időközben levettem, nem lett volna jó belemelegedni. Persze a gyomrom remeg, és furcsa mód izgulok, pedig szoktam én kávézóba járni, csak ez most mégis új.
- Az egész élete belefér egy táskába? - hangom döbbenten cseng, és tényleg nem tudom hová tenni. Még akkor is a táskáját bámulom, mikor ő az ajtókat zárja közben.
- Az asszisztense gyorsan fel tud szívódni - nem bírom megállni, hogy ne jegyezzem meg, és el kell nevetnem magam. Lehet, dr. Laines be se fejezte a mondatot, de már ajtón túl volt a nő.
- Tökéletes lesz - biccentek, holott tudom, azt várnák majd húzom a szám, pedig nem.
- Viszont... úgy érzem, ezt most már nem titkolhatom tovább - elhúzom a szám, és óvatosan pislogok a professzorra.
- Laktózérzékeny vagyok - oké, apróságnak tűnhet, de ha nekem tejjel adják, sima tejjel... egyből nem lesz apróság.
- De hát az nekik is karácsony... - persze hogy felháborodok, mert ezt sose fogom megérteni.
- Karácsonykor is csak a munkán jár az eszük? - rázom a fejem, mert azt sem tartom túl ideális családképnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Irigylem. Bár ha belegondolok, az enyém is beleférne... nincsenek akkora igényeim, mint a nagybátyámnak. Ő nem tudna lemondani a fényűzésről, én bármikor - mosolygok halványan, hisz én azt sose kértem, csak kaptam... és nem is érzem benne túl jól magam.
- Könnyen rátalált? Apu szerint nehezebb egy jó asszisztenst találni, mint egy feleséget... persze ő könnyen beszél, anyut is a család választotta... szerintem már megbánták - most az én arcomra is cinkos mosoly kerül, de a hangomban már nincs harag, tényleg azt hiszem, most egy oldalon állunk Wilheminával. És sokkal jobb így.
Persze most már azt is be kell vallanom, amit, de ahogy felnevet az engem is vigyorgásra késztet.
- Jó persze, nem nagy dolog... gondolja Ön. De feküdtem már Ispotályban is egy joghurtos szelet miatt - azért dacosan felszegem az állam, mert ez igenis komoly, csak lehet... kicsit túltoltam, amit nem mondom, nem szándékosan tettem.
- Látnia kellett volna az arcát. Mint aki azt várta, hogy az utca közepén vallok szerelmet - nevetek azért én is, közben az egyik kirakatot nézve, mert erről se bírok leállni. Mindent megnézek.
- És mégse úgy beszél róla, mintha már unná. Pedig dróton rángatják... Tényleg szereti a munkáját - állapítom meg hozzám mérten nagy bölcsen, majd mosolyogva lépek be a kávézóba.
Egy pillanatra megrökönyödök, hisz ezek szerint dr. Laines erre sűrű vendég, de aztán eszembe jut, és udvariasan köszönök.
- Lattét szeretnék, laktózmentes tejjel, és édesítőszerrel - adom le a rendelésem, közben hálát adva azért, hogy itt is lehet már így. Futottam még most is olyan helybe, ahol nincs laktózmentes.
A sütiket nézem, mikor megcsap a professzor illata. Akaratlanul borzongok meg, de próbálom leplezni, ahogy csak bírom, és nyugalmat erőltetni magamra.
- És egy málnás muffint... - nevetek halkan, némi zavarral karöltve.
- Ülhetünk az ablak mellé? - a kérdést persze a férfihez intézem, de olyan kérlelő tekintettel, amivel általában le tudom venni a lábáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A szüleim. Biztos Ön is összezörren néha a húgával, de túlságosan szereti ahhoz, hogy haragudjon. Nem mondom, hogy tökéletes a családom, sőőőőt... de ők vannak nekem - megvonom a vállam, tényleg megenyhültem, mert elfogadtam, hogy ők ilyenek. És akárhogy is nézzük, az enyémek. És nem tudnak megbántani annyira, hogy lemondjak róluk.
- Vera... Reina... kész mázlista, hogy ilyen emberek veszik körül, de meg is érdemli, innen hallani, mennyire megbecsüli őt is - megmosolyogtat, hogy tényleg hallani a szeretetet a hangjában, még csak meg sem próbálja palástolni, pedig kapásból fel tudnék sorolni három embert, aki szemében ez gyengeség. Szerintem kimutatni az érzéseid sokkal bátrabb dolog, elrejteni bárki tudja, én is ezt teszem, muszáj, hogy ne találjanak rajtam fogást.
Szólásra nyitnám a szám, de pont beérünk, és lefoglal a hely. Azért látszik, hogy itt is úgy nézelődök, mint egy turista, mert egyszerűen nem így szokott működni. Kezdjük azzal, hogy apuval sose ülnénk be ilyen helyre...
Ezért is van az, hogy boldogan sétálok az ablak mellé.
- Sose ülhettem ablak mellé, akárhová mentünk, csak egy elzárt, vagy elkerített részben ettünk. Mintha nem is tudom, micsodák lennénk. Arról nem is beszélve, hogy már a kabátomat se vehettem le magam... az nagyon idegesít - ezért most büszkén teszem a székem háttámlájára, hogy aztán leüljek a professzorral szembe.
- Nem hiszek benne. A nagy szavakban - térek vissza halkan a témára, és elveszek egy pohár alátétet, amit közben a kezemben forgatom, és nézem, így könnyebb.
- Dominik is annyiszor mondta. Mikor kibékültünk, adtam neki valamit, amit már senki másnak nem fogok tudni - nyelek egyet, mert tudom, hogy ez is kényes téma.
- Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... ez az a nagy szerelem - most már tudok rajta nevetni, igaz gúnyosan és szárazon, de legalább megy. De ezt keserves napok előzték meg.
- És persze a família... mindenki szeret mindenkit, de amint a pár valamelyik fele elfordul, a másik fele szinte versenyez azon, ki irtózik jobban tőle - forgatom meg a szemem, mert így én hogy higgyek benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg fogom tanulni, hogy kell - nevetem el magam, mintegy megfogadva, mert hát azért az nem olyan könnyű, mint neki. Ráadásul még arról sincs fogalmam, most milyen minőségben vagyunk itt. A tanárommal csak nem járok kávézni, családi barátnak se tudnám nevezni, hisz csak Berci ismeri... Így hát marad az én barátom. Az úgy jó lesz.
- Nem tudom, milyen az a jó ember... vagy van-e olyan. Csak azt tudom, hogy megkönnyebbültem, mert Bercinek igaza volt, azzal a kapcsolattal csak magamat temettem volna el - felsóhajtok, hisz ezen is szépen átrágtam magam. Hiába lett volna még millió kör, akkor is elém álltak volna egy nap, hogy valakihez hozzá kell mennem, aki nem az eridonos. Jobb így... lehet akkor sokkal jobban fájt volna.
- Persze, én tényleg szerettem őt - pislogok rá, mert efelől semmi kétségem. Annak ellenére sem, hogy most már a büszkeségem nem hagyná, hogy visszatáncoljak, és továbbra sem tartom élhetőnek azt a kapcsolatot.
- Tudja, szerintem ilyen ember nincs. Pedig ha tudnám, hogy így van, szembemennék a családommal miatta... - kortyolok a lattemból, amit persze meg is köszöntem, mikor kihozták.
- És Ön? A munka miatt nincs ideje egy kapcsolatra? Vagy csak jó így? - nehéz téma, de muszáj megtudnom, mert tényleg azt hittem, már rég házas.
- És azt mondja, ez a muffin jó? - szedem le félig a csomaglást, hogy bele tudjak harapni, közben végig a férfit nézve. És ahogy lenyelem az első falatot, el is mosolyodom.
- Ez tényleg isteni finom - még a szemem is felcsillan, és a kezdetleges óvatosság is eltűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez olyan elcsépeltnek hangzik - próbálom kicsit az agyát húzni, de belekötni persze nem tudok, csak megint ott tartok, hogy az érzések. Mennyivel jobb lenne, ha nem lennének, ha mindenki valóban olyan porcelán és üres lenne, mint akinek láttatni akarja magát... könnyebb lenne.
- Én magam is erre jutottam... - biccentek, újabbat kortyolva a meleg folyadékból, de egy percig sem hagyom, hogy elvegye a kedvem a Dominikról való beszélgetés. Sőt már annak is örülök, hogy tudok róla beszélgetni, még akkor is, ha belül megint letörik egy darab... a nagynéném szerint fog még több is, és ez így van rendjén.
- És Önnek is el fog jönni, lehet húsz év múlva, lehet a jövő hónapban - őszintén mosolygok rá, mert biztos vagyok benne, hogy ő is meg fogja találni a megfelelő embert, a kérdés csak annyi, hogy az illető elég jó lesz-e hozzá. Mondania sem kell, mégis tudom, hogy sok és rosszabb dolgon ment keresztül, mint én... és annak ellenére lett ilyen ember, ha valaki igazán megérdemli, hogy boldog legyen, akkor az ő.
Eleinte tényleg óvatosan harapok a muffinba, de annyira kellemes a csalódás, hogy szerintem megint gyerekesen viselkedem.
- Tudja, ez az, amit bármikor hezitálás nélkül én is el tudnék mondani. Pedig nekem nehéz dolog a bizalom, nagyon nehezen bízok meg másokban, de soha... egyszer se fordult meg a fejemben, hogy ártana nekem - és ahogy kimondom, kicsit még én is megdöbbenek ezen, és most én nézek ki az ablakon. Eddig nem mertem, de most még el is időzik a tekintetem, mert annyira furcsa látni, hogy odakint javában zajlik az élet, miközben itt bent számomra megállt az idő. És nagyon szeretem ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Erre szokták azt mondani, hogy a régi öregek tudtak valamit - persze megértem, sőt. Tiszta szerencsés vagyok, hogy Jeromos dédapa még él.
- A dédnagyapám... a gróf... nem hiába ül annyira meginghatatlanul a trónján.. néha nagyon ijesztő tud lenni. Kiskoromban megtanított sakkozni, azóta se tudtam legyőzni - nem nagyon beszélek a grófról sem, nem azért mert nem lenne mivel büszkélkedni, nemes egyszerűséggel tartok tőle, és ez érezhető a hangomban, de ha a professzor a bátyámmal, vagy épp a nagybátyámmal beszélne, tőle is ezt a reakciót kapná.
- De ha már egyszer olyan jól megfogalmazta, vétek lett volna kihagyni - mosolygok rá cinkosan, de csak mert inkább hallgatom a nevetést. Nagyon jó hallani, főleg hogy nem kell tennem érte semmit, és látom, tényleg jobb a kedve. Teljesen más, mint az előbb ott bent, és remélem kicsit segít is neki, hogy elkényszerült a munkából.
- Még mindig nekem van mit megköszönnöm, de már így is olyan hosszú a lista, hogy egy hét se lenne elég a hálálkodásra - nagy szemekkel mondom ezt neki, arcomon pedig tényleg ott az a hála, amit érzek. Tudom, ha Ő nem lenne, én se üldögélnék itt... nem lenne bátorságom.
Túlságosan leköt a kinti világ, az hogy az emberek rohannak, valaki idegesen gesztikulál, miközben a telefonba beszél, és én meg itt ülök nyugodtan a melegben... ez annyira furcsa, de jó érzés, szeretek az ablak mellett ülni.
- Én sem. És sokszor bűntudatom is van miatta... - elhalványodik a mosolyom, ahogy megkeverem az italt.
- Velem... velünk nem életbiztosítás bármilyen viszonyban is lenni, és kicsit tartok tőle, hogy ezt Ön is hamar megfogja tapasztalni - grimaszolok egy aprót, ahogy csak arra gondolok, hányan megtapasztalták már. Valahogy mind bekerültek, és elnyelődtek... nem szeretném, hogy dr. Lainest is maga alá temesse egy Bánffy hullám.
- És ezt nem értette meg Dominik sem, pedig esküszöm, nem dobálóznék ekkora szavakkal, ha nem tudnám, nincs mögöttük a valóság, ami még csúnyább - sóhajtok fel, mert azt is tudom, hogy az eridonos fiúval ellentétben az előttem ülő férfi, tényleg megérti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem szeretném. Ha kiderülne, hogy a dédi nem valami misztikus mindent tudó, csalódnék... Sokan félik és okkal, de tiszteljük, és lehet akármilyen, lehetnek erősen megkérdőjelezhető döntései, azért nem elhanyagolható, hogy egy igencsak terebélyes családot tart kézben. Ha nem lenne, akkor lenne valódi káosz - nem érzem, hogy ezzel bármi újat, vagy olyat mondanék, ami nem lenne így is nyilvánvaló. A grófot mindenki ismeri, vagy legalább hallott róla, és azt bármikor írásba adom, hogy a pletykák nem alaptalanok.
- Sose lesz egy kedves, őszülő vénember, aki megfáradt, és csak a családjának él, de szeret minket... a maga módján - és tényleg isteni ez a muffin, kicsit csalódottá is válok, hogy olyan hamar elfogyott, emlékeztet arra, hogy az idő is telik, azt pedig végképp nem szeretném. Nagyon jól érzem magam.
- Többé kevésbé. Hatalmas ostobaságot vett a fejébe, és nem tágít mellőle, hiába próbálom én meggyőzni, hogy most először becsapták a szenzorai - nagy szemekkel nézek a profra, de nem akarok többet mondani, mert az megint olyan lenne, amiről nekünk nem lehet beszélgetnünk, és ezt nekem egyre nehezebb szem előtt tartani, szóval, ha sikerül, akkor én tíz körömmel ragaszkodok hozzá.
- András Krisztián nehezebb eset volt. Tajtékzott, mert méltatlanul viselkedtem. Nem tudom elítélni, igaza volt - tényleg ezerszer megbántam már azt a pofont, és megértem, hogy a legidősebb bátyámat nem érdeklik az okok. Nem nyilvános helyen kellett volna. Nem annyi szem láttára.
Közben valahogy ott felejtődik a tekintetem, nem tudom nem végignézni, ahogy beleharap a muffinba. Szinte azonnal nyúlok a lattémért, mert nem elég, hogy a torkom kiszárad, de pár fokkal melegebb is lett hirtelen, csak bízom abban, hogy ebből ő semmit nem vesz észre.
Nem pislogok, arcomra ráfagy a hitetlen kifejezés, ahogy a szavait hallom. És úgy mondja őket, hogy biztos vagyok benne, tudja, hogy én az előbb miről beszéltem. És még csak meg se rezzen.
- Tudja... - nem bírom ki, felszakad belőlem egy száraz nevetés, és még a fejem is megrázom, mert mit számít már.
- most igazán sajnálom, hogy a tanárom. Ha nem lenne, még azt a vallomást is megfontolnám. Így viszont... csak reménykedek abban, hogy olyas valaki fog az utamba kerülni húsz év, vagy egy hónap múlva, amilyen Ön is - és nem, egyáltalán nem gondolom, hogy ezzel bármi rosszat mondtam volna, vagy illetlent. Én csak... őszinte vagyok.  És mint egy végszóra, a lattém maradékát is eltüntetem, de végig az arcát nézem. Nem érzem zavarban magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Soha nem gondoltam még Dr. Laines mellett arra, hogy valaminek nem kellene elhagynia a számat. Túlságosan megszoktam, hogy vele tényleg bármiről beszélhetek anélkül, hogy hülyeségnek kellene gondolnom, vagy rájönni, hogy jobb lett volna, ha meg sem szólalok. Ezt most érzem először, most hogy látom az arcát. Hallom ahogy csendre int, de.... a szavak csak kicsúsznak, és ami még rosszabb, vissza se akarom szívni őket. Még most sem gondolom, hogy annyira rosszat mondtam volna.
- És ezzel tisztában vagyok - biccentek is, előveszem a komolyabbik felem, mert tudom, hogy viccesnek ez egyáltalán nem vicces. Nem is szólok semmit arra, hogy kísér, épp csak magamra veszem a kabátom és illedelmesen elköszönök.
- Mostanában nem csak határokat, de úgy érzem, a türelmét is feszegetem - jegyzem meg már odakint, de még mindig kedvesen mosolygok.
- Kérem felejtse el, amiket mondtam, és tudja be a kamaszodó hormonoknak - és tényleg kérem, ráadásul hatalmas szemekkel, mert nem akarom, hogy emiatt már ne legyen a bizalmasom.
És el is indulok, mert túl önző vagyok ahhoz, hogy megkérjem, hogy ne kísérjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Hoztam sütit - kukucskálok be, csak hogy megbizonyosodjak róla, tényleg tiszta a terep. Persze megint túllőttem a célon, sose tudom, mennyit kell venni. Főleg attól függ, milyen kedvem van, és látva a nagy papír tálcát... nem túl rózsás.
Szegény lányt igazán sajnálom. Mióta Berci bemutatta, valami furcsa dolog miatt, sokszor megyek oda hozzá. Jó hallgatóság. Talán ezért is volt, hogy az év első napján, írtam neki, hogy pakoljon, és találkozzunk a téren.
Akkor jól jött az pár napnyi eltűnés, most viszont megint rajtam a kényszer. Nekem tényleg nem való ez az iskola. Magamon is észreveszem a változásokat, és az a legszomorúbb, nem tudok velük kezdeni semmit. Mert megtörténnek.
Óvatosan lépkedek be, nehogy véletlenül valaki mégis legyen itt, nem szeretnék társaságot.
- Ohh, a könyveket majd holnap - mert azok csúnyán kimentek a fejemből, de ez szerintem teljesen érthető, miközben azon kell gondolkodnom, hogy üljek végig egy egész órát úgy, mintha semmi nem történt volna. Ráadásul ma lesz is egy. Erős a késztetés, hogy lebetegedjek, vagy... bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Annyira jól áll neki a szőke. Nem az a cicababás, mint Bella, hanem csak úgy... szerintem ez ő. De ismerem annyira, hogy tudjam, pár nap és már teljesen más hajszíne lesz. Hiába mondom én.
Azt is tudtam, hogy hamar a tárgyra kell térni, de most mégis megtorpanok, talán még le is fehéredek, mint annyiszor, mikor elér a felismerés, mit is csináltam. Leteszem szépen a sütiket, és szó szerint lezuhanok a másik székbe, még ha most épp nem is egy gazella kecsességével teszem. Hát hol számít az most?
- Én nem is tudom - kicsomagolom az édességet, és már fogom is a villát, hogy egy jókora darabot magamba tömjek. És ami a legszebb benne, ő nem fog megszólni emiatt.
- Lehet - széttrancsírozom a sütit, mert nem akarom kimondani. Ha kimondom, az azt jelenti, beismerem, márpedig nekem azt nem lehet. Sőt... maga a dolog se történhetett meg, ami miatt most itt vagyok.
- Nem vagyok biztos benne, de lehet szerelmet vallottam valakinek, akinek az óráján kell ülnöm... - ezen a ponton a csuklómra nézek. Nem hadarok, épp csak zaklatottabb vagyok a kelleténél.
- Két óra harminchat perc múlva - teljesen pánikba esve nézek rá, mert én tőle várom az égi jelet. Az égiektől hiába vártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Merlinre, dehogy! - rávágom én csípőből, még a szemem is elkerekedik, mert azért teljesen nem ment el az eszem.
- Valami olyasmit mondtam, hogy ha nem lenne a tanárom, szerelmet vallanék - elhúzom a szám, mert nem sokkal jobb ez sem. Tudom én, de mit tehetnék, ha egyszer kicsúszott? Csak a szüleim fülébe ne jusson. Vagy Berciébe. Berci engem ki fog nyírni.
- Fuh várj... a karácsonyi bál. Felpofoztam Domit. Elkísért haza... megölelt - tényleg ő ölelt meg.
- May. Megölelt - felcsillan a szemem, ahogy elér a felismerés, de az eufória tart egészen egy fél pillanatig, mert az is eszembe jut, mennyire szét voltam akkor este.
- Jó, lehet csak szánalomból - ismerem is el nagy bátran. Dr. Laines helyében akkor valószínűleg én is ugyanígy cselekedtem volna.
- Nálam maradt a zakója... elvittem neki. Erre meg elhívott kávézni, én... meg...annyira hülye vagyok - még a fejem is hátravetem.
- De elhívott kávézni. Láttál te már tanárt, aki kávézni hívja a diákját? Összezavart... és kicsúszott. És ezt igazából neki akarom elmondani, mert tudom, hogy majd mond valami okosat, amitől nem érzem azt, hogy egy diplomás idióta lennék. Ő a legjobb barátom, tényleg mindent elmondhatok neki, de ezek után.... hogy mondok neki bármit is? Hogy nézek a szemébe? - a hangom folyamatosan halkul el, ahogy elér a felismerés, sokkal többet vesztettem én a büszkeségemnél.
- Dr. Laines... sikeres ügyvédet így katapultálni te még nem láttál - fanyar a mosoly, és halvány, de azért kiül az arcomra. És megtámadom én a második sütit is, majd... leedzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Ne mondd ezt... légyszi. Hazudj, jó? - mert ha még szerinte is megtettem. Az rossz. Az nagyon-nagyon rossz.
- És fent sem akadnék, ha nem lenne ez... - túrok bele a hajamba. Tényleg, Kakasi igazgatóhelyettes asszonnyal is elmennék teázni, vagy Belián professzorral, vagy bárki mással, utána biztos, hogy nem ülnék itt teljesen kétségbeesve.
- Úristen, nem. Egyszer... egyszer szó volt róla, hogy átmehetünk Bercivel, mert... na mindegy, csodakarácsonyom volt - forgatom meg a szemem, pedig az ember azt hinné, puccoséknál ilyen nincs.
- De eszembe se jutna... főleg ezek után. Azt se tudom, egy teremben hogy maradok meg vele - teljes mértékben ki vagyok akadva, és az a röhej, nem is olyan rég, még egy hasonló beszélgetés zajlott le Dominik kapcsán.
- Komolyan hallgatnom kellett volna rád, és ki se békülni Domival... akkor most nem tűnnék egy ribinek - most egyébként annak is érzem magam. Ráfoghatnám arra is, hogy igazából csak bosszút akartam állni Domin, de... az a baj, hogy ezt még én sem hiszem el.
- Na az meg a másik. Nem akarok. Én nem tudok jogász lenni. Elém áll valaki, elsírja magát, és ott nekem végem. De ezt mond meg egy családnak, akinek a nagy része kyborg - elhúzom a szám. Persze teljesen jó, hogy eldöntötték helyettem.. és próbálok még most is megfelelni és jogásznak lenni. De ha lenne hozzá bármi ambícióm, nem vallottam volna szerelmet a tanáromnak például.
- Igazából... az Uagadou egész szimpi helynek tűnik... sok a fa, kevés az ismerős - kapok be még egy nagyobb falatot, ahogy felvázolom neki, nekem milyen terveim vannak. Elvoltam két évet... lehet újabb kettő szintén csodát tenne velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nem tartalak. Minden reggel hálát rebegek, amiért vagy nekem - ezt gyorsan le akarom szögezni, mert ez nem ilyen tartásról szól. Az más kérdés, hogy a családom ennek hallatán mennyire érzékenyülne el, de könyörgöm, most hol érdekel a családom, mikor romokban az életem?
- Vaaaagy, gyorsan beteg leszek, te bezársz és elmegyünk valahová, ahol szégyentelenül lerészegedhetek - ez valahogy sokkal jobb ötletnek tűnik, mint beülni arra az órára. Egy alkalom csak nem számít akkora dolognak, ha az összes többin jelen voltam, nem?
- Nem fogja. És az rossz. De rossz az is, ha úgy tesz, mintha meg sem történt volna, az meg még rosszabb, ha ezek után kerül, mintha fertőző lennék... egyszerűen itt nincs jó... - sóhajtok fel, mert most már egyre világosabb, mekkora ostoba is voltam. És nem a világ legjobb érzése. Fáj annyira, mint a szakítás Domival.
- Eszemben sincs, csak... Franciaországban minden annyira sokkal egyszerűbb volt. Nem volt ott Berci. Nem volt ott az anyám mumusa... amúgy tényleg az. Volt egy óránk, elvileg mumus volt, de konkrétan az anyám lépett ki - jó, kicsit elkalandoztam, de ez is lényegi infó. Valószínűleg nem is egészséges, pedig tényleg... egyszer sem emelt rám kezet.
- Menjünk. Pakolj - vigyorodok el, megragadva azt a pillanatnyi kilibbenést, amit kiváltottam belőle. Ha rajtam múlna, már ott is lennénk.
- Neeeeem... még elsőben. Leszedett Magnus Axelről, mert felhúzott az a nyomorék. Ne kérdezd már mivel. Aztán meg segített a cserediák dologgal, így el tudtam menni két évre. És most visszajöttem, és ez van, és csak pislogok, hogy mi történt velem... én nem ilyen vagyok. Tuti neked se rémlett még az arcom se, mert a rokonaimon kívül meg nem kockáztattam volna, hogy bárkivel is szóba álljak... most nézd meg - forgatom meg a szemem, csalódottan nézve, hogy még egy krémes odalett.
- Az milyen? - nem várom a választ, lopok is May sütijéből.
- Én csak kértem mindenből, amit láttam. A cukrászda árulhatna mellé alkoholt is - mennyivel könnyebb lenne mindent egy helyről beszerezni. Mostanra meg már én is egész vidám lennék, vagy legalább is nem ennyire csődtömeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Az én ötletem jobb - motyogom ellágyulva, és elmosolyodok, mert tudom, hogy az ő ötlete a helyes. Mert egyszer megtehetem. És utána? Nem tudom megtenni, hogy minden alkalommal kitalálok valamit. Aztán meg menne a családomnak a rivalló.
- Nem tudom.... eddig mindig én léptem le, ha ingoványos volt a talaj. Nem láttad milyen gyorsan elszelelt... tényleg jó az a fenék - épp csak sajnálom, hogy így kellett látnom.
Túl gyorsan fogy a süti, és gyorsan mennek a másodpercek is, pedig tényleg nincs más vágyam, csak hogy elnyeljen a föld, vagy...
- És ha izé... van amnéziátor ismerősöm, aki el tudja venni az emlékeit... akkor majd nem emlékszik - felcsillan a szemem, mert ezt zseniális ötletnek tartom. Persze, mert a kivitelezéséig el se megyek addig, míg May nem támogat teljes válaszélességgel.
- A nagyobb gond az, hogy már pletykálnak is... azt se tudom, hogy látták meg... - grimaszolok, hisz azért hozzám is hamar elér. Nem is foglalkoztatna, ha... emiatt nem rúghatnák ki dr. Lainest.
- Szerintem neki is sokkal egyszerűbb lesz, ha óra végén szépen felállok, és elsétálok. Amúgy is... csak bajt hoznék a fejére. Ennél is nagyobbat. Na meg... itt vagy nekem te... - pislogok rá hálásan, mert lehet, hogy rövid idő alatt, de hamar a szívemhez nőtt a kis virág.
- Még most se tartom jó ötletnek. Nem is a családom miatt, szerinted mit kezdünk, ha nyolc olyan kellemes küllemű férfi áll körbe? - elhúzom a szám, hisz tudom, hogy akadnak ott olyanok, akik épp a családom miatt kerültek oda. És teljesen érthető, hogy nem látnak szívesen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- És valószínűleg több is megtette már azelőtt a diák előtt... hisz... láttad. Nem hiszem, hogy én voltam az egyetlen, aki eddig elment... - vonom meg a vállam. Nem tudom, mennyi ideje tanít, de abban valahogy biztos vagyok, hogy legalább még valakivel lefutotta ezt a kört.
- Óvatosan... na az nem megy nekem mostanság... - elhúzom a szám, hisz az utóbbi időben minden vagyok, csak óvatos nem. A lavinát Domi indította el, de igazán vége lehetne már. Szeretnék újra a régi lenni.
- Látod? Erről beszélek...tudom, hogy hülyeség. Mindenre is van egy rokon, de az, ha saját magam kell megoldanom valamit... az - széttárom a karom, és megvonom a vállam. De sose keltettem a nagy önállóság látszatát, mikor egy házimanó rendezi a ruháim, és gondoskodik arról, hogy ne haljak éhen. Így könnyű elköltözni a szülőktől.
- Hogymicsoda?! - még előrébb is hajolok, és nagy, ijedt tekintettel meredek rá. Biztos akarok lenni abban, hogy jól hallottam azt, amit.
- Nemnemnem... az nem történhetett meg - motyogom, és fel is állok, hogy járkálni kezdjek, még az arcom is a kezembe temetem.
- Látod May? Pontosan erről beszélek. Mi van, ha már ki is rúgta? Könyörgöm, egy inspektor szaladgál a kastélyban, apu mesélte... ha csak megneszeli, hogy volt egy ilyen beszélgetés, már bezáratja az egész sulit - talán egy leheletnyit kikelek magamból.
- Minden egyes mozdulatommal valami katasztrófát idézek elő, csak mert... nem nyomom el az érzéseim. Lássuk be, hogy nekem ez a luxus nem adatik meg - pördülök is, hogy szembenézzek a lánnyal.
- Mindig valaki máson csattan, mert én azt hiszem, hogy nekem is lehet - motyogom, még a fejem is lehajtom, hisz nincs szükség magyarázkodásra... arra se, hogy ennél több jelet küldjenek nekem. Értem én.
- Tudod mit? Ha nem baj, mégis átmennék. Max megátkoznak - vonok vállat, de elég határozottan ahhoz, hogy most már ne is akarjon lebeszélni róla. Eldöntöttem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nyilván nem tudhatja. Nekem sem kellene. Sőt. Téma se kellene, hogy ez legyen. Egyszerűen már azért undorodok magamtól, mert ez téma. Mert én erre képes voltam. Igen, szerelmet akartam. Igen, kétszer is azt hittem, hogy meg is kaptam. Hát most aztán tényleg megkaptam. Tessék. És megint eszembe jut, mikor azt mondja, hogy az elcsépelt mondatok lehetnek a leginkább igazak. Jól vigyázz, mit kívánsz, mert a végén megadatik. És túl mélyen vagyok már benne ahhoz, hogy ebből olyan könnyedén ki tudjak szállni.
- Jogos. Szóltak volna, ha más lesz a tanár - szusszanok egy nagyot, miután végiggondolom, amit May mond. Beletúrok a hajamba, hisz tényleg csak egy fokkal leszek nyugodtabb. Most mégis hogy derítsem ki, hogy Kakasi igazgatóhelyettes asszony megneszelt-e valamit?
- Aranyos vagy.... de May. Belém nevelték, hogy nem. Az, hogy én úgy gondoltam, mégis lehet csak a saját meggyőződésem, ami mint látjuk, legalább annyira pocsék, mint az óvatosságra tett kísérleteim. És még szerencsés vagyok, mert engem nem vertek. Nem volt rá szükség. De most a legnagyobb lázadó vagyok Berci szemében is - rázom meg a fejem. Persze, tudom, hogy ő ezt nem érti, és nagyon jól esik, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz, hogy nekem is lehet.
- Persze, hogy visszautasított. Közölte, ha nem is lenne a tanárom, tizennégy évvel idősebb. Mikor azt mondtam, hogy felejtse el, amit mondtam, ő is azt mondta, felejtsük el... - pislogok rá egy szomorkás mosollyal arcomon.
- Nem, egy percig sem gondoltam, hogy.... igazából nem is tudom, hogy mit gondoltam. May én esküszöm, hogy fogalmam sincs, mi történt... miért történt... - tényleg, még ha Veritaserumot itatnának velem, akkor sem tudnám megmondani, hogy mikor és hogyan ment ez ennyire félre. Csak azt tudom, hogy az én hibám. Viszont az is legalább annyira jó ötletnek tűnik, hogy átmenjek hozzá, mint az eddigiek. De nem érdekel. Nem hiszem, hogy történhetne még ennél rosszabb.
- Rendben, most viszont megyek. Illene összeszednem magam egy kicsit - mosolygok rá, aztán odamegyek és megölelem.
- És leteszem a nagyesküt, hogy most már tényleg nem csak akkor kereslek, ha kicsúszik a lábam alól a talaj - nevetem el magam halkan, mert elég önző dolognak tartom ezt, de hát... most ilyenek a napjaim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vannak ezek a női megérzés dolgok, amik nálam rendszerint nem működnek. Most viszont határozottan érzem, hogy ez jó lesz. Szegény May. Kicsit bűntudatom van, amiért elcibáltam ide, és ő megint hezitálás nélkül pakolt be.
- Mondom, hogy semmi - vágom a világ legártatlanabb képét, mikor sokadszorra jön a kérdés, hogy mi van már, miért nézem ennyire az időt. De hát izgulok, szeretném, hogy tényleg olyan jól süljön el, ahogy az a fejemben lejátszódott.
- Ohh, megjött a vacsi - kiszaladok, mielőtt még segítene, vagy bármi, mert tudom, hogy a futár után, hamarosan Csinszkának is jönnie kell.
- Hát szia - mosolygok rá a nőre, és mutatom az irányt, befelé is megyek, csak hogy a konyhába le is pakoljak nekik, csak aztán fordulok boci szemekkel May felé.
- Emlékszel, mikor azt beszéltük, egy vakrandi jó ötlet? Hát Csinszka... ő a világ legcsodálatosabb, legcukibb barátnője... ez a nő pedig olyan lattét csinál, hogy attól elájulok. És meg is jegyzi, hogy szeretem. Én pedig most lelépek... - a végét persze hadarom, és hatalmas vigyorral az arcomon, hagyom ott őket ketten. Végre... valami értelmesre is van használva a házikónk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Miután Mayel rádöbbentünk, hogy mindjárt vizsgaidőszak, én tényleg jól belehúztam. Kezdetnek kijavítottam a jegyeim, amiket elcsesztem, aztán bezárkóztam. Legtöbbször Berci sokadik unszolására vagyok csak hajlandó kimenni a házból, akkor is azért, hogy együnk valamit, ami nem pirítós és tea. Én részemről azzal a kettővel is kiválóan vagyok.
Most is szóltam nagybátyámnak, hogy később megyek, mert Bella át akar jönni. Kizártnak tartom, hogy a lány mellett lenne nekem alkalmam tanulni, pedig nagyon fontos, hogy a lehető legjobb legyen a VAV, ha már egyszer megkaptam a lehetőséget, hogy annak tanuljak, aminek valóban szeretnék.
Nem hagyom, hogy bármi is kizökkentsen ebből, mert egyszerűen nem érzem, hogy lenne még energiám még egy összezuhanásra. Főleg, hogy mindjárt április, és Berci esküvőjének napja számomra túlontúl gyorsan közeledik.
A bögre kávé az asztalon, amit még a társalgóból szereztem, én még az elmúlt öt év jegyzeteit bogarászom, javítom ki a hibáimat, mert ez a legszebb a VAV-ban, hogy hiába kaptam már nem tudom, hány évvel ezelőttit, sose ugyanazok a kérdések. Így fogalmam sincs, mire számítsak. Az idei olyan nevetségesen könnyű lesz, vagy megint jól megizzasztanak mindenkit, mint nem is tudom, melyik évben.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Noha megfogadtam, hogy semmi nem zökkent ki, a vékony vakkantásra csak összevonom a szemöldököm. Itt már mindenkinek kutyája van? Félreértés ne essék, én szeretem Berciét is, de mégsem olyan, mintha a sajátom lenne, és hiába mondta a nagybátyám, lehet róla szó, most én érzem úgy, hogy nem férne bele az időmbe. Talán... talán majd vizsga után. De hallom az apró körmök kaparászását a padlón, és mire felemelném a fejem, már a térdemen is áll a kis plüssgombóc.
- Hát szia - mosolyogva vakarom meg a füle tövét, meg a buksiját, még el is nevetem magam, ahogy megnyalja a kezem. Hát mennyire édes már.
- Persze, mert még kölyök... behoztad ide, ahol egy csomó ismeretlen új szag éri... nem csoda, hogy izgatott, nézd már, hogy csóválja a farkát - nem bírom megállni, hogy ne olvadjak le a székről, noha a társára még csak rá se nézek. Kijjebb húzom a székem, hogy a kutyu, ha úgy van, kényelmesebben hozzám férjen. És akkor ennyit arról, nem vonja el a figyelmem. De neki... neki megbocsátom. Mármint a kutyunak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A kutya kellően eltereli a figyelmem, és talán pont ez az eridonos szerencséje is. Nem biztos, hogy alapjáraton ennyire nyugodtan tudnám kezelni már azt, hogy hozzám szól, de mivel a lihegés elnyomja valamelyest a szavait, én boldogan szentelem minden figyelmem a szőrgombócnak.
- Adtál már neki vizet? Szerintem szomjas - vonom össze a szemöldököm. Hiába van kint hideg, a bundája irtó melegen tudja tartani. Elnevetem magam, mikor az ölemben köt ki, és megrázom a fejem.
- Nem. Tanulok. És gondolom rád bízták. Ez nem olyasmi, amit lepasszolhatsz, hogy aztán valami másra cseréld - még mindig a kutyát simogatva, kicsit felszívom magam. Így a szavaim is keménynek tűnhetnek, de a simogatást nem hagyom abba. Dominiknak irtó nagy szerencséje van, hogy itt a szőrpamacs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Ezt nem mondod... szegény - persze az utóbbit már a kutyusnak mondom, teljesen megértve, hogy elég sanyarú órái lehetnek Domi mellett. Bár nem tudom, miért vagyok meglepődve, a fiú nem a nagy figyelméről híresült el. A szememben legalábbis biztos nem.
- És naivan azt hitted, hogy míg te tanulsz, ő majd meghúzza magát egy sarokban? - sóhajtok fel, még mindig mosolyogva nézve a kutyut, aki nem úgy tűnik, hogy mostanában le akarna ereszteni. Segítek neki letenni az ölemből, nehogy még baja legyen, ezzel persze nem tudom elkerülni, hogy hozzá ne érjek, de szinte abban a pillanatban el is húzom a kezem. Vissza is húzom a széket, hogy akkor folytassam a tanulást, de kezdek róla lemondani, tekintve, hogy mindketten sátrat vertek mellettem.
- Domi... végeztünk - hát tessék. Ránézek. Nem ezt szeretné látni, de én se szeretném azt látni, akit látok. Én ezt a fiút szerettem. Ő pedig úgy bántott meg, ahogy más már nem tud.
- Mit akarsz még tőlem? - halkan teszem fel a kérdést, hisz egészen idáig is tökéletesen elvoltunk. Elég nagy ez a kastély kettőnknek. Én szépen nem járok arra, amerre tudom, hogy felbukkanhat, ő meg... ő meg akár arrébb is ülhetne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

És ez az, amihez nekem semmi kedvem. Felületes mizu beszélgetéshez, eljátszani, hogy persze, lehetünk mi jóba. Á, nem bántott meg, nem... megrázom a fejem, és összeszedem a cuccaim, mert ha már tanulni nem tudok, legalább ne megint egy terem közepén kelljen már összeomlanom. Hiába szereztem nagy rutint benne mostanában. A kutyura nézek, őt... őt sajnálom itt hagyni, de visszatartó erőnek nem elég.
- Életemben először lefeküdtem valakivel, akit szerettem. Három napra rá, már látom, hogy valaki mást fűz... teljesen mindegy, hogy poénból, vagy nem... megtette. Őszintén sajnálom, hogy nem tartozol azok közé, akikkel szívesen találkozom. Nyilván az is az én szegénységi bizonyítványom, hogy nem akarok minden adandó alkalommal ezzel szembesülni. Elfelejteni akarom. Téged is. Akkor talán lesz majd egy nap, mikor nem utállak - halkan beszélek, mégis jól érthetően, és csak a végén emelem el róla a tekintetem, addig egész végig a szemébe nézek, ugyanolyan arccal, mint szilveszterkor. Ha most sem érti meg... hát én azzal már nem tudok mit kezdeni. Nem is akarok.
Elindulok kifelé, hogy inkább hallgassam Bella tapasztalatait az új Spa-ról, ha már a tanulásról mára már lemondhatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én tényleg lezártam, és próbálok egyáltalán nem gondolni az eridonosra, ami mostanság teljesen jól megy, hogy a gondolataim valaki más arca teszi ki. Most is. Pedig csak felemlegeti, arcom mégis ellágyul, ahogy arra gondolok, meg a biztonságra, amit akkor éreztem a káosz közepén. Szinte fáj, hogy visszatérve a jelenbe, most nem érzem. Most csak Domit látom, aki nem fogja nekem a tekintetével sugallni, hogy minden rendben.
- Ki miatt, Dominik? Ki miatt kellett alapból elmennem a bálról? Ki taszított a karjaiba? - szinte suttogom a kérdéseket, de dühösen, mert felhúz, ahogy dr. Lainest szóba hozza. Semmi joga hozzá, ráadásul ezen a ponton arra is rájövök, honnan indult el a pletykaáradat.
- Nem a hibáidat láttam, próbáltam veled megértetni, hogy nem egy világ vagyunk. Látom, még most sem sikerült megértened, különben nem vagdalóznál ilyesmivel. Az a férfi úgy ért engem, ahogy te soha nem fogsz... az a férfi ott volt mellettem, és segíteni próbált, hogy rendbe hozzuk a dolgainkat. De megint csak a saját büszkeségedet helyezed előtérbe. Okolj nyugodtan. - sétálok el mellette megrázva a fejem. Nem, nem akarok ebbe már belemenni. Annyit nem ér az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tényleg nem akarok ebbe belemászni, semmi értelmét nem látom. Menni akarok, el innen, míg tudom moderálni magam. Míg ha csak egy pillanatra is, de eszembe jut, hogy mi egyébként együtt voltunk. Viszont dühös vagyok, mert olyas valakit kever bele, aki nekem tényleg fontos, és még tetézi is.
- A helyedben én is gondolkodnék... - megtorpanok. Veszek egy mély levegőt, de tudom ez már felesleges, Dominik átlépett egy határt. Megfordulok, hogy merev, rezzenéstelen arccal nézzek a szemébe.
- Vajon miért van az, hogy a szerelmed kidobott, mint egy kutyát.... a másik meg bepakolt friendzoneba, szintén egy idősebb pasi miatt? - attól, hogy nem beszéltem, vak sem voltam. Sőt, utaltam is rá. Kivárok, látni akarom, mekkorát üt. Dominik még mindig nem értette meg, ki vagyok én. Hát tessék.
- Inkább ezen gondolkodj ahelyett, hogy valótlanságokat hordasz össze, aztán terjeszted, mint valami ostoba gyerek - még egy rideg mosolyt is megejtek, aztán tényleg sarkon fordulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bella sír. Bella talán most fogja fel igazán, Bercinek nősülnie kell. A szemem forgatom, mert tényleg próbálom én ezeket a dolgokat kizárni. Nem elég csak átmennem a nyavalyás VAV-on, minimum VF kell, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, de... én a K-ra hajtok természetesen. És mindenki elégedett, tényleg. Nem veszekszem senkivel, csak a betűkkel, amik estére már képesek elmászni a szemem elől a fáradtságtól.
- Dominik dühös rád - elém állnak, mikor épp beenném megint magam a könyvtárba pár nyugodt óra reményében. Ha ez nem lenne elég, a lány hangja még vádló is, nekem meg tényleg el kell gondolkodnom azon, most megint mit ártottam, már azon túl, hogy létezek, de... hamar rájövök, hogy ez még a múltkori utóhatása.
- Örülök neki - reagálom le tényleg értetlen fejet vágva, és már kerülöm is ki, vagyis kerülném, ha nem fogná meg a felkarom, hogy maradásra bírjon.
- A suli legjobb pasija szomorú volt miattad, most meg dühös rád, nem tudom, mit képzelsz magadról...
- Menj, vigasztald meg - sziszegem, miközben határozottan fejtem le magamról a kezét. Komolyan nem értem, mi folyik itt. Mi történik az emberekkel?
- Ó, hogy a létezésedről sem tud... hát... sajnálom, próbálj meg jó hangosan szidni a közelében... az én nevemre bizonyára felkapja a fejét - még egy mosolyt is megeresztek, amolyan "szívesen" jelleggel, és tényleg folytatom az utam.
Egy ponton azonban megtorpanok. Ha most kezdett terjedni, esélytelen, hogy nyugalmam legyen a könyvtárban. Azt se tudom, hány ilyen lány van még, mint az előbbi is, és abszolút nincs nekem sem időm, sem kedvem ilyen jó tanácsokat osztogatni.
Mély sóhaj után változtatom meg az úti célom, már most érezve, mennyire remek ötlet lesz ez részemről, de jobb nincs. Haza nem akarok menni. Farkasék meg Auréllal szenvednek még mindig, hiába mondta, hogy mehetek... mégse akarok kellemetlenkedni.
- Jó napot... én csak... lehetne, hogy? - három darab kopogás után gyorsan fel is tépem az ajtót, mert három lányt is látok felém közeledni, nem túl boldog arccal, így szinte bemenekülök a terembe. Az ajtónál tovább azért mégse lépek, ráadásul a kezem a kilincsen, viszont vágyódva nézek a padom felé.
- Megőrültek az emberek - adok valami magyarázatfélét, de még legyintenék is, ha lenne rá szabad kezem.
- Csak... el szeretnék bújni... - harapok az ajkamba, most már rá is nézve, dr. Lainesre... ami megint nem bizonyul életem ötletének.
- De ígérem, nem fogok zavarni - ha kell még a nagy esküt is leteszem, de komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Már egy ideje elkönyveltem, hogy ez egyetlen biztos pont az órája. Mikor nyugodtan lehetek vele egy légtérben, mert Bálint mellettem ül, és ezért esett meg már a múltkor is, hogy ránk szólt.
Mégis úgy szelem a folyosókat, és tépem fel az ajtót, mintha tényleg a világ legbiztonságosabb helyére mennék, csak... csak átgondolni nincs túl sok időm, így a döbbenet kiül az arcomra, mikor szembesülök vele, tényleg egyedül ül egy halom pergamen felett.
Pedig hányszor elgondolkodtam már rajta, hogy lehet van a kastélyban még valaki, aki ugyanígy menekül hozzá, de sose tudtam megfejteni az érzésem ezzel kapcsolatban. Megnyugtató lenne mindenképp, de most is parányira zsugorodik a gyomrom miatta, pedig... pedig csak gondoltam rá.
- Köszönöm - hálás mosolyt engedek meg, és el is foglalom a helyem. Mi sem bizonyítja jobban, hogy stréber vagyok, hogy mindig a tanári asztallal szemben ülök. Nem csak az ő óráján, mindenkién, mert... ha bejárok, figyelni szoktam általában.
- Ohh... Bálint beadandójához semmi közöm. Tényleg egyedül írta - bűvölöm cinkossá a mosolyom, és nyitom is fel a jegyzeteim. Nem hazudok. Miután elmagyaráztam neki, mit és hogyan írjon ahhoz, hogy ne húzzák meg... tényleg egyedül írta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Persze most egyszerű. Mert itt van. Vele vagyok. Szinte már el is felejtettem, mellette mennyivel egyszerűbb minden, már ha... nem gondolkodok a dolgaimon, csak végignézem, ahogy a keze a bögréért nyúl, és elmosolyodok azon, mennyire jól el tudja rejteni a tetoválásait. Ilyenkor tényleg nagyon egyszerű minden.
- Igazából nem hülye, csak másra összpontosítja a figyelmét - vonom meg a vállam, mert ha valamit, akkor ezt sikerült elkönyvelnem az eridonosról. Nagyon jól elvagyunk... miután közölte, hogy én tabu vagyok neki. Amíg ez így is marad, semmi gond nem is lesz.
Az már kicsit nagyobb, hogy hiába ülök a jegyzeteim felett, nem fog az agyam szinte semmit. Izgatott vagyok, és megmagyarázhatatlanul boldog, pedig... szinte érzem a távolságot kettőnk között.
- Igen. Most már biztos, hogy gyógyító leszek, legalábbis a családom részét illetően, de... a Mungóban irreálisan nagyok az elvárások. Ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, VF-et kell írnom minimum bájitaltanból, átváltoztatástanból, bűbájtanból, gyógynövénytanból és SVK-ból - sóhajtok fel, kicsit hagyom is kiülni a pánikot az arcomra.
- Nyilván jó lenne a K, de a VAV mellett még ezek is... Nem fontos. Csak közben épp hogy csak nem lincselnek meg, mert magamra haragítottam Domit... - elhúzom a szám. Nem vagyok büszke magamra, de akkor is átléptem egy határt.
- Otthon meg Bella és Berci felváltva zokognak fel, mert Berci "mindjárt" nősül - talán így legalább megérti, miért is menekülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mit is mondhatnék. Rendesen ránk jár a rúd mostanában. És találnom kell egy helyet, ahol megbújhatok. Úgy bújhatok meg, hogy tényleg csak a tanulásra koncentrálok, és nem vonja el semmi a figyelmem. Akármilyen nagy is a kastély, nem egyszerű hadművelet ez, hisz most a vizsgaidőszak előtt, sokan vannak ugyanígy ezzel.
Úgy döntöttem, ma a társalgót próbálom ki, főleg mert a forrócsokit egyszerűen imádom, ami itt van. Kellően motiváló lesz az nekem a folyamathoz, meg hát... azért Bercit se szeretném az őrületbe kergetni, szerintem már így is a türelmét próbálom. Sose stréberezett még le ezelőtt, de mit tehetnék? Most igazán fontos, hogy jó jegyeket szerezzek. Konkrétan a jövőm múlik rajta. Még szerencse, hogy apu tudott még szerezni a görcsoldó bájitalból, mert az a legjobb barátom, mióta egy görcs vagyok, és csak azon bírok kattogni, hogy.... fogy az időm.
El is foglalom a kényelmes fotelt, úri hölgyhöz méltatlanul, törökülésben foglalok helyet rajta, fel is csapva a jegyzeteim, amik csoda, hogy nem károsodtak a folytonos cipelésben.
- Itt ez a ribi... na, róla beszéltem - kifújom a levegőt, és behunyom a szemem. A hang ismerős, de... továbbra sem akarok foglalkozni vele, hiába társul mellé másik kettő.
- De ez a sznob picsa, nem is értem, mit evett rajta Domi - a betűkre koncentrálok. Nem, akkor sem fognak engem kizökkenteni. Azt meg főleg nem érik el, hogy lealacsonyodjak a szintjükre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Soha senkiről nem feltételez semmi rosszat, igaz? - kérdezem lágy hangon, kicsit meg is rázva a fejem, aztán észbe kapok, hogy nem tea délutánon vagyok. És még azt is megígértem, nem fogom zavarni.
- Sajnálom, csendben maradok - suttogom magunk közé, visszatérve a jegyzeteim fölé. Előveszem a pennám, és gyorsan kijavítom azt a hülyeséget, amit írtam, még a homlokom is ráncolom. Épp csak nem teszem fel a kérdést, hogy ezt meg honnan  szedtem, de a dátumot nézve - mert persze mindenhez kell a dátum -, megbocsátok magamnak.
Mentségemre legyen mondva, ő kérdezett. Igazán nem tehetek róla, hogy megnyílt a csap, és az arcomon is látszik, mennyire szeretném megbeszélni valakivel. De ez van, ha a családnak megvan a maga problémája, amiben ha segíteni nem is tudok, legalább nem tetézem a sajátjaimmal.
- Magnus Axel miatt... annyira megszerettem, hogy nekem kell rendbe tenni, hogy úgy gondoltam, menni fog az másokkal is. És segíthetek - osztom meg vele halkan, de még mindig mosolyogva. Nyugodt vagyok, már az alap gyomorgörcsöt leszámítva, ami mostanában a legjobb barátom.
- Csak ez mégis más. Most már a jövőm múlik rajta, és nincs senki mögöttem, aki segítene... Vagyis nem lesz. És ha elszúrom, vagy rossz helyre írom a választ, mert... mert túlizgulom? - sejtem, nem a legjobb embert traktálom ezzel. Szerintem a prof sose volt izgulós, és én őket nagyon tudom irigyelni. Nem a tudásomban kételkedem, egyszerűen csak... félelmetes.
- Igen. Zoyával egyébként nincs gond. Rendes lány, a maga módján - pislogok nagyokat, hisz sok kontaktom nem volt vele, épp csak pár szó. De én szimpatikusnak találtam.
- Hiányzott nekem... a terem - nézek körbe gyorsan, hogy valahogyan topítsam a kifakadásom. Csak egyszerűen nem bírtam bent tartani, mert nekem már megint muszáj magam alatt vágnom a fát. Egyszerűen rá se merek nézni.