Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Hmm - dünnyög félhangosan, miközben mutatóujját a szájáig emelve máris rágcsálni kezdi a körmét gondolkodás közben. Olyan rossz beidegződés ez, amit legtöbbször észre sem vesz azonnal. Most is beletelik pár pillanatba, mire rádöbben, mit is művel, hogy aztán a saját kezére akarjon csapni menten. Már ha tehetné, mert másik kezében ugyebár ott a seprűje. Inkább a háza mögé dugja a kezét talárja alatt, és most már szája szélét rágcsálja kitartóan.
- A Hullócsillagokról jókat hallottam, ami a helyi gyártmányokat illeti, de van egy bolt is a faluban. Lassan pótolni kellene pár dolgot a seprű-karbantartó készletemben, szóljak, ha megyek? - veti fel óvatosan, mert nem akarja erőltetni, hogy az Eridonos minden áron töltsön vele időt, de a maga részéről mégis kedveli a társaságát. Szeret vele beszélgetni, meg mindig tanul is valami újat előbb-utóbb a mugli világról, ami neki gyakran idegen a maga technológiáival és érdekességeivel. Mégiscsak javarészt egy mágusközösségben nevelkedett, számára a mágia mindennapos használata a természetes, bármiről is legyen szó. Bár nem most jött a falvédőről, hallott telefonról, internetről, miegymásról, amit a muglik találtak fel, közelebbről ezeket mégsem nagyon ismeri. Timi pedig ezen túlmenően is kellemes és szórakoztató társaság. Kedveli.
- Ha jól emlékszem, saját gyártmányú seprűjeik is vannak. Az enyém svéd gyártmány, de nem tudom, mennyire ismert nemzetközileg. Flygstar. Apunak egy orosz Meteor van, az talán ismertebb márka, de az övé már régi és meg is sérült, a dolgozószobája falán lóg most. Még a Nimbuszokról hallottam jókat, ez meg ha jól látom, Jólsep-R, csak kicsit régebbi széria és már viharvert - állapítja meg közelebbi pillantást vetve az iskolai seprűre, a magáét is mutatva közben, a járvány nyelén ugyanis ott áll aranyozott betűvel a márka neve.  
- Kipróbálhatod amúgy, ha szeretnéd - mondja mellékesen a seprűje felé biccentve. Nem félti, látta már Timit repülni, és amúgy is egy strapabíró seprűt kapott azzal az indoklással, hogy ha kviddicsezni szeretne, biztosan bírja a megpróbáltatásokat a repülőeszköz.
- Az abszolút jól hangzik - helyesel az ötletre, majd ő is felpattan a seprűjére. A talár nem igazán zavarja már, sőt, valahol menőnek érzi mindig, ahogy a levegőben lebeg utána, mint a képregényekben a szuperhősök köpenye.
- Versenyezzünk - veti fel lelkesen máris.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Majd akkor szólok. Valamelyik szabad hétvégén már nagyon esedékes lesz - válaszolja egy visszafogott mosoly kíséretében. Ugyan ez még nem jelent semmit, majd akkor hisz el bármit, ha már ott is vannak, de kezdetnek nem rossz. Közben arról ugyan elfeledkezik kissé, hogy nem mindenki olyan szerencsés, mint ő, hogy ha a legújabb szériájú legmodernebb seprűt szeretné, az sem lenne lehetetlen, és még csak hónapokig gyűjtögetnie sem kellene rá, de ezért leginkább a lelkesedése okolható, no meg az, hogy anyagiakról egyébként sem társalog. Nem igaz, hogy nem tudná elképzelni, milyen lehet az, ha az embernek minden sarlót a fogához kell vernie, mert hiszen nem a világtól elzárva nőtt fel, ám mégis életidegen számára a helyzet a maga módján, és ezért nem első gondolata, hogy esetleg a másik nem hasonlóan komoly lelkesedéssel viseltetik a cseppet sem olcsó repülőjárgányok iránt. A seprűjét is teljesen önzetlenül ajánlja fel - noha nem biztos, hogy minden ellenérzés nélkül megtenné akkor is, ha Timi hírhedten rossz seprűlovas lenne -, errefelé úgyis ritkaságszámba megy ez a márka. Néhány svéd csapat használja ugyan, de legfőbb erénye mégis az, hogy robosztus, strapabíró darab. Főként olyanoknak ajánlják, akik még nem teljesen magabiztosan és kifinomultan mozognak a levegőben. Szeretné azt hinni, hogy ez rá már nem igaz, de mégsem repül azóta, hogy meglátta a napot, a gyakorlás ráfér.
- Persze. Amúgy is láttalak már repülni - válaszolja határozottan, majd azt is felveti, hogy versenyezzenek. Nem kell kétszer mondani, hogy mehet is, felpattan ő is a seprűjére és a levegőbe emelkedik. Amint az Eridonos mellé ér, ő már el is száguld, mint akit puskából lőttek ki. Szóvá is tenné, hogy nem számoltak egyig se, nemhogy háromig, ha már verseny, de nincs kinek.
- Hééé... - kiált utána, s a hirtelen meglepetését végül kuncogásba folytja megállapítva, hogy nem kell ám Timit se félteni, életre való lány, aztán a seprűjére hajolva gyorsul ő is, ameddig csak meri. Az mégsem hiányzik, hogy esetleg elveszítse az irányítást és felkenődjön a lelátóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Ó, van kutyád? Hogy hívják? Milyen fajta - szakad ki belőle hirtelen három kérdés is, ahogy belelkesül a témától. Szereti az állatokat, ha ez még nem derült volna ki abból, hogy a baglyokkal barátkozik. Most még a szeme is felcsillan, miközben áradnak belőle a kérdések, csak utólag gondolja meg, hogy vajon mennyire érezheti letámadva magát az Eridonos. Rágcsálni is kezdi a szája szélét, ahogy zavarba jön. Lassacskán úgyis megnyugszik, hiszen ez már csak így megy nála.
- Hegedűn - válaszolja a kérdésre, el is mosolyodva büszkén. Bár azt nem mondja ki, de nagyon is büszke a tényre, hogy az apukájától tanult játszani rajta, hiába akarta az anyukája, hogy inkább zongorázni tanuljon. Klimpírozott is pár hétig, de aztán megkapta az első hegedűjét, onnantól pedig már egyáltalán nem érdekelte a sok billentyű. Nem, mintha ne értékelné a zongorát, de a hegedű olyan személyes, egy igazán komoly kapocs az apukájával, és ezért is jelent olyan sokat. Év elején pedig Hieronymus is az övé lett. Újfent megvakargatja a bagoly tollait, és tenyerébe szórva némi tápot, feltartja neki, hogy nyugodtan csipegessen még belőle desszertnek a főfogás után. Tekintete addig is ide-oda jár Lili és a bagoly között, hogy egyik se érezhesse úgy, nem figyel rá. Mindenkire igyekszik figyelni.
- Jól emlékszem, hogy neked a gitár a fő hangszered? Huba azt mondta, hogy idővel majd sok egyebet is megtanulunk. Tudsz már egyében is játszani? Én egy kicsit zongorán, de azt még a hegedű előtt tanították igazából - ömlik ismét belőle a szó, amint már a melodimágiáról társalognak.
- Ó, attól én is megijedtem volna. És hogy vagy vele? Mármint, ez olyan hülyén hangzik, de szereted? Én kicsit félek tőle, hogy rosszul hathatok vele valakire vagy nem is tudom. Ijesztő, hogy keveset tudok még róla ahhoz, hogy igazán irányítani tudjam, bár biztos, hogy senki nem született úgy, hogy mindent tudjon róla, csak na. Mi van, ha egyszer valakit bántok vele - osztja meg hirtelen minden aggodalmát a képességet illetően. - Jaj, bocsánat, nem akartam panaszkodni. Szólj rám nyugodtan, csak azt gondoltam, hogy ha valaki, hát egy másik melodimágus tanonc értheti a leginkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nevet már ő is, ahogy Timit követve belehúz. A seprűje amúgy is jól bírja a strapát, kifejezetten kviddicsre lett megálmodva. A tényleges, sebességrekordok megdöntésére is alkalmas gyorsulási versenyekre aligha lenne tökéletes, még talán egy fogónak is akad valamivel ideálisabb választás, Sigrid viszont hajtó szeretett volna lenni mindig is. Olyan seprűt kapott, ami egy iskolai csapatban, egy még kifejezetten sok gyakorlattal nem bíró játékos alatt is bírja a gyűrődést. Szereti is, nem csak azért, mert ezt is az apjával együtt szerezték, hanem azért is, mert olyan szépen tud suhanni vele, és valahogy kifejezetten biztonságban érzi magát odafent ezen a járgányon. Ezért sem akadnak aggályai például azt illetően sem, hogy adja-e kölcsön Timinek is. Egyrészt látja, hogy a lány a viszonylag rozoga iskolai példányon is remekül repül, másrészt meg a saját seprűjében is bízik, hogy nem valami ócska darab, ami rángat vagy ilyenek. Hallott már rémtörténeteket nem jól összerakott vagy szörnyen lestrapált és agyongyötört seprűkről, amiket már múzeumban sem lett volna érdemes néha mutogatni, nemhogy rájuk ülni bárkinek is. Megteszi a maga körét egész komoly sebességgel száguldva Timi után, beérni is sikerül a kör végére, majd mellé érve értetlenül pislog rá.
- Tessék? Belegebedtünk? Ehh, bedugult a fülem - közli nevetve, miután megpróbálja összerakni, mit is kellett volna hallania, de nem érzi úgy, hogy sok sikerrel járt volna. Olyan érzése van, hogy nagyon mellé tippelt, bár ki tudja. Mindjárt kiderül. Tenyerével megütögeti azért kissé a fülét, hogy kitisztuljon.
- Kipróbálod ezt is? - kérdezi meg aztán a seprűje nyelét is megpaskolva. Nem csak a levegőbe beszélt, hogy szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Ó, a vizslák olyan gyönyörűek - állapítja meg lelkesedve. Bár macskája van, nem mondható, hogy ne szeretné a kutyákat is, meg úgy igazából bármilyen állatot, legfőképpen talán a sárkányokat. Ha ez is örökölhető bármilyen szinten, akkor biztosan örökölte, hiszen tele van a családja nem csak jogászokkal, aurorokkal és művészekkel, de bőven akad magizoológus is a magyar ágon, és sárkánykutató a svéd vonalon. Ezektől a fő szakirányoktól meg igazán kevés ritka eset tér el, ami nem kötődik sehogyan sem egyik szakirányhoz sem.
- Egy macskám, Amadeus, és egy futóféreg, Freya, aki tulajdonképpen egy LLG projekfeladat alanya volt - válaszolja. Noha a futóféregtől annyira nincs elragadtatva, mert sokkal több nyálkát termel, mint amivel bármit is tudna kezdeni, de azért mégiscsak sajnálja és eteti szép nagy salátalevelekkel. A kis mágikus lény a nevével ellentétben egyébként roppant lassú és többnyire csak zabál, azt viszont már-már nevetségesen kitartóan. Ha így folytatja, félő, hogy egyszer csak kipukkad.
- Szerintem nem az - közli megrázva a fejét. - Nem tudok mondjuk gitározni, de hasonlónak látom azt, hogy ugyanúgy le kell fogni a húrokat, csak ezt nem pengetni kell, hanem vonó van. Vagyis... igazából pengetni is lehet, ha pizzicatót játszik az ember - magyarázza komolyan. Egészen kiskora óta tanulja mondjuk a hegedülést, de ettől még tényleg nem hiszi, hogy ne tudná bárki megtanulni, aki most kezdi, ha van hallása és a zenéhez affinitása. Márpedig melyik melodimágusnak ne lenne?
- Na azt én sem tudom, bár végülis az énekhang is zene - állapítja meg röpke töprengés eredményeként. Majd megkérdezi Hubát legközelebb, ha el nem felejti, de azért még a gondolatmenet logikusnak tűnik. Ismét megvakargatja Belzebub tollait közben, aztán tenyerébe vesz egy adag tápot, hogy nyugodtan falatozhasson belőle a tollas, és bármelyik bátrabb társa is, amelyik nem fél attól, hogy Belzebub az oldalába csíp esetleg.
- Csak még olyan nagyon idegen, érzem is meg nem is. Nem is tudom, hogy mondjam. Ijesztő, hogy az elején vagyok az egésznek. és nem fogom tudni holnapra irányítani az egészet, évek kérdése lesz - osztja meg az aggályait, de igyekszik nem túlságosan belemenni az egészbe, hiszen Lili mégsem a pszichológusa. - De végülis ezért van nekünk Huba meg az a tanárnéni, talán Frida, ha jól emlékszem. Te már dolgoztál mindkettejükkel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Még ütögeti kicsit a fülét tenyere élével, amitől lassan megszűnik a hirtelen sebesség okozta probléma, és újra jól hall. Közben is nevet már azért, mert bár az ő interpretációja sem teljesen értelmetlen, mégiscsak sokkal értelmesebb az, amit Timi mond.
- Á, igen. Azt hiszem, ez már egész jó kezdés a válogatóhoz. Nagyon jól megy ám neked - állapítja meg mosolyogva, s minden szavát őszintén komolyan is gondolja. Valami különös, jóleső melegség is elfogja egyébként ettől, hogy alkalmat talál egy ilyen dicséretre és még csak különösebben keresgélnie sem kell ezúttal a szavakat. Jön magától olyan természetesen. Bizonyára az teszi, hogy a repülés mindig felpörgeti és attól mintha magabiztosabb is lenne, mint úgy általában.
- Sokkal - válaszolja bólogatva, majd mivel az ajánlatát is komolyan gondolta, már nyújtja is Timi felé a seprűjét. Most nem gondolja végig azt a sok lehetséges kimenetelt, amivel mindez végződhet. Mégiscsak látta már repülni az Eridonost, meg aztán épp az imént dicsérte meg, milyen jól is megy neki.
- Azt hiszem, még simán belefér egy-két kör, mielőtt mindenki ideérne - állapítja meg, miután sikerül feltűrnie a talárja ujját, hogy végre a karórája számlapját is lássa. Ő most nem száll fel, csak a pálya széléről figyeli barátnőjét, valamiért egészen elégedetten mosolyogva, és azzal foglalja le magát, hogy kibontva a copfját újra összeköti vállig érő tincseit, igyekezve valami nem túlságosan szétfolyó kontyba erőszakolni őket, hogy ne akadályozza semmilyen módon a haja. Nagyon kíváncsi, hogyan vélekedik majd évfolyamtársa a járgányáról, ami neki igazán kezdett a szívéhez nőni. Talán ennek is nevet kellene találnia, mint ahogy a hegedűnek is van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Te is hallottad? - kérdezi suttogva Sadie-től, megállva a könyvtár előtt. A magassarkúján már némító bűbáj van, hogy ne kopogjon. Mivel már elmúlt tizenhat, lemondott róla, hogy valaha is magasabb lesz a százhatvannégy centijénél, ezen segít az az öt centis sarok optikailag, ugyanakkor eleinte arra is jónak látta ezt a választást, hogy a folyosón messzire hallatszó kopogással elriasszon minden értelmesebb rosszban sántikáló diákot. Azóta sajnos vagy nem sajnos, rájött, hogy tulajdonképpen büntetni nem is olyan rossz dolog, főleg, ha alapos indokot szolgáltat erre valaki. Most éppen egy kissé megkésve őrjáratoznak, a karórája szerint ugyanis elmúlt két óra is, ezért is tűnik furcsának a zaj, amit a könyvtárból vél hallani. Ez határozottan nem ő volt, mivel a bűbájnak köszönhetően olyan hihetetlenül csendesen közlekedik, mint amennyire azt a cipőjét látva az égvilágon senki nem gondolná. Kezét félig felemelve a levegőbe azt próbálja jelezni prefektustársának, hogy álljon meg ő is, már amennyiben nem siet túlságosan letudni az őrjáratból maradt távot nagyon gyorsan. Pálcája fényénél közelebb lép az ajtóhoz, hogy fülét a fának nyomva füleljen. Vajon tényleg onnan jött a zaj?
- Szerinted is belógott valaki? Mintha levertek volna valamit... - próbálja megfogalmazni még mindig suttogva, hogy szerinte mit is hallott, azonban mégsem bízik benne, hogy tényleg hallotta is, ezért vár a megerősítésre. Lehet, hogy ilyen később mégiscsak inkább aludni kellene lassan, viszont tényleg nem lenne első eset az sem, hogy valaki belóg a könyvtárba éjnek évadján, talán majd éppen ők csíphetnek valakit most fülön. Hallott róla, hogy néha akadnak, akik a tiltott részleget szeretnék közelebbről megnézni ezen vagy azon okból adódóan, másoknak meg sima bátorságpróba az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Érzékeli, hogy Sadie ingerült, de egyelőre nem szándékszik erre reagálni. Leköti a figyelmét, hogy az ajtóhoz hajolva füleljen, hátha hall még valamit. Van egy erős megérzése, miszerint valaki tényleg belógott. Hátrapillant prefektustársára, kissé hitetlenkedve, majd megrázza a fejét.
- Nem is tudom. Az egy dolog, hogy mi a jelvény miatt nem kapumk azért büntetést, mert elmúlt kettő és itt vagyok, de... ha valaki meg amúgy... ugyan már, jogosan büntetni meg teljesen más - jelenti ki. Be nem vallaná, hogy néha már egyenesen szórakoztatónak találja igazából, inkább az a hivatalos verzió, hogy komolyan veszi a prefektusi kötelességeit és nem tekint el semmilyen szabályszegés fölött sem. Ha valaki fejjel megy a falnak, az úgyis csak magára vethet. Kicsit értetlenül is néz pont ezért Sadie-re. Vagy ezt csak a nagyon késői időpontnak kellene tulajdonítani? A biztonság kedvéért az órájára pillant, amin az éjszaka zöldesen fénylő számok azt mutatják, hogy mindjárt negyed három lesz.
- Jó, tényleg nagyon későre jár, de már csak ez a folyosó van hátra, tudjuk le, aztán legfeljebb visszajövök majd - veti fel kompromisszum gyanánt az ötletet, ami eszébe jut. Ugyan nem biztos, hogy ez élete legjobb ötlete, mivel bármennyire is igyekszik, nem egy legendásan jó pálcahasználó, azt be kell látnia. Ráadásul a számára sokkal természetesebb rúnamágiában is akadnak még komoly hiányosságok bőven, főként, hogy leginkább elméleletben ismeri egyelőre, de majd csak kitalál valamit, ha már ott lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Nincsmit - válaszolja mosolyogva, mintha igazán semmit sem jelentene az egész. Még csak nem is azért, mert olyan nehéz lenne megválnia a seprűjétől, ami a tulajdonában lévő kevés varázstárgy egyike, és ha belegondol, sokkal jobban ragaszkodik hozzá, mint például a pálcájához. A pálcával ellentétben ez az otthonára emlékezteti, hiszen onnan származik. Mégsem ezért érzi úgy, hogy ez egy jelentőségteljes gesztus, hanem sokkal inkább azért, mert ő maga is rádöbben, hogy milyen jó érzés látni Timit ennyire örülni ennek. Igazán szívmelengető. Kicsit még bele is pirul, ahogy a haját bontogatja, majd köti össze a talajon maradva, miközben az eridonos a levegőben száguld a seprűjén. Tényleg megbízik benne, hogy nem töri össze, mert bármennyire is képes túlgondolni néha a lehetőségek végtelen számú variációit, most ez eszébe sem jut. Tekintete azért követi a lányt odafent, mert látni akarja, milyen lelkesen száguld éppen a seprűn. Vajon hogyan reagálna, ha vennének neki egyet az apjával? Valamiért úgy érzi, biztosan nem venné jó néven, olyannak tűnik, aki szereti maga megszerezni magának a dolgokat, de talán ha névtelen ajándék lenne? Tulajdonképpen ez nem is hülye ötlet, dönti el, ám kénytelen félretenni, mivel az eridonos landol is nem messze tőle. Még igazít egy utolsót a haján, amit eddig babrált.
- Majd egyeztessünk akkor arról a hétvégéről, és megnézhetjük, milyen a kínálat a faluban - válaszolja mosolyogva. Az amúgy is igazán jó programnak tűnik és közben legalább azt is láthatja, mi az, ami dizájnban bejön Timinek. Nagyszerű. Szép suttyomban mindent ki tud nyomozni. Mintha még egy nővére is lenne Timinek, akivel talán beszélhetne, de nem emlékszik biztosan, ám ekkor lép a pályára néhány kviddicstaláros idősebb diák. - Egyébként... óh, ott jönnek a csapattagok. Szóval csak annyi, hogy sok szerencsét, bár szerintem anélkül is be fogsz kerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az a lemondó sóhaj már ígéretesen hangzik, állapítja meg magának, és mint kiderül, nem is kell több, mint megemlíteni, hogy visszajön egyedül, ha arról van szó. Ami azt illeti, nagyon bátornak érzi ma magát egyébként is, most éppen csak úgy buzog benne a tettvágy, nagyon szívesen sózna bárki nyakába egy adag képkeret-takarítást például valamelyik zsúfolt folyosón, például a harsogó portréknál vagy a fecsegő dámák folyosóján. Előbb azonban mégiscsak ki kellene deríteni, hogy valóban egy vakmerő diák van-e odabent vagy netán egy eltévedt házikedvencnek sikerült zajt okozni, esetleg valami ritka és váratlan oknál fogva a könyvtáros túlórázik, noha a sötétségből kiindulva ez mégiscsak meglehetősen valószínűtlen. Sadie-nek végül nem kell további kiselőadást tartania, prefektustársa ugyanis a következő percben már őt megelőzve nyit be a könyvtárba, miután tudtára adja, hogy nem álmodik esetleges fejmosásokról. Sigridnek igazán alkalma sincs válaszolni érdemben.
- Üh-hümm - dünnyögi, hogy jelezze, tudomásul vette az iménti okfejtést, de mégsem óhajtja megzavarni az esetleges szabályszegőt vagy szabályszegőket a sötétben. Sajnálatos módon nem világít ma a Hold, pedig milyen kényelmes dolog is lenne, ha segítségükre lenne. Szerencsére nem fél amúgy sem, nem ijeszti meg néhány sötétebb árnyék, hiszen éjszaka amúgy is minden sötétebbnek és rémisztőbbnek tűnik. Megáll egy pillanatra, hogy füleljen és betájolja magát, mielőtt a megfelelő irányba intene.
- Arra - suttogja fejével is abba az irányba intve, amerre még mindig mocorgást hall. Hirtelen nem emlékszik, melyik részleg is van éppen arra, de magában drukkol, hogy tényleg diák legyen, mert ha kiderül, hogy egy kósza egér volt csak, szinte biztos benne, hogy Sadie nem lesz túl boldog ettől a kitérőtől. Megindul előre inkább, jobbjában a pálcáját szorongatva, bal öklét meg csak úgy izgalmában zárva szorosra, reménykedve benne, hogy valóban rosszban sántikálót fognak mindjárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Alig teszik be a lábukat a könyvtárba, prefektustársának máris sikerült belerúgni az asztal lábába. Lehet, hogy nem olyan jó ötlet sötétben mászkálni, és egyébként is, még ha a hold fénye meg is világítaná az olvasásra ideális, asztalokkal teleszúrt részét a könyvtárnak, a polcok között úgyis sötétben lennének. Ennek margóján bár eddig csak szorongatta a pálcáját, gyakorlatilag hasztalanul, most elsutyorog egy Lumos-t, amíg Sadie fojtottan szitkozódik, félúton az ő vállába kapaszkodva, hogy fel ne essen. Meglepetésként éri a dolog, ezért be is feszül a válla rendesen, egészen kicsit előre görnyedve, ez azonban még szerencsés is lehet tekintve, hogy így biztos támpontot tud nyújtani.
- Megvagy? - kérdezi, kicsit fordulva, hogy a picike fényforrás közéjük kerüljön, így a lány arcát is látja. Ezt azért nem vette számításba, tervben pedig még kevésbé volt, hogy bármelyikük lesérüljön közben. Valójában eszébe sem jutott, hogy ez is lehetséges, főleg, ha sötétben settenkednek maguk is a könyvtárban, mintha szintén rosszban sántikálnának. Nagyon reméli most már, hogy megéri a dolog és legalább valaki olyat csípnek nyakon, aki a ritkaságokat akarja rongálni vagy a tiltott részleg valamelyik példányát lenyúlni. Mély levegőt vesz, szigorúan orron át, majd lassan kifújja, bólintva az ötletre válaszul.
- Aha, jó ötlet. Kerítsük be, kapjuk el, aztán mehetünk is aludni - válaszol suttogva ő is, még bólintva további kettőt, kissé tétován egy harmadikat is.
- Menjünk - jelenti ki a következő pillanatban, majd útnak is indul a pálcával maga előtt kis félkörben világítva a lába elé, hogy el ne essen esetleg. Két polcsor mellett oson el, mire ismét zajt hall, ezúttal közelebbről. A pálcát inkább maga mellé tartja most, ahogy a polchoz lapulva indul tovább óvatosan a hang irányába, még a levegőt is halkabban véve. A lumost is eltünteti két méternyire a polc végétől, mielőtt azt a célpontra szegezve fordul be végül a sarkon. Ha ez most nem egy egér, mindjárt jöhet egy színpadias Áhá is akár.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nagyon igyekszik taktikus döntéseket hozni, elvégre mégiscsak egy auror kicsi lánya, arról nem is beszélve, hogy még egyszer belőle is az lehet, ha nem a sárkánykutatás győz. Ugyan az írás is versenyben van, és Alti szerint érdekesebb sokkal a másik kettőnél, az apukája szerint egy rendes szakma mellett írni még bármikor tud a szabadidejében. Majd alszik erre még párat a VAV-ig, egyelőre nem olyan fontos téma szerencsére, ebben a pillanatban meg egyébként is kifejezetten mellékes. Úgy véli, hogy a magas polcok között a pálca kis fénye nem is olyan feltűnő, mint amennyire hasznos. Bezzeg, milyen jó lenne, ha úgy tudna tájékozódni ő is, mint az apukája, meg mint a denevérek, hangok révén, aztán majdhogynem homlokon is csapja magát, mert hiszen ő tud ilyet. Ugyan nem profi, messze sokat kell még gyakorolnia, de azért valamennyit mégiscsak gyakorolta már, mióta kiderült, hogy melodimágus. A hirtelen kialvó fény után még sűrűbbnek tűnik a sötétség, amely körülöleli, ezért inkább a szemét is behunyja, noha ettől semmi nem változik. A két polcsor között állva nyelvét a szájpadlásának nyomva, majd kattanásra emlékeztető hangot ad ki. Mintha csak Berci nógatná megint Hektort, hogy induljon már, ez azonban nem egy lónak szól, hanem saját magának, hogy érzékelje, hogyan verődik vissza a polcokról. Szemét kinyitva még mindig nem lát sokkal többet, mint az imént, a hirtelen változó fényviszonyokhoz ugyanis nem szokott még hozzá a szeme, de még ha bizonytalanul is, elindul előre. Kezét oldalra kitárva tapogatózik kicsit, elérve az egyik polcot is, ami kicsit mintha közelebb lenne, mint azt felmérni igyekezett az imént, de sebaj. Csak eljut a polcsor végéhez anélkül, hogy nekicsattanna bármelyik polcnak is, vagy éppen leverne valamit, és végül pálcáját harciasan előre szegezve már egész határozottan lép elő onnan, hogy csodálkozva vegye tudomásul, hogy két hatalmas szem néz vele szembe. Meg is ijed hirtelen, de azért igyekszik bátor maradni.
- Lumos maxima - mondja ki a varázsigét, hogy eloszlassa a sötétséget, attól csak kevésbé ijesztő az a valami, a fénytől azonban a szempár gazdája riadtan kel szárnyra. Ha nincs szerencséje, mindjárt még le is csap. A fenébe is, jobb lett volna, be se jönni, de ezt Sadie-nek már nem vallhatja be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A dolgok átgondolása egészen addig tart, amíg egyedül nem marad. A két polcsor között viszonylag hamar rádöbben, hogy ő bizony a sötétben is tud közlekedni a maga módján, ha kicsit odafigyel, azonban ezzel bár növeli az esélyét annak, hogy meglepetés szerűen üssön rajta bárki rosszban sántikálón, egyidejűleg arról is elfeledkezik, hogy ugyanúgy Sadie-t is meglepetésként fogja érni a dolog. Hiszen nem szólt róla, hogy egymagában mégiscsak azt a bizonyos klakk hangot igyekszik követni a polcok között a pálca fénye helyett. Amint sikerül eljutnia a polcsor túlsó végéig, már majdhogynem diadalittasan szabadítja a vakító fényáradatot a nyakon csípett... bagolyra, Sadie-vel egyetemben. A karját azzal a lendülettel emeli is az arca elé ösztönösen, amint rájön, hogy egy madárral van dolga, mielőtt még célponttá válna, miközben meg már minden igyekezete ellenére zuhan, elterülve a szőnyegen. Még szerencse, hogy nem kőpadló van alatta, mert biztos, hogy így is lesz majd pár színes folt az oldalán, de esélyesen kevesebb a szőnyegnek köszönhetően, mint amúgy lehetne. Megnyikkanni se merne, ha egyáltalán eszébe jutna, mert már az első pillanattól kezdve azon rágódik, hogy menten rázúdul a népharag is, gyakorlatilag jogosan. Odin fél szemére, ez igazán nem hiányzik. Hirtelen majdnem svédül is szólal meg, miközben azon igyekszik, hogy véletlen se látszódjon rajta, mennyire szorong hirtelen és milyen csalódott ezen a fogáson. Nem erre számított, amikor lelkesen vetette bele magát a könyvtári hajszába.
-  Sa... sajnálom. Jövök eggyel, jó? - ajánlja fel a szája szélét rágcsálva, miközben feltápászkodik és véletlen sem néz Sadie szemébe, csak a kezét nyújtja, ha esetleg igény lenne a segítségére. - Vagy nem tudom, kettővel. Mivel tudlak kiengesztelni? Láttad amúgy, merre repült? Vagy hagyjuk, szólok reggel a gondnoknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Korábbi határozottsága nyomtalanul tűnik el, helyette kifejezetten aggódik, gyomrába pedig visszatérnek az olyan jól ismert sróforrúak összevissza trappolni. Szája szélét kitartóan rágcsálja, miközben segítene is Sadie-nek, de prefektustársa magától pattan fel. Legalább ez megnyugtató, hogy a ma esti kis kaland után nem kell még a gyengélkedőn is magyarázkodniuk, mi történt. A dolog tompítása érdekében azonnal fel is ajánlja, hogy jön neki eggyel, sőt, kettővel inkább ezért az egészért, és bár még eszébe jut a madár után érdeklődni, inkább nem ragaszkodik ahhoz, hogy meg is keressék. Majd reggel ráérnek a gondnokot riasztani, hogy egy bagoly betévedt ide, már amennyiben a könyvtáros esetleg nem előzi be őket.
- Ühümm - hagyja helyben ennyivel a megállapítást, hogy ne hajkurászzák a tollast. Nincs kifogása, sem ellenvetése, de még csak semmilyen kommentje sem ezen a ponton. Kissé aggódalmasan és ugyanakkor tétován bólint a kérdésre válaszul, hogy igen, kettővel, aztán kissé meglepődik a válaszon. Ennél azért rosszabbra számított. Nem ez az egyetlen pár cipője szerencsére, szóval ez még igazán könnyen kivitelezhető dolognak tűnik.
- Öh.... oh - könnyebbül meg hangosan két teljesen eltérő hangvételű szófoszlányt nyögve ki csupán, és aggodalma némileg enyhül is, az arca pedig kissé felderül. - Oké. Lehet, hogy kelleni fog rá bűbáj, ha nem egyforma a lábunk mérete, de az a legkevesebb, azt hiszem. A Rellonba még visszamehetek benne azért? Kicsit hidegnek tűnik a kőpadló a folyosón.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Határozottan nem az ő napja ez, ebben már biztos. Ha egyedül jött volna, legalább most nem lenne egy felettébb dühös prefektustársa, akit aztán megpróbálhat kiengesztelni, de hát ugye ez nem kívánságműsor, főleg nem ezen a ponton már. Egyedül feltehetőleg a baglyot is megkeresné, így azonban bölcsen elengedi azt már, majd reggel jelzi a gondnok felé, hogy a könyvtárban elszabadult egy tollas. Bizonyára akad itt egy-két egérke is jó eséllyel, de még ha nem is, reggelig már csak kibírja a madár, ő meg úgysem bírná elviselni, ha ennél jobban is haragudnának rá. Annál sokkalta többet ér neki mások róla alkotott véleménye. Nem is tiltakozik, amikor Sadie pillanatokon belül úgy dönt, hogy a cipői megteszik engesztelés gyanánt. Kissé ugyan meglepődik, de ám legyen, főleg ha ennyi az ára, hogy ne haragudjon rá örökkön örökké a lány.
- Köszi - motyogja, amikor Sadie közli, hogy ugyan nem vall rá, de azért legyen, még visszasétálhat benne a klubhelyiségig. Onnan már úgyis rövid az út a hálókörletig.
- Mehetünk - válaszolja még mindig kicsit lesújtottan, nyakát behúzva az iménti események hatására. Úgy érzi magát, mint akit a világ legnagyobb hülyeségén kaptak rajta, pedig csak jót akart meg egy kicsit szórakozni is, de sajnos nem úgy sült el a dolog. Ha egy rosszban sántikáló diákot fogtak volna, most diadalittas lenne, de ki számított egy bagolyra? Egyáltalán hogy kerül a könyvtárba egy bagoly, hiszen azoknak a bagolyházban van a helye. Tényleg nem érti, és ezen pörög az agya, miközben némán követi Sadie-t ki a könyvtárból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Imád repülni. Nem tudná megmagyarázni, miért, de a seprűn ülve mégis elemében érzi magát. Talán ilyen lehet a madaraknak a repülés is? Ilyen igazán szabad érzés? Ettől mindig fel is pörög, jobban, mint bármi mástól. Ugyan el is szokott fáradni, mert az edző nem hagyja őket lazsálni, mégis az a legjobb az egészben, hogy odafent elszáll minden gondja. Csak a kvaffra kell figyelnie, abban pedig - mint az már a válogatón kiderült tavaly - egészen ügyes. Most is ezzel az érzéssel száll földre, gondolatban vállon veregetve magát azért, hogy abból a jó pár alkalomból, amikor közel került a magasban található karikáktól, szinte minden alkalommal sikerült pontot is szerezni. Csak kétszer rontotta el, abból is az egyik esetben elég lendületesen húzott el mellette valaki ahhoz, hogy megbillenjen az egyensúlya is hirtelen. Legközelebb majd még ennél is jobban igyekszik, dönti el földet érve. Amíg szinte mindenki az öltözők felé iparkodik máris, ő még marad, hogy Endivel együtt segítsenek elpakolni a felszerelést. Ráér. Sőt, úgy véli, ez így van rendjén, hogy mindig mindenhol megpróbál legalább két szalmaszálat keresztbe tenni, nehogy azt gondolja bárki, hogy nem segítőkész vagy éppen felelősségteljes. Végül már magában bandukol a pálya szélére, amíg a csapatkapitány a felszerelést elhurcolja, és szórakozottan latolgatja magában, hogy pontosan mire is kellene legközelebb odafigyelnie, hogy még jobb teljesítményt nyújtson. Annyira szórakozottan, ami azt illeti, hogy bár alapvetően ismeri a járást, mégis rossz irányba fordul, s gondolkodás nélkül nyomja le a kilincset, belépve a fiúk öltözőjébe a következő pillanatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Általában mindent is végiggondol ezerszer, már előre lejátssza fejben, éppen azért, mert úgy kevésbé érik olyan kellemetlen meglepetések, mint most, amikor egyszer nem tette. Mert tessék nézni, elég csak egy alkalommal nem aggódnia minden lépésén, és most itt áll a fiúk öltözőjében, vele szemben meg Bálint egy szál törölközőben. Pedig már majdnem minden úgy tűnt, mintha rendben lenne, túlságosan is. Talán éppen ez a túlságosan a titok nyitja. Még nem kezdett ugyanolyan rutinszerűen vetkőzni is szerencsére, mint ahogyan besétált, de nem sok választotta el ettől igazság szerint. Ha nem sétál be a fiú most, lehet, hogy két percen belül még ennél is kínosabb lenne ez az egész szituáció. Szentséges szalamandra. Hiszen már így is roppant kínos. Kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de nem jön ki hang a torkán. Az arca közben szép lassan elkezd vörös színt ölteni, és nem segít a mély levegő sem a dolgon, feltehetőleg azért, mert levegőt venni sem jut eszébe momentán. Teljesen lefagy. Végül az örökkévalóságnak tűnő perceket követően Bálint újabb megjegyzése legalább azt eléri, hogy arcát két tenyerébe rejti, még mindig nem jut eszébe, hogy sarkon forduljon és elrohanjon, mert nem is igazán gondolkodik továbbra sem. Seprűje nagyot koppan a földön, mert az sem evidensen logikus, hogy ha elengedi, akkor az nem marad a vállán billegve, főleg, ha addig fél kézzel tartotta is. Szerencsére nem egy túlságosan törékeny darab. Most már azért kissé kapkodva beszívja a levegőt, majd kifújja, még mindig két tenyere mögé bújva, mintha attól minden rendben lenne. Esze ágában se volt meglesni senkit. Mit fognak így gondolni róla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Meg se fordult a fejében, hogy ilyen helyzetbe keveredhet, amikor gondtalanul sétált, amerre éppen a lába vitte. Nem is tudja, hogy vitte erre épp a lába, hiszem ismeri már a járást és éppen a másik irányba kellett volna fordulnia már csak megszokásból is. Bálint szavai pedig pont annyira nem segítenek, mint az a tény, hogy egy szál törölközőben van, sőt, talán még jobban zavarba hozza mindaz, amit mond, hát nemes egyszerűséggel lefagy. Ami a fiút illeti, ő pedig fokozza tovább az egészet, ezen a ponton már bizonyára készakarva. Talán élvezi is. Sőt, biztosan élvezi. Még mindig rákvörös fejjel ácsorog vele szemben, amikor az eridonos megpróbálja elhúzni a kezét az arca elől. A szavai kicsit összefolynak, de azért ha másért nem, hát ösztönből kezd csapkodni, csuklóból, nem túl nagy lendülettel, inkább csak a célzást érdemes érteni, hogy tessék békén hagyni. Mit nem adna most érte, ha neki is olyan ki-behúzható karmai lehetnének, mint Amadeusnak. Ám nincsenek. Igaz, így legalább nem tud maradandó kárt tenni a másikban, amiről aztán magyarázkodhatna, hogyan is történt és miért.
- Fúj... hagyjál... mit képzelsz te rólam? - kérdezi végül részletekben még mindig fülig vörösen, mert mégiscsak nagyon kínosan tudatában van, hogy ő van a rossz helyen, és nem fordítva. Mégis, Bálint mintha direkt feszegetné a húrokat, ami roppant kellemetlenül érinti. Ez így igazán rémes. Menekülnie kellene. Visszavonulót fújni és átrobogni a megfelelő öltözőbe. Már indulna is, egyre zavartabban fordulva meg, szándékában áll elviharzani, de az első lépés után eszébe jut, hogy seprűje is volt. A következőnél pedig, amit kilencven fokos szögben tesz meg, hogy aztán még egy fordulatot követően ismét Bálinttal nézzen szembe, az is felötlik benne, hogy ennek az Edictumba se kéne mindenáron bekerülnie. - Lehetne, hogy ezt nem kürtölöd szét az egész iskolának? Csak véletlen volt, és már itt se vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem győzi meg a válasz arról, hogy Bálint valóban semmi olyat ne gondolna róla, amitől ismét fülig ne vörösödne, pedig igazán nagyon igyekszik. Az Eridonos viszont mintha meg éppen azon igyekezne, hogy a kedvenc színében pompázzon az arca is. Csapkod még párat a levegőben, de nem úgy tűnik, mintha hatékony lenne ez a mozdulatsor a fiú elriasztására. Lehet, hogy a seprűjével kellene kicsit csapkodnia, az mégiscsak robusztus egy darab, de az egyelőre a földön hever, ahova lecsúszott a válláról az imént egy koppanás kíséretében és ő már javarészt el is feledkezett róla. Egészen nehezére esik a józan gondolkodás ebben a pillanatban, és ezen minden egyes pillanattal csak tovább ront a másik meglehetősen sikeresen.
- Báliiiiint - szakad ki belőle a kétségbeesett reakció, ahogy most már leginkább a képet igyekszik elhessegetni lelki szeme elől, amihez ez a beszélgetés rövid úton vezet. Még jó, hogy tényleg nem maradt ideje megszabadulni a talártól sem, nemhogy a felszerelése többi részétől, aztán itt nézegethetné egy szál fehérneműben épp az Eridonos, bizonyára nagy megelégedésére. Még csak az kellene. Még a talárt is összehúzza magán a gondolatra. A fiún pedig pont annyira maradhat a törölköző, ő igazán nem kíváncsi arra, hogy mi van alatta. Mi több, ha rajta múlik, már menne is, amíg eszébe nem jut a seprű először, aztán meg hirtelen ötlettől vezérelve azt is meg meri kérdezni, hogy ugye nem szalad ezzel máris az Edictumhoz a másik. Már így is kellőképpen sok pletykát sikerült összegyűjteni róla az elmúlt években, ami neki pont elég is volt. Nem is érti ezt a kitüntető figyelmet, amikor ő igazán csak meghúzni szeretné magát és tanulni, hogy iskolaelsőségét az elkövetkező években is meg tudja őrizni.  
- Nem akarok megint bekerülni az Edictumba. Senkivel se, ha nem muszáj. Már pont elégszer voltam benne - válaszolja durcásan, most már a karját is összefogva a mellkasa előtt, és most jön csak rá, hogy tulajdonképpen olyan kártyát adott a másik kezébe, amit nem biztos, hogy kellett volna. Grimaszba csavarja a száját, aztán beharapja az alsó ajkát, hogy kicsit gondterhelten rágcsálja, mielőtt kibökné a választ. - Nem tudom... tíz galleon elég lesz? Vagy írhatok helyetted szorgalmit, korrepetálhatlak, ha kell valamiből, mit akarsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Add csak ide azt - közli Timi táskájára célozva, nyújtva a kezét, miután sikerül kimásznia a kandallóból a tágas nappaliban, már csak azért is elsőként, hogy mutassa az utat. Az apja ugyan még felajánlotta, hogy a szokás megtörve hamarabb teszi tiszteletét Bogolyfalván, és jöhetnek együtt, de bár be nem vallaná, kissé már cikinek tűnt a gondolat, hogy fogni kellene a kezét. Ragaszkodott hozzá éppen ezért, hogy maradjon csak minden a megszokott rendben, úgyis nagylány már és ide fognak érni ketten is az Eridonossal. Elégedetten nyugtázza is magának, hogy sikerült a dolog, véletlen sem motyogott félreérthetően, artikulálatlanul, hogy esetleg a sziget másik felében kössenek ki. Ha megkapja a táskát közben, akkor a legközelebbi fotelban talál neki megfelelő helyet, ahová már le is pakolta a sajátját otthonosan, aztán egészen színpadias mozdulattal tárja szét a karját, és arcán széles mosollyal szólal meg.
- Heimdall hozott minálunk. Szeretnél enni vagy inni valamit esetleg? Vagy csak pihenni? De körbe is vezethetlek, szívesen tartok idegenvezetést, a szigeten is, nem csak itt. Kicsit még hűvös az idő, de már azért nincs igazán hideg. Anya nem tudom, hol van, ő mindig nagyon elfoglalt, de apu azt mondta, hogy délutánra hazaér a parancsnokságról - dől belőle a szó, mintha ezzel igyekezne leplezni némi zavarral vegyes örömét, hogy barátnőjének volt kedve elutazni ide, erre az isten háta mögötti birtokra, miközben a szünetet a családjával is tölthetné teljes egészében. Mindehhez pedig még csak győzködnie sem kellett. Az apjának már amúgy is nagyon sokat mesélt róla, most végre be is mutathatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Persze, naná. Gyere csak - válaszolja máris lelkesen bólintva, hogy mutatja ő bizony, hol lehet hagyhatja minden csomagját Timi is. Nem is kell cipelniük, azt megoldja helyettük egy fábol készült, alacsony peremű tároló, ami úgy húsz centire lebeg a föld felett. Igaz, használhatná a megfelelő bűbájt is, de már megszokta, hogy itt a dolgok számottevő része rúnamágiával működik, mint ez is. Rárakja a táskákat, és ez egész fellibeg az emeletre a már bejáratott útvonalon magában is. Ők pedig követhetik a csomagokat a lépcsőn.
- A testvéreimet is mind megismerheted, természetesen. A kicsik ilyenkor még vagy anyával vannak vagy esetleg a nagyival, majd mindjárt kiderítem azt is, de majd este vacsira úgyis mindenki hazaér. Nagyapát már nem ismertem, ő nagyon rég meghalt, de a többieket mind megismerheted - magyarázza felfele baktatva, aztán odafönt balra fordul a folyosón. Most jut csak eszébe, hogy lent akad családi fotó, de sebaj, majd később azt is megmutatja. - Erre lesz. A nagyi az egyik legszebb vendégszobát készítette elő, a tengerre néz. Itt is van, ez meg itt az én szobám - közli az ajtóra mutatva, ami a szemközti oldalon található, a szemben lévő szobától jobbra közvetlen az első. Egyelőre azonban a vendégszoba ajtajának kilincsét nyomja le, hogy aztán meglökve az ajtót az kitáruljon, Timi pedig beléphessen. Világos szoba várja bent, hatalmas ággyal, éjjelszekrénnyel meg egy ruhásszekrénnyel. A padlón puha szőnyeg. Kellemes meleg van bent, a nagy ablakon túl pedig nem is olyan távol a tengert látni. Majd meg kell mutatnia kint is, hogy milyen szép vidék ez. - Érezd otthon magad. Gyorsan lepakolok én is, és megmutathatom a szobámat is - veti fel egy egészen picit hezitálva, nem akarja azért nagyon körbe rángatni sem Timit, de magára hagyni sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


Mesél és mesél, igyekezve közben levegőt is venni néha, hogy azért mégse hadarjon nagy lendületében. Feljutnak közben az emeletre is, és megmutatja Timinek, merre is pakolhat le nyugodtan, hiszen amíg itt tartózkodik, övé lesz ez a csodaszép kilátással bíró, kényelmes kis vendégszoba. Itt is hagyja aztán, hogy nyugodtan rendezkedjen be, addig még gyorsan ő is kipakolja a dolgait. A szobája azért valamivel kevésbé személytelen, mint a vendégszoba, de mégis látni, hogy ő sem kifejezetten sokat tartózkodik itt, elvégre csak szünetekben van itthon. A fal fehér, a polc viszont tele van könyvekkel, és egy poszter is akad egy meglehetősen régi előadásáról a Carmennek, ahol a dédnagymamája meglehetősen zajos sikert aratott. Az ágyon piros takaró van, meg néhány párna, és egy ezüstöskék plüss sárkány trónol az egész tetején. A táskáját beállítja a sarokba, nem mindent pakolva ki még egyelőre, mondván, hogy majd elintézi később. Még így is azt a pár dolgot pakolássza, amikor barátnője megérkezik, és végül úgy dönt, jól lesz majd minden a széken is még egy kis ideig, így lepakolja oda azt a pár jegyzetet, aminek éppen helyet keresett. Jövőre azért már csak nem kellenek, még ha a VAV-ra érdemes is megőriznie őket. Lehuppan inkább az ágyra, és elmosolyodik.
- Majd viccesnek fogod találni kívülről szerintem. Egész kicsinek tűnik, és a muglik azt hiszik, hogy ez is csak egy a sok domb közül - osztja meg, aztán a sárkányra is ráteszi a kezét. - Ő meg itt Brünnhilda - közli az ölébe ejtve a plüsst, végig simítva a puha szárnyain, elgondolkodva a válaszon, majd a plüsst odébb téve mindenek előtt felpattan, hogy az íróasztal fiókjából előhúzzon egy albumot. - Megmutathatom ezt, mielőtt találkoznál mindenkivel majd, meg arra gondoltam, hogy ehetünk valamit, ha éhes vagy, és kimehetünk megnézni kicsit a környéket. Meg mindjárt kiderítem, merre van mindenki. Amadeus most szerintem odadörgölőzik mindenhez is, de majd ide fog találni - magyarázza a macskájáról már, kinyitva közben az albumot. - Áh, örülök, hogy itt vagy - közli mosolyogva, és meg is öleli az Eridonost hirtelen ötlettől vezérelve. Nem tudja eldönteni, hogy rangsorol-e, amit nem szeret, vagy inkább csak valahogy másképpen örül Timi társaságának, mint mondjuk Altinak vagy Sadie-nek, mert abban biztos, hogy ez mégsem ugyanolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Ülj csak le nyugodtan - közli megpaskolva maga mellett az ágyra terített takarót, és Brünnhildát maga mellé téve már ki is nyitja az albumot, térdére fektetve azt. A képen nem ő van, ezért kicsit megrázza a fejét, egy tagadó hümmögés kíséretében.
- Ő a nővérem, Hedda. Eléggé hasonlítunk amúgy kinézetre, csak... ő azért nem jár a Bagolykőbe... szóval amikor kicsik voltunk, azt hiszem, nyolc lehetett, én meg hét, de lehet, hogy már nyolc, nem is emlékszem már pontosan... az történt, hogy szaladt az elszabadult papírsárkányunk után, becsúszott a jeges vízbe, és túl hosszú időre merült el. Megmentették a gyógyítók, de azóta is olyan, mintha még mindig nyolc éves lenne, pedig már tizennyolc... meg néha kicsit indulatos, de az ritka, általában aranyos és játszani szeretne - osztja meg néhány mély levegővétel közepette azt, ami amúgy neki hosszú évek óta nyomja a lelkét, hiszen az anyja részben őt teszi még mindig felelőssé ezért, hiszen ketten voltak ott. Már ő is saját magát hibáztatja ezért, de igyekszik nem elérzékenyülni. Nem igazán beszél amúgy sem erről senkinek az apját és a pszichológust kivéve. Inkább tovább lapoz egy másik képhez.
- De nézd, ezen már ketten vagyunk. Mindenki szerint apura hasonlítunk jobban, az ott ő, az meg anya - közli, rámutatva a képen mindenkire sorban, ahogy nevet is kapnak.
- A kicsik nem is tudom, benne vannak-e, ők annyival fiatalabbak nálam, de... na, kell lennie egy családi fotónak, mert minden évben készül a Jule-ra - motyogja hangosan gondolkodva, miközben belelapoz az albumba. A végén pedig megleli a képet is. - Meg is van, ez a tavalyi. Ő itt Amelia, ő Harald és ő meg Sigge. Ő meg ott a nagyi hátul, és majd mind be is mutatom őket, mert itt élnek mind. Azok meg a dédiék, de ők Stockholmban laknak. Apu is ott nőtt fel... és jaj, be nem áll a szám, ne haragudj. Azt se kérdeztem meg, hogy a szüleid nem bánják, hogy itt vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


Jólesik neki az ölelés, közelebb is húzódik kicsit. Megnyugtatja most ez, hogy Timi nem üres szavakat hangoztat, hogy esetleg sajnálja vagy ilyesmi, amit mondani szoktak mások, holott ott se voltak, hanem csak itt van. Ez sokat jelent most neki. Hallgat is kicsit, fejét Timi vállának döntve addig is, amíg ő is megállapítja, hogy tényleg az apukájuk vonásait örökölték mindketten inkább. Előkeresi aztán a kiterjedtebb, frissebb családi képet is, amin már több családtag szerepel, és lelkes mutogatásba fog hamarosan, azt sorolva, kik is a család további tagjai, és csak sokára jut eszébe, hogy talán tényleg érdeklődhetne barátnőjéről is, mert eddig úgy mesélt magukról, mintha ez lett volna a házi feladat.
- Úgy hangzik, mint akik igazán törődnek veled - állapítja meg elmosolyodva, majd elhallgat, mert mintha odalentről zajt hallana. Fülel is kicsit, mutatóujját közben szája elé téve, hogy jelezze Timinek, nem vitte el a cica a nyelvét, csak úgy tűnik, már nem csak ők vannak itthon. Fejét kissé oldalra döntve hallgatózik még egy pillanatig, aztán döntésre jut.
- Azt hiszem, ez apukám lesz, vagy esetleg a nagyi, de nem... az hangosabb lenne. Apu... hát... nem melodimágus, de valami hasonló képessége van. Nagyon nagyon jól hall. Vicces amúgy, hogy mindketten tudunk hangok alapján tájékozódni és néha úgy játszunk fogócskát, bekötött szemmel. Bár neki ez azért sokkal jobban megy, mint nekem - vallja be, de azért mosolyog a szép emléken.
- Lemegyünk? Szerintem már ő is pont annyira várja, hogy megismerjen, mint te őt. Sokat meséltem rólad neki már. Meg hát azt hiszem, fordítva is. Csak untatni ne kezdjelek - mondja kissé zavart mosollyal a végére, miközben már fel is pattan, a kezét nyújtva Timi felé, hogy az ismerkedés ezen körén akkor túl is essenek, ha a lánynak nincs kifogása.