Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kicsit azért megkönnyebbül, hogy nem késett. Nem kalkulálta bele, mikor elindult, hogy meg fog futamodni többször is, mint az illendő lenne. Ezt Zsannának nem fogja elmondani, fél mit kapna barátnőjétől, ha megtudná. Ráadásul azt sem akarja, hogy Aurél megtudja.
- Nálatok van ilyen? Ez nagyon klassz dolog. És kedves tőled, hogy segítesz - valahogy úgy érzi, ő erre sosem lenne képes. Már csak azért sem, mert senki nem menne oda hozzá segítséget kérni, hacsak ugye, nem tanár kötelezi rá. Nézzük meg Aurél példáját - csak azért kerültek össze, mert Dr. Laines azt mondta. Másképpen Aurél észre sem vette volna, és őszintén, nem tud haragudni emiatt. Szeret szürke kisegér lenni, akit nem vesznek észre. Csak olykor. Nyugisabb.
Nem úgy, mint most a szíve, amikor az eridonos közli: sütött neki. Brownie-t. A kedvencét. Honnan tudta meg? Ó, persze, miért is gondolkodik ilyeneken? Zsanna. Ki más lehetne...? Ajkai nyílnak el, de végül mosolyba szaladnak. Őszinte és széles mosolyba.
- Köszönöm szépen. Merjem megkérdezni, honnan tudtad, hogy ez a kedvencem? - süti le tekintetét. Csak arra lesz figyelmes, hogy gyíkja éles kis karmai vájnak bele a fülébe, ahogy az állat igyekszik feljebb jutni. Halkan szisszen fel és nyúl oda, de csak segít a gyíknak a hajára mászni. - Igazán nem kellett volna egyébként, mert... szóval én nem hoztam neked semmit - harap bele ajkába, tekintetét süti le.
- Minden klassz. Készülök a vizsgákra, bár kicsit úgy érzem, hogy már minden mindegy - vonja meg vállait. - Noraz alig várja, hogy hazamenjünk a szünetben, és kicsit én is. Anyáék azt mondták, elmegyünk pár napra Kisipolytölgyesre kikapcsolódni. Izgulok - vallja be gondolkodás nélkül. Szeret oda járni. Nyugodt és foglalkozhat kicsit mással, mint az iskola. - De azért páran hiányozni fognak - fűzi még hozzá, tekintetét gyorsan kapja el az eridonosról. - Zsanna például. Igen - köszörüli meg torkát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Azért az, hogy Aurél sem úgy viselkedik, mint aki randin van, neki is sokkal jobban megkönnyíti azt, hogy ne akarjon elfutni. És itt nem arra gondolok, hogy sietős léptekkel távozna, hanem arra, hogy tényleg elfut. Nagy tétben megmerném fogadni, hogy minden cuccát is hátrahagyná, amit magával hozott.
Csak ámulva hallgatja, hogy az eridonos mi mindenben részt vesz. Ehhez képest ő? El van foglalva a tanulással, az írásaival, a Művészetivel és Norazzal. Minden róla szól, semmit nem tesz másokért. Lesüti tekintetét, hevesen bólogat, mert szólni nem tud Aurélhoz. Mit mondjon? Hogy mennyire klassz? Már mondta, és igazából minden remek, amit a fiú csinál.
Fejét kapja fel és nem rejti véka alá megszeppenését és zavarát. Feje olyan vörös lesz egyik pillanatról a másikra, csoda, hogy nem robban fel ott helyben. És a sütemények valahogy máris értelmüket vesztik.
- Istenem, annyira sajnálom, hogy Zsanna erre kényszerített - dörzsöli meg homlokát sietősen. - Nem kellett volna eljönnöm, mert így csak még kellemetlenebb, csak írtad, hogy segítség kell, én meg... az a legjobb, ha elmegyek - teljesen elveszve kapja fel a táskáját a földről, ahogy feláll. Mindenről elfeledkezik: hogy Noraz a fején van, hogy miről beszélgetnek. Nem jut el az agyáig semmi, amit Aurél mondd, csak néhány szó, de abból nehéz gazdálkodni. És nem is akar. Aurélnak is elmondta, hogy randi. Ő is tudta, hogy az, ahogy Kevin, mégis itt van - és ez nem ad kevesebb okot aggodalomra. Most csak eltűnne a föld színéről és vissza sem jönne mondjuk addig, amíg Aurél nem ballag el és másik országba költözik.
- Nagyon köszönöm a sütit is meg mindent, de nekem most... - sarkon fordulva indul az ajtó felé. Nem hibáztatom ezért, de úgy érzi, mintha az ajtó egyre messzebb lenne. Soha nem fog odaérni. Ez a büntetése, amiért eljött és ilyen kellemetlen helyzetet okozott az eridonosnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megfogja a kezét, ő pedig megtorpan. Mi mást tehetne? Tépje ki magát azon ujjak közül, amiket már képzeletben annyiszor megfogott? Amiket már annyiszor látott sütés közben, mióta tudja, hogy süt? Lepillant rá, de mindössze egyetlen pillanatig tudja nézni azokat a szemeket, inkább maga elé mered. Az a biztos. Noraz ficánkol a hajában, ami ebben a helyzetben elég vicces lehet, de még ez sem tudja foglalkoztatni.
- Én... - nagyot nyel, mert érzi, kiszáradt a torka. - Én szeretném, ha randi lenne. Szeretném, ha több is lenne -  feleli halkan. - Csa-csak nem tudtam, Zsanna mit mondott, mert hajlamos többet látni dolgokba, és megijedtem - hadarja kicsit követhetetlenül a dolgokat, de végül Aurél felé fordul. - Tényleg kedvelsz? - lehuppan végül, mert nagyon kellemetlennek érzi, ahogy az eridonos fölé tornyosul a vézna testével. Kimondta, hogy kedveli. Valóban így lenne? Önmagáért kedveli? Nem viccel, nem megbántani akarja, hanem ténylegesen kedveli?
- Én-én is kedvellek. Jól hangzik az az esély - megint nyel egy hatalmasat, szemei kidüllednek, ahogy próbálja visszatartani szívét, az se fusson el, ha ő már maradt. Zavara azonban győz és cseresznye vörös fejjel pislog a másikra. A háza megirigyelné ezt a színt, pedig nem látja magát, de érzi: itt helyben gőzölög a feje, és a fülén jön ki a felesleg.
- Szívesen elmennék veled. Veletek - mosolyodik el, tekintete akad meg a még mindig fogott kezén. Lágyabb lesz a tekintete, és úgy dönt: hagyja, hogy a szíve vezérelje. Somolyogva pillant fel a másikra, ujjai rezdülnek meg a másik keze alatt. Tényleg kedveli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Kezeit dörzsöli össze zavartan arra, hogy lehet randi. Nem tudja mit mondjon vagy mit tegyen - olyan hihetetlen az egész, hogy legszívesebben megcsípné magát, hogy tudja, vajon álmodik-e. Eközben viszont olyan boldog, szavakba sem tudná önteni, ha megkérdeznék tőle. Nem tudja, hogy kerültek idáig. Abban biztos, hogy Zsanna nyakig benne van, és innentől kezdve sajnos, bármi baj is legyen, hozzá fog futni. Még ha nincs baj, akkor is. És van egy olyan érzése, hogy nem lesz baj.
- Komolyan mondod? - szinte már könyörgőn néz a másikra. Olyan szürreális az egész. Soha nem volt komolyabb kapcsolata, most pedig azzal van rá esélye, akit már régóta kísér figyelemmel. Ismét mély levegőt vesz, mielőtt elfelejti, hogy egyébként azt is kéne néha, mint pislogni, mert valahogy nagyon leköti a figyelmét a még mindig fogott keze.
- Jó - ért egyet végül. A helyén marad, még a kanapéra is feljebb csúszik, hogy bizonyosságot nyerjen a másik is: már tényleg nem fog elszaladni. Pedig lenne rá oka: éppen most közölte, hogy szívesen elmegy Aurél barátaival sütizni. Nem tudja mit gondolt, de ha őszinte akar lenni: nem is érdekli ezen a ponton. Szeretné, ha Aurél boldog lenne, és nem változna meg a véleménye róla. Valamiért kedveli, és ezt szeretné mindenáron megtartani. Ha az az ár, hogy idegenekkel kell sütiznie, akikről fogalma sincs, hogy ki, akkor megteszi.
- Óóó, Noraz? - nyúl fel és szedi le a hajáról az állatot. Így tartja Aurél elé. - Ő sima gyík. A Szalamandra-szentegyedi erdőben találtam és végül összebarátkoztunk. Ártalmatlan - utolsó szava megpecsételéseként fordítja kicsit oldalasan fejét az állat és nyalja meg szemét. Kevin mosolyog vidáman. - Szívesen megismerném őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Minden olyan szürreálisnak tűnik. Tényleg utána kap, hogy ne menjen el, tényleg hozott neki sütit, amit a legjobban szeret, és tényleg randin vannak. bár nem így tervezte, és mint kiderült, az eridonos sem, de azon vannak, ő pedig elmondhatatlanul boldog emiatt. Nem tudja mit kellene csinálnia és hogyan, de talán egy biztos: először is le kellene nyugodnia.
Mosolyogva teszi vissza vállára az állatot a félig bók után. Hozzászokott, hogy ugyan ártalmatlan, de nem mindennapi háziállata van, mindössze a szerencsének köszönhetően. Noraz felejthető állat, és emiatt szereti annyira. Elvan a maga kis világában, csak néha mennek valahova együtt - mint most, ide.
- Óóó... öm... szüleid otthon lesznek? - süti le szemét. Pótcselekvésként nyúl egy süteményért, nézegeti kicsit, majd egy harapásra tünteti el a felét. Jóízűen hümmög és nyammog rajta, csillogó kékekkel igyekszik üzenni Aurélnak, mennyire finomat sütött, de nem szólal meg több okból is. Tele van a szája, fél a választól, valamint a süti másik fele is kerül pillanatokon belül a szájába. Az sem tűnik fel neki, hogy pár apró morzsa szenved a szája sarkában.