Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Jótékonykodjunk
valahogy így

A macskányi méretű szfinx nagy érdeklődésnek örvend máris, miután Nelli felsikkant. Szélesen mosolygok azon, hogy milyen kíváncsian közelíti meg az alkotásomat. Sokat kell még amúgy tanulnom, de ezt a kis lényt már meg tudja simogatni is. Testét puha, sárgás-barnás színű, rövid szőr borítja, feje pedig egy nőé. Kicsit anyukám arcára emlékeztet, ez azonban az én titkom. Kedvesen mosolyog. Arcát göndörödő fekete hajtincsek keretezik, szeme kék és értelem csillan benne.
- Nem harap, nyugodtan simogasd csak meg, ha szeretnéd - mondom neki, amikor hebegve-habogva kér engedélyt rá. Annyira aranyos gyerek, meg kell zabálni. Úgy örülök, hogy ennyire nagyon örül egy illúziónak, én pedig máris boldogabbá tettem neki egy kis aprósággal itt a közelgő ünnepet. Olyan szomorú, hogy ennek a néhány gyereknek itt kell tölteni a Karácsonyt.
- Szereted a találós kérdéseket? A mi szfinxünk tényleg rengeteget tud - vetem fel neki a kérdést, miközben már azon gondolkodom, melyikre is emlékszem abból a sokból. Ennek a szfinxnek úgyis emberi arca van, hangot is tudok mellé alkotni. Menni fog. De ha mégsem, akkor mindjárt karácsonyi dalt fogok felidézni, és akkor még fokozhatjuk a hangulatot is. Addig is a kis szfinx macska módjára nem csak simogatni hagyja magát, de össze is gömbölyödik és láthatóan remekül elvan Nellivel, még a rajzát is megszemléli és kissé vékony hangon ugyan, de azért még határozottan megdicséri, hogy milyen csodaszép színes kép is készült róla, nagyon ügyesen rajzol ez a kislány.  Igazi művész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Pécsre? Óh, semmi kifogásom. Nagyon sok helyen nem jártam még amúgy itt Budanekeresdet és Bogolyfalvát kivéve. Valahogy az utazás kimaradt a szükségesen túl, pedig szeretném látni a világot - válaszolom. Párizs, Moszkva, New York, tulajdonképpen minden város listás, amelyiknek nagyobb balett társulata van. Azonban ehhez egyrészt idő kellene, másrészt pénz, én pedig egyikben sem bővelkedem jelenleg, viszont Pécs nem tűnik elérhetetlen célnak, ahogy a mágustelepülések sem. Budapesten, Budanekeresden és Bogolyfalván kívül úgysem jártam még máshol, ideje ezen változtatni, Dani pedig ehhez jó társaság. Vele igazából a világ végére is szívesen utaznék. El is mosolyodom a gondolaton, és a mosoly csak akkor tűnik el futólag, amikor szóba kerülnek a vizsgák. Alig várom már, hogy véget érjen ez az egész és végre igazán kialhassam magam egyszer. Már tervezem, hogy majd délig alszom az utolsó vizsgát követő napon, de komolyan. Igazi luxus lesz, amiben rég volt részem.
- Még három - válaszolok a kérdésre, miután gyorsan összeszámolom fejben, na és még közben lesznek a vizsgadarabok is, de ezt már úgyis meséltem, mert meg is hívtam az előadásokra. Ő lett a plusz egy fő a családtagjaim mellé, pedig nem is gondoltam, hogy lesz bárki, akit így meghívhatok. Majd akkor anyuékkal is találkozhat meg az öcsémmel.
- Ez de jó. Szabad majd megnézni a rajzokat valamikor? - kérdezem meg, mert nem tudom, hogyan is, mint is van ez az egész a disszertációjával, mennyire van tele nem megosztható személyes adatokkal például. Csak azt tudom, hogy a pszichológusokat köti a titoktartás a klienseiket illetően. Meglepetten pillantok fel rá a következő mondat hallatán.
- Ó, és  akkor pályázol a Bagolykőbe? Vagy a művészetibe esetleg? - kérdezem meg, és nagyon remélem, hogy nem valahova messze fog így elkerülni, hiszen olyan kevés időnk van, ha nincs itt, mikor fogunk tudni találkozni? - Remélem, nem kerülsz nagyon messzire Bogolyfalvától. Hiányoznál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dani

- Ó, én is ezt mondogatom, hogy majd jövőre, ha már a művészetit befejeztem, aztán majd ha már a mestertanoncit is, aztán még beiratkozhatok az egyetemre pedagógiára, meglátom - felelem mosolyogva, bólogatva. Erre mindig sikerül valami kifogást találni, részben talán azért is, mert anyuék pénzén nem akarok nagyon költekezni. Aranyosak voltak, mondták most is, mikor otthon voltam, hogy ne izguljak, ha nem lenne meg az ösztöndíj. Majd kitalálunk valamit úgyis és minden rendben lesz, de azért én nagyon szeretném, ha sikerülne megtartanom. Pont elég sokba kerül az öcsém képzése, már csak a felszerelése is egy vagyon. Szeretnék kicsit levenni a vállukról, ha lehet, az ösztöndíj pedig erre igazán jó lenne, ezért is tanulok annyira keményen épp.
- Legyen Pécs akkor már. Megnézném a híres-neves egyetemet - válaszolom határozottan. Majd utána megnézhetjük a mágustelepüléseket is sorban, de most még az volt a kérdés, hogy először mi legyen. Jó lesz ez így. Válaszolok aztán arra is, hány vizsgám van még hátra.
- Huh... ööö... hétfőn, meg... jövő hétvégére letudom az utolsót is - válaszolom némi félig hangos fejben számolgatást követően. A többségük szerencsére már kész is, a jegyre várok csak néhánynál.
- Pedig én a rajzban aztán igazán béna vagyok, de szívesen mondom el bármiről, hogy mennyire szép - jelentem ki kuncogva. A ceruzával tényleg nem jutottam túl a pálcikaembereken, a művészi érzékemből erre már nem maradt egy csepp sem. Megigazítom aztán a hajam, amikor megosztja, hogy már nem fog az előkészítőben dolgozni. Leginkább a zavaromat igyekszem leplezni, de aztán mégis kimondom, amit gondolok. Hiányozna, ha messzire kerülne. Így is ritkán találkozom vele, pedig milyen kellemes társaság. Biztos vagyok benne, hogy felcsillan a szemem, amikor a Bagolykövet meg az ELMÉ-t említi meg lehetőségként, és el is mosolyodok, majd elönti az arcomat a forróság azt hallva, hogy én is hiányoznék. Na persze, gondolhatná az ember lánya abból is, hogy nem ad senki csak úgy rózsát valaki másnak, de fehéret kaptam, nem vöröset. A fehér nem utal érzésekre, semmi romantikusra, de az annál inkább, hogy ahogy itt ácsorgunk a tér szélén megbeszélni ezt a fontos témát, megcsókol. Nincs tűzijáték, nem remeg meg a föld alattunk, de a gyomromban mégis kismillió lepke kel életre, és nem akarom, hogy véget érjen a pillanat. Visszacsókolok. Mégiscsak hasonlít ez ahhoz, amiről a könyvekben olvastam. Kicsit bátortalanul nyúlok a keze után végül, hogy összekulcsoljam az ujjainkat, mert ha ez nem volt egyértelmű jele annak, hogy nem csak én szeretnék többet barátságnál, akkor nem tudom, mi lenne az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem könnyíti meg a dolgom, azt már meg kell hagyni. Mondjuk már eleve nem egyszerű, hogy ha felbukkan, én megpróbálok azzal a lendülettel elolvadni. Úgy meg igazán nehéz normális beszélgetéseket folytatni ugye, ha én egy kis tócsává igyekszem változni éppen bárgyún mosolyogva és fülig vörösödve, mint egy főtt rák. Szerencsére megjön a pincér is közben, én meg kiválasztom az első szimpatikus ételt a menüből. A meglepően normális fél percet követően pedig már vissza is tér béna kiskacsaságom, majdnem sikerül leönteni magam, ahogy a borral a kezemben igyekszem nagyon okosan mutogatni.
- Majd egyszer megszokom... talán... mármint én sejtem, hogy nincs rá valami extra mágia, hogy direkt sugárzik belőled ez a valami, amitől képes lennék elolvadni, ha lehetne... - válaszolom nagyon is őszintén. Már csak egy kis zavart kuncogás hiányzik a mondat végéről, hogy olyan legyek, mint egy csitri, de ezt elkerülendő belekortyolok inkább a borba. Mégiscsak huszonegy leszek nemsokára, ne viselkedjen már úgy, mintha tizenhárom múltam volna éppen. A pohár mögül mondjuk azért lelkesen pislognék rá, és ha beleférne az időmbe, még akár fanklubot is alapíthatnék. Vagy az is lehet, hogy van már neki, csak meg kellene találnom a tagjait, mint ahogy ráakadtam a kedvenc könyveim kedvelőire.
- Ugyan, ez már így is... nagyon kedves, és panaszra meg főleg nincs semmi okom. Nem sokan küldenek repülőt. Várj, ezt vehetem a hintónak? - kérdezem meg most már tényleg kuncogva. - Még egy tündérkeresztanya kell, és máris lehetek Hamupipőke a végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Ez az évnyitó sem alakult a tervek szerint, mint ahogy igazság szerint egyik sem, amióta beiratkoztunk ide Estherrel, de nem akarok az iskolára panaszkodni, mert amúgy életem legnagyobb álma van itt közben teljesülőben. Illúziómágiát tanulok. Már meg sem tudnám mondani, mióta álmodtam erről, csak abban vagyok biztos, hogy nagyon nagyon régóta. Talán még azzal egyidejűleg kezdődött, hogy beleszerettem a balettba, szóval igazán nagyon régi vágy. Ezért különösen örültem, amikor felmerült a mai program ötlete egyáltalán. Egy egész ház szórakoztatását megtervezni és megvalósítani nem kis munka, de komoly lelkesedéssel vágtunk bele Bellával. Hosszasan ötleteltünk, hogy pontosan mi is legyen a látvány, hogyan nézzen ki, milyen színekkel és effektusokkal, amit aztán meg be is kellett gyakorolnunk, hogy nagyban is tökéletesen menjen. Nem kevés energiát és időt fektettünk bele, ezért is érzem szomorúnak, hogy végül nem maradt közönségünk. Az egész Eridont aludni küldték büntetésből a ma esti produkcióért, pedig összességében egyáltalán nem tűnt annyira vészesnek, mint az előző évek eseményei. Azt hiszem, inkább csak az utolsó cseppek lehettek a pohárban az egyébként ártalmatlannak tetsző, és első pillantásra egymástól feltehetőleg független csínyek. Sajnálom őket, meg azt is, hogy kalamajka lett ismét, viszont ha már ennyit terveztünk, szerveztünk és gyakoroltunk, megkérdeztem Seth-et, hogy nem mutathatnánk-e be mégis neki legalább a teljes produkciót. Ha másért nem, hát érdemben értékelheti, mennyit fejlődtünk vagy éppen mi az, amin javíthatunk. Hát ezért tart most kis csapatunk a rét felé, ahová eredetileg is tervezve volt az esemény, azért illúzióval megvalósításként, hogy közben mégse bántsuk a környék állatait túlzott hangoskodással.
- Kezdhetjük? - kérdezem már a réten ácsorogva. A kérdésem Bellának is szól, hogy készen áll-e, de a tanárunknak is, hogy belevághatunk-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ma leginkább szomorú vagyok. Készülnöm kellene a jövő heti gyakorló órára, amit én tartok egy csapat gyereknek, ahogy a megbűvölendő hópelyhek sem horgolják meg magukat az ispotályba, a csirke sem fog belemászni a levesbe lubickolni kicsit, mielőtt átvándorolna a sütőbe ropogósra pirulni, és így tovább. Semmi nem oldja meg magát, ma azonban én mindent csak tologatok egyelőre. Az óravázlat mondjuk történetesen itt van előttem az asztalon, de inkább csak a teámat bámulom és azzal próbálkozom, hogy igazán élethű pillangókat alkossak. Az éppen előttem repkedő példánynak például túlságosan vibráló pink és lila a szárnya, nem hiszem, hogy a valóságban is létezne ilyen. Vicy idejét sem akartam rabolni azzal, hogy esetleg a semmiről mesélek neki, Esthernek meg a kedvét nem akarom rontani, meg úgy igazából senkiét sem. Szórakozottan kezdem hajtogatni az előttem heverő lapokból a legfelsőt, egyelőre nem gondolva arra, mivé is válik a végén. A teám pedig közben ki is hűl, de nem igazán zavar egyelőre a dolog. Mintha valahol elpattant volna valami, és hirtelen nem tudnám összerakni a részleteket egy egésszé. Pedig igazán próbálom. Valamiért azt remélem, hogy talán Mihail társasága segít kicsit ezen, majd felteszi a tökéletes kérdéseket, vagy nem is tudom. Kiderül majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Majd csak tökéletesek lesznek a pillangóim, mire végzek, most azonban még messze nem azok. El is tüntetem őket, miután bocsánatot kérek, noha az még nekem sem teljesen egyértelmű, hogy ez most a szétszórtságom vagy a pillangók miatt tűnt fontosnak. Valamiért mindenesetre annak éreztem és ráhagyom, miért is fogadja el.
- Köszönöm - válaszolok egy nagyon enyhe kérdő hangsúllyal mégis, mert nem igazán látok okot arra, hogy bármiért is gratulálni kelljen nekem, de azért gyakorlatilag elfogadom. Odébb tolom a hattyút kicsit, a többi lappal együtt, és már neki is indulok, hogy teát hozzak, mintha csak otthon lennék. A helynek mondjuk van egy olyan aurája, mint a családi eseményeinknek otthon, Londonban, de nem vitatom végül, hogy itt igazán tud ő is hozni magának, ha akar. Kicsit feljebb próbálom húzni a cipzárt a melegítőfelsőmön, ám már nem lehet hová, úgyhogy megpiszkálom a kis fogantyúját, majd oda-vissza húzom úgy öt centin kétszer is. Kár, hogy zavar a recsegő hangja, mert amúgy olyan jó kis monoton tevékenység lenne, amivel lefoglalom magam kicsit. A kérdése hallatán viszont már inkább a bögrémet húzom magam elé, ami még mindig félig van teával, amint az kiderül számomra is belepillantva. Kihűlt ugyan, ez viszont nem jelenti, hogy ne innám meg még. Ez a menta hidegen is finom.
- Van még, majd talán később - teszek helyzetjelentést. Amíg elsétál a pultig, megengedek magamnak egy nagy sóhajt, remélve, hogy attól jobban egyben lesz a fejem. Mély levegőt veszek aztán, és lassan fújom ki, de nem érzem, hogy bármi csoda történni akarna. Úgy döntök, törökülésbe tornázom magam inkább, és előre görnyedek, hogy minél jobban összehúzzam magam. Tulajdonképpen láthatatlan is lehetnék, ha akarnék, csak hát éppen én kerestem, ha már hallottam, hogy ismét Bogolyfalván van. - Nem akarsz mesélni, merre jártál? - kérdezem meg, amint visszajut az asztalhoz, még mielőtt mégis megkérdezhetné, mi történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Akkor te voltál a fényes páncélú szőke herceg, aki megmenti a hétfejű sárkánytól, mint a mesékben? - kérdezem meg. Máskor ezen biztos mosolyognék, de most valahogy nem sikerül, inkább lefelé görbülni érzem a szám szélét. Nem szőke hercegem volt, de én komolyan elhittem, hogy ebből lehet még örökkön örökké meg ilyenek. Anyuéknak komolyan összejött, szóval tényleg nem csak a mesékből ihletődtem és a könyvekből, amiket olvasni szoktam. Hirtelen homályosul el előttem a környezetem, Mihailt is beleértve, ahogy összegyűlnek a könnyek a szememben. Már azt hittem, hogy ezen túl vagyok és végképp kisírtam magam esténként meg a zuhany alatt, de úgy tűnik, mégsem.
- Szakítottunk Danival... vagyis hát... ő... ő szakított velem - mondom ki végre, mi bajom is van pontosan, azazhogy ezen a ponton már inkább hüppögöm, kézfejemmel igyekezve letörölni a könnyeimet, de nagyobb sikerrel maszatolom el őket inkább az arcomon. A mondat végére meg ki is tör belőlem a zokogás, amitől olyan szaggatottan veszem a levegőt, mintha most futottam volna le egy egész maratont. Ha olyan szörnyen nézek ki, mint ahogy érzem magam, akkor az igazán rémes látványt nyújthatok. A melegítőm ujját lehúzom a kézfejemre végül hirtelen ötlettől vezérelve, remélve, hogy az segít eltüntetni az arcomon lecsorgó könnyeket. Mégiscsak felissza az anyaga legalább részben. Igyekszem lenyugodni közben, de nehezen akar ez sikerülni. Kell még pár nagyon mély levegő, mire legalább a levegő után kapkodás csillapodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Hogy lehet másképp? - kérdezem meg, még mielőtt nem sokkal később kibukna belőlem, miért is vagyok ennyire szétesve, nem figyelve úgy igazán semmire sem. Mégiscsak melegítőfelsőben, pólóban és egy kissé bő farmerben ücsörgökí itt éppen, pedig már nagyon rég nem tettem ki így a lábam otthonról, mert ki akar így összefutni vele? Erre most tudtam, hogy találkozni fogunk, de még ez se motivált. Jobban érzem magam ilyen nagyon kényelmesen öltözve, és ez így van már pár hete. Ezek a ruhadarabjaim eddig a szekrényemben lapultak és csak akkor kerültek elő, ha kertészkedésre adtam a fejem vagy éppen kimentem a temetőbe segíteni a gondnoknak gazolni meg eltakarítani a rengeteg levelet ősszel. Most meg itt vagyok és nincs kedvem szoknyát húzni vagy arra figyelni, hogy ne gyűrjem össze a blúzaim egyikét. Meglepődöm aztán, amikor mellém ül és átkarolja a vállam. Alapvetően én szeretek ölelgetni, de ő egyike azon kevés embernek, akik mellett visszafogom magam, mert tudom, hogy aligha értékelné, szóval most pislogok is párat, és értékelem a gesztust. Letörölgetem a felsőm ujjával közben a könnyeimet, kicsit hüppögök még, aztán megvonom a vállam, mielőtt újra megszólalnék.
- Nem tudom... az egyik pillanatban még minden rendben volt, aztán meg kapott egy ösztöndíjat és már nem. Mármint... azt mondta, hogy nem tud egyszerre ennyi felé figyelni, hogy a doktorija meg a munka, és a húgaira és gondolnia kell, és ha ez neki nem megy így - foglalom össze a lényeget. Még lecsordul pár könnycsepp az arcomon, de legalább a kifulladós jelenetet sikerül befejezni, úgy érzem. - Én azt hittem, hogy bármit meg tudunk oldani..., de ezek szerint mégsem, és olyan butának érzem magam és naívnak... És hülye óratervet kellene írnom a hülye órára, mert ez már beleszámít a hülye vizsgajegybe, de nem tudok arra koncentrálni - mondom egy nagy sóhajjal, még odébb tolva az egyébként többnyire üres lapokat az asztal túlsó felére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Olyan szánalmasnak érzem magam, ahogy itt sírok, mintha összedőlt volna a világ. A felsőm ujjával igyekszem letörölgetni a könnyeimet, aztán a zsebeimet is áttúrom abban a reményben, hogy van nálam legalább egy zsebkendő. Szerencsére meg is találom, úgyhogy abszolút nőiesen trombitálok is kicsit, ha még nem sikerült volna lerombolni teljesen az utolsó morzsáját is a tökéletesség illúziójának, akkor ezzel biztosra menjek. Megtörlöm az orrom, a zsebkendőt visszasüllyesztem a felsőm zsebébe, és még kicsit szipogva megpróbálom összeszedni magam, némán rágódva a kérdésén. A szám szélét is rágom kicsit, majd nagyot sóhajtok, mielőtt megszólalnék.
- Jó, igazad van, mint mindig - látom be, és tulajdonképpen most sem okozott csalódást, mert valahol azt vártam, hogy a kívülálló és a pszichológus bölcsességével majd meglát valami olyat, amit én az egész közepén képtelen vagyok észrevenni. Nem mondom, hogy ettől hirtelen kevésbé fáj az egész, de igaza van. Korrekt volt. A kihűlt tea után nyúlok, és bár nem lenne nehéz, nem bajlódom a megmelegítésével. Csak pár korty maradt belőle, és tulajdonképpen hidegen is finom. Két tenyerem közé fogom a bögrét, majd belekortyolok.
- Azt... azt azért, mert azt hittem, hogy mi is olyanok vagyunk, mint valami romantikus regényben, tudod, meg a mesékben... ilyen örökkön örökké és társai, beszéltünk már gyerekekről is meg minden, erre nem is igazán számítottam - osztom meg vele, bár tény, hogy a gyerek kérdése csak elméletben került elő, hogy lemondanék-e erről az egyelőre felfele ívelőnek tűnő karrieremről, de amúgy ami engem illet, persze, pont olyan határozottan, mint ahogy anyu aput választotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ezt már más is mondta - jegyzem meg a nyakam a vállaim közé húzva. Nem feltétlenül gondolom, hogy baj lenne, legalábbis abban nem teljesen értek egyet vele, hogy mennyire szürke a világ. Szerintem csak meg kell találni a szépet mindenben. Legalábbis eddig még mindig sikerrel jártam, most nem akar csak menni, mert még nem látom, mi a jó abban, hogy pontot tettünk két együtt töltött év végére. Értem, hogy jobb, ha sehogy se csináljuk, mint félgőzzel, és rosszabb is lehetne, ettől viszont még nem lesz könnyebb elengedni, csak mert lehetne rosszabb is. Annyi minden kavarog bennem, és mégis, igaza van. Mi lett volna, ha már csak havi egyszer látjuk egymást vagy akkor se? Tényleg reménytelenül lennék romantikus? Azért anyuék mégiscsak három hónap után házasodtak össze és még ma is szeretik egymást, szóval remény mégiscsak van valahol a tündérmesére. A gondolataimat azonban megtartom most magamnak, miközben elkortyolgatom a teám maradékát magam elé bambulva pár pillanatig. Lehet, hogy a romantikus könyvek olvasásból azért tényleg visszavehetnék. Mostanában nem is igazán volt hozzájuk türelmem, ami nem akkora baj. Olvashatok helyettük szakirodalmat. Úgyis végzős vagyok, jobb lesz ez így.
- Ühm... Finnország? - pislogok fel, közben már kiürült csészémet szorongatva, aztán csak még nagyobbra kerekedik a szemem. Elmenni oda? Na tessék, itt is van a szivárvány, rénszarvasokhoz ugyan, de még úgyse jártam ott sosem. - Üh... ühümm - bólintok egy ötéves lelkesedésével. - De csak akkor, ha... utaztál már Hop-hálózattal? Ha még nem tetted volna, elég muris. Mármint nagyon nagylelkű voltál múltkor is a repülővel, de cserébe én meg ilyennel tudok szolgálni. Vagy esetleg zsupszkulccsal, de az eléggé gyomorforgató. Hoppanálni is tudok, de mivel ott még sose jártam, nem biztos, hogy jó ötlet kísérletezni vele. Aztán még kikötünk a... aaa... valamelyik ottani tengerben vagy csak úgy a semmi közepén- részletezem a véleményemet. Már legalább lenyugodtam, és belátom, hogy igaza van, úgyhogy ismét megidézem azt a pillangót. Most már szép bíborvörös, ezüstös-aranyló csillámokkal a szárnyán. Majd ha elfogy a teám, ideje haza is mennem lassan mára, mielőtt Becca is aggódni kezdene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Néha rácsodálkozom Arabellára, emlékeztet néhány volt iskolatársamra, de legfeljebb csak kicsit megmosolyogni szoktam, hogy mennyire kényes mindenre. Lehet, én is ilyen lennék, ha mindazt megengedhetném magamnak, mint ő, és nem aggódnék az anyagiakon folyton? Fogalmam sincs. Mondjuk, nem mondanám, hogy nem jó nekem így az életem, mert talán nem ismerném Esthert, nem lennék itt, meg ki tudja, mi lenne még más.
- Vele tényleg jobb nem ujjat húzni - állapítom meg végül, hogy tudassam, figyelmesen hallgattam végig a mondandóját. A táskáját is lerakja végül, még ha kissé időigényesnek is bizonyul a feladat, de úgysem sietünk sehová végülis. Legalábbis én biztosan nem. Türelmesen kivárom, amíg mindenki felkészült, minden a helyén van - példának okáért ugye Bella különleges bánásmódot igénylő táskája -, és még Seth is rábólint, hogy jöhet a műsor. Nem vagyok biztos benne, hogy csak úgy, minden gyakorlás nélkül valaha is neki mertem volna futni egy ekkora feladatnak, és kicsit kevesebbnek érzem a nyomás így, hogy a közönségünk is leapadt, hiába sajnálom az Eridonosokat, amiért nem lehetnek itt, pedig eredendően nekik készültünk a műsorral. Egyszer láttam egy olyan műsort, ahol emberek pálcával idéztek mindenféle alakokat tűzijátékhoz hasonlóan, de nekünk nincs szükségünk pálcára sem. Néha kényszert érzek rá, hogy legalább a kezemet mozgassam, mintha az bármiben is segítene, pedig valójában erre sincs szükség, csupán a képzeletünk szab határt annak, mire vagyunk képesek. Most éppen ezért összekulcsolom a kezeimet a talár alatt, és jöhet is a móka. Először apró kis vörös fénypontok tűnnek fel az égen, folyamatosan növekedve, amíg virágokat nem mintáznak, aranyszínnel keveredve, majd szikrákra hullanak szét elenyészve. A következő körben már nagyobbak, apró szirmok helyett méretesebb, lángoló vörös virágokat alkotok, majd amikor ezek is szétfoszlanak, madarak veszik át a helyüket. A fő attrakcióm még hátravan, de az is következik hamarosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Már rég elfogadtam, hogy nem fog Gittának hívni, de sebaj. Valami hasonló ez is, és tudom, hogy rám gondol ilyenkor. Rámosolygok barátságosan, a maga módján mégiscsak kedves lány. Hallottam pletykákat, hogy nem jó ötlet még csak ránézni sem a párjára, de az igazság az, hogy egyrészt nem is ismerem, másrészt meg miért is nézegetném más párját? Majd meglesz az enyém is egyszer, amikor meg van írva, és biztos vagyok benne, hogy az a férfi meg nekem lesz tökéletes, nem kell senki más kezéről lecsapnom. Szerintem nem is tudnék bízni benne, ha valaki mást hagyna ott értem. Meg is rázom a fejem a gondolatra, majd igyekszem inkább az illúziókra koncentrálni, mert mégiscsak látványossággal készültünk, és én nagyon örülnék neki, ha hibátlanul menne. Igaz, hogy végül csak Seth látja az egészet, de gyakorlásnak ez is nagyszerű alkalom. Megalkotom a virágaimat is, nem csak a kis csóvákat, fokozatosan téve látványosabbá minden egyes elemet, amit megalkotok, majd visszaveszek belőle, ismét csak kis pöttyök lesznek a vörös és arany foltok, amíg Arabella is megidézi a maga illúzióinak egy részét, ahogyan azt már többször is egyeztettük. Kivárom a sorom, addig is a háttérben szépen koreografáltan forognak a pici foltok, hol felbukkannak, hol eltűnnek, egy számomra logikus útvonalat követve mennek körbe, amíg el nem érkezik az ideje valami sokkal látványosabbnak. Ismét nagyobbak lesznek a foltok, szétrobbannak, majd megérkezik az is, amit eddig csak tervezgettem - egy főnix. Egészen elégedett vagyok az eredménnyel, ahogyan a hatalmas és nem meglepő módon főként vörös és arany színekben pompázó madár kitárja a szárnyait felemelkedve a levegőbe, megmutatja magát, végül lángra lobban és egyetlen kis fénycsóvává zsugorodik össze a végén, pici kis madárfiókaként tűnik el a láthatáron. Hölgyeim és uraim, ezzel kész is volnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Minél kevesebb vizsgám marad, annál több időt töltök itt, amikor éppen nem a színházban vagyok. Nem is a felelősség vonz ide, ami a munkával jár, hanem sokkal inkább az, hogy itt valahogy majdnem annyira otthon érzem magam, mint a házunkban Estherrel. Most is illúziópillangók követnek, miközben egy dalt dúdolva rendezgetem a teákat a pult mögött, ha már épp megérkezett a legfrissebb rendelés. Nagyon szeretem ezeket a teáscsészében nyíló jázminokat például, annyira különlegesek. Szépen sorba rendezgetem őket, hogy minden a helyére kerüljön. Kicsit zavart tegnapelőtt még, hogy nem tudom felidézni a dal szövegét, csak úgy a fülembe mászott a dallama, és nem sikerül szabadulni tőle, de mára már elengedtem és csak időről időre dudorászni kezdem. Mondjuk tényleg jó kedvem is van, mert nem csak az egyik nehéz vizsgám sikerült jól, de a legutóbbi előadás után valaki egy hihetetlenül szép csokrot küldött az öltözőbe. Szóval van egy titkos hódolóm. Próbáltunk rájönni drága barátnőmmel és lakótársammal, hogy ki lehet az, de nem jártunk még sikerrel, viszont addig is a nappali dísze a csodaszép rózsacsokor, az üzenetet meg eltettem a naplómba. Akárkitől is kaptam, igazán szép gesztus volt és nagyon boldoggá tette nem csak azt az estémet, de azóta is elvagyok, mint akit utolért a tavasz. Ennek örömére idézek is egy szépen nyíló, kissé rózsaszín magnóliát a hajamba, ami a kedvenc virágom a világon, valamivel beelőzve a rózsát meg a tulipánt, és kiperdülök a pult mögül, hogy megnézzem, mindenhol ki van-e szolgálva mindenki, vagy segíthetek valakinek én is, akire még esetleg nem került volna sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Milyen jó ötlet volt kiszöknöm a pult mögül, mert bár nincs teltház, mégis hamar akad valaki, akinek segíthetek. Nem látok a közelben senkit az itt dolgozók közül, így megkérdeztem volna egyébként is, hogy segíthetek-e, felvették-e már a rendelését, de előbb intéz hozzám kérdést ő. Rámosolygok, bólogatva közben máris.
- Természetesen. Üdv a Pillangóvarázsban - köszöntöm végül, egy szívélyes mozdulattal körbe is mutatva a teaház és étterem innen belátható részén. Tényleg örülök minden kedves vendégnek amúgy is, nem is annyira azért, mert ez bevételt jelent a helynek, hanem mert megtöltik élettel ezt a helyet. Még mielőtt megkérdezhetném azonban azt is, hogy miben segíthetek, már fel is teszi a kérdését.
- Óh... hát én csak pár éve költöztem Bogolyfalvára, sajnos nem tudom, milyen volt régen, de most tudok segíteni eligazodni. Gitta vagyok, amolyan ügyvezető mindenes, amíg a tulajdonos világkörüli úton van, de ez mellékes is. Szóval van étterem is, teázó rész is, meg alkoholos innivalót is kapni. Mivel szolgálhatok? Esetleg egy teát kezdetnek, amíg sikerül választani a lehetőségek tárházából? - kérdezem meg még mindig mosolyogva, félig abba az irányba is fordulva, ahonnan jöttem, hátha tényleg kedve támad ahhoz az említett teához. Ezt egyébként is sokkal jobban szeretem, mint számlákkal foglalkozni meg megrendeléseket leadni, aztán átvenni, leltározni és társai. Sokkal jobb teát felszolgálni, illúziókat alkotni, virágokat öntözni és másoknak segíteni, de ha a másik az ára ennek, azt is túlélem én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Örvendek, Máté. A pontos részleteket pedig nem tudom, de bizonyára - válaszolom neki összefoglalva, hogy tulajdonképpen nem lettem igazán beavatva a tervekbe, csak elvállaltam a feladatot lelkesen, egyrészt azért, mert Vicky kérte és amúgy is szeretek segíteni, másrészt meg mert erről a helyről van szó. Szerintem a legvarázslatosabb hely egész Bogolyfalván. Az fel sem merül a fejemben, hogy egyébként talán nem is ugyanarról a tulajdonosról beszélünk, hiába osztja meg, hogy nagyon régen nem járt már itt. Beljebb invitálom közben, igyon egy teát esetleg, amit kitalálja, mire is vágyik pontosan, még több teára vagy netán valami ebédre, esetleg valami más innivalóra. Én felsoroltam a lehetőségeket, ő pedig majd eldönti, mit is szeretne. A pulthoz visszaérve már be is surranok mögé. Furcsa egyébként, hogy magáz, de nem zavaró, csak nem igazán tudom hova tenni. A pult innenső oldalán lábujjhegyre állva nyúlok fel a legfelső polcig, hogy levegyem az egyik dobozt, ha már azt mondja, legyen az én kedvencem. Szerintem nem fogja megbánni.
- Sose mondták, hogy nem szabad, és őszintén... nem is vállaltam volna el, ha nem szabadna. Szeretek teát főzni, jobban, mint számlákkal bíbelődni, csak be ne áruljon a tulajnál - közlöm cinkos mosolyt villantva rá, egyelőre a magam részéről is a magázódásnál maradva, közben pedig már a forró vizet töltöm a csodaszép csészékbe - igen, magamnak is, ha már a kedvencemről van szó - és mindjárt láthatja, hogyan bontja ki szirmait a jázmin a gőzölgő vízben. Elé teszem a csészét, majd a hajamban lévő virághoz nyúlok, amiről már majdnem el is feledkeztem. - Angliában a kitartásé és a méltóságé, és a kedvenc virágom, de ez mennyire érdekes már, hogy Kínában mást jelent. Járt is ott? Ez a tea is onnan van, virágzó jázmin. Ó, és majdnem elfelejtettem a süteményt hozzá, egy pillanat - szabadkozom máris, mielőtt elővarázsolnám a hely nevéhez is kötődő különleges pillangósütit. - Szóval ott tartottunk, hogy Kína.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem tudok mit hozzátenni a megállapításához, ezért inkább csak bólogatok mosolyogva, így jelezve, hogy gyakorlatilag egyetértek. Fura visszagondolni, hogy két éve még azt terveztük, hogy mágustelepüléseket látogatunk majd Danival, aztán már egy événél is több, hogy szakított velem, és azóta eljutottam világot látni a táncnak köszönhetően én is. Nem olyan egyedül, mint ahogy szerettem volna, de legalább utaztam. Talán ennek pont így volt oka és értelme, ahogy azt a barátaim meg is mondták, aztán majd egyszer megtalálom azt, aki igazán nekem van szánva, akárcsak a szüleim. Közben meg már készítem is a teát, és hamarosan már egy csészében gőzölög előtte a kedvencem, ha már ez volt a kívánsága. Itt mindig a vendég az első. Mivel magamnak is készítek, a saját csészémben ázó virágot figyelem fél szemmel, amíg a magnóliáról beszélgetünk, ha már szóba hozta, na meg Kínáról. Ott még sosem jártam, de kicsit remélem, hogy ő már igen, és talán még mesél is kicsit, ha igen. Zavartan mosolyodom el arra, hogy azt állítja, a kedvenc virág az ember jellemére is utal. Gyanítom, hogy még el is pirulok.
- Óh... és mit mondana rólam a rózsa vagy a tulipán? Nagyon szereti a virágokat? - kérdezek vissza inkább, mert tartok tőle, hogy ha ezt a témát tovább boncolgatja, még a végén tényleg fülig vörösödnék itt, holott biztos, hogy csak tényeket közöl valamiről, amivel foglalkozott. A virágok nyelvéről én is tanultam anyutól, mert amolyan klasszikusan kötelező tudnivaló úrilányoknak szerinte. Szerencsére az is kiderül mindjárt, hogy nem reménykedtem hiába, járt Kínában is, talán mesél is róla még a végén.
- Izgalmas lehet így élni - válaszolom neki máris nagy lelkesedéssel. - Igazság szerint nekem ez is külföld, ha az számít, hogy Angliában születtem és nőttem fel, de jártam már Francia-, Olasz- meg Finnországban is, a többi még várat magára, bár szeretném látni a nagyvilágot - osztom meg vele röviden, hogy mindig is akartam utazni, csak korábban sosem alakult úgy. Most is Beccának köszönhetem a dolgot, amiért nem tudok elég hálás lenni, hiszen ha nem engedi át nekem a helyét, nem lennék sehol. - És hol járt még, ha nem vagyok tolakodó? Ó, nézze csak - mutatom a teát, amiben már bontja szirmait a virág. - Gyönyörű, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez érdekesen hangzik és igazán romantikus gesztus - válaszolom, egy sóhajjal is megtoldva a mondatot, miközben a pultra támasztom a könyököm, az állam meg a tenyerembe. Apu is ilyen, és kiskorom óta én is arról álmodozom, hogy egyszer majd én is megtalálom a szőke herceget fehér lovon, aki pont ennyire romantikus, na meg annyira, mint a pasik a könyvekben, amiket olvasni szoktam szórakozásból. És tudom, hogy vannak amúgy olyan pasik, csak meg kell találni őket, szóval én reménykedem, hogy egyszer én is tényleg megtalálom majd az enyémet. Közben már azt is mondja, hogy mit jelent a rózsa, meg a tulipán is.
- Ha rózsaszín? A rózsa... Nemrég kaptam egy titkos hódolótól amúgy egy egészen nagy csokrot. Meseszép - osztom meg máris félig ábrándozva közben, mert mi tagadás, Beccának azért áradoztam már erről, hogy szeretném tudni, ki az a titkos hódoló, akitől kaptam. Remélem, hogy egyszer majd kiderül, mert ki tudja, még akár ő is lehet a herceg. Igazából nem is ragaszkodom a herceghez, csak legyen kedves, rendes ember, na és romantikus. A sárkányt meg közösen intézzük, ha kell, azon nem akadok el.
- Biztos nem volt azért egyszerű egyedül nekivágni az ismeretlennek. Én aligha jöttem volna el ide is, ha nincs a barátnőm, akivel egymást boldogítjuk kiskorunk óta, de miatt vagyok itt, és egyelőre maradok is még jó ideig - mondom neki, hiszen Becca nélkül én sem lennék itt, aztán rámutatok a virágra, ami már nyitogatja a szirmait a forró vízben úszva. - Azt hiszem, csak azt, hogy Kínán kívül hol járt még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Újabb sóhajjal nyugtázom, hogy vannak még ilyen férfiak, akik hallottak a romantikáról. Ha nem lenne itt vendég, el is ábrándoznék, vagy éppen elővenném a könyvet a táskámból, mert hoztam ám azt, amit éppen olvasok, de így várat még magára a vikomt és az amerikai gyártulajdonos lányának szerelmi története. Nem bánom mondjuk annyira, mert érdekeseket mond, és még a kedvenc teámban is mindjárt kibontja a szirmait egy jázmin, nincs okom panaszra. Még azt is megosztom a beszélgetés hevében, ami napok óta nem hagy nyugodni, nevezetesen, hogy valakitől egy csodaszép csokor rózsát kaptam nemrégiben, és mint az üzenet tanúsítja, van egy titkos hódolóm.
- Ó, akkor ennek a jelentése egyetemesebb, mint a magnóliáé. Angliában is hasonlót jelent - válaszolom neki mosolyogva. Az is szóba kerül, hogy egyébként Beccával jöttem ide, egyedül aligha indultam volna el, és az alapján, amit mesél, csodálom, hogy ő megtette. Persze, ahogy anyu mondja, más ez egy férfinak, az öcsémet is nyugodtabban engedi útra, de szerintem bárkinek bátorság kell hozzá, akár fiú, akár lány. Megrázom a fejem kicsit arra, amit mond, mert kezdek ismét zavarba jönni. Szerintem én vagyok szerencsés, hogy ismerem Beccát és barátok vagyunk, sőt, gyakorlatilag inkább testvéreknek mondanám magunkat. Végül a teára mutatok, nehogy elszalassza a pillanatot, mert a jázmin gyönyörű. Kíváncsian hallgatom aztán a válaszát arra a kérdésemre, hogy hol is járt már, ha már említette, hogy utazott az évek során.
- Ez rengeteg. Mindjárt irigykedni kezdek - válaszolom neki széles mosollyal, majd gyorsan belekortyolok az előttem gőzölgő teába, hogy addig is nyerjek némi időt gondolkodni a válaszon. - Nos... nem is tudom, mindenfele. Ha tehetném, nagyon szívesen mennék ilyen karitatív szervezetekkel is akár Afrikába vagy Ázsiába, ahol éppen van erre szükség, de megnézném Kínát is, Óceániában a sok kis szigetet, Dél-Amerikát, az egész világot - válaszolom. A hoppanálásnak is vannak ugyan határai, a zsupszkulcsok bűvölése sincs ingyen, és még ha azt meg is oldom, sajnos még mindig kell szállás meg élelem, ha nem a híd alatt szeretnék aludni, így ez egyelőre csak szép álom. Annak is örülök, ahová eljutok a balett miatt. - A balettnek köszönhetően még eljutok néhány helyre azért, szóval nem panaszkodhatom. Egyszerűen csak ezek főleg nagyvárosok, és a színházon kívül nem igazán látok egyebet belőlük a legtöbbször. Egyébként a Bogoly Színházban szoktam elsősorban fellépni, aztán meg úgy másodsorban dolgozom itt. Hogy ízlik a tea?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Csak az angolból művelődtem ki, mert édesanyám angol lány - válaszolom magyarázatképpen. Ugyan apu is mesélgetett ezt-azt, mert ő mégiscsak magyar, de már elég sokat élt ő is Angliában ahhoz, hogy nekem már egészében csak az az információ jusson kettejüktől is. Hiszen az iskolát is ott fejezte be ő is, és már az is igencsak rég volt, hiszen már én is mindjárt közelebb leszek a harminchoz, mint a húszhoz. Na jó, még van addig pár évem, de haladok afelé.
- Majd biztosan annak is eljön az ideje - mondom neki mosolyogva arra, hogy talán társaságban neki is jobb lett volna utazni. Úgy szerintem is jobb lehet, de most egyelőre csak egyedül teszem én is többnyire, ha teszem. A képek hallatán viszont már bólogatok is lelkesen, gondolkodás nélkül és fülig érő szájjal. Ezt nem is kell kétszer mondani.
- Az igazán csodásan hangzik. Vendégül látom még egy ebédre is szívesen, vagy éppenséggel van egy kedves kis kávézó nem messze innen, ha az jobban tetszene - teszek javaslatot máris, itt végtére is konyhánk is van, lehet enni is. A kávézó meg második opciónak remekül hangzik, ha ez nem tűnik szimpatikusnak, azt hiszem.
- Azt mondják, izgalmas egy nyaralás Fidzsin, de majd egyszer kiderítem - felelem, aztán végre belekortyolok a teámba is, addig nyerve egy kis időt, hogy összeszedjem a válaszom a kérdésére.
- Eléggé szigorúan van véve, de azért nem panaszkodhatom - mondom végül rövidre fogva. Vannak ilyen csodái, mint a sok órányi edzés és próbálás, vagy a kalóriaszámolgatás, vagy nem kapni levegőt az új kosztümben, amikor először kerül rám, a sebek a lábamon, de ezekhez már mind-mind hozzászoktam igazából, és szeretem eléggé a táncot ahhoz, hogy ez mind meg is érje nekem a színpadért.
- Vannak ilyen különlegességeink. Akadnak igazi ritkaságok, szóval ha még szeretne ilyet kipróbálni, akkor érdemes lehet itt kezdeni. Mindjárt adok is egy itallapot, amin minden rajta van - jelentem be, és már keresgélek is a pult mögött, hiszen lennie kell itt valahol egynek. Egy aha kíséretében tolom aztán az orra alá a listát tartalmazó pergament. - Meg is van. Akadnak mindenféle szokványos és nem szokványos keverékek, Earl Grey, English Breakfast, Irish Breakfast, de roiboszteák is széles választékban, jázmin, gyógynövények, zöld, fehér, fekete tea, amit csak el lehet képzelni, az itt biztos akad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Egész pontosan Hargita, a Gitta egy becenév, de igen, édesapám magyar, és hihetetlenül úri nevem van, hogy nevetni fog... Lónyay Rowena Hargita, természetesen ipszilonnal - mutatkozom be a végére lemondóan szusszanva egyet. Sose barátkoztam meg igazán ezzel, hogy ilyen nagy nevet viselek, hiszen a felmenőim grófok voltak és miniszterek, és akkor még anya családja említésre sem került, én meg a nyomukba sem érek. Szeretném, ha a nevem is olyan egyszerű lenne, mint ahogy felnőttem. Ezért is szeretem, ha csak Gitta lehetek.
- Ó, nem, nem, dehogy... csak a Pillangóvarázsra gondoltam, van konyhánk is, és a szakács nagyon jól főz - mondom máris, alig bírva ki, hogy ne vágjak a mondandójába, hiszen az nem illik, de hevesen rázom meg a fejem már azelőtt, hogy megszólalnék. Most biztos vagyok abban is, hogy fülig is vörösödtem a feltételezés hallatán, de azért nem, eszem ágában sincs ismeretleneket meghívni otthonra ebédre, mert még ha van is jó néhány védővarázslat a házon, hiszen egy auror tulajdona, ki tudja, ki mire képes, ha beinvitálja az ember.
- De itt azért szívesen, és ajánlani tudom a marhapörköltet például, vagy éppen a tésztaételeinket is, Géza egy igazi mester a konyhában - közlöm igyekezve visszatérni az eredeti témához, bár már most, fél perccel később is viccesnek hat inkább a félreértés, és már mosolygok rajta. A balett pedig már egészen kellemes téma, két korty tea között még mindig mosolyogva válaszolok.
- Mindig is ez volt a nagy álmom - osztom meg vele. Ez sosem volt titok. Három évesnél alig voltam több, amikor először elvittek balettórára, és odafele állítólag rémesen sírtam, nem akartam az egészet, aztán mégis első alkalommal beleszerettem. Ehhez még az illúziómágia is hozzátársult később, most pedig célegyenesben vagyok már. Büszkébb nem is lehetnék arra, amit sikerült elérni.
- Természetesen, ezt is nyugodtan. Senki nem fog anélkül maradni - válaszolom az itallap kapcsán. Mindig van tartalék úgyis, mert néha előfordul, hogy némelyik vendég elteszi emlékbe. - Csak nyugodtan, mindig öröm, ha betér ide egy vendég. Érdemes megnézni amúgy a kültéri teraszunkat is, ha még nem látta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Az igazat megvallva jobb szeretnék bármi egyszerűbbet, szóval bevallom, kicsit reménykedem benne, hogy ha majd megismerem a nagy Ő-t, akkor nem valami hasonlóan kacifántos és úri neve lesz. Nekem igazán tökéletes lenne egy Kiss vagy Tóth, vagy bármi hasonló, persze ez nem kritérium, de azért tudnám értékelni - magyarázkodom máris, amint sikerült megosztanom, hogy mennyivel jobban örülnék egy olyan egyszerű vezetéknévnek, mint például az övé. Én néha tehernek érzem ezt a nevet, mert akkora múlttal bír, hogy nem érek fel hozzá.
- Azt azért nem, hiszen éppen csak találkoztunk, de ha netán összebarátkoznánk, még visszatérhetünk erre. Addig azonban marad a Pillangóvarázs, ahol garantálom, hogy jól főz a szakács - válaszolom neki még mindig kicsit vörösödve. Az igaz, hogy naiv tudok lenni amúgy, és annyira igyekszem a jót látni az emberekben, hogy még talán a baltás gyilkosban is megpróbálnám megtalálni, de a ledér túlzás. Viszont kicsit sem ismer, így könnyű bármit gondolni néhány elhangzó kijelentés alapján, szóval nem írom a rovására, hogy ilyesmi is eszébe jutott, hiszen honnan is tudhatná, hogy még Daninak is két évébe telt, hogy beinvitáljam az otthonomba, és az is azért történt, mert én már hallottam fejben a nászindulót is. Csak aztán nem úgy alakult az egész, mint reméltem. Mostanra viszont legalább már ismét a régi önmagam vagyok, és majd csak kialakul ez is, addig meg bőven akad, amivel lefoglaljam magam. Itt van például a Pillangóvarázs, meg a balett, az illúziómágia, a temetőben a növények és még az ispotály is, ahol néha önkénteskedem a gyerekosztályon. Nem szoktam unatkozni.  
- Abigél? - kérdezek vissza kissé meglepetten. Hallottam már ezt a nevet, de nem igazán tudom archoz kötni például, és még kevésbé ehhez a helyhez. - Victoria Rosier-Krise a tulajdonos jelenleg, pár éve vette meg és alakította át, de igazán... nagyon szívesen néztem volna be az eredeti helyre, olyan kellemesnek hangzik, és ahogy mondja, romantikusnak is. Most talán a lepkeház a legromantikusabb itt, de valóban előkelőbb hely lett, amit mond, az valahogy otthonosabbnak hangzik - osztom meg a véleményem. Most minden olyan, amilyennek Vicky akarta, és szép, nagyon szép, de így azt hallva, milyen volt előtte, biztos vagyok benne, hogy az a hely is tetszett volna nekem. Úgy hangzik, mint aminek igazán autentikus bája volt. A kérdésére válaszul bólintok. - Megoldható. Majd elszabadulok a pult mögül, és közben mutathat képeket a világ minden tájáról. Nagyszerűen hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Aztán majd szerencsém lesz egy olyanhoz, akinek két sorban sem fér ki a neve - válaszolom elnevetve magam, mert végtére is ez is lehetséges. Becca lovagjának is igazán hosszú neve van, ami azt illeti, nem kell messze menni a példáért. Ki tudja, ki vár még rám is, tényleg előfordulhat, hogy hiába szeretnék egy Tóthot, a sors nem úgy gondolja. Meglátjuk. Sikerül aztán félreértenie, amit meglehetősen mókásnak találok, de azért bármilyen kedvesnek is tűnik, mégis jobb választásnak tűnik a teaház ahhoz a képnézegetéshez, az ebédet meg majd én intézem mellé Gézával.
- Semmi gond, fogalmazhattam volna én is pontosabban - válaszolom kicsit zavartan mosolyogva, kitartóan nézegetve a teám felületét, mert úgy érzem, hogy még mindig egy főtt rákra hasonlíthatok, annyira forró az arcom. Neki is nyomom a két tenyerem két oldalról egy hosszú pillanatra. Nem segít sokat, ahogy nem segít az a kósza tincs sem, ami az arcom elé csúszik szép lassan, de igyekszem túllendülni ezen, hiszen ő tényleg nem tehet arról, hogy félreértettük egymást. Az sokkal cikibb volt amúgy is, amikor a balett miatt gondolták ezt rólam néhányszor. Belekortyolok végül a csészém tartalmába, mielőtt még a tulajra terelődne a szó és kiderül, hogy itt is kissé elbeszéltünk egymás mellett, hiszen ő a régi tulajra gondolt, én viszont már az újat ismerem.
- Igazán szép hosszú név, de igen, azt hiszem, eladták. Ettől még lehet, hogy ők is világkörüli úton vannak éppen - válaszolom ismét felpillantva, most már jóval összeszedettebben, sokkal kevésbé zavartan, miközben igyekszem elképzelni a helyet olyannak, mint meséli éppen.
- Remekül hangzik. Még lesz egy vizsgám pénteken, de ez az utolsó, a legeslegutolsó, utána ráérek. A munkaidőm egészen alakítható ennek függvényében, szóval ha van olyan nap, majd megoldom - osztom meg vele lelkesen végül, hiszen igazán kíváncsi vagyok, merre is járt és milyen képeket őriz azokról a helyekről, illetve ha már említette, erről a helyről is. - Jó lehet a szombat esetleg? Vagy inkább a vasárnap... á, az olyan családi ebédekre ideális. Hétfő?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ez kedves - állapítom meg most már visszafogottabb mosollyal a teám fölött pislogva rá, mielőtt még kibogoznánk az ezt követő kis félreértést szerencsére meglehetősen gyorsan. Az még mindig eszembe se jut többnyire, hogy ha zavarba jövök, ezt illúzióval is palástolhatnám, legfőképpen azért nem, mert nekem az illúziómágia művészet. Nem is igazán szeretném arra használni, hogy mögé bújjak.
- A péntek is megoldható, megbeszélhetem Beccával, aligha haragudna, de ha már így... szóval ha a hétfő alakítható, akkor legyen inkább az. Az hangzik biztosabbnak - válaszolom nem a legösszefüggőbb gondolatmenetet prezentálva éppen, de végtére is, igaza van, a péntek Beccáé, hétvégén meg még én is elígérkeztem Piroska nénihez takarítani is, a hétfő tökéletes lesz. Majd addig mindent elrendezek, és ha jól emlékszem, aznap még nem is dolgozom egyébként sem. Csodás. El is mosolyodom a gondolatra.
- Nagyszerű lesz. Mindjárt meg is nézem, de úgy emlékszem, hétfőn nem is dolgozom, és majd mindent elrendezek, hogy nehogy ne maradjon üres asztal. Ebéd vagy inkább vacsora legyen akkor végül? - kérdezem meg még, biztos, ami biztos, mert én ezt beírom asztalfoglalásnak. Szeretném megnézni azokat a képeket, ha már ilyen világjárt utazóhoz akadt szerencsém. - Addig nyugodtan barátkozzon meg az étlappal, arról meg én kezeskedem, hogy minden finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Ha nem ennyire minden előzmény nélküli lenne ez a megbeszélés, még akár azt is hihetné bárki, hogy éppen egy randit szervezek le pillanatok alatt, de csak egy ártalmatlan vacsoráról van szó, miközben megnézhetek pár képet az utazásairól.
- Rendben, akkor vacsora - válaszolom egy mosoly kíséretében felpillantva, és gyorsan beírom a foglalásokhoz hétfő estére a nevem. Úgy kényelmes is lesz, nem kell semmit átszerveznem. Tiltakozásra emelem aztán a kezem menten, amint fizetni szeretne.
- Jaj, nem kell, tényleg. A vendégem volt a kedvenc teámra, remélem, ízlett is - mondom. Az üzletnek ugyan nem tenne jót, ha mindenkit meghívnék teázni, főként, hogy ez egy teaház, de néha belefér, hogy egy-egy tea árát csak beteszem a kasszába, hogy mégse legyen belőle hiány, valakinek meg volt egy jó napja. Most éppen neki, közben meg kellemesen el is beszélgettünk, sőt, azt is megtudtam, milyen volt régen a hely. Talán majd kipróbálom, milyen mértékben tudom használni az illúziómágiát és mondjuk egy röpke délutánra képes lennék-e olyanná varázsolni a helyet, amilyen volt. Főleg, ha erről is mutat képet, és pontosan fogom tudni, hogy hogyan is nézett ki ez a teaház, mielőtt Vicky átalakította volna.
- Nekem tökéletes - válaszolom, az órát is odafirkantva a nap mellé, majd elköszönésképpen még utána integetek, mielőtt leszedném a pultról a csészéket, hogy elmosogassak és mindent a helyére is rakjak nem sokkal később, aztán pedig kiszolgáljak néhány újonnan érkezőt is és elgyönyörködtessem őket néhány illúzió-pillangóval, ha már igazi úgyis csak a lepkeházban akad.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Hát csak... azért még illetlen... teljesen kiment a fejemből - válaszolom neki zavartan, kicsit behúzva a nyakam a vállaim közé és már megint a hajamat igazgatom. Ma már ki tudja hányadik alkalommal érzem, ahogy felforrósodik az arcom és gyanítom, hogy ismét szépen elpirultam. Nem mintha le akarnám tagadni, de le se tudnám, hogy milyen hatással van rám. A szám sarka amúgy is mosolyra görbül, hiszen neki is kattan, hogy milyen remek ürügy az a doboz, habár azt gondolom, hogy ürügy sem kell, hogy találkozzunk. Mégis most leginkább arra koncentrálok, hogy ő is kedvel, és valahogy emellett minden más részlet eltörpül egyelőre. Fülem mögé igazítok egy hajtincset, és mosolyogva bólintok válaszul a kijelentésére, hogy bizony, bizony, nagyon jól látja ő ezt. Felém nyújtja közben a kezét, és nem is gondolkodom azon, hogy megfogjam. Ha nem lenne fizikailag lehetetlen, most biztos a föld felett járnék pár centivel ettől.
- Csak egyben kapja be Piroskát, mint a mesében? - kérdezem elnevetve magam. Felmerül bennem, hogy akár egy puszit is nyomhatnék az arcára, hiszen olyan közel van, de végül elszalasztom a pillanatot. Sebaj, majd ha már eljutottunk a házunkig nem hagyom ki, döntöm el magamban. - Amúgy... csak teoretikusan, ha nem maradtál volna, most hova utaztál volna tovább? Volt már terved? - töröm meg aztán a csendet kicsit később, már az utcán sétálva. Igaz, nem zavart, valahogy úgy érzem, az is kellemes vele, egyszerűen csak kíváncsi vagyok a válaszra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Zavartan nevetek a válasza hallatán. Nem igazán tudom eldönteni, hogy ezt hogyan kellene értelmeznem végeredményben, de a pillanatot sem szeretném elrontani azzal, hogy értetlenkedem. Így inkább csak elengedem a dolgot, és ma már sokadjára igazítom inkább a fülem mögé a hajam. Érdeklődve hallgatom aztán, hogyan is tervezi, vagy éppen nem tervezi tulajdonképpen az utazást, mint kiderül. Hol rápillantok, hol meg magam előtt az útra, mert orra esni mégsem szeretnék. Majd szépen témát vált, olyan trükkösen, hogy elsőre fel sem tűnik, holott már a színházat emlegeti, aztán virágcsokorról beszél, én pedig meglepetten pislogok. Mire a végére ér, összeáll, miről beszél, és ösztönösen tátom el kissé a szám, nem igazán tudva, mit is mondjak.
- Az te voltál? - kérdezem meg végül kissé halkan, meg is állva közben. Tudta, hogy ki vagyok, amikor bejött a teázóba? Vajon miért titkolta ezt eddig, bár tény, hogy nekem is leeshetett volna a monogramból, hogy ez akár ő is lehet. Meg is fordult egy pillanatban a fejemben, aztán úgy véltem, annyira gyakori lehet, mint a Kis Béla KB monogramja és nem nyomoztam tovább, csak élveztem, hogy valaki virágot küld néha a fellépéseim után. - Miért nem mondtad eddig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Ühm... köszönöm - válaszolom neki, egyszerre értve arra is, hogy elmondta ezt, de a virágokra is. Még mindig zavartan igazgatom a hajam, ugyanazt az egy tincset. Igyekszem kicsit visszafogni a mosolyom, beharapva a szám szélét, mielőtt fülig szaladna. Valahogy nem igazán érzem helyénvalónak, vagy nem is tudom, hogy lehetne ezt mondani. A végén még azt gondolná, nem vagyok normális. Pedig ennek most nagyon örülök, hogy azt a csokrot is tőle kaptam. Legszívesebben most megcsókolnám, de emlékeztetnem kell magam, hogy ez nem egy romantikus regény, hanem a valóság. Megrázom a fejem kicsit, amikor bűntudatot emleget, és kicsit nézegetem még a cipőm orrát, amíg sikerül mindezt helyre tenni magamban, amennyire a rendelkezésemre álló idő engedi. Felpillantok azért futólag, de már nem látom a szemét a napszemüveg mögött. Fejemet oldalra döntve nézek fel aztán ismét, miközben a sarkamról lábujjhegyre ereszkedem, aztán vissza a sarkamra újra. Még mindig az ajkamba harapva pislogok rá. Ez most kicsit úgy hangzik a fülemnek, mintha ő is csak az alkalmat keresné, sőt, nem is azt, hanem még inkább az indokot hozzá, hogy milyen oknál fogva tölthetünk még több időt együtt. Nem mondom, az én agyam is elkalandozott már párszor ebbe az irányba.
- Annak biztos örülne még a tulaj is, én meg annak is, ha csak úgy, minden ok nélkül találkozunk - válaszolom neki, a szám meg magától görbül mosolyra. Elveszem a virágot, aztán ismét lábujjhegyre érkezve most nem huppanok vissza a sarkamra, inkább szabad kezemet a vállára téve, hogy mégiscsak legyen kapaszkodóm, nyújtózom kicsit és rövid, puha csókot nyomok a szájára. Mennyi mesélnivalóm lesz ma Beccának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Olyan érzésem támad, mintha egy felhőn lebegnék hirtelen, ahogy átkarolja a derekam, és visszacsókol. A nyaka köré fonom én is a karjaim, elfeledkezve minden másról. Olyan tökéletesnek tűnik ez az egész, mint a könyvekben. Érzem, ahogy ma már ki tudja hányadjára pirulok el, ahogy végre leveszi a napszemüvegét is, és belenézek azokba a gyönyörű kék szemeibe.
- Ühümm... jó - válaszolom mosolyogva, és a füle mögé tűzöm a virágot, amit az imént adott. Eszembe jut, hogy anyuék is biztos kedvelnék, akárcsak az öcsém és Becca, de az is, hogy előtte még szeretném kicsit megtartani magamnak. Nem titkolni vagy rejtegetni, csak örülni annak, hogy egymásra találtunk, és nem osztozni másokkal a figyelmén meg az idején, még ha ez önző gondolat is.
- Megmutatom, hol lakom. Gyere - mondom végül, mert mégiscsak az utcán állunk, holott már nincs messze az otthonom. Elengedem lassan a nyakát, hogy ismét megfoghassam a kezét, aztán már sietős léptekkel indulok neki annak a majdnem száz méternek, amit meg kell tennünk. - Ha van kedved... meg időd, maradhatnál egy teára... vagy vacsorára is.