Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Ha bárki azt kérdezi tőlem, hogy érdemes-e az orvosi pályát választani, biztos lehet benne, hogy az első válaszom a nem. Nem érdemes, de megéri, akkor, ha elhivatott vagy és ezt szeretnéd csinálni, mert másokat helyezel előtérbe magad helyett. Meg amúgy akkor is megéri, ha nem tervezed úgy, hogy valaha lesz magánéleted, az sokat segít benne.
Nekem is ritkaság számba megy ez a mai nap, hogy nem kell különösebben semmivel foglalkoznom, ami a külvilág. Helyette kicsit takarítottam otthon, aztán a gyomrom, meg az unalom elhajtott a boltig, hogy vegyek némi friss zöldséget, amiből lehet valami élhetőt összeállítani. Mondjuk egy jó levest, az mindig jó.
A játszótéren átvágva tartottam éppen hazafelé, mikor meghallottam az ismételgetést és meg is torpantam egy pillanatra, majd a lány felé fordultam.
- Mi a baj az artériás vérzéssel? - kérdeztem, bár nyilvánvaló, hogy semmi közöm a dolgaihoz. Ettől függetlenül, az iskolás éveim alatt nekem is volt egy-két breakdownom és ha akkor senki nem kérdezi meg, hogy mi a baj, akkor lehet, hogy ma nem lennék orvos. Szóval azt hiszem, megtehetek ugyanennyit egy másik diákért. - Nem, mintha közöm lenne hozzá, csak... ha tudok, segítek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Fogalmam sincs, hogy gondoltam ezt az egész istenverte két munkahely dolgot, mikor felvettem a plusz műszakot a helyi rendelőben. Mármint, persze, csak segíteni járok ide, meg néha egy-két ember helyett beugrok, de amúgy olyan, mintha tudathasadásom lenne. Feszt nem a varázsmegoldások jutnak eszembe, mert túl sokat dolgozom nélkülük, így szerintem nem is lesz túl hosszú életű az itteni karrierem.
Részletkérdés, épp nem onnét estem haza, hanem a kórházból, Pestről, így úgy érzem magam és valószínűleg úgy is nézek ki, mint egy rakás szar, amivel már békét kötöttem. Belián valószínűleg nincs otthon, az üres ház pedig megőrjít, mert olyankor túl sok időm van gondolkozni, ami az esetemben sosem jó semmire. Helyette letettem a seggem a kis tér egyik padjára, a lábaim fel is polcolva az egyik karfára. A fejem hátravetve biggyesztettem a cigarettát az ajkak közé, majd egy jóleső sóhajjal szívtam belőle egészen mélyet. Akkor lettem figyelmes a mozgó kellék-toronyra és éreztem, hogy kiül a megrökönyödés az arcomra.
-Kisasszony, nincs szüksége segítségre? Ez nem tűnik túl biztonságosnak - jegyeztem meg, félig-meddig lekászálódva a padról. Csak akkor vettem észre az ismerős tetoválást a kupacot tartó kacsón.
- Margie?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Annyira örültem neki, hogy nincsenek ismerősök a környéken. Nem zaklatják a faszságaikkal, nem kell őket kerülgetnem, ha nem veszek róluk tudomást, nincs belőle sértődés. Mesésen hangzik, igaz? Tudom én. El is mosolyodtam szélesen, ahogy rágyújtottam, az a mosoly csak akkor hervadt le, amikor realizálnom kellett, hogy én szinte egészen biztosan ismerem a cumókupac alatt rejtőző lányt. Nőt. Mármint, persze, egy csomó idő eltelt azóta és most már teljesen biztos, hogy felnőtt nő és nem egy lány, akinek segítségre van szüksége. De azért… én csak felajánlottam, amit elsőre úgy tűnt, inkább figyelmen kívül hagy.
-Hé, láttalak, most már nem tehetsz úgy, mintha nem te lennél - nevettem el magam kínosan, miután életem egykori értelme egy kecses és mindent felülíró mozdulattal visszaemelte az arca elé a kellékeket. Mert hogy annak tűntek innen. Alaposan végig mértem az előttem álló (piros vödröt) bújkáló művészt, megköszörültem a torkom és nemes egyszerűséggel felálltam.
- Igen, szia. Engedj segíteni - közöltem határozottan, tartva is a kezem, hogy akkor most vagy elviharzik a hegynyi izével, vagy hagyja, hogy segítsek, nincsen más opció. Még a cigim is hajlandó vagyok miatta elnyomni, ha kell, azért az komoly elhivatottság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Meg kéne tanulnom befogni a számat. A zsibongó izmaim, amik a huszonnégy órás műszakom után csak szeretnék feladni, abszolút nem támogatják a karitatív projektemet, hogy segítsek valakinek a faluban a cipekedéssel. Anyám rossz lóra tett, mikor udvariasnak nevelt, azt hiszem.
Az legalábbis biztos, hogy a volt barátnőm sokkal jobban örült volna neki, ha inkább hagyom, hogy megszakadjon és nem szólok hozzá egy szót sem. A mellékelt, vödörfejelős ábra szerint biztosan.
-Hm? Tom Ford Tobbaco Vanille, már vagy tizenöt éve ezt használom, kis véreb - horkantam fel, még a szemeim is megforgatva. Mert ennyire szaglászni legutóbb egy vizslát láttam a kórház előtt, pár héttel ezelőtt. Nem is teljesen értettem, hogy mire fel az egész. Láttam az arcán, hogy szinte már-már bosszús, de nem tudtam eldönteni, hogy azért mert segítséget ajánlottam, mert lát vagy mert nem vagyok büdös. Talán egy kicsit mind egyszerre.
Inkább átvettem a dolgokat, amiket rám zúdított, grimaszolva is, hogy egyáltalán hogy cipelte azokat idáig. Bivaly egy nő.
-Ja, láttam, de ha én lennék az orvosod, ellenjavalltnak tartanám, hogy ennyit cipekedj. Meg balesetveszélyes is volt. - Csak így mellesleg. Meg is torpantam egy pillanatra, nagy szemeket meresztve rá, mielőtt kitört volna belőlem a nevetés. - Én? Nem. Ezt honnan veszed?
Persze, megértem, a bakancsom látott jobb napokat is, de szeretem és szerintem addig fogom hordani, míg le nem rohad a lábamról. Ettől még van hol lakom.
-Kislány abszolút rossz felé mész amúgy. Nem tudom, hová indultál, de biztos, hogy ebből az irányból jöttél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Miss Independent

-Orvos. Gyógyítósegédként is végeztem, de nem szerettem soha dolgozni benne. Annyira… elvont - grimaszoltam, szerintem egyértelmű a véleményem a mágikus orvoslásról. Sok varázsló meg hasonlóan gondolkozik a mugli medikusokról, szóval jobb, ha ezt a témát nem erőltetem túl. Nem hiányzik ezen egy vita vele. Pláne ennyi idő után. - De nem is dolgozol 24 órás műszakokban egy szeméthalom közepén. Milyen volt New York?
Nekem sem minden héten jutott eszembe, hogy itt maradjak és chilleljek, de néha fájnak az ízületeim és olyankor muszáj egy kicsit lerakni magam, D vitamin meg minden. Jót tesz. Az a város nekem túl elfoglalt volt, túlságosan tömött és zajos. De úgy gondolom, ha valaki ilyen orientáltságot érez magában, akkor menjen, élje a világát.
-A színház… asszem arra van. Biztos, hogy nem arra, amerről jöttél. Azóta is workaholic vagy, ahogy látom - mosolyodtam el féloldalasan, majd sarkon fordultam és elindultam szögesen az ellenkező irányba. Ha minden igaz, arra van. -Hu, bonyolultnak hangzik. De mesélhetsz még róla, ha van kedved, tudod, hogy az új ismeretekre sose mondok nemet.
Megtorpantam egy pillanatra, majd óvatosan lepöccintettem a cigarettámról a hamut, mielőtt még visszatettem volna az ajkán közé. Meg is torpantam a megjegyzésre a mozdulat közepén, majd elmosolyodtam.
-Nem különben. Mit keresel egyáltalán az országban? - Nem volt számonkérés a hangomban, csak vegytiszta érdeklődés. Messze vagyunk Amerikától.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Miss Independent

- Valóban nem, de azért még egy pár év van bennem, mielőtt bedobnám a  törölközőt - nevettem fel csendesen, a földre szegezve a tekintetemet. A családom sosem értette, miért akarok ilyen szarban dolgozni, mikor a gyógyítóknak sokkal jobbak a körülményei, meg a pénzük is. De azt hiszem, ez is afféle elhivatás, amit megérzel, aztán nem tudsz ellene tenni, mert mégis hogyan? Én sem tudom megváltoztatni azt, aki vagyok. Nem is tenném most már. - Rendben, Ms Freud, majd igyekszem észben tartani kegyed bölcsességét.
Mondani könnyű. Sok dolgot elcsesztem már az évek során, amit utólag visszacsináltam volna, de a legtöbbön azóta túltettem magam. Még ha időbe is telt. Nem lehet mindenki szuperokos és szerencsés az élet minden területén.
- Tényleg utálnám. Nagyon. Nekem szükségem van a nyugalomra, hogy kifújjam a levegőt, amit a kórházban bent tartok, meg arra is, hogy legyen az embereknek arca és egyénisége. Szóval azt hiszem, kihagyom. Hm… jó, de adott a kérdés, elég hosszú padok, vagy lelógna róluk a lábam? - Akár magamra is vehetném a csipkelődést, de soha nem az a fajta voltam, aki hipp-hopp felrántja magát az ilyenen. Sőt, szeretem a jó vicceket, még ha éppen én vagyok a csattanója, akkor is. Csak így lehet épp ésszel létezni a mai világban.
Mind a ketten elmerengtünk pár másodpercig, de visszarántottam magam a valóságba. A munkája biztonságosabb beszélgetési terep, mint a tény, hogy annak idején beraktam az életem egy bőröndbe és vissza sem néztem.
- Azóta se lettek kevésbé furák az érdeklődési köreid. De örülök, hogy találtál olyat, ami tényleg érdekel és boldoggá tesz. - Ha az emlékeim nem csalnak, volt idő, amikor ez még nagyon gyerekcipőben járt és nehéz volt eldöntenie, merre is húz a szíve. Kicsit olyan Aranyhaj-szindróma. “Mindent akarok én”.
- Ha most lenne szabad kezem, a szívemhez kapnám, hogy “au, ez fájt”. De nincs, szóval a te dolgod lesz ideképzelni - löktem oda szórakozottan a szavakat, kicsit jobb fogást is keresve az ország legrondább vödrén. Nem kéne elejteni, mert lehet, hogy a fejemmel fizetek érte.
Beköszöntött az a pillanatnyi csend, amikor mindketten mérlegeljük, hogy az élet igen csak másfelé vitt minket, így elég morbid vicc a részéről, hogy hirtelen mégis itt kötöttünk ki mind a ketten.
- Oh. Hát… itt lakom nem messze, szóval azt hiszem, hogy viszonylag sokat fogjuk mostantól látni egymást. De azért… jól döntöttél. Én örülök, hogy azóta sem lettél az a megalkuvó személyiség. Nem illene hozzád. - Bóknak szántam, az már rajta áll, minek veszi a maga részéről. Az egyik utcán letérünk, már egészen közel haladunk a színházhoz, mert szerencsére ez a hely nem akkora, hogy csak úgy elvessz a vakvilágba. - A családod nem borult ki? Anno mintha elleneztétek volna Európát.
Nyilván ezért nem ajánlottam fel, hogy jöjjön velem. Pedig megfordult a fejemben, de ez már régen volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Miss Independent

- Nem is tudtam, mi hiányzott az életemből. De így már világos a dolog - horkantam fel. Nem bántam, vannak emberek, akiknek mindig vannak tanácsai. A diplomás dologra halkan felnevettem, de ennyiben hagytam az ügyet.
Lehet, hogy férfi vagyok, de van már annyi tapasztalatom a nőkkel, hogy a kérdésre egyből tudom, hogy még egy kiút egy vita alól és igen is van helyes válasz rá. Látványosan elgondolkodtam, beharapva az ajkam, még hümmögve is hangeffektusként.
- Hm. Jó, talán eggyel. - Szeretek veszélyesen élni, így egy bocsánatkérő mosolyt villantottam is a nő irányába mielőtt még nekem esik, hogy inzultálom itt ennyi év után. Bár Amerikában töltöttem sok időt,  valahogy New York és a Central Park egyaránt kimaradtak. - Szóval azt mondod, ennyire különleges?
Nyilván hiszek neki, még ha nem is vagyok benne biztos, hogy én is ennyire szerelmes lennék a helyszínbe. Ő töltött el sok időt ott, nő is, szépérzéke is van. Én ennyire sosem merültem bele a dolgokba. Egy pillanatra bent is akadt a levegő, azt hiszem, ennyit arról, hogy nincsenek ismerőseim a környéken. Bólintottam is párat, követve a mutatás irányát a tekintetemmel, előbb erre majd arra. Fő, hogy kiigazodik a helyen.
Talán nem kellett volna belenyúlnom ennyire a magánéletébe, de bármennyire vagyok is jártas a beszélgetés dologban, néha nem gondolkozom. Ez a legegyszerűbb válasz rá, miért kérdeztem meg.
- Bár meglepne a dolog. Megint…? Tudod. -  Összepréseltem az ajkaimat, nem akartam kimondani a tényleges problémát. Valahogy így egyszerűbb. De aztán meg is válaszolta nem sokkal később, én meg rábólintottam. - A család néha nagyon drámaian fogja fel a dolgot. Én is megkaptam a gyászmisét Amerika miatt anno. És mégis itt vagyok. Tizenhat… úr isten.
Megtorpanva bámultam a semmibe, próbálva feldolgozni, felidézni, elképzelni, hogy az a kisfiú hogy nézhet ki most, mi lett vele az évek során. hihetetlenül rohan az idő. Csak Margie lelkesedése zökkentett ki a pillanatnyi sokkból.
- Tényleg szép. Mondjuk úgy hallottam, dolgoztak itt már elég nagy nevek, meg megszállottak, szóval összességében így illik, gondolom. - Bizonytalanul méregettem az épületet, aztán intettem az állammal, hogy csak utána, ő tudja merre kell menni, én csak a serpa vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Miss Independent

Ennek a nőnek mindig is a génjeiben volt a költészet, a művészet, nagyon érzékletes és mesébe illő képet festett le a Central Parkról, olyat, hogy nem csak oda tudja magát képzelni az ember, de érzi is, amit ő. Ténylegesen megmosolyogtatott a helyzet, szerettem, mikor olyanról beszél, ami boldoggá teszi.
Hát… talán a kávézó a sebészetivel szemben. Az jobb válasz? - kérdeztem kínosan felnevetve, megvakargatva a nyakamat. Nincs sok kedvenc helyem, igazából a munkán kívül nem igen járok el sehova, így nehéz is lenne.
Az anyja nehéz téma. Már akkor is az volt, és azt hiszem, bátran mondhatjuk, hogy bár nem pont a korcsoportja voltam anno, jobb, hogy mellettem kötött ki, mert nem lett volna nehéz visszaélni a kötődésével. És én mégsem tettem. Nem várok érte szalagot, vagy ilyesmi, nem mondom hogy halálosan jó ember vagyok, csak hoztam az elvárhatót. A nemem képviselőire ez nem mindenhol igaz.
Sajnálom. - asszem ez a legtöbb, amit mondhatok így, ennyi év után. Mert lehet, hogy úgy tesz, mint akit egyáltalán nem érdekel, de tudom, hogy szerette az anyját. - HARMINC? Krisztus. Nem aprózta el a növést ez a gyerek…
Az apa kérdést meg sem próbálom feszegetni. Gondolom ha azóta megtudott volna bármit az emberről, az most kiderülne, de ő szótlan maradt, így én is csak bólintottam a megjegyzésre. Nem kommentálom.
jó látni, hogy van, amiben nem változtál. A lelkesedés az új kezdetekre még meg van - mosolyodtam el lágyan, aztán épp hogy elindultam volna, ő belém ütközött. Csak a biztos kezeim, meg a kiváló reflexeimnek hála nem ejtettem el az egész kacatkupacot. - Megkaphatod a ronda vö… Margie! Az isten szerelmére, ez egyáltalán nem higiénikus! Jaj fúj. Miért veszel minden szart a szádba?
Szinte elkeseredetten meredtem rá, majd a számokra, mielőtt odaadtam volna neki a tengernyi lófaszt, hogy eredjen Isten hírével, én nem fogom visszatartani tőle, hogy önálló és menő legyen a nulladik napján.
Észben tartom, kölyök. Ne fuss a lépcsőn, meg ne mondd meg idegeneknek, merre laksz, oké? - Én is hamarabb tudtam, mint illene, stop Margie, ez veszélyes. Aztán végül csak széles mosollyal intettem és elindultam én is haza. Valakinek főzni is kell.

// Köszi szívem//

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Haza ehetne a fene, hogy haladjak is a napommal valahová, de nyilván ahelyett inkább kevergek a faluban, mint gólyafos a levegőben. Nem a leghatékonyabb mód, hogy eltöltsem a napomat, de néha ennek is bele kell férnie. Talán így volt jobb, mert ahogy átvágtam volna a játszótéren, pont meghallottam a lány kiakadását és rá is kérdeztem. Amire ő válaszolt is szinte rögtön. Megtorpanva bólintottam párat, hogy érthető a gondja.
- Az mondjuk biztos, de egy idő után ha használod is őket napi szinten, már nem lesz ennyire nehéz - próbáltam valami bíztatót mondani a lánynak. Más kérdés, hogy én másik nyelven szerintem neki sem álltam volna orvoslást tanulni, elég vele a baj az anyanyelven is. Aztán a kezében tartott könyv egy nagy puffanással becsapódott és már kezdte is a panaszáradatot, én meg egy pillanat alatt átértékeltem az életemet.
- A legfontosabb kérdés igazából, hogy ezt szeretnéd csinálni? Ha igen, akkor megéri vele kínlódni. Lehet, hogy sok időbe fog telleni, mire belejössz, de menni fog. Ha viszont csak azért csinálnád, mert a szüleid szeretnék, akkor spórolj meg magadnak egy csomó időt és idegességet és keress valami mást - javasoltam, bár nem kérte a véleményemet, de azért én ezt most a nyakába borítottam, minta muszáj lett volna. A traumatikus sztorira egy együtt érző mosolyt villantottam rá. - Sajnos az ilyesmi előfordul. Az elején mindenki hibázik, ami viszont arra jó, hogy tanul előle és még egyszer nem csinálja ugyanazt. Az a könyv viszont... Az nem valami jó, vagy ezer éves.
Az állammal az ölében tartott könyv felé böktem. Ha anno egy felsőbb éves lány nem adja kölcsön nekem a saját könyvét, lehet én is csak sírtam volna a használhatatlan lexikon helyett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az életem alapvetően egy hullámvasút. Vagy, legalább is ezt mondják, de én mostanság a felfelét nem nagyon vettem benne észre, csak azt, hogy tépünk le a lejtőn. Nyilván, szedem az allergia gyógyszereim a macska miatt, de így is többet tüsszögök, mint kéne, meg össze is vagyok zavarodva az érzéseim illetően. Kivéve ma, ma univerzális megállapítás, hogy kurva fáradt vagyok. Így a nap végén halvány mosollyal mutattam fel a kávét Nahowsky doktornő felé.
- Úgy láttam, rád is rád férne - nyújtottam ki felé a papírpoharat, megveregetve a másik kezemmel a pihenő kanapéját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A papírok fölé görnyedve látom rajta, hogy ő is legalább annyira megborult ma, mint én. Persze, másoknak segíteni jó érzés, de mikor a sarki Ildike már negyedszer magyarázza meg, miért téves a diagnózis, mert a webbeteg neki megmondta, hogy tumora van, akkor azért elgondolkozol.
- Ma még nem - mosolyodtam el féloldalasan, várva, hogy akkor most ott fogja hagyni a rohadt aktákat, vagy mi lesz vele. - Hát más hasznom ebben a putriban amúgy sem nagyon van, szóval legalább a kávéhoz értek.
Látványosan elgondolkozva szívtam be az ajkam, a tekintetem a távolba révedt, mielőtt megráztam volna a fejem.
- Nem hiszem, hogy beleférek a költségvetésbe, doktornő. Terike lenyugodott? Igen zabos volt, mielőtt elmentem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- De csak mert Pesten többen használták a webbeteget. Mióta a balesetin vagyok, legalább ezekből kevesebb van - legyintettem le a nőt, hogy volt már rosszabb is, majd a kávémba kortyoltam én is. Nem sok mindenben szeretek egészséget rombolni, de ezt a szutykot nem lehet feketén meginni. Ma biztos nem. A tekintetem a nő lábaira siklott, majd szolidan vissza az arcára.
- Jaj, pont annyira kell még ide, mint plusz homok a sivatagba - sóhajtottam fel drámaian, majd hunyorogva a beosztás felé néztem. - Nem hiszem, a múltkor az egyik néni műfogsora összeragadt tőle, azóta kevesebben viszik. De én nem jövök holnap, az a te harcod lesz.
Az arcomon is látszott az őszinte szomorúság, hogy nem láthatom holnap a kedvenc páciensem.
- A rokonok már csak ilyenek. A húgom egy időben a tollaim lopta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Pesten lesz műszakom este hattól, valahogy nem vonz a gondolat, hogy előtte még itt is küzdjek az elemekkel - pillantottam az ajtó felé, szinte láttam az árnyat a másik oldalán, így gyorsan másfelé néztem. Senkinek nem kell az extra néni, aki állítása szerint meghal, ha nem látják el azonnal. - Ne haragudj, nem gondoltam át.
A számat is lebiggyesztettem, jelezve, mennyire szánom-bánom a bűneimet.
- Hát vagy az, vagy csak örülök neked - szegeztem a tekintetem a kávéspoharamra, mielőtt szélesen rávigyorogtam volna. Aztán a kezem a zsebembe süllyesztettem és kivettem a tartalmát, közénk szórva a kanapéra. - Na, nézzük!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ha nagy a baj, majd felhívhatsz és én megmondom nekik, hogy nem halálos betegek - tettem a  kezem megnyugtatóan az övére egy pár pillanatra, majd elnevettem magam. - Na, na na!
Megráztam a fejem, hogy helyére kerüljenek az amúgy is zilált tincseim, majd kipakoltam a zsebem, hogy alaposabban szemügyre vegyük a tartalmát.
- Ezt azért nehezen hiszem el - néztem rá kétkedve, majd én is a tollakat figyeltem lefitymáló pillantással.
- De a kék az radírozható, az már majdnem kettőt ér. Mi bajod Kornéliával? - vontam fel a szemöldököm, majd a másik zsebembe túrva mutattam fel egy fél twixet és a kék koalás párját az öngyújtónak. - Ez jobb?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szeretem azt a mosolyt. Nem csak azért, mert szép, hanem azért, mert tudom, hogy a nap folyamán nem igazán látni ezt őszinteséggel megvillanni az arcán.
- Hé, óvatosan vele! Kálmán már legalább két hete meg van - nevettem el magam, de nem tettem kísérletet a kék öngyújtó visszaszerzésére. Van még vagy öt másik, igaz, azok nem koalásak, de a funkciójukat nagyon jól betöltik. - Azért a vidrák mégis csak elitek.  
Legalább is, az alapján, amennyit emlegeti őket, mindenképpen.
- Nem, azt kimostam. Ezt tegnap reggel vettem - próbáltam komoly maradni, de továbbra sem sikerült. - kéred a felét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Láttam az arcán a rezignáltságot és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy két fiúval lakik egy helyen. Nem tudom, hogy bírja, de gondolom nem olyan rosszul, mert ténylegesen ritkán panaszkodik rájuk.
- Elmehetnénk együtt. Engem is érdekel, láttam videókat az instagramon - bólintottam párat a dologra. Audrey fura dolgokat küld néha, az internet még könnyen elnyel.
- Nem, ha valami büdös, kidobom és veszek másikat - forgattam meg a szemem látványosan, de a mosoly az arcomon maradt. - Ne hozd elő. Borzasztó.
A megjegyzés váratlanul ért, így csak összeráncoltam a homlokom.
- Nagyon szívesen? Mármint, nem nagy dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Dr Díva

- Akkor majd megbeszéljük, hogy neked mikor jó - mosolyogtam rá csibészesen, éreztem, hogy a gödröcskék elmélyülnek az arcomon. A viccet hagyom megtörténni, szerintem belefér az egómnak ennyi.
- Nem is gátolom benne tovább, kisasszony. Egészségére - ittam meg a magam részét is, majd visszalapátoltam a tollakat a zsebembe, a jogos helyükre. Az ember sosem lehet elég felkészült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Elgondolkozva meredtem a kezemben tartott zacskóra, majd végül a vállamat megvonva bólintottam rá az invitálásra. A barna papírzacskót a játék lábához támasztottam, abban a reményben, hogy ott majd nagyobb biztonságban lesz, aztán óvatosan leereszkedtem a hintába, tesztelgetve, hogy vajon elbírja-e a súlyomat. Viszonylag kínos lenne, ha nem.
Van, amikor tudod, hogy nem szabad megszólalni. Csak ránézel az adott lányra és annyira benne van a mondandójában, hogy ahhoz érdemi szinten nem tudsz hozzátenni, csak megakasztani a gondolatmenetében és kizökkenteni abból, így lelkes bólogatásokkal és egyre jobban ráncolódó homlokkal konstatáltam a szavait. Bonyolultnak hangzott, sokkal inkább, mint hogy én ebbe belefolyjak.
- Jaj, az elitisták... - ráncoltam az orromat, biztosítva róla, hogy figyelek én, még nem akadtam le róla teljesen, bár be kell valljam, ekkora információáradatra abszolút nem számítottam. Ettől még nem bánom, elvégre szeretek az embereken segíteni, neki pedig azt hiszem, kellett ez most. - Belehalni talán nem fogsz. A tanodában csinálod? Mármint, én is ott tanultam gyógyítónak, ha gondolod, valahol még megvannak a jegyzeteim, meg beadandóim.
Csúnya dolog a csalás, de ha soha nem is fogsz ilyesmiben dolgozni, akkor nem éri meg gürizni vele. Kicsit löktem a hintámon, előre-hátra ingázva, de csak óvatosan.
- Falra hányt borsó. Ugye tudod, hogy a saját életed kell élned, és nem mindenben bólogatni a szüleidnek? Szeretem az enyémeket is, meg tudom, hogy jót akarnak, de hosszú távon csak te tudod, mi a jó neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- De csak ha tegeződhetünk. Öreg vagyok, de nem ennyire - nevettem el magam kissé kínosan, lesunyva a fejemet, majd visszapillantva rá. Nem hiszem, hogy ha nem érdekli a dolog, akkor majd olyan lelkesen tanulna bármit, meg hát, egy plusz jegyzet sokszor olyan, mint egy mentőöv. Nem tudtad, hogy kell, de mindig jól jön.
Ahogy a lány egyre tovább haladt a sztoriban, az én homlokomon a ráncok egyre mélyebbé váltak. Nem nagyon tudtam feldolgozni, hogy vannak még olyan családok, akik ennyire begyöpösödött nézetek szerint élnek.
- De ez nekik miért jó? - kérdeztem, felvonva a szemöldököm egészen magasra, hogy ha valaki, én megértő vagyok, de az, hogy ő férjhez van adva és zongorázik nap estig, szerintem sem a túlnépesedésnek, sem az emberi jogok fejlődésének nem igazán pozitív lépés.
- Ez egy nagyon toxikus hozzáállás. Nem a tiéd, az övék - horkantam fel, hogy bizony a kitagadás az nem megoldás semmire,  maximum a gyereküknek, meg maguknak okoznak vele felesleges fájdalmat. Én mit meg nem adnék érte, ha a szüleimmel olyan lehetne a viszonyom, mint régen, ők meg fenyegetőznek.
- Öhm... Hát... végül is, arról is lehet szó. Nem valami nagyon sok a szabadidőm, de talán az alapok azok beleférnek.  Bálint vagyok, amúgy - nyújtottam neki kezet, kicsit előre hajolva a hintán, de úgy, hogy véletlenül se essek ki belőle. Nem lenne túl meggyőző az alkalmasságomról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Aida

Nem voltam benne biztos, hogy összejön, de végül a konferencia alatt csak sikerült leegyeztetni azt a hülye vidraparkot. Mármint, nyilván, nem hülye, ha az lenne, nem érdekelne, de felemésztett egy csomó időt meg gondolatot, mire sikerült meg is beszélni.
A nő jóformán felvisított, mire kicsit elnevezték magam, a tekintetem arra is siklott, amerre az ő csillogó szemei figyeltek. Szerettem osztozni mások lelkesedésében, pláne, mikor hasonló volt a tárgya. Az állatok mind aranyosak.
- Azt azért inkább nem kéne, nem tudom, hol a legközelebbi defibrillátor - böktem oldalba a könyökemmel óvatosan, egy csibészes mosollyal az arcomon. A vidrák a létező legnagyobb lelki nyugalommal lebegtek ott, míg másik kettő épp lemerült a víz alá. Fura lehet ilyen életet élni.
- Hm? Jaj, tudod, hogy nem a legjobb ötlet nekem koffeint adni, mikor nem dolgozom. Túl sok energia. - Nagy csend, egy másodperc, kettő, a kékjeim a pohárra szegezve, majd oldalra húztam a számat. -... Finom legalább?
Nagyon szilárdan tartom magam az elveimhez, innen is látszik. Nem is értem, hogy lehetek ennyi ideje konzekvensen vegetáriánus, nehezen fér össze a jellememmel. Talán a makacsságom miatt sikerült.
- Te tervezel menni a másik idei konferenciára? Tudod, a bécsire. November végén lesz. Jaj nézd, kavics van a vidránál!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Honnan tudod, hogy nem valami sarlatán? - kérdeztem humorosan, egészen magasra vonva a bal szemöldököm. Nem lehet megbízni mindenféle jött-ment doktorokban, volt olyan, hogy repülőn ültem és Dr Christináról kiderült, hogy amúgy az irodalom doktora, Shakespeare szakosodással. Kellemetlen.
- Az senkinek nem lenne jó, tuti kitiltanának - nevettem el magam, egy pillanatra a kezembe is temettem az arcomat, de nem akarok senkinek nekimenni, szóval utána fel is kaptam a fejem. - Jjaj, olyan vagy...
Nem értem, miért csinál úgy, mintha olyan rossz kávét főznék. Amennyi ideje az egészségügyben dolgozom, már bele kellett jönni.
- Mi? Nem, nem igazán tudom, Aida - bizonytalanodtam el, mert ő ugyan fejben már máshol járt, én még szerettem volna tudni, hogy mi lesz a gondolatmenet vége. Én is a kavicsos vidrát figyelem közben, mert nagyon cuki.
- Nem is tudtam, hogy már nálunk is van embersimogató vidráknak - igyekeztem a nő után, hogy felzárkózzak a tempójához. Mert hogy úgy tűnt el, mint a kámfor. Paranormális.
- Azt meghiszem! Milyen udvarias kölök - mosolyogtam szeretetteljesen a vidrára, majd a nőre, mellé guggolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Médi

Ritkán van szabad hétvégém. Mármint, tényleg, az esetek nagy többségében vittem a plusz műszakot, még akkor is, ha nem kellettek. Most viszont kerek perec közölték velem, hogy Brandner pedig pihenni fog, ha akar, ha nem. Szóval Brandner pihen. Meglátogatta a demens anyját, ami kiakasztotta, aztán elment egyet levegőzni, amiből cigarettázás lett. Lett volna, ha a kutya nem sprintel el közvetlen mellettem. Annyira nem is messze innét viszont van út, ami forgalmas jár arra bűvös taxi, mágus busz, így gondolkodás nélkül lendültem az eb után. Viszonylag hamar sikerült felzárkózni hozzá, mikor befordult a falu szélén, megragadtam a nyakörvét és megállásra készítettem.
- Hó, gyerek, semmi baj, csak az eső jön - simogattam meg az oldalát, ahogy megrezzent az újabb dörgéstől. Ekkor jelent meg a lány futólépésben. - Ő a tiéd?
Kicsit megemeltem a hangom, hogy ő is hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Médi

Hogy a kutya, vagy a rodeózó gazdája okozott nagyobb felfordulást, azt nem tudnám eldönteni. a nénik szerintem talán az utóbbira voksolnának, ha azt figyeljük, mennyire hangosan reklamáltak a becsapódó nádszál kisasszony érkezése miatt. Kicsit erősebben tartottam a kutyát, mert újabb dörgés hangzott fel, őt meg kitörte a frász. Nem irigylem őket ilyenkor.
- Szuper - bólintottam nemes egyszerűséggel, mert mindkettőnknek jobb így, neki megvan a kutyája, nekem meg nem kell keresnem a gazdáját. Ahogy a karabiner pattant, már el is engedtem a pórázt. - A közelben van egy kávéház, a Kék Szalamandra, ők állatbarátok, szerintem nem zavarja őket, ha beültök, míg leszakad az ég.
Én is az eget kémleltem pár pillanatig, majd alaposabban megnéztem magamnak a lányt, akkor tűnt fel a cipő hiánya is.
- Nem csak ő. Van még ilyen ismerősöm. - Grimasz helye. - Nem akarok atyáskodni, de szakmai ártalom... Nem vagyok benne biztos, hogy egészséges ilyenkor mezítláb járni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Arra. A sarkon túl az első épület, vannak ilyen nagy virágládáik, nem nehéz kiszúrni - mosolyodtam el szélesen, útbaigazítva a szőkeséget. Nehogy nekem itt bőrig ázzanak, abban nem sok köszönet szokott lenni. Mutatok arra.
Az arcvonásaim fölött ideje nagyobb kontrollt gyakorolni, eddig látszólag nem ment jól, mert a lány elnevette magát, én pedig válaszul elmosolyodtam.
- Az utóbbi már meggyőzőbb érvnek tűnik. Elhozom szívesen... ha gondolod - tettem hozzá, hogy nyilván, nem biztos, hogy szívesen bízza a cumóját egy idegenre, de szerintem még mindig ez a jobb opció, mint kint hagyni a szakadó esőben egy réten.
A kutyus egyre nyugtalanabbá vált, ami szerintem sok minden, csak nem jó hír.
- Ugyan. Szerintem bárki ugyanígy lett volna a helyemben. Amúgy sem szükséges, de ha gondolod, húzódjatok be az eső elől, aztán... utánad viszem a cuccod. Neki szerintem ez túl sok stressz lenne. - Mintha a környezet is szeretné nyomatékosítani, újabb hangos dörgés morajlott fel. Amennyiben a lány rábólintott, én elsiettem a rét irányába, hogy minél előbb összekapjam a cuccait, mert már az eső is rákezdett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Nem vagyok cukorból, talán el nem olvadok - vigyorodtam el szélesen, mert hogy nekem anyám ezt tanította. Ha egy nőnek segítségre van szüksége, felajánlod, ha nemet mond, nem erőlteted magad az arcába, ha pedig igen, akkor segítesz. Nem bonyolult, de sokaknak nem áll össze a kép. A négylábún látszott is, hogy őt ugyan ez az egész nem érdekli, ő már csak négy fal közt akar lenni, így nyomatékosításként bólintottam. Menjen csak, én majd összeszedem.
Ők elsiettek a kávéház irányába, én vágtam egy hátra arcot és a rét felé indultam. Nem volt nehéz megtalálni a dolgaikat, nem olyan magas a fű, de többször is visszapillantottam, nehogy valami itt maradjon. A kabátom így is átvizesedett, amire egy rossz szavam sem volt, mágus volnék, vagy valami olyasmi, meg tudom oldani a csődjeim.
A kávéház ajtaján belépve megszárítkoztam, a tekintetem a lányt és a kutyáját kereste. Széles mosollyal emeltem meg a táskát és a cipőt, majd odabattyogtam hozzájuk, felé nyújtva a dolgait.
- Remélem semmi nem maradt ott - tűrtem el a még kissé vizes hajam a homlokomból. - Nem gond, ha leülök? Kissé szűkös kezd itt lenni a hely.
Elég sokan bemenekültek az eső elől, a kávézó megtelt az emberek beszélgetésének elegyével, a háttérben lágy zenével. Már csak elvétve akadtak szabad asztalok.