Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Mikor minden érzékszerve ennyire koncentrálódik valamire, az idő, mintha lelassulna. Lassan huhog a bagoly, a szél lassabban mozgatja a leveleket, amik még a fákon maradtak, a vére is lassabban halad. Hülyeségnek hangzik, mikor közel hozzá nem hall más, csak azt, még Álmos lélegzetvételei is elvesznek a semmibe.
Nem úgy a sajátja. Mikor karjai körbeölelik, egy pillanatra elfelejt létezni is, nemhogy levegőt venni a látszat kedvéért. Ösztönszerűen lép közelebb, hogy jobban érezhesse a férfit - elmosolyodik a helyzet ironikusságán. Ki tudja hányszor idősebb a másiknál, mégis elesett nőként bújna a karjaiba, ha most megtehetné.
- Ne szabadkozz - csóválja meg a fejét amennyire a helyzet engedi. Őszinte mosoly kerül ajkaira a hajába érkező csókra, míg szemeit is lehunyja. Különös érzés keríti hatalmába, amit egyelőre nem tud megfogalmazni.
Csak néz Álmos után, ahogy az olyan jól ismert alak, az ugyanolyan ismert lépésekkel egyre távolodik tőle. Nem kellennek másodpercek, és ő már a közeli erdő egy fáján guggol, majd helyezkedik el kényelmesebben. A törzsnek veti a hátát, fejét felfelé fordítva igyekszik átlátni a felhőkön és ahogy végre esni kezd, elmosolyodik. Soha nem örült a hideg cseppeknek a testén még ennyire, mint most: mintha lemosná róla az elmúlt percek történéseit. Mintha elfelejthetné bármikor, hogy majdnem bántotta a szívének egyik legkedvesebb embert.
Akaratlan nyúl ajkaihoz. Álmos... érzelmei vannak. Felé. Éppen felé. Kínjában nevet fel és az első napsugarakkal kísérve lép be az erdő mélyén levő faházba. Nem tudja mit tegyen.

/

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az elmúlt pár nap csigalassúsággal telt. Mindvégig Álmos szavai vertek visszhangot gondolataiban, ajkai akaratlan bizseregtek meg bármikor arra az aprócska csókra gondolt. Hatalmas hiba lenne engedni az egésznek - egy emberrel megkötött szerelem soha nem lehet kifizetődő. De nem tud mit tenni az ellen, hogy bár valóban csak pár nap telt el, hiányzik neki a férfi.
Ezért merészkedik Romániába. Bár kitérő, de megáll szülőföldjén, ami már egyáltalán nem hasonlít arra, mint mikor még itt élt. A sötétben mérte fel, mi minden változott, mikor utoljára járt itt - megközelítőleg cirka 148 éve - és be kell látnia, nem vágyik vissza ide, bármennyire kellemes és kellemetlen emlékek bombázzák meg elméjét.
Halvány mosollyal indul tovább, feltűnés mentesen ugrik le a vonat tetejéről, mint mikor először járt itt. A különbség mindössze annyi, hogy a férfi most nem várja az állomáson. Halkat szusszan, ahogy ösztöneire hallgatva közelíti meg a birtokot. A fák tökéletes menedéket nyújtanak neki, az egyik tetejéről vizslatja a sárgás fényben ülő alakot. Annyira elmereng gondolataiban, hogy először észre sem veszi a kutyát, ami árgus szemekkel figyeli a fa tetején. Tudja, hogy Álmos ilyen messziről nem hallhatja és láthatja meg, így sokkal óvatlanabbul mozgott, de egy kutyára nem számított. Biztos ő Lucifer. Fejét ismét felfelé mozdítja, egy ágat nyom lejjebb, hogy miközben a vastagabbra ül, így is tökéletesen lássa a másikat.
Nem normális a viselkedése. Távolról figyeli őt, miközben oda is mehetne. Felfedhetné, hogy itt van. Beszélgethetnének, elmondhatná, hogy sajnálja, amiért így reagált, és mennyire fél. Igen, fél. Fél az egésztől, hogy egyszer valóban bánthatja. Minden félelmét szavakba önthetné, de van egy olyan érzése, hogy ez nem tántorítaná el Álmost tőle. Sőt... valószínűleg bízik benne annyira, hogy biztosan tudja: soha nem lenne képes bántani. De ez valóban így van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fejét kapja fel azonnal a kutyáról a hang irányába. Halott szíve dobban hatalmasat, és még a sötétben is tökéletesen látja Álmos sérüléseit. Bocsánatot kell kérnie, amiért mindezek után megkérte, hagyja ott. Mindazok után, hogy a férfi összeszedte a bátorságát és megtette - bár köztudott, hogy sokkal inkább a tettek embere, mintsem a szavaké. Mosolyt csal ajkaira az egész helyzet lényegében, amibe keveredtek. Itt van ő, egy 163 éves tinédzser, aki nem tud mit kezdeni az érzéseivel. Nem is biztos abban, hogy vannak. S ha vannak is: egy ember felé?
Mire észbe kap, már késő, hogy mozduljon és ne kelljen találkozniuk. Álmos neki intézi a szavait, ő pedig, mint egy durcás lány fordul el tőle. A kutya említésére sandít oda, majd vissza a másik irányba, míg latolgatja a lehetőségeit. Nem így tervezte. Csak meg akarta nézni, hogy van. Láthatóan nincs jól, és nem is tudja, hogy ezzel, ha az A terv megy, akkor mit tudna kezdeni anélkül, hogy kontaktba kellett volna kerülniük. Mármint van ötlete, csak az kicsit már túlontúl megsérti az emberi személyesteret, nem beszélve az emberi jogokról. Alsó ajkába harapva sandít vissza a férfire.
Légiesen érkezik a földre, meglapogatja hosszú ruháját a combjánál, majd pillant fel. Egyik kezét teszi háta mögé, míg másik keze mutatóujja kerül elő, ahogy előredőlve hajol le a kutyához félrebillentett fejjel és érinti orrának ujjpercét. Feje billen oldalasan, le sem veszi sötét tekintetét az előtte ülő agárról, akivel mintha némán kommunikálnának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Magában mosolyog az ellenállásra, amit a kutya tanúsít a gazdájával szemben. Túl szemtelen és nem éppen illendő lenne, ha kimutatná mennyire szórakoztatja a helyzet. Csak akkor eszmél fel kissé, mikor Álmos leguggol a kutya mellé, így egy szintre kerülnek. Mindössze tekintete siklik egyetlen pillanatra rá, majd tér vissza az állathoz, aki még mindig nem veszi le róla tekintetét. Ezzel együtt ő sem tesz másképpen.
Feje most a másik oldalra biccen. Füle aprót mozdul egy messzebb lévő neszre, akaratlan nyalja meg elnyílt ajkai mögött szemfogát - az utolsó csepp a pohárban. Lassan egyenesedik fel, továbbra is érzi magán a kutya tekintetét, de az övé immár a férfire esik. Nem tudja mit mondhatna, mert a szavak, amik tényleg csak arra várnak, hogy kimondásra kerüljenek, valahogy most megakadnak a torkán, és még a gondolatai is üresek lesznek. Lesüti tekintetét, így végre, bátortalanul ugyan, de mellé lép, két ujjal fogja meg a kabátja ujját és indul el a ház felé, maga után húzva a férfit, mintha csak joga lenne hozzá - Álmos bármikor elhúzhatja a kezét, és bár két ujjal is igen nagy erőt képes kifejteni, főleg egy ember felé, de bármikor elhúzhatja a textilt tőle, ha úgy dönt, visszavonja a behívást.
Ha így sétálnak végig, a ház előtt engedi el és torpan is meg. Szótlan, kissé kikerekedett szemekkel néz le a lábára, amin lehullott fa- és tűlevelek, sár és kosz van. Így nem mehet be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Soha nem fordult még elő, hogy éppen vele érezze kellemetlennek a kettejük közé beállt csendet. Olyankor csak a másik társaságát élvezik, míg valamelyiküknek eszébe nem jut egy halaszthatatlan kérdés vagy történet, amit sürgősen meg kell osztani a másikkal. De ez most más. Érezhetően. Ő is érzi bensőjében, hogy nem akarja ezt - nem akarja, hogy kellemetlen legyen, hogy megszakadjon a kettejük között rövid idő alatt kialakult mély kapocs, ami egymás mellett tartja őket. Hiányzik neki a férfi. A mosolya és a nevetése, ami igen ritka jelenség, de már nem tűnik lehetetlennek. Lényegében maga a közelsége. Ő maga.
Megszeppen, mikor Álmos is megáll az ajtóban, ő lábáról néz fel rá, amit meg is mozgat. A kérdés láthatóan lepi meg, azonban meglepően gyorsan mosolyodik el, ahogy aprót lép közelebb, így helyezkedik jobban elé.
- Melletted lenni - feleli végül egyszerűen, még vállait is megvonja mellé, mintha nem mondott volna nagy dolgot. Szerinte tényleg nem tette, hiszen ez az igazság. Szeretné, ha minden olyan lenne, mint azelőtt, de valahogy érzi, amíg nem mondja ki, addig erre semmi esély. És nem arra gondol, hogy Álmos cselekedett, inkább saját viselkedése az, ami elfogadhatatlan számára. - Sajnálom - lép még egy aprót közelebb. - Amiért úgy reagáltam és elküldtelek. Megleptél. Nem voltam felkészülve a közelségedre, nemhogy még az érzelmeidre... - mosolyodik el lesütött tekintettel. Lassan nyúl ki és fogja meg a másik kezét, ujjperceit érinti arcának, ha nem húzódik el. - Hiányzol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Értetlen pislog több másodpercig, mint az illendő lenne, a válasz hallatán. Lassan ér célt a szavak értelme, de mikor megtörténik, az egyértelmű. Ajkai ó-t formáznak, ő csak mered rá. Lehet kicsit elhamarkodottan válaszolt volna? De hát olyan egyértelműnek hangzott a kérdés... végül halkan nevet fel a saját butaságán. Megcsóválja a fejét. Már mindegy.
Lepillant kezeikre, somolyogva érinti arcának. Meleg. Csak felsandít, miközben beszél, majd pillant vissza a földre. - Szeretem a meglepetéseket - jelenti ki halkan. - Azt is szeretem, hogy kezdeményeztél, csak váratlanul ért - és nem is tudta kezelni, ami miatt még mindig szégyelli magát. Talán az örökkévalóságig fogja. Veszélyes játék lesz, ha ebbe képes lesz belemenni, és nem önmagára nézve. Fontos neki a férfi, és bármennyire nem szeretné, de az ösztöneinek nem mindig tud ellentmondani, ha az adott helyzet úgy alakul. A menekülés taktikája, ami több éven keresztül óvta és védte, most olyan lehetetlennek tűnik. Éppen komfortos lett a kisváros, amit lassan otthonának is mondhat, a benne lakók kedvessége és odaadása gyorsan a szívéhez növesztette az embereket, így az elhagyásának nem kellene opciónak lenni.
Kikerekedett szemekkel fogadja a hajába a csókot. Elmosolyodik, aprót lép közelebb, hogy a vállának döntse a homlokát. Fejét mozgatja kicsit ide-oda, majd pillant fel rá. - Én így... én így nem mehetek be - pillant le lábaira, amik körül és lépései nyomán is csak mocskot hagytak maguk után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szemeit forgatja meg a válaszra, elhúzott szájjal fordul el tőle - ismét, mint egy durcás gyermek. Végül csak megenyhül és mosolyogva simul jobban bele az ölelésbe, amit ki is élvez. Mindössze pár nap telt el, de szavakba nem tudja önteni mennyire különös volt a férfi nélkül tölteni az éjszakákat. Aprót bólint a kérésre, mert nem ígér semmit. A viselkedése, amit akkor tanúsított, elfogadhatatlan volt, így képtelen pozitív hatású választ adni. Még ő maga is megijedt. Valahol érzi, hogy Álmost nem érintette ennyire mélyen az eset, hiszen akkor is meglepően nyugodt volt - talán elfogadta volna a sorsát? -, ahogy most is. Ezért fejezi ki magát ismét tettekkel és nem szavakkal.
- Igazad van - süti le tekintetét. Mindig elfelejti, hogy mágusok közt tengeti a mindennapjait. Annak idején nem csak fajával kellett megbarátkoznia, hanem egy teljesen új világgal, amibe Hasan rángatta bele. Az emberek mágiával oldják meg a legtöbb felmerülő problémát, mint egy egyszerű takarítás is. Ugyanúgy időbe telt megszoknia ezt is, mint a vámpírságot, azonban ezzel a mai napig képes hadilábon állni. Feje billen oldalasan, és bár reflexei sugallják valahol mélyen, hogy ellépjen, ellentmondva nekik, mégsem teszi meg. Nevetve kulcsolja karjait Álmos nyaka köré végül.
- Így már jó - feleli halkan, sokkal nyugodtabb hangszínnel. Maga elé somolyogva, türelmesen várja, hogy oda vigye, ahova csak gondolja. Valamiféle nyugalommal vegyített izgatottság lesz úrrá rajta, ahogy a karjaiban időzik. Régen történt már, hogy valaki ennyire nőként kezelje. Igazából régen történt, hogy bárkinek hagyta volna, hogy így kezeljék. Minden gondolat ellenére nem tudja még mindig, hogy aggodalmát miképpen fejezze ki a férfi felé kettejükkel kapcsolatban. Ehhez lehetségesen több idő kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ráérősen vezeti körbe tekintetét a már ismerős házban. Gond nélkül eltévedne ugyanúgy, félreértés ne essék, de így, Álmos karjaiban, mintha csak hazaért volna. Szemei megakadnak a lebegő gömbön, sötét tekintetében tükröződik vissza annak meleg fénye, ajkai nyílnak el. Csodálatos dolog a mágia, mégis képtelen elképzelni, hogy ő valaha képes lenne használni bármire. Még ha boszorkánynak is született volna.
Meglepve konstatálja, hogy nem a fényes konyhába viszi, hanem felfelé indulnak. Feje ismét előrefordul, csendben hagyja, hogy cipeljék, aminek gondolatára, minduntalan felfelé ível ajka szeglete.
Aprót biccent neki válaszként, erőteljesen koncentrál arra, hogy lábai véletlen se érjenek semmihez, amit összepiszkolhatnak, így a padló felett tartja pár centivel azokat, ahogy combjai két oldalán támaszkodik kezeivel. Kicsit meg is mozgatja őket: mire ismét feleszmél, tiszta minden, beleértve őt is. Izgatottan kezd el ficeregni ültében, törökülésbe helyezkedik. Pislog párat, és először lábaira, majd Álmosra néz.
- Így sokkal jobban érzem a természetet. Ezért nem szeretem a sok ruhát sem. Korlátoznak - vonja meg vállait. - Sokat segít, ha vadászni megyek. Halkabb vagyok, könnyebben fel tudom mérni a területem, és ha kell, megvédeni azt. Jobban tudok osonni - fejti ki minimálisan jobban a mindenki számára különös jelenséget. Ritkán adatik meg, hogy elmondhassa valakinek miért tesz úgy, ahogy, hiszen sokan csak betudják egy vámpír furcsaságának, amit elfogad. Nem kell mindent tudniuk róla, főleg, hogy akikkel eddig találkozott, csak az ő különlegessége a mezítláb mászkálás.
Végszóra mozgatja meg ujjait, hiszen végre kezdi magát úgy érezni, ahogy mindig is a férfi mellett. A kellemetlen csendet váltja fel ismét a kellemes beszélgetés, így ezzel bensőjében a görcs is kezd feloldódni. Meg fogják beszélni. Tudja. Nem lesz más választásuk, csak egy kis ideig szeretné még kihasználni, hogy felhőtlen minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Valamikor már régen ott voltam, mikor te megérkeztél - mosolyodik el. Az elején nem egyszer, sem kétszer ért oda bőven előbb, mint a férfi, de csak hangtalan figyelte a távolból, hogy mit és hogyan tesz. Érdeklődött és kíváncsi volt, nem tagadja, de mindezek mellett mindig az óvatossága nyer. Felmérte a környezetét, majd szépen lassan Álmost is, ahogy mindenkivel teszi.
- Engem Lucifer lepett meg - pillant is le az említettre. - Nem volt a terveim között, hogy észreveszel. Csak akkor, ha én azt szeretném - vonja meg vállait. De nem így alakult. Talán hálásnak kellene lennie, amiért semmi nem úgy ment, ahogy szerette volna: ennél jobb nem lehet. Egymással szemben ülnek, beszélgetnek, a ház melege lassan öleli körbe hideg bőrét, és ugyanolyan érzésű szívét, ahogy Álmos meleg tekintete teszi.
Megbabonázva figyeli a gyűrűt. Lassan, óvatosan nyúl felé, tekintetét emeli Álmosra kérdőn, hogy megnézheti-e. Igenleges válasz esetén ugyanolyan körültekintően veszi el, mint ahogy a mozdulatsor megindult. Maga elé emelve fürkészi, miközben mesél róla, csak akkor engedi lejjebb, és pillant vissza rá, mikor kitér a gömbre. Halvány mosollyal bólogat, hiszen nem tud mást tenni: ugyanúgy aggódik érte, azonban a működését az egésznek még nem érti. Megszeppen.
- Ott voltam? - egyenesedik ki kicsit meglepetten. - Hogyan? És miért? - kíváncsian teszi fel a kérdéseket, nem számon kérően, valóban csak érdekli és nem érti. Valahol mégis örül annak, hogy részese lehet Álmos álmainak. A hirtelen magyarázkodástól áll meg ültében, az izgatott ficergés marad abba, feje biccen félre, majd nevet fel halkan. Visszanyújtja a gyűrűt, amit még mindig csak csodálni tud, mert gyönyörű, majd csúszik közelebb Álmoshoz. Ujjaikat kulcsolja össze, fejét hajtja a vállára, Lucifert figyeli.
- Kérek időt - leheli maga elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ujjai között forgatva a gyűrűt kerül ajkaira halvány mosoly, amit kérdései követnek. Számára elképzelhetetlen, hogy mások álmaiban szerepeljen, nemhogy még Álmoséban, akié sokkalta másabbak, mint egy átlag emberé. A kérdések csak kicsusszannak ajkain, nem gondolja át őket, pedig nem biztos abban, hogy tudni szeretné a választ. Gyakran hallani olyat, hogy emberek álmaikban élik újra nemrég történt rossz élményeiket - ő erről már hosszú ideje nem tud nyilatkozni, hiszen nincs szüksége alvásra, azonban mikor sikerül annyira megnyugtatnia, mind testét, mind lelkét és agyát, hogy egy zen állapotba kerüljön, inkább látomásai vannak, mintsem álmai.
A válaszra sóhajt lemondóan. Nem most fog kiderülni, hogy lehetséges, hogy ott volt. Nem erőlteti a témát, már tudja a másikról, hogyha beszélni szeretne róla, akkor el fogja mondani, mindössze még nem érzi alkalmasnak rá az időt. - Azt tudod, mi történt? - érinti meg nyakának alsó részét, ahol a lila majdnem minden árnyalat fellelhető. Van egy olyan sanda gyanúja, hogy a nagy részét eltakarja a póló szövete. Elhúzza a száját, azzal együtt kezét is, nehogy fájdalmas okozzon neki. - Remekül hangzik - morogja maga elé az álmok részletesebb előadása után, ami az ő esetében valóban felfogható morgásnak. Nem csoda hát, hogy az agár rajta tartja a szemét, ami lehetne kölcsönös, azonban Adelina figyelmét sokkal jobban leköti az előtte ülő. Ezért is merészkedik közelebb.
- Köszönöm - feleli halkan, fejét oldalra fordítva, hogy arcára tudjon nézni fekete tincsei alól. Figyelmesen hallgatja minden szavát, igyekszik ismét maga elé képzelni, amit múltkor látott, és ennek megfelelően lesz mosolya szélesebb, ahogy lassan felegyenesedik ültében is, hogy rendesen lássa a másikat. Így kapja el a végén a nevetést. Megbabonázva figyeli pár pillanatig.
- Nagyon örülök neki - válaszolja. - Hogy van ötleted, hogy szeretnéd és fogod is csinálni. Szeretnélek támogatni benne. Bár máshogy nem tudlak, minthogy melletted vagyok, de ha tudok segíteni is... - süti le tekintetét, majd esik pillantása ismét a kutyára. Gondolkodás nélkül csúszik le a padlóra, helyezkedik a kutya mellé és kezdi el simogatni a fejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Fél szemöldöke emelkedik meg a magyarázaton, aminek természetesen egyetlen szavát sem hiszi el. Főleg nem azt, hogy rosszabbnak tűnik, mint amilyen. Mégsem szól, csak elhúzza a száját és tovább lép. Aggodalma eddig is megütött egy egészséges mértéket a másik felé, de ez talán most kezdd el növekedni. Benne van az álmaiban, mégsem tudja megvédeni, azt sem tudja hogy kerül oda, és talán a rémálmok nem egyenlőek a másik álmokkal? Halkat sóhajt, talán soha nem is fogja megérteni ennek a működését, de szeretné hinni, hogy Álmos valóban biztonságban van.
- Segítek - nem kérdez rá ez mit jelent pontosan, de tudja, hogy nem kell aggódnia: kötve hiszi, hogy veszélyes lenne. Álmos nem vonná bele olyanba, ami árthat neki, ami igen ironikus, tekintve, hogy kevés dolog van, ami igazi fájdalmat tud neki okozni. Mégis elmosolyodik a gondolatra, miközben a kutya mellé helyezkedik a földre. Percek elteltével ül törökülésbe, szó nélkül simogatja a kutya fejét, aki le sem veszi róla a tekintetét. Már-már zavarba ejtő, ahogy a kutya figyeli, de nem esik kétségbe: ha nem viselné el, már valószínűleg baj történt volna, és erről nincs szó, ugyanis Lucifer kedves és türelmes vele. Felhúzza térdét, arra hajtja rá fejét, mikor megszólal.
- Időt kértem tőled, de ha vannak kérdéseid, felteheted őket, vagy amit nem értesz, elmondhatod, hátha tudok rá választ adni - térdeit ereszti oldalra, így fordul Álmos felé, aki az ágyon elnyúlva találta meg a kényelmet. Mosoly ül ajkain, sötét tekintete csillan a meleg fényben, ahogy tenyerét simítja az ágyra és arra fekteti a fejét Álmos arcát fürkészve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Inkább elfordítja tekintetét. Nem opció, hogy ne nézzen így, úgyhogy csak elfordul, hogy ne érezze kellemetlenül magát a másik. Ettől függetlenül ugyanúgy aggódik, ha nem jobban, és ezt nem tudja legyőzni. Talán soha nem is fog neki sikerülni, annak ellenére, hogy nem tudja mit érez.
Lassan fordul ismét felé, mikor Álmos neki áll. Ajkai minimálisan nyílnak el, ahogy hallgatja a szinte vallomást az egészről, mosolya ugyanúgy ajkain van, ámbár sokkalta visszafogottabb, mint eddig volt. Megszeppenése kitart ugyan az első mondattól - aközben mozdul is, hogy az ágyra üljön, de még nem mozdul. A monológ végén fogja Álmos arcát két keze közé, hogy teljesen a szemébe tudjon nézni.
- Nem gondoltam, hogy kocsmában voltál. De az sem lenne baj, amíg vigyázol magadra - helyezkedik kicsit, hogy térdeire tudjon támaszkodni. - Miért voltál dühös magadra? Álmos, ne csináld ezt, semmi rosszat nem tettél, amiért ilyen sérülésekkel kell gyarapodnod egyik-másik álmodban - mozdul hüvelykujja, aprón simít végig a bőrfelületen. A földre pillant, ahonnan jött, végül úgy dönt, nem telepszik vissza Lucifer mellé, szívesebben marad közelebb Álmoshoz. Főleg, mert a téma is sokkal könnyedebb lesz, mint eddig volt. Bár még mindig nem tudja elképzelni, hogy éppen ő, hogy tudna segíteni a férfinek bármiben is, de nem nagyon van vesztenivalója. Csak Álmos.
Kezeit leereszti az ölébe, ahogy törökülésbe helyezkedik az ágyon, így pillant le Álmosra. Ő töri meg a csendet, de úgy érzi, muszáj, hiszen azért, mert ő nem tud mit mondani az egész fennálló helyzetről, attól még a férfiben igenis lehetnek - szinte biztos abban, hogy vannak is - kérdések.
- Fejezd be a mondatot - felszólítja rá, mégsem erőszakos. Úgy érzi, a mondat első fele sokkal fontosabb, mint ami utána következik, mégis elmosolyodik és esze ágában sincs figyelmen kívül hagyni. - Vladislav - gördül le a név ajkairól, ahogy keze felé dől minimálisan. - Semmi nem aggaszt, ne érts félre. Mindössze rengeteg dolgot nem tudsz még rólam, és mindennek tetejébe, ember vagy. Ez sem aggaszt, különben nem sétálnánk az erdőben ketten hónapok óta, nem lennék melletted, ahogy már te sem lennél mellettem, nem lennék itt... - szusszan halkat, szemeit hunyja le. - Ember vagy - mondja ki végül csak egyszerűen. Valóban nem aggasztja, mindössze igen erős visszatartó erő, hogy belemenjen bármibe is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A hangjából kiérződő minden dacosság ellenére mosollyal ajkain várja a választ. Feje is oldalra billen kicsit, ahogy bátorítani próbálja: csak mondja ki, ami benne van, minden sokkal egyszerűbb akkor. Valahol mélyen ugyan valami hasonló válaszra számít, mégis meglepi, de ami végül hangos nevetésre készteti az a megfogalmazás. Torkot köszörülve próbálja moderálni magát, majd pillant vissza a férfire.
- Bármilyen nyálasan is hangzik, én sem szeretnélek elveszteni - feleli mosolygós hangon. Tudja, hogy neki sokkal egyszerűbb ezeket a szavakat kimondani, mint az előtte ülőnek talán valaha lesz. Nem zavarja. Egyáltalán nem. Az elején különös volt, de hozzászokott az egy szavas válaszokhoz, aztán mire feleszmélt volna, a férfi magától mesélt mindent. Kérés és erőltetés nélkül nyílt meg neki, ő pedig hagyta. Nem mérte fel annak kockázatát, hogy esetleg érzelmek alakulnak ki köztük, annak ellenére, mennyire fél tőle.
Megvárja, míg helyezkedik, majd lesütött tekintettel, szomorúan mosolyodik el a kérdésen. Nem sietős mozdulattal tűri hátra éjfekete tincsét, amely előre esik. Megvárja, míg a másik befejezi, halott szíve dobbanna ebben az esetben hatalmasat, mikor kiderül, miért választotta az ereklyekutatást. Hátha van valami...
- Egyik sem - csóválja meg fejét, az előbbi mosolynak már nyoma sincs. Suttogja maga elé a szavakat, mert tudja, hogy ki kell mondania. Máshogy soha nem érthetné meg, mitől fél a legjobban. - Az, hogy egy nap elvesztelek, vagy így, vagy úgy, de természetes. Addig a legjobb életet próbálnám neked adni, amit csak képes vagyok. Nem várom el tőled, hogy lemondj a halandó létről, hiszen az csodálatos dolog - pillant fel végül. - Attól féltem és félek is, hogy megöllek - mert hiábavaló minden próbálkozása, ha meglepik, ha éhes: akkor a ragadozó van benne, ami arra lett programozva, hogy öljön a túlélésért. - Ne mondj le a mindennapjaidról olyan miatt, ami lehetetlen. Nincs olyan ereklye, bűbáj vagy akár átok, ami segíthetne ezen. Azért csináld ezt, mert ezt szeretnéd - nehezedik térdére, ahogy előrébb dől és ismét két keze közé fogja arcát. - Ha átváltoztatnálak, engem likvidálnának valószínűleg, míg te meg lennél fosztva minden képességedtől és varázserőtől. Nem tehetem ezt veled - hüvelykujja mozdul, hogy végig simítson arcán. Fürkészi a már túlságosan jól ismert vonásokat, majd szusszan. Túl makacs... - Ha valóban ezt szeretnéd, akkor kutass. De ne merészelj bajba keveredni ez miatt - suhan át sötétség a tekintetén, ahogy közelebb hajol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nevetésének csillapodásával, majd miután sikerült kinyögnie, amit ő is szeretne mondani, azonnal Vladislav kezére fog. - Bocsáss meg, csak a megfogalmazás - érinti meg arcát, hogy rá figyeljen és végre ne legyen ennyire görcsben minden izma a feszültségtől. - Nem téged és a mondandódat nevettem ki, hiszen ugyanígy érzek - mosolyodik el.
És bárcsak elmondhatná, hogy a mosolyt tudja tartani minden áron, bármi is legyen a kettejük közti téma, annak érdekében, hogy neki megkönnyítse, de sajnos nem igaz. A következő kérdéssel és fejtegetéssel hervad le arcáról. Tudja, nincs más választása, mint elmondani a valóságot. Mi van akkor, ha átváltoztatja? Nem csak vele mi történne, mert az nem is olyan fontos, hanem a férfivel. Elvesztene mindent, ami számára olyan fontos. A suttogott szó is arra enged következtetni, érti milyen következményekkel járna.
Kezeit húzza vissza, ahogy a másik kifakad. Értetlen nézi egy pillanatig, majd nyer értelmet a hirtelen reakció. Fejét ingatja meg. - Kedvesem - fogja hideg kezei közé az övét. - Nem azzal van a baj, hogy megharaplak - szorít rá kicsit ujjaira, míg fejét hajtja le. - Hanem azzal, hogyha nem tudok leállni - harap alsó ajkába, majd engedi el a kezét és áll fel. Kecsesen kerüli ki Lucifert, mint aki a föld felett lebeg pár milliméterrel, és áll meg az ablaknál.
Muszáj lesz neki elmondani. Olyan sok kérdést megválaszolhatna neki ezzel az egyetlen történettel, értetlensége is szertefoszlana, és talán könnyebben képes lenne megérteni: nem a harapással van a probléma, hanem a saját kontrolljával. Nem bízik magában, és mindegy mennyi erőt ad neki az, hogy ő ennyire bízik benne. Nem tudhatja, hogy elég-e.
- Az átváltozásom legelején embervérrel táplálkoztam. Hasan megtanított a mérsékletességre, amit sikerült tartanom egy ideig, csak akkor még nem tudtuk azt, ami mára már biztos - dönti a hideg falnak vállát, kicsit válla felett néz rá. - Hajlamos vagyok ráfüggni egyetlen ember vérére. Olyan ez, mint az embereknél a kokain. Az átváltozásomkor megöltem négy embert, utána ki tudja mennyit majdnem, mikor Hasan rájött, mi a probléma: hiába vagyok ráfüggve, nem tudok leállni, mert az extázis, ami akkor hatalmába kerít, leírhatatlan. Ezért vagyok vegetáriánus - ellöki magát a faltól, ismét elé helyezkedik az ágyon. - Ha nem lennék... ilyen, nem lenne probléma, hogy megharaplak. De így hatalmas veszélynek tennélek ki, azt pedig nem tudnám elviselni - gondolkodás nélkül dől előrébb és hajtja fejét a férfi ölébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vladislav lenne az utolsó ember, akit ki szeretne nevetni, mégsem tud megállj parancsolni magának, és az feltör belőle. És bár utána megragadja a lehetőséget, hogy kimagyarázza magát, úgy érzi, nem elég. Nem tudja mit tehetne, így ismét gondolkodás nélkül cselekszik: fejét hajtja az ölébe. Ha máshogy nem is, de legalább ruhán keresztül érezheti bőre melegét a férfinak, ami mindig csak megnyugtatja.
Halvány mosollyal nyúl fel végül a férfi mondandója végén, ujjpercei érintik óvatosan a meleg és puha bőrt.
- Te olyan kedves teremtés vagy - cirógat is rá arcbőrére, majd engedi vissza kezét hasára, hogy felüljön törökülésbe és szembe helyezkedjen vele. Feje billen félre, ahogy igen látványosan méri végig - mint ragadozó a prédáját -, majd mosolyodik el szélesen.
- Hunyd be a szemed, kedvesem - helyezkedik kicsit ültében, és halott szíve ebben a pillanatban kezdene el nagyon hevesen verni. Nem tudja miért cselekszi, azt sem tudja egyáltalán miért jutott eszébe, de önző módon, szeretné még egyszer megtapasztalni az érzést, amit akkor. Ha eleget tesz a kérésnek, ő közelebb hajol, hideg mutatóujja behajlítva siklik álla alá, hogy minimálisan feljebb emelje a fejét - lesandít ajkaira, és ahogy közeledik feléjük, párhuzamosan hunyja le szemeit ő is, és csókolja meg. Óvatosan, mintha csak kérdezné, hogy egyáltalán szabad-e.
Még mindig nem tudja miért, csak annyit tud, ismét érezni akarja azt, amit akkor. Nem a hevességet, nem a fülében zubogó emberi vér hangját, hanem a szeretetet és odaadást, amit az az egyetlen csók adott neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ilyenkor sajnálja csak igazán, hogy azokat az érzéseket, amiket egy csók vált ki emberekből, ő nem tapasztalhatja meg soha többet. Tudja, mit kell éreznie, igazából érzi is, de valószínűleg ez csak placebohatás, hiszen idegvégződések híján, aligha érez bármit is. De azt érzi, ahogy belemosolyog a csókba, és ez őt is arra készteti, hogy ajka ívesen mozduljon felfelé - annak ellenére, hogy most nem olyan visszafogott, mint azt eddig bárki hihetné is Álmosról. Álla alá csúsztatott ujja siklik a férfi nyakára, majd tarkójára, és mikor elválnak, nem hajlandó megmozdulni, szemeit is lehunyva tartva marad ugyanúgy.
Ugyanúgy mosolyog, mikor elhangzik a kérdés, végül a lehetőség. Lassan csóválja meg a fejét. - Maradok, de most nincs kedvem sétálni - maradna így inkább örökre, ami az ő esetében szó szerint értendő. Szemeit résnyire nyitja ki, maguk közé pillant csak, majd mosolyodik el szélesebben. Lassan mozdul, felnéz, gyors csókot lehel a férfi ajkaira. - De neked aludnod kellene, nem gondolod? - hiszen ő legyen most bármennyire is éber, nem tudja, az elmúlt napokban a másik mennyit aludt. Vagy hogyan? Egyáltalán aludt-e valamennyit, még ha csak keveset is? Valószínűleg, hiszen az álmok nyomot hagytak rajta, de az nem jelenti, hogy pihentető is volt, és ez valamennyire az ő hibája. Ha akkor és ott nem úgy viselkedik vele, mint ahogy tette, akkor megúszta volna sérülések nélkül.
Halkan szusszanva dől előrébb, homloka koccan vállának.
- Ha felébredsz, akkor is itt leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A dünnyögő válaszra akarata ellenére mosolyodik el. Néha valóban olyan, mint egy gyermek, miközben tudja és érzi, mégis mennyivel több van benne ennél. Álmos olyan férfi, mondjon bárki bármit, aki mindenki mellett megállná a helyét, és minden nő hálás lehetne neki, amiért mellette van. Ő mégis olyat választ, aki csak veszélyt jelenthet az életére, aki nem mindig tud mellette lenni. Ebből is tökéletesen látszik mennyire különleges. Minden tekintetben.
Fejét oldalvást fordítva mosolyodik el szélesen a szavakat meghallva. - Most nem csak az álmaidban leszek ott - bár szívét simogatják a szavak, hogy nem az ő hibájából sérült meg a férfi, tudja, ez csak féligazság. Akkor kellett volna mellette lennie, mikor a legnagyobb szüksége volt rá, mégsem volt. Önnön hibájából. Mindezt elengedve, hiszen tudja, mindegy mit mond vagy tesz, ő másképpen fogja ezt látni, így csak szótlan dől neki, majd vele az ágyra. Minimálisan helyezkedve fekteti mellkasára a fejét, absztrakt mintákat rajzol vele a felsőre.
A hirtelen sötétségben fekete tekintete ugyanolyan élesen lát, mint eddig is tette, így somolyogva pillant körbe. Végül a vele szemben lévő falon állapodik meg. Mindent megadna azért, hogy egyszer valóban alhasson vele.
Türelmesen várja meg, míg elalszik, addig nem mozdul, a végére már a simogatást is abbahagyja. Amint légzése egyenletes lesz kel fel, sétál az ablakhoz és helyezkedik annak párkányára. Ha továbbra is mellette fekszik, előbb vagy utóbb felkelne hideg bőrének érzésére, azt pedig mindenképpen el szeretné kerülni. Szeretetteljes mosollyal pillant felé utoljára, majd ki az ablakon, hogy így várja meg a reggelt, mikor kénytelen elbújni a napsugarak elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Ugyan. A fekete is lehet sötétebb, ha elég ideig nézzük - feleli a körülményekhez képest vidáman. Elképzelni sem tudja milyen lehet a másiknak, hiszen őt alapból is azért tartották, még megannyi nőtársával együtt, hogy testi örömöket okozzon egy férfinek, de valahogy érzi, ez ennél sokkal mélyebb. Őt már elkerülik a férfiak ilyesfajta megnyilvánulásai, hiszen bármennyire is tartsák gyönyörűnek, nem elég bátrak, hogy odalépjenek hozzá egy kellemes kis csevejre. Már méterekről hallja, ahogy egy termetes férfi közeledik, így csendben marad barátnője következő mondatára. Elmosolyodik.
- Szép estét! Köszönjük, minden rendben, csak kiélvezzük az utolsó melegebb éjszakákat - válaszol a férfinak kedves hangnemben, egyáltalán nem fenyegetően, de tekintetével végig követi, ahogy elvonul. Amint hallótávolságon kívül kerül fordul ismét Hella felé. - De nem vagy a felesége. Édesem, minden jó lesz és minden jó is! Olyan sok mindent elértél az életben már! - nyúl ki a hasonlóan fehér kézért és szorít rá bátorítóan. Borzalmakon kellett átesnie a nőnek, szeretné, ha tudná, hogy támogatja, azonban fogalma sincs, mit mondhatna, ami valóban segít. Így inkább csak csendben, jelenlétével próbálja meg támogatását kifejezni a másik felé.
- Nem - csóválja meg a fejét. Az ég felé pillant. - De mi értelme a boldogságnak, ha nem teljes és igazi? Lehetsz boldog elzárkózott szívvel is, azonban akkor a körülötted lévő emberek, nem az igazi énedet látják - mosolyodik el halványan, majd pillant a nőre. - Odaadó vagy, bátor, okos és gyönyörű. Mi értelme ezt elfecsérelni falakkal a szíved körül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az erdő ilyen későn mindig csendes. Maga a nyugalom megtestesítője, éppen ezért szereti ilyenkor a legjobban. Amúgy sincs nagyon alkalma máskor az erdőt járni, de ez nem töri le a jókedvét, amit a kacsák hangoskodása tör meg. Éjszaka? Fejét kapja fel, gyorsakat szimatol a levegőbe, hátha megérez valami idegenséget, de a levegő nem jár, a ritka szellő az ellenkező irányból fúj.
Hangtalan közeledik, légies léptekkel követi a hangot, míg végre tud annyira koncentrálni, hogy egy férfit is párosítson minden mellé. Feje billen félre, kicsit előrébb dőlve lép még párat, majd torpan meg. Mi ez az orrfacsaró bűz? Reflexből emeli meg szoknyáját, ahogy átlép egy ágat, bár igazából mindegy -  a fehér szoknya alja már inkább barna, köszönhetően a nyirkos időjárásnak, az abból kifolyólag nedves talajnak.
Hallására koncentrál, szemeit hunyja le, így lesz biztos abban, hogy emberrel van dolga, aki éppen eszi. A vér áramlása az erekben soha nem hagyja cserben. Halvány mosollyal ajkain lépked felé, kezeit maga mögé téve, kíváncsian sétál közelebb és közelebb. Megemelkedett szemöldökkel figyeli pár másodpercig, ahogy az igen késői vacsoráját fogyasztja a férfi, majd nevet fel halkan és szemnek követhetetlen gyorsasággal terem mellette, hogy rongyzsebkendőjével törölje meg az illető szájának szélét.
- Valakik még úgyis képesek meghallani, ha suttog - suttog ő is kettejük közé, hiszen ahogy mindig, úgy most sem szentel figyelmet a személyestérnek, ahogy annak sem, hogy esetleg megijeszti. Késő bánat. A zsebkendőt gyűri ujjai közé végül, kezét ezzel egy időben húzza vissza, fekete tekintete az arcot fürkészi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Feje aprón billen félre, ajkai minimálisan nyílnak el a kérdést követően, ahogy visszahúzza zsebkendőt tartó kezét. Halványan mosolyodik el, a szél lebbenti meg fekete tincseit, meztelen talpa hangtalan csusszan kicsit a fadeszkákon.
- Nem rémlik, hogy lett volna szerencsénk egymáshoz - aprókat szippant a levegőből, de a férfi illata egyáltalán nem ismerős neki, valamint amúgy is elnyomja az étel szaga, amit éppen fogyaszt. Az itt lakó emberek meglepően óvatlanok tudnak lenni éjszakánkét. Bár ő még véletlenül sem jelent fenyegetést senkire, soha nem lehet tudni... és ilyenkor jut eszébe, hogy felnőtt, és igen képzett mágusokról beszél. Ilyenkor legszívesebben felnevetne a saját butaságán, de nem kellene megijeszteni az illetőt.
Még akkor sem, ha eddig igen könnyedén vette az akadályokat. Szemöldöke rebben meg végül, mosolyát kitartja. - Adelina - közli a nevét mindenféle gátlás nélkül, majd fordulva egyet huppan le a férfi szabad oldalára. Meztelen lábát lógatja lefelé, lábfejét előre feszítve ér bele nagylábujja a hideg vízbe. Ki kéne, hogy rázza a hideg, és valahol mélyen az inger is megvan erre talán, azonban semmi nem történik. Kellemes érzés. Feje biccen hátra, két oldalt maga mellett támaszkodik meg a deszkákon.
- Milyen gyönyörű - utal a csillagokra, mert ő önkényesen biztosít most társaságot a férfinak, aki éjnek évadján egyedül eszik és sörözik a csillagok alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lábait lóbálva, fehér ruhájában, aminek az alja piszkolódott csupán el a nedves és sáros talajtól, fekete, vállára omló hajával, messziről biztosan úgy néz ki, mint egy eltévedt szellem, aki nem találja a helyét ebben a világban. És bár abban van valami, hogy a helyét sokáig nem találta meg, de ez a kis városka, minden képzeletét felülmúlta. És nem is szellem.
- Örvendek. Mondták már, hogy nagyon kellemes az illata, Marcell? - mert az erős ételszag ellenére is érzi a férfi természetes aromáját, ami körbelengi, még ha nehézkesen is. Különös. Ritkán érzett ilyet eddigi élete során, talán Hasannál először, majd Álmosnál. A férfi gondolatára kellemes mosoly terül el ajkain, ami a sötétségnek köszönhetően aligha látszik - de örömét jelzik kissé jobban megbillentett lábai. Fejét nem mozdítja a férfi egyetértésére, csak mosolya marad ajkain. A kérdésre lesz szélesebb az a mosoly, fejét minimálisan biccenti oldalra, hogy sötét tekintetét jártassa a férfi karizmatikus arcán.
- Nem. Néha hiányzik az érzés, de lássuk be, nélküle azért könnyebb meztelen lábbal mászkálni az éjszakában - kuncog fel halkan, tekintetét vezeti vissza az égre. Egy pillanatra felötlik benne, hogy valószínűleg zavarja a férfit, talán az én-időben, de úgy van vele, amíg nem kéri vissza azt az időt tőle, addig boldogíthatják egymást. Ritkán adatik meg, hogy éjnek évadján tud találkozni új arcokkal, így szereti megragadni a lehetőségeket, amik elé hullanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A hideg levegő jól esik minden porcikájának. Kezeit háta mögött tartva sétál a lehullott levelek és faágak között, véletlenül sem az ösvényen. Ajkain mosollyal szeli a métereket, hogy ne késsen a megbeszélt időpontról, hiszen Álmos vár rá ott.
Aprót szökken, mikor az illata csapja meg orrát, fejét kapja fel automatikusan. Mélyebbet szippant a levegőből, hogy biztos legyen benne, így az utolsó pár kilométert már sokkal gyorsabban teszi meg.
Somolyogva érkezik meg a férfi mögé.
- Hiányoztam? - gátlástalanul suttogja a férfi nyakába a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A visszakérdezésre széles mosoly terül el ajkain, kissé előrébb hajolva várja, hogy a férfi vele szembe forduljon. Kiegyenesedve lehel csókot ajkaira, majd fogja is meg a felé kinyújtott kezet. Eszébe sem jut, hogy talán ez nem olyan jó ötlet: hideg van, az testhőmérséklete sem éppen mondható kellemesnek, így hát...
- Min gondolkodsz ennyire? - sandít oldalasan kedvesére, hangjában kíváncsiság bújik meg némi aggodalommal keveredve. Soha nem tudja mire számíthat a férfitól, és ez valahol mélyen nagyon frusztrálja, mégis élvezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mi történik, ha egy nőnek azt mondják, ne gondolja túl? Pontosan. Túl gondolja. Legyen Adelina bármennyire is idős, ő is nőből van, és egy teljesen új helyzetbe csöppent bele a férfi által, igen váratlanul.
Ami csak még váratlanabb lesz, amikor a gyűrű a tenyerén csillan meg a közvilágítás gyér fényében.
Meghűlne ereiben a vér, hiszen azonnal az jut eszébe, hogy éppen egy kézkérés kellős közepébe csöppent bele, aminek ő az egyik szereplője, és sajnálatos módon, ettől nem is tud elvonatkoztatni, hiába mondja tovább a másik.
- Oh... én... öm... igen? - kérdésnek hangzik, mert kérdés. Mit kell csinálnia? Mondania? Reagálnia? Varázstárgy, ami visszafogja a vérszomját, de... gyűrű?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Még mindig nem tudja, hogy kéne reagálnia. Ilyenkor jön a felhőtlen öröm, mert a hőn szeretett férfi megkéri a kezed, de nincsenek olyan régóta együtt - együtt vannak egyáltalán? -, hogy ez indokolt legyen. És ha nemet mondd? Egyáltalán miért mondott igent?
Gondolataiból a hangja ébreszti fel, ajkai elnyílnak, majd nevet fel hangosan. Az éjszaka kóborlók feléjük kapják a fejüket, de nem zavartatja magát.
- Jó. Ez így... jó - nevetgél tovább vidáman, miközben elveszi az ékszert és gondolkodás nélkül húzza az ujjára. Kifeszített ujjakkal nézegeti azt saját ujján. - Szóval azt mondod nincs tesztelve, de végső soron elnyomja a vérszomjamat, így... veszély nélkül lehetünk együtt? - buta kérdés, már most érzi a gyűrű hatását, ami mintha lassan vezetné végig minden idegszálán a varázslatot. Nem éhes. Életében most először, nem éhes.
Kikerekedett szemekkel veszi el pillantását a gyűrűről és ugrik a másik nyakába, hogy szorosan magához ölelje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mindig elfelejti, hogy mennyi minden lehetséges ebben a varázslattal teli világban. Eszébe sem jutott, hogy az éhsége nélkül mászkáljon fel s alá, mintha ez lenne a természetes. Nem érdeklik a mellékhatások, igazából nem akar velük foglalkozni, amikor mérhetetlenül boldog éppen.
- Ne beszélj annyit, Vladislav - engedi ki karjai közül a férfit, hogy arcára csúsztatva a kezét hajoljon közelebb és csókolja meg végre normálisan. Úgy, ahogy eddig soha nem merte megtenni - de most, hogy lehetősége van rá, minden pillanatát ki szeretné használni az ékszernek. Másik kezével Álmos kabátjába markol, akaratlan mosolyog bele a csókba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha van rá módja, mindenképpen ki szeretné használni, hogy probléma nélkül érintheti kedvesét. Ugyanúgy mosolyogva simul jobban hozzá a férfihez, majd válik el tőle halkan szusszanva.
- Hivatalosan ez az első normális randink és te máris elhívsz magadhoz. Ejnye - mosolyog fel rá szélesen, fekete tekintetében csillan meg a vidámság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Olyan boldogság járja át minden porcikáját, hogy csak hevesen, széles vigyorral arcán bólogat a férfi kérdésére.
Fejét ingatva hallgatja a továbbiakat és őszintén, ha akarna sem tudna ezzel vitatkozni, mert teljesen jogos minden elhangzott szó. Igazából, ha tudna erre megfelelő reakciót adni, akkor sem lenne rá ideje, mert a férfi ajkai ismét a övéin vannak.
Hideg ujjai simulnak a meleg bőrre, halott szíve hatalmasakat dobban. Vonakodva válik el tőle.
- Muszáj megkérdeznem, mert nő vagyok - vezeti fel egyáltalán nem tisztességesen a mondandóját, mert neki ez igenis valid érv. - Akkor én most a barátnőd vagyok? - mosolyog fel rá kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Igyekszik palástolni türelmetlenségét, ahogy várja a választ a feltett kérdésre. Valószínűleg sokak sokkal romantikusabban képzelnék el ezt az egészet, de kalkuláljuk bele, hogy a nő nemrég azt hitte, megkérik a kezét... ennél romantikusabbra nincs szüksége. A férfi megad neki mindent, amiről soha nem is mert álmodni - és lássuk be, ez illik hozzájuk tökéletesen.
- Akkor ezt megbeszéltük - bólint nagyot, majd lép mellé, kulcsolja össze ujjaikat és indul el ismét.
- Tehát a Holdfény utcába igazából a nővéredhez hívtál? Taktikus - nyammog kicsit, igyekszik megtartani komoly arcát, de ajka szegletében ott bujkál a mosoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Érdeklődve hallgatja kedvese szavait, akaratlan mosolyodik el azon, hogy kapott egy saját szobát. Kíváncsi lenne, hogy azt a pár évet leszámítva, vajon ő együtt tudott volna-e élni a nővérével felnőttként? Mindenben különböztek, amiben csak lehet, de akkor is a nővére volt, még ha tőle sem kapta meg azt a szeretetet, amit valószínűleg kellett volna.
Hirtelen torpan meg.
- Még több fotó rólad gyerekként? Azonnal látni szeretném őket! - csillan fel tekintete. - Örömmel megismerném én is, csak sötétedés után tervezzünk mindent, ha lehetséges és neki nem probléma. Ha az... nos, megoldom valahogy - harap alsó ajkába szégyellősen.