Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Neem, nem. Nem hallottad? Én nag.. ni.. navil.. nalv.. IRÁNYÍTTOTTAM. - A végére már egészen felzaklatja, hogy a nyelve folyton összeakad a 'navigálni' szótól, szóval frusztráltan böki oda a B tervet a végére. A telefonszámok említésére kissé kábán bólint. Tényleg, voltak telefonszámok, de nem használta őket. Mégis milyen ciki lenne, meg mennyire kétségbeesett már, hogy odaadod valakinek a telefonszámodat, aztán annak az öccse hív fel. Szóval bár gyakorlatban használhatatlanok voltak, de az egész annyira Damienesen .. egyszerre jóindulatú (Armand irányába) és tapintatlanul kegyetlen (a telefonszámok tulajdonosai felé) volt, hogy nem tudott nem nevetni, már akkor sem.
Lassan eléri egyébként, hogy változás áll be a hangulatban, ahogy sétálnak és meg merne rá kis részeg elméje esküdni, hogy most éppen sajnálják. Egy picit azért élvezi. Néha tényleg nem jó neki lenni. Semmilyen nagy ívű dráma nincs egyébként az életében. Armand őszintén és viszonylag egyszerűen éli a sajátját, a barátaival tölti, szórakozik, amikor pedig a tanuláson a sor, akkor mindenki meglepetésére bizony szorgalmasan tanul. Nincsenek settenkedő árnyékok a múltjában és jelenében; csak egy átlagos húsz éves fiatal felnőtt. De megvannak a maga átlagos mélypontjai is, amikor ő is szomorú - vagy ő is egyedül érzi magát. Vagy amikor egyszerűen csak rosszabb jegyet kap, mint amit várt. Akkor úgy néha jólesne, hogy sajnálják vagy egy kicsit őt is dédelgessék, mint ahogy általában ő vigasztal vagy igyekszik feldobni másokat, ugyanakkor részben az ő hibája is, amiért képtelen és nem is hajlandó ennek általában hangot adni, már csak büszkeségből sem. És mert nem szereti a saját negatívba billenő gondolataival elrontani a hangulatot. Mindig, mikor másokat hallgat, arra jut, hogy az ő problémái valóban súlytalanabbak, tehát szóra sem érdemesek.
- Nope! Nem! Tutira nem hátrálok ki ebből! Dam.. - hirtelen megtorpan, ezzel rántva egyet magukon. (És ha őszinte akar lenni, egy kicsit a gyomrán is. Ez a váratlan mozdulat sokkal rosszabbul esett, mint gondolta volna. - Fuhh.. Uhh. - Kell egy-két másodperc összeszedni magát - és felmérni, hogy egytől-tízes skálán mennyire van hányingere.
- Elkezdtem, és be is fogom fejezni! Csak mert nincs fiúm, nem fogok hirtelen mindent csak úgy .. - Annyira feltúrázza magát, hogy szabad szemmel látható a folyamat, amint keresi a szavakat: mit és hogyan pakoljon egymás után, hogy az grammatikailag még nagyjából koherens legyen.
- Nem adom fel, csak mert néha nem olyan jó. Végigcsinálom. Megmutatom mindenkinek. - Ez a végkövetkeztetést, és ezt minden részeg makacs-szétcsúszó elszántságával mondja. Az utolsó mondat Damien számára nyilvánvaló, hogy leginkább a család kétkedésének szól. Nem arról van szó, hogy utálnák Armandot a szüleik, mert nem, de mivel nem olyan feszesen elegáns, kihúzotthátú, rideg professzionalitást árasztó, egy kicsit mindig ott lebeg köztük otthon ez az óvatos 'lekezelés', ez a 'szeretünk, de biztos vagy benne, hogy képes vagy rá?'.
És Armand kurvára biztos benne. És kurvára megmutatja nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát, ez attól is függ, hogy mennyi idő alatt fáradnak el a másik csapat terelői. - Nem rossz taktika, de rengeteg kitartást és jó erőnlétet igényel a terelők részéről. Még innen, a nézőtérről sem tűnik könnyű feladatnak igéba hajtani a gurkókat, hát még ezt kiemelten nagy fókusszal kivitelezni.
- Amúgy sem könnyű, de most nemcsak, hogy a saját hajtóikra kellk vigyázniuk, de még extra erőfeszítésekbe kerül folyton kontrol alatt tartani a gurkókat. Szóval..
Elhúzza a száját. Hát igen, mármint budapesti színekben ücsörög itt, de elég nagyívű tervnek hangzik ez. Semmiképp sem győztes taktika egy jobban szponzorált és fizikailag jobb kondiban lévő csapat ellen. DE legalább a meccs így nem unalmas - és mivel tényleges tétje nincs, nem rossz választás.
Ettől függetlenül kissé rájátszott kelletlenséggel böki oda lemondóan a saját tippjét.
- Olyan hatvan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden eléggé egyszerre történik, századmásodpercek leforgása alatt. Az egyik pillanatban még kedélyesen beszélgetnek, fejtegetik az esélyeket és pontszámokat, a másik pillanatban pedig a látóterükbe kerül a nézőtér felé száguldó gurkó.
Egy ideális világban, ahol az embernek miliszekundumok alatt van ideje sokmindent átgondolni, Armand eszébe jutna, hogy vannak védőbűbájok, kifejezetten ilyen esetekre a nézőtér körül. Mármint.. vannak ugye? Logikus lenne.
Nem mintha tényleg lenne ideje gondolkodni ilyesmin. Minden, amit lát és felfog, az a közeledő gurkó és az, hogy a mellette lévő srác teljesen lefagyva ül - teljesen ösztönös és átgondolatlan a mozdulat, amivel durván (nincs elég ideje és lélekjelenléte egyszerre effektívnek és gyengédnek lenni) arrébblöki Zalánt, ki a gurkó útjából, abban az esetben, ha tényleg becsapódna. Még megpróbál ő is lebukni vagy valahogy kitérni, ám mivel nyilván időt vesztett az előző mozdulatsorral, csak reménykedhet egy tényleges védőbűbájban a nézőtéren vagy abban, hogy elég volt annyira lebuknia és összehúznia magát, mint amennyire sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden volt, csak lassú nem ez a néhány századmásodperc, valóban. Főleg a vége, mert teljesen ösztönösen becsukta a szemeit. Karjait felhúzza maga elé védekezően, pont úgy, mint ahogy egyszer még korábban védte a fejét az érkező rúgásoktól. Csak most nem egy erőszakos huligán ellen védekezik, hanem egy gurkó ellen.
Az impact meglepően erős és.. váratlan. Mondjuk utóbbi nem meglepő, hiszem oda sem mert nézni az utolsó pillanatokban. Szerencséje volt viszont azzal, hogy még volt egy kevés ideje összehúzni magát és legalább megkísérelni hasonlóan arrébbvetődni, így a legnagyobb kárt az ülésük támlája szenvedte, amely megállította a gurkó útját. A környékükön faforgácsok szóródnak szét a földön.. a füle sípol, de érzékeli maga körül az emberek buzgó kiáltozását. A jobb alkarja is sajog. Ahogy leereszti a karjait és a feje oldalához kap, két dolgot állapít meg: a jobb karja nem engedelmeskedik a fájdalom miatt. A második pedig az, hogy valami meleg folyadékot érez legördülni a füle környékén? Halántékánál?  Nehéz látatlanban megmondani.
- Baszki.. baszki.. baszki.. - nem túl szofisztikált, kicsit levegőtlen, inkább döbbent, fájdalmas reakció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Props to Damien. Mármint Armand se nem nagydarab, se nem túlzottan nehéz, de azért mégiscsak egy koordinálatlan fiatalfelnőtt. Az idősebbnek néha komolyan meg kell vetnie a lábát, mikor Armand lába megbicsaklik - vagy amikor egy dekoncentrált, neveletlen juhászkutya módjára elkalandozva fordulna le egy képzelt kanyarban.
A megnyugtató és megerősítő szavakra az illumináltak leplezetlen meghatottságával öleli meg Damient.
- Aaaaahhahwhh. Te vagy a legjobb tesó. Nagyon jól mehet a legilimencia, mindig tudod, mit akarok hallani.
Időközben tényleg megérkeznek a stéghez, és a nagy ölelgetések után elengedi annyira Damient, hogy lezuttyanjon a stég deszkáira. Itt a víz mellett a levegő is jobban jár.
- Tartsd meg a pénzed magadnak, költsd másra, ne rám. - Veregeti meg hát hirtelen jobb híján a mellette/felette álló Damien vádliját kedélyesen.
Egy ideig elgondolkodva nézi a tó vizét, a felületen visszatükröződő holdfényt. Egészen a gondolataiba merül, lélekben mintha teljesen máshol járna. Mintha messzi tájakon kalandozna. Néhány, ebben a filozofikus csendben eltelt perc után szólal meg végre, ennyi gondolkodás után várhatóan nagyon mély és tanulságos, igazán velős tartalommal bíró szavakkal.
- Szerintem mozog a stég.
Vagy nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az első percek ilyen zavart össze-visszaságban telnek Armand számára is. Nincsen a fájdalomhoz szokva, nem kviddicsezik rendszeresen, nem küzdősportol, Armand csak egy átlagos diák, akinek azért életében viszonylag ritkán kell jelentős fájdalmat elviselnie. Természetes tehát, hogy figyelme és koncentrációja teljesen szétforgácsolódik és feloldódik a főleg karjában érzett fájdalomban.
Rögtön odasereglik mindenki természetesen, a nézőket igyekeznek arrébb terelgetni, hogy ne legyenek útban és Zalán és Armand mellé és letérdelnek az érkező medimágusok. Zalánt is megvizsgálják, illetve Armandot is. A szokásos metódusok, felmérik, hogy van-e agyrázkódás, általános állapot ésatöbbi. Még az egész elején, amikor még nagyjából magáról sem tudott, már akkor dünnyögte a nem túl megalapozott "i'm fine, i'm okay" mantrát.
Mire odáig jutnak, hogy egy ismeretlen medimágus tartja a pálcáját a karjához (ami staff felkészültségének hál mindössze néhány perc), már Armand is jobban magánál van. Nem jobban. Csak jobban magánál.
- Minden oké? Nem talált el, ugye? - A hátát megtámasztották, így most ilyen félig ülő, félig fekvő pozícióban igyekszik mozdulatlanul tűrni az ellátást, így szól oda Zalánnak tőle egyáltalán nem messze.
- Ssszhh. - Amikor nem túl kellemes pozícióba akarják elforgatni a karját, a kiáltást elharapva szívbe be a levegőt reszketve és a szeme sarkában gyűlik. Nem. Nem! Ideje elővenni a toxikus maszkulinitást én visszaszívni a könnyet. Nem könnyezhet be a kviddicscsapatok előtt! Milyen ultramegakurvaciki lenne már?
Nyugodj meg Armand, elmúlik, elmúlik, jobb lesz. Csak egy pillanatig fog iszonyúan fájni. Jó, de milyen hosszú az a pillanat? Mert mostmár tart egy ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem ver még hevesen a szíve a rémülettől és hogy nem remegnek a kezei. Valószínűleg fog még szembejönni vele rémálmaiban a pillanat, mikor meglátták a gurkót közeledni, de...
hát mit tud ezzel most kezdeni? Megtörtént és kész. Majd ha már kicsit összefüggőbben tud majd gondolkodni, nyilván eszébe fog ötleni az a felháborodott gondolat, hogy Magyarországon nem jutott elég mana egy védőbűbájra? Elképesztő, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet.
Ez viszont most nem üt tanyát a fejében, helyette, miután már tud nézelődni maga körül - és fel is fogja, amit lát, megpillantja a gyanúsan csendes Zalánt. Vagy franc tudja. Annyira nem gyanús. Ha éppen nem ugrálnák körbe meg kérdezgetnék jól van-e, ha éppen nem gyógyító varázslattal enyhítenének a fájdalmon a karjában - összességében, ha mindezek után nem érezné magát biztonságban, biztos ő is ennyire kuka lenne. Így viszont...
- Hé, Zalán. Képzeld, az kapni fogok autogrammot a Magpies játékosoktól fájdalomdíjként. - Szélesen elvigyorodik, bár a gesztus kicsit kényelmetlen, mert közben még mindig a karjánál matatnak.
- Ha ezt tudom, előbb gurkó elé ugrom - igyekszik elütni a helyzetet egy poénnal, meg némi életet lehelni a levitásba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A menő ügyvédes megjegyzésre a korlátozott mentális kapacitás végett csak hümmögni tud. Aki most ránéz, biztos nem tudná megállapítani, milyen pályára is készül a srác. Legfeljebb olimpiai fedettpályát távolbanézésben tudna kiemelkedőt produkálni.
Nem, határozottan a stéggel van valami. Biztos nem jól építették meg - vagy már túl korhadt és rossz az egyik tartógerenda. Ez még akár balesetveszélyes is lehet - állapítja meg magában komoly belső monológ és emergency meetinget követően építészmérnök alteregójával. Kissé kábán les Damira és a felkínált kekszre, de olyan jól hangzik így rámondásra. Jó. Tényleg megkívánta a kekszet.
- Óh, jöhet, amúgy is éhes vagyok. Vagy valami gyros. Jól esne egy gyros, de csak csípős nélkül. - Ezzel a fejtegetéssel vesz magához némi felkínált kekszet és lusta, elkent mozdulatokkal majszolni kezdi. Jellegzetesen abban a részeg-stádiumban van, amikor már éhes és enni akar az ember, de már teljesen tompa az érzékelése. Csak gépiesen nyammog, nem is igazán érzi az ízeket meg textúrákat, meg az ujjbegyeit sem, a száját sem, mindenre mintha egy plusz szűrőt pakoltak volna. Nem nehéz megszerezni tőle a telefonját sem.
Nagyjából a második vagy harmadik keksz után történik meg a baj.
- Bazmeg. - Nem valami nagy beleéléssel mondja, inkább tűnik beletörődő kijelentésnek az, amit mások indulattal szoktak mondani. Egy-két másodperces csend követi a szavait, néz maga elé, mint aki nagyon befelé figyel. Tulajdonképpen ez is történik.
- Ja. - Mint aki egy matematikai képletet oldott meg, hozzáértő magabiztossággal ejti ki a szót.
- Hányni fogok.
Ezzel a tényközléssel dől előre, hogy feltérdeljen.. aztán négykézláb kezdjen mászni a stéget jelentő deszkákon, egészen az építmény széléig. Abban a pillanatban, hogy lenézve meglátja maga alatt a vizet, a szervezete megadja a zöld lámpát az összes torokégetőnek, pálinkának, nasinak és mostmár keksznek, ami ki akart jönni.
Szegény halak.
Szegény stég.
Olyan romantikus pillanatokat töltöttek itt emberek, annyi diáknak jelent sokat ez a stég. Egy szerelem kezdete meg ilyesmi. Erre itt van Armand, döglődő kóbormacskaként öklendezve fel a gyomra tartalmát, bele a tó vizébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A holnapi másnaposság még egy egészen más kérdés, ahhoz egyelőre túl kéne élnie a mai estét. Delíriumos állapotában igencsak kételkedik ennek sikerességében. A stég úgy ring alatta (legalábbis ez az érzése), mint a Titanic süllyedés előtt - ráadásul még dől is!
Ja nem, ő dől. Előre, hányni.
Így dőlnek el a dolgok.
Szenvedős egy jelenet ez, épp amikor azt hinné, hogy már nincs minden több kijöjjön és kiegyenesedne, abban a pillanatban kell hajolnia is vissza újra. Először nem veszi észre, aztán hálás öklendezéssel veszi tudomásul, hogy a bátyja összefogja a haját hátul.
Végül kimerülten - de némileg megkönnyebbülve térdel fel és fordítja a tisztítóbűbáj felé az arcát. Valószínűleg utoljára akkor tettek neki ilyen gesztust, mikor gyerekként bébitáppal etették és le kellett törölni a szája szélét. Ez azért meglehetősen nagy kontraszt ahhoz képest.
Most, hogy már nem kétes rosszulléttel szenved a stég deszkáin, hanem kihányta magát, hirtelen rázuhan a fáradtság és az éjszakai levegő. Így mikor a bátyja felteszi a kérdést, hogy fázik-e, szenvedőse-erőtlenül nyöszörögve hümment helyeslően.
- Aha... és aha. - Jobb is és fázik is. Nem is ellenkezik, nekidől a magasabb testvér oldalának, hogy kifújja magát az elmúlt kimerítő tíz perc után.
- Annyira béna vagyok. - Nincs mögötte semmi mélyenszántó öngyűlölő gondolat, kizárólag csak a mostani helyzetén szenved összefüggéstelen önsajnálattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Némileg értetlenül néz Zalánra, mikor az sajnálkozni kezd. Ja, hogy nem figyelt? Mintha felróná egy ilyen baleset után valakinek, hogy nem hallgatja végig a bullshitjeit! Igazából neki csak jót tesz, hogy beszélhet, hogy elterelheti a figyelmét. Talán már nem látszik, de ő is halálra rémült, mert bár nem személyes emlék, de neki is vannak rossz tapasztalatai kviddicsbalesetekkel.
Te jó ég, ha ezt a bátyja megtudja! Nem tudhatja meg. Majd mikor Zalán már nem olyan fehér, hogy krétaként lehetne írni az arcával egy táblán, megkéri, hogy tartsa titokban vagy mi. Azért mikor hosszas vizsgálgatás meg gyógyító varázslatok után közlik vele, hogy nem lesz nagy baja, nem tud nem megkönnyebbülni. Pontosan a testvére példáján látta, hogy mit tud tenni egy gurkó.
- Uhh, köszi. Hát na, volt kiktől tanulni. - Válaszolgat zavartan mosolyogva az őket körülzsongó embereknek, és most kezd csak úgy igazán rázuhanni, mennyien veszik őket körbe. Főleg, mikor némelyik játékos jön oda, akkor főleg hirtelen azt sem tudja, hogy biztosítsa eléggé róla, hogy semmi baj.
Ha valaki hibás ebben, az a budapesti kviddics-aréna, akik nem tudnak egy normális védőbűbájt feltenni a nézőtér köré.
- Hogyne, köszi. - Ilyen osztatlan figyelmet is rég kapott, bár ha lehet, legközelebb nem vállalna be egy támadó gurkót cserébe. Most, hogy már nem sápadt a rémülettől, inkább kicsit pirozspozsgásabb az arca zavarában mint természetes lenne.
Néhány válasz után ismét visszafordítja a figyelmét Zalánra, de a fiú valamiért nagyon zavartnak és elveszettnek tűnik. Néhány perce sem nézett ki biztatóan (teljesen érthető), de most értetlenség is tükröződik az arcán, amit Armand hirtelen nem tud hová tenni.
- Figyu, minden rendben tuti? Ugye nem ütötted be a fejed? - Ez a kérdés Armand szájából még súlyosabb is, tekintve a testvérével történteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Még mindig szédül kissé, de ez már inkább a hányás utóhatása. Még jó, hogy a bátyja érte jött és ő ápolgatja, mert nem valószínű, hogy másnak lenne türelme ehhez az illuminált nyavajgó manchildhoz. Lenyugodva szuszog, figyeli a tó fekete vizéről visszatükröződő fényeket.
- Víz. Igen, köszi. - Csak rövid tőmondatok, ez így most jó. A csípős említésére szenvedve fintorog egyet, mikor visszagondol az üvegre, amit ő maga hozott a buliba.
- Ami azt illeti, ittam csípőset. - Mármint ez nem csak erős volt, ugh. Már a tény, hogy eszébe jut szaltóra készteti a gyomrát. És hogy nem esett a tóba? Taps-taps, Armand, taps-taps. Mások tényleges eredményeket és achievementeket mutatnak fel a szülők előtt.. a rellonos srác meg nem esik a tóba. És még ebben is segítettek neki, ami azt illeti, Dami fantasztikus gardedám.
Eltelik némi idő üldögéléssel, pihenéssel, mire Armand úgy ítéli, hogy mostmár képes anélkül járni, hogy a testvére nyakába csimpaszkodva, kismajom pózban kelljen hazavinni.
- Najó. Menjünk, mostmár nem hányom össze a házat. - Beteges-sápatag mosolyt vet a másikra, már kezd némi kába józanság visszalopakodni a tekintetébe, ahogy ezt mondja. Elgémberedett tagokkal feltápászkodik, leporolja a nadrágját, majd Damit bevárva immáron valamivel vállalhatóbb állapotban visszasétálnak a faluba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Nincs is jobb, mint tanórák után ütni el az időt teljesen haszontalan dolgokkal - mert amúgy tanulhatna is. Mentségére legyen szólva, Armand nem egy igazán delikvens alkat (akármennyire furcsán hangzik is ez), bizony le tud ülni türelmesen tanulni. Sokan nem is hiszik el a tényt, hogy amúgy jó tanuló, kifejezetten.
Pont ezért érdemli meg néha a semmittevést! A széles ablakpárkányon ücsörög, hátát oldalt a párkánynak vetve. Jó fiatalként a telefonját nyomkodja: a francia volt évfolyamtársakkal közös csevegőben mémelik éppen az iskolai életet. Csak a szokásos. Zalán hangjára kapja fel a fejét és mikor meghallja a köszönést, amolyan Keresztapás mosoly ül ki az arcára.
- Remek munkát végeztél, szép.. szép teljesítmény. - Már csak valami hosszú fehér szőrű macska hiányzik a kezéből, amit simogathat beszéd közben.
- Szeretnék meglepődni amiért igazad volt, hogy van ilyen.. de annyira nem lep meg. Elég Edictum cikket olvastam már. - Egész vad pletykákat is képesek papírra vetni, teljesen unhinged amit néha művelnek.
- Végre van esélyem válaszokat kapni.. vagy legalábbis a remény halvány szikrája végre felsejlett. - Izgatottan, arcán vidám kifejezéssel előredől ültében, ezzel helyet is csinálva Zalánnak maga mellett. Forgalmas délutáni iskolakép a folyosón, diákok mászkálnak, festmények csevegnek.. és mostmár ők is részei ennek a nyüzsgésnek a maguk módján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elrakja az információt, hogy Zalán nincs lenyűgözve az Edictum ezen arcától. Ami azt illeti, részéről teljesen érdektelen ebben. Amíg nem ártanak senkinek, addig belefér, legalább kiélhetik a fantáziájukat - és mindenki tudja, hogy amit a suliújság ír, nem szabad készpénznek venni. Lehet, más lenne a véleménye, ha őt is egyszer elővennék valami kényelmetlenséggel.
De mégis mivel vehetnék? Haha, outolják, hogy meleg? Éveket késnének.
- Nem baj, hátha legalább találunk valami clue-t.
Inkább csak szórakozás ez is, a valóságban nem vár semmi effektív eredményt. Pontosan tudja, hogy az ismerkedés nem így működik, Armand pedig egyrészt nem annyira kétségbeesett, másrészt nem annyira szociális analfabéta, hogy kényelmetlenül rászálljon egy gyanútlan emberre csak azért, mert "te is gay, én is gay, tudod mit jelent ez".
- A Gaydarom megbízható! - Hát persze Armand, hát persze. - Gyerekjáték lesz. Na lássuk. - Azzal felcsapja az összeírt listát az iskola fiú diákjainak neveivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hú, oké, szóval rögtön egy olyan névvel kezdünk, amit franciaként körülbelül lehetetlen kimondani? Damn. Nyilván nem tud azonnal mindenkit rögtön névről beazonosítani, de egész képben van az iskola diákjaival fizimiskára. Köszi-köszi Edictum, legalább erre jó vagy!
- Ááá, igen, igen.. Szóvall. - Lehunyja a szemeit, már csak a hümmögés hiányzik, ahogy médiumként némán kéri a "túlvilág", ebben az esetben a gay rádióhullámok segítségét. Mint a denevérek na, a magafajtáról visszaverődnek, visszajutnak hozzá és tessék. Ott van. A gaydar működik!
- De nem, ha őszinte akar lenni, vannak vakfoltok, például, ha alig beszélt valakivel valaha - például ez a Levitás Kornél is csak azért van neki meg ennyire, mert szokott beszélgetni Zalánnal. Aztán felfüggeszti rögtönzött kis műsorát és az ablakpárkányon vele osztozóra pillant.
- Amúgy basszus, én tudjam? A te haverod. De azt kell mondjam, sokat vesztünk vele itt ezen a térfélen, abszolút elkelne mint az ingyen cukorka. De mi ez a kommentár? Már vele is összeboronálnak vagy mi? - kérdez rá nevetve, hangjában némi kétkedéssel.