Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Csak nézek rá, és nem hiszem el, hogy nem hisz nekem. Nekem, amikor én tényleg mindig őszinte voltam vele, és nem csináltam semmit, nem csaltam meg, nem árultam el. A tegnap este, az hiba volt, nem jöttem haza, nem szóltam, ittam és a tetejében ott van az az átkozott kép is. Jogosan van kiakadva, de inkább üssön meg, vagy csináljon bármit, mint, hogy elköszönjön. És ott a másik fele a történetnek, hogy én egyszerűen nem olyan ember vagyok, aki miatt neki állandóan féltékenykednie kell, és mégis, mindig féltékenykedett, pedig nem tettem soha semmit, ami miatt kellett volna.
- Én tisztességes ember vagyok.
Ezt fontosnak éreztem még közölni, akkor is, ha elküld. Én tisztán játszom. Évekig voltam özvegy, kihasználhattam volna ezt a szerepet, mint mások, de nem, én tisztán akartam belemenni egy kapcsolatba, ha találkozom valakivel, és így is elítélnek.
- Nem vagy igazságos. Ez nem korrekt. Nem az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Ilyen az, amikor az embert szembesítik a tetteivel, hiszen minden igaz, amit mond, csak én ezeket szívesen elfelejtettem. Pont úgy, ahogy ő nyilván azokat a pillanatokat, amikor ő volt feleslegesen féltékeny.
- Nem tudtam, hogy meleg. Egy férfi volt, akihez olyan közel voltál, ahogy hozzám nem, és haragudtam rád, utáltam, hogy neki ott vagy, és nekem nem, hogy nem tudod elfogadni az életem, nekem ez a része, ha tetszik, ha nem. Muszáj. Nem vonulhatok el egy erdőbe, hogy ne is legyen esélye senkinek se rám nézni se.
Hú, ez a mondat egy kicsit erős volt, nem is biztos, hogy ennyi se kellett volna bele, de már kint van, mindegy is.
- Egyen se! Én tényleg munkamegbeszélésre mentem, Azt akarták, hogy fektessek be, kóstoljam meg, amibe belefektetek, és nem kellett volna, mert nem ettem aznap még semmit, mert nem volt időm, megütött, és tudjuk mi lett belőle, de utána el is jöttem, ahogy a számba dugta a nyelvét, eljöttem.
Tényleg eljöttem, abban a pillanatban jöttem rá, hogy ez az egész tisztességtelen és túl sok, de nem akartam úgy hazajönni, hogy lássa ezt rajtam. Helyette elintézték, hogy mindenki lássa.
- Nem akartalak megbántani, Róza. Én csak téged látlak, csak te számítasz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Én nem ezt mondtam. Miért forgatod ki mindig a szavaimat, amikor azt mondom, hogy nem tehetem meg? Felnőtt férfi vagyok, aki megörökölt egy posztot, amire nevelték. Túl korán. Ha az apám még élne, nem én csinálnám ezt az egészet, sajnálom, hogy nem tudok nélküle lenni. De már nem dolgozom hétvégente, törekszem arra, hogy vacsorára hazaérjek.
Nagyon sokat változtam ezen a téren, ténylegesen. Valóban más életet élek, nem egyek el nagyon hajnalban, nem érek haza éjjel, csak egy-egy olyan alkalom van, amikor ezt nem tudom kivitelezni, de olyankor mindig szólok neki. Most is szóltam, csak később alakult ez máshogy.
- Én nem érzem magam bezárva. Mikor mondtam, hogy bezárva érzem magam? Én szeretek veled lenni, veled akarok lenni.
Ezt ennél jobban nem tudom elmondani. Úgy is őt akarom, hogy hónapok óta még az összeköltözés ellen is makacskodik, de próbálkozom, hogy minél több időt itt töltsön, sőt:
- Neked készült, tudod, az a rajz a múltkor, amit csináltunk, tudni akartam, hogy mi tenne boldoggá, és megépítettem neked. A tetőtérbe. Hátha így már szeretnél velem együttélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Nem érzem jól magam, de nem azért, mert te vagy, pont azért érzem embernek magam, mert vagy. Korábban csak dolgoztam és dolgoztam, és dolgoztam. Nem éreztem, olyan voltam, mint egy robot, mint akinek nincs szíve, de aztán jöttél te, és mintha a szívedből egy darabot, odaadtál volna nekem.
Ezt nem tudom ennél érthetőbben megfogalmazni. Azóta érzek, hogy ő itt van velem, melegséget, fagyosságot, jót és rosszat. Mintha tényleg ő kellett volna hozzá, hogy életre keljek. Én vagyok a meséből a szőrös szívű herceg, de nem szeretném, hogy úgy végezze, mint az a lány.
- Nem akartalak megbántani, én nem ilyen vagyok, én tényleg nem ilyen vagyok. Én csak veled, se előtted, se melletted, Karin óta senkivel. Rád vártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Csak ne dönts elhamarkodottan.
Mást nem kérhetek tőle, és érzem én is, ahogy a szívem belesajdul, hogy ennyire szomorúnak látom. Olyan sok mindent átéltünk már, és annyi minden van még vissza. Nem akarom őt elveszíteni, elengedni se, de mégsem merek közelebb menni hozzá. Távolság kell neki, tudom. Megértem én, csak elfogadni nem tudom.
- Kérlek.
Emelem fel a kezeimet megadóan. Ha menni szeretne, menjen. Én elhiszem, hogy nem tud hinni nekem, én sem hinnék magamnak, de a bizalom az sokkal mélyebb, az valami olyan, aminek ennél erősebb dolgokat is ki kellene bírnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Csak bólogatok, szomorúságot és csüggedtséget érezve. Sosem voltam olyan ember, mint amilyennek azok a képek vagy ő beállítanak, és tessék, most mégis úgy tűnik, mintha nem lennék tisztességes. Tudtam, hogy nem lesz jó vége a kimaradásnak, de azt álmomban sem hittem volna, hogy ennyire rossz viszont igen.
- Rendben. Csak beszéljünk.
És ha lehet, akkor ne mondjon rossz hírt, amikor megtesszük, de ezt már remélni sem merem. Az a biztos, hogy legalább beszélünk, nem zárkózott el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem vagyok a legjobb formában, mondhatjuk azt is, hogy nagyon rosszul festek, de napok teltek el, lassan hetek, és várom, hogy beszéljünk. Szinte nem is alszom, csak ébren, hogy jelen legyek, amikor beszélni akar, mert azt a legváratlanabb pillanatokban teszi. De semmi, így hát úgy döntöttem, hogy én leszek a hegy, akinek rögtön a megszólalása előtt adtak egy gyomrost, majd még egyet.
- Teszteljük.
Mondom egy kicsit rekedten, ahogy a pulthoz ülök a szakállam vakarva. Le kéne szedni, de olyan gyorsan nő, minek? Szipogok egy kicsit a kapucni alatt, ahogy leülök.
- Mondta, hogy hova?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Pedig semmi mást nem tettem.
Morgom magam elé, arra koncentrálva, ahogy a kávé készül.
- Szabad neked inni, munkaidőben?
Teszem fel a nyilvánvalóan ostoba kérdést, mert hát ki szólna be, a főnöke? Haha, nagyon vicces vagyok, tudom. A levelet közelebb húzom magamhoz, egészen biztos vagyok benne, hogy hozzáöregedtem Barnabáshoz, bár azt nem tudom elképzelni, hogy ő valaha fiatal volt.
- Pedig összetörtem a szívét. Nagyon. Nem fog visszajönni, elmenekült. Elment.
Nem, a borítékot nem szeretném kinyitni, mert tudom, hogy mi van benne, és ez nem beszélgetés így, pedig azt ígért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jogos.
Tényleg nagyon nem élek, és nem tudom, hogy miért is jöttem most ide. Rózáért. De ha csak érte jöttem volna, akkor miért ültem le? Szólt, hogy nincs itt, én meg megkönnyebbültem, hogy nincs, és örültem, hogy Barnival beszélgethetek. Terápiára van szükségem. Nem ellenkezem, amikor elveszi a levelet.
- Nem?
Pillantok rá csodálkozva. Majd a vállamat is megvonom.
- Én indítottam el a lavinát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Lerészegedtem, egy másik nő ledugta a nyelvét a torkomon, és erről van egy csomó kép. Azt mondtam munkamegbeszélésre megyek. Azt hittem, arra megyek. Utána hazajöttem, egyből. Nem akartam felidegesíteni, de már tudta. Már tudta.
A végét egész elhalóan nyögöm ki, és végre iszok a kávéból is, ami után akaratlan is elégedett hümmögés tör fel belőlem.
- Mintha azt mondtam volna neki, hogy nem szeretem. De szeretem. Ez megbocsáthatatlan.  Nem akarhat engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Gyanúsan nagy szakértője vagy ennek a témának.
Húzom össze a szemeimet gyanakodva. Nem sokat beszélnek a magánéletükről, csak azt tudom, hogy volt a kapcsolatukban egy hosszabb szünet, majd gyakorlatilag a nulláról rögtön karikagyűrűs státuszra ugrottak. Nekem pedig az első gondolatom az volt, hogy milyen sokat spórolt az udvarlás kikerülésével. Utána persze azt gondoltam, hogy romantikus volt, majd azt, hogy ezt az embert kéne alkalmaznom. Feleségül vett egy nőt, akit, mivel még tanul, ingyen dolgoztat, ezzel rengeteget spórolva az intézménynek, amit vezet. Géniusz ez az ember. A számat elhúzva, mert én most a szenvedés időszakában vagyok, húzom magamhoz a levelet, miközben a kávét kortyolgatom, és átfutom a sorokat. Majd újra, és végül felpattanva elindulok ki, de félúton visszasietek, hogy a pultra támaszkodva felhúzzam magam - ezt meg az asszonyától tanultam el -, csókot nyomjak a homlokára.
- Isten vagy, és a kávéd is. Jövök neked eggyel.
Aztán már futok is kifelé, hogy összeszedjem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy komplett idióta vagyok, amit eddig nem tudtam, de Róza minden alkalommal segít, hogy emlékezzek rá. Nem vagyok normális, hogy nem indultam azonnal utána, hogy sokkal inkább hagytam volna még szenvedtetni magam. Nem akartam elolvasni, hogy vége, holott egyáltalán nem is lett volna vége, de ha most nem vagyok mellette, akkor azt sosem bocsátja meg nekem, így hát olyan gyorsan, amennyire gyorsan csak lehetett, indultam Pécsre, vagyis Cserkútra, hogy pontosak legyünk, hogy Rózához és az anyukájához érjek. Kifelé menet elloptam a pizzéria ablakából két cserepes virágot, amiket láttam, hogy Anna pár napja nagy gonddal átültetett, legalább erre sem kell most figyelniük, és mégis szépen mutatnak majd. Sőt, biztos vagyok benne, hogy még egy csinos csekkel is gazdagabb leszek. Láttam én a trafit, nem is egyszer, de nem érdekelt, végül is, rendőrök nem jöttek utánam, Hegyre fel, kicsit erőteljesebb fékezés, és már rohanok is fel a lépcsőn, hogy minél előbb mellette lehessek. Főleg, ha beenged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az ember valahogy elképzeli ezt a jelenetet, ahogy romantikusan áll az ajtóban, két lopott virággal a kezében, és akkor a nő, álmai asszonya kinyitja az ajtót. Hát igen, van az, amikor az álom szép, a valóságban meg egy férfi néz rád. Valahogy mind belefutunk az apósokba egyszer, de szerencsére meg tudok szólalni, és el tudom mondani, hogy kit akarok.
- Hoztam virágot.
Nyújtom előre a tényleg gondosan átültetett növényeket, amik itt szerintem sokkal jobban fognak mutatni, mint a pizzériában. Barni mondjuk végignézte, hogy mit tettem, mégsem szólt, szóval ez nem lopás csak, váratlan ajándék egy kedves embertől.
- Hogy van anyukád? Olvastam a leveledet, és azon gondolkoztam, hogy idehozom a legjobb orvosokat, de előbb tudnom kéne, hogy kire van egész pontosan szükségetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az egész testemen átfut a borsódzás, ahogy meghallom a fáradt hangot Róza mögül. Vannak idősebb nők az életemben, vannak, akikről azt is tudom, hogy anyák, de ez a hang egy olyan anyukához tartozik, aki egy szerettem, és így sokkal másabb másabbnak hallom. Egészen zavarba jövök tőle, és leplezni se tudom, ahogy, mint egy kisfiú állok egyik lábamról a másikra. Elmosolyodom a falusi térfigyelőre, és amikor feltárul az ajtó, meg jön a kérdés, bólintva belépek.
- Csókolom, Rónaky Erik vagyok.
A keze után nyúlok, és lehajolva megcsókolom a kézfejét. Azért annyi időt engedtem magamnak mégis, hogy zuhanyozzak, megborotválkozzak, és a hajammal is kezdjek valamit. Na meg persze át is öltöztem.
- Ezt önnek hoztam, ezt pedig neked.
Nyújtom a virágokat Róza felé, az anyukája mégiscsak gyenge még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Teljesen megdöbbenek azon, hogy ismeri a nevem, sőt az uraságon is, így csak Rózára pillantok kétségbeesetten, de nem zavarom meg őket, had pihenjen le.
- Igen, köszönöm, Hanna.
Még sosem hívtam így, nekem a Róza sokkal inkább a számra áll, és most is olyan bátortalannak hathat.
- Miért mondtad, hogy nem lehet rajta segíteni?
Kérdezem szinte suttogva, mintha tabu téma lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nekem is furcsa volt, de itt mindenki így hív, nem akartam kitűnni. Honnan tudja az anyukád, hogy ki vagyok?
Ez az ami nem hagy nyugodni, és nagyon szeretném tudni, mert lehet, hogy a múltam része,csak elzártam, de nagyon régen nem hívtak sem uraságnak, sem úrfinak.
- Mugli módi… mi van a bűbájokkal és a bájitalokkal? Ott sincs semmi, ami segíthetne?
Még mindig úgy érzem, hogy nem szabad hangosan beszélnem, mintha akkor valami rossz következne, tudom mi, de nem akarok rágondolni.
- A pénz nem akadály, a boldogságod a legfontosabb nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Egyes pletykák szerint már nem, mivel a sajtó úgy sejti, hogy foglalt vagyok, ezért lecsúsztam a második helyre. Az első valami babaarcú koreai lett, furcsa ízlése van az embereknek.
Attól nem félek, hogy az a fickó elvenné az én nőmet, szóval tőlem egészen nyugodtan lehet első. Róza első nyilvános szereplése óta, szerencsére, engem nagyon kevesen keresnek meg.
- Lehet. Jobban oda kellene figyelnem az emberekre.
Ezt is csak azóta csinálom, hogy ő az életemben van, de azóta legalább figyelek. Lett Barnabásom és új barátaim, amiért nem tudok elég hálás lenni neki. Arra, amit mesél, érzem, hogy egy kicsit összeszorul a torkom, de próbálok erős lenni. Nekem volt egy édesanyám, akit elveszítettem, viszont ez a csupaszív lány nem érdemel hasonlót, és mégis, egyértelmű, hogy be fog következni. A bocsánatkérésre csak megingatom a fejem, hiszen felesleges, és teljesen természetes volt, hogy ezt kell tennie, most itt a helye.
- Mi tenné szerinted a legboldogabbá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Örülök, hogy van kedved humorizálni.
Húzom el a számat és vágok pofát arra, amit mond. Nagyon vicces, de tényleg. Pontosan tudja, hogy nem arra a nőre gondoltam, hanem rá, de fel kellett hozni, nem elég nekem a sajtó.
- A férfiak hibáznak, ha nem így lenne, a nők nem tudnának mit kezdeni a felesleges energiájukkal, amit a pletykálkodásba ölnek.
Hát most mit mondtam volna? Azt tudom, hogy hibáztam, de azt nem gondolhatja, hogy a következő negyven évünket ez teszi majd ki. Belemászott a számba, de nem feküdtem le vele.
- Ez igaz, tudod az, ha nagylábon élsz, nem egyenlő azzal, hogy boldog is vagy. Kötelességeid vannak, meg firkászaid. Viszont szeretnék valamit megbeszélni az anyukáddal, négyszemközt. Fontos lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez kedves. Én virágot loptam. Bár, nem tudom, hogy lopás-e, ha a tulaj nem fut utánad.
Hozzájárulásnak mondanám, mint azt a várhatóan tetemes összeget, amit a trafis fényképek miatt fogok fizetni. Az egész cég karácsonyát is rendezni tudják majd belőle.
- Köszönöm.
Mosolyodom el hálásan, és türelmesen várva nézelődöm addig ki az ablakon a szép panorámára, amíg vissza nem tér.
- Rendben, bár szerintem az előbb se nézett ki rosszul, de tudom, hogy egy nőnek teret kell adni ezen a téren. Szóval, itt nőttél fel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Otthonos, érződik rajta a szeretet és a gondoskodás.
Én ennek az ellentétében éltem, fehér falakkal, tágas terekkel, távolsággal. Nem volt rossz gyerekkorom, megkaptam mindent, ami ahhoz kellett, hogy eredményes felnőtt legyek, és a szüleim szerettek, csak az a sok minden, aminek nekik is meg kellett felelniük, hatással volt a mi gyerekkorunkra is. A ragaszkodásról pedig én is tudnék mesélni, hiszen van egy évek óta gépekkel életben tartott lány, aki erősen küzdött, és aki végül megrekedt két világ között, én viszont nem tudom elengedni.
- Én az életedhez ragaszkodom.
Tudom, hogy az az átkozott autó olyan lesz, mint a nő, hiba, de nem hagyhattam, hogy a tragacs elvegye tőlem. Azt nem.
- Vártam, hogy beszéljünk, időt és teret adtam, mivel korábban kifogásoltad ezt. Ma reggel meguntam a várakozást, és elmentem Barnabáshoz, akkor kaptam meg a levelet, és itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez ezzel jár.
Mutatok végig magamon, és ezt így tudom a legjobban megfogalmazni. Én ilyen vagyok, féltő, aki mindig biztonságba akarja tudni a szeretteit, és Rózát nagyon szeretem. Halványan elmosolyodva biccentek a köszönömre, és nem firtatom, tudom, és tudom, hogy ő is tudja.
- Szeretnék. Ha anyukáddal végeztem, szívesen segítek.
Addig azonban nem szeretném összepiszkolni magam, és ezt remélem, hogy nem bánja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Alig vártad, hogy végre dirigálj nekem, ugye?
A mosolyom vigyorrá szélesedik, ahogy megölelem és puszit nyomok a feje búbjára. Ő nekem a béke, a hazaérkezés, ez nem vitás, csak éppen a világ valahogy megpróbál mindig ellenünk dolgozni, de nem hagyjuk, nem hagyhatjuk, muszáj erősebben kapaszkodnunk, mert én őt nem veszíthetem el, abba beleroppannék.
- Rendben, lehet, hogy hosszú lesz, de visszajövök.
Vannak dolog az életben, amiket meg kell tennünk, és amiket meg akarok tenni, ez a beszélgetés pedig az egyik ilyen, így még egyszer megszorítom, mielőtt elenged és magabiztosan elindulok a szoba felé, hogy hivatalosan is bemutatkozzak az édesanyjának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Miután letisztázom, hogy miért is vagyok itt, beszélek és beszélek, annyit, amennyit talán egyszerre senkinek sem mondtam el. Arról, hogy mit jelent a társamnak lenni, hogy mi történt a múltban, hogy mit érzek Róza iránt. Beszélek Taláról, a siketségéről és a vérfarkaskórról, amiben szenved, mindenről, amit tettem vagy tenni szeretnék. Arról, hogy szeretném feleségül venni, amihez engedélyt kérek tőle, és az apukájától is engedélyt fogok kérni, meg arról is, hogy szeretnék gyerekeket, vele közösen. A teljes történetet, hogy ki vagyok és mit akarok, aztán a hirtelen beálló csendben nagyon rosszat érzek, és bocsánatot kérve kilépek a szobából, hogy Róza mellé siessek.
- Ezt nem hiszem el! Maradj bent a házban.
Hogy a fenébe találtak rám, hiszen messze vagyunk az otthontól, messze mindentől, egy lankás helyen, mégis miért? Kilépve gyorsan Róza apja után sietek, és megpróbálom még időben elhárítani a bajt.
- Mit akar itt? Ez magánbirtok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hogy hol?!
Nyilván az emberen eluralkodik a pánik ilyenkor. A legkevésbé ezt szeretné hallani, hogy egy ilyen alak ott volt, ott az életterükben. Ösztönösen Róza elé állok, biztos, hogy nem fogja megkapni, amit akar.
- Helyes, hívd, és maradj bent.
Próbálom nem leteremteni, megkértem, hogy maradjon, hogy ne jöjjön ide, de csak azért is ki kellett jönnie a házból.
- Mit akar tőlünk, ez a magánéletünk, amihez jogunk van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megvárom, amíg mindenki bemegy, és csak ezt követően lépek közelebb a fickóhoz, engem nem érdekel, hogy ebből mit fog lehozni, csak egyszer mondom el érthetően, hogy ha a családom közelébe megy még egyszer, akkor nem érdekelnek a következmények, megtalálom. Ezek az emberek hozzám tartoznak. Pontosabban Róza, de mivel az ő szülei, ezért természetesen ők is. Nem könnyű elküldenem, és talán némi fizetséget is remél azért, mert elmegy, de az biztos, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk, főleg, mivel nem fizettem neki. Visszasétálva a házba, szusszanva pillantok Rózára.
- Sajnálom. Nem tudom, hogy ezt hogyan védhetnénk ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az alapján, hogy láttad többször, nem hiszem, hogy ez először történt meg, csak először lett észrevéve. Ki tudja, hogy mit itattak velem, majd jött a nő, a képek, és most hirtelen felbukkan itt egy…ez nem jó, Róza, nagyon nem jó.
Tala biztonságban van, amikor nem vagyok otthon, fent marad a kastélyban. Már nem kell neki bébicsősz, vagyis, hivatalosan nem, de ezt nyilván így még nem jelentettem ki.
- Talán, egy kis ideig leszel csak szenzáció. Vagyis, olykor, az életünk folyamán kis időkre. A nagyobb eseményeknél, de összességében nyugtot hagynak majd. Rendben? Vigyázni fogok rád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem tudom, tényleg nem.
Ötletem sincs, és nem is nagyon beszélt, nem tudom, hogy mi volt a szándéka, de úgy érzem, hogy hamarosan viszontláthatjuk.
- Mert komolyak a szándékaim veled kapcsolatban.
Ez egy nagyon jó indok lehet, hiszen a vagyonomat csak megbecsülni tudják, és a számok, amiket a lapok lehoznak, elmarad a valóságtól. Két örökössel számolva is, mivel a húgom még nem halott.
- Rendben, mit szeretnél, mit csináljunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Fogalmam sincs.
Tényleg nem tudom, és ez idegesít a legjobban, hogy mégis mi változott meg, mi az, ami miatt ennyire számít Róza. A szándékaimról csak az anyukájának beszéltem, még az apukájáig se jutottam, erre felbukkan egy firkász. Ez így nagyon nem jó.
- Komolyan? Mármint, tényleg azt szeretnéd, hogy ne legyek itt, veletek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Az anyukád a legfontosabb most. Nagyon szeretnék itt lenni veled, de tudom, hogy akkor nem lenne jó semmi.
Ez a legfájdalmasabb, pedig én tényleg nagyon szeretnék a rossz pillanatokban is mellette lenni.
- Elmegyek, de ha hívsz, visszajövök, megoldom, hogy ne jöjjenek rá, hogy itt vagyok. De most látványosan el kell mennem.
Közelebb húzom magamhoz, szorosan megölelem, és lehajolva megcsókolom puhán, az ajkai közé suttogva a következőket:
- Anyukád áldását adta, hogy elvegyelek, ha szeretnéd, elintézem, hogy elvehesselek a hétvégén. A tiéd vagyok, ezt senki sem veheti el tőlünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy elugrik tőlem, elnevetem magam, pedig egyáltalán nem vicces a helyzetünk.
- Igen, ez egy jó alap, ebből építkezhetünk. De nem, azt nem szeretném, hogy azt gondolják, szétmentünk. Csak simán elmegyek, hogy ne leselkedjenek rátok.
Felhúzom a kabátomat, a mosoly még mindig ott van az arcomon, ahogy nézem őt, ráérősen igazgatva a galléromat.
- Ha hazaértem, felhívlak,  tudom, hogy utálod, ha útközben telefonálok. Addig tudd meg, anyukád mit szeretne.
Istenem, az az arc, imádom.
- Szeretlek, Széplaki Hannaróza.