Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalánnak be kellett harapnia ajkait, hogy ő most elfojthassa a saját vigyorát, amit Theodore szavai akartak kiváltani belőle. Nem sokáig tarthatott azonban az öröme.
 - Sajnos jóslat híján nincs értelme semmilyen kérvénynek, főleg akkor nem, ha maguk egy minisztériumi közvetítőt terveznének utána zaklatni a diszkréten végzett munkája okán. - Berzsenyi kivette Zalán kezéből a papírjait és átnyújtotta a boszorkánynak azokat, de szemét nem volt hajlandó még aközben sem levenni Theodore-ról. - Legyen kedves lepecsételni Hollósi úr regisztrációját. Bizonyára sok dolga akad még.
 A nő kapkodva állt neki keresgélni az íróasztalán az említett pecsétet. Egy kínos percig tartó papírzörej után adta vissza feszülten, már-már félve a levitásnak az iratokat.
 A fiú megsemmisülten szorított rá a kötegre. Berzsenyi törte meg a csendet végül.
 - A másik dolgot illetően pedig levélben értesítjük. Csak legyen türelemmel. - Zalán lábai ezen végszó hallatán zaklatottan indultak meg a lift felé. Már lassan azon az állásponton volt, hogy mindegy, kap-e levelet vagy sem, csak ne kelljen újra találkoznia ezzel a férfival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Berzsenyi némán figyelte, ahogy a lift mutatja, épp melyik emeletnél járnak Hollósiék, s csak akkor szólalt meg, mikor már jópárat maguk mögött hagytak.
 - Nézzen utána a kölyöknek, mit tudhatunk róla.
 - De hát... már megírta a...
 - A másiknak.

 Kihasználta, hogy pillanatnyilag nem volt más rajtuk kívül a liftben - nem mintha érdekelte volna különösebben ezek után -, és fejét nem túl erősen, ám jól hallható koppanással verte az ajtóba, miután az rájuk zárult.
 Nem fogta fel, hogy beszélnek hozzá, még képtelen volt a helyén kezelni azt a rengeteg új információt, amivel nyakon borították. Csak akkor fogott rá Theo egyik vállára, mikor érzékelte, hogy nagyon célirányosan lódul meg valamerre. Nem tudta szavakba önteni, de kékjeivel mintha könyörgött volna érte, hogy lassítsanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Már kezdhette megszokni, hogy Theodore lassan olyan szívügyének tekinti Zalán gondját, mint a sajátjait. Ismerte a kimért Ebonyt, és azt is, amelyik gátlástalanul az arcába mondja az embernek a véleményét. De kiabálni? Új szintre emelkedett a kapcsolatuk.
 Nem akarta leengedni a pálcáját, hogy odavilágítson, mert akkor a bűbájával kreált esernyő is eltűnne a feje felől, így inkább közelebb lépett és szabad kezének ujjaival segített rá, hogy a vésetet kitapintva igazat adjon a rellonosnak.
 Nem tudta körülírni az érzést, ami a hatalmába kerítette. Csalódottság? Beletörődés? Számított egyáltalán ennyi idő után valami hasznosra? Nem akarta elfogadni, hogy megint vakvágányra futott, de akkor miért viseli ezt ilyen nyugodtan?
 - Tudom, hogy már kérdeztem... de biztos, hogy ez volt az a név? Mi van, ha rosszul láttad? - fordult Theo felé. Ujját saját arca elé emelte, hogy jelezze a másiknak, hogy van valami az övén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Ajkát összeszorította a bizonyosság hallatán. Talán ezért fájhatott annyira Theo-nak ez, mert ő és nem Zalán találta a nyomot. Gondolataiba merült volna újfent, de kiszúrta szeme sarkából, mit csinál a másik. Idegesen kapott a rellonos csuklója után, hogy abbahagyja a föld túrásátt pálcájával.
 - Azért ne akard kikaparni a helyéről, könyörgöm! - szólt rá rémülten, noha így, hogy kimondta, nem tudta tagadni maga előtt, hogyha tudná, hogy számára fontos dolgot találnának odalent, ő volna az első, aki elkezdene ásni.
 Meglepetten pislogott, mert a szorítása alatt Theo keze azonnal elernyedt. Aztán közölte, miféle felfedezés okán.
 - Szuper, tudunk majd kacsázni velük a tócsákban. Menjünk inkább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egy cigányasszony képe előtt állt meg. Emlékezett rá jól, hisz valahánsyszor elhaladt mellette napközben, az rikácsolva hangoztatta tehetségét a diákoknak, s úgy dülledt szeme a kristálygömbjére, mintha az volna az egyetlen dolog a világon, amire érdemes rávetnie a tekintetét. Most a portréalak az asztalára borulva aludta az igazak álmát, de a kristálygömbben még mindig olyan intenzíven kavargott a ködszerű gomolyag, hogy a fiúban gondolatok sokaságát indította útjára.
 Ujjai ráfonódtak a kavicsra talárja zsebében. Nemrégiben még a nagyapja emlékével csinálta ugyanezt; mintha a mozdulat segítene neki nemvárt megoldásokat a felszíre hozni. Altea hangja azonban kizökkeltette őt.
 - Csinálhatok én akármit, akkor s... - kénytelen volt elhallgatni, mert a cigányasszony felhorkant álmában. Felzárkózott inkább a lányhoz, suttogásából is érzékelhető volt az ellenszenv. - Nem tudsz nyugton meglenni senki mellett anélkül, hogy ne tennél megjegyzéseket rá?
 Persze volt egy érzése, hogy csak ő ilyen kiváltságos. Bár ha szerencsétlen Bonnie is szokott részesülni a házisárkány beszólogatásaiban, aki aztán a légynek sem tudna ártani...
 - Inkább azt mondd meg, mennyi esélyem van rá, hogy egy elviselhetőbb rellonost kapjak magam mellé leközelebb. - Nem volt hajlandó kimondani, de egyértelműen Ebonyra célzott. Rajta kívül csak Kori társaságának örült volna úgy igazán, de ő nem sokban tudott volna most segíteni neki. Hacsak nem tud valamelyik fura rituáléjával szóba elegyedni a holtakkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felettébb mulatságos gondolat volt elképzelni, hogy a Babona legnagyobb gondja nem a furkász-szaporulat lenne. De Zalánnak még csak baglya sem volt soha. Nem biztos, hogy egy bődületes méretű abraxánnal kéne kezdenie.
 - Mountain-el azt hiszem, már jobban összeszoktunk - legalábbis szerette volna ezt hinni. Ha nem akarja nyomban levetni magáról, az jó jel kéne legyen.
 Még egy utolsót simított végig az állat szárnyain, melyeket akkor húzott vissza. Úgy, hogy meg ne sértse azokat, a levitás megpróbált lekászálódni a nyeregből. A testében még mindig túltengett az adrenalin, nehéz döntés volt talpával újra a földet taposni és nem a kengyelt feszíteni. Már most visszakívánkozott az égbe.
 Nem tudta szavakba önteni, mennyit jelentett neki, hogy ennyi idő után ismét repülhetett, de Kornél észrevehette rajta, hogy elérzékenyült. Hogy ezt leplezze, ismét Mountain tollaival kezdett babrálni.
 - Inkább azt mondd el végre, miért akartad, hogy átjöjjek - motyogta halkan kis idő elteltével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Már kezdte úgy érezni magát, mintha Bonnie mellé tervszerűen vetődött volna oda aznap este. Meglepően sokat mosolygott, s noha kezdetben az udvariasság tette csupán, el kellett ismernie, hogy terápiával ért fel neki az, hogy normálisan kezelik őt. Azt is kezdte elhinni, hogy a többieknek is jól mennek a dolgok, neki pedig nincs oka aggódni sem Kori miatt, sem pedig...
 Megkocogtatta Bonnie vállát, mikor megpillantotta feléjük közeledni Szofiékat. Megakadt a nyelve, pedig már tervezett egy cinkos megjegyzést tenni a lánynak a gerlepárról. Nem tudta, milyen scenáriónak örült volna jobban, de hétszentség hogy egyikben sem szerepelt ilyesféle arckifejezés, mint amit Szofi produkált.
 Zalán vonásai megkeményedtek. Rákérdezett volna legszívesebben, de tudta jól, hogy fordított helyzetben a háta közepére nem kívánná, ha valaki faggatni kezdené.
 - Azt hiszem, mi most indulunk. Sajnálom - fordult aztán vissza Bonnie-hoz. A hangja mégha ridegen is csengett, pillantása inkább sajnálkozó volt. Nem így akart elköszönni tőle. De csak hogy egyértelmű legyen, jól érezte magát mellette, Zalán lehajolt, és egy szelíd puszit lehelt a navinés arcára búcsúképp.
 Szofi vállára tette aztán a kezét, hogy irányba állítsa őt anélkül, hogy egy szót is kéne szólniuk egymáshoz. Akkor vette észre, mi van rajta. Talán kicsit jobban szorított az ujjain, de nem kuzinjának szólt ez. Kornél kabátját gyűrte meg és kanyarította le Szofi hátáról. Eddig csak a kisebbik Hollósira koncentrált, és lehet jobban jártak volna, mint most, amikor Zalán majdnem legyilkolta Kornélt a szemével. Nem akart jelenetet rendezni egyik lány előtt sem, de azért a mozdulat, amivel barátja mellkasának nyomta a saját zakóját, felért egy kisebb gyomros erejével. Mentségére szóljon, hogy ez számított nála a visszafogott verziónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Eleresztette a fiút, a platánt meg úgy döntötte, hogy mindkettejüket óvja az esőtől a bűbáj, amíg beszéltek hozzá.
 Nem értette először a kavicsok és a hozzátartozók közti kapcsolatot, csak amikor elvette a felé tartott darabot. Halk mormogás vegyült először az eső zajával, úgy vett ki csupán értelmes szavakat, hogy a füléhez emelte.
 Zalán leguggolt Theo mellé és végigfuttatta ujjait a sáron, hasonló méretű és formájú kavicsok után kutatva.
 - Jó szemed van - jelentette ki, s mégha száraznak is hatott, túlságosan ritkán címzett ilyet a rellonosnak, hogy ne lehessen nem elismerésként tekinteni rá.
 - Te nem érzed hülyeségnek, amit csinálunk? - kérdezte kisvártatva, mikor már a harmadik követ fordította ki a földből. - Úgy értem, hogy... Ha egyszer nem tudok változtatni semmin, akkor miért nem tudok csak ülni és várni, hogy megkapjam azt a nyomorult baglyot? Csak az időpont kéne számítson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hirtelen mozdulattal tett kísérletet arra, hogy kicsavarja a pálcát a rellonos kezéből, míg az a szájtépéssel volt elfoglalva. Égkék íriszére viharfelhőként borult árnyék, úgy csippentett rá Rami talárjára a karjánál másik kezével, s húzta kicsit odébb a másik aurájából, mintha az azelőtti mozdulat nem tette volna elég egyértelművé mindkét lány számára, hogy most rá érdemes figyelni egymás helyett.
 - Inzultusokkal huszárkodni valóban hasznosabb időtöltés - nézett le megkeményedett vonásokkal az ötödikesre. Felismerte az arcát, és magában hálát mondott Merlinnek, amiért a kuzinja értelmesebb barátokat verbúvált maga köré az évfolyamában. - De nem kell félned attól, hogy kárbavész akár egy perced is. Remek tanulópénz lesz belőle. - Hanyag teátralitással intett az ajtó felé, puszta vezénylésképp. - Kifele, Sadie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Türelmetlen sóhajt hallatott, ahogy tekintetével követte, hogyan túrja fel a rellonos a berendezést pálcája után kutatva. Azon a ponton már ő is elővette a sajátját. Nem először vágtak már ilyen jelzőket a fejéhez, s Zalán meg volt győződve róla, hogy ennél hallott már sokkal rosszabbat is másoktól. Ha nem is tudtak a szavak a bőre alá kúszni, frusztrálta, hogy nem értették meg elsőre az instrukcióit. Az sem segített, hogy Sadie egyre hangosabban nyivákolt neki.
 - Silencio - írt le egy ívet a platánnal, Sallowra célzott aztán a hegyével, majd baljának mutatóujját emelte saját szájához, hogy több fronton is közvetítse a másik felé: nincs oda a hisztikért. De csak hogy a húga példájából induljon ki, magyarázni kezdett szinte suttogva, lassan. Mintha egy óvodásnak tenné.
 - Ez egy tanulószoba. És most mások idejében teszel kárt a vinnyogással.
 Így, hogy Rami már nem volt közvetlenül Sadie ingerültségének kereszttüzében, nem fáradt azzal, hogy ő kaparja össze a földről a lány pálcáját, bár a sajátját még mindig feltartotta. Csak a miheztartás végett.
 - Nem kérem harmadszor. Szedd össze a holmidat, és indulj kifele.