Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szülinap, FINA, Kitti taroló pizsamás bulija - a nyár tombol. Ebben volt Kende, aztán kijött az olaszokhoz és ők megmutatták a gyereknek, hogy milyen a pálya, amikor a nyár tényleg pörög és speedosok meg magánsulis előkészítősök még csak a közelben sincsenek. Az olaszokból elsőre csak a dude érdekelte, akivel olyan megható újra találkozást toltak, az egész tér őket bámulta. A betonon. Vörös fejjel egymás mellett kiterülve és röhögve. Részletekbe menés helyett aztán nagyon hamar Lorenzonál voltak, akinek a nevét Kende egész hamar megjegyezte, de a többiekkel idő előtt fel is adta. A szomszéd lány neve valamennyire azért megvan neki, ha már vele jöttek bulizni. Annyi gebasz van, hogy, óóóó baszod.
- Te hallod, haver - kézfeje csapódik Móricnak, feje fordul hátra, pedig már egy teljesen másik hely bárpultja előtt várják a hidratálás adta örömöket. - Frankón ott hagytuk a csajt, ahonnan kipakoltak a biztonságiak! - kiabálja túl a zenét, arca már ki van pirosodva, tincsei mindenfelé meredeznek és megspékelve az egészet: azóta vigyor épült a fejére, hogy újra lekoccolt a dudeal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Pislog párat, újra ki kell várni, hogy vágja, hogy az Ádám az valójában tényleg Ádám és nem Áron… Ákos? Tökmindegy, nemsokára úgyis megint másik nevet kellene megjegyeznie, ha mondja. Jó ez így. - Spanolj csak, ha meg le kell rázni, csak szólj - bólint és már lép is a cuccokért.
Egyik keze a tarkóján, másik a zsebében, ahogy kitekeredve nézi a lányt és most fogja fel mit vállalt be.
- Arra kell, hogy tartsa a kezed és kevésbé sebesedjen ki, ha majd vered a zsákot - mutat is a plafonról lógó bokszzsák felé. - Plusz, ha Létai után veszed fel a kesztyűt, ki tudja mi ragad rád - röhög fel. Nem egy finnyás gyerek, de ha nem arról van szó, hogy valakivel összetapadva izzad, hanem más büdös levetett cuccairól, akkor skippeli. Jó oda az a bandázs.
A terem falairól Kende őszinte röhögése, amolyan állat módjára csapódnak is le miközben a szövege mellé még végig is néz a lányon. Hasára simul a keze, ahogy levegő után kap. - Csodálatos karjaid vannak, tényleg. Pakolunk rá egy kis izmot… - lép Marina mellé. - Úgy még t-rexesebb leszel - teszi hozzá egy hatalmas szemtelen vigyorral a fején.
- Nem mondod? Ezt sikerült összetennem, Szösztalicska, ennyire még nekem is megy - bólogatva dobja le a lábai elé a kesztyűit, ahogy a lány kezéért nyúl, majd egy mozdulattal visszakéri a bandázst is - Inkább rád tekerem én, mielőtt kicsinálod a csuklódat és vihetlek a gyengélkedőre. Azért az szép lenne. El sem kezdünk semmit, de már ott vagyunk - ingat a fején, mert nem, nem. Mae szépen biztonságban sérül meg… ennek így semmi értelme mi? Hm. - Ne sérülj meg lehetőleg sehogysem, oké? - mondja amikor már a bandázst rutinosan forgatja az apró, igenis t-rex ujjak között. Hamar át is megy Marina jobbjára. - Frankó. Mehet rá a kesztyű - bólint és kezd bele a sajátjába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megvárja. Olyannyira, hogy amíg a dude dudisan bebootol, Kende a röhögést abbahagyva, nagy vigyorral a fején kezdi el billegtetni azt a zenére, amit a helyen veretnek. Magához húzza az isziét, tekintete végig vándorol a pulton, onnan lassan tovább az arcokon, és  testeken, akik vonaglanak tánc közben. Könyökére engedi magát, hogy valami megtámassza, amíg röhögcsélve hallgatja Móricon keresztül Lucillát, akinek a nevét már majdnem megjegyezte, szóval akár házasodhatnak is. Brigitta örülne.
- Üzenem, hogy “elvittelek volna Párizsba, készült volna rólunk pár Insta” - elég hamar elengedi az éneklést, ha mondja, inkább  megemeli a poharát és neki koccintja Móric korsójának, mielőtt ajkához emelve meghúzná a narancslevet.
- Ha már laza csajok a téma. Mielőtt eljöttem, Csipesz frankón úgy nézett rám, hogy utánunk jön és megrágja a fülünket, ha itt maradok én is. De nyugi van, a legjobb kezekben hagytam a tinilányt - ő szólt előre mielőtt bárki meglepődne, hogy egy höri műanyag lasztiban hoppanál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Féloldalas mosollyal bólint párat, mert már ő is képben van, a keresztlánya tekintetéről. Először csak úgy vette bambul a puhagolyó, majd rájött, hogy nem ennyire egyszerű a sztori. A kérdésre csücsörít először, majd hümment.
- Kitti - bólint egyet, majd kortyol újra amíg a dude feldolgoz. - A kisokosnál próbálkoztam volna, amikor írt a húgom, hogy se te, sem én nem szeretnénk ha megsértődne - és ez így is van! Nem csak gyönyörű, de eszes is a húga.
A hátát érő csapkolászásból már automatikus tudja mi jön: a maradék narancsot kábé meg is issza mire a haverja a mondat végére ér. Tekintetét villantja rá, hogy nem pálya a meló. Ha így is lenne, beállna vele és azt állatira lefogadja, hogy senki nem szeretné. Poén lenne, de nem pálya.
Kisujja és hüvelykje kinyújtva, míg a többi behajtva - így emeli a magasba és rázza meg a fakkoló névtelennek, amíg Móric mellett kivonul a helyről. A levegőre érve csapja farmere zsebébe kezeit, és vesz mély levegőt, ha már van. Egy szembe jövőre mosolyog vissza, majd battyog.
- Haver, itt mindenki vigyorog - mondja nevetős hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vele együtt röhög fel, ami sokkal hangosabb lesz, ahogy az ajtó kinyílik és valami szűk utcára csapódnának. A cipője tutira, hogy ne essen pofára miután a lábfeje beakadt a küszöbbe. - Élek - közli, majd lazán libben mellé.
Nagyjából Móric szavaival egy időben hányja el magát valami random arc a hátuk mögött, de a lényegen nem változtat. A dude éli Rómát. Kende a játszótér hallatán vigyorog még szélesebben, hajába túr, és gyűrűkkel megpakolt kezét somolyogva engedi vissza zsebébe. Oldalra sandít Móricra.
- Nice. Csak úgy? - néz vissza maga elé. Fél arcát szívja be mielőtt az cuppanna. - Az ő baja, haver - visszafogott mosollyal bólint. - Figyu, néha látom a lányt, de én utoljára... - bevillan neki valami. Lassabban, elnyújtva lép, mielőtt megszólalna. - Volt itt valami. Odajöttek hozzám kérdezni, mert hogy neked nem merték mondani - tárja szét a kezeit, ez neki már itt magas. Most és akkor is. - A szőke halálmadárról beszéltek, vágod, aki meg akart verni... szóval lesmárolta a lányt valami karácsonyi... nem, szilveszteri koncerten, aki meg megpofozta vagy mi a túró. Tőlem kérdezték, hogy viseled a szakítást... de, hogy én ezt tökre elfelejtettem - ismeri be. - Mindegy, nem kavarom a szart, ez egy gyépés pletyka. Kétlem, hogy emiatt szívódott fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kis időbe telik, de elkapja a barátja arckifejezésén a pánikhangulatot. Először közbevágna, de a sárral dobálózására benne marad a hang és engedi is tovább a dolgot. - Nem leszel sebes, úgy rátekerem, hogy még a múmiák is irigyelni fognak - fun fact.
Hangosan felröhög a Létais megjegyzésre, aztán tesz-vesz, mielőtt még csak szavakkal, de nagyjából fülöncsípnék. Kende gondolkodás nélkül bólint a költői kérdére, majd egyre szélesedő mosollyal hallgatja. - Az úszóizmaim? - kuncog közbe, de az egész végére már előre görnyedve nevet, mint egy állat, hogy az edzőterem tőle visszhangozzon. Mély levegővel, lassan húzza ki magát. - Figyu, szófosásban  simán pusztítasz, de majd a mai nap végén visszatérünk rá, hogy karban lekvár vagy e vagy sem - fél karral húzza magához, a hajába puszil, majd elkezdi bebandázsolni a kezeit. Ez a dolog már most szuperül halad.
Az agya rutinosan kapcsolódik le a sztoriról, néha azért hümment egyet, és mondaná, hogy figyelget, de nem. A lényeg, hogy vigyáznia kell a lányra mielőtt szájba verné saját magát és hasonlók. A gondolat éppen megszületik Kende agyában, amikor a dán ajkak hangot is adnak neki.
- Kemény és bőr, szóval igen - válaszolja, majd szeme csillan és csapja fel két kezét, már félig bandázsban. - That’s what he said! - elégedetten vigyorogva fejezi be a munkálatokat saját kezén. Átmozgatja a vállait, amennyire tudja a karját, közben ráérősen magyaráz Marinanak is, mielőtt elindul a zsákhoz. A kesztyűket a fal tövéhez dobja.
- Megtartom erről - fordul és két tenyerével megpaskolja a kitömött bőrt. - Üsd meg, Szösztalicska.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megáll ő is, ajkai elnyílnak a lendületes reakcióra és elég hamar bűntudat kúszik a mellkasára, hogy ilyen hülyén közölte be. Közben simán lehet, hogy pletyka az egész - nem szövegel, száját elhúzva csendben ácsorog, amíg tovább nem indulnak. Baromság volt ezt most felhozni.
- Ja, tudom, de ha dumálnál róla... vágod - fordul felé fejével, aztán megakadva kapja a mutogatós irányba. Teste mozdul arra, a parkszerű izéhoz, majd ott a padra. Jobb bokáját csapja fel másik lábának térdére, amíg könyökét a támlára csúsztatja Móric mellé. Teljes a kényelem, öregem. Olyan laza, bűbáj kell ide, hogy összetegyék...
- Én meséljek? - nevet fel jókedvűen. - Szerintem nálad nagyobbak az izgalmak, dude - felsandít rá, majd vissza mag elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elégedetten hümmög fel, ami inkább nevetésbe torkollik.
- És ezt el is hiszem - bólint, majd figyel tovább a sztorira a nem feleségnek való csajjal. - Reméltem, hogy még csúsztathatom a legénybúcsúd, legalább addig amíg ihatok - a legjobb barátjára figyel, szóval azért belekerül pár pillanatba mire oda lyukad ki, hogy visszaflesseljen pár napot a bagolyfalvi csónakházhoz. Ha már így kérdezi, hogy miről maradt le...
- Témánál vagyunk - lesüti a szemét, majd behajlított karjának ujjai csúsznak tarkójához. Egy pillanattal később lendül fel állásba, tekintete a parkot pásztázza, pedig csak gondolkodás nélkül megszólal. - Lenne itt valaki, akiről mesélnék neked, haver - elmosolyodva ingat a fején, ahogy megfordul, hogy elkapja a haverja tekintetét. Szüksége van rá és most, hogy itt vannak, csak jobban érzi, hogy ez így van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Teljesen megérti a dude meglepett fejét, de komolyan. Ami még jobb, hogy eddig fel sem fogta, hogy izgult rajta Móric mit szólna hozzá, ha tényleg nem csaj. Mostmár, hogy ez is tiszta, meg is szólal.
- Ja, ne izgulj rá, pasi. Férfi -ebben legalább biztos. Jobbjára nehezedik rá.- De még milyen... igen, figyu - szabad keze basztat a fülére, amíg a másiknak ujjai a zsebében megrezzennek. Kell neki még vagy egy fél perc, hogy valahogy belehelyezze magát egy rohadtul új helyzetbe, de annál több időt nem is hagy a zavarának, hanem inkább beszélni kezd. Így is van! Nosza.
- Ismerem egy ideje, még a kastélyban találkoztunk, de már egyetemista. Segít nekem az elememmel, és én néhány hónapja rámozdultam a lakásán. Azóta szexelünk, ami olyan jól megy, hogy nincs is más, csak ő - elmosolyodva pillant félre. Halkan nevet. - Mert nem érzelemmentes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A csendre néz vissza a tátott szájú mutogatós haverjára, mosolya lesz jóval visszafogottabb. Ó, igen, pontosan ekkora para van. Valami hasonló megy le Kendében is, csak valamivel hosszabb és elbaszottabb folyamatban. Nagyot szusszan és bólint, de szíve gyorsabban kezd el verni, amíg vár, hogy Móric megszólaljon. Aztán csak áll, mert nem túl meggyőző ez a "nagyon jó"... az lenne? Tényleg? Szíve dobban fülében aztán, mert ez egyre rosszabb irányt vesz, mígnem... arcvonásai teljesen elengednek. Szeme kikerekedik. Pislog. Sokat. Aztán mint egy állat kezd el röhögni, előre görnyedve és akárhányszor abbahagyná, szinte látja maga előtt Mihail arcát erre a kérdésre és csak jobban elkapja az inger. Hosszú, hosszú, hosszú pillanatokkal később köhint aprókat.
- Ne aggódj ennyire, haver, Bogdánt meghagyom neked - könnyes szemekkel, kipirosodott arccal, jókedvű tekintettel néz vissza a másikra. Nem véletlen az, hogy Mórocz Móric a dude. - A pszichológusom az, Mihail így segít a hydroval- gödröcskéje süpped arcába. - Mihail Vladiszlav Sztravinszkij, ő volt előtted a rellonos prefektus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bár tudja, hogy támogatná, ő Móric, de ahogy elhangzik Kende olyan szépen belendül, hogy minden egyéb gondolkodás nélkül csúsztatja oda, hogy amúgy pszichológusa is van. Amit elsőre a dude úgy fogad, mint vajat a kés, vagy mi.
A kérdésre szélesedne mosolya, de szemöldöke ugrik, ajkai nyílnak el és reflexből lép, hogyha kell ugorjon a pad mögé összeszedni a haverját. Él. Eléggé él, mert folytatódik a hülyén egymásra bámulás.
Oh, ja, igen. Még szép! - Mint a huzat - szúrja közbe, azon kívül hagyja Móricnak bontogatni a dolgokat. - Engem nem hajtott el - tárja szét két karját, kinyújtva, úgy von vállain. Nem tudja miért, de így történt. Még nem tette meg.
Akaratlan hátrébb moccan a feje, folyamatosan mosolyognia kell, képtelen megállni és nem is akarja. Hallgatja, néha aprókat bólint, majd a vélánál reagálna, aztán elfelejti, hogy mit. Te Mihivel jársz. Gyomra azonnal összeszorul, ajkait össszepréselve változik meg a mosolya, és fürkészi Móricot. Észbe kapva, húzza ki magát és dörzsöl a tarkóján.
- Nem, mi... várj. Nem vagyunk együtt - ráz a fején, a torka szorul össze a szavaktól. Bassza meg az egész. - Nekem mostanában nincs más, de nem jár velem. Nem vagyunk együtt.
Sok mindenre nem emlékszik, mert agya nyerőbb szűrő, mint bármelyik férfié, de az megvan neki, hogy a haverja mennyire be volt arra pörögve, hogy valamit titkolnia kellett előle. És akkor ő már nagyban pácienskedett Mihail kanapéján.
- Móric, ne haragudj, hogy eddig nem szóltam ezekről - visszalép a padhoz, majd ül le rá térdeire előre támaszkodva. - És hogy ilyen hülyén sikerül elmondanom, de nem értem mi történik - néz rá hátra a válla felett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Miért nem? Frankó kis kérdés. Miért jut annyiszor eszébe, miért érez ennyi mindent miatta és miért aggódik ilyen szinten azon, hogy Mihail vajon szerzett e magának másik adaggal a porból. Ha meg is fog haragudni rá, amikor észreveszi, Kende akkor sem tenné másképpen. Ahogyan nem töltené másnál sem az estéket. A barackba, mielőtt lelépett volna Rómába megcsókolta a másik homlokát amíg aludt. Miért szeretne közelebb kerülni, amikor jól megvan így, egymaga. Amikor szabad.
- Tutira nem Bogdánnal - válaszol visszafogott mosollyal, majd sóhajt halkan. - Senkivel, gondolom - ráncolja szemöldökét. Nevetése nem az igazi és ha ez annak is lejönne, aki nem ismeri, akkor Móricnak pláne hamar lecsapódik a dolog.
A padon ülve aztán maga elé néz, fejben üres, a mellkasa bezzeg nyom, amíg a dude vigyorogva oda nem csattan hozzá lökdösődni. Féloldalasan elmosolyodik, mert azért ez az egál így elég jól hangzik - kapott némi kedvezményt, vágja ő, oké. Meg is szólalna, de az első kérdés után csak lesüti a szemét. Pontosan ezt nem érti… nem érti, amit érez, hogy… micsoda. Aztán Móric elkezdi magyarázni mi az, hogy nem érzelemmentes és a navinés feje először csak lassan megemelkedik, majd halkan kuncog. Merlinre, kösz haver. Tudja, hogy próbálkozik… olyannyira, hogy a mély érzésre a mosoly Kende vonásaiba issza magát, oda ragad, szemei pedig enyhén kikerekednek. Mély érzelmek. - Nem is csak barátság - olyan lassan mondja ki a szavakat, mintha bármelyik pillanatban elnyílhatna alattuk a föld, vagy a pad, aminek támlájához billen neki lassan a hátával.
Pillanatokig ül egy helyben, csendben, egyik kezét simítja közben a hasára. - Elmondtam neki, hogy fontos nekem de ez - dörzsöl az állán, majd egy apró mosollyal néz Móricra. - Nem való ez nekem, nem menne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Beszarás. Nem hisz valamiben, aztán az kopogás helyett úgy rúgja rá az ajtót, mint a haverjai egy jobb napon. De tényleg így lenne? Alig ismeri a másikat. Nincs más kiindulása, csak a minta, ami előtte volt, ami miatt elég durva krízisnek éli meg és ami miatt nagyon nem biztos abban, hogy ez jó dolog. Nem neki való. Mély érzelmek valaki iránt, aki birtokolná. Mellkasa emelkedik gyorsabban és süllyed lassan, amíg kezei a hasán és az ölében mozdulatlanul pihennek.
- Igen. Más - aprót nyel, ha csak visszagondol azt is milyen nehezen nyögte ki és Mihail hogyan fogadta. - Ez amúgy el szokott múlni, nem? - szeme sarkából oldalasan tekint Móricra, kétségbeesett pillantása jár a haverján, amíg beszél. - Aha - éppen csak leheli. Karját felcsúsztatja a pad támlájára, fészkelődve próbál normálisan levegőt kapni.
- Kösz, haver - lassan paskol rá Móric hátára, ahogy elgondolkodik. Csendben pillant körbe. A többit magában kell lerendeznie, mert Mihail elképzelése valakiről valszeg nem egy öt évvel fiatalabb hülyegyerek.
- Úgy sem most fogok ráérezni, hogy mihez kezdjek ezzel az egésszel. Ez van - felkel, nadrágja övénél igazít a pólóján. - Meginnék valamit - egyenesen Móricra néz. Ez a feladat rá vár, ahogy megbeszélték.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bólogat ügyesen. Ügyesen, mert ez a mozdulatsor jelen helyzetben sokkal macerásabb, mint valaha volt, bár így is tovább teszi mint kellene. Hallja mit mond, csak a tartalma köszönget be később Kendénél. A kétségbeesés ugyanúgy csillan a fényektől mostanra sötétebb szürke árnyalatban, de mellette valami más is kendőzetlenül kiolvasható belőle. Az viszont a földet vizslató haverjának szól.
- Jaja, értem - és ő is ettől félt. Mert, hogy, ha nem lenne eléggé egyértelmű a gyerek fél. Nem kicsit, de úgy rendesen.
Pár pillanatig előre bambulva csendben van, majd válaszul, meg-meg akadva ráz egyet a fején. - Most biztosan nem. Volt már, hogy mondtam neki dolgokat és úgy érzem jobb lesz, ha nem teszem - határozott a hangja még akkor is, amikor a végén elhalkul. - Plusz, elmondtam Mihailnak, hogy nekem nincs más rajta kívül. Utána is láttam, hogy neki van - bár ez nem tarozna Móricra és különösebben rá sem. - De erről szólt már az elején - őszintén, nem is érdekli kivel dug a másik, amíg egyik sem lesz komolyabb. Egs. Náluk jobban működik, ha nem bonyolítják agyon. Nem fogja elrontani azt, ami van, pláne mióta tudja Mihail hogyan érez mellette.
Felnevetve túr a hajába.
- Jó lesz a víz- indul el. - Ha már versenyszezon. Augusztusban jövök Rómába EB-re - a dudera néz. - Eskü nincs több új infó. Ennyi volt. - az egyik oszlopba kapaszkodik, úgy kerüli ki. - Szóval, mi a pálya ezzel a játszótér vadászással, haver?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A semmiből nevetne fel kínjában.
- Az. Fair tőle - mert tényleg így van. Ezek a kártyák az eleje óta ki voltak terítve. Az hogy közben kiben és hogyan változott az ami elég, már teljesen más téma. Főleg akkor, amikor eszébe jut a srác, ahogy elhagyja a lakást. Az elemista akit Zámbori már majdnem bejegyzett. Füléhez nyúl fel, ujjaival lassan morzsol rajtuk mielőtt nagyokat pislogva zökken vissza. - Nem az van, hogy berontottam rájuk. Mindegy, hagyjuk - mosolyogva ráz a fején. - Jó Mihaillal lenni és lesz, ami lesz - hát mondjuk ez a beszélgetés is teljesen máshogy alakult, mint azt valaha hitte volna. Totálisan. - Ja és - elnéz Móric felé. - Egyáltalán nem félelmetes, haver - főleg amikor fintorog, vagy plüssnek használja.
- Szerzek jegyet, ha szeretnél - von a vállán, mondjuk eddig csak Marina miatt kellett jegyet intéznie. Megy az majd újra, mint a karikacsapás. - Van pár szabad órám - vigyorodik el. Aludni úgy sem tudna és még bőven várja a sztorikat a Casanova életről Rómában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Kezeik összeérnek a levegőben, a csattanás hangja visszhangzik a teremben, miközben Kende tenyere minimálisan csípni kezd. Nem foglalkozik vele, csak felnevet el sem engedve az egyedüli és megismételhetetlen Szösztalicska pillantását. Öregem, azért büszkeség tölti el ha belegondol, hogy a másik hány nyelven beszél, és mindegyik nyelven rengeteget, főleg egy olyan -jobb napokon- csendesebb fazon mellett mint a Reiner örökös. Ha párszaszóul is megtanulna a kígyó helyben le védelme és lelépne.
Jó hír, hogy most más vár a haverjára. Kende két kézzel tartja neki a zsákot, nem túl erősen de még annyira se kellene amikor nem is biztos benne hogy elhangzott a tompa hang. Hirtelen nevetne fel, helyette csak aprókat köhint és hagy magának egy, majd két pillanatot mielőtt meg tud szólalni. A szituban nem segít neki a másik szövegelése, maradjunk annyiban.
- Ez… na jó, hát ez elég béna volt - őszintén. Bocsánatkérő féloldalas mosolyra húzódik ajka, mielőtt bólintan. - De a fütyülést is így kezdtük, nem? Aztán mekkora májer lettél? Na figyu - elengedi a zsákot és a barna mellé lép, ahonnan már nyúl is a vékony karokért. - Legyen mindig kicsit behajlítva.  A lábad tedd így, hogy ne bukj előre - mutatja - és izomból csapj oda - derekát fogva szorít rá - innen kezdve a mozdulatot. Képzelj oda valakit, aki felbaszott - egyszerűsíti le a végére, vállán von és elengedve a lányt áll haránt terpeszbe. Nem hogy a másik de még ő sem emlékszik mennyi mindent mondott, inkább megmutatja. Álla elé emelt kezekkel helyezkedik, szusszan, majd az ökle csattan a bőrön úgy, hogy a plafonhoz rögzített megbűvölt láncok belecsörrennek. - Próbáld meg újra. Baromi jó érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Lássuk be, rengetegszer nem emlékszik dolgokra. Az érzés mégis tisztán benne van amikor legelőször járt az elemi teraszon, és az is amikor először utasította vissza a víz termét. Hónapokig kibekkelte. Nem engedte el, de előtte le kellett rúgnia más dolgokat ahhoz, hogy a lyukacsos négy fal közé álljon. Az eleme benne van, csak ki kell engednie. Így is van!
Az egyik falon folyamatosan csobogó víz hatására csontjáig hatol a bizsergés, a felszabadult energia aminek hatására akaratlanul lép közelebb. Fülén morzsol aprót, kezei elsőre laza mozdulata fokozatosan feszül meg, minden figyelmével fókuszál, hogy a fal megfagyjon. Már harmadjára csinálja ugyanezt a bánatos feladatot, ami Bogdán szerint kispálya, neki pedig még nem jött össze. Mondaná, hogy frankó, de egy nagy hamvas barackot.
Rendezetlen sávban, apró törésvonalakkal indul meg a kristályosodás a fal közepén, a hullámzó habos víz helyett pedig Kende tükröződik a jég felületén. Annak két oldalán a víz még játszik, de a navinés hydromágus figyelme teljesen egy helyre fókuszál és szíve hatalmasat dobban. Hirtelen mozdul közelebb és érinti meg. Jéghideg. Behal neki, hát tényleg az! Ezek után hosszú percekig a teremben van, hátha vissza is tudja csinálni, de az még neccesnek bizonyul.
Kilép, benedvesedett homokbarna tincsei közé szánt, közben hitetlenséggel keveredő boldog nevetés hagyja el a torkát. Aprókat bólint Bogdán szavaira. Biztos, jó az úgy, ha mondja! A terasz közepén lévő lépcsőhöz megy és kérdés nélkül dobja le magát. A teste fáradt, valszeg a határait birizgálták már odabent, de a gödröcskés vigyor ráépült a Reiner örökös fejére. Vagy ráfagyott. Érted…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ő és a járőrözés érdekes kombó, ez már egyszer biztos. Amíg Tánya jelen volt a Navine vezetőségben még csak-csak érdekelte Kendét, hogy egész pontosan mit kellene csinálnia. Aztán többszörösen Júliával keveredtek össze, akivel vagy a konyhában kajáltak egyet, vagy éjszakai fürdőzés címszó alatt teljesítették prefektusi kötelességeiket. Viszonylag. De cserébe mindennek eredménye lett, hogy a srác nem hagyta ott év elején a pozit - mekkora mázli, nem? Naná!
Mostanában Dae-el is egész jól feltalálják magukat és ma is örülhet a kastély népe, mert ismét a párosuk van porondon. Igaz, hogy baromira ráérősen lépdel végig a folyosón a Fecsegő Dámák felé, de nincs miért rohanni, így is időre odaér.
Apró mosollyal biccent egyet az egyik dámának, aki látszólag évekkel ezelőttről már jól megjegyezte magának, amikor kicsit felcserélték a srácokkal a festményeket. Lehet, hogy Móric és Mae voltak a főkolomposok, de ezek szerint a Reiner örökös épp annyira feledhetetlen. Az mekkora poén volt... a csereberékkel legalább a dáma is kapott egy kis környezetváltozást. Állati unalmas lehet állandóan ugyanott ácsorogni, csoda ha állandóan csámcsognak valami baromságon?
Lezseren a falnak dől, ujjaival az alkarján lévő kötést kezdi piszkálni. Kölyökként is királyok voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Mi az igazán szívás a karácsonyban? Hogy az év ezen időszakán az úszók el vannak engedve szünetre. Mondaná, hogy nem esik jól neki heti nyolc, néha kilenc edzéssel, de nem erről van szó, hanem mert így és az iskolai szünettel kizárt hogy kibekkelje a hazamenetelt. Reinerék idén nem szervezik a karácsonyi gálázást, hanem hivatalosak, amire száz hogy elrángatják az örököst is. Legalább az elemi gyakorlás miatt visszajöhetett pár napra. Legalább még Mihailhoz is elnézhet.
Léptek hangja visszhangzik, amire felpillant és arcán széles mosoly terül el Dae-t megpillantva a pizsamában. A levitáshoz képest Kende sem öltözött ki: a hoddiehoz a kedvenc melegítőnadrágját vette fel és a papucshoz hosszú, fehér zoknit, szexisen.
- Szevasz, látom hoztál muníciót - vigyorog egy pillanattal később. Szerencsére a sport miatt elég jó angolja van, így ez eddig sem jelentett problémát. Az inkább, hogy általában a következő kérdést ő szokta feltenni és nem megválaszolni. Pillog kicsit egyik majd másik irányba, amikor elkapja a dáma a tekintetét.
- Öhm, bármerre innen el. Nem vagyok a kedvence a dámáknak... - biccent az irányukba. Legalább már emlékszik mi van a kastély ezen részén.
- Azt mondta a vezetőség, hogy innen induljunk - nyurga testét löki el a faltól. - De mehetünk a körletek felé - kezei a hoodie zsebébe tűnnek el és ráérősen lépdelni kezd. - Aztán majd látjuk. Így oké neked? - pillant oldalra a másikra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Előre érezte, hogy hatalmas szívás lesz ez a mai nap, így hamar az edzőterembe kezdte a napot. Egyedül azt furcsálta, hogy Kitti nem ül az egyik fekvenyomó padon és szövegeli végig az egészet. A konyhából kilépve találta szemben magát Brigitta tág orrlyukaival és villámokat szóró szemeivel.
Ez hosszú lesz.
- Itt vagy Reiner Kende? Nem szólsz, hogy hazaértél miközben nagyon jól tudod, hogy a mai nap rendkívülien fontos! Ha nem látom meg, hogy Dorottya reggel beveti az ágyadat minden csúszna - beszélt és legalább hatan érték be, akik éppen minden irányba felmérték a házat.
- Még itt élek, nem? - pillantott vissza Brigittára, aki csóvált a fején meg sem hallva a kérdést és végig pillantva a fián.
- Merlinre, hogy nézel ki? - hatalmas sóhajjal fúrta tekintetét Kendéébe, amolyan néma "elég legyen"-nek felelt meg. - Két dolgot tegyél meg: szedd rendbe magad, és ne tedd tönkre nekem az estélyt az ágálásoddal - közben a háttérből a karácsonyi dekor miatt közelítették meg a Reiner család legelviselhetetlenebb tagját. Kende pillantása ekkor vette észre a két szárnyú ajtót, ami mindig félig van nyitva kivéve ha náluk van valami kibírhatatlanul smúzulós esemény.
- Idén nem Nekeresdre megyünk? - fordult teljesen anyja felé.
- Már miért... ó, igen, hogy is ne! Édesapád végül nem fogadta el Zsadány meghívását. Nevetséges lett volna. Hetek óta szervezem a ma estét - az egyik embernek mutogatva fordult is el Kendétől. - Két dolgod van! - szólt még hátra kimérten és tűnt el a szalonban.
______________________________________
Késő délutánra a ház egész alsó szintje puccba van vágva, lágyan szól az élő zene... olyan mintha a karácsony lehányta volna a kúriát. Tehát semmi új, minden évben pontosan ilyen. Ettől függetlenül, Brigitta kitett magáért. Nem nehéz, ha az embert semmi más nem érdekli, és hogy Kitti ne azt hallgassa végig karácsonykor ahogy leszedik egymás arcát, Kende kiöltözött. Csak a fél házon kergették végig egy nyakkendővel, ami most a zakója belső zsebébe gyűrve hesszel, ingje felső gombjait lezseren nyitva hagyta és befújta magát. Húga karol belé, ahogy susmorogva megközelítik a nagyit. Mellette állva fogadják a vendégeket, akik lassan de biztosan kezdik ellepni a házat és belépésnél apró ajándékokat kapnak. A Reiner örökös szürkéskék tekintete akaratlanul is az érkezők válla felé zizzen: arra van a menekülő útvonal. Az fontos, öregem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Reinerék pontosan úgy fogadják a vendégeket ahogyan szerintük azt illik: kellő aranyvérűséggel és olyan gusztustalanul kidolgozott műmosollyal, amin sajnos kevesen látnak át. Ez alól kivétel a ház ura, a családfő, Reiner Károly, aki egyelőre a dolgozószobájában bassza a rezet, és a két gyerek. Egyedül Kitti energiái egyensúlyozzák a bátyja szabadságba sóvárgó elbambulását. A kiscsaj hófehér ruhában, hosszú, egyenes szőke hajával babrálva vigyorog minden megérkezőre. Miután Brigitta rászól, hogy fejezze be a tincsei piszkálását, még akkor is sugárzik belőle az ártatlan jókedv. Aztán fénylő szempárja meglátja az ismerős barátot, mert hát már régen kiderült: aki Kende spanja, az Kitti spanja is. Kitti azonnal megpiszkálja a bátyja zakóját, hogy kikerekedett szemekkel, egyáltalán nem diszkrét fejrázzással kizökkentse és jelentse: itt van Marina Darik!
Kende tekintetében csillan a remény és a megkönnyebbülés, majd egy pillanattal később az őszinte értetlenség. Ki van zárva, hogy a szülei… hogy Brigitta hajlandó lett volna meghívni Marinát anélkül, hogy pálcát tartottak a fejéhez. Most feltételezze, hogy idehívták a Szösztalicskát ha cserébe minimálisan is úgy tűnik, hogy élvezi ezt az egészet? Kizárt. Főleg amikor Kende előrébb lép és kezet fog Marina édesapjával. Mert hogy itt van ő is. Ilyen jól mutat a Darik család a vendéglistán?
- Örülök, hogy eljöttek! - és az a baj, hogy tényleg örül, mégis a szülei helyett is szégyelli magát, amiért csak a név miatt hívják meg az egyik legjobb barátja családját. És neki erről sem szóltak.
Amíg a szülők kifinomult és száraz szavakkal dobálóznak addig egy mosolyt küld a szokatlanul komor lánynak. Úgy tűnik nem most kellene ölelgetnie, vette. Csak éppen Kittit annyira ez nem zavarja.
- Gyönyörű vagy! - esélyes, hogy Kitti most jön rá, valójában Marina egy lány. Nyakát kezdi nyújtogatni kifelé, majd pillant Kendére. - Móric nem jön?
- Nem jön. Vagyis... nem tudom már - Kende közelebb lépve engedi le fél karját Kittihez, aki a kezét megfogva tippen vissza.
- Dorottya, kérem, vezesse körbe Darikékat még a vacsora előtt - Brigitta íves mutogatása igazából a csettintgetés kirakati verziója.
Kende meg úgy kihasználná az alkalmat, mint a kurva élet, hogy megkérdezze miért nem szólt a Szösztalicska, hogy jön, de a lépcsőn Bernáthy-ék kezdenek fellépdelni.
- Később megkereslek - biccent aprót. Naná, hogy megteszi! Mert ez az egész rohadtul furcsa. Benne lenne a pakliban, hogy ő nem figyelt vagy felejtett el valamit, de ezt az infót? Esélytelen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem szereti a meleget, szerencsére ezzel télen Magyarországon sincs baj, de most mindjárt befagy a valaga. Összehúzza magán a kabátot, ahogy a kisebb termináltól arrébb eső elvarázsolt liftből kilép. A helsinki-i a hopphálózat egyik olyan pontja, ahol eddig még sosem járt és most mégis a legjobb okkal jött. Brutálisan izgatott és alig várja, hogy újra lássa Mihailt, főleg az utóbbi napok után. A táska, amit máskor edzésre menet dob magára most az utazás miatt lóg fél vállán, azon ránt egyet mielőtt a reptér elé lépdel. Ahol, - és ez nem semmi, haver - Kende figyelmét elkapja, hogy akció van, annak közepén pedig Mihail vonul felé. Meglepetten csillan tekintete, sietősen elindul ő is, végül gödröcskéje óvatosan kirajzolódik, amikor már a sapka a fejére kerül. Lejjebb is húzza, tuti ami biztos.
Ahogy besüpped az ülésbe akkorát szusszan, még a sofőr haját is leviszi.
- Hello - int egyet a visszapillantóba nézve, lebénázza magáról a táskát amit a lábához tesz, aztán hátrébb dől és kifelé nézelődik, még akkor is, amikor Mihail behuppan mellé.
A finn szó a szájából olyan vigyorra készteti Kendét, ami az utóbbi napokban messze nem volt a fején. Felé fordulva szólalna meg, de csak felkészül a becsapódásra mielőtt ajkaik összeérnek. Szíve dobban nagyot, kezével simít Mihail nyakához, úgy húzza közelebb. Teljesen abban volt, hogy nem jön ki elé és csak később láthatja, így aztán a szavakra bólint pár aprót és csókolja meg újra. Hogy a francba ne tenné?
- Szia - gyorsan csókol egy utolsót Mihail ajkaira. - Kösz, hogy mégis kijöttél - elengedve húzódik hátrébb, hogy elkapja a pillantását. - Ha a rajongótáboroddal is finnül dumáltál, simán ácsorogtam volna a hidegben - így is van!
- Innen hozzád megyünk? - pillant Mihail ajkára.
Jó lesz itt, és szüksége is van rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kedvesen elmosolyodik Marina anyukájára pillantva. Az ő hangulatára is mindig hatással vannak a szülők, de Mae-t mintha kicserélték volna és ez nem nyugtatta meg jobban a srácot. Még a vacsora előtt el kell kapnia beszélni vele.
Brigitta hatalmas mosollyal köszöni meg a bókot, amit kapott a kúriára - mintha nem ugyanaz a lány állna előtte, aki a szeme láttára ugrott bombát egy Limp Bizkit számra bemutatkozás gyanánt. Akkor most… mindenki megzakkant? Vagy ő a hülye?! Közben Kittinél beáll az üzemzavar, főleg amikor Mae az érintéssel arcára simít. Elég nagy már ahhoz a lány, hogy tudja nem fognak ezen az eseményen pacsizni, de csak pislákol a szavak után. - Köszönöm szépen - bólint aprót végül.
Bűntudattal teli pillantással néz Mae és a családja után. Legszívesebben félre hívná Brigittát, akinek a nevetése keveredik a zenével. Végül csak megfeszült állkapoccsal nyel egyet és szavak nélkül, csendben várja meg amíg megunják a köszöngetést.
Rengetegen eljöttek, bőven sokan szólítják le pár szóra, leginkább olyanok akik tudják a nevét, neki meg fogalma sincs, hogy éppen kivel beszél.
- Még picike voltál, amikor egyszer kanasztáztam a nagyapáddal - mondja az öreg csávó, aki rendesen megfuttatja a pincért az alapozáshoz.
- Lefogadom, hogy ő nyert - reagálja le, majd elmosolyodik, ahogy a tag felnevet. Mögötte végre megpillantja a Szösztalicskát. - Bocs, ne haragudjon, beszélnem kell egy barátommal - mondja már türelmetlenül rugózva, amikor a fószer is arra néz, amerre Kende.
- Jajj, fiam. Ha ilyen jóféle barátaim lettek volna a te korodban, mint a kishölgy, én sem itt ütném el az időt - somolyog a bajsza alatt. Kende nevetését visszafogva hagyja ott a perverz bácsit és veszi az irányt Darikék felé. Apró mosollyal áll meg mellettük.
- Remélem jól érzik magukat - túr a hajába, majd morzsol a fülére. - Elrabolhatom Mae-t egy kicsit? - kérdezi meg, annak ellenére, hogy pontosan tudja, hogy nem kaphat nemleges választ amikor az baromi kellemetlen lenne. Ha tényleg mehetnek, vesz egy fordulatot és a két szárnyúajtónál maga elé engedi a lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Átjárja a nyugalom, abban a pillanatban ahogy homokszőre tincseinek nyomódva Mihail ajkait, teste körül pedig karját érzi meg, amibe legalább annyira bele is süpped mint az ülésbe. A másik jelenléte legalább annyira megmagyarázhatatlan melegséggel tölti el, mint amennyire még mindig hitetlen a tekintete kipillantva az ablakon: itt van Helsinkiben. És hozzá tartanak.
Nevetés közben billen hátra a feje annyira, hogy rá tudjon sandítani, majd vissza. - Ezt egyszer be kell játszanod. Amikor ott vagyok - teszi hozzá mellékesen pedig viszonylag valószínű eredménye lenne a dolognak, hogy Kende görnyedne a társaság mellett, röhögve mint az állat.
A következő szavakra aztán megfagy a vére is, szeme épp egy pillanatra kerekedik ki amíg szíve fülébe dobban egy nagyot. Szülők. Lassan fog rá Mihail karjára és a kabát ujját feltűrve néz az órára. - A tripla véla akciókártyát majd később játszanám ki, de úgy szemtelenkedj, hogy meg tudom bosszulni - összekulcsolja az ujjaikat és lazán ereszti az ölébe. Továbbra is az utat figyelve kezd el játszani az ujjaival.
Ahogy megérkeznek, úgy ugrik ki az autóból mint aki már akkor erre vágyott, amikor beült. Tekintete egy pillanatra esik a táskájára, egy hálás mosollyal biccent annak, aki hozza, róla siklik tovább a hatalmas házra, ami föléjük magasodik.
- Hű. Várárkod is van? - nevetős hangon kérdezi, majd hajába túrva lép Mihail mellé és megy vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Érzi, hogy valami nagyon nincs rendben. Nem azért mert senki nem szólt neki róla, hogy Marina itt lesz, elvégre azt se tudta, hogy Reinerék végül nem mennek Nekeresdre. Már megszokta. Ahogy Brigitta a feledékeny fiát. Aki arra csak emlékezett volna, hogy a legjobb barátja itt lesz ezen az elviselhetetlenül nyálban tocsogó eseményen. Épp ez zavarja: a Szösztalicska annyira beillik a tömegbe, hogy attól Kende gyomra fél fordulatot vesz. Nem a ruha miatt, a lány arcát nézi, amire mintha ugyanúgy az ülne ki mint a többi aranyvérűnek: életünkben elhanyagolhatatlan és a létfenntartásban legfontosabb a pénz és a rang. Megközelítőleg akkora, mint a szex a fajfenntartásban.
Unalmában körbenéz és elmereng rajta, vajon hány aranyvérű élvezi igazán a szexet azzal akivel végül köteles volt összeházasodni. Ha Kendén múlik, semmiféle Reiner fenntartás nem lesz.
Megdörzsöli az arcát. Aztán végre adott a lehetőség és percek múltán már a másik teremben vannak. Vállának izmai feszülnek az öltöny és az ing szövete alatt, végül lassan engednek el, majd ajka széle is megkönnyebbült félmosolyra húzódik. A lány nyelve megered, ő pedig ráismer a barátjára. Nem tudta Marina sem, úgy pedig nehezen szólt volna Kendének. Észre veszi de nem érdekli, hogy a magyarral kicsit bénázik, az is csak azt mutatja mennyire a plafonon van ő is. Zsebrevágott kezekkel, léptei elé nézve lassan követi a teraszukra. A medence vizén tükröződik a hold, mégis érzékeli ami mellette zajlik majd bukkan elő a szoknya alól.
Azért oda sandít, majd fél lábára nehezedve ráz a fején.
- Nem - válaszolja mindkettőre fáradt hangon. Mert ismét az ő arcán ég a bőr. Talán most jobban mint korábban. Mert ismeri a szüleit. Mert a szülei nem ismerik őt. Beszélnie kell Mihaillal - és akkor, mégha egy pillanatra, de nyugodtabb lett.
Fülén morzsolva dől előre és támaszkodik a korlátra.
- A szüleid nálunk akarnak neked férjet találni? Nem úgy volt, hogy egy ideje lecsendesedett a dolog? - óvatosan teszi fel a kérdést, úgy fordul Mae felé.
Nemrég, a FINA győzelem után Kende elmesélte a lánynak, hogy Reinerék frankón tesznek az úszásra. Viszont az eleme egyre erősebb. Ez számít nekik. Annyira, hogy azóta leült a “feleség kell neked” projekt és akkor ha már feljött a téma két sör között szövegeltek.
- Tudod mit? Ha már így alakult én baromira örülök, hogy itt vagy - sandít be a válla felett. - Majd kitalálunk valamit - ahogy mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Pont úgy nevetett összecsukott ajkai mögött, mint aki átérzi mire gondol Dae. Nem mintha Reiner Kende középső neve lenne a példamutatás. A probléma ott rejlik, hogy ezzel a húga vitatkozna.
- Harmadikban elköltöztettük őket Móriccal és Darikkal - mondja egyszerűen. - Egyikük a Bagolyház felé vezető folyosón dekkolt órákig mire megtalálták. Nem szeretnek amiért asszisztáltam - von a vállán szélesen mosolyogva. Régen volt.
- Akkor jók leszünk - biccent aprót. Egyszer büntetett eddig, Domonkost. Majdnem vízbefulladt, a mentést a volt navinés egy verekedéssel hálálta volna meg. Azóta senki mást. Persze, hogy nem, mert Kende küszöbét nehéz megütni ahhoz, hogy büntetőmunkát szabjon ki. Neki a "kiszöktem kicsit csajozni" nem elég ok. Még jó, hogy vannak más prefektusok, mint a kis mérges eridonos Danvers lány.
A kérdés kicsit meglepte, de ez nem Dae hibája volt. Nem nagyon szokták ilyesmiről kérdezni, általában odamennek hozzá azzal, hogy ezt-meg azt hallották. Minden kedves válasza ellenére ott volt a fején egyfajta wtf dude - sose bírta az ilyesmit, amikor inkább pletykát kellett validálnia. Most elgondolkodik végül is mi történt.
- Eldöntöttem, hogy a nyáron kimegyek Ausztráliába - mondja, viszont hangosan kimondva sokkal valóságosabb döntésnek hangzik. - Lesz egy edzőtábor, szóval bevetem magam. Meg régóta terv is volt - von aprót a vállán.
- És megtanítottam Mae-t bokszolni - nevet fel. - Fogjuk rá - azért a lányra még rá fog férni pár edzés.
- És veled mi a helyzet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mikor volt nekem valaha borzasztó ötletem? - kérdezi az a srác, aki beállva ment a másik lakására, hogy aztán a pultján a Lose Yourselfet rappelje és csak Merlin tudja hogyan nem esett onnan le. A hangsúlya pedig pont ehhez hű.
Széles vigyor terül el Kende fején, amikor az autót betölti Mihail őszinte nevetése. A fenomenális humora megint lecsapott, a vártnál is jobban. Nem mintha bánná, inkább csak élvezi a másik jókedvét, miközben az ő vállai mellette rezdülnek néha aprókat. A szavakra bólint, már Mihail ujjaival szórakozva. Egyelőre azt se tudja mi van, de ha még a szülők is képbe kerülnének azzal kimaxolnák a mindent is. Kivéve a várárkot.
- Ja, így nem megyek haza - követi a lépcsőn, egy szemtelen mosollyal a Mihailra sandítva. Neki aztán a bagolyfalvi lakás is megfelel, nem az a lényeg. Tekintete róla siklik körbe a házon, ami tényleg nagyon szép és…  - Medencét mondtál? - kérdezi megkésve, amikor összekulcsolt ujjai mozdulnak az övével. Aprót biccent Lukanak, akinek be van mutatva és amikor ő a kezét nyújtaná, a másik vele szemben meghajol. Pislog párat, aztán kedvesen elmosolyodik, a kinyújtott kezével lazán megpaskolva Luka vállát. - Én is örülök. És kösz - meg sem próbálkozik megkérni, hogy hívja Kendének, meg aztán a hirtelen váltás amúgy is elhallgattatná. Fél szemöldöke moccan, nem pillant el Mihailról, amikor a másik már vigyorog akkor sem.
Közelebb lép, kezét emeli Mihail tarkójához, ahol ujjai a sima bőrre cirógatnak rá. Ajkaira ereszti tekintetét, majd közelebb hajolva csókolja meg lassan. Annyi benne lévő feszültséget szeretne segíteni elmulasztani az elkövetkezendő napokban, amennyit képes. - Mutasd - féloldalasan mosolyodik el, főleg hogy a cuccai összesen egy táska és viszlát. Még egy gyors csókot ad, ajkait érve pedig jólesően borzong meg. Szabad kezének ujjait újra összekulcsolja Mihailéval, és követi a hálószoba felé. Legalább kétszer áll meg majdnem egy-egy ajtó előtt, de azok nem a célpontjuk.
- Hallod, baszdki, ha esetleg nem találsz a napokban, nem leléptem, csak eltévedtem - nevet fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Könnyű léptekkel sétál Dae mellett, beszélgetésük töri meg a folyosóra beállt takarodó utáni csendet miután őszintén válaszol a srác kérdésére. Kezeit a hoodie zsebébe csúsztatva mosolyodik el.
- Is - apró bólintással válaszol először szűkszavúan. A MUSZ és a FINA általában Thaiföldre szervezi az edzőtábort, de idén valamiért nem jött össze, szóval Melbournebe küldik a válogatottat. Ami Kendének dupla öröm, mert Ausztrália nála mindig is hatalmas dolog volt. - A versenyszezon előtt évente van egy pár hetes felkészítő táborunk, amiatt jött össze. Az ország is érdekel, szerintem baromi szuper hely lehet, és őszintén, szörföznék egy jót - reményteljes nevetés mellet túr a hajába. Magához képest egész visszafogott választ adott ahelyett, hogy belekezdjen az ömlegésbe, amit a hírek után kiadott magából Kittinek. Viszont előbb meg kell felelnie a gyógyítónál minden teszten és Zámborival is dumálnia kell az eleméről, mielőtt újra nekifekszik egy idénynek. De itt most Ausztráliáról van szó… ha kihagyná, legalább olyan pocsék lenne, mint amikor a szülei miatt lemaradt a FINA-ról és kiesett az olimpiai rostából.
Apró, alig látható mosolyra görbül ajka széle, örülve a másiknak az átlagos napjai miatt. Széles válla felett néz Dae-re.
- Hányan kérdezték meg eddig, hogy mit szólsz az országhoz? - somolyog jókedvűen, mert választól függően vagy felteszi vagy elengedi a kérdést. Ismét maga elé fordulva papucsol tovább, az egyik kanyar után a félhomályban szúr ki egy árnyékot mozdulni. Ellaposodott tekintettel fogadja el, hogy meg kell erőltesse magát.
- Te is láttad? - biccent arra fejével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Könyöke halkan csúszik a korlátra, azon oldalasan megtámaszkodik, ahogy a Szösztalicska felé fordulva figyeli mi jön a bizonytalan hát után. Minden szóval mocorog a szemöldöke, ami a mondat végére felszalad. Nem szól közbe, amíg a barna szív a cigijéből, mivel az a pár pillanat pont elég, hogy koppanjanak a hallottak és ő aprót bólintoson rá. Jó elbaszott ez az egész, baromira nem tetszik Kendének, ott mégis apró, szeretetteljes mosoly kerül ajkára, amikor Mae a nyakát kezdi vakargatni. Ha valaki előtt, előtte aztán nem kell zavarban lennie azért, mert szexel. Egészségére! Ez így is lenne jól, hogy úgy dönthessen, ahogyan szeretne mindenféle gyűrű nélkül, amivel olyan személyes dolgokat teregetnek ki, ami baromira nem tartozna másra. Kivéve persze így, ha a lány úgydönt, hogy beszél róla. Kende a fejét csóválja, majd túr mostanra egész hosszú tincsei közé.
- Utálom, hogy bárki is így gondolkodik. Hogy ebben mérik, hogy értékes vagy-e amikor fogalmuk sincs - mérgelődik az orra alatt, ismét a medence felé fordulva. Egyik kezének ujjai, a másikon lévő gyűrűket kezdi forgatni. Nem árt, ha ő is megnyugszik kicsit, mert magához képest most tényleg bepöccent. Segíteni szeretne, de nem tudja mégis mit tehetne. Lépjenek meg? Nem, akármennyire is csábító a dolog, azt most nem teheti meg. Így aztán csak az marad, hogy jól ki fognak találni valamit.
- Szétkapnánk a bulit - somolyog, majd nevet halkan, ahogy mellette Mae felnevet. - Láttam rajtad, szerintem ő is, de azt elhiheted, hogy nem hibáztatunk. Majd dumálok vele - biccent aprót, bár szerinte a húga azóta fánkot tol a képébe és túltette magát a két perces frászon. Mosolyogva kapja el Mae tekintetét. - Viszont Kittit hagyjuk ki ebből. Próbálom Brigittáékkal úgy intézni a köztünk lévő feszkót, hogy ő ebből a legkevesebbet kapja - pillant újra a benti hangos ünnepség irányába, majd a kérdésre állapodik meg a lány arcán. Csendben fürkészi, és valahogy a mondattal ellentétben Kendét mégis melegség járja át.
- Próbálkoznak - teszi hozzá érdes, halk hangon. - Szerintem ők már nem értik meg, milyen máshogy élni olyan régóta vannak ebben az érzelemmentes hülye helyzetben. Vágod, fel sem tudják fogni, hogy mi az amikor valaki nem rideg - fél karját emeli meg és simít vele Mae vállára. Mert ők nem ilyenek, és ezt az elejétől kezdve tudják. - Ezért offolnál ki vele mindenkit. A legjobb, hogy semmi közük hozzá, amíg te nem akarod, hogy tudjanak róla - aprót szorít a vállára, majd engedi el.
Mély levegőtől emelkedik erős mellkasa, majd engedi ki egy jókora sóhajjal. Kezei az öltöny nadrág zsebébe csúsznak, miközben tekintete megint visszatalál a vízhez.
- Van most valakim - ahogy kimondja lágyan a szavakat, lesütött szemei alatt szája széle megrándul. Ott maradhatna, ha nem bootolná be: nem az övé. Aprót ráz a fején. - Összejárunk. Nagyon jó a szex, jó mellette lenni, bírom ahogy nevet a vicceimen, vagy beszól az okos szájával és olyan érzéseim vannak iránta, Mae, amit senki nem tagadhat meg tőlem. Sem ők, sem ő, de banyek, még én magam sem… - nevet halkan. Talán most jön rá igazán mennyire nem érdekli az sem, hogy nem egyszerű. - Kezdek rájönni, ha meggebednek sem tehetnek az ellen, hogy mások vagyunk, mint ők. Szóval… - nyomja meg a szót és odatartja a karját, hogy karoljon csak belé, ha elszívta a cigijét. - Visszamegyünk, ingyen kajálunk, és túléljük a ma esti drámát. Megígérem, hogy szemmel tartalak - márpedig a Reiner örökös nem sok ígéretet szeget meg eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem tetszik neki, hogy Marina körül is megy ez a cirkusz. Abba pedig még bele se gondol, mi lehet ebből akkor amikor végeznek a Bagolykőben. Sok víz lefolyik még addig! Ezen majd ráérnek akkor aggódni, mert ahogy eddig se, úgy a helyzet ezután sem fog változni. Kicsit vetekszik saját magával, de ahogy sokszor, úgy most is sikerül megőriznie a hidegvérét.
Lágyabb mosolyt küld a Szösztalicska felé. Igyekszik a legjobb bátyó lenni, mert Kitti nem érdemel kevesebbet. Ő legalább annyira védi Kendét, mint fordítva. A maga Kittis módján. Egy, majd két pillanat után kíváncsian figyel barátja szavaira. Érzi, hogy Marina jót szeretne a tanácsokkal. Kende előrébb hajtja a fejét, tincsei homlokába esnek és most nincs itt Mihail, hogy félresöpörje onnan őket. Kittinek mellette a helye, a többi majd kialakul. Hiszen azt sem gondolta volna előre, hogy ők itt fognak kint fagyoskodva szövegelni, azt meg baromira nem, hogy mesélni fog. Először bentakad a levegője, aztán mosolyogva neveti el magát, miközben szorosabban magához öleli a barnát. Megkönnyebbül, hogy nem lesz faggatva, majd ismét kiszökik egy felszabadult nevetés, mert… mert tényleg boldog.
Hát még milyen boldog Mihail új fedőnevétől! Olyan hangosan röhög fel, még a birtokon lévő állatok is felkapják a fejüket.
- Titokzatos szerető? - hasára simuló kézzel, kipirosodott arccal kérdez vissza. tuti, ami frankó. Nagyot sóhajt. - Ja, tudom. Így is egy órával tovább bírod, mint amire számítottam - vallja be őszintén. Aztán éppen kiakadna, hogy az ember azt hinné legalább kerestetnél az aurorokkal, ha egyszer eltűnik amikor Darik anyuka rájuk robban a sötétből. Kende vállai még össze is rezzennek. Hát mi a szar?
Nem sokat ért a beszélgetésből, de őszintén szólva éppen csak beérkezik hozzá a Vattai Julis infó. Úgy érzi le van maradva. Nem szokatlan ez, pont olyan gyakorlattal lép is túl mindenen. A következő amit tud, hogy a tánctér felé van vezetve. Most még a valagát is rázhatja…
- Profi vagy Szösztalicska - méri végig gyorsan, ki tudja hova mit rejtett még. - Nincs nálad esetleg egy flaska is? - pörget rajta egyet, majd derekára csúsztatja kezét és magához húzza. Most frankón felhajta pár pohárka rövidet.