Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hazudhatná, hogy bármilyen szövegelést, vagy megjegyzés meghall a körülöttük lévőktől, de nem. Totálisan elég neki Rolandra figyelnie, hogy ha mindent nem is, de a legfontosabbakat megjegyezze. Később még jól jöhetnek.
- Mindkettő - bólint, de Roland már amúgy is belekezd valamibe. Az edzéseken, vagy nyáron, amikor Boskával a tónál kifogtak egy mugli bulit nem is mentek olyan rossz számok, azóta pedig Kendét egészen érdeklik a varázstalanok által kicsapott zenék. Kissé megdönti a fejét, fapofával reagál egy újabb megjegyzésre az anyagi helyzetére, majd csillan a szeme a lényegre: no só. - Oké, oké - bólogat, mint kutya a jojóra. - Gondolom ez a tűzzel is így van, nem csak a vízzel… - puhatolózik, mert az ember sose tudhatja. Kicsit közelebb hajol, szeme jár Roland ujja mentén, hogy mit, mire, hogyan, fejben próbálja feltérképezni a dolgokat, még akkor is, amikor már kicsit megemelkedve a farzsebéhez nyúl, majd gyors számolást követően odaadja a pénzt. - Kösz, öreg.
 Kende a haverjához fordulva hallgatja a fecsegő választ. Lusta, ráérős bólintásokkal reagál néhol a szösztalicska mondandója közben, majd apró mosollyal bólint. Na igen, a csajjal ellentétben ő annyiból volt előrébb, hogy neki anyanyelven volt a telefon alapból, azért az se mindegy. Mégis akaratlan vigyorodik el, ahogy Mae még felajánlja fordító tudását újdonsült ismerősének. A szöszi, Roland szarkazmusából sokat nem érzékel, tehát úgy érzi fairnek, ha a segítség után, ő is felvilágosítja a rellonos gyereket.
- Haver, csak eggyel többen lennétek - mondja a srácnak, közben bocsánatkérő pillantással sandít fel az asztalon ücsörgő barnára, majd dobja be gödröcskés vigyorát.
Szürkéskékje ugrik a srácra, ahogy felkel a székről. A kérdésre először csak hümmögve hátradől, kezei közt a telefont forgatva, majd felkapja a fejét. Roland vágja a mugli cuccokat, meg a zenét, hát így is van! - Figyu, szoktál fesztiválra menni a nyáron? - kérdése kicsit hangosabb annál, mint amit a tanuló diákok elfogadnak, így néhányan motyogva és rá pillantva próbálják a tudtára adni, csak, na ja, Kendét még mindig hidegen hagyja, most is van hova figyelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Unottan dől hátra a széken, ahogy a másik kettő próbálja megerőltetni magát és Kende vérét szívni. - A tűzijáték is tönkremegy, nagyokos, mert felrobban - vigyorodik el teli arccal, úgy emeli szürkéskék pllantását Rolandra. - Hasznos infó. Vettem, tesó, kösz - bólint, közben ismétli párszor magában a bolt nevét, ahova majd frankón benéz. - Marinat? A szösztalicskát nem dobáljuk kandallóba, ember - ingatja a fejét, mint, aki totálisan komolyan vette a kérdést, pedig belül, meghal a saját csodálatos poénján. Zseniális. Ahogy az is, hogy ilyen lazán összedobta neki a gyerek a cuccot, ki is fizette, neki meg a kezébe van ugyanaz a retek készülék, remélhetőleg már úgy, hogy használni is tudja. Keze közt forgatja, felnyitja, megles az appokat, próbálja újra végig venni melyik melyik volt, közben Roland távozni készül, Mae pedig marasztalná, mindebből Kende szinte semmit nem érzékel, ahogy a zenés appról hirtelen megindulnak a gondolatok és rátér a fesztiválokra. A kérdését azonnal a sráchoz vágja. Aztán töhög Marinat, majd tröhög Rolandon. Teljesen jó ez a mai nap! - Marcsi, baszod - ismétli meg nevetve a szavakat, kezével meglöki a szösztalicska felkarját. Édes ördög! Siratja a srác! Aprókat köhint, ahogy nevetése csillapodik, valaki odaszól Brigittát szidva, mert valszeg Kende édesanyja után érdeklődtek. Kezét emeli fel egy bocsra, hogy aztán hevesen bólogasson. - Adom a pogót. A sörlocsolás se rossz, de tudod ki pazarolna el, annyi piát - így is nehezen üt be az elemije miatt. Pillantása keresi Mae-ét, hogy támogató fülekre talált e. - Főleg sört.
Bólint Roland kérdésére, hogy ja, az a terv, azért kérdezte, aztán félre döntött fejjel hallgatja. - Habparti? - kérdez vissza és a sráccal leginkább csak tekintet alapján próbálja leszövegelni a lényeget. Mert azért, ami fontos, az fontos. - Felőlem aztán simán ledumálhatunk valamit a nyárra. Ami a Balatonon van, arra még szállást is tudok - tárja szét a karjait, majd megvonja a vállát, hogy na, hát ez van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem érti. Közeledik a szezon, többet edz. A klór maró fellege szállhatott tényleg az agyára. Csak erre tud gondolni, ahogy lépked a másik mögött, ugyanis Kendéhez képest kicsit többet árul el magáról, mint azt szokta, ráadásul egy totális idegennek. Valami furcsa a levegőben, kimelegedik az egésztől, érzi, ahogy arcára is felkúszik a forróságtól a pír, és amúgy sem rajongója annak, ha egy kicsit is megbillen a közérzete azzal a sok szutyokkal a nyakán, amit mellékhatásnak az elemije hozott magával. Miközben kibújik belőle, a pulóver anyagának gyűrődése mögött pillantja meg Mihailt, aki hol felé fordulva áll, hol újra a hátát mutatja Kendének. Észre se veszi, hogy a keleti szárny melyik szakaszán is járnak. Egy, majd két pillanat. A kastély legújabb építésű része, ami nem is érdekelné a navinést, de itt csúszik egyedül igazán a padló és akárhányszor a teraszra ment gyakorolni végig akart rajta csúszni, mint otthon a húgával, csak az emberek sose hagyták meg neki rá a lehetőséget. Most megcselekszi, hátha az segít kicsit helyre rázódnia, amellett, kíváncsi: ha a másik elmosolyodik rajta, vajon elrejti e azt. Nem is érti miért foglalkoztatja… főleg, hogy nem történik meg, csak egy pillantást kap, amit nem tud eltenni sehova, max zsebre. Elvigyorodik és megy fel a lépcsőn.
Ahogy a terasz padlóján némán puffan a talpa, odalépdel és azonnal az első gyakorló terem kis ablakán skubizik befele. Fél füllel hallja csak meg Mihail szavait maga mögül. - Most jársz - szól, ahogy ráérősen a pyro-terem ablakához lépdel. Felnevet a rellonos megjegyzésén, kicsit fejét is ingatja. - Elemi mágusok arról szövegeltek, hogy takarodó után jönnek gyakorolni - meséli. A helyet még érti. Nagyon máshol nem tehetik meg biztonságosabban, mint itt, de: - Ne kérdezd miért nem emberi időben tervezték - legyint hátra, már a harmadik ablakon bekukkantva. - Azóta sűrűn benézek - von vállat hanyagul, mert nem nagy szám, csak szimplán megragadt neki.
 Az utolsó, negyedik ablakon belesve, mutatja fel fél kezét, hogy minden oké, aztán megfordul és ugyanazzal a hüvelykujjával bököd a válla felett hátra. - Hydromágus vagyok, Sztravinszkij - so-called, legalábbis, de ezt nem kívánkozik megosztani vele. - Nem fulladsz meg, jó fej vagyok - nem is akármennyire, mert folytatja. - Mondtam volna, hogy találd ki, de tudjuk, hogy a rellonos haverom nélkül nem menne - vigyorodik el, ahogy egyik kezét zsebre vágva, a másikkal a vállán lógó pulóvert tartva lépked Mihailhoz közelebb. - Nézz fel - megvárja amíg Mihail feje mozdul, majd utána emeli szürkéskékjét az üvegezett mennyezetre, amin túl az éjszakába hajló égbolt süt át. Azért, nem a legocsmányabb látvány és annak, aki szereti a természetet, vagy a szépet, frankón jól tud esni. Szusszan, megköszörüli a torkát, majd oldalasan elfordulva újra végig pillant az üres téren. Állati lenne, ha egyszer képes lenne valódi gyakorlatokat végrehajtani itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Tudja mennyire szüksége volt, van és lesz a vízzel való kapcsolatára ahhoz, hogy kibírja magukat a mindennapokat. Minden élőlény lelke. Mindennek energiát ad, szabad, finoman mozgatja a hegyek részecskéit, beszínezi a világot, miközben be is utazza azt. A víz mágiája Kende minden porcikájába beleitta magát az évek során. Szüksége van rá a létezéshez, jobban, mint bárkinek. Általa még talán magát is megtalálja, mi van az örökös aranykölyök mögött.
- Tusé - ismétli meg, arcán ülő vigyora válik kissé szélesebbé, azáltal villan gödröcskéje.
Azt hitte ismeri a vizet, minden nap találkozott hatalmával, de az most sokkal erősebb lett. Már nem az ő választása a közös kapcsolat, az jelen van, ha akarja ha nem, és ez rémisztő. Rémisztő, mert az érzelmei döntenek - nem a sors, vagy bármilyen külső erő. Mindent meg fog tenni, hogy kezelni tudja a mágiáját és előcsalogassa és bár már elő-elő merészkedett érezte, hogy van benne valami, aminek nem talál helyet.
Érdekeli. Szeretné újra az összhangot érezni a vízzel, mint eddig mindig. Most itt van ezen a helyen és tudja, ő nem lehet az a diák, aki éjszaka kioson gyakorolni. Nem tudja mennyi ideje áll Mihail mellett, míg végül családneve baritonba burkolva kúszik fülébe visszacsalogatva őt az elemi terasz falai közé. Feje megakad kissé a mozdulatban, ahogy a másik felé fordul. Ajkai elnyílnak, nem pislog, tekintete zizeg Sztravinszkij arcan, várja a folytatást. Félre döntött fejjel néz fel az égre, majd le a padlóra, amihez tompán simuló léptei törik meg a csendet, ahogy a terasz közepén lévő néhány lépcsőfok egyikére ül. A kérdésen nem sokat gondolkodik, csak a helyszín által benne formált érzésekből gyúrja meg válaszát.
- Igen is, meg nem is. Baromság, hogy előre meg van írva. Akkor miért csinálunk bármit? - hátradől, a fentebbi fokon támaszkodik meg könyökén.
A birtoklás vágya nem mozgatja, mert tudja milyen érzés, ha birtokolni akarják. Nem érdekli és nem is hisz a felsőbb hatalomban. Kapóra jött, meg nem is a hataloméhes szüleivel szemben a hydromágia megjelenése. Amúgy is mély kapcsolata volt az elemmel, de mintha csak azért vált volna elemi mágussá, hogy az megmentse az otthoni bezártságtól. Sose lehet elég hálás a víznek az életéért. Ez pedig nem a sors volt, hanem Kende döntéseinek eredménye. De mégis mit tudhat tinédzser létére? Azon kívül, hogy inkább dacos viselkedése, ragaszkodása az úszáshoz, majd a hullámba feltörő elemije vezetett oda, hogy ott ül, ahol. Ő alakította, nem a sorsa.
- Abban hiszek, hogy minden lépésünk számít és eljuttat valahova. Hogy tőlünk függ mit cselekszünk. Kapunk opciókat, mi döntünk, aztán majd alakul valahogy - őszintén így gondolja. Ha a sorsa munkálkodott volna, most nem lenne itt. - A sors olyan, mint a karma. Minden rosszat visszakapunk az életben - emeli tekintetét a plafonra. - Belemagyarázás. Elkövettük, ha valaki fel is fogja a súlyát az már épp elég büntetés - mintha a mágiájának megkapása és attól való elszakadásának bármi rossz tettéhez köze lenne. Újabb baromság. Ez nem büntetés, mindössze a szülei idióta, hataloméhes neveltetési módszereinek a szerencsétlen eredménye, aminek a levét Kende szívja. Nincs köze a sorshoz. Az életét a víz irányítja, az pedig nem felette áll, hanem mellette. - Miért? Szerinted az a sorson múlik, ha homokba dugod a fejed? - mosolyodik el könnyedén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Több elhagyatott rom is berozsdásodott már Kendében amennyire nem beszél róluk. Nem is igazán akar gondolni rájuk. Gyengén halad elméje hátsó zugába minden alkalommal, hogy a benne lévő érzelmekhez szavakat is találjon. Saját maga számára. Most azonban bajban találja magát és olyan beszélgetésbe keveredik egy vadidegennel, ahol saját nézeteit megosztva megnyílik magáról. Egészen más ez a beszélgetés, mint amit a barátaival szövegelnek. Talán azért mert a srác idősebb. Na, nem mintha akármelyik haverjának nem adná meg ugyanezt a választ, csak ők nem kérdezik. Senki nem kérdezi. Nem kérdezte.
Ahogy jött, úgy enged el megfeszült állkapcsa, miközben a másikat figyeli a rávetülő fényekkel. Mióta Kende mondta neki, Mihail úgy bámul felfelé, mintha hipnózis alá került volna. Könnyed mosoly jelenik meg a szőke arcán a kérdésre, amivel nem is egy, hanem máris kettővel felel, hogy válaszul mit kapjon? Újabb kérdést. Tele van ez az este kérdésekkel. Megvonja a vállát rá, mert mindenképpen a kíváncsiság hajtja azt, aki kérdez? Más oka frankón nem is lehet? Dehogynem. Főleg, hogy erre a választ Kende maga is tudta, mégis szélesen vigyorogva bólint, hogy utána még inkább könyökére nehezedve hallgassa a továbbiakat. Pislog párat, homlokát ráncolja, mert sokkal csavartabb ez a történet ebben a formában, mint ahogy azt ő látja. Pillantásuk találkozik, így Mihail kiolvashatja a meglepettséget Kende szemeiből. Kedveli a látásmódját, ő meg azt se tudta, hogy van neki olyan. Éppen ezért folytatja is. - Én életnek hívnám. Amikor beüt - jegyzi meg elsődlegesen, mielőtt még bármi másba belekezdene. - Ez már túl deep az én válaszomhoz - rázza a fejét halkan nevetve. - Az emberek nem csak választhatnak, hanem akarnak is. Más nézeteket látnak, máshogy szívnak - így látja ő, a hűvös kövön ücsörgő navinés.
Mihail mostanra a falat támasztja, majd üt a kérdéssel, amibe gyomra remeg bele a srácnak. Elkomorodik, aprót nyel, majd a plafon felé fordítja arcát. Utálja, amiért az első válasza erőteljesen ordít idebent. Nem is azt utálja, inkább magát a választ. Miért kell így lennie? Lassan engedi le fejét, a felsőbb évesre sandít. - Van egy pár - halvány mosolya árulkodó. Előrébb dől, két térdére helyezi könyökét, majd fűzőjét tűri oldalra a cipőjében. Egy kérdésről volt szó, mégis nem bánja, hogy beszélgetnek. Egészen más ez a beszélgetés. - Aktuálisan - felpillant, szürkéskék tekintete vágyakozva tapad a gyakorlóterem ajtajára, az egyedülire, ami neki számítana. - Egy elbaszott hydromágus vagyok a mágiája nélkül - az ajtót bámulva emelkedik talpra, majd lassan bootolja be, hogy hangosan kimondta, amit Mae-el se osztott meg. Arcán megrándul egy ideg, hirtelen fordul Mihailhoz. Kémleli. Legszívesebben zsebre vágná a kezét és azonnal kivonulna innen, mégis áll a lépcső fokán és a másikat méregeti. - Egy kérdésről volt szó.
 Van egy pár, de mindnek ugyanaz a forrása: a szülei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nézőpont kérdése a büntetés maga is. Túlságosan megkönnyítené az emberek dolgát, ha nem így volna, ugyanis akkor nem lenne bennük a kétely, hogy talán máshonnan kellett volna szemlélniük. Nem lenne annyi mi lett volna ha. Kende azonban csak nézi Mihailt mielőtt a kérdés érné és arcáról válik köddé az a mosoly, aminek íve játszott rajta. Mégis összeszedi magát egy homályba borult válasz erejéig, a másik biccentése mégis olyan megértést sugall számára, aminek következtében néhány pillanat új szavakat szül. Felemeli a fejét, vele együtt áll meg két lábbal a földön. Sok kérdés pattant az új építésű szárny falairól, szürkéskékje fürkészőn keresi a ki nem mondott társakat Mihail arcán, lehetőleg a válaszokkal együtt. De azok az érzelmek nem csapódnak benne. A helyzethez képest meglepően könnyed nevetés hagyja el torkát.
A másik mozdulatait követi, visszanyel egy reszketeg sóhajt, lesüti pillantását a szavakat hallja, szíve szorul össze, gyomra hány folyamatos bukfenceket, mintha mástól ilyen nyersen visszahallva mindezt arra késztette, hogy kidobja a taccsot. Még csak nem is ideges, csak feszeng, szorong odabent valami, aminek hatására lépdel lefele a fokokon. Megemeli a fejét Mihailra, amíg az ajtót nyit és le sem véve róla kemény tekintetét közeledik, még csak a terembe se sandít be. Tudja mi az a lelki gát. Övé a döntés. Elfolytja az érzelmeit, mert nincs kivel megbeszélnie, nincs értelme megbeszélnie, mert az még a szülein nem fog változtatni. Nem fog elbukni, velük szemben soha, semmiképp nem bukhat el, mert az tönkre is tenné. Túl jól tudja mi az a lelki gát és ennek fejében meg is hozott egy döntést, amikor idekerült. Majd egy újabb döntést, amikor Sárával gyakoroltak és életében először létrehozott egy ökölnyi vízgömböt, az ellen elem támadásának eredményéül. Egy pohár vizet képes volt lehűteni majd az eleme úgy szunnyadt vissza, hogy Kendének ideje sem volt örülni bármi fejlődésnek. - Azt hiszed egy órányi sétálgatás és szövegelés alatt kiismertél? - összehúzott szemekkel néz fel a fehérbe hajló tincsek alatt ülő kékségekbe. - Sosem döntenék úgy, hogy elengedjem. De érzem, semmi értelme oda belépnem, mert ezt a lelki gátat nem három másodperc alatt fogom leverni. Már megtettem volna. Erőltethetem, - bólint határozottan - hogy aztán beájuljak, mert kontrollálatlanul átfut rajtam valami, amit kezelni sem tudok - az lenne az igazi bukás. - Gondolom van jobb dolgod annál, Sztravinszkij, hogy összeszedj a földről - vérszegény mosolya ajka szélén őszintén rezzen, ahogy pillantása is elhagyja a kékeket a fekete és fémes dróthálókért, ami a gyakorlótermet övezte. A lyukacsos plafonon túli víztömeget megérezve köröz egy aprót fejével, miközben kienged egy sóhajt. - Szóval, hacsak nem zuhanyoznál egyet, vissza is csukhatod az ajtót - biccent a kilincs felé, és teljes testével Mihailhoz fordul, majd lép hátrébb, mielőtt még zavarba ejtően közelinek érezné bármelyikük is. Tarthatja gyengének, képmutatónak, vagy bármi is az, ami lejátszódhat a másik fejében, ő maga nem meghátrálásnak veszi, mindössze ismeri magát annyira, hogy tudja erre még nem áll készen. - Különben, újra igazad volt. Csak nem ismersz engem - sokkal szélesebb mosolya köszöni meg, leginkább azt, hogy valakinek végre beszélhet róla. Nem tudta, hogy ilyen rohadtul akarta.
Mindkét keze a zsebeiben talál helyet, még mindig mosolyogva túr hajába, ahogy elönti valami kicsavart megkönnyebbülés. Lassan kémleli Mihail arcát. Meglepően tisztában van a másik a véleményével, határozottan áll ki mellette. Mondhatni, sziklaszilárdan. Kende vajon ezért érzi, hogy megoszthatja vele mindazt, ami lezajlik benne? Édes ördög, ő sem ismeri a másikat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Nem megy. Két szó, amiket ki is mondott azzal az egy alkalommal, amikor benne volt az érzés, ami megtalálta most is. Akkor egy katlannyi víz elé volt kényszerítve, egyik oldalán a családjával, a másikon egy idegennel, aki mára a tanára. Ott szinte utasították, hogy kapcsolatot létesítsen a vízzel. Nem volt meg az energikus, tiszta érzés a testében csak a keserű szájíz, ami tehetetlenségének eredményeként tört magának utat. Képtelen volt a rohadt nyomás alatt bármit is produkálni, csak lebegett a tenyere a víz felett a semmiért, mert az nem engedte, hogy megbolygassa nyugalmát. Károly magas alakja sejlik fel előtte és az a mozdulat, ahogy kezeivel öltönyét begombolva elsétál. Rá sem nézett Kendére. Sose tette, ha a csalódottságát kendőzetlenül akarta a gyerekére mérni. Mondanám, hogy meglep.
 Kurta mosolyra rezdülő ajkai válnak el Mihailt hallgatva, aki jóval többet mond három szónál. Azt mondja, amit Kende mindig is érzett, de ezidáig rohadtul senkitől nem hallotta vissza. - Éppen ezért nem hasonlítom magam másokhoz - összeszaladó mosolyráncok keretezik szemét, ami a másik mosolyáról téved annak kezére, amíg elkezdi behúzni az ajtót. Jobb lesz így. Azzal Kende arrébb is lép, megborzolja haját, a következő pillanatban a komoly határozottság irányába fordulva dönti oldalra a fejét. Mint egy kutya, aki nem érti mi van. Egy pillanat és még egy mire hitetlen neveti el magát. - Segíteni akarsz nekem -nem kérdezi, hangosan mondja ki, ami lecsapódott benne. Sosem szégyellt segítséget elfogadni, vagy kérni, mert nem is gondolta azt tovább, de most, ez más. Meglepi Kendét a lehetőség, amit nem taszíthat félre. Túl sok mindent osztott meg vele ilyen rövid idő alatt, és a kérdései, a reagálásai baromira oda szaladtak ki, hogy igenis megkönnyebbült. Ha folytatnák, még a végén helyreállna benne az, amit három perc alatt képtelen lerendezni. Bal arca belsejét szívja fogai közé. - Talán - megint egyetért vele. Érzi az őszinte megértés idegen hullámait, nem tudja miért van, de könnyű Mihailal beszélgetnie. Elhelyezkedik vele szemben, úgy lép közelebb hozzá. - Nem bízok a tökéletes emberekben. - felfele nézve tartja a szemkontaktust.  - Kétlem, hogy ez itt akadály lenne- beleegyezően elmosolyodik mielőtt még hátrálna. - Kezdhetsz éppen velem, adjunk neki egy esélyt, de nem most. Mára elég volt - több, mint elég. Megfordul, értetlen túr újra hajába amíg a lépcső felé indul. - Le ne maradj! - még mindig tartja: van valami a srácnál, amiért érzi, hogy valóban belemehet ebbe. Basszameg, totál mindegy, már belement! Meghozta a döntését és mivel eddig mindre mosolyogva tekint vissza, ezzel sem lőhetett mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Mindenki akar valamit. Elérni a csúcsra, irányítani a környezetét. A többségnek ez a fontos. Úgy tűnhet mindannyian hatalmat akarunk, de Kende már most tesz az egészre. Nem vágyik másra csak előrébb jutni, közelebb valamihez, amit alig tapasztalt meg, de fontos neki. Mihail mosolya, halk nevetése és szavai azt az érzést keltik benne, hogy ő sincs ezzel másképp. Ha segíteni szeretne se hiszi el könnyebben a srác, szkeptikusan áll a dolgok elé, mert bár sokan veszik körül nap, mint nap, a mai beszélgetés ritka volt. Nem is biztos, hogy a ritka a jó szó, de nem is gondolja tovább csak elkezdi elfogadni a lehetőséget.
 - Vannak, akik rohadtul elhiszik magukról. Én csak sekélyesnek nevezem - újabb kérdés, amit nem hagy válasz nélkül. Alig néhány hét és vissza vágódhat közéjük. Az összes plasztik, maszkot viselő, sznob, fennhéjázó hólyaghoz, aki a családjának nevezhet. És Kittihez. Végre, az egyedüli kivételhez, Kittihez. A húga gondolata, mint végszó dönt a benne összegyúrt beelegyezés gondolata felett. Nem hagyhatja ott a többivel, neki csak Kende lehet a biztos pont, tehát helyre kell tennie magát, mert a vízzel való apadó kapcsolata mindenre rányomja a pecsétet.  Így szavakba foglalja, hogy innen már csak a hol és mikor legyen hátra. Összekapja magát addigra és csak remélheti, hogy beválik. Még mindig ezen jár az esze, ahogy a lépcső tetején bevárja a másikat majd néma léptekkel battyog a lentebbi szintre. - Egy folyosó - bólint. A beszélgetés terelődik vissza a gördülékenyebb medrébe és  igazodva egymáshoz nevet fel Sztravinszkij mellett lépkedve mindaddig, amíg az elágazáshoz nem érnek.
A körletig sétálva, mintha üresség szállna elméjére, ráül a feketeség, ami azzal oldódik fel, ahogy a kettes szoba ajtaja csukódik mögötte és a zár kattanása a hydromágusok gyakorlótermének ajtajához dobja vissza egy pillanatra. A gondolkodás elől menekült el innen, hogy aztán most mosolyogva dőljön végig az ágyon egy megkönnyebbül uff mellett. Az üres plafonra mered. Épp olyan üres, amilyennek neki is lennie kéne a szülei elvárásai szerint. Most mégis tele van érzelmekkel, a kétség kúszik mellkasába, a mosoly lassan de biztosan tűnik el arcáról. Fogalma sincs mi történt. Egy valamiben biztos: látják még egymás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Csajok… Úgy ugrál a hangulatuk A-ból, B-be egy kérdésre, hogy Kende csak pislogva bootolja, hogy most komolyan ekkora változást okozott egy kérdés? Mármint jó, a pasik tudják, hogy a lányok jobban, a csajok is tudják, hogy a lányok jobbak, ez nem atomfizika, de néha igazán megtudták kavarni a srác állóvizét és nem is azért, amire most gondolsz te kis perverz. Nahát! Azt mondom: nahát! Ugye mennyivel izgalmasabbak letted a gondolataid egy kis perverziótól? Na, nézd meg most mi került ide, mert nem tudod magadat kordában tartani! Kende ehhez túlságosan udvarias. Ő csak és kizárólag arra gondol most, hogy amíg Róka egyik pillanatban úgy néz rá, mint akinek megtekeredett a bugyija, a másikban már vigyorogva bólogat és el kell ismernie, az utóbbival máris jobban egy hullámhosszon tudott kerülni a srác.
Kedveli Rókát és azt, hogy vele megoszthatja a sportolás élményét itt a kastélyban. Erre korábban nem igazán volt embere, főleg, hogy a szülei miatt az edzés is leginkább csak közte és a mestere között zajlott és kalap-kabát. Talán ezért is érdekelheti, hogy a lánynak milyen szokásai vannak. Legközelebb - mert mindketten tudják, hogy lesz ilyen - sikerül rávennie közös mozgásra, akkor tudja, hogy a válasz szerint, nem fogja Eminemre, Weezerre és Twenty One Pilotsra veretni mellette. Így is van! Sebaj. - Végül is érthető. Én is csak idebent szoktam, odakint soha. Meg nyilván úszás közben sem - segít neki a ritmust tartani, vagy gyorsítani, ha hallja a légzését és a fülénél váltakozó hullámok jelezte reakciókat, amire ráhangolódva törhet előre. De a víz és ő az az intim téma, amit megtart magának. - Kezdhetjük? - kérdőn vonja fel fél szemöldökét a Rókára. Arcán továbbra is a kedvesség vonásai játszanak, ahogy érdeklődik. Megáll a kötéllel elhelyezkedve, majd a csaj reakciója után aprókat távolodik el a talajtól, amíg csuklója köröz és lendíti a kötelet. Direkt úgy helyezkedett, hogy véletlenül se zavarják meg egymást, így aztán minduntalan pörgethetik a kötelet. Az imént említett zenéket tényleg szokta hallgatni, de az nem kizáró ok arra, hogy a Baby Shark Breakbeat kezdjen bekúszni a fejébe, minden szökdeléssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tényleg hagyja, hogy a marasztalásnak okát megbeszéljék ők, és amíg szövegelnek Kende teljesen jól elvan a speckón beállítgatott telefonjával, egészen addig a pontig, amíg a fesztivál gondolata meg nem fogalmazódik benne és azzal egy időben már el is hagyja a száját. Pillanatok telnek el, mire már már könnyezik a “Marcsi, baszod” szókombináció létezésén. Arra tett egy lapáttal a szösztalicska kendőzetlen véleménye új becenevéről, mert abban rohadtul biztos lehet, hogy ezt még néha… viszonylag néha, hallani is fogja. - Akkor pogózunk - szögezi le a lényeget, amit leszűrt az utóbbi percekből.
Mae pillantását tartva tudta, hogy sör témában haverjára talált, de az, hogy a svédek mit keresnek itt, meg azoknak az itala, már más tészta volt. A húsgolyójuk jó cucc. Nem a legkedvencebb skandináv kajája, de azért elég pöpec. Roland kérdésére tér vissza a tanulószobába és várja Mae válaszát. - Tök jó kérdés. Én is inkább meginnám -  csusszan lentebb a széken, hogy lábát bokájánál keresztezve feldobja az asztal egyik sarkához a dán mellé.
A habpartiról volt egy elképzelése, de haverja kérdésére ő is ráérősen pillant most Rolandra, aki elég részletesen felvázolja a dolgot. Kende vigyorogva bólogat, mert nem is kérdés, hogy benne lenne. - Ha megittam a piát, amit nem locsolunk szét, pogózok veled a habpartin - nevet fel Mae pillantását elkapva, közben újabb csittegés kör éri a hármasukat. - Szerintem láttam már számukat listán, de még nem hallgattam Kappát - mondja a barnának. - Szerezz rá jegyet, ha gondolod segítek vele  - von vállat ő is, mert ha nem jó, akkor is fel fogják találni magukat, ha meg jól játszanak, akkor nem is kérdés a dolog. Miután persze Mae bedobta a dolgot, ő is bedobja a Balát, Roland reakciójával pedig csak egyet kell értenie. - Így is van! -  kacsintana ő, hogy vette az adást, de nem tud. Úgy nézne ki, mint valami pislákoló idióta, így csak szimplán biccent egyet a srácnak.
A kérdésen némán nevet fel, amit a szösztalicska megkap, aztán emelkedik a szemöldöke a folytatásra. Ő, mint rellonos? Tény, sok időt tölt velük, lehet ragadt rá valami, de őszintén szólva nem igazán izgatja Kendét ez a ki melyik házban történet. Ott van, akkor ott van, csak van valami oka. - Azt nehezen haver, mert én csak pár hónapja, még év közben jöttem - mosolyodik el halványan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Ahogy az Kendénél lenni szokott hirtelen döntés vezérelte, nem tervből cselekedett, csak összedobálta, mint rutinos utazó a holmijait a tágítóbűbájjal ellátott sporttáskájába és jött is el otthonról. Megtehette volna, hogy se szó, se beszéd dobbant, de akármekkora vita is volt mögöttük és bármennyire mérges volt a szüleire, még így is elköszönt otthon mindenkitől. Károly kivételével, de szimplán azért  mert nem volt a kúriában. Jobb is így. Még a birtok kapujában írni akart a haverjának, mégsem tette. Máson járt az esze és tudta, hogy elintéznivalója van, azon túl, hogy rohadtul érzi magán, ha a családja hatására miattuk még rajta marad egy stílus, amit időbe telik lerázni magáról. Hiába terrorizálják egymást a mágikus apposon, akkor is napokig kivárt a kastélyban, mire ma Móricnak átdobott egy velős, de ütős üzenetet, ami meghozta az eredményt.
A navine közös helységében még éppen elkapja a kisunikornist, elszövegelnek egy darabig, de Kende zsebe rezzen és egy apró mosollyal indul is a megbeszélt helyre. Nem a hoodie van, így kénytelen a farmerja zsebébe süllyeszteni kezeit, amíg a falnak dőlve kivár. A neszre lassan kapja oldalra pillantását, ahogy meglátja ezt az állatot. - Szevasz -  emelné koccra a kezét, de nagyon úgy tűnik, hogy be kell mennie a terembe. Röhögve ráncolja a homlokát. - Surranópályán vagy? Vagy téged is köröznek az aurorok? -  kérdez rá jókedvűen. Ennyi, Móric megjelent és a helyzet máris faszább. Elcsendesedik, szürkéskékje ragad meg a pergemeneken, csak hallgatja, hogy mit magyaráz neki, végül hosszasan bólint. Visszavigyorog a dudera. - Vágom -  nem nézegeti tüzetesebben a bájitalokat, nagyon jobban rá se csekkol a receptekre. - Mindig alá bukok - neveti el magát halkan. - Leszek a bizti boi, tesó -  még szép, hogy nem hagyja lógva. Amúgy se tenné, most meg még miatta jött vissza a kastélyba. Majd biztos hagyja szenvedni, mint disznót a jégen... Inkább feltűri a pulóvere ujját. - Előtte segítsek összeszedni a cuccokat? -  pillant a szekrényekre. Vágja, hogy Kánaán van, de ki tudja mennyi hülyeség kell a vicces bájitalokhoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Hatalmas ásítást nyom el, mégis kézfeje mozdul a szája elé. Nem bunkó akar lenni, nem unja a szövegelést se, komoly, csak ilyenkor szokott szunyókálni, amikor nem vizsgaidőszak van hanem a rendes tanórák. Na, majd jövőre, Sárkánytanon... A rohadt tűzokádókat majd összekapja utólag a kis unikornis segítségével - ez a mondat, így fura, na de értsd: Margaréta a színes sörényű navinés - aztán majd jól elviszi fagyzni újra hálából. Amúgy is bírja a lányt, tökre türelmes vele, ami a rellonos haverjairól ritkán modnható el - leginkább soha. Most Kende bezzeg, megint tiszta jófej! Hagyja őket türelemmel, amíg a négyzet alakú izék között túrázik a telefon képernyőjén, mielőtt még eltenné.
-Ja, vágom, akkor király - biccent Maenek, ha már egyszer magára vállalja a koncertjegy horgászatot. Néha, ha megköveteli a helyzet Kende is a családi presztízshez rohan segítségért, ha már egyszer szívatja a családja a nevük valamiben segíthessen neki. - De hallod, kérjél már ötöt - túr a hajába. - Móricnak, meg az egyesülő rellonos egótoknak - vigyora világít a fején.
Az úszómedence mellett hányszor látja a nagypofájú haverjait, ahogy feszítgetnek a csajoknak. Ugyanúgy csettint nyelvével, mint olyankor szokott, hogy önelégült vigyora terüljön el utána a képén. Roland felé emeli koccra az öklét. - Így is van! Ambrózy mehet is kapálni - fordul Marinához. Mert ez ennyi, ha mondja! Persze ő nem kezdi el mutogatni szálkázott testét, inkább a humorába rohant.
-Tudod ki vizsgázott… - hőköl hátra. - Úgy volt, ahogy Roland mondja. Legalábbis nekem az igazgatóiba csak a kezembe vágták az a cuccot és jöhettem a navinébe - úgy is meg is szerették, hogy seperc alatt prefektussá avanzsált, szóval jó helye lesz itt neki nagyon.
Bólogatva veszi le lábát az asztalról, aztán röhög fel erőteljesen, de mire bebootol már a szösztalicska előtt áll. - Chill, dude - ingatja a fejét. - De ja, igaza van, most nem fogom benyomni az ujjam a szádba, hogy füttyögj - teli arccal vigyorog a lányra az emlékre, megvárja, hogy összekapja magát, majd a shh-teggésre indul meg Rolanddal kifelé. Reméli tényleg kezelni tudja majd így a telefonját, de annyira nem lehet bonyolult a dolog, hogy ráparázzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Cipője túrja a sarat, ahogy megállás nélkül csúszik lefele a lejtő oldalán. A kezdeti ijedtség már sehol sincs, elvégre így is tiszta retek mindenhol akkor már nem totálisan mindegy? Röhögve pillant le a patakra, ami nem messze tőle húzódik, de hiába indul el felé, nem éri el. Pedig érzi a vizet. Szemöldöke szalad ráncba, arcára kiül az őszinte értetlenség, mégis, hogy a bánatba lehet a forrás egyre csak messzebb és messzebb tőle? Bőrszíjra futtatott köve sem lóg a nyakában. Hiába fordul hátra, a kúria ugyanolyan távolból sejlik fel a faágak között. Nem mozdul semerre, mintha a birtok határa nem engedné Kendét továbblépni. A következő pillanatban már otthon van és a könyvtárban olvas. Sosem tett ilyet. Ha átlépte a küszöbét, maximum azért tette, mert Kitti ott tuti nem kereste, amikor bújócskáztak. Mégis belép és nyúlna az egyik kötetért, amikor mögötte az ajtó csattan. Ó, a tetves életbe! A padra fektetett lap arcához tapad egy pillanatig, olyan gyorsan kapja fel a fejét. A nyaka is belerándul. A kő! Érzi, hogy a helyén van. Elnyílt ajkakkal, bambán néz fel a csávóra. Ki ez? Egy pillanat, kettő: Bakker. Sárkánytan. Fájdalmasan nyög fel a gondolatra, de éppúgy megfelel az válasznak is a kérdésre. Megköszörüli a torkát, tenyerével arcát dörzsöli, hatalmasat szusszan és pakolni kezd. Az esszéjéről? Felpillant és megkönnyebbülten sóhajt, hogy ez nem neki szólt, hanem a… az akárkinek. Tehát minden cuccát, amit meg sem érintett ahogy van söpri a hátizsákba. Elnyom egy utólagos ásítást, nem sieti el, hogy felkeljen. Ahogy megtörténik fékezhet is be. Tanár bá’ annyira megkedvelhette, hogy nem is akarja, hogy elskerázzon. Frankó. A padsorok közt ácsorog, maga mellé engedett karokkal, fél vállán lógó táskával és próbálja az agyát működésre bírni, ahogy hol egyikre, hol másikra pislog. Micsoda arcok. Nem mozdul el, csak megköszörüli a torkát, ami visszhangot ver a teremben. - Bocs - emeli meg egyik kezét. Amennyit ért a beszélgetésből nem is tudja, miért nem tol rá az esszére egy fordító rúnát a tanár. Vagy bűbájt. Kizárt, hogy most megszólaljon és azzal kicsesszen az alsóbb évessel, mert mérget venne rá, hogy a szavak olyan feleslegesek azon a lapon, mint a csokiüst. - Gondolom, nem korrepetálónak tart itt - halkan szólal meg. Segítene ő a srácnak, ha tudna, de spoiler: nem tud. Örül, hogy a tavalyi anyagot vágja. Tökmindegy, türelemmel vár a sorára, aztán majd lesz valami. Nyilván nem sütit fognak osztogatni ők hárman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Gondol rá, hogy neki dőljön e az egyik padnak, hogy az támassza, vagy felugorjon valamelyik tetejére, de akkor tuti soha nem indulna meg újra. Sportember a javából, mi? Na, kusti. Csak simán nem tervez sokkal tovább itt elidőzni, mint azt muszáj neki. A jó reggeltezésre biccent a másik jómadárnak, későbbi kérdésére pedig újra csak fejével moccant, mert még full kómás, de sebaj, azért elenged egy gyenge mosolyt. Mégis ki ez az arc? Amikor beadja a middle fingert a tanárnak, Kende köhintve nyel vissza egy nevetést. Az egyik diszkrét a másik udvarias, azt meg rád bízom, hogy melyik, melyik.
 Nevetgélni amúgy se tud tovább, mert az amúgy tanárnak elég fiatal pasi feladatot oszt ki Kendének, amire a homokbarna csak ráemeli szemöldökét. Nem titok: a navinés nem fog világmegváltó fejtörésekbe kezdeni. Igazából csak marad még mindig, unalmában áll kicsit szélesebb terpeszben, és kifejezetten jól szórakozik rajtuk, esztelen és fesztelen. Este hét? Elhúzza a száját. Két pont az ST-nek, aztán a srác alkudozni próbál és Kende jó szíve úgy dönt, 2-1 az STnek. Pislákol a srácra a gasztro percekért, mert haver, azért egy szint alá már csak ne menjünk. Aztán rájön, honnan ismerős neki! Abból a mugli filmből, amit a Balatonon még a haverjaival nézett az egyik úszótáborban. A francba... mi is volt a neve? Ssss... sámáá... Sátánka! A gyerek totál olyan. Ezen persze újra nem röhög fel olyan hangosan, csak magában hümmög kicsit.
 A srácról vezeti tekintetét a tanár olyan brutál barátságos arcára. - Ravioli - bólint, bebootolva szépen ügyesen és… ügyesen. - Gondolom jobban bírja a mexikói kaját. Tudja, az olyanokat, amiktől tüzet lehet okádni. - vigyorodik el. Pedig az olasz kaja sem rossz, mondjuk a pizzájuk nem volt egy nagy szám, amikor Károly kicipelte a félszigetre. - Ja, és rohadtul semmi köze a tanagyaghoz. De nada. - teszi hozzá vállat vonva. - De holnap estére biztos pöpec és tüzes lenne az a beadandó - próbálja meg a lehetetlent, hátha besegíthet a rászorulónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Tényleg nem érdekli elég sok minden, ami viszont igen, az teljesen leköti. Ilyen a sport is. Franc se tudja mennyit próbált már ki és akárhányszor hangzik el, tényleg örül annak, hogy Rókában megtalálta majdnem ugyanezt az érzést. A kóriában és az úszás edzéseken, tök mindegy hol, általában egyedül volt, így mosolya az arcán bár tudat alatt, de ezért jelenik meg elvétve. Amúgy meg koncentrál és fél szemmel figyeli továbbra is a lányt, hátha szeretne vele közölni valamit, így, hogy nem ad hangot gondolatainak. Csak simán érdekesnek találja a dolgot, de talán az egész kastélyban Kende a legkevésbé kíváncsi természet. Nem tudja néma e, vagy mi más oka lehet, amiért így van a dolgokkal, de nem is érdekli, mert rohadtul úgy fest, hogy a sport lehet a közös nyelvük. Meg persze, Kende sem nagyon beszédes, ha meg olyan van megoldják. Talán,egyszer rákérdez, addig meg teljesen jól elvan a vöröset skubizva, hogy mit pörget ki. Rókával ugyan egysszerre kezdi el, Kende előbb lassabban vág bele, majd valahol a harmincadik szökkenéssel kezdi el a sima, sima, kereszt mintát a nyolcvanadikig, hogy a karjai még több mozgást kapjanak. Százhúsznál kezdi el hümmögni a Green Day Bre Stew ütemét, magában, hogy tovább vigye az, ha kicsit elvonja a figyelmét. Egyelőre százötvennél leengedi a kötelet, majd még egy százast később bevállal, addig meg átmozgatja magát és mosolyogva néz a lányra, akin látszik, hogy nem kispályásan teljesített. - Fürge Róka lábak - szuszogva int a másik lábainak irányába, ahogy mosolya lesz szélesebb és csak pislogva bólint a másikra, hogy elég szép volt. De a srác szerint lenne ott még hova kitolni erőn felülre. Látta, hogyan üt a zsákra. Van benne több. Mégsem mondja neki, nem akarja a morcis orr ráncolást. - Oké, tényleg rohadtul látni akarom, ahogy lerúgod a zsákot, viszont tartunk egy öt perc szünetet - veti fel, ahogy félre dobja a kötelet, majd közelebb lépdel a lányhoz és leül törökülésben a padlóra. Onnan pislog fel szürkéskékjeivel a másikra. - Van olyan sport, amit sosem próbáltál, de mindig is vágytál rá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha megkívánta senki nem tartja vissza tőle, hogy tömje a majmot, főleg nem Kende, mert még mindig nem vágja mit tökölnek ennyit. Elhúzza a száját, ahogy a srácnak offolták a holnapi határidőt, mert azért megpróbálni még meg lehetett. - Bármikor - biccent a másik gyereknek. A következő hosszas pillantban kissé megkésve, ráérősen reagál a navinés a felbukkanó állatra és akaratlan ugyan, de hátrahőköl. Menő macska? Egy frászt, azt! Inkább rá sem néz, azzal együtt gazdájára se, hanem csak a plafont pásztázva unja magát halálra, amíg Sátánkával ledumálják a dolgaikat. Az alsóbb éves egyértelműen egy titán. Az a fajta, tudod, amelyikre azt mondják: vigyétek, ti tán tudtok vele kezdeni valamit! Ehhez aztán ő nagyon kell. Ahhoz meg főleg, hogy megérezze az ellentétes elemet a teremben, és szinte azonnal vájnak ujjai a tenyerébe. Onnantól már azt sem érdekli ST hogyan küldi be a srácot tátott szájjal a bizonyos erdőbe. Tökmindegy, mert neki is kijár a szopórollerből, hosszútávú, deluxe verzióban, amire nem bírja ki és először elneveti magát, merthogy remélni azt lehet, góré, azt lehet. De még a hülyegyereknek is koppan a feje alapján, hogy Kende nem erre lett összerakva. Szürkéskékje esik a srácra, majd szórakozottan tovább. - Én, mint tanársegéd? - bök a mellkasára. Mióta is oktat a pali? Lehet nem vágja, hogy a poszt mire van? Kende lezseren von a vállán, ahogy ujja közte és a tanár között jár mutogatva. - Kettőnk közül, Tanár bá’, nekem van kevesebb okom megbánni - ebben biztos, így aztán bólogat is mellé, hogy higgye csak el. Nem ostoba, Kende tudja, hogy ezt megúsznia esélytelen, mivel nem egy 400 méter vegyes a téma. -De vettem - tudod ki alkudozik frissen kelve. Ácsorog még, ha van mit közölni vele, aztán táskáján ránt, ahogy kiindul.
- Az is hamarabb megeszik egy mexikói kecskepásztort juhostul, mint a raviolit - jegyzi meg a srác számára, hátha veszi a lapot, majd még álmoskásan vigyorog a góréra. - Gyorsan repülök én is, vettem - közli és bólintva már ott sincs, ha ezzel mindenki egyetért. Jó volna, mert nem olyan kellemes az így is rakoncátlan elemével ez a randi az állat állatkájával. Amúgy is be kell érnie Móricot, hadd kapjon röhögőgörcsöt a dude, ha ezt elmeséli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A plafon felé pillant, arcán széles mosollyal, hogy a haverja konkrétan köröztetné magát vele. Igaz, Kende nem saját magára gondolt, hanem Sztravinszkijra. A beszélgetésük és a látogatás még frissen benne van a tanácstalan hydromágusban, így aztán reflexből mondta ki a szavakat, nem is gondolván bele, hogy Móric okkal nem érthetné miről beszél. Pedig legutóbbi tudomásai szerint a legjobb haverja nem kereskedik finn édességgel. Csak betömi a szájába, mint valami hörcsög, vagy maradjunk a dude stílusban és legyen mókus. - Ha egyszer a sarkamban lesznek az aurorok majd beköplek - von vállat, hogy neki aztán úgy is jó. Ahogy a bizti boi offolása is. Így aztán csak elvan, skubizik, hogy mi a szituáció éppen, lustán emeli szürkéskékjét Móricra, meg a Kánanánjára, mielőtt lépne segíteni. Átveszi a papírt, gyorsan futja végig, főleg mert valahol a lista felénél abbahagyja az olvasást annyi szar van ráírva. - Csak ennyi? - nyomja meg a csakot, majd nevetgélve lép a szekrényhez találd meg Waldo-t játszani. Utolsó hat, bólint, vette. - Nyomjad, addig én megcsillogtatom milyen ügyes fiú vagyok - bólogat és a listáról az egyik dolgot már kezébe is veszi. Van ez az eőbb-utóbb dolog, hát… Kende inkább utóbb szedi össze mind a hat bizbaszt, de az utolsóval már lép is a Brokemonhoz lepakolni neki az asztalra. Ráérősen lépked az ajtóhoz, kihúzva magát lapul a háta a falnak, ahogy csak szemeivel sandít ki, de sehol egy árva lélek. Mégis ki unná annyira az életét, hogy itt kolbászoljon? Kende legyint, vissza csukja az ajtót és karbafont kézzel ácsorog ott, pár pillanatig csendben a haverját figyelve. - Kijutottam Európa ifire - böki ki viszonylag lassan a szavakat. - Helyette Bostonba kellett utaznom Károllyal. Balhé volt, azért jöttem korábban. - könnyebben beszél már róla, mint a Bagolyfalvi lakásban, ráadásul Móricnak mondja, csak mégis…. a legjobb haverja mit kezdhet az egésszel? Vagy mit mondhatna rá? - Jövőre durván kell szeretned és ostorral csapkodni, hogy újra összehozzam - mosolyodik el a másikra, hogy ne érezze, hogy feszkó lenne miközben kotyvasztja a trutymókat.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem tudja, de kicsit úgy érzi a csaj feszült. Hiába az edzés, a levezetés, mintha így lenne. De Kende is tévedhet, nem lenne nagy ritkaság, ha ez most sem lenne másképp. Halvány mosollyal ajkán ingat a fején, amikor a lány reagál a megjegyzésére. Ezúttal nem morcis orr ráncolás jött, hanem összeszökő szemöldökök. Ha nem is ismeri a Vuk regényt, azért az, hogy fürgének nevezi a lábát nem egy akkora világromboló dolog. Jó, a mugli mesét amúgy se sok aranyvérű vágja, mint bálna az iszapot, de Kende feledékenységével még azt hozzá se csapja, hogy bizony a lány durván kanadai. Így aztán csak levágja magát a padlóra. Azon mosolyog szélesebben, hogy Róka is társul hozzá, így felteszi kérdését. Magához képest türelmesen vár és figyel a vörösre. Mugli sport lesz, az már biztos. - Amerikai focizni akartál? - biccenti oldalasan a fejét, amíg szorosabbra kezdi húzni a cipőjének a fűzőjét, hogy fogja a bokáját rendesen. Közben igaz nem pillant el Rókáról. - Vagy valami ahhoz hasonló? De ez tök állat! - lelkesedik kissé. - Gondolkoztam én is hasonlón, de sosem próbáltam végül. Most meg már nem is kockáztatnám meg - kicsit halkabbá válik a hangja és egy pillanatig vacillál, hogy folytassa-e. Hamar túllendül a dolgon. - Az elemim miatt nehezebben gyógyulnak a sérülések. Nem kifogás, csak tudod, azért szeretnék figyelni rá - legyint végül, majd két tenyerén támaszkodik meg maga mögött. - Tudod, tök furcsa ez - mosolyodik el kedvesen. - Sose voltam egy nagy kérdezgetős, vagy kíváncsiskodós, de veled mindig jönnek. Szólj ám, ha zavarna vagy ilyesmi - neveti el magát halkan. - Gondolom az, hogy nem beszélsz csak jobban késztet, hogy megtudjak rólad dolgokat - von vállat könnyedén. Halvány lila fogalma sincs. Egészen eddig fel sem tűnt neki a dolog, de különben ez klasszul jön Kendének is. Kis változatosság sose árt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem spionkodna. Mert ha most megnézed, ha őt elkapják az aurorok kell, hogy a szárazon maradjon a másik, aki majd kihúzza a csávából, különben meg… különben meg mr.problémamegoldás megint azonnal vált fejben. - Haver, megszöknénk együtt a böriből! - vigyorogva kapja Móricra a fejét és nevet fel homokszín tincsei alól. Határozottan bólint, amint a királyi alfél helyett már a göndör tincsekkel áll felé a haverja fejjel. Mivel Móric belendül, Kende is átvált gyűjtögető életmódra. Bájitaltanon már megszokta, hogy a partnere töri magát, ő meg maximum a növényt a mozsárban, mert el kél az erős kar. Ki fejben izmos, ki amúgy, és jól is van ez így. De most komolyan, minek ide ennyi üvegcse, meg mütyüri? Legalább rendesen címkézik fel, ha már fel nem ismeri, olvasni tud mi a picsi sorakozik előtte és kapkodja magához, majd kerül minden az asztalra. Amint őrbe áll és a falat támasztva skubizik a dude felé, halvány mosoly kerül a fejére. Remélte lesznek haverjai a Bagolykőbe, ha megcsillogtatja mennyire jó arc tud lenni, de Kende azért mekkora partner in crime-ot talált már! Most már másodjára jött vissza miatta korábban. Legutóbb kirándulni mentek a chillbe, most valami gyanúsan illegális fába vágták a fejszét. Az mondjuk frankón nem lenne pálya mert a késsel is elég creep a Brokemon, ahogy a fejére fagyott vigyorral megáll Kende sztorija után. A kérdésre lassan mozog jobbra-balra a feje, míg ajkait szorítja össze és pöffent egyet végül. Jó lenne poénkodni. - Nem szívatlak ilyen olcsón - neveti el magát kínjában. A padlót pásztázza, onnan néz fel vissza Móricra, aprókat lépked a fal felé, így háta nem görnyed, a fal támassza és folytatja. Őszintén szólva meglepődik azon, ahogy a barátja reagál, majd megszólal és minden szavával ráerősít arra, hogy a navinés jó döntést hozott, amikor nem maradt otthon, hanem visszajött ide. Még a sellőfiúzásra sem vág fejeket, elmosolyodik. - Majd kiabálsz rám, hogy “Ide kagylózzá már, te bánat?” - mosolyog szélesebben, feje biccen oldalra és csak csendben elgondolkodik, hogy különben nem tudja keményebb lenne e vele az edzése, vagy szimplán vízbe fulladna a röhögéstől. Feje biccent végül oldalra. - Ja, én is sajnálom. Az egyetlen jó az egészben Kitti volt. Nem jött Bostonba, de na, vágod, otthon tudtam lógni vele - így is van. Annyira volt hasznos ez a hazalátogatás, mint a csokiüst. - De hallod, jövő héten eljöhetsz velem a fővárosba. Ott szurkolhatsz, ha ordibálnál egyet. Valami pénzes hosszúpályásra megyek - ennél többet mondjuk ő se jegyzett meg. Aprót nyit az ajtón és sandít ki, hogy azt visszahajtva nézzen Móricra. - Kutyulhatsz, tiszta a levegő - hagyja jóvá a folytatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem ritka nála a röhögőgörcs, de ritka kitörő lendülettel ajándékozta meg legjobb haverját, amikor az beközölte, hogy van két napja szülinapi bulit szervezni. Mert bezzeg Kende emlékezett! Töhöhöh: nem. Szóval volt rá két napja, hogy ajándékot szerezzen, meg ilyenek. Néha még a dudenak is segített, bár az nem kérte, de totál mindegy. Sőt, megszervezte volna inkább az egész bulit mint, hogy ma még késő délután is szorgalmikat javítgasson a tetves megoldókulcs alapján. Hát, de csinálja, mert ő ennyire szorgalmas, ügyes, okos és kitartó - nincs más választása - tanársegéd. Igaz, hogy közben fel fel röhög, ha eszébe jut, hogy szívatta ma a Szösztalicskát, ST. Komolyan, szerencsétlen csajt még a szülinapján is terrorban tartja. Majd töhög halkan azon valamelyik csontvázas példa pipálása helyett, hogy Móric mindenkinek kiküldte, hogy… hogy Brightmoret valaki… - Góré?! - kapja fel a fejét, arcán egyértelmű hatalmas vigyor ül. - Mármint, Tanár Úr - javítja ki magát mielőtt még belevágna a beszédébe. Ami nem lesz túl nyakatekert vagy éppen megkerülős, tehát olyan Kendésen őszintén lecsapja a lényeget: Tessék jönni szórakozni, meg vért szívni, mert magának fun, mindenki más meg szétadná, ha ott lenne. Frankón igyekszik úgy előadni, hogy azért ne az menjen át, mintha bohócnak lenne nézve - és most semmi áron se képzeli el annak áááá. Nevezz meg egy jobb tanár-diák viszonyt! Kende nem tud, mondjuk… a nevek hiány miatt, de az most tökre jelentéktelen információ. (best ST, T és TS szavazz ránk kampány részlet) - … és akkor majdnem ledőltem a konyhapultról. Zseniális volt, de komolyan - bólogat hevesen, már a szabadban lépdelve. A telefonjáért nyúl és gyors megválaszolja Móricnak, hogy ő igyekezne, de a Góré olyan lassú, hogy lehet reggelre esnek a tóhoz. Ahogy közelednek szürkéskékje pásztázza végig a placcot. Na, fel kell pörgetni a dolgokat! Nem volt terv, hogy Mae előtt ideérjen, de azért nem lett volna rossz. Frankón.  - Nézze, ott vannak az embereim! - Gond egy szál se, úgy sétál közelebb esélyesen Brightmore-al az oldalán - ha az nem fordul inkább meg, hogy neki ez nem, kösz és bekkeli ki az egészet - mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Tök furcsa az egész helyzet. Egyrészt örül, amiért elmondhatta Móricnak, mert nyilván jelent valamit. Amúgy meg túl friss még az a cincálás, amit nem is olyan régen Mihailal elkezdtek beszélgetés címszó alatt. Azóta megviseltebb, ami még számára is egyértelmű. Igazság szerint nem is ez a verseny vita áll a dolgok középpontjába. Éppen csak egy bizonytalan pillanatig vacillál, hogy meséljen-e Móricnak, de így is ideges a Brokemon, ráadásul nem sokat tudna tenni a srác. Már minden tőle telhetőt megtett: képes volt és visszapályázott a kastélyba kérdések nélkül, ami Kendén rengeteget dobott. Frankón úgy érzi a barátságukon is, ahogy a szünettel járó közös lógások itt. Ráadásul a dudi idéntől prefektus társ is, aminél gyönyörűbb lehetőség a közös flexelésre és faszkodásra példamutatásra nincs. Sokkal jobb a kastélyban lenni. Ezért is dönt inkább úgy, hogy nem feszkózik tovább a másiknak, akkor sem, ha megtehetné. De a haverja ismét vigyorog és mennyivel jobb így! Kendét furamód megnyugtatja. Széles mosolya marad az arcán, nem szól, csak bólint: vette. Lehet nem Móric a következő Phelps, de Kende csapná az uszonyt jelezni a viszonyt mert bakker lefogadja, hogy a dude képes lenne a medencébe tartani a navinés lusta valagát.
Előre nemlegesen rázza a fejét, majd bólogat komótosan. – Mindent tudok öcsém a nyári ottalvós bulijáról a már bánat tudja melyik kiscsajnál – röhög fel. – Meg valami fiúbandáról tele olyan „cukkancsbogár” fiúkkal, mint te – pislákol, majd ráz a fején hátha az információk elhagyják azt. Hagyja a másikat dolgozni tovább a random bájitalon, amúgy is felmerül benne ez a verseny dolog. Még sose nézte meg senki, így a hirtelen válaszra még kicsit hátra is hőköl, onnan nevet fel, ami erőteljes röhögésként visszhangzik a teremben. Ez egy állat! De Kende is, mert minek képzelte el? - Ez a spiritusz! Nem mondom, hogy a többiek úgy beszarnának, hogy valaki rohamot kapott a parton, hogy be se ugranának, de, de – bólogat a két utolsó szóra kicsit előrébb tolva magát a faltól. – Nyernék, tesó – egyértelmű.
Hall kint valami járkálást. Kiles, de csak egy alacsony csaj kapkodja a lábát a folyosó végére a teremtől már távolodva. Vár, csak utána hajtja vissza az ajtót. – Minden kóser. Hogy állsz, dude? - mert a homokbarna egyre kevésbé lelkesen támasztja egy helyben a falat. Inkább le is huppan a földre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Na, van az úgy, hogy éppen le van kötve az a kevés figyelme, amivel dolgozik a tetovált hajcsárral és a telefonját úgy teszi farzsebébe, hogy az onnan már nem kerül elő. Szóval, nem olvas ő se ilyen, se olyan üzenetet.
Hosszú lábai határozottan veszik az irányt az emberei felé, majd lassít picit mert most komolyan a góré szerválhatna magának valami sárkánymeghajtást, vagy hashajtást, hátha valamelyiktől gyorsabba kapkodná magát. Ah, bakker, vagy Kende megint megszívja mert mindig elfelejti, hogy  kóvályoghat a góré a fejben, ha úgy tartja kedve. Mindegy, szívott már ezért is azért is, ma a szülinapos a lényeg! – meg a hátizsák, ami már eléggé húzza a vállait, legyen az bármilyen úszóé. – Csá – dobja is le a haverjai mellé, majd kapja el a Maet és öleli magához összekócolva a csaj haját. Eltávolodva pásztázza a szösztalicska fejét. – Na, így már majdnem érettnek tűnsz – bólint, mint aki csodás munkát végzett. Lekezelne a másik kócossal, a sráccal, akinek a sörényét nem feledi, meg az olasz receptjeit és lép ST mellé. Halkan vihog annak válaszán Móricnak, közben reflexből megy a kocc a spanjának. – Tudom, dude, a tanár úr is azért szeret annyira, mert egy állat vagyok – bólogat, amíg a Brokemon táncikál. A navinés fordul is a góréhoz. – Szerintem elég volt, hogy besétált. Most én jönnék, hogy megdicsérjem, tudja, de én sem kapok soha és nem is tudok tőle éjszakánként rendesen aludni – most ő sem szarkasztikus. Nem. Szimplán sztorizik az ST-nek, hogy vágja mi a helyzet. – Látja, nem az én hibám, hogy bealudtam párszor az óráján – emeli meg a kezeit és von vállán, hogy hát ő aztán száraz a történetben. Szárazságról jut eszébe! Felkapja, kicipzározza a táskát, amiből a tágítóbűbáj hatására folyamatosan pakolja kifele az üvegeket, meg hát, van ott rekesz is. Nyújt a dudenak, meg a szösztalicskának, meg a random kócos gyereknek, mert egyedül nem bírja, aztán pár méterrel arrébb pakolászik ki az asztalra. Mindeközben feje ritmusra bólogat és kérdés nélkül egy kis bűbájjal még hangosít azon. Telefonja kerül elő, csak akkor látja, hogy mit írt Móric, de hátha még nem késő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Látszik az arcán azért, hogy csak meglepődik. Hiszen akármilyen kemény is a csaj, nem úgy fest, mint az a haverja, aki kétajtós szekrény létére hordja a rácsos fejvédőt. - Egy mugli ismerősöm mesélt róla még a Balatonon. Ő valami Raptoroknál van, de asszem nem a Bagolykő közelébe - próbál visszaemlékezni. - Ha szeretnéd rákérdezhetek neked, hogy kipróbálhatod e - von vállat, mert nem nagy dolog. Mondjuk utoljára a nyáron dumáltak, de no para. Roland megmutatta Kendének, hogyan kezelje ezt a kretén telefont, majd valahogy csak rájön a titok nyitjára, hogy a túróba találja meg a srácot. Pillantása zizzen egyet, Róka kezeire esik tekintete. - Snowboardoznék. Ez még kimaradt nekem – és tökre pótolni fogja egyszer. Volt már Finnországban, sőt az Alpokban is járt, de sosem akadt lehetősége ilyesmire, pedig igenis mozgatja a fantáziáját. Biztonságosabb a szörfnél, a két sport tökre hasonlíthat, mégis különbözik és frankón át akarja élni az élményt.
Mosolyog a lányra, gödröcskéje halványan bukkan fel, mert látszik, hogy Róka nagyon is érti ezt a dolgot a sérülésekkel. Ez van, a sportnak is meg van a vele járó szívós része, ezért sem árt, ha bármennyire is lusta dolgokhoz a technikát mindig is szerette pontosítani. Rókáéval éppen ellentétesen biccen a feje, arcán szélesebb mosollyal. – Tökre bírom – akkor is, ha valszeg nem bulis okokból csinálja a másik. De Kendére nem tartozik, ha így lenne, vagy akarná elmesélné, így aztán nem feszegeti a dolgot csak mosolyogva pattan fel. – Na, gyerünk, csapjunk oda – biccent a zsák felé. – Vagy rúgjunk, rúgj, nekem mindenhogy is jó – bólogat. Tényleg érdekli a csaj mire képes még, így aztán figyeli, amíg a fonott tincsek valahogy az edzés végén szemen nem csapják. Persze azon is csak nevet, kissé könnyezve, de nem problem. Igazából, tök jól érezte magát, hogy ezúttal nem egyedül nyúzta a bőrborítást a zsákon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Pár pillanatig néz Mae-re, majd csak pislog párat. - Nem, nem. Frankó a sminked - már amennyire ért hozzá. A fő, hogy a lány nem csattogott ki tőle. Elég gáz lett volna, pont ma. De ha egyszer minden klappol, akkor ez van! Királynak, király. Ő is, a dude is, a Szösztalicska kazalba állított haja, meg amúgy a buli is. Az utóbbinak csak kicsit oda kell piszkálni, nem úgy mint a tábortűznek, amitől a navinés inkább távolabb marad. Vajon, ha ST rálehelne nagyobbra gyulladna? Már nem azért mert büdös lenne a szája, hanem mert pyromágus. Összefügg. Kende ajkai megállnak, mintha csak az egész képe bezsibbadni látszana. Ó, hogy lenne mégis büdös Brightmore szája... Milyen órát? Sárkánytant, nyilván. Ma gyorsabban bootol, mint ahogy a góré közlekedik! - Hirtelen elfogytak a szavak, tanár úr - bólint, még egy széles vigyor is visszakerül a fejére, aztán oson is arrébb, hogy ST kezelésbe vegye az alsóbb éves kócost.
Nem szólta el magát, inenntől meg nem is ő lesz, aki lelövi a Szösztalicska előtt, hogy öregebb lett. Biccent Móricnak, aki segít neki az italokkal, majd a góré szól és szürkéskékje a haverja tekintetével találkozik. Vállat von, vissza tátog egy bánattudját, majd veszi át a sört. - Kösz, haver - Szabad kezével forgatja az asztalra pakolt üvegeket. Hangosan nevet fel Móricon. - Kérded miután kipakoltam ezt a sok… mindent? - kérdezi vigyorogva a dudetól. Hát csak nem majd a tanci szürcsöli az almalevet, amíg ők isznak... - Hahh! - kapja el az egyik üveget és fordítja ST felé. - Van, de nem tudom fasza-e - nem ivott még ilyen löttyöt. Mert hát nem kell hozzá nagy matek: Kende még kiskorú. De neki senki ne mondja, ha akar valamit, nem tudja összeszedni okosba, a többi meg nem érdekli. - Jöhet? Mármint, jó lesz? - kérdez rá, megállva a kupak bontásával, de ha ST leokézza, akkor önt neki, majd átnyújtja, hogy aztán húzzon a söréből.
-Mae! - szól oda az amúgy szülinaposnak. Szürkéskékje zizeg a körülötte állókon. - Ti mit kértek? - forgat feléjük pár üveget, koppint az asztalon, majd eléjük rak pár poharat, hogy - mindenki tölthet bármit is. - emel a sörösüvegen, hogy hajrá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kapóra jön, hogy a haverlányt ilyen tájt szülték anno. Ez a buli mintha csak frankóra időzítve lenne arra, hogy Kende az amúgy is többnyire lusta napjain túl is kieressze a gőzt. Az első üveg sör után kiosztja a whiskeyket Maenek és tovább dumál Móricnak, amíg a bizonytalan barna meg nem találja őket. Mosolyogva biccent. – Hali - A dudira esik a tekintete, majd széles mosollyal markol rá egy üvegre benne valami töménnyel, a másik kézbe pedig pont belefér egy másik sör. Így is van! – És csákány - meglapogatja Móric vállát, ahogy az a csaj felé orientálódik, mint egy true Kanos Kamasz. Komolyan indíthatna valaki rájuk valami ellen ganget. Mint a Tiszta Tinik, vagy ilyesmi. Lenne bandaháborúzás, amíg meg nem rontják őket.
A Szösztalicskához lépne, de a dánból csak a barna lobonc marad hátra, mire oda toppan a szőke lány mellé. – Azt mondta felköszönti a szülinapost? – kérdezi a csajtól, hogy biztos jól hallotta-e? Arra is kapja fejét, homokszőke tincsei esnek homlokába, ahogy kiszúrja a dude kisokosát, meg valami palit. Kende félre biccent fejjel méri végig a csávót, és mire bebootol nem megy semerre, mert innen már biztos, hogy a kisokos, nagyokosba tisztázza a dánnal, hogy neki van a bánatos boldog szülinapja.
 A navinés vállat von, és teljes testével a lányhoz fordul, akit a haverlány lógva hagyott. Most ácsorogjon itt szegény magányosan? Főleg, hogy: – Nem vagyok jó nevekkel, de vannak közös óráink, igaz? – mutatóujját emeli rá, kedvesen mosolyog, majd kortyol bele a töménybe. – Sört? – másik keze nyújtja felé két ujja közt tartva a pohár száját. – Még csak most töltöttem. Érintetlen és dán. Jó az íze – bólogat. Figyel a szőke évfolyamtársára, majd sandít az ST-re, hogy felmérje a szitut, de ő valszeg szétszívja az első éves kócosnak a vérét. Addig se Kendéét. Visszafordul a lányhoz, újabbat kortyol a töményből és biccent oldalasan. – Jössz? – kérdezi a csajt, mert bizony ő odalép Maeékhez. Az egyik karját a barna levitás (Betti) csaj, a másikat a szőke levitás csaj (Lili) vállára teszi, amíg Mae Móricot fojtogatja, vagy öleli, az már részletkérdés. – Most mondjátok meg. Hát nem cukkancsbogarak? - vigyorog. Boldog, hogy van két ilyen barátja és hogy egészen jól alakul a buli. Hol egyik, hogy másik lányra mosolyog, hamar visszahúzza karjait, mert nem molesztál itt senkit, majd húzza meg újra az üveget. Az elemije szereti ezt. Sőt! Maehez fordul. – Éjfélre duplán hoztam poharakat. Tolom veled, Szösztalicska! – ha mondja! Beveri a tizenhét felest, mint a kurva élet. Viszonylag ez a terv.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Milyen pizsibuli lenne az, amit Mórocz és Reiner szervez! Hangosan nevet fel, a bájital tanteremben, mintha az üvegcsékről is visszaverődne az a mély töhöhöhö hang, ahonnan a nevetés indul, majd teljesedik ki valami erőssebbel. Kende fejében hirtelen megjelenik a kép, hogy a Reiner ez esetben nem ő, hanem a hat és fél évvel fiatalabb húga, Kitti. Ő meg a dudi, egy pizsipartin! A dudenak tuti jól állna a virágkoszorú, meg a kis csésze a töklé iszogatáshoz, hogy aztán mágikus állatos memóriakártyázzanak egymással. Húha! – Dude, egyszer eljöhetsz hozzánk, ha Kitti otthon van! – bólogat hevesen, ahogy a görnyedésből felegyenesedik, mert a fiúbandás poénnal és a Brokemon reakciójával odáig fajult a jókedve. Napok óta nem nevetett így. Minden egyes szóval, ami Móric kérdéseiben van csak egyre inkább szélesedik a mosolya. Egy állat. – Honnan tudjam? Elhiheted, hogy amit meséltem rólad, abból nem pont erre kellett volna következtetnie – tárja szét a karját, majd veti hátát ismét kihúzva a falnak. – De ha bandád lesz, én leszek a triangulumos – főleg, hogy mire bebootolja, hogy csinn, addigra vége a dalnak.
Ha pedig ő a bandájában van, akkor Móric jöhet csapni a szupportot a medence szélére. – Ja, ha nem fulladok vízbe a röhögéstől te beteg elme – vigyora lesz visszafogodtabb. Ha tudta volna, hogy ilyen szüksége van a dudera és ennyivel könnyebb lesz, már napok óta szólt volna neki. De most minek rángassa vagy csesztesse a szünetében? Eh. Nézelődik most viszont kifele, hogy jó biztiőr legyen, még ha uncsi is a szerep. Azért abban tuti, hogy Móric bármit csinál, az pöpec lesz, főleg, ha a színeket is megtalálja. – Jól van, tesó. Csak mondom, ha nem iparkodsz a végén még elkezdek énekelni neked – ha ez nem motiválja, akkor semmi más. Mert amúgy… övék az egész kastély (szinte). Egy csomó mindent csinálhatnak még, ha már egyszer ismét együtt csapódtak vissza a falak közé. Plusz, minél több mindent csinálnak, annál távolabb kerül a Holdfény utcában történt beszélgetéstől is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egy kezén megtudja számolni mikor evett ő pizzát. A Reiner birtokon ilyen mocskot nem lehet kérni, de azért Kende néha a mai napig leszökik – sőt mostanában, ha otthon van csak azt teszi- a vízpartra egy lángosért, vagy éppen, a pizzáért. Boskával is így volt, még tavaly. Talán akkor evett először ilyen olasz tésztát. Mondjuk onnan is tudja, hogy a csaj nem semmi kajás, odavan a hamburgerért meg más strandkajákért. Utóbbi legalább előny Almádinak a sok szutyi mellé. Na, a másik kezén meg talán pont megtudja számolni azokat az alkalmakat, amikor Rókával kajálni mennek mozgás és kimerítő sportolás helyett. Ráálltak mostanában, hogy ketten menjenek le az edzőterembe, persze akkor amikor a vörös nem akarja Reinert lecsapni ketchupnak,mert inkább egyedül nyomná aznap. Olyankor a homokbarna nem forgolódik emiatt éjszakákat, csak vállat vonva kitalál magának valami mást, ami rohadt meglepő de legtöbbször az úszás. Most viszont úszógumira gyúrás lesz. Tegnap elég random kapta el a lányt, ha már hétvége akkor nem lépnek e le pizzázni egyet? Kende amúgy is sűríti a programokat, amik kirángathatják és igen random jutott eszébe a dolog. Róka még gödröcskés mosolyt is kapott jóhaveri alapra, amikor ebbe beleegyezett, szegény lány most bezzeg hallgathatja ahogy Kende Marina születésnapjának azon részeit meséli, amiről a fürtöske lemaradt. – Egyszer amúgy tök jó lenne, ha valami közös sütögetést is csinálnánk – gondolkodik el hangosan, mert meglepi, de ebből is csak a sznob verziójára futotta a családdal. Plusz, igen, most nagyjából olyan, mint egy kiéhezett golden retriever. Tudna már enni, de még éppen csak belöki a lány előtt a pizzázó ajtaját. – Most képzeld el az évfolyamot – vigyorog - milyen fárasztó viccek lennének ott miután mindenki bekajált? – forgolódik picit, majd Rókán állapodik meg szürkéskékje. - Hova ülnél Róka? – túr a hajába körbepillantva, majd amerre indul, arra követi, mert neki aztán olyan mindegy. Kendének csak az étlap kell. Meg mondjuk jó volna, ha a kaját is kihoznák majd amikor annak is eljön az ideje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Fontos:  Móric megmentette a sört. – Helyes, mert ha kiborult volna nem kapsz másikat haver! – kiabál oda, majd fordul vissza Lilihez. Aki szökdécsel, Kende meg még szép, hogy vigyorogva szökdécsel vele és követi a tekintetét. Felröhög, amint a szösztalicska és a dudi befut, majd húzza meg ismét az üveget a kezében lendületesen kortyolva. Nem most fog ajándékozni még, így hagyja a népet kibontakozni. Szemei kerekednek ki, leengedi az üveget tátott szájjal néz fel a dudera, aki az asztalon táncol neki (:smirk:) nem is akármire. Az üveget nyomja valami szemüveges srác kezébe, majd térdeit felrántva ugrik fel az asztalra. Móric a dalszöveg elejét ordítja, Kende kicsapja a lángos pózt, majd: I look and see it's not only me, So many others have stood where I stand, We are the young so raise your hands! – dobja ökleit a magasba, aztán szökken párat, mert folyt.köv.: - They call us problem child, We are the youth gone wild – a többit pedig hamisan ordítja tovább a spancijával, miközben headbangel egy kört, így nem csak kipirosodik, de homokszín haja is csupa kócba áll. Csillogó szürkéskékkel nevetve koccol le a haverjával, hajol meg a népnek, majd leugrik és a szösztalicska hajába adva egy puszit áll be a társasághoz Lili mellé. Mae is kitöltené végre az alkoholt. Ám Kende felröhög, amikor bedobja, hogy a sörön túl jöjjön valami keményebb.  – Ez tömény, nem víz – kocogtatja meg az üveget a kezében, amit a szemüvegestől hálásan vett vissza. Amolyan hydromágus over here gödröcskés mosolyt villantva. Az előnye megvan. Furcsa, de jelenleg ennek is örül, még ha kihívás is berúgnia. – De így is van! - Ezt a kört is fizeti mindenkinek, aki szereti! - Skera ide! – csapja fel a kezeit a levegőbe ismét, hogy na, - A szülinapos inni akar, tessék cukinak lenni és idehúzni a helyes hátsókat! – Kiabálna Rókának, hogy hallja e, de viszonylag szereti a fogait nem kiütve, így csak a vörösre vigyorog, ha összefut a tekintetük. A bulizó társaság nagy része - a jóarcok, just sayin - jön és megissza a maga felesét, hogy néhány kör után Marina Darik egyik kedvenc számára menjen mindenki Low low low – Flo Ridaval. Kende mosolyogva figyeli, ahogy a szösztalicskát további ajándékokkal találják meg. Tánc van. Pia van. Kaja van. Sokan teli arccal röhögnek a másikra. A buli pörög, az idő telik. Az addig mindenhova rohangáló, táncikáló Maet ássa elő órákkal később. Csípőjére teszi a kezét, teker rajta meg a sajátján haveri alapon tisztes távolból, majd vigyorogva ugrik elé és csapja össze a kezét. Két mutatóujja célozza meg az asztalt, mintha mugli stukik lennének. – Lassan éjfél van szépségem – vonogatja a szemöldökét és táncosan mozdít a csípőjén, ami elég jól sikerül, így elégedetten fordítja irányba a barnát bárkivel is dumált. – Dude! Idő van! – kiáltja el magát, mert hallja meg az az állat különben mókust dug a kispárnahuzatába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Reiner Kitti nagyon is hajlamos az űrületbe kergetni az embereket. Egy apró őrület, aki vigyorog mindenkire és elég király bújócskába és egyéb sunyiskodásban. Ha pedig valaki bántaná, annak az az utolsó tette és nem azért mert a kiscsaj erőszakos lenne, hanem mert van egy bátyja, akinek a legfontosabb az a kis hülye. Sokban hasonlítanak, ahogy az idő telik még többen különböznek és Kende ezt szanaszéjjel adja. Vannak olyan dolgok, amikre inkább hajaz mondjuk a dudira a kisebbik Reiner és lehet, hogy Kendével azért is találták meg hamar a közös hangot. A navinés edzett volt őrületből, míg ő maga egy kretén és ez így. is. van. Most meg aztán főleg felnevet, ahogy a haverja vakon belemegy abba, hogy Kitti kezei közé kerüljön. Bátor dolog. - Haver, megérkeznél és olyan hat-hét ura múlva - billegteti megemelt tenyerét - talán sikerülne is visszaszereznetek a kiscsajtól - ha mondja! Túl jól ismeri… nakkerka, hát mindkettőt!
- Höhö, igazából baszki elsztoriztam a flashmobot, hogy random kornyikálsz a folyosón, a könyvtárban, a teremben, a lépcsőházban, a réten, meg igen, aztán a karaoket is miután visszaértem - túr röhögve a hajába. Amikor Kitti úgy is okosabb, hogy Almádiban dekkol. Imádja és hiányzik neki, pedig pár napja hagyta csak ott.
- Most mondod, hogy a trombitások brutálisan menők… akkor már hogy lehetnél te, amikor itt vagyok én? - inkább el sem képzeli. A szomszédszobában biztos nagy rajongója lenne a két halálmadár, ha egyszer tényleg rázendítene. - Na, figyu, tudod dudi, hogy egy császár vagy, de nem csinálhatsz mindent te a bandában - összeroppantaná a hírnév, ha nem lenne kivel megosztani. Na. Igaz, Kende pont nem vágyna ilyesmire, de milyen jót elröhögcsél most rajta. Aztán később csak a fejét ingatja arra, hogy járulékos veszteség lenne.
- Megkérdezném, hogy segítsek-e, de nem teszem mert akkor nem én lennék a legkisebb gondod, Brokémon - felrobbantani a sulit az új évkezdés előtt? Nem probléma. Legalább a szüleit végleg kiakasztaná, mint a kakukkost.
- Te vagy illegális, te hülye - vigyorodik el, majd a hajába túrva lépdel közelebb. Micsoda őrködő! - Nincs kedved röpködni egyet? Elhoztam otthonról a seprűmet - von vállat, hátha a másik benne lenne. Csinálhatnak bármit, csak foglalják le az agyát. Közben, amíg Móric befejezi azokat az izéket, amihez a büdös cucc kell, addig Kende ír a húgának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A tó felett az égbolt mélykékből egyre inkább fekete árnyalatokkal keveredik, míg a csillagosnak nem mondható, felhős ég alatt bulizók között megfordul ilyen is- olyan is. Kende pedig fordul velük, avagy forgatja őket. Kezei közt váltakozik a feles pohár, a sör és a táncpartnerek, akik elkapják félúton ő pedig senkit nem utasít vissza. Sőt odatáncolgat olyan társasághoz is, akiket baromira még csak nem is ismer. - Minden frankó góré?! - csapja ki a TS-ének, mielőtt még megtorpanna a Szösztalicska mögött. A havercsaj minden ellenkezés nélkül hagyatkozik a még mindig nem elázott hyromágusra, így Kende hatalmas vigyorral kajabál oda Móricnak: éjfél van. Idő van.
- Duddos, te sose vagy képbe - nevet már az asztalnál, mert hát nem? Ránézel és szalad a fonál után a Brokémon, mint postás a kantaúr elől. - De dúl a bromantika - teszi hozzá, hirtelen fordul lebiggyesztett ajkakkal a két levitás bige felé, akik hárembe kísérgetik a spanciját, akit hagy is felköszöntősbe vágni magát. Legalábbis azt hiszi, de kiderül, hogy Kende is ajándékozik. Hangosan röhög fel és koccol a dudival, amikor a bazi nagy dobozban rejlő szerelés előkerül. Értetlen pislákol, megtapogatja a farzsebét, mert ő még baromira nem is adta oda a cuccost, de lóg a dán a nyakában. A hátát paskolgatva öleli vissza. - Hallod, én is örülök neked Szösztalicska, de tőlem nem kaptál volna olyan ajándékot, ami ennyit takar - vigyorodik el, nyilvánvalóan kamuzva, majd kapja elő az ajit. Egy sör-bornyitó, amibe a Szösztalicska becenév kissé csálén, de bele van gravíroztatva. Még egy béna masni is ráfért. - Boldog szülit - nyújtja nevetősen a mostanra félig T-Rex születésnapos felé. - Vedd át, hogy pultos srácot játszhassak - tolja jobban a másikhoz, majd fejét ritmusra mozgatva pördül az asztalhoz, ami mellett a két levitás lány instabilan támassza egymást. - Mi van kisokos? Fel sem ismerlek a vigyorral a búrádon - töhöhöhö. Kitölt két vodka felest és első körben az elszabadult kékeknek nyújtja, majd az asztal másik oldalára állva csapja ki a háromszor tizenhét feles poharat a felület szélének mentén. Felpillant a legjobb barátaira, lesandít a háromcentes gyűszűkre, de eh, ha már egyszer itt vannak nem nyalogatják a töményt. - Mi nem vagyunk szentek… - énekli a csávóval, akinek a hangjára még sokan lelkesen táncolnak és borulnak meg. Kende be akar végre egyszer rúgni és már túlságosan közel áll hozzá. Így nyúl is ki balra az üvegért, lekapja a kupakot és röppenti végig a sorba rakott poharak felett. - Gyerekeeeeek... Kész a vacsi! - kiáltja oda nevetve Mae-nek és Móricnak. - Magyar pálesz, a dán hagyományos pásztorlánynak és a közös barinknak - vigyorog a duddosra. Behelyezkedik az asztal egyik oldalára, szemben vele, így az asztalfőnél lévő sor egyértelműen a szülenaposra vár.