Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Csak még boldogabb lesz a dán, hogy Júliának is ízlik a csoki. Mert persze tökéletesen tudja, hogy ez az ő szavajárásával bizony ezt jelenti. Hihetetlen, de egész jól olvassa a lányt.
- Nem, nem, nem, nem , nem - nyúlt azonnal Júlia keze után, mielőtt az egyáltalán elhagyhatta volna az asztalt. - Ha már ilyen lelkes vagy a tanulmányim miatt, igazán segíthetnél. Az a helyzet, hogy okklumentálni tanulok, és ki kell dolgoznom az elmetérképem - mutatott a katyvaszos rajzra. - Van még pár rész, amiben nem vagyok biztos. Például szerinted a Single Ladies vagy a Baby Shark szóljon háttérzajnak a fejemben? Előbbi jobban illik rám, utóbbi meg irritálóbb. Főleg a remix verziója - magyarázta Marina, aztán szeme megállapodott AZ eszközön.
- Vagy tudod mit? Ne válaszolj, csak.. nézd meg. Megmutatom neked a fejem - lépett a hatalmas homokóraszerű tárgyhoz. - Ez egy elmetervező, és így mind a ketten be tudunk menni. Megteszed nekem? - kérdezte félve Marina. Nem mindenkit engedne be. Talán három-négy embert összesen. De Júlia mostanában egészen közel került hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Baby Shark it is. Kivéve persze a Wannabe challenge-nél, de arról majd később beszámol Júliának. Gyorsan kihúzta a papírkáján a Single Ladies-t, és a zsebébe gyűrte a feljegyzéseit.
- Hát bizonyos embereket igen. De... de neked szívesen megmutatom - szólt Marina, és zavarában a tarkóját kezdte el vakargatni. Kezét megpihentette a nyaka oldalán, miközben a tárgyat fixírozta.
- Olyan, mint egy zsupszkulcs. Megfordítjuk, és elvisz minket az elmémbe. Addig leszünk ott, amíg le nem pereg a homok, szóval nem valami sokáig. És biztosan tudod, hogy nem ragadsz ott - vigyorgott Marina a szőkére. - És csak plusz jó, hogy a normális idő nem telik közben, szóval észre sem fogják venni, hogy eltűnünk - nyomatta tovább a marketingszöveget a barna. Tényleg szerette volna, hogy Júlia segítsen neki. Illetve... hogy egyáltalán megbízzon benne ennyire. Nem is igazán értette maga sem, hogy miért ragaszkodik hozzá ennyire. Kicsit talán ideges is volt miatta. De közben meg izgatott, és eltökélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Egy pillanatra lefagyott a lány. Talán most először tudatosodott benne, hogy Júlia egy nő. Egy nagyon szép nő. Pislantott párat, hogy újra ráfókuszáljon a feladatára, és még a torkát is megköszörülte.
- Öhm... mmm.... hát kaphatsz eeeegy... - kezdte lassan Marina, ahogy processzált. Mégis mit tudna ő adni Júliának? Hiszen ő nem tud finom magyar sütiket készíteni, vagy a kedvenc csokiját kideríteni. Hiszen azt se tudja igazából a szőke mit csinál nap közben. - ... egy Marina kártyát. Bármikor felhasználhatod, és akkor kötelességem teljesíteni neked valamit. Kérhetsz bármit - jelentette ki határozottan a rellonos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

#Sábanyomában
#ősihistória
#éntudooom
#Kolos

Szóval az a helyzet, hogy Bálint ma nagyon nagyon túlhúzta a közös kis szessönüket, és jól lemaradt, a kastélyban az ebédről. Vagyis még nem, de ha most indul, akkor már nem marad más neki, mint fonnyadt krumpli. Az meg nem valami jó. Szóval ahelyett, hogy visszasietett volna a hegy tetejére, betért inkább egy jó kis pizzáért.
- Egy vajsör pizzát kérnék - állt meg a pultnál, és miután pár érmét tolt a pultra, elindult helyet keresni magának. El is indult, de a pillantása mégis megragadt egy könyv lapján. Ennek eredményeképp úgy nézett ki, mint egy rossz animációs figura, akinek bár a feje egy ponton marad, a lábai viszik tovább, majd egy ponton visszafordulnak, és újra a fej alá fordulnak.
- Uuu, ezt ismerem. Ez a Makmon sámánbot - lelkesedett fel a barna, és úgy csapta rá a kezét a grafikára, mintha csapd le csacsit játszana. - Te is ismered a mesét? Az egyik kedvencem volt - csacsogott tovább megállíthatatlanul. - Akkor még azt hittem egy Salamont szeretnék magamnak, de lehet igazából egy Makedám lesz - vonta meg a vállát egyszerűen. Lehet igazából azért mondta el lassan mindenkinek, hogy ne csak mások, de ő is megszokja, hogy ez lehet normális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Újabb bizonytalanság lesz rajta úrrá.
- Hát... talán nem bármit. Ami fizikailag nem fog fájni nagyon. Egy kicsit bevallom ijesztő, ahogy nézel - vallotta meg, és összepréselte a száját egy pillanatra.
De hát mindegy, ha sikerül rendes okklumentornak lennie, nem igaz? Ideje tehát munkába lendülni. - Ezazz! Fogd meg a kezem - nyúlt ki Marina, és mielőtt még a másik reagálhatott volna megragadta a tenyerét, míg jobbjával a homokórát fordította át. Egy pillanat, talán annyi sem kellett, és máris bent voltak Marina elméjében. A barna kitárta szabad kezét, és körbemutatott az előszobán.
- Üdvözöllek az elmepalotámban. A nagymamám sokat mesélt a régi lakásukról a papával, és hát... az alapján hoztam létre - osztottam meg vele, próbálva könnyed maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Kicsit hasonlított a dán otthonukra, csak épp ott sokkal letisztultabbak voltak a formák. A szülei annyira próbáltak beilleszkedni, hogy még a fényűzést is visszább vették. De a nagyi? Na ők nem.
- Hát igen. Tudtak élni - mosolygott büszkén nézve végig a kreálmányán. Eredetileg a szőnyeg alá tervezte a csapóajtót a legbújtatottabb információkkal, de Tivadar lebeszélte róla.
- Hogy mi? - vonta össze szemöldökét Marina. - Nem, itt most nincs komornyik, itt a legilimentornak meg kell küzdenie az infókért - pislogott bután. Bele kellett volna tennie egyet? De neeeeem, akkor neki ki kéne tessékelnie az ajtón, és az nem lenne túl... célravezető.
- Nem is fontos. Viszont haladjunk - mutatott Marina a lépcső irányába, és végre elengedte a másik kezét, hogy a hátánál óvatosan megérintve noszogassa az irányba. - Garantálhatom, hogy a következő szoba nem lesz ilyen... előkelő. És vigyázz hova lépsz, mert nem mindegy. Könnyen kieshetsz. Kövesd az ugróiskola szabályait, és nem lesz bajod - biztosította Marina egy cuki vigyor közepette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

#Sábanyomában
#ősihistória
#éntudooom
#Kolos

Nézzenek oda, végre hasznos volt a kotnyeleskedése. Legalábbis ezt veszi le az ismeretlen lelkesedéséből. Meg is lepődik kissé, mert hát azért a magyarok esetében gyakran megesik, hogy nem ezt a fogadtatást kapja. Ilyen a nemzet. Az övéké meg a magyaroknak lenne fura, van ez így.
- Igen, a nagymamám sokszor mesélte nekem, mert ez volt a kedvencem - bólintott mosolyogva Marina. Az ő szemében is csillogott az izgatottság, dehát hogy is ne ragadt volna át rá. Meg igazából szeme attól még körbe ment a helyiségen, és rájött, hogy nincs hely, szóval még kapóra is jött a srác.
- Sok időd van? - tette fel a költői kérdést, és a helyet méregette az asztalon. Vajon odafért a pizzája, ha hozzák? Mert ő aztán biztos, hogy nem maradhat éhen. Hát akkor nem fog az agya, csak így létezik, és ki fogja megfejteni a srác helyett s titkokat?
- Végülis, lehet, hogy a szőrös lábú félig démon Makemon igazából csak egy ápolatlan nő volt - vonta meg a vállát egyszerűen Marina. Szerinte csupán mese volt, de ha az ismeretlen hinni akar benne, hát ő nem fogja azt mondani, hogy ne. A gyerekeknek se mondjuk, hogy a Télapó humbuk.
Marina kérés nélkül helyet foglalt a srác helyével szembe, és tanulmányozta a könyvet. Ismerős volt, látott már ilyet, de szerencsére olvasnia nem kellett. - Ez az a... hiteskönyv, ugye? Háhh, nem is tudtam, hogy ebben is benne vannak - csodálkozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

A világ valahogy teljesen megfordult. Hát ő ezt az estét nagyon nem így tervezte. Persze nem voltak tévképzetei, hogy majd Borka egyik pillanatról a másikra a karjai között köt ki, vagy egymásnak esnek a tér közepén, de azért közelebb akart kerülni hozzá, és nem a férfi ideáljaikat kibeszélve.
- Dávid? Jaaa a Lo Sientos Dávid? Neeeem. Ha már az a banda, akkor inkább Patrik. De ő sem teljesen - magyarázott Marina, teljesen szürreálisan érzékelve a szituációt. Mégis miért mondd ilyeneket? Nem utalgatnia kéne inkább Borkának? Vagy... ezek szerint a lány totál hetero? Igen, valószínűleg az.
Nagyott dobbant a szíve, ahogy megérezte a göndör kezét sajátján, de mielőtt teljesen kivirulhatott volna az arca, rájött, hogy ez nem feltétlenül szólt az ő személyének. Mindenesetre folytatta a hullámot, mert hát ő nem elrontója semmi jónak. Eldobta a Földre a poharát, és megragadta a mellette lévő kezét, és még hurrázott is egyet mellé. Csak hogy agyában még mindig össze-vissza száguldjanak a gondolatok. Hirtelen fordult Borkához.
- Azt hiszem félreértettél. Én nem a külső alapján ítélek. Mármint valamilyen szinten igen, de... tudod nekem teljesen mindegy, hogy kigyúrt, vagy vakond szerű, vagy fiú, vagy lány... - fejezte be a felsorolást, és természetesen pont abban a pillanatban tartott a zenében két másodpercnyi szünetet a banda, így Marina szinte azonnal behúzta a nyakát. Azért ekkora coming outra ő sem számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

#Sábanyomában
#ősihistória
#éntudooom
#Kolos

Papíros ide vagy oda, akkor is csak egy mese volt az ő képzeletében. Valószínűleg azért, mert túl távol volt tőle helyben, hiszen a Vikingek összes meséjéről váltig állította, hogy igazak. A rúnák alakulásától Thorig, minden. Nem a film Thor, mert az meg van másítva, de az eredeti történetig.
- Biblia. Hmm... érdekesen hangzik, de ha nehéz a nyelv, azt hiszem nem nekem találták ki. Még az orvosi szakszavakkal is gondjaim vannak. Meg az orvoslástannal is, de részlet kérdése - sóhajtott a barna. Ezért segíti Bálint. Hogy ne bukjon ki. Talán még megy is vele valamire. Talán. Egyszer. Mint múltkor Júliával. Őt is megmentette, vagy valami olyasmi.
- Oké, szóval a nagyi mindig úgy mesélte, hogy volt egy ragyogó birodalom. Annak az uralkodója Salamon égen-földön a legbölcsebb ember volt. Éppen ezért volt olyan gazdagság a területén. Az emberek szerették, úgy tartották, bölcsessége fentről származik, egy nagyobb erőtől. Egyszer egy nap a küldött egy vendéget jelentett be. A nő Jemen király lányaként mutatkozott be, ám mikor betért az üvegpalotába, menet közben megmutatkozott szőrös, démoni lába. A király el akarta küldeni, hazugnak nevezte, és félt, hogy rossz ómen a birodalomra nézve. Erre a nő felháborodva magyarázta meg a férfinek, hogy habár anyja egy dzsinn, így félig démon az alakja, az apja igenis Jemen királya, és nem tűri az ilyen bánásmódot. Salamon kérte a nő bocsánatát, mire az csak azzal a feltétellel adta meg, hogy válaszol három kérdésére. Hallva Salamon bölcsességéről, a legfurfangosabb keresztrejtvényeket tette fel, remélve, hogy a király elbukik. Salamon csodálkozott a nő kérésén, és büszkesége bizony nem engedte, hogy visszautasítsa. Beszélgetésük során azonban mind a ketten kölcsönös szimpátiát éreztek a másik irányába. Mikor Salamon a harmadik kérdést is helyesen válaszolta meg, Makeda felajánlotta örök hűségét a férfinak. Házasságuk két bölcs elmét egyesített, amit egy gyermek örökölt, Menelik. Születésének évfordulóján adták ajándékba a szülők a botot, amelyben magja kettejük összefonódott haja, hogy ezzel királyozva a birodalom sose szűkölködjön többé - fejezte be a mesét, közben észre sem véve, hogy a pincér letette az asztal másik oldalára a pizzáját. Felújongott, és azonnal fogott egy szeletet az édes, habos pizzából, és óriásit harapot a tésztájába.
- Marina - bólintott tele szájjal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

#Sábanyomában
#ősihistória
#éntudooom
#Kolos

Imádta ezt a történetet. Igazi savage volt a nő. Igaz, akkoriban még nem tudta mi ez, de biztos gyerekként is ezért imádta. Hiszen a Vikingek történeteiből is mindig azt tanulta meg, hogy a nők is igazi harcosok. Egyenrangúak. Mint ebben a történetben is. Nem a nemtől függ a bölcsesség.
- Hát.. akkor ott mitől volt démon? Csak nem jött a pokolból, vagy ilyesmi... vagy igen? - állt meg a rágásban egy pillanatra Marina. Makeda nem lehet egy mocskos halott menyasszony, vagy ilyesmi. Az creepy lenne. Az a mese is az.
- A dzsinnek legendái is a távol-keletről érkezett először nem? Lehet tényleg van összefüggés. Esetleg arra többet tudnak erről a történetről - próbálkozott Marina, bár őszintén csak félig figyelt a srác szavaira, mert közben ÚRISTEN DE FINOM EZ A PIZZA. Hát egyszerre édes, és karamellás, és sós, meg tésztás. Ha legközelebb találkozik Kendével, biztos ráveszi, hogy kóstolja meg. Nem valószínű, hogy ízleni is fog neki, az ilyenekre mindig Loki volt vevő, de egy próbát megért.
- Hát... ha szólt is, már nem emlékszem. A nagyim meg sajnos már nem tudja elmesélni - húzta el a száját a barna, és az előttük elterülő pár könyvre esett a pillantása. - De megkérdezhetem a dajkám. Madam Lykke a születésem óta mellettem van, és neki sokkal jobb a memóriája, hátha ő is hallotta - próbálta a lány. Nem szeretett másnak csalódást okozni. Legszívesebben mindenki problémáját megoldotta volna. Máskor meg senkiét, mert még az ágyból is nehéz volt felkelni, de most éppen jó moodban kapta el Kolos.
- Viszont volt egy csávó a Sorbonne-on, aki kutatta Makeda történetét. Vagyis azt hiszem ő nem is így hívta, hanem...mmmm... La reine de Saba! Igen, ez volt az. Háhh, ki mondta, hogy hasztalan franciául tanulnom, nézzenek oda - csodálkozott magán is, hogy miket nem kapar elő az agya. Fordítási feladatba kapta a szöveget, aki valami afrikai régió kutatásával foglalkozott, és ott volt.
- Kérsz egy kis pizzát - bökött a félig elmajszolt vajsör pizzájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

#dühkezelés
#dühösvagyok?
#badass
#LostBoi

Hát ez aztán sehogy se jössz össze. Ahelyett, hogy a boxzsák került volna ki a  nyugalmi állapotából, a barna pattant vissza róla. Egyáltalán nem olyan volt, mint amilyennek a filmekben látta. Ott mindenki olyan badass volt, még lyukat is ejtettek rajta, aztán szóródott ki belőle a homok. Az se biztos, hogy ez egyáltalán lehetséges, legalábbis Marina számára tutira nem.
- Ez igaz. Most megmutatnám, csak hogy tudd nem felejtettem el, de van két akadályozóm - emelte fel kezeit, amiket a kesztyűk voltak. Kicsit furcsa lett volna, ha azokat tömte volna a szájába. Nem lehetetlen, de nem is... etikus.
Értetlenül engedelmeskedik Kendének. Ha ő mondja, az biztos úgy jó, csak hogy is van az az úgy. Mert hogy közben láb, kéz, derék, minden volt a magyarázatban. Kérlelően nézett barátjára, mire az már ismételte is a mozdulatot. Ezazzz! Hát ezért a broja.
- Aham, oké - bólintott végül, és lehunyta a szemét. Valaki, aki felbaszott. Denis. De ellene már tesz valamit, így sokkal elviselhetőbb. Ha rendes okklumentor lesz, nem árthat neki. Talán Ádám. Amiért mindig másodikként tekintett rá, és nem tudott Leila helyébe lépni. Boróka, amiért összetörte a szívét. Hazudott neki, és kihasználta. Cam, aki az első crusha volt, és aki miatt olyan sokáig tartott neki elfogadnia magát. Egy buta liba lett miatta, csak hogy belesimuljon a Roxfortos diákok életébe. Loki. Mert elhagyta. Elment. És el se akart köszönni tőle. ELMENT.
Egy néma könnycsepp gördült le az arcán, és már sokkal dühösebben nézett fel a boxzsákra, és teste gondolkodás nélkül hajtotta végre a Kende által adott parancsokat, hogy püfölni kezdje teljes erejéből a piros hengert. Minden izma belesajdult a mozdulatokba, de nem érdekelte, olyan egyszerű volt végre kiengedni az összes keserűségét. Mindig mosolygott, mindig pozitív volt, de belül igazából folyamatosan sérült, és most... most végre kint volt. Kende kinyitotta pandora szelencéjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Valószínűleg nehéz lett volna egy ninja komornyikot megalkotni. Mint a krokodilokat, amikről Tivadarral beszélgettek. Aktív védelmi rendszer, igen, de neki van elég sok mindene. Mint az első szoba, ami nem, nem csak szólás-mondás volt a lánytól.
- Nem, a mondókát nem kell. Csak a lépéseket. Ha rossz helyre ugrasz, akkor bekapcsolódik a védelem, és visszadob az előszobába, és nem tudsz tovább haladni - magyarázta a barna. A tanára szerint jobb lett volna, ha épp nem a szabályok szerint játszva lehetne tovább haladni, de az első szinten gonoszság lenne. Marina szeretett úgy gondolkodni az elmepalotájáról, mint egy videójátékról. Minél magasabb szintre ér a játékos, annál nehezebbek a kihívások. Csak aztán ha itt a legtetejére ér, akkor nem kap semmit. Ez a csalás benne.
- Bár arra is kíváncsi vagyok, hogy működik-e a védelem, szóval ha gondolod máshova is léphetsz, és akkor az is tesztelve van - gondolkodott hangosan, majd zsebéből előkapta a kis cetlijét. Őszintén, Júlia igazán hálás lehet, hogy itt még zavaró háttérzaj sincs. De csak mert a következő szoba a Wannabe tér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Kicsit ráfókuszált az egész feladatra, így csupán akkor tűnt fel neki a másik hezitálása, hogy az a szót kezdte el terelni. Teljesen lenyűgözetlen fejjel nézett szőkére, és ha nem kellett volna együtt dolgozniuk a múltban, még meg is próbálta volna megvédeni magát. De igaz, ami igaz. Pocsék volt a tanulásban.
- Ha valami érdekel, akkor szánok rá időt - bólintott végül, és a másik felé nyújtotta a lapot. Szintek voltak rajzolva, kicsit jobban ki is dolgozva a kinézetüket, mint kellett volna, mellettük pedig pár szó jellemezte az ottani kihívást. - Csak több mindent még nem építettem be, és fixálnom kell. Csak felírtam. Szóval igen, valami puskaszerű - vont vállat, majd aggódva Júliára nézett.
- Szeretnéd, hogy előre menjek? Akkor biztos lehetsz, hogy jó helyre ugrasz - ajánlotta. Nem lesajnálásból, szimplán csak tudta milyen, mikor kicsi az ember, és nem játszanak vele. És kimarad az életéből olyan, mint az ugróiskola.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#koncertezés
#menthetetlencrush
#ivanandtheparazol
#Borka

Teljesen lángra gyúlt a lány feje, ahogy a tömeg elkezdte őt támogatni a... hát a biszexualitásában. Egyrészt jó érzés volt tudni, hogy jó sokan támogatják, többen, mint amennyit igényelne, másrészt már a Borka is tisztában lehetett. És nem csak tisztában volt, oooh nem. Kicsit szarkasztikusan is - legalábbis úgy tűnt -, de megerősítette a lány reményeit, és már vigyorgó fejjel motyogta maga elé a szavakat.
- Én nem vagyok büdös. - Mintha nem lenne egyértelmű, azért Marinának meg kellett állapítania ezt a tényt. Mindegy is, a lényeg, hogy teljes reménnyel telt meg a pici lelke ettől a pár szótól is.
- Nem tudom, de mehetünk, ha gondolod - jelentette ki a barna. Számára totálisan nem a banda volt a lényeg, egy Halott Pénzen jobban csápolt volna, mint ezen, de nem hitte, hogy Borka az olyan típusú zenékre bukik, azért ajánlotta ezt.
- Gyere, veszünk sört - fogta meg a göndör kezét felbátorodva Mae, és elkezdte kihúzni a tömegből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Elég durva az, amikor az ember lány két mestertanonci szakot végez. Pláne akkor, ha egyikhez se ért igazán. Mármint a mugli dolgokat az utóbbi négy... öt évben kezdte el igazán használni, előtte azt se tudta mi fán terem a gumikacsa. Az orvoslás meg még csak nem is érdekelte. Előbb küldene halálos átkot az áldozatra, hogy ne szenvedjen tovább, minthogy meg kéne gyógyítania. Na jó, csak vicc volt. Ne küldd az aurorokat!
Na szóval, egy ilyen elfoglalt lánynak természetesen az összes haja kihullott már, szeme alatt nagy karikák vannak, és kinyűtt melegítőjén össze-vissza vannak a kajafoltok. Ugye? Na ja, csak nem ennél a lánynál. Marina szokásához híven egyáltalán nem vette komolyan a tanulást. Több nassolnivalót hozott magával a tanulószobába, mint könyvet, és ez pretty much összefoglalja a véleményét az iskolai rendszerről.
Épp egy különleges csokit fogott a kezébe, amikor betért a tanulótársa. Sárának még két nappal ezelőtt írt, hogy egy életnyi ideje nem látta, szóval jó lenne, ha kicsit... hát elmondaná mi a helyzet vele. Kaján vigyorral dobta a alkoholos üveg alakú csokit neki.
- ITT A KEDVENC SÁURÁM - ordította a szavakat, ugyanis a fejesről elfelejtkezve tovább bömbölt az Unholy a fülébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Még ugrált egy kicsit a fenekén, mielőtt ténylegesen levette volna a fejest. Ennek hatására nem csak ő, de mindenki hallhatta a teremben, amint Kim Petras kéjes hangon énekli, hogy "um... daddy daddy, if you want is, drob the add'y". Marina csodálatos tanulótárs, igen.
- Sokat kell ennem, mert túl gyors az anyagcserém - osztotta meg Sárával, mintha ez a világ legtermészetesebb betegsége lenne. Közben végre megtalálta a walkmanjét, és megállította a muzsikát, mindenki megkönnyebbülésére. - És ez amúgy is dán, nah, kóstold meg, nem bánod meg. Azt - mutatott a csomagban egy narancsosabb papírú csokira, ami ragyogó felírással hirdette, hogy benne Canadian Club alkohol van. Marina ad a minőségi piákra, főleg ha azt a tanulóba hozza le. Álcázva.
- Miksa? Pff... a tesódat az évnyitó óta mintha a föld nyelte volna el. Előtte már a házavatójukon is nagyon furcsa volt, Albival beszéltük is, hogy nagyon... kielégületlennek tűnik, de egyik csaj se jön be neki, akit ajánlottunk. Pedig két szó neki, és felszed bárkit. Vagy legalábbis majdnem bárkit - bizonytalanodott el Marina, és a szemöldökét is összehúzta, mikor eszébe jutott az a piros prefektus, aki egyszer elkapta őket. Na az a csaj, az kielégítetlen.
- Én arra vagyok kíváncsi, te hogy vagy. Bántanak a pirosak? Mert egy-két szó és elintézem őket, de tényleg - jelentette ki Marina, pedig nem volt ő az a veszekedős fajta. Sőt, jobban belegondolva az "elintézem őket" vagy azt takarta volna, hogy halálba beszéli őket, hogy miért ne bántsák Sárát, vagy előkeríti a föld alól Miksát meg Albit, hogy intézzék el a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Megremegtek a pillái az elutasításra. - Mi az, hogy nem? - esett le az álla a szó szerinti értelemben, a barnának úgy kellett emlékeztetnie magát, hogy a tanulószobában jó lesz, ha minél előbb visszateszi a helyére. - De hát mondtam, hogy dán. Dán csoki. Minőségi. ÉS DÁN - emelte ki ez az igazán aprócska tényt a lány már sokadszorra. - Kérleeek, a kedvemért. Csak egyet. Utána adok mást, ha nem tetszik, van egy csomó féle dolgom, ami elnyomhatja az ízét, ha nem tetszik - még az ajkát is lebiggyesztette, hogy szomorú kiskutyaszemei még meggyőzőbbek legyenek.
- Biztos, hogy nem. Amúgy meg... az emberek nem lesznek csak úgy melegek, csak rájönnek, hogy ami eddig volt, nem elégíti ki őket - magyarázta Marina, szakértő a témában. Bár őt mind a két nem ki tudja elégíteni, szóval inkább csak az a tíz könyv szólt ki belőle, amit elolvasott a témában, mikor Loki megfejtette neki, hogy mi baja van.
- Uuu, tényleg, akartam kérdezni, hogy mi volt az évnyitón. A rellonos asztal kicsit távol van, és épp szópárbajt vívtam Móriccal - tájékoztatta Sárit, hogy hiába van mindenki kiakadva a bátyjára, neki aztán fogalma sincs a történtekről. Talán az tehet az eltűnéséről?
- Ijj... igen... - húzta el a száját Marina. - Tudod Albi nem akart ott kiskorúakat, nehogy idő előtt felszedje az egyik diákját - kente rá rögtön a másikra a dolgot. - De amúgy nagyon rossz volt. A hangulat... bleh. Alig volt pia, meg ember - ingatta a fejét Marina, és próbálta a leghitelesebben eladni a hazugságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

#megbocsátás
#gyakorlással
#okklumencia
#Júlia

Nem értette a viccet. Mi az a burkoló? Ez egy újabb magyar szó, amit soha senki nem használ, vagy egy újabb mugli szó, aminek meg kéne keresnie a jelentését. Vagy egyszerre mindkettő, mert akkor pláne segítséget kellett kérnie a poén megértéséhez. De Júliából kiindulva, inkább csöndben megvárta, míg a lány abbahagyja az örömködést.
- Igen. A csavar annyi, hogy össze vannak keverve a számok, de az eredeti számok alapján kell játszani. Szóval nem kell nézni mi van a négyzetbe írva - magyarázta egy vállvonás kíséretében. Aztán nézte, ahogy szépen átugrál előtte a szöszke. Egy pillanatra a pillantása is elidőzött a másik fenekén, ahogy rugózott, de aztán rájött, hogy ezt nem kéne, és sután félrepillantott. Júlia offos. Örül, hogy már egyáltalán a barátai közé fogadta, és pont.
- Persze hogy könnyű, mert itt vagyok neked. De ha nem lennék azon agyaltál volna, hogy mi a csavar. És rosszul csinálod - mosolygott teli fogsorral Marina, majd ő is végigugrált a játékon. Megtehette volna, hogy nem teszi meg, de annyira fun.
- Viszont a kövi szobát nem fogod szeretni. Az már nehezebb - jegyezte meg Marina. - Ismered a Spice Girls-t? - érdeklődött, miközben óvatosan terelni kezdte a következő rész felé. A szoba kinézete olyan volt, mint egy diszkóé a 80-as években. Még középen olyan mindenféle színű padló is volt, meg fények és miegymás.
- Amint fellépsz a színpadra, elkezdődik a Wannabe, és le kell rappelned az első részt. Vagy kiesel - magyarázta meg Marina a következő feladatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

#tanulok
#janem
#zabavan
#Sári

Örömködve tapsikolt kettőt, és némán nyújtotta át a másiknak a csokit. Ha az egyik tartja az egyességet, az a minimum, hogy tőle se hallani egy nyikkat se. Helyette viszont nagy kék szemeivel vizslatta áldozatát, és addig nem volt hajlandó folytatni a diskurzust, amíg nem látta, hogy a másik lenyeli az édességet.
- Na milyen? - kérdezte meg, amint túl voltak a nyelésen is. Aztán elfordult a doboz felé, és némi hezitálás után kivette a Jim Beam-eset. Ahogy volt, egybe a szájába tömte a kis üvegcse alakot. A probléma csupán az volt, hogy Sára ebben a pillanatban közölte vele a híreket. Ő meg mint a lottó reklámban az öregek, eltátotta a száját, és sípolós hangon - már amennyire az összeragadt csoki engedte - kérdezte:
- Hogy mit csinált? - Egy gyors nyelés, szájlenyalás, hogy ne maradjon semmi az ajkain, és közelebb fészkelte magát Sárához. - Na jó, ezt fejtsd ki nekem. Hogy érted, hogy bántalmazott? Ott voltak a tanárok, egyik se állította le? - kerekedtek ki a pillái a hitetlenkedéstől. Bezzeg ha ő csinál valami hülyeséget, azonnal jönnek a prefektusok. Na persze szerencsére olyankor Kende vele van, aki szintén prefektus, szóval a büntetés mindig elmarad, de akkor is. Hogy?
Marina védekezően emelte meg a kezeit. - Ez volt a szabály. Ha veled kivételt teszünk, akkor utána más is erre hivatkozva akart volna bejönni. Így is volt az a... francba megint elfelejtettem... az egyik eridonos prefektus - legyintett. - Úgy kellett Miksának kitennie a szűrét - magyarázta Marina, bár őszintén, addigra Albival valami igen mással foglalkoztak ahhoz, hogy fogalma se legyen utána barátja hová tűnt.
- Még egy csoki? - kínálta vigyorogva Sárit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Óvatosan osont ki a szobájából a lány. Egyrészt gyanús volt, hogy Madame Lykke nem húzta el kora reggel a függönyöket, csakhogy ő visszarántsa őket a helyére, és tovább durmoljon, ahogy azt illik. Másrészt, nagy volt a csend. Karácsony napján mindig fel van fordulva az egész lakás. Több szolga és manó sertepertél a nagyteremben, mint hangya a bolyban. És a káosz közepén mindig ott áll édesanyja, aki mézes-mázas hangon utasít mindent a helyére. Egyszer kell elrontanod valamit, amit mondd, és ki vagy rúgva, ne tévesszen meg a lány külső. Ám most semmi.
- Hej! Er der nogen hjemme? Hahó! Van itthon valaki? - szólt, mire a dolgozó ajtaja kivágódott.
- Marina! Hvad har du på? Tag tøj på, hurtigt, vi skal snart afsted. Din far kommer langsomt hjem Mi van rajtad? Öltözz, gyorsan, nemsokára indulnunk kell. Apád lassan hazaér. - kapott a mellkasához a nő teátrálisan. - Hvor er Madame Lykke, jeg sagde til hende at hun skulle hjælpe mig med at gøre mig klar. Hol van Madame Lykke, szóltam neki, hogy segítsen elkészülni. - Marina csak megvonta a vállát, ami kicsit sem tetszett az édesanyjának.
- Jeg troede, vi ville være hjemme. Azt hittem itthon leszünk - tette hozzá a barna, teljesen értetlenül állva az új tények hallatán.
- Man skal tro på kirken. Og nu er det tid til at klæde sig på! Hinni a templomban kell. És most irány öltözni! - fogta meg a vállánál fogva Marinát, hogy visszaterelje a szobájába.

Marina akárhogy próbálta kideríteni, hogy hova mennek, képtelen volt. Ám az elég sok mindent elmondott számára, hogy az egyik, rá szabott ruhát kellett felhúznia, a legújabb drága gyöngysorával. Amint megfogta édesapja kezét, már át is hoppanáltak egy hatalmas kúria elé. Sajnos sötét volt, és a Darik szülők igencsak sietősre fogták a tempót, persze csak a lépcső aljáig. Ám ez épp elég volt, hogy Maenek még mindig fogalma se legyen. Aztán megütötte a fülét a mellettük álló pár beszélgetése. Nem is a téma, hanem a nyelv.
- Er vi i Ungarn? Magyarországon vagyunk? - Ráncolta össze megdöbbenésében a homlokát Marina. Sose gondolta, hogy a szülei egyszer visszajönnek. És őt is hozzák.
- Gør ikke dette, for du bliver grim og rynket i din alderdom Ne csináld ezt, mert öreg korodra csúnya ráncos maradsz - korholta azonnal édesanyja, ahelyett, hogy válaszolt volna. Marina arcára ettől egy félmosoly szökött. Valami nagy volt készülőben. Ebben már biztos volt. És akkor beléptek.
Pillantása azonnal találkozott Kendéével. Hatalmas sugárzó mosoly terült szét az arcát, ám mielőtt felkiálthatott volna, megpillantotta Reiner nagyi szúrós pillantását, és inkább csak visszafogottan odaadta a kabátját az ajtónállónak, hogy onnan járulhassanak egyetlen aranyvérű Reinerék elé. Egy pillanatra felhúzta az orrát nemtetszését kifejezve, de semmi nem látszódott, mire odaértek. Sőt, egyik Darik arcán se volt semmi érzelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Kiskorától kezdve azt veri bele a fejébe az apja, hogy ne mutasson érzelmet, mert azt felhasználhatják ellene. Valószínűleg épp eme szabály megszegése okozta, hogy Marina mindenkinél nagyobb mosollyal, és hangosabb nevetéssel árasztja el a kastély falait minden nap. Ám amikor a szülei jelen vannak, az őt is akaratlanul is megváltoztatja.
- Köszünjük a meghívast - szólt Marina édesanyja. Olyan régen nem használta a magyar nyelvet, hogy bizony kialakult benne egy okvetlen akcentus. Marina megérintette óvatosan a kezét.
- Nagyon szép az otthonuk. Kellemes karácsonyt - vette át inkább a tipikus szövegek lebonyolítását Marina tartva a faarcot. Habár neki is volt egy enyhe akcentusa, az évek meg a rutin sokat csiszolt már rajta. Hiába, Magyarországon ő volt a főnök. Aztán Kitti felé fordult, és először mosolyodott el a belépésük óta újra.
- Köszönöm, te is nagyon szép vagy! Ha belenősz, majd kölcsönadom neked ezt a ruhát. Biztos, hogy te is csodásan festenél benne - simította meg a kislány arcát Marina, aztán félszegen Kendére pillantott. "Vagyis... nem tudom már". Szája szegletei újra visszacsúsztak egy vonallá, és idegesen méregette barátját. Csak nem hívták volna meg az egész branchot. Azt Reinerék is tudják, hogy nem élnék túl. Ráadásul Móroczék nem is igazán tartoznak a gazdag, neves aranyvérűek közé.
- Minél előbb - sziszegte vissza, és egy utolsó sokatmondó pillantást vetett a szőkére, mielőtt elvezették volna. Őt, és a családját. Lovely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Drága Dorottya kíséretében úgy lettek körbevezetve, ahogy a szegények a híd alatt. Sehogy. Bekísérte őket a nagyterembe, megmutatta hova kell majd ülniük, majd egy pillanat alatt el is tűnt. Elsietett, mintha titkos élete lenne, ami szólítaná. Lehet kettős ügynök. Igazából kvibli, aki a mugliknak dolgozik. Épp most jelenti, hogy még a dán maffia is idetolta a képét Magyarországra. Marina a saját gondolatain is majdnem felnevetett, ha épp nem szólították volna le őket. Egy kicsit sem daliás, harmincas pasas termett ott, aki a szüleit kezdte el kérdezgetni róla. Mintha ő ott sem lenne. És hogy a barna mit csinált? Faarccal nézte az idegent, gondolatban elmormolva minden átkot, amit négy nyelven tudott. Ez nem karácsonyi parti. Ez egy kicseszett aukció. Ezért kellett a legszebb ruháját húzni. És a gyöngysort. Az anyja sose erőlteti ennyire a drága gyöngysort.
Két perccel később már újabb két vállalkozó érkezett. Egyikőjük Marinának még kézcsókot is adott, ami nyálas volt, mintha egy hal puszilta volna. Kétségbeesése kezdett a tetőfokára hágni, ami általában valami katasztrofálisba szokott torkollni. És akkor megjelent a szőke lovag zöld öltönyben.
Anyja összenézett apjával a kérdés hallatán. Talán ezer szó is megbújt abban a pillantásban, mielőtt anyja intett volna egy aprót. - Perzse, menj. - Szemeivel végigkísérte, ahogy a párocska kisétál a teremből. Pont az ajtókeretig bírta magában tartani a dolgokat Marina, aztán szimplán kitört.
- Oh te jó ég! Ha nem jössz, oh te jó ég! Én kinyírom őket. Az összeset. Az én szüleimet először, aztán a tiédet. Nem tudom honnan ismerik egymást, de úgy érzem magam, mint egy darab hús. Random ismeretlenek jönnek oda, és mintha ott sem lennék kérdezsgetnek róulam, anyámtúl - topogott kifelé a teraszra vezető ajtóhoz, mert úgy érezte nem bírja már odabent a bűzős levegőt. Közben annyira belelovallta magát a gyűlölködésbe, hogy még akcentusára se figyelt, és a szavak végét is el-elharapta.
Mikor végre kiért, hatalmasat szívott a levegőből, és mintha egy teljesen normális cselekvés lenne, kezdte el felhúzni szoknyáját, hogy harisnyatartója alól kiszedje a kedvenc ízesítésű pattintós cigarettáját. - Te se tudtál róla, hogy jövök? - tette fel végül az első kérdést, és barátja felé is odabiccentette a dobozt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

A cigarettát két ujja közé csípve csiholt tüzet pálcájából, majd visszatette a dobozt és a pálcáját is a szoknyája alá. Az se érdekelte volna, ha az egyik öreg fószer végignézte volna az egészet, ha utána biztos, hogy nem adják hozzá. Ennyi öröme lehet az életben, több nem.
- Hát.. fogjuk rá. Nem fejtettem ki eddig, de tudod.. az úgy volt, hogy... szóval hogy többet érsz, ha szűz vagy. Legalábbis ha lány vagy - kezdte el kifejteni Marina, és egy apró szünetet tartva beleszívott a cigarettájába. - És hát anya szüzességi gyűrűvel próbálta bizonyítani, hogy... - vakargatni kezdte a nyakát. - Nem jött neki össze a dolog. És új tervet kellett szőniük, mert így már nem vagyok elég értékes azoknak ott bent - bökött visszafelé Marina, és újabbat szívott a szálból, aminek annak vége azonnal tüzes pirossá változott, ahogy Srtut hátán a heg szokott.
Barátjára nézett, és először kétkedően, majd mosolyogva. Oh igen, ez a szöszke elveszett fiú mindig megnyugtatja, ha kell. - Ketten ellenük? Azt hiszem itt kő kövön nem marad - nevetett fel a barna. - Bevehetnénk Kittit is a csapatba. Remélem nem hoztam rá a frászt teljesen. Kicsit feszélyezett a szüleimnek és a szüleidnek a jelenléte - vallotta be Marina, beismerve maga is, hogy egészen olyan lánynak tűnhetett kívülről, mint amilyennek Darikék szerették volna. Ez még akkor se jött nekik össze, mikor otthon adtak partit.
- Szerinted elmondjam nekik, hogy a lányok is bejönnek? Vagy azzal kioffolnék itt mindenkit teljesen? - gondolkodott el. Valószínűleg azzal a lendülettel tagadnák ki, vonnák meg az örökségét, vagy nemes egyszerűséggel átnevelő táborba raknák. Igen, talán utóbbi még elég valószínű. - Utálom, hogy megtagadják tőlünk a szeretetet - morogta a bajsza alatt, és újabbat szívott a szálból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Azt tudta, hogy Kende mindig nehezen viselte, amikor Mae az otthoni dolgokról mesélt. Leginkább azért, mert ő volt az a barátja, aki meg is tudta ezeket érteni. De most még magához képest is zabosnak tűnt. Kicsit meg is lepődött Marina, de szót nem emelt érte. Nem fogja a szüleit védeni. Vagy Kende szüleit. Amit csinálnak az szín tiszta önzőség.
A mosoly továbbra is a lány arcán maradt, ámbár sokkal kevéssé volt harsány, ahogy a szőkére pillantott. - Jó bátyó vagy Kende. Bárcsak nekem is lenne egy testvérem. Biztos könnyebb, ha ketten vagytok. De... ne felejtsd el, hogy nem védheted a végtelenségig. Tőlük nem - mutatott befelé Marina szomorúan. - De amit tehetsz, hogy ha végre ő is úgy dönt, hogy elege volt a sok bullshitből, akkor mellette állsz, hogy csatlakozzon a mi kis szövetségünkhöz - vigyorgott újra Marina. Magabiztosan tudta állítani, hogy mikor Kitti abba a korba fog érni, hogy gázos lenne, akkor Kendével még mindig egymást fogják fárasztani. Másképp el se tudná képzelni. Talán még nem tudják akkor se, hogy mit csinálnak, de együtt nem fogják tudni.
Jól estek neki Kende szavai, de a folytatás még inkább. Ritka alkalmak egyike volt, hogy Lost boi magától kezdett el csiripelni, és Marina úgy csüngött minden szaván, mint egy ötéves, amikor először hall Batmanről. Elnyomta a csikket a korláton, és a fűbe pottyantotta a csonkot, csak hogy Kende nyakába ugorhasson. - Annyira örülök neked. Olyan sok kérdésem lenne most hirtelen, hogy egész éjszaka itt lennénk, de egyenlőre azzal is beérem, hogy látom rajtad, hogy boldog vagy - engedte el magyarázás közben Marina Kendét, és teljes természetességgel belékarolt. - És ha majd mesélnél még erről a titokzatos szeretőről, állok elébe. Esküszöm nem leszek túl clingy. De remélem azt tudod, hogy ennyi információval csak ideig-óráig bírom ki - magyarázott tovább, ahogy elindultak befelé. - De így már értem az eltűnéseidet. Mostanában kénytelen voltam több időt tölteni Júliával, mert nem találtalak - árulta el Marina.
- Ohh igen, miért, hova tűn el a fiatalember? - kérdezte Marina anyja kimérten, ahogy a függöny árnyékából kilépett. Egy pillanat se telt el, a barnának már épkéz válasza volt.
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de Kende elemi mágus, és sokat gyakorol. Olyannyira, hogy egyre jobban megy neki - magyarázta meg Marina. - És te mit csináltál ott a sötétben, anya? - vágta vissza gondolkodás nélkül Marina.
A nő egy pillanatig csak nézte a párost. - Cigarettát árasztasz, allerkæreste - varázsolt műmosolyt az arcára a nő. Aztán kinyújtotta előre a kezét, mire Marina durcásan felhúzta a szoknyáját, és lecsatolva a harisnyatartójáról a dobozt a nő kezébe dobta. Aztán újra Kendébe karolt, és elkezdte visszavezetni a tánctérre. - Még jó, hogy mind a két lábamra raktam egy dobozt - somolygott a lány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#karácsonyibulika
#ruha
#egyéb
#Kende

Tudta milyen nehéz megnyílni. Olyan közegből jöttek mind a ketten, ami arra tanította meg őket, hogyan fedjék el az összes érzelmüket. Kende most mégis úgy döntött, hogy egy kicsit engedi láttatni a belsőjét. Már ez magában melegséggel töltötte el Marinat, hát még az önfeledt nevetés, amit Kende hallat. Egy partin, amit a szülei tartanak. Talán tényleg mindent át tudnak élni, ha ketten vannak. És talán ez a gondolatbuborék abban a percben pukkad szét, ahogy belépnek az ajtón, és meghallja anyjának szopránját. Sajnos hasonlít az övére, csak míg abba amit Marina mondd mindig tele van érzésekkel, addig az idősebbik Darik hideg és szilárd, mint a sarki jég.
Mosolyogva emeli meg a kezeit, hogy a aranyvérűek által elvárt módon kezdjenek el táncolni. Egyedül arcán jelent meg egy undok grimasz. - Kár beléd a pia, Lostboi. Annyit meg nem tudok a ruhám alá rejteni, ami bármilyen hatással bírna - jegyezte meg a barna, teljesen jogosan. Aztán felcsillantak a szemei egy röpke gondolatra. - De tudod mit láttam múltkor? Volt valami mugli cucc, amiben a főszereplő szuperhős se tudott berúgni, és ezért a barátai ilyen szuper-super erős piát kevertek neki mindenféle fizikásod kütyüvel. Olyan kéne neked is. ÚRISTEN Kende, te egy szuperhős vagy! Lehet a mugli világ számára a leleplezett varázslók a szuperhősök? - szárnyalt tovább a képzelete egy pillanat alatt váltogatva az izgatottságot a merengővel. Hiába, sose tudhatod, hogy mi jön ki Marina Darik száján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

#romboljunk
#terápia
#jóbarátvagyok
#Miksa

Hallott pletykákat. Nem is nagyon kellett messzire mennie hozzá. Hiába ballagott el a Danvers gyerekek többsége, még mindig úgy terjedt a nevük a vár falai között, mintha ki se tették volna a lábukat a nyáron. Szóval természetesen azt is tudta, hogy mit mondanak Albertről és Rueról. És azt is sejtette, hogy ez hogyan érinti Miksát. Szóval mint jó barát, elhozta terápiára. Mármint nem olyasmire, mint amire a legtöbb ember gondolna, olyan dán, viking véres terápiára. Marinán egy sima fekete melegítő volt, és a szemein már rajta volt a védőszemüveg, amit a nem sokkal arrébb lévő kocsiban adtak nekik. Kicsit pára volt, de végre csak ketten voltak egy romos házban. Very romantic.
Idióta mosollyal nézett a barna barátjára. - Na gyerünk, éld ki magad - mutatott körbe, kezében úgy lengetve a faltörő kalapácsot, mintha minimum egy puha párna lenne csak. - Mármint ha akarsz beszélhetünk is, de közben azért ez se rossz. Csak azt ígérd meg, hogy nekem hagyod a csapot. Azt szeretném leverni én - egyezkedett a lány már azelőtt, hogy igazán elkezdték volna a rombolást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Ki mondta, hogy egy este séta nem összevonható egy jó kis édességválogatással? Valószínűleg az összes diétás könyv, ami a világon létezik. Még jó, hogy ilyesmivel ez a barna soha nem foglalkozott. Olyannyira nem, hogy sose tud döntést hozni mennyi mindenre van szüksége, és pontosan melyikre. Így lehet, hogy a kis "kitérője" egészen a bolt bezárásáig tartott. Négy doboz sütivel és két csomag savanyú gumicukorral a zsebében indult vissza a kastélyba. Út közben meg-megállva egy kis pihenőre, mert hát buta fejére még csak egy seprűt se csapott a pici feneke alá, hogy könnyebb legyen.
Ahogy így az egyik kidőlt fatörzsön ücsörgött, füléhez eljutott a ritmusos dübörgés és beszélgetés hangja. Több se kellett a rellonosnak, azonnal hóna alá kapta a szerzeményeit, és a hang irányába tartott. Természetesen ekkorra már egyáltalán nem volt éhes, hogy is lett volna, hát valahol buli van.
Ahogy végre a kis tavacskához ért, olyan déja vu érzése lett, hogy majdnem leborította a két lábáról. Ohh hogy hiányzott neki Loki. Felnőttek volna, hogy egyikőjük se volt itt? Se Kende, se Amélia. Márpedig amíg ő ebben az országban van, ilyen nem lehetséges.
- Valaki azt mondta ingyen pia van? - üvöltötte át a zenét, ahogy hatalmas mosollyal jelezte, hogy megérkezett. - Ki lesz olyan bátor, hogy kihív ivópárbajra? - ért oda a népes kis társasághoz. A feléről fogalma sem volt ki, de Marina nem nagyon aggódott az ilyesmin. Majd megtudja kik. Ha nem, akkor is jókat lehet velük inni és karaokezni.
- Ohh, és... hoztam sütit. Nem nektek, de ehettek - pakolta le a szerzeményeit a lehető legőszintébb kommenttel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Ha őszinte akart lenni a barna, azt hitte, hogy egy csomó ittas kamasz előbb fog a sütire rácsapni, mint rá. De hát, a körülmények úgy hozták, hogy a kihívás varázsa miatt csábítóbb lett mint egy habos pite. Nem is akárkinek. Meg se kellett fordulnia ahhoz, hogy tudja ki áll mögötte. Hiába tartott csak pár napig maximum hétig a mézes mázas kis kapcsolatuk, még mindig libabőrössé tette a karját, ahogy ajka épp csak egy kicsit a fülét birizgálta.
- Ha azt hiszed Rasztovitc, hogy eltereled a figyelmem a közelségeddel, akkor rosszul gondolod - válaszolt a lány, a tipikus dán kiejtésével kiejtve a férfi vezetéknevét. Hiába élt már olyan sok ideje ebben az országban, még igenis voltak homályos részek számára a magyar kiejtéssel kapcsolatban. Például Márk hiába próbálta megtanítani, hogy rendesen ejtse ki a nevét, egyszerűen nem fordult úgy a nyelve, hogy jó legyen.
Az üvegért nyúlt a barna, és közben félig a férfi felé fordult Marina. - De azért te vagy a megmentőm - jelentette ki, és egy nagy cuppanóst adott a másik szája sarkába. Az arcára akarta, csak a koordinációs képességei minimum olyan jók, mint a gyógyítói. Aztán jól meghúzta az üveget. Minél gyorsabban iszik, annál gyorsabban utoléri a már régóta ott bulizókat.
- Három nagy korty - nyújtotta vissza az üveget kissé összeszűkült szemmel Marina, jelezve, hogy most már a másik jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

Furcsa volt ez a játék a kettő között. Egy külsős ember könnyedén hihette, hogy valami van közöttük. Ám ha csak egy kviddicsest is megkérdezett volna az ember lánya vagy fia, könnyedén rájöhetett, hogy a kis macska-egér játék szimpla szórakozás mind a kettőjük részéről. Semmi komoly, mert az nekik nem működik. Szabadon viszont annál jobban működnek együtt, így az se lenne csoda, ha az ivóverseny végére megint egymás karjaiban kötnének ki, mint azon a bizonyos ünneplésen négy évvel ezelőtt.
Marina kezei reflexszerűen fognak rá Márkéra, mintha csak üzenni akarná, hogy mennyire helyén is vannak azok ott. Aztán hatalmas vigyorral az arcán figyelte, ahogy a másik is meghúzza az üveget. Nem, ennek biztosan nem lesz jó vége. De melyik mókának volt ő bármikor az elrontója?
- Dán véremre esküszöm, hogy alul fogsz maradni Rasztovits, ha belehalok is - kacsintott Marina, és átvéve az üveget újabbat húzott belőle. - Négy. Ne merj csalni, amíg beszerzek - figyelmeztette a másikat, és kipördülve a kezei közül az összeverődött társasághoz pördült. Akiknél rögtön meglátta Korit és Zalánt. ADHD-s agya pedig rögtön hiperkapacitásra kapcsolt, és hevesen lépett oda a kölykökhöz jól megölelgetve őket.
- Úgy örülök, hogy itt vagytok, mi ez a buli? És hol a többi pia? Épp benne vagyok egy versenybe - mutatott maga mögé izgatottan ficeregve a lány, és felváltve nézett két áldozatára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#driktilmorgen
#errejártam
#partyhard
#jegyzetégetés

- Azért van pár más előnyötök is - vigyorgott Marina a fiúra. Szerette ezt az országot. És egy kicsit félt is itthagyni. Lassan vált az otthonává, mindent is megismerve benne. Persze ez nem jelentette, hogy nem büszkélkedett dán hitvallásával - ahogy a példa is mutatta -, de nem is volt már csak a nagymamája küldetése ez.
- Viking vér, ne felejts el - pöccintette meg a halántékát kétszer a barna, mintha ez az információ bármiben is hozzájárunk ahhoz, hogy mennyire bírja az alkoholt. Minimum annyira, mint az, ha valaki a Sörgyárral szemben lakik.
Kedvelte Korit, azt pedig még inkább, hogy az eridonos minimum annyira örült neki, mint ő neki. Ha Marina megragadta volna a kezét, és indok nélkül elkezdett volna örömködve körbe ugrálni, valószínűleg Kori követte volna. Fun lett volna. Na majd legközelebb, most küldetés van.
- Doriánnak csak remek ötletei vannak - jelentette ki a lehető legmagabiztosabban, bár felőle akárki is lehetett volna a jelenlevők közül. - Szóval szabad rablás van, remek - tapsikolt a barna, és felkapott két szimpatikus löttyöt. Az egyik kék volt, a másik meg barna. Pont mint a szeme meg a haja.
- Uuuu, Zalán, gyere bemutatlak valakinek - intett a fejével, hogy kövesse. Legszívesebben a kacsójánál fogva ráncigálta volna, ahogy azt szokta az emberekkel, de most tele volt a marka.
- Rasztovits, nézd kit találtam, ő a seprű unokatesóm. A nagyapja gyártotta a seprűmet, tudod, amit már mutattam neked, a Fecske - magyarázta teljes beleéléssel. - Amúgy te jössz. És Zalán... - intézte ezzel a fiút, majd átfordult a másikhoz. - ... íme Rasztovits Márk, Bagolykő megtehetségesebb őrzője. Zalán is egészen jó a seprűn, szóval vigyázni kell vele, ha jelentkezik kviddicsre. Tényleg, jelentkezel? - dőltek belőle a szavak szokás szerint.