Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A hatodik évfolyam egész egyszerűen csapnivaló. Többen vannak, akiknek fogalma sincs az átkok valódi veszélyeiről, noha Ármin biztosíthatóan alapos munkát végez velük.
De mindig vannak a menthetetlenek, ez sajnos egy  létező kategória, varázsvilág ide vagy oda.
Na de az ötödik! Helyettesíteni volt bent egy Bűbájtan órán, mert Kakasi professzor magánéleti okokból nem tudott megjelenni az óráin a mai nap folyamán, így szétdobták a tanárok között a tanítást.
Egy-kettő közülük azt hitte, hogy ha nincs szaktanár, akkor lehet fegyelmezetlenkedni, elterelni a témát és mindenféle butaságokat belebeszélni az órába. Az egyikük még pisilni is kikéredzkedett, mintha az előkészítőben lennének.
De ami a legdurvább, hogy azok közül többen, akik csendben voltak telefont nyomkodtak.
Ez az év nem ígérkezik könnyűnek, főleg nem pedagógiai szempontból. Az egyik ötödikes leányzó nagyszerű alkalomnak találta, hogy rátapadjon és mindenféle kérdést tegyen fel Ákosnak a folyosón. Általában nem bánja, ha a fiatalabb generáció érdeklődik az átoktörés iránt, azonban ez a lelkesedést aggasztónak érezte a fekete mágia kapcsán.
- Áh, ne haragudj, nekem most dolgom van itt! Szia! - Köszön el fogait összeszorítva és beslisszol az első tanterembe, amit üresnek látott a folyosóról. Mostanában csökkenti a bájitalokat, amiket szed, mert nagyon drágák, meg különben is, javul az állapota. Ez néha azzal jár, hogy túl keveset vesz be, így ez egy rosszabb nap, ami a remegést illeti.
Az ajtót bezárja maga mögött, fejét rázva sóhajt egyet, ahogy baljával finoman átmasszírozza remegő jobb kezét.
Erről a csajról még beszélni fog Henrikkel.
Baljával előhalássza a talárzsebéből a bájitalos flaskát, amikor szétnézve tudatosul benne, hogy hol van épp. Kékjei megakadnak Abigélen, aki a diákok bénázásai fölött ül éppen.
- Öööö... Szia. - Köszön zavartan visszacsúsztatva a bájitalt a talárjába. - Én... megismersz gondolom. Csak kicsit szőrösebb meg... - Remegő kezét becsúsztatja a talárja zsebébe, ami a zseb magassága miatt érdekes látványt nyújt, így inkább a háta mögé teszi és közelebb lép.
- Régen találkoztunk. - Szedi össze magát lassacskán. Amióta meglátta az évnyitón elég sokszor lejátszott már fejben milyen lesz a viszontlátás, bár erre a verzióra nem készült. Annyira azért nem vergődik, hogy megkérdezze, hogy ő is itt tanít-e, de hirtelen nem tud mit mondani. Kínos a csend. Alsó metszőivel belekapva a felsőajkába zavartan odébb húzza azt, majd nagy nehezen kinyögi.
- Haragszol még? - Csak hogy tudja, hogy hányadán állnak. Nem mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Egyértelműen nem így és ilyennek tervezte a viszontlátást, amikor meglátta a tanévnyitón Elektrával társalogni. De hé, legalább nem a tanárok előtt bukott ki, hogy ismerik egymást. Igaz, hamar lekerült volna a porondról az ő volt kapcsolatuk, az Eridon gondoskodott róla. Nem hiába, az ő volt háza, még ha sokak szerint nem is egészen illik oda. Ha esemény volt, szinte mindig vagy az Eridon vagy a Rellon tehetett róla. De azért csak jobban szeretné, ha Nadia tőle tudná meg Abigélt.
Kékjeivel érdeklődve fürkészi a korábban olyan sokszor látott arcot. Nem sokat fogtak rajta az évek, remélhetőleg jó élete volt miután ők ketten szétmentek Ákos jóvoltából. Még mindig ugyanaz az üde fiatal nő, akivel tizenkét éve a bálon táncolt.
- Ne haragudj, hogy így rád törtem, az egyik diákot akartam lerázni és azt hittem üres a terem. - A tanárok gyöngye pontosan tudja, hogy hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket, általában a tanári szobát használja a nebulók lerázására, de az most túl messzi volt annak arányában, hogy mennyire idegesítette a csaj.
- Örülök. Köszönöm. - A hálálkodást már csak egészen halkan teszi hozzá, ahogy szemeivel elnéz Abigél válla fölött. Érezhetően zavarban van, főleg, hogy most rosszabb a remegése is, mint általában. Szerencsére a nő volt annyira tapintatos, hogy nem tette szóvá, amit lát, Ákos pedig büszkeségből sem issza meg a bájitalt, amit annyira áhított már. Szomorú, hogy még mindig itt tart, de igazából nem is ígértek neki fényes jövőt a balesete után.
- Másra? Mi másra? - Kérdi fejét oldalra biccentve. Tekintetéből őszinte érdeklődés tükröződik, hiszen mindig is nagyra tartotta Abigél munkásságát, bár ő maga akkoriban nem tudta volna magát hozzá hasonlóan tanárként elképzelni. Aztán most mégis itt vannak.
A szavaiban érzi a célzás, szőrös arca mögött zavart vigyor húzódik meg, szemeit kicsit összeszorítja. Ezt megérdemelte. Még közelebb lép, hogy leüljön az egyik közeli asztal lapjára.
- Egy ideig jól.- Kezd bele halkan lenyelve egy zavart nevetést, inkább csak az orrán való fújtatásból lehet sejteni, hogy mi ellen küzd. - Nagyon jól. Aztááán... kevésbé jól. - Fejezi be remegő jobbját egy pillanatra feltartva, majd újból elrejtve. Lehetséges, hogy hallott róla, akkoriban cikkeztek az újságok az ásatásról meg az ő szerencsétlen fejéről. Teljesen bele volt betegedve abba, hogy kettétört az élete és hogy mindenki arról csámcsog, hogy mennyire béna.
- Úgyhogy végül én is tanár lettem... még négy éve. De egy ideje már dolgozom újra terepen is...bizonyos korlátozások mellett. - Lényegében amolyan szaktanácsadó pozíciót kapott, a terepen nem hajt végre semmilyen veszélyes manővert. Nagyon örült neki, hogy újból élheti a régi életét, ami majdnem egy újabb szerelem elvesztéséhez vezetett.
- Milyen furcsa, hogy most találkoztunk újból. Tíz év... majdnem tizenegy. - Ezt is kiszámolta még az évnyitón, de mielőtt különféle gráfelméleteket meg statisztikát gyárthatott volna a korábbi kapcsolataiból meg az életéről elszabadult a pokol.