Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Lehull a kezem félúton. Ahogy ő kiszakad úgy olvad le az én mosolyom is arcomról. Elpillantok oldalra.
- Elment... - suttogom halkan - Anyukám elment - Ajkamba harapok.
- Egyedül maradtam. Most mát tényleg nincs senkim se - nem sokat dobott a latba anyám. Nem beszélt, nem nézett rám. Évekig feküdt az ágyba és csak létezett. Mégis legalább volt valaki ott, amikor bementem a szobába. Most üres az ágy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Beérek a konyhába és előveszek két poharat. Azután a hűtőt tárom ki, valamikor ekkor csatlakozik Will. Kiveszem az apentás málnaszörpöt amit pár napja hozott az egyik szomszédnéni és feltöltöm a poharakat. Legalább hideg.
- Ki kezd így egy beszélgetést? - furcsa lenne, meg amúgy is az a kis hiszti legalább segített visszazökkenni kicsit az életbe.
- Kellett egy kis magány, hogy rendbe tudjam tenni a fejemben a dolgokat. Emészteni, emésztődni...felfogni. Bocsi nincs itthon alkohol - húzom el a számat. Nem mertem beszerezni, ha leiszom magam abból semmi jó nem származik csak betépés. Bár tulajdonképpen egyre jobb ötletnek tűnik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Megfordulva pont elkapom ahogy Will visszahúzza a kezeit a mosogatóból és megfordul. Ekkor ötlik fel bennem, hogy oda vágtam el a fiolát. Hah. Mint egy drogkereső kiskutya.
- Anyám az oka annak, hogy nem vagyok híve a párkapcsolatoknak. Szó szerint belehalt abba, hogy elhagyta apám - beleiszok a hideg szörpbe, a buborékok végigborzolják a torkomat. Egyrészt retekjó lenne végigpanaszkodni a gyerekkoromat Willnek és a félelmeimet, másrészt úgy érzem ehhez túl józan vagyok.
- Hé Will, amúgy te csináltad már beállva? - sandítok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

Beteg. Mintha saját magának gerjesztette volna anno a betegséget. Szinte egészen évekig húzódó lassú öngyilkosságnak érzem.
- Amikor apám elhagyott minket anyám nem tudta elfogadni, hogy nem jön vissza többé. Mindig három főre főzött, az ajtóban várt, aztán lassan egyre több időt töltött az ágyban. Pár évre rá a kórházban rákot diagnosztizáltak nála. Sohasem küzdött ellene igazán. Mint már mondtam, csoda, hogy idáig kihúzta - lehúzom az egész italt aztán odasétálok a mosogatóhoz, hogy kivegyem belőle a fiolát, majd kihúzom a dugót.
- És akarsz egy emlékezeteset? - mosolyodom el felpillantva rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William|
______________________________________________________

A sajnálatára csak legyintek és ezzel lényegében a következő kérdését is kellőképpen megválaszolta.
- Világ életemben egyedül oldottam meg dolgokat. Az ilyen családdal pedig amúgy sem büszkélkedik az ember és most már amúgy se beszélhetünk családról - nem gondoltam volna, hogy ennyire vigasztaló lesz vagy mi. Még a drogra se kap kapva.
- Nem akarok szomorú lenni. Nem akarom érezni azt, amit most érzek, ezen pedig semmilyen hely nem fog változtatni. Ha segíteni akarsz, akkor tereld el a figyelmemet egy pár órácskára. Igazán leköteleznél vele - elnyomni, mintha soha nem létezett volna, az érzelmeket amik belőle szültek pedig nem megélni. Ennyire könnyű egy traumát átvészelni. Szinte receptet követően könnyű. Megnyalom ajkamat aztán hátrabillentve kissé fejemet belecseppentek a fiolából egy közepes adagot. Után Will felé nyújtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Szerencsére a kanapé kurva nagy, vagy legalábbis akkora szélességre mint Williké, így nem volt semmi probléma amikor befoglaltuk erre-arra. A cucc kurva sokat segít. Az a jóleső köd a fejben jólsően kábít, az ebből születő gondolatok pedig randomok és sehogy sem csatlakoznak anyámhoz vagy egymáshoz.
Will mellett fekszem vagy félig Willen, nem tudom behatárolni, egyedül az illatát érzem. Meg talán zúg egy légy valahol távol. De az is lehet, hogy valaki nyírja a füvet.
- Te Will, ha akármit megtehetnél most azonnal, de tényleg bááármit viszont csak rögtön, mit tennél? - megfordulok, államat a mellkasára helyezve. Ebből a szögből tökre van tokája lol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A válaszon meglepődöm.
- Te komolyan ásni akarsz? Mármint hát van ásó a fészerbe. - kuncogok. Bár abban nem vagyok biztos, hogy van-e fészerünk. De a házakban határozottan szokott lenni. Pláne a horrorfilmekben.
- Honnan tudhatjuk, hogy nem horrorfilmben vagyunk amúgy? - ülök fel gyanakodva. Egy sötét helyiségbe fekszünk félmeztelenül. És van ásó meg fészer is. A zene, lehet mindjárt megszólal a zene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A gondolataim elkalandozásával az ásó is el lett felejtve. Helyette rémülten próbálok rájönni arra, hogy mégis milyen filmben vagyunk épp.
A visszakérdésére kikerekedett szemekkel tekintek rá. Ez kurva jogos.
- Meleg van mint a rohadás. Meztelenek vagyunk, el van redőnyözve minden, basszameg mintha egy apokalipszis közepén lennénk. És a zombik, én, azt hiszem úgy ki tudjuk deríteni, hogy megharaplak és ha átváltozol akkor megharaptak. Add, add a kezed! - hajolok oda hozzá. Kockázatos, mert ha Will zombivá válik akkor meg kell ölnöm vagy...
- Ha zombivá válasz szeretnéd, hogy megöljelek? -kérdezek rá. Fő a diszkréció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A paranoia valahogy teljesen magába ölel pár percre. Talán az intenzív valóságtagadás hiteti el velem az egészet, talán csak túl rég nem poroztam, de először tényleg majdnem becsinálok a bugyiba. A fogkiverés rángat vissza a valóságba. Will folyton ezt mondja. Mint valami szadista fogorvos.
- Mi ez a beteges ragaszkodásod a fogaimhoz? - morgolódom, mielőtt megfogom a kezét és beleharapok. Ha annyira szereti a fogaimat hát adok én lenyomatot nézegesse csak a lila-zöld foltokat amiket hagyok. Kicsit sem fogom vissza magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Nem számítok az ütésre, meg amúgy sem lettem volna képes kivédeni. A fájdalomra odateszem a kezemet, mintha bármit érne és nagyot nyekkenek. Will megütött. Kicsit nehezen jut el az agyamig az információ, a düh ami máskor feltörne bennem valahol félúton elveszett az éterbe.
- William Martina Krise te megütöttél! - tájékoztatom, mintha nem volna egyértelmű, méltatlankodva - na meg pláne a kulcscsontomon? Hát az tök könnyen törik, aztán rohanhatsz te is velem az ispotályba mint Will - durcásan fordulok el tőle. Meg lettem haragudva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A békítés beválik, Will szeret és jó a seggem.
- De tényleg? Nem csak azért mondod, hogy kibékíts? - bújok vissza Willhez, legalábbis bújnék de mielőtt hozzáérnék már érzem a teste hőjét és inkább visszahőkölök. Azért mindennek van határa.
- Winter? Well winter is a season between fall and spring. Mostly cold as f*ck. - adok neki tájékoztatást.
- Ahh nagyon meleg van, hűtsd le, valahogy hűts le - nyöszörgök és ennél látványosabban lassan már nem tudok szenvedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Mint aki a megváltót nézi, úgy figyelem Will mozdulatait. Annyira hiszek abban, hogy Will hideget fog csinálni, mintha pingvinkifutó lenne, mint télapóban a felvilágosítatlan kislány. Az üvegeket leveri, azok pedig baromi hangos csattanással törnek szét a padlón. Összevonom szemöldökömet.
- Aha a mosogatóba - bólintok és fel is állok. - mindjá' - mutatok még hátra mielőtt elindulok. Valami régen hallott népdalt kezdek énekelni, úgy megyek ki a folyosóra. Kicsit tovább tart a konyháig eljutni, mert félúton sokminden más is eltereli a figyelmemet, de azért olyan tíz-tizenöt percre rá visszaérek egy pohár vízzel.
- Na itt is vagyok - odacsoszogok a kiöntött vörös tócsákhoz és ráöntöm a vizet.
- No így. Így már nem fog ragadni - bólintok elégedetten. Aztán átpasszolom a fiolát Willnek. Ez a fejembe rohadt lazának és menőnek tűnt. De mivel random hozzávágtam nem biztos, hogy a valóságban is ilyen lesz az eredmény.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A víz megtöri a színes tócsát, bennem pedig valami büszke melegség lobban ennek a láttán. Olyan jó, büszke anyuka érzés lehet ez, mint mikor valami fontosat megoldott. Ezt is kibaszottul megoldottam. Rá kell csak nézni. Nem fog ragadni. Vagy legalábbis sokkal kevésbé mint sima szörppel. Mert van benne víz. Hoztam bele vizet. Kibaszott lángelme vagyok.
- Mé? - pillantok rá. Itt szar, de mindenhol szar. Szóval tök mindegy hol vagy szar. Szar az szar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Will jól érvel az elején. Miért ne? De utána a szentimentális érvek miatt lassan az agyam hátsó részéből előbukkan anyám képe.
Ujjaim elindulnak Will felé, aztán megtorpannak.
- Tegyek úgy mint azelőtt? Éljem az életem, mintha semmi sem történt volna? Nem tisztességtelenség ez? - egyszerre újra érzem a gyász súlyát, sőt talán még nehezebben mint azelőtt. Meghalt, tudatosul bennem.
- Nem, nem, itt fogom leélni az életemet a sarokba beállva, amíg el nem fogy a drog - rázom a fejemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Légkondi. Valahogy ez a szó ebben a pokolban felér egy titkos jelszóval ami mindent megváltoztat. Plusz itthon csak az az egy fiola van amit épp Will markolgat. A többi a kastélyban van.
- Azt hiszem pár órára vissza...vissza tudok menni - gondolkodom el. Ha most írok az egyik házimanónak, akkor mire odaérünk a kis fiolák ott lesznek a háznál. Akkor át se kell ballagni a kastélyba.
- Na jó, tudod mit legyen - döntök végül nagy elszántsággal és már indulok is az ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

A szavaira megtorpanok és lepillantok. Hah, valóban. Pedig azt is eltudtam volna képzelni, hogy nagykabátban vagyok amilyen közel érzem magam a spontán öngyulladáshoz.
- Nincs kedvem felöltözni. Felöltöztetsz? - pillantok rá. Felöltözni mindig macerás. Pláne ha lány vagy, úgyhogy Willnek sokkal könnyebb felöltöztetni mert ő férfi és elég egy farmer meg egy nadrág.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William| Kicsit később
______________________________________________________

Ezzel tökéletesen megelégedtem, hogy majd felöltöztet. Szóval az, hogy meg se moccan, sőt még jobban eltehénkedik nem is foglalkoztam. Minden meg lesz oldva.
- Aludj csak, majd őrizem a szemed - kuncogok visszasétálva hozzá. A kanapéra semmi kedvem visszamászni, Willre meg pláne, a meleg test érintésétől is kiráz a hideg, helyette lekucorodok a kanapé elé magam alá húzva a lábaimat, hátam nekivetem a kanapénak, fejem pedig vagy a férfi valamilyen tagján vagy a puha kanapén pihen attól függ merre landol. Közben halkan dudorászok, a plafont bámulva. Hogy ebben a pózban órák vagy percek telnek el, azt sohasem fogom tudni megmondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

HV bácsi
WIWN|4
______________________________________________________

A csengő vékony, magas hangja kitép a homályos álomból. Ki a jó büdös vénasszonya képes úgy rátehénkedni erre a kibaszott csengőre, hogy az így vinnyogjon? Nem elég kopogni, amire nem kelek fel? De, de kurvára elég lenne.
Nyöszörögve dörgölöm meg a szemeimet és nyúlok ki az éjjeliszekrény felé, hogy még mielőtt kinyitnám a szememet a por édes ízét érezhessem ajkamon. Csak egy kicsi kell. Épp annyi, hogy ki tudjak kelni az ágyból, az ajtóhoz csoszogni és nem egy halálos átkot a másikra rászórni. Olyan ez mint a kávé. Nem árt ha van benned, de te árthatsz másoknak ha nincs.
Megérzem a hűvös fát ujjam hegyével, tovább tapogatózva azonban az üveget alig érintem, máris eltűnik. Csak a hang marad utána, ahogy koppan és reccsen a padlón.
- Édes faszom, na ne már - azonnal felülök, lepillantva. A gyönyörű, galaxys színű mézes por lassan szétterül a régi, megkopott linóleumon, s ahogy a redőny lyukain besüt a nap, úgy emelkednek ki apró csillagokként a benne csücsülő üvegszilánkok. Menten öngyilkos leszek. Ekkor újból megcsördül az a paraszt szar. Az lesz a legközelebbi aminek a drótját ki fogom tépkedni a lehető legnagyobb élvezettel.
- Anyádat nem tudsz elmenni már - mélyet sóhajtok. Ha gyorsan letudom akkor utána készítek magamnak egy hideg teát porral. Istenien kiegészítik egymást, pláne a jázminnal. Összefut a nyál a számba. Remek jutalom lesz. Így már mindjárt van időm felállni és a kis pizsamámban odacsoszogni az ajtóhoz, majd szélesre tárni. Elsőre meglep a látvány. Egy vénasszonyra számítok, Leilára vagy esetleg Willre ha nagyon eltévedt. Azonban Abe Mikihisa-ra, na arra nem. Pillantásomban épp ez a meghökkenés van jelen, mielőtt zavart megjátszott mosolyt erőltetnék magamra. Hogy volt képes ennyire eltéveszteni a navinét?
- Tanár úr? Szép napot, mi járatban? Beljebb tetszik jönni? - mondj nemet, mondj nemet, kérlek mondj nemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

HV bácsi
WIWN|
______________________________________________________

Nem tudom eldönteni, hogy azért van itt, mert sok lett a hiányzásom, vagy mert tényleg aggódik értem. Én általában az elsőre tippelnék, de ez a pali alapjáraton furcsa, és nem nézném ki belőle, hogy pár nap miatt ideállítana üvöltözni. Ugyan mennyi napja nem mehettem iskolába? Egy hét? Azért csak nem szokott kijönni a házvezetőség. Apropó, ugyan fejem nem mozdul, de tekintetem felméri a terepet, hogy vajon Warren bá is itt van-e. A kert üres mögötte, az utca csendes. Úgy tűnik a hvh inkább a kanapéján döglik. Jobb is így, már úgyis az egész falu arról beszél, hogy mennyi férfi jár hozzám mostanában. Ez a csávó meg plussz megjegyezhető is. Biztos az egész falu figyelmét magára vonta.
A meghajlásra zavartan bólintok, a kérdésre illedelmesen mosolygok. Be akar jönni. Hát nyilván be akar jönni.
- Természetesen tanár úr, kérem fáradjon beljebb - intek hátralépve, hogy ő is be tudjon jönni. Hogy esne át a küszöbön legalább.
- Nem vártam vendégeket, így kicsit nagy a rumli, ezt kérem nézze el nekem - amíg leveszi a cipőjét odaállok a konyhaajtóba és be is pillantok. Talán a nappali jobb döntés lenne, ott biztos nincsenek random fiolák, cigarettacsikkek meg kirángatott drótok. Bár a füstszag az egész házban jelen van.
- Jöjjön erre, kér esetleg valamit inni? Teát, kávét? Van behűtve jázmintea - a nappaliba vezetem. Ez se túl rendezett, de még egészen elfogadható. Ebbe a szobába nem sokszor járok, szóval nem volt itt tombolás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

A telefon csörgésével kezdődött minden. A kanapéról az asztalhoz, az asztaltól a bőröndhöz, a bőröndtől a buszig, a busztól a házig. A házban már vártak. Egy pillanat gondolkodási időt nem adva nyomtak mindent a kezembe. Az örökléssel kapcsolatos papírokat elintézni, a koporsót kiválasztani, a papot meghívni, a virrasztásra a tort a kifőzdével ledumálni, virágokat a virágostól berendelni, a részvét nyilvánításokat mosolyogva megköszönni. Aztán végigülni és állni az egészet. Három napja megállás nélkül csak erre tudtam koncentrálni, s amikor a temetésről hazasétáltam és megálltam az üres házban, akkor zúdult minden igazán csak a nyakamban. A zajban nehéz felfogni a történteket, a csendben viszont kegyetlenül rád erőszakolja magát.
Leilát hívni kétségbeesett kalimpálás volt a mély vízben, amiben éppen elmerülök. Talán ő, ő segíthet. Nem tudom hogyan, nem tudom mivel, de az őrs óta ő lett az egyik legnagyobb mentőövem. Biztos töke kivan ezzel a feladattal. Újabb csitrit pesztrálni, de szükségem van rá.
A csengő kirántott egy talán órák óta tartó transz szerű állapotból, amit a konyhában ülve töltöttem. Remegnek a kezeim, ahogy kapkodva felállok a szék hátravédődik mögöttem, de nem hallom meg a koppanást.
A sírás határán tárom ki az ajtót és pillantok ki. Ott van. Megjött. Beharapom ajkam mint egy ötéves, s elkezdek rohanni felé, hogyaztán a kaput kivágva szorosan magamhoz öleljem.
- Eljöttél - hüppögő, suttogó hangon krákogok - tényleg eljöttél

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

HV bácsi
WIWN|
______________________________________________________

Bólintok fogadva az együttérzését. Megérti. Hiszen még én sem igazán értem azt ami velem történik. Mindenesetre szépen mosolyogva beküldöm a nappaliba, míg én átmegyek a konyhába az italért. Abban nem vagyok biztos, hogy egy ekte ázsiai embernek, mint amilyen Abe bá' is , hogy fog ízleni a sarki abc-ből hozott, márkátlan ice tea, de azt hiszem ezt nemsokára kiderítjük, lévén, hogy nem állok neki mókolni a forró vízzel és teafűvel. Kikapom a hűtőből a palackot, a hónom alá veszem, másik kezembe két tiszta poharat. Vajon kér a bácsi szívószálat? Egy pillanatra zavartan ráhunyorítok a dunsztosüvegben csücsülő műanyag teknősgyilkolókra. Miért ne?
Hamar átcaflatok a motyóval a nappaliba. A férfi a kanapén egy pillanatra ismerős emléket idéz fel. Megtorpanok. Férfi a kanapén...szemem sarkába ekkor kúszik be a ragacsosra száradt színes pocsolya az üvegdarabokkal. Ettől a hirtelen felfedezéstől úgy meglepődöm, hogy a következő lépésemmel saját magamat gáncsolom ki.
Botladozva érek az asztalhoz és szabályosan levágom a lapjára a poharakat mint pultos a sört. Az ital közben kicsúszik hónom alól, lábam előtt landol a kopott szőnyegen.
- Oh egek kicsit szétszórt vagyok mostanában - megtartani a naiv, édes hangocskát miközben nyolc sornyi káromkodás fut végig az agyamban nem könnyű mutatvány, pláne nem ébredés után, por előtt.
Még egy utolsó pillantást vetek a száradt tócsára, aztán a sárga szívószálas poharakba kiöntöm az italt. Remélem Abe bá' nem legillimentor, mert ha rájön, hogy az ő Vattai-sanja mit művelt azon a kanapén amin épp csücsükél egy kedves, Brit úriember-sannal pár napja...hát...nem biztos, hogy ott maradna.
- Én...hát... minden rendben, a szomszédok hoznak enni nekem - nagyon random válasz. Az a profi, józan Júlia akinek mindig tökéletes, diplomatikus válasza volt, épp fingom nincs hol van, hogy őszinte legyek, pedig valahol itt kellene lennie a fene egye már meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

A nyári hőség lassan csökken az idő múlásával, így délutánra az erkély kellemes, hűvös árnyékba borul. Ezt kihasználva ücsörgök a korlát tetején néha le-lenézve a mélybe. Mókás a tudat, hogy ha megbillennék egy erő azonnal visszarántana. Lehetetlen lezúgni. Bezzeg máshol, a kastély magasabb pontjain is sokszor nincs ilyen védőbűbáj. Úgy tűnik csak az erkélyről nem szabad zakózni, bár megjegyzem a leni rózsabokrokat elnézve nem soknak jutna eszébe innen a másvilágra kúszni.
Visszatekintve odaát a nyitott üvegajtón túl üres a folyosó. Hirtelen elfog az érzés, hogy egyedül vagyok az egész kastélyban, sőt talán az egész világon. Minden mozdulatlan és dermedt. Ha pedig átsétálok az örökkévalóságba fagyott festmény előtt, hát majd értetlenkedve mélázik el azon, hogyan is szabad léteznem.
Mintha ez a séta gondolata varázsige volna, úgy idéz meg egy diákot. Az alakot gyorsan felismerem, ajkam kaján vigyorra görbül.
- Hé Zalán, hogy van a csajod? - elég kicsit felemelnem a hangom, hogy a folyosón elsétáló hallhassa. Amit akkor Winternél hallottam valahogy a feledés homályába veszett, mindaddig, amíg most elém nem került szerencsétlen. Lehet hiba volt a legényke részéről ma nem kitérővel tenni az utat, amerre siet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

Kifejezetten élvezem, hogy úgy tűnik annyira sikerült összezavarnom a gyereket, hogy még vissza is tolat. Hang nélkül párszor ajkammal a bíp-bíp tolatóhangot utánozom, amíg felém nem fordul. Akkor bájos, szertelen mosolyt küldök rá. Sőt még integetek is neki. A félig kinyögött mondatát figyelmen kívül hagyva kezdek bele.
- Nézzenek oda, hogy megnőttél, mióta is nem találkoztunk? Vagy ezer éve - tárom szét kezeimet rá mutatva. Régen sem volt kicsi, de nem is ilyen colos az hét szentség. Lassan Wintert is le fogja pipálni, ha így folytatja. Mondjuk azért szélességre még van hova terpeszkedni akkor.
- Nézd, azóta én is megváltoztam ám, már nem félek a magastól - felhúzom lábaimat és hátrabillenek annyira, hogy a korlátot markoló kezemmel még vissza tudjam magam húzni az utolsó pillanatban. Francnak se hiányzik, hogy a bűbáj a földre kényszerítsen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Leila
Feketében| Goodbye Mommy
______________________________________________________

Az ölelése meleg és jóleső. Gyengéden simogatja hátamat, bár az se számítana, ha csak állna mereven, úgy is a világ legtökéletesebb pontjának tartanám ebben a pillanatban. Sőt ő maga a világ minden melegségével és otthonosságával. A ház ami óv, a nap, ami hevít, a rum ami a szomjamat oltja. Az élet innen ered és ide fut be. A könnyeimnek nem tudok gátat szabni, pedig gyötör enyhe bűntudat a lány lassan átázott pólóját illetően. Mégsem tudok leállni, elengedni, hátrébb lépni, mert félek, hogy a végén újra a sötétségbe veszek. Alig három perce menekültem, ne, még ne kelljen visszamennem oda.
A hagyaték szó zökkent ki. Meglepetten pillantok fel rá elengedve.
- Hagyatékom? - megtörölgetem könyökömmel szemeimet - mármint anyám ruháira gondolsz? - kérdezek rá értetlenkedve. Nincs más amit rám hagyott volna. Semmi értékes, semmi boldogságot hordozó motyó, csak a mindennapi élethez való ketyerék és nyenyerék.
Azért bizonytalanul követem, halvány mosollyal az ajkamon. Hogy a francba tudok ilyet csinálni egy olyan személlyel, akit ennyire felszínesen ismerek? Talán csak az érzés belül, hogy ugyanolyan mint én, vagy csak kicsivel vagyok romlottabb nála idézi elő ezt bennem.
- Ugye? Még egy légkondi vagy valami varázslófasz és totálisan élhető, meg mondjuk egy teljes bútorcsere és inge-angos lakásdizájnlás - mutatok körbe behúzva magam mögött az ajtót.
- Kérsz valamit nni? Vagy rendeljünk hamit? Pécsről szállítanak pizzát is meg gyrost is csak sokat kell várni - nem emlékszem utoljára mikor ettem, de hirtelen egy egész lovat be tudnék falni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |3
______________________________________________________

A kérdésére szélesen elmosolyodom. Ez édes. Legszívesebben azonnal rávágnám, hogy ki*tam azt a szart a picsába az első adandó alkalommal, de valahol még az én kőszívemben is érzem, hogy ezt nem volna szabad kiejteni ajkamon.
- Azt hiszem kviddics kupákat nem fogok nyerni azért még most sem -halk nevetéssel vonom meg a vállamat, mielőtt lekászálódnék a korlátról, hogy hátul összekulcsolt kacsókkal közelebb lépjek hozzá.
- De nem válaszooltál még az első kérdésemre Nyuszifül, hogy van? - pillantok fel somolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

Figyelem az arcát ahogy megváltozik. Nem tudom miért jó nekem az, hogy másokat bántok, mert bajom van az élettel, de nem akarok leállni. Emlékszem még arra az édes, naiv fiúra, aki folyton zavarba jött, aki mindig hebegett meg habogott amíg a seprű vagy a kviddics szóba nem jött, most meg nézd, nem lép egy lépést sem hátrébb. Csak nem felnőtt kicsit? Vagy más miatt dermedt kővé?
- Oh tudod az a cuki lány, barna haj, kb velem egymagas, zöld szemű, meglepődik ha a bátya szobájából kisétálva kávét kér az ember tőle, én nem tudom szereti e az őszt de irónia lenne tőle, ha nem... - elsétálok az első székig és levágódok rá, keresztbe fonva lábaimat.
- Hallottam a...hangodat aznap éjjel - vigyorom előbújik, ajkamba kell harapnom, hogy ne legyen annyira széles, hogy fültől fülig elérjen.
- Nem tudtam, hogy sógorok leszünk - az, hogy Winter és én elég jó barátok vagyunk nem titkolt a suli előtt. Sokszor látnak együtt. Ez nem is gond, amíg csak egy férfival látnak nem nyolccal, addig csak ártatlanul szerelmes vagyok egy rosszfiúba. Ha látnának Létaival is akkor már talán bonyolódna a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |1
______________________________________________________

Ahogy mondom egyre csak változik az a cuki pofika. Annyira összeszaladnak a ráncok,hogy szinte egészen férfiszámba megy már a babaarcocskája.
Azonban továbbra is teszi az angolt, megforgatom a szemeimet.
- Jaj már Zalán, kábé felnőtt ember vagy, 17 ugye? Nem kell ennyire titkolnod azt, ha bemászol valakinek az ágyába. Tini vagy, mindenki ezt tette tinikorába - legyintek.
- Nem ülsz le? - ütögetem meg magam mellett a széket - vagy állsz? Nehéznek tűnik a táska - ugyan minek gügyögjek vele úgy, mint egy gyermekkel. Hiszen már egészen férfi. Az ilyen témákra is csak lazán vigyorognia kellene enyhe büszkeséggel a képén. Ej no majd hátha a beszélgetés végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

Ahogy figyelem Zalánt miként néz körbe feltételezett füleket keresve egy pillanatra elgondolkodom, hogy most drogot adok el neki vagy a csajáról kérdezem, mert a viselkedése alapján nem egészen tiszta.
- Akkor miért nyögdécseltél Rue szobájába? Legóztatok és ráléptél egy darabkára? - vonom fel a szemöldökömet. Valahogy nem túl hihető két fiatal, hormonoktól fűtött egyénnél.
- Csak kíváncsi vagyok. Mikor még tanítgattál repülni el se tudtam képzelni, hogy valakit megcsókolj, annyira kis gyerek voltál anno. Hihetetlen milyen gyorsan szalad az idő. - elmélázva rázom a fejemet. Rémes, hogy itt hülyéskedünk olyan dolgokkal mint a kutyaszőr fésülő bűbáj meg tortamázat simító bűbáj, de azt nem találták még ki senki sem, hogyan éljünk több száz évig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Zalán|
OOTD|2/6 |
______________________________________________________

Iszonyat mulattató, ahogy behúzza az ajtót, mintha hangszigetelt volna innentől kezdve az erkély, sőt még egészen közel is jön, csak a kezét húzza vissza, mielőtt hozzám érne. Vajon az veszélyezi, hogy csak egy kendőt húztam ma fel felső gyanánt? Nehéz minden nap feketét venni a gyász miatt, néha elfogy a motyó na. Shame on me.
- Oké, oké, rosszul alszol és ezért Rueval játszadozol helyette éjszakánként, vágom - kifogások mindig csak a kifogások. Mondjuk tuti sok csajnál működhet, a "Nem tudok aludni, hozzád bújhatok csak egy kicsit?" kérdések és társai.
- Mit minek? - értetlenkedek. Minden szót harapófogóval kell kirángatni belőle, mintha nem akarna beszélni róla vagy ilyesmi...