Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretem az olyan éjszakákat mint amilyennek a mai is ígérkezik. Nincsenek kötelezettségek, nincsenek igazi felvállalt arcok, nevek, hátterek. Egy játék, ami tart, ameddig tart, azután mintha vége lenne az előadásnak a függöny legördül, elfordulunk egymástól és elsétál mindenki egy neki tetsző irányba.
Szinte semmit se tudok arról a férfiről aki mellett sétálok a sötét utcákon. A külseje valószínűleg valódi, a barna hátrafésült haja, sötét szemei, magas, fasza alkata. Innen a korát is meg lehet saccolni. Úgy tíz évvel tippelem nálam idősebbnek. Aztán ki tudja, a varázsvilágban gyakran még a szemet is be lehet csapni. Hiszen erre én vagyok az élő példa. De igazából ez sem számít. Semmi sem fontos, itt nem érvényesek azok a szabályok, amik nappal igen. A határok kitolódnak. Ez egy játék. Papás-mamás gyerek nélkül.
A kijelentése meglep, általában ez egyértelmű szokott lenni, hogy akkor megyek amikor kedvem támad, ezért ilyenről nem esik szó. Az aki benn akar tartani, az meg azért nem szól. Ezt így nem tudom hová tenni így csak bólintok. Elgondolkodhatnék, pszichológiai szempontból kielemezhetném a viselkedését, amit eddig mutatott, úriember vagy nem, erős vagy gyenge, préda vagy ragadozó. De a tökömet se izgatja. Valószínűleg van valami vadabb énje a háttérbe, viszont minden férfi szörnyeteg, ezen tök felesleges meglepődni.
- Téged - vigyorodom el. Nem szeretek ilyen helyeken inni, még akkor sem, ha részegen minden sokkal mókásabb. Nem bízom benne, ami teljesen érthető, és tudom, hogy ez kölcsönös. Nem is szabad megbízni a másikban.
Kibújok bőrdzsekimből, s ajkamba harapva figyelem, ahogy ő is egyetért a ruhák ledobásában. Megvárom még odaér hozzám, érintései melegek és izgatóak. Újból megkérdezi félek-e. Talán ez valami fétis lehet nála. Lehet szereti, ha valaki fél tőle? Vagy úgy érzi megérdemli, hogy féljenek tőle, mert tudja, hogy egy szörnyeteg. Azonban Ohh baby, no baby, you got me all wrong baby. Néhány pillanatig várok, nem mozdulok, szemeim az övéibe mélyesztem. Kívánom őt, leszarom, hogy szeretkezni akar e vagy baszni, benne vagyok. Lassan fejemet lejjebb engedem, hogy ujja, ami eddig államat tartotta most ajkaim között lehessen. (Remélem mosott kezet). Fogaimmal közrefogom, nem harapok rá, nem okozok neki fájdalmat-egyelőre, csak tartom. Nem tudom, hányszor kell még megharapnom, hogy bebizonyítsam nem félek tőle, de addig fogom tenni, amíg el nem hiszi. Elvégre én nem vagyok nyuszilány. Ártatlan, hófehér bunda, óriási rettegő szemek, ez mind nem rám vall. A dílere vagyok, sejthette, hogy nem egy rettegő leányt kaparinthat karmai közé, ám ha mégis elfelejtette, hát emlékeztetem én, ha kell ezerszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Theo
Június 15. Városnapozás |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Theo
Június 15. Városnapozás |1
______________________________________________________

A válaszára megforgattam a szememet, jaj de örülök, hogy jól van, ám ha még egy ilyet eljátszik velem gondoskodni fogok róla, hogy ne legyen jól, arra aztán mérget vehet. Nem tudom hogyan, vagy milyen eszközökkel, de elszánt vagyok és nő. Ez mindenképp egy remek kombináció ami a bosszúkat illeti. A történelem is ezer ódát zeng erről. Bár ugye a figyelmeztetésekkel nem sokat szoktak a férfiak foglalkozni.
- Csak szeretted volna, ha kiugrom belőle. Ennél sokkal több kell hozzá - vontam meg a vállam fennhéjázón. Azért ha akarom lehet ám nehezen is leimádkozni rólam egy alsóruhát.
- Viszont ha még egyszer elém ugrasz valahonnan meg foglak harapni, vagy rúgni, esetleg ütni. Talán visszaijeszteni máskor. Nem tudom , de tuti lesz böjtje - figyelmeztettem mutató ujjammal, hogy azért na. Vattai Júliával nem lehet sokáig cicózni.
A nyulas kérdésre gondoltam kicsit hülyítem, egy régi filmből vett históriával. Igaz a szerepét retek rosszul játssza a nyúl, mert a simogatást nemhogy tűri, még elébe is megy, mint barom a pofonnak.
- Hát mondooom - bizonygattam, halál komoly fejet vágva. A nagy pillogásokat azonban nem bírtam ki, szinte kitört belőlem a röhögés. Hogy képes valaki így nézni. Mint egy kisfiú akinek magas a gyökvonás. Hát meg kell zabálni.
Az, hogy abbahagyja a simogatást nem igazán tetszik a pocoknak, elindul felé, megrohamozási szándékkal. Nem értem kire lett ez a dög ennyire ragaszkodó, de szinte már levakarhatatlan. És persze iszonyat pofátlan.
- Én? Soha - vigyorodtam el, ugyan ezt a csatát már elbuktam, tagadni akkor is mókás.
- Puha Gombóc az uraság, úgy látom most nincs harapós kedvébe - vigyorom ravasz somolygássá csitult, a következő kérdésére nemet mondani pedig nehezemre esett volna. Nyár volt meg meleg is. Ilyenkor valami hidegre soha nem mondja azt az ember, hogy nem.
- Naná! - én automatikusan úgy érzelmeztem, hogy az övét kínálja fel, így leguggoltam hozzá, hogy elvegyem, közbe meg átpasszoltam a pórázt és ha sikerült megszerezni a zsákmányt kiegyenesedve belekortyoltam.
- Amúgy hallod, ha már itt vagy, kéne egy kis segítség. Vattacukrot keresek, csak eddig nem láttam sehol se. Az illatot viszont érzem, itt lebeg körülöttem és mindjárt bekattanok tőle. Nem láttál valamerre? - billentettem oldalra fejemet. Nem szégyen segítséget kérni, ha a személy önként ugrott rád pár perccel ezelőtt. Ez az élet alapvető törvénye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les | 1 2
______________________________________________________

Lili számomra olyan volt, mint a saját nyuszim. Nem édesgettem magamhoz, mégis mind a ketten valami furcsa okból kifolyólag abban a hitben voltak, hogy már, hogy a viharba ne tettem volna ezt. Igaz a levitás nem kérte, hogy simogassam, vagy követelte, hogy minden az ágyamban alhasson mellettem, viszont rengeteget csacsogott, úgyhogy egy lapon voltak mind a ketten.
Ezért is gondoltam, hogy most már ideje lesz mind a kettőnek kicsit letörni a szarvát. Elismerem, nem ez volt életem leggonoszabb cselekedete, az egyikkel egy éjszakát  nem voltam, a másiknak meg unikornis ígértem ami nyilván nem fog eljönni. Nem is akartam annyira kibaszni velük, csak kicsit visszaadni azt a sok fárasztó nyaggatást amit ezek ketten összehoztak egy év során. Majd jövőre is elhozom Lilit pacinézőbe, hogy újra leverjem az azévi sarat.
Meggymaggal süttetem néhány zabsüteményt, amit lilára festett, meg adott hozzá valami furcsa szagú eszenciát. Azért kellemetlen lett volna, ha Lili kapásból megállapítja, hogy ez süti. Ezeket jó Jancsi és Juliska módjára ( stipi-stopi Juliska ha már névrokonok vagyunk) elszórogattuk a faház körül, így legalább arról gondoskodtunk, hogy ha nem is unikornis de más kevésbé varázslatos lény erre tévedjen.
Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog erre tévedni senki se aki megbüntessen, a suliból elindultunk lámpaoltás előtt, csöppet sem feltűnően retek nagy táskákkal a hátunkon, holnap pedig ajtónyitás után fogunk visszaosonni. A hülyebiztos kiruccanás.
- Na király, te gondoskodtál a kajáról én meg - ölembe vettem a táskám és kihúztam belőle a két üveg bort. Bizony anyukám, ha unikornist akarsz látni, nem lehetsz józan. Szerencsémre az ilyesmit nekem könnyen kiadják, van hamis személyim is, meg mellé hamis arcom.
- Illetve hoztam telefont ha segítséget kellene hívni, sose tudhatja az ember - vontam vállat azt is kipakolva. Ketten voltunk az egész erdőbe, alattunk nemsokára vadállatok fognak keringeni, jobb esetbe semmi más. Rosszabb esetekre tettem a telefont jól látható helyre, hogy Lili is el tudja érni ha előbb reagál, vagy ha csak ő tud már reagálni.
- Amúgy fingom nincsen hogyan kell használni azt a mugli izét, nem volt otthon ilyesmink. De azt tanácsolom tanulmányozd ki mielőtt megjön a paci, mert lehet csak néhány pillanatod lesz, hogy lekapd, ha pedig akkor ügyetlenkedsz talán soha nem fog unipaci fotó lógni a faladon - vontam meg a vállam a bor nyakáról lehámozva a borítást.
- Pohárba kéred vagy meghúzod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les | 1 2
______________________________________________________

- Azt mondják nem olyan szelídek az unikornisok, mint amilyennek elsőre látszanak -vontam meg a vállamat. Hiszen ez így volt igaz a házunkra is. Sokan nem voltak azok a kedves kis lények, mint amilyenre elsőre tippelt volna az ember. Talán még nálam is sunyibb titkaik lehetnek. Na jó, azt mondjuk kétlem.
A kamerába nem tudtam neki igazán segíteni, mert én se értettem hozzá. Irónikus, mugli városba nőttem fel, mégsem konyítottam az ilyesmihez. Esetleg ha tv lenne vagy hasonló, minden háztartásban megtalálható tárgy ismerném, de az faluhelyen ritka volt mint a fehér holló. Helyette inkább addig kibontottam a bort, míg a lányt figyeltem, hogyan próbálgatja a ketyerét. A hirtelen vakura az én vállam is megugrott. Aztán ahogy a lány nevetni kezdett én is vele nevettem.
- na gyere, egy kis fájdalomcsillapítóra  - kuncogtam. Arra azonban nem számítottam, hogy Lili pohár nélkül nyal bele a borba. Sőt, nem is belenyalás ez, rendesen, emberesen meghúzta. Büszke pillantásokkal figyeltem, aztán elismerően megdöntöttem a fejem.
- Huha kiscsaj, nem is vagy te olyan ártatlanka mint elsőre gondoltam, igaz-e? - vigyorogtam tovább, közelebb hajolva hozzá, hogy ellopjam a bort tőle egy húzás erejéig. Azért nekem is kell egy kicsi üzemanyag, elvégre egész estés banzájról volt szó.
- Nem feltétlen különben - vontam meg a vállam elgondolkodva - igazából ha ugyanaz a reakciója lesz mint neked és popóra huppan, akkor bizony még időt is nyersz vele - somolyogtam. Nyilván tréfának szántam, meg amúgy se fog jönni erre semmilyen unipaci.
- No mutasd azt a kamerát - huppantam le a hálózsákomba törökülésbe, aztán rápillantottam - vagy telepedjünk rögtön az ablakhoz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Theo
Június 15. Városnapozás |1 2 3
______________________________________________________

- Tökfej - forgattam meg szemeimet arra, hogy majd agyal hogyan ugrasszon ki.
- Huh és én még azt hittem, hogy a férfiak mást szoktak védeni - gondolkodtam el ajkamhoz téve ujjaimat. Igazából csak ugratni akartam, meg amúgy sem ütünk fejre, mert ha véletlen nagyot koppan elesik és még nagyobbat koppan és lesz belőle agyrászka akkor az ember lányát fogják leszidni. Nekem meg semmi kedvem hegyi beszédeket végighallgatni és még el is játszani, hogy de cseszettül izgatott az egész. Szóval ez a fejre ütés csak és kizárólag metamorf alakban megengedett.
A nyulas ugratás aztán hamar röhögésbe torkollt, pláne mikor láttam, hogy a srác mégis elhúzta a mancsait amit a nyúl nem igazán bírt. Hiába ezek a pedigrés nyuszik ilyenek. Nincs bennük túl sok félelem, ha az ember kézhez szoktatta egyszer, akkor olyanok mint a beszédet megtanult gyerekek. Soha sem fogják már befogni a szájukat.
- Az embereknek is minimum két nevük van, neki is kijárt - vontam meg a vállamat. Az egynevűek folyton a házimanókra emlékeztettek engem. Nem akartam, hogy a nyúl legyen a negyedik manóm. Talán személyiséget akartam adni neki azzal, hogy emberhez hasonlatosan neveztem el, ami bassza meg sikerült.  
Ezek után következett egy elég jó üzlet, nyúlt cseréltem félig megivott sörre. A kommentje nem hatott meg, akkor is meghúztam.
- Akkor a szabályok értelmében félig csókolóztunk - állapítottam meg valami hülyeséget. Amúgy se köpött bele.Ki köp bele a sörébe? Amúgy meg figyeltem, hogy megfordítsam a poharat mielőtt a számhoz vettem, hiszen terveztem ám én visszaadni.
- Jaj de jó, menjünk, menjünk - csillant fel a szemem, mint egy óvodás kislánynak, hogy aztán onnan zuhanjon a sötétségbe, amikor a kölyök elindult a másik irányba.
- Na nem mondod komolyan... a hé...hová mész? Ne szórakozz, hahó hozzád beszélek! - hitetlenkedve álltam és meredtem az elfelé igyekvő hátára.
- Hé várj mááár, ne legyél már izé, itt a söröd hát itt van a kezemben, látod, van még benne, cicc gyere, kövesd a söröcskédet, hahó, na máááárr, vegyünk előbb vaaataacukroooott - értem utol és próbáltam lassítani úgy, hogy megfogtam két kezemmel a karját. Lehet, hogy abban a pillanatban hülye picsának néztem ki, de éppenséggel minden lépéssel egyre távolodtunk az áhított mannától, amit nem tűrhettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les | 1 2
______________________________________________________

- Akkor Flóri bácsi elfelejtette a tinikorát, igenis ilyenkor kell zülleni, hát mikor máskor ha nem a legszebb éveidben - vontam meg a vállam, közelebb hajolva, hogy egy tincset a füle mögé tegyek. Utána boldogan meghúzva a borosüveget. Amúgy nem valami trampli tablettás bort hoztam ám, attól még, hogy tinik vagyunk és egy faházba iszogatunk lehetünk igényesek is, a pénz pedig annyira nem akadály, azért elég jól tejelt az üzlet.
- Uh vehetek egy sütit? - pillantottam az egyikre a sok közül amit szépen kipakolt. Mivel úgyis tudtam, hogy a válasz nem lehet nemleges, így már ki is kaptam egyet és egyben a számba tömtem, hogy aztán nyammogva nyújtsam át a lánynak a bort, míg én a kamerát vettem a kezembe.
Lilinek dőlve kezdtem megvizsgálni a ketyerét, megforgattam, hümmögve belenéztem a kis lyukacskába, aztán a gombokon is végighúztam az ujjam, bár egyiket se nyomtam le.
- Hm soha nem láttam még ilyet - állapítottam meg, aztán újra belenéztem a kis lyukacsába és véletlenszerűen megnyomtam az egyik, a legnagyobb gombot. A fény felvillant aztán kialudt.
- Talán nem nyert -húztam el ajkaimat - nem mondott semmit az, aki kölcsönadta? Semmi kis iránymutatást?- sandítottam rá. Nem hiszem, hogy olcsó lett volna ez a nyenyere, így csak úgy odaadni tudatlan kézbe csak úgy semmi nélkül elég kockázatos dolognak tűnt. Én minimum egy órás továbbképzést tartottam volna mielőtt, kiadnék egy bonyolult kacatot a markaim közül kölcsönbe, ha viszont is akarom egyszer látni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les | 1 2
______________________________________________________

A válaszon elgondolkodtam, aztán megvontam a vállamat.
- Nem is tudom, szerintem Flóri bácsinak is voltak szebb évei, elvileg a felnőttek már nem tudnak annyit inni, meg sokáig kimaradni, mert olyanok lesznek másnap mint a zombik. Meg fogadjunk, hogy a csípője se forog már úgy, mint régen - fejtettem ki a véleményem, miután azonnal be is toltam egy sütit a számba.
- Fu hát sütiből minden mennyiség jöhet- bólogattam lelkesen, miközben már a kamerát forgattam és nézegettem. Valamit sikerült csinálnom, de fogalmam sem volt mit, esetleg elvakítani Lilit, aki ezután inkább vissza is foglalta egy bor ellenébe. Fair ajánlatnak találtam, szóval készségesen átnyújtottam, hogy megkaparinthassam a bort.
Figyeltem ahogy ügyködött, közben még betoltam egy sütit. Ez most valamilyen másfajta volt. Az összeset végig kéne kóstolni, hogy megállapítsam melyik a legjobb amiből enni kell.
Újabb kattanás, aztán Lili felvetésén hangosan felröhögtem.
- Ha elrontottad, hogy fogod lekapni az unikornist? - pillantottam rá. Bár kétlem, hogy ennyitől valamit el lehet rontani, akkor minimum füstölt volna nem? Esetleg nagyon nyekergő hangot hallatott volna, mint egy felrobbani készülő bomba. A gép azonban csendes volt. Végül is, ez is egy jele volt az elromlásnak.
- Amúgy miért akarsz ennyire nagyon unikornist látni? - mármint nyilván menő lehet unikornist látni, de ahogy lejött a levitás lány kicsit jobban mániákus ebben a témában, mint egy egyszeri mezei diák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

Felröhögtem a lány szavain, ez konkrétan beszólásnak számított már.
- Te Lili! - mordultam fel, de az ajkamon hagyott vigyor minden élet elvett, amit nem is bántam. Ugyan egy harapással megtorolható lett volna, ezt inkább félretettem, s helyette meghúztam az üveget, mielőtt visszaadtam volna neki.
- Ugyan, mire valók a barátok - ha nem arra, hogy széjjel szívassák a másikat. Közben fogyott a bor, nőtt a hangulat. Az ötletem hirtelen jött és tökéletesen random volt, ezért hát én sem vállaltam érte garanciát.
- Nézzed, nézzed, ha akarod a fényeket is lejjebb vehetjük, hogy a fényes szőrű pacid jobban csillogjon és fel tudjunk rá figyelni - valamennyi fény nyilván kellett, azonban tökéletes elég volt annyi, amennyivel elláttunk az üvegig meg esetleg egymásig.
- Én se, fogalmam sincs, hogy mennyire fog működni. Valószínűleg ki kell hagyjuk a csókold meg-es kihívásokat hacsak nem akarsz tőlem kapni - viccelődtem átnyújtva a lánynak az üveget az utolsó korty borral. Bezony, igazi megtiszteltetés volt, meg a részemről is egy óriási zsáknyi cukorborsóság. Talán abból jött, hogy lassan becsiccsentettem és ilyenkor mindig sokkal előzékenyebb vagyok. Ez az első fázis, utána mennek szépen lassan lefelé a dolgok, de a fordulópont valahol az asztalon táncoló Júlia szakasznál szokott bekövetkezni, ami már a részegségen is túl van, így olyasmitől nem aggódom, hogy Lili előtt kimutatnám a fogam fehérjét.
Ugyan egy pillanatra elgondolkodtam milyen reakciót kapnék rá, ha tudná, hogy kivel jött el éjszaka, kettesben az erdő közepére.
- Na kiittad az üveget? - pillantottam rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les | 1
______________________________________________________

- Igen, aztán reggelig fonogatnám a hajadat csajos pizsiparti címszó alatt - kuncorogtam. A következőkön felvetésre szélesen elvigyorodtam.
- Csak szólj, mikor játsszam a szőke herceget - kacsintottam rá. Sok pasival voltam már ahhoz, hogy tudjam, hogyan kell játszani az ő szerepüket is. Sőt, valószínűleg kibebaszott jó szerető lennék, mert pontosan tudnám, hogy mi kellene egy nőnek, míg ők csak sötétben tapogatóznak, marha messze az igazságtól.
Kicsit kibambultam az ablakon, s mikor visszanéztem a lányra összevontam a szemöldököm. Valamit bűvölt, de az nem a kint nem legelésző unikornis volt. Követtem tekintetét, aztán óriási mosoly terült szét ajkamon.
- Oh, bontsuk fel? - kérdeztem, de a választ meg se várva nyúltam oda és vettem az ölembe. Közben Lili pörgetett. Minő meglepetés engem talált meg. Nyilván mertem. Csak a töketlenek felelnek. A gyengék, a beszarik. A gyenge, beszari, tökkelütöttek.
Felröhögtem a kihívásra. Átfutott agyamon, hogy lehet nem kéne. Mégiscsak pirosban járunk meg minden, ha pedig bárki van a közelében aki nem fogyatékos meg tudja különböztetni a részeg diákok vonyítását az erdőben nem honos farkasokétól. Aztán úgy voltam vele leszarom. Leszedtem az ölemben heverő üveg nyakáról a borítást, kiszedtem a nyitóval a dugót belőle és jól meghúztam. Ezután felálltam és marha nagy lendülettel kidugtam a fejem az amúgy is kitárt ablakon.
- AAAAAAAÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ - vonyítottam hosszan kitartva az ú-t aztán röhögve sétáltam vissza.
- Ha ránk találnak téged küldelek ajtót nyitni te lyány - fenyegetőztem a borral amit utána beleejtettem az ő ölébe vagy kezébe, attól függ mennyire volt ügyes Lili.
- Oké, most én jövök. Felelsz vagy mersz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

A kijelentésre, hogy bizony reggelre elfáradna a kezem megvontam lazán a vállamat.
- Majd ahol elfárad a kezem ott levágom a hajad és akkor ott lesz a vége - jelentettem ki egyszerűen, mint a legnyilvánvalóbb módszert egy vonás befejezésére. Közben figyeltem a lassan hörcsöggé változó pici levitást.
A második bor is kibontásra került, ha már elhoztam idáig, akkor igyuk is meg alapon. Először én húztam meg, hogy bátorságot gyűjtsek a kajabáláshoz, vagy inkább józan észt veszítsek, mert amúgy ilyen stratégiai hibát normális ember nem művelt ha titokban akarta tudni magát az éjszakára.
A kijelentésre rámeredtem, aztán a csuklásnál felröhögtem.
- Hát már most megártott? - kérdeztem rá, igaz én is éreztem már a hatást. Fejem kicsit nehezebb lett, vérem forrni kezdett, energiával töltve fel testemet. Rohanni akartam, sikítozni, nevetni és táncolni. Egyelőre azonban csak álltam a fal mellett vele szemben és vigyorogva figyeltem mennyire kis bohóc lett. Szinte folyékony halmazállapotúra itta magát. Apropó folyékony.
- Pisilnem kell - jelentettem be, míg húzta az üveget, a következő kérdésemre pedig az uncsi felelek választ adta.
- Hm jól van, mit kérdezzek akkor? - gondolkodtam el, aztán kihívóan ráemeltem tekintetemet - Most épp ki a crushod Lili? -kérdeztem rá. Az ilyesmi mindig mókás. A pironkodás, hebegés-habogás. Ezeket imádtam nézni egy emberen. A zavartság mulattatni szokott, Lilinél meg amúgy se tudom, kikkel szokott barátkozni igazából így a hasznosat a kellemessel vegyítettem, amikor feltettem a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 1
______________________________________________________

Nem gondoltam volna, hogy igen mond arra, hogy ilyen retek korán felvegye a pólóját és kikísérjen a rétre. Bár talán valahol mégis sejtettem, hogy van rá esély, hiszen ezért hajlandó voltam korábban kelni, bekommandózni az eridonba és  bepofátlankodni a fiú hálókörletbe egyetlen kérdés miatt.
Az a helyzet,hogy semmi kedvem nem volt egyedül battyogni megint. Általában szerettem magam intézni a dolgaimat olyan alapon, hogy ki tudná jobban megoldani, hát senki, és ha valamire rábízom, vagy magam mellé fogadom, csak jól elbasz mindent, de harmatot gyűjteni nem atomfizika, ellenben unalmas senkihez sem szólni közben.
Ahogy kibattyogtunk a friss, hűvös levegő felébresztett, úgy éreztem ha be is hunyom a szemeimet, akkor sem fogok elaludni. Teddy pólójának ujjába kapaszkodtam, egyrészt, hogy mutassam az utat, amit amúgy valószínűleg tudott, másrészt, ami a fontos rész, hogy nehogy sarkon forduljon és elrohanjon a meleg takarók és párnák világába.
- Na ha itt nincsen akkor sehol sincsen, én megyek jobbról te meg balról, ha találsz kiálts de nehogy rálépj mert megharaplak - adtam ki az utasítást a végén egy figyelmeztetéssel, ami mellé határozottan rá is néztem, összevont szemöldökkel, hogy érezze, komolyan gondoltam amit beígértem, ha rosszalkodni fog. Ezek után elengedtem és elindultam hajolgatva, mint a vénasszonyok, hogy harmatcseppet keressek a kis üvegcsémbe. Három nap már kilőve, ez volt a negyedik. Legalább a felén túl voltam, de ha újra kellene kezdenem talán az összes hajamat kitépném mérgemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les | 1
______________________________________________________

- Szerintem magadtól is tudod a választ - vigyorodtam el, ujjaimmal egy ollót imitálva. Különben valószínűleg tényleg megtettem volna. Miért izgatna engem mások haja?
A kérdésre a lány tagadott, de a feje ami a falon koppant eléggé hiteltelenné tette az előbbi mozdulatot, halkan kuncogtam egyet a szerencsétlenségén, aztán mikor a szavak is jöttek mellé bólogattam erősen.
- Persze, persze - helyeseltem mint a kisangyal. Arra, hogy kiderült neki is kell pisilnie elmosolyodtam, úgy tűnt, amíg világ a világ a nők csoportosan fognak wc-re vonulni, legyen az iskolai mosdó vagy faház melletti bokor.
Úgy voltam vele, hogy gyorsan kérdezek valamit, aztán elballagunk lefele, s mikor el is kezdte magyarázni, hogy van valami navis kölyök, csak bólogattam, hogy jóvan, jóvan, legyen, tudja a fene, hogy ki ez a gyerek. Arcra ismertem csak, de se nem volt túl jó, ahhoz hogy kirívó legyen, se nem volt túl rossz, ami a magatartását illette. Azután jött a fekete leves. Darik. Bassza meg. Meglepetten pillantottam rá. Ugye csak viccelt? Darikot kedvelte? Egy pillanat volt csupán a kizökkenés, a döbbent arcot felváltotta a magabiztos vigyor. Csak magamba ragadtam le itt. Végignéztem a lányon. Nem volt rossz bőr. Az arca szép volt, az alakja átlagos de teljesen okés. Alapjáraton leszartam volna mindezt. Sose tekintettem rá úgy, mint valakire akit ágyba akartam vinni. Talán azért mert úgy viselkedett mint egy lökött ragacska,  az ilyeneket meg automatikusan kerüli az ember, vagy mert túl ártatlan volt ahhoz, hogy szexualizáljam. Azonban mindennek vége szakadt a Darik szó kiejtésével.
Szóval ez a kis szőke lenne Darik esete? A pici, cuki lányokat szereti? A kis ártatlannak tűnő mosolyukkal igaz? Négykézlábra emelkedtem,hogy leküzdjem azt a néhány lépés távolságot ami elválasztott minket, leültem mellé, elég közel, és az üvegért nyúltam,azonban a nyak helyett az ujjaira tettem kezemet. Végigsimítottam rajtuk, úgy vettem át a palackot és húztam meg. Ha Lilire valóban szemet vetett Darik, akkor Lili az enyém lesz.
Csendben figyeltem ahogy felállt, közben letettem az bort a párkányra.
- Legyen - egyeztem bele. Úgy éreztem hiába a majdnem egy üveg bor, a fejem teljesen kitisztult. Meg akartam szerezni Lilit. De nem úgy, mint ahogy egy farkas akar felfalni egy nyulat. Éhség csillapításból, szükséglet kielégítés céljából, hanem úgy, mint ahogy macska fejez le egy egeret, játékból. Erőfitogtatásból.
Lilit előre engedve léptem ki a faházból a hozzá tartozó erkélyre. A hold kirajzolta az erdőt. Csodálatos éjszakánk volt és ennél csakis jobb lehet. Mielőtt lement volna a lány megragadtam a kezét.
- Várj! - súgtam, aztán magamhoz húztam csípőjénél fogva és hátulról füléhez hajoltam.
- Mielőtt lemegyünk muszáj elmondanom valamit - súgtam, mintha iszonyat fontos lenne az, hogy halkak maradjunk.
- Nem hiszem, hogy van valóságalapja, de olyan sok diáktól hallottam, hogy jobb ha téged is figyelmeztetlek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1
______________________________________________________

Olyan álmos voltam, hogy néha abban sem voltam biztos, hogy még ébren voltam-e. A tegnap este kicsit hosszúra nyúlt, több átadást is lebonyolítottam takarodó után, meg valahol szünetet is tartottam az egyik kocsmába. Másnapos ugyan nem lettem tőle, annyit nem ittam, de az alváshiány kijött belőlem. Nem tehettem meg, hogy kibliccelem a napot, az egészet újra kezdeni csak még nagyobb szopás lett volna.
Tehát kivánszorogtam a rétre. Levettem a pipellőt, aztán ügyesen, vigyázva elkezdtem keresgélni. Kellett egy kis idő, mire kiszúrtam valamennyit a rét eldugott sarkába az árnyékban. Megörültem a fejemnek. Abban bíztam, ha sietek visszafekhetek kicsit még. Néhány óra. Ennyi kellett akkor a boldogságomhoz.
Bekómáltan az érzékelésem is rattyra ment, a lányt, aki mögém sétált amíg guggoltam nem hallottam meg. Belevarázsoltam az üvegbe a cseppet. Felálltam. Elégedetten megfordultam, s abban a pillanatban kiáltottam fel, eldobva a fiolát.
- Azt a kuurva - Szemeim kikerekedtek. Értetlenül bámultam őt. Aztán még inkább, amikor a furcsa pózt is realizáltam amibe vágta magát.
- Te tulajdonképpen mit is csinálsz? - szűkült szemem mandula vékonyra. Táncikált vagy mi a nyenyere? De itt egyedül, rohadt korán reggel? Aludni kéne. Mint ahogy a normális emberek szokták.
- Jaj baszki, az üveg - nyögtem fel, megfordulva. Sehol sem láttam - ne ne ne ne ne...
- guggoltam vissza, hogy megpróbáljam megkeresni, teljesen megfeledkezve a lányról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Angel|
Sütizés|
______________________________________________________

Igyekeztem minél többet megtudni az animágiáról. A javasolt könyveket átnyálaztam, a tananyagokat átböngésztem, sőt, néhány diákot is felkerestem, akik sikeresen lettek animágusok. Mert sohasem tudja lefedni a száraz iromány az emberi tapasztalatokat. Mindenkinek kicsit eltérő, kicsit más, igaz a keret, nagyjából megegyezik. Akartam tudni, hogy mire kell számítani. Minden eshetőségre fel akartam készülni.
Angelica tök jó fej volt, annak ellenére, hogy mestertanonc, bevállalt egy kis harmadikost. Sőt, még a szünetben, hazautazás előtt hajlandó volt időt szánni rám. Pedig elég koránra tettem az elutazást. Anyám állapota romlott. Jót fog neki tenni, ha kicsit körülötte leszek, nyaggatom, hátha több kedve lesz élni. Tizenhét leszek nemsokára. Utána már csak egy évet kell kibírnia. Legyen ez az ajándéka születésnapomra.
Az, hogy étterembe beszéltük meg a találkozót, annyira nem tetszett. Az volt a probléma, hogy ennek a szarnak retek rossz íze volt. Így minden ételt is borzalmassá varázsolt. Néha azon kaptam magam, hogy a mosdókagyló felé indultam el, hogy kiköpjem. Nem jó na. Nem véletlenül nem fűszernövény.
Beérve intettem, s a nagy tálca süteményen kicsit meglepődtem. Jól nézett ki, csak nem biztos, hogy illett hozzá a mandragóra.
- Szia! - köszöntem édes mosolyt villantva. Egyet illendőségből meg kéne ennem, állapítottam meg. Ezért ki is választottam a hozzám legközelebb állót és hámozni kezdtem.
- Komolyan? - kerekedett ki szemem, s a kis lassú mozdulatokat felváltotta a rángatás, hogy minél előbb bele tudjak harapni. Az íz tényleg enyhült, ha elmúlni nem is múlt.
- Wow, ez így csak kicsit rossz - hüledeztem. A falatot még megrágtam aztán tekintetemet rá emeltem.
- Lényegében leginkább az állati alak érdekel. Te sejtetted mi leszel? Vagy benne volt a tippjeid között? - kérdeztem rá, újabb harapást ejtve a sütin. Nem rossz, egészen ehető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Theo
Gyere ki a rétre velem
Ott zöld a fű és süt a nap | 2
______________________________________________________

- Nem Teddy bébi, majd  ha végeztünk, annyi kávét ihatsz, amennyit csak akarsz -feleltem szemeimet forgatva.
Kellett egy kis idő, mire felébredt annyira, hogy az úti célra rákérdezzen. Amit én készségesen el is magyaráztam. Az más tészta volt, ebből mennyit hitt el. Ha ágyban hallotta volna valószínűleg megfordul és a fejére húzza a takarót. Legalábbis én ezt tettem volna a helyébe, ha egy kattant hajnalban harmatot akarna gyűjtetni velem.
- Aha - bólintottam határozottan. Az animágiához ez elengedhetetlen volt. Kellett a képesség. Akkor is, ha valami förtelmes dög fog előmászni belőlem, mert kitalálják, hogy romlott a lelkem és ehhez kell igazítani mindent. Úgy is animágus akartam lenni. Mert az is egy eszköz volt, amivel erősebbé válhattam.
Kisebb magyarázatot adtam neki a dolgokról, merre kell menni, mit kell keresni, mennyire nagyon nem szabad rálépni, és hasonlók.
- Jó fiú - veregettem meg vállát mielőtt útjára engedtem volna, s magam is nekiláttam a feladatnak. Nem feltétlen volt nehéz megtalálni a harmatcseppet. Inkább az volt problémás, hogy megtaláld mielőtt rálépnél. Vagy egy tucaton végig tapostam, hiába világítottam pálcám hegyével, csak az utolsó pillanatban csillantak fel. Nem tudtam volna sehogy sem megmenteni őket. Legszívesebben fennhangon szidtam volna mindenki anyját, csak az akadályozott meg, hogy Teo hallótávolságon belül lett volna, és ha megtudta volna, hogy mennyire nem tartottam be a saját szabályaimat, talán többé neki se lett volna kedve megtenni.
Hangjára felkaptam fejem, szavaira összevontam szemöldököm. Aszonta asszony. Pedig még csak nem is volt rellonos, hogy érteni lehessen a házisárkányok iránti vonzalmát. Mindenesetre hamar mellette termettem.
- Úgy tűnik jövök eggyel, na adj helyet! - Leguggoltam, a kis üvegcsémet előkaptam. Még néhány pillanat és mehet mindenki a dolgára. Talán visszadőlök majd egy kicsit. Úgy fél órára. A dugót kipattintottam, de ahelyett, hogy a kezembe landolt volna, ahogy terveztem, az szépen a harmat közepébe csapódott.
- A franca, ne ne ne - nyögtem fel - a kurva ég bassza meg...ne már - túrtam mérgesen hajamba ültemben. Hát ezt elcsesztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lilla
Rózsafa| Szünetben
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással
______________________________________________________

Ugyan a község alig háromszázhúsz emberrel büszkélkedhet, a kocsmákból akad jó pár. Néhány düledező öreg úr piros pozsgás arcocskáján kívül azonban a Fekete macskában ma igazán senki sem tartózkodott. Ideális volt hát ez, hogy iszogatás mellett beszélgetni is lehessen hallási problémák nélkül.
- Én mondom, ahhoz képest, hogy Rózsafa nem mágusváros  elég sok itt a banya... itt is vén csont, ott is. Mindenhol csak öregasszonyok - ráztam meg a fejem a sörömet nyalogatva. Itt gond nélkül kiadták nekünk az italt, más szokás van érvényben mint a nagyobb városokban, igyanak csak a fiatalok is, úgy is kevesen vannak, hát akik vannak élvezzék az életet.
Lusta testtartásom, unottan a csehót pásztázó tekintetem nem árulta el, hogy mennyire boldog voltam abban a pillanatban. Lilla volt a mindenem. Aki életben tartott, aki inspirált, aki boldoggá tett. Ugyan mióta bagolykőre kerültem hónapok is elteltek egy-egy találkozás között, amikor meglátom mindig elönt az az izgatottság, amit gyerekkoromban éreztem minden nap. Volt egy társam, akinek mindent elmondhattam, akiben megbízhattam. Senki más nem tudott Vattai Júliáról annyit, mint ő. A lány mindennel tisztában volt. Nem kellett titkolóznom előtte. Tudta természetemet, tudta a játékokat amiket űztem, tudta amit szégyelltem és azt is, amit a múltamban tettek velem.
- Amúgy mostanában elég faszán megy az üzlet. Sok új kuncsaft, a régiek meg rákapcsoltak jobban - vigyorodtam el. Azt nem mondtam, hogy most már néha én is szoktam. Mert leszidott volna. De tudtam a mértéket. Nem leszek függő.
- Ha pedig minden jól megy év végére animágus leszek, meg repülni is megtanulok, utána jön az okklumencia, onnantól meg kvázi legyőzhetetlen leszek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lilla
Rózsafa| Szünetben
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lilla
Rózsafa| Szünetben
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással
______________________________________________________

- De csak azért, mert faszák vagyunk - vigyorodtam el. Különben sem lehetett azt mondani, hogy egyszerű dolgunk volt. Nehéz volt idáig eljutni. Pláne, hogy az egészet gyerekként kellett elkezdeni, úgy, hogy a felnőtteket akartuk kijátszani.
Amikor elkezdte magyarázni a kis tündéres részt már nagyon elvesztettem a fonalat. Tudtam, hogy a naviba van egy tündér, aki segít információkat gyűjteni, de már miért segítene nekem repülni? Aztán Lilla még furcsább lett. Ahogy felállt, és a hátam mögé lépett.
- Mit csinálsz? - kérdeztem zavartan. A mozdulataiban semmi gyengédség nem volt, egyszerűen csak félretette a hajam és csendben mustrált valamit.
- Mi van? Milyen rúna? - ráncoltam a homlokom, most már szembe fordulva vele. Lilla nem szokott ilyesmivel viccelődni. Ezért volt nagyon para a szituáció.
- N..nem? Nem történt semmi sem. Még csak aurórokat se láttam már ezer éve. Milyen rúnáról beszélsz? - megpróbáltam hátra tekinteni, bár tök logikusan nem láttam semmit. Zavart, hogy a lány valami miatt ennyire aggódott. Nem volt szokása hülyeségeken tépelődni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lilla
Rózsafa| Szünetben|1 2
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lilla
Rózsafa| Szünetben|1 2
Hogyan győzzük le a félelmeinket csalással
______________________________________________________

- Az ablakon? - elsápadtam a gondolatra. Nem hangzott jól, s biztos, nagyon nehezen venném rá magam, hogy megtegyem. Olyan hihetetlennek hangzott az egész,hogy lassan muszáj volt elhinnem.
- Hát...volt egy valaki aki leleplezett. De ő egy kis szőke gyerek volt akivel randizgattam előtte, levitás, nagyon ártatlan, mint egy nyuszi, és töröltük utána az emlékeit is, szóval biztos, hogy nem ártott nekem, bár szerintem ha elengedtem volna csak úgy, akkor is tartja a száját - Hunorról nem tudtam elképzelni, hogy hátba támadott volna. Ő volt a megtestesült ártatlanság, a hófehér lepedőbe bújt alak a sok szürke és fekete csuklya között.
- Oké - engedelmesen lehúztam. Igazából nem számítottam másra Lillától mint a most azonnal fél tízkor induljunk neki a dolognak, szóval néhány pillanattal később már le is tettem az üres korsót és felállva magamra terítettem a kabátomat.
- Azt pont elérjük akkor is ha a pultnál még kérünk valami erőset húzóra, gyere azt én állom - le akartam győzni a félelemeimet, és nem érdekelt, hogy csalással fogom megtenni vagy nélküle. Leszartam, hogy valamiért meg kell szenvedni, a faszt, ha egyszer van rövidebb akkor ép eszű ember nem a kerülőútról közelít.
Nemsokára újra semmi hiba nem lesz a bátorságomban és ez csodálatos érzés lesz, már látom előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Angel|
Sütizés|1
______________________________________________________

- Igen, az elég kellemetlen lenne - húztam el a számat, aztán benyomtam egy fél sütit. Különben elég fasza volt, végre nem csak egy ízt éreztem ami ráadásul pocsék is volt, hanem valami finomra emlékeztetőt is. Nem kellett már sokáig kibírnom, a végénél jártam, de ilyenkor volt a legnehezebb, mert az ember kezdett besokallni.
Különben elég para lenne a vízi állat, hiszen első átalakulás egy villámokkal tarkított szárazföldi részen lesz. Tudom is én, hol, de semmiképpen sem bokáig pocsolyákban, ezért ha bálnává változnék elég kellemetlen volna a szituáció. Szinte hal áli.
Az önismeretire csak bólintottam. Én fel se vettem. Ismertem önmagamat, meg amúgy se akartam túlságosan töltelékórákra járni. Akkor már inkább elütöttem az időt mással. Egy elhagyatott folyosón. Illuminált állapotban. Mármint mi?
- Hm hát van pár - tettetem gondolkodást. Szinte biztos voltam benne, hogy ragadozó állat lesz. Akármi, de éles fogú, hosszú karmú vagy kemény csőrű.
- A legnagyobb tippem a nyuszi, vagy valami hasonló apró, békés állat. Esetleg valami vicces, mint egy kócos kutyus, pocok, vagy kerek fülű kisegér - a faszt, de ezt Angelnek nem kellett tudnia. Mindenkinek a nyulat mondtam. Mert az illett legjobban ahhoz a Júliához akit előadtam.
- És mond, mennyire fájdalmas az első alkalom? Eléggé ijesztőek a körülmények, a  sok villám meg minden - kicsit elvörösödtem, mint aki adja a nagyon bátor csajt, hiába retteg. Igazából a villámlás nem volt túl szimpatikus dolog. Nem féltem vagy ilyesmi, csak épeszű ember nem sétál ki vihar közepén a villámok közé, hogy heló jöttem állattá lenni. Vagy nem tudom, úgy tűnik de.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les | 1 2
______________________________________________________

A vérszomj általában józanná tette az embert, most sem volt másképp. Marina nője az enyém lesz, ez a gondolat minden részegséget és abból gennyként kifakadó ködöt kiűzött elmémből.
Szinte egészen biztos léptekkel követtem őt, kacsázó, imbolygó mozgásán retek jót vigyorogtam. Édes volt és béna. Tökéletesen kihasználható.
Kiérve egy csendes, holdfényes erdő fogadott, ami békésen horkolt. Semmi ijesztő nem volt benne. Nem susogtak a lombok, az avar csendesen hevert, nem háborgatta sem szél, sem egyéb lény. Milyen érdekes, hogy nemsoká néhány szóval képes leszek megfertőzni az idillt, s méreggé tenni az édes mázát. A szavak ereje, ugyebár.
Magamhoz húztam. Füléhez hajoltam. Ő belekapaszkodott kezeimbe. Félmosolyra húztam ajkam. Jó kislány, szó se róla.
- Nagyon csúnya dolgot Lili, nagyon csúnyát. Lehet az unikornist is ezért nem láttuk még. Azt suttogják a kastélyban, hogy néhány dementor erre kószál mostanában. Elvileg a varázslatnak ki kellene zárni őket, mégis voltak furcsa dolgok. Néhány diák a gyengélkedőn nagyon megviseltnek tűnt, mások egyik napról a másikra eltűntek, mondvacsinált családi okokra hivatkozva. - hatásszünetet tartottam, de fülétől nem húzódtam el, csak kicsit szorosabban tartottam, hogy érezze milyen erős kezek között nyugodhatott.
- Azt hittem elsősöket riogató legenda az egész, de hallod az erdőt? Ugye? Én sem. Túl csendes, túl békés, túl gyanús. Félsz? Ne félj,itt vagyok, megvédelek. Tudok ellenük egy bűbájt, csak mindig maradj nagyon közel hozzám Lili, jó? Megígéred? - ha választ kaptam vagy bólogatást akkor gyengéden elengedtem. A pálcámat is előhúztam, hogy lássa mennyire faszalegény vagyok és ha elkezdett lemászni követtem. Közben kezdett a húgyhólyagom szépen lassan túlcsordulni. Baszki ezt korábban kellett volna megejtenünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kornélia
Harmatcsepp gyűjtögetés number 2 |1
______________________________________________________

Nem igazán voltam felkészülve arra, hogy valaki hátulról fog támadni, még ha nem is fizikailag, csak pusztán jelenléttel. Csendben végignéztem, ahogy a kis csaj pofára esett és feltehetőleg felnyalta az aznap lehullott összes falevelet. Aztán pedig olyan köhögőrohamban tört ki, hogy automatikusan tettem három lépést hátra.
- Jesszus, vegyél már levegőt banyek - forgattam meg a szememet. Hülye elsősök, hát minek tolják ki a képüket hót betegen a rétre akkor amikor ott vagyok? Még csak az kell, hogy én is elkapjam.
- Egek meg akarsz fertőzi, legalább tedd a kezed a szád elé. Fúj még ki is jön valami... -bámultam szerencsétlent, ahogy éppen a tüdejét akarta világra hozni, s ekkor realizálódott bennem, hogy lényegében nekem is voltak gondjaim. Az üvegcse hiányára azonnal megfeledkeztem a vergődő lányról, s mint aki ott sincs, fordultam vissza, hogy megkeressem a cseppecskét. Legalább csinálta volna halkabban, a nagy zajban nem láttam jól. Aztán végre halkult. Ahogy hátra pillantottam, hogy lecsekkoljam kinyúlt e vagy csak elment azt vettem észre, hogy már lassan ott volt mellettem. Ha holnapra negyven fokos lázam lesz meg fogom verni.
- Jaj ne ne ne, állj már meg, vigyázz a cseppekre - húztam el a számat. Ha nem lesz meg az üveg újat kell keresni.
- Figyelj, na ne hadonássz már a fűbe a kezeiddel hé! - megfogtam két kezemmel a lány arcát és határozottan de nem nyakattörő erővel magam felé fordítottam, hogy leállítsam.
- Itt most minden harmatcsepp olyan értékes, mintha gyémánt lenne. Most el foglak engedni, de legyél über óvatos és keress egy kicsi üvegcsét, okés? - ha láttam szemében a értelem szikráját elengedtem és elkezdtem én kis keresgélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Lili
Az unikornis les | 1
______________________________________________________

Úgy tűnt Lilit sikerült beetetnem, totálisan elhitte a dajkamesét. A karjaimat is sokkal erősebben tartotta, így gondoltam, hogy fél, vagy legalább is valami olyasmi csinált csak Lili módra. Nem voltam benne biztos, hogy tudott komolyan rettegni, ahhoz túl kevés kereke volt kinn.
- Bizony, úgyhogy neked is csendesnek kell lenned, nehogy ránk terelődjön akármilyen figyelem - úgy éreztem a lány szinte teljes súlyával belém kapaszkodott. Meglepett, hogy ennyire bevált a trükk. Somolyogva tartottam meg.
- Jó kislány - duruzsoltam fülébe mielőtt elengedtem volna. Még dadogott is, szóval tuti teljes volt a siker. Engedtem, hogy lemásszon, aztán utána siettem. Odalenn ő fogta meg a kezemet és ez egy önelégült vigyort csalt ki belőlem. Tessék Darik, te hülye állat, így kell csinálni. Más legalább jó vagy a nőzésbe vagy a tanulásba. Szerencsétlen mekkorát fog koppanni. Remélem első sorból láthatom.
Pálcám vége felvillant, hogy legyen valamennyi világosság míg haladunk, s néztem, hogy hol volna az ideális hely.
- Sose tudnék rém szomi lenni, ha itt vagy mellettem Lili - nem néztem rá, csak komoly hangon mondtam, mintha ez tök egyértelmű lenne és csak emlékeztettem volna rá.
- Akkor már inkább a dementortámadás - fordultam felé kisimítva néhány tincset arcából majd rámutattam az ösvény melletti egymás hegyére nőtt bokorra.
- Menj oda, én megyek a túloldalra, itt találkozunk, sikíts ha gond van, kérsz zsepit? - felajánlottam volna azt is, hogy megvárom, míg végez, de úgy éreztem, annyira sok időm nem volt mielőtt elfolynék szépen az utacska közepén. Így sem leszünk messze, ha látni nem is fog, viszont ha feljebb emeli a hangját hallani fogjuk egymást. Nem lesz gond, szóval ha nem tartott fel elindultam elvégezni a dolgomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Angel|
Sütizés|
______________________________________________________

Tömtem a fejemet, ha már valaminek volt íze is, ki kellett használni. A kijelentésére megvontam a vállam.
- Igazából inkább csak spekuláció az egész - vallottam be, hiszen tényleg az egész lutri volt. Egyedül abban voltam szinte teljesen biztos, hogy nem leszek nyuszi. Sőt, valószínűleg nem leszek növényevő ellát. Azok mindig csak a préda szerepet töltötték be.
Az átváltozásra csak elgondolkodva biccentettem. Mint egy örvény. Elméláztam azon, az vajon milyen érzés lenne. Nem tűnt ijesztőnek, maximum gyomorforgatónak a körkörös mozgás miatt, de talán ez is meg fogja állni a helyét. Vasgyomrom volt, kitaccsolni pia után is csak ritkán tudtam, bíztam benne, hogy átalakulás előtt se fogok rókázni.
- Hm milyen igaz, majd odafigylek - ígértem meg, ugyan nekem ez teljesen felesleges volt. A metamorf mágiám miatt a legtöbb ruhám tud igazodni a testemhez, legyen az akármilyen kicsi vagy nagy, sőt még olyan is van, ami úgy vált alakot, hogy a fazon, szabás sőt, bármi meg tud változni rajta. Ilyen téren totál fel voltam készülve.
- Te felejtetted el a ruhát? Volt valami vicces sztori? - kérdeztem rá, csak, mert az tuti mókás lett volna ha véletlen visszaváltozik az ember a ruha meg ki tudja merre.
- Anno miért döntöttél úgy, hogy belevágsz? - ezek már nem voltak annyira fontos kérdések, de kicsit meg szerettem volna ismerni a gondolkodásmódot ami a többi animágus mögött rejlett, hogy aztán elő tudjam adni a kamu jókislány dumámnál.