Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A férfi pillantása sok mindent elárul, amikor megfogom kezét egy röpke pillanatra. Reakciója szíven üt, ettől pedig legszívesebben megöleltem volna, hogy érezze, nincs egyedül ebben a nagyvilágban, vannak még jó emberek és lehetőségek. Szerettem volna egy kis támaszt nyújtani neki, annak ellenére is, hogy nincs több köztünk egy szimpla ismerettségnél. Annyira meggyötörtnek és összetörtnek tűnik most az a férfi, aki korábban sok jelzővel volt illethető, de ezekkel nem. Próbálom nem kimutatni irányába, hogy éppen mi jár a fejemben, milyen érzéseim támadtak az irányába, a hallottak miatt. Szerencsére a beszélgetésünk, igaz továbbra sem vidám mederben halad, de kissé könnyedebb téma felé terelődik. Egy őszinte és kedves mosoly jelenik meg arcomon, amikor egy kisebb bókot kapok Marcelltől. Tisztában vagyok a saját képességeimmel, személyiségem és temperamentumom nyújtotta készségeimmel, de jól esik mástól is megerősítést kapni ez ügyben. - Nagyon szépen köszönöm!- válaszolok neki, amikor közli velem, hogy drukkol a jövőbeli terveimet illetően. Aztán megint visszatérünk a kellemetlen részhez, s a férfi most kicsit nyíltabban adja ki magából a történetet. Én az italok készítése közben csak hallgatom, s meglepetten pislogok rá. Lelki szemeim előtt, mintha egy akciófilm jelenetei pörögnének le éppen, ahogy elképzelem a vele történteket. S valóban, ilyen történetet eddig csak a TV-ben láttam, a környezetemben sosem esett meg, vagy legalábbis nem tudok róla. - Jesszus!- ennyit tudok kinyögni egy kisebb fáziskéséssel, miután ő befejezi monológját. Hátra fordulok, leemelek egy vodkás üveget a szekrényről, majd a 4 cl mércébe töltök belőle, amit aztán egy pohárba löttyintek. A szódás karért nyúlok, majd a poharat teljesen felhúzom az átlátszó buborékos folyadékkal. Egy szelet citromot és egy szelet lime-ot helyezek bele. - Nem lesz könnyű dolgod… innen újra kezdeni, újra felépíteni mindent. Lesz aki segítsen neked ebben? Van valaki, aki fogja a kezed és próbál vezetni vagy kicsit terelgetni? Mert őszintén szólva, szerintem nagyon nagy szükséged lenne rá. - fejtem ki neki a véleményemet, miközben kétszer két cent rumot mérek ki egy-egy megfelelő pohárba. Az elkészült italokat egy tálcára helyezem, majd a pultot megkerülve, a vendégtér felől fogom meg a teli tálcát. - Egy pillanat és jövök!- közlöm Marcell-lal egy mosoly kíséretében, majd a kisebb csapat felé lépkedek. Az italok kiosztása után, a tálcát testem mellett lóbálva, lépkedek a pultnál ülő férfihez. Tekintem végig rajta tartom, s figyelem a megtört, görnyedt tartását, ahogy emeli ajkához az alkoholt, s újra eszembe jut az a tekintet, ahogy kezeinkre pillantott. Megállok mellette, talán túl közel hozzá, ami akár zavarhatja is őt, majd a tálcát a pultra helyezem. Sosem voltam az a nő, aki túlgondolt volna dolgokat, inkább ösztönösen cselekedtem, így megfogtam a férfi karját, magam felé fordítottam, s megöleltem őt. Két karomat a nyaka köré fontam, s szorosan húztam magamhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az italokat érintő kérdésemre Aida hamar választ ad, amit én tovább kiabálok a pultos srác felé. Lehet, hogy hallotta kedves barátnőmtől is, de sosem lehet tudni, én pedig szeretek biztosra menni. A srác bólint egyet, majd elfordul tőlünk, s tevékenykedni kezd. Tekintetem még egy pár pillanatig elidőzik rajta, végig mérem tetőtől talpig a kis cukorpofát, majd barátnőm hangjára, felé fordulok. A kérdés hallatán egy kissé elgondolkodok. Korábban szinte biztos, hogy azt reagáltam volna, hogy a tömegben, hiszen az adja át az igazi buli hangulatot, azonban most nincs kedvem ehhez. - Színpad előtt… egyértelmű. – válaszolok neki egy mosoly kíséretében. Na meg az sem elhanyagolható, hogy onnan sokkal jobban lehet látni a bandát is fellépés közben. Már ezer éve nem láttam a srácokat, így jó lenne minél közelebbről megnézni őket a mai koncerten. A másik kérdését hallva, oldalra biccentett fejjel, kissé értetlenül pislogok rá. - Nem tudom kire gondolsz.- Végig fut a fejemen néhány opció. A legutóbbi srác, akit említettem neki, az Reece volt, de azt is tudja, hogy nincs köztünk semmi komoly, mindössze jól érezzük magunkat a másikkal. Igaz, ez nem zárja ki, hogy együtt bulizzunk, de ez most csajos este. A telefonba futólag említettem neki az oktatómat, akiről túl sok mindent nem mondtam, csak annyit, hogy nagyon jóban lettünk, de ő továbbra is kint él Thaiföldön. Aztán ezzel nagyjából a lista végére is értünk, mivel az elmúlt hónapokban kisebb gondom is nagyobb volt, minthogy ilyesmivel foglalkozzak, hogy férfiak. Köszönöm szépen, de nekem továbbra is teljesen jó lenne, hogyha Reecevel onnan tudnánk folytatni, ahol hónapokkal ezelőtt abbahagytuk. Valahogy a férfi közelében mindig jól érzem magam, felszabadult vagyok és megszáll egy hihetetlen nyugodtság. - Akinek inkább mesélnie kellene az te vagy! Mizu veled és a… - nem fejezem be a mondatot, hanem fejemmel a színpad felé biccentek, ahol hamarosan Ő fog majd fellépni Aida testvérével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A kopogásra semmi reakció nem érkezik bentről, pedig az egyik ablakból kiszűrődik némi halvány fény. Ez arra enged következtetni, hogy van odabent valaki, csak nem hallotta, ami eljuttat a kiabáljunk mert az jó ötlet gondolatáig. Az ablakhoz lépek, pipiskedve bekukucskálok, de semmit nem látni. Már emelem kezemet, hogy az üvegen is kopogtatok, amikor maghallom, hogy valaki reagál a korábbi kiáltásomra. Hátul. Ennyi választ kapok, de ez pont elegendő ahhoz, hogy tudjam, itt felesleges tovább várakoznom. A hang irányába indulok, illetve arra felé, ami szerintem a hátul-t akarja jelenteni. Egyszer csak két pici fiúcska jelenik meg előttem, akik kutyákkal játszanak. Ahogy megpillantom őket, arcomon egy széles mosoly jelenik meg. A két piciről a tekintetem tovább vándorol, s pár lépésre tőlük megpillantok egy férfit is. Aztán azonnal a két kis csikóra fókuszálok, mivel a szemet szinte vonzzák a lények. Pont azt a jelenetet kapom el, amikor egyikük ellopja a férfi zsebéből a répát. Ezt látva felnevetek, majd hirtelen a szám elé kapom kezemet. Nem akarom megijeszteni sem a gyerekeket, sem a csikókat, de késő. Hirtelen minden szempár rám szegeződik. Intek egyet, majd a férfi felé indulok. Még távolabb vagyok tőle, de pont olyan távolságra, hogy halljon. - Jó napot! Orbán Gábrielt keresem. Jó helyen járok?- érdeklődök, s töretlenül lépkedek feléjük. A fiúk mellett elhaladva újra integetek nekik, majd elmotyogok egy sziasztokot. A két kissrác pár pillanatig még figyel, de a kutyák sokkal érdekesebbek és szórakoztatóbbak, mint én, így hamar érdeklődésüket vesztem. - A iskolában mondták, hogy itt találom meg. Elnézést a zavarásért.- folytatom, s ekkor már szinte ott állok előtte, néhány lépés távolságnyira.