Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az életben számtalan olyan dolog történik, amire az ember lánya nem tud felkészülni. Pontosan ilyen volt az is, amikor megismerkedtem egy sráccal egy egyetemi buliban. Mondjuk ebben csak az a meglepő, hogy a pasi nem volt részeg, lehetett vele két értelmes szót váltani, ráadásul nem szerepelt a tervei között a szex – legalábbis nem tudok róla. Számtalan fiú barátom van, akiket imádok és imádom, hogy mekkorákat lehet velük hülyéskedni, hogy minden marhaságban benne vannak és nem félnek attól, hogy tönkremegy a manikűrjük. Talán részben a fiú haverok iránti pozitív dolgok miatt dobtam fel neki a labdát, hogy vacsizzunk együtt. Őszintén megmondva nem tartom magam egy buta kis fruskának, melyet eddigi teljesítményeim és eredményeim is mutatnak. Szükségét érzem annak, hogy olyan emberekkel is építsek kapcsolatot, akikkel komolyabb témákról is lehet kommunikálni. Ő ilyennek tűnik. Azonban mellette vicces és szerencsére érti is poént. Jesszus!
Megcsípem magam, hogy térjek már vissza a Földre. Marhára nem lenne vicces, ha most olyan szintekig magasztalnám, hogy belezúgjak. Bár az is eléggé imponáló, hogy hova hozott vacsorázni, mivel egy igen nívós és híres helyet választott. Korábban még sosem jártam itt, így izgatottan toporogtam az étterem bejárata előtt. Fejemet forgatom, hol befelé, hol abba az irányba ahonnan érkezhet. Egyszer csak nyílik az ajtó, s meghallom a hangját.
- Sajnos felültetett életem párja, szóóóval… -  széles mosollyal fordulok felé, majd annyi csúszik ki a számon mikor meglátom, hogy „nabasszus”. Végig mérem Reecet, majd lepillantok magamra. Nem vagyok szakadt, de nem is kisestélyit húztam, pedig ő öltönyben feszít előttem. Rémült tekintettel pillantok fel rá, de végül lenyelem a kellemetlen érzést és mosolyogva folytatom. - Te sem nézel ki pocsékul! - hát most csak nem fogom hülyére dicsérni, még akkor sem, ha az első gondolatom a hű volt. - Szuper, akkor menjünk beljebb. - válaszolok neki, majd beljebb lépek az ajtón. Érzem, ahogy kezét a hátamra teszi, s ettől akarva akaratlanul kissé végigfut rajtam egy kellemes bizsergés. A pillanat nem tart sokáig, mivel hamar el is enged, mivel akad itt néhány ismerőse. Mosolyogva és biccentve üdvözlöm a számomra idegen illetőket, de jó nevelést kaptam, így tudom, mit illik. Hamarosan az étterem teraszán találom magam, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elém, fél pillanatra el is veszek benne, de ekkor hallom, hogy Reece kihúzza a széket, így helyet foglalok.
- Hát most erre mit is mondjak? Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból még teljesítened kell, egy harmadik szempontból pedig… - nem fejezem be a mondatot, helyette inkább egy huncut mosoly fut végig arcomon. A fantáziájára bízom a befejezést. Kissé feszengek, nincs bennem pár koktél és feles, így a buliban megismert lazaságom most valahol jó mélyen elnyomva található. Leveszem a kabátom és a szék háttámlájára helyezem, s közben a pincér is megérkezik a borlappal és az étlappal. Elveszem, megköszönöm, majd mikor távozik Reecere pillantok.
- Egyébként megleptél. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy komolyan vettél, így mikor megkerestél leestem az ágyamról. Ne kérdezd, hogy... - kissé felkuncogok, s lesütöm szemeimet fél pillanatra. - Mondjuk az nem derült ki, hogy ezt minek köszönhetem. Kötelességből vagy…? - nem fogom a szájába adni a szavakat, szenvedjen kicsit ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyon örülök neki, hogy haladunk a nyár felé és egyre tovább van világos, illetve egyre jobb idő van. Igaz, szükség van még kabátra, de már elég a szövet és nem kell a vastag téli. A cigarettát újra a számhoz emelem, beleszívok egy mélyet. Még sosem sikerült, de gyakorlás végett megpróbálok köröket fújni. Nem tévedtem, nem sikerült. Elmosolyodom, s kissé megcsóválom a fejem. Ekkor hallom meg Alekszej hangját, aminek köszönhetően széles mosoly jelenik meg arcomon. A kapott puszit viszonozom, s hirtelen valami elképesztő nyugalom uralkodik el rajtam. Ezt szeretem benne, valahogy már a megjelenése pozitívan hat rám és azonnal kellemesebben érzem magam. Nyelvemet kinyújtva, szúrós tekintettel pillantok rá, mikor a picifiú rám szól. Aztán elnevetem magam, s beleszívok a cigibe.
- Mindig is rossz voltam… de pszt! El ne mondd apámnak! – elnevetem magam, majd a kabátom zsebéből előveszem a dobozt és kedves unokaöcsém felé nyújtom. Tudom, hogy ő sem egy szent, de ezt sem kell tudnia senkinek. - Kérsz? - kérdem, s ha kér, akkor adok neki egy szálat, majd gyújtót is, ha nem kér, akkor szimplán visszateszem a zsebembe. Kérdése hallatán lehajtom fejem és cipőm orrát kezdtem vizsgálgatni. - Suli… kicsit elfáradtam, belefáradtam. - kezemmel legyintek. Nagy eséllyel nem kell túlmagyaráznom neki, mivel ismer annyira, hogy tudja mennyire maximalista vagyok, illetve, hogy mennyire sokat tanulok. Azt is tudja, hogy annyira komolyan veszem a tanulmányaimat, hogy terveim között szerepel a TDK-n való részvétel. - Remélem nem rondítottam bele az esti programodba. Ha úgy van nyugodtan mondj nemet legközelebb. Egy csajtól sem akarom elvenni az én drága unokaöcsémmel töltött idő lehetőségét. -beletúrok hajába, kissé összekócolom kusza tincseit, majd az ajtó melletti szemetesen elnyomom a cigimet, s bedobom a csikket a megfelelő helyre. - Bemegyünk?-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Őszintén szólva nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára randin. Szinte minden pasival való találkozásom vagy az egyik barátommal vagy az egyik rokonommal volt. Komolyan nem tudom, egyszerűen fel se tudom idézni. Azta. Azért erre nem leszek most büszke, mivel ennyi idős fejemre, ha nem is menyasszonynak kellene lennem, de egy tartós kapcsolat nem ártana. Hát igen, ez van akkor, amikor az ember lánya karriert akar és nem családot. Szóval mivel nem sok tapasztalatom van, így nem tudok mit kezdeni most ezzel a szituval. Reece helyes, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jön be. Emellett okos, vagyis gondolom, ha el tudott végezni egy jogot, akkor nem hülye. Azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ez sem egy buli szituáció, ahol szabadon, önfeledten és kissé ittasan hülyéskedünk. Szóval gáz vagyok, de marhára be vagyok feszülve, nem tudok mit kezdeni se vele, se magammal, s ez eléggé nyilvánvaló. Nem kell egy Einsteinnek lennie, hogy lássa rajtam, mi zajlik éppen a fejemben. Sajnos sosem voltam jó az érzelmeim és gondolataim leplezésében, így akaratom ellenére vagyok egy nyitott könyv legtöbbször. Próbálok minél higgadtabban és lazábban válaszolni neki, hogy azért annyira ne lássa mennyire küszködök a szituációval. Szerencsére ő rutinosabbnak tűnik, sokkalta jobban kezeli a helyzetet és ő ugyan olyan, mint azon a bizonyos bulin, csak elegánsabb kivitelben. Felnevetek a válaszát hallva.
- Azért nem tartozom a nagy elvárású nők közé. Egy pasiban mindössze amit keresek azaz, hogy helyes, kedves, vicces, okos legyen, emellett értékelem azt is, ha ki van tömve a pénztárcája. – teljes komolysággal adom elő a kis előadásomat, közben pedig reménykedem, hogy nem fog komolyan venni. Végül nem bírom, és ismét elnevetem magam, miközben beletúrok hajamba. Lazulj, lazulj, lazulj. Végül is semmi tétje nincs a mai estének, akkor mi a fenének izgulok rajta ennyire? Nem tudok mit elrontani, mivel nincs mit elrontanom. Ez csak egy „baráti” vacsora… nem?! Egy mély sóhaj szakad ki belőlem akaratom ellenére. A következő kérdését hallva eléggé zavarba jövök. Érzem, hogy arcom enyhén elpirul, de nem leszek azért rákvörös. Beharapom alsó ajkam, s újra a borlapra pillantok, majd kisebb hatásszünet után Reecere.
- Igazság szerint nem… lehet… nem tudom?! - elkezdek nevetni a szenvedésemen, s ettől érzem, hogy a merevség kezd eltűnni belőlem. – Akkor jó ötletnek tűnt. Szimpatikus voltál, gondoltam összefuthatnánk még, aztán a bevitt alkohol mennyiségével nőtt a bátorságom is, így végül ezzel hoztam a tudtodra. Mint mondtam megleptél, amikor elhívtál, mivel nem számítottam erre. - egyik kezemmel az ablak irányába mutatok, s kissé körbe is tekintek az étterembe, ezzel jelezve, hogy az erre ezt akarja takarni. - Szerinted ezzel most megijesztettél? - utalok itt a gyorsétteremre. Kissé előre dőlök és megtámaszkodom az asztalon, majd kérdő és közben huncut tekintettel nézem őt. Aztán újra elnevetem magam, amikor közli, hogy nem fejezi be helyettem. Hátradőlök a széken, összefonom karjaimat, majd széles mosollyal megcsóválom fejem.
- Oké. Akkor kötelességből vagy bejövök vagy egyéb indíttatásból? - kérdő tekintettel, oldalra biccentett fejjel figyelem, miközben „sunyin” mosolygok rá a „bajszom alatt”.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az elvárásaimhoz kapcsolódó kérdése után felnevetek, s nevetésem tovább fokozódik, mikor fejben folytatom a felsorolást. Kezemet szám elé kapom, s próbálom elharapni a további nevetést. A fejben felsorolt további kritériumok már nem tűrnek nyomdapapírt. Egy sokat sejtető arckifejezéssel, egy félig felvont szemöldökkel és egy gyors, rajta végig futtatott lefelé fordított tekintettel reagálok erre. Meglátjuk, hogy mennyire piszkos a fantáziája. A randi komolyságára adott válaszát hallva megemelkedik szemöldököm, s kérdő illetve meglepett arckifejezés ül ki arcomra egy rövidke pillanat erejéig. De annyira nyugodtan és higgadtan reagál mindenre, hogy ezzel engem is lassan de biztosan kezd megnyugtatni. Ezt az irányt tovább erősíti a nevetés és kuncogás mely azóta jelen van, mióta leültünk s elkezdtünk beszélgetni. Érzem, ahogy az adrenalin szintem csökken, s már nem zúg a fülem se. Mikor közli velem, hogy én hívtam meg őt, akkor kiszalad számon egy naaaa, s újra jóízűen felnevetek
- Mondjuk igazad van, én dobtam fel a labdát, de te voltál aki lecsapta.- válaszolok neki, s arcomon folyamatosan ott a mosoly, mely ingázik a szelíd, a huncut és a sokat sejtető között. Nem semmi, hogy egy ember hányféleképpen tud mosolyogni, s ezzel mennyi információt képes átadni tudat alatt a másiknak. A gyerekes szösszenetre csak felkuncogok, s biccentek egyet, ezzel jelezve, hogy jól emlékszik. Ahogy a beszélgetésünk halad előre szemmel láthatóan kezdek én is engedni a merevségből. Elvárás. Az embereknek annyi elvárásuk van, de minek? Ezt sosem fogom megérteni. Nyilván ezzel, hogy ide hozott adott egy komolyabb vonalat a találkozásunknak. Lehet, pont emiatt vagyok izgatott. Lehet, ha a gyorsétterembe visz egy jó kis burgerre, akkor fele ennyire lennék karót nyelt.  
Befejezem a kérdést, amit ő nem tett meg helyettem, s a kérdésre kérdéssel válaszol. Már éppen nyitnám szóra a számat, amikor folytatja, így nem vágok közbe. Elnevetem magam, de közben kissé kellemetlenül is érzem magam.
- Pedig vártam a randi végén a 200 karátos gyémánt gyűrűt. - közlöm vele továbbra is nevetve, majd megköszörülöm torkomat, s folytatom mosolyogva. - Tudod nem nagyon szoktam „randizni”. Egyáltalán ezt nevezhetjük annak? - kérdem tőle egy kérdő tekintet kíséretében. - Nem tudom mennyire tűnt fel, de marhára zavarban vagyok, nem tudom, hogyan kellene hozzád állnom. Igazából nem tudom, hogy mi az elvárás, hogyan kellene viszonyulnom hozzád, mit kellene tennem. Komolynak kell lennem? Flörtölnöm kellene? Hozhatom a buliban megismert Norinát? - mereven a szemeibe tekintve közlöm vele azt, ami bennem van, s amin már egy jó ideje kattogok. Úgy érzem magam, mintha valami kislány lennék, pedig basszus már 25 vagyok. Ekkor érkezik meg a pincét, akire felpillantok, majd a velem szembe ülő férfire, ezzel jelezve, hogy kérjen ő, én addig megálmodom. Mikor leadja a rendelést, akkor újra a pincérre tekintek, s közlöm vele, hogy ugyan ezt kérem én is. Mikor távozik előre dőlök, karjaimmal megtámaszkodom az asztalon. Már éppen szóra nyitnám ajkaim, amikor egy ismeretlen férfihang töri meg a rövid csendet. Egy idősödő férfi lép oda randi partneremhez, s nyújt neki kezet, majd mintha én ott sem lennék, kezd bele a marha fontos mondandójába. Rosszalló tekintettel pillantok hátára – mivel ezt mutatja felém-, majd igen feltűnően köszörülöm meg torkom, végül átnyúlok az asztalon, s elég félreérthetetlenül fonom össze ujjaimat Reece ujjaival, hátha ettől észreveszi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A szemforgatás eléggé egyértelművé teszi, hogy így is kettővel több szót fecséreltünk erre, mint amennyit kellett volna. Nagy eséllyel még órákon keresztül tudnánk egymásnak dobálni a labdát, ami kellemes csalódás. Eddigi pályafutásom alatt sok esetben tapasztaltam, hogy a pasi azt sem tudja, hogy én mit is makogok neki, Reece pedig csuklóból reagál mindenre. Mondjuk itt nyomós ok lehet az, hogy általában buliban jött oda hozzám pasi, aki már a világát nem tudta, s Norina helyett sokszor voltam Nóra, Nina, Nara és még Niki is, ami cseppet sem passzol a Norinához. Na mindegy! A buliban alkotott első benyomásom helytállónak minősült Reeceről, s egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez akár egy hosszú barátság kezdete is lehet. Egy kisebb szófosás jön rám, s ami eddig a fejemben volt, most hangosan meg is születik, s ki is mondom. Nem biztos, hogy jó ötlet, de sajnos ilyen típus vagyok, nem bírom sokáig magamban tartani, ami kikívánkozik, vagy ami nyomja a lelkem. Hallom a kérdést, miszerint nem adom lejjebb, amire mosolyom szélesedik egy-két fokkal, de nem reagálok rá, hanem csak mondom tovább. Egy pontban állok meg fél pillanatra, mikor is megtudom, hogy akkor ez most egy randi. Merthogy, ha részéről az, akkor részemről is az, és akkor ezt végre tisztáztuk. Ahogy rázúdítom a mondandómat érzem, hogy megkönnyebbülök, s a kérdését hallva hangosan felnevetek. Lehajtom fejem, s próbálom visszafogni magam, kisebb nagyobb sikerrel, hiszen itt viselkedni kell. Itt nem sírhatom könnyesre magam, s visíthatok fel egy-egy olyan megjegyzésnél vagy mozzanatnál. Mikor más csak fel-felkuncogok, akkor tekintek rá újra, enyhén bekönnyezett szemmel.
- Hát nem vagyok egy egyszerű teremtés… - mosolyogva vonom meg vállam, majd folytatom. - Nos én élvezem az estét, múltkor is tök jól szórakoztam veled, vagy inkább rajtad a koleszos buliban. Tényleg a csaj nem keresett azóta? Szerintem egy hatalmas lehetőséget szalasztottál el, tuti ő volt álmaid nője. - újból huncut tekintettel pillogok rá, miközben arcomon egy széles mosoly terül el.
A pincér felveszi a rendelést, majd távozik, s még mielőtt folytathattuk volna befut egy férfi. Majdnem kicsúszik a számon egy hú, mikor saját szememmel látom az éles váltást. Az eddigi kedves, szelíd és cuki srác hirtelen egy komoly, megfontolt és kimért férfi lett egy szempillantás alatt. A dühöm mellett, egy enyhe bizsergés is befigyel. Bírom, ha egy férfi férfias, s ő most eléggé az. Még az sem zökkenti ki a szerepéből, amikor ujjaink összefonódnak. Lepillant kezeinkre, majd folytatja tovább a lelkes bólogatást. A másik férfi bezzeg nem veszi a lapot. Elengedem az erőlködést, de Reece kezét továbbra sem engedem el, hátha leesik a másiknak, hogy zavaró tényező. Érzem, ahogy Reece kicsit rászorít ujjaimra, amire én rámosolygok, de ő lehet ebből semmit nem érzékel. Aztán végre megtörténik a csoda és a férfi távozik.
- Ugyan, semmi gond. Meg kell szoknom, ha én leszek a gyermekeid anyja. Akkor muszáj lesz majd ügyvédfeleségnek lennem, aki eltűri ezeket. - egy kacér tekintettel és mosollyal közlöm vele. Ekkor érkezik meg a pincér a borral, melyet megfelelően szervíroz is nekünk. Mikor távozik akkor felemelem a poharat, kissé meglötyögtetem a bort, majd az orromhoz emelem. Szeretem a borokat, s bármilyen meglepő érdekelnek is.
- Ha jól sejtem, akkor egy testes, erőteljes ízű vörösre számíthatok…? - kékjeimet Reecere emelem, s várom a megerősítést, mivel szinte biztos vagyok benne.  Ha megkapom a választ belekortyolok a borba, s kicsit megmozgatom a számban is, hogy jobban érződjön az íze. Csukott szemmel nyelem le az első kortyot, s arcomra valami furcsa kifejezés ül ki. Mikor visszatérek a valóságba, akkor újra beszélgetőpartneremre tekintek, s folytatom immár teljes nyugalommal az eszmecserét.
- Nos, akkor azt tudom, hogy ügyvéd vagy, nem bírod a rámenős szőkéket, de ezen kívül semmit. Mit érdemes tudni még rólad?- próbálok valami vonalon elindulni, hogy azért többet is megtudjak róla azon kívül amit felsoroltam, s amit még fejben hozzátettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kijelentésére, miszerint ne hajtsam túl magam csak egy fejcsóválással reagálok. Nem tudom miért, de ezt váltotta ki belőlem, pedig nem is illik ez a reakció az elhangzottakhoz, egy vállvonás jobb lett volna. Nem akarom és sose túlhajtani magam, nem akarom megszívatni magam, de mikor fel kellett venni a tárgyakat akkor a szabadon választhatók közül ez is tetszett, meg az is tetszett, s hirtelen ott volt 15-16 tárgy. Lelkesen álltam neki az első félévnek, sőt mi több, a szorgalmi időszakot is élveztem, szeretek órákra járni, szeretek jegyzetelni és én mazochista még kötelezőket olvasni is szeretek. Aztán jött a vizsgaidőszak, aminek szintén lelkesen álltam neki, aztán mikor megnéztem az időpontokat rájöttem, hogy ezt eltoltam. Volt olyan, hogy egy napra két vizsgát kellett felvennem, a következőt pedig két nappal később, akkor sírva is fakadtam. Most a tárgyfelvételnél próbáltam jobban visszafogni magam, s ebben a félévben mindössze csak 11 tárgyat vettem fel. A kötelezőkön kívül csak 3 szabadon választható van. A beszélgetést gyorsan el is terelem, mivel nem akarok a sulira gondolni, hanem őszintén lazítani akarok. Hangosan nevetek fel, mikor közli, hogy mitől lesz hangos az iskola holnap. Szinte megfulladok, mivel pont előtte szívtam bele a cigarettába, s a nevetés+füst annyira nem jó kombó. Kisebb köhögésbe torkollik a dolog, de gyorsan rendezem is soraimat.
- Hát öcsi, akkor legyél büszke majd magadra. Nem sok pasi mondhatja ezt el magáról, na meg az sem kutya, hogy idősebb vagyok nálad. Húzd majd ki magad rendesen. - széles mosollyal válaszolok neki, s megcsóválom közben a fejem. - Ezek szerint semmit nem változott a suli az elmúlt egy évben. Mondjuk annyira nem volt rég, mikor még én is oda jártam, szóval túl sok változás nem történt.- fejtem ki neki a gondolatot, ami megfogalmazódott a fejemben. - Egyébként miért? Miért nem mentél volna valamerre? Biztos vagyok benne, hogy sok csaj epekedik azután, hogy veled tölthessen el egy estét. Ezek a szeme biztos minden lány fantáziáját megmozgatják. - értetlenül állok a dolog előtt. Visszagondolva én sem voltam az a nagy randira járkáló típus, de azért én kőkeményen éltem és élek még mindig. Nem volt olyan buli vagy fesztivál, ahol én ne lettem volna ott. Bár van még egy hely, ahova egyszer el kell jutnom, az pedig a Tomorrowland. Elnyomom a cigit, majd a kérdést hallva ismét felnevetek.
- Niko miatt. Hónapok óta nem láttam, de valahol belül azért reménykedem benne, hogy véletlenül összefutunk. Én pedig segítek a sorsnak a véletlen megvalósításában.- könnyed mozdulattal vonom meg vállaim és még egy hm is kicsúszik, majd mosolyogva lépek be az ajtón, melyet kinyitott számomra. Belépve megcsap az a jól ismert fülledt levegő, melyben sok-sok szag és illat keveredik. Nem a legjobb hely a városban, nem mindig jó a légkör, de Niko miatt megszerettem. Egy ideje nem voltam itt, pontosan Niko miatt, illetve a felesége miatt. De túltettem magam rajta azt hiszem és szeretném újra látni. A pulthoz lépkedek, s a széket kihúzva foglalok helyet. Kabátomat leveszem, majd a támlára rakom, végül a pultos felé fordulok. - Egy tequilát kérek. Goldot. Valamint egy gin-tonicot. Aleksz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Furcsa mód egyáltalán nem zavar, vagyis inkább nem hoz zavarba, hogy ujjaink kissé összekulcsolódnak. Igaz, én kezdeményeztem a dolgot, s nagy eséllyel ha ez fordítva történt volna, akkor most lehet kissé zavarban lennék. Ez az egész viselkedés a részemről azért is furcsa – még magamnak is – mert egyébként rengeteg fiú barátom van, akiknek a közelsége sosem zavart. Teljes lelki nyugalommal tudtam, s tudok leülni velük sörözni, hülyéskedni, komolyabb témákról, szerelmi problémájukról beszélgetni, s nem egyszer húztam ki őket kellemetlen szituból, mint múltkor Reecet is. De ez más, nem tudom miért, de más. Pedig mindegyik srác marha helyes, marha sok lány volt már marha féltékeny rám, s küldtek el a női mosdóba a nem mondom hova. Reece elengedi a kezem, ami részben tök oké, mert nyilván nem fogunk egész este kéz a kézben ülni, merthogy mégis mire fel, de mellette olyan kellemes érzés volt. Visszakanyarodunk a korábbi témához, s mikor megtudom, hogy a csaj újra előbukkant, akkor felnevetek.
-Neeeeeee! Hát mit akart a drága? Mesélj! Mindent IS tudni akarok! Találkoztatok? Jó volt? Meddig jutottatok?- kíváncsiságtól csillogó szemmel dőlök előre, s fürkészem arcát. Nyilván az utolsó kérdéseimet nem gondoltam komolyan, s meg fogok lepődni, ha igenlő választ kapok, de akkor magamnak ástam a gödröt. Választ nem kapok, mert akkor lép oda a pincér hozzánk, s szervírozza a borokat. Még mielőtt belekortyolnék, azért még az előző témához kapcsolódóan kicsúszik belőlem egy kérdés. - De ha ez randi, akkor a végén meg is fogsz csókolni?- huncut tekintettel és mellé huncut mosollyal pillantok rá, majd a bor vizsgálata közben, s az első korty alatt is végig Reece szemeibe fúrom kékjeimet. Végül lehunyom szemem, amikor megérzem a bor kellemes ízét. Széles mosollyal nézek rá, mikor felhozza ő is az ügyvéd feleséges dolgot. Azt hittem, hogy szelektív a hallása, de ezek szerint mégsem. Kicsit más irányba terelem a beszélgetést, mivel jó lenne picivel több információt tudni a velem szemben ülőről. Mikor azzal kezdi, hogy remek az ízlése, már ami a borokat illeti, újfent felkacagok. Na és még szerény is! Mikor az önéletrajzát említi, akkor enyhén megcsóválom a fejem, mivel pont akkor kortyoltam bele újra a borba. Érdeklődve hallgatom amit mesél, s igazából annyira nem lep meg, hogy nem Magyarországról származik. - Anglia nagyon szép, személy szerint bármikor el tudnék ott ütni pár napot.- reagálok neki. Mikor visszakérdez, akkor arckifejezése kissé másképp fest, mint eddig. Mintha sokkal komolyabb lenne, vagy nem is tudom beazonosítani. Ennek ellenére én elmosolyodom azon, hogy ő a nevemet is csak azért tudja, mert másnak bemutatkoztam az ő jelenlétében. - Tudod azt szokták mondani, hogy a pasik bírják a titokzatos nőket… - bohókáson vonom meg vállamat, iszom egy kortyot, majd a poharat leteszem azt asztalra. Kissé előre dőlök, egyik kezemmel a pohárral szórakozom, másikkal megtámaszkodom az asztalon. - Elsőéves vagyok jelenleg varázslénykezelés és kutatás szakon. De mostanában eléggé gondolkodom a váltáson, vagy még egy szak felvételén. Érdekelne a varázslénygyógyító is, de nehéz döntés.- beszéd közben végig rá nézek, majd tekintetem a pohár felé fordítom, s úgy folytatom tovább. Jobb átesni a kellemetlen részeken, mielőtt ő kérdez rá. - Édesapámmal élek, anyukám évekkel ezelőtt elhunyt. - keserédes mosollyal pillantok rá újra, s kisebb hatásszünetet tartok, hogy feldolgozza az elhangzottat. - Mit szeretnél még tudni? Olyan sablon dolgokkal tudok szolgálni, mint, hogy évekig versenyeztem, imádom az extrém sportokat, illetve több olyan vágyam van, melyek nem feltétlen fognak megvalósulni. Annyira nem vagyok érdekes, inkább átlagos.-  szelíd mosoly ül arcomon. - Neked mik a vágyaid? Mik a céljaid?- kérdem tőle, mivel úgy gondolom, ez egy igen jó téma, s sok mindent el is tud dönteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Alex, mint ahogy jó rokonhoz illik, próbálja megmenteni az életem, s kissé megcsapkodja a hátam. Sokat nem segített vele, de legalább a köhögés alább hagy, s sikerült újra kulturált emberként viselkednem. A válaszát hallva egy mosoly jelenik meg arcomon, majd beletúrok a hajába, s „megsimizem” a fejét. - Jaj Öcsi, olyan cuki tudsz lenni néha! Nem mindig, de volt már rá többször példa. Egyébként köszi!- színpadiasan dobom hátra hajam a kapott bók után. - Egyébként ki volt? Tudod, az idősebb! Ha most valamelyik tanárodat mondod, akkor itt helyben lemegyek hídba. Sőőőt tudod mit, akkor én állom az estét! - érdeklődéstől csillogó szemmel nézek rá, s kíváncsian várom a választ. A suli kapcsán feltett kérdésemre azt a választ kaptam, amire számítottam. Az Edictum mindig is egy olyan újság volt a diákok életében, ami vagy nagyon fel tudta őket hozni, vagy nagyon el tudta cseszni egy félévüket. Ha utóbbi történt meg, akkor azért félév, mert a nyár alatt általában mindenki elfelejtette a pletykákat. Bár sose fogom elfelejteni szegény Norbit, akiről egy elég durva cikket írtak, s emiatt az alapból labilis lelkű fiú, totál kiborult. Pedig szerintem csak segíteni akartak neki, de fordítva sült el. Norbi nem volt sokáig az iskola diákja, kiiratkozott, s a lehető legmesszebb menekült innen. Meg sem állt Amerikáig. Vajon mi van vele? Remélem talált magának egy jó pszichológust, aki rendbe tette csöpp lelkét. Szóval igen, az Edictum meghatározó tud lenni az ember iskolai évei alatt. Engem talán már nem fenyeget a veszély, bár sosem lehet tudni. Ahogy a jelen példa is mutatja, simán lehetek még cikk alany, csak nem magam miatt, hanem más illető kapcsán. Jobb lesz vigyáznom! - Valahogy gondoltam.- reagálok végül rá, s megcsóválom a fejem. Mikor a randiról kérdezem, vagy éppen papolok neki, s azt a választ kapom, hogy néha tanulni is kell, akkor egy Nekem te ne! tekintettel pillantok rá. - Egy hülye tanulásmániás elég a családban, annak ott vagyok én. Nem adom a rangom!- nevetem el magam. A miért ide kérdésére adott válaszom szemmel láthatóan nem tetszek neki. Igaz, hogy ő a fiatalabb, de attól még képes úgy lecseszni, hogy még a végén el is szégyellem magam. Most is nagyjából ez a felállás. ”Becsüld magad többre…”. Egy kissé felhorkanok ezt hallva.
- Becsülöm én, csak hát na… A legutóbbi találkozásunk nagyon jól, sőt túl jól sikerült. Elcsattant egy-két csók is, azóta pedig nem tudom kiverni a fejemből. Hónapok óta nem láttam, pedig előtte sűrűn futottunk össze. Csíptem a hülye fejét, azt hittem tök jó barátok vagyunk. Aztán megtudtam, hogy újra összejött a volt asszonyával. Ami bevallom őszintén marhára rosszul esett, s eldöntöttem, hogy nem akarom egy ideig látni. Most meg mazochista módon mégis látni akarom, hogy had rúghasson még egyet belém. Miért vagyok ennyire elcseszett?- a szavak csak úgy ömlenek belőlem, kínomban homlokomat Alex vállára hajtom. - Reecet meg még nem is említettem… Ölj meg kérlek! - utolsó mondatom után még egy kicsit vállán nyugtatom fejem, majd végre kiegyenesedek. Mikor aztán végre befejezem az önsajnálatot, belépünk a csárdába, s hamarosan a rendelt italok landolnak is előttünk. Mivel Öcsi nem kért rövidet, így azt egyedül iszom meg kezdésnek. Egy kis fahéj, egy kis tequila, egy kis narancs, s máris érzem a bizsergést, mely az első korty alkohol után át szokott járni. Furcsamód szeretem ezt az érzést. Aztán iszok egy kortyot a gin-tonicból, s Alexre pillantok. - Egyébként mit tanultál volna? Jut eszembe, mizu a kedvenc unokahúgaimmal?- érdeklődők illedelmes unokatestvérhez méltón. Egyébként tényleg kíváncsi vagyok, régen láttam őket. Alex az, akivel sűrűbben futunk össze, s akivel szorosabb a viszonyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kedvenc unokahúgommal megbeszéltük, hogy ma, az órái után elmegyünk egyet sétálni. Mivel hét ágra sütött a Nap, így én is elég jó kedvemben voltam, bár egy kicsit nyúzottnak éreztem magam. Azt nem tudtam megmondani, hogy mitől, de egy ültő helyemben el tudtam volna aludni egész nap. De eljött a három óra, s én Hunorral karöltve indultam el a megbeszélt találkozó helyre, mely nem messze van a kis erdei ösvénytől, ami a célállomásunk. Bőrdzsekibe, napszemüvegben várom őt, miközben Hunor lelkesen futkos mellettem, s  a fejét fel sem emeli a földről. Kezemben egy szál cigarettával várom Zsófit, s néha komótosan beleszívok. Igazából szerintem nagyobb része ég le, mint amennyit elszívok, de ennek ellenére sajnos jól esik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szerencsére nem kell annyira sokat várnom, s a fekete hajzuhatag fel is tűnik a távolban. Amikor közelebb ér, Hunor azonnal felkapja a fejét, s egyik mellső lábát felemelve figyel. -Hát ki az?- kérdem a kutyától, aki amikor felismeri Zsófit lógó nyelvvel, boldog csaholással rohan hozzá, majd vissza hozzám. - Na halihó!- köszönök majd beleszívok a cigibe, végül a cipőm talpán elnyomom. A parazsat kipöckölöm belőle, majd a csikket berakom a dobozba. Ahogy lesz egy kuka akkor, majd kidobom, de addig lelkesen őrizgetem. - Nem láttál semmit! - adom drága unokahúgom tudtára. Tudom, 25 éves vagyok, azt csinálok amit akarok, de nem szeretnék apának csalódást okozni. Próbálok kevesebbet szívni, de a vizsgaidőszak alatt eléggé rákaptam. – Köszönöm szépen remekül vagyok azt hiszem. Te hogy vagy? Veled mizujs?- válaszolok végül a felém intézett kérdésre is, s mikor mellém ér, akkor két nagy cuppanós puszit adok neki. Olyan rég láttam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ne lepődj meg, de pasi…k.- a földre pillantok, s belerúgok egy kőbe. Ez igazából meglepő lehet Zsófi számára, hiszen általában nem ilyen lelki nyomoraim szoktak lenni, hanem sokkal inkább a sulihoz vagy a lovardához köthetőek. Pasi ügyeim fényévente egyszer szoktak előfordulni, mivel túlzottan nem foglalkoztat ez a dolog. Azt viszont tudom, hogy ő eléggé toppon van ebben a témában, s ha valaki, akkor ő tuti tud jó tanácsot adni. Azonban hamar el is fejeltem a saját bajom, mikor a tőle kapott válasz eléggé olyannak hangzik, hogy igen nagy kaki van a palacsintában. Már nyitnám is szóra a számat, amikor kérdést intéz hozzám. - Történt, történt, de az most mellékes. Mi a baj Zsófi? Mi volt ez a nagy sóhaj? Meséld el a kedvenc unokanővérednek.- cukin még az ajkaimat is lekanyarintom, így vágva szomorú arcot. Közben pedig füttyentek egyet, mivel Hunor a megengedettnél távolabb ment.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kérdésére, hogy kikről van szó, csak legyintek egyet. Jelen esetben teljesen mindegy, na meg egyébként sem terveztem név szerint említeni őket. Na de nem is kell, mivel gyorsan dobom vissza a labdát. Zsófi mesélni kezd, s az első mondatra csak bólintok egyet, ezzel jelezve, hogy emlékszem a balhéra, vagyis arra, hogy mesélte apa. A kérdését viszont nem teljesen értem. - Ez most, hogy jön ide? Egyébként rémlik valami, apa tuti említette.- válaszolok neki. Én nem nagyon szoktam újságot olvasni, így sokszor lemaradok a friss szaftos pletykákról és eseményekről. Értetlenül nézek rá, s még a homlokomat is összeráncolom.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hallom amit mond, fel is fogom, de mégsem. Hirtelen megállok, mintha földbe gyökerezett volna a lábam.- Magyarul van egy nővéred vagy húgod?- értetlenül pislogok rá továbbra is. Az még nem tiszta, hogy a becsúszott bébi előtte vagy utána volt. Nagyokat pislogok és homlokom továbbra is ráncolva, szemöldököm felhúzva. Teljes mértékben meglepett és értetlen arcot vágok, ami azért nem jellemző rám. Viszont ilyen családi botrányra nem voltam felkészülve. Az én kis nemlétező szerelmi életem eltörpül emellett. Ilyenkor jövök rá, hogy nekem rohadtul nincs semmi gondom. - Na és te ezt fogy fogadtad? Ki az? Mikor és ki mondta el? Na és mi köze ehhez a böris csajnak?- kérdések tengerét zúdítom rá, s hangomból türelmetlenség hallatszik ki. Mindent IS tudni akarok újfent. Ez mostanában gyakran előfordult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ez sok, vagyis sokkoló. Jobbommal a tarkómat kezdem simogatni. Ez valami hülye reakció részemről, amikor valami olyasmi történik, amivel nem tudok mit kezdeni, vagy ami sokk. Nyelek egy nagyot amikor Zsófi befejezi a monológot, vagyis választ kapok ezáltal a rengeteg feltett kérdésemre. - Ejha!- első körben ennyit tudok kinyögni, majd egy hatalmas sóhaj tör ki belőlem. Akarva akaratlanul lépek oda unokahúgomhoz és jó szorosan megölelem. Ez biztos marha nehéz időszak volt a számára. Ölelés közben a hátát simogatom, majd elengedem és hátrébb lépek egyet. Most erre mit kellene reagálnom? - Mondjuk azért jobb nővért is választhattál volna, mint egy böriset.- egy bátorító mosolyt küldök felé. Bocsánat, de ez kikívánkozott. Azért valljuk be, hogyha neki a rokona a csaj, akkor nekem is, én pedig nem szeretnék egy ilyen nőt a családban tudni. Az vessen rám követ, aki nem ugyan így gondolná hasonló cipőben. - Akkor gondolom szép buli volt nálatok. Azt vágom, hogy borult a bili és mindenki kivan, mint a bili füle, na de te? Te hogy viseled ezt a cirkuszt? Mikor derült ez ki?- újabb kérdések. Le kellene állnom. Megsimítom unokahúgom karját, majd ismét elindulok, hogy azért haladjunk is, mert Hunor szemmel láthatóan kiszaglászta már itt magát. - Na és most mi lesz? Hogy tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mosolyogva hallgatom, ahogy vázolja milyen formában próbálkozott be nála a csaj, közben csóválom a fejem. Hát be kell vallanom, hogy lassan fel fogok nézni a szőke, hosszú combú cicababára. Nekem lehet nem lenne ehhez merszem, vagy nem is mersz, hanem én kicsivel többre tartom magam. Van az a szituáció, amikor oda mennék én is egy sráchoz, nem erről van szó. Igaz, ez csak nagyon ritkán fordult elő, általában valamilyen fesztiválon, alkohol befolyásoltsága alatt. Szóval nem vagyok én sem egy szent, meg ha nagyon akarok, akkor tudok én is olyan lány lenni. De őszintén szólva nem akarok. Sose süllyednék ilyen mélyre, hogy fussak egy srác után. Igaz, Reece nem küldte el aznap este, sőt beszélgetésbe elegyedett vele, tehát azt sugallta felé, hogy benne van a dologban. De annyira nem lehetett vak a szöszi, hogy ne vegye észre az SOS feliratot a homlokán?! Pedig annyira átlátszó volt a szitu. Jesszus! Na de mindegy, bennem van önbecsülés, benne nincs. -Na és mikor lesz a nagy esemény?- kérdem, s itt a kávézásra gondolok. Félreértés ne essék, nem szurkolok én a csajnak, de ha már ott voltam a bimbózó románc kezdetén, akkor már érdekel a folytatás. Na meg azt se felejtsük el, hogy most velem szemben ül Reece, s nekem nem kellett erőszakot alkalmaznom.  A csókra kapott választ hallva felnevetek. Tetszik. Frappáns. Tekintetét nem eresztve támasztom meg kezemmel államat, majd kissé oldalra biccentett fejjel folytatom. - Na és mit kell tenni ahhoz, hogy valaki kiérdemelje azt a csókot?- huncut tekintet továbbra is megmarad. Félreértés ne essék, én tökéletesen elleszek úgyis, ha csók nélkül zárul az este. Mindenféle elvárás nélkül jöttem, nem elsődleges célom, hogy én találjak magamnak valakit. Eddig is tök jól elvoltam egyedül, s ezután is nagy eséllyel jól elleszek. Ettől függetlenül nem fogok kihagyni egy lehetőséget. Na meg valljuk be, nem minden nap esik az ember ölébe, egy helyes jogász pasi. Bevallom, az, hogy okos, eléggé imponál számomra. Sokkal előrébb tartom az értelmet, mint azt, hogy minden nő a lábai előtt heverjen, mert annyira helyes. Az ő esetében azonban mindkettő megvan.  
Meglepő mód tovább érdeklődik a tanulmányaim után. Azt hittem ez csak ilyen kötelező kör volt, induljunk el valahonnan, ha már egy egyetemi buliban ismerkedtünk meg. Ismerkedtünk meg…ja, megtudtam róla nagyjából kettő, azaz kettő darab információt. Komoly ismeretség. - Hát már gyerekkorom óta nagyon vonzottak az állatok és a különleges lények. Aztán ez idősebb koromra is megmaradt, így adta magát a dolog. De imádom, még ha néha bele is akarok halni. Emellett pedig nyilván sokat nyom a latba, hogy édesanyám is állatokkal foglalkozott. Fiatal korában egy sárkányrezervátumban dolgozott.- mosolyogva mesélem neki. A részvétnyilvánításra csak biccentek egyet, ezzel megköszönve. Korábban nem tudtam ennyire könnyedén beszélni erről. Kiskoromban jó ideig be voltam fordulva, még pszichológushoz is jártam, de erről nem beszélek. Ez az én sötét kis titkom. Szerencsére ki tudtam mászni a gödörből, s ma már teljesen jó vagyok. Lehet részben a régi rossz emlékek miatt gyártom magamnak folyamatosan elfoglaltságot, akár a tanulást tekintve, akár a hétköznapjaimat. Bájos mosoly jelenik meg arcomon, mikor közli, hogy az átlagos nem mindig unalmas. Lehet nem annak szánta, de úgy döntöttem, hogy bóknak veszem, s elkönyvelem magamban, hogy nem tart unalmasnak. Még ha nem is így gondolta, attól nekem jól esik ezt hinni. - Lovagoltam, vagyis még mindig, csak már nem verseny szinten.- megvonom vállam, s inkább újra vissza dobom neki a labdát, melyre készségesen válaszol is. Ügyvéd, tanár. Nagyon tetszik, hogy vannak és voltak célja, melyekért tett illetve tesz. Bírom, ha valaki ambiciózus és elszánt, küzd azért, amit szeretne. Hajaj, ennek nem lesz jó vége így… Miközben meséli én végig aprókat biccentek, közben pedig kortyolok a boromba, mely lassan el is fogy. - Az én időmben is lehetett volna pár ilyen helyes tanár… Mit fogsz tanítani? Jogot? Egyébként, hány éves is vagy Reece? - na igen, most érzem úgy, hogy megérkezett a nem görcsös Norina. Az elém csúsztatott étlapot gyorsan futom végig. Igazából zavarba vagyok, mert nagy eséllyel nem fogja hagyni, hogy én fizessek, én pedig emiatt nem tudom mit is rendelhetek. Végül egy közép kategóriásnak tűnő étel fogja meg a fantáziám. - Én egy pankó morzsába forgatott szűzpecsenyét kérek snidlinges burgonyapürével és házi majonézes káposztával. Te mit eszel? Ebből is van valami bevett és megszokott, mint a borból?- kérdem, majd becsukom az étlapot és az asztal szélére, magam mellé helyezem. - Minden randidat ide szervezed és így próbáld meg levenni a csajokat az lábukról?- kérdem széles mosollyal, s ezzel az ismeretségekre és a „szokásos” dolgokra célzok. Na és persze ha szemfüles, akkor kihallhatja belőle, hogy én végül randivá avanzsáltam ezt az estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A felsorolást hallva csak pislogok nagyokat, végül felnevetek. Hát el kell ismernem nem semmi az én drága unokaöcsém, de azért büszke nem leszek rá. - Kemény vagy, de ahogy látom tipikus pasi. Mész a lábad között lévő agyad után.- megcsóválom fejem, de közben végig mosolygok rá. - Hát igen, Flórát csak az nem húzta meg, aki nem akarta. Mondjuk nem értem, hogy volt hozzá gusztusod.- felhúzott szemöldökkel, nagy szemekkel pislogok rá. Értem én, hogy Flóra jó csaj volt, hosszú lábakkal, hosszú barna hajjal, nagy boci szemekkel, de azért ne. Ha belegondolok, hogy hány pasi járt a lábai között. Fúj! - Mondjuk Petrához gratulálok, ő pedig nem volt olyan típus. Tudod, olyan kurvás típus.- megveregetem a vállát, majd felnevetek újra. Mikor Aleksz közli velem, hogy ne fossak újra nevetek egyet, majd finoman kap egy taslit a buksijára, miután vállaink összeértek. - Mi az, hogy ne FOSSÁL?!- kérdem nevetés közben. Aztán kicsit komolyabb témára terelődik a szó, vagyis számomra komolyabb, neki nem biztos, hogy az. Nehéz elszakadnom Nikotól. Nem így terveztem, azt hittem csak egy kaland lesz…de nem. Az a sok szép közös emlék, a megélt pillanatok, a kémia, ahogy forrt köztünk a levegő. Néhány csók, mindössze ennyi történt, de még most is érzem ajkát az ajkamon. Tökéletesen fel tudom idézni a pillanatokat. Nem tudok rá haragudni se. Nagyon szerettem volna, próbálkoztam is, de mindig újra oda lyukadtam ki, hogy vágyom rá. Egyszerűen olyan izgalmat adott az életemhez, melyet még senki. Nőnek éreztem magam mellette, még annak ellenére is, hogy olykor átcseszett. De ő Annát választotta, amit el kell fogadnom. Nem fogok belerondítani a kapcsolatukba. Próbálom őt elengedni. Próbálom… Úgy érzem, hogy sosem fogom tudni teljesen túltenni magam rajta. Biztos vagyok abban, hogyha újra felbukkanna az életemben… áh mindegy. Nem is gondolok inkább erre. Jól eső érzés, amikor megölel. Fejemet vállára hajtom, s érzem, ahogy valami hatalmas kő nehezedik a gyomromra. Szorosan ölelem magamhoz, s nem akarom, hogy elengedjen. Erre most nagy szükségem volt. Amikor rákérdez Reecere, akkor engedem csak el. Egy halvány mosoly jelenik meg arcomon. - Azt hiszem tetszik.- legyintek egyet. Mi az Isten van mostanában? Eddig sehol senki, most meg több pasi is felkavarja az állóvizemet. Utálom ezt! Inkább terelem a szót, s hamarosan ő mesél a beszámolókról és a tesóiról. - Na örülök, hogy velük minden rendben.- küldök egy mosolyt felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mikor közli velem, hogy innen megy a csajhoz, első pillanatban kissé megrökönyödöm. Arcomon is átfut egy kérdő pillantás, s már nyitnám is szóra szám, hogy közöljem vele, biztos csak szórakozik velem. De ekkor beelőz, s megnyugtat, hogy csak viccelt. Egy kisebb grimasz fut végig arcomon, amikor folytatja, s megemlíti, hogy majd még egyeztetniük kell a kis találkozójukról. Már a buliban sem volt szimpatikus a lány, szerintem cseppet sem illenek össze, így nem feltétlen tartom jó ötletnek a randevút. Vagy legyen is az bármi… Félreértés ne essék, nem vagyok féltékeny vagy ilyesmi, mindössze úgy vélem, ők ketten nem lennének jó parti. A kissé zavarba ejtő kérdésem nem hozza Reecet zavarba, ami tetszik. Féloldalas mosolyára az én mosolyom is tovább szélesedik. - Hát majd meglátjuk, hogy mit üzen a „szíííívünk”…-- kissé felnevetek, mert azét valljuk be, egy vacsora után az a dobogó izé semmit nem fog üzenni. Ilyen esetekben sokkal lejjebb kell keresni az üzenet feladóját. Úgy csípőtájék alatt, és két láb között.
Reece lelkesen érdeklődik utánam, melyben vélek felfedezni némi hárítást is, de inkább nem foglalkozok ezzel. Én ugyan olyan lelkesen mesélek, ő pedig szépen reflektál a dolgokra. Válaszára, miszerint szép dolog, hogy édesanyám is szerepet játszik a döntésemben, csak egy keserédes, gyengéd mosoly jelenik meg arcomon. Egyben szép, de egyben olykor fájdalmas is. - Na de kanyarodjunk vissza rád. Miért pont a jog és a tanári szerep? Valahogy nem tudnám egyiket sem elképzelni hozzád így ránézésre. - megvonom finoman vállaim - Egyébként tényleg ennyire a munka a mindened? Semmi más olyan célod és vágyad nincs, amire azt mondod, hogy addig nem halhatsz meg, ameddig ez meg ez nem történik meg?- kissé oldalra biccentett fejjel pillogok rá, arcom egész komoly, tekintetemből kíváncsiság sugárzik. Igazán érdekelne, hogy milyen is a nem ügyvéd per tanár Reece, hanem a fiatal srác Reece.
Szemmel láthatóan tetszik neki a kijelentésem, mely a helyes tanárokról szólt, s melyben burkoltan benne van, hogy őt sem piszkálnám arrább, ha úgy alakulna. - Hát, ha nem így lenne, akkor most nem ülnénk itt… Te bárkivel elmész randizni? Nincs azért egy bizonyos mérce? - sokat sejtető mosollyal válaszolok, hasonlóval, mint ahogy ő néz rám. - De képzeld, még fokozni is tudom... úgy gondolom, hogy a kémia is működik köztünk. De vétózz meg, ha te nem így látod.- egy olyan pillantással nézek rá, ahogy az együtt töltött idő alatt még nem tettem. Arcom komoly, szám szegletében egy halovány, huncutkás mosoly, s tekintetemből mindent is ki tud olvasni. De mindez szertefoszlik, ahogy a pincér odalép hozzánk. Bájos mosollyal adom le a rendelésem, majd kérdést intézek a velem szembe ülő férfihez. Ő készségesen leadja a rendelését, majd mesél az itteni ismeretségéről, illetve a bevett ételek és italok „történetéről”. Azonnal veszi a lapot a randis dolog kapcsán, s nem fest úgy, hogy annyira ellenezné. - Milyen szörnyű dolgod van neked, hogy ilyen helyekre kell járnod… Nehogy megsajnáljalak. - széles mosoly ül ki arcomra, majd belekortyolok a borba. - Hát alkalmiba szoktam nyaranta odahaza. Felszolgálás, pultozás, gyerekfelvigyázás. Előző nyáron korrepetáltam a Bagolyköveseket LLG-ből.- Nem egy túl nagy karrier, de szerencsére apa támogat a suliban, s ezt úgy próbálja, hogy nem kell dolgoznom, hanem csak a tanulásra kell koncentrálnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hazaérkezésem után az első után volt iskolámba vezetett, ahol felkerestem Orbán Gábriel tanár urat. Hosszas megbeszélés után az igazgatónál kötöttem ki, aki szintén beleegyezett abba, hogy önkéntesként dolgozzak Gábriel mellett. A fő elképzelésem, miszerint a Hipogriff Szelidítőbe megyek, sajnos nem sikerült, mivel jelenleg nincs felvétel. Ennek ellenére megígérték, hogy amint üresedés lesz, keresni fognak. Azonban nekem dolgoznom kell, így kénytelen voltam több irányba is kacsintgatni. A legendás lényektől nem szeretnék elszakadni, így ez tűnt a legjobb megoldásnak, illetve más jellegű tapasztalatot is tudok szerezni egy tanár mellett. Aztán sose lehet tudni, még az is lehet, hogy pedagógusi pályára fogok lépni. Azonban hiába kapok némi juttatást a munkámért, az kevés ahhoz, hogy eltartsam magam. Egyelőre még apával élek, de nagyon szeretnék elköltözni, s a saját lábamra állni. Így Nikonál is megfordultam, akivel megegyeztünk, hogy alkalmi bejelentéssel fogok a csárdában dolgozni. Nem új keletű számomra ez a munka, mivel diákként is jártam ide, szóval könnyen meg tudtam ugrani a feladatot már az első napomon is. Tehát a heteim úgy fognak kinézni, hogy amikor nem az iskolában vagyok, akkor itt vagyok a csárdában, s fordítva. Kicsit eltér egymástól a két pálya, de ott tapasztalatot szerzek, itt pedig pénzt. Hétvége lévén a csárdában vagyok, s már a sokadik órámat töltöm a pult mögött. Éppen egy korsót törölgetek a vállamra dobott lepedővel. Az előbb osztottam ki az újabb köröket, így most nincs jobb dolgom. Ezt a cselekedetet pálcával is meg tudnám oldani, de így legalább teszek valamit és nem unatkozom, közben pedig gondolataim ezer felé járnak. Az térít vissza a valóságba, hogy valaki a pulthoz lép és megszólít. A Norinácska megnevezésen csak megcsóválom a fejem, de arcomra mosoly ül ki. Igazából nem zavar, de azért nem lennék boldog, hogyha többen és rendszeresen neveznének így. A hűtőhöz lépek, kiveszek egy újabb üveget, kinyitom, majd a férfi elé helyezem. - Tudom, nem az én dolgom, de mi a gond? Rád nézek, s legszívesebben hosszában vágnék eret. – közlöm vele a tőlem megszokott őszinteséggel, köntörfalazás és szépítés nélkül. Ezt valaki vagy szereti benne, vagy nagyon utálnak érte, de úgy vélem, hogy ez az egyenes út. Kérdés közben két feles poharat helyezek a pultra, majd egy kis whiskeyt öntök bele. - Vendégem vagy!- lököm a teli poharat Marcell elé, majd a másikat megfogva emelek rajta egy picit. - Egészségedre!- közlöm, majd lehúzom a pohár tartalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Marcell elfogadja a neki kínált italt, és jóízűen fogyasztja el az apró pohár tartalmát. A férfi nagy levegővételével ellentétben az én arcomon csak egy halovány grimasz fut végig az alkohol erőssége miatt, de sajnos vagy nem sajnos elég jól bírom. Több esetben konstatáltam, hogy jó pár embert gond nélkül le tudnék inni úgy, hogy ők már négykézláb másznak az asztalok alatt, én pedig az asztal tetején táncolnék. Hogy honnan tudom? Voltam én is még sokkal fiatalabb és bohóbb. Azonban leszögezném, hogy kifejezetten jó kislány vagyok. A hozzá intézett kérdésre nem kapok azonnal választ, sőt látszik rajta, hogy nagyon gondolkodik és jár az agya valamin, ami nyilván ahhoz kapcsolódik, ami miatt ilyen levert és komor. Igaz, ahogy most viselkedik velem, nem arra enged következtetni, hogy holnap Dunának vagy Tiszának megy, de ahogy eddig ott ült magányosan és bámult ki az ablakon, hát minden volt csak lélekmelengető nem. Én pedig túlzottan szociális típus vagyok, s a lelkemen viselem az emberek gondjait, így szívesen meghallgatom őt is. Olykor elgondolkodok, hogy pályát tévesztettem és pszichológusnak kellett volna mennem. Végül egy elég homályos és nem sokat mondó válasz hagyja el ajkait, amire én kissé oldalra biccentem fejem. Hmmm… Ennyi az első reakcióm, majd a pult mögötti szekrénynek támaszkodva fogok egy újabb törölgetni való poharat. -Ez nem hangzik túl fényesen, sőt! Azért remélem nem öltél meg senkit!- próbálom azért kissé lazábbra venni a beszélgetést, mivel nem szeretném, hogyha kardjába dőlne itt az este végén. A lelkiismeretem nem tudná elviselni, hogy én küldtem a halálba a kérdéseimmel. - Az életünkkel kapcsolatos döntéseink sosem könnyűek, és nem tudhatod, hogy jól vagy éppen rosszul választottál. Minden akkor fog kiderülni, amikor már nyakig benne vagy, s akkor kell megpróbálnod jól kijönni egy-egy helyzetből.- nem akarok én okoskodni, és remélem nem is érti félre. - Hát jelenleg stagnál, azonban próbálom megtalálni a helyem. Most kezdtem Bagolykőn az LLG tanár mellett, mint segítő. Mellette itt melózok, de szeretnék majd bejutni a Hipogriff Szelidítőbe, azonban a végcél a Minisztérium.- vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim, mintha a világ legtermészetesebb és legegyszerűbb dolga lenne bekerülni a Minisztériumba. Bár azt még hozzá se tettem, hogy vezető pozícióra törekszem, azonban ahhoz sok-sok tapasztalat szükséges. - Na de mi az a borzalom, amit elkövettél az elmúlt évben? – kérdem, majd a poharat felhelyezem a pultra. Vállamról ledobom a lepedőt, majd két kezemmel felnyomom maga, és a felülök a férfivel szembeni pultra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Hazaérkezésem után érkezett a válasz a Hipogriff Szelidítőből, hogy jelenleg nem áll módukban alkalmazni. Eléggé rosszul viseltem, mivel nagyon beleéltem magam, hogy egyenes út vezet hozzájuk a külföldi gyakorlatom miatt. Az indoklás az volt, hogy jelenleg nincs üres pozíciójuk, de leszögezték, hogy amint lesz üresedés keresni fognak. Azonban volt egy olyan érzésem, hogy ez egy sablon levél, és mindenkinek ezt ígérik. Emiatt eléggé rossz napokat éltem meg, és csak drága barátnőimnek köszönhetem, hogy nem bőgtem napokat. Nagyon rossz érzés, de az életben igen sok pofont kapunk, s mindegyiktől csak erősebbek leszünk. Végül új lehetőségek után néztem, valamint Zsófi ösztönzésére arra jutottam, hogy megpróbálkozom a suliban, hátha keresnek valakit aki képben van a varázslényekkel. Végül is most diplomáztam belőle, illetve hónapokat töltöttem egy hipogriff rezervátumban.
Mivel éveket töltöttem az iskolában, így azonnal oda találtam a tanári szobához, ahol azonban nem találtam meg akit kerestem. Az egyik pedagógus javasolta, hogy nézzem meg a vadőrlaknál is, mivel az esetek többségében ott fellelhető. Orbán Gábriel. Igazából ennyit tudok a férfiről, de ezt is nagyjából öt perce. Kezeimet összefonom mellkasom előtt, úgy lépkedek a kijelölt és kijárt úton a vadőrlak felé. Cseppet sincs melegem, ősz lévén hűvös van, és kora délelőtt még az eső is esett. Vastag pulóver van rajtam, mely kilóg kabátom alól, de se az, se a bélelt műbőr nadrág nem segít helyzetemen. Igazából fejemben egy kellemesen meleg iroda szerepelt, mint megbeszélési helyszín. De ez gyorsan bukott. Erős késztetést érzek, hogy rágyújtsak, de tudom, hogy tilos, s bár már nem kapnék érte büntetést és pontlevonást, nem teszem meg, pedig IQOS. Egy rövid séta után meg is érkeztem az épülethez, s az ajtó előtt megállva megigazítom öltözetemet, s bekopogok, de semmi reakció nem érkezik. Újabb kopogás. Semmi. Végül a jól megszokott módszerhez folyamodom, s kiabálni kezdek, hogy jó napot. Hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hazaérkezésem óta csak a hivatalos dolgaimat intéztem, illetve a családommal voltam. A barátokra egyelőre nem jutott időm az iskolai munka és a csárda mellett. Mivel terveim szerint külön fogok költözni apáéktól, így muszáj több munkát vállalnom a csárdába is. Azonban kedves barátnőim ezt sérelmezték, s Aida közölte, hogy márpedig, akkor is bulizni megyünk hétvégén. Kollégáim nem örültek annyira, amikor a beosztás módosítását kértem, de végül sikerült megoldanunk, hogy szabad legyen a szombat estém. Régen nem voltam már koncerten és buliban, így izgatottan készülődtem délután. 26 év és számtalan buli ide vagy oda, de még mindig teljesen fel tud dobni egy kötetlen és laza estének a gondolata. A megbeszélt időre készen vártam Aidát, aki meg is érkezett, s hamarosan már a koncert helyszínén várakoztunk. - Nem gondoltam, hogy ennyien lesznek!- kiabáltam a mellettem álló barátnőmnek. Az előzenekar még játszott, mikor oda értünk, így csak nagyon hangosan tudtunk kommunikálni. A villódzó fények, a hangos zene, a sok ember, kint Thaiföldön annyira nem volt az életem része, hogy idegenként élem most meg ezt a szituációt. Valószínűleg hamar vissza fogok rázódni, mivel előtte heti rendszerességgel kötöttem ki klubokban, de a lazuláshoz szükségesnek érzem, hogy igyak valamit, amit segít benne. Fejemmel a pult felé biccentek, majd barátnőm kezét megfogva húzni kezdem, miközben próbálom átverekedni magunkat a tömegen. Mit sem foglalkozva azzal, hogy többen várnak a sorukra, egészen a pultig nyomakodok. Egy fiatal srác megjegyzésére, csak magasba emelem kezem, s gúnyos mosollyal mutatom meg szép hosszú középső ujjamat. Erre is reagál valamit, de azt már szerencsére nem hallom. Megtámaszkodom a pulton, majd a másik oldalon álló, igen cuki fiúhoz intézem szavaim. Mivel nehezen hallani, így én kissé pipiskedve hajolok közel hozzá, s ő is hasonlóan tesz. Leadom a rendelésem, ami egy gin-tonic és egy hibiscus-vörös tea tatratea. - Mit kérsz?- fordulok hátra Aidához, s ha válaszol, akkor az ő rendelését is leadom, majd visszahelyezkedek lábujjhegyről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Arcomon meglepettség látszik, amikor közli, hogy egy ideig ő volt halott. Ezt nem teljesen sikerült megértenem, mivel több megközelítésből is értelmezhető ez a kijelentés. Egyrészt -amire kisebb esélyt látok – lehet, hogy valami oknál fogva egy ideig azt hitték róla, hogy elhunyt. Másrészt az is lehet, hogy az életének olyan időszakát élte, amikor úgy érezte, szinte nem is él, vagy éppen teljesen hasztalan a létezése. Utóbbin úgy vélem, hogy a legtöbben végig mennek életük során legalább egyszer. Hiszen mindenkinek vannak rosszabb időszakai, amikor úgy érzi, hogy nincs kiút a gödör mélyéről. Fiatal korom ellenére én is éreztem már azt a lehetetlenséget Amikor kifejti, hogy semmi nem lesz olyan, mint korábban volt, biccentek egyet. - Ugyan olyan valóban nem lesz. De rajtad áll vagy bukik, hogy az új lehetőséget miképp használod ki, és merre forgatod a kereket. – nem tudom, hogy ezek a nagy coelhoi bölcsességek honnan jönnek, de ennél okosabbat nem tudok hozzá fűzni. Nyilván más lenne a gyerek fekvése, ha tudnám a pontos történetet, de nem tudom, így valódi tanácsot sem tudok adni. Bár nem hinném, hogy pont Nádassy Norina tanácsára lenne szüksége egy felnőtt férfinek. Márpedig ránézésre Marcell egy olyan nagybetűs férfi, aki szerintem igencsak megpiszkálja a nők fantáziáját. Nem megy bele részletekbe, de fény derül arra, hogy eléggé eltávolodott tőle mindenki, még a párját is elveszítette, pedig egy társ nagyon sokat tud segíteni akkor, amikor valaki egy lehetetlen helyzetbe kerül. - Nagyon sajnálom!- mondom halkan, majd oda lépek közel a pulthoz, s szabad kezemmel egy röpke pillanatra megfogom az övét. Egy „kitartás” mosolyt küldök felé, miközben tekintetemből süt az empátia és a kedvesség. Nem mondom, hogy nem sajnálom, mert akkor hazudnék, de a sajnálattól neki nem lesz jobb vagy könnyebb.
Elmosolyodok, amikor közli, hogy nem szeretne a kocsmában panaszkodó, lecsúszott HVH lenni. - Hát, most erre mit mondjak?!- kérdem felkuncogva, hátha ezzel tompítom a helyzet komolyságát. Kérdésére válaszolok, s a Minisztériumi tervek a szokásos reakciót váltották ki belőle is. - Varázslény-Felügyeleti Főosztály.- válaszolok a hozzám intézett kérdésre, s ezt követően ülök fel a pultra, s csak nem hagy nyugodni az általa elmondott homályos történet, így újra rákérdezek. Továbbra is burkoltan, de mesélni kezd, s egy filmekbe illő történet rajzolódik ki. - Hát… - igazából nem tudom mit fogok reagálni erre a dologra, de valamit illene, ha már rákérdeztem. Azonban ekkor egy srác lép a pulthoz, s int, hogy rendelne. Leugrok ültömből, majd oda lépek hozzá. Felveszem a rendelést, majd jelzem hogy kiviszem, ha elkészültem. - Nos, ez eléggé rosszul hangzik. Hogy a fenébe kerültél ilyen ügyletekbe? Vagyis a nagyobb kérdés, hogy miért?! Akkor jó ötletnek tűnt?- kérdem tőle kissé távolabb állva tőle, s közben egy korsó sört csapolva.