Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Halkan nevetve csóválja meg a fejét a válaszra. A kérdést csupán költőinek szánta, de vagy így, vagy úgy, valahogy pontosan erre a válaszra számított. Ilyen kisugárzással ember legyen a talpán, aki képes neki ellenállni. Sebi már a téren elbukott, mikor újra találkoztak.
Szemei kerekednek ki a kérdés hallatán, ajkai kissé elnyílnak egymástól, miközben Reece arcát fürkészi. Mindössze pár pillanatra van szüksége, hogy felfogja a helyzet komolyságát. Szégyenlős mosollyal pillant el róla és kortyol újból a kávéból. A reggel folyamán ez már legalább a második alkalom, hogy a szavaival zavarba hozza. És Odin a megmondója, szerinte nem is az utolsó. - A végén még el találom hinni, hogy komolyan beszélsz - oldalvást pillant a férfira, majd fordítja vissza lassan a fejét, ahogy Reece közrefogja. Nagyot nyel a bögre takarásában, amit végül kényszeredetten ereszt le az arca elől, miközben hallgatja őt.
- Először is; igazad van - óvatosan mosolyodik el, kékjei közben áldozatul esnek a fekete tekintetnek. Képtelen elpillantani róla. - Másodszor pedig... kérem, nyilatkozzon ügyvéd úr. Hányszor védekeztek már a vádlottak azzal a bíróságon, hogy csak szórakoztak? - mosolya szélesedik ki, fél szemöldöke kissé megemelkedik, miközben végig kínosan ügyel arra, hogy csakis a szemébe nézzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Minden szava visszhangot ver benne, mozdulatait olyan élesen látja, mintha legalább nagyító alatt kémlelné. A közelségtől levegőt is alig mer venni, szíve a torkába szökken és mintha cselekvésre próbálná ösztökélni... ám minden erejével ellenáll. Tegnap az alkohol hatására merész volt, nem foglalkozott semmivel, pláne nem a következményekkel, ám most, hogy már nem buzog a vénájában az adrenalin, túlságosan is egyértelmű, hogy ki irányítja a lépéseket. Sebi pedig zokszó nélkül engedi is.
Ajkai kissé elnyílnak, ahogy Reece közelebb hajol. Ádámcsutkája vad táncot lejt, ahogy nyel egyet, ujjait közben a hideg pultnak szorítja. Nem tud szólni, a gondolatai mintha csődöt mondtak volna. Egyszerűen csak vár, hogy Reece gyakorlatba fektesse a szavait.
Nevetése rántja vissza a földre. Elmosolyodva figyeli arcának élét, a gödröcskéket a szája szegletében. A mosolya semmit se változott... - Egy-egy - állapítja meg az állást vidáman, majd a kérdés hallatán halkan nevetve hajtja le a fejét. - Rengeteg tippem lenne, hogy mi buktatott le - lehajtott fejjel pislant fel rá, majd szusszanva dörgöli meg az orrnyergét. Ha Reece szereti, mikor zavarban van, akkor most igen közelről kiélvezheti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ilyen közelről, mikor van lehetősége az apró rezdüléseket is észrevenni, már látja, hogy minden egyes szavával és mimikájával Reece szórakozását segíti. Bár tudná, hogy mik a helyes lépések, hogy kivehesse a maga szerepét a játékból, de így, hogy a szabályok ismeretlenek előtte, az orránál vezetheti a férfi. Hogy bánja-e? Egyszerre fájdalmas és olyan édes ez a helyzet, hogy nem tudná megmondani.
Szemei lecsukódnak az érintésre, a levegő reszketegen hagyja el a tüdejét. Ujjai szinte perzselik a bőrét és így már képtelen csak állni és nem csinálni semmit. Baljával nyúl Reece kezéért és csak úgy, mint előző éjjel, az ajkaihoz emeli azt és csókot hint a tenyerébe. - Kicsit a tudatlanságban hagynálak. Úgy talán van egy minimális esélyem ellened - féloldalas mosolyra húzódnak ajkai Reece tenyere mögött. Nagyot nyel annak rejtekében, majd még egy gyors csók után engedi el a kezét. - De egyszerűbb lenne, ha ismerném a szabályokat. Nem szeretnék kellemetlenséget okozni - mosolya kissé zavarttá válik őszintesége nyomán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elveszik a fekete tekintetben. Valami vonzza a férfiben, ami csakis arra ösztökéli, hogy meg kell ismernie. Újra és jobban. Vannak vonások, apró gesztusok, amik a kiskamaszra emlékeztetik, arra, aki először okozott benne zavart, aki először ébresztette fel a szívét. Miért ne adhatna erre esélyt újra? Tól sok válasz van erre a kérdésre.
A válasz hallatán lesüti a tekintetét. Igaza van. Régen se volt semmi esélye, most mégis miért lenne? Mosolyogva csukja le szemeit és engedi el a felszínre törő gondolatokat. Felnőttek. Jó lenne, ha sikerülne tudatosítania magában végre.
Kékjei zizzennek arcára, feketéi rabul ejtik az övét. Az érintésre akaratlan húzódik mosolyra ajkai, majd a kérdésre kerekedik el kissé a szeme. Kiszáradt ajkát megnyalva latolgat, de... hiába vágyik rá, a szíve nem bírná. - Neked ez csak... - hirtelen kapja fejét a hang irányába és forr torkára a kérdés vége. Szinte azonnal odébb lép Reece-től, véget vetve a frusztráló, mégis izgató pillanatoknak.
- Szia - mosolyogva köszön és talán folytatná is, ha Reina nem folytatná. Odin mentse meg...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nehezen ocsúdik fel, pedig távol áll tőle az udvariatlanság. Mégsem képes illő módon megszólalni, mikor felszínesen ugyan, de az éjszakájuk kerül terítékre, amit őszintén szólva, meghagyna saját maguknak. Nem szereti kiteregetni a magánéletét másnak... az alkohol persze erre is csúnyán rácáfolt. Most mégis... ahogy nézi a kettőst, kedi úgy érezni, hogy ő az, aki mások magánéletébe tipor. Zavartan fordul félre az ölelésük láttán és kortyol inkább a már csak langyos kávéba. A bemutatásra pillant ismét Reece-re, majd elmosolyodva hajtja le a fejét.
- Mégis a Sébastient részesítem előnyben már - mondja kedvesen, majd tartva a szemkontaktust lép elé. - Nagyon örvendek, Reina - nyújtja a jobbját felé, majd ha a lány elfogadja, nem rest kézcsókkal pecsételni a találkozást. Régi vágású úriember ő. Viszont ahogy Reina ujjai kicsusszannak a kezéből, úgy lép hátrébb és a konyha sarkánál dől a pultnak.
- Művészetis vagy? Szabad kérdeznem mit tanulsz? - hangja kedvesen szeli át a teret. Nem követelőző, gyengéden érdeklődik csupán. Kékjei mégis titokban Reece-re vándorol párszor, de hogy mire vár, maga se tudná megmondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kékjei akaratlan állapodnak meg a testvéreken és minden egyes mozdulatukkal egyre csak nő benne az érzés, hogy semmi keresnivalója sincs itt. Hisz érthetően kivette Reece szavaiból, hogy ő nem volt más számára, csak egy egy alkalmas kaland. Igaz, a választás joga a kezébe lett adva, mégis az volt az érzése, hogy bármit is mond, az Reece akarata szerint történne. A kérdés viszont megválaszolatlan maradt és ilyen formán mi jogon tétlenkedik itt egy ilyen... intim pillanatban? Máshogy nemigen tudná jellemezni a szituációt.
Szemeit lesütve issza ki a kávéját, majd emeli kékjeit Reinára, mikor megáll mellette. AJkaira kedves mosoly ül ki azonnal, majd egy biccentéssel nyugtázza a szavait.
- Ehhez csak kimagasló eredményeket kívánhatok - mondja kedvesen és kétsége sincs, hogy Reina el fogja érni azt, amit akar. Le sem tagadhatnák, hogy testvérek.
Épp csak a lány hátára pillant, ahogy távozik, majd lehunyt szemmel sóhajt némán. Ujjai az orrnyergére vándorolnak, hogy megdörgölve azt lépjen végül vissza az asztalhoz és vegye kezébe a telefont.
- Kedves tőled, de elég volt, köszönöm - mondja mosolyogva, kékjeit mégsem emeli rá. Mennie kellene...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ahogy meghallja a nevét, méghozzá sokkal közelebbről, mint az várható lett volna, furcsa bizsergés járja át ismét. Reece az egyetlen, akit nem javít ki, akinek hagyja, hogy Lafayette-nek szólítsa. A néven, ami annyira meghatározó volt a Roxfortos évek alatt, ami számos kimagasló eredménnyel azonos, de sokkal több kellemetlennel, már-már gonosszal. Lafayette volt mindaz, amitől az évek során szabadulni akart, hogy egy sokkal jobb ember lehessen belőle. Reece szájából mégis máskép csendül.
Lassan ereszti lejjebb a telefont, ahogy megérzi az érintést a karján. Szíve ismét szaporább ütemre vált, de nem fordul felé. Kékjei siklanak a cirógató ujjakra, majd némán sóhajtva pillant hátra a válla felett.
- Reece... én nem vagyok az a fajta férfi, akit csupán csak a szex érdekel - hangja rekedtes és sokkal halkabb, mint eddig. Lágy mosolyra húzódnak ajkai, közben tenyere a karján pihenő ujjakra fog gyengéden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha elejétől kezdve Sebi szabályai szerint játszottak volna, akkor józanul, még tegnap este randevúra hívta volna a férfit. Hogy megismerje azt, aki a gyerekből lett, hogy lássa, mi maradt meg belőle a mosolyán  kívül, illetve, hogy felfedezze a megannyi új, izgalmas szokását és tulajdonságát. Esélyt adva neki és önmagának, hogy Sebi is megnyílhasson valakinek, ismét kitárva szívét és kockáztatni. Mert minden egyes kapcsolat azzal jár.
Reece válasza pedig csak nyomatékosítja azt, amit gondolt. Lágy mosollyal az arcán engedi el a kezét és fordul vele szembe, telefonját süllyeszti közben a zsebébe.
- Nem várok semmit, Reece. Csodálatos este volt és ha valaha többet szeretnél alkalmi kapcsolatoknál, hívj el egy randira. - Mosolya szélesedik, ahogy fürkészi a másik arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolyogva bólint. Vajon ugyanezt mondta volna, hogyha Reina nem bukkan fel? Keveredtek benne a régi érzések az új élményekkel, amik elvakították az ítélőképességét. Talán igent mondott volna... amit bizonyosan megbánás, majd fájdalom követett volna, ha tényleg folytatást kapott volna az előző este. Reinának köszönhetően sikerült józanul döntést hoznia, amit a bárban nem sikerült.
- Sose tenném. - Senki felé nem gyárt elvárásokat, maximum a tanítványai felé, amik könnyűszerrel megugorhatók, ha átolvassák egyszer az anyagot. Szemei lecsukódnak a puszi közben, ajkai féloldalas mosolyra húzódnak közben. Szóval Odin mégsem szánt közös utat nekik.
- Viszlát, Reece - mondja lágyan, majd lép el mellette, hogy vissza se nézve hagyja el a lakást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Minden egyes Hold egy picivel jobban megviseli. Önsajnálatban és a sodort édeskés szagában elmerülve vészeli át a napokat, míg letaglózza a gerincében lüktető fájdalom. Undorodva támaszkodik már a sétapálcára, ami örök társává vált már a Telihold időszakára és csak reméli, hogy a jövőben is lekorlátozódik a használata erre az időszakra. Az igazság az, hogy szégyelli az állapotát. Szégyelli, hogy férfi létére tehetetlennek érzi magát minden percben, mert, mint hóhérja lebeg felette a tudat, hogy egy rossz mozdulat és teljesen lebénulhat. De mindezek mellett sem fogja feladni.
Reggel Kate első dolga volt, hogy feltöltse a rúnáját, amit Sebi végtelen megkönnyebbüléssel fogadott. A fájdalom lassan visszahúzódott, enyhe feszülés maradt csak, amit pedig már igényel a mindennapjaiban, annyira hozzászokott az elmúlt bő évtizedben. Óvatosan megmozgatta tagjait, majd végre ismét szabadon mozogva rejtette ismét sétapálcáját a szekrény mélyére. A Teliholdak másnapján mindig újjászületik, maga mögött hagyva a komor gondolatokat és a bűntudatát felélesztő vádakat, amit ködös elméje szül kétségbeesésében.
Anyjától búcsúzva érkezik pontosan, mint minden hónapban. Kedvesen üdvözli
a már jól ismert arcokat, van, akivel le is áll pár szó erejéig, majd nevetve indul tovább a kórteremig, ami csakis rá vár - üresen. Az ágyhoz sétálva, még itt is habozva veszi le a pólóját és fedi fel tetoválásait és legfőképp a gerince vonalán húzódó kötésrúnát. Egy kezén meg tudja számolni, hogy eddig hány embernek engedte látni az utóbbit, mégis még előttük is feszélyezve érzi magát, ha ismét erre kerül a sor. Szusszanva ül fel végül az ágyra, háttal az ajtóval, mint mindig, hogy végtelen türelmével várja a már jól ismert gyógyítóját.
- Jó reggelt, Erik - szólal meg, amint hallja maga mögött az ajtó halk kattanását. Hátra sem pillant, hisz biztos benne, hogy nem lehet más. - Kate kért, hogy tájékoztassalak, hogy megint tovább tartott a feltöltés, most tizenkilenc másodperccel. Hogy vannak a gyerekek? - kérdi kedvesen, karjai közben megfeszülnek, ahogy enyhén előre dőlve markol rá az ágy szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Sebi mindig is egy nyugodt ember volt. Már kisgyerekként is kiderült, hogy igen nagy az ingerküszöbe, ami azért lehetséges, mert nem hagyja magát eltéríteni a kitűzött céljaitól, legyen az egészen apró vagy horderejű, nem számít. A célok változhattak, átalakulhattak, de tekintete nem vesztette azt szem elől. Jöhettek nehézségek, megingások, jöhetett beteljesületlen szerelem, önazonossági kérdés… a listát bőven lehetne még sorolni, ám nyugalmából egyik sem tudta teljesen kibillenteni. Nem vesz a vállára felesleges plusz terhet, a már meglévő tetemes súly mellé, amit az évek során akarva-akaratlan aggatott magára. Megtanulta ezeket úgy cipelni, hogy ne roskadjon össze alatta és a titkaival együtt képes legyen egyenes háttal, egy jóravaló emberként mások szemébe nézni. Mindig is próbálta kihozni önmagából a legtöbbet és ezzel a tudattal mondhatott bárki bármit, tehettek, amit szerettek volna, nyugalma és elhivatottsága sziklaszilárd maradt. Egyes egyedül Reece volt képes megtörni ezt, de hónapok kemény munkája után felállt és sokkal erősebb lélekkel nézett szembe a világgal. Azóta is ő cipeli a férfi tettének súlyát, védelmezi, amiről valószínűleg sosem lesz fogalma a másiknak.
A mostani helyzetre viszont nem volt felkészülve. A vizsgáló az egyetlen hely, ahol titkainak és a cipelt terheknek egy részét maga elé pakolja és félmeztelen lélekkel és testtel várja a vizsgálatok végét. Itt szabadabb lehet, mint bárhol máshol, teljes bizalommal fordulva gyógyítója felé, akinek mély, karcos hangja helyett… egy vékony ujj puha érintésétől borzong meg. Erik sosem nyúl hozzá figyelmeztetés nélkül.
Teste megfeszül, kékjei kikerekednek, ahogy az érintéshez lágy, csilingelő női hang társul. Lélegzete benn reked, ahogy letolja magát az ágyról és hirtelen fordul a gyönyörű teremtés felé. A mozdulat kellemetlenül feszíti a hátát, de nem vesz róla tudomást. Nem úgy, mint Hugin és Munin, Odin hollói, akik eddig a jobb csípőjére varrt Yggdrasilon ágait befedve pihentek. Tollukat felborzolva szállnak el róla, csupaszon hagyva az így kiszáradtnak tűnő életfát. Röptük keresztezi az oldalára varrt rúnákat, majd a szíve fölött található Vegvísirt, hogy vállánál eltűnjenek a háta irányába. Mellkasa gyors ütemben emelkedik és süllyed, keze megremeg maga mellett, míg kényszeredetten az orrnyergéhez nem emeli, hogy megdörzsölje azt. Reszketeg sóhajjal engedi le lassan, alkarjának közepén pedig megvillan Triskele, Odin szent jelképe.
- Igen... - válaszol kissé rekedt hangon megkésve, majd észbe kapva nyúl a pólójáért, hogyha a kibillent nyugalma nem is akar visszatérni, legalább a kötésrúnáját eltakarja, hátha az majd segít. - Elég gyakran járok ide, hogy ha elmondod, hogy mit keresel, talán tudok segíteni - kékjeit vezeti a nő arcára egy kedves mosoly kíséretében. A feszültsége és zavara kézzel tapintható, ám se a hangján, se az arcán nem látni belőle semmit. Azokból csak a segítőkészség olvasható ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A karácsony előtti időszak mindig a legzsúfoltabb az évben. Rengetegen az utolsó pillanatokban találják ki a tökéletes ajándékot szeretteiknek, barátaiknak és mágusberkekben ez nagy számban egyenlő a felrúnázott termékekkel. Már az ízig-vérig mágusok is egyre inkább kacsintgatnak a muglik által oly nagyon kedvelt elektronikai cikkekkel és a karácsony egy remek apropó, hogy végre megvegyék a rég halogatott vívmányokat. És ki más kezén futnának át ezek a darabok, mint Sébastienén?
Napok óta alig pár röpke órácskát alszik csak, hogy a felgyűlt munkákban haladhasson. Nem sikerült egyik megbízásra se nemet mondania és Odin látja lelkét, nem is akart. Szeretne örömet okozni klienseinek azzal, hogy örömet szerezhetnek munkái által másoknak. Ennél többre nem is nagyon vágyhat az ember az életében. Marie jelenti most számára az egyik legnagyobb segítséget. A lány fantasztikusan előkészíti neki az órákat, elkészíti rájuk a kiosztásra szánt feladatokat. Amúgy is kedvelte a lányt, de látva elhivatottságát és a rúnák iránti szeretetét... biztos benne, hogy Odin maga sodorta őket egyazon útra. Nagy jövő áll még Marie előtt.
Most viszont magára maradt a nyakába szakadt munkával. A tanári asztalnál görnyed, a lámpa fehér fényében dolgozatokat javít, amiket maga mellett halmoz stócokba. Külön a még javításra várók, a már elkészültek és van egy harmadik paksaméta, ami az iskolán kívüli munkáiból áll. Ma sem fog aludni, az már biztos.
Szusszanva dörgöli meg az orrnyergét, miután ismét azon kapja magát, hogy egy pillanatra elbóbiskolt. Talán egy kávé jót tenne... viszont ahelyett, hogy felkelne érte, pennáját veszi a kezébe és helyezi alkarjára, ám rúnaalkotás végül elmarad.
- Winter. Gyere csak, persze. Miben segíthetek? - kérdi kedvesen, miközben pennáját dolga végezetlenül helyezi maga mellé. Kékjei követik a fiú útját és türelmesen, mosolyogva várja érkeztének okát. Csak nehogy most csukódjon le a szeme. Odin mentse meg attól, hogy bármelyik diákja is azt higgye, hogy érdektelen a mondanivalója.