Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Arra jöttem rá, hogy mióta elkezdtem behozni kütyüket az órákra, azóta a fiatalok, pontosabban egy részük fellelkesült a mugli dolgok kapcsán. Sokkal érdeklődőbbek lettek, szívesen vették kezükbe a ketyeréket, és jókedvűen forgatták. Persze, akadt köztük néhány igazi aranyvérű burzsoá, akiknek már az arcizmuk is megrándult, ha a mugliismeret szóba jött. Ezúton is csókoltatom drága szüleiket!
Szóval mióta így rákaptak az eszközökre, azóta egyre több holmit vittem be az órákra, aminek meg az lett a következménye, hogy végül már egy nagy rekesszel közlekedtem föl, s alá, hogy abban minden elférjen, és még a könyveknek is maradjon némi hely a hónom alatt, na meg a bögrémnek is egy akasztó az ujjamon. Erre egy-két kollégától megint csak jött volna a válasz, hogy miért is nem használom a pálcámat a cipekedéshez, na de kérem szépen, hogy lehetnék hiteles mugliismeret tanár, ha állandóan a pálcámmal kavarnám a levegőt?
- Tanárnő, és mikor megyünk moziba? - az egyik fiatal lelkesen tapadt rám, amivel úgy egyébként nem lett volna probléma, ha a magassarkú ne szorította volna a lábfejemet, ha a bugyim nem vágott volna be, s ha tényleg nem málhás szamár módjára vonultam volna a folyosón.
- Majd igen, megbeszéljük, de most sietnem kell Gyuszika, addig is, írj egy szorgalmit Hollywoodról - hogy ne csalódjon a gyerek, adtam neki egy kis plusz feladatot, s miután végre leakadt rólam, mert az egyik társa valami csokibékát villantott fel neki, végre, megkönnyebbülve szedhettem virgácsaimat a tanári irányába. Még az is megfordult a fejemben, hogy ha nem kezdődött el az értekezlet, akkor talán majd lesz időm kirohanni a mosdóba, s megigazgatnom azt a fehérneműt.
Az ajtóhoz érve nem volt egyszerű dolgom, hisz mindkét kezem foglalt volt, még a bögrémben is lötyögött némi kávé, így kénytelen voltam ügyeskedve, egyik térdemmel feljebb tornázni kezembe a rekeszt, s aztán könyökkel ránehezedni a kilincsre. Az ajtó nyílt is, végre fellélegezhettem….volna. A kérdés már csak az volt, hogy mi a hétfejű sárkány fújta vihart keres Ardai Tánya hátsója Zétény ágyékánál? És úgy mégis, mi a jó büdös franc folyik itt.
Hogy mit lehetett leolvasni az arcomról azon kívül, hogy abban a pillanatban egy sorozatgyilkos is megirigyelhette volna a pillantásom? Semmit. Jó, egy kicsit behullámzott az arcom az idegtől, s Merlinre, nem értem, hogy miért zavart egyáltalán ez, hisz nem jártunk, vagy ilyesmi. És ha akarja, hát fogja csak meg Tánya tomporát, meg akármijét, mit is bánom én. De akkor is, miéééért?
Lesújtó pillantásom leginkább Zéténynek szólt, bár Tánya is megérdemelt egy misét, máris kiérdemelte nálam a mégis csak lőttünk házinyúlra címet. Hogy vigye magával őt is a Küklopsz az alvilágra.
- Szervusztok. Remélem, nem zavartam meg semmit- a síri csend után végül csak megszólaltam, s még egy mosolyt is villantottam feléjük, ami minden volt, csak nem barátságos. Leginkább frusztrált mosoly volt amolyan erőltetett. Gondoltam, hogy sarkon fordulok, és ki is iszkolok a megpakolt rekeszemmel, de akkor belépett Gideon professzor a hatalmas nagy térképével, amivel akárhogy is forgolódott, vagy arcon csapott, vagy bokán. Ehhh…emiatt nem volt mit tennem, elhallgatva a krahicsolását, kénytelen voltam megindulni az asztalom felé, bár arra kissé bosszúsan érkezett meg az a rekesz. Magamat meg fáradtan dobtam le a székre, a talpaim iszonyúan fájtak, de ez a két teremtmény érdemelt még egy-egy gyilkos pillantást. Őrület. Ráadásul még Ákos sem ült bent, pedig vele legalább megoszthattam volna a kávémat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Mellkasom előtt összefűzött karokkal, cseppet sem vidám hangulatban várakoztam arra a bizonyos nyomozóra, aki majd meghozza az ítéletet felettem. Igazából továbbra sem értettem, hogy miért is tartanak fogva, annak ellenére, hogy korábban már elhangzott a prostitúció vádja, amit teljességgel elutasítottam. Lábfejem idegesen járt, ujjaim is fel-le pattogtak már, s mindeközben azon gondolkodtam, hogy vajon anyámék hogy vannak? Vajon mennyire aggódja magát halálra, mit mond a kislányomnak, értesítettek-e valakit az eltűnésemről? Vajon milyen hamar jut el egy ilyen információ a munkahelyemre? Megvan-e még egyáltalán az állásom, mit fognak gondolni rólam az emberek és ehhez hasonlók.
Aztán egyszer csak nyílt az ajtó, s megjelent benne ez a gyűrött képű nyomozó, akinek feltehetően jó éjszakája volt, legalábbis az enyémnél biztosan jobb.
- Gondolom nekem már nem kell bemutatkoznom - vetettem oda gúnyosan a szavakat, nem is rejtettem véka alá a véleményem erről az egész rendszerről, nagyon is dühös voltam, nem is feltétlenül erre a pasasra, hanem összességében minden aurorra, amiért ilyen kellemetlen helyzetbe sodortak.
- Szórakozik velem? Nem érdekel a rohadt kávéja, egész éjszaka egy pohár vizet sem kaptam, tegnap este óta semmit sem ettem! - vágtam hozzá ingerülten, ami köszönhető volt a kialvatlanságomnak, az éhségemnek, s ennek a szürreális helyzetnek. - Nem kérek kávét, engedjenek el, haza akarok menni - mondtam, miközben még inkább összehúztam magam előtt a karjaimat, mintha ez védelmet nyújtana velük szemben.
- Hogy mit csináltam??? Nem! Nem igaz…ez hazugság! - teljesen kiakadtam, nem csak a kérdésen, de azon is, hogy a nyomozó képes volt feltenni nekem ezeket a kérdéseket. - Ez…most egy vicc? Maguk szórakoznak velem? Vete a freir espárrágos! - káromkodtam immár spanyolul, ahogy csak este, mikor behozott az a barbár. - Persze, hogy repedt volt! Magának nem lenne repedt a sarka egy hosszú gyaloglás után, ha beakadna két utcakő közé, és hiába rángatná, nagy nehezen sikerülne csak kiragadnia? Amúgy is egy igen értékes Manolo Blahnik darab, szóval még ha repedt is, nem hagynám ott semmi pénzért! De nem vagyok prostituált! Vagy maga szerint úgy nézek ki??? - idegesen pattantam fel az asztaltól, hogy végig nézhessen rajtam a nyomozó. - Mit lát, hm? Maga szerint így néz ki egy prosti? - dühösen fúrtam pillantásom a tekintetébe, s egyáltalán nem volt mindegy neki,hogy mit válaszol. Jó, egy kisestélyi ruha volt rajtam, a harisnyám meg fel volt szakadva, ezt persze észre sem vettem. Smink is volt rajtam, egy kicsit erősebb, mint amit hétköznap viselnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Tartsam meg, hát persze…milyen egyszerű is ez, nem magát vádolták meg prostitúcióval - morrantam vissza a férfinek azon nyomban, mert még mindig a düh vezérelt, s ezt nem is tudtam volna tagadni. Azért egy kicsit elcsöndesedtem, hogy feltegye a kérdéseit, azok azonban nem kis felháborodást váltottak fel bennem, ismét úrrá lett rajtam a hevesség, s bizony dühösen fúrtam tekintetem a férfi pillantásába, aki azonban ahelyett, hogy megnyugtató választ adott volna, inkább csak elhúzta a száját. - Maga…na jól van! Tehát úgy nézek ki, mint egy prosti, csak azért, mert van rajtam egy csinos ruha, amit egy kellemes vacsorához vettem fel…akkor már biztos, hogy árulom a testem - vetettem oda dühösen a szavakat, nem mintha ez túl sokat számított volna ebben az esetben. - Protokollkérdés…nincs jobb dolguk? Nem találnak semmilyen ügyet a városban, ezért kinéznek valakit, és máris megvádolják? - igen elviselhetetlen lehettem abban a percben, valószínűleg a nyomozó idegeit sikerült felborzolnom, de mentségemre legyen, hogy még mindig nem volt semmi hírem a lányomról, az eljárást sem tartottam megfelelőnek és igen is sértve éreztem magam a vádak miatt. - Jó…mondja már , csak legyünk túl rajta végre - nyögtem be végre, mintegy megadóan, hisz úgy tűnt, addig úgy sem szabadulok, míg nem válaszolom meg ezeket a kérdéseket. Közben visszaültem, s bosszúsan fúrtam pillantásom az auror tekintetébe. - Nem, nem vártam senkire! Már elmondtam, hazafelé tartottam, a cipőm sarka beakadt, egy ideig szenvedtem vele, míg sikerült kicibálnom. Elfáradtam, felhúztam magam, mert tönkre ment a sarka, és elhiheti, hogy tanári fizetésből nem olyan egyszerű ilyen holmikat csak úgy beszerezni. Aztán leültem a padkára, hogy elszívjak egy szál cigit. Ekkor jött az a férfi, nekem nem volt tüzem, ő meg adott. Ennyi történt, ez nem prostitúció! Az aurorok pedig nem igazán kérdeztek! Egyből megvádoltak, még csak a jogaimat sem olvasták fel, berángattak ide, és belöktek abba a cellába. Hiába mondtam, hogy nem igaz, végig úgy kezeltek, mintha az lennék. Nem kaptam vizet, nem kaptam lehetőséget, hogy bárkit is értesítsek. Otthon van a kislányom az anyámmal, még nekik sem szólhattam haza, biztosan aggódnak már…és ne mondja, hogy nyugodt legyek, mert ezt nem lehet nyugodtan elviselni. Értse már meg….én csak egy tanárnő vagyok - mondtam, immár elkeseredve, s csak azért nem sírtam el magam, mert ahhoz erős voltam, hogy ne ilyen alakok előtt gyengüljek el, akik aztán ujjal mutogassanak rám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Három különböző bejelentés? - megdöbbenve hallgattam a nyomozót, s azon gondolkodtam, hogy vajon mégis kinek állhat érdekében az, hogy efféle valótlanságot állítson? Vagy lehet, hogy összekevertek valaki mással, és tényleg működött prostitúció a városban? Ha igen, az nagy probléma a fiatalokra nézve, egy pillanat erejéig el is merengtem ezen, de nem tudtam túl sokat aggódni mások életéért, hisz jelen pillanatban még mindig én ültem odabent, s engem vádoltak meg. - Nézze, nem tudom, hogy ezek a dolgok hogy mennek, hogy elég-e csak egy bejelentés, és máris előveszik az embert, de biztosan állíthatom, hogy nem igazak ezek a vádak, és még bizonyíték sincs ellenem, és már tényleg nagyon ideges vagyok, és ez a bánásmód is szörnyű! - kezdtem elkeseredni, ami felváltotta az idegességet, mert egyszerűen nem értettem, hogy kerülhettem ilyen kellemetlen helyzetbe. Végül megint csak ideges lettem, s így a velem szemben ülő auror szemére vetettem, hogy mégis mit művelt az, aki behozott, vagy épp mit nem tett meg. Ezután nyúltam csak a kávé után, amit először nem is akartam elfogadni, de még mindig jobb volt, mintha nem kapnék semmit. - Igen, mondtam már, hogy tanár vagyok…oh, na ne. Nehogy már el akarjon ítélni, amiért elszívtam egy szál cigarettát. Ha gyerekem van, akkor már nem is dohányozhatom? Amúgy is …csak kocadohányos vagyok, ritkán szívok el egy szálat, és ez pont este történt, ez még nem bűn! - vágtam vissza, rosszul esett, hogy ez a nyomozó is elítélt mindenféle bizonyíték nélkül. - Nem, nem igaz! - vágtam oda, még mielőtt bármit is kérdezett volna, de szerencsére épp kopogtattak, ez szakította meg a feszült hangulatot. Idegesen kaptam pillantásom az ajtó irányába, ahol egy fiatal auror ácsorgott. - Ő ki lenne? A kuncsaftom? Hm? - kérdeztem némi gúnnyal, mert most már tényleg nagyon elegem volt abból, hogy ártatlanul tartanak fogva. Haza akartam menni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Mégis olyan hangsúllyal mondta…hagyjuk - legyintettem egyet, bár nagyon rosszul esett az, hogy eddig minden aurornak volt felém olyan megjegyzése, amiből az jött le, hogy itt egyedül én lehetek a hibás, csak azért mert dohányzom, vagy ahogy öltözködöm, máris mindegyikük megbélyegezett, még akkor is, ha ezt nem merték kimondani a szemembe. Megjegyzéseikből viszont egyértelműen érződött az, hogy nem hisznek nekem. Bezzeg, ha egy férfivel történt volna ugyanez, máris ment volna a hajbókolás, s már legalább ötször elnézést kértek volna tőle a kellemetlenség miatt. Nekem azonban továbbra is tűrnöm kellett, ráadásul a fejem is megfájdult, s lassan már teljesen elkeseredtem, így már épp, hogy csak némi gúnyra futotta belőlem. Végül aztán feladva a küzdelmet, tenyerembe temetett arccal vártam a végítéletet. Az viszont még mindig nem érkezett meg, én viszont már túl fáradt voltam ehhez az egészhez. - Visszajelzést? - keserű mosollyal ráztam meg a fejem, de legszívesebben sírni lett volna kedvem. - Nézze, lehet hogy dühösen reagáltam, de ez igazságtalan. Tényleg nem tettem semmi rosszat, és maguk még csak annyit sem ajánlottak fel nekem, hogy küldjek haza egy értesítést. Mit gondolhat az anyám, és a lányom? Tudja maga, hogy mit élhetnek át? Jogom lett volna ahhoz, hogy üzenhessek, hogy idehívhassak valakit, mert ez az eljárás ez nem méltó senkihez sem. Az egész éjszakát egy kalitkában töltöttem…hogy tehetik meg ezt? - nem kiabáltam, inkább csak kétségbeesve tettem fel a kérdéseimet, mert nagyon is bántott az, hogy ilyesmi megtörténhet egy nővel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Nahát, ez megnyugtató. Ezt mondta? Nagyon jó - sóhajtva ráztam meg a fejem, nem is tudtam, hogy örüljek-e annak, hogy anyám ennyire bízott bennem, vagy legyek dühös, amiért nem tette le azt az óvadékot. Mindenesetre egy kicsit bosszantott ez a helyzet, ahogy az is, hogy én magam nem beszélhettem vele. - Tudja, a maga kollégája egyáltalán nem tájékoztatott semmiről, még csak a lehetőséget sem kaptam meg, hogy én magam üzenjek haza. Pedig ehhez jogom lett volna - panaszoltam a nyomozónak, aki valamelyest szimpatikusabb volt, mint az, aki az éjszaka folyamán behozott. - Alibi...most tényleg? - nevetve ráztam meg a fejem, bár ez inkább keserédes mosoly volt, mint sem boldog. Egész egyszerűen nevetségesnek találtam a vádakat, s azt is, hogy bent tartottak. - Szeretne, de mégis megvádol mindenféle bizonyíték nélkül prostitúcióval. Tényleg tőlem kell megvédeni ezt a várost, csakis egy mexikói származású nő űzheti ezt az ipart...- újra elítéltem a rendszerüket, még ha elviselhetetlennek is tűntem, volt elég okom arra, hogy így viselkedjek. Végül sóhajtva hajtottam előre a fejem, hisz nem volt mit tenni, várni kellett, míg elérik az ismerősömet, aki bizonyíthatja, hogy együtt vacsoráztunk. - Tényleg érdekli? - a röpke csöndet az auror kérdése törte meg, némi értetlenséggel emeltem rá a pillantásom. - Mugliismeret - válaszoltam végül. - És a következő órám éppen...öt perc múlva kezdődik, szóval kérem, legalább hadd értesítsem az igazgatót, hogy ma valószínűleg késni fogok - bíztam benne, hogy legalább erre lesz valami mód, mobiltelefonom az akadt, s úgy emlékeztem, hogy Ákosnak is van, így neki üzenhetek erről a kínos incidensről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

- Nem lep meg…úgy értem, és ne vegye magára, de amit és ahogy a kollégája művelt, az alapján nem vontam le pozitív következtetéseket Önökről, aurorokról. Pedig alapvetően nincs bajom a munkásságukkal - tettem hozzá, ezzel tényleg nem a velem szemben ülő férfit akartam megsérteni, hanem csak próbáltam felnyitni a szemét, hogy valami nagyon nem stimmel itt házon belül, s nem ártana, ha egy kicsit feltérképeznék a saját házuk táját, mielőtt még ártatlanul ítélnének embereket börtönre.
Ezt követően kellett egy-két perc, meg a kávé, s persze egy nagy sóhaj, hogy félretéve a csatabárdot, várakozás közben tudjak értelmesen kommunikálni az aurorral. - Igen, a varázsvilág átka - sóhajtottam, szinte kicsusszant a számon, mert valljuk be, számos hasznos és praktikus mugli eszköz volt, amiből ha több lett volna használatban, az megkönnyítette volna a varázslók életét. Értettem én persze, hogy bagoly, meg varázslat, és a hagyományok, de egy mobillal sokkal könnyedebb volt felvenni a kapcsolatot egy távolabbi ismerősünkkel. - Ajjaj, azt mondta, hogy az igazgató? - elhúztam a számat, aztán sóhajtva temettem arcomat a tenyereim közé, volt egy rossz érzésem. Ki tudja, hogyan s mit közölhettek a főnökkel, már előre féltem, hogy kínos beszélgetés vár majd rám.
- Ismeretes, a fél életemet muglik közt töltöttem, nagyon sok kultúrát tanulmányoztam..- kezdtem bele, bár ez a beszélgetés most nem igazán esett jól, pedig más alkalommal talán kedvem lett volna erről bővebben is fecserészni. Szerencsére kopogtattak az ajtón, kicsit még ideges voltam, hogy már megint történhetett. Legnagyobb döbbenetemre azonban végre, mintha csoda történt volna, közölte, hogy elmehetek.  - El sem hiszem, hogyan? - kissé értetlenül pillantottam rá, hisz ezidáig senki sem hitt nekem, de ahogy megpillantottam az ajtóban Benedeket, úgy ezzel együtt egy nagy kő is leesett a szívemről, s így már minden egyértelművé vált. - Benedek, de jó hogy látlak! -  elfogadva a kezét, szinte a karjába szökkentem, s azt hiszem, még ennyire nem örültem egy “randipartner” viszontlátásának sem. Benedek jelen esetben azonban kivételt képezett, s bár csak véletlenül sodorta a sors az asztalomhoz, most mégis a megmentőm lehetett. - Nagyon köszönöm…tényleg? Jajj emiatt aggódtam, annyira kellemetlen ez az egész, hogy is vádolhatnak meg ilyesmivel? Még hogy Bogolyfalván prostitúció…- érezhette a hangomból, hogy mennyire rosszul érintett ez a helyzet. - De nem a Te hibád volt…állítólag három-négy bejelentés is érkezett, pedig én nem - ráztam meg a fejem, kicsit mintha előtte is magyarázkodtam volna, pedig csak nem tartott annak, aminek az a zöldfülű auror. Ezt követően pillantásom a nyomozó felé szökött,  kinek Benedek szegezett kérdést, joggal. Ettől függetlenül egy kicsit sajnálni kezdtem a férfit, hisz nem ő vitt be hanem a kollégája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Még nem szoktam meg igazán az olvasó szemüvegem, korábban soha nem volt rá szükségem, most azonban kénytelen voltam használni, ha el akartam olvasni a beadandók szövegét. Szegénykéim olyan apró betűkkel írták tele a lapot, hogy alig tudtam még így is kihámozni a sorokat. Ennek ellenére próbálkoztam, hol feljebb toltam az orromon az okulárét, hol távolabb húzódtam, aztán meg a papírt emelgettem a magasba, előre húztam, hátra toltam, a fény felé fordítottam, csak hogy ki bírjam olvasni a sorokat. Agyrém. Nem kedveltem a szemüveget, s bizony sokkal nehezebb volt így javítani bármit is, mint annak idején, amikor még sasszemmel rendelkeztem. A kislányom édesen meg is jegyezte, hogy olyan vagyok, mint a nagyi, hát ennek igazán örültem. Egyelőre még nem éreztem magam hatvannak, s reméltem, hogy még annyira azért nem ráncosodom.
- Mit akartál ideírni Dezsőke? - halkan motyogtam magam elő, próbáltam kihámozni a fiatalember szavait, mikor váratlanul rám köszönt egy ismerős hang. Felemeltem a pillantásom, a szemüvegnek hála azonban csak torz pacaként láttam meg Ákost, így próbáltam lejjebb tolni az orromon az eszközt, hogy normálisan is szemügyre vehessem a férfit, drága kollégámat, akit annak ellenére is kedveltem, hogy az elmúlt időszakban megcsappant közöttünk a kommunikáció. Sőt, azt is mondhatnám, hogy egyenlő lett a nullával.
Történt, ami történt köztünk, de azt hiszem, hogy Őt zavarta a dolog, mert kerülni kezdett. Szerintem kellemetlenül érintette, hogy kollégák vagyunk, meg aztán…magam sem tudom, de elkerültük egymást. Pedig nem raktam a nyakába kötelezettséget, nem kértem, hogy járjunk, hogy nevelje fel a gyerekem, mégis, mintha menekült volna előlem. Ez egy kicsit azért rosszul esett, de tudomásul vettem, s tovább léptem. Furcsa, mert nem is olyan rég viszont elhívott egy kirándulásra, s igazán nem is tudtam hová tenni a meghívását akkor, ráadásul rettentően rossz passzban voltam, így elutasítottam őt. Onnantól kezdve megint nem alakult ki közöttünk kommunikáció egy-két kósza köszönésen kívül. Hetek teltek el már azóta, s őszintén, hiányoltam Őt. A társaságát, hogy csak röhögjünk valami hülyeségen, vagy bedobjunk egy sört, vagy akármi. - Szia Ákos - köszöntem vissza, de mivel benne voltam a munkában, s nem akartam elrontani a pontozást, visszatereltem gondolataimat a munkára, s igyekeztem befejezni a beadandó javítását. Ezzel úgy tíz-tizenöt perc alatt végeztem is, végre levehettem az olvasószemüveget, kifújhattam a levegőt, s kortyolhattam a kávémból. Egy ideig csak csöndesen ücsörögtem Ákos mellett, figyeltem, gondoltam, ha elkapja a pillantásom, akkor majd talán szóba áll velem, felém fordul, és mondjuk megkérdezi, hogy mi újság, vagy hasonló. Ez azonban nem történt meg, egy kicsit már kezdtem úgy érezni, hogy olyan, mintha az oviban lennénk, s tekintve, hogy senki sem volt rajtunk kívül a tanáriban, hát úgy döntöttem, hogy megpróbálom egy kicsit felém terelni a figyelmét.
Az előttem heverő üres papírból gyúrtam galacsinokat, s kényelmesen hátradőlve a székemben, keresztezve egyik lábamat a másikon, látványosan kezdtem el Őt dobálni a galacsinokkal, tudva, hogy nem vak és nem ostoba, úgyis rájön majd, hogy én bombázom.
Azonban a negyedik-ötödik lendítés után még mindig úgy tűnt, mintha ignorálna, ezért végül csak megtörtem a csendet. - Ne zavartasd magad drágám, olvasgass tovább….ja, amúgy terhes vagyok - mondtam komoly hangszínnel, próbáltam nem elnevetni magam, s vártam, hogy végre hagyja a francba azt a fránya könyvet, és végre velem foglalkozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ritkán tudtam kikapcsolódni úgy igazán, mert nem igen akadt szabadidőm a munka és a gyermeknevelés mellett. Ha volt is egy kis időm, azt is általában a kislányommal töltöttem. Néhány napja azonban beköszöntött hozzám is egy kis szabadság, ugyanis a kislányomat elvitte magával anyukám vidékre, így akadt pár napom arra, hogy regenerálódjak, pihenjek, olvassak és napozzak, s olyan dolgokkal foglalatoskodjak, amire egyébként nem jutna időm. Ezek közé tartozott a lazulás is, találkozás barátokkal és az ismerkedés. Randevúra mondjuk nem készültem, mert elég bonyolult volt az életem az elmúlt időszakban, Zéténnyel sem vergődtem zöld ágra, és ott volt Ákos is, aki szintén furán viselkedett velem. Néha úgy éreztem, mintha kerülnének engem, mindenesetre nem akartam, hogy teherként éljék meg a társaságom, ezért sem telepedtem a nyakukra. Amúgy sem tudtam, hogy mit akarnak, vagy hogy én mit akarok, s azt hiszem, hogy nem is akartam ezeken a dolgokon agyalni.
Épp a város napja volt ma, és mivel tudtam, hogy milyen jó kis mulatságokat rendeznek ilyenkor, nem akartam kimaradni. Biztos voltam abban, hogy majd ott lesznek a kollégáim is, velük is jó lett volna már egy kicsit találkozni, meg gondoltam, hogy biztos lesznek majd zenés programok. Fel is öltöztem, csak úgy lazán, rövidnadrágot, egy fehér-figurás pólót és tornacipőt húztam fel, majd lementem a tóhoz, s körbejártam a partját, megnéztem hogy miféle finomságok vannak a pikniken.
Volt ott minden klassz dolog, ami szem-szájnak ingere, nem beszélve a tömegről, mert ám akadtak bőven városlakók, akik szintén ki akartak egy kicsit kapcsolódni, s közösen ünnepelni a város évfordulóját. Magam is sorba akartam állni egy finom hot-dogért, meg is indultam, hogy közelebb jussak a hőn áhított finom falatokhoz, amikor váratlanul, a semmiből egy pillanat alatt telibe öntött valaki. - Wááh- ez volt az első hang, ami kicsusszant a torkomon, ijedtemben egy picit hátrébb is szökkentem, de ez sem volt segítségemre, mert az élénk színű ital egy pillanat alatt átáztatta a felsőmet, de még a combomon is éreztem csurogni a cukrozott italt. - Hát…ez jóóóó piros - jegyeztem meg, a fehér anyagon nagyon gyorsan átütött az ital, fejemet közben megemeltem, s csak ekkor vettem szemügyre a Somogyi fiút. Megismertem Őt, mert járt az egyik órámra. - Zente? - pislogtam rá párat, miközben a tenyeremmel dörgöltem kicsit a ruha anyagát, mindhiába. Tudhattam volna, hogy ez nem fogja kiszedni csak úgy a foltot. - Jól van, nem gond, baleset volt…meg úgy látom, hogy rád is jutott belőle - jegyeztem meg, mert úgy tűnt, hogy pár csepp az ő pólóján is landolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ha előre tudom, hogy majd milyen arcot fog vágni, valószínűleg már jóval korábban bevetettem volna ezt a kis tréfát, mert őszintén, nagyon vicces volt, hogy szinte lesápadt, s arcára fagyott minden rezdülés. Imádtam látni, hogy egy ilyen hír mit képes kihozni Ákosból, s amikor elhagyta ajkait a rekedtes, már-már alig hallgató kérdés, kipukkadt belőlem a nevetés, s bár a szám elé kaptam a kezem, szerintem már túl késő volt ahhoz, hogy leplezzem a feltörő jókedvet, s ezzel együtt azt, hogy bizony most turpisság áldozatává vált.
- Látnod kellene magad most - fűztem hozzá, kiengedve magamból a jókedvet, önfeledten nevetve szegény meglepett férfin. Azért bíztam benne, hogy talán a nevetésemből már rájött, hogy ez csak vicc, s nem kell ennyire komolyan vennie, de biztos, ami biztos alapon, amíg még nem szökött fel a vérnyomása az egekbe, úgy döntöttem, hogy jobb, ha tisztázom a helyzetet. Nem szerettem volna azt, ha felpattan és elrohan, vagy seprűre ül és messzire száll az országból.
- Annyira könnyű rád hozni a frászt drága, ne aggódj, nem biztos, hanem tuti. Gondterhes vagyok a dolgozatok javítása miatt, némelyiket el sem tudom olvasni - utaltam ezzel Dezsőke remekművére, aminek a javítását igazából félbe is hagytam, s ekkor támadtam be Ákost a galacsinokkal.
- Na, nyugodj meg, töltök egy pohár vizet, jó? Nem kell félned, nem vagyok állapotos - nyugtatva megpaskoltam a vállát, s míg elléptem a vizeskancsóért, mosolyra húztam a számat. Szegény, tényleg jópofa volt, nem gondoltam volna, hogy így meg tudom viccelni őt.
A pohár vízzel fordultam vissza hozzá, amit le is helyeztem az asztalának közepére, a szélére viszont én telepedtem, miután kicsit arrébb toltam onnan a papírjait.
- Csak gondoltam, feldoblak kicsit, mert nagyon elmerültél a papírjaid közt. Meg aztán…mostanában nagyon kerülsz, és gondoltam rákérdezek, hogy minden okés-e? Mert ami történt, az megtörtént, de azért még nem kell egymást elkerülnünk.. - jegyeztem meg, hogy tudja, észrevettem ám, hogy kerül. S ciki vagy nem ciki, valahogy kettőnk közül ezt valakinek már szóba kellett hoznia, arra viszont ügyeltem, hogy ne legyen senki az irodában, mert ez mégis csak kettőnkre tartozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Az ember lánya általában nem örül annak, ha nyakon öntik valami lével egy rendezvényen, ez igazán bosszantó tud lenni, főleg ha nincs nálunk váltóruha. Velem is ez történt meg, a pillanatnyi meglepődésem át is fordult egy kis dühbe, de amikor megláttam a velem szemben álló, láthatóan zavart fiatalembert, s felismertem benne Zentét, már meg is feledkeztem arról, hogy leszidjam a figyelmetlenségéért. Fölösleges lett volna morgolódnom, hisz biztosan nem direkt csinálta, s amilyen tömeg kavargott körülöttünk, én is lehetettem volna figyelmesebb.  
- Igen, eléggé piros - húztam el a számat, ahogy magam is ráeszméltem arra, hogy ez bizony nem csupán valami szimpla folyadék volt, hanem olyan, ami beszínezi a fehér felsőmet,s amiből jobb híján talán tudok majd varázsolni egy rózsaszínt, de hogy hófehéret már nem, az is biztos.
- Jól van Zente, nincs semmi baj, ne aggódj - próbáltam megnyugtatni a fiút, nehogy bűntudata legyen, vagy emiatt stresszeljen, hogy nyakon öntötte a tanárát.
- Hümm - egy pillanatra visszatekintettem a felsőmre, aztán meg a fiúra, s bármennyire is kedvesen ajánlotta fel azt, hogy mágiával kiszedné a felsőmből a foltot, tartottam attól, hogy talán még nem menne neki olyan jól, nekem viszont mára elég volt egy folt, s nem hiányzott az, hogy rám varázsoljon még néhányat, vagy netán átváltoztasson nyuszivá. Leginkább legyintettem volna, hogy hagyjuk a dolgot, s menjen mindenki  a maga útjára, de annyira kedvesen ajánlotta fel azt az italt, hogy nem akartam visszautasítani, hogy ebből valami negatív következtetést vonjon le, így végül is mosolyogva bólintottam.
- Rendben Zente, elfogadom - mosolyogtam rá.
- Egy pohár szénsavas vizet kérnék - biztos, ami biztos, ha azt is rám öntené, annak már nem maradna nyoma.
- Egyébként mi újság veled? Nemsokára jön majd a vizsgaidőszak, várod már?- kíváncsian érdeklődtem, miközben megindultunk az egyik kiszolgáló pult felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nagyot ásítva támasztottam a folyosót a hátammal, miközben összefonott karjaimon járattam ujjaimat, mintha csak dobolnék. Doboltam is, tamm-tatamm-tamm-tatamm, ugyanazt a ritmust újra és újra, hogy ezzel is ébren tartsam magam, ha már a járőrözés előtt benyomott bögre kávé nem volt rám hatással. Ami azt illeti, nem is nagyon voltam hozzászokva az ilyen éjszakai tevékenységhez, mert többnyire a faluban töltöttem az éjszakát a saját házamban, a lányommal és az anyámmal. Ritka pillanatok egyike volt ezért az, ha velem éjszaka is össze lehetett futni a kastélyban. Most is csak azért került rám sor, mert az egyik kolléga huzamosabb időre lebetegedett, s kellett valaki, aki helyettesíti a kastélyban. Ez voltam én, beáldoztam az időmet, csak hogy segítsek.
A gondolataim azért időközben elkalandoztak, eszembe jutott, hogy valamelyik nap süthetnék egy almáspitét, mert már nagyon rég ettem olyat, és a lányom is kedvelte. Aztán bevillant az is, hogy Zéténynek is készíthetnék, mert amilyen szerencsém lesz, éppen akkor fut majd be, mikor sül a pite, s az illatok nyomán már nehéz lenne tagadni, hogy micsoda finomság készül. Nem, mintha megérdemelné.
Újabb ásítást kellett elnyomnom, tenyeremmel tompítottam hatását, s ekkor tűnt fel az új kollegina, Zsuzsanna. Eddig nem sokat beszéltem vele, csak általánosságban érintettünk néhány témát két szünet között a tanáriban, de elég értelmes nőnek tűnt, meg egy kicsit titokzatosnak is.
- Igen, ez egy általános jelenség a diákság körében, és addig jó, ha még csak ettek. Nálam jellemzően előszedik a mobilkészüléküket, mert azt gondolják, hogy csak azért, mert mugliismereten vannak, máris megengedett az eszköz használata. Megjegyzem, egyes diákokat ez kifejezetten zavarja, akik nem szívlelik a rúnázott eszközöket. Szóval örülj, hogy nálad csak esznek - mondtam egy kedves mosollyal, s ellökve magam a faltól, becsatlakoztam Zsuzsanna mellé, hogy megkezdjük a körünket.
- Ilyenkor nagy a béke és a nyugalom, de napközben fülsüketítő a zaj a folyosó egyes részein. Hogy érzed magad egyébként, sikerült beilleszkedned? - kíváncsi voltam arra, hogy vajon hogyan fogadta őt a többi kolléga, s mennyire érzi magát otthonosan ennyi idő után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Még mindig terjengtek pletykák annak kapcsán, hogy Robi vajon miért is mondott le a pozíciójáról, volt olyan kolléga, aki engem támadott le a folyosón, és nyíltan rákérdezett, hogy igaz-e a hír, miszerint egy másik intézmény igazgatója lett, s tényleg emiatt távozott-e. Mit ne mondjak, az efféle kérdések kényelmetlenül érintettek, egyrészt azért, mert nem éreztem úgy, hogy enyém lenne a válaszadás joga, másrészt nem kedveltem a pletykákat sem. Ezért ki is kerültem ezeket a kérdéseket, s inkább próbáltam az előttem álló feladatokra koncentrálni. Mert hogy akadtak bőven, bizony. Aki azt hitte, hogy a helyettes eddig csak lógatta a lábát, tévedett, a háttérben nagyon is sok teendője akadt.
Most is, iratok felett görnyedtem, külföldi iskolák ösztöndíjprogramjait tanulmányoztam, és írogattam össze azokat az intézményeket, akik esetlegesen partnerként fogadnák diákjainkat egy félév, esetleg egy teljes év erejéig. Az ilyen cserék nem egyszer hasznosnak bizonyultak, hisz a diákok egy ilyen ösztöndíj segítségével nem  csak, hogy megismerhettek egy más országot és kultúrát, de még egy idegen nyelv elsajátítására is volt lehetőségük. Szóval igyekeztem összeírni ezeket a szomszédos iskolákat, egy kicsit bele is merültem a feladatba. Nem is hallottam, hogy valaki kopogott, egy kolléga nyitott ajtót, aztán be is engedte a diákot, s én már csak arra figyeltem fel, hogy Süvegesék lánya vigyorogva érkezik hozzám. - Szia Lili! Engem? - egy picit meg is lepődtem, mert a lány már ügyesen teljesítette az óráimat, ezért hirtelen nem is tudtam hová tenni az érkezését. - Öhm, igen. Miért? - kíváncsian pillantottam rá, aztán valahogy kezdtem ráeszmélni arra, hogy ez a feladatkör bizony azzal is jár, hogy fogadjam a diákokat különféle kérdéseikkel. Kicsit még tapasztalatlan voltam ilyen téren, ám azonnal mosoly szökött az arcomra, félre is toltam a papírmunkát, s hellyel kínáltam a lányt.
- Ülj csak le. Miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Értem, bármire is, csüccs le, és beszélgessünk - tényleg meglepett a diáklány érkezése, de egy részem nagyon is örült ennek, mert valahol mindig is szerettem volna segítséget nyújtani a diákoknak, ha volt erre lehetőségem. Mindig is közvetlen voltam velük, a mugliismereti órákon is beszélgettünk jókat, sőt, akadtak diákok, akikkel még a szünetben is váltottam pár hasznos szót. Most viszont egészen más volt a helyzet, nem csak azok kereshettek meg, akiket tanítottam, de olyan diákok is jöhettek hozzám, akik már egy ideje nem jártak az óráimra. Volt ebben a feladatban egy kis kihívás, bennem meg egy adag kíváncsiság, mert nagyon is érdekelt az, hogy vajon mi szél sodorhatta elém Lilkót.
- Házat váltottál?- ez meg is lepett, hisz jól emlékeztem a levitás lányra, és tényleg! Megláttam ruháján a ház jelvényét, már csak az volt a kérdés, hogy ez miért is történt meg. Nem sűrűn váltottak a diákok házat, így igen komoly oka lehetett ennek, s emiatt csak még jobban fúrta oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon miért is kereshetett meg a lány. - Ühüm, már látom - bólogattam, közben összefűztem ujjaimat egymásba, s kíváncsian fúrtam pillantásomat Lilkó tekintetébe, majd figyelmesen végig is hallgattam a lányt.
- Aha, most már értelek, szóval bár kedveled a pirosakat, azért egy kicsit mégis hiányoznak a kékek, és egyelőre nem találod a helyed, ha jól értem. Ilyen előfordul ám egy házváltás során, de emiatt ne aggódj kérlek, mert csak egy kis idő kérdése, és be fogsz illeszkedni a pirosak közé. Kell néhány hét, míg megszokod az új helyed, addig pedig biztosan hiányozni fog a régi. Azt tudnám javasolni, hogy barátkozz a pirosakkal, csináljatok sok közös programot, de mellette fuss össze a kék barátaiddal is és velük is tölts időt. Mesélj nekik az új szobádról, a szobatársaidról, ilyesmi, hidd el, hogy idővel jobb lesz - bátorítottam szavaimmal, mert ez nem is volt olyan nagyon komoly probléma, mint amire számítottam, ellenben Lilkónak biztos sokat számított ez a dolog, és ezt tiszteletben is tartottam. - Megkérdezhetem, hogy miért váltottál házat? Volt valami oka? - hogy megtudjam, pontosan mi is áll a háttérben, úgy gondoltam, egy picit még puhatolózok, hátha fény derül valami másra is, ami esetleg problémát okozhat Lilinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Eltelt néhány nap, amiben volt időm jól kibosszankodni magam, s minden este megfogadni, hogy soha többé ne kezdjek férfiakkal. Kedvem lett volna Izához is átmenni, s elújságolni neki, hogy mekkora vadbarom a drága kebelbarátja, ám erre sajnos már nem futotta az időmből, mert ha épp nem a lányomat vittem iskolába, vagy anyámat kísértem el az orvoshoz, akkor újdonsült igazgatóhelyettesi feladataimat láttam el, melyek nem kevés időt raboltak el tőlem mostanában. Panaszra mondjuk nem volt okom, hisz én adtam be a pályázatomat, volt is bőven motivációm, csak épp arra nem gondoltam, hogy majd lelkileg facsarodok ki, s életerőm sem lesz ahhoz, hogy tegyem a dolgomat. Arról már nem is beszélve, hogy a lányom szerintem megharagudott rám, Zéténnyel is elmaradtak a találkozói, ez pedig sehogy sem volt jó. Nati folyton róla beszélt, még azt is pedzegette, hogy apa vajon miért nem készít neki reggelit, hogy ugye biztos én nem engedem? Szóval gonosz boszorkává avanzsált a saját lányom, miközben anyám meg azzal traktált, hogy nagyon helyes, ne is engedjem be többé a házba ezt az alakot. Két oldalról kaptam hideget is meleget is, s kezdtem úgy érezni, hogy bele fogok bolondulni ebbe az egészbe. Néha nagyon szívesen lettem volna független, gyermektelen, szabad nő, akinek ha nem tetszik valami, csak fogja magát és tovább áll. Még egy mélyzuhanást vett éjszakán az is megfordult a fejemben, hogy összepakoljam Nataliet, s lerakjam Zéténynél, én meg továbbálljak. Akkor legalább lett volna ideje bepótolni az elmulasztott éveket, s én is bepótolhattam volna a fiatal éveimet. Ám ahogy ez a gondolat végig suhant a fejemben, úgy el is hessegettem azon az éjszakán, mert rájöttem, hogy a szívem szakadna meg, ha Natit elveszíteném.
Szóval, ilyen és ehhez hasonló gondolatok dübörögtek az elmémben, ráadásul Tánya sem ért rá, Ákost meg a föld nyelte el, s még csak egy üzenetet sem hagyott, hogy tudjam, hol keressem. Ennyit a barátokról.
Sóhajtva csuktam be magam mögött az üres ház ajtaját, mire végre elindultam, mert nagy elhatározásomban úgy döntöttem, hogy órák előtt meglátogatom Zétényt. Nem kellett messzire mennem, pontosan tudtam, hogy még mindig a Csárdában töltötte az estéit. Nem igazán értettem, hogy miért nem bérel ki magának egy rendes házat, ide azért nem szívesen engedtem volna el Nataliet.
Felfelé menet összefutottam egy fiatal nővel, aki parfümfelhőben úszva csörtetett lefelé, s bár nem volt a homlokára írva, de a női megérzésem valahogy azt súgta, hogy talán Zéténytől jött. Ez sem lepett volna meg, meg persze közöm sem lett volna hozzá, ha tőle jön, csak hát…na. De megint hülyeséget gondoltam, miért is jött volna tőle.
Elhessegetve a kószaságot, megálltam ajtaja előtt, s határozottan kopogtattam, közben próbáltam összekaparni a gondolatokat, amik éjszaka még sikerültek is, csak mikor komoly dolgokról kellett beszélni, olyankor már mindig inába szállt az ember bátorsága. Én még sem futamodtam meg, vártam, hátha ébren van már, s kinyitja nekem az ajtót. - Jó reggelt, bejöhetek? - miután végig néztem rajta, válla felett is elpillantottam, nem-e tűnik fel egy szőke, barna vagy vörös, ki tudja. Ha beengedett, át is léptem a küszöbét, s egyúttal körbevezettem a pillantásom a szobában. - Ja igen, szóval tudom hogy írtam, nem kell Natiért elmenned, viszont nagyon hiányzol neki, és szeretném, ha holnap mondjuk vele tudnád tölteni a délutánt…már ha, ráérsz holnap és nincs más dolgod - kezdtem bele, kicsit még barátkoztam a helyszínnel, meg gyűjtöttem a gondolataimat a legutóbbi - nem túl kellemes - beszélgetésünkkel kapcsolatban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Egész…nagy ez a szoba - jegyeztem meg, mert legutóbbi emlékeim szerint a csárdában meglehetősen zord, kicsi és sötét szobák voltak, nem beszélve a nyikorgó, rossz bútorokról. Ez ahhoz képest azért egy fokkal jobban nézett ki, amolyan legénylakásos stílust öltött a szoba, amiben volt minden, ami egy férfinek kell, ellenben még mindig nem gondoltam azt, hogy ez a hely gyermekbarát, már csak azért sem, mert odalent rengeteg idegen ember jött és ment, s valószínűleg jó pár korsó sör is felütötte a fejét, amit meg aztán hangzavar kísért.
Kicsit megköszörültem a torkomat, mintha nem lett volna hangom, de végül aztán kitisztult, sikerült is elmondanom első körben, amire gondoltam, mert tényleg bántott a bűntudat, s az, hogy láttam, Natalie mennyire szomorú Zétény hiánya miatt. Ezért is gondoltam azt, hogy jó lenne, ha mondjuk együtt töltenének jó pár órát, akkor talán a kicsilány megint vidám lenne, meg aztán, azt sem akartam, hogy Zé úgy érezze, nincs rá szükség. Tulajdonképp egy jó adag bűntudat is mardosott a történtek végett, össze is fűztem karjaimat a mellkasom előtt, mintha ez védene bármitől is, ami még csak meg sem történt.
-  Nem köszi, vagyis…egy pohár vizet, köszönöm - bólintottam, s míg mozdult, tétován néztem az ülőalkalmatosságra, aztán vissza Zétényre.
- Nem köszi, a suliban úgyis sokat ülök - végül állva maradtam, tettem pár kósza lépést, miközben még jobban szemrevételeztem a lakását. Fülemet közben megütötték az ironikus szavak, éreztem is belőle, hogy Zétény még neheztel rám, de nem sértődtem meg, végül is, volt benne némi igazság, így jogosan kaptam.
- Nem kell elvinned, úgy gondoltam, hogy átjönnél, játszanátok, és ott vacsorázhatnál - kiejtve az utolsó szót, ráemeltem a pillantásom, nem tudtam, hogy ehhez mit szól majd, közben ha kaptam, elvettem a vizet, de nem ittam belőle, csak tartottam a poharat, s tovább fürkésztem Zétény pillantását.
- Nézd - halk sóhajjal inkább le is raktam a poharat, s egy kicsit közelebb léptem hozzá. - Sajnálom a múltkorit, és nem úgy értettem, hogy többé ne gyere. Ez…ez csak…- most kellett volna valahogy elmondanom, hogy mi is játszódott le bennem, de inamba szállt a bátorságom. Nem ment. - …na de, a lényeg az, hogy Natinak nagyon fontos vagy és hiányzol neki, az apja vagy és mióta megjelentél az életében, azóta ő a legboldogabb kislány. Soha nem láttam őt még ilyennek, és ez jó dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Miközben beszéltem Zétényhez, egy kicsit izgultam, volt bennem némi stressz, nem tudtam, hogyan reagál majd, hisz sikerült megbántanom. Tényleg túlreagáltam a múltkori helyzetet, valóban nem volt szép, hogy hozzá vágtam azt a plüssállatot, s az sem, amiket hozzávágtam a fejéhez. Szóval volt is bennem félsz, hogy sikerült mindent elrontanom, s hogy elmartam a lányom apját, aki most majd megint tovább áll, újra lelép, én pedig örökre hallgathatom majd azt a lányomtól, hogy anya, ez is a te hibád! Azt pedig nagyon nem akartam, hogy a lányom apa nélkül éljen tovább most, hogy végre rátalált.
Úgy tűnt, Zétény egész jól fogadta, legalábbis a szavaiból ez jött le, még sem esett le rólam a kő, még mindig nehéznek éreztem a mellkasomat. Ráadásul  még most is éreztem benne némi távolságtartást. Úgy beszélt velem, mint egy diplomata, aki időpontot egyeztet. Tehát nem bocsájtott meg.
Felpillantva rá, hallgattam amiket és ahogyan kérdez, közben a gondolataim közé kúszott néhány múltbéli emlék is, mint amikor először futott össze Natival ott a boltban, vagy amikor én futottam vele össze újra a kastélyban.
- Nem, nem éreztem úgy - feleltem szűkszavúan, kikerülve a korábbi kérdést, s most kaptam a pohár után, hogy a kitöltött víz egy jó részét megigyam. Míg ittam, legalább addig sem kellett felelnem, meg amúgy is, olyan volt, mintha teljesen kiszáradt volna a torkom.
- Persze, hogy így gondolom - ezt már azután mondtam, hogy lenyeltem azt a pár korty vizet, s mivel ő közben a konyhának kijelölt helyhez sétált, így kénytelen voltam követni, mert nem volt kedvem a szoba másik feléről folytatni a diskurzust.- Ákossal?Mi…honnan tudsz te arról a rendőrségi ügyről? - meglepetten pillantottam Zétényre, hogy ennyire képben volt, pedig ilyesmikről nem is nagyon beszélgettünk. Ő persze viccelődni próbált, legalábbis nekem úgy tűnt, hogy jó mókának tartotta azokat a pletykákat, én viszont most nem igen tudtam vele együtt nevetni, mert egy fokkal feszültebb voltam a Farkasnál.
- Ákos…ő egy kedves barátom, mostanában sokat utazik - mondtam röviden, hisz mit is kellett volna mesélnem? Hogy tavaly együtt töltöttem vele egy éjszakát, vagy hogy nagyon kedveltem? - Az egy félreértés volt, néhány öregasszony fújta fel a dolgot és bolhából csináltak elefántot. Megjegyzem, mai napig zokon veszem azt, hogy egy szimpla feljelentés elég volt ahhoz, hogy meggyanúsítsanak - meséltem némi felháborodással a történteket, de meg is torpantam közben. - Nehogy mondj most valami jópofát, mert úgyis tudom, hogy eszedbe jutott valami. Igen, emlékszem, hogy azon a bulin prostinak öltöztem a javaslatodra, de nem , még mindig nem vagyok prostituált - húztam számat egy negédes mosolyra, de azért bekúszott egy őszinte mosoly is, ahogy eszembe jutott az a kis buli. Rég volt, akkoriban ismerkedtünk meg, s kapható voltam az ilyen apróságokra. Közben mégis csak letelepedtem mellé a székre, a blézeremből pedig kibújtam, mert kezdett melegem lenni ebben a szobában. - Nehéz, hogy itt vagy, tudod? - törtem meg végül a csöndet, s míg egyik kezem a pultra fektettem, addig másik kezemmel az összehajtott blézerem a combomon fektettem el.- Mikor ott vagy nálunk, látom, ahogy játszol Natival a nappaliban, ahogy fotózod őt, vagy mikor épp szendvicset készítesz neki. Olyankor mindig olyan érzésem támad, mintha…egy család lennénk, és…ez olyan jó érzés. De aztán meg kimész azon az ajtón, és nem jössz napokig.  Aztán meg megint ott vagy. Kedves vagy velem, az illatod az orromba kúszik és legszívesebben megérintenélek, de aztán bevillan az, hogy nem tehetem, mert a lányod miatt vagy ott, és nem miattam. És most biztos komplett idiótának tűnök, egy szeszélyes libának - mosolyodtam el keserűen, miközben egy kecses mozdulattal próbáltam kitörölni szemem sarkából a könnyet úgy, hogy ne kenjem szét a sminket. Felpillantva rá meg csak megvontam a vállaimat egy mosollyal az arcomon, mert hát, csak én lehetek ennyire hülye, egy kamu prostituált, aki “iskolát igazgat”.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Megint lebetegedett a kollegina, az évben már másodszor, így kénytelen voltam magam kezelni az okmányokat és egyéb jelentkezési papírokat. Éppen ezeket rendezgettem, amikor az egyik új kolléganő is pótolta a hiányos dokumentumokat, ezzel szépen minden a helyére is került. Ezután kicsit beszélgettünk, s mivel épp nekem sem volt dolgom, ő meg kicsit elveszettnek tűnt, úgy döntöttem, hogy egy kicsit körbe vezetem a kastélyban, s addig is sikerül egy kicsit jobban megismernünk egymást. Annak idején nekem nem volt ilyen szerencsém, pedig jó lett volna, sokáig még a termeket és az emeleteket is kevertem.
- Hát persze, hogy nem - nevettem fel, aztán halkan odasúgtam - csak alkalmanként - aztán tovább nevettem, ezzel csak finoman megjegyeztem, hogy azért mi tanárok sem vagyunk annyira szentek. Nem, mintha jellemző lenne az, hogy az iskola falain belül alkoholt szolgálnánk fel, de évente egyszer, karácsonykor például elő szokott kerülni egy finom üveg itóka, csak hogy koccintsunk. Meg aztán, ha mondjuk csapatépítőre megyünk. Már majdnem lelkes mesélésbe kezdtem, de aztán rájöttem arra, hogy a legutóbbiról inkább nem kellene szót ejtenem, mert abból csak én jönnék ki rosszul. Az újak még nem ismernek, és egy ilyen sztori hallatán azt gondolnák, hogy iszákos vagyok, pedig annyira nem is. Jó, az elmúlt időszakban esténként jól esett egy-egy pohár bor, de abban még nincs semmi.
- A faluban van egy remek söröző, Leprikón a neve, arra gondoltam, hogy oda valamelyik este beülhetnénk a kollégákkal. Itt ilyennel sajnos nem szolgálhatok, viszont remek kávét szolgálnak fel a manók a konyhában. Ez a folyosó egy kicsit hosszú, de végül is, innen is eljuthatunk oda. Amúgy is meg akartam kérdezni, hogy szeretnél-e lakosztályt igényelni, vagy a faluban szálltál meg? Ha jól emlékszem, a papírjaidon azt olvastam, hogy van egy kislányod. Ő mennyi idős? - érdeklődtem séta közben, most még merlinnek hála csend és nyugalom volt, de tudtam azt, hogy még pár nap, és az ifjak zsivajától fog harsogni a folyosó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Muszáj volt kiszakadnom abból a közegből, és rendbe tennem a gondolataimat, mielőtt bármilyen döntést vagy javaslatot is nyújtanék be az igazgató úrnak. Ő is ott volt, természetesen tapasztalta a történéseket, de úgy mint tanár, s nem mint szülő. Neki nem ült a sorok közt gyermeke, így benne valószínűleg egész másként csapódhattak le az események. Forrtam a dühtől, nagyon sok minden aggasztott tanárként és szülőként egyaránt. Hogyan is vetemedhet egy felnőtt férfi ilyesmire? Normális?
Belegondolni is rossz volt abba, hogy mi lett volna, ha mondjuk épp Natália az, akire kezet emel. Az mondjuk egész biztos, hogy akkor nem hagyta volna el a helyszínt élve. Ahogy azon se tudtam túltenni magam, hogy egy házvezető hogyan volt képes hidegvérrel végig nézni az eseményeket. Merlinre, hálát adtam a sorsnak, hogy Natália nem az Eridon asztalánál ült. A sok gondolattól persze meg is fájdult a fejem, az asztalomhoz ülve elkezdtem masszírozni a halántékomat, hogy picit lenyugtassam magam, amikor észrevettem belopakodni Ákost. Őt mindig jó volt látni, most sem zavart a jelenlétével.
Szavaira csak megráztam a fejem, ezzel is utalva arra, hogy mennyire csalódtam az egyik kollégámban.  - Őszintén? Fel tudnék robbanni a méregtől. - kezdtem bele, miközben felkeltem a székből és odaléptem Ákos mellé.
- A lányom vállalhatatlanul viselkedett, és úgy éreztem, hogy ott helyben leég a bőr az arcomról. Pontosan neki kellene tudnia csöndben maradni, hát mire neveltem? De ha még csak ez lenne. Miksa kihúzta a gyufát. Éppen, mikor kiemeljük a nevét, így viselkedik? Nem fér össze a kettő, érted? Mire jutalmazzuk most mégis? Ezt nem lehet elengedni egy ejnye-bejnyével. Rudolfról már nem is beszélve, szó nélkül végig nézte, hogy mit művel Bontovich. Egy házvezető nem viselkedhet így, erről ha nem én, majd az igazgató úr egész biztos, hogy beszélni fog vele. És nem csak tanárként dühít ez, hanem mint anyaként. Szülőként voltam tanúja annak, hogy egy diákot bántalmaztak. Érted? Ha ez kiszivárog az iskola falain kívülre, ebből oltári nagy balhé lesz. Szóval azt sem tudom, hogy intézzük azt, hogy senkinek ne járjon el a szája, de itt házon belül is rendeződjenek a dolgok - egy szuszra panaszoltam el mindent Ákosnak, majd hozzábújtam. - Mit kéne tennem? - persze ötleteim voltak, de úgy őszintén, azokból semmi sem tűrte a nyomdafestéket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Na siess, nehogy meglássanak - nyomtam egy csókot az ajkaira, aztán mielőtt még lelépett volna, visszahúztam. - Várj már, a nyakkendőd - gyorsan megigazgattam a nyakában fityegő darabot, nem is értem, miért vett fel ma nyakkendőt, de talán nekem akart kedvezni. Mindenesetre nehéz szívvel engedtem el a bozontos tanárurat, aki villámgyorsan távozott az éj leple alatt, én meg villámgyorsan húztam vissza a bugyimat, hogy aztán megigazgassam a szoknyámat, és gyorsan visszagomboljam a blúzom gombjait. Pechemre egy leszakadt, ettől függetlenül még sikerült a küldetést teljesítenem, úgy ahogy sikerült visszarendeznem a felsőmet, mikor meghallottam a füttyögést, így zavartan huppantam le az asztalról, s próbáltam azon gyorsan rendet rakni egyik kezemmel, miközben másikkal a hajamat igazgattam.
- Merlinre, hahó - a szívbajt hozta rám, pislogtam is a hang irányába, mikor a gyertya fényében megláttam Hubát. - Nahát, Te vagy az? - furcsa érzés volt, egyrészt zavart leplezve próbáltam jelen lenni, másrészt viszont megörültem neki, hisz a megérkezése óta nem volt még időm őt normálisan köszönteni. - Ezer éve nem láttalak, na gyere már, mesélj! Hogyhogy ilyen későn még ébren? - kérdeztem mosolygó zavaromban,miközben tovább rendezgettem az asztalon lévő dolgokat. Ezen az estén elvileg én voltam ügyeletben, ezért is lepett meg, hogy Huba csak úgy a semmiből felbukkant a tanáriban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Tényleg? És...ki volt az, honnan jöhetett? - nagyot nyelve próbáltam színlelni, s tettetni azt, hogy még engem is meglepett ez a kis sztori. Az arcom eközben már vörösödött, hisz az a gubancos hajú alak Ákos volt, és bizony, éppen nálam járt. Pech, mert erre nem voltam felkészülve. Mégis, ki gondolná, hogy ilyen késői órákban kollégák mászkálnak a folyosón? Merlinre, módosítani kellene a szabályzatot!
- Na de Hubaaa – úgy szóltam rá, mintha sértett lennék, hogy mégis hogy merészel ilyesmit feltételezni, de az a baj, hogy túl jól ismert engem, hisz lakótársak és barátok is voltunk, szóval előtte nem nagyon tudtam színlelni.
- Jajj Istenem – sóhajtva temettem arcomat a tenyereim közé, s újra Hubára emeltem a tekintetem, aki ekkor már egy újabb zavarba ejtő kérdést dobott fel. Köpni-nyelni nem tudtam, csak azt éreztem, hogy menten elsüllyedek, amiért lelepleződtem. Szerencsére, vagy nem, Huba azonnal témát váltott, én meg csöndben, teljes figyelmemet neki szentelve hallgattam végig.
- Ne haragudj, én...ne mond ki...- túl késő volt, hiába ugrottam, hogy tenyerem a szájára tapasszam, még így is tisztán lehetett hallani, amint kiejti száján Ákos nevét. Csak remélni mertem, hogy más nem járkál a folyosón.
- Jó, igazad van! Nagyon sajnálom, hogy eddig nem kerestelek, csak meglehetősen feje tetejére álltak a dolgok. Ott volt az az évnyitós dolog is, akkor a lányom is...- kereshettem ám az okokat, de tény, hogy sajnos nem kerestem őt.
- Ne haragudj, Huba! Gyere, hadd öleljelek meg! - s ha engedte, akkor magamhoz öleltem, majd csak ezután engedtem el, s fel sem tűnt, hogy a blúzom legfelső gombjait elfelejtettem beakasztani.
- Ami itt történt, kérlek ne mond el senkinek. Ákos és én...ez nem csak, érted, ez nem csak egy alkalmas dolog volt – vallottam be, s egy kicsit félve pillantottam Hubára, hogy vajon majd mit felel. Anno szerette szívni a vérem, de hogy azóta benőtt-e a feje lágya, azt nem tudom.
- Mesélj inkább, hogyhogy Bagolykő? Hogy kerültél ide? - pillantottam rá kérdően, miközben a hajamat igazgattam, hogy rendezettebb legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az elmúlt időszakban az igazgató úrnak túl sok dolga akadt, ezért többnyire engem és Holló kollégát kért meg arra, hogy képviseljük az iskolát, s ha kell ügyeket intézni, együtt menjünk, népszerűsítsük az iskolát, kössünk külföldi kapcsolatokat. Most viszont úgy alakult, hogy Albert valamiért lemondta és helyette ifjabbik mását küldte. Mi tagadás, az elején volt némi aggodalmam, hogy a fiatal úr mennyire állja majd meg a helyét, de az elmúlt két nap ékes bizonyítéka volt annak, hogy ha mást nem is, már legalább egy tucat leendő kolléganőt szereztünk Bagolykőnek, hála Albert úrfi megjelenésének és kedves modorának. Tényleg nem lehetett rá semmi panaszom, egészen érdekes témákról is tudtunk csacsogni. Épp a vonaton döcögtünk, mikor váratlan kérdést szegezett nekem, meg is lepődtem.  - Tűrhetően, köszönöm - mosolyogtam rá, közben azon agyalva, hogy vajon most miért kérdezte ezt. Vajon tud róla? Ám hirtelen ekkor nagyot fékezett a vonat, előre is estem volna, azonban Albi szerencsére elkapott.
- Fogalmam sincs…- ekkor hatalmas csattanás hallatszott, keveredve fémek nyikorgásával, s éreztem, hogy bemozdul alattunk a kocsi, s ahogy dőlt a szerkezet, azzal a lendülettel borultunk mi is, s közben hullottak a táskák, bőröndök, csomagok szanaszét. Túl hirtelen történt, éreztem ahogy a csuklómra esek, fejem meg az ülésnek vágódik, s mindenki sikoltozik a kocsiban. Kellett pár másodperc, hogy pislogjak és felmérjem a teret, mintha megdőlt volna a kocsi, amiben utaztunk. - Albert , jól vagy? - azonnal a kollégát kerestem pillantásommal, remélve, hogy minden rendben van, persze fogalmam se volt arról, hogy mi történhetett az első kocsikban, de egy nagyon rossz érzés fogott el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Sokszor lehetett a hírekben hallani balesetekről és tragédiákról, de tapasztalatom nem volt ilyen téren, soha nem voltam részese efféle eseménynek. Éppen ezért is ért váratlanul és hirtelen ez a dolog, amit pontosan be se tudtam azonosítani, hisz ki tudja, hogy mi történhetett. Lehetett hibás a sín, de akár még a mágiával is történhetett valami, ki tudja. Mindenesetre elég rosszul sikerült a csuklómra esni, ami sajgott is, meg a látási viszonyok is romlottak, mindenütt por kavargott, s a szanaszét hullott holmiktól, meg az utasok sikolyaitól csak káoszra lehetett következtetni.
- A csuklóm azt hiszem meghúztam, de ezt leszámítva minden rendben van – biccentettem Albertnek, megnyugtatott a tudat, hogy ő is jól van, mert azért mégis csak éreztem a felelősséget iránta, hiába kolléga, de még fiatal volt, akár a fiam is lehetett volna. Miután ebben megbizonyosodtam, a pálcám után nyúltam, de az nem volt a helyén, hiába matattam, biztosan elgurult a balesetben. - Elsősegélyt tudok adni, de a pálcám nincs meg. Albert, nézzük meg, hol lehet kijutni a kocsiból és segítsünk a többieknek, ki tudja, hogy odakint mi van, nehogy kigyulladjon – sajnos bentről nem volt egyszerű felmérni a helyzetet, de ösztönösen úgy éreztem, hogy el kellene hagynunk a helyet. - Megyek utánad, közben próbálok segítséget hívni – a telefonom megvolt, így azonnal tárcsáztam a SÜVEG-et, hogy jelentsem az esetet. Eközben a kocsink elejéből nyöszörgés hallatszott és egy fiatal fiú kiabált. - Segítség, valaki segítsen. Anya – Ijesztő volt hallani a hangokat, s csak arra tudtam gondolni, hogy épségben kijussunk innen és felhívhassam Ákost.
- Segítség - riadtan nézett a fiú, s hunyorogni kezdett, ahogy a pálca fényével szemben találta magát, az anyja beszorult két ülés közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Voltak a munkámnak olyan részei, melyeket kifejezetten utáltam, olyan dolgok, melyektől mázsás súlyokat éreztem a hátamon vagy inkább a mellkasomon. Többek közt ilyen volt az, amikor valakire panasz érkezett. Nem örültem soha az ilyen eseteknek, de muszáj volt ilyenkor intézkedni, főleg akkor, amikor az igazgató úr házon kívül volt. A kis mázlista. Én is szívesebben vettem volna részt valami kiránduláson, de jelenleg házon belül volt dolgom. Egy kicsit feszélyezett a gondolat, hisz Oshiro kollégát személy szerint kedveltem, azonban egy másik kollégától panasz érkezett rá. Emiatt is hívattam be, s ahogy közeledett az időpont, úgy egyre feszültebb lettem. Egy kicsit ki is nyitottam az ablakot, hogy friss levegővel teljen meg a tanári, szerencsére most épp nem járt erre más, így volt időm egy kicsit gondolkodni. Éppen egy csésze teát töltöttem magamnak, amikor nyílt az ajtó, s megláttam Noát besétálni.
- Szervusz Noa – köszöntem rá oldalról, ahol a teát tartottuk, s befejeztem az ital kitöltését. - Kérsz egy csészével? - attól függően, mit felelt, visszasétáltam az asztalomhoz. - Kérlek, foglalj helyet. Azért hívattalak, mert panasz érkezett rád néhány kollégától, amit szeretnék Veled megbeszélni – nem kerteltem, egyből a tárgyra is tértem, mert biztos voltam benne, hogy izgult, meg ami azt illeti, én is gyorsan túl akartam esni ezen a beszélgetésen.
- Van sejtésed, hogy miről lehet szó? - kíváncsi voltam, hogy ő vajon tudja-e, miért is szólhattak nekem a kollégák.