Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Elöntötte a szívét a melegség, ahogy a lány ujjai eltűntek a pihe-puha bundában. Kicsit úgy érezte magát, mintha a gyerekéről lenne szó, teljesen felébredtek benne az anyai ösztönök. Mindig is tudta, hogy fiatalon szeretett volna édesanya lenni, mert nem járókerettel akart megjelenni a gyerekei diplomaosztóján. Ez azonban keresztbe tett volna a balettos karrierjének, így tudta, hogy néhány éven belül olyan nehéz döntést kell hoznia, ami az egész életére kihatással lesz.
- Eridon - húzta ki magát büszkén. Szeretett a pirosak közé tartozni, el sem tudta volna képzelni magát más házban. Na jó, talán még a Navinébe befért volna saját belátása szerint, de semmi pénzért sem akart váltani. Jó volt neki ott ahol volt, szeretet vette körül és jó barátok. Más meg nem kellett neki ahhoz, hogy jól érezze magát.
- Igen, elemi állat - ismételte meg és hogy nyomatékosítsa még bólintott is egyet mellé. Hallotta a hangján, hogy elgondolkozott, de nem akarta taglalni míg nem kérdezett rá konkrétan. Nem akarta untatni a kiselőadásaival. - Ó, hát igen, elég sok meglepetést tartogat a varázsvilág, ha most csöppensz bele. - Sári hiába járt mugli óvodába és iskolába a Herzberg előtt, a szülei azért felkészítették rá, hogy miféle világba fog csöppenni később, így őt nem érték nagy meglepetések. Persze, voltak dolgok amik őt is meglepték, de mégis, nem volt annyira lemaradva kortársaitól, mint a mugliszületésűek.
- Tudod, elemi mágus vagyok. És ez a kis cukiság segít abban, hogy megtanuljam használni az erőmet - magyarázta el röviden. Túl hosszú lett volna, ha részletezni akarta volna, hogy mi mindenben segítette még őt Flynn, és lehet, hogy Rózi nem is értette volna, hogy miről beszél hosszú-hosszú percekig, így inkább megkímélte minden felesleges részlettől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Olyan kérdéseket tett fel a lány, amire nem biztos, hogy neki kellett volna válaszolnia. Mármint az egy dolog, hogy beleásta magát a témába, de lehet, hogy szegény Róza jobban járt volna, ha egy tanár magyaráz neki ilyenekről, aki igazán ért is ahhoz, amiről beszél.
- Hát tudod, valamilyen szinten képes irányítani a saját elemét. Ő például tud tüzet fújni, mint egy kis sárkány - hozta fel a legegyszerűbb példát, amint keresztül biztosan Róza is megértette, hogy miről elemi állat az elemi állat. - Őszinte leszek: nem tudom. Erről nincsenek adataim igazából, de valahol biztosan van róla írva valami - gondolkodott el. Bár ő egyik könyvben sem találkozott ilyesmivel, de ez nem jelenti azt, hogy nem lehetett ott bármelyikben, amelyiket ő is olvasta. Ha igazán őszinte akart lenni magához is, akkor bevallotta, hogy néhány részt azért elsumákolt, ami annyira nem tűnt érdekesnek, és csak azt olvasta el, ami a saját eleméhez kapcsolódott. A lustaság nagy úr, mint szokták mondani és ő aztán rosszabb napjain igazán lusta tudott ám lenni.
- Na igen, itt aztán meglepetésekből sosincs hiány - nevette el magát. Itt aztán mindegy volt, hogy ki milyen családból származik, meglepetések akkor is érték az embert, ha azt hitte, hogy már mindent látott és mindenre fel van készülve. A Bagolykő falain belül ilyen opció nem létezett és kész.
- Egy aeros kisállat lehet tudna, de ő nem repül. - Egyébként elgondolkodtató felvetés volt, hogy vajon egy levegő elemű mágus állata képes lenne-e ilyesmire, de mivel nem volt tisztában a többi lény tulajdonságaival, így kapásból nem tudta volna eldönteni, hogy ez vajon megvalósítható ötlet lenne-e. De azért értékelte a Rózában rejlő kreativitást.
- Igen, ez nem tanulható képesség. Ha jól emlékszem tizenhat és harminc éves kor között jelenik meg, ha addig nem akkor nem is fog. - Olyan okosnak érezte magát, hogy végre valamit biztosan tud. Bár neki nem éppen a legkedvesebb formában jelent meg, de végülis nem történt semmi komoly és megoldhatatlan probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem kapkodta el a felkészülést. Bár már hónapok óta készült erre, leginkább mentálisan tréningezte magát, hogy nem sokára ismét emberek előtt kell táncolnia. Talán meg sem tudta volna mondani, hogy mikor táncolt ezelőtt utoljára emberek, de leginkább szakmabeliek előtt. Már egészen elszokott az érzéstől. A másik, amire fel kellett készülnie, hogy Zsombor és a családja először fognak találkozni. Vagyis egészen pontosan csak az anyukájával, hiszen az apukája otthon maradt Stefannal, a nővérét pedig elvből meg sem hívta. Tudta, hogy úgyis nemet mondana, innentől kezdve pedig inkább nem is erőlködött.  Volt elég baja ezzel így is.
A koreográfiát ugyanis az utolsó percre hagyta. Vagyis már elkezdett összerakni egyet, már mikor kézhez kapta a levelet, de azt három nappal indulás előtt kikukázta. Nem érezte sajátjának, az egész olyan idegen és távoli volt tőle, így hát bezárkózott a szobájába, és egész álló nap az internetet bújta megfelelő zenét keresve. Késő este volt már, mikor megtalálta A Zenét, és akkor, hirtelen, nagyjából második hallgatásra összeállt a kép. Természetesen a megfelelő mennyiségű felkészülési idő hiánya meglátszott mozdulatain, de így sokkal magabiztosabban és kevésbé idegesen kelt fel aznap reggel. Izgalma is leginkább annak szólt, hogy az anyja és a barátja ne öljék meg egymást. Nem várt csodát, hogy majd édes összeborulós nagy jelenet lesz a nap végén, mert úgy megkedvelik egymást, de bízott abban, hogy mindenki képes lesz felnőttként viselkedni, és az ő kedvéért eltekinteni minden mástól.
Szerencsére az utazással nem voltak problémák, minden a lehető legnagyobb rendben jutottak el a balettintézetig. Édesanyját rögtön el is vesztették, leragadt valahol ismerősökkel beszélgetni, így végre egy kicsit kettesben lehettek.
- Hogy érzed magad? - Nagyon furcsán érezte magát, hogy miközben körülötte mindenki németül beszélt, ő magyarul szólt a göndörhöz. Nagyon érdekelte, hogy hogy érzi magát, hogy mit gondol az anyukájáról, és hogy milyennek találja Németország azon kis szegletét, amennyit látott belőle, de úgy gondolta, hogy mindez erre az egyetlen kérdésre adott válaszból ki fog derülni, így nem csacsogott feleslegesen, a kelleténél jóval többet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ha ő lett volna Emma helyében tuti biztos, hogy az első pánik után kipróbálta volna, hogy ez ilyen akaratlagos dolog-e. Bár könnyű volt így külső szemmel okosnak lenni úgy, hogy igazából baromira távol volt a lány helyzetétől.
- Neeem, én például első alkalommal felgyújtottam a szobatársam haját. - Meg hát úgy mellékesen égett egy kicsit a keze is, de erről ő jótékonyan hajlamos volt megfeledkezni. Az elméje úgy döntött, épp elég sokk volt ez neki, így inkább az apró részletektől megkímélte legalább az emlékei formájában. Az a nap csak homályos ködfoltként volt meg neki, és leginkább az elbeszélésekből tudta meg, hogy mi történt ott és akkor.
- Annyira átérzem a problémát - sóhajtott bosszúsan. Ő is hajlamos volt megfeledkezni mindenről is, csak ő ahelyett hogy legalább ilyen formában emlékeztette volna magát inkább tényleg elfelejtett mindent. az időpontokkal kifejezetten hadilábon állt, de szerencsére mindig akadt valaki, aki tudta, hogy mikor és hol kellett lennie. A barátai nélkül talán elveszett volna az egész élete úgy ahogy volt. Simán elfelejtette volna a beadandóit és vizsgáit, amit minden bizonnyal tanárai nem néztek volna olyan jó szemmel.
- Az ilyen kis vicceseket össze kéne ereszteni, szórakozzanak egymással - fintorodott el. Bár őt magát nem érték gyakran ilyen csínyek - talán túl fenyegetően tudott nézni - de hallott már egy-két igencsak durva sztorit, amiben az áldozatok nem érdemelték meg azt, amit kaptak. - Panaszkodj nyugodtan amúgy, szívesen meghallgatlak. Addig is, próbálj meg megbarátkozni vele. Reméljük, hogy hamar elmúlik, de lehet, hogy örökre így maradsz - egészítette ki vigyorogva. Na nem akart ő rosszat a lánynak, ezért is mosolygott olyan bőszen, hogyha nem is hangzik úgy, legalább valamivel éreztesse, hogy igazából csak viccel ezzel az elhúzódó állapottal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Furcsa volt úgy tenni a végzős bál után, mintha semmi sem történt volna, de végülis úgy váltak el az este végén, hogy aznap már őszintén tudott mosolyogni rá. Külön öröm volt számára, hogy az anyja képes volt túltenni magát minden ellenérzésén és magához képest tök normálisan viszonyult mindkettejükhöz. Az meg még nagyobb boldogságot jelentett, hogy hamar kettesben is hagyta őket. Nem hiányzott, hogy rájuk tapadva ellenőrizze minden lépésüket. Simán kinézte volna belőle, és tudta jól, hogy most is figyeli őket valahonnan de így még mindig kevésbé frusztrálta a tudat, mintha valóban ott állt volna felette.
- Hát ezzel nem vagy egyedül - csóválta meg fejét mosolyogva. Csak míg Zsombor inkább kívülállónak érezhette magát, ő úgy érezte, mintha hosszú évek után ismét hazatért volna. A sok arisztokratikus ábrázatú ember között itt-ott felbukkant néhány ismerős arc, volt tanárai, növendéktársai. Gyakorlatilag itt töltötte a fél gyerekkorát ezek között az emberek között, ezt a nyelvet beszélve, azt csinálva, amit a legjobban szeretett a világon.
- Annyira külföldinek nézel ki, hogy ettől tényleg nem kell aggódnod - igazgatta meg vigyorogva a fiú zakóját. Természetesen csak viccelt, épp olyan jól festett mint bárki más körülöttük. Sőt, igazság szerint a lánynak sokkal jobban tetszett mint akárki más, de ezt nem tervezte a fiú orrára kötni. - Nem is tudom, igazából inkább csak érted izgulok - vallotta meg őszintén. Mert egyébként egyáltalán nem volt benne semmiféle izgalom, csak az, hogy a fiú először látja majd úgy igazán táncolni.
A nagy beszélgetésben észre sem vette, hogy valaki egyértelműen megközelítette valaki, csak mikor megérezte a kezét a vállán. Riadtan fordult hátra, hogy mégis ki az és mit akar tőle, ám ő maga sem számított arra, hogy Alexanderrel fogja szembetalálni magát. Szó szerint a nyakába ugrott, szegény fiú alig tudott utána kapni, hogy ne boruljanak fel mindketten.
- Alexander! Ich habe dich lange nicht gesehen. Warum bist du hier? Es ist nicht wichtig.Régen láttalak. Miért vagy itt? Nem is fotnos - magyarázta lelkesen míg lekászálódott a fiú öléből. - Er ist mein Freund, ZsomborŐ a barátom, Zsombor ő pedig Alexander. Vele táncoltam közel tíz évig - mutatta be őket gyorsan egymásnak. Fel sem merült benne, hogy a göndörben milyen érzelmeket fog kiváltani ez a heves reakció, de nem gondolkodott, mielőtt cselekedett volna. Csak szerette volna, ha megismerik egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Komoly arccal bólogatott, hogy ő bizony úgy gondolja. Mert ha nem is tűnt volna annak, most már mindenki látta, hogy bizony vele van, róla meg az is tudta, hogy nem helybéli, aki még csak hírből ismerte. Ilyen körökben hamar híre ment a feltörekvő tehetségeknek, és Sári annak számított.
- Csapnivaló a németed, de ha szeretnéd adok néhány nyelvleckét - vonta magához vigyorogva, hogy egy rövid csókot adjon kedvesének. Mindenesetre megmelengette a szívét ez a három szó. Máskor is szívesen hallotta, de itt és így, egy ilyen megmérettetés előtt különösen.
- Meséld csak el. Nem is tudom, hogy engem vagy téged fojtana meg előbb - kuncogott fejcsóválva. Tekintetében olyan huncutság csillogott, mint a rosszcsont gyerekekében szokott. Az hiányzott volna csak igazán, hogy az anyja tudjon arról, mi mindent csináltak már ők ketten. Ami neki csupán vidám emlék volt, az mindenbizonnyal az édesanyjának már valami olyan lett volna, amin megéri kiakadni. Nem véletlenül nem tudott szinte semmiről, ami Sárival történt.
Valóban úgy tűnt, hogy nem alakulhatott volna jobban a délelőtt. Hiszen ott volt vele majdnem mindenki aki számított és három percnyire állt a sikertől. Mert úgy ment el, hogy őt ide fel fogják venni. Alex már csak hab volt a tortán. Nem várta, hogy felbukkan majd a volt párja. - Hát igen, gyakorlatilag együtt nőttünk fel. -  Jótékonyan nem mesélte el, hogy a német fiú olyan helyeken érintette meg ahol addig és azóta sem senki, hogy ő volt az első plátói szerelme, és hogy neki mesélt el egyedül részleteket abból az éjszakából. Nem ismerte a teljes történetet ugyan, de többet tudott a nővérénél is.
Sok idejük azonban nem volt kiélvezni ezt a kedves szituációt, mert jelezték, hogy a táncosoknak ideje lenne elmenni melegíteniük, hogy aztán színpadra léphessenek. Gyorsan eligazította Zsombort, hogy honnan látni rá legjobban a színpadra anélkül, hogy az anyjával kéne találkoznia, majd egy gyors búcsúpuszi után eltűnt az egyik nyitott ajtó mögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Elmerengett egy pillanatra, hogy elmesélje-e az elejéről a történetet, de végül elvetette ezt az ötletet. Egyrészről akármennyire aranyosnak tűnt a lány gyakorlatilag nem ismerték egymást, így nem igazán bízott benne ennyire. Meg hát na, elég szégyenletes olt számára, hogy ilyet tett valaha, még ha puszta véletlenségből is. - Maradjunk annyiban, hogy szegény lány rosszkor volt rossz helyen - vonta meg vállait. Mert végülis ez valahol igaz volt, így nem hazudott, de az igazságot sem árulta el teljesen.
- Dehogy van több eszem. Én nem jegyzetelek sehova, és így mindent is elfelejtek - nevetett fel ő is. Lassanként el is felejtette, hogy milyen pocsék kedvvel indult neki. Hogy a napsütés, vagy az, hogy társasága akadt hozta vissza az igazi, mosolygós Sárit már részletkérdés volt, talán a kettő együtt járult hozzá a visszaváltozás folyamatához. Persze tudta, hogy amint ismét egyedül marad, vagy éppen beköszönt az este a rossz kedv ismét erőt vesz majd rajta, de addig is megpróbálta kiélvezni a délután minden pillanatát.
- Lehet lassacskán elmúlik végre. Mit is mondtál, mióta van ott? - Pedig amúgy tényleg odafigyelt ő a lányra, csak akkor és ott túl sok minden keringett az agyában ahhoz, hogy ilyen apróságok megragadjanak. Valahol mélyen persze emlékezett ő, csak nem tudta elég hamar felszínre hívni ezt az információt, ezért látta jobbnak, ha inkább értetlennek tűnik és visszakérdez. - Azután, hogy itt amúgyis minden évben van valami káosz szerintem már fel se tűnne senkinek. - Összedől a Levita meg ilyen apró finomságok, hát akkor eggyel kevesebb robbantott torony már nem mindegy?
Kelletlenül bólogatott, hogy érti ő, hogy nem olyan jó buli ez az egész, hogy így hirtelen a nyakába zuhant. - Szerencsére azt hiszem még nem. Legalábbis így hirtelen nem tudok visszaemlékezni semmire. Persze, ezzel most gondolom bevonzom - emelte tekintetét rosszallóan az égre. Tipikusan az ő formája lett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Atléta, garbó, pulcsi, kabát. Mások úgy vélték volna, hogy egy cseppet túlöltözött a kint uralkodó időjárási viszonyokhoz képest, de ismerte annyira magát, hogy halálra fagyott volna ennyi réteg ruha nélkül, hiába a még kellemesen cirógató napsütés. Minden nap igyekezett lefárasztani Flynnt, akinek úgy tűnt, hogy ahogy nő egyre több energiája lesz és egyre több törődést igényel. Nem bánta, egy cseppet sem, mert minden együtt töltött percet imádott. Ezért is igyekezett megragadni a lehetőségeket, hogyha az időjárás megengedte, akkor kint játszanak, amíg nem köszönt be a tél. A sárkányróka láthatóan sokkal jobban élvezett a levelek közt rohangálni és az erdő szélén kergetőzni, mint bent a hálókörletben bújócskázni. Nem beszélve arról, hogy Sári ilyenkor végre időt tudott tölteni Zsomborral vagy éppen a barátnőivel. A legtöbb ember vevő volt a kis energiabomba szórakoztatására.
Már lassan sötétedett, mikor úgy döntött, ideje lesz visszamenniük. Kipirult arccal, fáradtan vonszolta felfelé magát, ezzel szemben Flynn olyan energikusan lépkedett mellette, mintha nem most rohangálta volna végig a délután. Elgondolkozva kaptatott fel a lépcsőkön, tervezgette, hogy mi mindent fog még csinálni az este folyamán. Úgy döntött, a tanulást pihenteti aznapra, helyette inkább befejezi éppen aktuális regényét végre. Már vagy két hete nyúzta, de még mindig nem ért a végére, és ezen igazán változtatni akart. Aztán eldöntötte, hogy főz magának egy nagy bögre karamellás tejet, minden különösebb alkalom nélkül, csak mert úgy passzolt a kedvéhez. Legalábbis egészen addig így gondolta, míg a dámák folyosójára nem ért. Flynnt talán még sosem látta ilyen idegesnek, amint meglátta a szemebjövő sárkányleopárdot elkezdett morogni és fenyegetően vicsorogni potenciális ellenfelére.
- Flynn! Viselkedj! - szólt rá kedvencére az eridonos. Valahol érezte ő is, amit a sárkányróka érzett, azt a természetes feszültséget kettejük közt, de ezt egy kissé bátortalan mosollyal próbálta leplezni. - Ne haragudj, általában nem ilyen - szabadkozott. Mert egyébként még sosem fordult elő ilyen, hogy valakihez ellenségesen állt volna hozzá. Ferdeszemmel nézett ugyan a nővérére például, de ennyire azért az a helyzet nem volt komoly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem messze a világot jelentő deszkáktól volt egy kis terem, ahol a színpadra lépni készülő fiúk és lányok bemelegíthettek. Olyan ismerősen furcsán érezte magát, mintha visszacsöppent volna öt-hat évvel korábbra. Melegítés közben látta maga előtt a tíz éves Sárit, amint ugyanezt a rutint követve átmozgatja minden izmát. Van, ami nem változik.
A kötelező koreográfiát együtt táncolták mindannyian. A hely szűkös volt ugyan egy kissé, de igyekeztek mindenkinek elegendő teret adni. Kívülről egész lenyűgöző látvány lehetett, ahogy a sok táncosnövendék egyszerre lépett, fordult, emelt. Sára a lelki békéjének megőrzése miatt inkább csak magára és a zenére figyelt. Felszabadult mosollyal tekintett ki néha az öttagú bírálóbizottságra, hogy aztán tekintetét ismét a közönségre szegezze. Nem érdekelték a többiek, nm foglalkozott velük, csak magával. Lefelé menet cinkos pillantást vetett Zsomborra, tudta, hova kell néznie, hiszen ő irányította oda. Talán azért, hogy mindent a lehető legjobban lásson, talán azért, hogyha szüksége van rá tudja, hol keresse. Talán egy kicsit inkább mindkettő miatt.
Az egyéni előadások előtt sorszámot húztak, így biztosítva a kivételezés elkerülését. Örült, hogy a négyes számot húzva viszonylag előre került a sorban, de nem kellett elsőként színpadra állnia. Akkor az izgalom biztosan nem engedte volna, hogy olyan minőségű teljesítményt nyújtson, amilyet elvárt magától. Kedves mosolyt villantott az éppen színpadról távozó harmadikra, majd ő lépdelt fel, hogy mosolyával a közönséget is megajándékozhassa. Egészen addig, míg fel nem csendült a zene. Túl komolynak érezte ezt a dalt, hogy vigyorogjon közben mint a tejbetök. Mozdulatai egyébként is sokkal akrobatikusabbak és modernebbek voltak, mint az elvártak lettek volna, így már két dologban különbözött vetélytársaitól. Nem félt egyedit alkotni, valami olyat csinálni, amire senki nem számított.
Mikor már azt hitte volna, hogy minden jól alakul elrontotta az ugrást. Vagyis nem, pontosan jól tudta, hogy kifelé ez egy tökéletes arábelnek hatott. Rosszul érkezett viszont, amit bal bokája egy hangos reccsenéssel és éles fájdalommal jelzett. Egy pillanat volt csupán, míg a fájdalom átsuhant az arcán, külső szemlélőknek mindenbizonnyal fel sem tűnt, hogy valami nincs rendben vele. Becsülettel végig csinálta az egészet, hogy aztán könnyeivel küszködve hagyja el a színpadot.

A hátsóajtón osont ki táskájával, hogy meglephesse a fiút a rejtekhelyén; a hangos zene és puha léptei észrevehetetlenné tették érkezését. Hátulról ölelte át Zsombort, mielőtt magával húzta volna ki, az előcsarnokba, ahol senki nem zavarta meg őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Kellett neki az a bátorító mosoly. Semmi több, csak egy mosoly elég volt, hogy azonnal jobb hangulatba hozza. Nem mintha azelőtt rossz kedve lett volna, de ilyen helyzetekben mindig örült minden bátorításnak.
Talán épp ez az aprócska gesztus adott neki erőt ahhoz, hogy végig csinálja az egyéni produkcióját is. Talán ha nem lett volna ott Zsombor és nem akart volna bizonyítani neki, akkor a sérülés után otthagyta volna az egészet. Vagy legalábbis lényegesen leegyszerűsítette volna a koreográfia végét. De így volt kiért és volt miért dolgoznia, küzdenie és harcolnia. A jutalmul járó ismerős taps megmelengette a szívét, jó érzésekkel távozott a színpadról, hogy aztán meglephesse kedvesét.
- Zsombooor - kuncogott ahogy lábai elemelkedtek a talajtól. Úgy érezte magát, mint kislánykorában talán. Felszabadult volt és boldog, mindenkinél boldogabb. A fiú társaságában alapvetően is rendszerint így érezte magát, nem még ebben az eufórikus pillanatban. Alig érezhetően megbillent, ahogy talpa ismét a földdel találkozott, a bokájának nem tetszett a hirtelen pozícióváltás. – Örülök, hogy tetszett, de ezt most bekéne kötnöm, mielőtt rosszabb lesz – pillant kissé bocsánat kérően először a fiúra, majd a lábára, csak hogy ő is értse, miért lép ki az ölelésből és teszi le a fenekét egy székre. Azért nem felejti ám el magában még háromszor elismételni a fiú szavait. Gyönyörű. Csodálatos. Tehetséges.
Okos lány lévén mindig van nála egy adag fásli és fájdalomcsillapító kenőcs. Leoldotta lábáról spicc cipőjét, hogy aztán a táskájából előhalászott kellékekkel stabilabb állapotba hozza sérült végtagját. Felvette kedvenc hosszúszárú pöttyös zokniját és a legkényelmesebb tornacipőjét nem törődve azzal, hogy milyen látványt nyújthat. Így legalább kényelmesen érezte magát és a többi nem számított. Fejével intett a göndörnek, hogy üljön oda mellé, ha esetleg eddig még nem tette volna meg. - A többiek milyenek voltak? - kíváncsiskodott. Bár tudta, hogy érdemleges választ valószínűleg nem fog kapni, de azért próbálkozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A hirtelen jött köztük lévő fezsültséget elkezdte magában érezni. Az érzékszervei mintha kiélesedtek volna, a szívdobogása felgyorsult, izmai akaratlanul megfeszültek. Erőszakosan nyugtatta magát, ugyanazt a légzés technikát használta, mint mikor elkapta a pánik. Küzdött a benne munkálkodó elemi ösztönnel, hogy megvédje magát egy be sem következett támadástól. Egyébként is negatív kitörésű volt a vadmágiája, általában akkor nyilvánult meg, hogyha hirtelen jött stresszhelyzet érte, mint az első alkalommal is. Flynnért viszont jobban aggódott. Hiába próbált megnyugodni ő maga, ha az állatot nem tudta lenyugtatni. Nem is tudta eldönteni, hogy ettől rettegett inkább, hogy rátámad a sárkányleopárdra, vagy őrá támadnak rá. Egyiknek sem lett volna kifejezetten boldog vége.
- Azt tudtam, hogy elemista vagy, de azt nem, hogy hydromágus – bólintott egy aprót, hogy ő is képben van. A kettejük közt vibráló levegőből mondjuk kitalálhatta volna már, ha lett volna annyi esze és lélekjelentléte. Túlzottan lefoglalták a pesszimista végkimenetelek, hogy mi minden sülhet el rosszul ebből a kis folyosói találkozásból.
- Én Sára, ő pedig Flynn – eresztett meg egy mosolyt a navinés felé. Egyelőre megbizonyosodott arról, hogy nem lesznek problémák, így már nem volt annyira feszült mint az előbb. Mintha Flynn is visszább vett volna magából. – Még sokat kell tanulnia. Tavaly év végén került csak hozzám – pislogott le sárkányrókájára. Benito sokkal nagyobbnak tűnt, ránézésre úgy sejtette, hogy már jóval régebben van Laura mellett, mint mellette Flynn. Mondjuk ezt a néhány hónapot nem lett volna nehéz überelni. – Mióta van nálad? – kérdezett rá végül, mert csak kíváncsibb volt annál, mintsem hogy visszafogja a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Hát ő meg végképp nem tudta, hogy vajon a rellonos mondta-e, hogy  mióta tart ez az egész. Mert ha tudta volna biztosan nem kérdezett volna vissza, csak hogy minél hülyébbnek tettesse magát. Igazán empatikus húzás lett volna, de ennyire nem volt jókedvében azért. Sőt…
- Jaja, ne is mondd… Szerintem mondjuk tök jó buli volt, mármint sajnáltam szegényeket, de tök jó volt, hogy így kicsit közelebb kerülhettünk egymáshoz. – Jó, addig és ezután sem ápolt valami szoros barátságot Lilin kívül a kékekkel, mindenesetre őt baromira nem zavarták, hogy ott alszanak egy kis ideig. Az ő szobájuk amúgy is tele volt akkor éppen, úgyhogy nem költöztettek be idegeneket, így tökéletes volt a harmónia a más házból származó diákokkal is. Segítette őket ahol tudta, meg segítséget kunyerált tőlük ahol tudott és így ennyiben kimerült az interakciójuk nagyjából.
- Lemegyünk a faluba és megiszunk egy kávét. Meg persze közben jót röhögünk azon, hogy mennyire kétségbe voltál esve – kuncog vidáman, mintha ez valóban olyan nevetnivaló helyzet lenne. Ő mondjuk viszonylag könnyen nevetett a másik lány baján, hiszen nem az ő problémája volt, innentől kezdve pedig egyszerűbb volt vidáman hozzáállni, mint akárhogy máshogy. – Lehet egyébként. Tudod, próbára tesz minket meg ilyenek – emeli égnek a tekintetét vádlóan, hogy azután a szóban forgó ódon falakra pillantson. Néha egyébként benne is felmerült ám, hogy a kastély direkt úgy van megbűvölve, hogy mindig akkor és ott tegyen keresztbe ahol és amikor az a diákoknak a  létező legrosszabb lesz. Mert ha így beelgondolt többször késett már el óráról azért, mert például a lépcső nem ott volt, ahol lennie kellett volna és ilyenek. Persze az már kicsit túlzásnak tűnt, hogy egy épület így megátkozzon egy szegény lányt, de igazából az eridonos már bármit hajlandó volt elhinni.
- Ha nem haragszol nekem lassan mennem kéne. Csomó mindent kéne még holnapra megcsinálnom – kezdte meg könnyes búcsúzását. Tényleg ideje volt már, hogy visszamásszon az Eridon tornyába és összekapja magát egy kicsit. Még egyszer megígérte, hogy valamikor még feltétlenül találkoznak majd és egy utolsó kedves mosollyal otthagyta az udvaron.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Csak rosszul érkeztem az ugrásból és alámfordult a bokám. Semmi komoly, csak egy kis ficam – nyugtatta szavaival a fiút, miközben rutinos mozdulatokkal kötözte be az sérült testrészét. Nem ez volt az első és biztosan nem is az utolsó eset, hogy ilyen aprócska sérüléseket szenvedett el, így nem kerített neki túl nagy feneket. – Azért, mert ez nem olyan, ami miatt érdemes lenne vállalni a lebukás kockázatát. – Sosem tudhatta, hogy mikor jelenik meg éppen egy varázstalan az ajtóban, és mivel ez nem ért annyit inkább nem kockáztatott. Amúgy sem volt igazán mit, a lábának már édes mindegy volt, hogy egy ficammal több, vagy kevesebb. Rettegett, hogy egyszer lesz valami komolyabb baja, például egy stressztörés a lábujjaiban vagy egy spiráltöréstől a középcsontban, ami után vagy nagyon hosszú ideig vagy talán sosem táncolhat többé. Az orvosok, akikkel találkozott már felkészítették rá, hogy egyszer lehet, hogy eljön az az idő, amikor a teste megadja magát, és felmondja a szolgálatot, de imádkozott, hogy ez lehetőleg minél később következzen be.
- Ne legyél már ilyen, biztos tök ügyesek voltak – válaszolt a göndör kiakadására nevetve. Jót derült azon, hogy kedve ennyire nem értékelte a többieket, holott egyébként nem is értett a tánchoz. Nagyon, de nagyon szórakoztató volt.
- Igen? – Ahogy a fiú leült mellé Sári sérült ballját a fiú lábaira fektette. Így kényelmesebb volt, és egyúttal közelebb került Zsomborhoz is. – Nem, nem kell aggódnod. De kérdezz, ha szeretnél, bármire szívesen válaszolok – válaszolt őszintén. Hagyta, hogy a mélybarna tekintet az övébe fúródjon, hiszen tudta, hogy semmi olyat nem fog találni, ami aggodalomra adnak okot. Alexander számára egy nagyon kedves barát volt a múltból, de ennél semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Lehet, hogyha a lánnyal egy kicsivel kiegyensúlyozatlanabb lelkiállapotban találkozik, vagy éppen még nem tudta volna annyira uralni az erejét, hogy képes legyen visszafogni ilyen esetekben az erejét akaratlanul a lányra támadt volna. Önvédelemből, és nem azért, mert ártani akart volna neki.
Bólintott, hogy persze, elhiszi neki. Hiszen első pillanattól kezdve érezte, hogy valami nincsen rendben. Csak azt nem, hogy mi nincsen. De bízott abban, hogy igaza lesz a vele szemben álló lánnyal, és ahogy fejlődik a képessége irányításában úgy fejlődnek majd vele együtt a megérzései is. Bár örült volna, ha ez a képességének megjelenésével együtt jelentkezik, de örült annak, hogy legalább az esély megvolt a fejlődésre.
- Nem sokkal előtte tudtam meg – válaszolt szűkszavúan. Mert valóban, alig néhány hónappal azután került hozzá Flynn, hogy elkezdte megtanulni irányítani a benne lakozó tüzet. És nagyon sokat segített az összpontosításban azzal, hogy ott volt mellette és támogatta, úgy, ahogy a barátai sosem lettek volna képesek. Mert hiába akarták megérteni, hogy milyen ez nem tudták, akármennyire is akarták. – Szóval igen, nagyjából azóta – tette hozzá kis késéssel. Az a néhány hónap már semminek tűnt.
Be kellett vallania magának, hogy megrettent kicsit. Mert ha öt éve volt nála az állat, akkor az azt jelentette, hogy legalább ennyi ideje tudott is a képességéről, vagyis sokkal képzettebb és ügyesebb volt nála. Így ha valóban összecsapásra került volna a sor, Sári tudta, hogy minden bizonnyal a padlóról kellett volna összekaparniuk a gyengélkedőre. Gondosan fenntartott nyugalma egy perc alatt tört össze ennyitől, és érezte, ahogy a meleg szétárad végtagjaiban. Nyugalom, Sára, nyugalom.
- Szerencsére Flynn nem nagyon támad, hacsak nem kap rá utasítást. Ez volt az első amivel elkezdtünk foglalkozni. – És milyen jól tette, hogy ezzel kezdte! Különben lehet, hogy nem merült volna ki ellenséges morgásban a nemtetszés kifejezése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Annyira szeretlek – nyomott kuncogva egy cuppanós puszit a göndör arcára. Olyan fesztelenül és könnyedén ejtette ki száján ezt a komoly súllyal bíró szót. Bele sem gondolt, hogy ez mekkora jelentőségű a számára, hiszen néhány alig egy évvel korábban még talán úgy gondolta, hogy sosem fogja tudni ezt a szót őszintén mondani bárkinek is.
Némi aggodalom suhant át az arcán, ahogy Zsombor arcáról eltűnt a féloldalas mosoly és sokkal komolyabb, vagyis inkább komorabb árnyalatot öltött. Nem tudta elképzelni, hogy mi lehet a probléma. Mármint olya hirtelen történ az egész, hogy egy kicsit kétségbeesett, hogy mit ronthatott el. Aggodalmas tekintettel fürkészte kedvese arcát, míg arra várt, hogy kinyögje végre min gondolkozott.
A nevetés majdnem kirobbant belőle, ahogy meghallotta a kérdést. Számára olyan nonszensz és elképzelhetetlen feltételezés volt, hogy komolyan nevethetnékje támadt, de magába fojtotta, mert nem akarta megbántani, vagy azt éreztetni, hogy nem veszi komolyan az aggályait.
- Nem, sosem jártunk együtt. Ő volt az első nagy szerelmem – tíz éves voltam – de ő… Szóval mi egy csapatban játszunk, ha érted hogy értem. – Igyekezett finoman a tudtára adni, hogy Alex inkább a fiúkra hajtott világ életében, mintsem a lányokra. Sári az egyik első volt, akinek felfedte ezt a titkát, hiszen tényleg nagyon komoly és mély bizalmi kapcsolat volt és van köztük a mai napig. Ha nem lett volna, akkor nem tudtak volna annyira jól együtt működni a színpadon, és szétesett volna az egész produkció. – Szóval féltékeny vagy? – heccelte vigyorogva. Sosem fordult még elő vele, hogy valaki annyira mély érzelmeket táplált volna irányába, hogy megjelenjen a féltékenység. Mert biztos volt benne, hogy ez csak az igazán mély érzések mellett léphetett fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szinte látta, ahogy a kis lámpa kigyullad és kedvese is ráébred, hogy ez a kis homályos utalás pontosan mire is akart utalni Sári. Mégsem hangoztathatta fennhangon ezt a tényt, és tudta, hogy Zsombornak van elég esze ahhoz, hogy ha nem is elsőre, de talán némi gondolkodás után felfogja a közlendőjét.
- Igen. Szóval igazából talán… Nekem kéne féltékenynek lennem? – Elvégre ő aggódhatott volna azért, hogy Alex rámozdul majd a göndörre, de persze eszébe sem jutott ilyeneken rágódni, hiszen tudta, hogy egyikük sem az a személy, akik miatt aggódnia kellene. Talán ők ketten álltak hozzá a legközelebb, így egyáltalán nem látott okot az aggodalomra.
- Rendkívül jól. Mármint sokkal jobban a helyzethez képest – bólogatott nem túl meggyőzően. Mindenesetre a lába már tényleg nem fájt annyira, mint korábban, bár lehet inkább csak elfelejtett odafigyelni a fájdalomra és ezért nem érezte annyira intenzívnek. Meg kellett tanulnia elvonatkoztatni az ilyen aprócska sérülések okozta szenvedésektől. – Nem, majd elkezdenek kiszállingózni az emberek, amikor összeülnek tanácskozni, hogy kik lennének a legalkalmasabbak. Aztán majd szólnak – vonta meg vékony vállait, és szinte abban a pillanatban kivágódott az ajtó, hogy az embertömeg kihömpölyöghessen az előtérbe. Cinkos pillantást vetett Zsomborra - mintha csak bevonzották volna-, mielőtt felbukkant volna előttük az anyukája. Úgy tűnt, könnyen megtalálta őket.
- Ügyes voltál – dicsérte meg lányát halvány mosollyal, majd tovább állt hogy pletykálkodhasson még egy kicsit a többi anyukával. Annyira tipikus.

Végül közel negyvenöt perc várakozás után végre eltűnhetett a súlyos ajtó mögött a többi fiatallal. Nem nézett hátra még egyszer, mert félt, hogy határozott döntésében megingatta volna, ha meglátja a támogató pillantásokat. Ahogy lejött a színpadról tudta, hogy ha fel is veszik, vissza fogja utasítani az ajánlatot. Átértékelődtek benne a dolgok, és rájött, sokkal fontosabb dolgok voltak az életében, mint ez a lehetőség. Tudta, hogy az iskola elvégzése után is lesz alkalma megvalósítani az álmait azután, hogy kiélvezte kicsit a boldog éveit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- A sok mozgás és a kezdetektől való szigorú tanítás a titka. – Mert való igaz, az összhang egyszerűen mesebeli kettejük között, nem is kívánhatna ennél szebbet vagy éppen jobbat. És bár még tényleg elég kölyöknek számított, a viselkedése már határozottan fegyelmezettnek volt mondható. Legalább már azzal nem kellett számolnia, hogy sokat fog nőni, végleges méretét ugyanis már majdnem elérte. Kifejezetten nagy példánynak számított fajtáján belül, de végleges mérete így sem volt nagyobb mint egy átlagos kisnövésű mugli kutyáé.
Igyekezett nem tudomást venni arról, hogy a lány szépen lassan kieresztette mágiáját. A belőle kitörni készülő, de elfojtott erő vörös foltokat festett mindkét orcájára, ahogy a testhőmérséklete alig érzékelhetően megemelkedik. Ő csak így tudja levezetni anélkül, hogy valami katasztrofális következménye lenne az egésznek, de ha sokáig húzzák a bájcsevelyt. Semmi tudatos nincs abban, ahogy ez a folyamat véghez megy, hiszen ott még nem tart, hogy mindezt szabályozni tudja. De ki nem eresztett mágia ilyen romboló hatással van rá.
-Hát igen, annyira más természetek már így ránézésre is. – És nem csak azért, mert külsőre is nagyon különböztek, hanem a viselkedésük alapján is úgy tűnt, teljesen más természetűek. Benito sokkal makacsabbnak és önfejűbbnek látszott, míg Flynn jóval alázatosabban és fegyelmezettebben viselkedett. Persze, ez nem csak természetbeli különbség lehetett, hanem nevelésbeli is, hiszen a szőkeség épp akkor ecsetelte, hogy ő nem kifejezetten nevelte az állatkáját, inkább csak úgy megszokták egymást.
- Hmm, lássuk csak. Képes kisméretű lángokat fújni, meg tűzgömböket, amiknek variálja a színét. Ja, és a leghasznosabb hogy kártevőmentesíti a szobát, mert a bogarak a kedvenc nasijai – mosolyodik el. – Na és Benito mit tud? – kérdezett vissza, ha már így témánál voltak. Nem mintha nem tudta volna fejből majdnem az összes elemi lény képességeit. Mielőtt Flynn hozzákerült alaposan beleásta magát a témába, és ez a tudás hamar a fejében ragadt szerencsére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Szerintem mostantól akkor a pincébe zárva tartalak majd, nehogy valaki elszeressen tőlem – sóhajtott drámaian, mielőtt elnevette magát. Nem állíthatta volna teljesen őszintén, hogy néha egy-egy sötét éjszakán nem fogta volna el a pánik, hogy Zsombor egynap talál valaki aki szebb, okosabb, kedvesebb és fényévekkel egyszerűbb eset nála, de igyekezett szabadulni ezektől a  gondolatoktól és kiélvezni a jelent. Nem azon rágódni, ami lehet, hanem szeretni azt, ami van.
- Ha olyan leszek mint anyukám kérlek mentsd magad tőlem. – Sokat jelentett számára az édesanyja, szakmai tekintetben felnézett rá, és büszke volt arra, hogy így képes egyben tartani a családjukat és ennyire jól működik háziasszonyként és feleségként. Anyának ugyanakkor csapni való volt, három gyerek sem volt elég ahhoz, hogy belejöjjön. Szerette a gyerekeit, hát persze hogy szerette őket, csak a maga furcsa, zárkózott és rideg módján. Sári ebben a tekintetben cseppet sem szeretett volna rá hasonlítani, és bízott benne, hogy nem is fog. Elvégre már akkor annyi mindenben különböztek, hogy nem látott esélyt sem arra, hogy valaha ténylegesen hasonlítani fog rá.

Odabent mindenki izgatott volt Sárin kívül. Halálos nyugalommal ült le a többiek közé és várta, hogy felolvassák a nevét. Ahogy arra számított ott szerepelt az ABC sorba rendezett lista végén, utolsó szereplőként. Egyesek sírva, mások dühösen távoztak, míg a felvételt nyerteket megkérték, hogy fáradjanak közelebb egy bővebb tájékoztatás erejéig. Sári ezt az alkalmat választotta arra, hogy megköszönje a lehetőséget, és emelt fővel kisétáljon az ajtón. Senki nem törődött vele odakint, hiszen minden szülő azzal volt elfoglalva, hogy saját csemetéjével mi lehet. Az anyukája valahol messze járt, így zavartalanul tudott visszaslisszolni a göndör mellé.
- Felvettek. Nemet mondtam – közölte a tényeket röviden. Arcán halvány mosoly ült, kifejezetten boldognak és elégedettnek látszott. Kíváncsi volt, ehhez mit szól majd Zsombor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Akkor ez most fenyegetés akart lenni? Kezdte magát egyre rosszabbul érezni. Feszültté vált, és abszolút veszélyben érezte magát, főleg az ilyen mondatok után. Ő igyekezett barátságosan viselkedni, nem mondott semmi csúnyát – vagy legalábbis úgy gondolta, hogy nem volt abban semmi támadó. Persze, gondolatai és testbeszéde nem erről árulkodott, de jelen helyzetben ő inkább áldozatnak érezte magát, mintsem támadó félnek.
- Igen, igen. Nekem épp ezért volt szükségem arra, hogy kettőn közül legalább ő tudja zabolázni magát, és fogadjunk szót. Én sokkal önfejűbb vagyok, így ő visszafog egy kicsit, ha hülyeségeket akarnék csinálni és emlékeztet, hogy hol a helyem – ismeri be a lány vallomására. Persze, Flynn sem egy áldott angyalka, de való igaz, hogy kettejük közül az állat sokkal jobb természetű, mint gazdája.
Határozottan úgy hangzott kettejük beszélgetése, mintha be akarták volna bizonyítani a másiknak, hogy a saját állatuk a jobb. Igyekeztek kidomborítani a legjobb tulajdonságait, hogy mennyire okos ügyes szép a kiskedvencük. Azonban eközben mindkettejükben túltengett a mágia. Az egymás ellen érzett érzések gerjesztette mágia. Sári határozottan érezte, hogy nem lesz ennek jó vége, és a lehető leghamarabb véget kell vetniük mindennek.
- Persze. Csak azt hiszem, kicsit túlöltöztem, kint hideg van, idebent meg meleg – pórbálja meg kimagyarázni magát, de minek. Úgyis tudja Laura is, hogy hazudik. Szóval inkább úgy dönt, hogy ezután az igen kellemes baráti beszélgetés után ideje végre távozóra venni. – Örültem, hogy találkoztunk, de most mennem kell, még csomó tanulnivalóm van – ejtett meg egy kínos mosolyt, mielőtt a lány válaszát meg sem várva otthagyta a navinést. A szobája helyett azonban Flynnel a nyomában az elemi mágia terasza felé veszi az irányt, hogy a felgyülemlett feszültséget hasznos gyakorlással vezethesse le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Számított meghökkenésre, hitetlenkedésre és némi számonkérésre, arra azonban nem, hogy még az ölelését sem kapja meg. A széles mosolyt azonban még ez sem tudta leolvasztani az arcáról. Határozottan úgy érezte, hogy jól döntött.
- Nemet mondtam – ismétli el még egyszer. Legbelül a kis gonosz énje remekül szórakozott, de azért igyekezett nem túlzottan kimutatni, hogy mennyire mulattatja Zsombor reakciója. – Táncolni akartam, és akarok is, ebben nincs hiba – folytatja. Mintha csak mondatonként akarná közölni döntésének miértjét. Csak hogy szórakozzon kicsit.
- De, részben miattad. A színpadon állva rádöbbentem, hogy valójában ez már nem az én életem. Ott vagy nekem te. Zsófi, Lili, Polli, az iskola. Nem jutna időm a tanulásra és az elememre sem, de a legfontosabb, hogy ti hiányoznátok igazán. Jelenleg fontosabbak vagytok, mint holmi karrier. Ráérek – vonta meg vállait könnyedén, mintha ez valójában így lenne. A lelke mélyén tudta persze, hogy legfeljebb még egy utolsó nekifutása maradt, ha táncos karriert akart építeni, mert az évek pörögtek, és bár még fiatal volt, de a teste a rengeteg megpróbáltatástól és edzéstől kezdett összeroppanni. És eljön az a pont, mikor végleg véget ér, és az utolsó esély is elszáll. Talán épp ezért érezte úgy hatványozottan, hogy pihenésre van szüksége. Nyugalomra, amit a barátai, a családja és az iskola teremt meg számára. – Köszönöm hogy elkísértél. Bízom benne, hogy a jövőben is ennyire támogatni fogsz, mint most, még ha hülyeségeket is csinálok – nevette el magát végre, majd hálás csókot nyomott a fiú ajkaira.
Gátlástalanul az anyja szemébe hazudott, mikor az megkérdezte tőle, hogy hogy sikerült. Azt mondta, sajnos most nem volt elég, talán majd legközelebb. – Mehetünk? – kérdezte a két fiataltól, mielőtt kiléptek volna az impozáns épületből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Vacsora után úgy dönt, ideje sétálni kicsit, hogy lemozogja a félasztalnyi kaját, amit eltűntetett. Na nem mintha szüksége lenne rá, az anyagcseréje gond nélkül megoldja, de így mégis tisztább a lelkiismerete. A frisslevegő amúgy is mindig jót tesz, főleg egy ilyen kajakómás állapotban, mint amilyenbe lovallta magát, így úgy döntött, a kedvenc erkélyéig meg sem áll. Előtte azért persze felszaladt az Eridonba némi melegruháért, mégsem akart jégkockává fagyni az alatt a néhány perc alatt sem, amit kint készül töltetni a város tanulmányozásával.
Elégedetten trappolt végig a folyosókon, a kétszárnyú ajtót is olyan magabiztossággal csapta ki, hogy akárki megirigyelhette volna. Már csak az hiányzott, hogy újabban szőkében játszó tincseit is olyan flegmán hátra dobja – akkor igazán teljes lett volna a tipikus gonosz lány szerepe. A hajával történt kis baleset nem nagyon mutatott javuló tendenciát. Tánya azt ígérte, hogy néhány napon belül elmúlik magától, de hát nem igazán akart megindulni a változás sehol sem. Legalább egy életre szóló leckét kapott, hogy miért kell összekapnia magát nagyon, illetve ingyen és bérmentve kipróbálhatta a szőke hajszínt anélkül, hogy órákig ült volna egy fodrászatban. Végül is, mondhatni jól járt. Nőhetett volna még két füle, vagy lehetett volna belőle hupikék törpike, esetleg kanári madár.
Szóval kivágja az ajtót, majd egy félfokkal finomabb mozdulattal becsukja maga után. Kezdeti megabiztossága odalesz, mikor meglátja a földön ülő alakot. Megtorpan, mintha tudná, hogy rosszkor jön. Kell néhány másodperc, hogy a sötétben és olyan messziről feltérképezze a göndör fürtöket és hosszú végtagokat.
- Zsombor? – kérdezte tétován, mintha ő sem lenne biztos a dolgában, pedig belül valahol érezte, még ha nem is látta igazán, hogy a göndör az. De valami nem stimmelt. Egyelőre nem tudta volna megmondani, hogy mi, csak valami olyan furcsa volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

-...na hát szóval így lettem szőke - fejezte be vidáman a néhány órával ezelőtt történt események taglalását. Egyértelmű volt, hogy Zsombor lesz az első, akinek eldicsekedik az átváltoztatástan óra csúfos kudarcával, elvégre hát mégiscsak az ő véleménye számított akkor a leginkább. Így tehát írt neki egy levelet, hogy vacsora után számít a társaságára, és földöntúli boldogság öntötte el, mikor a göndör tényleg megjelent. Számolt azzal, hogy lehet, hogy el lesz hajtva majd, hogy neki most tanulnia kell, mert hát mindjárt vizsgaidőszak, meg hát mestertanoncnak lenni már nem olyan egyszerű, mint az alapképzésen, ugyanakkor tudta azt is, hogy Zsombor ilyen indokokkal nem mondana le a társaságáról.
Kudarcként kellett volna megélnie, hogy ilyen csúfos véget ért a nem pont így tervezett transzformációja, ő azonban igyekezett a lehető legjobbat látni bele. Volt akiknek azt füllentette, hogy direkt festette ilyenre, bár ő is tudta, hogy évfolyamtársai nem lesznek olyan kegyesek hozzá, hogy ne kezdjék el terjeszteni a valódi történetet. Már látta is, hogy végül úgy fog visszajutni hozzá, hogy a termet is felrobbantotta, és az egész csoportot úgy kellett kimenteni. Vagy éppen hogy magával együtt egy másik leányzót is sikerült átváltoztatnia, csak ő nem úszta meg ilyen szerencsésen. Mindegy is volt, a lényeg valójában mindösszesen annyi volt, hogy a lehető legrosszabb színben tüntessék fel a lehető legnagyobb tragédiának beállítva. De Sára eldöntötte, hogy akkor sem hagyja magát.
- Itt leülünk? - biccentett az egyik széles ablakbeugró felé. Nem akarta az egész estét andalgással tölteni, bár máskor az is kifejezetten csábító ajánlat lett volna. Fogalma sem volt, hogy épp merre járnak. A sztorizás és a göndör társasága elvette az eszét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

A második számú személy akivel feltétlenül meg akarta osztani csodálatos átalakulásának történetét az természetesen Polli volt, mindösszesen azért, mert mire visszaért az Eridonba már túl késő volt ahhoz, hogy Lilihez rohanjon. Persze lehetett volna annyi esze, hogy valahogy beügyeskedi magát a Levitába, ha már úgyis ott dekkoltak előtte, de a szerelem, az a fránya szerelem persze mindig elvette az eszét. A rózsaszín köd meg miegymás ugye, amiről megfogadta, hogy őt nem fogja sosem elérni, vagy ha mégis akkor normális marad mellette. Jó vicc volt.
Szóval kölcsönkérte szobatársa baglyát, hogy írhasson ezen a kissé kései órán. Nem sokat írt, mindösszesen annyit, hogy mikor és hol találkozzanak. Épp csak becsukta az ablakszárnyat, amin az előbb saját madarát kieresztette, mikor egy másik eszeveszett vad kopogásba kezdett. Csak az iskolai madarak lehettek ilyen agresszívak persze. Gyorsan megszabadította a kis tollast küldeményétől, és hangos kacagásban tört ki, amint elolvasta tartalmát. Egyre jár az agyuk.

Rendesen elfáradt az óra alatt. Nem volt valami pihentető az éjszakai alvás, szóval a mágia nagyon sokat kivett belőle. De végig ott volt mellette Flynn, hogy támogassa a nehezebb pillanatokban. Mosolyogva köszönt el tanárnőjétől, hogy aztán leszökdécselhessen a lépcsőn, tudva, hogy odalent már várnak rá. A sárkányróka, mintha csak tudta volna, hogy ki vár rájuk odalent fénysebességgel előzte meg és lökte fel majdnem gazdáját, hogy odalent azonnal Lili ölébe ugorhasson. Mi tagadás, az állat legalább annyira szerette a szőkét, mint a saját gazdáját.
- Ne haragudj, kicsit túlpörgött - nevette el magát, mielőtt ő maga is lehuppant volna a páros mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem gondolta volna, hogy egy egyszerű esti levegőzésből ez lesz. Bár kétségtelenül mindig képes volt örülni Zsombor társaságának, most eléggé aggasztotta ez a furcsa atmoszféra, ami körbelengte. Nehezen jött rá, már csak akkor, mikor leült mellé, hogy valójában a sírás zavarta így össze. Nem passzol bele a képbe, hogy kedvesét sírástól vörös szemekkel, könnyfoltos arccal, remegve találja meg. Kettejük közül egyértelműen ő volt az, aki hajlamosabb volt az érzelmeit ilyen formában kifejezni, ezért határozottan megdöbbentette az elé táruló kép és nem is igazán volt terve, hogy mit fog kezdeni. Pedig általában mindig ha meg kellett vigasztalni valakit volt egy terve, de most agya egyszerűen csődöt mondott.
- Mi a baj? - kérdezte, miután puszit nyomott a göndör tincsek közé. Nem akart semmi olyasmivel jönni, "hogy nem lesz semmi baj, meg hamar elmúlik" míg egyrészről azt sem tudta, hogy mi a probléma. Másrészről elégszer megkapta már ezeket az üres közhelyeket ahhoz hogy tudja, mennyire nem jelentenek semmit sem. Legelőször inkább csak előhalászott egy zsebkendőt kabátja zsebéből, majd jobb karjával befurakodott a fal és Zsombor háta közé, hogy átölelhesse a fiú derekát.  - Azt ne merd mondani, hogy semmi, mert széjjelváglak. Tudod, hogy rám bármikor és bármiben számíthatsz. - Megkísérelte elkapni Zsombor pillantását, csak hogy tekintetével is azt üzenhesse, hogy ő ott van mellette, és nem kell félnie. Együtt mindent megoldanak. Bár eddig általában neki volt szüksége segítségre, de azt akarta, hogy ahogy ő képes volt megnyílni előtte, úgy Zsombor is képes legyen ugyanerre. Persze, ez az esetükben egy kicsivel problémásabb volt, mint az amúgy is zűrös kamaszos érzelmek körében egyébként, de eddig a legtöbb akadályt sikerrel vették. Együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A tűz vidáman ropogott a kandallóban. Sári az egyik hosszú kanapét választotta arra, hogy elnyúljon, mint egy macska. Igazából néha már-már kezdte elhinni, hogy a lélekállata valóban egy macska, és nem Flynn, mert simán képes volt a leglehetetlenebb pózokban aludni - méghozzá rendkívül sokat jobb napjain -, imádott enni és rendkívül értékelte ha foglalkoztak vele valamilyen módon. De mégis, Flynnt valahogy közelebb érezte magához, mint bármelyik közönséges házimacskát eddig életében, holott találkozott már jó néhánnyal. Persze, erre nyomós indok volt a köztük lévő szoros és mély lelki kapcsolat, amit a titkosnak éppen nem nevezhető közös képességük alakított ilyenre. Ha nem jártak volna hasonló cipőben talán nem értették volna meg ilyen jól egymást.
Erről a köztük lévő végtelen szeretetről árulkodott a Sári ölében fekvő vázlatfüzet legfelső lapját díszítő rajzocska, amely jól lázhatóan kiskedvencét örökítette meg egy kissé mesebelibbé téve őt – már ha nem nézett ki alapvetően is elég mesebeli teremtésnek. A múzsa összegömbölyödve aludt kisgazdája lábánál, míg az azzal foglalatoskodott, hogy befejezze és tökéletesítse a művet. Körülötte színesceruzák álltak ki különböző színű, mintájú és nagyságú tolltartókból, és ezek között turkálva igyekezett megtalálni azokat a színeket, amelyek igazán visszaadták a papíron is azokat a mélységeket és tónusokat, amelyek egyébként jellemezték a szőrpamacsot. Nagy fába vágta ezzel a fejszéjét, mert szóban hiába tudta leírni, hogy a melegbarna, a narancssárga, a zöld és a fehér jellemzik leginkább, így valahogy úgy érezte, mindegyik szín kevés ehhez a látványhoz.
Ennyi öröme volt a vizsgaidőszakban. Úgy döntött, hogy ő most már egy betűt sem hajlandó tanulni, amit nem tanult meg év közben, azt úgysem fogja tudni most bepótolni. Most is épp egy sikeres gyógynövénytan vizsga után heverészett a társalgóban, mert itt érezte leginkább azt, hogy nincs egyedül. És ez abban a helyzetben valahogy sokat számított.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Most miért bántsz? - Egészen olyan arcot vágott, mint egy óvodás akinek elvették a játékát, de hát ez alapvetően hozzátartozott a Sára-léthez. Ahogy az is, hogy a következő percben persze már nevetett, mert egy percig sem sértődött meg azon, hogy szembesítették azzal, amit eddig is tudott. Mindenki úgy járt a legjobban ha Sári nem kísérletezett átváltoztató bűbájokkal. Már előre rettegett a vizsgáktól, de bízott Tánya jó indulatában, hogy a gyenge próbálkozásáért és a két szép szeméért cserébe majd átrugdossa. Meg hát egy bukás nem bukás, tehát az sem érintette volna kifejezetten mélyen, ha elbukott volna a vizsgán.
- Na hát akkor elő vele. - Tisztára izgalomba jött, elvégre minden nagy hírért egészen oda meg vissza volt. Közben már-már automatikus mozdulatokkal tornázta fel magát ő is az ablakba, hogy aztán hátát a fiú mellkasának döntse. Fejét Zsombor bal vállának támasztotta, míg lábait a mellkasához húzta. Számtalanszor ücsörögtek már így kettesben egy-egy elhagyatottabb folyosószakasz ablakában, mikor az időjárás nem engedte meg, hogy mondjuk az udvaron találkozzanak, vagy a faluban sétálgassanak.
- Ez csodálatos! Nagyon büszke vagyok rád - nyomott csillogó szemekkel puszit a göndör állára. Mindig csodálattal figyelte azokat, akiknek van elég kihívása ahhoz, hogy egy-egy ilyen bonyolult képességet elsajátítsanak. Neki ott volt az elemi mágia, de nyilván azt nem ő akarta, nem ő választotta. - Hát persze. Hiszen engem is szeretsz - vigyorodott el. Sára jól tudta magáról, hogy vele az élet nem kifejezetten egyszerű, sőt mondhatnánk, hogy kifejezetten kihívásokkal teli volt.
- Na de ha már híreknél tartunk: beszéltem anyával, azt mondta hogy semmi akadálya, hogy vendégül lássunk a szünetben, sőt apa kifejezetten szeretne megismerni, mert anya már annyi jót mesélt rólad otthon - újságolta vidám mosollyal, hogy mire jutottak ebben a kérdésben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Mertél volna mást mondani - szólt kuncogva, mielőtt újabb csókot nyomott volna Zsombor arcára. Az a szeretet és összhang ami megvolt köztük tankönyvbe illő lett volna, ha valaki szerette volna prezentálni, hogy milyen egy ideális párkapcsolat. Egyszerűen csak tökéletesek voltak együtt.
Ő is hasonlóképp zavarban volt a témától, de tudta, hogyha ő nem beszél róla akkor elkallódik és sosem lépnek egyről a kettőre. El sem tudta képzelni egyelőre, hogy hogy fog mindez megvalósulni, hogy hol alszik Zsombor, vagy hogy mi fog történni, de azt tudta, hogy mindennél jobban szeretné ha együtt tölthetné a szünetet a fiúval és ez tűnt a legjobb megoldásnak. Rosszalló fejcsóválással böködte meg Zsombor oldalát, mint ahogy tette mindig, mikor valami nem tetszett neki. - Ugyan már! Igenis nagyon szimpatikusnak talált, hidd csak el. - Sára komolyan hitt abban, hogy édesanyja nem csak az ő megnyugtatása végett mond ilyeneket. Naivitás, végtelen naivitás volt részéről, de igazából az sem érdekelte volna, hogyha elhordja minden szemétnek, csak engedje meg, hogy kedvese meglátogathassa a szünet alatt. Ennyi számított és nem több.
A nyugalmat a gyomrába költöző idegesség törte meg. Mielőtt megtörtént volna a baj már érezte, hogy valami nincs rendben. A benne szunnyadó vadmágia, amely mindig igyekezett megóvni őt, figyelmeztette hogy készüljön fel. Aztán egyik pillanatról a másikra eltávolodott a göndörtől, hogy önnyű kis teste egyenesen az ablakot határoló vastag falszakasznak egy csodálatosan hangos csattanás és fájdalmas nyögés kíséretében. Karjai felhevültek, ahogy az eleme a védelmére kívánt kelni, ő azonban erőszakkal fojtotta vissza a tüzet. Kellet legalább egy perc, míg képes volt annyira összeszedni magát, hogy felnézzen. Szőke haját kisöpörte szeme elől és egyenesen Lilla arcába bámult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Fogalma sem volt, hogy akkor most mi van. Ült ott, kissé kótyagos fejjel és hallgatta a vitatkozókat, de minek… a szavak értelmetlenek voltak számára. Hallotta, hogy Zsombor higgadtan és nyugodtan próbálja kezelni a helyzetet, míg nővére üvölt, agresszív és durva. Hallotta, hogy valami Havas-Mezős lányról beszél, biztos arról, akiről Zsombor mesélte, hogy tanítja gitározni, meg hallotta, hogy Zsombornak nem elég ő. Hallott mindent, de az agyába a túl sok információ egyszerre jutott el. Valami elpattant benne, modnhatnánk hogy robbant és olyan dühös lett, amilyen talán még életében sem volt.
- FEJEZZÉTEK MÁR BE – szakadt ki belőle a kétségbeeséssel vegyített harag. A mágiája nem bírta tovább, ostorszerű nyalábként vágódott ki Sára ujjai közül, szerencsére csak a padlón és nem kedvesén csattanva. Sosem tudta volna megbocsájtani magának, ha azért ártott volna a göndörnek, mert nem volt képes fékeznie az indulatait. Durva mozdulattal lökte félre Zsombort, előfordulhatott hogy tenyerével így is megégette azon a ponton, ahogy hozzáért. Lábai közel olyan hangosan csattantak a padlón, mint az azt megelőző nyaláb, haját idegesen kisöpörte arcából és egyenesen nővére elé masírozott. – Hogy veszed a bátorságot, hogy beleszólj az életembe? Mégis mit gondolsz, hogy óvni való gyerek vagyok még? Vedd észre, hogy felnőttem! Nem tudom mi ütött beléd, de fogd vissza magad és foglalkozz a saját dolgoddal végre – vágta a fejéhez indulatosan. Kezeivel hadonászott, de egy ujjal sem ért Lillához. Nem ütötte vagy lökte meg, nem tett semmit csak állt és mondta. Aztán egyetlen mozdulattal tüntetőleg hátat fordított és visszalépdelt a navinéshez, hogy megnézze hogy van. Eddig eszébe sem jutott, hogy esetleg valóban valami baja történhetett, most azonban elfogta a kétségbeesés, hogy kárt okozott benne abban a néhány másodpercben míg nem volt magánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Olyan aggodalom csillant a tekintetében, ami már régen nem. Rendkívül aggasztotta, hogy így látja a legtöbbször jó kedvű, vidám Zsombort. Persze számított rá, hogy egyszer eljön ami még sosem volt, hogy kiborul az a bizonyos bili és fejben már több kész terve is volt, hogy hogyan fogja mindezt kezelni, de mikor elért oda, hogy valóban lépnie kellett volna leblokkolt és mindent elfelejtett.
- Mert a minisztériumban csupa idióta ül, akik csak a száraz tényeket ismerik és téged nem. Nem tudják hogy mennyire bátor vagy és kitartó, hogy mennyire csodás ember vagy – nyugtatja, hosszú ujjaival a fiú oldalát cirógatva. Még önmagát is meglepi, hogy mennyire higgadtan képes beszélni, szavaiból sugárzik a mérhetetlen szeretet és csodálat, amit valóban érez. Megpróbálja követíteni a saját igazságát, még ha tudja, hogy jelenleg a göndört kevéssé érdkeli. Ismeri ezt az érzést, az elutasítás érzését és tudta jól, hogy ilyenkor az ember másra sem képes gondolni, hiába a szép szavak és a nyugtató ölelések, csak a miértekre. Miért pont ő? Miért történt ez? Miért, miért, miért?
Egy pillanatra egészen megrettent ettől a sötétségtől. Rettegett, hogy visszarántja oda a fiút, ahonnan évek óta igyekszik kiszabadulni, ami csak a kárára válna, ami elragadná tőle. Talán épp ez a röpke félelem tette alkalmassá arra, hogy képes legyen továbbra is ugyanazon a nyugodt, szeretetteljes hangon beszélni, amint az előbb megszólalt. – Mi segítünk. Ott van Thomas, Big Jim és itt vagyok én. Te is tudod, hogy mindannyiunknak nagyon fontos vagy, nekem különösen. Mindennél többet jelentesz számomra. – Megkísérelte elkapni Zsombor pillantását, hogy vallomása olyan komolyan hangozzék, amennyire szeretné. Nem azért mondta, mert abban bízik hogy néhány romantikus mondat majd segít. Csak szerette volna ha tudja, hogy valóban számíthat rá mindenben, a maga módján mindenképp segíteni szeretett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Éteri nyugalom fogta el valahogy a rajzolgatástól. Régen, nagyon régen volt már ceruza a kezében, talán ez a viszontlátás édes öröme is okozta mindezt. Kicsit olyan volt, mintha egy rég nem látott közeli baráttal találkozna újra, és ez határozottan nagyon boldoggá tette, ha már amúgy nem sok oka volt a vidámságra. Akárhányszor eszébe jutott a Zsomborral eltöltött este az erkélyen valahogy mindig elfogta a félelem, hogy mi lesz, ha… persze tudta, hogy nem lesz ha, vagy legalábbis annyira remélte, hogy azt már tudni vélte, de mégis, mint egy sötét felhő ott lebegett felette, hogy beárnyékolja a mindennapjait.
Kell néhány másodperc, hogy agya visszaálljon a valóvilágra, és érzékelje hogy valaki csatlakozott hozzá. Ilyenkor képes nagyon messze járni fejben, ezért is a kissé késleltetett reakció. – Szia! Jaj nem zavarsz – pillant fel rá mosolyogva, majd gyorsan befejezi az utolsó színezésre váró területet és a földre dobja a füzetet. Halkan puffan a padlón a nem túl súlyos tárgyacska, ami után szépen óvatosan lepakolja a tolltartóit is, hogy azok se legyenek útban.
- Ő Flynn, sárkányróka, az elemi mágiám miatt van velem. – Az állat mintha csak megérezte volna, hogy róla van szó lustán nyújtózott egyet, majd végigmérte mindkettejüket, hogy vajon melyiküktől remélhet több simit. Választása Nonóra esett, orrával finoman böködni kezdte a lány kezét, miközben nagy szemei szinte könyörögtek a simogatásáért. Szeretetéhes egy dög volt világéletében az biztos, imádta ha kényeztetik.  – Simogasd meg nyugodtan, egyáltalán nem bánt – szólt Sára, hogyha esetleg Nonóban lenne valamiféle félelem vagy kétely akkor hamar eloszlassa azt. Elvégre Flynn valóban ártatlan, az meg látszott az, hogy szeretettel viszonyul az állatokhoz.