Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Komolyan keresztbe fonnám magam előtt a karjaimat, még a lábamat is kitolnám, tudod, olyan furán, hogy végül dobogtassak vele, miközben a választ várom, de mivel tele a kezem, így már a keresztbe fonásbál elveszett az ötlet. Pedig nem lenne rossz, csak na.
Megemelkedett szemöldökkel figyelem, ahogy mosolyogva rám néz, és ettől a mosolytól nekem is rögtön mosolyra görbülne ajkam, de nem szabad, mert most komoly vagyok nagyon, és igenis válaszokat várok.
- Megfogtad a lényeget tényleg - forgatom meg szemeimet durcásan, majd elnyílt ajkakkal iszom minden szavát.
- URAMISTEN! - kiáltok fel egyáltalán nem diszkréten, felénk is fordulnak, akik éppen felfigyelnek ránk, de nem érdekel. Jaj, de még mennyire, hogy nem. - Akkor a pletyka nem is pletyka, mert igaz. Te tényleg... ÚRISTEN! - széles vigyor kerül fel arcomra, aprókat toporgok egy helyben, mert totálisan izgatott vagyok, ami valószínűleg árad belőlem.
- Mindent el kell mesélned. Min-dent. - fejemet is billegtetem mellé, hogy még határozottabb legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem akarom elhinni, hogy előbb jut el egy iskolai pletyka a fülembe a tényekről, mintsem hogy elmondta volna! Hallatlan kérem, szóval teljesen jogosan vagyok éppen felfújt arcú hörcsög, mert... mert miért nem mondta el? Aj már!
- Egyet tippelhetsz, kettőre megmondom - csettintek egyet nyelvemmel, szabad kezem mutatóujjával bökök is egyet felé. Kissé előre hajolok, így lejjebbről fürkészem arcát, bármilyen árulkodó jel után kutatva.
- Minden mindent. Hát szerinted megúszod egy bólintással az egészet? Kötve hiszem - billegtetem meg fejemet párszor, majd kiegyenesedem. - Senkit nem érdekel hol vagyok, szóval most szépen velem jössz, és amíg összedobom a gyümisalimat sztorizgathatsz nekem - hatalmas vigyorral karolok belé, majd kezdem el hazafelé húzni. Mármint nekem hazafelé, bár amennyit volt már nálam, talán ő is lakhatna már ott. Mindegy. Csak menjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Igazából ennél jobb nem is lehetne a nap. Kezdődött azzal, hogy nem kell arcon pörögnöm, majd jött a gyümisali, amihez sikerült bevásárolnom is, majd folytatódik most azzal, hogy mindent meg fogok tudni arról, mégis mi a fészkes fene folyik most Belián életében.
- Oké, a hat megfelel - vigyorodom el szélesen, majd engedem el, hogy az ajtóhoz lépjek, aminek reflexszerűen nyomom le a kilincsét, és az ajtó kitárul. Hm, ezek szerint nem zárkóztam be. Mindegy, már úgyis itthon vagyok. Vállat vonva lépkedek be a házba, és azonnal a konyhába indulok. A pultra teszem a szatyrot, majd Belián felé fordulok.
- Majd megbeszélünk engem is, de előbb; kávét? - választ sem várva fordulok a kávéfőző felé, hogy már csináljam is neki, majd vállam felett pillantok hátra. - Kezdheted a sztorit, a dália pedig él és virul. A nappali ablakában van - elégedetten és büszkén bólintok párat, majd Belián felé fordulok. - Ne terelj már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Visszafordulok a kávé felé, és amíg neki állok, hogy megcsinálhassam neki, ő beszélni kezd. Vidáman hallgatom a történetet, a lakótársnál mosolyodom el szélesen, mert emlékszem ám, hogy aprócska ugyan, de aggodalom csillant Belián szemében, amikor beszéltünk róla. Legalább épségben visszatért a srác. Az utolsó mondatnál állok meg minden mozdulatban, felkapom fejemet a kávéfőzőről, megperdülök a tengelyem körül, és meredten bámulom Beliánt. Persze, minden más is fontos azok közül, amik elhangzottak, főleg az egyetem, de...
- ÚRISTENÚRISTENÚRISTEN!!! - vissza sem fogom magam, úgy visítok, mint egy tinilány, akinek most vallotta be a barátnője, hogy elvesztette a szüzességét. Egy helyben toporgok, úgy vigyorgok, mintha muszáj lenne, és egyáltalán nem fogom vissza magam. Nem mintha eddig bármikor is megtettem volna. Whatev. - Te és Mihail. Mihail és te. Ti. Oké-oké-oké, nyugodjunk meg egy pillanatra - mert rajtam kívül mindenki olyan izgatott, ugye? - Mikor? Hogyan? Miért? Hogyan? Mikor? MINDENT tudni akarok! - széles vigyorral arcomon rántok egy széket Beliánhoz a legközelebb, majd levetem magam rá és tenyerembe támasztott állal várok. És várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Konkrétan mindent elfelejtettem, ami eddig az eszemben volt. A kávé sem számít már, a gyümisali is ráér, ahogy ott ülök Beliánnal szemben és nem törődöm azzal, hogy lehet most hordott ki miattam egy hátsófalit. Semmi nem számít, mert talált maga mellé valakit, aki boldoggá teheti, aki mellett önmaga lehet. Istenem!
- Ez fantasztikus! - hirtelen dőlök előre és ölelem magamhoz. Jó párszor meg is szorongatom, a vigyorom egyre csak szélesebb és szélesebb lesz, talán a végére az arcomra sem fog ráférni, ha így folytatom. - De most van neked ő, amitől most borzasztóan boldog vagyok - ficergek a széken, végül felpattanok és gyorsan befejezem be Belián kávéját, mert eszembe jutott ám. Egy pillanatra, de az éppen elég, hogy meg is csináljam neki.
- Nagyon örülök nektek. Boldoggá tesz, ugye? - hangom elkomorodik, mert ha a Hold előtt történt az egész, akkor Belián elég befolyásolható, ha csak azt nézzük, hogy mekkora hiszti mester akkor. Lehet fel sem fogta, de végól is utána is beszéltek róla, így... - Szerelmes vagy? - csúsztatom elé a bögrét, miközben ismét lehuppanok elé. Mert a gyümisali ráér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csak vigyorgok és szorongatom magamhoz, mert az örömöt, ami átjár jelenleg, nagyon régen nem éreztem. Rövid időn belül lett Belián az egyik legfontosabb ember az életemben, mindazok ellenére is, amik történtek köztünk. Az igazából semmit nem jelentett abban a kapcsolatban, ami most kettőnk között van.
- Nekem miért örülsz? Semmit nem csináltam - hangosan nevetek fel, mert most ez elég váratlan is, és nem is értem. - Mert találtál magad mellé valakit, azért - széles vigyorral ülök le elé ismét, hogy folytathassuk az igencsak komoly beszélgetést, mert a legfontosabb kérdések hagyják el ajkaimat.
- Akkor tényleg boldog vagy. Jaj, olyan fantasztikus ez az egész! Ki nem néztem volna belőle, hogy megállapodik... - merengek el pár pillanat erejéig, kissé ráncolt szemöldökkel, majd Belián arcára vezetem kékjeimet.
- Akár úgy is, igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Oké, ez elég bizzar - nevetek fel hangosan, ahogy említi, hogy úgy szólítottam meg, mint az édesanyja. Azért ne már! Nem akartam, hogy megálljanak a szervei az ijedtségről vagy ilyesmi, csakhogy érezze mennyire, de mennyire morcos vagyok, amiért nem mondta el, nagyjából rögtön, hogy ő és Mihail egy párt alkotnak. Hivatalosan. Ijj, ez olyan jó!
- Az ilyesmiben a váratlan a legjobb, mert nem tudsz gondolkodni rajta, csak ösztönösen cselekszel. Elkerültük, hogy feleslegesen ráparázz - nevetgélek tovább, mert valamiért biztos vagyok abban, hogyha ez már egy ideje húzódott volna, akkor Belián annyira rástresszel az egészre, hogy a végén vagy kihátrál, mert elhiteti magával, hogy a másik nem akar tőle semmit, vagy ő ijed meg, hogy ilyen érzéseket vált ki belőle. És látjátok? Ez most nincs. Mu-ha-ha-ha-haaaaa!
- Akkor épp itt az ideje, hogy beszélj róla, ha már megszerezted magadnak - lehet kicsit nyomulok most, de cseppet sem érdekel, mert tekintettel arra, hogy majdnem lemaradtam az egészről, igenis megérdemlem azt, hogy töviről hegyire el legyen mesélve az egész történet. Azzal kezdve, hogy... nos igen.
- Tényleg szerelmes vagy - hangot is adok az izgatottságomnak ismét, halkan engedem ki magamból a vinnyogó hangot. - Ő is az? Vagy erről még ilyen mélyen nem beszéltetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Halkan nevetek fel. Szépen néztük volna ki, hogy szólok neki, ő meg neki áll elfutni. Azt sem tudom, hogy mit csináltam volna. Futottam volna utána a szatyorral? Talán lett volna esélyem elkapni, de amilyen bazi nagyokat lép amúgy is, minimum repülni kellett volna megtanulnom pár másodperc alatt.
- Például? - szemöldököm ráncolódik, mert ezek szerint tényleg nagyon le vagyok maradva, de nem baj. Nem baj kérem, mert most elkaptam és addig nem eresztem el innen, amíg meg nem tudok mindent. Ha kell, bezárom a szekrényembe. - Valahogy elérted, hogy melletted állapodjon meg, szóval igen, te szerezted meg - aprót vonok vállaimon, elégedett mosolyom nem lankad, de amikor megkordul a gyomrom, megilletődve pillantok le. Számat elhúzom, beletörődve bólintok párat, mert oké, tényleg kajás vagyok és még a gyümisalim is vár rám, szóval felállok, és neki állok kipakolni a szatyorból.
- Dehogynem szabad, a legjobban te érdemled meg ezt. Élvezd ki - halvány mosollyal pillantok hátra vállam felett, majd kezdem el megmosni a gyümölcsöket. - Igen, ilyenekről beszélsz. Rákérdezhetsz, nem tiltja semmi, ha érdekel. Szerintem ez nem gáz, csak tudni szeretnéd, és kész - "az anyád" mormogás mellett kapom fel a mangót, ami kicsúszott ujjaim közül, majd vállam felett pillantok Beliánra. - Ha nem csak szexre kellesz neki, akkor komolyan gondolja, főleg, hogyha előtte is lett volna lehetősége megtenni - mint valami legnagyobb bölcs beszélgetek itt a szerelemről. Ekkora képmutatást...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Miért kerülted? - egyre több olyan információ derül ki, amit totálisan nem értek. Ha most együtt vannak, akkor előtte miért kerülte? Lehet olyat csinált a pasi? Hm. Végül is benne van, de az sokkal jobban leköti a figyelmem igazából, hogy ezek szerint a Mihaillal való kapcsolatára vonatkozóan, teljesen le vagyok maradva. Szégyen, de tényleg. Hát ha állandóan így kell elkapnom, hogy beszéljen, akkor utálni fog a végére.
- Hát nem? Melletted állapodott meg, mert valami olyat lát benned, amit érdemesnek tart erre, szóval a te érdemed - kicsit csavart a logika, de érthető, nem? Mármint én teljesen értem amúgy, és remélem ő is, mert aligha tudnám elmagyarázni ennél érhetőbben.
- Soha nem sok - vigyorodom el szélesen. - Szerintem nem, de azért indirektebb módon is megtudakolhatod tőle - nevetek fel hangosan, majd a megmosott gyümölcsöket pakolom a pultra a mosogatóból.
- Speciális? - szemöldökömet ráncolva fordulok felé, mert ezt most végképp nem értem. - Várj, te benne lettél volna, de ő nemet mondott?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Biztos meg volt rá az okod - legyintek egyet felé, majd egy almát elvéve a pultról helyezem a deszkára és állok neki felvágni apró kockákra. Nem feszegetem tovább a témát, ha szeretné, akkor úgyis elmondja.
- Vessz is el, mert ez nagyon jó dolog - vállam felett mosolygok rá barátomra, majd visszatérek a gyümölcs szeleteléshez. Istenem, elmondani nem tudom mennyire örülök annak, hogy talált maga mellé valakit. Nála jobban talán senki nem érdemli meg azt, hogy szerelmes legyen és boldog legyen valaki mellett, aki viszontszereti. Vélhetően.
- Hát azért ne így az arcába vágd a kérdést, érted - hátat fordítok a gyümölcsöknek, csípőmet döntöm a pultnak. - Hanem olyan kis kedvesen tudakold meg, hogy mi a pálya az ő részéről - végül is a srác elég őszintének tűnt, Rellonos is, aligha talál ki valami kamut erről, bár lehet éppen azért teszi meg, mert Rellonos. Oké, ez sehogy nem jó, de szerintem akkor sem árt letisztázni ezeket a helyzeteket.
- Tudod, hogy nem fárasztasz soha semmivel - pálcámat húzom ki nadrágom farzsebéből, majd egy intéssel intézem el, hogy a gyümölcsök felszeletelve kerüljenek a tálba, így elégedetten, egy villát nyújtva vendégem felé huppanok le a székre, miközben a tálat csúsztatom az asztalra.
- Elmondod nekem, hogy mit szeretsz benne? Úgy szeretem hallgatni az ilyeneket - mint, amikor a srácok mondják mindig, hogy éppen az aktuális barátnőjükben mit szeretnek. Az vicces, de ez most halálosan komoly és tudni szeretném. Csillogó barnáimat emelem Beliánra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nagyon helyes! Csak arra koncentrálj, hogy mennyire jó vele, a többi nem számít - erőteljeseket bólogatok, mert kérem szépen itt Bajnóczi Kimoriah jelentkezik a szerelem legnagyobb szakértője. Se. De nem baj, jó tanácsokat, mint laikus, én is tudok adni, plusz, mit csinálnék én, ha találnék magam mellé valakit, szóval annyira nem nyúlhatok mellé. A saját tapasztalat túlzás lenne, de azért csak tudok gondolkodni erről. Talán.
- Szerintem nem bánná. Mármint... ismer, tudja milyen vagy, szóval ha így kérdezel rá, akkor így kérdezel rá - vonom meg vállaimat, miközben egy mangót kapok be és jóízűen kezdem el rágcsálni. Istenem, mennyire jól esik és mennyire megérdemlem. Meglepő, hogy egyáltalán eleget tettem annak, amit éppen kívánok. Vége a világnak, hogy én ezért megmozdultam.
- Pedig mindkettőt tudni szeretném - széles vigyorral pillantok arcára, barnáim egyértelműen csillognak, mert a kíváncsiság úgy tűnik fel benne, mintha muszáj lenne neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egyetértően bólogatok. Igaza van, mert ha a másiknak Belián mellett jó, akkor az is fontos szempont, viszont így, én csak azt látom, hogy mindkettőnek jó a másik mellett, szóval mindenki nyert ezzel az egésszel. És hogy mit? Egymást. A szerelmet, amit éreznek egymás iránt. Ez annyira aaaahw!
Minden szavát csillogó tekintettel és áhítattal hallgatom, ahogy beszélni kezd. Ajkaim elnyílnak az információ sokaságtól. Tehát használta a mágiáját rajta, szóval Belián simán belement volna a szexbe, de Mihail nem tette meg. Mi a fene? Úgy iszom a szavait, ahogy a kép összeáll a fejembe, hogy enni is elfelejtek, mindenféle reakciót képtelen vagyok kipréselni magamból, csak figyelem és hallgatom, ahogy mesél. Az egész úgy kezdődött, hogy használta rajta a mágiáját. Így már teljesen érthető, hogy miért kerülte napokig, miért nem akart a szemébe nézni és találkozni vele, szóval valóban volt rá oka. De baszki, még milyen oka! Szemöldökömet ráncolom, megrázom a fejemet, majd Belián kékjeibe fúrom tekintetemet.
- Ugye nem használja rajtad a mágiát még mindig? Vagyis... érted. Nem manipulál, hogy szeresd, ugye? - nem találkoztam még vélával, fogalmam sincs arról, hogy milyen lehet, de tudom, hogy olykor képesek elérni azt is, hogy egy másik ember öljön értük. - Mielőtt félreértenél, nem vádolom semmivel, csak eszembe jutott, mert végül is, így indult az egész, én meg... én meg aggódom. Boldog vagy, megérdemled ezt a boldogságot, és nem szeretném, ha fájna utána.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megkönnyebbült sóhajt engedek ki, ami nemhogy diszkrét, de még olyan hangos is mellé, hogy valószínűleg Rin is hallja velünk szemben. Aprókat bólogatok, mert így máris jobban tetszik a helyzet. Szóval mondta neki, hogy ne, és a másik ennek eleget tesz. Ha jól tudom, akkor egy alapvető valami így is motoszkál az emberben, ha a közelében van, de talán az annyira nem vészes már. Boldog mellette, látszik rajta, és ezt semmi pénzért nem ingatnám meg, csak... csak egyszerűen hangot kellett adnom az aggodalmamnak, de így már feleslegesen tenném.
- Mindezek alapján én kimerem jelenteni, hogy ő is szerelmes - vigyorodom el szélesen, miközben egy málnát dobok a számba. Szinte elolvad benne, jólesően nyammogok rajta kicsit, mielőtt ismét megszólalnék. - Semmit nem fogsz elszúrni. Boldog vagy és szerelmes, ebben nem lehet elszúrni semmit. Önmagadat adtad eddig is, tudja milyen vagy, és melletted van. Nem lesz baj - szélesen vigyorgok rá. Az a vigyor már lassan tényleg levakarhatatlan lesz az arcomról, amiért ilyen boldog dolgokról beszélgetünk. - Akkor most jöhet a másik. Regélj nekem, mert borzasztóan érdekel, és bevallom, kíváncsi vagyok - térdemre könyökölök, felfelé sandítgatok Beliánra, barnáim csillognak, mint egy kislánynak, aki éppen az esti mesét várja. Bírom az ilyen történeteket, de azokat még jobban, amikor egy olyan ember meséli őket, aki fontos nekem. Kellemes a hasznossal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen, ez egy olyan beszélgetős izé - kissé talán ábrándos tekintettel pillantgatok fel Beliánra. A boldogság őszintén jár át, ahogy figyelem a reakcióit mindenre, amit produkál a témával kapcsolatban és a szívem repes, hogy valóban szerelmes, és ezt ki is mondta. Nekem mondta ki, így immár valóban elkönyvelem magam, hogy a kapcsolat, ami eddig kettőnk között volt, hivatalosan is baráti kapcsolattá avanzsálódott.
- Semmi nem egyszerű, ráadásul ő véla. Ne akard látni kikelni önmagából, mert ijesztő a látvány, szóval vigyázz rá - komolyodok el egy pillanatra. Én ugye még nem láttam vélát dühösnek, de a leírások alapján nem is akarok találkozni vele, mert borzasztó látvány lehet. A kétélűsége az egésznek, hogy az alapvetően gyönyörű és csodálatos lények, konkrétan kifordulnak önmagukból, ha dühösek.
Türelmesen, a gyümölcsök között válogatva, majd a szimpatikus darabokon nyammogva várom, hogy Belián kicsit összeszedje magát. Mosolyogva hallgatom a szavait.
- Azt szereted benne, hogy valódi. Mint az érzelmek, amiket érzel. Ez olyan széééép - hirtelen egyenesedem ki és ölelem magamhoz szorosan ismét. Kissé eltávolodom tőle, mikor újra megszólalok. - Nagyon örülök nektek. Komolyan. Elmondani nem tudom mennyire - és megint a nyakában vagyok, örömködve ölelem magamhoz, mert boldoggá tesz. Nagyon boldoggá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Majd hozzászoksz - legyintgetek párat, mert a lényeg most egyáltalán nem ezen van. Mármint oké, ez is fontos, de engem sokkal jobban leköt Belián zavara és a pirulás, amelynek a maradéka még mindig arcán van, pedig csak beszélünk róla.
- Ezt lehet nem nekem kellene elmondanom amúgy... - alsó ajkamba harapok, mert eszembe sem jutott, hogy ő esetleg nem tudja, milyen egy véla olyankor, amikor kiengedi magából a dühét egy adott helyzetben. Aprót rázok fejemen. - Kérdezz rá nála, biztos elmondja neked, és ha ő marasztalt, akkor nem gáz. Látod? Szerette volna, hogy maradj, még akkor is, ha rossz napod volt... nagyon rossz - szemöldökömet ráncolom. Ez a téma még mindig nagyon megérinti a lelkem. A tudat, hogy az előttem ülőnek, a hegekből kiindulva már nem kellene itt ülnie előttem, mérhetetlen értetlenséget érzek. Ő az én hősöm. Mert mindezek után is tartja magát és éli a mindennapjait. Voltak, vannak és lesznek is hullámvölgyek, de attól még él.
Mit sem törődök a válasszal, mert már ölelem is magamhoz megint, esélyt sem adva arra, hogy eltávolodjon, csak szorítom és szorítom magamhoz, azonban, amikor folytatja, szélesen mosolyogva távolodom el, hogy valóban tudjak rá figyelni. Mármint érdemben is.
- Mindent szeretsz benne - vigyorom lesz egy halvány mosoly. - Mert ott van neked bármilyen is legyél - óvatosan bököm meg mellkasát és nevetek fel vele a jelzőn. Igen, ez most nagyon illik ide, végül amikor nevetésem csillapodik, csak egy visszafogott mosollyal kapom el kékjeit.
- Semmit nem kell mondanod, de ha legközelebb is így kell megtudnom bármit, akkor esküszöm sodrófával kergetlek végig a falun.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem tudom mi bajod van, nekem tök működőképesnek hangzik a dolog így - oké, tökre nem, de nem hiszem, hogy nekem kellene elmondanom, hogy elméletileg csúnyábbat még Merlin sem látott, mint amikor egy véla mérges. Mármint elmondhatnám, de akkor az nem hiszem, hogy fair játék lenne köztük. Na jó, fogalmam sincs már, meg sem kellett volna szólalnom. Mélyet sóhajtok.
- Az lehet, hogy téged nem érdekel, de attól ő még véla, és ettől nem tud szabadulni, bármennyire is akarna. Vagy te akarnád... - nem lehet kellemes gyönyörűnek lenni és állandóan viselni a közvetlen embereket, bár fene sem tudja. Én, mint totális véla ellentét, ugyanúgy közvetlen vagyok és képes vagyok idegen emberek nyakába is beleugrani, ha olyat tesz, úgyhogy... hagyjuk a közvetlenséget inkább.
- Ha akarja, ha nem, akkor is benne lesz a pakliban, szóval ez van. Te elfogadod, hogy ő véla és kicsit nehezebb eset mindennap, ő pedig elfogadja, hogy neked is vannak rosszabb napjaid. Ezt hívják úgy, hogy kap-cso-lat - mutató és hüvelykujjamat érintem össze miközben eltagolom a szót, csak hogy biztosan világos legyen miről is beszélek. Tényleg úgy beszélek róla, mintha ezer megy egy kapcsolaton lennék túl, pedig mindenki tudja, hogy ez nincs így. Ne már, még a vak is látja, hogy annyi esély van arra, hogy kapcsolatba kerüljek, mintha... nem is tudom. Másnap szűzként ébredek. Hah! Na látod.
Vele nevetek végül, mert ahogy a kép elém kerül engem is kacagásra kényszerít. - A legrosszabb, hogy tudod, hogy megteszem, szóval előzzük meg. Tudok magassarkúban is futni, plusz - pattanok fel hirtelen, majd kezdek el turkálni az egyik konyhaszekrényben. Diadalittas vigyorral arcomon fordulok vissza Belián felé. - Kaptam apámtól sütős szettet, szóval egy új sodrófával váglak agyon, úgyhogy gyere mesélni mindenképpen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Küldheted még párszor, szívesen elnézegetem

Úúú, én sajnos nem. :c Remélem nem tévedtél el, mert akkor nagyon kinevetlek csajom XD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hogy te milyen hülye vagy XDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Tényként kezeli mindenki, feleslegesen is tagadnád... XD

Én is .-. ez tuti a magyar emberekbe van kódolva amúgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Pedig be kell látnod, hogy nagyon emlékezetes lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Teljesen átlagos napnak indult. Talán számíthattam volna valami meglepőre, mert túlságosan is normális volt, de nem számítottam, hanem naivan elhittem, hogy ennek így kell lennie. Amikor kopogtak, kicsavart testtel és orrom alatt morogva szuggeráltam az ajtót a kanapéról, hogy biztos csak képzelődöm, de nem így volt, ami meglepő. Feltápászkodtam, kitártam az ajtót a legcsövesebb szerelésben, amit ember el tud képzelni, és a pasi a kezembe nyomott egy istenes fekete tulipán csokrot. Felette kukkantottam ki kérdő tekintettel, hogy ez mégis mi, de a futár addigra sehol nem volt. Fekete tulipán. Nem köztudott, de a kedvenc virágom, évek óta szeretnék szerezni belőle gumókat is, erre a konyhaasztalon szemez velem franc sem tudja hány szál. Alsó ajkamat rágcsálva méregettem a csokrot, amikor feltűnt a kis üzenet. Rövid volt, lényegre törő, mégsem tudtam meg semmit azon kívül, hogy a Valentinom küldte. Akit elnyelt a föld február óta. Komolyan van pofája ennyi idő elteltével felbukkanni? Perceket toporogtam a csokor előtt dúlva és fúlva, kezemben a levéllel, és nem akartam elhinni. Nem is hittem igazából, egészen addig, amíg egyik reggel eljött a naaaagy nap.
Teó már a hetedik szettre húzta a száját, és még ő sem akarta elhinni, hogy ennyi idő elteltével bukkan fel a Valentinom, akinek az instrukció igen egyértelműek voltak. - Elmondanám neked, hogy ezzel rohadtul nem segítesz ám! Mit szólsz ehhez? - magam elé tartottam az egyszerű vörös ruhát, és komolyan majdnem könnybe lábadt a szemem, amikor bátyám rábólintott. Sietve kaptam fel magamra, igazgattam meg a tükörben, majd álltam neki a sminknek. Egy egyszerű tusvonal, szempillaspirál és egy bordó rúzs mindig a legjobb kombináció, még a pizzériába is. Csak nem megyek egy randira csövesként. Bár ki tudja... lehet a mamuszom kényelmesebb választás lenne, mint a fekete magassarkú. Hajamba lágy hullámokat csináltam, utolsó simítások, majd letéve a telefont nézegettem magam a tükörben még egy ideig, hogy rájöjjek, ez a szett sem az igazi, azonban amikor az órára néztem összesen 5 percem maradt, hogy a helyszínre érjek. A konyhába rohanva szinte letéptem az egyik székről a blézeremet, majd rohantam ki az ajtón. Végszóra érek a térre, kissé a szélén megállva szuggerálom a tömeget, táskámat magam előtt szorongatva. Igyekszem visszafogni magam, hogy az izgalom hatására ne harapjak alsó ajkamra, mert akkor vége a tökéletes rúzsnak, de olyan nehéz... Barnáim akadnak meg egy ismerős alakon, könnyed léptekkel, hajamat vállam felett dobom hátra és kezdek el óvatosan integetni.
- Arion! - csillannak fel szemeim vidáman, mert én nyertem. A Valentinom felbukkant, és Arionnak nem volt igaza. Ahogy közelebb érek pillantom meg a fekete tulipánt kezében, lassítok lépteimen, kezem esik vissza mellém, ahogy arcát fürkészem. Fekete tulipán. Éppen abban az időben, amit a levél is írt. Kiöltözött. - Ó, ne. Ugye nem azt akarod mondani, hogy... neeeeem! Az nem lehet! - ajkaim nyílnak el egymástól, közvetlen előtte torpanok meg. Könyörgő tekintettel pillogok fel rá, hogy mondja azt ez egy vicc, és ő másra vár. Hogy nem ő az én Valentinom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rohadtul nem akarom elhinni azt, ami most történik. Nem csak azért, mert Arion, hanem mert tényleg van arca arra, hogy ennyi hónap után feltűnjön, mint a Valentinom és villogjon itt nekem azzal a rohadt kártyával, meg fekete tulipán csokrokat küldjön a randi előtt, mintha ennél természetesebb dolog nem is lenne. Egyáltalán honnan tudja, hogy a fekete tulipán a kedvencem? Ez azért annyira nem volt lényegi információ kettőnk között a beszélgetéseink alkalmával, nem is emlékszem, hogy említettem neki, de... baszki! Nem ez a lényeg! Arion áll előttem, mint a Valentinom és ki is jelenti, én meg érzem, ahogy a pumpa megy fel az agyamban, lassan de biztosan, főleg, amikor megemlíti a kifogásokat, mert a Mr. Elfoglaltnak, csak most volt erre ideje, ami rendben van, még el is tudnám fogadni, de agyam folyamatosan pörög. És bármilyen meglepő, annyira nem vagyok ostoba, mint azt sokan hiszik rólam, így a képkockák elég hamar a helyükre kerülnek. Elveszem a felém nyújtott tulipánt és a kártyát, de nem pillantok Arionra, csak a kezemben tartott tárgyat szuggerálom, míg a virágot másik kezembe veszem. Ujjaim között forgatom azt, és ahogy visszapörgetem az eddig történt eseményeket, egyre nagyobb bizonyosságot nyer, ami csak fel-felbukkant bennem. De ez már nem csak valami felvetés, ez valóban így van, és az agyam még jobban kezd elborulni, ahogy az utolsó részlet is a helyére kerül.
- Az első találkozásunk... - barnáimat emelem a kártyáról Arionra, valami megmagyarázhatatlan tűz lobban fel bennük. - Az első találkozásunkkor te már tudtad, hogy itt vagyok, mégis játszottad a hülyét! Eljátszottad, hogy véletlen találkoztunk és fel sem ismertél! Most meg van pofád idehívni engem és benyögni, hogy te vagy a Valentinom, akire hónapokat vártam?! - hangom a végére válik kissé fojtottá, de nem szégyellem kiengedni a hangom, azonban még így sem olyan erős, mint amit alapvetően kiváltana belőlem ez most. - Közöltem veled az elején, hogy nem leszek a játékszered - csalódottság csillan barnáimban, ahogy Arion kezébe nyomom a rózsát és a kártyát is. Nem tudom mit hisz, nem tudom mit akar, de ez most nem egy olyan helyzet, amit tudni szeretnék kezelni. Hónapok teltek el, és bármennyire is tudom milyen, mert volt alkalmam megtapasztalni nem egyszer, az, hogy ennyi hónapon keresztül, sőt, még az első találkozásunkkor is úgy csinált, mintha... ez már valami másik szint. Nem szeretnék részt venni a játékaiban, nem szeretnék a játéka lenni, aki rögtön ugrik, ha szól neki. Nagyot szusszanok, barnáimat szakítom el róla és pillantok el egy másik irányba, amíg lenyugszom, mert minden érmének két oldala van, és ezt nem hagyhatom figyelmen kívül. Elfelejthette volna, hogy ő nyert, elfelejthette volna a kártyát, és ezzel együtt a randit is. De nem tette. Hónapokkal később ugyan, de felbukkant és meg kell hagynom, hogy megadta a módját. Lehunyom tekintetemet, végül visszapillantok rá, elkapom kékjeit.
- Induljunk. Nem szeretném, ha miattam késnénk el - komoly arccal és tekintettel forgatom meg ujjaim között a tulipánt, amit visszavettem tőle, végül halvány mosollyal tűröm hátra fülem mögé hajamat és fűzöm be tincseim közé a virágot. - Köszönöm a csokrot - választ sem várva indulok el lassú, hosszú lépésekkel a pizzázó felé, mert csak nem illik elhagyni a randipartneremet, bármennyire is azt kellene tennem. Felbukkant, nem felejtett el, hiába telt el ennyi idő. Itt van. És ezt értékelnem kell, még akkor is, ha a szívem ugrik ki mindjárt a helyéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy érzem magam, mint egy átvert kislány. És ezzel igazából nem tudtam volna vitatkozni, mondjuk 8 évvel ezelőtt. Tökre meg is állta a helyét akkor, amikor gyerekek voltunk és Arion szervesebben az életem része volt, ahogy a játékaink sem voltak olyan komolyan véve, mint akár akkor, amikor először felbukkant az új életemben. Kölyök voltam én is, és ő is, a szájalások egymással inkább történtek dacból, mintsem komolyságból, hiszen egyikünk sem volt az, azt sem tudtuk, hogy kell annak lenni. Szóval gyerekek voltunk, és amikor elhívott magával az első – és utolsó – randinkra, nagyon félve mondtam igent. Jogos a kérdés, hogy egyáltalán miért volt igenleges a válasz, ami amúgy nagyon egyszerű; mert kíváncsi voltam. Valahogy ugyanúgy viselkedett velem mindig, mint másokkal, mégis másképp, és ezt nem tudom megmagyarázni. Ugyanúgy kaptam az alpári poénokat, a nem éppen burkolt és diszkrét célzásokat, mint a többi lány, de valahogy soha nem jutott el odáig, hogy be is vágja magát annyira, hogy sikerüljön bejutnia oda, ahova akart. Vagy nem akart, ez már részletkérdés igazából, és már nem is releváns, azonban ha akarnám sem tudnám elfelejteni azt az estét. Tényleg olyan csodálatos volt, mint ahogy az első alkalommal visszaadta az illúzióval, ha nem csodálatosabb, mert akkor valahogy tudtam Arionra úgy tekinteni, mint emberre, és nem egy kanos pöcsre. Az az este volt az a pont az életemben, amikor elhittem, hogyha ebből több is lenne, akkor nem bánnám meg, de rá pár napra Arion eltűnt. Szó nélkül, se puszi, se pá eltűnt és senki nem tudott semmit. Nem lehetett elérni, egyszerűen felszívódott, és olyan mérges voltam rá, mint még soha senkire. Akkor kívántam azt, hogy soha többet az életben ne találkozzak vele, mert nem érdemli meg, míg én igenis megérdemlem a nyugodt életet nélküle. Tartott, ameddig tartott, mert most megint egymás előtt állunk. És randizni készülünk, pedig én nem szeretnék erre randiként tekinteni. Nem érdemli meg, még akkor sem, ha az, ami történt, évekkel ezelőtt volt, mert még egyszer nem hagyom, hogy olyat tegyen vagy mondjon, amitől elhiszem azt, hogy én valóban más vagyok. Mert nem vagyok.
Csalódottságtól csillogó barnáimmal figyelem, ahogy beszélni kezd. Arcomra semmi nem ül ki, semlegesen hallgatom végig, hogy ő mennyire véletlen licitált rám. Elhiszem neki, mégis eléggé szkeptikusan állok ehhez az egészhez, és baszki, rohadtul nem róható fel nekem! Sőt, ha nem csatos cipő lenne rajtam, simán megcsapkodtam volna vele, még utána is hajítom, ha nagyon szükséges, de nem tettem, úgyhogy nagyon ügyes vagyok. Meg felnőtt nő, aki az Eridont vezeti, de ne menjünk bele mélyebben. És tényleg ő a Valentinom. A kártya, a tulipán, az, hogy kiöltözött, hogy itt van az időpontban, amit nekem írt le a kártyára. Merlinre, tényleg ő az. Akaratlan harapok alsó ajkamra, amikor közli, hogy hiába tűnik játéknak, egyáltalán nem az. Valóban így lenne? És higgyem is el neki, hogy valamiért rohadtul játéknak tűnik, amit annyira, de annyira szeret űzni mindenkivel, de ez most véletlenül sem az? Elég vékony jégen táncolok, mégis beljebb megyek, hogy elindulhassak a helyszín felé, immár a hajamba tűzött tulipánnal. Meg kell értenem. Nem felejtett el, hanem itt van, és be szeretné tartani azt, amire a licitet tette. Rendben, csináljuk. Vagyis…
– Óóó, oké – fordulok vissza felé kis pírral arcomon, majd a felém nyújtott karra pillantok. Nagyot szusszanva karolok belé, hogy elindulhassunk a bárhova is. – Csak abban reménykedem, hogy a kiválasztott helyhez nem öltöztem alul vagy túl. Most ezen fogok izgulni, amíg ki nem derül, hogy hova viszel – elhúzom számat, de ajkam szegletében bujkál a mosoly, ahogy felpillantok Arionra. Könnyedén lépkedek mellette, majd a hopponálási ponthoz érve, kissé közelebb araszolva hozzá és pontosan követve az utasításait érkezünk meg Pestre. Legalább az már biztos, hogy az országot nem hagytuk el, ami plusz pont. Ha esetleg balul sülne el a mai este, mit tudom én, Bécsből például, sokkal nehezebb lenne a hazajutás.
– Most márt tényleg elmondhatnád hova megyünk, mert kezdek nagyon izgulni – felszegett állal, egyenes háttal, éppen megfelelő hosszúakat lépkedve mellette közlöm a tényt. Hangom bársonyosan cseng, mint egy felnőtt nőnek, pedig szívem ugrik ki a helyéről lassan, mert elképzelésem sincs hova tartunk, de kitartóan, karjába karolva követem őt, és a bennem tomboló tinilányt igyekszem elnyomni. Szerintem elég jól megy eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bármennyire is azt tartanám a legjobb és legkönnyebb megoldásnak, ha jól megcsapkodnám, majd ott hagynám, hogy menjen el magával enni, nem vagyok rá képes. Azt érdemelné, de három szempontom is van, ami miatt nem tudom megtenni. Először is az egyik legfontosabb, hogy bár valóban hónapokat vártam rá itt van, másodszor, hogyha már ennyire összeszedtem magam és igenis kitettem magamért, ráadásul nem is késtem, nem hagyhatom kárba veszni. A harmadik, és a legfontosabb mind közül; éhes vagyok. Merlinre, tényleg az vagyok és nem foszthatom meg magam egy jó evéstől. Soha nem is tettem, és nem most akarok neki állni, bár kár lenne tagadnom, hogy valóban kitettem magamért ruhaválasztás szempontjából is, plusz szerintem tök jól nézek ki ma, úgyhogy hadd mutogassam végig Pest utcáin, ahogy azt kell. Ne felejtsek el majd küldeni képet Beliánnak, hogy megerősíthessen abban mennyire jól nézek ki, és ne nézz így rám, mert te is ezt tennéd, és tudom, hogy jól esne a lelkednek a pozitív visszajelzés. Nem feltétlen Beliántól, de a lényeg szerintem így is meg van és tökre érthető is.
Valóban nem túloz, tényleg hamarosan kiderül, hogy az öltözékem megfelel-e majd a helynek, de én akkor is képes vagyok ezen izgulni, amíg oda nem fogunk érni. Nőből vagyok, és ezek nagyon fontos szempontok, mert a levél, amit írt, annyira nem tért ki arra, hogy mégis hogyan öltözzek, mert például a pizzériába, ha Belián dolgozik, akkor simán átbattyogok a mamuszomban és teljesen csövesbánatban, mert ő Belián. Valószínűleg fog látni rosszabbul is, ha egyszer eljutunk odáig, hogy sikerüljön elrángatnom vásárolni magammal, mert valamelyik nap megint a lakótársa pólójában billegett be az üvegházba. Komolyan kikészít ezzel, bár azért vicces. Barnáimat emelem fel Arionra, amikor elhagyja ajkait a falatozó szó és halkan kuncogok fel. Rendben, tehát étterembe megyünk, amihez éppenséggel a ruha lehet, hogy kicsit kihívó vagy éppen tényleg alul öltözött, de ezen már aligha változtathatnék, maximum úgy, ha gyorsan beugrok valahova venni valami göncöt. Amiből mindenki tudja, hogy nem lenne a végére vacsora, szóval csak elmondok magamban egy imát, hogy jó legyek így. Először Arion arcára pillantok ismét, majd az irányba, amerre mutat. Ajkaim elnyílnak egymástól, ahogy meglátom az éttermet, lépteim automatikusan lassulnak le kicsit, de végül összeszedem magam és ismét mellette lépkedek, mintha mi sem történt volna. Tekintetem csillan fel, ahogy egyre közelebb érünk és nem győzöm mindenfelé kapkodni barnáimat, hogy mindent magamba szívjak. Baszki, utoljára anyámmal voltam hasonló étteremben, Kolumbiában.
Zavartan húzom lejjebb magamon a blézert szabad kezemmel, valahogy furcsa érzés kerít hatalmába az egész randival – ami nem is randi igazából – kapcsolatban. Nem kellene itt lennem, mert olyan életidegen a helyzet azokhoz képest, amiket átéltünk már együtt, hogy valahogy nem tudom kezelni. Innen már aligha lehetne betolni egy hátraarcot, szóval Arion karjába kapaszkodom kissé erősebben és felszegett állal követem az étterembe, ahol rögtön eligazítanak minket és a teraszra vezetnek, hogy elfoglalhassuk az asztalunkat. Zavartan toporgok pár perc erejéig az asztal mellett, végül nem bírom tovább és csillogó pillantásomat emelem – mély sóhaj – a Valentinomra.
– Erre megérte várni Arion – mosolyodom el óvatosan felé. – Nagyon szépen köszönöm, igazán kitettél magadért és ne haragudj, amiért az elején kicsit… kiakadtam – azért annyira nem kell komolyan venni azt a kiakadást, mert ha nem emberek között lettünk volna, valószínűleg tényleg megcsapkodom, így még visszafogott is voltam. Blézeremet gombolom ki, táskámat a székre teszem, majd könnyed mozdulattal veszem le magamról. Hajamat dobom át vállamon, nagyon figyelve arra, hogy a tulipán véletlenül se essen ki belőle, majd óvatos mosollyal ajkaimon teszem a széktámlájára. Esélytelen, hogy fellógassam, mert meggyűrődik, szóval be kell érnem ennyivel. Előre esett tincset tűrök fülem mögé, végül teljes valómba felegyenesedem és Arionra pillantok.
– Kicsit jobban belegondoltam, és egyébként tökre megérdemeltél volna egy nagyobb kiakadást is – szemtelen mosolyt villantok felé, majd helyet foglalok. Akkor kezdhetjük a randit a Valentinommal. Készen állok. Gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kérdésre minimálisan ugyan, de azért megráng a szemöldököm. Mi az, hogy meddig? Nyilvánvalóan nem fogom bevallani, hogy sokkal többet készültem erre a randira, mint az indokolt lett volna, mert azt hittem, hogy egy idegennél kell bevágódnom, így érthető, amiért odatettem magam. Rendben, bevallom, hogy ez most eléggé úgy hangzott, hogyha tudom, hogy Arion a Valentinom, akkor nem teszem magam oda ennyire, de… igazából így van. Mármint ő Arion, látott már mindenhogy, bár talán ennyire nőiesnek még sosem, mégis úgy érzem, hogy előtte és neki nem kell úgy odatennem magam, mint másoknak, hiszen elég sok mindenben részt vettünk már együtt, és ha nem is éltünk át hiper fontos dolgokat egymással, akkor is az életem része volt nagyon sokáig, így nem hiszem, hogy tudok neki újat mutatni. Bezzeg ő tud, ahogy az étterem felé lépkedünk, és automatikusan lassulok le, mikor meglátom, mert egyszerűen nem akarom elhinni, szavakba is öntöm a meglepettségemet, és csak reménykedem abban, hogy az egója most kimarad ebből, és nem kell ezt hallgatom egész este, hiszen Weiss Arion a tökéletesek tökéletese ismét beletrafált abba, hogy hogyan nyerje el egy nő tetszését. Meglepő lehetne ez a tény, csak nem az. Ennek még egy olyan megedzett nő is – főleg Arionnal szemben –, mint én, sem tudna ellenállni, és sajnos el kell ismernem, hogy valóban beletrafált. Mosolygok, csillogó tekintettel pillantgatok ide-oda, amíg az asztalunkhoz vezetnek minket, az izgalom járja át minden porcikámat. Ami nem jó. Egyáltalán nem. Nem kellene izgatottnak lennem, ez egy egyszerű vacsora egy régi ismerőssel, nem egy randi. De mégis minden sejtemet az izgalom járja át, és amennyire nem akartam elhinni, hogy végig ő volt az, most annál jobban kezdek neki örülni, és csak hagyni akarom, hogy az este vigyen oda, amerre akar. Lehet még a végén jól is fog elsülni az egész, és a legvidámabban fogom elcsevegni Beliánnak a telefonba, hogy mi történt a randin. Ami nem randi. Csak egy vacsora. Egy a biztos, hogy a gondolataim az izgalom hatására valószínűleg, de megint csaponganak ide-oda, nem is akarom őket megállítani, csak akkor szakadok ki belőlük, amikor meghallom Arion hangját, aki tutira mondom nektek, hogy nekem beszél. Gyermekien csillogó barnáimat emelem fel rá, szélesen elmosolyodom, de még mindig annyira a hely hatása alatt vagyok, hogy érdemleges választ aztán hiába vár tőlem. Mindössze annyi telik tőlem, hogy blézeremet levegyem, és amikor ismét meghallom a férfi hangját, arcomra pír kerül. Elnyílnak ajkaim egymástól, ahogy felpillantok rá, miközben ő kihúzza a széket nekem, de nem bírok megmozdulni, csak figyelem az arcát, és hallgatom a szavait. Pár másodpercre veszek el csupán az engem figyelő kékekben, de ez a pár másodperc hosszú éveknek tűnik, az idő is mintha lelassult volna, mikor végre összeszedem magam annyira, hogy elszakítsam róla barnáimat. Aprót köhintek, majd mozdulok, hogy leüljek végül, ám ő kézen csókol, kihúzza a széket, és kell egy kis buffering idő, amíg fel is fogom, hogy mi történt, majd végre helyet foglalok. Ez az este egyre különösebb, én pedig egyre jobban izgulok valamiért. Végül megemberelem magam, fejemet emelem fel, hogy elkapjam pillantását, amikor ő is leül.
– Köszönöm a bókot, jól esik – mosolyodom el halványan. – Adtál okot legalább arra, hogy felhúzzam ezt a ruhát – alsó ajkamat harapom be, amikor eljut a tudatomig, hogy mit is mondtam, mert ismét előbb járt a szám, mintsem átgondoltam volna a mondandómat. Ez most teljesen úgy jön le, mintha csak miatta vettem volna elő, ami végül is így van, de én meg nem tudtam, hogy ő a Valentinom, szóval nem értheti félre, nem? Megint csak én gondolom túl? Valószínűleg, de még mindig zavar, hogy az izgalom fel-felcsap bennem, ahogy a nevető Ariont figyelem, aki velem szemben ül. Valamiért nem akarom elhinni, hogy valódi. Lehet hozzá kéne vágnom valamit, és ha átmegy rajta, akkor nyilván nincs itt, ha meg nem… na igen. Egy ilyen helyen lehet ezt mellőzni kellene. Mélyet sóhajtok, lábamat vetem keresztbe az asztal alatt.
– Tényleg szólhattál volna előbb. Ha ez a… bármi, nem is történik meg előbb, de legalább tudtam volna, hogy te vagy – fogalmam sincs miben lett volna egyszerűbb, vagy könnyebb, de legalább tudtam volna, ami meg jól esik a lelkemnek. Mindig jól esik, ha valamit tudsz, nem? – Te csak ne aggódj miattam Arion, ha már eddig várattál, akkor az a minimum, hogy kieszlek a vagyonodból. Még ha ez lehetetlennek is tűnik, ami késik az nem múlik, szóval kösd fel a gatyád! – szemtelen vigyort villantok, majd halkan nevetek fel, miközben magamhoz veszem a másik itallapot, másik kezemmel igazgatom meg a tincseim közé fűzött tulipánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyszerűbbre. Ez mégis mit jelent? Mi az, hogy egyszerűbbre? Már tényleg elnézést kérek, de bármilyen hihetetlen, még ha ő nem is tapasztalta eddig, vagy nem ilyen formában, de nő vagyok, aki igenis ad magára és szereti a divatos ruhákat. Eddig nem érdemelte ki, hogy meglássa ezt az oldalamat, de nehogy már egyszerűbbre számítson. Normális esetben sértődötten vágnék valamit a fejéhez, ami zsigerből jön, de a helyzet egyáltalán nem normális, így lemondok erről, még arra is képes vagyok, hogy arcomra ne üljön ki az elégedetlenség, így a szemöldököm sem szalad ráncba. Fejlődőképesnek mondanám magam. Sőt, most büszke is vagyok.
– Jól esik a lelkemnek, hogy sikerült meglepni – egy halvány mosolyt eresztek meg neki, pedig a bögyömben van a megjegyzése elég erőteljesen, és még az sem javít a helyzetén, hogy kacsintgat. Komolyan úgy érzem, hogy valami párhuzamos világba kerültem, ahol Arion normálisan viselkedik. Valami nem stimmel, de még nem jött el az ideje annak, hogy rákérdezzek, esetleg valami tudatmódosító hatása alatt áll-e, és azért ilyen elviselhető jelenleg, vagy más áll a háttérben. Mert, ha más, és az, amire gondolok, akkor azon nyomban megszakítok minden kapcsolatot vele. Felnőttünk, ne menjünk már csak a szexre ennyi év elteltével is, mert tényleg sírva fakadok. Ám sírás helyett, szemeim kerekednek ki, ahogy Arionra emelem őket, mert az elhangzott mondat, valahogy… életidegen. – Túl jól? Mi az, hogy túl jól? – nevetek fel zavartan, barnáimat szakítom el róla, félre is nézek inkább, mintha a másik asztalnál lévő, kiskosztümös nő valami borzalmasan érdekes dolgot csinálna azzal, hogy egyszerűen ül, és eszik. Nem jöttem zavarba, most kivételesen nem pirultam bele a mondatba, csak nem tudok vele mit kezdeni. Mint mondtam; életidegen. Nem tudok rá reagálni érdemben, semmi értelmeset nem tudok rá reagálni, így marad a visszakérdezés, mintha először nem értettem volna meg, pedig nagyon jól hallottam, amit mondott.
– Hívd, aminek akarod – pillantok vissza rá orromat ráncolva. Számomra akkor sem randi, képtelen vagyok eltitulálni annak. Hivatalosan az, mert így volt meghirdetve, erre nyert meg, de akkor is… nehogy már! – Az fontos, hogy akkor nem így – forgatom meg szemeimet rosszallóan. – És valószínűleg megjelentem volna, de csak azért, hogy megdobáljalak, kiabáljak veled, hogy mekkora bunkó voltál velem, majd otthagytalak volna. De végül is, igazad van, majdnem ugyanaz lett volna a forgatókönyv – mosolyodom el szélesen felé. Valószínűleg az egész a meglepetésre ment ki, ez rendben is van. De miért is volt olyan fontos egyébként, hogy tutira megjelenjek? Mármint, ha nem jelenek meg, mert bunkó volt, akkor az miért olyan nagy baj? Valószínűnek tartom, hogy másodperceken belül talált volna valakit, aki beugorhat helyettem, csak vacsora helyett, az asztalra dobálta volna fel. Kinek mi minősül randinak, ugye.
– Csak egy müzlit reggeliztem, hogy annyi pizzát tudjak enni este, amennyi belém fér, szóval… simán megeszem a nadrágodat is – határozottat bólintok, mert ezen aztán ne múljon a hasam boldogsága. Taktikusságnak hívják ezt, mert nem kockáztathattam meg, hogy pont pizzából ne tudjak annyit enni, amennyi belém fér. Részletkérdés, hogy totálisan más lett a vége, mint amire számítottam, de a meglepetés ereje. Talán még mindig tart. – A bor tökéletes, ha száraz vörös – emelem fel mutatóujjamat, majd Arion leadja a rendelést közben az asztalunkhoz lépő pincérnek, én pedig elégedetten mosolyodom el. Száraz vörösbor. Tökéletes választás, ha le akarsz varázsolni a lábamról. Még jól is fog esni, mert ezt az estét aligha bírnám ki narancslével. Mondjuk azt is innék most, de szigorúan 100%-osat. Baszki, most ezt miért kellett?!
– Ez lenne a kellemesebb téma? – ráncolom szemöldökömet. – Pedig lehet azzal kellett volna letámadnod már az elején, mert még mindig teljesen kretén. Nem tudom, mit tudnék vele még kezdeni. Mindent elmondtam neki többször is, de tényleg egyik fülén be, a másikon meg ki. Nagyon bosszantó – fújtatok egyet mérgesen, mielőtt folytatnám. – Pedig látom rajta, hogy felfogja a szavaimat és érti is őket, mégsem tesz semmit – hangom halkul el a végére, mert tényleg nem értem, és rossz így látni a testvéremet. Észre sem veszem, de jobb kezem mozdul, hogy megigazgassam a tulipánt, mintha attól félnék, hogy elhagyom, még úgy is, hogy egyáltalán nem is mozgunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem mondok újat azzal annak, aki ismer, hogy késős vagyok, de erről most esküszöm nincs szó. Úgy pattant ki a szemem reggel 6-kor, mint annak a rendje. Már előző este összepakoltam, így csak átnéztem mindent még egyszer, mert a tértágított táskában azért történhetnek balesetek, de véleményem szerint tényleg minden benne van. Hümmögve párat, a pálcámat fokozottan szorongatva ujjaim között, nehogy otthon hagyjam, mert nem lenne vicces egy ilyen kiránduláson, indulok el az iskola felé. A végére szinte már futólépésben, mégis hatalmas mosollyal ajkaimon közeledek a találkozó pont felé. Messziről integetek Vivinek, mint akinek teljesen elmentek otthonról, már-már ugrálva érkezem mellé. Hangosan és vidáman köszönök mindenkinek, aki már jelen van, de mielőtt barátnőm bármit is mondhatna emelem fel mutatóujjamat, hogy várjon egy pillanatot. Nagy bőszen állok neki turkálni a táskámban, amíg egy diadalittas mosollyal ajkaimon emelem ki belőle a termosztátot.
– Szia! Bocsánat, csak elfelejtettem volna, hogy hoztam neked – nyújtom felé vidáman. – Lehűtött menta és citromfű tea, egy kis gyömbérrel, hogy ne tedd tönkre az idegeidet az idegeskedéssel – lehet egy kicsit álszent vagyok, mert én is mindjárt kiugrok a bőrömből annyira izgulok, mert bármi történhet, de tényleg bármi, de ha Vivi nyugodt marad, akkor talán én is. Ezt az elvet szeretném követni végig, hogy felnőtt fejjel és higgadtan tudjuk kezelni az esetleges váratlan helyzeteket. Mert bármennyire is nem akartam belátni, tuti lesznek meglepetések, de megnyugtat, hogy legalább egy olyan felnőtt van velünk, aki ért a szellemek nyelvén. Mármint szó szerint értendő.
– Nem kell izgulnod, jó? Minden rendben lesz, ebben biztos vagyok – bátorító mosolyt küldök felé, majd végre a diáksereg felé fordulok, hogy szemügyre vehessem őket. Merlinre, folyamatosan mosolyoghatnékom van, mert annyira izgalmas az egész! Le kellene higgadnom…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért azt kötve hiszem, hogy belejönnék bármibe is, ami Arionhoz köthető. Szinte már a mellette való létezésről is lemondok, amikor a közelemben van, mert fogalmam sincs, melyik pillanatban fog annyira felidegesíteni, hogy hozzávágjak valamit, majd mint egy díva, felszegett állal tudjam ott hagyni. De ma más. Valami nem stimmel, de ha fegyvert tartanak a fejemhez sem tudom megmondani, hogy mi az. Talán minden túl hétköznapi? Nem megszokott tőle, sőt… Merlinre, egyáltalán nem megszokott, hogy valami hétköznapi legyen, ami Arionhoz köthető, így szerintem érthető is, hogy a hirtelen felvillanó gondolat hatására pár másodperc erejéig szuggerálom összeszűkült szemekkel. Rendben, ez igazából annyit jelent, hogy fel kell készülnöm lelkileg arra, hogy diszkréten, mégis hatásosan, nőiesen, de határozottan küldjem majd el melegebb éghajlatra, amikor bunkózni kezd. Mert tuti el fogja kezdeni, csak idő kérdése, és én leszek olyan kedves, hogy kivárom. Ám egyelőre csak megforgatom szemeimet, amikor nagyon kedvesen elmagyarázza nekem a túl jól kifejezés jelentését. Haláli édes vagy, Arion, komolyan.
- Nem mintha megérdemelnéd, hogy velem menj el randevúra - igencsak királynős mozdulattal dobom hátra barna fürtjeimet vállam felett. Kissé előredőlök, könyökömön támaszkodom meg, ahogy összekulcsolt ujjaimat támasztom állam alá. Egy szemtelen, féloldalas mosoly kerül ajkaimra, miközben le nem veszem barnáimat Arionról, mondhatni, hogy elveszek a kék tekintetében, de mindenki tudja, hogy hazudnék. Sokkal több kellene ennél ahhoz, hogy ne úgy tekintsek Arionra, ahogy eddig tettem.
- Arion… - komolyodom el azonnal, az eddig ajkaimon pihenő mosoly azonnal eltűnik, ahogy elkapom kékjeit és nem eresztem őket. Most tényleg el akarok veszni bennük. - Szeretek veled lenni, de mindig tartok attól, hogy mikor rontod el. Bírom a társaságod, csak soha nem tudom éppen milyen passzban vagy és hogy álljak hozzád. Valamikor belefáradok a klimaxos hangulatingadozásaidba - és mostanában, ahogy a semmiből megint az életem része lett, csak még jobban nem tudok rajta kiigazodni. Nem, nem kell félreérteni, szeretem, hogy kiszámíthatatlan, hogy soha nem tudom mit fog tenni vagy mondani, de valamikor az embernek jól esik a pihenés, és nem arra vágyik, hogy azt hallgassa, amit éppen a másik talál benne hibát. Mert mindig van valami olyan, ami nem jó. Könnyedén legyintek a desszertes megszólalásra, mert bizony most elkaptam, és nem vagyok hajlandó leakadni a témáról, amíg meg nem beszéljük.
- Nehogy félreérts - emelem fel tenyeremet felé állam alól. - Kedvelem, hogy állandóan meglepetést okozol, egyszerűen nem akarom, hogy megismétlődjön az, ami évekkel ezelőtt. Még akkor sem, ha mindketten változtunk - csillogó barnáim árulnak el, hogy mégis mennyire őszintén beszélek most vele. Lehet, hogy neki csak egy voltam a sok közül, de én tényleg elkezdtem iránta érezni valamit, ami elég hamar csapott át utálatba, majd semlegességbe, de akkor is elindult az a valami. Amit nem akartam, és nem akarom, hogy most újra megtörténjen, mert valamiért Arion köré úgy gyűlnek a lányok folyamatosan, és olyan gyorsan kezdenek el érezni iránta valamit, hogy az szinte már fájdalmas. Talán azért, mert olyan elérhetetlen? Fene sem tudja, de nem fogok ugyanabba a hibába esni.
- Áldásom rá - szusszanva dőlök hátra. - Lehet tényleg arra van szüksége, hogy egy régi jó barátja mondja el neki a tutit - aprót biccentek is, ahogy a pincér, asztalunkhoz érve, rögtön neki áll kitölteni a bort. Egy halk köszönöm után fordulok vissza Arion felé. Gondolkodás nélkül koccintom poharamat az övéhez, megtartva végig a szemkontaktust, majd szinte csak belenyalok az italba. Lehunyom szemeimet pár másodpercre, ahogy kiélvezem az ízt, majd felpillantok.
- Nem tudom, egyszer csak beütött a krach és még a lehetőség is nyitott volt, szóval éltem vele - vonom meg vállaimat óvatosan. - Menj egy táncosnak. Mint a Magic Mike-ban, tudod, basszusos zenére vonaglani, miközben vetkőzöl és megmutatod a tökéletesen kidolgozott izmaidat - mielőtt kitörhetne belőlem a nevetés, csak egy visszafogott mosolyt takarok el a pohárral, ahogy kortyolok belőle. Barnáim is mosolyognak, de ennél jobban eszemben sincs elrejteni, hogy mennyire jól szórakozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ja, mert a virággal mindent meg lehet oldani. Még akkor is, ha fekete tulipán volt ráadásul, amit annyira szeretek. Nem, akkor sem ez a mérvadó abban, hogy mégis mennyire cukin oldotta meg a randevúra hívást, mert egy ilyen kedvesség nem feledteti el velem az ezeket megelőző sok bunkóságot, amit valamikor szó nélkül, valamikor kicsit hevesebben fogadtam. Nos, maradjunk annyiban, hogy talán már képes voltam olyan jellemfejlődésen átmenni, ami megakadályozza, hogy itt is lekapjam a magassarkút a lábamról és hozzávágjam Arionhoz. Mert felnőttem. Plusz, ma mindenképpen csodálatosnak kell lennem, hogyha ennyire jól haladtam eddig a meglepetésekkel, akkor ne most rontsam el. Szóval a terv az, hogy én is igyekszem elnyomni a heves reakcióimat bizonyos helyzetekre, mert az egyikünknek sem lenne jó, főleg nem nekem, amikor éppen egy erős, határozott, magabiztos és felnőtt nőt kellene alakítanom. Vagyis… nem is alakítanom, mert az vagyok. Tehát, mint egy igazi felnőtt nő, csak megforgatom szemeimet, aprót kortyolok a borból, de mást nem reagálok neki. Még csak azt kéne.
- Már bocs, de a múltbéli viselkedésed miatt, még mindig neked kell a bocsánatomért esedezned, nem fordítva, szóval… - éppen hogy előre mozdulva fekszem rá jobban kicsit az asztalra. - Szedd össze magad és ne csak ma legyen jó napod - kacsintok rá, majd kecses mozdulattal ülök vissza. Bal kezemmel nyúlok a tulipánhoz, kicsit hátrébb igazgatom, majd hátradőlve kortyolgatom tovább a bort, mintha mi sem történt volna. Szemöldököm rebben meg a pohár fölött, ahogy kijelenti, érti, mire célzok. Na már most, ezzel kapcsolatban akadnak fenntartásaim, de tényleg őszinteséget látok az arcán, ami két dolgot jelenthet. Egy, borzasztóan jól tud hazudni, vagy kettő, tényleg őszinte velem és most nem próbál meg átrakni a palánk túloldalára. Mint minden, ez is ki fog derülni előbb vagy utóbb, én pedig megvárom. Erre megéri várni.
- Felőlem az asztalt is ráboríthatod, hogy felfogja, amit mondasz neki - vonom meg könnyedén vállaimat, miközben az asztal alatt jobb lábamat lendítem át a balon. Nekem már teljesen mindegy, hogy ki és milyen módszerrel próbálja meg bemagyarázni annak a kreténnek, hogy csináljon már valamit, csak legyen hatása, és történjen meg, mert ez így tarthatatlan, és rossz érzés ilyen kiszolgáltatott helyzetben látni a bátyámat. Tényleg ilyen sok mindent képesek elviselni az emberek a szerelemért?
- Krach nélkül is szoktam segíteni - már, ha kérnek belőle. Ha nem… akkor is hajlamos vagyok rá, de általában, ha a türelmem engedi, akkor megvárom, amíg segítséget kérnek és nem nyomom magam mások arcába idő előtt. Halkan nevetek fel Arion reakcióján. Pedig lássuk be, nagyon megnézném táncikálás közben, miközben dobálja le magáról a ruhát. Olyan életidegen lenne, simán megérné.
- Mit szólnál ahhoz - dőlök előre hirtelen, barnáim csillogása, valamint ajkaimon pihenő féloldalas és huncut mosoly elárulhatja, hogy valami teljesen máson pörög már az agyam, mint amiről eddig beszéltünk. - Ha a lábaid felpakolása helyett fognánk magunkat, hagynánk a vacsorát és csinálnánk valami izgit? - meglepő lehet, hogy nem tudok megülni a seggemen, de igazából egyáltalán nem az. Az a csoda, hogy eddig bírtam a véremmel, és semmi barom ötlet nem jutott eszembe. Oké, egészen eddig, de egész jó arány, ahhoz képest, hogy rólam van szó.