Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A dicséretre megvonja a vállát, mert nem tudja, mi mást tehetne. A Morphe-val való üzleti kapcsolatuk a legjövedelmezőbb, ahogyan a magyarországi Modern Boszorkány is igen kiemelt ügyfélnek számít náluk. Ha kérdezik, általában őket sorolják fel, de alkalomadtán olyan írókkal is összeköttetésbe keverednek, mint Thomas Everett, illetve felkérték őket, hogy Bogolyfalva költségvetésében működjenek közre és a Minisztérium hatáskörén kívül ellenőrizzenek mindent. Újabban a Paint Brush Tattoo is érdeklődik szolgáltatásaik iránt, őket pedig már régóta be akarják fűzni, szóval nem, nem panaszkodhatnak. - Az idei évet nagyobb dobásnak tervezzük - sokat sejtetően mosolyodik el, de nem néz Sándorra, csak a távolba réved. Természetesen nem fogja elárulni nagyra törő terveiket, hadd okozzanak meglepetést.
- Óóó, érdekfeszítő Szigethy Úr, és melyiket szereti jobban? - felvonva fél szemöldökét azonnal belemegy a játékba, s hasonlóképp hivatalos hangnemet üt meg, mint a férfi. Hiába, ha incselkedésről van szó, Jules-nak nem kell a szomszédba mennie huncutságért. - Jelenleg a rúnatan foglalt, de a számmisztika évek óta szabadon rabolható - megelőzvén a hatalmas utánaérdeklődést, vagy épp ellenkezőleg, annak elsumákolását, már válaszol is a felmerülő kérdésre. Ejnye Sanyi, csak nem hitted, hogy ilyen könnyen szabadulsz majd?
Eközben megérkezik az a kérdés is, amire a nő "nem számít". Hazudna, ha azt mondaná, hogy teljesen váratlanul éri, azonban az is tény, hogy nem gondolta volna, a férfi tényleg elhívja valahová. Akárhová. Éppen ezért látható is rajta némi tétovázás, mely inkább meglepettségének, mintsem ellenkezésének tudható be. - Őrültséget bizony. Majd, ahogy a helyzet adja - lazán vonja meg vállát, hisz mindig is a spontaneitás híve volt. Nem fogja előre megtervezni a szabályszegést, az nem túl... Hát szóval az nem ugyanaz. Jelenleg úgysincs még ötlete, s ha lenne is, nem rémítené halálra vele Sándort, aki talán meg se várná a randevút, hanem már most nyolc irányba szaladna.
- Rendben - hamiskás mosollyal arcán tápászkodik fel és kicsit megropogtatja csontjait. - Aki utoljára ér a kastélyba, lenyom húsz fekvőt. Hajrá - meg sem várva a reakciót nekiiramodik, s csak egy pillanatra néz még hátra, hogy meggyőződjön róla, a férfi sem maradt le teljesen. Hisz nem kérdés, kié lesz ez a megtisztelő feladat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem igazán tudta, hogy milyen helyre fognak menni, azt viszont igen, hogy Sándor imádja a kék színt, mely a Levitára emlékezteti. Mi sem volt hát természetesebb, minthogy egy kellően visszafogott ruhát válasszon, mely teljesen alkalmas egy vacsorameghívásra akkor is, ha egy eldugott vendéglőben esznek majd és akkor is, ha valami szuper előkelő helyen. Ezen a tenger gyümölcseiről híres helyen pedig hálát ad az eszének, hogy így döntött, csak azt sajnálja, hogy nem rövid ujjút húzott. Ennek örömére épp feltűri azt kissé, hiszen a kagyló, amit rendeltek az előbb, nem kíméli az ilyen csinos kis ruhákat. Kifejezetten szabadosan és gusztustalanul illik a rákot is fogyasztani az ilyen helyeken: páncéltörés, utána evés. Kellemes, barátságos és nem merev.
- Szerintem meg fog lepni, mert nem gondolnád rólam - hamisan mosolyog, miközben megérkezik a felszolgáló és tölt a borból, melyet illedelmesen és egy kedves mosoly kíséretében meg is köszön. Nem meglepő módon a pincérfiú zavartan viszonozza a görbét, amit már nincs ideje tudatosítani, mert tekintetét Sándorra szegezi, hogy folytassa a sztorit, amit megkezdett.
- Szóval, ugye tudod, hogy Ainsley vagyok. Mindig is biztos volt, hogy egyszer én veszem át apáék vállalkozását, de nekem azért voltak más terveim is, ezért egyszer a legjobb barátnőmmel meglógtunk Amerikába és elmentem egy hivatásos kosárválogatóra, ahol be is választottak, de végül nem fogadtam el az ajánlatot - nos, valóban. Kiszökni és a barátnő szüleinek pénzéből elmenni egy ilyen komoly válogatóra, majd bekerülni, de végül kihátrálni... Lássuk be, mindegyikhez bátorság kell, nem is kevés, főleg annak fényében, hogy szülei a mai napig nem is sejtik ezt az egészet. - Az edzővel azóta is tartom a kapcsolatot, de már évek óta nem játszom - megvonja vállát, majd koccintásra emeli poharát, hogy kortyolhasson belőle. Innen származik a sport iránti szeretete, csodás vádlijai és kőkemény bicepsze is. Csak nem híreszteli, hogy nem a jóga teszi.
- No és veled mi a helyzet? Csináltál valaha őrültséget azon kívül, hogy nem tanár, hanem auror lettél? - szemtelenül vonja fel fél szemöldökét, ajka hamiskás mosolyra ível. Cukkolja ezerrel, nem vitás, de ez még talán épp belefér, máskülönben a férfi nem hívta volna el vacsorázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nyilvánvalóan nem számított egy ennyire meredek sztorira és nem véletlen, hogy Jules sem dicsekszik vele úton-útfélen. No nem mintha bármi szégyellnivalója lenne abban, hogy tárt karokkal fogadták volna a Lynx-ben, ha megkapja az ösztöndíjat - és higgyétek el, megkapta volna. A nő azonban, sokak prekoncepciója ellenére, egyáltalán nem az a típus, aki hátrahagy másokat vagy könnyelműen, önfejűen megy a maga elképzelései után. Persze, vannak dolgok, amikből nem enged, ez adódik személyiségéből és neveltetéséből, de sohasem volt egy önző, link alak.
- Mert én vagyok az egyetlen ember, aki tovább viheti a céget. A szüleim így is fiút akartak és én lettem, nem okozhattam több csalódást - noha mosolyog és szemei is csillognak, van valami keserédes szavaiban. Tudja jól, hogy apja és anyja tűzbe mennének érte és nagyon szeretik, de azt is tudja, hogy reménykedtek a gyermekáldásban, mely sohasem érkezett meg. E történések súlyát már csak az aranyvérű családok sarjai érezhetik igazán, akik kényszer házasságokat kötnek, vagy a vélák, akik vértisztításba kezdtek. Vannak az embernek kötelességei. Ez is olyasmi volt. Még úgy sem fogalmazna másképp, hogy végül nem bánta meg döntését, miszerint marad, mert nagyon szereti az országot és a munkáját - többek között ez is oka annak, hogy nem egy panaszkodó csitri.
- Ne terelj - kihívóan néz továbbra is Sándorra most, hogy túl vannak a saját kínosabbik részén. A családjának billogáról senki sem beszél szívesen, amikor azonban a férfi folytatja, Jules szemöldöke érdeklődve emelkedik meg. Érzi, hogy lesz egy csavar a sztoriban, így elfojtott görbével arcán várja a végkifejletet. Elvégre tök menő, hogy megnyert egy ilyen versenyt, nem...? És akkor elhangzik a név, szemei pedig elkerekednek, majd azonnal kibuggyan belőle a nevetés. Önkéntelenül dől hátra a széken és nem tudja abbahagyni, pedig nagyon igyekszik visszafogni magát. Kedves kacagása megtölti kis asztalkájukat, s még a konyháról is mosolyogva pillantanak ki a jókedv irányába.
- Szóval nőként jelentkeztél? - épp csak csendesedtek a benne lévő viharok, mikor ezt kimondja, azonban újabb nevetőgörcs helyett csak szélesen mosolyodik el és felkönyököl az asztalra. - Én egyébként nagyon adom a sztorit, tanárnő - csak nem gondolta senki, hogy kihagy egy ilyen ziccert? Ha az oviban lennének, Sanyi most minden bizonnyal jól megkergetné, hogy meghúzhassa a haját ezért a sok szemtelenségért, de mivel láthatóan nem bántani akarja ezzel, csak ártalmatlanul cukkolja, vélhetően nem veszi a szívére. Nem lehet mindenki olyan szerencsés, mint Jules, hogy csak menő dolgokba keveredett - bár megnyerni egy rockballada versenyt azért nem semmi.
- Ezek után énekelned kell majd nekem, nem úszod meg! - szórakozottan emelkedik el az asztallaptól, miközben a pincér már meg is hozza a rendelt ételüket. Épp időben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kérdésre csak megrázza fejét. Mindkettőre. El tudott volna képzelni valakit maga mellé, mondjuk olyan személyiségjegyekkel rendelkező lányt, mint Luca volt. Túl ritkán találkoznak és akkor sem elég időre. De nem hibáztatja érte, a nő már babázik otthon és boldog házasságban él, míg Julest vagy húsz vállalat könyvelése jegyezte el. Hogy bánja-e? Annyira nem, véleménye szerint teljes mértékben ráér a férjhez menetellel és a családalapítással egyaránt.
- Nem szeretném, hogy félreértsd. Szeretem a munkám. De volt egy másfajta álmom, amit ezért adtam fel. Nem vagyok tőle boldogtalan, de néha eszembe jut, mit lett volna ha, szóval én túllendültem ezen - megvonja vállát, jelezvén, hogy részéről a téma lezártnak tekintendő. Mármint persze, azért vannak itt, hogy megismerjék egymást, de erről nincs mit beszélni. Panaszkodni nem fog, mert nincs miért, a gyerekek többsége meg amúgy is kiskorában kukásautóval akar furikázni, aztán bölcsész lesz. Nagy ügy. Csak azt sajnálja, hogy abbahagyta a kosarazást, hisz az rémesen nagy hiba volt.
Elhallgatva Sándor sztoriját, azonnal maximumra kapcsol benne a cukkolási faktor és önkéntelenül is nevetésben tör ki. Mindenki számára mást jelent az őrültség, ez tény, de hogy ilyesmi történjen és erről Jules lemaradjon....! Hallatlan! Mikor végre képes kissé komolyabb hangnemre váltani, akkor fejezi csak be a férfi korábbi mondandóját. - Jól van, nyertél. Imádom - még mindig szórakozottan kuncog egyet, s látva a pincér közeledését gyorsan hozzáfűzi azt az ígéretet, melyet Szigethy Úrnak ma meg kell tennie. Ha nem is fog szerenádozni a nő ablaka alatt, egy ingyen koncert csak belefér... - Ugyan már, csak szerénykedsz. Majd én lezsűrizlek. Ha belehalok a nevetésbe, akkor neked volt igazad.
Miután rákacsint Sándorra, szemeit az érkező tálra veti és elismerően biccent. Ooooké, még ha ketten is eszik meg, ez nem kis adag. Miatta fog elhízni és gurulni, előre látja, vagy ami még rosszabb, rosszullétig eszik majd magukat és kipukkadnak. De egyszer élnek! Már épp kiszemelné első áldozatát, mikor a férfi újonnan megszólal. Kék íriszei arcára vándorolnak és megfejthetetlen mosolyra görbül ajka.
- Ne aggódj, ha nem halok bele ebbe a randiba, elvihetsz egy másikra is - valljuk be, remekül szórakozik a férfi zavarán, mi több, őszintén tetszik neki, ahogy ez a melák nagyon határozottan nem tudja, hogy éppen mit csinál. Ha őszintének kéne lennie, már idejét sem tudja, mikor ment el kettesben valahová férfival, mármint úgy, hogy udvaroltak és nem üzleteltek. Biztos nagyon ciki ez így épp csak huszonnyolc évesen, de néhány futó kalandon kívül olyan facér, hogy annál facérabb már nem is lehetne. Azt viszont nem tudja, hogy Sándor hogy áll e kérdésben. Annyi bizonyos, hogy komoly ember, minden bizonnyal nem az egy éjszakás kalandok és skalpok híve, de nem tudná megmondani, hogy valójában milyen.
- Szóval Mr. Hallal Gyilkoló, mesélj valamit magadról. Valami olyasmit, amit más nem tud - megvonja vállát, miközben egy falatot ejt szájába. Mennyei. Íriszeit a férfiéba fúrja és kíváncsian várja a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Talán máskor majd elbeszélgetnek a családi nyomorukról, ahogy elhallgatta, Sándornak is van mit meggyónnia. Most viszont az a fontos, hogy jól érezzék magukat és olyasmivel üssék el az időt, ami mindkettejüket boldoggá teszi. Ez jelenleg egy könnyed hangvételű beszélgetés és egy íncsiklandozó vacsora.
Valószínűleg tényleg befejezné a mondatot, ha Jules hagyná, de nem hagyja. Egyszer, amikor csoportosan elmentek karaoke-zni, akkor bosszúból Carly Rae Jepsen Call Me Maybe című számáért Slipknotot kellett énekelnie. Mit énekelnie, hörögnie... Na azóta tudják, hogy mindannyian jobban jártak, hogy a nő nem metál énekes lett, mert az valószínűleg mindent megváltoztatott volna, amit addig a műfajról tudtak. Mondjuk könnyedebb, popos hangzású tingli-tanglikat egész jól elnyomott. Nem jobb az átlagnál, de abszolút tűrhető.
Az, hogy rögvest igent mondott egy még le nem zajlott randi után egy másik, nem kért randira, igen nagy merészségre vall. Simán lehetne, hogy Sanyi az est végén egyszerűen elmenekül és emigrál Üzbegisztánba, csakhogy elég távol legyen tőle. Mint említettem, valami riasztó lehet benne, mert évek óta nem volt egy tisztességes randija, mint például a mai. Mégis, noha incselkedésnek szánja, valamelyest meglepi az őszinte reakció. Örömmel. Kissé zavartan süti le szemét, hisz ezek szerint ugyanazon az állásponton vannak. Kár, hogy a rák hirtelen borzasztóan érdekessé vált, olyannyira, hogy azonnal enni kezdjen.
- Akkor ezek szerint ma rengeteget fogsz beszélni, értem - bólogat egy keveset, miközben azon morfondírozik, miért ennyire zárkózott a férfi. Elvégre csak rá kell nézni, hihetetlenül magas és helyes, sportos, ezen felül okos és lelkiismeretes, becsületesen végzi a munkáját és, ha az ember egy kicsivel több figyelmet fordít rá, könnyen rájöhet, hogy humoros is. Az esetlensége bizonyos dolgokban pedig egyenesen imádni való: noha ez alapvetően nem túl kedvelt jelzője egy megtermett férfiembernek, jelen kontextusban ez ezer százalékig pozitív csengésű. - Azt hittem a két méteres Janis Joplin letett a zenei karrierről - hamiskásan mosolyogva fejt le még egy falatot, majd belekortyol borába, hogy a poharat átnyújtsa Sándornak. Neki elfogyott, de amíg a pincér visszaér az utánpótlással, talán meg tudnak osztozni.
- Mesélj a hobbijaidról. Gondolom a négy fal között nem vagy olyan szigorú ellenőr. Legalábbis remélem, hogy nem tartod terrorban a szárítón csöpögő edényeidet - kifigurázásból jeles. A mindig komor arckifejezéssel, rigorózusan szemlélődő Sándor is szokott néha napján lazítani, hisz mindenki szokott. A kérdés csak az, hogyan?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akarja erőltetni, hogy a férfi túlzottan sokat beszéljen. Ki fogja mozdítani a komfortzónájából - már amennyiben eddig nem sikerült -, de nem célja, hogy rosszul érezze magát. Éppen ezért feltett szándéka legalább annyit, vagy inkább picit többet csacsogni, mert bár nem az emberek szakértője, annyit még ő is le tudott szűrni, hogy Sándor jóval introvertáltabb, mint ő. Ebből kifolyólag, noha sok mindenben juthatnak közös nevezőre, bizonyos dolgokban változatlanul különbözni fognak - ami nem baj. Sőt, valószínűleg kitépné a haját, ha minden apró rezdülésükkel ugyanarra tartanának, mindig egy véleményen lennének. Persze fontos, hogy legyenek hasonlóságok, de azok az aprócska különbözőségek lesznek azok, amik segítenek összetartani a nagy egészet, teljesen mindegy, milyen kapcsolatról beszél az ember. Kell a magánszféra, az énidő, ha pedig mindent együtt és ugyanúgy csinálnak, előbb-utóbb ez elvész. Lucával is azért tudnak ilyen jól működni, mert bár sok mindenben egyformák, jó néhány dologban ég és föld a párosuk.
- Én nem mondhatom el ugyanezt magamról, de megfogadtam, hogy ma este jó kislány leszek és hagylak érvényesülni - hangjában vidámság cseng és a humor mögött érezhetően meghúzódik az igazság is. Bár sohasem ontotta magából az információt, Jules most különösen odafigyel az egyensúlyra: azért vannak itt, hogy megismerjék egymást, nem pedig azért, hogy a nő meséljen magáról. Bármily meglepő is legyen, neki is fontos, hogy megtudjon ezt-azt a másikról.
- Hű, akkor neked fegyvergyűjteményed van? Na ez a nem semmi - elismerően bólint, majd újabb falatot ejt a szájába. - És lőni is tudsz? - ez viszont már érdekesebb kérdés. Ez a hobbi nem olyasmi, mint mikor a létező összes bélyeget összegyűjtöd, ahhoz nem kell szakértelem. Azzal nem igen tudsz mit csinálni, legfeljebb örülsz neki, de a fegyverek már más lapra tartoznak, már csak azért is, mert ezek szerint Sándornak nincs kifogása a muglik ellen, mi több, valamilyen szinten rajong is értük. Maradjunk annyiban, hogy ezt nagyon sok varázsló a mai napig nem mondhatja el magáról, ami szomorú bár, mégis elfogadott.
A kérdésre hamiskásan elmosolyodik, mert biztos benne, hogy ez a válasz is kellően meglepő lesz. Mielőtt úgy döntene, hogy megszólal, hagyja, hogy a pincér ismét töltsön mindkettejüknek, majd bele is kortyol borába. - Nos, én imádok fürdeni - némi hatásszünet kedvéért nem folytatja, csak hagyja, hogy az első benyomás és az érzések megjelenjenek a férfi arcán, majd amikor meggyőződik róla, hogy már lenne kérdése, megelőzi. - Nem a reggeli vagy esti gyors zuhanyzásra gondolok. Van otthon egy hatalmas kádam. Általában a szélét körberakom illatgyertyákkal, bekapcsolok valami hangulatos zenét és egy jó könyvvel elmerülök a habokban. Én mondom, istenibb, mint egy hosszú alvás - szinte érzi, ahogy bőrét simogatja a meleg víz, orrát megtölti a vanília és a rózsa kellemes egyvelege, miközben fülét cirógatja a háttérben halkan zümmögő jazz. Vajon a férfi is elképzeli, milyen az, amikor ilyen kellemesen lazít? És vajon zavarba jön tőle? Ilyenkor bánja, hogy nem legilimentor. - De egyébként szeretek kimozdulni otthonról, társasági ember vagyok. Ja és imádom a sorozatokat, képes vagyok napokig ülni a TV előtt és nézni őket - széttárja karjait, amolyan "ki érti ezt?" stílusban, majd két kagylót pakol maga elé, hogy a lehető leggusztusosabban - lehetetlen - fogyassza el őket, de legalábbis nekik lásson.
- Arra gondoltam, hogyha ezt a sok mindent megesszük, sportolhatnánk valamit. A futás után most szívesen elvernélek például kosárban - huncut, szemtelen mosoly költözik arcára, szemében megcsillan a versenyzési vágy. Egy izzasztó próbatétel, hogy lemozogják ezt a rengeteg mindent, de legfőképp a bort. Mondjuk, ha igazán sokat isznak, egymást se fogják látni, nemhogy a palánkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kérdésre csintalan mosoly ível ajkaira, szemei élénken csillognak. Nem hiába: azon morfondírozik, milyen is lehet Sándor, mikor épp rossz? Bizonyára remek társaság és le merné fogadni, hogy kimondottan jól szórakoznának, ha elengednék magukat teljes mértékben. Sanyi, a rosszfiú. Tell me more. Eközben a férfi példáját követve maga is egy homárollóért nyúl, s mikor szabaddá válik a nyitó, rögtön kézbe is veszi, hogy egy gyors mozdulattal felszabadítsa íncsiklandozó ételét.
- És mondd csak, honnan ered ez az imádat? - láthatóan komolyan érdekli a dolog, hisz ilyen hobbival nem gyakran lehet találkozni. Sokat hallott már a sportlövészetről is egyébként, egy időben eljátszott a gondolattal, mennyire menő lenne, ha ő maga is kipróbálná, de végül a kosárlabdába szeretett bele. Nem bánja, de így el kellett engednie fantáziaképeit a hihetetlenül vagány fegyverektől.
Egy kicsit incselkedik, miért is ne? Ha már kimondottan randevún vannak, akkor igazán nem nagy bűn egy kicsit felforrósítani a hangulatot. Az már más kérdés, hogy egyetlen szava sem volt hazugság: tényleg imádja a hosszú fürdőket és egy jó könyv elől nehéz kirobbantani. Látván Sándor mosolyát, ő sem tudja visszatartani sajátját, bár nem is az a típus, aki ilyesmit tenne. Nem hitte volna az első pillanatban, hogy eljön az a nap, mikor ennyire fogja élvezni a másik társaságát, elvégre a könyvelés felett görnyedve sok mindenre gondol az ember, csak épp erre nem. - Sokkal jobb, mint a szokásos gyors zuhany - egyetértően bólogat, miközben elismeri, ő is elmerülne most a habokban. Ha akarna, hazamehetne és megmártózhatna akármikor, de amikor a férfi ismét szóra nyitja ajkait, valahogy ez a lehetőség elhomályosul. Miközben azon gondolkodik, hogy lehetséges, hogy még mindig egyedül van, mi több, nem is nagyon vannak barátai - nem lehet mindent a zárkózottságra fogni -, végre rátérnek az izgalmasabb részekre. Egy kagylóért nyúl, hogy roppant nőietlenül elpusztítsa, s szerencséje, hogy megteszi, mert az utcai gettó kosár dolgon fel kell nevetnie.
- Még szerencse, hogy nem vagyunk Bronx-ban - hamiskásan mosolyog, majd megtörölve kezét és száját kihívóan könyököl fel az asztallapra, hogy némiképp előrébb hajoljon. Íriszei elárulják, hogy most valami botrányosat fog mondani, de azt is, hogy szórakoztatónak tartja. - Van a közelben egy elég jó pálya, beszökünk és játszunk egy keveset - a hangsúly természetesen azon van, hogy valamilyen rafinált, egyébként törvénytelen módon bejutnak és használják majd a felszerelést, azonban Jules-nak szeme sem rezdül. Az más kérdés, hogy ő tudja nagyon jól, ha le is buknak sincsenek bajban, hisz tagsági kártyája van, ami feljogosítja a belépésre. De higgye csak azt Sándor, hogy valami irtó kemény dolgot fognak tenni.
- Persze, ha nem mered, azzal sincs gond, teljesen megértem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az elején még cinkosan elmosolyodik, ez a görbe viszont rögvest arcára fagy, mikor meghallja a "termékenységi szobor" kifejezést. Kicsit arrébb hajolva Andrástól felé fordítja fejét és hitetlenül mered rá, majd kibuggyan belőle a nevetés.
- Kinek sikerült ilyen remek ajánlatot tenned? - szórakozottan emeli fel kávéját, hogy belekortyoljon, hisz ez már jóval érdekesebb így a hajnali órákban, mint néhány szám a könyvelésben. Komolyan, miért van az, hogy őt mindig csak akkor keresik, mikor a piszkos anyagiakkal kapcsolatban kell cselekedni? Hát hihetetlen, de tényleg! Ezek az érdekkapcsolatok...
- Nem fogok veled vallásról beszélgetni - ellentmondást nem tűrően szögezi le gyorsan ezt a tényt, mert bár András nagy tudású, s bizton állítja magáról, hogy ő maga szintén nem tartozik a vallásosak körébe, előbb hinné el, hogy létezik lila tehén, mint ezt a badarságot a férfiról. - Túlzottan magabiztos vagy. Én nem az a nád vagyok, amelyik hajlik, hanem az, amelyik törik - mosolya töretlen, s mondandója végén rá is kacsint. Sohasem gondolta úgy, hogy választania kéne magának hitet. Meg, bár ez abszolút butaság, de valahogy nem is érzi magáénak, hogy egy pénzügyes olyan földtől elrugaszkodott dolgokban higgyen, mint az istenek. Persze a muglik a mágiáról sem tudnak, aztán mégis igazi, ugyebár.
- Na de András - megint csak nevetnie kell, azonban mikor abbahagyja, akkor ujjai bizalmasan a férfi kézfejére csúsznak és közelebb hajol, mintha egy szigorúan titkos dolgot kívánna megsúgni. - Ez azt jelentené, hogy protekciós vagy, de itt ilyesmi nem fordulhat elő. Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy várom a pályázati anyagodat a kiírás után - némi irónia azért akad szavai mögött. Mindenhol van diszkrimináció: ha csak egy kevés is, de van, ami abból adódik, hogy az emberek ösztönösen szimpatizálnak vagy éreznek ellenszenvet egymás iránt. Jules-nak Bandi kellemes csalódás, de ez még nem jelent semmit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Érdeklődve, kíváncsian figyeli, ahogy Sándor arckifejezése folyamatosan változik, végül közvetlenné, szinte már gyermekivé válik. Ez érdekli igazán, milyen az igazi Szigethy felügyelő a maszkja alatt, amikor nem komoly és nem komor, amikor ugyanolyan emberi, mint bárki más. És az a helyzet, hogy ez a kicsit kölykösebb, elkalandozósabb jobban tetszik neki. Ahogy elpusztítja a maradékot, a szalvétával megtörli ajkait és tányérját maga is arrébb tolja, hogy aztán az asztalon támaszkodva partnere vonásait vizslassa. Talán illetlenség ilyesmit tenni, de nem tudja levenni róla a szemét, miközben beszél, hiszen igyekszik átlátni a páncélon, mely valamelyest lehullni látszik.
- Sajnálom a veszteséged - nem ejt könnyeket és nem is hal kínhalált az eddigi felhőtlen hangulat. Tekintetében se szánalom, se sajnálat nem tükröződik, egyszerűen csak egy őszinte részvét ez, amely pontosan addig tart, ameddig Sándor nem konstatálja, mert ezután a kedélyes mosoly újfent Jules arcára ível.
Mivel ellenvetése nincs a továbbiakban, így elrendezvén a kötelező köröket kilépnek az étteremből, a nő pedig különösebb tétovázás nélkül fogadja el Sanyi karját. Hát hogy is ne tenné. A ruhájából áradó kellemes, férfias illat jobb, ha beissza magát tudatába, hogy bármikor felismerhesse, ha megcsapja orrát. Az sem utolsó szempont, hogy a férfi nem kevéssé vonzó, ami csak újabb megerősítése annak, hogy ez az este pont jókor és pont a megfelelő személlyel zajlik.

- - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - - o - - -
A pályához érve persze felmerülhet bennük a kérdés, mégis hogyan jussanak be? A válasz igencsak egyszerű. Jules, a pálcáját előkapva emeli meg a kerítést, majd egy elegáns mozdulattal int, hogy menjenek be. Ha már mágusok és elvileg tilosban járnak, akkor csinálják rendesen. A hátsó bejárathoz érve egy Alohomora segítségével hatolnak be, hogy pár pillanat múlva már az öltözők előtt sétáljanak el. A felszereléseket sem nehéz összeszedniük, a biztonság kedvéért két kosárlabdát is kimenekít a helyéről, hogy a pályára lépve szinte azonnal megtorpanjon.
- Cipőt le - ő sem teketóriázik sokáig, két rántás és már engednek is fűzői, hogy lerúghassa magáról bakancsát és harisnyás lábával vehesse birtokba a pályát. Hajgumit nem hozott, ahogyan váltás ruhát sem, de hé, épp ettől lesz olyan izgalmas az egész. Gyorsan a terem széléhez sétál, hogy a falon kitapogassa a kapcsolót és felkattintva azokat fényárban úsztassa el a helyiséget. Végezvén befut, kezében a lasztival és sunyin mosolyogva néz Sándorra.
- Nos, itt foglak én téged ronggyá verni. Készen állsz? - elkezdi pattogtatni a labdát, majd nekiiramodik, hogy egy gyors csellel kikerülje a férfit és egy három pontost csont nélkül bedobjon. Talán nem szoknyában kéne ezt játszani, de majd vigyáz. Végül is, mi történhet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Amióta Sándorral kiruccantak egy jó kis kosármérkőzésre, egyre-másra lejár az erőnlét termébe edzeni, hogy felelevenítse régi tudását. Ha pályát módosítani nem is fog, jó lenne ismét formába lendülni és talán néhány meccsre is elnézni. Így eshetett meg, hogy összefutott egy hasonlóan motivált mestertanonccal, akivel először csak egymás mellett, hatalmas koncentrációkban pattogtatták a labdát, végül már együtt is játszottak. Mire a sportra szánt idejüket letöltötték, már egészen jóba lettek, így lazán lefixálták, hogy akkor következő héten ugyanebben az időpontban ugyanitt.
Ebből kifolyólag Jules már a cipőfűzőjét köti, természetesen dupla csomóra, illetve elvégez olyan utolsó simításokat, mint ékszerek levétele és haj szoros copfba fogása. Még nyújtani is el tud kezdeni, mikor a levitás befut, ekkor egy pillanatra megszakítva tevékenységét pacsival üdvözli a lányt. Be kell vallania, sok mindenre számított, csak épp arra nem, hogy egy diákkal lesz ilyen jóban. Nem mintha bármit is jelentene az, hogy egyikük gazdasági igazgató, míg a másik épp önmagát keresi, a nőt ez sohasem érdekelte. Különben is, túl sokszor tapasztalta már, hogy a társadalmi ranglétrán elfoglalt hely köszönőviszonyban sincs magával az emberrel. Attól még lehetsz egy görény, hogy magas végzettséggel rendelkezel.
- Na felkészültél? - azt beszélték meg, hogy ma tüskézni fognak. Mivel Jules-nak ismét bele kell rázódnia a pontos dobásokba, illetve Dominikának is volna még mit csiszolni rajta, ma megtanulnak a létező összes szögből kosarat dobni. Vagy inkább begyakorolják, who cares?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Elismerően biccent egyet, elvégre András majdnem tökéletesen mérte fel a helyzetet, csupán csak olyan nüansznyival tévedett, amely még belefér a keretbe. - Nadia már szülő, de Emily-nél még beválhat - kötve hiszi, elvégre épp csak ismét kibékültek és turbékolnak a párjával, nem valószínű, hogy egy gyerekkel vagy termékenységi szoborral kívánja sokkolni Nico-t. Mert persze, ez a szó magában rejt oly sok mindent, de egy fiatal éveiben lévő, párkapcsolatban élő, szerelmes nőnek adni... Maradjunk annyiban, hogy nem sok mindenre gondolna az ember lánya, mint egy kedves gyermekáldásra, lévén se földjük, se másuk.
- Nem gondolom. Ha én török, akkor pár méterrel a föld alá kerülök - megvonja vállát, jelezvén, hogy drasztikus kijelentések ide vagy oda, ez pontosan így van. Nem adná fel elveit és ő lenne az utolsó, aki egy vallás oltárán áldozva a hit szentségében tetszelegne. Világ életében kerülte ezeket a dolgokat és lassan kiöregszik abból, hogy mindenáron megegye, amit feltálalnak neki.
A kijelentésre elmosolyodik és ismételten belekortyol kávéjába, ami sajnálatos módon elfogyni látszik. Micsoda pech! Az előtte lévő ételhez pedig még csak hozzá sem nyúlt, nemhogy megette volna. Pazarolni utál, éppen ezért táskájából egy dobozt vesz elő, amibe szépen akkurátusan belesöpri, hogy később, ha esetleg megéhezne, akkor a konyhában elfogyaszthassa. Ez tulajdonképpen jelzése is annak, hogy a beszélgetés részéről befejezettnek nyilvánított, hisz idejük lejárt, dolguk viszont rengeteg van, ám nem tartja ezt másképp a férfi sem. Jules huncut mosollyal arcán kel fel székéből, hogy pont úgy lépjen el az asztaltól, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz.
- Ami késik, nem múlik - akár egy szerető édesapának, egy gyors puszit nyom az arcára, majd megfogva táskáját int, hogy induljanak. Valószínűleg sokáig tudnák még folytatni ezt az incselkedést, de mire fel? Ők ketten más utakon járnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Senki sem figyelmeztette, hogy ne kerüljön közelebbi kapcsolatba a diáksággal, akár barátság szinten, no meg, ha tényleg olyan jó viszony alakulna ki, mint amilyenre esetlegesen gondolnának, Jules esetében elképzelhetetlen, hogy kivételezzen vagy jogtalan előnyhöz juttasson bárkit, aki nem érdemelte ki. Éppen ezért sem pénzbeli támogatást, sem más jellegűen ösztöndíjat kiosztani nem fog, hisz nem csupán törvénytelen, de még saját elveibe ütköző is volna. Emiatt mondja azt, hogy megérdemli a haverkodást.
- Naná. Készülj a harcra és vele a kudarcra - teljesen komoly arccal áll Dominika elé és teszi ökölbe ő is kezét, hogy lejátszhassák ezt a hihetetlen küzdelmet a kezdésért. Nem mintha nem adta volna át szívesen, ha a lány kérte volna, azonban egyet kell értenie azzal, hogy ez így fair.
Próbál olvasni a levitás gondolataiban. Kő. Ahogy ránéz, olyan embernek tűnik, aki mindent belead, nem fog itt szüttyögni valami gyenge trükkel, biz oda fog csapni. Papír. Vagy mégis megpróbálná kijátszani őt? Talán így, hogy egymás szemébe néznek, legilimencia nélkül is meglegilimentálják egymást, hogy aztán az ügyesebb nyerjen. Mit akarsz Dominika? Olló. A végső leszámolás ideje ez, minden ideg pattanásig feszül, ahogy egyszerre pillantanak le kezeikre, Jules pedig elégedetten mosolyodik el. - Akkor kezdek - sohasem verték még meg kő-papír-ollóban, szégyen lett volna most elkezdeni, meg hát amúgy is szerencsés típus.
- Dobáljunk egy keveset előtte, vagy csapjunk a közepébe? - kérdőn pillant rá, mert neki aztán teljesen mindegy. Nyilván javulna a teljesítményük, ha nem kéne a legnehezebb szögből azonnal bedobni, de ha így akarja, játsszanak így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha tinédzserek lennének, akkor már a pályán fetrengenének és csókolóznának, gondolja Jules, mivel nem először próbálja az éjszakai kosarazást. Erik gyakran elkísérte és, bár nyílt terepen sohasem léptek át komolyabb határokat, azért csináltak már ezt-azt. Éppen ezért finoman beszívja alsó ajkát, ezzel egyidejűleg rá is harap nyelvére, nehogy valami meggondolatlanság csússzon ki száján.
- Te kamaszként se törtél be sehová - játékosan nyelvet ölt, majd egy gyors csel kíséretében már be is dobja első kosarát, hogy utána Sándor felé fordulva elégedett mosollyal arcán jelezze, hogy ő következik. Még szerencse, hogy a férfi is így látja és bizonyítani készül. A mellette elhaladó alak után fordul és most, hogy végre észrevétlenül megteheti, tekintete kedvenc felügyelőjének fenekére vándorol, hogy elismerően konstatálhassa: jó bőr. Ami azt illeti, eddig megfigyelte már a csodaszép szempárt, a markáns arcélt, a csókolózásra minden bizonnyal tökéletesen alkalmas ajkakat, no meg a kisportolt testet. A lökhárítóra sajnos ezidáig nem volt lehetősége, mivel jó eséllyel az ember nem két farpofával beszélget.
A megjegyzésre óvatosan szélesedik ki az arcán nyugvó görbe, hisz láthatóan nem véletlenül jegyzi meg. Mi tagadás, kimondottan jó lábai vannak, melyeket ezidáig a magassarkú hangsúlyozott ki, most viszont, hogy teljes mértékben talajmentén van, mintha mi sem változott volna.
Szótlanul figyeli a manővert, mely szemei elé tárul, amikor pedig Sanyi a palánkon lógva követi le a labda csúfolódó mozgását, muszáj ráharapnia ajkára. Nem nevetheti ki, hiszen nem tehet róla, hogy nem profi, meg hát Jules sem úgy kezdte, hogy egyből csont nélkül dobálgatott. Ettől függetlenül végül kibuggyan belőle és, miközben összekanalazza a labdát, meg is indul a férfi felé. - Az erő nem minden. Fontos a szög és a célzás. Mivel ezt a játékot bizonyos értelemben lukra játsszák, így ésszel és ügyességgel nyerhetsz - ha leszáll végre hozzá, akkor kedvesen fogja meg alkarját és csúsztatja végig rajta kezét, hogy végül magával húzza a zóna vonalához. Amikor odaérnek, irányba állítja és megáll mellette, úgy folytatja a magyarázatot.
- Kicsit rogyaszd a lábad, így fogsz elrugaszkodni. Az egyik kezedben, amelyiket ügyesebbnek érzed, fogd a labdát, a másikkal pedig tartsd meg, valahogy így - mutatja az alaptartást, majd a férfi kezébe nyomja a labdát és odalép hozzá, hogy segítsen neki. Bár e pillanat lehetne most abszolút meghitt és bensőséges, a finom, célzott érintéseken és a köztük vibráló feszültségen túl érezhetően tanító jellegű. Amikor segít felvenni az alapállást, akkor tengerkék íriszeit a férfiéba fúrja és újból elmosolyodik. - Most pedig nincs más dolgod, mint elrugaszkodni és bedobni - mondandója végeztével, mintha hezitálna, nem lép azonnal hátrébb, kínzóan sokáig marad ilyen közelségben, mielőtt úgy döntene, hogy hagyja a másikat érvényesülni. Pont addig marad Sándor személyes terében, hogy még ne legyen zavaró, de amikor eltávolodik, már érezze a hiányát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akart goromba vagy sértő lenni, de mit tehetett volna? Az i-re a pontot az az apró reccsenés tette fel, ami végül arra ösztökélte a férfit, hogy elengedje a szerencsétlen karikát. Igen, mondjuk ki, kinevette, de még ez is inkább volt aranyos, semmint gúnyos vagy bántó. Nem ismeri még tökéletesen, de abban biztos, hogy annak idején rengeteg sebet szerzett, ezeket pedig sem feltépni, sem szaporítani nem akarja.
- Ne aggódj, ha egyszer ráérzel, onnantól könnyű lesz - ha valaki nem tudná, miről beszélnek, ezután a diskurzus után minden bizonnyal valami szexuálisan túlfűtött, erotikus, mindent elsöprő aktusra asszociálnia, amit épp megalapoznak. De nem, valójában ez csak a játékról szól, bár ki tudja, idővel, ha minden jól alakul, talán oda is eljutnak, hogy a húsnak húsnak feszüljön annak teljes, meztelen valójában. Na de hagyjuk most ezt, figyelmünket irányítsuk vissza hőseinkre. Ahogy ujjai végigsiklanak a karján, úgy érzi, mintha áramütés érné, azt viszont nem tudja, hogy eközben mire gondolhat Sándor, merthogy igencsak szótlanná vált.
- Igen, valahogy így - mosolyogva áll vele szembe, hogy aztán segítsen a labda helyes tartásában is, hisz a jó dobáshoz elengedhetetlen az erő és szög tökéletes együttese. Jules is éveken keresztül tökéletesítette híres három pontos dobásait, melyben nem igen akadt ellenfele. Nyilván számára is voltak gyengébb pozíciók, amik nem feküdtek neki, de nem lehetett már akkor sem mindenben profi. - Nem. Másokkal szigorúbb vagyok - sejtelmes, némiképp kacér görbére ívelnek ajkai, mielőtt úgy döntene, hogy megszakítja a szemkontaktust és engedi kibontakozni Sanyit. Keresztbe fonja karjait, ahogy a labda repülni kezd a cél felé és szinte visszafojtja lélegzetét, ahogy először megpattan. Tudja, hogy jónak kell lennie, látszik, mégis legalább annyira, ha nem jobban izgul az eredményért, mint partnere. Amikor végre valahára átesik a karikán és az azon lógó háló megrezzen, akkor a férfival egy időben emeli a magasba mindkét kezét.
Szívesen szólna, de nem marad lehetősége, mert Sanyi egyik pillanatról a másikra már a magasba is emeli, ő pedig ösztönösen sikkant egy aprót, hogy kezeit automatikusan az erős vállakra tegye és megkapaszkodjon bennük. Mosolya levakarhatatlan és nevetése is egyértelműsíti, hogy ez egy boldog pillanat, csakhogy utána... Utána úgy maradnak, a világ nem forog tovább, íriszeik pedig mélyen egymásba kapcsolódnak. Köszönhetően annak, hogy lejjebb engedik, a férfi lehelete megcirógatja arcélét, hogy egy apró, szinte jelentéktelen simítással nyakát is érje, Jules pedig, noha mindig tudja, mit kell tennie, most hirtelen elbizonytalanodik. Vágyik arra, hogy megcsókolhassa, de nem tudja, korai-e.
Mégis, ha valaki, akkor ő mindig a bevállalósabb típus volt, így jobb kezével támaszkodik, míg balja a barna fürtökbe vándorol és közelebb hajol. Pillái félárbocra ereszkednek, s csupán pár, apró, ám túlontúl jelentőségteljes milliméter választja el őket egymástól. Szíve majd kiugrik a helyéből, ám a döntést már meghozta. Nem törődve a következményekkel, hallgatva megérzésére megszünteti a kettejük között lévő távolságot és ajkát a férfiéra tapasztja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bolond lenne, ha nem hagyná, hogy a pillanat magával ragadja. Az egyik percben az őket letaglózó örömujjongás uralkodik felettük, míg a következőben, ahogy a monstrumnak ható test megáll és a hozzá képest törékeny, vékony alakot tartja, hirtelen lelassul az idő. Ezer és egy forgatókönyv következhetne akkor, amikor a férfi lejjebb ereszti, majd ahogy lábujjai a talajt érik. Elléphetne, összeszedhetné a kosárlabdát, de Jules sohasem volt ilyen. Érzi a belülről jövő késztetést, azt az elsöprő erőt, mely végigszáguld testén s folyamatosan Sándor felé löki. Nem rámenős, szereti, ha az erősebbik nem kezdeményez, de e pillanatban, az eddig tapasztaltak és jelenlegi helyzetük alapján tudja és érzi, hogy most övé a labda.
Ujjai finoman, szinte ráérősen siklanak a barna fürtök közé, alig észrevehetően masszírozván a tarkó és fej hátsó részét, miközben határozottan, mégis kínzóan lassan hajol közelebb. A szíve valahol útközben feladta és már nem követ ritmust: szabálytalanul dübörögve pumpálja ereibe a vért és az adrenalint, melyek megadják a végső lökést.
Ahogy ajkuk találkozik, villámcsapásként éri a pillanat, s noha lehunyja szemét, Sándor oly gyorsan válik el tőle, hogy még csak kiélvezni sincs ideje. Tán elrontott volna valamit? Ezt kérdezné koponyájának egy eldugott rejtekében suttogó hang, de mielőtt még a gondolatokat szavakká formálhatná, pilláin csapódik a forró lehelet és ismét összeforrnak, de ez most egészen más. Nincs benne semmi várakozó puhatolózás, mint az övében, mely egyértelműen azt kérdezte: szabad? Nem, ez teljesen egyértelműen közli: akarom. Ő pedig mámorittasan enged a férfinak, kezével ösztönösen markol bele a sötét tincsekbe, miközben jobbja kettejük közé, a férfi mellkasára siklik és finoman belekapaszkodik az ingbe. Egy dolog biztos: már akkor, mikor a tanoda könyvelése felett görnyedtek három napon keresztül, már akkor volt valami köztük. A rend szeretete, a munkamorál, a szemlélet. Aztán szép lassan, közel sem egyik pillanatról a másikra eljutottak idáig, s bár fejtegethetné, miféle út is kellett ahhoz, hogy éjszaka, illegálisan csókolózzanak egy kosárlabda pálya közepén, de képtelen másra koncentrálni, mint Sándor ajkaira. Nem marad más, csak az érzés, a perzselő, forró érzés, hogy aztán elválva tőle szinte jéghideg fuvallatként simítsa végig száját a köztük lévő távolság.
Nem lép el tőle, eszében sincs, csak annyi helyet hagy maguk között, hogy kényelmesen fel tudjon nézni az ő felügyelőjére. Ajka lassan húzódik mosolyra, miközben ujjai könnyeden játszanak a puha hajvégekkel. Mondana bármit, de lássuk be, még a szava is elállt. Ennek örömére balja elindul, hogy a fül alatt csúsztassa tenyerét a markáns arcélre és hüvelykjével megcirógassa Sándort. Nincs a mozdulatsorban sietség: ráérős, gondoskodó és figyelmes, csillogó íriszei mégis arról árulkodnak, hogy tudná ezt még folytatni naphosszat - vagy akár többet is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sankó
rendez-vous | love my style
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy nem először érzi ezt. A különbség pusztán annyi, hogy az akkori hévhez valamiféle rossz előérzet is társult, ami persze később beigazolódott, most viszont, ahogy Sanyival csókolóznak, még csak hasonlót sem vél felfedezni. Ezt vehetné egy jelnek, mely elrepíti őket a holtomiglan-holtodiglanig, csakhogy ő nem az az ábrándozó, rózsaszín ködös kislány. Pontosan jól tudja, hogy egyrészt a férfiakat halálra rémíti az elköteleződés gondolata - egyelőre jobbára őt is -, no meg túl korainak érzi, hogy igyon a medve bőrére. Éppen ezért nem is gondolkodik a holnapon, átengedi magát a pillanatnyi szenvedélynek és a férfi karjaiba burkolózik. Azt kívánja, bárcsak ne érne véget, mégis ő húzódik el.
Noha fogyasztottak alkoholt, egyáltalán nem érzi, hogy az a fejébe szállt volna és annak hatására cselekedne. Mi több, kimondottan józannak hat, ahogy tenyere az arcélre simul és lágyan cirógatja meg. Idejét sem tudja, mikor volt utoljára ennyire meghitten közel valakihez és végre nem érzi helytelennek. Tekintetük találkozásakor felismeri ugyanazt a szenvedélyt és vágyat, ami benne örvénylik, ettől pedig egy nem várt hatás alá kerül. A csípőjére markoló ujjak, a kézfején nyugvó kéz, a még mindig szapora pulzus arra ösztökéli, hogy tovább menjen. Itt azonban már az ő betyárbecsülete mondja azt, hogy nem hajlandó aranytálcán kínálni magát és rámászni partnerére, ám épp csak megfogalmazódik benne mindez, mikor az eddig kézfejét melegítő bal a cipzárjához ér, a kérdés pedig ott feszül kettejük között.
Hirtelen fogalma sincs, mit kellene éreznie, akaratlanul is elmosolyodik, ebben a görbében pedig benne van a kacér vágy és a vakmerőség is. Elvégre mégis csak egy kosárpálya közepén vannak! Lehámozza a fémről az erős ujjakat, hogy kihátráljon az ölelésből és kényelmesen hátat fordítva meginduljon a lelátók felé. Alsó ajkát beharapja, ahogy lassan, ringó csípővel távolodik, s amikor Sanyi már azt hinné, hogy túl messzire ment és mindennek vége, a beállt csendet kettéhasítja a cipzár hangja. A ruha enged feszességéből, s egyik pillanatról a másikra előbukkannak meztelen vállai, melyek felett átnéz vágytól csillogó kékjeivel. Továbbra sem áll meg, épp ellenkezőleg, mikor íriszeik találkoznak, nemes egyszerűséggel leveti magáról a selymes anyagot, ami így a pályán landol, s így már látni engedi a királykék, csipkés franciát, s szőke tincsein is átsejlik hasonlóan lukacsos melltartója. Amikor végre a lelátókhoz ér, könnyeden fordul meg, hogy mutatóujjával hívogatón csalogassa maga után Sándort. Még az is lehet, hogy nyelve finoman, érzékien siklik végig alsó és felső ajkán, hogy aztán előbbit ismételten beszívja. Azért fel kell tennem a kérdést: tudjátok, hogy milyen fába vágtátok a fejszéteket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A legújabb Edictum még számára is tartogatott meglepetéseket, ugyanis a Color Party-n valóban kiszúrták Őt és Sándort. A cikken természetesen jót mulatott, viszont le merte volna fogadni, hogy a férfi még nem látta és hogy is hagyhatta volna ki, hogy elsőként lássa az arcát? Igen, ugratni tervezte, éppen ezért átfutotta a tanárok személyre szóló órarendjeit és amikor megtalálta, mikor végez, kényelmesen el is tervezte a merényletet. Egyszerűen csak beszambázik a terembe, kicsapja az újságot és jót nevetnek rajta. Terv szerint.
Az óra vége előtt pár perccel indul meg a Számmisztika terem felé, hogy semmiképp se késsen el, hiszen Sándor képes és eltűnik. Ez egyébként kimondottan jól megy neki, ha akarja. A jelző után a diákok kiözönlenek a termekből, ő pedig épp akkor ér a célhoz, mikor az utolsó pár lány sóhajtozva távozik. Összepréseli ajkait, nehogy elmosolyodjon, elvégre nem lenne szerencsés kinevetni a tanulókat, azonban ahogy arrébb somfordálnak, ő belép és be is húzza a bejáratot. Cipője jelentőségteljesen koppan minden lépésnél, vékony ujjai között tartja az újságot és el is mosolyodik, ahogy közelebb ér a férfihoz.
- Szia - ahelyett, hogy egyből kikövetelné a csókját, csak egy könnyed mozdulattal ül fel félig a tanári asztalra, majd hátra söpri a haját. Szemei huncutul csillannak a tanárra és kicsit úgy érzi magát, mint aki tilosban jár. Piszkosul élvezi, amúgy. - Képzeld, benne vagyunk az újságban! - azzal szétnyitja a lapot és leteszi az asztalra, hogy tökéletesre lakkozott körmével rámutasson az őket érintő bekezdésre. - Azt írják, totálisan levettem Önt a lábairól a bájaimmal, mondja, meg tudja erősíteni a pletykát Szigethy úr? - cukkolja. Élvezi. Hihihihi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nyilvánvalóan nem kerüli el figyelmét, hogy Sándor ma is pontosan ugyanolyan jól néz ki, mint egyébként mindig. Ahogyan az sem lepi meg különösebben, hogy a gyerekek tökéletesen ráéreztek arra, hogy játsszanak az idegeivel, bár tény és való, hogy a férfi hátán akár fát is lehetne vágni. Így hát miközben elhelyezkedik, hagyja, hogy szemérmetlenül végig pillantsanak rajta, még lábait is keresztbe veti, hogy az összehatás tökéletes legyen. Talán mégis csak azzal a csókkal kellett volna kezdenie...
- Mi bizony. Képzeld, szikrák pattognak közöttünk - hangjából kihallatszódik némi él, ahogy utánozza a cikkben leírtakat, s drámaian gesztikulál is hozzá, azonban mosolya egyértelműsíti, hogy ez sokkal inkább a pletykának szól, semmint annak, hogy a valóságban ne lenne meg az a bizonyos plusz. Figyeli Sándor vonásait és kimondottan jól szórakozik rajta, hogy ennyire sokkolja a tény, miszerint publikálásra került róluk egy bekezdés az Edictumban. Félre is érthetné persze a reakciót, de egyelőre teljes bizonyossággal ítéli úgy, hogy az elutasítással vegyes döbbenet pusztán a diszkréció megőrzésének szól és nem kapcsolatuk felvállalása ellen. Mert az gondolom egyértelmű, hogy egy ideje már nem csak a vakvilágba randizgatnak.
- Ilyen van. Híresek lettünk. Arra gondoltam, hogyha a brit királyi családnak beváltak a szuvenírek, mi is lőhetnénk egy szelfit és árulhatnánk. A befolyt pénzből természetesen az Edictumot támogatjuk majd, hisz nélkülük mindez nem jöhetett volna létre - még bólogat is párat, s noha arckifejezése elsőre komolynak tűnhet, szemei és a körülöttük gyülekező nevetőráncok elárulják. Viccet csinál az egészből és kimondottan jól is szórakozik rajta, ennek örömére pedig hamarosan eltörik benne valami és felnevet. Nem tudja komolyan venni a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Az egész szituáció még viccesebb, ahogy látja Sándort fel s alá járkálni, mint aki teljesen kitért a hitéből - már amennyiben volt neki. Mégis, mikor szúrós pillantást kap feleletként, akkor nevetése csitul és igyekszik rendezni vonásait.
- De, azért egy kicsit az - még mindig szórakozottan lógatja lábait, noha kezdi úgy érezni, hogy ez az egész ügy túl van reagálva a férfi részéről. Elvégre hány tanárt hoznak szóba diákkal, ráadásul nem mestertanonccal, hanem alapszakossal... Még sincs belőle sem botrány, sem kirúgás, sem egyéb. Mi több, mindenki vígan él tovább, le sem reagálják a felröppenő pletykákat. Miért kellene épp nekik, két felnőtt embernek kikérnie magának, főleg úgy, hogy a cikk nem is áll olyan messze a valóságtól? Mosolya akkor fagy le arcáról, amikor Sándor alig pár centire tőle hajol és hirtelen vészesen közel kerülnek valamiféle fizikai kontakthoz. Így is megőrjíti, hogy combjuk összeér, hiszen fel-felsejlenek benne annak az estének az emlékei, amikkel azóta sem bír betelni. Mégis, annyira jegesek a fülét érő szavak, hogy már szinte pofonként hatnak.
- Azért ezt finoman szólva is túlreagálod - hangja ezúttal komolyabban csendül és már nem ível csodaszép görbe az arcára. - Ebben az iskolában még a mestertanoncok is járhatnak a tanáraikkal, ki a fenét érdekel, hogy van-e köztünk valami vagy nincs? - széttárja karjait, bár fejében megszólal valamiféle vészharang, ami egyből feszültté teszi Őt is. Csak nem arról lenne szó, hogy nem hajlandó felvállalni? A felháborodás ugyan várat magára, de a csillogástól mentes íriszek nem sejtetnek túl sok jót egy rossz válasz esetén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Vegyes érzései vannak jelenlegi beszélgetésükkel kapcsolatban, ám hagyja, hogy Sándor is kivegye belőle a részét. Az, hogy ez mennyire rossz ötlet, csak akkor derül ki, mikor már kissé távolabb húzódva, némiképp vádlón ismétli meg Jules szavait.
- Igen, túlreagálod Sándor - válasza most már tükröz némi idegességet és dühöt, de hangszíne még mindig a nyugodt, sőt türelmes intervallumban mozog, legalábbis egészen addig, míg a férfi ismét magához nem ragadja a szót. Még csak a szemembe se nézel te seggfej! Lélektükrei életre kelnek, ahogy az eddigi vidám csillogást felváltja valami sötét és szikrázó, ajkait pedig összepréseli. Elegánsan tolja el Sankót, hogy felkelhessen és ösztönösen keresztbe fonja karjait, így nézzen fel rá.
- Érdekes, szex közben ez a kérdés valahogy nem merült fel benned - éppcsak egy leheletnyit szűkülnek össze szemei, ahogy szúrósan szegezi neki a kérdést. Ami azt illeti, nem szándékozott veszekedni, de egyszer mindent el kell kezdeni, így mielőtt még a férfi megszólalhatna, ismét elnyílnak szép ívű ajkai. - Tulajdonképpen igazad van, sohasem beszéltük meg, hogy mi van köztünk, az viszont barokkos túlzás, hogy a szex belefér, de ha kitudódik, akkor letagadsz - szándékosan mondja ki kétszer is a szex szót, ezzel nyomatékosítva a tényt, hogy előbb is felmerülhetett volna benne ez az apró-cseprő részlet. Nyilvánvalóan nem merült, mert épp azzal volt elfoglalva, hogy betegye.
- De ha gondolod, egészítsd ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mindig tudott volt, hogy stílusa nyers, vagy legalábbis lehetne jóval szofisztikáltabb, mint amilyen úgy egyébként, ám aki ismeri, pontosan jól tudja, hogy Őt ez teljes mértékben hidegen hagyja. Olyan elfojtott indulattal és talán közönnyel vágja Sándor arcába a szavakat, hogy az egész terem visszhangzik azok csattanásától. Nem várta, hogy örök szerelmet fogadjanak, hiszen nem ismerik egymást olyan régóta, mi több, megkérdőjelezhető kapcsolatuk első közös lépéseit teszik meg tyúklépésben, vagy legalábbis próbálták megtenni. De az, hogy a kosárpálya közepén egymásnak essenek, majd a Color Party után nem is akármilyen fergetegeset szexeljenek és még le is tagadja ezek után Jules-t... Na hát ez aztán mindennek a teteje, vagy inkább legalja - ez opcionális attól függően, honnan nézzük.
- Szóval nem erről van szó - kényszeredetten mosolyodik el és elveszi az Edictumot az asztalról, hogy egy kecses mozdulattal összegyűrje a salátapapírt és a szemetesbe hajítsa. Amikor ismét a férfira pillant, arcáról eltűnnek az érzelmek, teljes mértékben semlegesek szemei, úgy is mondhatnánk, hogy kifürkészhetetlenek. - Tudod, a gond az, hogy én pontosan tudom, hogy Te miről beszélsz - hűvös, egyenesen jeges fuvallatként szállnak szavai, hogy aztán nemes egyszerűséggel hátat fordítson és tegyen pár lépést. Csak ekkor torpan meg, hogy a felgyülemlett keserűség és düh egy részét Sándorra borítsa. Féloldalasan visszafordulva gúnyos mosolyra húzza ajkait.
- Ha már ilyen jól értesz a számmisztikához, van valami, aminek a jelentését biztosan megérted - ezzel a lendülettel lendül a jobb keze és középső ujját tökéletesen jól láthatóan tartja Sankó felé. - Ezt számold ki - azzal ismét hátat fordít, ám ezúttal végleg és az ajtó felé masírozik, hogy kilépve rajta teljes erővel bevágja maga mögött. Nem kétséges, hogy a nehéz faanyag megremeg a tokban, miközben emelt fővel, ám láthatóan megbántottan tart a gazdasági felé. Seggfej.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ritkán érzi szükségét annak, hogy nyaralni és konkrétan pihenni menjen, pláne ennyire távol minden munkájától. Igaz, ami igaz, van annyira fiatal, hogy jószerével munkájának éljen, s ebből próbálja kisajtolni, amit csak lehet, hiszen most juthat karrierje csúcsára. Ahogy telnek majd az évek, átrendeződnek prioritásai, már nem az lesz a legfontosabb, hogy ügyfelei elégedettek legyenek és tovább ajánlják, netán megkaparintson egy komoly üzletet. Reményei szerint hamarosan eljön a pont, amikor az elköteleződés és a család áll majd a központban, bár erről jószerével még nem beszéltek Sándorral. Bár a férfival - kisebb súrlódásokat leszámítva - most már évek óta töretlenül együtt vannak és szeretik is egymást (ez azért nem elhanyagolható tény - a szerk.), ez még nem merült fel. Igazság szerint az összeköltözés sem. Mindketten megtartották ingatlanjaikat, ám annak ellenére sem élnek együtt kimondva, hogy általában egymáshoz járnak haza. Olyan ez, mintha a fél lábukat beletették volna az elköteleződés jeges vizébe, de a másikat a napsütötte parton tartanák, megőrizve függetlenségüket. Nem feltétlenül gond ez, hiszen Jules nem érzi úgy, hogy erőltetnie kéne a házasságot, ahogyan azt sem, hogy most és azonnal gyermekre vágyik. Talán pár éven belül... Viszont a tény, hogy szép lassan pörögnek a napok, ám végül nem lépnek tovább, mégis csak ott motoszkál agyának egy hátsó szegletében. Ha jobban meggondolja, ez az első komolyabb közös nyaralásuk - és ez is csupán pár nap.
- Egyetértek. Ez a hely maga a földi paradicsom - napszemüvegét feltolja feje tetejére és lehunyt szemmel hagyja, hogy az izzó napsugarak nevetve simogassák most már nem is annyira fehér bőrét. A vállát érő csók mosolyt csal arcára és arra ösztönzi, hogy incselkedésbe torkolljon ez a pillanat, mégsem hagyja, hogy a hirtelen jövő késztetés elsodorja, főleg mert a pillanat is lassan tovaszáll, ahogy Sándor a pezsgőért nyúl és tölt mindkettejüknek. - Köszönöm - elvéve az italt a férfi felé fordul, lábait törökülésbe húzza és hagyja, hogy a forróság ezúttal oldalát kezdje nyaldosni. Kissé hunyorogva néz a másikra, ahogy próbálja kizárni a túlzottan fényes égitestet.
- Rád bízom, hogy hogyan teszed ezt hozzá, és vagy vagy kíséretében, de esetleg megpróbálhatnánk ezt az együttélés nevezetű mumust is megszelídíteni - igyekszik leplezni mosolyát, ami minduntalan arcára akar varázsolódni. Az ilyen dolgoktól a férfiak mindig megijednek és kimenekülnek a szituból. Annyira viszont ismerheti a másik Jules-t, hogy tudja, noha nem erőltet semmit, úgyis pontot tesz így vagy úgy a téma végére.