kincs vagy, Thomas. eskü nem áslak el

*leül kaját várni*

én meghozom az étvágyat, hehe

.nem tiltakozom
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤

- Jah, ez tény. Még ha sokszor nehéz vagy épp hát... ilyen – engedi el a dolgot, nem egy kanapén heverészik, hogy a hiányról vagy épp bármi másról nyíljon meg, pedig tud, néha megered a nyelve, ha úgy adódik, erről az előző figyelő szem tudna mesélni, akinek utolsóként és elsőként tárt fel mindent odabentről. Megoldás nem lett, így ő talán hibásan könyvelte el, hogy ez se megoldás, minek is erőltesse ugyebár. Majd tanul, vagy sem. Nem akarja a másik nyakába sem akasztani azt a szerepet, hogy neki mostantól meg kell hallgatni a szarjait. Hümmög párat, igazából olyan légből kapott ötlet volt az egész, mintha csak egy kamuszámot diktálna, vagy kamunevet, nem gondolt bele, hogy ez lehet működő ötlet is. Hogy hogyan tálalná, az aztán még egy szép kör, arcára azonban mégsem a megoldás, hanem egy félszeg mosoly ül ki. Pontosan olyan, aki nem tudja, hogy a francba kezelje a dolgot, megint. Vagyis tudja. Nagyon is.
- De, tudom, hogy nagyon – mert a családdal lehet őszintének lenni, mégis, ez nem egy coming out, hogy bocsi, nem lesz unoka, hanem inkább nyúzás, kínzás, hiszen, egy egész világot kéne a nyakukba önteni.
- Tudod, szép is lenne, csak nem tudom hol kezdjem. Virág és méhecske, farkas és a harapása, vagy a kis botocskával, amivel bűvölni lehet? Annyi szart kéne odaöntenem eléjük, hogy szerintem bele is őrülnének. Hogy nincs semmi bajom, csak havonta egyszer bundát növesztek. Eeeeh... valahogy nem mászik a számra egyik mondat sem, még ha már rég meg kellett volna csinálnom – nem megint igazat ad, hanem tényleg tudja, tudta, sokszor ötlött fel a múltban is, hogy lehetséges következő lépés lenne, csak elvetette. Nem akarja a stresszt, sem a sok kérdést, mert a legtöbbre nem is tudna válaszolni sem, lévén, hogy tudása elég, de tapasztalata semmi. Pedig milyen mókás lenne, ha az üvöltős szörnyeteg mellé kapott volna valami mást is, de semmit. Csak gyengeséget mikor jön és megy, csendet a fejében és bosszúságot. Igen határozottan most már a jót követeli.
- A börtön dolgot még átrágom, miért lehet ennyit kapni és hogyan nem hallott erről senki. Beteg húzás, de... ha más nincs. Meg hogy mi a szart keresek egy ilyen isten háta mögötti helyen. Talán befűzök valakit, hogy játssza meg, hogy miatta. Ahh, mintha működne az agyam a tervekre – röhögi el magát, hát most csókolta meg a múzsa, vagy annyira képtelenségnek érzi az egészet, hogy szövi is tovább egyből, mint valami mesét. Ez majd marad otthonra, mikor nincs semmi dolga, visszahúzza magát a másik témához, amely komolyabb, mint az ő nem elfogadása. Nem húzza el a száját, arca mégis együtt érző. Nem könnyű. Hát ebbe ő beleőrülne talán, ha hallania kellene egy diagnózist.
- Tehát kész harcos. Erről meg hazudni hát... csak nem – persze, kegyesen szoktak, de van, amivel nem illik. Az ilyen helyzetben jár az igazság, mert az illúzió fájdalmasabb. - Lorin. Rendben van, majd nyitva lesz a szemem, de nem zavarom semmiben. Nem akarom, hogy üldözöttként érezze magát, de legalább a jelvénnyel könnyebb arra mozogni. Aztán majd értekezünk. Ha van udvarlója, szólj, még talán tudok puskát is szerezni – nem gondolja komolyan, sem azt, hogy ennyire a lányra tapad. De ha neki, a lelkének könnyebb, akkor ennyi belefér. Bőven. A lányok ismerik egymást, majd az egyik megmutatja, hogy is mutat, hogy néz ki, onnantól pedig már kész is az egész. Ha hasznosnak érzi magát, talán a saját kínjai is jobban kopnak.
- Ugyan, semmiség – vigyorodik el, most már rendesen. - Nekem? Nincs semmi bajom elvileg, be vagyok oltva is – hát mi lehetne, persze érti, hát na, mókás, de valahol hasznos is, ha csak mélyen és ő sem fogja fel. Tényleg, mi baj van vele? Csak nem reped a jég? Úszik vissza ahhoz, akit megmartak? - Elengedhetem, de akkor is. A fordított pszichológia működő dolog, meg minden. Túl sok időm volt ilyen hülyeségeket olvasni, nézd el nekem – az más, hogy semmit sem értek.

Nekem csak fújókát csinált az apukám, nem tudok bűbájolni *fújfújfúj, harap*

Ne foglalkozz vele, éhségbeteg *odatolja elé a felét, mert ő nem iligy*

és még ilyen nyílt helyen is mondtad ki *hát most ő megy bele a zavarba menten*

Denis A. Brightmore - 2019.12.05. 07:29


Hát, így már nem. Hivatalos meg minden kutyafüle. Jajaj. Hát most te hoztál zavarba

Denis A. Brightmore - 2019.12.05. 12:14


Ha már a világ bánt, legalább te. *elbújik valamelyik zsebben, hát hagyják mára a hulyeséggel*

Te nő nem lennél, ki kéne találni

Jajj az amúgy nem fenyeget, csak az ideg arra is van valami?

Próbálok, csak nem mindig megy
De majd ilyen cukikkal talán. Maximum első lvadok

Cicanyál mellé egy kis blöki? Na jó, csak vicces próbálok lenni


Szeretem az autocorrectem. De igen, olvadok vagyis most még fagyok hideg ez még nekem is :S

Jégkrém, finom az, meg is kívántam. Mmmmh.

*ennek örül, nagyon*

Felnyitok egy dobozt, huppanj le és adok kanalat is hozzá

*csak pislog nagyokat, hát ez itt és most? Biztos álmodik. De most nem csipkedi magát* Igenigen *mert ugye nem állhat csak bamba képpel*

Jaj hát én, én én.. *pillog, hát na*

*meg hogy nem tud most még értelmeset mondani. Hoz inkább jégkrémet, ha már ígérte*

Étcsoki rendel. Meg a két kanál

Hello Jagger

.nem tiltakozom
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤

Mindig a könnyebb út a másik dolgaiban való megoldást megtalálni, akár azért, mert tapasztalat, akár azért, mert csak jobban esik. De ezért ő nem haragos és nem hibáztatja. Kívülről nézi a kálváriát, máshogy lát rá, más az ő helyzete és ha akarja, joga van szólni, így vagy úgy. Az már más kérdés, hogy mennyi marad meg és hasznosul. Nem mintha ezzel is gond lenne, csupán mindenki más, ahogy ők sem egyformák és ennek ez a rendje. Talán tényleg csak olyasvalaki kell, aki felnyitja a szemet és az elmét, hogy kilásson a fa mögül, mert eddig pátyolgatták a bajait, amikkel rendszerint egyedül volt és nehezebben fejlődött. De most a kagylóhéj már nyitva van, lassan nagyra nyílik és aztán akaratlanul is ragad rá majd valami. Mindenkinek szüksége van valakire, még ha ő hitvallásnak is fogadta kicsit azt, hogy nem kever ebbe a szarba senkit sem bele. Jobban nem. És tessék, a titkai nagy része már a másiknál, pőre és nyitott könyv. Naná, hogy fogalma sincs, hogy kezelje.
- Hát ahogy eddig sem – motyogja, mintha megint megadta volna magát az egésznek, hogy könnyen el lett intézve. Nem, nem nógatásra várt, tényleg nem akarja a varázsvilágba is belerángatni őket, máshogy meg nem tudná, mégsem ez akasztja meg. Itt van ő, ismétli meg magában. Arca meglepett vonalat ölt, sőt, mintha szabályosan a zavarba lökte volna bele. Hát itt van, önként és senki nem kényszeríti? Eddig aki felügyelte, felsőbb utasítás műve, és az, hogy valaki felajánlja magát, hát több, mint amit várt. Kicsit fáziskésik, pislog egy sort, mire összerázza a gondolatait.
- Nem akarom a saját szutykaimat is még rád pakolni... de... hjó, nem hazudok. Nemigen vannak barátaim, elszoktam ettől. Már ha ezt lehet annak nevezni. Tessék, kifogtad az érzelmi gyökeret – vagy analfabétát. Annyira kimarta saját magát odabent, hogy aztán most mint a hülyegyerek, úgy szabadkozik, hogy ne, nem kell még ezzel is foglalkoznia, főleg, hogy nemrég mondta, milyen állapotban van a húga. De a kis félszeg mosoly újfent azt mondja, hogy a betonréteg repedezik és jól is esik neki. Tudta, hogy tömeg fogja körbevenni, de arra nem készült, hogy valaki erre figyelni is fog, hogy ő lavíroz a sorok között. Pedig nem akart feltűnő lenni, tényleg nem.
Aztán ellép, kirázza a kis lufiból, amibe belebújt és ha már így kéri, kész kritikus arccal méri végig. Hümmög is mellé, minden. Egész jól viszi.
- Nézlek én, nézlek. De nem találom a legrosszabb arcot. Az inkább az lenne, aki miatt ugatok néha. Meg azért vannak előtted a sorban. Ez viszont az én nézőpontom, a többieké meg nem érdekel – von vállat. Minek. Neki kell mérlegelnie, ha neki akár a Sátán a szimpatikus, akkor az. Nem az, hogy kap utána, mint egyetlen lehetőség, hanem mert tényleg átlát a rosszon kicsit és látja azt is, ami  a jó, jobb. Ami érdekli, vagy ami fenntartja a figyelmet.
- Szóval, te. Börtön. A bűntársam, vagy a titkos szeretőm kívánsz lenni a mesében? - aztán nevet, az lenne még a húzás, hát menten felcsap valami rossz írónak. Persze, az is egy jó indok, de ez csak a poén, a börtön is, bár lehet a végén tényleg az lesz. Azt egész jól megszerette, mint lehetőséget. Csak ugye a mersze.
- Ahh, ismerős. Én törtem el orrot annak idején, mikor a húgom abba a korba lépett. Utána a többi legalább tudta, hogy létezem és nem volt seggarc – ezer meg egy éve, másik életben és világban. Szeretné, hogy megint a fura alakok lennének a legnagyobb gondja és hogy félelmet keltsen. De most csak azzal tud, hogy vicsorogna, fenyegetőzne a farkassal, ő maga pedig törött és csorba.  Mélyen. Mert ugye minden mással temeti, mint a nyomott humor. Legalább bejön! Még mennyire. Az ilyet öröm nézni, hát levakarhatatlan a vigyora közben.
- Én se futok, vagy most kéne? Kergetsz is? Úgy izgi – még be is áll úgy, mint aki futni készül. Persze érti, mire céloz, rosszfiús külső, csúnya nézés. Hát, azért neki több kell a futáshoz, de az emlékre a hideg rázza.
- Nem is kell mindet szeretni. Én remeteként keveset láttam, talán ezért van birkatürelmem, elszoktam mindentől, ami csak előfordulhat. A legtöbb aztán lehet amúgy is utálna, engem, téged, bárkit, mit számít. Akkor ne utáljuk egymást és minden tök jó, vagy rosszul gondolom?

De cukik vagytok

Denis A. Brightmore - 2019.12.06. 16:09


Te mindig. De Lau-ék kis forgása is az

.nem tiltakozom
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤

Ha ő mondja ki, komolyabbnak hangzik, nem valami harmatgyenge sokadik kifogásnak. Fura ez, ha még igaz is. Fura az egész helyzet, fura minden. Vagyis nem, ez tök átlagos, csak ő nem az, az agya nem és rozsdás. Könnyebb lenne egy kád olaj után engedni valakit közel hozzá, békésebb. Persze, most sem harap, sőt, meglehetősen csendes, mint aki kicsit élvezi, hogy figyelem van felé, még ha kicsit viszket tőle, mert idegen, vagyis félig. Valahol tudat alatt kellett ez már neki. Ezt meg tuti látja valahogy, érti a fene, hogy milyen az arca, miközben figyeli. Azt tudja, hogy a nevetésre sem múlik el a zavar, sőt, még sűrűn pislogással is megtoldva nem érti, bár lehet, csak ő nem képes most nevetni. Nem szereti, ha nem igazi, annyira recsegős és átlátszó, hogy fájdalmas a saját fülének is, így nem próbálkozik, ha nem jön. Persze, még mindig nem harag, egyszerűen vakarja meg a nyakát, amolyan cselekvésként, amelyre szintúgy nem figyel.
- Nyitott könyv vagyok, de vigyázz, néha fura dolgok vannak ott – nem kattant, csak viccel, meg mindenkinek van fantáziája, amit nem mond ki hangosan. Neki is, nem szent ő, épp mikor és hogy jön elő. De ahhoz képest ártatlan. És nem, nem tudja most nem előszedni a zavar helyett a mosolyt, hát már csak egy pertu kellene, egy pohár, amely koccan és csilingeli a megértést és a szövetséget.
- Nem vagyok az, aki hoppon hagy másokat, egyszer tettem, de az igazolt. Szerelmet vallani? Mmmh. Meggondolandó – nem, nem mondja ki, hogy tessék, itt vagyok én és leszek a haverod, barátod, mert az valahol már ki van mondva, fura sorok mögé rejtve. Meg még mindig nem akarja erőltetni. Ha ő annak érzi, az, ha fura ismerős, akkor az. Ő rettentő simulékony ezen a téren, sok más téren is, nem volt ideje gyakorolni, de sosem hadakozott sokat. - Nem vagy hoppon – már nem? És ő sem? Egy kővel könnyebb? - Viszonzom. Ne csak mindig te hallgass, ha úgy van, zúdítsd rám – vagy mi. Így megy ez, lassú lépések, halkan kimondott szavak, mert a pasik nem lelkiznek. Megisznak egy sört, elmotyognak pár tesót, és az élet kemény dolgot és mennek vissza a melóba. Vagy nem, mert valamikor ez is kell. Csorba bögrék sora.
- Meg, meg. Tíz pontos, képzeld el, hogy idehókuszpókolom a táblácskát – köröz az ujjával, mintha „varázsolna”, neki ez így megy, jókedvet legalább tud. Ez olyan, mint az adni jobb dolog karácsony táján, csak nem kell becsomagolni és masnit kötni rá.
- Eeez igen. Így már akkor kész is a biztos alap. Mint valami elcseszett Bonnie és Clyde – vihog egy sort, végigutazni az országot, rabolni, bűnözni, szeretni és a sitten rohadni. Akár forgatókönyv is lehetne, a sokezredik klisé, csak más csavarokkal. Ilyen ez, nem ebből fog meggazdagodni.
- Igen, három évvel fiatalabb. Azt hiszem, már babázik. De lehet az másik rokon. Csak... néha lesek rájuk a neten – nem stalkol, álnevet is használ, mint aki bujdosik és amúgy is, fél, hogy egyszer üzenetet kap, amelyben az ő soraik vannak és a kérdések. De ha jól rémlik, a rendőrség oldalán is szerepelt, az eltűntek között. Vajon ott van még? Erre azért szorul a szíve, nem is kicsit. Elkomorodik egy pillanatra, jól jön, hogy beszél. Beszéljen még, és eltűnik a rossz.
- Az amúgy is kellő köszönés. Kimutatod az erőviszonyokat meg minden. És akkor máris mindenkinek könnyebb – valahogy úgy. Mondjon már okos dolgot, sóhajt végül. A nevetés kizökkenti. Még jobban, és a jó irányba.
- Kááár... mostanság egész jól belejöttem – szontyolodik el a játék kedvéért, de ha nem hát nem. Meg ja. Tudja ő, hogy bolond, mert akkor illik csak futni, ha tényleg kergetik.
- Jó, de még mindig nem a mindenkiről van szó. Hagyd el, nem megváltani akarlak meg ilyenek. Nekem sem kell mindenki, az túl nagy tömeg és sok benne a hülye. Bár megható sem volt, csak úgy beszélek, mint aki okos és kurvára tud mindent az életről, pedig nem, nagyon nem.

De ha meg azt mondom nem, azt hiszed, hogy haragszom

aaaargh. figyelmetlen vagyok. hol az eszem  

Hesshess ki a fejemből, na.
Mindjárt megy neked még egy reag, hogy el is kényeztesselek.


*aaaw, hát jól esik a lelkének, de ő most kemény legényt mutogat magából ugye*

Biztos csak beleszédült a tempóba

Rothman Anton - 2019.12.08. 00:05


Magamnak. De én egyedül karácsonyozok :c

Zippzhar Mária Stella - 2019.12.08. 00:50


Egyedül élek, Masa, hát úgy fát se fogok szerintem állítani

Rothman Anton - 2019.12.08. 21:02


*köhintget, kicsit csak*
Szuhuhuperek!

Én spec nem szeszelek, mégis ismerem

Denis A. Brightmore - 2019.12.08. 21:40


Asghhhghghs *kihal így kora reggel*
Ka Pál után szabadon

Ingyen OOS, mer úgyis megölöm: fantasztikus a hétfői mosolyod!

Nincsenek is meg szarkalábaim, hát mindjárt megijedtek!

Ahh előre fizettem, mert ma ilyen kedvem volt