Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Bármennyire is nehéznek éreztem mindig, egészen jó vagyok átváltoztatástanból. Háztársaimnak segítette már korábban, de nem gondoltam volna, hogy még sor kerül ilyesmire. Ezúttal is csak véletlenül botlom bele a kis eridonosba, mikor a tanulószobában gyakorol. Én mágusjogot magolni bújtam be ide, ezért is foglaltam helyet az egyik fotelben. Pont rálátok azonban a vörös lánykára, ahogy a színváltó varázslattal szenved. Éppen csak hallom, melyik bűbájt mondogatja. Egy darabig figyelem, ahogy próbálkozik, majd újra elmélyedek dr. Laines tananyagában. Csak a csalódott sóhaj hallatán nézek újra fel. Kis habozás után aztán úgy döntök, segítek a lánynak, hátha örül neki.
Könyvjelzőmet kihúzva a fotel párnája mellől visszarakom azt a könyvbe, megjelölve hol tartottam, majd lerakva a minden tekintetben nehéz olvasmányt, lassan felállok. Kicsit kinyújtózom, megmozgatom elgémberedett tagjaimat, hogy a vér ismét visszatérhessen lábaimba. Rendbe rakom a tankönyveimet, füzeteimet, majd lassan elindulok az eridonos felé.
- Szia! - szólítom meg már menet közben, mikor már csak pár lépésre vagyok tőle. - Betti vagyok, levitás mestertanonc - mosolygok rá aztán, ahogy megállok mellette. Picit várok, szemeim az asztalon fekvő, kinyitott tankönyveire esnek. - Láttam, hogy gyakorolsz. Ha gondolod, szívesen segítek. Én mindig nagyon szerettem a színváltó bűbájt - beszéd közben már elő is húzom a saját varázspálcám. Ha elfogadja a segítségem, meg is mutatom neki, mire kell varázslás közben figyelnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Az eridonos igen feszültnek tűnik. Meg is értem. A gyakorlás stresszes tud lenni, főleg, ha nem akar sikerülni, amivel az ember próbálkozik. Sok estét töltöttem én is így elsősként. Aztán kicsit könnyebb lett a nagyrésze, mikor ráéreztem a varázslás alapjaira. Szépen lassan megtanultam kezelni a mágiámat, a vadmágiám eltűnt. Utólag visszanézve csak türelem és gyakorlás kérdése volt, de emlékszem arra is, mennyire kétségbeesett voltam az elején.
- Persze, nagyon szívesen segítek - mosolygok rá kedvesen. Ugyanezt a bűbájt gyakoroltuk Tamival, és úgy tűnt, neki segítettek az instrukcióim. Meglátjuk, most hogy fog menni a dolog. - Először csak próbáld meg a pálca mozdulatot, lassan, hogy az biztosan meglegyen. Ha úgy érzed, abban már biztos vagy, próbáld meg kimondani hozzá a varázsigét, lassan, artikulálva, hogy minden szótag meglegyen. Figyelj közben arra, hogy melyik szótag a hangsúlyos. - Saját pálcám lendül aztán, végével az asztalon fekvő ruhára mutatok, imitálva a megfelelő pálcamozdulatot.
- Ismerted a varázsvilágot, mielőtt idekerültél? A szüleid is varázslók? - faggatom kicsit. Az emberek általában szeretnek magukról mesélni, megnyugtatja őket az ismerős téma. Plusz nekem is segít, ha tudom, mennyire van képben a mágiával, annak mivoltával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Modolyogva bólogatok felé, megerősítve, hogy jól csinálja. Avarázslásban minden részlet fontos.
- Ha akad bármi kérdésed a varázsvilágról, tedd fel bátran - mert lehet, már tudott róla korábban, érteni nehéz lehet ezt az egészet, hogy hogyan is működnek itt a dolgok. - Én a varázsvilágba születtem, így tudok mesélni, ha szeretnéd - közben elhelyezkedem egy közeli széken, úgy, hogy még rálássak az anyagra. - És igen, mugliknak nevezzük a varázstalanokat. De azért ne mondj le teljesen az álmaidról. Vannak, akik visszatérnek egy-egy mugli szakmához, ha már megtanulták irányítani a mágiájukat. Sőt, a varázsvilágban is vannak gyógyítók. Ha felmész a gyengélkedőre egyszer, ott biztos szívesen mesélnek neked.
Picit figyelem, ahogy próbálkozik, majd egyik hüvelykujjam tartom fel, jelezve, hogy ügyes.
- Légy türelmes. Az átváltoztatás az egyik legnehezebb mágiaág. De aztán nagyon jó érzés tud lenni, ha sikerül. Csak gyakorolj még kicsit és menni fog. - Ki tudja, mennyire működnek a motivációs szövegeim nála, de próbálkozni ér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A kérdése meglep, hiszen egyértelműnek érzem, hogy mit keresek én ott. Az ő indokai már kevésbé egyértelműek, kíváncsian várom hát, milyen mentséggel rukkol elő. A legártatlanabb "elnéztem az időt" indoktól kezdve, a legkreatívabb mesékig bármivel elő tudnak állni a diákok. Olyanról is hallottam, aki egyszerűen csak elszaladt a prefektus elől, és várta, az utána megy-e, elkapja-e.
- Én prefektus vagyok, járőrözöm - felelek neki, bár ő már folytatja is, így sejtem, hogy magától is rájött a válaszomra. - A tanulással semmi gond, sőt -kezdem. Ám közben megpróbálom kilesni, van-e nála valami, aminek nem kéne, utal-e valami arra, hogy tilosban jár. Mármint azon felül is, hogy takarodó után nem a körletében tartózkodik. - Szerintem nagyon is jó, ha gyakorolsz - mosolygok rá. Nem akartam ráijeszteni, de a jelek szerint a jelvényem mégis megtette ezt a hatást. A lány mentegetőzik, én pedig - lehet naiv vagyok, de - nem akarom megbüntetni, csak mert egyszer figyelmetlen volt.
- Mi lenne, ha büntetés helyett inkább visszajönnél velem a körletedig, és megígérnéd, hogy legközelebb jobban figyelsz? - Ezt jó kompromisszumnak érzem, és nem látom okát, miért ne menne bele. Persze ha máskor is elkapom majd, más lesz a helyzet, de így elsőre nem akarom játszani, hogy szigorú vagyok. - Melyik házhoz tartozol? - Ez fontos információ, hiszen vissza tervezem kísérni. Nem levitás, akkor megismerném, de más jel sem árulja el nekem, a maradék három ház közül melyikbe tartozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egy veszélye annak, hogy az állatkák ennyire szabadon mászkálnak a körletben egyértelműen az, hogy könnyen ki tudnak jutni. Eddig szerencsém volt, Artemisz nem kószált még el, előbb-utóbb mindig megtaláltam egy kanapé alatt szunyókálva. Most azonban mindenhol megnéztem, de nem találtam sehol. Mikor pedig a tálkája is érintetlenül maradt, tényleg elkezdtem aggódni. Ezután raktam ki plakátokat az iskolában, hátha valaki rátalál a macskámra. Néhány háztársam segített is keresni, de nem találtunk rá.
Órák után aztán elindulok, hogy a maradék pár plakátomat kirakjam. Hátha valaki tényleg rátalál és visszahozza nekem a cicust. Azért én is a keresésére indulok majd, amint a házikkal elkészültem. A tanulásra pedig egy kinti helyszínt keresek, hogy kiélvezzem a jó időt és a napsütést. Segít koncentrálni. Így lyukadok ki a Fénylő Lelkek Udvarán, hátamon a jegyzetekkel és tollakkal megpakolt táskámmal. Egy félreeső padot akarnék keresni, ahol kényelembe helyezhetem magam.
Alig érek ki azonban a kapun, belefutok egy rellonos prefektustársamba. Én csak egy mosollyal elsétálnék mellette, kikerülve őt. Kristóf viszont megszólít, így persze megállok előtte.
- Megtaláltad Artemiszt? - kérdezek vissza reflexből, csillogó szemmel. - Ah igen, a bokor alatt szunyókálás rá vall - bólogatok mosolyogva. - És igen, megköszönném, ha odavezetnél hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Érdeklődve hallgatom, ahogy mesél. Nem akarnám feltételezni, hogy hazudik, és nem is hiszem. Maximum kicsit ferdít az igazságon.
- A házad klubhelyisége is biztosan nagyon kényelmes, és ott nem zavarsz senkit, ha tanulsz. Még takarodó után sem - mutatok rá a szerintem egyszerű megoldásra, egy félmosollyal arcomon. Persze velem is előfordult már, hogy környezetváltozásra vágytam a tanuláshoz, de hát a szabály az szabály. Tízre bizony vissza kellett volna térnie a körletébe, tanulás ide vagy oda.
- Az előbb még mintha azt mondtad volna, eltévedtél, nem? - szemöldököm megemelkedik, ahogy megmutatja az utat. Én pontosan tudom, merre is van az Eridon, hiszen Elijah miatt sokat kóborolok arra. Nonó viszont egy perce még el volt tévedve. A jelek szerint gyorsan megtalálta hát az utat. Vagy csak a bőrét próbálta menteni.
Ahogy a táska leesik, én is lehajolok, hogy segítsek neki felszedni a holmiját. Vissza is adok egy jegyzetfüzetet a kezébe ahogy felegyenesedem. Bátorító mosollyal figyelem, ahogy elpakol, s így is indulok meg mellette ismét.
- Én Betti vagyok, amúgy levitás mestertanonc - mutatkozom be hát én is, miután az előbb elmaradt a találgatásaim közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Meglepettsége engem ér meglepetésként, így ő az én tekintetemben értetlenséget fedezhet fel.
- Igen. Szeretem a görög mitológiát, ahogy az Artemisz istennőről szóló történeteket is - vonok vállat. - Úgy éreztem, ez a név illik a cicusra, és tetszett is. - Egy tincsem tűrőm a fülem mögé zavartan, miközben elindulok utána. Magamban pedig próbálom megfejteni, miért furcsállja ennyire rellonos prefektustársam a macskám nevét.
Ahogy pedig célirányosan az egyik bokor felé tartunk, kezd felébredni bennem a remény, hogy nem kell tovább keresnem az állatot. Kristóf biztosnak tűnik a dolgában, és tudom róla, hogy nem az a fajta, aki megtréfálna. Az ilyesmi viccek nem az ő stílusa. Mégis, ahogy a bokor levelei közé kukkantok, Artemisz sehol.
- Oh -szakad ki belőlem a sóhaj mondatára. - Hát, egy elég izgága állatról beszélünk - jegyzem meg keserűen.
Meglepetten indulok ismét a rellonos után. Eddig nem úgy tűnt, mint aki a  törődik az eltűnt macskával - a kötelességtudaton kívül, hogy jelentse, ha megtalálta. Most mégis tovább indul, mégpedig láthatóan azzal a szándékkal, hogy igenis megtaláljuk a kiskedvencemet.
Először nem veszem észre az állatot, csak ahogy Kristóf a magasba mutat, én pedig követem a kezét. Tény, hogy egy magas fáról beszélünk, ám engem annyira talán nem lep meg az eset, mint társamat. Rég tudom a macskámról, hogy ügyesen mászik, főleg, ha valamit kerget. Talán egy madár vagy mókus után mászott fel a fára.
- Felfelé még volt motivációja. Lefelé már nincsen - ez az én elméletem a helyzetről. Közben a fa ágai között átlesve figyelem, nehogy a macska lepottyanjon. Ha pedig mégis le találna esni, felkészülök, hogy előkapjam a pálcám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Aha - bólintok lassan magyarázatára. Csak én érzem úgy, hogy a saját csapdájába fog gabalyodni? Azt már megígértem neki, hogy nem büntetem meg, nem akarnám megváltoztatni a szavam. Nem tetszik azonban, hogy ennyire próbálja kimagyarázni magát. Ha valami rosszabbon törte a fejét, mint az éjjeli körleten kívüli tanulás, arra rá kéne jöjjek. Ki tudja, mióta van itt, és valójában mit csinált. A tankönyvek azonban az ő pártjára állnak, és mást sem látok a táskájából kihullani, ami valami rosszat sejtetne.
Mindenesetre jobb, hogy elindulunk az Eridon felé. Ott már biztonságban van, nem tehet semmi rosszat, és hátha nem is jön ki ma még egyszer. Reméljük takarodó után többször egyáltalán nem. Amennyire zavarban van, hátha hat rá ez a kis találkozás.
- Jólvan, már mondtam, nem foglak megbüntetni, ne aggódj - húzom finom mosolyra a szám. - Nem kell tovább magyarázkodnod. - Bár ez az utolsó mondata sokkal őszintébbnek hatott, mint az eddigiek, és ezt jó hallani.
- Harmadikos korom óta. Szóval most már negyedik éve - egészítem ki magamat gyors számolás után. - Akkor még nagyon féltem az egésztől, de régóta csinálom, belejöttem - mesélek mosolyogva, hátha az kicsit megnyugtatja végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egy mosollyal köszönöm meg a dicséretet, de nem fűzök mást a témához. Nincs már mit. Helyette inkább a macskámat szeretném megtalálni. Úgy néz ki azonban, hogy Artemisznek más elképzelései vannak azonban erről a dologról.
- Az nála nem jelent semmit - legyintek.
Jól esik, hogy Kristófban ekkora szándék van arra, hogy segítsen. Mikor pedig aztán megtaláljuk a jószágot, a lelkesedése olyan valami, amit nem vártam volna a legtöbb embertől, csak azért, hogy segítsen nekem leszedni az állatot a fáról. A rellonos láthatóan jó problémamegoldó képességekkel rendelkezik és gyors a gondolkodása, ami igencsak megkönnyíti számomra a helyzetet.
- Huh, hát lássuk - földre guggolva kezdek kutakodni a táskában, hátha akad még nálam egy csomag abból a hal alakú falatkából, amit a múltkor vásároltam Artemisznek. Az iskolai holmimon kívül viszont csak a reggelinél elcsomagolt szendvicsbe akadok bele, valamint a kis plüssnyúlba, ami mindig ott lapul a táskám alján. - Nem találok neki semmit - egyenesedem fel végül csalódottan. Csak a táskám marad nyitva a földön, így Kristóf akár mindent láthat is, ami benne van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A lehangolt tekintetre én is elhúzom a számat.
- Igen, kár - rántok a vállamon. Felfelé fordítom a fejem, szemeimet a macskára szegezem. - Pedig tényleg azt hittem, van még nálam abból a jutalomfalatból, amit a múltkor vettem.
Akkor fordulok ismét Kristóf felé, mikor meghallom a hangját. Ahogy beszélni kezd, először félmosolyra húzom a számat. Csak akkor kerekednek ki a szemeim, mikor a nyulat említi. Nem az zavar, hogy meglátta. Elég régen hordom már a táskámban ahhoz, hogy rákérdezzenek páran, már megszoktam, hogy magyarázkodom miatta. Ráadásul Darya látott sírni miatta, még évekkel ezelőtt.
A rellonos azonban mintha egyáltalán nem furcsállná a dolgot, a lehetőséget látja benne. Szemem előtt megelevenedik a kép, ahogy Artemisz ráugrik a plüss nyúlra, és karmaival, fogaival elkapja. Mikor először hozzám került, rátalált a plüssre. Szerencsére nem sikerült szétszaggatnia, még időben rátaláltam, a kis lyukat pedig könnyen megjavítottam. Azóta viszont különösen vigyázok, nehogy Artemisz megtalálja a nyulat.
- Nem... ő... A nyulat nem fogom használni- rázom meg a fejem. Talán túl hevesen is. - Artemisz szétszaggatná - rázok a fejemen ismét. - Túlságosan is felkeltené az érdeklődését. Ahhoz túlságosan féltem... - elfordítom a fejem az utolsó mondattal, amit kicsit halkabban is mondok ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Mostantól mindig lesz nálam némi jutalomfalat - biztosítom rellonos társamat. Eddig nem éreztem ugyan szükségét, hiszen Artemisz nem kószált a Levitán kívülre, máskor még valóban jól jöhet. Ráadásul ezt érzem a legmegfelelőbb válasznak, ha már ki lettem oktatva. Mert nem tudok ellene tenni, egyértelmű kioktatásnak érzem Kristóf szavait. Mintha nem lennék felelős macskatulajdonos. Nem engedem azonban, hogy sértsenek esetleg szavai, inkább a törődő tanácsot akarnám benne látni.
Azért pedig hálás vagyok, hogy láthatóan megértette, nem akarom a plüssnyulat használni. Sőt, nem is firtatja a miértjét. Ezek függvényében az előző szavait is könnyebb elengedni. Kedves, és nagyon segíteni szeretne, amiért pedig különösen hálás vagyok neki. Az ötletei is jók, még ha az eddigiek különböző okok miatt nem is váltak be. A bűbáj végeredményben talán a legegyszerűbb és a legkézenfekvőbb megoldás.
- A Mobilicorpus jó lehet - egyezek bele egy bólintással. - Ha nem mászik el a helyéről, azzal egészen könnyen le tudjuk majd hozni. - Ismét a macska irányába lesek, hogy megnézzem, mennyire mozgolódik a jószág odafenn. - Szeretnéd te levarázsolni onnan, vagy csináljam én? - nézek aztán ismét a fiúra. Azt tudom, hogy okos, azt is, hogy jó tanuló, de azzal nem vagyok tisztában, milyen bűbájokból áll a készlete, ahogy azzal sem, mennyire jeleskedik a pálcás mágia terén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szimpatikus, hogy beszélgetni próbál, és még undok sem volt velem, mert elkaptam. Megpróbálta kimenteni magát, az igaz, de ki ne tenné? Most pedig már érdeklődik és beszélget, ami igen csak megkönnyíti a helyzetet mindkettőnknek. Szívesen válaszolok, mesélek is neki, ha kérdez, az sokkal jobb, mint kínos csendben megtenni az utat az Eridonig.
- Igen, könnyebb belejönni, mint elsőre gondolnád - mosolygok rá. - Főleg ha az ember szereti csinálni és fontos feladatnak érzi. - Mert szerintem fontos, többféle okból kifolyólag is. Én ezzel tudattal kezdtem neki anno, és ez tartotta bennem a lelket, amikor eleinte nem feltétlenül mertem megbüntetni felsőbbéveseket a folyosón. Aztán valóban belejöttem, egyre több tapasztalatot szereztem.
Látom rajta, hogy gondolataiba merült, és bár ettől végül mégis beáll a csönd egy időre, inkább hagyom. Nem akarom én erőltetni a beszélgetést. Csak akkor nyitom szóra a számat, mikor az oszlop feltűnik előttünk. Nonó azonban sikeresen észre veszi, így nem kell figyelmeztetnem rá. Végül aztán ő töri meg a csendet. Kérdése megmosolyogtat, mert látom, mennyire zavarba hozza a dolog. Nem is olyan régen még én is ennyire zavarba jöttem ettől a témától, még akkor is, mikor Elivel már együtt voltunk.
- Mármint párkapcsolatom? - Azért visszakérdezek, biztos ami biztos. -Igen, jelenleg is van - mosolygok rá. Több részletet nem mondok, nem akarok kéretlenül mesélni. Persze ha érdekli a dolog, szívesen mondok többet is. Amíg viszont nem kérdez rá, addig nem akarom fárasztani vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Régóta beszéltünk már róla, hogy el kéne utazzunk néhány napra, kettesben. Most pedig meg is valósítjuk ezt a tervez, ahogy a görög főváros utcáin sétálgatunk kézen fogva. Az én kérésemre jöttük pont Görögországba, nagyiék pedig voltak olyan kedvesek, hogy mint egy elő-szülinapi ajándékként megtámogatták az utunkat egy kis pénzzel is. Egy aprócska apartmant vettünk ki, ahova már be is rendezkedtünk, így ujjaimat Eliébe kulcsolva sétálgathatunk a házak között.
- Mit nézzünk meg először? - fordulok felé csillogó szemekkel. Nem akarok én eldönteni mindent, ha már az úti cél miattam lett Athén, most csináljuk azt, amihez neki van kedve. - Az Akropoliszt mindenképpen meg kell majd nézzük! Meg régi templomokat! Uu, meg a naplementét a tenger felett! - utánanéztem azért, hogy mit érdemes csinálni errefelé, de a cél csak annyi, hogy mindketten jól érezzük magunkat. - De rád bízom, nem akarok helyetted dönteni - mosolygok rá megint, és közben megsimítom barátom karját. - Felőlem maradhatunk a sétánál is - vonok vállat, még egy pontot adva az előző listámhoz.
Régen volt már, hogy tényleg nyaraltam, így most ki akarom használni minden percét. Főleg mert itt van mellettem Elijah is. Romantikus néhány napnak akarom ezeket, és azt hiszem ennek a barátom sem lesz ellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Halvány mosollyal nyugtázom a fiú véleményét, aztán emelem tekintetem újra Artemisz irányába. Kellő gőggel ücsörög odafent, és láthatóan esze ágában sincs magától lemászni az ágról. Lehetséges, hogy sajnálatára, de én haza szándékozom vinni a Levitába, így kénytelen lesz lejönni. Ha másképp nem, hát a bűbáj hatására.
Nem firtatom, hogy miért nem akarja ő alkalmazni a bűbájt, hiszen rengeteg oka lehet. Na meg mégis az én macskámról van szó, úgy illik, hogy én küzdjek érte, ne őt dolgoztassam. Pálcámért nyúlok, és táskámból elő is halászom. Általában kéznél van, ritkák a mostani alkalomhoz hasonlóak, mikor a többi holmim között tartom a varázseszközt. Praktikusabb, ha az boszorkány bármikor elő tudja kapni egy mozdulattal.
Táskámat visszadobom a földre és fordulok ismét a macska felé, szemeimet az övéibe fúrva. Nem hagyok neki időt, hogy esetleg feljebb másszon, megmozduljon, hirtelen emelem felé a kezemet is, és mondom ki a varázsigét a hozzá tartozó mozdulattal.
- Mobilicorpus - Artemiszt láthatóan meglepetésként éri a bűbáj, és ijedt nyávogást hallat, ahogy elemelkedik a faágtól. Végül karjaimban landol. Közben ugyan körmei bőrömbe fúródnak, ahogy kiereszti őket zuhanásnál, de legalább megvan, és végre vissza tudom magammal vinni. - Köszönöm a segítséget - fordulok Kristóf felé, közben pedig szabad kezemmel kezdem cirógatni a macska fülét, hogy lenyugtassam. - És sajnálom, ha feltartottalak. - Közben már csúsztatom is vissza pálcámat a táskámba, hogy aztán hátamra vegyem a cuccom. - További szép napot neked! - búcsúzom mosolyogva. Aztán már indulok is a Levita felé, jó szorosan magamhoz ölelve Artemiszt, nehogy megint elszökjön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Apró bólintással és mosollyal erősítem meg, hogy szerintem is igaza van Nonónak a gyakorlást illetően.
- Harmadikos korom óta. Most már jó régóta. - Igen korán lettem prefektus, de nem változtatnék rajta. Rengeteg magabiztosságot adott az egész. Az, hogy megbíztak bennem egy ekkora felelősséggel, ráadásul nem is egy, de most már több házvezető is. Megkérdőjeleztem többször is, hogy jól döntöttek-e, ahogy azt is, hogy én jól döntöttem-e, hogy elvállaltam. Mostanra azonban örülök, hogy így történt, mert látom, mennyit segített nekem ez az egész.
- Elijah-nak hívják, eridonos ő is. - Mosolyom kiszélesedik picit, ahogy minden alkalommal, mikor Eliről beszélek valakinek.
S bár a mosoly marad, még picit megváltozik az arckifejezésem, Nonó vallomására. Emlékszem én is, milyen volt, mielőtt összejöttünk, és realizáltam, hogy több nekem a fiú, mint csak barát. Emlékszem arra a bizonytalanságra is, mikor nem tudtam eldönteni, hogy én is tetszem-e neki. Már jönne a válaszom az eridonosnak, de eltereli a témát, így inkább tudomásul veszem, hogy nem szeretne róla beszélni.
- Vannak nehezebb és könnyebb részei. Attól függ milyen diákkal találkozol össze, és melyik helyzetet hogyan tudod kezelni - kezdek mesélni. - Feladatunk például az éjjeli járőrözés, illetve a szabályszegő diákoknak a büntetőmunka kiosztása - szóval az, amit most épp nem tettem meg. - Segíteni a vezetőséget, illetve gólyákat, újonnan érkező diákokat, vagy bárkit, aki segítségre szorul - fejezem be a listát.
Közben lassan elérkezünk az Eridon bejárata elé, így utolsó mondataimat már ott megtorpanva mondom ki. Várok még picit, hogy Nonónak van-e még kérdése, esetleg van-e szüksége valamibe segítségre. Ám amennyiben nincs, "jó éjt" kívánok neki, és egy mosollyal kísért intéssel meg is fordulok, hogy lassan én is ledőlhessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az utolsó vizsgám van csak hátra, azon viszont szeretnék jól teljesíteni, így előttem fekszik a nyitott pszichológia könyv az asztalon. Majdnem az asztal legvégén foglalok helyet, ott tudtam leülni, mikor beértem a Nagyterembe. Nagy szerencsém, hogy zsivajban is tudok olvasni és tanulni, mert a terem szokásosan nyüzsög.
Mosollyal intek Améliának, ahogy elsétál előttem, és már hajolnék is vissza könyvem fölé, kezemben a frissen megkent pirítósommal, de a szemem elé tárul a Levita asztalának a szokásoknál is nagyobb káosza. Kezemben megáll az eperlekvárral vastagon kent kenyérszelet, ahogy szemem megakad a nedves nadrágban álló mestertanoncon, róla pedig Karolára siklik. Felvont szemöldökkel követem a kockacukrok útját, ám mielőtt észbe kapnék, már sikítanak is az asztal túloldalán ülő lányok, mert a narancslé csöpögni kezd előttük a tányérok között a földre. Míg ők a katalógust próbálják menteni, fél füllel tanúja vagyok Amélia és Lafayette párbeszédének is. Valahol még csilingel is valami, és nem esküdnék meg rá, de mintha láttam volna valakit eltűnni az asztal alatt.
Inkább csak rázok egyet a fejemen, és ismét megpróbálok visszatérni az olvasmányomhoz, de ekkor pont elkapom a tőlem nem messze lejátszódó jelenetet: először a tányér borul, majd Stephen keze lendül.
- Merlinre, mi a fene folyik itt? - egyenesedem fel az asztaltól, rátámaszkodva annak lapjára. Tekintetem főleg a Zimmermann felé fordul, s csak fél szemmel próbálom felmérni, hogy az addig mellette ülő háztársunk egészben van-e még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Furcsa azzal a tudattal járni a kastély folyosóit, hogy ezek az utolsó napjaim a Bagolykőben. Talán az utolsó napokat belengő szentimentális miatt még jobban meg is hatódtam Amélia ajándékán. Csupán a tényen, hogy eszébe jutott nekem szerezni valamit.
A kikapcsolódásra talán mindennél jobban szüksége van most mind a kettőnknek, erre pedig barátnőm tökéletes programot talált ki. Azt hiszem nem véletlenül lettünk mi barátnők. Amíg pedig Eli nincs még itthon, nem sokan akadnak, akikkel ki tudok mozdulni.
A varázstalan világ nem ismeretlen számomra, bár az tény, hogy az utóbbi években sokkal inkább elszakadtam tőle, mint ahogy korábban voltam. Már nem mindennapi egy olyan eseményen részt venni, amiben nem szerepel mágia. Zavarba sem hoz azonban. Arcomra viszont mosolyt csal, ahogy a hangoló zenészeket figyelem, ahogy gyülekezik a tömeg. Egy igen jó estének ígérkezik ez.
- Eddig imádom, hogy elhoztál - mosolygok barátnőmre hálásan. - Őket ismered? - mutatok a színpad felé, az előzenekarra utalva. A Blahalousiana  kedvenc, őket még a húgom mutatta meg nekem egy-két éve. Az épp hangoló zenészek azonban nem ismerősek, bár előfordulhat, hogy találkoztam már a nevükkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azóta érdekel ez a farm, hogy először olvastam róla. Mióta pedig megerősödött bennem, hogy valóban a pszichológiával szeretnék foglalkozni, még inkább szeretném a saját szememmel is látni. Az állatok szeretetét megörököltem apától, s mostanában egyre többet olvasok terápiás módszerekről, a legjobban pedig a nem mindennapi eszközök érdekelnek. Mikor pedig megtudtam, hogy Csongor a háztársam és történetesen ezen a farmon él, nem bírtam megállni, hogy ne hívassam meg magam egy napra.
Már messziről, széles mosollyal intek a srácnak, ahogy felé tartok. Izgatott vagyok a látogatás miatt, nagyon érdekel minden pontja annak, amivel itt foglalkoznak, a módszereik, amikkel dolgoznak. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg mindent fogok ma látni, ami hasznos lesz nekem még a jövőben, akár már a tanulás során is.
- Szia! - A kapuban állok meg háztársam előtt. Nem akarnék beljebb lépni, amíg nem invitál. - Jajj, már most nagyon nyugodtnak tűnik itt minden. - A sok zöld, a kevés ember jó hatással van egy olyan introvertált, melankolikus valakire, mint én. Hiába vagyok budapestiként a városi nyüzsgéshez szokva. -Szeretsz itt élni? - Igenlő válaszra számítok, de aztán, ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Határozottan lépek beljebb, mikor beinvitál. Már most megfogott a hely, pedig még alig láttam belőle valamit.
- Igen, egészen könnyen -bólintok is a válaszhoz finoman. Közben nézelődőm még kicsit, próbálom magamba szívni a hely hangulatát, jellegzetességeit. Van egy olyan érzésem, hogy ez egy kellemes nap lesz.
- Az biztos, hogy én szívesen tölteném itt a mindennapjaim. - Most rajtam a sor, hogy finoman felnevessek, ahogy ecseteli, miért is szeret a farmon élni. Teljesen átérzem az indokait. Otthon nekem csak Artemisz van, de mindig szerettünk volna kutyát is. Domi pedig egy papagájra vágyott. Persze mióta a tanév közben egyikünk sincs otthon, nem tehettük meg a nagyiékkal, hogy otthagyjuk őket a különféle vágyott állattal.
- Egy teát elfogadok, köszönöm. - A meleg ital tökéletesen passzol a hangulathoz számomra.
Ha elindul valamerre, én követem háztársamat, csupán szemmel meg-megakadva egy-egy pontján a minket körülvevő tájnak. Kezdem érteni, miért jó egy ilyesmi terápia. Már csak a környezetnek nagy hatásai lehetnek a páciensekre.
- Addig mesélnél kicsit arról, hogyan néznek ki a mindennapjaitok? - Egyelőre csak érdeklődöm, de készültem ám konkrét kérdésekkel is, a terápiás módszereikkel kapcsolatban. Azokat majd azonban inkább akkor teszem fel, ha aktuálisabb a körbevezetés alatt.