|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
RileyBűbájtan tanteremUnottan dőlök hátra, lábaimat az előttem elterülő asztalra dobom, majd keresztezem ott őket. Rágok egyet a rágómon, ezután megforgatom számban és kezdem az egészet előröl. Ha most még hosszú lenne a hajam, tuti azt is csavargatnám. És hogy miért teszem mindezt? Mert utálom a Bűbájtan órákat. Minden egyes porcikám azt kiáltja, hogy menjek el innen, de minél előbb, mégsem teszem. Mert már így is bukásra állok a tárgyból, szóval, ha kijárnék a suli mellé cigizni – mint ahogy színjátszó helyett teszem -, akkor tuti egy életre elkapálnám magam. Persze még mindig úgy gondolom, hogy ez az egész trollra állok ügy, nem az én hibám. Ugyan miért is lenne? Én egy igazán szorgalmas kisdiák vagyok. Csak a tanárnak lehet velem baja, ez az egyetlen megoldás. Oké-oké, álljunk le a hazugságokkal, ez annyira abszurd, hogy még én magam sem hiszem el. - Hé, nem tudnád végre abbahagyni? – Fordul meg az előttem ülő nyomorék évfolyamtársam, amint megelégeli, hogy a feltételezhetően dolgozatnak szánt papírból kis galacsinokat gyúrok, majd a hajába dobom őket. Nem terveztem megírni ezt a szart, szóval valamit kezdenem kell vele. Megenni nem fogom, így a legjobb ötlet, ami eszembe jutott, az az volt, hogy megleckéztetem ezt a kis kíngörcsöt. A srác talán még a tanár fiánál, Riley-nál is idegesítőbb. Oké, ez is füllentés volt, annál a görcsnél nincs rosszabb a világon. Még mindig fáj a tököm, amiért a minap diótörést végzett rajta a medencénél. Ha aznap még feltudtam volna kelni, tuti biztos, hogy fordult volna a kocka és én törögettem volna őt. Mondjuk a nyakát. Cselekedetemből az ajtó hangos nyikorgása billent ki, mire mindenki mással egyetemben jómagam is a hang irányába fordítom fejem, ahol is megjelenik bosszankodásom fő tárgya, apuci kedvenc kisfia, Riley. Szemem összeszűkül, patáimat leveszem az asztalról, úgy szuggerálom tovább. Nem, nem bocsátottam meg neki. Ugyan kérem, rellonos vagyok, mi nem egyszerű puszi-puszi és vállveregetéssel intézzük el a konfliktusainkat. Hanem teázással, teljesen igazad van.
|
|
|
|
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Woody T. Fletcher - 2020.02.03. 13:51Biztos különös, hogy ezt mondom, de kezdesz elkurvulni Yezebel... xd *berúgja az ajtót és meg sem lepődik a simogatón, just a usual Monday* Na csá Rubi, ha már kisállatok, mi is beszerezhetnénk azt, amit Lacikának ígértünk. Ja és igen, másnak is hello. *mogorván odavakkantja* Woody Allent is lehet simizni? *-* Mondjuk a kopasz fejet nem valami fantasztikus de... Nincsen diszkrimináció.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Hmm... vajon akkor most már lefekvés előtt nem birkákat, hanem repkedő Yezeket kell számolgatni? *hangosan gondolkodik*
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Machay Menta Sonja - 2020.02.03. 14:40Maradok, hát nem megyek innen... Mondjuk úgy még két percig, aztán nem ígérem, hogy nem unlak meg. Szórakoztass! *kezd el játszani egy tinccsel* Tudom, ez a névjegyem. Lo gi ka, három szótag, nekem is három nevem van. Ismét csak annyit mondhatok, logika. *bólint, nem fuldoklik a nevetéstől* YEZ!! *-* Pont ezt írtam neki tegnap és akkor tagadta, de akkor te most megerősítettél, szóval mostantól mindenképpen így kell, hogy legyen! *-* *sóhaj* Ki az a Theon....?Én e! *berobban*
|
|
|
|
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Farkas komaOliver éhesen markol bele fenekembe, miközben valamit a fülembe suttog, viszont akkora a zaj ezen a folyosószakaszon, hogy a franc se hallja, hogy mit mond. És nem is érdekel. Szegénykém, mindig próbál romantikus lenni, de valljuk be, elég szarul csinálja. Meg nem is kellene neki, mert nem erre izgulok. Már rég felhagytam a szerelemmel, mint olyannal. Nem hiszek benne, kész, kimondom kerek perec. Megjöttem az ámításból és a szép szavakból, azóta pedig csak a vágynak élek. Így mikor a fiú odahajol, hogy megcsókoljon, én éhesen kapok az ajkai után. Nekinyomom a folyosó hideg falának, kis híján az egyik portrénak, mire annak alanya felháborodva megy át a szomszéd keretben teázgató asszonysághoz. Még fél füllel hallom, ahogy arról kezdenek dumálni, hogy mennyire neveletlenek is a mai fiatalok, de elengedem a fejem mellett és inkább Oliverre koncentrálok. - Szeretlek – suttogja, amikor végre elválunk egymástól, nekem meg felkeveredik a gyomrom. Megforgatom szemeim és leveszem a rákulcsolt lábamat. Hátrébb lépek egy pár lépést, így nézek a zöld íriszeibe. - Oliver, azt hittem megbeszéltük már ezt – dörgölöm meg hüvelyk- és mutatóujjammal az orrnyergem nagyot sóhajtva. A fiúnak azonban nem esik le a tantusz és ugyanolyan szerelemmel teli szemekkel bámul le rám, mint a kiábrándításom előtt. Egyáltalán abban sem vagyok biztos, hogy eljutott az agyáig. Hiába helyes a srác meg minden, néha úgy érzem, hogy mikor az észt osztogatták, azért nem állt sorba, inkább elment még egy körre, a kinézetesekhez. - Jól van – kifújom a benn rekedt levegőt – én is – szavaimmal ellentétben mégis az eddig összekulcsolt kezeinket elengedem, majd magam előtt keresztezem őket. Kék íriszeim üresek, nyoma sincs annak a meghitt kedvességnek, mint amit Oliver elmondása szerint lát bennem. Végül is, olyan vagyok, mint egy tükör; mindenki azt látja bennem, amit akar. Csak ugye ez sosincs ingyen. - Akkor később találkozunk? – Hangja érdes az elfogyasztott cigaretták mennyiségétől, mégis valami különös lágyság érzékelhető benne. Eskü, mindjárt hánynom kell. Nyomni akar egy puszit az arcomra, amit hagyok is, majd megfordul és eltűnik a folyosó végén. Fáradtan fújom ki a levegőt, miközben kezemmel a talárom zsebében matatok. Kihúzom az öngyújtóm, meg egy szál cigit, majd nagy nehezen menés közben meggyújtom azt. Órán lenne a helyem, de egy slukk még belefér. Esküszöm, sokszor nem értem az emberek. Miért olyan nehéz azt felfogni, hogy én nem akarok mást egyszerű szexnél? Min Jong megértette, ahogy Anna is, akkor Oliver pirinyónyi agyába miért nem tudom beleverni ezt az információt? Mondom szerintem nem százas a srác. Valami kettyónak kell lennie a dologban, különben nem lenne ennyire hülye. De legalább nagy van neki. Ez kompenzál. - Mit akarsz? – Vakkantom oda a mellém érő Beliánnak, még véletlenül sem nézve rá. Épp elég szarság gyűlt össze a fejem felett, nem kell még egy Benettet védő levitás kioktatása. Elég volt éppen Mása. Mondjuk abból is ő jött ki rosszul. Mondtam, hogy ne packázzon velem senki. Hupszi.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Sára Odahajolok Oliverhez, a szánkban lévő cigaretta egyszerre izzik fel, ahogy a fiú öngyújtóját hozzájuk érinti. A körülöttünk lévő társaság cseveje egyre kevésbé szivárog be füljárataimba, tompa sistergéssé vállnak, szinte már eggyé olvad a sercegő dohány égésének hangjával. Szívok egy jó mélyet, tüdőm megtelik a tiltott élvezettel. Oliver is ugyanezt teszi, majd játékosan rám fújja a füstöt. Mindketten tudjuk, mit jelent ez, agy mikor a bláz újra ujjaim között pihen, odahajolok hozzá, majd incselkedően végignyalok ajkain. A srác elmosolyodik, ahogy én is, s már hajolna is egy csókért, mikor hangos pittyegésre leszünk figyelmesek. A zsebem rezegni és csörögni kezd, felverve ezzel az egész kis bagázst. - Szöszi, azt hiszem kapásod van – vágja oda Troye, miközben saját elszívott adagját hanyagul a földre taszítja. Az parázslik még ott egy darabig, de mikor a mestertanonc rálép, rögtön kialszik a fénye. Én anyázva fordulok el partnerem ajkaitól, hogy zsebemből előkotorásszam a felrúnázott telefonom, majd egy gyors simítással feloldjam azt. „Prefektusi járőrözés” – áll a képernyőn, hatalmas betűkkel, a háttér színe bassza érzékeny szemeimet. - A fenébe is – dugom vissza az immáron hangtalan készüléket tarsolyomba, majd felkapom saját cuccaim. – Bocs srácok, mennem kell – köszönök még el futtában. Felháborodott kiáltások csapnak fel a csoportban, mikor kabátomat magamra terítve, belököm az iskola bejáratát. Nem vagyok egy mintaprefektus, de már elég járőrözést hagytam ki az elmúlt hetekben ahhoz, hogyha ezt is véletlen elfelejteném, mint a többit, akkor tuti a jelvényem a kukába lendülne. Azt meg nem szeretném. Akármennyire is terhes és idegesítő meló, megvannak az előnyei. És ismertek, ha valamiből hasznot húzhatok, annak nagyon is szoktam örülni. Ahogy az ajtó hangos dörrenéssel kinyílik, nem kell sokat kutatnom, hogy megtaláljam, akit keresek. Vagyis igazából tuti vele kell majd ma rónom a folyosókat, hisz csak ő tartózkodik itt ebben a kései órában. Hanyagul dobom neki a falnak saját már elégett cigarettámat, majd ahogy az lepattan a falról, hanyagul nyomom el lábammal, csak úgy, mint percekkel ezelőtt társam is tette. - Áh, micsoda szépséggel osztottak ma egy szolgálatba! – Csinálok úgy, mint aki valóban örül, talán még egy cseppet meg is lepődik, ahogy karjaimat kitárom a gesztus imitálása érdekében. – Nos, Darling… - simítok végig kezén, nem törődve a személyes tér fogalmával – Mit szólnál hozzá, ha elfelejtenénk ezt a buta őrjáratot és csinálnák valami igazán fun dolgot?
|
|
|
|