|
|
|
|
|
|
Takács Milán Dániel
INAKTÍV
ifj. Charles Manson | kóbor kutty
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
|
Nyeglén csengettem a hirtelen készült csengőmet, amely alapanyaga egy üvegpohár volt néhány darab jéggel megtöltve. Legalább kétszer én is felhúztam a szemöldököm gyorsan, egymás után. Egyértelműbbé szerettem vonla tenni az ajánlatom.
Muszáj voltam a bájosabb oldalam mutatni a világ felé szinte folyamatosan, nem akartam, hogy megismerjék ki az igazi Dani.
Tincsei mozgását követte alkoholtól csillogó tekintetem, majd ahogy kérte, közelebb is hajoltam hozzá. Kíváncsi voltam, mégis mit szeretett volna nekem mondani. Nem csodálkoztam, hogy sugdolózásba próbált bonyolódni velem. Csak így érthettem tisztán azt, amit ő akart, vagy ő amit én. Amíg mutogattam fogyatékos fóka módjára, az nem sokszor egyértelmű mindenki számára, csak az olyan pubszökevényeknek, mint én vagy ő. Eszter a legutóbbi alkalomkor igencsak nem vetette meg az alkohol fogyasztását, amiből leszűrtem, hogy nem kispályás a csaj.
Az, amit mondott fintorra kényszerítette az arcom összes izmát. Tekintetem mindent elárult arról, amit ott helyben gondoltam róla. Jó, nem volt világvége a kijelentés, de akkor mi a bánatért jött el velem kocsmázni, ha alkohol mentes diétázik? Bullshit.
- Minek diétázol? - visszahátráltam, jobban szemügyre akartam venni testfelépítését, ezt eddig nem tettem meg. Tökéletes volt.
- Hülyeséget csinálsz - jegyeztem meg ismét a füléhez visszahajolva s addigra a pultos az újabb kört kitöltötte számomra végül kérdőn nézett a mellettem ülő Vajda lányra.
- Egy pohár nem fog megártani, pláne ha bekajáltál előtte. Ne szomoríts már el, hogy te is be vagy farsulva, mint a legtöbb velünk egykorú, hogy: Jajj, az alakom! - gonosz mosollyal az orrom alatt húzódtam vissza a helyemre és jobb kezemmel a poharam megemeltem.
|
|
|
|
|
Takács Milán Dániel
INAKTÍV
ifj. Charles Manson | kóbor kutty
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
|
Mestertanoncként nem ritkák a lyukas órák és mivel, most is lyukasórám volt, próbáltam jó prefektusnak tűnni, szóval járőröztem. Vagy mi. Ezt sem értettem tulajdonképpen. Én? Mint prefektus? Rossz embernek adtak hatalmat úgy érzem, de nem lövöm le előttük a poént, ez nekem csak jó, a többiek meg nem érdekelnek.
Egy szőke, nem túl magabiztos hölgy mozgására figyeltem fel a folyosón, aki hirtelen felbátorodássál nyitott be az egyik terem ajtaján, majd megfagyott. Röhejesnek találtam, de meg akartam nézni közelebbről. Odaaraszoltam gyors léptekkel ám az bezárta az ajtót pont az orrom előtt. Hirtelenül ért, meg kellett egy pillanatra tántorodnom, nehogy orrba vágjon a nyílászáró.
Retkes ajtó.
Ha korábban jól láttam, ide több házból is gyűltek emberek, biztos nem fogja őket zavarni egy lábát lógató rellonos, aki amúgy már túlkoros ezekhez csatlakozik. Undorító dolog ez a kíváncsiság. Benyitva kérdőn néztem körül. Nadrágom zsebébe volt tűrve bal kezem, míg jobbal az ajtó kilincsén támaszkodtam és nézelődtem.
Úgy tűnt én voltam az utolsó az óra kezdete előtt. Vállat vonva belöktem lábbal az ajtót és beültem leghátulra a székem két hátsó lábán egyensúlyozva vártam a továbbiakat. Igazából azt sem tudtam hova kerültem. Az emberek kilencvennyolc százaléka szinte ismeretlen volt még mindig, ám a Professzor úr szigorú ábrázata már az évnyitón is szemet szúrt.
|
|
|
|
|
Takács Milán Dániel
INAKTÍV
ifj. Charles Manson | kóbor kutty
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
|
Összefont karokkal s érzelemmentes ábrázattal dülöngéltem előre, majd hátra a székem két hátsó lábán, amíg a professzor úr előadta a szokásos tanármonológot. Ha valami hülye auror lennék, mint apám, biztos a frászt hoznám a gyanúsítottra ilyen ábrázattal és úgy énekelne, akár a dalos pacsirta. Még veritaserumra sem lenne szükség. Haha, azért ez elég szórakoztatónak hangzott - legalábbis nekem.
Halvány mosolyféle kúszott az arcomra, fogaimat is megvillantgatva az "életekkel való játszadozás" kijelentés hallatán, azonban ez hamar ráfagyott a képemre, amikor meghallottam a kölyökróka nevét.
Az, hogy a cserfes kék megvakul, én megsüketülök és hogy párba leszek osztva egy -számomra- idegen lánnyal... az tulajdonképpen már nem is nagyon érdekelt.
Rudi.
Ő az egyedüli, aki valamit is megmozgatott abban a sötét és üreges testemben ezen az egész pereputtyon kívül, akik a kastélyban laktak velem együtt.
Ha bármi baja esik annak a kölyöknek, én nem vállalok felelősséget a tetteimért. - morogtam az orrom alatt, szemeimet le sem véve az oktatónkról. Lehetett ő akármekkora mágus, aki bántani meri Rudit, azt én is bántom.
Végül már ott tartottam, hogy a hangok egyre tompábbakká váltak számomra, végül minden megnémult. Olyan érzés volt hirtelen, mint amikor egy piszokhangos házibuliban rohadsz órák óta, aztán hirtelen belépsz egy hangszigetelt szobába és.... nem fájt ugyan, de mocskosul kellemetlen volt. Zavart.
Ha tetszett, ha nem, a mellettem álló alsósra kellett bíznom az irányítást. Megbízni, na azt azért nem fogok, de... ő hallott és én nem. Mindjárt övé volt az előnyösebb helyzet, nem?
Amint elém állt, rögtön felfigyeltem a vonásaira, ajkai mozgására és keze rángására. Integetett. Le sem vettem róla a szemeim, igazából egész kellemes látványt nyújtott, na nem mintha akarnék tőle valamit. Csak tudjátok, jobb egy fiatal lánnyal együtt bóklászni az erdőben, mint például egy öregasszonnyal, aki csak a retiküljével ver nyakon, ha nem válaszolsz azonnal neki.
- Szia - Borzalom! A saját hangom sem hallottam - SZIA! - próbáltam hangosabban, de továbbra sem hallottam és egyre jobban frusztrált, pedig még el sem indultunk. Nagyszerű lesz, de nem érdekelt, csak Rudi legyen meg.
Sajnos nem tudtam és valószínűleg nem is fogok soha szájról olvasni. Ahogy azt figyeltem, amint előttem guggolt le, hogy valami görbe ággal rajzolgasson a homokba, már a szemeim forgattam kínomban. Itt rajzolgat, ahelyett, hogy mennénk és segítenénk a fiamon. A kérdőjelek no meg mutogatása hamar rávilágított számomra, hogy nem egyszemélyes óvodai foglalkoztató órát tartott magának, hanem engem próbált faggatni arról, miféle állatot keresünk épp.
- TE MOST AZT KÉRDEZED, MILYEN ÁLLAT RUDI? - továbbra is artikulálva, hangosabban kérdeztem rá, mint az alap hangszínem. Valamiért az ember szereti hallani a saját hangját és másképp is hallja azt, mint mások. Talán ettől érzi magát valóságosnak, élőnek. Én semminek sem éreztem magam.
- RUDI EGY RÓKA, Ő IFJABB IV. RÓKA RUDOLF LUCIFER FLÓRIÁN! - próbáltam elmondani, mert hát csak ezt kérdezhette, ha már mutogatott. Elővettem a pálcám és lumos bűbájt használva fényességet csiholtam az éjszaka sötétjét megtörve.
- SZERINTEM INDULJUNK MEG AZ ÖSVÉNYEN ÉS HA HALLASZ RÓKAKÖLYÖK SÍRÁST, RÚGJ BOKÁN! - próbáltam felvenni a barátságosabb siket énemet, amely képes szocializálódni és barátkozni, holott ez piszkosul nem volt igaz, de ha épségben vissza akartam kapni a rókám, akkor ez semmiségnek számított. Torpedóim: B4 és A2 //Nem talált. - Várkonyi//
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Takács Milán Dániel
INAKTÍV
ifj. Charles Manson | kóbor kutty
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
|
Nem, tényleg nem igazán tartozott erősségeim közé a szájról olvasás. Sőt, skillnek sem nevezném, ami szerepelt valaha is az eszköztáramban. De ez van, nem lehetek mindenben tökéletes.
Elégedett bólintással adtam tudtára, hogy örültem neki, amiért végre elővette a pálcáját és lumost használva fényt csiholt. Így legalább két irányba tudtunk figyelni. A legtöbb bokrot próbáltam átnézni, az ott sertepertélő csúszómászókat pedig öklömmel lapítottam ki, mint hülye gyerek az asztalon a gyurmát. Utamban voltak.
Jobb vállam felett néztem át a másikra, hátha ő több szerencsével járt, mint én, aki ólálka módján tapicskolt négykézláb a sárban. A lányról egy furcsa, sötét árnyékra terelődött a tekintetem. Valami madárszerűre az egyik fa ágán gubbasztva vöröslő dologgal a karmai közt. Egy pillanat alatt összeszűkült a pupillám, tekintetem eltorzult a dühtől és ijesztő hideg kezdte azt átjárni. Automatikusan emeltem a kezem, amellyel a pálcám tartottam. Még gondolkodtam, hogy melyik átokkal sújtsak le a tollas veszedelemre, ha már a professzor életekkel játszik, akkor én is játszadozom a madara életével. Így egál.
Már kezdtem kinyitni a szám, és mély levegőt véve egyik kedvenc átkommal akartam megajándékozni a -szerintem- gyilkos tollast, csakhogy felfigyeltem a szövegre a lábaim előtt. Hallani nem hallottam, de a szöveg láttán -akármennyire is szeretném tagadni- borsódzott a hátam.
- Két.... mi? Most komolyan?! - néztem hitetlenkedve a földre, majd fel a madárra, Rudira, majd megint a földre. Egy furcsa érzés kapott el, még nem igazán éreztem ezt, mintha a csontomig hatolt volna az aggodalom, a bátortalanság. Félelem, ez volt ami engem akkor átjárt. Szemeim előtt jelent meg a varázstalan társadalom, ahogy az általam kirobbantott magnix-mágus világháborúban ők, és az undorító varázstalan fegyvereik pusztítanak el minket. Tehetetlennek éreztem magam és gyengének, amelyet nem tűrtem.
Térdre rogytam.
- Thébai Héphaisztión, ha jól tudom.... egy Apoteleszmatika címet viselő asztrológiai összefoglaló munka szerzője. Ennek jelentőségét a benne megőrzött, máshonnan nem ismeretes korai görög asztrológiai munkákból származó idézetek, értesülések adják. - feleltem halkan.
- A másik pedig, a másik... a másik - és itt akadt el az a nagy tudományom. Rég volt már, hogy én asztrológiát tanultam. A lányra pillantottam oldalazva, hátha annak volt ötlete. Bármi ötlete.
Ha nem volt, egy stupor még mindig akadt a tarsolyomban. Vagy esetleg egy sectumsempra.
// A torpedós játék megfejtése szerintünk: A Hold
A mítoszok általában gyönyörű nőként, ám gyakran kegyetlen csábítóként is ábrázolják a Holdat, a Rák urát. Kirké alakjában elcsábította Odüsszeuszt; Mint Hekaté gazdagsággal ajándékozta meg kegyeltjeit, mint Szeléné az éjjeli égen hajtotta harci szekerét.//
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Takács Milán Dániel
INAKTÍV
ifj. Charles Manson | kóbor kutty
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
|
Fejemet támasztva a tenyeremmel hallgattam végig a lány ecsetelését a modellszakmával kapcsolatban. Sajnos ebben annyira nem voltam jártam, mint mondjuk másban, de volt egy bizonyos elképzelésem róla. Arcom vonásai eléggé szárazak voltak s csinos ajkai járását figyelve próbáltam megérteni, hogy miért ilyen fontos neki a diéta. Ezt a múltkor nem mondta, sőt ő erőltette, hogy igyunk még. Akkor is már biztos modell volt ez nem egy olyan állás, ahova bárkit felvesznek. Ezt már akkor is tudnia kellett, hogy nem ihat. Szóval a múltkori találka után nekem ne most próbálja bemagyarázni, hogy egy pohár valamitől tönkremegy az egész karriere, mert ha valóban így lenne, még a kocsmák környékét is messziről elkerülni, de amint látjuk: Itt ült mellettem fizikailag is, ha akartam volna, hozzáértem volna. Arról nem is beszélve, hogyha az alkohol tönkreteszi a karrierjét, akkor miért lóg olyan alakokkal, mint én?
Erőltettem magamra egy mosolyt, mint aki elfogadja azt a sok baromságot, amelyről tíz percen át próbált kiselőadást tartani. Jó, akkor éljen a kis álomvilágában és legyen boldog modell. Vagy mi.
Ajkaimhoz emeltem a nemrégiben kikért italom és belekóstoltam halk szürcsöléssel, ám a szemöldököm is felszaladt a kérdése hallatán. Miva'?
- Iszom...? - válaszoltam az itt, és most kérdésre - és egy kedves ismerősömmel trécselek - tettem hozzá utólag nyájasan, asszem ez a kedvesség megjátszás egész jó maszkot biztosít nekem másokkal szemben.
- Egyébként a múltkori ivászatunk óta semmi sem változott, amit akkor elmondtam. Csak megvalósítottam a céljaim, hát ennyire nem emlékszel, Eszterke? Sok volt az a vodka, mi? - mézes-mázos hanglejtésemet felcserélte a pimaszság, hátha eszébe jut, hogy mégis miért keveredtem haza és most mi a jó Merlint csinálok itthon.
- Cigiznem kell, jössz velem?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
